Hát nem voltam valami jó színben az elmúlt hétvégén és ennek a hétnek az elején.Erős mellkasi fájdalommal járó megfázás kínzott,így a mecseki emléktúrát el is kellett halasztanom legnagyobb sajnálatomra.Ahogy teltek a napok,azért kezdtem egyre jobban lenni és hát azért vettem ki ezt a hetet szabadságként mert tudtam ilyenkor a legeslegszebb a természet és hát a fimanak is most van az őszi szünetje.Így három túrát is beterveztünk a hétre,de a betegség közbeszólt,engem meg megevett a penész,hogy nem tudtam kimozdulni.Szerencsére kezdtem jobban lenni,bár még nem százszázalékos,de azért a betervezett őszi finálés túrát úgy gondoltam betudom vállalni.
Az Adonyi-sziget
Őszi finálé...azthiszem az év legszebb pontja.Sokszor leírtam,hogy a mi fogalmaink szerint mit is jelent.Ez az a pont amikor nagyjából egyenlö arányban vannak a falevelek a fákon és a földön.Nehéz meghatározni ennek a pontos időpontját,nem is lehet és persze tájegységenként más és más.Ennek jó példája,hogy nálunk idahaza Dunaújvárosban talán most zajlik éppen,az Adonyi-szigeten viszont úgy láttuk már túl van rajta a természet.Ez persze nem szegte kedvünket.Végig sétáltunk az adonyi öböl partján és annak végén mentünk be jó szokás szerint a szigetre.Tervünk szerint a sziget eddig álltalunk nem ismert részeire szándékoztunk menni.Az öbölben olyan sok volt a horgász,hogy már azthittem valami horgász olimpia zajlik itt.Bántóan illetve zavaróan sok volt!Amikor utoljára jártunk itt alig voltak.Na,de mentünk a saját utunkon be a szigetre,annak pedig elöször a déli végére.
Színes természet
Az öböl sziget felöli partján is sok volt a horgász és ami még ennél is bosszantóbb volt,az az,hogy fele ezeknek autóval jött be és persze az autójukat nem az öbölnél a parkolóban hagyták...Három kis pihenö van itt a szigetnek ezen részén az elsö kettő foglalt is volt.A harmadiknál álltunk meg és fogyasztottuk el reggelinket.Innen nem volt messze a sziget déli csücske,lementünk hát oda.Itt szerencsére már nem volt senki.Szép volt innen a világ a levegö pedig nagyon kellemesen friss.Az idő is jó volt hiába mutatott a naptár már október utolsó napjára...Kicsit a déli végen is elidöztünk majd visszafordultunk a szigetre bevezetö útig.Azon mentünk aztán tovább be a szigetre.
A sziget legdélibb pontja
Szinesedik a dolog...
Az út bevitt a sziget belsejébe.Én elözöleg utánajártam merre visz és a turistaterkep.com-ra hívatkozva bíztam a dolgokban.Jelzés erre nem volt,de ennek nem tulajdonitottunk ekkor jelentöséget,késöbb aztán már másképp vélekedtem erről.Az út ahogy láttam turistaterkep oldalon majd enyhe bal kanyart fog venni és úgy megy majd a szigeten a Dunával párhuzamosan.Igen ám,de az út cseszett enyhén balra menni.Ment tovább egyenesen be a szigetre majd annak keleti szélére...mentünk hát rajta.Szépnek amúgy nagyon szép volt.
Enyhe bal kanyar helyett,egyenes út a szigeten
A sziget keleti szélén két dologra lettünk figyelmesek: itt is horgászok voltak a nagy Duna parján,persze autókkal...a másik pedig egy aranyos erdei pihenő,amely hasonlitott az öböl sziget felöli oldalán található három pihenöhöz mégis picit más volt.Ha ezt tudjuk,hogy ez itt van,akkor valószinüleg itt kajálunk.Igy is megálltunk kicsit,de nem volt értelme nagyon sokáig maradni.Viszont úgy tűnt út nem visz tovább semerre.Mit volt mit tenni,visszafordultunk hát és elkezdtük keresni azt az enyhe balos kanyart.
Az erdei pihenő
Meg is találtuk.Egy leágazás volt az útról enyhén balra,érdekes mert a netes térkép nem így jelölte,ott maga az út vett balos irányt...Na mindegy letértünk hát és egy idő után elvesztettük a fonalat.Útak garmadája köszönt szembe,a HuMap alkalmazásunk is tévesen jelezte az utakat,így egy idő után kezdtük azt érezni,hogy nem tudjuk milyen rendezvényen is vagyunk.Na persze pánikra semmi ok nem volt,kicsit eltévedtünk ugyan,de könnyen kitalálunk majd.Mondjuk itt gondoltam aztán arra,hogy valami jelzéssel nem ártott volna ellátni az erdei utakat,vagy hasonlóan a Rácalmási-szigethez,egy tanösvényt létrehozni itt,mert bizony itt az egyszerű túrázó elakadhat.Mi is elakadtunk,csak mi ezen nem pánikoltunk be.Csináltunk tovább a túrát.
Őszi finálé a szigeten
Végül is az éveknek és a rutinnak köszönhetöen persze könnyü szerrel rátaláltunk azokra az utakra amelyeken mennünk kellett.Az őszi finálé persze nagyon szép volt a szigeten,bár a legtöbb helyen már lezajlott.Na és persze azért hozzá kell tennem,hogy bármennyire is szép volt az Adonyi-sziget azért a Rácalmási-sziget kenterbe veri...Egy részen szörnyű emberi pusztitásnak láttuk nyomát ahol éppen az erdőt vágták ki és tették a földdel egyenlövé...A mi útunk pedig a kivágott erdőn vezetett át.Lehangoló volt.
Jobb oldalon már nincs erdő...
Itt járt az ember...
A kivágott galyakon,ágakon átkelve egy dzsungelben találtuk magunkat,de volt egy csapás ami vezetett minket.Rövidesen egy tóhoz értünk.Tán ez az egykor agyonra keresett Top-tó?Aligha,ez túl kicsi volt,hogy az legyen és nem is volt itt senki,a Top-tó meg egy horgászparadicsom....így aligha volt az.Ettől függetlenül illett a környeztbe.Mi meg a rácsodálkozás után folytattuk utunkat az egyre inkább járhatatlannak tünő dzsungelben.Áterölködve az őserdőn odértünk egy dunai holtághoz.Ez a holtág választotta el a sziget középsö és északi részét a szárazföldtöl.Volt azonban egy bibi.Teljesen száraz volt...hasonlóan a dunaújvárosi szigetek közötti holtáhakhoz ez is teljesen levolt apadva!
Most nézve a képet látom,lehet nem is olyan kicsi volt ez a tó,na és tó volt egyáltalán?
Kiszáradt meder,ez a módi mostanság mifelénk..
A kiszáradt meder ellentétben a dunaújvárosi szigetek közöttiekkel,rendkivül nehezen volt járható.A talaj iszapos,mocsaras,sáros szerü volt és alaposan belesüllyedt az ember lába.De azért mentünk előre.A táj végül is szép volt.Aztán ebben a Duna mederben arébb volt víz,de nem ott ahol kellett volna.Úgy gondolom ilyen esetben a Dunához közeli részen kéne,hogy legyen benne víz,de pont a távolabbin volt.Itt újra horgászok tucatjai mozogtak,mi pedig áttudtunk végül is kellni a süllyedös meder szárazföldi partjára.Itt helyenként a part mellett haladtunk ahol békát sokasága ugrált bele a vízbe.Kijebb a hatos út alatt pedig egy jól játható út vezetett,ezen mentünk aztán.
Itt már van víz a mederben
Az út ki vitt egészen a szigetre bevezetö útig ahol a 6-os útról lehet betérni a szigetre.Mondhatni a kört megtettük mégha a kompig nem is mentünk el.Nem volt egy egetrengetően nagy túra,talán 8km-nyi,de most a betegségem után kezdésként elég is volt.A sziget bár szépnek volt mondható,de nekem mégis egy picit csalódás volt,elöször tán azért mert a Rácalmási-sziget színvonalát nem hozta és mert a sziget közepén szinte belelehetett hülyülni a sok útba és a rossz irányt mutató alkalmazásokba,persze azért elgyöztük.Végül is jó volt,jó buli.Kellett már.Sokkal nagyobb fába vágjuk a fejszét a hétvégén.Következik a Salabasina-árok!
Nna csak erőt vettem magamon és ha már kénytelen vagyok túrát elhalasztani akkor legalább ne maradjak le a jóról a természet csodás őszi színjátékáról.Így lemetem egy körre a szomszédos erdőbe és jártam egyet.Valószinüleg jótékony hatással van rám az erdő mert egy paraszthajszálnyit mintha jobban volnék.Természetesen az erdőben csodálatos minden,az őszi finálé napjai jönnek a sárga erdőben hulló falevelekre pedig nincs is megfelelö jelzö.Néhány kép a mai sétáról a mai erdőből.
Október utolsó és november első hetében a legszebb a természet
Hát csúnya tréfát űznek velem az égiek...nagyon készültem a Sándor emléktúrára és erre az egész hétre.Gyerek őszi szüneten és én is kivettem pár nap szabit.Három túrára is készültünk a héten tudván most a legeslegszebb a természet,ám úgy tűnik a sors közbeszólt.Szombat éjjel erős mellkasi fájdalmak kaptak el amik lényegében azóta sem múlnak(hétfő reggel van e sorok írásakor),még feküdni sem tudok mert pont fekvő helyzetben fáj a legjobban,ülve illetve állva próbálgatok aludni kevés sikerrel.Így sajnos jelenleg nem vagyok olyan állapotban,hogy túrázni tudjak menni...
Teljesen levagyok döbbenve a történteken hiszen egész évben kutya bajom sem volt.Az emléktúrára nagyon készültem,nagyon megszerettem volna most csinálni.A fő gond az vele,hogy csak hétköznap lehetséges bevállalnunk ezt a túrát mégpedig azért,mert kocsi hiján a Mecsek egyik eldúgott falvába csak hétköznap van normális közlekedés,hétvégente vagy ünnepnapon szinte elérhetetlen.
Még másik két túrát terveztem a hétre,az egyiket az Adonyi-szigetre az őszi finálé megtekintésére,a másik pedig már novemberi fő túránk lenne a Salabasina-árokba.
Mit is tudok most tenni?Hát a mai nap elmegyek orvoshoz,aztán reménykedve várom,hogy mielöbb jobban legyek.Ha valami csoda folytán ez összejön,akkor az adonyi túrát megcsináljuk a hét valamelyik napján.Ahhoz,hogy a Salabasinát megtudjuk csinálni igencsak jobban kell lennem,mert oda komoly fizikai erőlét kell.
Az emléktúráról sem mondok le,az egyik lehetséges verzió,november 10.szombat,ami munkanap így hétközi menetrend szerint járnak a buszok.Mi nem dolgozunk és Gergő sem megy suliba,így elméletileg akkor összetudnánk hozni.A másik lehetséges verzió az,hogy majd a téli szünetben próbáljuk meg megvalósitani.
Így állunk most ezt a csatát úgy fest én vesztettem el a gonosz égiekkel szemben...
Váratlan rosszullétem miatt elkell halasztanunk a Sándor emléktúrát.
Az éjszaka közepén erős mellkasi fájdalmakat éreztem,már - már azthittem,hogy eljött értem maga a kaszás.Ám úgy tünik nem infarktusom van,hanem alighanem megfázás okozhatta a fájdalmakat amik jelenleg is tartanak.Úgy döntöttünk a holnapra betervezett túrát egyenlöre holnaputánra halasztjuk.Amennyiben holnap sem áll be javulás az állapotomban,akkor a túrát egyenlöre sajnos töröljük én pedig meglátogatom az orvosomat.
Inkább az Iharos-kútat szeretném látni mint az orvosomat
Pokolian régóta tervezem már...úgy tűnik elérkezett végre az idő amikor valóra is válthatom.Akinek ezt az egészet köszönhetem és lényegében blogom első számú főszereplője utánunk,atyai jóbarátom,mentorom.Sándor nagybátyámról van szó,akiről e blogban többször is esik szó,sőt külön megjelölt cimkéje van az oldalsó menűben-megérdemelten- ahol a róla szóló írások meg is tekinthetök.Sajnos 2008 óta nincs velünk.Korábban évtizedeket túráztunk át és ha csak rá gondolok a szívem megtelik melegséggel és lepereg előttem majd három évtized színes szélesvásznú filmje...
2008-as halála óta szeretnék már emlékének egy emléktúrát csinálni.Az útvonalat már régóta elterveztem ám a megvalósitásba rendre hiba csúszott.
Szászvári hegyek,amikor idejövök olyan mintha hazatérnék...
Ám eljött az idő,hogy az emléktúrát megvalósítsuk végre és így tisztelegjünk szeretett nagybátyám emléke elött.A túrára október 30.-án keritek sort és honnan máshonnan is indulhatnánk,mint a szászvári temetőből Sándor sírjától.Az útvonalat illetöen nem lesz szükségünk térképre hiszen egyrészt gyerekkorom óta ismerem a környéket,másrészt a lehető legklasszikusabb túrát választottam (mi más is tükrözné jobban Sándor emlékét?) Szászvárról indulva a Bányatelepen és az Ól-völgyön át megyünk majd fel a Nyárádi kunyhóhoz,túrázásaink egykori főhadiszállásához.Itt természetesen megpihenünk,Sándor is igy tenné..Innen folytatjuk majd az utat a Vár-völgyön át a Máré várához,majd a Vár-völgyi bejárónál szándékozzuk befejezni a túrát.A túra érdekessége,hogy hiába abszolúlt klasszikus,így ahogy levan írva sohasem mentünk rajta végig...
Na mindjárt elmagyarázom.
A szászvári bányatelep
Pontosabban így együtt sohasem mentünk rajta végig.A Szászvár-Nyárádi kunyhó - Máré vár - Magyaregregy túrát így sohasem csináltuk meg,de mégis ezt csináltuk meg legtöbbször,de nem így.Úgy igen,hogy Szászvár-Nyárádi kunyhó vagy úgy,hogy Nyárádi kunyhó - Máré vár - Magyaregregy sőt úgy is,hogy Magyaregregy - Máré vár - Nyárádi kunyhó - Szászvár.De Szászvárról a kunyhó és a vár érintésével egyben sohasem mentünk el Magyaregregyig.Szóval mindent egybevetve így vagy úgy akkor is ez a legklasszikusabb túra amit Sándorral tettünk meg,így hát mivel is emlékezhetnék jobban rá?
Főhadiszállásunk a Nyárádi kunyhó
A Mecsekben szinte minden évben rendeznek egy emléktúrát nagybátyám tiszteletére Sándor emléktúra néven,szégyenszemre ezekre még nem sikerült eljutnunk.Így hát most mi is megvalósítjuk a magunk kis Sándor emléktúráját.Így talán végre az én lelkem is megnyugszik,hiszen ez a minimum amit még tudok tenni érte és persze magamért is.
A túrára hétfőn keritünk sort mivel őszi szüneten vagyunk,mondanak némi csapadékot és erősebb,szelet de ez nem tart vissza minket.Igazából szerettem volna ezt olyan novemberi nyirkos-ködös időben megvalósítani,talán úgy jobban visszaadta volna a túra meghitségét,hanguatát,de azt győzze kivárni az ember és hát ki tudja,hogy akkor szabadok lennénk e.Szóval ez van,tehát akkor hétfőn útrakelünk és megcsináljuk a túrát,tisztelegve atyai jóbarátom emlékének.Remélhetöleg sok képet tudok készíteni és egy filmet is.Részletes beszámoló majd a túra utána napon-napokon.
Hát ezt el sem hiszem!Újra együtt túrázhatok az általam tisztelt valaha volt legnagyobbal,mentorommal atyai jóbarátommal akivel annak idején elkezdtem ezt az egész bulit.Újra itt van és megyünk!Készülödünk,pakolunk!Itt van Gergő fiam is,óriási élmény lesz ez neki,itt van még valaki,nem veszem ki pontosan ki is,de itt van.Na és itt van mama,Mama...édes Mama...Ő persze nem túrázni jön,csak segít a pakolásban kaját készit.Olyan nagyon jó itt veletek!Persze vannak dolgok amiket nem értek,bár nagyon azért nem zavarnak,az a lényeg,hogy együtt a csapat!Szóval nem értem,hogy újra egy mecseki túrára készülünk mégis miért is vagyunk éppen itt,a régi dunaújvárosi lakásban?
Na de a fene bánja!
Még mindenki elvégzi indulás elött a kis dolgát én meg addig mamával váltok pár szót.Újra nem értek bizonyos dolgokat,hát megkérdem tőle: hogy lehet az,hogy itt vannak amikor 2004-ben meghaltál?És Sándor is hogy-hogy itt van amikor 2008-ban ő is elment?Persze kimondhatalanul örülök neki és mielött a válasz megérkezne elindulunk...
Irány újra a kunyhó újra Sándorral!Hát kell ennél jobb?
Megyünk...még mindig nem látom jól ki az a harmadik aki velünk tart,de nem zavar,biztos Sándor egyik haverja.Megyünk és nem értem,hogyha a Nyárádi kunyhóhoz megyünk mit keresünk éppen Dunaújvárosban?De Sándor megnyugtat minden rendben lesz...nekem ennél nem kell több.Gergő elöre megy mondhatni jó szokásához híven,aztán eszembe jut valami.Otthon hagytam a napszemüvegem és a baseball sapkám.Nélkülük semmi vagyok,hisz ha nincsenek rajtam én biza oda nem állok egy fotózáshoz sem.Iszonyúan nézek ki nélkülük...Mivel még alig jöttünk kétszáz métert úgy döntök visszaszaladok.Elöre kiabálunk Gergőnek aki vagy 50 méterrel elöttünk jár,hogy stop!Állj,vissza!Úgy tűnik hallgat ránk.Visszajön,addig meg én visszaszaladok a sapkáért és a napszemüvegért.
Drága barátom,annyira sajnálom,hogy csak álmomban voltál velem!
Visszaérek a régi lakásunkhoz,de...az ajtón rács és zárva minden,de odabentröl hallom,hogy megy a tévé.Nem tudom mit tegyek,de az egész mégis valahogy kellemes...
Kiabálok be,hogy mama!Mama,mama,mama...
Kellemes minden...
Aztán fokozatosan egyre kellemetlenebb...egy tévé szól hallom...egyre jobban hallom.
Én túrázni akarok menni,vissza Sándorékhoz!Az sem érdekel ha már nem lesz szemüveg meg sapka...de a tévé csak szól...
A Barátok közt szingnálját hallom.Oldalba bök a fiam,hogy kelljek,ideje menni.
Kellemetlenül ébredek egy édes álomból...valóban szól a tévé.Este van és én mehetek éjszakára dolgozni...
Elaludtam este immár szokásosan éjszakás műszak elött.Befelé menet a munkába még mindig az álom hatása alatt vagyok,a buszon rájuk gondolok.
Gondolkodtam mi legyen ennek a bejegyzésnek a címe,hiszen eredetileg őszi finálés túrának szántam mai túránkat,ám haladva túra közben rákellett döbbennem,hogy még a kanyarban sincs az őszi finálé.Nem mondom,hogy nem színesedett már a természet,de még bőven akadt olyan hely is ahol a zöld volt az úr.Gondoltam akkor legyen Túra a Dunában a megfelelő cím,hisz elvégre megint jócskán megyünk majd a kiszáradt Duna medrébe,de aztán odaérve és látva a Macskalyuk szépségét elhatároztam,hogy az lesz a címe ami fent is láttok.Szép őszi napnak ígérkezett október 23.-a,gondoltam akkor járjunk egyet úja a környék szigetvilágában,de most próbáljuk elérni a holtágak és a szigetek találkozási helyét a Macskalyukat.Négyen vágtunk neki a szép őszi délelöttön az útnak.
A városból indultunk (Dunaújvárosról van szó)
A városból hamar leértünk fő szigetünkre a Szalki-szigetre,innen inditottuk a túrát.Természetesen a száraz Duna medrekbe jelzett útak nem vezettek.A Szalki-sziget hozta szokásos szépségét,rengeteg horgász volt lent,akikröl egyre inkább ne vagyok jó véleménnyel.Sokszor ott hagyják a szemetjüket és most is sokan kocsival jöttek be a sziget olyan helyére ami inkább már természetvédelmi státuszt érdemelne.A nagy Dunáról bejövö csatorna zsiliphídján most is megálltunk,a kilátás innen a környék egyik legszebbike.Most is megcsodáltuk mielött tovább indultunk volna.
Kilátás a zsiliphídról
A sziget észak-keleti csücskénél tudtunk lemenni a száraz dunai mederben.Meglepöen sokan voltak itt.Gondolom már hírét vették a dolognak,hogy erre bizony csodákat láthatnak és mivel ezt nem lehet minden évben megnézni,így hát lejöttek.Valóban nagyon szép mesevilágba nyit utat a Duna ilyen fokú apadása,de egyfelöl ez a jelenség kezd egyre-inkább aggasztó lenni.Régebben nem volt ilyen,de mostanság már egyre sűrűbben van ilyen mértékű apadás.Jót nem jelent az biztos.Azért most élveztük ezt a mesevilágot amibe belecsöppentünk.
Száraz meder....és egy sziget
Többször is írtam már,hogy a dunaújvárosi Szalki és a rácalmási Nagy sziget között három sziget húzodik.Ezek megközelitéséhez,bejárásához nyit utat az apadás.Normál körülmények között ide bejönni lehetetlenség (hacsak nincs egy csónakod),hisz a szigeteket dunai holtágak választják el egymástól.Na ezek voltak most javarészt kiszáradva.Na és persze kitünöen járhatóak voltak.Immár jó szokás szerint a legszélső a Duna fő ágához legközelebb elhelyezkedö Pap-szigethez mentünk.A két szigetet elválasztó Dunai holtágban mentünk,de elötte még a Pap-sziget északi csücskénél megkajáltunk.
A csapat,mögöttünk a Pap-sziget
A Dunai meder kitünöen járható volt,még annál is kevesebb volt benne a víz mint amikor legutoljára itt jártunk (szeptember 1.-én).Sárgult már erre itt-ott a természet,de még mindig elmaradt attól a szintől amit 2015 november 8.-i itt jártunkkor tapasztaltunk.Azért persze szép volt.A medernek nagyjából a háromnegyedénél találtunk csak vízet.Ezt még ki is lehetett kerülni és csak egy kicsivel odébb kellett bemennünk a Pap-szigetre.
Ritka pillanat:víz a mederben
A Pap-szigetnek ez az északi része maga a vadregényes dzsungel és őserdő.Szinte járhatatlan,de szerencsénkre volt itt egy csapás amin haladni tudtunk.Tehát mások is jártak már itt (ugye mi is szeptember elsején).A korábban tapasztalható emebertömegböl persze ekkora már semmi sem maradt.Magunk voltunk végre.Olyannyira dzsungel hatását keltette a sziget,hogy Zoli haveromat gyorsan át is kereszteltem Dzsungel George-á.Szerencsére ez a rész nagyjából csak 200-250 méteren át tartott,aztán elértük a Pap.sziget északi végét.Az elmúlt napok,hetek szmogos párás levegöje után végre már kristálytiszta levegő fogadott a szél kitisztitotta.Igy aztán maradéktalanul tudtuk élvezni a látványt.
Szemben a Rácalmási-sziget
Ez már itt a Macskalyuk
Kigyönyörködtük magunkat a Pap-sziget északi csücskén és azon kezdtem el agyalni hogyan megyünk át a másik szigetre,ahol láthatóan járható volt a partszakasz.Ám a két szigetet elválasztó mederben itt már bőven volt víz.A többiek tiltakozása közepette belevetettem magam egy csalán mezöbe keresve egy helyet ahol áttudunk kelni.Nem volt más választásuk a többieknek követtek.Eredetileg vissza akartak arra menni amely felöl jöttünk,de én tudtam,hogy a Macskalyuk lenyügöző lehet.Kerestem a helyet ahol áttudunk menni.Útközben beleléptem egy kb.30cm mély gödörbe,de nem ért baj,Gergő pedig lecsúszott a partról a mederbe,de őt sem érte baj.Nagyjából két métert "zuhant" de nem volt már ott olyan vészes a partszakasz szerencsére ahová esett ott pedig már nem volt víz a mederbe.Eme két kisebb baleset után megtaláltuk az utat az átkeléshez.
A csalánmezőben
Oda kellett átmenni
Átérve a Második-sziget partján tudtuk folytatni a túrát amely szerencsére jól járható volt.Méterröl méterre lett egyre szebb és szebb a Macskalyuk és a többiek sem tiltakoztak már azért mert erre jöttünk.Ennyire jól nem tudtuk még bejárni a Macskalyukat sosem.Voltunk már itt többször is,a szemközti parton,meg itt is,de ilyen jók még sosem voltak a feltételek,hogy megcsodáljuk ezt a szép helyet ahol találkoznak a dunai holtágak és a szigetek.Rendkivül élvezetes volt most itt lenni a látvány pedig önmagáért beszélt.
Jól haladtunk a parton
Alakul a Macskalyuk
Szemben a Rácalmási kis Duna ág
Ezen a részen viszonylag bőven volt víz,ám haladva a Macskalyuk nyugati részéhez úgy lett egyre kevesebb és kevesebb mígnem ott is száraz lett a meder.Ám addig bőven akadt látnivaló.A horizontot a szemközti Rácalmási-sziget uralta,nem hiába,hiszen hatalmas azokhoz a szigetekhez képest amelyeken jöttünk.Innen nézve úgy tünt,hogy szemben középen a Rácalmási kis Duna ágban is van bőven víz,ám jobbra a szigetre benyuló holtágban úgy tünt nincs.Átérve a Macskalyuk nyugati feléhez a kicsi vízben egy csónak volt,egy horgásszal rajta.
A Macskalyuk középen egy horgásszal
Lelketnyugtató hely
Visszanézve ezt látjuk
Rendkivüli szépségű volt a táj,mi pedig még mindig a Második-sziget partjáról csodáltuk az egészet.Innen nem régen húzodhatott le a víz,mert a talaj igen puha volt és helyenként sáros,de remekül tudtunk haladni.Útunk immár visszafordult délnek ahogy a sziget partja ívelt.Egy zátony volt még arébb ahol jól láthatóan száraz lábbal kilehetett menni a szárazföldre.Oda tartottunk tehát.Valóban egy jól járható út vitt kifelé.A zátonynak a másik oldalán viszont ott volt az a dunai holtág amely a Második-szigetet választotta el a szárazföldtöl.Ebben azért ha bőven nem is,de volt víz.Úgy döntöttünk nem megyünk arra,hanem kimegyünk a szárazföldre.
A másik holtág a zátonyról nézve
Egy sziklás rész maradt még a Macskalyukból,de ezen is könnyen átvezetett az út.Itt búcsúztunk el ettől a csodás helytől.Végre valahára alaposabban betudtuk járni.Érdemes volt átjönni a Pap-szigetről erre.Már a többiek sem bánták.Arra a jelzett piros sáv útra értünk ki amelyen Dunaújvárosból tudunk elmenni Rácalmásra és még tovább is.De most a város felé fordultunk.Kellemes őszi környezetben vettük az irányt vissza a város felé.
Sziklás résszel búcsúzik a Macskalyuk
Nem mentünk sokat otthonról talán 10km,de a Szalki-szigettöl tán hét.Túratársaim mégis alaposan kifáradtak,ezt nem tudom hova írni mert a terep sem volt nehéz.Talán a három nappal ezelötti túra nem volt még messze és ennek volt esetleg köszönhető a kifáradás.Nálam nem voltak ilyen gondok,elvégre hol volt ez a túra a pár héttel ezelötti bakonyi 25km-hez képest...Na de most is jól éreztük magunkat,annyira nem volt jó a hangulat mint három napja tán éppen a fáradtság miatt,de azért remekül elvoltunk,és persze ismét csodákat láttunk.Videó ezúttal sem készült,persze ha tudom,hogy ilyen könnyen betudom járni a Macskalyukat...na mindegy ez van.
November negyedike azonban mást hoz egész Magyarország népének…
Hajnalban tíz szovjet hadosztály 150 ezer katonával halálos támadást indít hazánk ellen. Az agresszor nem várt ellenállással szembesül: Budapesten és számos vidéki városban a rosszul felfegyverzett forradalmárok veszik fel a harcot a szovjet tűzhengerrel. A vidék egyik leghősiesebb ellenállója éppen Dunapentele volt. A város a végsőkig kitartott.
Előre Újvárosi Srácok!
Háromezer civil jelentkezik azonnal fegyveres szolgálatra. A szabadságharcosok kiképzése megkezdődik. A Rákóczi-adó nevet felvevő pentelei szabad rádió szünet nélkül sugározza a híreket, felhívásokat. Az adóberendezés helyét állandóan változtatják, hogy ne lehessen bemérni.6-án ellenséges harckocsik közelítenek a város felé, ám a védelem tűzcsapása meghátrálásra kényszeríti a túlsúlyban lévő támadókat. Ekkor erősítés érkezik: Adony, Dunaföldvár és Székesfehérvár idegen erői egyesülve törnek a kis Pentelére. A kecskeméti szovjet parancsnok parlamentereket küld, megadásra szólítva fel a szabadságharcosokat. A munkásság megvédi a várost – üzenik vissza a felkelők. Pentele nem kapitulál, nem alkuszik…November 7-e, hajnal, három óra: több irányból indul támadás a kisváros ellen...
így támadták a szovjet tankok Dunaújvárost....
Nagyvenyim felől félórás tüzérségi tűz, majd újabb két oldalról ugyanaz. Délelőtt harci repülők felderítést végeznek. Nyolc MIG 17-es ez után gépágyútüzet zúdít a várost védő lövegállásokra. Tüzéreink nem rettennek meg a szörnyű túlerőtől, nem maradnak adósak a válasszal. Közben 51 harckocsi gyűrűt von a város köré, majd Ercsiből a tarackosok, Adonyból az aknavetősök veszik össztűz alá a magyar állásokat. Két órányi rettenetes harc… a védelem eddig bírta. Tüzérségi nyitány, egész nap berepülések, gépágyútűz a levegőből, teljes bekerítés, százhúsz perces összehangolt attak – hogy a szabadságharcosok a sokszoros túlerővel szemben eddig is ki tudtak tartani, az is maga a csoda.
56-os emlékmű Dunaújváros,az a minimum,hogy pár másodpercre megállsz,ha erre jársz....!
Tíz halott, több tucat sebesült – a nap szomorú mérlege. Pentele összesen huszonnégy embert gyászolt, köztük két, felismerhetetlenül szétroncsolt testű ismeretlent. A forradalom elbukott, de a szellem már kiszabadult a palackból. A penteleiek, amíg csak lehetett, néma ellenállással és sztrájkkal megkeserítették a hatalom mindennapjait. A város a végsőkig kitartott!
Pontosan egy évvel ezelőtt már megcsináltuk ezt a túrát.Erről készült írásomat ezen a helyen megtekintheted.Ugye ez akkoriban egy olyan túra volt amit annak szántunk amikor éppen nincs más és sokat nem vártunk tőle.Aztán egy tök jó buli kerekedett belöle.Olyannyira,hogy elhatároztuk idén megismételjük,hiszen minimális anyagi kiadással jár,közel van és szép helyekre vezet.Ezúttal még plusz két fő velünk tartott,ugye én és Gergő,Zoli barátom és Gergő anyja Mónika.A túrát Nagyvenyimről inditottuk és nem kellett korán kelni,hogy nekikezdjünk.A tíz órási busszal mentünk ki Nagyvenyimre így negyed 11 után már elindithattuk a túrát amely a 12km-re északra lévő Perkátára vezet egy majdnem nyílegyenes úton.A jó hangulat és a buli most sem maradt el.
Fiamal és a legjobb barátommal éppen takoltunk ha már bezinkúton voltunk
Pompás idő fogadott,annyiban volt talán gyengébb az egy évvel ezelöttihez képest,hogy az országban jelenleg tapasztalható párás-szmogos levegő azért errefelé is éreztette hatását,de mondom szinte ideálisak voltak a feltételek egy remek őszi túrához.Ha már Nagyvenyim akkor a már jól ismert Szent Bernát arborétumot most sem hagytuk ki.Nem is lehetett hiszen a jelzett turistaút is érintette.Sok időt most azért nem áldoztunk rá,mint ahogy a már nem kevésbé ismert Rátgéber tóra sem.A zöld jelzésen értünk ki a faluból és ahogy mentünk a zöld kivezető szakaszán egy olyan dolgot láttunk amely mellett nem mehetünk el szó nélkül.És itt most egy röpke pillanatra megállítom a túra történetének leírását és kitérek erre,egyben minden jó érzésű olvasó segítségét is kérem.A következő képen látható is amiről írok.Az egyik nem tudom miben,gazdaságnak nevezni túlzás,de biztos valami cégnek az udvarán egy kutyust láttunk egy nagyjából 2-3 négyzetméteres ketrecben bezárva...Már ez is önmagában dühitö,de annak fényében méginkább,hogy a szemközti telepen meg vagy 10 kutya szabadon szaladgálhatott.Ezúton kérek mindenkit mentse le a képet,ossza meg küldje el illetékes szerveknek.Én is megteszem természetesen és próbáljuk meg az ilyen mocskoknak alá tenni ahogy csak lehet.A helyszín tehát Nagyvenyim a zöld sáv jelzésű turistaút északra kivezető szakaszának utolsó telepe jobb oldalt,Megmondom az öszintét még az is megfordult a fejembe,hogy visszatérünk kivágjuk a ketrecet és kiszabadítjuk a kuytust.
Ilyenkor ne menjen fel az ember vérnyomása...
Na gondolom a jó érzésú emberekben mint ahogy bennünk is alaposan felment a pumpa...na de folytassuk a történetet.A zöld jelzésen mentünk tehát észak felé majdnem tökegyenesen.Nagyon kellemes volt a mezőt átszelő úton menni a remek őszi időben.
A hullámos Mezőföld gyönyörüen szép volt az őszi délelöttben mégha nem is volt olyan szép tiszta az idő mint egy éve.Jókat dumálva nevetgélve araszolgattunk előre különösebb megeröltetés nélkül.Mélykút határában döntöttünk úgy,hogy tartunk egy kajaszünetet.Egy kisebb magaslaton ültünk le a fűbe is reggeliztünk meg.Szép kilátás volt a környékre.Mónikának nagyon megtetszett a közelben legelésző nyáj.Jót falatoztunk itt a nagyjából félórás pihenö alatt.
Itt reggeliztünk a nyugalmas helyen
Továbbmenve egyenesen természetesen búcsút vettünk a zöld jelzéstől.Ugye az elfodult nyugat felé,mi pedig mentünk északnak egyenesen át,immár jelzetlen úton.Gergővel tudtuk mi jön,hiszen jártunk már itt.Az út jobb oldalán miközben lassan kezdett erdősre váltani a táj,feltünt a mélykúti börtön.Bal oldalt meg ott volt az erdei temető.A két dolog ilyesfajta egymás mellett lévő hatását,gondolom nagyon nem kell ecsetelnem...szürreálisnak tűnt.
Benéztünk a jelenleg is münködő temetőbe itt és a börtön árnyékába fotózgattunkegy sort mielött tovább indultunk volna.Érdekes és bizarr egy hely az biztos.Naplemente felé valahogy nem volna szimpi erre járni,de most az volt persze.
A temető...
...és a börtön
Gyönyörű öszi erdöbe ért az út amely fokról-fokra lett egyre szebb és szebb.Az őszi színek most is elvarázsoltak mind a négyünket.Alighanem ez az erdő kiérdemelheti a környék legszebb erdeje címet.Itt volt az,hogy az eddigi tökegynes út elágazott.Mi már tudtuk merre kell menni,mondjuk tudtuk tavaly is amikor elöször jártunk itt.Valahonnan mintha lövéseket hallottunk volna,attól tartottam tán vadászok lehetnek az erdőben,ezért óvatosságra intettem a többieket,aztán láttunk távolabb egy autót is az erdőben ez méginkább megerösitette a gyanúmat.De aztán csend lett,nem volt több lövés mi pedig biztonságosan araszoltunk át a rendkivüli szépségű mezöföldi erdőn.
Beérve az erdőbe
Lelketnyugtató hely
Csodás volt az útnak ez a szakasza,nehéz szívvel mentünk ki az erdőböl.Az erdő végén még hülyéskedtünk egy jót,volt egy lövészárokhoz hasonló hely amelybe én lebújtam azt úgy fotózgattunk.Jókat nevetgéltünk,jó volt a hangulat.Kiértünk arra az óriási rétre ahonnan egy éve még a Velencei-hegységet is lehetett látni.Most nem lehetett...jó volt az idő,de az emlitett párás-szmogos levegö most ebben megakadályozott.A rét ettől függetlenül kellemes volt.Körülölelték a fák és a rét közepén is volt egy fasor.Az út elöre haladva keresztül ment rajta,így a rét dél-nyugati csücskétöl eljutottunk a keleti oldalához.Itt váltott újra egyenesre az út.Meglepöen nagy volt most itt a forgalom.Tavaly egy lélek sem járt erre.Most jött egy traktor mögöttünk amely ki tudja honnan bukkant elő.Egy autó meg jött szembe,úgy tünt ezek meg a szemetjüket akarják itt lerakni...még egy autó tünt fel,a rét északi végén az út túloldalán meg ezerrel folytak az őszi betakaritási munkálatok.
Átszelve a rétet
Az út itt keletnek Perkátának fordult,végérvényesen véget ért az egyenes szakasz.Néztük egy darabig itt a batakaritási munkálatokat,egy kombánj aratta be a kukoricát meglepö gyorsasággal és ügyeséggel,ezen aztán pár percig elcsodálkoztunk,néztük mint akik még sohasem láttak ilyent.A Perkátára bevezetö kis úton aztán óriási volt a traktor forgalom.Már-már kezdtük azthinni,hogy traktorfesztivál van,de nem az volt.Gyönyörü volt a délután Perkátán és itt volt az ami legútobb Iszkaszentgyörgyön nem.Voltak csapok az utcákon,ugye egy héttel ezelött szenvedtünk a szomjúságtól Iszkaszentgyörgyön hát itt most nem kellett.Mondjuk a vízünk sem fogyott el.Továbbra is szüntelen traktor invázió volt a faluban,de útunkba került egy kocsma.Nem hagyhattuk ki...
Megérdemel sörözés
A sörözés végeztével bementünk a település központjába.Perkáta most is szép volt,ugyanúgy mint egy éve.A templom és a kis emlékművek megnézése után értünk oda a lebilincselöen szép Györi kastélyhoz,melynek udvarára bementünk.Na itt is kattogtak a telefonok fényképezős alkalmazásai,ezen a helyen vétek nem fotózni.Körbejártuk a kellemes kertet,majd elmentünk a kastély mögé amely nem kevésbé szép hely volt.Itt kezdödött a kellemes perkátai park is.Focipályákkal,ligetekkel,játszóterekkel.
Csináltunk még itt pár képet aztán elmentünk a játszóterek felé.Óriási buli kerekedett a dologból....
A Györi kastély
Volt ugye egy kifejezetten gyerekeknek szóló játszótér és volt egy amelyen sporszerek voltak,tehát edzeni lehet.Egyre több ilyen van az országban,van Dunaújvárosban és persze Budapesten is ilyen.Ugye mindent kipróbáltunk,azt akkora ökörködés lett a dologból,hogy szétnevettük az agyunkat.Átmentünk a gyerekek játszóterére is azt nekiálltunk csúzdázni.Négy évtizede nem tapasztalható felülmúlhatatlan érzés volt...újra gyerekek voltunk...mikörben jókat nevettünk.Nagyon elvoltunk nem mondom.Itt fejeztük be lényegébe ezt az újfent pazar túrát.
Kipróbáltunk mindent
Méltó befejezése a bulinak
Újra gyerek lehettem...
Még annyi volt hátra,hogy lementünk a buszmegállóig,azt úgy jöttünk haza.Megint az év egyik legjobb túráját hozta az Egyenesen át buli.Nem gondoltunk,hogy ennyire remek lesz a hangulat,hogy ilyen sokat nevetünk.Videót most nem csináltam a túráról,mivel tavaly ugyanerről készült már egy,így utólag már persze bánom.Annyira jó túra volt,hogy jövöre lehet újra bevesszük a repertoárba,persze próbálok majd addigra mostmár némit változtatni az útvonalon.Remek nap volt!
Beillesztem ide a tavalyi túra videóját,de mint mondom ez a tavalyi!
