Nem alakult jól a január,hiszen nem tudtunk elmenni túrázni és most nem anyagi okok miatt.Így hát joggal bízunk egy sokkal jobb februárban,így már rögtön az első napján útra is keltünk!Egy évek óta halasztgatott túrára került végre sor.Gántra a vörös bauxit mezőkre már Gergővel is elakartunk menni,szinte minden évben ott volt a bakancslistán ez a túra,de valahogy sosem jött össze.Idén már mondtam,ha törik,ha szakad elfogunk menni a Gánti bányákhoz.Ahogy mindig mostanság,most is Zolikával keltem útra.Nem kellett túl korán indulni.A helyből 6.20-kor Győrbe induló busszal mentünk,mairől Fehérváron természetesen leszálltunk.Öt percünk volt átszállni egy Gántra menő buszra,el is értük volna,de úgy döntöttünk elmegyünk kávézni Fehérváron és majd az egy óra múlva induló járattal megyünk tovább.Így is lett.Aztán még így is ott voltunk Gánton negyed tízre!Kezdődhetett a sokat elhalasztott túra végre!
Gánt legszebb részén
Gántot Fejér megyében találjuk meg a Vértes déli részének egy völgyében.Sok turistaút fut a közvetlen környéken,így aztán a túrázik egyik paradicsoma.Ehhez képest most egy túrázót sem láttunk itt..A terv az volt,hogy teszünk egy kerülőt a Bauxitföldtani parkhoz és vagy ott elnézelődünk és befejezzük ott a túrát,vagy még visszajövünk ide egy körtúra keretében.Ez majd ott a parknál fog eldőlni.A falu legszebb részét megcsodálva kezdtük meg kapaszkodásunkat a település keleti oldala fölé emelkedő Gém-hegyre.Rögtön az első métereken rossz irányba mentünk.Úgy tűnik ez lassan védjegyünké válik.Hamar korrigáltuk a hibát és a zöld3 jelzésen kezdtük meg a kapaszkodást a 316 méter magas hegyre.Kissé köptetős volt az emelkedő,de jól bírtuk,főleg mert több helyről is remek kilátásaink voltak magára Gántra és a Vértes vonulatára.
Egy kilátás a hegyről
Napos időt jósoltak a mai napra,de erősen felhős volt az ég,mégha nem is volt a legnagyobb szürkeség.Felérve a hegyre hatalmas fensík fogadott ami maga volt a Gém tisztás.Innen is remek kilátásaink voltak a Vértesre minden irányba szinte.Magassági pontokat érintettünk és sokára kezdett lefelé menni az út.Jó egy kilométer múlva értük el a zöld sáv jelzést,letértünk rá,mivel nekünk ez kellett.A zöld beért egy erdőbe,ezen a túrán első alkalommal volt erdei szakasz és jó sokáig egyenesen ment kelet felé.Volt egy hangulatos rész is ahogy ereszkedtünk lefelé,itt még a nap is kisütött,de ez nem tartott sokáig.Végül aztán a zöld belevezetett a sárgába.Innentől kezdve ez kellett nekünk!
Zolika a Gém-hegy csúcsán
A sárgán tovább a gánti bányatelepre!
Itt aztán egy közeli réten állva megkajáltunk,hisz más lehetőség nem volt.Egy-egy pár túrázóval találkoztunk szembe csak és a kutyáikkal.A sárga is bevezetett egy ingerszegény erdőbe,de ez legalább már nem tök egyenes volt,sőt egy ponton egy 90 fokos kanyart is vett.Ebből az erdőből is sokára értünk ki,de végül is szép volt.Dimbes-dombos cserjékkel,bokrokkal és néhány fával teli tisztásra értünk,itt kanyargott tovább az út.Túránk eddig nem érintette a csodás gánti bauxit mezőket,úgy látszik ez az útvonal éppen,hogy elkerülte azokat...na mindegy a bauxit parkban majd látjuk.Egy hegyet megkerülve értük el a Gánti bányatelepen a bauxitföldtani parkot.Eddig a pontig kb. kilenc kilométert jöttünk.
Bent a sűrűjében!
Leszurkoltuk az 1500 forintos belépődíjat és már benn is voltunk.Egy épület (látogatóközpont) ugyan alaposan belerandított a képbe,de mellett remek rálátás volt a végtelennek tűnő vörös bauxitföldtani parkra!Klassz látvány volt a dimbes-dombos vörös terület.Mielőtt belevetettük magunkat a sűrűjébe,leültünk itt egy padhoz és megkajáltunk.Ez annyiban nem volt kellemes,hogy kicsit hideg volt.Ennek végeztével még mindig nem mentünk be a földtani parkba,hanem szemügyre vettük az itt található érdekességeket,elsősorban a csilléket és egy gőzmozdonyt amit Imrének hívtak.Majd bementünk a bányamúzeumba ami a hegybe volt beépítve.
Imre és a múzeum bejárata
A múzeum "szelídebb" része
Ez pedig már a "durvábbik" rész
Nagyon sok bányászati érdekesség volt ebben az igazán pofás földalatti múzeumban.Most erre nem térek ki részletesen,elképzelhető majd,hogy egyszer részletesen írok róla.Gyakorlatilag itt minden megtalálható volt ami a bányászattal kapcsolatos.És persze elolvasható volt a bauxitföldtani park teljes története is.Jó félórát bent voltunk.Ezután következhetett a földtani park és tanösvény bejárása.Egy tanösvény vezetett körbe a parkba,de nagyon sok irányba mentek az utak és a közeli hegyoldalba is fel lehetett kapaszkodni.Hát elindultunk és mindent bejártunk.Nagyon nem érdemes leírnom hol és merre jártunk a parkban,mert tényleg mindent,de mindent bejártunk.Szavak helyett beszéljenek most a képek!
Ott lenn..
Itt fenn...
A hegyoldalról
Kezemben egy pirinyó marslakó!
A fekete fal
Jó három és félórát sétálgattunk a parkban!Valóban minden belefért ebbe.Voltunk a legmagasabb és a legalacsonyabb ponton is.Végig jól járható utak vittek mindenfelé.Egy dolgot hiányoltunk,de azt nagyon.A park területén nem volt sem egy vendéglátóhegy,sem egy büfé.Mert egy kávé azért jól esett volna...Vagy lehet,hogy van,csak az éppen február elsején még nem tart nyitva...pedig látogató volt bőven!Mindegy,a park így is nagy élmény volt.Fél öt felé estünk ki onnan.
Ez a mostani felhozatal...
Innen Gánt-Bányatelepről vezettek vissza turistaútak Gántra,azok mentén pedig további bauxitmezők láthatók.Most azonban erről lemondtunk,mert kezdett már sötétedni.De visszafogunk jönni és majd bejárjuk azokat is,szerintem két éven belül.Most elmentünk a közeli buszmegállóba,ahol megvártunk egy Fehérvárra menő buszt.Fél hatra voltunk a megyeszékhelyen,onnan 5.50-kor indult Dunaújvárosba egy gyorsjárat amely sehol nem állt meg,így hamar hazaértünk.
Jó buli volt,szép tájakon egy nem a legkellemesebb időben zajló túrán.A vörös park pedig nagyon klassz volt.Remek környék,egészen biztosan jövünk még erre!
Ez volt 2025 első túrája most így 12 km-t mentünk ( a parki hárommal).Így persze még az átlagunk is 12km/túra.Rövidesen jön a folytatás!
Emberemlékezet óta nem voltunk hatan egy túrán.Öten párszor igen,de hatan...utoljára talán a 97-es Zengő túrán lehettünk.Akkor még Sándorral az élen és az akkori haverjaimmal.Most a jelenkor barátait sikerült úgy összeröffenteni,hogy hatan vágjunk neki a Vértes egyik gyönyörű tanösvényének.A megszokott brigádon kivül (én,Zolika,Manó és a Tizedes) most Pisti is eljött Budapestről,valamint új túratársunk is akadt:Judit.Őt ismerjük már 15 éve,de csak pár éve sikerült róla megtudni,hogy ő is nagy túrás.Végül is sikerült eljutni vele odáig,hogy eljöjjön velünk ő is túrázni,sőt mivel autója is volt,ő vitte el a társaságot Csákvárra,túránk kiindulópontjára.Pisti itt csatlakozott hozzánk.Ő Budapestről jött busszal.Mi az odaúton Zámoly után megálltunk egy templomromot megnézni.Negyed kilenc tájban érkeztünk aztán Csákvárra,ahol Pisti már várt minket.
Megyünk a templomromot megnézni
A Kerekszenttamási templomrom
Úgy döntöttünk túra előtt elmegyünk a közeli Esterházy-kastély parkját megnézni.Talán ismerősnek tűnhet a blog rendszeres olvasóinak ez a helyszín.Igen itt jártunk Gergővel 2016 november elején...emlékeztem,hogy a park nagyon szép,bár Tizedes mondta,hogy van azóta változás és nem éppen kedvező irányba.Oda érve kellemetlen meglepetés fogadott.Ahogy az online térkép is kiírta,a park átmenetileg zárva tart.Az ok.A kastély kórházként funkcionál és jelenleg bizony covid kórháznak van nyílvánitva.Így tehát kastélypark nélkül maradtunk.Az itt található emlékműveket néztük meg helyette.
Most csak ennyi jutott a kastélyból...
Az egyik emlékmű,itt található az a megkapó felírat,hogy:"légy bárki,bármely nemzet fia,béke poraidra"
Ezt követően meg ráálltunk a sárga jelzésre,ez vitt ki a városból a Haraszt-hegyi tanösvényhez.Meglehetősen hosszú utcán vitt ki a településről a jelzés.Szerencsére még itt belebotlottunk egy vályúba.Itt felfrissítettük magunkat,majd nem sokára kiértünk a tanösvény "bejáratához".Itt megreggeliztünk a kaland előtt.Az egész tanösvény egy kör és 3,5km hosszú.Azt nem gondoltuk még ekkor,hogy ennek szinte a dupláját fogjuk menni.Kaját követően pedig bevettünk egy bátorító pálinkát amelyet a Tizedes hozott.Pistinél is volt egy bátorító ital,de azt későbbre tartogattuk,ha esetleg valahol útközben nagyon félnénk..Indultunk!
Indulhatunk!
Enyhén emelkedett az út.Tizedes volt most a túravezető.Elvoltunk,beszélgettünk,nevetgéltünk.Némi hó maradványokat lehetett az erdőbe felfedezni itt-ott,de ez csak hírmondó volt.Köves volt az út az emelkedő,egy icipicit nehéz volt a járás.Az egyik elágazásnál a Tizedesre bíztam magunkat.Hiba volt.Öreg haverom ma nem volt a toppon és hát...a rossz utat választotta.Viszont ez csak jó egy kilométer múlva derült ki...Éppen hiányoltam a festések felfestését amikor rájött,hogy rossz felé jöttünk.Szarvashiba,de velem is előfordult már.Sajnos nem ez volt egyetlen betlije a mai túrán,de a fene bánta,elvoltunk.Visszamentünk az elágazáshoz.Ez akkora feszültséget okozott,hogy megkellett kóstolni Pisti bárorító italát is.Ez ütött keményen.A szabolcsi szilvától nem voltunk többé beszariak.
Mostmár elég bátran...
Indultunk immár a helyes úton.Pár méter után egy hatalmas dolomit tömbhöz értünk.Rendkivül szép volt a fehéres színű kőtömb.Ám ami mellette fogadott az nem volt olyan kecsegtető...ugyanis egy meredek emelkedőbe kezdett a turistaút.Elszokva az ilyen emelkedőktől végül is felkapaszkodtunk rajta.Odafenn sík terep fogadott.Majd pár méter múlva elérkeztünk túránk eddigi legszebb helyéhez.Egy szirten voltunk és egy csodás fensík bontakozott ki,ahonnan remek kilátásunk volt elsősorban keleti irányba,de dél és észak felé még feltűntek a Vértes szirtjei.Alattunk a Zámolyi-medence bontakozott ki,a távolban pedig látható volt a Velencei-hegység.
A dolomit tömb
A fensík egy része
Napos és viszonylag tiszta időnk volt.De a fensíkon természetesen ahogy ilyenkor lenni szokott erős szél volt.Ez persze nem szegte kedvünket.A szírt széléig elmentünk,onnan csodálva a fenséges kilátást.Ide-oda mentünk és Tizedes barátom ezen a túrán másodszor is elvesztette a fonalat.Nem talált vissza a turistaútra,ugye onnan eleve letértünk a fensík kedvéért.Szerencsére én meg Zolika képben voltunk,így aztán könnyen visszamentünk a jelzésre.Ez a hely nagyon szép volt,persze nem decemberben kell jönni erős szélben,hanem tavasszal vagy ősszel.Nyáron meg valószínűleg meglehet itt főni.Szóval érdemes eljönni ide megnézni a fantasztikus kilátást Fejér megyére.
A csapattal a fensíkon,a kamera mögött a Tizedes
Tovább haladva a tanösvényen az út egy erdőben cikázott,kicsit le,majd felfelé ment.Aztán kikötöttünk egy újabb szirten.Sziklásabb,kővesebb volt az előzőnél,de nem volt akkora területű,de innen már Csákvárra is lelehetett látni,valamint a Vértes észak-keleti részére és a távolban alighanem a Gerecsére.Ez is pazar hely volt,viszont a szél még a előzőnél is erősebb volt.Páran kimentünk a széléig.Remek volt a kilátás az óriási szélben.Pár év múlva jó időben ide visszakell jönni!
A másik szirten
Alattunk Csákvár
Innen már ereszkedés következett a két szirt közötti völgyben lefelé.Ez a "nyílás" amúgy Csákvárról remekül látszik!Közben Pisti és Judit remekül egymásra talált,kiderült könyvmolyok így akadt közös téma.Lefelé kissé meredek volt az út és aki ebbe az irányba indul el a tanösvényen az itt kemény kaptatóra számíthat.Haladva lefelé több érdekesség is akadt.Az egyik ilyen a Kőlik volt amely mutatott némi hasonlóságot a mecseki Nagy-Mély-völgyi Kőlyukkal,legalábbis a nyílás hasonló volt.A Kőlik fenn volt a szirt oldalában és avatott szem akár ezt is észre tudja venni Csákvárról is.
Lefelé a völgyben
A Kőlik
A Kőlikhoz nem másztunk fel,de benne van a pakliban,hogy egyszer visszajövünk megnézni közelebbről.Tovább lefelé menve egy barlangszerűségre lettünk figyelmesek.Ha jól tudom ez volt a Csákvári odu vagy valami ilyesmi névre hallgató hely.Ide viszont felmentünk,kivéve Juditot aki kezdett felhagyni az erejével.Az odut csak enyhe jó indulattal lehetett barlangnak nevezni.Valóban találóbb név volt az odú.De úgy jól mutatott a hegy oldalában.
Az odunál
Jómagam az odúnál
Az odút elhagyva leértünk a Haraszt-hegy oldalába.A turistaút itt ment tovább nagyjából már szinten.Manó és a Tizedes előrehúztak.Őket követték Pisti és Judit,mi meg Zolikával voltunk az utóvéd.Mi aztán beértük Pistiéket,Manóék meg egy kilátópontnál bevártak.Innen nyílt az utolsó kilátásunk.Fenn a szirten kb.328 méter magasan voltunk,itt ennél a kilátópontnál olyan 180-190-en lehettünk.Innen Csákvárra lehetett csak lelátni.Azonban a város szélén észrevettünk egy sörét tornyot.Tizedes tudta miről van szó,javasolta oda még menjünk el.Jó menjünk.
Az utolsó kilátás
Lassan leértünk a tanösvény "bejáratához" vissza.A kör teljessé vált.Még megittuk Pisti maradék szabolcsi szilváját és elindultunk a sörét toronyhoz.A tanösvény bejárata amúgy Csákvár déli vége után található pár méterre a gánti út mentén.Innen mentünk a toronyhoz amely nem volt különösebben messze.Útközben szép lovakat láttunk.A toronyhoz érve szembesültünk vele,hogy nem is sörét torony hanem löpor torony és egyedüli Európában!
A löpor toronynál
Érdekes építmény
Érdekes építmény volt és egy kiruccanást megért.Indultunk vissza a központba útközben érintve azt a csehót ahol reggel is ittunk.Most is betértünk,de most enni.Igazán jó hangulatú remek lakomát csaptunk a klassz kis helyen ami ráadásul túl drága sem volt!Vagy két órát benn ültünk.Indultunk vissza a kocsihoz.Megvártuk még Pistinek jön a busza,ez még 40 perc múlva volt esedékes,így a központba is beültünk egy italra addig.Mikor eljött az idő Judit kikisérte Pistit a buszhoz,mi elköszöntünk tőle és ittunk még egyet.
A Csehóban
Ennek végeztével kimentünk a parkolóhoz ahol Judit már beinditotta a motort.Beszálltunk és már sötétben elindultunk haza.Sima utunk volt,Judit jól nyomta a gázt.Remek nap volt,egy jó társasággal és egy jó túrával,lakomával,pálinkázással,borozással.Mindennel együtt 17 km-et mentünk!Úgy érzem mindenki jól érezte magát,reméljük lesz folytatás!
Hát emberemlékezet óta nem volt ennyi szünet két túra között.Jó persze,volt közben Gergő emléktúrája október végén és egy kisebb túránk amelyre elvittük Rexit is.De akkor úgy mondom két nagy túra,amit régen bakancslistás túrának hívtunk Gergővel.Szóval két nagy túra között rég volt ennyi szünet.Szeptember 18-án volt az utolsó ilyen nagyobb túra.Most november 27. volt,azaz kerek 70 nap után vághattam ismét neki a rengetegnek.Az okok ismertek,korábban levannak írva,most nem térek rá ki.Lényeg,hogy végre újra mehettem.Volt egy tervem,nevezetesen eredetileg a Vértesben szerettem volna Csákvárról Gántra menni,a híres gánti bányavidék érintésével.Ám Manó javaslatára átírtuk a forgatókönyvet és így a Kőhányásról induló OKT-s túrát választottuk Gántig.Ebbe viszont a bánya rész nem fért bele.Mindegy örültem,hogy mehetek.
Újra Kőhányáson
Úgy tűnt,hosszú idő után öten megyünk a túrára.Utoljára ilyen 2018 márciusában volt a Kevélyek túrán.Négyen Dunaújvárosból vágtunk neki busszal az útnak.Pistivel aki a fővárosban lakik úgy volt megbeszélve,hogy Csákvárra lemegy busszal és majd ott száll át arra a buszra amivel mi jövünk.Ám Pisti nem volt sehol.Kiderült elaludt (..) így akkor maradtunk négyen.Én,Zolika,a Tizedes és Manó.Ez a csapat is régen túrázott már így együtt,hisz előbb Manót érte baleset,majd a Tizedesnek volt egy sérv műtétje.Reggel fél kilencre értünk a már jól ismert Kőhányásra.Szerencsére megáll itt a Dunaújváros - Komárom buszjárat,így átszállnunk sem kellett.Mi Zolival másodszor voltunk már itt,Manóék pedig már harmadszor.Innen indult 2019 utolsó túrája amikor is a gesztesi várat és a majkpusztai remeteséget érintve Oroszlányba mentünk.Most ellenkező irányba indultunk méghozzá az országos kéken.Magamban ezzel is emléket állítva Rockenbauer Pálnak aki épp tegnap volt 34 éve,hogy távozott közülünk...
Tájház Kőhányáson
Ám mielőtt belevágtunk volna a nagy kalandban végigmentünk Kőhányáson,ezt múltkor nem tettük meg.Akkor hideg volt és nagy szél.Most csak hideg,szél nélkül.Manó azt mondta,ez egy egyutcás falucska jó ha van 1km hosszú.Nos 100 méter is alig volt,így könnyen végigjártuk.Érdekessége volt a tájház,valamint az Eszterházy kápolna ami az első amit meglát az ember ha erre téved.Valamint volt egy étterem,ami lehet látogatóközpont is.Pár házból állt a közigazgatásilag Gánthoz tartozó település rész.Állandó lakosa nem volt,de az egyik házból így is hangosan bömbölt ki a rádió.A falu végén pedig rég nem látott dolgokba botlottunk.Két pottyantós vigyorgott ránk.Zolikával mi természetesen elkezdtünk itt ökörködni.
Pottyantósok a falu végén
Manó és a Tizedes leszarta,hogy mi ökörködünk a pottyantósoknál,ők belevágtak a túrába,aminek az lett az eredménye,hogy szinte az egész túra folyamán előttünk mentek 4-500 méterrel.Bevallom ez kissé szarul esett,mert haverok vagyunk vagy mi és együtt illett volna mennünk szerintem,dumálgatva,kacarázva stb. Úgy tűnt rohannak,ennek sem láttam értelmét,mi Zolival nem azért szoktunk túrázni,hogy átrohanjuk rajta.Így aztán ez egy 2x2 személyes túrává avanzsált...A pottyantós buli után ráálltunk mi is az OKT-ra.Ősz vége felé járt,a fákon gyakorlatiag már nem volt levél.Friss avarba mentünk szinte egész túrán,de az idő nyirkos volt,így csúszott az út,de mentünk baj nélkül.
Zolika ballag
Az elején az erdőn keresztül még felsejlett a Vértes vonulata,de később mondhatni inger szegénnyé vét az út.Persze azért szép volt a vörös színű avar.A jelzések kifogástalanul fel voltak festve,nem volt problémánk velük.Úgy tűnt a gerincen haladunk.Az erdő így is csodaszép volt!Az út eltekintve a csúszos részektől meg jól járható.Jókat beszélgettünk útközben,Manóék pedig nem voltak a láthatáron sem.Egy ponton egy fantasztikusnak tünő vörös völgybe láttunk le.Elneveztük Vörös-völgynek az avar vöröses színe miatt.Nem sejtettük,hogy pár méter múlva a mi turistautunk éppen lefelé veszi az irányt ebbe a völgybe.Lefelé az út még az eddigieknél is jobban csúszott,oda kellett figyelni,hogy ne vágodjunk el.Itt-ott meg az útra dőlt fákon kellett átverekednünk magunkat.
Akadályversenyen a völgyben
Volt ahol át kellett mászni rajtuk,volt ahol átbújni,máshol meg meglehetett kerülni.A völgy végül is szép volt,leérve belebotlottunk a kék L jelzésbe.Tehát itt lesz valahol a Csáki (Oroszlánykő) vára.Már ami megmaradt belőle.Úgy döntöttünk megnézzük,nem nagy kitérőt jelentett,de a várhoz felkellett mászni a hegyen.Felérve meglepetésünkre ott volt Manó és a Tizedes.Ám nem vártak meg,míg mi megnéztük a várat.Továbbra 2x2-es volt a túra.A vár nem volt különösebben nagy eresztés.Néhány kő és kőfal maradt meg belőle és egy földsánc.Persze azért felkapaszkodtunk és megnéztük milyen.Majd alkalom adtán kivesézem a vár történetét itt a blogban,most erre nem térek ki.Fentről láttunk egy másik vöröslő völgyet alattunk,később kiderült ez beletorkollott a mi völgyünkbe.
A Csáki vár falán
A várfal és Zolika
Lejövet Tizedeséknek újra nem volt semmi nyoma.Tovább a kéken haladva láttuk,hogy bejön a mi völgyünkbe az előbb említett másik völgy.Majd egy kisebb erdei pihenőt láttunk,mellette a táblán meg ott volt minden ami a Csáki várról tudható.Nem tudom,de ezt nem inkább odafent kellett volna kitenni?Mindegy,megnéztük majd mentünk tovább.Egy betonúthoz értük ahol egy tábla jelezte a Természetvédelmi terület végét.Ezt olvasva feltűntek Manóék.Mögöttünk!Hát ez meg,hogy lehet?Kiderült a szemközti hegyen valami barlangot néztek meg,amiről mi megfeledkezdtünk.
Ritka pillanat ezen a túrán:együtt a csapat
Ritka pillanatok következtek ezen a túrán: pár száz méteren át együtt mentünk mind a négyen!A betonút rész mindössze tíz méterig tartott,majd a jelzés újra bement az erdőbe.Majd kacsázgatva újra egy völgybe ért.Ez nem volt vörös,viszont látványosan körül ölelték a hegyek.Mi Zolival újra megálltunk fotózkodni.Manóék pedig mentek tovább.Újra következett a kétszer kettő... Újra vagy négy-ötszáz méterre nőtt a távolság köztünk,de ez nem szegte kedvünket.Nem volt viszont jó az idő.Ki-ki kukucskált a nap,de hideg volt és a napsütés ellenére az eső is eleredt,de szerencsére nem tartott sokáig.Ritkább erdő következett,de itt volt némi zöld szín is.Majd egy ponton tábla jelezte,hogy eddig 7,5km-t jöttünk,Gánt meg még 5,9-re van.Alattunk viszont ott volt Mindszentpuszta.Egy kitérőt ez is megért.Odalenn ismét Manóékba botlottunk.
Mindszentpusztán végre összeálltunk egy közös képre
Megittuk a Tizedes által hozott pálinkát majd kajáltunk egyet.Kellemetlenül hideg volt!Mindszentpuszta pedig mindössze négy házból állt.Láthatóan csak az egyik üzemelt,valószinűleg kulcsosházként.Egyet épp felújítottak,egy meg romosan ott volt.Bementünk a felújitottba,üres helyiségeket találtunk,alighanem ez is egy kulcsosház lesz majd.Mentünk a kaja után tovább,némi emelkedésbe kezdett az út,egy darabig újra négyen mentünk együtt,de egy újabb vörös erdőbe értünk.Mi újra fotózkodtunk Manóék meg húztak újra előre.Az út hátralévő részén már nem is értük be őket.A vörös erdő is egy gerincen volt ahonnan újra egy völgybe értünk le.Egy hosszú egyenes szakasz következett itt.
Lefelé az újabb völgybe
Sokára értünk ki az erdőből.Szemközt feltűnt a Vértes keleti vonulata,arébb pedig alattuk maga Gánt.Itt kiértünk valami fensík félére,itt nem voltak fák és cudar hideg volt ezen a szakaszon.Most először talán ebben az évben kegyetlenül neki álltam fázni!Szaporáztuk a lépteink a közeli Gántra.Nyilvánvaló volt,hogy a bányára nem jut idő,pedig ha Gánt akkor elsősorban ez érdekelt volna...Közeledett a település és a hideg ellenére is ez volt ennek a túrának a legszebb szakasza.Így a fázás ellenére azért csodáltam ám!
Gánt határában
Gánt szép kis település volt,de sokat nem láttunk belőle.Hamar oda értünk a Vértes vendéglőbe.A megbeszéltek szerint itt lesznek majd Manóék és itt majd ledobunk egy ebédet.Belépve nagy volt benn a tömeg ( a koronavírust itt szerencsére leszarták).De egy pincér segített és bevitt egy belső terembe ahol ott ültek túratársaink.Leülve megmelegedhettem én is.Majd ledobtunk pár italt és egy jó ebédet amit Manó fizetett.Igy vegyük úgy megbocsájtottunk neki(k),hogy ez most egy ilyen 2x2-es túra volt.Végül is a túra így kellemesen végződött.Kijövet pedig még volt kis időnk Gánton körülnézni.Manóval egyetértettünk abban,hogy tudnánk itt élni.Kellemes hely volt!
Gánt elnyerte tetszésünket
Végül a buszmegállóban befejeztük a túrát.Pontosan 15,4km-t mentünk mindennel együtt.A busz jött és hazafelé Fehérváron ugyan átkellett szállni,de sima volt az út hazáig.Meglehetősen korán,már öt előtt Dunaújvárosban voltunk.A túra egyrészt nekem annyira ez nem jött be,de örültem mint majom a faszának,hogy újra mehetek és ha ezt az oldalát nézem akkor mégiscsak bejött.Kissé zavart engem ez a 2x2-es felállás most,de mindegy,a másik zavaró tényező meg a kellemetlen hideg volt.Nem tudom mikor fáztam utojára túrákon,de most fáztam.Mindegy végül is jó volt és bízok benne ezzel a túrával a kényszerszünetem is véget ért.
Lassan négy éve,hogy erre jártunk Gergővel (lásd: itt ).Már akkor is nagyon tetszett nekünk a Vitányvár amely a Vértes egyik északi ormán áll.El is határoztuk akkor,hogy ide majd visszatérünk alkalom adtán.Négy év telt és eljöttem hát,sajnos Gergő nélkül,de ugye a neki tett ígéreteket igyekszem betartani.Tudom a lelke most is itt volt velem és ő irányitott úgy,hogy ismét a nyomában járjak.Öt fősre duzzadt turatársaim közül most Pisti nem tudott eljönni.Még mindig tart a koronavírus hiszti a világban és hát karanténba szorult.Így hát Zolikával,Manóval és a Tizedessel vágtam neki a túrának.Fél hétkor indult a vonat és kilenc után szálltunk le Szárligeten ahol Gergővel is egykor.Mivel az országos kéken szándékoztunk menni,Manóék a szárligeti vasútállomásnál pecsételtek egyet és ezután indulhatott a túra.Egy székelykapu volt az első látnivaló,majd azon a téren ahol Gergővel is annak idején most is megálltunk.Bevettük a bátorító pálinkát amit a Tizedes hozott,majd indultunk ki a rengetegbe.
Indulásra készen
Az országos kéket a faluból kiérve más nyomvonalra terelték,ez azonban majd másfél kilométernyi kerülőt jelentett volna,így mi maradtunk a régi nyomvonalon.Kiérve a településről nyugat - észak-nyugat felé gyönyörű táj köszönt szembe.A távolban a Gerecse vonulata vigyorgott ránk.Mintha kérdezte volna miért nem inkább ide jöttetek?Majd egyszer... Kereszteztük az 1-es főútvonalat,majd nem soká beértünk Csákányospusztára.Itt szalad elénk annak idején az a három édes kiskutya.Most nem voltak sehol ők sem... Látnivalót egy luxusbirtok jelentett hatalmas tóval és kecses híddal...majd egy több száz éves fa amely érdekesen nőtt.
A matuzsálem
Meglepődve láttam,hogy az egykori rothadozó mezőgazdasági épületeket felújították.Ez azzal járt,hogy a területet meg elkerítették...így némi kerülővel halad az út,amelyre itt tért vissza a kék jelzés.Majd a kék+ és a kék négyzet majd a Mária zarándokút jelzés is tiszteletét tette.A táj itt újra kellemesen kezdett combosodni,ha jól spekliztünk,a hegység legmagasabb csúcsa a Nagy-Csákány alatti medencében haladtunk.Feltűnt az egykori kápolna,vagy templom romja.Mielőtt felmentünk volna a dombra ahol volt egy oszlop tetején amin a jelek voltak,egy állat fejének a csontváza volt... Nem tudtam,hogy ez most ötletes-e vagy valami pihent agyú elme tette ide...Felmentünk a romhoz ahogy egykor Gergővel is.Nagyon szép volt innen a táj.Maga a rom túl izgalmas nem volt éppen.
Normáálisss?
A táj szép mint az éden...
Visszamentünk a kékre,amely egy használaton kivüli gyerektábor mellett haladt el,majd egy turistaház mellett is.Manóék éhesek voltak,de mikor javasoltam,hogy valahol kajáljunk rendre az a válasz jött,hogy majd..Nem soká elértük a Mária szakadék bejáratát.Itt ágaztak el az utak is,mi maradtunk az országos kéken.Természetesen eszembe jutottak a Gergővel való itt átélt élmények és fájt is kissé a szívem... de a táj szépsége gyógyírként hatott.Szépen,méterről méterre alakult és egyre szebb lett a mindössze 500 méter hosszú Mária szakadék.Talán Manónak tetszett a legjobban,de a többiek is élvezték.Odalenn ahogy négy éve is,most sem folyt a víz,pedig egy zúgó patakkkal lett volna ez igazán szép.De a kővek a sziklák,a hegyoldalban haladó út megkapóan szép volt.
Haladunk a Mária szakadékban
A szakadék végétől pár méterre volt a Körtvélyesi erdei temető.Mondhatnánk a romantikus,vagy inkább a misztikus temető.Persze most is érdekesnek hatott az erdő sűrűjében.Természetesen ezt sem hagyhattuk ki.Tizenöt sírt írt ki oda nekünk egy tábla,ehhez képest én 23-at számoltam,hogy annyi van a temetőben,plussz előtte egy katonasír ahol hét katona nyugodott...Közelebb mentünk,bementünk,löttünk egy seregnyi képet.Amúgy meglehetősen sokan voltak kinn a Vértesben.Nem volt zavaró,de emlékeztem amikor mi jártunk erre Gergővel,akkor csak mi voltunk ketten.Igaz az egy pénteki nap volt.Szóval a temető is tetszett a többieknek,akik még mindig nem akartak kajázni.Mentünk is tovább.
Az erdei temető
Továbbra is a kéken amely eleinte egy rövidebb szakaszra betonúttá avanzsált majd megkezdte a hullámzást le-fel,le-fel.Szerencsére többnyire le,de tudtuk majd erre jövünk vissza is,hiszen úgy terveztük,hogy a vár után majd erre jövünk vissza,a külömbség csak annyi lesz,hogy felmegyünk a kilátóba.Oda amit Gergővel négy éve elmúlasztottunk.Manó lépett közelebb hozzám,érdeklödőtt a Rockenbauer fa felöl,mert tudta,hogy erre van.Kérdezte milyen messze van a vártól.Mondtam pár száz méterre.Javasolta menjünk el addig mert kiváncsi rá.Többiek rábólíntottak,mondtam én is,jó menjünk.Még mindig nem ettünk,aztmondták majd a várban.Jó.Lassan el is értük a várat az erdei hullámzások után.
Akadályok útközben
A vár pontosabban a rom ami maradt belőle most is kecsesen köszöntött ránk.Még nem mondtam,de meglehetősen nagy szelünk volt,amit az erdőbe annyira nem éreztünk,de itt fenn a várnál már egyre inkább.Persze ez nem tartott vissza semmitől.A Vitányvár vonzereje éppen az,hogy rom.Ez így néz ki jól.Persze ez is tetszett a többieknek.Elindultunk felfedezni,vagyis csak a többiek.Én és Manó már jártunk itt.Feltárások folytak a vár körül és a belső udvaron is,így észak felöl nem tudtunk bemenni.Mondjuk kivülről is rendkivül látványos volt.A déli oldalról némi bravúroskodás árán,de belehetett menni.Be is mentünk természetesen.
Kecses várrom
Gyönyörű "jószág"
Bent sokan mozogtak,a hely pedig nem volt túl nagy,így nem tudtunk teljesen kiterjesedni.Manó és Tizedes akik nem bírják a tömeget,hamar le is mentek.Mi Zolikával még nézelődtünk kicsit.Innen láttuk,hogy a belső udvarba lemenni esélytelen most a feltárási munkálatok miatt.Ezért is volt viszonylag kicsi a hely.Annak idején Gergővel bementünk.Csináltunk pár képet,aztán nekünk sem maradt más választásunk mint lejönni a várból.Manóék nem voltak benn tíz percet sem,mi meg olyan húszat.Gergővel akkor rég vagy egy órát eltöltöttünk a várban...Na de sikerült visszatérnem,úgy éreztem ismét Gergő egy küldetését sikerült újfent megvalósítani.
Nagy élmény a Vitányvár
Még mindig nem ettünk,pedig már elmúlt dél is.Emlékeztem én is és Manó is,hogy a vár alatti völgyben van egy pihenő.Na majd ott... hiszen arra megyünk a Rockenbauer fa felé is.Leereszkedtünk a várból a völgybe,csakugyan ott volt nem messze egy pihenő.Így megpihentünk és meg is kajáltunk,na és újabb bátorító italt vettünk be,nehogy féljünk a túra hátralévő részében.Jól esett a kaja,de ugyanakkor a pihenőtől el is gémberettünk.A fa nem volt messze,de némi kaptató vezetett fel hozzá.Itt még virgoncok voltunk és hamar felértünk.Meglepődve láttam,hogy a fa lényegében üres...Régen tele volt jelvényekkel,zászlókkal,kis képekkel,csecsebecsékkel...Mi történhetett?Lelopták,levetteék?Ha levették miért?Ha lelopták arra nem is tudok megfelelő szavakat találni..Nem értettem és így nem volt az igazi.Elvesztette a varázsát.
A pihenő
A Rockenbauer fánál
Így néhány fotó után el is indultunk vissza.A gondok ott kezdődtek amikor a Vitányvár alatt a kék jelzés emelkedésbe kezdett.Kezdetem úgy érezni kiköpöm a tüdőmet és a szívem is vad dobogásba kezdett.A többiek is valami hasonlót produkáltak,na de persze felmentünk.Egy darabig lemenés jött majd a hullámzás újra,de most főként felfelé.Nem volt egyszerű így kajálás után.Nehéz volt és talán most én bírtam a legnehezebben,de a többiek sem életük csúcsformáját hozták.Mindegy felértünk és a sík terepen szinte új erőre kaptunk.Itt már meglehetősen erős tempót diktáltunk.Újra jöttek a már ismerös helyek csak most visszafelé.A betonutas szakasz,az erdei temető,majd a Mária szakadék előtt kicsit magára hagytuk a kék jelzést és rátértünk a kék+ jelzésre.Ez vitt fel a kiltóhoz.Pontosabban egy pontnál letértünk a kék háromszögre.Itt is emelkedő volt,egy fokkal már jobban bírtuk.
A Körtvélyesi kilátó
Ide már nem jutottunk el Gergővel,pedig amikor 2017-ben erre túráztunk a kilátó már állt.Szóval a kék3 hozott be ide.A fa szerkezetű kilátó teljesen jó állapotban volt.Meglehetősen nagy szél fújt itt is,de ha már eljutottunk ide a kilátót nem akartuk kihagyni.Felmentünk.Óriási szél és huzat volt odafenn,de mindenki hősiesen viselte.A szél majdnem kifújta a kezünkből a fényképezőket,telefonokat.Oda kellett figyelni.De megérte mert teljes körpanorámánk volt a szélnek hála teljesen tiszta időben.Fő látnivaló a szemközti hegyvonulat szolgáltatta.A Gerecse vonulatát láttuk észak felé és persze Tatabányát is,meg külömböző falvakat.Nyugatra és délre viszont a Vértes hegyei köszöntek szembe,keletre meg a Vértes-Gerecse vegyesen és jól látható volt maga Szárliget is.
Szemben a Gerecse
A nagy szélben nem volt tanácsos sokáig fent tartozkódni.Lejöttünk,majd a kék3-on visszamentünt a kék+-ra azon meg a kékre,amely már a Mária szakadék másik végénél jött ki.Elhaladtunk a tábor mellett a romok alatt,Csákányospusztán is át.Nagyon sokan mozogtak erre.Az órára nézve láttuk,hogy ötven percünk van a vonatig,így beálltunk egy nagyobb tempóra.Ezt a szakaszt viszont én bírtam a legjobban.Még kicsit messze volt az állomás,de negyedórával a vonat előtt odaértünk.Átlagos utazás volt haza,Kelenföldi átszállással.Ugye 8.órai kijárási tilalom van még mindig (...) így ezért is kellett sietni.Végül is fél hétkor landoltunk Dunaújvárosban.Remek túra,remek látnivalókkal,Erős szélben,de tisztuló időben.Mentünk 18.87 km-et.Újra sikeresen abszolváltam egy Gergő nyomábanos túrát.
