Kár a végéért - Téli összefoglaló

 Kemény ősz után érkezett el a tél.Alapos kényszerszünetre lettem ítélve az ősz hetven százalékában Móni betegségéből fakadóan,így félve indultam neki a télnek.Bíztam benne,hogy jobb lesz mint az ősz volt.Mónit november végén kiengedték a kórházból és hát közösen ápoljuk az anyjával,mivel neki sincs már senkije rajtunk kivül.Annyiból könnyebb volt így a helyzetem,hogy a kutyára tudtak vigyázni amíg én túráztam.Mivel nem tudtam mi várhat rám mindezen dolgokból kifolyólag szerényen mindössze hat túrát terveztem be a tél három hónapjára.Úgy tűnt a dolog egyre jobban alakul,hiszen már hét túrán is túlvoltunk és vártuk a nyolcadikat február végén,ám most nem a stroke hanem a covid szólt közbe.Így a nyolcadik téli túrát már kénytelen voltam elhalasztani.A hét így is egyel jobb mint az általam várt hat,viszont kettővel gyengébb mint tavaly ilyenkor...Na lássuk a részleteket.

A télapó túra első méterei,megmondanád a képről,hogy decemberben készült?

Zolika ugyan elment ma egy teljesítmény túrára Judittal és Erikával,én értelemszerűen a covid végett nem mehettem.Így mivel nincs miről írni meg is ejtem a téli összefoglalót.Egy Télapó túrával kezdtünk.Zolival találtuk ki az ökörködésnek ezt a módját.Nevezetesen a télapó nyomában jártunk,őt követtük.A túra környékbeli túra volt,Dunaújvárosból mentünk Kisapostagra igazán kellemes decemberi időben.Régi kedves helyeken keresztül vezetett a túra,érintettük pl. a Csövek-völgyét is,de az ipari víz csatorna zuhogása mellett is elhaladtunk.Az ártéri erdőben pedig olyan úton mentünk ahol még eddig sosem,letérve a jelzésekről igazán izgalmas helyekre tévedtünk be.A híd után pedig megnéztük az egykori Scharbert-kúriát.Kispapostagon pedig megtaláltuk a télapót is,igaz kicsit összemenve.Szuper kis télnyitó túra volt és nem csak a télapó,de Gergő nyomában is jártam a túra nagy részén.

A Haraszt-hegyi tanösvényen

Karácsony előtt ejtettük meg a Vértesi Haraszt-hegyi tanösvény túrát amelyre igen szép számmal gyültünk össze.Hatan vágtunk neki a túrának,ilyen nálam utoljára 1997-ben volt!Pazar szépségű volt a túra amely Csákvár szomszédságában került sorra,hála a "tömegnek" igen jól is éreztük magunkat.Kellemes vacsorával koronáztuk meg a túrát aztán egy csákvári étteremben.Úgy tűnt egy olyan társaság alakulhat ki,amelyekkel több komoly túránk is lesz majd a jövőben.Én,Zolika,a Tizedes,Manó,Judit és Pisti vett részt a túrán.

Az ünnepek alatt még egy újabb túratársunk is akadt:Erika.Úgy nézett ki jól haladunk.Még egy Balaton-felvidéki túrát szerveztünk Zolival,hiszen a tavalyi év a Balaton-felvidékről szólt.Balatonkeneséről mentünk Balatonfűzfőre,többek között a Sós-hegyi kilátót is érintve.Ám tragikusan szar időt fogtunk ki.Kemény ónos eső után voltunk,így aztán minden de minden csúszott.Túratársaim szerencsétlenkedtek is párszor,míg én mindenhova felmentem ezúttal is.Erika,Judit,Zoli és én jöttem erre a túrára.Két kilátó is akadt útközben én mentem csak fel az egyikbe a másikba meg fel sem engedtek.Ám úgy festett alakul a csapat és így év végén ezt tartottam a legnagyobb eredménynek a tavalyi évet illetően.

Zolika,Erika és Judit az Ahol a Balaton-felvidék kezdődik túrán

Ám ki tudja miért az újévre kissé úgy éreztem,hogy kegyvesztett lettem túratársaim körében.Kutattam az okait,de nem jutottam semmire,nem éreztem,hogy bármi rosszat is csináltam volna.Úgy tűnt Erika és Judit elfordul tőlem,Manóék pedig a kéktúrát kezdték erőltetni ebben az évben.Pistit meg hiába hívtam nem ért rá.Úgy döntöttem akkor nem szervezek semmit,ha valaki akar majd valami túrát az majd szól.Zolika még szerencsére jött velem.Az évet egy gigantikus alföldi túrával kezdtük.Ökörködésből most sem volt hiány,ezúttal az újévi röfik nyomában jártunk.A túra 28 km-es volt,néhol dagonyában,de összeségében kellemes terepen.Engem lenyügőzött az Alföldi-csatornák világa,hiszen öt csatornát is érintettünk ezen a túrán amely már sötétben ért véget.Jó túra volt!

Csodáltam az alföldi csatornákat...

Újabb pazar túra következett,ezúttal a Bakony peremén.A már ismert Fehérvárcsurgóról mentünk Iszkaszentgyörgyre,oda ahol Gergővel is jártam pár éve...Gyönyörü,elképesztő szépségű túra volt,rengeteg látnivalóval!Két kastély és kastélypark is utunkba került,de ott volt még a Csurgói-víztározó vagy a piramis Iszakszentgyörgyön a kilátóval.Nagyon kellemes és jó időnk is volt ráadásul.Tényleg szuper túra volt!

Pazar szépségű volt a csurgói kastélypark

A hírhedt Németkérre vezetett a következő túra.A korábban csak üggyel-bajjal elért település most kiindulópontunk volt.A Mezőföld déli részén trappoltunk,Németkérről - Paksra.Ez is egy nagyon szép túra volt a gyönyörű mezőföldi erdőkön keresztül.értük el Paksot.Itt is szuper időnk volt annak ellenére,hogy a tél közepén jártunk.Pakson pedig újra sikerült megfejelni a napot egy remek kajálással.Jó túra volt ez is.

Csodás mezőföldi erdőkön át

A fóti Somlyó-hegyre a Gödöllői-dombságba vezetett a következő a tél hetedik túrája.Ekkor még nem sejtettem,hogy ez lesz a tél utolsó túrája.Ahogy az előző kettőre most is Zolikával vágtunk neki.Fótfürdőről indulva egy körtúrát tettünk ezen a 288 méter magas Somlyó-hegyen.Itt is jó időnk volt!Az útvonal megválasztása itt is telitalálatnak bizonyúlt!Pazar szépségű volt a hegy,elképesztő panorámákkal.Láttuk a Naszályt,a Mátrát,a Karancsot(!),a Hungaroringet,a Visegrádi-hegységet,a Pilist és a Budai-hegységet is,na és persze a Gödöllői-dombság vonulatát is.Elképesztően szép volt!Hazafelé azonban hiába a főváros - nem találtunk megfelelő kajáló helyet,amit találtunk ott foglalt volt minden asztal...

Kilátás nyugatra a Somlyó-hegyről

Ez volt tehát a tél.Nézzük a számok tükrében: hét túránk volt,amelyet csak a tavalyi év tudta eddig túlszárnyalni.Mentünk nagyjából 120 km-t ami 17,14-es átlagot jelent.Két hegységben jártunk (ha a Balaton-felvidéket külön ide vesszük,akkor háromban),egy dombságban.Egyszer az Alföldön nyomtuk,egyszer meg a Mezőföldön és a Duna mentén is trappoltunk egyet.

A tél legszebb helye szerintem a Fehérvárcsurgói kastélypark volt.A legjobb túra is a Fehérvárcsurgó - Iszkaszentgyörgy volt.

Minden alkalommal ott voltam én és Zolika.Judit kétszer jött velünk.Manó,Tizedes,Pisti és Erika pedig egyszer-egyszer.

A tél összeségében jobb volt mint reméltem,csak hát...kár a végéért.

A tél filmjei:

Sólyi papírmalom

 Egyik következő túránk fogja érinteni a sólyi papírmalmot.Úgy gondoltam érdekesnek tűnik a dolog így kicsit utánajártam miről is van szól.Igazából már ezen a hétvégén sor került volna erre a túrára,de Móni covidos lett,így a túrát elkellett halasztanunk,valószínűleg majd a március 15-i hosszú hétvégére tolodik a túra.

Na de miről is van szó?Nézzük meg mit tudunk a sólyi papírmalomról.

Mint egy várfal...

Kr.. e. 1400-ban Kínában már készítettek papírt, és Kr. u. 105-ben pedig már szorgalmazták, hogy a hivatalokban inkább ezt használják a drága selyem helyett. Hazánkban Károly Róbert állt ki először amellett 1310-ben, hogy a hivatalos dokumentumok papíralapúak legyenek, feltehetően gazdasági okokból kifolyólag. Ekkor még csak import papírt használtak a Magyar Királyság területén, az első papírmalom Lőcsén, 1515 körül létesült. Innentől számítjuk a magyar papírgyártás kezdeteit.

Az 1780-as években határozta el a zirci cisztercita apátság, hogy a hozzá tartozó sólyi területen szeretne létesíteni egy papírmalmot. A pontos alapítási időt nem ismerjük, de annyi bizonyos, hogy 1790. április 7-én indult meg a papírgyártás Sólyon. Egész komoly ipari létesítmény lehetett a maga korában, egy 577 négyszögöles telken húzták fel a malom épületét, amelynek földszintjén a malommű mellett 2 szoba, emeletén 2 újabb szoba és egy konyha helyezkedett el. A padlás szárítóhelyiségként szolgált. A kerített kertben 1 istálló 2 fészer, egy különálló fészer kamrával, egy pince és a kert végében egy árnyékszék foglalt helyet. A 3 alulcsapós malomkerék helye ma is jól látszik a malom csatorna felé eső falmaradványán. A kis csatorna duzzasztója szabályozta a lejjebb elhelyezkedő vízimalmokhoz jutó víz szintjét, sodrását is.

Érdekesnek tűnik,szeretjük az ilyen romokat...

Bonaventura ciszter előjáró 1789 áprilisában már szerződést kötött az első mesterrel, Joseph Politzerrel. A külföldi csengésű név nem meglepő, a malom 12 ismert árendátora között főként német és holland ajkúakat találunk, főként ők voltak a papírgyártás mesterei a korban. A malom fénykorában tíznél több alkalmazott is serénykedett a papírgyártásban, akadt köztük szolgáló, legény, szakács, a személyzetet saját konyha látta el, illetve kocsis, aki az áru célba juttatásáért és az anyagok mozgatásáért volt felelős. A Sólyon gyártott papírok nagyrészt vízjellel voltak ellátva, ez akkoriban egyfajta márkázást is jelentett, illetve a hivatalos iratok  hamisítását nehezítette, ami a törvény szigorúan, sok esetben halállal büntetett. A papírmalmok legfőbb megrendelő a környékbeli közigazgatási- és egyházi hivatalok voltak. A környék több településén megtalálhatók a sólyi vízjellel ellátott papírosok. A malom bérlése nem volt mindig egyszerű, a bérbeadók folyamatosan próbálták emelni a költségeket.

Nem sok minden maradt belőle,de ezt majd megnézzük!

Hamarosan a papírgyártás gépesítése kezdte ellehetetleníteni a papírmalmok tevékenységét, az olcsóbb, gyorsabb technológiával nem tudták felvenni a versenyt. 1851 körül végül leállt a papírgyártás Sólyon, az épületet elhagyták. 1920-ban egy budapesti magánember kis vízerőművet szeretett volna itt létesíteni, ennek nyomait mutatja a betonzsilip, de ez végül nem valósult meg. 1945-ben érték találatok az épületet, azóta sajnos folyamatosan pusztul. A dicső múltról csupán a leírások, és a csatorna felőli falmaradvány árulkodnak,  pedig az objektum létesítésekor még költemények is születtek. Íme egy kis verses adalék, hogy az alapításkor mennyire örültek Sólyban a papírmalomnak, és mennyire nagy dolognak számított az ide települő ipari létesítmény:

"... Kétkezi munkáját Isten boldogítsa.

Fáradsága hasznát bőven szaporítsa.

Nemes országunknak légyen nagy hasznára.

E kis helységnek szolgáljon javára.

Egy szóval: forgását Isten igazgassa,

Kiket illet pedig megjutalmaztassa."

A sólyi papírmalom maradványai

Ezzel nincs vége a sólyi csodáknak.Hiszen nevezetes a település egy hatalmas fakardról is amely több mint tíz méter magas!Ám egyelőre csak azt olvastam róla,hogy 2014-ben kidőlt.Tovább nyomozok majd az ügyben és ha jutok valamire arról majd lesz egy külön bejegyzés a közeljövőben.

Ami biztos tehát,márciusban felkeressük a sólyi papírmalmot,egy olyan túra keretében,amely sok más érdekességet is érint majd.

Egy videót találtam amely be is számol ezekről,benne a sólyi papírmalommal is:

A nagy meccs

 Egy normális világban reggel felébredtünk volna Gergővel és már indultunk is volna Kozármislenyre az utóbbi évek legnagyobb rangadójára...de sajna ez egy nem normális világ.Gergő már nem lehet velem (legalábbis fizikailag) és engem megfosztott attól a mocskos hatalom amit a legjobban szeretek a túrákon kivül:a meccsrejárástól.Így aztán nélkülünk vivta meg a csapat az utóbbi hét-nyolc esztendő legfontosabb mérkőzését...

Régen volt annyira jó csapatunk mint mostanság... ezt ecseteltem a szezonzárós és a szezonkezdős bejegyzésemben is.A második helyen állunk a bajnokságban.Úgy indult az év,hogy hét pontnyira vagyunk az első helyezettől.Ebből a hétből kettőt már az első fordulóban sikerült is lefaragni,így már csak öt pont volt a hátrány.És most következett az első és a második csatája.Ha nyerünk tovább fogyhat a hátrány: két pontnyira!

A csapat az első meccsen az évben

Nehéz úgy beszámolni egy mérközésről,hogy ott sem vagyok,de ígértetet tettem rá,hogy ezzel a meccsel kiemelten foglalkozom,hiszen kiemelten fontos mérkőzésről van szó.A tudósitások alapján tudok csak szemezgetni.Az első félidő a hazai csapaté a Kozármislenyé volt,de nem tudtak nagyon elhúzni tőlünk,igaz egy gólt berámoltak és így 1-0-ás hátránnyal mentünk pihenőre.A második félidő aztán a mienk volt.Nyomtunk is rendületlenül és sikerült is egyenlíteni!Továbbra is uraltuk a mérkőzést,de újabb gólt nem sikerült berámolni,de nem is kaptunk.Így maradt az 1-1-es döntetlen ami alapjában egy nagyon szép eredmény,de...

Harcban...

De sajnos az öt pont hátrányból így nem sikerült faragni és innentől kezdve sorsunk nem is a saját kezünkben van.Csak akkor tudunk majd közelíteni,ha a mislenyiek valahol botlanak,mi meg sehol!Így valószínűleg a bajnoki cím elúszni látszik,de szemrehányás természetesen nem érheti a csapatot.Mert mondom ez egy nagyon szép és jó eredmény,döntetlenezni ott ahol majd mindenki kikapott.Szóval ez dicséretes teljesítmény.És mivel a mögöttünk álló csapat kikapott,tekintélyes az előnyünk a harmadik helyezettel szemben,gyakorlatilag borítékolható szezon végén a második hely,bár még messze a vége.

Ez volt

Egy normális világban ezekben a percekben utaznánk haza a meccs és a kirándulás friss élményeivel,de ezeket annélkül elvették tőlünk,hogy oda adták volna...Mivel így alakult és nem volt más,e meccs tiszteletéül felújítottam kicsit Gergő emlékfalát.Mivel Móni ápolásra szorul betegsége végett,becucoltattuk az én nagy szobámba én pedig birtokba vettem Gergő egykori szobáját.Ide átpakoltam az emlékfal kellékeit és tettem fel a falra az ágyam fölé.

Na így alakult.Én innen,Gergő odaátról drukkol a csapatnak amely most is remekül helytállt a legnagyszerűbb ellenfél otthonában is!

Gergő felújított emlékfala (csak az egyik,van egy túrázós is)

Cirkó-forrás

A nagyjából 200 forrással rendelkező Mecsek hegységben akármerre is mész komoly esélye van,hogy útközben legalább egy forrás keresztezi utadat.Itt a legkisebb az esélye annak,hogy szomjan maradsz.Ebben a sorozatomban ezeket a forrásokat próbálom bemutatni.Sajnos évente jó esetben is max.háromszor jutok el a Mecsekbe.Így aztán képtelenség minden forrásnál személyesen ott lenni.Előfordulhat,hogy ennek fényében internetes segítségre szorulok.Ahol már jártam,ott a saját élmények dominálnak.

Most ismerkedjünk meg a Cirkó-forrással

Cirkó-forrás a Petnyák-völgyben

A Nagy-mély-völgy és a Melegmányi-völgy között összeköttetést jelentő Petnyák-völgyben található forrás, a zöld sáv jelzésű út alatt, a patakmederben.

A völgytalpon futó patak déli oldalában, közvetlenül a patakmeder szélén, a meder szintjével közel azonos magasságban van a forrásküszöb. A szárazon rakott kövek tetején, márványtáblán látható a forrás felirata.
A középső triász karsztterületen kilépő vízmegjelenés folyamatosan bő kifolyású, 20–50 liter percenként. A karsztvíz ilyen helyzetű megjelenése – a patakmederben és a mélyvonal szintjében – a Mecsekben meglehetősen ritka.

A forrást a patakmeder mentén találjuk meg

A Petnyáki-völgy és a Nagy-mély-völgy által közrefogott hegyhátat Cirkó-hegynek nevezik, innen kapta a nevét 

A forrás egyik neve Éva-forrás, Angster Imre egyik lányáról elnevezve, aki hosszú éveken, évtizedeken át tisztogatta, gondozta ezt a forrást, mielőtt nevét ráírta volna. Közvetlenül a forrás kifolyása feletti kövön halványan bevésve látható is ez a név.
Nem sokkal azután, hogy a név bevésése megtörtént, megtudta, hogy Csokonai Sándor nagyon mérges miatta, merthogy „van annak neve: Cirkó forrás”.

- A forrásnak van egy harmadik neve is Moha-forrás.
És Kis-kút néven is megtaláljuk.

Idén találkozunk?

Egy kicsit gondban vagyok a forrással kapcsolatban.Mert az van,hogy egészen biztosan jártunk itt.Kétszer is,mindkétszer Gergővel,2014-ben és 2017-ben,de nem emlékszem a forrásra...Elképzelhető,hogy nem vettük észre,de az is lehet igen,csak annyi élmény inger ért ezen a csodás helyen,hogy nem raktároztuk el a forrás emlékét elménkben.Na,de úgy fest idén is jövök ide és rajta leszek az ügyön,hogy észrevegyem a forrást.Akkor majd lecserélem a neten talált képeket sajátra.Addig pedig ne essen senkinek se rosszul ez.

Mi lett velük?

 Valentin nap,aminek igazából...soha semmi jelentőséget nem tulajdonitottam.Nem érdekelt,nem is ünnepeltem meg soha.Jó talán voltak itt-ott kedves üdvözlések,megszólítások,de ennyi.Mivel ma is egy ilyen nap van,gondoltam utána nézek egykori exeimnek.Vajon mi lett velük?Nagyon nem kellett utánanézni,mert hála a közösségi oldalaknak van akinél nagyjából képben vagyok,hogy alakult az élete,de azért megemlékszem egy bejegyzés erejéig róluk,hiszen egykor jó volt velük,szerettem s talán szerettek.Nincsenek sokan..talán hat olyan kapcsolatom volt (Mónin kivül) amire rásüthetem azt a jelzőt,hogy komoly.Komolytalanok akadtak persze régebben,de ezek nem érdemelnek már említést és sokat el is felejtettem.Szóval mi lett a hat egykori exemmel?Képeket nem teszek fel róluk,inkább egy-egy rájuk jellemző helyszín képével illusztrálom a dolgokat.

Soha nem komáltam a szívecskés képeket,de valamivel illusztrálnom kell a bejegyzést...

Melinda:

Ő volt az első.Nagyon nagyon régen történt már én is alig-alig emlékszem rá.Kapcsolatunk nem volt hosszú,talán két hónapig tartott.Természetesen hozzá fűz az első csók és az első női mell megfogásának élménye... A szakítás után egy-egy gyenge kisérlet volt részemről és részéről is az újrakezdésre,de ezek elhaltak.Ma úgy tűnik boldog életet él.Elég korán férjhez ment,gyermekei születtek és már unokái is vannak.Soha nem beszéltünk aztán,ma sincs köztünk kapcsolat,aligha emlékszik rám,mélyen a feledés homályába merülhettem...

Melindával a dunaújvárosi Szalki-sziget ezen fái között valahol ismerkedtünk meg

Ildikó:

Talán ő volt a legnagyobb szerelem az életemben...a kapcsolat ha az első perctől az utolsóig nézem akkor öt évig tartott.Meseszép lány volt.Elvoltunk egy ideig,de aztán halványult a dolog és hát ő félre is kacsingatott és aztán le is lépett egy volt osztálytárssal.Persze ehhez valószínűleg az én akkori formám is hozzájárult...Sokáig nem tudtam róla,aztán hála a közösségi oldalaknak egymásra leltünk.Pechemre pont akkor amikor a második gyermekét szülte..Ekezdtünk beszélgetni,de érzelem nem jött át tőle semmilyen formában.Ugyan elnézést kért a régi félrelépéséért,de kissé unalmas lett vele a társalgás.Nyilván boldog házasságban élt (nem az egykori osztálytárssal) én meg ebbe nem kívántam beleröfögni.Ma ugyan ismerösöm a közösségi oldalon,de nem beszélgetünk.Olykor lájkol,olykor én neki és ünnepekre és névnapokra ír.Most is nagyon szép nő...

Ildivel a győri buszpályaudvaron találkoztunk először

Ely:

Igazából talán a legfurcsább nő volt az életemben.Tudott szeretni,de mégis sokat veszekedtem vele.Szép volt ő is,de imádta a faszt,már bocsánat...Ő volt a félrelépések királynője...ettől függetlenül nem haragszom rá,hiszen jelentősen hozzájárult,hogy az önbizalmam helyreálljon,hogy higgyek magamban.Kapcsolatunk kb.tíz hónapig tartott.Itt-ott ismerösök voltunk a közösségi oldalakon,néha évek múlva is beszélgettünk,hivott kefélni...de úgy ítéltem meg neki mindegy ki dúgja meg így hagytam a francba.Akkor töröltem amikor születésnapjára írtam és mindenki másnak megköszönte a jókívánságokat,csak nekem nem.Nem tudom szándékos volt-e vagy véletlen,mindenesetre így lekoccoltam végleg az életéből.Ma neki is vannak két gyermeke és talán olyan párra lelt akit nem csal meg..Én nem beszéltem vele 14 éve,valószínűleg nála is a feledés homályába merültem.

Elyvel az Europarkhoz kötödünk főleg...

Zsuzsa:

Teljes ellentéte volt Elynek,a hűség mintaképét róla mintázhatták alighanem és mellette szerény és csendes is volt akivel sosem lehetett veszekedni...Kapcsolatunk négy évig tartott,ebből három volt a komoly rész.Kedves volt és aranyos,de a munkája végett kicsit ideges tipus.Vasárnaponként jobb volt békénhagyni,mert mindig a hétfő miatt stresszelt.Szép időket töltöttem vele,volt két csodás nyaralásunk a Balcsinál is,de aztán én rossz paszba kerültem a munkahelyemről is kirúgtak így nem igazán voltam a toppon és elhalt a dolog kettőnk között.Veszekedés nélkül múltunk el...A közösségi oldalon ugyan egyszer bejelöltem ismerősnek,de mivel hetek múltán sem jelölt vissza,megértettem,hogy nem kér belőlem,így töröltem a jelölést.Úgy tűnt vén kisasszony marad,gyermekei nem születtek és meglehetősen későn talált rá egy alighanem igazi kapcsolatra,talán egy-két éve.Látom olykor az oldalakon,de nem röfögök bele semmibe,16 éve nem beszéltem vele,valószínűleg ő is elfelejtett én meg nem kívánok beleröfögni boldog életébe.

Bár Zsuzsával Dunaújvárosban ismekedtünk meg,a legszebb találkozás mégis a Déli pályaudvar váróterméhez fűz...

Anikó:

Szintén egy szerény,csenes nő volt,de nem tartott vele sokáig a dolog,talán ha négy hónapig.Nem volt olyan szépség mint a többiek,de ő csókolt a legjobban.Aztán mégis úgy éreztem ő vert át a legjobban és úgy gondoltam,hogy ezt most nem érdemeltem meg.Mindegy,így alakult.Évek múlva bejelölt ismerösnek a közösségi oldalon,de azóta sem,soha egy lájk,soha egy üzenet semmi...az égvilágon semmi.Igazából azt sem tudom ismerösöm-e még,vagy azóta törölt-e.Vannak gyermekei,hogy kapcsolata van-e az nem derült ki.Lehet itt is elsüllyedtem már a feledés homályába.

Anikóval a Pométeusz parkban ismerkedtünk meg

Julcsi:

Vele nagyjából négy évig tartott a kapcsolat.Tudom a lelki dolgok sokat számítanak,de testileg talán tőle kaptam a legnagyobb élményeket.Voltak szép napjaink,de sok volt a meg nem értés és a veszekedés köztünk.Vele túráztam is párszor és elvitt sok szép helyre.Szerethető volt,de valamiért nem münködött a dolog kettönk között,ebbe talán én is lúdas voltam és akkori némileg viharosnak mondható életem is.A szakítás után évekkel,Gergő halála után keresett meg és próbált segíteni lelkileg.Próbáltunk barátság felé vinni a dolgot nem is egyszer,de ahogy anno a kapcsolat,ez sem münködött.Ismerösök vagyunk a közösségi hálón,hogy meddig nem tudom,mert volt,hogy én,volt hogy ő törölt.Jelenleg nem beszlünk,de nála a feledés talán még nem 100%-os.

Julcsinak köszönhetem ennek a két várnak a megismerését is

Hát ennyi és nem több,nem is kívánok ezzel tovább foglalkozni a jővőben,de mivel Valentin nap van,hát eszembe ötlött ez a dolog.Látható,hogy a hatból négy amúgy is biztosan elfelejtett már,kettő még néha idefigyel talán.Mindegy,hálás vagyok nekik,örülök,hogy ideig-óráig az életem részei voltak és nem azon kesergek,hogy már nincsenek,inkább örülök,hogy velük lehettem egykor... Mindannyiuknak boldog valentino napot!

Túra a fóti Somlyó-hegyen

 Az év negyedik túrájára február második hétvégéjén került sor.Szinte minden évben jutott túra erre a hétvégére.Ekkor jártunk évekkel ezelőtt Gergővel a jeges Rám-szakadékban,de ekkor tettük tiszteletünket a Fiumei úti sírkertbe és ezen a hétvégén jártunk először az Ebédleső-hegyen is 2018-ban és persze sorolhatnám még... Most célunk a Gödöllői-dombság talán legnyugatibb hegye,pontosabban dombja volt a fóti Somlyó-hegy.Nagyon rég,tán féléve is már,hogy vonattal mentünk túrára,most végre újra.Mivel nem aludtam jól éjjel,így útközben el-el bóbiskoltam,de Zolika is aki eljött velem erre a túrára.Fél hétkor indultunk,nyolcra értünk a Délibe,onnan átlibbentünk a Nyugatiba,ahonnan kilenckor indult a vonat.Fél tízkor szálltunk le Fótfürdőn.Első utunk a közeli tóhoz vezetett amit mielőtt még körbejártunk volna,megejtettük a reggeli szünetet.

Szépséges tó fogad Fótfürdőn

Kellemes napsütéses idő köszöntött ránk,február 12 ellenére szinte tökéletes túraidő.Arra most ne térjünk ki,hogy az idióta időjósok egész héten mivel próbáltak szívatni...Kaja után körbejártuk a tavat,nem volt nagy,de igen szép.A körbevezető út hol nádasba,hol erdős részbe futott bele.A tavon pedig kacsák produkálták magukat.Mindez megcsodálása után álltunk rá a zöld jelzésre ami felvitt minket a Somlyó-hegyre.Odáig az út kb. másfél kilométer volt,de ezalatt nulla jelzést láttunk.Aztán beérve az erdőbe,az első 15 méteren ott volt kapásból hat jelzés!A Fótfürdőről kivezető út amúgy a vasút és egy országút mellett haladt egy ideig,a másik oldalt pedig hétvégi házak,majd egy erdő volt látható.Aztán az út jobbra fordult és enyhén megkezdte emelkedését a Somlyó-hegy irányába.

Enyhén emelkedünk

Eleinte kopár részeken haladtunk felfelé,orrunk előtt a Somlyóval.Ahogy emelkedtünk,visszafordulva egyre inkább kibontakozott a kilátás.A távolban a Budai-hegységet véltük látni.Amarról pedig feltűntek a Gödöllői-dombság dombjai.Lassan beértünk az erdőbe,az út jól járható volt,enyhén emelkedett csak,mondhatni kellemesen,jelzések erre pedig már voltak.Egy szokatlan betonfalra lettünk figyelmesek az erdő közepén,szürreálisnak tűnő látvány volt.Mi lehetett itt valaha?Lövésünk sem volt.Mindegy,feljebb egy az útra dőlt fa állta utunkat,de sikeresen átbújtunk alatta.Még feljebb meg egy jóképű kő állt az út mentén,erre felmásztunk persze.

Zolika megemeli és arébb rakja az útra dőlt fát!

Kő kövön nem marad!

Könnyen értünk fel a dombtetőre,ahol némi fensík fogadott utakkal,erdőkkel.Egyenesen (balra) kellett tovább mennünk,de elfordultunk jobbra,erre vitt ugyanis az út a hegy legmagasabb pontjához ami 288 méteres volt.Gondoltuk megnézzük,kb.  4-500 méterre lehetett.Odaérve egy magassági pont (kő) fogadott és némi kilátás.Azért némi mert a fák betakartak és akadályozták annak élvezését,pedig...Pedig nagyon sokmindet lehetett látni és nagyon messze ellehetett látni!Többek között a Naszályt (édes emlékek....) a Mátrát,a Karancsot(!) (édes emlékek..) is kilehetett venni,de persze fő látnivaló a Gödöllői-dombság vonulata volt.Megérdemelt volna a hely egy kilátót!

A dombra érve

A legmagasabb pontnál

Innen visszamentünk oda ahol felértünk a dombtetőre és elindultuk akkor a másik irányba.Rövidesen véget ért az erdő és egy nagy kopár fensík szerű rét köszönt szembe.Erre vitt az út ami pár méter után belefutott túránk csúcspontjába.A fensíkról elképesztő kilátás nyílt nyugatra!Ez kilátó nélkül is élvezhető volt.Alattunk Fót maga,szemközt a távolban pedig a Dunántúli-középhegység gyöngyszemei: A Budai-hegység,a Pilis,a Visegrádi-hegység volt jól látható.Sok hegy már ismerösként köszönt szembe: a Szabadság,a János,a Hármashatár,a Kevélyek,a Pilis,a Dobogókő mind-mind ismerös volt már amelyek csodás emlékeket őriztek.Jó volt így "együtt"látni őket...

Pazar hely!

Sok ismerős tűnt fel a távolban...

Sokáig csodáltuk a kilátást erről a remek helyről.Aztán tovább bandukolva a nagy kopár réten,kelet felé is feltűnt egy az eddigieknél jobb kilátás.Elsősorban a Gödöllői-dombok voltak láthatóak,de feltűnt a Hungaroring és jól kivehető volt innen is a Mátra.A Naszály és a Karancs viszont innen már nem volt látható.Lassan megkezdtük az ereszkedést a csodás hegyről.A lefelé vezető út sem volt csúnya...sokáig élvezhető volt a kilátás,majd erdős részekbe értünk be,végül pedig az utcákba trappoltunk.Megérkeztünk újra a tóhoz,a körtúra teljes volt.

Visszatérés a tóhoz

Kicsit még mulattuk itt az időt majd elmentünk a vonathoz.Félóra innen az út a Nyugatiig,ezalatt alaposan beájultunk a vonaton.Mivel Fótfürdőn nem találtunk éttermet,úgy  terveztük,hogy majd a Déli melletti Vagon étterembe eszünk.Kajáltunk már itt,emlékeztünk rá,milyen jó itt a gulyás..belépve azonban nem akadt szabad asztal.Elindultunk éttermet keresni,de a Déli környékén nem volt semmi...Tele lett ezzel a faszom,így visszamentünk a Déli pályaudvarra,ahol két-két pizzát vettünk.Így a nagy kajálás most elmaradt.Ötkor indult a vonat,fél hét után itthon is voltam.Jó kis túra volt,rövid de remek.A Somlyó-hegy belopta magát a szívembe,elképzelhető,hogy még visszatérek egyszer...

Ez volt idei negyedik túránk.Most csak 10 kilométert tettünk meg.Ez ebben az évben összesen eddig: 71,3 km,ami 17,825 km-es átlagot jelent.

Kezdödő szezon - Most vagy soha?

 Ahogy az megszokott ebben a blogban minden szezonkezdetkor egy kis beharangozó,egy kis esélylatolgatás következik.Talán ismert már,főleg azoknak aki esetleg rendszeresen benéznek ide,hogy immár 45 éve vagyok a Dunaújváros elkötelezett szurkolója,nevezzék is a csapatot bárhogy.Ugye ha jól emlékszem a 45 éve alatt 4-5 névváltoztatás is volt.A lényeg az,hogy szerepelhettünk bárhogy bármelyik osztályban én nem tágítottam sosem a csapat mellől,csak azért mert ha történetesen nem voltunk jók,attól még sosem szurkoltam másnak.Most hétvégén indul a tavaszi szezon (amiből egy fordulót ugyan már lejátszottak decemberben).A helyzet pedig az,hogy az utóbbi 7-8 év legjobb csapata alkult ki most Dunaújvárosban amelynek esélye van a bajnokság megnyerésére is és ez által a magasabb osztályba való feljutásra.Ám a dolog nem ennyire egyszerű.Ugyanis a második helyen állunk jelenleg,hét ponttal lemaradva az első helyen álló Kozármislenytől.A dolgot ráadásul még nehezíti,hogy már a második fordulóban (ami a harmadik amúgy) rögtön Kozármislenyben lépünk pályára...

Reméljük lesz bőven gólöröm tavasszal is!

Sok minden múlhat azon a mérközésen...ha sikerülne győzni,megkőzelítenénk őket négy pontnyira ami szinte már semmi... (szerencsés esetben akár két vagy három pontnyira is).Döntetlennél maradna a jelenlegi hét pont hátrány,vereségnél pedig tízre nőne a különbség,ami viszont már jelentős hátrány,de nem ledolgozhatatlan az sem...Szóval ez lesz a szezon kulcsmeccse,amivel lehet majd részletesen is foglalkozom.Egy nagyszerű őszi szezon után vagyunk,a felkészülés pedig kitünően sikerült.Még az edzőmeccseken sem kaptunk ki senkitől.Három új minőségi játékost igazoltunk és csupán egy távozónk van.Mindez reményekre jogosít fel.

Szeretnék már visszatérni az arénába!

Úgy hozta a sors,hogy a mai napon résztvehettem a klub szezon előtti sajtótájékoztatóján,ahol nagyjából elhangzottak a fent leírtak is.Edzőnk Varga Balász arról bíztosított,hogy a felkészülés jól sikerült a csapat nagyon együtt van és nem lép pályára esélytelenül még Kozármislenyben sem!Persze benne van a vereség lehetősége is,de ez a csapat akkor is dobogó esélyes minimum és én most úgy gondolom,hogy a végén elsők vagy másodikak leszünk.Ennél rosszabbak aligha.Szép és eredményes focit játszunk,ha kerülnek a sérülések és az eltiltások komoly győzelmek születhetnek tavasszal is!

A mai sajtótájékoztatón

Persze a Kozármislenyi meccsen kívül is várnak ránk kemény összecsapások,hiszen megyünk a veszélyes Balassagyarmatra,Monorra és a Honvéd II.-höz is majd és érkezik majd a Makó és az Iváncsa is.De persze úgy szép minden ha izgalmas is.Márpedig most igazán izgalmas szezon elé nézhetünk.Én sem vártam még ennyire bizakodóan a tavaszi szezont az elmúlt nyolc évben!Most vagy soha!Most igazán jó csapatunk van.Minden bele,hajrá fiúk!

Videót készítettem a mai sajtótájékoztatóról:

Kedvenc kilátóink (25.) - Türr István-kilátó

 Sorozatom következő kilátóját nem a hegységekben találjuk meg,hanem a Duna partján.Baja városának immár jelképe a Sugovica és a Duna találkozásánál álló Türr István-kilátó.Ismerkedjünk meg vele!

A Bajai-kilátó 

A Duna és a Sugovica összefolyásánál találjuk a bajai születésű Türr István emlékművét, aki szabadságharcosból lett a béke munkásává. 1938-ban, halálának 30. évfordulóján avatták fel a kör alakú, oszlopos, kőből készült épületet, ami Miskolczy Ferenc és Nagy András tervei alapján készült. Alsó, fedett szintjén domborművet és emléktáblát találunk; külső oldalán vezet fel a lépcső a tetején található teraszra, ahonnan pazar panorámát kapunk az ugyancsak róla elnevezett Duna-hídra, az egyesülő folyókra és a gemenci erdő lombkoronájára. A középen álló oszlopot egy pad öleli körbe, így akár üldögélve is élvezhetjük a 360 fokos panorámát. A korlátra erősített lakatok arról tanúskodnak, hogy randevúhoz is tökéletes a helyszín – sőt gyerekekkel is ideális választás, a kilátó közelében játszóteret is találunk.

Az alsó szint

1825-ben született Baján Türr István, aki iskolai tanulmányait megszakítva önként katonának állt, és 16 éves korától az osztrák megszállás alatt levő Lombardiában szolgált. A magyar szabadságharc hatására az olasz forradalom mellé állt. Magyar légiót szervezett, később Garibaldi oldalán harcolt. A kiegyezés után visszatért hazánkba, és utána az ország gazdasági és kulturális felemelkedése érdekében munkálkodott. Az ő nevéhez köthető a Ferenc-csatornát a Sugovicával összekötő átvágás, valamint ő indította el a Korinthoszi és a Panama-csatorna építését is.

Kilátás a Sugovica és a Duna találkozása irányába

Baján a Duna és a Sugovica összefolyásánál két kilátó is áll. Ezek közül a nemrég átadott Pandúr Ökopark kilátója a magasabb. A régebbi és egyben alacsonyabb a Türr István-kilátó.A nagyobb élményt véleményem szerint ez utóbbi nyújtja! Az építmények egymástól kb 2-300 méter távolságra vannak légvonalban. Ha autóval akarunk eljutni egyiktől a másikig, az viszont jó pár kilométeres kerülővel jár.

A kilátóba mi kétszer jártunk.Első alkalommal a 2019 novemberében megtett Gemenci-erdő túránk utolsó szakaszában már naplementekor értünk ide Zolikával,Manóval és a Tizedessel.Majd 2020 augusztusában Mónival jöttünk el ide kirándulni.A kilátón mi nem találtunk fogásat,azaz kifogástalan állapotban találtuk!

Kilátó a naplementében

Meleg szívvel ajánlom mindenkinek a kilátó felkeresését,nem fog senki sem csalódni.Na és ha itt vagyunk akkor Baján is érdemes egyet sétálnunk,az alföldi Dunaparti város lenyügöző szépségű!A belvárosból sétáljunk végig a Sugovica partján,oda visz majd az út a kilátóhoz.

Jómagam sajnos egyik ott jártunkkor sem készítettem videót (hiba volt),így most egy a you tuben található videóval is bemutatom a kiváló építményt:

Régi februárok

Folytatva a visszapillantós sorozatom a túrázásilag fontosabb eseményekre a múltba,a február az a hónap amiről talán a legkevesebbet tudom elmondani.Sokáig nem is történt a múltban említésre méltó február.Nem ez a hónap volt az a hónap amikor belecsaptunk a lecsóba és túrázgattunk rendületlenül.Ma már úgy látom kár,hogy így történt.Hiszen februárban is lehet remek túrákat tenni.Mi sem bízonyítja jobban,hogy az elmúlt hat évben azért ilyenkor is tettünk túrákat.Nézzük mire emlékszem vissza az élet februárjaiból.

Gergő a Velencei-tónál 16 februárjában

Harminchárom évet kell visszamennünk az időben,mire feltűnik az első említésre méltó február.1989-et írunk és ekkor tűnnek fel a mai és a Gergővel megélt bakancslisták ősei-elődei.Ekkor próbálkoztunk valami hasonlóvan és 89 februrájában a Vértesbe vitt az utunk akkori barátommal és túratársammal Lajossal,akivel később aztán külön útakra tértünk.Mórról mentünk Csákberénybe és vissza Mórra.Akkor ez a közel negyven kilométeres túra szinte meg sem kottyant,ma már lehet nem bírnám ezt így ki.

Aztán 90 februárja már a hadseregben ért engem,de ekkoriban volt szépen bontakozóban a kapcsolatom a korábban már néhányszor itt is emlegetett egyik nagy szerelmemmel,91 februárt pedig már vele is töltöttem.Ezt követően pedig újra eseménytelen februárok sora jött.

Gergő a jeges Rám-szakadékban 2017 februárjában

A kilencvenes évek második felének februárjaiban időnként elkísértük a kézilabda vagy a jégkorongcsapatainkat egy-egy idegenbeli mérkőzésre,ezekből ma már csak egy solymári kézilabda és egy újpesti hoki meccsre emlékszem.Ezután 2016-ig túrázásilag nem történt említésre méltó február.2016-ban már bakancslistáztunk Gergővel,ekkor vele és Mónival kiegészülve a Velencei-tó déli partján túráztunk végig Velencétől - Dinnyésig,ahol megnéztük Emese álmát és a mini várparkban is ekkor jártunk először.Egy évre rá 2017-ben a jeges Rám-szakadékon kapaszkodtunk fel Gergővel,ez volt a történelem egyik legizgalmasabb túrája,többször is van róla szó ebben a blogban.

Az Ebédleső túrán 18-ban

2018-ban az utolsó közös februárunk köszöntött ránk Gergővel.Elsőbb az Ebédleső-hegyi túra került ekkor sorra amelyen hosszú idő után voltunk újra öten.Jó buli volt és a 33km ellenére könnyű terep és csodás idő kísért minket végig.Sötétben értünk a túra végére,de remek buli volt!Ezután jó egy hétre mentünk a budapesti WTA tenisztornára,amelyre Zolika és Gergő is eljött.Gergő úgy,hogy kicst ellógattuk az iskolából,igazolva a napját.Hosszú órákat ültünk a BOK csarnokban a tenisz meccseket nézve,látva pár világhírű sportolót!Jó buli volt és megfogadtuk jövőre is eljövünk.

Gergővel a BOK csarnokban

Ám 2019 februrájában Gergő már nem jöhetett,ennek ellenére foglaltam a székét számára...A 19-es WTA buli is jó volt amennyire jó lehetett,kétszer is eljöttünk azon a héten Zolikával.Emelett amúgy is eseménydús volt a hónap.Zolival és Mónival mivel túrázni Gergő elvesztését követően annyira még nem volt kedvünk elmentünk Pestre egy macskakiállításra a Lurdy házba,ám ott olyan tömeg volt kis helyen,hogy a kiállítás élvezhetetlen volt.Volt még időnk bőven így elmentünk a Fiumei úti sírkertbe több híres ember sírját megnézni (ezt korábban Gergővel is terveztük).Különös hangulata volt ennek a temetőnek és bár csodáltam,Gergő hiányérzete még alaposan bennem volt,így nem voltam túl vidám...

Zolikával a Fiumei úti sírkertben 19-ben

Még 19 februrájában volt az a különös túra amelyről pár nappal ezelőtt írtam,amikor is volt exemmel Julcsival minden különösebb terv nélkül a Tündérsziklánál kötöttünk ki.Ha érdekel ez a történet lapozz vissza három bejegyzésnyit és olvasd el a "Túra odaátról" c.bejegyzésemet.Egy év múlva 2020-ban már nem rendezett Budapest WTA tenisztornát,így az kimaradt az életünkből.Túra azonban akadt.Mónival és Zolikával megismételtem a Csepel-szigeti túrát amelyet négy évvel korábban Gergővel is megcsináltunk.Adony-Lórév-Ráckeve útvonalon mentünk szinte teljesen ugyanarra amerre Gergővel is egykor...Csodás időnk volt!

Pihenő a Csepel-szigeti túrán Szigetbecsén

Hónap közepén mentünk Zolikával először a Gödöllői-dombságba,ezt is terveztük korábban Gergővel is...Tegnap írtam a katasztrófális állapotú Szent László kilátóról,ekkor jártunk itt.Majd a Hungaroring mellett elhaladva túráztunk el Mogyoródról Gödöllőre.Jó túra volt,de meglepett a dombság mennyire teli szeméttel...Ebben a hónapban még egy túrát tettünk az Adonyi-szigetre ahol a híres hóvirág mezőket szándékoztunk megnézni szintén Mónival és Zolival.Nem láttunk annyi mennyiségű hóvirágot mint amennyiről a legendák szóltak,de azért láttunk.

A Szent László kilátónál 2020 februárban

Gergő elvesztését követően 2021 februárjára kerültem újra olyan állapotba,hogy valamennyire ismét tudtam örülni a túrázásoknak és várni azokat.Túránk volt bőven.Elsőnek Zolival és Manóval céloztuk meg a százhalombattai Sánc-hegyet majd a Belinczai-szigetet Érden és a Kutyavárat.Ködös,szürke időnk volt,de remekül elvoltunk.Rá egy hétre sem volt jobb időnk,ekkor Zolival is Mónival mentünk el Kulázni.A Sárpentelei pakerdőn át a szabadbattyányi Kula-toronyhoz vezető túra is remek buli volt.Hónap végén pedig Manóval,Tizedessel és Zolikával tértem vissza a Vértesbe a Körtvélyesi-temetőhöz és a Vitányvárhoz.Ez is jó kis túra volt.

Zoli és Manó útban a Sánc-hegyre

Úton Kulázni

Zolika,Manó és a Tizedes a Körtvélyesi temetőben

Itt tartunk most amikor is 2022 februárját írunk.Eddig jól alakult az év és erre a hónapra is vannak terveink,amik időközben persze változhatnak,de jelen állás szerint újra célba vesszük a Gödöllői-dombságot annak is a nyugati szélét,valamint a Bakonyban tervezünk egy túrát.Reméljük mindkettő összejön és a történet akkor folytatódhat...

Pottyantósra akadtunk a Hóvirág túrán...