Régi februárok

Folytatva a visszapillantós sorozatom a túrázásilag fontosabb eseményekre a múltba,a február az a hónap amiről talán a legkevesebbet tudom elmondani.Sokáig nem is történt a múltban említésre méltó február.Nem ez a hónap volt az a hónap amikor belecsaptunk a lecsóba és túrázgattunk rendületlenül.Ma már úgy látom kár,hogy így történt.Hiszen februárban is lehet remek túrákat tenni.Mi sem bízonyítja jobban,hogy az elmúlt hat évben azért ilyenkor is tettünk túrákat.Nézzük mire emlékszem vissza az élet februárjaiból.

Gergő a Velencei-tónál 16 februárjában

Harminchárom évet kell visszamennünk az időben,mire feltűnik az első említésre méltó február.1989-et írunk és ekkor tűnnek fel a mai és a Gergővel megélt bakancslisták ősei-elődei.Ekkor próbálkoztunk valami hasonlóvan és 89 februrájában a Vértesbe vitt az utunk akkori barátommal és túratársammal Lajossal,akivel később aztán külön útakra tértünk.Mórról mentünk Csákberénybe és vissza Mórra.Akkor ez a közel negyven kilométeres túra szinte meg sem kottyant,ma már lehet nem bírnám ezt így ki.

Aztán 90 februárja már a hadseregben ért engem,de ekkoriban volt szépen bontakozóban a kapcsolatom a korábban már néhányszor itt is emlegetett egyik nagy szerelmemmel,91 februárt pedig már vele is töltöttem.Ezt követően pedig újra eseménytelen februárok sora jött.

Gergő a jeges Rám-szakadékban 2017 februárjában

A kilencvenes évek második felének februárjaiban időnként elkísértük a kézilabda vagy a jégkorongcsapatainkat egy-egy idegenbeli mérkőzésre,ezekből ma már csak egy solymári kézilabda és egy újpesti hoki meccsre emlékszem.Ezután 2016-ig túrázásilag nem történt említésre méltó február.2016-ban már bakancslistáztunk Gergővel,ekkor vele és Mónival kiegészülve a Velencei-tó déli partján túráztunk végig Velencétől - Dinnyésig,ahol megnéztük Emese álmát és a mini várparkban is ekkor jártunk először.Egy évre rá 2017-ben a jeges Rám-szakadékon kapaszkodtunk fel Gergővel,ez volt a történelem egyik legizgalmasabb túrája,többször is van róla szó ebben a blogban.

Az Ebédleső túrán 18-ban

2018-ban az utolsó közös februárunk köszöntött ránk Gergővel.Elsőbb az Ebédleső-hegyi túra került ekkor sorra amelyen hosszú idő után voltunk újra öten.Jó buli volt és a 33km ellenére könnyű terep és csodás idő kísért minket végig.Sötétben értünk a túra végére,de remek buli volt!Ezután jó egy hétre mentünk a budapesti WTA tenisztornára,amelyre Zolika és Gergő is eljött.Gergő úgy,hogy kicst ellógattuk az iskolából,igazolva a napját.Hosszú órákat ültünk a BOK csarnokban a tenisz meccseket nézve,látva pár világhírű sportolót!Jó buli volt és megfogadtuk jövőre is eljövünk.

Gergővel a BOK csarnokban

Ám 2019 februrájában Gergő már nem jöhetett,ennek ellenére foglaltam a székét számára...A 19-es WTA buli is jó volt amennyire jó lehetett,kétszer is eljöttünk azon a héten Zolikával.Emelett amúgy is eseménydús volt a hónap.Zolival és Mónival mivel túrázni Gergő elvesztését követően annyira még nem volt kedvünk elmentünk Pestre egy macskakiállításra a Lurdy házba,ám ott olyan tömeg volt kis helyen,hogy a kiállítás élvezhetetlen volt.Volt még időnk bőven így elmentünk a Fiumei úti sírkertbe több híres ember sírját megnézni (ezt korábban Gergővel is terveztük).Különös hangulata volt ennek a temetőnek és bár csodáltam,Gergő hiányérzete még alaposan bennem volt,így nem voltam túl vidám...

Zolikával a Fiumei úti sírkertben 19-ben

Még 19 februrájában volt az a különös túra amelyről pár nappal ezelőtt írtam,amikor is volt exemmel Julcsival minden különösebb terv nélkül a Tündérsziklánál kötöttünk ki.Ha érdekel ez a történet lapozz vissza három bejegyzésnyit és olvasd el a "Túra odaátról" c.bejegyzésemet.Egy év múlva 2020-ban már nem rendezett Budapest WTA tenisztornát,így az kimaradt az életünkből.Túra azonban akadt.Mónival és Zolikával megismételtem a Csepel-szigeti túrát amelyet négy évvel korábban Gergővel is megcsináltunk.Adony-Lórév-Ráckeve útvonalon mentünk szinte teljesen ugyanarra amerre Gergővel is egykor...Csodás időnk volt!

Pihenő a Csepel-szigeti túrán Szigetbecsén

Hónap közepén mentünk Zolikával először a Gödöllői-dombságba,ezt is terveztük korábban Gergővel is...Tegnap írtam a katasztrófális állapotú Szent László kilátóról,ekkor jártunk itt.Majd a Hungaroring mellett elhaladva túráztunk el Mogyoródról Gödöllőre.Jó túra volt,de meglepett a dombság mennyire teli szeméttel...Ebben a hónapban még egy túrát tettünk az Adonyi-szigetre ahol a híres hóvirág mezőket szándékoztunk megnézni szintén Mónival és Zolival.Nem láttunk annyi mennyiségű hóvirágot mint amennyiről a legendák szóltak,de azért láttunk.

A Szent László kilátónál 2020 februárban

Gergő elvesztését követően 2021 februárjára kerültem újra olyan állapotba,hogy valamennyire ismét tudtam örülni a túrázásoknak és várni azokat.Túránk volt bőven.Elsőnek Zolival és Manóval céloztuk meg a százhalombattai Sánc-hegyet majd a Belinczai-szigetet Érden és a Kutyavárat.Ködös,szürke időnk volt,de remekül elvoltunk.Rá egy hétre sem volt jobb időnk,ekkor Zolival is Mónival mentünk el Kulázni.A Sárpentelei pakerdőn át a szabadbattyányi Kula-toronyhoz vezető túra is remek buli volt.Hónap végén pedig Manóval,Tizedessel és Zolikával tértem vissza a Vértesbe a Körtvélyesi-temetőhöz és a Vitányvárhoz.Ez is jó kis túra volt.

Zoli és Manó útban a Sánc-hegyre

Úton Kulázni

Zolika,Manó és a Tizedes a Körtvélyesi temetőben

Itt tartunk most amikor is 2022 februárját írunk.Eddig jól alakult az év és erre a hónapra is vannak terveink,amik időközben persze változhatnak,de jelen állás szerint újra célba vesszük a Gödöllői-dombságot annak is a nyugati szélét,valamint a Bakonyban tervezünk egy túrát.Reméljük mindkettő összejön és a történet akkor folytatódhat...

Pottyantósra akadtunk a Hóvirág túrán...