Talán nem mindenkinek kell ecsetelnem,hogy egy-egy túra végén,egy jó helyen milyen jól tud esni egy-egy sör.Főleg igaz ez a tavasztól-őszig tartó túrákra,amelyeket rendre egy jó sörrel szoktunk lezárni.Van,vagy volt olyan is,hogy túra közben ittunk egy jót ha útba esett egy-egy jobb kocsma.Persze a sör kiszárítja,megizzasztja az embert,így mondjuk túra közben lehet nem a legjobb ötlet,de a végén kétségtelenül az.Álltalában minden túra végén,minden sörözésnél szoktunk készíteni egy sörözös képet is,amit aztán rendre megosztunk a legismertebb közösségi oldalon.Ki tudja miért,szinte mindig ezek a képek a legnépszerűbbek.Mondhatnák a sör hatalma.Ám úgy tűnik a sörözéseinknek vége.
A jó sör is bevonul az álmok kategóriájába.Ejj micsoda élet ez így...
Zoli barátom egészségi állapota jelenleg nem teszi lehetővé,vagyis mondjuk úgy,hogy nem ajánlják neki a sör fogyasztását.Ő meg beszaribb is annál,hogy így akár egy sört is megigyon majd.Én meg egyedül minek igyak?Ökör iszik magában szokják mondani.Bár még Gergővel is voltak olyan túráink aminek a végén ittam egy sört,ő meg üditőzött,ásványvízezett.Ezt Zolika most is felajánlotta,de ez majd szituációtól függ.Meg majd talán az olyan túrákon iszom amelyre Manó barátomék velünk tartanak.
Hát ennek vége
Hát így ez sok jót nem ígér.Nem vagyok egy nagy sörívó,de a túrák végén ez már amolyan rituálénak számított,hozzátartozott a túrákhoz.Sőt olykor a városba is összeröffentünk egy-egy spontán sörözésre.Tehát úgy fest,hogy ezeknek az időknek vége.Kicsit dühit a dolog,persze nem Zolira vagyok mérges,hanem a sors(út)ra,amely még ettől a picike örömtől is megfoszt.Hát így alakult,kíváncsi vagyok a túrázásoktól mikor fosztanak meg az égiek? Hiszen ezekután mi jöhet még amit elvesznek...
Zolika kicserélheti az italát bébipapira
Azért néha egy-egy korsóval megiszok ám majd. Csak hát ez jobb volt úgy,hogy minimum ketten sörözgetünk,jókat dumálunk,stb...
Bár még van két nap a hónapból és a félévből,de mivel túra már nem lesz és jönnek a dolgos hétköznapok,lehet nem lesz rá úgy idő,így megtartom most a szokásos félévi összefoglalót.Egy igazán klassz téli időszak után tavaszra alaposan szétzúzta terveimet a koronavírus,hogy aztán májusra porainkból újra felébredve szinte újrakezdtük az egészet és ismét egy kellemesebb időszak köszöntött ránk.Sajnos,hogy pont a túrázásoknak legkedvezőbb hónap az április esett áldozatául a világjárványak.A járványnak amely könnyen előfordulhat,hogy visszatér még...Na vírus ide,vírus oda az első félév végül is nem volt rossz.Persze csak túrázásilag,mert Gergő hiánya továbbra is pótolhatatlan űrt hagyott a szívemben.
A Likas-kő
A téli túrák mondhatni nagyszerűen sikerültek és kellemesek voltak,jó bulik.Olyan helyekre jutottunk el és néztünk meg,mint a Meleg-hegy a Likas-kővel,a mogyoródi kilátó és a Hungaroring.A gödöllői kastélypark és visszatértem Ráckevére is.Újra szembeköszönt a Zichy kápolna,hóvirágok százaival találkoztunk az adonyi-szigeten.Így még a decemberi túrákkal kiegészülve tényleg egy szupi telet hagytunk magunk mögött.
A Hungaroringnál
A tél krónikájához tartozik még a budapesti kirándulás Julcsival.Nem igazán sikerült jól,nagyon kellemetlen hideg volt és a buli felénél egyszerűen elfogytunk vagy csak elfogytam.Erős lábfájás is jött rám és a témák sem köszöntek szembe.Így bár a nap első fele jól sikerült a másodikról már ezt nem mondhatom el.De ez is télen volt még.
Mivel télen aztán minden elözetes tervem megvalósult,reménykedve vártam a tavaszt,igazán klassz túrákat terveztem el a tavaszi hónapokra,ám a kertek alatt már kopogtatott a koronavírus.Ez aztán nagyban befolyásolta a tavaszunkat.
Ferihegynél
Mikor már tudtuk,hogy küszöbön az egész járvány még egy tervet gyorsan megvalósítottunk.Gergő régi álmát hoztam össze a Ferihegyi repülőteret megkerülő túrával.Ez aztán nagyszerű buli lett.Látványos és remek túra kerekedett belőle úgy,hogy még egy rövidke kitérővel a Merzse mocsarat is érintettük.Rengeteg gépet láttunk le és felszállni amelyek szó szerint a fejünk felett mentek el.Reménykedtem benne,hogy legalább Gergő lelke ott volt velem,mert ez a túra még az ő terve volt.
Innentől kezdve aztán beállt a vírus.Én még egy gyors túrát lezavartam Rácalmásra mivel ott volt dolgom,összekötöttem a kellemest a hasznossal.,így egyedül kisétáltam.Ezután jött ki a kormányrendelet,hogy kijárási korlátozás jön egészen visszavonásig.Tudtam ezzel a tavaszi bakancslistás túráknak lőttek.
Újváros körül az M8-as végénél
Azonban nem csüggedtem.Abból főztem ami van.Két hétre a kijárási korlátozás után viszont már nem bírtam tovább.Kikellett mozdulnom,külömben megevett volna a penész.Így ráálltunk a környékbeli túrákra lehetőség szerint lakott területeket minél inkább kerülve.Így jött a képbe egy pálhalmai kör a Csiprik-réttel és egy jóval nagyobb Dunaújvárost (részben) megkerülő túra amely 27km-vel az utóbbi idők leghosszabb túrája volt.Ennek ellenére a tavasz egyik legkellemesebb túrája volt.
Ezután pedig egy repcetúrára mentünk május elsején.Tavaly ugyanekkor Pálhalma környékén csodás repceföldeket láttunk,ezt akartuk megismételni,csak most ellenkező irányba vettük az irányt.Ez a túra is jó volt,csak...éppen repcét láttunk a legkevesebbet.
Azért akadt repce is a repcetúrán...
E túrát követően oldotta fel a kormány a kijárási korlátozást.Persze a tilalom idején az ország kirándulóhelyei is bevoltak zárva,voltak települések ahol egyenesen nem kívánatos vendégnek titulálták az arra járó túrázókat...Na de május 10-től újra lehetett menni.Természetesen akkor mentünk is.Igaz még kellett ovatósság itt-ott,de legalább lehetett menni.Elöször Székesfehérvárra vettük az irányt a Sóstót bejárni és a Bory várat megnézni.Hatalmasan jó buli volt ez is.Mint a Sóstó,mint a Bory vár óriási élmény volt!
A sóstói tanösvényen
Brutálisan szép tájakon vezetett keresztül a Tolnai-hegyhátas túra május közepén.Három év után tértem vissza a gyönyörű dombságba.Leírhatatlanul szép túra volt amely ugyan esőben indult,de aztán jó idő lett.Kicsit elméreteztük ugyan és hála Manó barátomnak a túra második része gyilkós tempóban haladt,azért a buli jó volt.Ekkor produkáltuk az utóbbi évek legnagyobb elfáradását is.Mivel ekkor voltunk szabadságon,úgy döntöttünk,hogy a következő napokon is túrázunk.Most az egyszer talán nem kellett volna...
Túratársaim Zoli és Manó a Tolnai-hegyhátban
Németkéri szerencsétlenkedéseink következtek.Egymás után kétszer is!Ugye tavaly nem sikerült elérni a Dunaföldvárról induló túrán Németkért,mert eltévedtünk.Zavart a dolog mert ilyesmi nem szokott előfordulni.Így a Tolnai-hegyhát után két nappal nekivágtunk újra.Gondoltuk most majd alaposan figyelünk.Annyira figyeltünk,hogy már a túra elején rossz útra tértünk le,mire észbekaptunk,már fáradtak voltunk így két nappal a nagy túra után,hogy belefogjunk a jó utba.Így újra elveszett ez a túra.
Ám nem nyugodtunk.Pár napra rá ismét megpróbáltuk.Most tényleg figyeltünk és ment is a dolog mint a karikacsapás.Ám csak egy darabig.Amikor már megvoltunk elégedve magunkkal,az út belevezetett egy járhatatlan dzsungelbe.Annyira benőtte a növényzet a turistaútat,hogy azon áthatolni nem lehetett.Így harmadszorra sem sikerült elérni Németkért.Kezdett nyilvánvalóvá válni,hogy valami láthatatlan erő nem engedi elérni Németkért.Spriutális utamnak hála,sikerült is bizonyságot szerezni róla,hogy valóban így van.Valami veszély leselkedik ott rám,de az,hogy mi nem árulták el...Így Németkér egyenlöre törölve.
Virágok vigasztalása miután harmadszorra sem sikerült elérni Németkért
Pünkösdkor összehoztuk a révbérpusztai bulit.Gergővel voltam itt két éve és akkor nem tértünk haza jó élményekkel,azonban az ő távozása után megfogadtam,hogy eljövök majd újra.Tavaly nem sikerült,mert pont akkor voltam beteg.Idén azonban összejött.Rövidke kellemes túra vezetett ide.Ezúttal sikerült Révbérpusztán ebédelni is,sörözni is és megnéztem a lovasbemutatót.Én kimondottan ezért jöttem.
Révbérpusztai gémes...
Pécsre mentünk eztkövetően,ahová egy labdáért kellett mennem,ami egy közösségi csoportunk főnyereménye volt és a Pécsi MFC futballcsapata ajándékozta nekünk.Ha már itt voltunk,itt is összekötöttük a kellemest a hasznossal.Megnéztük a régen látott Barbakánt és a még soha nem látott Tettyét.Utóbbit terveztük Gergővel is,de soha nem valósult meg sajna...Meleg és kibírhatatlan fülledtség volt ezen a napon Pécsen,de ettől függetlenül ez is jó buli volt.Jókat ettünk és ittunk is.Zolika a sapkáját is elhagyta,aztán hazafelé a buszon nagyon szenvedtünk mert folyton a sok sörtöl vízelnünk kellett...de elvoltunk.
Tettye
Rá egy hétre kimentünk a közeli Rétimajorba a Rétszilasi-tavakat bejárni.Mivel 23 tó van itt,tudtam az egészet úgysem fogjuk tudni,de egy részét azért sikerült.Itt sem fáztunk.Kissé csalódást okoztak a tavak mert szépnek ugyan szépek voltak,de a rendezetlen parszakasz a benőtt növényzet miatt alig-alig voltak rálátasaink.Ennek ellenére visszajövünk majd még a maradék részt is bejárni.Rétimajor viszont klassz volt sok látnivalóval és egy jó kis csárdával ahol besöröztünk és bekajáltunk.Összeségében jó buli volt ez is!
A félévet pedig egy mecseki túrával zártuk ahová már négyen mentünk kiegészülve a Tizedes barátommal.A Kelet-Mecseket szeltük át északtól-délig.A túra Zolika hatalmas eséseitől volt hangos,de ez is bliriáns szépségű tájakon vezetett keresztül.Hosszúhetényben pedig ettünk a világ legjobb babgulyásából és alaposan besöröztünk már-már berúgás szintre emelve a dolgokat.Az év eddigi legjobb bulija volt.
Kelet-Mecsek
Hát ez volt eddig ez az év.Látható,hogy azért bár bezavart a koronavírus a kedvünket nem tudta elvenni és így legalább a környékbeli túrák is erösödtek kicsit.
A statisztika a számok alapján:
Összeségében mindent ideszámítva 18 túránk volt az évben eddig.Mondhatom ez egy nagyszerű szám így.Ezekből 5-6 volt olyan ami a mi régi fogalmaink szerint (még Gergővel) bakancslistás túrának nevezhető.Nagyjából 10 amit környékbeli túrának hívnánk mi Gergővel és kettő egyéb kategóriájú.
Én ugye mind a 18-on ott voltam.
Zolika 17-en
Móni 5-ön
Manó 2-ön
a Tizedes 1-en
és Julcsi is 1-en.
Egy túrát pedig egyedül tettem meg.
Így alakult tehát túratársak szerint az év eddig.
Folytatás remélhetőleg minél több bakancslistás és meccstúrával majd.Reménykedem,hogy a vírus sem ér ide és ha a második félévben is összejön a 18 akkor elégedett leszek.
Június végére csak beáll a nyár,cseppet sem hiányzott...Forróságban a legkellemetlenebb a túrázás,ilyenkor az év ezen szakaszán kevesebb túránk is szokott lenni.Zsínorban nyolc hétvégén volt most túránk,így kicsit szokatlan most itthon lenni.De mint mondtam a mai napon legalábbis itt nálunk már forróság van.Az időt kitöltve nézegetem a turistaterkep.com oldalt,ennek segítségével szoktam eltervezni a következő túrákat,hiszen itt sok-sok útvonalba be is pillanthatok,vagy megnézhetek képeket egy-egy helyről.Ezek böngészése közben találtam egy érdekes képet.Megmutatom:
Hát ez meg mi?
Jelzett turistaút elkerítve,lezárva és magánterületnek nyílvánitva!Na ezektől kapok agyfaszt..Sajnos egyre több is több ilyennel találkozom túrázásaim alatt.Tavaly pl.amikor a Lívia-tavakhoz akartunk bemenni,egy kétajtós szekrény ki is zavart minket,holott a területen áthaladt a piros sáv jelzésű turistaút! Aztán az elhíresült háromszor is elbaszott németkéri túrán,amikor már úgy gondoltuk minden rendben,egy kerítés állta utunkat a jelzett turistaúton!Hasonló képen mint a fenti képen...Annyi,hogy az drótkerítés volt,így átbújtunk alatta,de feleslegesen...mert belevezett egy járhatatlan dzsungelbe... A Kolon-tói túrán is...egyszer csak azt vettük észre,hogy mi vagyunk a tiltott területen,úgy,hogy azt észre sem lehetett venni,egyszerűen mentünk az úton,egyszer csak ott volt a kerítés...azon kivül pedig a jelzett út!Aztán a fenti kép...Itt már jártunk méghozzá a 2018-as év első túráján.
Jártunk már itt - 18 januárjában.Szerencsére a szántóföldre menve kikerülhető a kapu
Akkor onnan a messzeségből jöttünk,tehát az út amazon oldalán semmi sem jelezte,hogy ez magánterület.Amarról tehát akkor belehet jönni?Hogy is van ez?A Lívia-tavaknál is így van,a másik irányból szabad bejárás van.Akkor ezek a szarfaszú agyoniskolázottak miért nem az út minkét végéhez tesznek már kerítést?Egyáltalán,hogy s miként lehet jelzett turistaútakat lekeríteni és magánterületekké tenni?Egész héten ezen agyalgattam és hát jól fel is rántottam magamat ezen.Ezektől lassan már sehova sem lehet menni túrázni,hiszen nem csak ez a két-három eset van amiről tudnék még írni,hanem jóval több.Dühitő na.Vajon ezekről tud-e az aki kijelölte ezt jelzett turistaúttá?Na és látni azt is,hogy két jelzés is megy el itt...Szóval?
A Dumanetén vezető piros és "m" jelzésű út.Egy kapu van rajta ami magánterületet jelez...
A dunaföldvári Bottyán-sánchoz tervezgetem a túrát.Erre kell menni ahol ez a kapu is van.Most ha bemegyek,akkor sértek törvényt?Vagy mert jelzett az út akkor a kaput kikerülve mehetek azért?Jó lenne ha valami illetékes felvilágosítana...mert mondom szemből jövet semmi sem jelezte,hogy ez magánterület.Mit mondjak ha ide is elém áll majd egy kétajtós szekrény?Mert ez az amúgy Adonyból induló és az egész Dunamentén vezető jelzett út!A kapu természetesen kikerülhető,de ettől én még magánterületen leszek,ha ebből az irányból megyek.Mert akkor ezekszerint ha ellenkező irányból akkor nem.Érdekes ugye?
A Bottyán sánc,magánterületen áthaladva érhető el?
Dühömet aztán még tetézte a napokban egy másik dolog,Ugye volt 6 éve egy mecseki oldalam a közösségi oldalon,amelyen hiába voltak jó dologok megosztva,politika meg minden zavaró tényező nélkül,sajnos voltak olyan emberek akik így is támadták az oldalt,pedig annak már hatezer követője volt.Így aztán meg is szüntettem.A minap 6év után osztottam meg képeket egy mecseki illetőségű oldalon vagy csoportban.A Nyárádi kunyhó tragikus állapotára próbáltam felhívni a figyelmet.Rögtön belémálltak páran és osztották az észt.Hangsúlyozom semmi bántó nem volt a képeimben,de olyanokat írtak,hogy ez a hangnem itt nem megengedett.A másik tag meg: hát ha összedöl,akkor összedöl...a harmadik meg,hogy gyalogoljak többet,látok majd olyant is ami nem döl össze,hanem megújul...Ohh szóval én nem is értem az embereket....Mit mondthatnék erre?Töröltem a bejegyzésem és magam is a mecseki csoportból.
Ebben mi bántó van?
Aztán itt van a Zengő-kilátó esete.A helyiek a környéken és Pécsen élők,idáig egy normális kilátóért síránkoztak már évtizedek óta.Most megépült és nyakra-főre azon megy a duma,hogy milyen csúnya...Hát ennek a magyarjának már tényleg semmi sem jó?Szerintem klassz lett a kilátó,látható korábbi megosztásaimban,viszont én a héten most besokaltam kissé.Az ég mentsen ezektől az emberektől...Szóval a héten a szuper mecseki túra után ugymodd tele lett a hócipőm mindennel.
Új sorozatomban a kedvenc kilátóinkkal kapcsolatos élményeink elevenednek fel és ahol természetesen bemutatom eme nagyszerű építményeket.Túrázásaim lassan negyven éve alatt számtalan kilátóban jártam,majd jártunk Gergővel együtt is.Mindig is imádtuk ezeket a csodákat,ha utunkba került egy sosem hagytuk ki,de voltak olyan túrák amelyeknek kifejezett célja volt egy-egy kilátó.
Bár a Pilis csúcsán található Boldog Özséb kilátóról már részletesen is volt szó ebben a blogban,de természetesen nem hiányozhat ebből a sorozatból sem.Így a júniusi részben ezzel ismerkedünk meg.
A Dunántúli középhegység legmagasabb pontján áll a kilátó
A 756 méter magas Pilis-tetőn, a Dunántúli-középhegység legmagasabb pontján álló, több mint 17 méter magas Boldog Özséb-kilátó egy itt álló geodéziai (földmérési célokat szolgáló) torony átépítésével jött létre. Az eredeti építmény körül fából készült lépcsősor vezet a magasba, a kilátó falát függőleges fatartók alkotják. Ennek köszönhetően a kilátóban felfelé igyekvők előtt fokozatosan „nyílik meg” a Pilis-tető körpanorámája.
A kilátóból egészen fenetikus százszázalékos körpanorámás kilátás tárul a vándor szeme elé.A legnagyobb élményt adó kilátó ez amin valaha is jártam.Odafentről tiszta időben akár hét(!) hegység legmagasabb csúcsát is láthatjuk.Sőt elnézhetünk egészen a Mátráig,sőt az alacsony Tátráig is!Jól látható sokminden 30-40km-es körzetben,tiszta időben akár 60-70km-re is ellátni innen!Mindenképp megér egy kirándulást!
Kilátó a fák ölelésében
A kilátó Boldog Özséb esztergomi kanonokról kapta nevét, aki a 13. században, a térségben élő remetéket összegyűjtve alapította meg az egyetlen magyar férfi szerzetesrendet, a pálosok rendjét. Özséb 1246-ban hat társával együtt elvonult a mai Klastrompuszta és Pilisszentlélek térségébe, ahol barlangokban és az erdőkben remetéskedett. A Pilisben a legtöbb középkori kolostor a Magyar Pálos Rendé volt, a szervezet alapítása részben ehhez a helyszínhez kötődik. A kolostorok romjainak egy részét ma is fellelhetjük. Később a térségben felépítették a Santa Crux vagyis a Szent Kereszt vagy Keresztúr nevű monostorukat. A pálos szerzetesrend hivatalos elismerésével 1308-ig kellett várni, mikor is V. Kelemen pápa engedélyezte számukra a Szent Ágoston regulája szerinti életvitelt. Templomaik, kápolnáik, barlangfülkéik, halastavaik szinte valamennyi pálos kolostor helyszínén fellelhetőek.
A bejárat
A kilátóhoz legkönnyebben a Két-Bükkfa-nyereg parkolójától juthattok fel gyalogosan, vagy akár kerékpárral. Szinte végig aszfaltút visz fel. Aki szeretné a szilárd burkolatot elkerülni, és többet gyalogolni, az Pilisszentkeresztről vagy Pilisszántóról is nekivághat a P, Z, Z▲ jelzéseket követve.A torony kilátószintje teljesen fedett, a feljutás sem rémisztheti el a tériszonyos kirándulókat sem, mert a borovi fenyőből kialakított sűrű burkolat és a csúszásmentes lépcsőfokok biztonságosak.
Gergő a kilátón 2018 kora őszén
Télen könnyen előfordulhat az is, hogy míg odalent minden ködbe burkolódzik, a kilátó ragyogó napsütéssel fogad titeket. Ilyenkor a panoráma egyedivé válik. A hullámzó felhőpaplanból kibukkanó hegycsúcsok látványa életreszóló élménnyel ajándékozza meg a jó időben, jó helyre tévedt természetjárókat. Érdemes egyébként este, sötétedés után is felkaptatni a hegyre, hiszen a tömegközlekedéssel és autóval is elérhető Kétbükkfa-nyeregtől jól követhető betonút tart a tetőre. Az éjjeli caplatást a főváros fénytengere és az elővárosok haloványabb csillogása koronázza meg.
Jómagam a kilátón szintén 2018 kora őszén
A tetőn egykori rakétabázis betontorzója látható. A lapos hegyhátról jó időjárás esetén kiválóan szemmel tartható volt a főváros légtere. A katonai objektum a '80-as évek elejére készült el (két közeli társa követte az Urak asztalán és a Lom-hegyen). A titokban tartott bázison kb. 40 katona szolgált, mígnem 1996-ban végleg bezárták.
Gergőa katonai bázís tetején,háttérben a kilátóval
Túrázásaim történetében egyszer sikerült ide eljutnom,2018 szeptemberében tettünk ide a brutálisan jó túrát Gergővel.Óriási élmény volt a kilátó és valóban ha az élményt nézem amit egy kilátó adhat,akkor ez az élmezőnyben van az ország kilátói között.
Gergő ekkor és itt járt életében a legmagasabban.A 756 méteres Pilis volt a legmagasabb pont amelyen valaha is járt.Ám az élményeket nem magasságokban mérik!Sajnos Gergő távozásával nem igazán van ide kivel újra eljönnöm.Egyrészt nehéz túra vezet ide,másrészt jelenlegi túratársaim nem éppen a kilátókért rajonganak.Így kevés az esély rá,hogy valaha is eljövök még ide,de ugye megtanultam,hogy soha se mondd,hogy soha...
A kilátás egy szelete
Jó szívvel ajánlom azoknak akik még nem jártak itt,hogy egyszer keressék fel a kilátót.Egészen kivételes élményben lehet részük.Ott jártunkkor a kilátó jó állapotban volt.Sokan járnak erre,ha nyugalmas körülményeket szeretnél és lehetőséged van rá,akkor próbáld kedd,szerdai napokon felkeresni!
A minapi mecseki túra Zoli barátom eséseiről (is) maradt emlékezetes.Ez adta az ötletet,hogy próbáljam meg kicsit összegyüjteni túrázásaink történetének nagy eséseit.Persze ezeket most nem tudom top10-es sorrendbe tenni,talán nem is emlékszem mindenre,spontán jönnek a villanások a visszaemlékezések ezekről.Próbálom azért legalább időrendbe leírni őket.Természetesen ezekről nem igazán maradtak képek,videók,de egy-egy ottani majdnem akkor készült képpel próbálom illúsztrálni a dolgokat.Biztos van még ezeken kivül is,de most jöjjenek azok amikre emlékszem.
Az első eset amire visszatudok emlékezni a tassi túrán esett meg 1989 nyarán.Akkori legjobb cimborámmal indultunk sátorozni Tassra.Még járt a dunaújvárosi komp,azzal mentünk át a Duna Alföldi oldalára és a töltésen gyalogoltunk el a viszonylag közeli Tassig.Azonban nem számoltunk a mérhetetlenül nagy szúnyog sereggel... Alaposan felvoltunk szerelkezve.A hátunkon a sok kaját tartalmazó hátizsák mellett ott volt még a sátor és a hálózsákok is.Ballagtunk a töltésen,de kegyetlen szúnyog támadásoknak voltunk kitéve...össze-vissza csapkodtunk,zavartuk el őket.Nagy esőzések után voltunk sokfelé pocsolya és sár is nehezítette utunkat.Az egyik buckán megbotlottam,a teher amit cipeltem a fejemre húzodott.A botlástól amúgy is lendületben voltam,nem tudtam megállni,a súly erre még duplán rátett.A közeli hatalmas sáros trugyiba-pocsolyába estem bele hassal előre...Sárga adidas poló volt rajtam ami persze rögtön fekete lett....nem ütöttem meg magam,csak nyakig sáros lettem.A haver persze a hasát fogva röhögött....
A következő évekből nem ugrik be jelenleg semmi,persze egész biztos akkoriban is voltak eséseink.Ami újra előjön az a dunavecsei túrákon való eltanyálásaink...Sokat jártunk a kétezres évek első évtizedének közepén Dunavecsére,sokszor Gergővel és Mónival.Érdekes volt,mert három egymás követő évben elesett valamelyikünk,de mindig más és ami érdekes volt,hogy mindig ugyanott!Szerencsére ezek nem voltak komolyak,jókat nevettünk rajta.
Volt exem hívott meg egyszer egy bringatúrára a Medves-fensíkra.A Zagyva folyó forrását néztük meg,mivel ez az egyetlen folyó ami Magyarországon ered.Ez sikerült is,aztán a legmeredekebb hegyoldalon jöttünk le biciklivel minden különösebb gond nélkül.A baj a sík terepen ért.Mivel szárazak voltak az utak,barázdák alakultak ki.Ezek egyikére rámenve estem át a biciklin.Mondhatni szaltoztam egyet.Itt sem ütöttem meg magam különösebben,a látvány valószinűleg ijesztőbb lehetett...
Gergő az esése után Tatabányán
A Turul háturul túrán 2017 utolsó előtti napján Tatabányán voltunk ugye.A városban az utak sok helyen rendkivül jegesek csúszosak voltak.Ezek egyikére lépett rá Gergő és esett hatalmasat szegény.A kezét alaposan be is ütötte.Fájlalta is,de hősiesen viselte a fájdalmat,nem nyavajgott,nem hisztizett,szépen rendesen végigcsinálta a túrát velünk.Olykor megfogta a kezét ahogy fájt neki...
A karácsonyi túra ami nem azért volt karácsonyi mert karácsonykor tettük meg,hanem azért mert Nagyvenyimről mentünk Nagykarácsonyba 17 vagy 18 nyarán már nem is tudom.A jelzett turistaút egy helyen felment a vasúti töltésre át a síneken és a másik oldalon jött le.Igen ám,de a másik oldalt alaposan benőtte a növényzet.Az egyik kilogó gyökérbe megbotlottam és hatalmasat estem szintén hassal előre kicsit legurulva a domboldalon.Az volt a szerencsém,hogy a talaj puha volt így aztán különösebben nem ütöttem meg magam.
Ha jól emlékszem 18 tavaszán a mecseki Réka-völgyet jártuk végig.Az út a völgyben nem volt éppen akadálymentes... Kidőlt fák,ágak,gallyak mellett a patakon is 13(!)-szor kellett átkelnünk.Gergőn kivül az akkori túracsoportból Mónika és Gyuri tartott velünk.Előbb Gyuri esett hanyatt.Meg is ijedtünk mert ő már 66 éves volt.Aztán Mónika csücsült seggre az egyik patak átkelésnél.Persze miután megszenvedett a kidőlt fákon való átkeléssel.
Móni és Gyuri a Réka-völgybe,lehet ez nem az ő napjuk volt...
Már 2019-ben jártunk,sajnos Gergő ekkor már nem lehetett velem.A WTA tenisztornára mentünk Zolival Budapestre.A baj az volt,hogy a kezdést két órával eltolták.Így az utolsó haza induló buszt kellett elérnünk.Amire szaladni kellett. A stadionoktól kellett eljutni a Népligetig.Az 1-es villamosra rohantunk a közeli BOK csarnokból.Bent is állt a megállóban azonban nem indult el...egy részeg miatt aki fenn kevert valamit a villamoson.Na mondom nem érjük el a Népligetben az utolsó buszt...ám az út túloldalára beállt egy villamospotló autóbusz.Na akkor szaladás át...ám a villamos megállóban a sín melletti peremköben megbotlottam és hatalmasat estem rá a Hungária körútra.A szerencsém az volt,hogy az elöző lámpánál pirosat kaptak az autók,külömben ott ütnek el...A megállóban lévők persze szétröhögték az agyukat.Én alaposan beütöttem magam,főleg a térdem.De legalább az utolsó buszt elértük.
19 nyarán Biatorbágyra mentünk Zolival megnézni a híres viaduktot és ha már ott vagyunk egyet túrázni is.Kegyetlen meleg volt.Nem mentünk nagy túrát.A probléma az utolsó hegyről lejövetnél következett be.Az út meredek és száraz volt,poros.Csúszott.Zolika megbotlott és megkezdte lezúgását a hegyoldalon.Hatalmasat esett és gurult lefelé vagy tíz métert legalább.Nem volt készenlétben a kamera sajnos... Az esés hatalmas volt és kissé be is ütötte magát,de annyira nem mint amennyire a látványból következtetni lehetett...
Zolika Biatorbágyon percekkel esése előtt
Az elmúlt év őszét a Gemenci erdőben fejeztük be Zolival,Manóval és a Tizedes haverjaimmal.Nem is volt semmi gond egész túrán.Ám beérve Baja első utcájába ami még itt volt a Dunántúlon az egyik helyen Manó csak úgy tudott tovább haladni ha rálépett egy vízes részre.Mivel ő ment elöl így ő szívta meg...A vízen és alatta a sima betonon megcsúszott és elvágodott.Kicsit beütötte a hátsó részét és kissé piszkos is lett.Káromkodott egyet,azt mentünk tovább át a hídon be Bajára.
Na és hát elérkeztünk napjainkig.
Manó (balra) nagy esése után megy fel a bajai hídra
A minapi mecseki túrán a Csepegő-árok alaposan megtréfálta a mezőnyt.Szintén nagy esők után voltunk az út sok helyen csúszott is.A gondot az jelentette,hogy a nyomvonal hol felment a hegyoldalba,hol lement az árokba a patakmederbe.Szintén Zolival,Manóval és a Tizedessel voltam itt.Mindhárman már az út első szakaszán estek egy kellemeset,különösebb bajuk ezektől nem lett.Érdekes volt,hogy én itt nem estem el.Manó és a Tizedes tanult az esetből,Zolika azonban megkezdte vesszőfutását.Az út az egyik helyen lefelé ment.Sokáig tanakodott mi legyen,végül is két túrabottal neki indult...Szerintem itt hibázott és a botokat hanyagolnia kellett volna és úgy mint én a fákba kapaszkodva ereszkedett volna le... ám majdnem a bot okozta veszték hiszen ahol fogta ott csipődött be a keze az első esésnél,ami nem volt kis esés...Ezután mondtam neki,jöjjön vissza,lemegyünk kicsit odébb a fákba kapaszkodva.Nem hallgatott rám,aminek az lett a következménye,hogy egy újabb hatalmasat esett.Lecsúszott a lábai közé véve egy fát...még jó,hogy a tökei nem sérültek meg...Aztán lejebb is egy jóval egyszerűbb helyen megcsúszott.Szenvedett,de itt elsősorban azért mert nem volt megfelelő túrabakancsa.Erről maradt kis videó:
Hát ezek a mi eséses sztorijaink.Egyenlőre ennyi jutott eszembe,bár biztos akad még.A szenvedő félnek ezek nehéz pillanatok voltak,de szerencsére soha senki nem sérült meg komolyabban.Utólag pedig jókat nevettünk rajta,sőt akkor is amikor az eset történt.Így vagy úgy de ezek is csak színesitik az egész történetünket....
Az év túrája.Annak idején a régi szép időkben minden évben volt egy fő túránk Gergővel.Az év túrája.Rendszerint az adott évben ettől vártuk és reméltük a legtöbbet mind kalandban mind látnivalókban.Ha itt lett volna most velem örök túratársam alighanem idén ezt neveztük volna ki az év túrájának.Most másnap mikor írom e sorokat,valóban úgy is érzem,hogy ez volt az év túrája.Ugye még 2016-ban megcsináltuk a Kelet-Mecseket átszelő túrát,akkor kelettől-nyugatig.Már akkor megérett bennem a gondolat,hogy egyszer majd megkellene ezt csinálni észak-dél irányban is.Teltek az évek és ez a túra egyre csak halasztódott... aztán azt beszéltük Gergővel,hogy majd a 2020-as évet teljes terjedelmében a Mecseknek szenteljük,majd abban (ebben) az évben csak a Mecsekbe jövünk bakancslistázni és akkor majd sorra kerülhet ez a túra is.Aztán a sors keresztül húzva az álmainkat elvitte magával Gergőt,ám ennek a túrának az álmát nem tudta elvenni.Igazából legjobban ezt a túrát Gergővel és Sándorral szerettem volna megcsinálni,erről szól a közelmúltban írodott "Tökéletes világ" c,bejegyzésem.Természetesen velük ez a túra már nem válhatott valóra,így sikerült összeszedni jelenlegi legjobb cimboráim és velük vágtunk neki a bulinak.Én,Zoli,Manó és a Tizedes egy nyári péntek(!) hajnalon vágtunk neki a Baranya megyei Vékénynek.Onnan indult a túra,mint egykor Gergővel a Csepegő-árkot és a Farkas-árkot felfedező túránk. A Csepegő-árkot most is érintettük.
A vékényi harangláb
Némi segítséggel ugyan,de már reggel fél 8-kor Vékényben voltunk!Indulhatott a buli.Mielőtt belevágtunk volna megnéztük a híres vékényi haranglábat.Ezután tértünk rá a zöld+ jelzésre amely majd felvezet a Csepegő-árkon át egészen a Nyárádi kunyhóig.Ott terveztük a reggelit,majd a sárgán tovább menve Püspökszentlászlóig megyünk.Onnan pedig a zöld4-en Hosszúhetényig,ahol majd újra betérünk egy jó babgulyásra.Hamar megtaláltuk a zöld+ jelzést és mentünk arra amerre egykor Gergővel is.Ám már az út eleje felért egy kisebb akadályversennyel.A helyi lovarda és a Völgységi-patak közötti útszakaszt ugyanis rendkivüli módon benőtte a növényzet.Nehezen lehetett haladni,sokszor csak a lovarda keritésébe kapaszkodva,mert alattunk a talajt kimosták a közelmúlt hatalmas esői.A nagyjából 400 méteres szakaszt végül is sikeresen legyürtük.Behatolhattunk a szentélybe,azaz a Mecsekbe,
Nem akadályverseny,csak a zöld+ jelzés Vékénynél...
Átvágtunk a legelőn és hamarosan azon a csodás helyen találtuk magunkat amelyen a Mecsek egyik legszebb arcát mutatta.Egy gyönyörü zöld völgy köszönt szembe,két oldalt a hegyekkel.Itt ment át a zöld+ jelzés.Erre mentem egykor Gergővel is,reméltem a lelke most is velem volt...A csodás rét a többieket is lenyügőzte,annyira,hogy nem is figyeltek a jelzésekre.Én vettem észre,hogy az bizony kiment a völgyből éppen be az erdőbe.Amúgy teljesen jó időnk volt!Az időjósok hozták a már megszokott tévedésüket.Szeles,felsős időt mondtak mára dél-nyugaton záporokkal.Alig volt felhő,szél semmi és úgy tűnt itt ma zápor sem lesz...A csodás rét után tehát behatoltunk az erdőbe és hamarosan elértük a Csepegő-árkot.
Beköszönt a Mecsek...
Várható volt az elmúlt hetek csapadékos időjárásai után,hogy nem lesz egyszerű az utunk.A Csepegő-árok hozta is a kötelezőt.Nem semmi élményekkel lettünk gazdagabbak.Az utak valóban sárosak és csúszosak voltak.Ám a patak...meglepődtem és nem is kicsit.Alig-alig folydogált meglehetősen szerény vízkészlettel...Hát ez meg,hogy lehet?Nyakra-főre esett az elmúlt napokban,a patak meg majdnem kivan száradva...? Manó szerint azért mert az április meg aszályos volt és nem volt ugymondd alap vízkészlet,a mostani meg gyorsan lefolyt már.Hát ki tudja,mindenesetre meglepő volt,anno annaki idején Gergővel is esős napok után érkeztünk és akkor bőven volt víz a mederben.Na,de mentünk tovább a zöld+ jelzésen ami emelkedőbe kezdett odalenn magával a Csepegő-árokkal.
Megérkezés a Csepegő-árokba
Odákat zengtünk három éve a Csepegő-árokról,amely most sem volt persze kevésbé szép mint akkor...csak...hát...a gyér folyású patak most nem tette olyan érdekessé mint 2017-ben.Ennek ellenére megláttuk fentről az első vízesést,a többiek mondták,hogy menjünk le megnézni.Lementünk,mint egykor Gergővel is.Zolika már ekkor érezhette a vesztét,mert ő fentmaradt a jelzett úton.Mi hárman megnéztük.Foszlányaiban emlékeztetett csak a három évvel ezelőtti önmagára...így is szép volt persze,csak én láttam ennél már sokkal-sokkal szebbnek!Így némi hiányérzetem volt.Megnézve visszamásztunk a csúszos hegyoldalon a jelzésre és mentünk tovább.Az út közben ereszkedett és a csúszos talajon előbb Manó majd a Tizedes is megcsúszott.
Hát nem volt egyszerű
Előbb Manó esett seggre majd a Tizedes esett kicsit,aztán következtek Zolika percei...Én álltam a sarat,nem csúsztam meg sehol,nem estem el sehol.Talán jó iskolám volt...Anno sokszor voltunk ilyen helyen Gergővel és megtanultam az ilyen utakon való járást,az ilyen hegyoldalakon való ereszkedést...így most sem ért semmi baj,miközben a többiek estek-keltek szó szerint.Küzködtünk,de jókat is nevettünk.A második vízesés olyannyira nem folyhatott,hogy észre sem vettük.Az út lement keresztezte a patakot,felment a túlsó hegyoldalon,majd újra lereszkedett a mederhez.Na itt történt a baj.
Pedig Manó még a túrabotját is odaadta Zolikának,mert négyünk közül láthatóan ő szenvedett legjobban.Az út a meredek hegyoldalon ment le a harmadik vízeséshez.Manó és a Tizedes vette ezt az akadályt és lejutottak.Én éreztem Zolinak nem fog ez menni,fennmaradtam vele filmezni.Hát mit mondjak...?Érdemes volt...Ime:
Komolyabb sérülés nélkül,de végül is leért.Én itt is simán letudtam menni,fákba-ágakba kapaszkodva.Leérve aztán a harmadik vízesés sem emlékeztett korábbi önmagára.Alig-alig folydogált...pedig anno...három éve ontotta a vízet.Hiába magyarázta meg Manó a dolgot én továbbra is furcsáltam,hogy ilyen esők után ennyire ne legyen víz a patakban...Ettől függetlenül természetesen szép volt a harmadik vízesés is,ami-ekkor jöttem rá- nagyban hasonlított a Petnyák-völgyi Ágnes-vízeséshez ami itt van pár kilométerrel arébb.Na szóval tetszett ez is azért.Az út mostmár nem emelkedett tovább,így a Csepegő-árok további részén már nem érték bajok egyikünket sem.
A harmadik vízesés is elmaradt a régi szintől...
Zolika legnagyobb örömére kiértünk a Csepegő-árokból.Ám az út emelkedőbe fogott ha nem is olyan nagyon durvába.Ki tudja,tán megüthette magát az eséseknél,vagy csak egyszerüen nem bírta a tempót,de alaposan lemaradt tőlünk,úgy jött felfelé.Néha bevártam,de hiába mentem lassan én is,tőlem is le-le maradt állandóan.Nem mondta mi a baj,de láthatóan szenvedett.Alig vártam,hogy odaérjünk a Nyárádi kunyhóhoz a pihenőhöz.Hátha majd erőre kap újra.Az út odáig már meredek ugyan nem volt,de alaposan sárosnak bizonyúlt.Sokára értük el a kunyhót.Óriási megnyugvásomra még állt...nem dőlt össze,noha már tavaly nem sok jóra számítottam...
A házikó
Aki követ az tudja már mi a különös kapocs köztem és a házikó között,aki nem annak most nem írom le,nézzen utána minden benne van ebben a blogban.Lényeg,hogy a ház nem közömbös számomra és szomorúan tapasztalom minden itt jártamkor,hogy rosszabb állapotban van mint legutóbb... Most annak is örültem,hogy nem összedölve találtam,mert tavaly már ezt jósoltam neki.A házikó előtti rét most is szép volt,az esőbeülö asztalkáknál pedig végre eljött a pihenés ideje!Azthiszem a kalandos Csepegő-árok után ránk fért.
Pihenő
A kajcsi végeztével a Tizedes egyből tovább akart indulni.Mondtam várjunk még,hisz fotózok is,videózok is,meg oké,hogy jobb nem sok ideig pihenni egy túrán,de mi többet szoktunk azért.Mindhármuknak koszos,piszkos,sáros volt a nadrágja az esésektől megcsúszásoktól,az enyém csak a bokámnál ahogy jöttünk a sáros úton,attól.Sokkal inkább zavaró volt a beizzadt pólok,hiszen azért volt páratartalom nem is kevés.Ám most még korainak éreztük a ruha cserét,mert amúgy mindenki hozott váltás ruhát.Még fotózkodtunk párat én még közelebbről megnéztem a házikót,a pottyantósokat a rétet.Aztán búcsút vettünk a zöld+ jelzéstől ami ment a Vár-völgy felé.Mi a sárga csíkon folytattuk tovább.
A házikó és társa,remélem találkozunk még!
Következett a Somlyó és a Dobogó.Azaz a Kelet-Mecsek csúcsai,ahova természetesen felfelé menet dukált.Itt kezdtem el én is szenvedni.Valóban nem jó sokat pihenni,mert nagyon nehéz újra indulni.Az izmok elgémberednek...Az út itt-ott még alaposan sáros volt,itt-ott meg jól járható.De mivel felfelé menet volt,komolyan szenvedtem most.Emlékeztem három éve amikor Gergővel jöttem ugyanerre,szinte meg sem kottyant,pedig akkor is pihentünk a háznál.Most azonban nagyon nehezen vonszoltam magam.Manó és a Tizedes elöl diktálta a jól megszokott gyors tempóját mi a utóvéd szenvedve haladtunk egészen fel a Dobogóig.
A Dobogó erdeiben
A Dobogó csúcsán Manó elszaladt megnézni a csúcson álló kopjafát.Most nekem nem volt hozzá erőm.Három éve voltam ott,most inkább kihagytam.Volt némi kilátásunk észak felé,de nem sok.Manó visszajött és innen egyenlöre nem kellett tovább felfelé menni.A lefelé haladó útszakaszon kezdtem újra erőre kapni.Az út a Cigány-hegyig már alaposan sáros volt,de haladtunk jól.Újabb és újabb turistajelzések köszöntek be,három-négy út is egy ugyanazon nyomvonalon haladt.Mi követük a sárgát.A Cigány-hegyre már újra erőre kapva simán felmentem.Már nem szenvedtem úgy.Közben a Szószéknél hála tarvágásoknak szép kilátásunk nyílt a Hármashegyre.
Kilátás a Szószékről
A Cigány-hegyen pedig ott állt kedvenc kilátóm,láthatóan már romló,de még mindig viszonylag jó állapotában.Mielőtt felmentünk volna az asztalnál pihentünk kicsit.Talán Zolika is némi erőre kapott már.Bár kedvetlennek tűnt.Mi hárman kitünően elvoltunk,ő nem annyira.Felmentünk a kilátóba,ő például teljesen fel sem jött,mintha nem is érdekelné a kilátás,pedig talán innen nyilik a legjobb kilátás a Mecsekre.Én most is élveztem mint négy éve az akkori Kelet-Mecseket átszelő túrán még Gergővel...Órákig eltudtam volna itt nézelödni,csodálni a fenséges Mecseket...
A Tizedes,Zolika és én a Cigány-hegyi kilátónál
Kilátás...
Mélázásomból a többiek hangja mozdított ki,mondván akkor menjünk tovább.Nem értettem mire ez a nagy sietség.Péntek lévén ráadásul alig-alig mozogtak erre most bőven lett volna idő és nyugalom kicsit nézelődni..Na mindegy,a többség akarata döntött.Remélem eljutok még kedvenc kilátómba.Innentől kezdve aztán nem volt problémánk többé az uttal.A sáros szakaszok végleg megszüntek,leérve a Miske-tetőre pedig telejesen jó útszakasz fogadott.Sokszor jártam ugye a Mecsekbe az elmúlt évtizedekbe,azonban bármily hihetetlen a Miske-tetőn nem voltam már 31 éve...Így most szinte az újdonság erejével hatott rám ez a fensík,ahonnan pazar kilátás volt a szélrózsa minden irányába.Kezdtem azthinni,hogy ez itt a Mecsek legszebb helye.Alighanem az is volt!
Jómagam a Miske tetőn
Láttam közben,hogy Manóék elöl letértek a jelzésről.Vajon miért?Közelebb érve lestem,hogy betértek egy meglehetősen réginek tünő temetőbe.Utánuk mentem,Zolika közbe kinmaradt az uton.Ez sem érdekelte...Azthiszem nem futott éppen csúcsformát.A temető hangulatos volt egy kisebb fajta erdőben és arra saccoltunk,hogy ez a közeli Kisújbánya temetője,de az,hogy "üzemel"-e még nem tudtuk.Valószinűleg nem,mert a legújabb sír amit találtunk 1996-os volt.Különös hangulata volt,de egyben megkapó és szép.Élmény volt ez is.Zolika sajnálhatja,hogy ennyire nyügős napot fogott ki...
A hangulatos temető
Visszamentünk a Miske-tetőre mentünk tovább a jelzésen.Visszanézve minden eddiginél szebb kilátásunk volt a Mecsekre,Egyszerűen pazar volt...Manó is áradozott,hogy ez az utóbbi idők legjobb túrája...Gyönyörü volt minden innen nézve,hogy a fenébe nem jutottam el ide már Gergővel?Nagy-nagy kár.Persze tudom ha velünk maradt volna,eljutottunk volna ide is...de sajnos nem volt itt és ez fájt.Lassan átértünk a csodálatos fensikon.Egész biztos ez volt az egész túra legszebb szakasza.
Visszanézve egy rész
Újra beértünk egy erdőbe és újra kezdett emelkedni az út,de nem volt olyan vészes.Közben egy szemmel láthatóan is új tanösvényre lettünk figyelmesek.Lám itt kitudtak alakitani egy ilyent,múltkor ezt hiányoltam Rétimajornál..Aztán egy ponton már nem kellett tovább felfelé menni,megkezdte ereszkedését a sárga jelzés.Közben forrásra akadtunk,amiből ugye meglehetősen sok van a Mecsekben.Ha jól emlékszem ez a Diós-kút volt,amiből szomjunkat nem tudtuk oltani,hiszen éppencsak csepergett.A hegy amelyen fentvoltunk pedig a Hárs-tető volt.Leérve pedig elköszöntünk a sárga jelzéstől.Beköszöntött a kék és a zöld4 jelzés na és persze Püspökszentlászló.
Megérkezés Püspökszentlászlóra
Hát itt is Gergővel jártam legutóbb...két éve.... A többiekre bíztam,hogy bemenjünk-e a kastélyparkba vagy menjünk tovább.Úgy döntöttek bemegyünk.Zolikának ez sem nagyon ízlett...kezdett idegesiteni a nyügje,de igyekeztem kikapcsolni. A parkban ami ugye egy arborétum volt és némi nézelödés után leültem kicsit pihenni míg a többiek bejárták az egészet.Én már nem akartam,hiszen sokadszorra voltam itt.Néhány képet ugyan löttem,aztán a padon ülve vártam a többieket.
A kastélyparkban
Elnézelödtek vagy 20 percig addig is jót pihentem ezen a kellemes helyen.Közben eljött a pillanat,mindenki ruhát cserélt,átöltözött,hiszen izzadtak és sárosak voltunk.A büfé ahol Tibor barátom dolgozott zárva volt,így úgy gondoltam nincs is itt.Elindultunk hát a túra utolsó szakaszára Hosszúhetényig.Közben Manó feltette Zolinak az itteni legaktuálisabb találós kérdést,hogy miért van az,hogy itt Püspökszentlászlón csak egyik oldalt sütik a palacsintát?Ehhez sem volt kedve,mi meg nem árultuk el a megfejtést.Most sem fogom.Mentünk kifelé a kicsiny falucskából.Még a harangláb szolgált látnivalóval na és persze a Mecsek két leghatalmasabb hegye amely körülölelte a falut.
A harangláb
Újfent Gergő jutott eszembe,hiszen vele voltam itt legutóbb.Ilyenkor mindig belémhasított a szívfájdalom...Magunk mögött hagyva a falut lassan közeledett végre Hosszúhetény.Ismerös útszakaszon mentünk át,persze csak nekem volt ismerös.Kezdett már nagy-nagy meleg lenni,de kánikula azért nem volt.Végre feltünt Hetény!A lefogyó vízkészletünk okozta szomjunkat az út melleti meggyekkel csillapítottunk.Beérve a faluba még megnéztük Hetény vezér szobrát,majd más nem maradt beültünk kedvenc helyünkre a Tavasz étterembe.
Jól megérdemelt sörözés
Tudtam itt csinálják a világ legjobb babgulyását.Nem is csalódtunk most sem.Mivel még bőven volt időnk,sörözgettünk,italoztunk.Végre Zolika is feloldodott és egy nagyon kellemes délutánt töltöttünk itt.Jó pár sört lenyomtunk.Itt fejeztük be a Kelet-Mecseket észak-dél irányba átszelő túrát.Most jól mértük fel a távolságot,hisz nagyjából 22km-et mentünk.Összeségében kellemes jó túra volt amely valóban méltó az év túrája címre.Ám voltak azért nehéz részek.A Csepegő-árok mindhármukon kifogott (rajtam nem).Engem a kunyhó utáni rész viselt meg kissé.Idegesító volt Zolika mostani hozzáállása is és az is,hogy Manóék most is erős tempót diktáltak,de mondom összeségében jó buli volt.Ám hazafelé kellemetlenségek értek.Vonatunk késett így nem értük el a csatlakozást,szólni kellett,hogy jöjjenek értünk kocsival.Szerencsére jöttek így épségben hazajutott mindenki.
