A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bázis. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bázis. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. június 24., szerda

Kedvenc kilátóinknál (5.) - Boldog Özséb-kilátó

Új sorozatomban a kedvenc kilátóinkkal kapcsolatos élményeink elevenednek fel és ahol természetesen bemutatom eme nagyszerű építményeket.Túrázásaim lassan negyven éve alatt számtalan kilátóban jártam,majd jártunk Gergővel együtt is.Mindig is imádtuk ezeket a csodákat,ha utunkba került egy sosem hagytuk ki,de voltak olyan túrák amelyeknek kifejezett célja volt egy-egy kilátó.

Bár a Pilis csúcsán található Boldog Özséb kilátóról már részletesen is volt szó ebben a blogban,de természetesen nem hiányozhat ebből a sorozatból sem.Így a júniusi részben ezzel ismerkedünk meg.

A Dunántúli középhegység legmagasabb pontján áll a kilátó
A 756 méter magas Pilis-tetőn, a Dunántúli-középhegység legmagasabb pontján álló, több mint 17 méter magas Boldog Özséb-kilátó egy itt álló geodéziai (földmérési célokat szolgáló) torony átépítésével jött létre. Az eredeti építmény körül fából készült lépcsősor vezet a magasba, a kilátó falát függőleges fatartók alkotják. Ennek köszönhetően a kilátóban felfelé igyekvők előtt fokozatosan „nyílik meg” a Pilis-tető körpanorámája.

A kilátóból egészen fenetikus százszázalékos körpanorámás kilátás tárul a vándor szeme elé.A legnagyobb élményt adó kilátó ez amin valaha is jártam.Odafentről tiszta időben akár hét(!) hegység legmagasabb csúcsát is láthatjuk.Sőt elnézhetünk egészen a Mátráig,sőt az alacsony Tátráig is!Jól látható sokminden 30-40km-es körzetben,tiszta időben akár 60-70km-re is ellátni innen!Mindenképp megér egy kirándulást!

Kilátó a fák ölelésében
A kilátó Boldog Özséb esztergomi kanonokról kapta nevét, aki a 13. században, a térségben élő remetéket összegyűjtve alapította meg az egyetlen magyar férfi szerzetesrendet, a pálosok rendjét. Özséb 1246-ban hat társával együtt elvonult a mai Klastrompuszta és Pilisszentlélek térségébe, ahol barlangokban és az erdőkben remetéskedett. A Pilisben a legtöbb középkori kolostor a Magyar Pálos Rendé volt, a szervezet alapítása részben ehhez a helyszínhez kötődik. A kolostorok romjainak egy részét ma is fellelhetjük. Később a térségben felépítették a Santa Crux vagyis a Szent Kereszt vagy Keresztúr nevű monostorukat. A pálos szerzetesrend hivatalos elismerésével 1308-ig kellett várni, mikor is V. Kelemen pápa engedélyezte számukra a Szent Ágoston regulája szerinti életvitelt. Templomaik, kápolnáik, barlangfülkéik, halastavaik szinte valamennyi pálos kolostor helyszínén fellelhetőek.

A bejárat
A kilátóhoz legkönnyebben a Két-Bükkfa-nyereg parkolójától juthattok fel gyalogosan, vagy akár kerékpárral. Szinte végig aszfaltút visz fel. Aki szeretné a szilárd burkolatot elkerülni, és többet gyalogolni, az Pilisszentkeresztről vagy Pilisszántóról is nekivághat a PZZ▲ jelzéseket követve.A torony kilátószintje teljesen fedett, a feljutás sem rémisztheti el a tériszonyos kirándulókat sem, mert a borovi fenyőből kialakított sűrű burkolat és a csúszásmentes lépcsőfokok biztonságosak.

Gergő a kilátón 2018 kora őszén
Télen könnyen előfordulhat az is, hogy míg odalent minden ködbe burkolódzik, a kilátó ragyogó napsütéssel fogad titeket. Ilyenkor a panoráma egyedivé válik. A hullámzó felhőpaplanból kibukkanó hegycsúcsok látványa életreszóló élménnyel ajándékozza meg a jó időben, jó helyre tévedt természetjárókat. Érdemes egyébként este, sötétedés után is felkaptatni a hegyre, hiszen a tömegközlekedéssel és autóval is elérhető Kétbükkfa-nyeregtől jól követhető betonút tart a tetőre. Az éjjeli caplatást a főváros fénytengere és az elővárosok haloványabb csillogása koronázza meg.

Jómagam a kilátón szintén 2018 kora őszén
A tetőn egykori rakétabázis betontorzója látható. A lapos hegyhátról jó időjárás esetén kiválóan szemmel tartható volt a főváros légtere. A katonai objektum a '80-as évek elejére készült el (két közeli társa követte az Urak asztalán és a Lom-hegyen). A titokban tartott bázison kb. 40 katona szolgált, mígnem 1996-ban végleg bezárták.

Gergőa katonai bázís tetején,háttérben a kilátóval
Túrázásaim történetében egyszer sikerült ide eljutnom,2018 szeptemberében tettünk ide a brutálisan jó túrát Gergővel.Óriási élmény volt a kilátó és valóban ha az élményt nézem amit egy kilátó adhat,akkor ez az élmezőnyben van az ország kilátói között.

Gergő ekkor és itt járt életében a legmagasabban.A 756 méteres Pilis volt a legmagasabb pont amelyen valaha is járt.Ám az élményeket nem magasságokban mérik!Sajnos Gergő távozásával nem igazán van ide kivel újra eljönnöm.Egyrészt nehéz túra vezet ide,másrészt jelenlegi túratársaim nem éppen a kilátókért rajonganak.Így kevés az esély rá,hogy valaha is eljövök még ide,de ugye megtanultam,hogy soha se mondd,hogy soha...

A kilátás egy szelete
Jó szívvel ajánlom azoknak akik még nem jártak itt,hogy egyszer keressék fel a kilátót.Egészen kivételes élményben lehet részük.Ott jártunkkor a kilátó jó állapotban volt.Sokan járnak erre,ha nyugalmas körülményeket szeretnél és lehetőséged van rá,akkor próbáld kedd,szerdai napokon felkeresni!

2020. január 13., hétfő

Meleg-hegy is kipipálva

Sűrűn megfordulunk a Velencei-hegységben,közelsége lévén ez valahol természetes is.Mondhatni bejártuk már ezt az amúgy nem igazán nagy hegységet keresztül-kasul.Elég csak az ingókövekre gondolnunk,de jártunk már az Angelika-forrásnál is,a Bodzás-völgyben ,a katonai emlékhelyen,a Doni emlékműnél is,vagy akár a hegység keleti részén is,a nadapi ősjegynél vagy éppen a pázmándi szikláknál.Ám a hegység legmagasabb hegyén amely már akár Dunaújváros magasabb épületeinek felsőbb emeleteiről is látszik,a Meleg-hegyen még nem jártunk.Illetve hát az oldalán futó piros jelzésen már mentünk,de magán fenn a gerincen még nem.Eljött az idő,hogy ezt is valóra váltsuk,valóra váltsam.
Tudtam Gergő is szeretné ezt.

A sukorói kálvária
Úgy terveztem túránkat Sukoróról inditjuk a környék köveinek és az olasz kőfejtőnek megtekintése után emelkedünk majd fel a Meleg-hegyre ahol majd megnézzük a Likas-kőt és az elhagyatott kommunikációs bázist és onnan ereszkedünk le a Nadapi-völgybe,majd kapaszkodunk fel a Bence-hegyre.Túránkat pedig Velencén fejezzük be.Meglehetősen ködös mondhatni szar időt jósoltak nekünk az időjósok erre a napra,hezitáltunk is rajta nekivágjunk-e egyáltalán.Aztán tessék -   teljesen napfényes mondhatni kifogástalan idő fogadott Sukorón...Tehát időjós barátaink megint hozták a formájukat,úgy a seggükbe lőnék néha igazán... Kilenc előtt szálltunk le a buszról Sukoró Fehérvár felöl érkezvén első buszmegállóján.A terv megvolt merre kell menni,mégis egy csöppet elkallódtunk.Közben eszembe jutott,hogy Gergővel jártam itt utoljára,nincs még két éve sem...

Sukoró híres kövénél
Hamar sikerült kijavítani a hibát és a templomnál már képben voltam hol is vagyunk.
A szokásos túratársak kisértek el,akikkel a legtöbbet túrázom átlagban.A teplomnál remek a kilátás már a Velencei-tóra.ám a napfény és a tó felett lebegő ködpára miatt maga a tó nem látszódott,de a jelenség nagyon szép volt.Ezután a templom felett értünk ki a faluból,ahol annál a nagy kőnél pihentünk ahol anno Gergővel is annak idején... Meg is kajáltunk itt,bár hiába volt itt pad,leülni nem lehetett,mert a vízes volt ahogy az éjjeli fagy kezdett felengedni.
A környék innen néve már lenyügöző volt,látszodott jól a Meleg-hegy és a távolban a Bence-hegy is a kilátóval.Viszont még mielött igazán belemerültünk volna,rávettem a többieket egy kis kitérőre,az olasz kőfejtőhöz.

A kőnél a két Zoli
Ez egy minimális kitérőt jelentett csak,hisz a kőfejtő nagyjából 250 méterre lehet a nagy kőtöl és érdemes lemenni igazán.Nem igazán tudok sokat róla azt sem,hogy miért olasz ez a kőfejtő.Talán régen a tulajdonosa lehetett olasz vagy tán olasz munkások dolgozhattak itt,a jó ég tudja...Vagy 8-10 méter magas kőfalról van itt szó ahol rétegesen csatlakoznak egymáshoz a kővek.Mondhatni remek látvány,az út pedig gyakorlatilag körbejárja,tehát kényelmesen fel is tudunk rá menni.Így is tettünk.Újra eszembe jutott Gergő...vele voltam itt utoljára,ettől persze kegyetlenül fájt a szívem most is...

Az olasz kőfejtőn
A többiek még nem jártak itt és hát elnyerte tetszésüket a hely,így alaposan körbe kellett járni és megnézni mindent.Ennek végeztével mentünk vissza a sárga+ jelzésre,ez vitt vissza Sukoróra és ez volt itt maga a Velencei tavat megkerülő bicikliút.Átvezetett azon a remek kis kőhídon amelyen szintén Gergővel bohóckodtunk annak idején.Ez a hely is meglehetősen szép volt amúgy,itt is elcsodálkoztunk kicsit mielőtt tovább mentünk volna.Hamar visszaértünk aztán a sukorói kőhöz majd pedig a faluba.Most kezdöthetett a túra érdemi része.

A kishíd szívemben él,hisz Gergővel meglehetősen szép emlékek fűznek ide
Sukoró szerintem a legszebb a Velencei-tavat körülölelő települések közül,így utcáit járva a ragyogó napsütéses januári időben mondhatni igen kellemes volt!A falu fő utcájára érve elég sok ember mozgott erre,eddig alig-alig láttunk emberi lényt.Itt megnéztük a másik templomot is,majd a templom mögött ráálltunk az innen induló zöld+ jelzésre.Ez már felvitt a hegyekbe,de közben Sukoró északi része is meglehetősen kellemes környezetben volt.Mondhatni szép paloták épültek erre,gondolom tulajdonosai nem a Dunai Vasműben nyomják az igát három műszakban...

Sukoró főterén

Lassan elhagyjuk Sukorót
A falut elhagyva egy csodás erdőben találtuk magunkat.Egy völgy húzodott be a hegység mélye felé,hasonlított a nem túl messze található Hurka-völgyhöz.Azonban a zöld+ nem erre vette az irányt,hanem megkezdte az emelkedést a gerincre,Móni legnagyobb örömére... Egy érdekes fára lettünk közben figyelmesek.Az összes fa az erdőben ugye az évszaknak megfelelően kopasz volt,hisz január közepe volt éppen.Ám ezen zöldültek a levelek!Méghozzá nem abban a kopott zöld színben,hanem ragyogó élénk zöld volt az!Egészen elképesztő volt és nem tudtuk eldöntetni ez itt milyen fa,de azt tudtuk,hogy semmiképpen sem borostyán volt.Hát ez meg,hogy lehet?Nem tudtuk,de újra bizonyságot nyert,hogy a csodák itt vannak körülöttünk,csak észre kell venni!

Csodás téli napfényes erdő.Milyen szép lett volna ez,ha van egy kis hó is...
Az út emelkedett ugyan,de nem volt az olyan vészes.Hogyan is lehetne egy olyan hegységben ami tulajdonképpen dombság,amelynek legmagasabb pontja csupán 352 méter...ide tartottunk éppen.Az emelkedő út,a napfényes erdő az alattunk elterülő völgy csodálatossá tette az egészet.Kifejezetten kellemes és szép volt ez az út felfelé,itt-ott némi kilátással dél felé.Az út jól járható volt,egy-két helyen volt jelentéktelen kis sár.Mi remekül haladtunk,de Móni le-le maradt,valószinüleg nem tettek jót neki az ünnepi kaják...nem bírta úgy ahogy az elvárható lett volna,így időnként bekellett várnunk őt.

A csodák a szemünk előtt vannak...
A zöld+ belefutott a piros sávba,ugye ez az az  út amely végigfut a gerinc oldalában.Itt tartottunk egy kis szünetet.Könyitettünk magunkon,hiszen alaposan beöltöztünk az idióta időjósoknak hála...én pl.két nadrágban voltam,így itt most megszabadultam az egyiktől.Erre már mozogtak túrázók.Mi elindultunk nyugat felé,noha ha jelzett úton akartunk volna felmenni a hegy tetejére  akkor kelet felé kellett volna.Na de én elözőleg áttanulmányozva a ránk váró utat észrevettem erre egy jelzetlen utat a térképen,amellyel nagyjából 1km-et megspórolhatunk a túrából.Ezt persze Gergővel kihagytuk volna,hisz nekünk mindig maga az út volt a lényeg,de én itt már elözőleg tudtam,hogy Móni nem fogja úgy bírni,így ezért volt ez a rövidités.Hamar megtaláltuk ezt a jelzetlen utat és ezen kapaszkodtunk fel a hegy tetejére.

Alattunk a végtelen
Itt voltunk már a Meleg-hegy gerincén nagyjából 300-320 méter magasságban.Az út nem emelkedett durván,Móni is némi erőre kapott itt.A jelzetlen útról időnként remek volt a kilátás a hegységre és a Velencei-tóra.Nem is értettem ez miért nem lehet jelzéssel ellátott út.Nem soká felértünk a hey tetejére.A gerincen a piros3 út futott végig,ebbe torkolott bele a mi utunk.Itt újra nyugat felé fordultunk,hisz erre volt túránk egyik fő látnivalója a Likas-kő.Nem volt messze ez a csoda sem.Nagyjából 200 méter után feltűnt a hatalamas kő amely beleillik a pákozdi ingókövek és a hegység többi híres kőveinek sorába.Rögtön tudtuk miért is Likas-kő a neve...

A Likas-kő a Meleg-hegyen
A kő a lagmagasabb pontján talán négy méter is lehetett.A szép dolgokat alkotó természet úgy hordta ide össze a köveket,hogy azok egymást tartva a képződmény közepén egy lyukat is alkottak,innen lehet tehát a név eredete.Mondanom sem kell,ezt a követ is körbejártuk,felmásztunk rá ahol lehetett,tucatnyi fotót készítettünk.Itt még nem jártam sosem,arra gondoltam Gergő mennyire élvezné ezt is...reméltem most is itt van velem,bár most a túlvilágiak jelenlétét sajnos nem érzékeltem...Fent voltam végre a Meleg-hegyen.
A hegyen amit annyi sok helyről lehet látni a Mezőföldről,ami az első ami feltűnik ha a Velencei-hegységről van szó.Ám nem tudtam eldönteni ez a Likas-kő a hegység legmagasabb pontja vagy a szomszédos elhagyatott bázis.Biztos ami biztos mindkét helyet érintettük a túrán,hogy elmondhassam újabb hegység legmagasabb pontja is kipipálva.

A Likas-kőn
Fájó szívvel hagytuk ott ezt a csodát,de menni kellett tovább.A szomszédban volt egy emlékkő,egy úriember emlékére,akiről sajnos nem tudtam ki lehetett.A piros3 a gerinc tetején haladt,mi visszafelé fordultunk,hiszen a bázis arra,azaz kelet felé volt.Egy kisebb tisztásra ért a piros3 ahol több turistaút is találkozott és egy jelzetlen út is.Ez vitt fel a bázishoz ami innen nagyjából 300 méternyire lehetett.Hamar felértünk.Három torony vigyorgott itt ránk,kettő igen magas volt,gondolom tán valamelyik mobilszolgáltató(k) tornyai lehettek.
A harmadik torony alacsonyabb volt,egy geódéziai mérőtoronyból lett kialakítva,tetején tucatnyi parabola antenna.A két magas torony elvolt kerítve a kisebb nem.De szemmel láthatóan ezek üzemeltek,így az elhagyatott szó nem teljesen fedi a valóságot.

A tornyok és Zolika aki belelóg a képbe
Itt tartottunk egy újabb kajaszünetet.Ám mások is felkapaszkodtak erre.Elöször két túrázó,aztán egy négy fős biciklitúrázós csapat,de senki sem zavart.Kár,hogy nem jutott eszébe senkinek ide egy kilátót építeni.Így a Velencei.hegység legmagasabb csúcsáról bizony nem volt kilátásunk.Mivel itt aztán már különösebb látnivaló nem akadt,elindultunk lefelé a hegyről.Visszamentünk a turistaút csomóponthoz,ahonnan már a sárga sávon folytattuk tovább a túrát,erről gyakorlatilag már le sem kellett térni,hiszen ez levisz egészen a Velencei vasútállomásra.Na de addig még sok volt hátra.Az út lefelé kellemes volt,ez már Móninak is ízlett.Meglepő volt,hogy rengeteg túrázó mozgott erre.Az útról több helyen is remek kilátópontok voltak,ezeket sorra megnéztük.

Lefelé is akadnak szép helyek
Kifejezetten kellemes volt az út lefelé,az idő továbbra is fantasztikus volt.Na és nem volt igazán hosszú sem.Lejebb már kilátásunk volt amarra is Nadap felé.A bázisról lényegébe alig egy óra alatt leértünk a Nadapi-völgybe ahol már rengetegszer jártunk.Itt újra több turistaút is találkozott,többek között az napinditó sárga+ is a bicikliúttal.Azért volt fura mert mindig Velence felöl jöttünk eddig,most viszont épp oda tartottunk.Így szembesültem azzal a dologgal,hogy a  már ismert táj igy lényegébe teljesen más mint ahogy azt eddig ismertem.Persze hiszen más szemszögből látom,mindenesetre érdekes volt a felismerés.

A Nadapi-völgyben

A táj ahogy azt eddig is ismertem,szemben a Meleg-hegy,ott voltunk fenn
Innen viszont újra emelkedés következett.Móni utolsó erőtartalékait mozgósítva végül is bírta a gyürödést.Egy kisebb erdőbe értünk be,ugye ezt ismertük már mindhárman.Majd kiérve innen feltűnt a Bence-hegyi kilátó.Úgy tudtuk 800Ft a belépő,így tanakodtunk egy darabig felmenjünk-e egyáltalán.Még volt pár száz méter ezt eldönteni.Végül is úgy döntöttünk felmegyünk,lesz ami lesz.Innen úgy látszott nyitva van,hiszen emberek mozogtak odafenn.Zolika legnagyobb baja az volt legutóbb,hogy nem tudtunk felmenni,hiszen akkor zárva volt.Most itt volt az alkalom a felmenésre...

Feltűnik a kilátó
Így kicsit lekellett térnünk a sárgáról,hogy feltudjunk menni.Felérve láttuk,hogy valóban nyitva a kilátó,emberek tucatjai mozogtak itt valóban.Kiderült a belépő nem 800 hanem "csak"500Ft...Zolika még mindig nem tudta eldönteni felmenjünk-e,én arra gondolat azért mert ahogy azt eddig kitapasztaltam enyhén tériszonyos.Aztán kiderült azért mert 500Ft sajnál erre...ekkor iszonyatosan mérges lettem rá.Volt egy akciója korábban pár nappal 21000Ft-ot adott egy kutyamenhelynek csak úgy...ez persze nemes cselekedet volt jó ügy.Csak akkor azt nem értettem itt most mi a picsáért sajnál 500Ft-ot...,főleg ugye úgy,hogy imádott Csondor Katájáért is az istenpicsája pénzt is elköltötte..

Felmenjünk-e vagy sem?
Már-már veszekedésbe torkolott a dolog,mikor a jegyszedő bácsi meghallhatta,hogy hangosabbak vagyunk a normálisnál,odalépett hozzánk.Közölte jöjjenek,ingyen felengedem magukat...erre már nem volt ellenszere Zolikának sem...Én meg csak csodálkoztam,hogy egy újabb jóemberbe botlottunk..Örülök,hogy vannak ilyenek,visszadnak némi hitet...már az emberekbe való hitet...Felmentünk hát,Móni lentmaradt ő alapból tériszonyos.Zolikának tetszett a kilátó és úgy tünt nem bánta meg,hogy feljöttünk.Nekem pedig jöttek újra az édes emlékek,hisz mondanom sem kell talán,hogy Gergővel voltam itt fenn utoljára...Akkor április volt,de óriási szél,most január és nem volt szél.Na és nem voltak fenn talán csak négyen-öten.Szétnéztünk hát.

Kilátás a Velencei-tóra

Csak feljött a fenegyerek

Én is újra itt 21 hónap múltán Gergővel a szívemben...
Jó negyedórát lehettünk fel,már Zolika is örült,hogy nem hagytuk ki.Mondjuk dühitő az tény,hogy egyes kilátókért pénzt kérnek az országba,de ahol eddig jártam azok 90-95%-nál nem kellett fizetni és ugye hála a bácsinak nekünk most sem.Leérve pedig nem maradt más lereszkedni Velencére.Itt is elöjött az érzés,hogy én ezt úgy ismerem,hogy onnan jövünk,nem pedig úgy,hogy oda tartunk.Tényleg érdekes korábban nem tapasztalt érzés volt ez.Azért persze letaláltunk.Velence utcái csöndesek voltak,élet alig.Ám a korzón tömeg volt,de ez nem bizonyúlt zavarónak.

A Velence korzó
A tó pedig némi melepetésemre bevolt fagyva!Egy kis rész volt ami nem,oda csoportosult a környék élővilága.Ezt nem hagyhattuk ki!Oda is mentünk ahol már egy csomóan csodálkoztak rá erre a csodára.Rengeteg hattyú és kacsa szorult be pár négyzetméteres nem befagyott részbe...láthatóan azért boldogultak a helyzet súlyosságával,a tömeg pedig etette őket,így azok ki-ki jöttek a partra is.Fantasztikus látvány volt a lassan lenyugvó nap fényében!

Kis részbe szorult be a tó élővilága....
Talán a helyzet nem olyan súlyos...?
Fantasztikus csoda....
A nap aztán lassan lenyugodott és kezdett meglehetősen hideg lenni,nem volt más hátra kimentünk a vonathoz.Itt az állomáson végzödött tehát ez a túra amely szerintem igen kellemes volt sok látnivalóval.Az év első túrája hozta azt amit reméltem tőle,sajnos a jelenlegi csapatom nem alkalmas arra amire Gergővel képesek voltunk,dehát legalább örülök,hogy nem maradtam egyedül ezeken a kalandokon...Így is jó volt.A vonat megjött aztán és Érdi átszállással könnyen és rendben hazaértünk.Tehát a Meleg-hegy is kipipálva.


2017. november 12., vasárnap

Túra a Holdvilág-árokba

Hát annyi kínlódás után összejött végre.Márton nap hajnalán nekivágtunk az útnak.A Pomáz utáni Kiskovácsiba némi közlekedési nehézségek után délelött 9órára értünk ki.Innen indítottuk a Holdvilág-árokba vezető túránkat,amely idén csak a kilencedik bakancslistás túránká avanzsált.Persze a Holdvilág-árok végigjárása után nem szándékoztuk befejezni a túrát.Terveink szerint majd felmegyünk a Lom-hegyre ahol az egykori légvédelmi bázist akarjuk megnézni,majd onnan át a Bölcső-hegyre és végül le a Lajosforráshoz,majd onnan le Pomázra.Hozzávetőlegesen a szokásos 18km várt ránk.

Az első méterek Kiskovácsinál
Hamar ráleltünk Kiskovácsiban a piros+ jelzésre,ez visz majd be a Holdvilág-árokba.Fújt némi szél,el-el borúlt,de úgy tűnt tökéletes túraidő köszönt ránk.Bár már úgy tűnt túl vagyunk az őszi finálén,az fákon még akadt levél bőven és a lombhullató aranyszínű erdő több volt mint csodálatos...Nem volt nehéz az út a Holdvilág-árokig,minimálisan emelkedett csak,itt-ott sáros volt ugyan,itt-ott keresztezte a patakot,de összeségében elég jól járható volt a piros+ jelzés.Úgy tűnt legszebbik arcát mutatja a természet.Ha felfelé néztünk,elképesztően szép falevél esőt láthattunk.Mivel két csoport is haladt előttünk,lassítottuk a lépteinket.Nem akartuk,hogy majd a Holdvilág-árokba bárki is legyen,bárki is akadályozzon minket a sok csoda nézegetése közben.Így az egyik padocskánál meg is reggeliztünk,így adva előnyt a csoportoknak.

Tökéletes túraidő

Jó hely megreggelizni
Úgy tűnt tervünk beválik,mert aztán senki sem zavart meg bennünket.Itt-ott hallottunk ugyan zajokat,beszélgetéseket,de szerencsére nem zavartak meg minket.Hamarosan elkezdett combosodni a táj,alakult a szurdok,kezdett egyre szebb és szebb lenni és kezdett egyre nehezebben járhatóvá válni.Persze akadtak még szép aranyló erdős részek is,aztán elkezdetek a sziklafalak két oldalt nőni,egyre magasabbak lenni...Becslésem szerint egyes helyeken elérhette az 50 méteres magasságokat is!Mi meg haladtunk lent a szurdokban.
A szurdok érdemi részének elején egy fára akasztva kedves kis tábla fogadott.

Táblácska fogad
Itt a táblácskánál fenséges volt az őszi erdő.Annyira szép volt,hogy egyszerűen földbe gyökerezett a lábam.Hajtott persze a kiváncsiság milyen lehet a szurdok látványos szakasza,de egyben tovább haladni sem akartam,mert annyira szép volt itt ez a hely.A hegyoldalból néhol szinte viszintesen nőttek ki a fák,a falevél eső hullott,másik oldalon meg az avaros aranyló erdő meseszép volt.Talán valami hasonló lehet a menyország is...

Mesebeli erdő
Persze azért indultunk tovább,leértünk a szurdok érdemi részére.Egy bőven folyó forrás fogadott,frissitettük is a vízkészletünket,bár ezen a túrán túlságosan nem voltunk szomjasak,de víz persze legyen nálunk minden alkalommal.A szurdok meg kezdett egyre vadregényesebbé válni.Hatalmas sziklafalak két oldalt a nehezen járható,kalandos alsó résszel,elkezdett rajtam az az érzés úrrá lenni,hogy ez jobb hely mint a Rám-szakadék...Mentünk előre és akármerre néztünk a látvány fantasztikus volt!Visszanézve a gyönyörü táj az aranyló erdőkkel,két oldalt a halmas sziklafalakkal,előttünk a vadregényes szurdokkal...felfelé nézve meg a hulló falevelek százaival...

Magasodó sziklafalak
Egy helyen lépcső vezetett ki a szurdokból és a piros+ jelzés arra ment felfelé...A sok müanyag itt persze el is indul rajta,pedig...Pedig a szurdok leglátványosabb,legszebb része csak ezután következik!Érdemes a szurdokban maradni,hiszen a jelzett turistaút éppen a leglátványosabb részt kerüli ki...A hatalmas sziklafalak ölelésében enyhe kanyart vesz a Holdvilág-árok és egyből oda is érünk a szurdok ugymondd központi részéhez.

Az árok valójában egy patak medre, ami olvadáskor vagy esők idején levezeti a hegyről a vizet, így ha esős időben tévedünk errefelé, igen erőt próbáló túrában lesz részünk. Mielőtt elérkeznénk a létrához, amelyen aztán a tovahaladás érdekében fel kell másznunk, láthatunk egy barlangot. Ez az úgynevezett ősember-barlang, két járat található benne, megtekintése érdekében tehát érdemes magunkkal vinni elemlámpát!

Még egy tévhitet megemlitenék:sok leírásban a Holdvilág-árkot a Pilis-hegység részeként tüntetik fel,pedig köze sincs a Pilishez.A szurdok valójában már a Visegrádi-hegység része,annak déli részén találjuk meg,Pomáztól észak-nyugatra nagyjából 6-7 km-re.

A szurdok legszebb része

Látható a barlang bejárata és a létra is
Tehát itt a meteor létránál a barlangnál lévő rész alighanem a Holdvilág-árok legszebbik része.Aki úgy gondolja menjen be a barlangba,nem fogja baj érni.Persze lámpát vigyen magával,az út a barlangban két részre oszlik és amelyek egy ponton véget érnek.(falak zárják el a továbbhaladást).Kint pedig csak úgy tudunk továbbhaladni,ha felmegyünk a létrán.Sokan itt adják fel és fordulnak vissza,mert nem mernek felmenni a magas létrára.Pedig ez sem vészes,persze odafigyelve kellően kapaszkodva nem jelenthet gondot annak megmászása.Mi is felmentünk persze.

Felérve a létrán,ilyen az árok
Felérve a létrán a Holdvilág-árok még nem ér véget!Ám érdemes egy kitérőt tennünk.Ha felérünk belebotlunk a korábban az árokból kivezető piros+ jelzésbe.Ezen induljunk el visszafelé,hamarosan egy elkeritett részhez érünk,ám a drótkerítés itt-ott megvan bontva,levan taposva,Nincs akadálya tehát,hogy benézzünk ide.Tegyük meg bátran!Egy olyan helyre érünk ahol ásatások folynak.Talán nem ejtettem még szót arról,hogy a Holdvilág-árok egy ősi kultuszhely.Állítólag itt volt Attila király egyik városa és ide valahova temették el Árpád fejedelmet is...Minderre máig sincs bizonyíték,de az ember nem nyugszik.Többen,többször is próbáltak már utánajárni a rejtélyeknek,ám bizonyosságot nem találtak...talán itt is egy ilyen feltárás folyik és ennek nyomait keresik...Itt is egy hatalmas sziklafal van,amelynek ha jól tudom Nagy-szikla a neve,de lehet ez ügyben tévedek.

Az ásatások színhelye
Miután ezt megnéztük a piros+ -on iduljuk el vissza a meteor létra irányába.Egy kis hídnál találjuk magunkat itt folytatódik a szurdok,ám teljesen más jelleget mutat mint eddig.A sziklafalak már nem magasak,ám összeszükülnek.Az út pedig közöttük vezet.Eszméletlen klassz!Nem egyszerü itt sem a járás,helyenként kapaszkodni kell a sziklákba,de az egész fantasztikus élményt nyújt!Sajnos ez a szakasz nem túl hosszú,tán alig több száz méternél,esetleg százötven,de rendkivül pazar,tényleg...

A Holdvilág-árok felső része teljesen más mint az alsó
Legnagyobb sajnálatunkra aztán a Holdvilág-árok véget ér.Kár tarthatna még kilométereken keresztül.Az árok után a piros+ -on haladva egy aranyló erdőbe értünk,amely szintén rendkivüli szépséggel bírt.Innen már emelkedő következett,a Lom-hegyet kellett megmásznunk ami 589 méter magas.Ez nagyjából egy 2km-es emelkedő,lényegében könnyű szerrel abszolváltunk.Fent utak találkoztak,jelzett és jelzetlenek.Az egyik jelzetlen utat választottuk,hisz ez vezetett el az egykori légvédelmi bázishoz.

Emelkedés az arany erdőben
A jelzetlen út mellett jön sokáig a piros+ jelzés ám egy ponton elhagyja azt.Így búcsút vettünk tőle,mi pedig folytattuk a jelzetlenen.Némi emelkedő itt is akadt,de nagyjából 1km után elértük az egykori légvédelmi bázist.Illetve azt ami maradt belőle.Némi kisérteties hangulatot árasztottak az elhagyott épületek,bunkerek.Az egyikbe bementünk,nem volt már bennük semmi,csak a húzat járt itt ki-be.Körletek,mosdók,zuhanyzók,irodák lehetettek itt egykor.Mára már csak a pusztulás jeleit lehetett felfedezni.Az egyik bunker tetejére femásztunk,innen látszodott a Pilis-tető is.Vajon ha ez és a többi hasonló légvédelmi bázis ilyen állapotban van manapság már,mi látja el hazánk légvédelmét?

A bázis egykori bejárata

A kaszárnya

A bunker
Megdöbbentő volt ezt látni.Folytattuk a túrát,ez a bázis lényegében csak egy kitérő volt.Az azonos magasságú Bölcső-hegy következett,ám némileg lefelé vezetett az út,így hiába az azonos magasság,a szomszédos Bölcső-hegyet is megkellett másznunk.Nem volt csúnya,ám érdemi kilátással nem bírt.Állítólag volt rajta valaha egy kilátó a térkép jelezte is,de ebből mára semmi sem maradt.Vajon hova lett?Nem nagy a hegy csúcsa éppen elférne rajta egy kilátó,ha meg nincs itt valami romoknak illene azért itt lenni,de ez sem volt...Itt-ott azért felsejlett valamicske kilátás.A fákon át látni véltük a Prédikálószéket és a Dobogókőt.Lefelé menet már volt egy-két hely ahonnan csodás volt a kilátás a Visegrádi-hegység középső részére.Amúgy már a zöld háromszög jelzésen voltunk.

Fel a Bölcső-hegyre

Ennél nem akad jobb kilátás a Bölcső-hegyen
Hamarosan leértünk a Lajosforráshoz ahol óriási tömeg volt...alighanem ez a hely a müanyagok legfőbb pihenő helye.A forrásnál is sor állt,sőt voltak olyanok akik kb. húsz(!) húszliteres flakonnal álltak sorban a forrásnál...Úgy gondolom azért mindennek van határa...
Esélytelen volt tehát,hogy itt frissitsük a vízkészletünket,szerencsére nagy szükségünk nem is volt rá,mert még 3/4-ig tele voltak a kulacsaink.Mindenesetre itt megebédeltünk.
Továbbindulva a kék+ jelzés köszönt be,egy majdnem nyílegyenes út várt ránk amely már levezetett Pomázra.Aztán mégsem volt olyan nyílegyenes.

Tömeg a Lajosforrásnál
Aranyló út volt ez is,hosszú ideig egyenesen persze.Aztán feltüntek itt is kilátások,az út mellett jobbra pedig kezdett kialakulni egy árok amelynek elinte nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget,pedig...Az árok kisért minket az út mellett kilométereken keresztül ahogy az út haladt úgy az árok is,helyenkét s betűt formáló kanyart leírva,Közben meg egyre mélyült,volt ahol már harminc méternyi mély is lehetett és egyre szélesedett is,tehát egy szép völgy alakult ki belőle.Az út másik oldalán pedig a hegyek.Újra bliriáns szépségű helyen voltunk!

A Kő-hegy látványa az útról
A kék+ jelzés közben zöld sávra váltott,ez pedig levezetett ebbe a völgybe amelynek nem derült ki,hogy volna bármiféle neve is.Nevezzük el Pomázi-völgynek.Nagyon-nagyon szép volt ez is,patak ugyan nem folyt,de a medre megvolt,elképzelhető,hogy esőzések után azért van benne víz.Aztán kiértünk a hegyek és völgyek öleléséből és Pomázon találtuk magunkat.A jelzés a településnek a gazdag részén vezetett keresztül,elképesztő paloták között...

Leérve a völgybe
A Hév állomás közelében található emlékműveknél fejeztük be ezt a fantasztikus túrát amely telis tele volt jobnál jobb látnivalókkal.A szép idő a Holdvilág-árok után ugyan tovatűnt,de így is kellemes volt az egész.Sokat szenvedtünk ezért a túráért,de megérte.Nagyjából tehát 18km-et gyalogoltunk a Visegrádi-hegység (és nem a Pilis) déli részén.Hévvel bementünk Budapestre ahol még megnéztük a Puskás szobrot Budán,innen is gyalog aztán elmentünk a Déli pályaudvarig,aztán vonattal haza.Fél 8-ra itthon voltunk.

Túra vége Pomázon
A Holdvilág-árok azt nyújtotta amit vártam tőle,sőt ha lehet még többet is.Aki még nem járt itt annak bátran ajánlom,jöjjön el és nézze meg,nem fog csalódni.Ha kicsit bátrabb akkor nyugodtan vállalja be a barlangot és a létrát is!Ez a hely is mint minden október végén és november elején a legszebb.Érdemes akkor jönni,ám bármikor máskor is emlékeztes lehet az élmény.Jeges időszakban azért a létramászást nem javaslom,csúszhat erősen!







A térképen az útvonalunk