Kedvenc kilátóinknál (5.) - Boldog Özséb-kilátó

Új sorozatomban a kedvenc kilátóinkkal kapcsolatos élményeink elevenednek fel és ahol természetesen bemutatom eme nagyszerű építményeket.Túrázásaim lassan negyven éve alatt számtalan kilátóban jártam,majd jártunk Gergővel együtt is.Mindig is imádtuk ezeket a csodákat,ha utunkba került egy sosem hagytuk ki,de voltak olyan túrák amelyeknek kifejezett célja volt egy-egy kilátó.

Bár a Pilis csúcsán található Boldog Özséb kilátóról már részletesen is volt szó ebben a blogban,de természetesen nem hiányozhat ebből a sorozatból sem.Így a júniusi részben ezzel ismerkedünk meg.

A Dunántúli középhegység legmagasabb pontján áll a kilátó

A 756 méter magas Pilis-tetőn, a Dunántúli-középhegység legmagasabb pontján álló, több mint 17 méter magas Boldog Özséb-kilátó egy itt álló geodéziai (földmérési célokat szolgáló) torony átépítésével jött létre. Az eredeti építmény körül fából készült lépcsősor vezet a magasba, a kilátó falát függőleges fatartók alkotják. Ennek köszönhetően a kilátóban felfelé igyekvők előtt fokozatosan „nyílik meg” a Pilis-tető körpanorámája.

A kilátóból egészen fenetikus százszázalékos körpanorámás kilátás tárul a vándor szeme elé.A legnagyobb élményt adó kilátó ez amin valaha is jártam.Odafentről tiszta időben akár hét(!) hegység legmagasabb csúcsát is láthatjuk.Sőt elnézhetünk egészen a Mátráig,sőt az alacsony Tátráig is!Jól látható sokminden 30-40km-es körzetben,tiszta időben akár 60-70km-re is ellátni innen!Mindenképp megér egy kirándulást!

Kilátó a fák ölelésében

A kilátó Boldog Özséb esztergomi kanonokról kapta nevét, aki a 13. században, a térségben élő remetéket összegyűjtve alapította meg az egyetlen magyar férfi szerzetesrendet, a pálosok rendjét. Özséb 1246-ban hat társával együtt elvonult a mai Klastrompuszta és Pilisszentlélek térségébe, ahol barlangokban és az erdőkben remetéskedett. A Pilisben a legtöbb középkori kolostor a Magyar Pálos Rendé volt, a szervezet alapítása részben ehhez a helyszínhez kötődik. A kolostorok romjainak egy részét ma is fellelhetjük. Később a térségben felépítették a Santa Crux vagyis a Szent Kereszt vagy Keresztúr nevű monostorukat. A pálos szerzetesrend hivatalos elismerésével 1308-ig kellett várni, mikor is V. Kelemen pápa engedélyezte számukra a Szent Ágoston regulája szerinti életvitelt. Templomaik, kápolnáik, barlangfülkéik, halastavaik szinte valamennyi pálos kolostor helyszínén fellelhetőek.

A bejárat

A kilátóhoz legkönnyebben a Két-Bükkfa-nyereg parkolójától juthattok fel gyalogosan, vagy akár kerékpárral. Szinte végig aszfaltút visz fel. Aki szeretné a szilárd burkolatot elkerülni, és többet gyalogolni, az Pilisszentkeresztről vagy Pilisszántóról is nekivághat a P, Z, Z▲ jelzéseket követve.A torony kilátószintje teljesen fedett, a feljutás sem rémisztheti el a tériszonyos kirándulókat sem, mert a borovi fenyőből kialakított sűrű burkolat és a csúszásmentes lépcsőfokok biztonságosak.

Gergő a kilátón 2018 kora őszén

Télen könnyen előfordulhat az is, hogy míg odalent minden ködbe burkolódzik, a kilátó ragyogó napsütéssel fogad titeket. Ilyenkor a panoráma egyedivé válik. A hullámzó felhőpaplanból kibukkanó hegycsúcsok látványa életreszóló élménnyel ajándékozza meg a jó időben, jó helyre tévedt természetjárókat. Érdemes egyébként este, sötétedés után is felkaptatni a hegyre, hiszen a tömegközlekedéssel és autóval is elérhető Kétbükkfa-nyeregtől jól követhető betonút tart a tetőre. Az éjjeli caplatást a főváros fénytengere és az elővárosok haloványabb csillogása koronázza meg.

Jómagam a kilátón szintén 2018 kora őszén

A tetőn egykori rakétabázis betontorzója látható. A lapos hegyhátról jó időjárás esetén kiválóan szemmel tartható volt a főváros légtere. A katonai objektum a '80-as évek elejére készült el (két közeli társa követte az Urak asztalán és a Lom-hegyen). A titokban tartott bázison kb. 40 katona szolgált, mígnem 1996-ban végleg bezárták.

Gergőa katonai bázís tetején,háttérben a kilátóval

Túrázásaim történetében egyszer sikerült ide eljutnom,2018 szeptemberében tettünk ide a brutálisan jó túrát Gergővel.Óriási élmény volt a kilátó és valóban ha az élményt nézem amit egy kilátó adhat,akkor ez az élmezőnyben van az ország kilátói között.

Gergő ekkor és itt járt életében a legmagasabban.A 756 méteres Pilis volt a legmagasabb pont amelyen valaha is járt.Ám az élményeket nem magasságokban mérik!Sajnos Gergő távozásával nem igazán van ide kivel újra eljönnöm.Egyrészt nehéz túra vezet ide,másrészt jelenlegi túratársaim nem éppen a kilátókért rajonganak.Így kevés az esély rá,hogy valaha is eljövök még ide,de ugye megtanultam,hogy soha se mondd,hogy soha...

A kilátás egy szelete

Jó szívvel ajánlom azoknak akik még nem jártak itt,hogy egyszer keressék fel a kilátót.Egészen kivételes élményben lehet részük.Ott jártunkkor a kilátó jó állapotban volt.Sokan járnak erre,ha nyugalmas körülményeket szeretnél és lehetőséged van rá,akkor próbáld kedd,szerdai napokon felkeresni!

Felújítják a Törpkunyhót

Nem is olyan régen számoltam be róla (lásd: ide kattíntva ),hogy a Kelet-Mecsek egyik ikonikus kis házikója is kezd tönkremenni.Azok után,hogy a Betyár-tanya a télen leégett igazán fájdalmas lett volna egy újabb kis vadászházat elveszíteni.A kis házikót a Kelet-Mecsek déli részén találjuk meg a Komlós-völgy egy kanyarjában.Sokféleképpen hívják,pl. mézeskalácsházikó,törpkunyhó stb.Hivatalos neve azonban az,hogy a Komlós-völgyi vadászház.A kis hangulatos házikó vonza a túrázókat és hát ez a hely itt egy hangulatos erdei pihenő is,így aztán sokan megpihennek itt,ezen a helyen fogyasztják el a uzsonnájukat stb.A lényeg,hogy mindenki szereti.Nem találkoztam még olyannal akiben ne jó érzések lettek volna úrrá ha a kis házikó került szóba.

A Törpkunyhó

Ugye mint írtam,tavasszal kezdtek csordogálni a hírek,hogy a kis házikó állapota erősen kezd romlani.Így aztán ma egy igazán örvendetes hírre lettem figyelmes az egyik mecseki közösségi oldalon.Mégpedig arra,hogy felújítják a kis házikót.
A képek amiket közzétettek pedig már arról árulkodtak,hogy el is kezdték a munkálatokat.Ez igazán jó hír és szívből örülök neki.Ilyen kis gyöngyszem nem szabad,hogy tönkre menjen.

Folynak a munkálatok (kép forrása:Lippert Károly - mecseki fotóalbum csoport)

Túrázásaink során bármily meglepő,de soha nem jutottam el a kis kunyhóhoz.Sem Gergővel,sem Sándorral,sem senkivel,noha nagyon sokszor jártunk nagyon közel hozzá.Mégis valahogy kimaradt.Akkor meg,kérdezheti a kedves olvasó miért örvendek annyire ennek?Azért mert talán a blogból is kitűnhetett már,hogy a Mecsek a legnagyobb kedvencem,főleg annak is a Kelet-Mecseki része.Mindennek nagyon örülök ami pozitív dolog és itt történik.Jó néhány mecseki házikót láttam már amik állapota igen csak elszomorító,gondolok itt a kulcsos vagy a vadászházakra,na és ugye ott a Betyár tanya ami a télen le is égett.Így igazi örömmel tölt el ha ilyen híreket olvasok.

A tető törmeléke,helyette készül majd új tető. (forrás:Lippert Károly - mecseki fotóalbum csoport)

Arról nem szóltak a hírek és nincs információm (ha lesz frissitem majd ezt a bejegyzést),hogy ki vagy kik álltak a dolog mögé és kiknek köszönhető a kunyhó rendbehozatala.

A Törpkunyhó amúgy 1975-ben épült Scholtz Péter erdőmérnök tervezése alapján.Ilijin Petar vajdasági ácsmester építette (hozzá kötödik a Szép Ilonka kilátó is).

Megmenekül a házikó!

A nagy Zengő túra

Mivel ebben a hónapban (2017 április) bakancslistánk fő célpontja a mecseki Zengő,így pár bejegyzésem a napokban most erre fókuszál.Nem elöször fogunk menni a Mecsek legmagasabb csúcsára (legutóbbi itteni túrámról itt lehet olvasni).Jártunk már itt jópárszor,most az egyik kilencvenes évekbeli túráról írnék,amelyen ha jól emlékszem hatan,de lehet,hogy heten vettünk részt,hisz jött velünk atyai jóbarátom Sándor is.

Természetesen ezúttal is mecseki főhadiszállásunkon a Nyárádi kunyhóban nyaraltunk a díszes társasággal.Eleve a Zengő túrát szántuk a nyaralás fő túrájának,célpontjának.Tudtuk nem lesz egyszerű menet,hisz a Nyárádi kunyhótól a Zengő,majd onnan le Hosszúheténybe,vissza Püspökszántlászlón át a kunyhóhoz az bizony egy kemény 30km-es túrának néz ki.Erre készültünk egész évben.Ehhez képest...

A túra elötti este egy kicsit bulizósra sikerült,alaposan leittuk magunkat és éjjeli (hajnali?) fél3 - 3 körül kerültünk ágyba.Reggel 7 körül pedig várt ránk az indulás..

Mivel Sándorral előre megvolt beszélve ez az időpont nem viszakozhattunk.

Őt szántuk túravezetőknek és nem akartuk megsérteni vele,hogy inkább mégse akarunk mi most menni.Így félig kómásan és másnaposan vágtunk bele a nagy kalandba.

Indulás a kunyhótól ezúttal is.A kunyhó mellett a fehéres épület a Vörösfenyő kulcsosház amúgy,
majd egyszer írok róla is.

Természetesen a Nyárádi kunyhótól indultunk,de előtte még leszaladtunk a forráshoz friss vízért,hisz várható volt a hőség mára,kelleni fog a hűsitő,a legközelebbi forrás meg olyan 10km múlva fog csak jönni.

Ahogy az innen induló mecseki túrák többségén ezúttal is a sárga sáv jelzésen vágtunk neki a túrának.Aztán eszméltem,hogy erről le sem kell térni,hisz ez pont a Zengőre vezet.Következtek az emelkedők sora...Szószék,Dobogó,Cigány-hegy.De meglepetésemre az induláskor még elcsigázott társaság kezdett magához térni és erőre kapni.Na meg kedvet kapni a túrához,elvégre erre vártunk egész évben.Sorra vettük viszonylag simán az akadályokat a nehéz kaptatókat.Megfelelő tempóban haladtunk.

A Szószék erdeje

Persze a hegység szépsége most is magával ragadott minket.Jó egy órás út után értük el a Cigány.hegyet ahol ekkor még a régi formájában állt a kilátó,de a kilátás élvezhető volt.Itt tartottuk az első pihenőnket.Meg aztán egyre melegebb lett és nem is az elöző este,hanem a meleg kezdte fogyasztani erőnket.Persze ez korai volt,hiszen szinte még az út negyedénél sem jártunk.Fél órát csodáltuk a Mecseket a régi Cigány-hegyi kilátóról,majd újfent erőre kapva folytattuk a túránkat a sárga jelzésen tovább.

Úton a Cigány-hegyre

A Cigány-hegyi kilátó
még a régi formájában

Innen aztán lefelé vezetett az út,kereszteztük a kék jelzést majd egy gyönyörü zöld réten találtuk magunkat amelyen bárányok legeltek.A Miske-tetőn jártunk.Az út talán legkellemesebb szakasza volt ez,látszott elöttünk a Zengő,mögöttünk pedig a Cigány-hegy.Persze a délelöttbe fordult nap egyre erősebben sütött,kezdett 30 fokhoz közeliteni a hömérséklet,de ez a szakasz könnyű volt,különösebben nem izzadtszott meg egyikünket sem.Persze a víz készlet fogyott,de már nem volt messze a legközelebbi forrás,amelyet  a Hárs-tető megmászásával el is értünk.Itt a Diós-kútnál tartottuk második pihenőnket.

Valahol a Miske-tető környékén

Lefelé jövet a Diós-kúttól Sándor úgy döntött,hogy egy kis időre búcsút veszünk a sárga jelzéstől,de csak azért,hogy leröviditsük az útat.Egy erdő gazdasági útra tértünk le,ezen mentünk 1km-t kb, ahol újra rátaláltunk az elhagyott sárgára,így visszatértünk rá.

Következett az út legnehezebb része.Úgy is mondhatnám brutális szakasz jött.Nyilván voltatok már itt talán páran azok közül akik esetleg betévednek ide és olvassák soraimat.Ők tudják,hogy ez a sárga út itt a Zengő északi oldalában brutális.Ezen lényegében csak lejönni szoktunk,úgy is brutális.Hát akkor felfelé...

Amúgy itt volt velünk az a nőcike is aki ha olvassátok a blogomat akkor nyilván emlékeztek rá,hogy annyi kellemetlenséget okozott egy Visegrádi-hegységi túrámon (ha nem tudjátok miről van szó erről a sztoriról ezen a helyen olvashattok).Itt ellentétben a Visegrádi-hegységgel kitünöen állta a sarat és olyan ügyesen megmászta a rendkivül meredek Zengőt,hogy mindannyiunk elismerését elnyerte odefenn...sőt még évek múlva is dicsérték ezért a teljesitményért a srácok.(bezzeg ha látták volna Visegrádnál...)

Én piszokul szemvedtem itt felfelé,izzadtam mint a ló és a meredek hegyoldal is kezdte kimeriteni erőmet.Óriási erőfeszitéssel tudtam csak megmászni itt a Zengőt.

Na de felértünk.Itt voltunk végre a világ tetején.

Csodáljuk a kilátást a Zengő-kilátón

Felmásztunk az ekkor még jobb állapotban lévő zengői kilátóba ami nem más mint egy geódéziai mérőtorony.Nyilván mindenki látott már ilyent,van jó pár az országban.Na és itt fent csodálva a kilátást tartottunk egy nagy pihenőt.Mindig is szeretek ide feljönni mert a kilátás az gyönyörü.Ezuttal meg tökéletes időnk is volt hozzá,szinte mindent lehetett látni.Ugye eleve a Mecsek csaknem egésze belátható,de én láttam a távolban a Drávát is,a Villányi-hegységet,talán a Dunát is.A Badacsonyt viszont nem (pedig állitólag látni).Szóval fantasztikus volt mint mindig.

Nem tudom meddig lehettünk itt,nem is érdekelt.Jó volt itt lenni.Aztán megkezdtük az ereszkedésünket le Hosszúheténybe a sárga3 jelzést választva (majd a kék3-ön jövünk fel legközelebb).A brutál emelkedő után nagyon kellemes volt lefelé az út,nem soká le is értünk a festői Hosszúheténybe.Ekkor Hetény vezér szobra még nem volt meg,legalábbis nem tudtunk róla,megvolt azonban egy jó kis étterem féle ahol úgy döntöttünk megebédelünk.

Persze ebéd elött az a söröcske életmentő volt...

Püspökszentlászlói-völgy

Hosszúhetényre ezenkivül most nem sok időt vesztegettünk,indultunk mostmár vissza irányba a Püspökszentlászlói-völgyön.Ez a völgy is gyönyörü hisz a két óriás a Zengő és a Hármashegy között helyezkedik el.Nagyon kellemes szakasz!Az út is szinten megy,élvezet erre járni.Mindig szerettem itt túrázni.Hosszúheténytől olyan 2,5km mire elérjük Püspökszentlászlót amely a Mecsek egyik gyöngyszeme.A rendkivül kellemes környezetben elterülő település még Hosszúhetény része,egyik jellemzője,hogy itt csak az egyik felén sütik meg a palacsintát.Ennek pedig az az oka,hogy a falu egyetlen utcáján csak az egyik oldalon vannak házak.Hetény felöl ha jön az ember akkor elöbb egy haranglábbal találkozik,majd a település végén van a kastély és az arborétum.Ekkor a kilencvenes években még nem volt felújítva.

Püspökszentlászlói kastély

A kastély elött van a híres apáca temető amelynek érdekessége,hogy akik itt nyugszanak azok mindegyike megérte legalább a 80-ik életévét,de a többség a 90-et is!A kastély pedig apácazárda volt régen,ekkori ittjártunkkor nem emlékszem,hogy miként funkciónált,manapság pedig látogatható.Itt tartották házi örizetben Mindszenti József biborost is.(ha jól tudom).Az arborétumra ezen túra keretein belül nem vesztegettünk időt,ha emlékezetem nem csal ekkor nem is volt éppen jó állapotban.

 Indultunk vissza a falu végénél újra beköszönő sárga jelzésen.Innen már ugyanaz volt az út mint idefele.Most is megkellett mászni a Hárs-tetőt,a Diós-kútnál frissitettük víz készleteinket amely már elég lesz a kunyhóig.

A Miske-tetőn pihentünk egyet ekkora már fáradt volt a társaság,de ehhez képest jól bírtuk.

Visszafelé már nem mentünk fel a Cigány-hegyi kilátóba.Mentünk tovább,jött a Dobogó,a Szószék majd nagy sokára feltünk végre a Nyárádi kunyhó.

A jó öreg Nyárádi kunyhó,a főhadiszállásunk

"Hazaérve" nagyon elfáradt már mindenki.Sándor pl. a kunyhó elött a fűben aludt egyet azonnal.Rá még várt egy út a faluig.A többiek is elkezdetk pihengetni,én is.Persze egy sört lenyakaltunk.Hát ahhoz képest,hogy az előző esti buli után tán 3 órát sem aludtunk,ehhez képest azt kell mondjam remekül bírta mindenki a túrát,amely nem volt rövid,hisz 30km volt!

Megérte.Az év túrája volt ekkor,nem okozott csalódást.Rendkivül látványos és élménydús volt az egész út,páratlanul szép és érdekes helyekkel.Nem ez volt az első és nem is az utolsó Zengő túrám és örömmel tölt el,hogy e sorok irásakor talán két (max három) hét múlva újra eljövök a Zengőre.Természetesen arról a túráról is lesz beszámoló.

A túra útvonala

Írány a Máré vár!

Mecseki és szinte egész életem túrázásainak főszereplője az a bizonyos mecseki kunyhó volt amelyről már olvashattatok ebben a blogban is többször és lesz még szó róla máskor is,hiszen mecseki túráim fő kiindulópontja volt mindig.

Ha esetleg nem tudnád miről van szó katt ide .

A Nyárádi kunyhó a Kelet-Mecsek szívében a mecseki túrázásaink főhadiszállása volt évtizedeken keresztül.Sok-sok túránk innen indult ki,vagy ide érkezett vissza.Szállásként is használtuk a kunyhót többször is,így volt,hogy akár egy hetet is eltöltöttünk itt.

A baráti társasággal ezúttal is a kunyhóban szálltunk meg,az időpont valamikor a kilencvenes években,de írhatnék 80-as vagy kétezres éveket is,de a konkrét túra amiről most írok az a kilencvenes évek egyik itt nyaralásakor esett meg.

A kunyhótól indultunk a társassággal amely ekkor hat főt tett ki.

Célunk a közeli Máré vár volt,majd a közeli strand ahol majd lubickolunk egyet,aztán majd estefelé visszajövünk a kunyhóhoz.

Ez a mecseki túránk is a kunyhótól indult

Terv szerint a zöld+ jelzésen indulunk a Nyomákói-kút mellett elhaladunk a Németdöglés erdőn át egészen a Vár-völgyig ahol az Iharos-kútnál térünk rá a piros jelzésre.Ez visz el a várhoz,majd tovább a strandra.Vissza majd a Vár-völgyön jövünk a sárga+ jelzésig,az majd visszahoz a zöld+ -ra az meg a kunyhóhoz.Nem olyan bonyolúlt mint ahogy első olvasásra tűnik.Ragyogó augusztusi reggelen vágtunk neki a nem túl nagy távnak,hiszen a várig a táv nagyjából 6km lehet,igaz majd megyünk tovább a strandig,meg majd vissza is kell jönni,így a 6-ra rájön még 8-9km,de ugye a strandon majd pihenünk.A terep sem egy egetverően nehéz,eleve olyan 350 tengerszintfeletti magasságról indulunk és a legmagasabb pont amit érintünk a 440 méter körüli Akai-tető.Na persze lemegyünk még a Vár-völgybe,onnan fel 340 méterre a várhoz.Cseppet sem ijesztő útvonal.

Nyomákói-kút a kunyhó közelében

A Nyomákói-kút nagyon közel volt a kunyhóhoz,de megtöltöttük kulacsainkat friss hideg vízzel,hisz ami a kunyhóba volt nem volt oly friss és hideg,mivel ugye ott hütőgép nem volt.Jó hangulatban indult a túra amely szerencsére igy is maradt végig.A forrás után ugyan volt némi emelkedő,de ez nem volt olyan vészes.Vadetetőre lettünk figyelmesek,de a vadak gondolom hallva a jó hangulatú társaság hangjait messze elkerülték a környéket.Az etető után ereszkedés következett a Németdöglés nevezetű részre ahol útunk mellé becsatlakozott a Somosi-patak,amely aztán a Vár-völgybe beleömlött a Máré-patakban.Szép látványos,kellemes szakasza volt ez a túrának.Melegedett a levegő,de az erdőben kellemes hüvős volt.

A legendás forrás

A Vár-völgybe érve már meg is láttuk a piros sáv jelzést,amely elöször levezetett az Iharos-kúthoz majd enyhén emelkedve "U" alakzatokat leírva haladt tovább a hegygerincen valami egészen csodálatosan szép erdőben.Itt a gerincen értük el a Gegely-Éva forrást,amelyről talán már írtam.Még túraatyám Sándor mesélte,ő is a régi öregektől hallotta a forrás különös legendáját amely arról szól,hogy ha iszol a vízéből akkor visszatérsz ide.Ez egy igaz legenda tanúsíthatom,hisz már sokszor jártam itt.A legendás forrás után már csak pár száz méter a Máré vára.

Máré vára

A vár mindig különös hatással van rám,látványa nyugtatja a lelkem,feldobja a kedvem.Kivülről is impozáns a romos vár,hát még belülről.Egy kicsit pihentünk azért mielött bementünk volna,na nem azért mert fáradtak voltunk,hanem a környezet a várral együtt marasztaló hatással volt ránk.Amúgy a várnak különösen szép legendája van,ezt most nem írom le,majd benne lesz idővel a Mecseki népmondák sorozatomban,de ha kiváncsi vagy rá keress rá a neten.A várról az első írásos emlék valamikor az 1300-as évekből van,aztán a középkor vége felé csúnyán leégett,a teljesen romos várat aztán 1960 körül kezdték kicsit rendbe hozni.Na hát akkor mi meg fogtuk magunkat és bementünk.Én már sokadjára,de volt a társaságban aki elöször jutott el ide.

A társaság egy része a gyilokjárón,balra én

A várba egy lépcső vezet fel,valamikor itt lenn egy őrtorony áll a lépcső aljánál.

A vár udvara gondozott szép,a bejárattól kicsit odébb balra van a palotaszárny,amelyben vártörténeti és helygyüjteményi kiállítást nézhetünk meg.Jobbra az egykori romok falai láthatóak,szemben pedig fellehet menni egy falépcsőn  a gyilokjáróba,amely a várfal tetején található járórész,gondolom az őr innen kémlelhette anno a környéket.Pazar kilátás van innen a környékre,tehát ez lényegében kilátóként funkciónál napjainkban.

A várudvar,szemben fent a gyilokjáró

Arra már nem emlékszem,hogy akkoriban Laci bácsi volt-e a várkapitány,de talán igen.Egy rendkivül kedves manusz,csupa jóindulattal és vendégszeretettel.Ő vár gondnoka,kezelője,de sajnos nem az üzemeltetője.Mindig jó érzéssel gondolok rá,mert egy rendkivül kedves ember.Szembemben a Várkapitány.

Mint mindig nehéz szívvel hagytam magam mögött a Máré várát,hiszen nagyon szeretem.

Az út a piros haladt tovább a hegygerincen nagy kanyarokat leírva,itt-ott lelátni a Vár-völgybe.Valamikor ez a piros jelzés elvezetett a strandra és ugymondd hátsó kapunként szolgált,így ha ügyes volt az ember a strandon nem kellett fizetni.Gondolom ezt kivédendő,a piros jelzést még a strand elött levezették a völgybe,de mi mentünk tovább a régi nyomvonalon el is értük a Máré strandot rövidesen.Hiába a hátsó bejárat mivel nem voltak sokan,így ott termett a karakter és bizony fizetnünk kellett a belépöért.Na nem haltuk bel.

Máré strand

A strand a Vár-völgy elején található csodálatos erdei környezetben.(ha jól tudom 2013 táján Erdei fürdö is lett a neve).Egy medence van amely az ország leghidegebb strandjává teszi a fürdöt,de persze kánikulában azért melegszik a víz.Van itt egy kellemes csárda amely a sör iránt érzett vágyunkat szolgált csillapitani... Kellemes parkos,fás részen pihenhetünk aztán a medence mellett,ja és vannak öltözök is.Kellemes hely!

Nagyjából délelött 11 tájban érhettünk ide,aztán itt töltöttük a nap nagyrészét.Jókat lubickoltunk,söröztünk,biliárdoztunk a csárdában,labdáztunk odakint...Este fél6 tájban fejeztük be és indultunk vissza a kunyhóhoz.

Strandolás

A Vár-völgyön indultunk vissza,nem mentünk már fel a pirosra a hegygerincre.Nagyon meleg volt már,elértük a sárga+ jelzést és itt bizony az út legnehezebb szakasza köszönt szembe.Megkellett mászni a 440 méteres Akai-tetőt egy viszonylag meredek úton.Ezzel nem is lett volna baj...de már nagyon meleg volt és volt bennünk pár korsó sör ami további izzadást okozott,így mire felértünk a tetőre valóságos árvíz vett körbe minket annyira csúrgott rólunk a víz... na de újabb szép szakasza következett a túrának,hisz ahogy haladtunk előre itt-ott egyre jobb és jobb kilátás bontakozott ki,egy vadászlesre felmenvén még a Zengőt is látni véltük.Majd a sárga+ egy ismét varázslatosan szép erdőn vezetett tovább és hamarosan belement a zöld+ -ba.Egy darabig együtt ment a két jelzés majd a sárga+ búcsút vett tőlünk és elment a Somosi-kút felé,mi pedig nem soká újra a Nyomákói-kútnál találtuk magunkat.

Akai-tető

Mivel még meleg volt,izzadtunk is,hát ittunk jó kis friss forrásvízet,innen már közel volt a kunyhó.Némiképp elfáradva,de kellemesen fejeztük be a túrát a Nyárádi kunyhónál.Ketten még lementünk négy kanna friss vízért,aztán következett az este,szalonnasütéssel,sörözéssel egybekötve.Ismét egy fantasztikus napot töltöttünk a Mecsekben és ez csak egy volt a sok közül.

Sajna ekkor még nem volt videórögzitésére alkalmas eszközöm,ezt így utólag sajnálom csak igazán...

A túra útvonala