Mindig is november elején tettük a legjobb túrákat,hiszen érzésem szerint ez az év legkedvezőbb időszaka a túrázásoknak.Elég csak visszagondolnunk a Holdvilág-árkos,vagy a Salabasina-árkos túránkra.Vagy akár még idesorolhatom a tavalyi Memento parkos bulinkat,de megemlíthetem a néhány évvel ezelőtti dunai holtágakban és szigeteken vezető túránkat is.Mind-mind remek időben zajlott,olyankor amikor a legideálisabbak a feltételek,amikor a legkellemesebb az idő.Mindig akad legalább egy-két nap jó idő november elején,de olyan is volt amikor majd a teljes hónapban remek igazi őszi idő volt.Ebben reménykedtem,hogy most is így lesz,hiszen egy nappal korábban idehaza az őszi finálés sétámon már minden adott volt ehhez.Reméltem kitart a pompás idő a következő napon is.Így is lett.Bár kora reggel még némi zimankóban indultunk el,de aztán fokról fokra javult a helyzet.Annyira korán persze nem volt,mert a kormány hajnali ötig kijárási tilalmat rendelt el a covid miatt...Hat után találkoztunk a lassan megszokott csapattal a helyi vasútállomáson,jómagam,Zolika,Manó és a Tizedes barátaim társaságában indultunk Budapestre.A Pilis legkeletibb hegyén szándékoztunk ma túrázni egyet.
Az Amfiteátrum az Anquincumi hév megállónál
A Rókahegyi kőfejtő volt a mai célunk,ami mellett elhaladtunk 2018 márciusának elején amikor a Kevélyekről jöttünk lefelé,de akkor még fogalmunk sem volt róla,hogy létezik ez a hely.Mivel önmagában a kőfejtő nem ígért nagy túrát,próbáltuk úgy szervezni,hogy valamivel kombinálni.Így döntöttünk amellett,hogy Aquincumnál leszállunk a hévről és onnan gyalog megyünk ki a Rókahegyig,majd a kőfejtő után elmegyünk még Ürömre.Aztán meglátjuk mi lesz.Ez volt tehát a terv.Miután reggel nyolc felé megérkeztünk a Déli pályaudvarra,elmentünk a Margit hídi hév állomásig,onnan szambáztunk ki Aquincumig.Leszállva a hévről egyből ott volt egy rom,az egykori amfiteátrum.Hát ha már itt voltunk megnéztük.
Az egykori aréna
Az egykori aréna romjaiban is fenséges volt,leginkább az embert valami sportcsarnokra vagy cirkuszra emlékeztette.Végül is nagyon messze nem jártunk az igazságtól,hiszen az aréna 10-13 ezer néző befogadására volt alkalmas és iu.145 körül épülhetett.Micsoda építmény lehetett a maga korában!Talán még a római colosseummal is vetekedhetett...Na ezt csodáltuk meg,jártuk körbe,néztük meg minden szemszögből.Érdemes volt,mert valóban pazar volt.Sajnos nem mindenki gondolta így,mert itt-ott láttunk bizony szemeteket és ott felejtett üres sörösdobozokat...Ettől függetlenül egy élmény volt.Jól kezdődött tehát a túra.
Kivülről az aréna
Innen a piros T-re kellett ráállnunk,azaz a Mocsáros Tanösvényre.A jelzések meglehetősen gyengék és hiányosak voltak.Itt-ott viritott csak egy-egy kopott "T" betű,ami azt is eredményezte,hogy el-el keveredtünk,de hála az alkalmazásainknak az mindig visszavezetett a jó útra.Maga a mocsáros dülő,hát nem is tudom minek nevezzem.Végül is egy zöld terület volt a III.kerületben Óbudán,de meglehetősen rendezetlen,de itt-ott mégis szép.Egyes részeiről remek rálátásunk volt a közeli Hármashatár hegyre.Erről egyből eszembe jutott Gergő...hiszen vele voltam ott fenn utoljára... kicsit megdobbant a szívem,arra gondoltam milyen jó lenne ha Gergő is itt lehetne velem,velünk...Bíztam benne,hogy ott is volt,bár ennek most semmi jelét nem adta... A dülő egy pontján már nagyon jó volt az idő,úgy döntöttünk itt megreggelizünk.Alighanem egy egykori házikó alapjain tudtuk ezt megejteni a kellemes környezetben.
Át a Mocsáros dülőn,Zolika és a Tizedes
A Mocsáros dülőt átszelve végre búcsút mondhattunk a meglehetősen gyenge piros T jelzésnek.Kiértünk a Pusztakúti útra.Amelyen elég erős volt a forgalom,de az út mellett egy mindössze fél méter széles járdán lehetett haladni,így libasorban mentünk.Még a dülőn feltűnt a látóhatáron a Rókahegy,nem tűnt úgy,hogy nagyon messze lenne.Itt haladva az erős forgalommal a seggünkben mégis úgy tűnt,hogy messze van.Az Ürömi úti kereszteződésig valamivel több egy kilométert kellett itt mennünk.Később azért már kiszélesedett a járda.Letértünk az Ürömi útra,ami már maga volt a piros jelzés és itt kifogástalanok is voltak a jelzések.Ismerös volt...itt jöttünk le mikor a Kevélyek felöl érkeztünk,ezen a piroson..Kicsit bekacskaringózott az út az utcákon,de egyszer csak ott voltunk a Rókahegynél.A piros3 vezett tovább.
Az első találkozás
Jól járható,jól jelzett ösvény vezetett fel a kőfejtőhöz.Ami viszont negatívumként hozhatok fel,hogy olyan erős leginkább lábszaghoz hasonló szag volt érezhető a levegőben és ez végig a kőfejtőnél való tartózkodásunk alatt éreztünk.Néhol kellemetlen volt és nem is tudtuk mire vélni mi ez a szag... Ettől függetlenül persze jól éreztük magunkat a kőfejtő szebb és jobb vot mint ahogy azt előzetesen vártuk és gondoltuk.Manó áradozott is,hogy ez az év eddigi legszebb bulija.Szépen lassan elkezdtük bejárni a területet fokról fokra,lépésről lépésre.
Zolika,jómagam és Manó
Mondhatni a kőfejtő több szintes volt,egyes szintekre meredek lépcsők vezettek fel,ez Manót és engem is a Hegyestűs nyári túrára emlékeztetett,ott volt valami hasonló.Már az első szinten remek kilátás fogadott,pedig hol volt még a legfelső rész... Közben eszembe jutott,hogy ezt a helyet a magyar Grand Canyonnak is hívják.Ez tetszett,így elhatároztam,hogy ez lesz a bejegyzés és majd a videó címe is.Manó közben leratyizta a helyet,persze csak hülyeségből.Ezután egyész úton ezen erősködött,hogy legyen inkább túra a ratyihoz a címe.Persze ez nem volt méltó ehhez a csodálatos helyhez hiszen egyik ámulatból a másikba estünk szinte méterről méterre.
Az első kilátóteraszon jómagam,miközben mellettem a Tizedes szelfizik
Egyre meredekebb lépcsősorok vezettek egyre feljebb és feljebb,de megérte,mert minden szinten volt valami érdekes,valami szép dolog.Sok helyen kibontakozódott a kilátás,legtöbbször dél felé a városra.Sajnos nem volt teljesen tiszta a kép,szmogos és párás levegő zavarta a maradéktalan élvezetet,de így is klassz volt.A lábszag továbbra is érezhető volt,azért ez elég fura volt itt,nem tudtuk minek a szaga lehet ez?Tán a köveké,a mészkőé,a homokkőé ami itt volt?Többször is jártunk mészkős helyeken,sehol nem lehetett érezni ilyesmit.A kőfejtő külömben meglehetősen sok embert vonzott.Örvendetes volt,hogy ez most egyáltalán nem volt zavaró,de a legörvendetesebb az volt,hogy sehol sem láttam szemetet eldobva!A Rókahegyi kőfejtő pedig méterről méterre lett egyre pazarabb!
A Canyon előtt Manó a Tizedes és én
Gigantikus csodás kőfalak,sziklák olyan formában amiről nehéz volt elképzelni,hogy emberkéz alkotott,pedig valószinűleg az,hiszen a magyar Grand Canyon nem volt más mint egy mészkőbánya és az ötvenes évekre hagytak itt fel a bányászattal.Bementünk tényleg egy igazi canyonba,aminek szépségére már tényleg nem találtam szavakat.A piros3 jelzést ami kitünően felvolt festve itt érdemes követni,hiszen végigvezeti a vándort fokról fokra a legszebb helyeken.Ehhez a canyonos részhez egy icipicit ugyan lekellett térnünk róla,de megérte.A Canyon amúgy már felsőbb szinten volt és még mindig volt feljebb!A lépcsősor felfelé pedig egyre meredekebbé vált.Fantasztikus hely volt.
Manó és a Tizedes behatolna a canyonos részre
Egy szinttel feljebb láttuk,hogy a kőfejtőnek van egy ugymondd "belső udvara" is,ami nem is volt kicsi és amely szintén lenyügöző szépségű volt,de mielőtt arra mentünk volna,a piros3 jelzést követtük (ez késöbb odafenn körbejárta a belső udvart is amúgy,de ezt ekkor még nem tudtuk) amely elvitt az előbb emlitett canyon fölé.Ez volt talán a legszebb pontja az egész túrának.Odafenn is egy kilátóterasz volt,persze korláttal bíztosítva.A kilátás innen pedig minden eddiginél pazarabb volt,eleve maga a canyon látványa fentről és azon túl még kitekintés a városra,ez mindent vitt...!
A Canyon fentről
Nem volt vége a csodáknak,hiszen bármerre néztünk csodás volt!Elképesztő szépségű helyen voltunk...ohh,hogy ezt miért nem fedeztem fel korábban,amikor még Gergővel is eljöhettem volna ide...De nem volt idő erre gondolni,mert annyi minden látnivaló volt Egy magányos sziklaoszlop állt a belső udvarnak hát ha nem is a közepén,de egy pontján.Ebben pedig volt egy kis barlang.Egyszerűen mesés hely volt!Feljutottunk a legfelső részre is.Természetesen innen volt a legjobb a kilátás is.
A magányos
A barlang
Itt ketté vált a csapat,annyi volt a látnivaló,hogy ki ide,ki oda ment.Egy ponton el is vesztettük Manót és a Tizedest a látószögünkből,de ezen nem izgultunk.Majd meglesznek.Én közben odafent,kimentem a korláton kivülre is amilyen hülye vagyok.Ilyesmit megcsináltunk Gergővel is mindig.Egy szirtre mentek ki,a canyon fölé,annak oldalső sziklafalának a tetején lehettem.Nem volt veszélytelen!Kicsit remegett is a lábam,pedig nem vagyok úgy tériszonyos..Ha megcsúszok akkor zuhanok vagy negyven métret biztos...de nem csúsztam meg és néhány fotó készítése után visszamentem a biztonságos zónába.
Ide mentem ki...
Közben aztán megtaláltuk Manóékat,úgy festett ők meg megtalálták az egész hely legmagasabb pontját ami amúgy 254 méter volt,de magasabbnak tűnt.Onnan integettek,így odamentünk.A legmagasabb pontról kitünően látszodott a belső udvar is,ahol éppen sziklamászók tevékenykedtek és ez a tevénykedés természetesen nem szalonnasütés volt..mi meg követve a piros3 jelzést a belső udvar felett az ösvényen is végigmentünk.Innen is pazar volt minden...Bár még voltak részei a kőfejtőnek,úgy gondoltuk ennél szebbet már nem látunk,ideje menni.Nagyjából több mint két órát bolyongtunk a kőfejtőben,csodálva a csodákat!Megérte!
A belső udvar felett
A piros jelzésen kellett továbbmennünk,de a piros3 csak kerülővel vezetett vissza rá,az alkalmazásunk pedig úgy mutatta,hogy van egy mellékút ami szinte egyenes ágon rávisz a pirosra.Ezen mentünk,de kiderült ez egy zsákutca.Többen is alászaladhattak ennek,mert néhány ember rajtunk kivül szintén erre tévedt,volt aki mondta is,hogy ők is a pirosat keresik.Hát ez nem jött be,visszamentünk a piros3 jelzésre.Közben némi kedvencek temetőjében találtuk magunkat,hiszen volt néhány állatsír kereszttel ellátva,alighanem kutyák sírjai lehettek...Nem volt azért egy hátborzóngató hely.
Odalenn forrás után kutatva
Aztán leértük a pirosra.Ugye itt jöttünk 18 márciusában a Kevélyek felöl jövet,Zolival,Gergővel,Mónika Bernadettel.Ismerösként köszönt vissza az út.Sokan jártak rajta,akkor a kevélyekes túrán csak mi voltunk itt.Szép őszi erdőben haladtunk,mégis a legszebb látnivalót egy bőrszoknyás hölgy szolgáltatta,csizmában,fekete harisnyában...vajon mit kereshetett az erdőben?Sokáig nem volt ott,mert láttuk a mókamikijével van és egy másik útra tértek éppen le.Manóék meg úgy tűnt egy forrást találtak.Erre nem emlékeztem,mondom akkor frissitünk a vízkészleten.Mivel lentebb volt mint az út,Manóék leereszkedtek megnézni folyik-e,mi addig fentmaradtunk,még a szoknyás nőt bámultuk... Kiderült odalenn az nem is forrás,csak egy kő ami úgy néz ki mintha egy forrás lenne,de nem az volt.Sebaj.
Előttünk a Kevélyek
Kiértünk egy szép rétre,egy lovarda volt itt,erre is emlékeztem.Itt aztán pompás kilátásunk volt újfent.Elöször is szembet ott volt a Kevélyek,noha a Puszta-hegy és az Ezüst-Kevély eltakarta a Nagy és a Kis-Kevélyt,az így is szép volt.Aztán balra délre ott volt a Budai-hegység vonulata,jobbra északra pedig a Visegrádi-hegységé,elöttünk ugye a Kevélyek pedig a Pilis "játékoskeretéhez" tartoztak.Tehát ahol álltunk,három hegység is jól látszódott!A Visegrádi-hegységben is ismerösöket véltem felfedezni,hiszen a Bölcső-hegyet és a Lom-hegyet is láttam és kivehető volt az aranyló erdő is amiről a minap írtam.Valahol ott a sűrűben,ott volt a Salabasina-árok is.Mi pedig mentünk tovább a piroson.
Ló is akadt
Egy nő előzött be bennünket pedig mi sem gyenge tempót mentünk.Csinos volt ez is,de nem szoknyában volt,hanem rendes túraruhában,hátizsákkal a hátán.Egyedül rongyolt és úgy tűnt megy fel a Kevélyekre.Két óra tájban voltunk,igyekeznie kellett,ha még világosban leakarta tudni.Mi pedig a Békahát utcában voltunk,ami még Budapest.Ugye ennek mentén volt az a tömérdek szemét amit láttunk anno a Kevélyekről lejövet.Most viszont... teljesen tiszta volt minden!Úgy látszik itt rendet raktak!Ennek örvedtem vala!Jó ha nem mindig csak a szemetelést teszem szóvá,hanem a rendrakást is.Piros pont az illetékesnek!Tizedes és a Manó közben előrement.Újra hozták a folyton sietős formájúkat.Ugye mi Zolival azok vagyunk akik nem sietnek egy-egy túrán,hanem igyekeznek mindent ami szép és érdekes megnézni..Úgy kellett rászólnom a Tizedesre,mert ment volna egyenesen fel a Kevélyekre,hogy balra Üröm felé letérünk.
Elöször Ürömön túrázásaim történetében
Ürömön elöször járt mindegyikünk.Egy vendéglőbe beültünk egy kávéra és egy fröccsre.Majd mentünk át a településen.Újra egy piros T jelzést,egy tanösvényt kerestünk.Közben megtaláltuk Alexandra Pavlovna síremlékét.Ő volt ugye József Nándor hitvese,itt volt birtokuk és sajnos 17 éves korában belehalt a szülésbe,ahol a magzat is aztán elhunyt.Nagyon szép volt a kápolnája,de csak kivülről csodálhattuk meg,mert délben bezárt.Most meg már három felé járt az idő.Na,de legalább ezt is láttuk.
Alexandra Pavlovna kápolnája
Megdöbbentő sorsa lehetett szegénynek...
A kápolnához szép sétány vezetett,amelynek két oldalán padok voltak.Itt elfogyasztottuk maradék kajánkat,azt kerestük tovább a piros T-t.Helyenként úgy tűnt rajta vagyunk,máskor meg úgy,hogy eltűnt.Végül annyira elkeveredtünk,hogy nyoma sem volt neki.Visszamentünk ahol utoljára láttuk,persze tanösvény lévén a jelzések újra elégtelenek voltak...Na,de annyit kevertünk meg kavircoltunk,hogy elfáradtunk.Végül úgy döntöttünk befejezzük itt Ürömön a túrát,nem megyünk már vissza a csillaghegyi hévig,innen busszal bemegyünk Pestre.
Az ürömi kálvária
A busz az Árpád-hídi állomásig vitt vissza minket,onnan pedig villamossal mentünk el Kelenföldre.A vonat jött és hazarepitett minket.Hát egy kellemes nap volt ez is.Megmértük így most hajszállpontosan tudom,hogy 14.93km-t gyalogoltunk mindennel együtt,ami nem vészes.A Rókahegyi kőfejtő felejthetetlen volt és alighanem maradandó emléket hagyott mindannyiunkban.A ürömi keverésre viszont nem lehetünk büszkék,de sebaj,így is egy jó buli volt,remekül elvoltunk ismét!
Amikor 2018 november 3-án a déli órákban kiértünk a fenomenális Salabasina-árokból túránknak még messze nem volt vége.Nehezen ocsúdtunk fel a nem mindennapi élmény után,észre sem vettem,hogy kicsit kimerítette az erőmet,így aztán a következő kilométerek az aranyló erdőben némi kínlódással teltek számomra,Gergő viszont jól bírta.Hosszú út után értük el a pilisszentkereszti Szentkútat ahol végre alkalmas helyet találtunk a pihenésre.Pihentünk is vagy negyven percet,megkajáltunk,fotózgattunk majd újra erőre kapva folytattuk a túrát,amely már csak lefelé vezetett.Nem sokára elértük a Pilisszentkeresztet Pomázzal összekötő országutat,amely gyakorlatilag a két hegység (Visegrádi - Pilis) határának tekinthető.A turistaút egy darabig párhuzamosan halad vele,ám egy ponton keresztezte azt.Átérve egy parkolóban találtuk magunkat közel ezer autó társaságában,arébb iszonyatós embertömeggel...de ez nem tántorított vissza,mentünk át a parkolón is.Ezután pár méterrel beléptünk a Dera szurdokba.Ezzel kezdetét vette az utolsó kilométer....
Átkelve az országuton,kezdetét vette az utolsó kilométer....
Már az első métereknél szembe köszönt egy híd,azon átkelve fedeztük fel a kék jelzést ami a szurdokon vitt végig.Ki tudja miért elsőnek mégis a rossz irányba fordultunk,valami felső utat kerestünk vagy mi...de hamar korrigáltuk a hibát és indultunk beljebb a szurdokba.A parkoló melleti résznél elhaladva láttuk,hogy itt van az óriási embertömeg.Valami rét volt itt,fözőcskétek,nevetgéltek élvezték a novemberi nem mindennapi jó időt.Rendkivül zavaró volt!Képzelj el egy gyönyörű nyugis szurdokot amely emberi ricsajozástól,nevetgéléstől hangos..azt beszéltük Gergővel,hogy oké ezer ember itt tölti az idejét,főznek,esznek,isznak,jól érzik magukat,de amikor majd elmennek vajon hányan szedik össze a szemetüket?Na mindegy mentük tovább a fenséges szurdokban ahol egy kitünően járható út,maga az országos kék vitt végig.
Az első hídacska a Dera szurdokba érve
Az út sok helyen keresztezte a patak medert,szándékosan nem írok patakot,hiszen a Dera patakban alig-alig volt víz.Ezeken kis fahídak sokasága vezetett keresztül.Jól illettek bele a környeztebe,ám ami nem illett az,az itt tapasztalható embertelen embertömeg...Sok szurdokban,völgyben jártunk már az országba,viszonylag mind nyugis volt,ott jártunkkor még a Rám-szakadék is,de ez itt...földbe gyökerezett a lábunk szinte.Az úton sokszor csak úgy lehetett elférni,hogy félre álltunk,a hídaknál is hosszú perceket kellett várni,hogy átérjen a szemből jövő,hogy áttudjunk menni...Rendkivül zavaró volt! A 600 méter hosszúságú völgyben így persze csak lassan és nehezen lehetett haladni.Persze minek siessünk,a szurdok szépségei felülmúlhatatlanok voltak.
Tümeg a szurdokban ( a képek eredetiek!)
A legszebb az volt,hogy amikor egy nő szoknyában az egyik kishídon megállva facebookozott a telefonján...Vajon az ilyen ember minek jön ilyen helyre?Szerencsére ha rövid ideig is,de akadtak üres járatok.Ezeket használtuk ki elsősorban fotózásra és továbbhaladásra.Minden zavaró körülménytől eltekintve élveztük a szurdokot.Próbáltuk kikapcsolni a dolgokat és csak arra koncentrálni amiért jöttünk,ez mindkettőnknek sikerült is.Az egyik sziklafalnál készült aztán az a fotó,amely Gergő elhunyta után végig kint volt az érettségiig az osztálya tábláján...
A kép amely aztán végig kint volt az osztály tábláján és ezzel a képpel búcsúzott az iskola közösségi oldala is....
Akkor csak élveztük az egészet,ki gondolta volna,hogy az itteni fotónak majd ekkora jelentősége lesz..mentünk tovább a szűk utakon,hídakon át,nem érdekelt minket többé a már-már elviselhetetlen tömeg.Bár felemlegettük a nyugis Salabasaina-árkot,hogy mennyivel jobb volt az....Szépségben mindenesetre ez a pilisi szurdok is ott volt a szeren.Régóta terveztük már,hogy eljövünk ide,sikerült is aztán megszervezni a dolgokat úgy,hogy a káposzta is megmaradjon,de a kecske is jól lakjon módjára.A Salabasina-ároki túrát tudtuk úgy kombinálni,hogy annak vége érintse a Dera szurdokot.Ez vált valóra ekkor.Talán így utólag szerencsésebb lett volna egy hétköznap jönni,na de eljutottunk ebbe a híres szurdokba is,ez volt a lényeg.
Kimerülve,de boldogan a hídon.Nem tudhattam,hogy ezek közös túrázásaink utolsó méterei....
Még hídak sokasága köszönt szembe,majd sziklás meder tette még szebbé a szurdokot,persze a Dera patak vízének csak itt-ott volt nyoma.A sziklafal pedig oldalt már olyan száz méter magasnak is tűnt.A hatszáz méter hosszúságú szurdok a lassú haladásnak hála többnek tűnt annál amennyi.Ha jól emlékszem a szurdok végén kis tavacska volt,de nem vagyok benne biztos,hogy jól emlékszem,Azt tudom,hogy volt víz,de patak volt-e vagy tavacska már nem tudom.Itt ért véget a szurdok érdemi része.Persze az út ment még tovább.Itt is volt sok-sok ember.Aki tehát nyugalomra vágyik,az ne a Dera szurdokot válassza,legfőképp ne hétvégén!
Az utolsó túrázós kép Gergőről...
Tó vagy patak?Ma sem tudom...
Az út a kék jelzés vitt tovább a falu felé,de a szurdoknak vége volt.Két oldalt még emelkedtek a dombok,szép volt persze ez is,de már egy teljesen átlagos útvonalnak bizonyúlt,főleg a szurdokhoz képest már ez itt semmi volt.Aztán beértünk a faluba Pilisszentkeresztre.Ugye túrázásaink történetében a 2016-os Rám-szakadék,Dobogókő túra óta elég jelentős településsé nőtte ki magát.Agyaltunk Gergővel hova menjünk a központba,vagy a falu végi buszmegállóhoz-e,végül ez utóbbi győzött.Itt még leforgattuk a filmünk zárójelenetét,aztán megvártuk a buszt amivel visszamentünk Pomázra.
A szurdok végén mér egy teljesen átlagos út vezet
Abban a pilisszentkereszti buszmegállóban értek véget útjaink,amelyről kép nem készült.Hiszen ki akarna egy buszmegállót fényképezni?Persze ha tudom,hogy ennek ekkora jelentősége lesz a jövőben...Szóval itt értek véget Gergőkémmel való közös túrázásaink.E sorok írásakor napra pontosan egy éve...Persze ezt akkor ott nem tudhattam,nem tudhattuk...Nem tudhattuk,hogy nem lesz több közös túránk és erre gondolva belesajdul a szívem a fájdalomba...Nincs szó ami letudná írni ezt a fájdalmat....Gergő 38 nappal ezután ment el...Az utolsó kilométer mint minden kilométerünk emléke örök,mindörökre a szívemben maradt.A fájdalom az űr amit maga után hagyott szavakkal nem kimondható....Túrázásaim folytatódtak,mert élnünk kell tovább nincs más választásunk és mert ő is ezt akarja.De semmi sem olyan mint azokban az időkben amikor vele lehettem...Ma sem tudom még,hogyan is vagyok képes egyáltalán életben maradni....
A közelmúltban jártunk a Pilis csúcsán ahol a Boldog Özséb kilátóból gyönyörködtünk a világban.A kilátó annyira remek és annyira fenetikus élményt nyújt,hogy érdemes vele kicsit részletesebben is foglalkozni.Bátran mondhatom,hogy a 100%-os körpanoráma ami a kilátóból látható,talán az ország legszebb kilátását adja,de ha nem is akkor is biztos,hogy a top 5-ben benne van.(egyszer majd összegyüjtöm a top10 legjobb kilátást is).
A 756 méter magas hegyen egy geódéziai mérőtorony átalakitásából született a kilátó.
Teraszáról szinte mindent látni.Szerencsés esetben és megfelelö idöjárási körülmények között pl. látni akár nyolc(!) magyarországi hegység legmagasabb pontját is!
Ugye közvetlen elöttünk észak felé a Visegrádi-hegység legmagasabb pontja a Dobogókő köszön szembe,távolabb jól látni a Börzsöny csúcsát a Csóványost.Jobbra kicsit távolabb a Naszály ami már a Cserhát legmagasabb csúcsa.Tiszta időben a messzi távolban a Karancs is kivehetö.Messze keletre látszik a Kékestető amely a Mátra és az ország csúcsa.Délre beköszön a Budai-hegység legmagasabb hegye a Nagy-Kopasz.Talán jó látási viszonyok közepette a Vértes is kivehető.Nyugatra pedig a Gerecse legmagasabb pontját is felfedezni.Azthiszem ezzel ez a hely egyedülálló az országban!
A Boldog Özséb-kilátó hamar első számú kedvencünké vált
A pálos rend alapító atyjáról, az ezen a vidéken remeteként élő Boldog Özsébről nevezték el a borovi fenyővel borított vasbeton tornyot, amelyre most már bárki könnyedén felmehet az év bármely szakában. A kilátó tetején időjárást figyelő műszerek működnek, köztük élőképet online közvetítő kamera is.
A kilátóhoz legkönnyebben a Két-Bükkfa-nyereg parkolójától juthattok fel gyalogosan, vagy akár kerékpárral. Szinte végig aszfaltút visz fel. Aki szeretné a szilárd burkolatot elkerülni, és többet gyalogolni, az Pilisszentkeresztről vagy Pilisszántóról is nekivághat a P, Z, Z▲ jelzéseket követve.A torony kilátószintje teljesen fedett, a feljutás sem rémisztheti el a tériszonyos kirándulókat sem, mert a borovi fenyőből kialakított sűrű burkolat és a csúszásmentes lépcsőfokok biztonságosak.
Fentről a Visegrádi-hegység, a Budai-hegység, a Pilisvörösvári-medence, de még a Gerecse vonulatai is kiválóan látszanak megfelelő időjárási körülmények között. Mivel a 756 méteres Pilis-tető a Pilis és a Dunántúli-középhegység legmagasabb pontjam ezért minden környező hegyhát mélyen alattunk terül el. Csak a távoli Börzsöny magasabb északon.
A kilátószint
Télen könnyen előfordulhat az is, hogy míg odalent minden ködbe burkolódzik, a kilátó ragyogó napsütéssel fogad titeket. Ilyenkor a panoráma egyedivé válik. A hullámzó felhőpaplanból kibukkanó hegycsúcsok látványa életreszóló élménnyel ajándékozza meg a jó időben, jó helyre tévedt természetjárókat. Érdemes egyébként este, sötétedés után is felkaptatni a hegyre, hiszen a tömegközlekedéssel és autóval is elérhető Kétbükkfa-nyeregtől jól követhető betonút tart a tetőre. Az éjjeli caplatást a főváros fénytengere és az elővárosok haloványabb csillogása koronázza meg.
A tetőn egykori rakétabázis betontorzója látható. A lapos hegyhátról jó időjárás esetén kiválóan szemmel tartható volt a főváros légtere. A katonai objektum a '80-as évek elejére készült el (két közeli társa követte az Urak asztalán és a Lom-hegyen). A titokban tartott bázison kb. 40 katona szolgált, mígnem 1996-ban végleg bezárták.
A lentröl óriási hegyek,fentről törpének tűnnek...
A kilátó egész évben nyitva tart és szabadon,ingyenesen látogatható,vétek kihagyni!
A Pilis-tető a maga 756 méteres magasságával gyakorlatilag a Dunántúl királya,hiszen csupán csak a Köszegi-hegységi Írott-kő elözi meg.Ám országos viszonylatban már nem ekkora király,hiszen nincs bent az ország top100 legmagasabb csúcsai között!Ettől függetlenül mint írtam,az élmény ami itt ér az fenetikus!Ne hagyja ki senki!Na és kérem,hogy a hegyen az erdőben senki se szemeteljen!
Elöttünk a Visegrádi-hegység,távolabb a Cserhát legmagasabb csúcsa
Az elmúlt hétvégén jártunk a felülmúlhatatlanul csodálatos Pilisben.Számtalan látnivaló köszönt szembe túránk során,ám ezek közül is kiemelkedik a fantasztikus Vaskapu szikla,amely tán az egyik legszebb dolog volt amit láttam túrázásaim három és fél évtizede alatt.Ismerkedjünk meg vele kicsit közelebbről.Megpróbáltam összegyűjteni mindazt amit tudni lehet róla.
Szépsége felülmúlhatatlan...
Pilisszentkereszt közelében a Pilis lábainál egy igen érdekes helyet találunk.
A Vaskapu szurdokhoz és a Vaskapu sziklához jelzett turista út nem vezet, ám a látvány elragadó.
Pilis-tetõ meredeken leszakadó keleti oldalának közepén két egymás felett emelkedõ, messzire ellátszó, diadalívszerû sziklakapu, a Vaskapu látható. A legnagyobb nyílású sziklakapu szélessége 15 méter, magassága 8 méter. A két sziklakapu egy lepusztult, talán hévizes eredetû barlang maradványa lehet. Messziről is jól kivehető a Pilisszentkeresztről északra vezető turistaútról.
A kisebbik sziklakapu
A nagyobbik kapu feletti tábla Zsigmondy Emil (Bécs, 1861. augusztus 11. - Meije, Dauphiné-Alpok, 1885. augusztus 6.) emlékét őrzi, aki száznál több háromezer méter feletti csúcsot mászott meg az Alpokban és kötélszakadás miatti balesetben lelte halálát. Emlékének őrzését az 1925-ben alakult MTE Zsigmondy Társasága vállalta. A Pilisben a Vaskapun 1929-ben elhelyezett emléktábláját minden évben kegyeleti túra keretében koszorúzzák meg a magyar hegymászók.
Elméletileg nem látogatható,gyakorlatilag...látogatják
A kisebbik sziklakapuról nem találtam adatokat így becslésem szerint szélesség négy-öt méter körüli lehet,a magassága pedig nyolc méter körüli,de mondom ez csak az én becslésem szerint.A sziklatömb aztán tovább is folytatódik a hegyen felfelé irányban...
Mint írtam többször is már,ide nem vezet jelzett turistaút.Az idevaló túrák kiindulási pontjának Pilisszentkeresztet javasolnám (esetleg Pilisszántót).Itt nincs már dolgunk mint a zöld jelzést megtalálni,azon kiindulni a Pilis irányába.Klastromkerti apátság romjai után kb.másfél kilométerrel kell letérnünk,vagy inkább fel a hegy irányába.Ez az út jelzés nélküli már,de gyakorlatilag odavezet a sziklához.Arra érdemes figyelni,hogy ez nehéz útszakasz,folyamatosan emelkedik,egyre jobban és jobban mígnem a szikla alatt már-már brutálisan.Ezzel együtt az az élmény ami odafenn fogad mindenképp megéri a fáradozásokat!Még egy fontos adat,ezen a jelzetlen úton mi azért láttunk jelzéseket.Néhány fa piros-feketére van festve,ez állítólag sziklamászó útvonal jelzés.Ez segíthet még idetalálni,de figyelni kell,mert nem úgy vannak felfestve mint a hagyományos jelzések!
Lentről nézve a csoda
Bár a szikla környékéröl is van némi kilátásunk a szemközti Dobogókőre,de ajánlom a hely felkeresését ködös időben is.Elképszetően misztikusan varázslatos lehet!Még egy dolog:a sziklát müanyag túrázók ne közelitsék meg!Veszélyes és nem hiányzik,hogy bármiféle kárt tegyenek benne,gondolok itt arra,hogy összegrafitizik,odahúgyoznak,szarnak ilyesmi...Tehát csak olyanoknak ajánlom akik benne vannak a túrázás világában,akik szeretik a természetet és betartják az erdei illem kódex szabályait!
Hónapok óta halasztodótt már a pilisi túra, ilyen-olyan okok miatt,néha már azt éreztem,hogy ez a túra sosem fog valóra válni.Aztán végre szeptember 15-én hajnalban útrakellhettünk Pilisszentkeresztre túránk kiinduló pontjára.Az út...hát az egészben az az érdekes,hogy hajnali 4.30-kor elkell indulnom,hogy tömegközlekedéssel 8.30-ra odaérjek,egy alig 100km-re lévő faluba,hogy a túrát időben eltudjam indítani.Azért ez sokmindent elmond a mai Magyarországon tapasztalható állapotokról...Na de a lényeg,hogy fél kilenc elött kicsivel már ott voltunk Pilisszentkereszten,ahol aztán egy megállóval korábban szálltunk le a buszról mint kellett volna,így a túrát alapból megtoldottuk egy kilométerrel...Borús idő fogadott a Pest megyei településen és enyhén hüvös is volt.Rálehetett látni a Pilis-hegyre ami fantasztikus látványt nyújtott ahogy a felhők eltakarták a tetejét...
Pilisszentklereszti utca
Felhőben a Pilis-tető
Könnyen megtaláltuk a nekünk kellő zöld sáv jelzést és könnyen ki is értünk a faluból.Borús szeles idő volt,ennek ellenére a Pilis és a Visgerádi-hegység közötti rész ahol éppen voltunk lenyügözően szép volt....Igérték,hogy napközben felszakadozik majd a felhőzet,ekkor még csak reménykedtünk benne,hogy így lesz (igy lett).Elöször a Vaskapu sziklához akartunk felmenni,amiről tudtuk,hogy nehéz lesz.Ám addig is akadtak még érdekesség és látnivaló.Gyönyörü zöld réten mentünk keresztül ahol egy tábla jelezte térjünk le kicsit jobbra.Romok voltak itt,mint kiderült az egykori ciszretci apaátság romjai amit még III.Béla király alapított.
A Ciszterci apátság romjai
Érdekesek voltak a romok egy részük fölé pedig kis esövédő tetöket építettek!Gondolom olyan értékes feltárások vannak itt,amiket védnek az időjárás viszontagságai ellen is.Látványos volt a nyolc esővédő kis házikó a kövek felett.Mi pedig visszatértünk a zöldre,alig mentünk 200 métert valami szent helyen találtuk magunkat.A fán egy kis táblácska vigyorgott ránk: Isten hozott felírattal.Egy Mária szobros kő volt itt,meg egy másik emlékkö.Egy kereszt és egy forrás amire nem is számítottunk és még folyt is a friss víz!Ki is cseréltük az otthonról hozott vízet erre.Fotózkodtunk egy sort majd mentünk tovább a zöldön.
A szentkő és a forrás
Tudtuk majd valahol lekell térni a zöldről és jelzetlen úton menni fel a Vaskapuhoz.Ám nem tudtuk hol,telfonos alkalmazásokat hívtuk segítségül amik csak nagy nehezen münködtek,így szenvedtünk egy sort,de rátaáltunk a helyes útra ami felvisz a sziklához!Na innen vált igazán nehézzé a túra.Már meredek szögben ment felfelé az út.Egy ember jött szembe mivel teljesen nem voltunk benne biztosak,megkérdeztük erre kell-e felmenni a Vaskapuhoz.Mondta,hogy igen,de ne menjünk tovább az úton hanem itt egyböl térjünk le róla menjünk fel a fák között a hegyoldalba,majd ott lesz fenn.Beszélgetve vele egy idő után úgy tünt azt sem tudja az ürge milyen rendezvényen van.Később kiderült nyugodtan maradhattunk volna az úton,könnyebb dolgunk lett volna...ám akkor ezt még nem tudtuk,nekivágtunk hát a brutál meredek hegyoldalnak letérve az útról.Dolgunkat nehezítette,hogy a talaj köves volt és csúszott is...
Feltűnik a Vaskapu
Rendkivüli nehézségek árán,felértünk egy kőtömbhöz ami szemmel láthatóan nem a Vaskapu volt...kezdtem azt érezni egy a csávó aki útbaigazitott minket tökhülye volt.Elövettük újra az alkalmazást amely ezuttal jobban münködött és azt mutatta,hogy a vaskapu is itt van kb.száz méterre.Így aztán nem ereszkedtünk vissza az útra hanem tovább emelkedtünk a meredek hegyoldalban és csakugyan ott volt végre a Vaskapu is!Csak hát így hátulról érkeztünk,nem úgy elölröl ahogy a legtöbb képen rajta van a híres szikla.Na de sebaj.Így is fenomenális látványt nyújtott.Földbe gyökerezett lábbal csodáltuk,mire is képes a természet....
A természet fantasztikus csodája
Elképesztő csoda volt ez itt.Nem láttam még soha ehhez foghatót.Miután teljesen felértünk pihentünk egy jót a reggelinket is itt fogyasztottuk el.Ekkor nem volt itt senki,így ráértünk gyönyörködni a természet eme remekművében.Nem értettük miért nem vezet fel ide jelzett út.De talán jobb is így,nem talál fel a sok mümájer,nem tud kárt tenni benne,csak az igazi profi túrázók találnak ide fel,ők meg nem firkálják össze meg hasonlók...Körbenéztünk láttuk,hogy egy gigantikus sziklatömbről van szó amely még messzebb is felnyúlik a hegyoldalba.Lehet egyszer eljövünk még és körbejárjuk csak ezt a gigantikus sziklatömböt.Most azonban csak itt a két boltíves résznél mozogtunk.Aztán láttuk,hogy egy viszonylag türhető úton jön felfelé pár ember.Ez nem az az út volt ahonnan mi jöttünk...ekkor döbbentünk rá mekkora lúzer volt aki minket útbaigazitott korábban.Ez az út is meredek volt,de messze nem annyira mint amelyiken mi jöttünk...
Én a nagyobb boltívnél
Gergő a kisebbik boltívnél
Kiderült ezek sziklamászók voltak,három férfi és egy nő.Kedvesnek tűntek.Gondoltuk megvárjuk mig kipakolnak és elkezdenek sziklát mászni én meg felveszem őket videóra meg fotózok majd.Ám olyan csiga lassúsággal láttak neki a dolgoknak,hogy nekünk nem volt ennyi időnk,hiszen még felakartunk menni a csúcsra is a Boldog Özséb kilátóhoz.Így 20 perc várakozás után nekünk tovább kellett indulni.Ők addig még ki sem pakolták az összes felszerelést...Mi pedig még átmentünk a sziklatömb azon részéhez ahol a kisebbik boltív volt.Ehhez kicsit lekellett menni majd újra fel(kb.25métert).Nagyon csúszos terepen nehéz volt az ereszkedés és a felmenés is,de ez is megérte.Gyönyörü volt ez is.Kilátásunk is volt a szemközti Dobogókő felé,szóval szuper egy hely volt az egész Vaskapu.Nehéz szívvel intettünk búcsút ettől a fantasztikus csodától.Talán majd egy szép napon visszatérünk még...
Szemben a Dobogókő tömbje
Visszaereszkedtünk,de nem a zöldig.Volt egy út ami keresztezte a Vaskapuhoz vezető utat,erre tértünk le,hiszen ez levezetett egy erdei pihenöhöz ahová a zöld is.Itt tudtunk rátérni a piros+ jelzésre.Kicsit körülnéztünk itt a pihenőnél is,egy kis esőbeálló házikó volt itt,meg sok pad,asztalka.Tökéletes hely megpihenni.Indultunk tovább tehát a piros+ jelzésen ami bevitt a Vaskapu-völgybe,amely szintén lebilincselöen szép volt.Jobbról-balról a hegyen hatalmas sziklatömbök vigyorogtak le ránk.Az út viszont egyre nehezebb volt,mert olyan fokon kezdett kövessé válni,hogy az megnehezitette a járást.Egy helyen elvesztettük a jelzést,mert az letért fel a hegyoldalra mi meg mentünk tovább a völgyben.Ám hamar észrevettük a bakit és korrigáltunk.
Az erdei pihenő
A Vaskapu-völgy
Újabb nehéz emelkedő következett,de annyira nem volt brutál mint a Vaskapunál.Ez lehetett itt a Vaskapu bérc és odafent pedig a Simon halála nevezetű része a Pilis-hegynek.Szerencsére ahogy haladtunk egyre feljebb úgy kezdett egyre szelidülni a felfelé vezető út.Kanyargósan halad itt a piros+ jelzés egy gyönyörüséges pilisi erdőben.Már jó idő volt és fenségesen friss és kellemes volt a levegő is.Ennek ellenére alaposan megizzadtam.A zöld pólóm elöl csupa víz volt.Aztán végül is felértünk,utunk beletorkolott a zöld háromszög jelzésbe,ami egy betonút volt.Itt kicsit pihentünk.Én félmeztelenre vetköztem mivel teljesen vízes volt már a pólóm.Pont ekkor jött erre két gyönyörü lány..gondoltam hátha beinvitálnak a málnásba,de sajna nem volt erre málnás...én meg pólót váltottam,így némileg újjászületve tudtam folytatni a túrát.Nagy volt errre a forgalom,de hasonlóan a lányokhoz mindenki szembejött.
Gyönyörü lányok teremnek erre...
A hosszú betonút
Ha tudjuk...hogy ez a betonút milyen hosszú és egyhangú....lehet más útvonalat választottunk volna.Unalmas kb.4km hosszú út vezetett minket.Nem volt nehéz,de enyhén még emelkedett a zöld háromszög jelzés.Azthittem sosem érjük el a Pilis csúcsát.Mondjuk meglepöen jó minöségű út volt egy darab kátyú sem volt rajta!Autók nem használták,nem jöhettek ide fel (hál isten)!Csak az erdészet használhatta.Szóval jó hosszú ingerszegény út volt és sokára értük el a Pilis csúcsát.A Pilis-tetőn egy régi légvédelmi használaton kivüli támaszponthoz értünk.Tudtuk,hogy ez itt lesz,hiszen elözöleg tájékozodtunk róla mi vár majd itt ránk.Egy bunker alagútján vezetett a jelzés mire végre feltünk a Boldog Özséb kilátó.
Az alagút
A kilátó
Itt már nem betonút volt.Mivel alaposan de kellemesen kifáradtunk mielött felmentünk volna a kilátóba,pihentünk egy nagyot és megebédeltünk.Sok volt itt már a turázó.Aki ide feljön az nem autóval jön,mivel azzal nem lehet.Így ezek itt már nem a mümájer fajta volt,így tisztelettel néztünk rájuk.A legszebb egy bögyös kékruhás nő volt aki a kisgyerekével jött ide fel.Hatalmas elismerés neki!Ügyes és szexi volt és ami a legszebb mellettünk elhaladva köszönt is.Mi még ebédeltünk amikor ő már jött lefelé a kilátóból.Egyböl elterelödött a figyelmünk a kilátóról...A kilátó amúgy eredetileg egy geódéziai mérőtorony volt amit körbe építettek így kialakítva a kilátót.Nagyon ötletes és szuper volt.Talán a Zengő kilátó gazdái megnézhetnék ezt itt...Felérve teljes azaz 100%-os körpanoráma fogadott a Dunántúli-középhegység legmagasabb pontján!
Elöttünk a Visegrádi-hegység.távolabb a Börzsöny legmagasabb pontja
A Kevélyek innen kis törpillának tűnnek...
Innen aztán mindent,szinte mindent lehetett látni.Azthiszem ez az a kilátó amely a legeslegnagyobb élményt nyújtja!Legalábbis az én túrázásaim történetében egészen biztosan.Innen öt,de szerencsés esetben hat hegység legmagasabb pontját is lehetett látni!Észak felé szemben a Visegrádi-hegység legmagasabb pontja a Dobogókő vigyorgott ránk,kicsit távolabb a Csóványos ami már a Börzsöny legmagasabbja volt.Észak-kelet felé ott árválkodott a Naszály a Cserhát legmagasabb hegye.A messzeségben a Mátra látszodott a Kékestetővel...távolabb a jobb szeműek pedig még a Karancsot is kivehették...Délre meg a Budai-hegység a Nagy-Kopasszal.Nyugatra meg kivehetö volt a Gerecse legmagasabb pontja is.Azthiszem ezzel az élménnyel ez a kilátó messze a legjobb az országban!Persze ezeken kivül is akadt látnivaló!Jól ismert helyek is szembeköszöntek: a Bölcső-hegy a Visegrádi-hegységböl,a Kevélyek amik innen nézve törpének tüntek,pedig odalentröl nézve inkább óriások...A Nagy-Szénás ahol januárban voltunk...távolabb a Hármashatárhegy és a János-hegy,egészen távolban halványan pedig a Vértes...Valóban ez volt az a kilátó amely a legtöbb élményt adta!
Túrázásaim csúcsán a Boldog Özséb kilátóban
Egyre többen és többen jöttek fel,nem nagyon lehetett már elférni sem,így lejöttünk.Újabb egészen fantasztikus élménnyel lettünk gazdagabbak.Ez a kilátó az abszolúlt No.1 azok közül amelyekben valaha is jártam.Lérve még kicsit körbenéztünk az egykori légvédelmi támaszponton is.Felmásztunk az egyik bunker tetejére.Nem semmi mi lett ezekből...kisértetiesen hasonlított a hely a Lom-hegyi támaszpontra ahol novemberben jártunk és ami nincs is messze ide.Még innen is volt némi kilátás,igaz innen már csak déli irányba.Nem maradt más hátra indultunk lefelé a hegy dél-keleti oldalán.
Gergő a bunker tetején,odébb a kilátó
Lefelé kacskaringósan vezetett az út,helyenként panoráma jelleget öltve.Sok helyen pompás volt a kilátásunk dél felé.A pilisi medencében lévő települések látszottak és a Budai-hegység vonulata.Mögöttünk pedig a Pilis-hegy sziklái.Pompás volt tehát a levezető zöld jelzés is.Ezen is volt forgalom,de nem volt zavaró.Mindenki köszönt aki jött szembe,ilyen helyeken ez igy szokás...Egy házaspár pihent a kisbabájukkal az egyik ormon ahonnan szintén lebilincselő volt a kilátás.Hosszú volt ez az út is,de erről már nem mondanám,hogy ingerszegény volt.Káprázatos útvonal az biztos!
Gergő a panorámaútpn
A végtelen felett...
Ahogy haladtunk lejebb és lejebb a hegyen úgy tünt el természetesen a szép kilátás,helyét felváltotta egy szépséges erdő amelyben aztán egy újabb forrásra akadtunk amely szintén münködött!Kellemes meglepetés volt e téren a Pilis!Kellett is a friss víz,hiszen vízkészletünk fogyóban volt,bár már közel volt a túra végpontja.Na de hoztunk haza is jó forrásvízet!Érdekes volt a forrás neve:Szeretet-forrás...Szépen leértünk a hegyről,oda ahonnan indultunk is.Így megvolt a körtúra.Körbejártunk a Dunántúli-középhegység királyát a Pilis-hegyet tehát!Kiérve az erdőböl szembe köszöntöt a csodálatos táj:Mögöttünk a Pilis-tető,elöttünk a Dobogókö,közte a csodás medence.
Balra a Pilis-tető,jobbra a Dobogókő tömbje
Visszaértünk Pilisszentkeresztre.Teljes volt a körtúra amely sacc/kb lehetett vagy 20km.Helyenként rendkivül nehéz volt de ugyanakkor rendkivül látványos is.Méltán esélyes lehet évvégén akár az év legjobb túrája címre is.A Pilis-tető óriási émény volt,mondhatni felejtethetetlen.A faluban már sok idönk nem maradt,jött a busz amely aztán visszavitt minket Pomázra,onnan meg visszamentünk Budapestre,onnan pedig haza.Este 3/4 9-re voltunk itthon.Jobban kifáradtunk mint egy átlagos túránk,söt a derekunk még most is fáj -talán azon a brutál meredek hegyen való felkapaszkodástól - de mindez úgy érzem megérte.Varázslatos volt.
