Hónapok óta halasztodótt már a pilisi túra, ilyen-olyan okok miatt,néha már azt éreztem,hogy ez a túra sosem fog valóra válni.Aztán végre szeptember 15-én hajnalban útrakellhettünk Pilisszentkeresztre túránk kiinduló pontjára.Az út...hát az egészben az az érdekes,hogy hajnali 4.30-kor elkell indulnom,hogy tömegközlekedéssel 8.30-ra odaérjek,egy alig 100km-re lévő faluba,hogy a túrát időben eltudjam indítani.Azért ez sokmindent elmond a mai Magyarországon tapasztalható állapotokról...Na de a lényeg,hogy fél kilenc elött kicsivel már ott voltunk Pilisszentkereszten,ahol aztán egy megállóval korábban szálltunk le a buszról mint kellett volna,így a túrát alapból megtoldottuk egy kilométerrel...Borús idő fogadott a Pest megyei településen és enyhén hüvös is volt.Rálehetett látni a Pilis-hegyre ami fantasztikus látványt nyújtott ahogy a felhők eltakarták a tetejét...
Pilisszentklereszti utca
Felhőben a Pilis-tető
Könnyen megtaláltuk a nekünk kellő zöld sáv jelzést és könnyen ki is értünk a faluból.Borús szeles idő volt,ennek ellenére a Pilis és a Visgerádi-hegység közötti rész ahol éppen voltunk lenyügözően szép volt....Igérték,hogy napközben felszakadozik majd a felhőzet,ekkor még csak reménykedtünk benne,hogy így lesz (igy lett).Elöször a Vaskapu sziklához akartunk felmenni,amiről tudtuk,hogy nehéz lesz.Ám addig is akadtak még érdekesség és látnivaló.Gyönyörü zöld réten mentünk keresztül ahol egy tábla jelezte térjünk le kicsit jobbra.Romok voltak itt,mint kiderült az egykori ciszretci apaátság romjai amit még III.Béla király alapított.
A Ciszterci apátság romjai
Érdekesek voltak a romok egy részük fölé pedig kis esövédő tetöket építettek!Gondolom olyan értékes feltárások vannak itt,amiket védnek az időjárás viszontagságai ellen is.Látványos volt a nyolc esővédő kis házikó a kövek felett.Mi pedig visszatértünk a zöldre,alig mentünk 200 métert valami szent helyen találtuk magunkat.A fán egy kis táblácska vigyorgott ránk: Isten hozott felírattal.Egy Mária szobros kő volt itt,meg egy másik emlékkö.Egy kereszt és egy forrás amire nem is számítottunk és még folyt is a friss víz!Ki is cseréltük az otthonról hozott vízet erre.Fotózkodtunk egy sort majd mentünk tovább a zöldön.
A szentkő és a forrás
Tudtuk majd valahol lekell térni a zöldről és jelzetlen úton menni fel a Vaskapuhoz.Ám nem tudtuk hol,telfonos alkalmazásokat hívtuk segítségül amik csak nagy nehezen münködtek,így szenvedtünk egy sort,de rátaáltunk a helyes útra ami felvisz a sziklához!Na innen vált igazán nehézzé a túra.Már meredek szögben ment felfelé az út.Egy ember jött szembe mivel teljesen nem voltunk benne biztosak,megkérdeztük erre kell-e felmenni a Vaskapuhoz.Mondta,hogy igen,de ne menjünk tovább az úton hanem itt egyböl térjünk le róla menjünk fel a fák között a hegyoldalba,majd ott lesz fenn.Beszélgetve vele egy idő után úgy tünt azt sem tudja az ürge milyen rendezvényen van.Később kiderült nyugodtan maradhattunk volna az úton,könnyebb dolgunk lett volna...ám akkor ezt még nem tudtuk,nekivágtunk hát a brutál meredek hegyoldalnak letérve az útról.Dolgunkat nehezítette,hogy a talaj köves volt és csúszott is...
Feltűnik a Vaskapu
Rendkivüli nehézségek árán,felértünk egy kőtömbhöz ami szemmel láthatóan nem a Vaskapu volt...kezdtem azt érezni egy a csávó aki útbaigazitott minket tökhülye volt.Elövettük újra az alkalmazást amely ezuttal jobban münködött és azt mutatta,hogy a vaskapu is itt van kb.száz méterre.Így aztán nem ereszkedtünk vissza az útra hanem tovább emelkedtünk a meredek hegyoldalban és csakugyan ott volt végre a Vaskapu is!Csak hát így hátulról érkeztünk,nem úgy elölröl ahogy a legtöbb képen rajta van a híres szikla.Na de sebaj.Így is fenomenális látványt nyújtott.Földbe gyökerezett lábbal csodáltuk,mire is képes a természet....
A természet fantasztikus csodája
Elképesztő csoda volt ez itt.Nem láttam még soha ehhez foghatót.Miután teljesen felértünk pihentünk egy jót a reggelinket is itt fogyasztottuk el.Ekkor nem volt itt senki,így ráértünk gyönyörködni a természet eme remekművében.Nem értettük miért nem vezet fel ide jelzett út.De talán jobb is így,nem talál fel a sok mümájer,nem tud kárt tenni benne,csak az igazi profi túrázók találnak ide fel,ők meg nem firkálják össze meg hasonlók...Körbenéztünk láttuk,hogy egy gigantikus sziklatömbről van szó amely még messzebb is felnyúlik a hegyoldalba.Lehet egyszer eljövünk még és körbejárjuk csak ezt a gigantikus sziklatömböt.Most azonban csak itt a két boltíves résznél mozogtunk.Aztán láttuk,hogy egy viszonylag türhető úton jön felfelé pár ember.Ez nem az az út volt ahonnan mi jöttünk...ekkor döbbentünk rá mekkora lúzer volt aki minket útbaigazitott korábban.Ez az út is meredek volt,de messze nem annyira mint amelyiken mi jöttünk...
Én a nagyobb boltívnél
Gergő a kisebbik boltívnél
Kiderült ezek sziklamászók voltak,három férfi és egy nő.Kedvesnek tűntek.Gondoltuk megvárjuk mig kipakolnak és elkezdenek sziklát mászni én meg felveszem őket videóra meg fotózok majd.Ám olyan csiga lassúsággal láttak neki a dolgoknak,hogy nekünk nem volt ennyi időnk,hiszen még felakartunk menni a csúcsra is a Boldog Özséb kilátóhoz.Így 20 perc várakozás után nekünk tovább kellett indulni.Ők addig még ki sem pakolták az összes felszerelést...Mi pedig még átmentünk a sziklatömb azon részéhez ahol a kisebbik boltív volt.Ehhez kicsit lekellett menni majd újra fel(kb.25métert).Nagyon csúszos terepen nehéz volt az ereszkedés és a felmenés is,de ez is megérte.Gyönyörü volt ez is.Kilátásunk is volt a szemközti Dobogókő felé,szóval szuper egy hely volt az egész Vaskapu.Nehéz szívvel intettünk búcsút ettől a fantasztikus csodától.Talán majd egy szép napon visszatérünk még...
Szemben a Dobogókő tömbje
Visszaereszkedtünk,de nem a zöldig.Volt egy út ami keresztezte a Vaskapuhoz vezető utat,erre tértünk le,hiszen ez levezetett egy erdei pihenöhöz ahová a zöld is.Itt tudtunk rátérni a piros+ jelzésre.Kicsit körülnéztünk itt a pihenőnél is,egy kis esőbeálló házikó volt itt,meg sok pad,asztalka.Tökéletes hely megpihenni.Indultunk tovább tehát a piros+ jelzésen ami bevitt a Vaskapu-völgybe,amely szintén lebilincselöen szép volt.Jobbról-balról a hegyen hatalmas sziklatömbök vigyorogtak le ránk.Az út viszont egyre nehezebb volt,mert olyan fokon kezdett kövessé válni,hogy az megnehezitette a járást.Egy helyen elvesztettük a jelzést,mert az letért fel a hegyoldalra mi meg mentünk tovább a völgyben.Ám hamar észrevettük a bakit és korrigáltunk.
Az erdei pihenő
A Vaskapu-völgy
Újabb nehéz emelkedő következett,de annyira nem volt brutál mint a Vaskapunál.Ez lehetett itt a Vaskapu bérc és odafent pedig a Simon halála nevezetű része a Pilis-hegynek.Szerencsére ahogy haladtunk egyre feljebb úgy kezdett egyre szelidülni a felfelé vezető út.Kanyargósan halad itt a piros+ jelzés egy gyönyörüséges pilisi erdőben.Már jó idő volt és fenségesen friss és kellemes volt a levegő is.Ennek ellenére alaposan megizzadtam.A zöld pólóm elöl csupa víz volt.Aztán végül is felértünk,utunk beletorkolott a zöld háromszög jelzésbe,ami egy betonút volt.Itt kicsit pihentünk.Én félmeztelenre vetköztem mivel teljesen vízes volt már a pólóm.Pont ekkor jött erre két gyönyörü lány..gondoltam hátha beinvitálnak a málnásba,de sajna nem volt erre málnás...én meg pólót váltottam,így némileg újjászületve tudtam folytatni a túrát.Nagy volt errre a forgalom,de hasonlóan a lányokhoz mindenki szembejött.
Gyönyörü lányok teremnek erre...
A hosszú betonút
Ha tudjuk...hogy ez a betonút milyen hosszú és egyhangú....lehet más útvonalat választottunk volna.Unalmas kb.4km hosszú út vezetett minket.Nem volt nehéz,de enyhén még emelkedett a zöld háromszög jelzés.Azthittem sosem érjük el a Pilis csúcsát.Mondjuk meglepöen jó minöségű út volt egy darab kátyú sem volt rajta!Autók nem használták,nem jöhettek ide fel (hál isten)!Csak az erdészet használhatta.Szóval jó hosszú ingerszegény út volt és sokára értük el a Pilis csúcsát.A Pilis-tetőn egy régi légvédelmi használaton kivüli támaszponthoz értünk.Tudtuk,hogy ez itt lesz,hiszen elözöleg tájékozodtunk róla mi vár majd itt ránk.Egy bunker alagútján vezetett a jelzés mire végre feltünk a Boldog Özséb kilátó.
Az alagút
A kilátó
Itt már nem betonút volt.Mivel alaposan de kellemesen kifáradtunk mielött felmentünk volna a kilátóba,pihentünk egy nagyot és megebédeltünk.Sok volt itt már a turázó.Aki ide feljön az nem autóval jön,mivel azzal nem lehet.Így ezek itt már nem a mümájer fajta volt,így tisztelettel néztünk rájuk.A legszebb egy bögyös kékruhás nő volt aki a kisgyerekével jött ide fel.Hatalmas elismerés neki!Ügyes és szexi volt és ami a legszebb mellettünk elhaladva köszönt is.Mi még ebédeltünk amikor ő már jött lefelé a kilátóból.Egyböl elterelödött a figyelmünk a kilátóról...A kilátó amúgy eredetileg egy geódéziai mérőtorony volt amit körbe építettek így kialakítva a kilátót.Nagyon ötletes és szuper volt.Talán a Zengő kilátó gazdái megnézhetnék ezt itt...Felérve teljes azaz 100%-os körpanoráma fogadott a Dunántúli-középhegység legmagasabb pontján!
Elöttünk a Visegrádi-hegység.távolabb a Börzsöny legmagasabb pontja
A Kevélyek innen kis törpillának tűnnek...
Innen aztán mindent,szinte mindent lehetett látni.Azthiszem ez az a kilátó amely a legeslegnagyobb élményt nyújtja!Legalábbis az én túrázásaim történetében egészen biztosan.Innen öt,de szerencsés esetben hat hegység legmagasabb pontját is lehetett látni!Észak felé szemben a Visegrádi-hegység legmagasabb pontja a Dobogókő vigyorgott ránk,kicsit távolabb a Csóványos ami már a Börzsöny legmagasabbja volt.Észak-kelet felé ott árválkodott a Naszály a Cserhát legmagasabb hegye.A messzeségben a Mátra látszodott a Kékestetővel...távolabb a jobb szeműek pedig még a Karancsot is kivehették...Délre meg a Budai-hegység a Nagy-Kopasszal.Nyugatra meg kivehetö volt a Gerecse legmagasabb pontja is.Azthiszem ezzel az élménnyel ez a kilátó messze a legjobb az országban!Persze ezeken kivül is akadt látnivaló!Jól ismert helyek is szembeköszöntek: a Bölcső-hegy a Visegrádi-hegységböl,a Kevélyek amik innen nézve törpének tüntek,pedig odalentröl nézve inkább óriások...A Nagy-Szénás ahol januárban voltunk...távolabb a Hármashatárhegy és a János-hegy,egészen távolban halványan pedig a Vértes...Valóban ez volt az a kilátó amely a legtöbb élményt adta!
Túrázásaim csúcsán a Boldog Özséb kilátóban
Egyre többen és többen jöttek fel,nem nagyon lehetett már elférni sem,így lejöttünk.Újabb egészen fantasztikus élménnyel lettünk gazdagabbak.Ez a kilátó az abszolúlt No.1 azok közül amelyekben valaha is jártam.Lérve még kicsit körbenéztünk az egykori légvédelmi támaszponton is.Felmásztunk az egyik bunker tetejére.Nem semmi mi lett ezekből...kisértetiesen hasonlított a hely a Lom-hegyi támaszpontra ahol novemberben jártunk és ami nincs is messze ide.Még innen is volt némi kilátás,igaz innen már csak déli irányba.Nem maradt más hátra indultunk lefelé a hegy dél-keleti oldalán.
Gergő a bunker tetején,odébb a kilátó
Lefelé kacskaringósan vezetett az út,helyenként panoráma jelleget öltve.Sok helyen pompás volt a kilátásunk dél felé.A pilisi medencében lévő települések látszottak és a Budai-hegység vonulata.Mögöttünk pedig a Pilis-hegy sziklái.Pompás volt tehát a levezető zöld jelzés is.Ezen is volt forgalom,de nem volt zavaró.Mindenki köszönt aki jött szembe,ilyen helyeken ez igy szokás...Egy házaspár pihent a kisbabájukkal az egyik ormon ahonnan szintén lebilincselő volt a kilátás.Hosszú volt ez az út is,de erről már nem mondanám,hogy ingerszegény volt.Káprázatos útvonal az biztos!
Gergő a panorámaútpn
A végtelen felett...
Ahogy haladtunk lejebb és lejebb a hegyen úgy tünt el természetesen a szép kilátás,helyét felváltotta egy szépséges erdő amelyben aztán egy újabb forrásra akadtunk amely szintén münködött!Kellemes meglepetés volt e téren a Pilis!Kellett is a friss víz,hiszen vízkészletünk fogyóban volt,bár már közel volt a túra végpontja.Na de hoztunk haza is jó forrásvízet!Érdekes volt a forrás neve:Szeretet-forrás...Szépen leértünk a hegyről,oda ahonnan indultunk is.Így megvolt a körtúra.Körbejártunk a Dunántúli-középhegység királyát a Pilis-hegyet tehát!Kiérve az erdőböl szembe köszöntöt a csodálatos táj:Mögöttünk a Pilis-tető,elöttünk a Dobogókö,közte a csodás medence.
Balra a Pilis-tető,jobbra a Dobogókő tömbje
Visszaértünk Pilisszentkeresztre.Teljes volt a körtúra amely sacc/kb lehetett vagy 20km.Helyenként rendkivül nehéz volt de ugyanakkor rendkivül látványos is.Méltán esélyes lehet évvégén akár az év legjobb túrája címre is.A Pilis-tető óriási émény volt,mondhatni felejtethetetlen.A faluban már sok idönk nem maradt,jött a busz amely aztán visszavitt minket Pomázra,onnan meg visszamentünk Budapestre,onnan pedig haza.Este 3/4 9-re voltunk itthon.Jobban kifáradtunk mint egy átlagos túránk,söt a derekunk még most is fáj -talán azon a brutál meredek hegyen való felkapaszkodástól - de mindez úgy érzem megérte.Varázslatos volt.
Néhány régebbi főleg a dunaújvárosi Szalki-sziget déli részéről szóló videómban már látható volt a titokzatos bunker amelyet sok legenda övez.Sajna nekem a mai napig nem sikerült ide bejutnom,bár lehet nem is nagyon vágyom rá...A hely kisérteties.Ettől függetlenül mindig is izgattak az ilyen dolgok,így ha úgy adódna lehet bemerészkednék...persze nem egyedül.
A Szalki-sziget déli végére tartó túránk során tudtunk a legközelebb menni hozzá.Elvolt keritve,de egy résen belehetett lesni.Ez a jelenet látható az alábbi videómban katt ide! 12perc 45 másodperctől. Ennél beljebb sajnos nem volt alkalmunk bemenni.
Így az interneten próbáltam utánajárni a rejtélyes bunkernek,amit találtam róla azt megpróbálom most összefoglalni.
A bunker a Szalki-szigeten az ISD Dunaferr kikötőjének területén
Elfeledett? Ismeretlen eredetű bunker a Szalki szigeten, a kikötõnél Dunaújvárosban. Sajnos, részletesebb jelentõségét eddig nem sikerült megtudni, kideríteni. Falai kb. 1,5 - 2 méter vastagok, épp ezért belül nem túl nagy, bár kívülrõl elég nagynak tűnik. Gyakorlatilag teljesen üres, berendezési tárgyak nincsenek bent. Találtak itt föld alatti aknákat vagy folyosókat, ahova még nem mentek le. A Dunaferr Rt. Kikötõjében van, õrzött területen. Nem sokan járhattak itt bent, és a megkérdezett emberek szerint sokan félnek is tőle. Állítólag végeztek ki emberek benne, a világháború idején. A legendák szerint föld alatti járatok is vannak alatta, de amit találtak és a föld alá vezet, abban legfeljebb csak kúszni lehet, de ez nem zárja ki, hogy vezet föld alatti folyosókba vagy terembe. A sziget bejárásakor egy-két gyanúsabb árkon gyakorlatilag semmit nem találtak...Hozzáteszem mi sem...
Az épületnek nincsenek ablakai...
Bár a magassága több emeletre utal, 3 szintes az épület. Felfele a bal és jobb oldali bejárattól is vezet lépcsõsor, ami a második szinten egyesül. Volt benne fürdõ és WC helyiség, a fölszinten kisebb szobák vagy irodák, a 2. és 3. szinten nagyobb szobák is voltak, a 3-on, a bal oldalon két szoba, a jobb oldalon egy nagyobb szoba volt.Az épületen semmiféle nyílás nincs, kisebb szellõzõnyílások vannak, ami nem az utcafrontra nyílik, hanem a falban lévõ járatokba kapcsolódik, amibe akár végig is lehetne kúszni. (Nem lehet veszélytelen vállalkozás). Valószínűleg ennek látszanak kívülrõl nyílásai.
Belül...
És,hogy miből is gondolják,hogy ez egy II.világháborús bunker lehet?Nos 1944 novemberétõl a háborús pusztítás terepévé vált Dunapentele település (a német és szovjet egységek többször is átvették a hatalmat Pentele felett). A háború a 4000 fõs településen 259 katonai és polgári áldozatot követelt: 58 ember a hadszíntérré vált településen esett el, az elhurcolt zsidók száma 56 fõ. A település 904 háza közül 110 lakhatatlanná vált, további 360 épület súlyos károkat szenvedett. A szovjet csapatoknak 1944 december elején súlyos veszteségek árán sikerült átkelni a Dunán, a Szalki-sziget és a Duna keleti partja között. Az átkelõ szovjet egységeket a Duna nyugati partjáról és a magaslatról tűz alá vették, és folyamatosan lőtték.
Mit rejthet az épület mélye?
A képeken látszik,hogy szó szerint egy igen masszív, súlyosabb támadásnak ellenálló épületrõl van szó. Bevétele nem lehetett egyszerű, amíg az élelem és munició kitartott a bent lévõknek. Feltételezhető, az áramot maguknak termelték, a lőszert és az élelmet talán a föld alatt tárolták. A tetején levõ őrhelyre csak az épületen kívülrõl, létrán lehetett feljutni, az épületbõl a földszinten levõ ajtókon kívül semmiféle kijárat nincs. Annyit lehet elképzelni, hogy valahova vezetett föld alatti menekülő alagút.
A lépcsőház
Az épületről tehát ennyit tudni.Épitéséről nem sikerült információkat találnom,de feltételezhető,hogy az nem a kikötő építésekor készült,hanem minden valószinűség szerint valóban egy II.világháborús bunker.A leírások szerint amit találtam róla méghozzá német bunker.Talán ezt is lőtték a Dunán átkelő szovjet csapatok és akkor hagyhatták el a németek,vagy éppen itt pusztultak el...ki tudja...
Bárki aki olvassa és bármilyen információval rendelkezik az megoszthatja velem! Ha esetleg valaki be/le tudna menni ide és betudna vinni,kérem szóljon!
Egy olyan helyi túráról írok most ami szintén még jóval e blog születése előtt történt 2016 februárjában egy szokatlanul szép verő fényes napon.Városunk szigete a Szalki-sziget az a hely ahol már kismilliószor voltunk,hisz itt van a kemping,a halászcsárda a strand,koncertek és egyéb rendezvények is szoktak itt lenni.Igen ám,de mindez a sziget északi részén.A sziget déli része ugyanis a senki földje,ember elől lezárva (legalábbis igy tudtuk) és bizony nem nagyon lehetséges oda bejutni.Úgy döntöttünk felfedezzük ezt a rejtélyes déli részt.Így azon a napsütéses februári napon nekivágtunk...
A Kikötő-öböl a kikötővel
A Szalki-sziget tehát Dunaújváros fő szigete,lényegébe félsziget.Hiszen a szigetre bevezető százlábú híd nem szószerinti híd hanem egy töltés.A sziget északi részét nyugatról a Szabadstrand-öböl határolja,míg a sziget közepét és a déli részt a Kikötő-öböl.Kelet felől természetesen a Duna fő ága.
Az észak részen vannak tehát a szabadidős tevékenységeket biztosító létesitmények és helyek.Halászcsárda,keping,színpad,büfék,strand,sétányok,szálloda stb. A sziget közepén találjuk a Dunaferr ipari kikötőjét és gabonasilót,valamint egy bunkerszerü építményt amiről még lesz szó.
Aztán a sziget déli része úgy tünik a városból (onnan rálátni a Felső-Dunapartról),hogy a senki földje és a hát a sziget dél felé egyre inkább összeszükül.Úgy döntöttünk ide megyünk a déli szigetcsúcsra.Elhatározáskor még nem voltunk biztosak benne,hogy sikerül-e majd ez a túra de ha meg sem próbáljuk akkor biztos nem sikerül.
A Szabadstrand-öböl
A sziget észak-dél irányban hát mit is mondjak?Nem lehet több 2 km-nél,sőt szerintem valamivel kevesebb.A legnagyobb szélességénél pedig max 400 méter ha lehet.Ezen a bizonyos Százlábú-híd töltésen mentünk be a szigetre,úgy döntöttünk mielött nekivágnánk a déli résznek körbe megyünk az északi részen is.Ez hozta a szokásos szép színvonalat,mindig is szerettem ezen a részen sétálni.Megdöbbentő volt viszont a Duna magas vízállása,hisz alig néhány hete volt annak,hogy rekord alacsony vízállás mellett száraz lábbal mentünk át a környék szigeteire.
A sziget északi része mindig hangulatos és szép
Szigeti hangulat
A kis zsiliphíd a sziget legészakibb pontján
Kilátás a Zsiliphídról
Szemben az Első-sziget ahová pár héttel ezelőtt száraz lábbal mentünk át
A hangulatos északi rész után dél felé fordultunk.Ahogy halad az ember előre dél felé,úgy válik a sziget egyre barátsagtalanabbá és egyre rejtélyesebbé.Elöször még egy kellemes erdőben haladunk ami ilyenkor tél tájt járható,de alighanem nyáti időszakban teljesen benövi a növényzet.Eleinte ráakadunk padokra,asztalokra amik körül szemetek vannak.Tehát itt még jártak.Aztán egy sínpár ami belevezet a Dunába.Valaha itt ponton híd volt...Ezután egy kihalt,lepusztult játszótérhez érünk.Itt vagyunk az ipari létesitmények és a kikötő mögött...és itt feltünik a rejtélyes bunker.
Sajnos körbekeritve és lezárva,nem tudunk bemenni,talán jobb is...mert azt hallottam kisértet járta hely.. A bunker amin van egy ajtó,de ablak sehol...kb.két emeletnyi magas...Azt beszélik a II.világháborúban is itt állt és itt német katonák éltek és haltak meg.Hogy mi ebből az igazság nem tudom,állítólag az ő szellemeik kisértenek itt...Megyünk tovább dél felé.
Út dél felé az erdőben
Egy kerités állja az útunkat - még a sziget közepén járunk,hol van még a déli vég?Valóban itt fel kell adnunk,ennyi volt?Aztán találunk egy rést a keritésen,átlehet bújni,elférünk!Folytatjuk az útat.Beérünk egy nem is tudom,alighanem egy vízmú telepre ami nem münködik és teljesen kihalt.
Kútak és vízmúszerü épitmények mindenhol és egy jól járható út dél felé.Megyünk hát... érezhető ahogy a sziget egyre inkább szükül...már nincs kikötő meg semmi ipari dolog,jobbról-balról a Duna,közeledik a déli vég.Aztán a vízmú végénél egy kapu...nyitva...!
Már a vízmútelepen összeszükül a sziget
Szerencsére nyitva
Innen már csak 100 méter lehet a déli csúcs.Igen ám,de innen aztán tényleg járhatatlan az út!A járható út a kapunál ugyanis véget ért.Itt meg úgy benőtte a bózontos az útat,hogy azon áthatolni lehetetlenségnek tünik..
A legnehezebb szakasz
Valahogy átjutunk,helyenkét oldalt a veszélyes sziklákon botladozva,attól tartva,hogy a Dunába is beleeshetünk...de a cél előtt méterekkel nem adjuk fel!Nagy nehézségek árán sikerül elérni a Szalki-sziget déli csúcsát!Megcsináltuk,szinte hihetetlen!Kevés helyi lakos járhat itt.Szinte diadal érzés ragad el minket,Pihenünk is itt egy órát mielött visszafordulnánk.Az utolsó száz méter megerőltetőbb volt mint egy komolyabb túra.Sikerült hát ez a tervünk is.Ezekután a visszaút már gyerekjáték.
Klassz túra volt ez is.Bebizonyitottuk,hogy itt helyben is lehet remek túrákat csinálni.
