Nem kellett sokat várni,hogy elinduljanak a 2024-es túráink.Kezdett ugyan hagyománnyá válni,hogy az újévet Kunszentmiklós környékén kezdjük nem messze az otthonunktól.Van arra is látnivaló és most éppen az érdekesnek mondható kunszentmiklósi kilátóhoz szerettünk volna menni.Igen ám,de meglehetősen csapadékosak voltak az utóbbi hetek és ahol ez a kilátó áll benn a szántóföldön meglehetősen sok a belvíz mostanság.Ilyen körülmények között természetesen az a túra nem volt megvalósítható.Na,de sebaj,ez nem szegte kedvünket.Elővettünk egy régóta a "polcon porosodó" túrát és ezzel kezdtük a 2024-es évet.Szintén egy kilátó,sőt mindjárt kettő!Négy fő,viszonylag jó idő,vidám hangulat és kezdődhetett is az új évad!
Szokatlan helyről indult ez a túra...
Négy éve jártunk a Gödöllői-dombság egyik legnevezetesebb helyén a Hungaroring felett található Szent László kilátónál.Az a túra remek volt,de magát a kilátót katasztrófális állapotban találtuk.Olyan fokon levolt amortizálva az építmény amihez foghatót még kilátók esetében nem láttunk.Többek között azért is volt furcsa,mert egy mindössze húsz éves kilátóról volt szó!Az akkori bejegyzésemet ide kattíntva el lehet olvasni!Akkor úgy vettünk búcsút a kilátótól,hogy reméltük nem következik be a legrosszabb és ne adj isten,de megsemmisül.Megfogadtuk,hogy ha egy szép napon rendbehozzák,akkor visszatérünk és megnézzük.Nem bíztunk ugyan benne,de megtörtént a csoda!A kilátót rendbehozták!Már egy éve elakartunk jönni,de akkor olyan hírek jutottak el hozzánk,hogy a kilátó zárva tart.Év közben meg másfelé csavarogtunk.Most akkor végre eljött az idő,hogy valóra váltsuk ígéretünket.Alaposan utánajárva megtudtam,hogy a kilátó nyitva tart,így már semmi sem tarthatott vissza tőle,hogy akkor visszatérjünk ide!
Túratársaim ezen a túrán:Viki,Zoli,Manó.Régen voltunk már négyen egy túrán!
Eredetileg úgy terveztem,hogy Csömörről megyünk majd ki a kilátóhoz,de így ezt a túrát rövidnek éreztem.Így kissé megvarriáltam a dolgokat és talán Gergőtől érkező súgallatra más útvonalat választottam.És azt is tudom miért.Azért mert útközben akadt még egy kilátó!Úgy alakultak a dolgok,hogy az év első túrájára négyen is összegyűltünk!Jómagam,Zoli állandó túratársam,valamint Viki is újra eljött és ezúttal csatlakozott hozzánk Manó barátom is.A túrát pedig szokatlan helyszínről a budapesti Örs Vezér térről kezdtük.Mi hárman fiúk a fél hetes vonattal jöttünk fel Pestre,Viki pedig ott várt minket az Örsön.A terv az volt,hogy innen kitúrázunk a Szent László kilátóhoz Mogyoródra!Útközben érintve azt a másik kilátót is,Csömört és a Hungaroringet is!Kezdésként az Örsön beültünk egy kávéra,majd fél kilenckor kezdődhetett is a túra!Jó húsz kilométer várt ránk!
Az első kilométerek a városban haladtak
Az első kilométerek Budapest utcáin vezettek.Látnivalót a Rákos-patak jelentett csak igazán.Ezt követően értünk be a XVI.kerületbe Rákosszentmihályra.Itt kertvárosi jelleget váltott a túra,mert eddig panelházak árnyékában jöttünk.A patak után nem sokkal értünk a kellemesnek mondható Sashalmi erdőbe.Nem volt túl nagy az erdő,de a kellemes sétányok feledtették velünk,hogy tulajdonképpen egy városban túrázunk.Miután kiértünk az erdőből nem sokkal utána elértünk egy nem egészen szokványos játszóteret,ahol leginkább a nagy csúzdák voltak érdekesek.A játszótér mögötti dombon meg már figyelt ránk a kilátó amely ott a Reformátorok terén állt.Egy lépcsőn kellett felmenni.
Játszótér és felette a kilátó
Felérve egy nagyon szép téren találtuk magunkat.Itt voltak a reformátorok szobrai,valamint maga a kilátó amely Kertvárosi kilátó névre hallgatott.Ezenkivül voltak padok,asztalok,valami kőszobrok is,na és egy kávézó is!Azonban csak később nyitott,most még zárva tartott.Körülnéztünk lenn és mielőtt felmentünk volna a kilátóba az egyik asztalnál tartottunk egy reggeli szünetet.Január eleje ellenére szuper idő volt,nem fáztunk!Eszembe jutottak az elmúlt évek,az év első túrája az elmúlt négy évben szuper időben került sorra.19-ben egy havas és hideg túrával nyitottunk,de 18-ban is szuper időnk volt,előtte pedig 17-ben volt szintén havas az első túra.Hihetetlennek tűnt,de a Budai várral azonos tengerszintfeletti magasságban voltunk itt!Régebben úgy hittem,hogy Pest az teljesen sík és Buda a dombos-hegyes.Nos Pest sem sík teljesen,ezzel most szembesültem először!A parkot amúgy 2017-ben hozták létre,ha ezt akkor tudom nyilván eljöttem volna ide Gergővel is....de talán most ő vezetett ide.
A reformátorok
Reggeli után,csúcstámadás előtt
Kaja után neki indultunk a kilátónak.Természetesen kilátós sorozatomban lesz majd erről a kilátóról is részletesen szó,így most csak annyit árulok el róla,hogy 17 méter magas volt és teljesen jó állapotban volt.Főleg betonból és vasból készült és meglehetősen stabilnak tűnt.Felérve is teljesen rendben volt.Egyetlen egy kivetni valót találtunk,mégpedig azt,hogy felérve a kilátószintre bár körpanorámánk volt a keleti oldalhoz nem lehetett odamenni,mert pont ott jött fel a lépcső.Sebaj.Körbe volt táblázva,hogy merre mit látunk.A kilátás pedig fenomenális volt!Szerencsére jó időnk is volt hozzá!Főleg nyugat felé volt felejhetetlen a panoráma.Központban természetesen a fővárossal amelynek jelentős része látszódott!Nagyon frankón kilehetett venni a Budai-hegység vonulatát,arébb kicsit látni lehetett a Pilist is,valamint a Visegrádi-hegységből is jó darabot!Észak felé pedig kivehető volt maga a Naszály is! Délre és keletre és szép volt a látóhatár,de nem volt ennyire érdekes.Mindenesetre érdemes volt feljönni a kilátó pedig jelesre vizsgázott!
Kilátás északra
Kilátás nyugatra
A kilátó után búcsút vettünk a szép tértől és Budapest utcáin keveregtünk,nagy részt hosszú egyenes utcákon.Az egyhangúságot a Hermina biciklipark törte meg.Egy erdőn át vezetett az utunk amely itt már jelzett turistaút volt méghozzá a mária zarándokút.Egy,hogy is mondjam amolyan biciklisek és rollerosok számára kialakított cross pálya volt az út mentén,majd a Szilas patakon egy szép hídon keltünk át.Ezután erőléti játszóterek majd sima játszóterek voltak az út mellett.A végén pedig egy büfé ahol használhattuk a vécét annélkül,hogy fogyasztottunk volna bármit is.Ez a kb.500 méteres szakasz igazán kellemes volt!
Híd a Szilas-patakon
Újabb hosszú utcák következtek,néha az az érzésem volt,hogy soha nem érünk ki a fővárosból.Egy kisebb templom adott látnivalót,majd a csömöri hév pályáját kereszteztük.Végül kiértünk Pestről!Együtt ment a jelzés a bicikliúttal.Nem sokkal Pest után kereszteztük az M0-ást szintén egy szép hídon,a túloldalon pedig pár méter után el is értük Csömört!A településről azt kell tudni,hogy bár több mint tízezren lakják mégsem város.Sok ilyen van a fövárosi aglomerációban.Itt aztán különösen figyelnünk kellett,hiszen mária utunkat hamarosan felváltotta a sárga4 jelzés.Egy büfében itallal tartottunk kis szünetet,majd már a sárga4 mentünk kifelé a településről.
Híd az M0-on
Csömöri evangélikus templom
Több kilométeren át tartott a település.Ráadásul dombot is kellett másznunk,így már melegünk volt.A dombon egy helyen megleltük a csömöri kilátópontot,ahonnan szintén elsősorban a Budai-hegység felé láttunk ki.Érdekes neve volt itt ennek az utcának amúgy,ez volt a Vízmüsor utca!Végül kiértünk a házak öleléséből.Feltűnt célpontunk a távolban a domb a kilátóval,de legalább még hét kilométerre volt... Csömör pedig csak jó másfél kilométer múlva ért véget.Ott volt csak a helységnévtábla,egy jelzett földúton!Egy lovarda mellett haladtunk,egy tábla jelezte,hogy a Szent László kilátó még 5,8 km...tehát az előbbi hetes becslésünk jónak tűnt.Vagy újabb másfél kilométer után váltott újra az út betonra,közben feltűnt a Hungaroring kerítése!
Valahol Csömör és Mogyoród között
Aztán óriási csalódást okozott a Hungaroring!Alig lehetett belátni a rend marcona őre pedig be sem engedett minket,hogy kicsit fotózkodhassunk.Aztán szinte sehonnan sem lehetett belátni...Hát ez számomra nagy csalódás volt,szerettem volna látni végre testközelből a magyar versenypályát,de nem jött össze...Közben beértünk Mogyoródra,szintén egy sok lakosú falu... nem nagyon mentünk beljebb a településre,mert a jelzett utunk ugyan bevitt,de mi letértünk róla.A Kerek-tó mellett mentünk visszafelé a Hungaroring irányába egy másik utcát,majd ez szerpetin szerűen haladt fel a dombra,mi pedig az egyik hajtűkanyarban tértünk le róla.Itt kezdetben nem oly nehéz,de aztán fokozatosan egyre nehezebb kaptató jött felfelé a kilátóhoz.Kb.a 18.kilométer után nem volt oly egyszerű és most én bírtam a legnehezebben.Persze azért bírtam és végül felértünk végre a kilátóhoz!
Trappolás a Hungaroring mellett
A Kerek-tó Mogyoródon
Valóban újjá volt varázsolva a kilátó!Na és nem csak a kilátó,hanem a környék is.Akkor 2020-ban pocsék volt itt minden a rengeteg szeméttel az erdőben.Most nem volt egy deka szemét sem!Nagyon örültem az itteni újjászületésnek!A kilátó fantasztikusan nézett ki!Mielőtt felmentünk volna előtte a padoknál tartottunk egy uzsiszünetet.Ránk fért,azért ha nem is volt egy nehéz túra a 18,5 km után egy kissé elfáradtunk.Sok betonos szakasz volt,ez Manónak a derekát,nekem a talpamat csinálta kissé ki.Zoli és Viki jól bírta.Sajnos részben beborúlt az ég és kezdett hideg lenni,de a kaja végeztével felmentünk a kilátóba.Örültem neki,hogy ilyen szépen helyrehozták!
Rendben a kilátó!
Belépve is láttam,hogy rendbehozták az épületet.Az ablakon ahol annak idején Zolika kiszökött,most rács volt.A Szent László szobor is nagyobb becsben volt tartva mint négy éve.A lépcső az első emeletre jól járható volt.Nem voltak lyukak a födémen,sem a padlókon.A második emeletre meredek de szintén rendbehozott lépcső vitt fel.Itt is mindent megcsináltak!Az erkélyek elé ugyan tettek egy védőkorlátot,ezt nem értettem miért,hiszen az erkélyre kimenés adta a kilátó értelmét...és láthatóan az erkélyeket is rendbehozták.Így viszont annyira nem volt élvezhető a kilátás.Délre a Hungaroringre láttunk ki,de nem az egészre.Nyugatra és északra maga Mogyoród tűnt fel a távolban pedig a Visegrádi-hegység,valamit a közelebbi Somló-hegy ahol talán 22-ben jártunk.A távolban pedig vagy a Cserhát,vagy a Mátra tűnt fel.Rendben volt az épület,de voltak hiányérzeteim,elsősorban a lezárt erkélyek miatt.
Most akkor kilehet menni az erkélyre,vagy nem?
Kilátás a Hungaroringre
Végül is az öröm nem volt így teljes,de azért,hogy örültem,hogy a kilátó nem vált az enyészetté.Búcsút vettünk a kilátótól,valószínűleg a közeljövőben nem jövünk ide.Trappoltunk lefelé a hév állomásra.Négyünk közül Manónak kezdett elege lenni,nyilván a fájós dereka végett.Lefelé még egy pottyantósra akadtunk ahol mi hárman még ökörködtünk egy sort.A hévig végig lefelé vezetett az út és a kilátótól hát olyan 1,5 km-re volt.Így jött össze a húsz kilométerünk.A hév aztán jött amivel visszamentünk az Örsre.Majd metróval a Délibe.Viki a Deák térig jött,ő ment a Népligetbe,onnan busszal ment Adonyba.Mi pedig a Déliben elértük a negyed hatos zónázót,így fél hétre már itthon is voltunk.Végül is egy kellemes nap volt egy jó túrával.Jól nyitott tehát az év.
Végállomás
Ez volt akkor az év első túrája amelyen húsz kilométert mentünk.Így persze az átlagunk is még húsz/túra.A folytatás egyelőre bizonytalan,szar idő jósolnak a közelgő napokra,nekem meg szemüveget kell csináltatnom hamarosan ha dolgozni akarok még a cégnél...így most még nem tudom mikor jutunk el a következő túrára.Na és egy stabilizátoros telefont is bekéne szereznem mert így a videóink nem igazán jók.Na de bízunk egy jó folytatásban....!
Márciusban már jártunk itt egy meccstúrán.Akkor törölték el azt a tetves védettségi kártyát amely megfosztott a meccsektől és ettől kezdve mehettünk újra.Akkor 1-0 arányban megnyertük a mérkőzést.Most az új bajnokságban újra összehozott a sorsolás a Monorral.Mivel jó tapasztalataink voltak az egész buliról,úgy döntöttünk,hogy legközelebb is eljövünk.Úgy terveztük ha már eljövünk ide újra akkor összekötjük a kellemest a hasznossal és elmegyünk egy kisebb túrára a közeli pincefaluba a Srázsahegyre és a Strázsahegyi kilátóhoz is.Így advent első vasárnapjának hajnalán ködös sötétségben vágtunk neki az útnak Zolikával.Most is Kelenföldön és Kőbányán kellett átszállni,mivel vonattal mentünk Fél kilencre oda is értünk Monorra.Gyors vízelés után indulhatott a túra a Monori pincefaluba.
Kőbányán volt annyi idő,hogy benéztünk a Kökibe.Ezt láttuk.
A piros4 jelzést követtük,azaz csak követtük volna,mert nem volt egy száll sem...Felkészültem,így az utcanevek alapján tudtunk tájékozodni azok szerencsére jól kivoltak jelezve.A monori utcákon haladva hamar beértünk a belvárosba.Ha még nem mondtam volna Monor ugyanis egy város.Tájegységileg érdekes dolgot olvastam mégpedig azt,hogy a Monor-Inártsi dombságban van!Bevallom én még ezt a kifejezést így nem hallottam.A Wikipédián olvastam amit bárki szerkezthet,így fentartással fogadom ezt az elnevezést.Mondom én ilyen dombságról még nem hallottam,így ebben a blogban Monor marad a Gödöllői-dombság és az Alföld határán,de én a dombsághoz sorolom be inkább.Amúgy 25 km-re van a fővárostól és 18 ezren lakják.Tehát olyan Paks méretű város.Múltkor nem tudtuk,de most a belvárosba érve kicsit megláttuk a szépségét is a szürke novemberi idő ellenére is.
A monori református templom
A bekvárosban két templom nézett az utcán átellenben egymással farkasszemet.A fehér a református,a sárgás-barnás pedig a katolikus templom volt.A református templom égtelen harangozása közepette értünk oda.Hosszú percek kellettek hozzá mire a harangozás abbamaradt.Ám ekkor rázendített a katolikus templom...Nem gondoltam,hogy a harangjáték fesztivál kellős közepébe csöppenünk.De végül is jó volt.Bár az utunk nem arra vezetett,de tettünk egy rövdike kitérőt a katolikus templom irányába,mert valami adventi forgatag készülödött itt.Hát ezt megnéztük,titkon reméltük,hogy lesz valahol forralt bor,de még nem volt nyitva semmi.
Katolikus templom
Az adventi forgatagnál legjobban egy életnagyságú jegesmedve nyerte el legjobban a tetszésünket.Természetesen közös fotóra invitáltuk a macit aki készségesen belement a dologba.Még körülnéztünk eztán,majd visszamentünk az eredeti utunkra.Az pedig elhaladt a helyi buszpályaudvar és a piac között.Ekkor láttuk meg az első turistajelzést és innentől kezdve már felvoltak festve a jelek.Kiértünk a belvárosból egy hosszú utcán,erre a szürke,ködös időben sok látnivaló nem akadt.
Fotó a macival
Egy temetőhöz értünk,amelyet az utca ketté vágott.De a mi utunk eleve letért balra és a temető mellett haladt.A ködös időben a fákkal teli temető elképesztően misztikus hangulatot árasztott.Megkapó volt a látvány!Az út jobbra fordult és itt búcsút vettünk a piros4 jelzéstől és egy kék bringajelzést követtünk amely megfelelően felvolt festve.Persze még Monoron voltunk és én az utcanevekre is figyeltem,.Még egy kis ideig a misztikus temető mellett haladtunk majd az utunk ketté ágazott,mi a bal oldali ágat követtük.Pár száz métert követően elértük a monori pincefalut.
Misztikus temető
Az első utca a pincefaluban
Hány pincefaluba is voltunk eddig?Ugye jártunk a Bölcskeiben.Aztán jártunk Pakson a Sárgödör-téren amely szintén egy pincefalu.Dunaföldváron a Burgundy utcában és Mecseknádasdon a pincesoron.Ám a monori pincefalu mindegyiknek odavert!Szebb volt bármelyiknél és a ködös időben még fantasztikusabb hangulatot árasztott.Na és nem volt kicsi!Járkáltunk az utcákon amelyeken több jelzést is vezetett és csodáltuk a szebbnél szebb pincéket és présházakat.Hideg volt,köd,szürkeség,de így is csodás volt a pincefalu!
Pincefalu részlet
Szebbnél szebb házak
Hosszas járkálás után a Szent Orbán térre értünk,ahol takaros pihenő/park volt.Padok,asztalok és valami digitális kijelzős valami.Ami valamit mutatott is,de a münködésére nem sikerült rájönnöm.Itt volt még Orbán pápa szobra is.Majd kicsivel arébb egy nem akármilyen szép játszótér is volt.Itt is voltak padok,asztalok,wc(!) és szép fa játékok.A játszótér gondosan el is volt kerítve így a gyerekek teljesen biztonságban játszhattak itt.Lenyügöző volt!A rossz idő miatt persze most nem volt itt senki.Mi pedig folytattuk az utat a Strázsahegyre amely Monor legmagasabb pontja volt a maga 190 méterével.A kilátó volt a célunk,bár boritékolható volt,hogy ebben az időben nem fogunk látni semmit.
A Szent Orbán tér egy szelete
A játszóteres park az a zöld hátul a wc
Nem soká emelkedésbe kezdett az út.Ez volt az első emelkedő ezen a túrán.Hát nem merített ki.Nem okozott problémát a csodás pincék között felmenni a Strázsahegyre.Jól kivolt jelezve a kilátóhoz vezető út,jelzésekkel és táblákkal is.Tényleg csak felsőfokon beszélhetek a monori pincefaluról!Egyetlen egy bajunkat az idő jelentette.Nem volt jó idő.Elsősorban a köd volt zavaró,amelyet ugyan szeretek,mert kedvelem a misztikus túrákat.De erdőben,nem pedig itt a pincefaluban.Nem soká megpillantottuk a kilátót!
Feltűnik a kilátó a ködben
Nem tartott sokáig odaérni a kilátóhoz.Úgy tűnt a kilátó tövében is egy park épül.De még szemmel láthatóan épült,még nem volt kész.A kilátó maga a pihenőszintekkel hat szintes volt és lényegében három emeletes.Zoli azt olvasta,hogy 22 méter magas,de szemmel láthatóan nem volt annyi.Én inkább 12-15-nek becsültem.Vas szerkezetű volt,lábrácsos lépcsők vezettek fel.A párás időben kicsit csúszott ugyan,de rendben volt.Odafenn aztán némi imbolygást érzékeltünk.Utoljára még a fonyódi Sipos-hegyi kilátó ingott,ott meg több mint két éve jártunk.Igy az ingás szinte az újdonság erejével hatott ránk és nem adott éppen biztonságérzetet...
A kilátó közelebbről
Zolika a kilátóban
Ahogy az boritékolható volt a kilátásunk a köd miatt egyenlő volt a nullával.Így arra gondoltunk Zolikával,hogy egy nap majd visszajövünk.Ha majd újra itt játszik a Dunaújváros és ha az remélhetőleg nem november végén lesz újra...Mindezek ellenére,ingás és nulla kilátás, fentvoltunk vagy jó negyedórát.Zavaró volt a kilátó ingása.Húsz éves a kilátó és balesetről még nem hallottunk,így úgy gondoltuk az ingás ellenére mégis biztonságos a kilátó.Legyen így.Szóval majd alkalom adtán visszajövünk...
Kilátás nem volt,így egy szelfit löttünk a kilátóban
A kilátó után visszafelé irányt vettünk,hiszen a meccsre jöttünk elsősorban és az egykor kezdődött.Már 11 óra közeledett így oda is kellett érni.Visszafelé azon a játszótéren leültünk a hidegben és megettük a kajánkat.Míg mentünk nem fáztunk,de leülve érezni lehetett,hogy nem éppen kellemes az idő.Így hamar indultunk is tovább.Innen már nem arra amerről jöttünk,hanem a helyi stadion irányába.Érdekes volt,hogy köd volt meg város,sok utca,pincefalu,de ezen a túrán mégsem tévedtünk el egyetlen egy percre vagy méterre sem.Ugye ilyenek olykor előfordulnak,de itt hiba nélkül mentünk.
Búcsú a pincefalutól
Vissza irányba nem tűnt olyan hosszúnak az út mint idefele.Így mindössze félórás járás után elértük a Vejko éttermet,ahol márciusban is kajáltunk.Mivel még volt némi idő a meccsig beültünk.Egy kávét ittunk,majd én egy gulyást Zoli meg egy almalevest nyomott le.Kicsit meg is melegedtünk majd indultunk a közeli stadionba.A monori stadionba már másodszor jártunk.Gond nélkül bejutottunk és azon térfélnél álltunk ahol a mieink melegítettek.Már ismertek néhányan így köszöntek is amikor megláttak.A mérkőzés kezdetére kb.120 néző gyült össze.Kezdődhetett a meccs!
A monori stadion
Melegítenek a mieink
A mérkőzés nagyjából úgy alakult ahogy márciusban is.Némi fölénnyel kezdtünk.Aztán szereztünk egy gólt majd kihagytunk egy tizenegyest.Ez pedig az ellenfelet hozta fel,amely kapaszkodott az egyenlítésért.Mi pedig izgultunk,de a csapat állta az ellenfél rohamait.Sőt nagyobb helyzeteink nekünk voltak.Végig izgalmas csatában végül is sikerült 1-0-ra nyerni,ugyanúgy mint tavasszal.Így tehár győztesen hagyhattuk el a csapat a pályát mi pedig a stadiont!Könnyen visszataláltunk aztán már az állomásra,a helyi sparban még vettünk útravalót.Ma simán gond nélkül,jó meleg vonatokban utazva már fél hétre haza is értünk.
Zajlik a meccs
Talán először fordult elő a történelemben,hogy meccstúrát ötvöztünk túrával azaz egyszerre egy napon volt a kettő,amely így eggyé vált.De nagyon is jó volt így.Monoron sok érdekességet láttunk a pincefalu lenyügöző volt a meccs pedig színvonalas és izgalmas.A ködös nyirkos idő ellenére remekül éreztük magunkat.A túra maga nem volt hosszú,mi olyan 10 km-nek becsültük.Így tehár ez volt az év 22-ik túrája (és ha jól számolok hetedik meccstúrája).A mostani tíz kilométerrel 337,3-nál tartunk,ez pedig 15,331-es átlagot jelent.Jó buli volt ismét!
Az év negyedik túrájára február második hétvégéjén került sor.Szinte minden évben jutott túra erre a hétvégére.Ekkor jártunk évekkel ezelőtt Gergővel a jeges Rám-szakadékban,de ekkor tettük tiszteletünket a Fiumei úti sírkertbe és ezen a hétvégén jártunk először az Ebédleső-hegyen is 2018-ban és persze sorolhatnám még... Most célunk a Gödöllői-dombság talán legnyugatibb hegye,pontosabban dombja volt a fóti Somlyó-hegy.Nagyon rég,tán féléve is már,hogy vonattal mentünk túrára,most végre újra.Mivel nem aludtam jól éjjel,így útközben el-el bóbiskoltam,de Zolika is aki eljött velem erre a túrára.Fél hétkor indultunk,nyolcra értünk a Délibe,onnan átlibbentünk a Nyugatiba,ahonnan kilenckor indult a vonat.Fél tízkor szálltunk le Fótfürdőn.Első utunk a közeli tóhoz vezetett amit mielőtt még körbejártunk volna,megejtettük a reggeli szünetet.
Szépséges tó fogad Fótfürdőn
Kellemes napsütéses idő köszöntött ránk,február 12 ellenére szinte tökéletes túraidő.Arra most ne térjünk ki,hogy az idióta időjósok egész héten mivel próbáltak szívatni...Kaja után körbejártuk a tavat,nem volt nagy,de igen szép.A körbevezető út hol nádasba,hol erdős részbe futott bele.A tavon pedig kacsák produkálták magukat.Mindez megcsodálása után álltunk rá a zöld jelzésre ami felvitt minket a Somlyó-hegyre.Odáig az út kb. másfél kilométer volt,de ezalatt nulla jelzést láttunk.Aztán beérve az erdőbe,az első 15 méteren ott volt kapásból hat jelzés!A Fótfürdőről kivezető út amúgy a vasút és egy országút mellett haladt egy ideig,a másik oldalt pedig hétvégi házak,majd egy erdő volt látható.Aztán az út jobbra fordult és enyhén megkezdte emelkedését a Somlyó-hegy irányába.
Enyhén emelkedünk
Eleinte kopár részeken haladtunk felfelé,orrunk előtt a Somlyóval.Ahogy emelkedtünk,visszafordulva egyre inkább kibontakozott a kilátás.A távolban a Budai-hegységet véltük látni.Amarról pedig feltűntek a Gödöllői-dombság dombjai.Lassan beértünk az erdőbe,az út jól járható volt,enyhén emelkedett csak,mondhatni kellemesen,jelzések erre pedig már voltak.Egy szokatlan betonfalra lettünk figyelmesek az erdő közepén,szürreálisnak tűnő látvány volt.Mi lehetett itt valaha?Lövésünk sem volt.Mindegy,feljebb egy az útra dőlt fa állta utunkat,de sikeresen átbújtunk alatta.Még feljebb meg egy jóképű kő állt az út mentén,erre felmásztunk persze.
Zolika megemeli és arébb rakja az útra dőlt fát!
Kő kövön nem marad!
Könnyen értünk fel a dombtetőre,ahol némi fensík fogadott utakkal,erdőkkel.Egyenesen (balra) kellett tovább mennünk,de elfordultunk jobbra,erre vitt ugyanis az út a hegy legmagasabb pontjához ami 288 méteres volt.Gondoltuk megnézzük,kb. 4-500 méterre lehetett.Odaérve egy magassági pont (kő) fogadott és némi kilátás.Azért némi mert a fák betakartak és akadályozták annak élvezését,pedig...Pedig nagyon sokmindet lehetett látni és nagyon messze ellehetett látni!Többek között a Naszályt (édes emlékek....) a Mátrát,a Karancsot(!) (édes emlékek..) is kilehetett venni,de persze fő látnivaló a Gödöllői-dombság vonulata volt.Megérdemelt volna a hely egy kilátót!
A dombra érve
A legmagasabb pontnál
Innen visszamentünk oda ahol felértünk a dombtetőre és elindultuk akkor a másik irányba.Rövidesen véget ért az erdő és egy nagy kopár fensík szerű rét köszönt szembe.Erre vitt az út ami pár méter után belefutott túránk csúcspontjába.A fensíkról elképesztő kilátás nyílt nyugatra!Ez kilátó nélkül is élvezhető volt.Alattunk Fót maga,szemközt a távolban pedig a Dunántúli-középhegység gyöngyszemei: A Budai-hegység,a Pilis,a Visegrádi-hegység volt jól látható.Sok hegy már ismerösként köszönt szembe: a Szabadság,a János,a Hármashatár,a Kevélyek,a Pilis,a Dobogókő mind-mind ismerös volt már amelyek csodás emlékeket őriztek.Jó volt így "együtt"látni őket...
Pazar hely!
Sok ismerős tűnt fel a távolban...
Sokáig csodáltuk a kilátást erről a remek helyről.Aztán tovább bandukolva a nagy kopár réten,kelet felé is feltűnt egy az eddigieknél jobb kilátás.Elsősorban a Gödöllői-dombok voltak láthatóak,de feltűnt a Hungaroring és jól kivehető volt innen is a Mátra.A Naszály és a Karancs viszont innen már nem volt látható.Lassan megkezdtük az ereszkedést a csodás hegyről.A lefelé vezető út sem volt csúnya...sokáig élvezhető volt a kilátás,majd erdős részekbe értünk be,végül pedig az utcákba trappoltunk.Megérkeztünk újra a tóhoz,a körtúra teljes volt.
Visszatérés a tóhoz
Kicsit még mulattuk itt az időt majd elmentünk a vonathoz.Félóra innen az út a Nyugatiig,ezalatt alaposan beájultunk a vonaton.Mivel Fótfürdőn nem találtunk éttermet,úgy terveztük,hogy majd a Déli melletti Vagon étterembe eszünk.Kajáltunk már itt,emlékeztünk rá,milyen jó itt a gulyás..belépve azonban nem akadt szabad asztal.Elindultunk éttermet keresni,de a Déli környékén nem volt semmi...Tele lett ezzel a faszom,így visszamentünk a Déli pályaudvarra,ahol két-két pizzát vettünk.Így a nagy kajálás most elmaradt.Ötkor indult a vonat,fél hét után itthon is voltam.Jó kis túra volt,rövid de remek.A Somlyó-hegy belopta magát a szívembe,elképzelhető,hogy még visszatérek egyszer...
Ez volt idei negyedik túránk.Most csak 10 kilométert tettünk meg.Ez ebben az évben összesen eddig: 71,3 km,ami 17,825 km-es átlagot jelent.
A Mogyoród és a Hungaroring fölé emelkedő kilátóban éppen két éve jártunk.Soha sehol nem láttam még kilátót ennyire lepusztult állapotban mint ezt.Sem előtte,sem azóta.Ha hozzávesszük,hogy akkor a kilátó még nem volt húszéves sem,a helyzet elszomorítónak tűnt.Nem volt bíztató az egyik falubeli véleménye sem,akivel beszélgettünk Mogyoródon.Nevezetesen akkor azt ecsetelte nekünk,hogy sem pénz,sem befektető,sem kivitelező nincs a kilátó rendbe hozatalára.
Katasztrófális állapotban a jobb sorsra érdemes kilátó 2020 februárjában
A kilátó elképesztő állapotban volt!Mégis bemásztunk,mert ez Gergő egy régi terve volt és tartoztam neki ennyivel.Bár alighanem életveszélyes is volt,de voltam már más életveszélyes helyzetben is,felakartam akkor menni és megnézni ezt a kilátót,amely amúgy ha rendben lenne nagyon pazar lehetne.Szavakkal nem leírható az a pusztulás (pusztítás?) ami a kilátóban uralkodott.Nem fűztem hozzá nagy reményeket,hogy ebből a kilátóból valaha is lesz még valami.Amúgy maga amiért Gergővel is terveztük ennek meglátogatását,az az volt,hogy a kilátóból rálátni a Hungaroringre.Nos igen valamennyire rálátni,de nem olyan fokon amennyire szerettük volna.Szóval aztán mindezt figyelbe véve,nagyon valószínűnek tűnt,hogy soha többé nem jövünk ide.
Nehéz erre mit mondani...
Odafenn ha nem figyelünk,könnyen leeshettünk volna...
A minap aztán mivel benne vagyok egy kilátós csoportban a közösségi oldalon,örvendetes poszt fogadott.Egy illető tett fel képeket róla,hogy elkezdték a kilátó felújítását.Bár leírása szerint meglehetősen lassan haladnak vele,de legalább történik valami a kilátó megmentése érdekében!Az ilyesminek meg nagyon tudok örülni.Na és minő véletlen.Mindez történt szinte percekkel azután,hogy módosítottuk a következő túránk színhelyét és útvonalát ami így a Gödöllői-dombságba vezet majd.Milyen érdekes,hogy ez a kilátó is a Gödöllői-dombságban van...és évek óta ez volt az első olyan poszt a közösségi oldalon amely erről a tájegységről szól...(legalábbis az álltalam követett oldalakon és csoportokban).
Ugye azt meg tudjuk már egy ideje,hogy véletlenek nincsenek.
Na így már mindjárt más! (kép forrása:Siket Gábor)
Ennek hatására pedig,amint hírét vesszük,hogy kész a kilátó igyekszünk majd eljönni és megnézni,remélhetőleg akkor már teljesen jó állapotában!Azt azért hozzáteszem,hogy ez nem hivatalos infó,mármint a rendbehozatal híre,de a képek eléggé árulkodóak!Ahogy annak idején a dunaújvárosi vagy a zengői kilátó esetében is tettem,folyamatosan próbálom figyelni az eseményeket,a felújítás menetét és az átadást.Ha van érdemleges információ az bekerül majd a blogba!
Alakul ez! (fotó:Siket Gábor)
Vannak még csodák...(fotó:Siket Gábor)
A Gödöllői-dombságban készült filmünkben jól látható milyen állapotban volt a kilátó.A film 3 perc 33 másodpercénél érjük el a kilátót.Érdemes belenézni!
