A földcsuszamlás

felhasznált forrás: dunaujvarosmesel.hu

55 éve történt a dunaújvárosi földcsuszamlás

Megcsúszik a Duna menti partfal

1964 február 29-én az I. sz. szivattyútelep fölötti partszakasz megcsúszik, és a nagyarányú partcsuszamlás következtében a szivattyútelep 30 méterrel a Duna felé tolódik, a nyomóvezetékek elszakadnak, és ugyanerre a sorsra jutnak a szivattyútelep villamos kábelei is. Járhatatlanná válnak a part menti utak.

Részletek a korabeli sajtó tudósításából:

“A Dunai Vasmű dolgozóinak többsége is a rádióból szerzett tudomást arról, hogy a radari részen földcsuszamlás történt”. A rövid híradás úgy zárul, hogy a Dunai Vasmű zavartalanul termel.

“Ahhoz azonban, hogy a földomlás még átmenetileg sem okozott üzemzavart a vasműben, nagyon sok ember hősies helytállására volt szükség. 

Durva lehetett....

A szivattyútelepen próbáltunk választ kapni, mit is tettek azért, hogy a vasmű zavartalanul termelhessen. Sós Miklós főgépész a következőként mondta el a földomlást: – Éjszaka az egyik nyomóvezetéken szivárgást észleltünk, először sikerült tömíteni, majd később oly erőssé vált a szivárgás, hogy ezt a nyomóvezetéket ki kellett iktatni. Később a másik nyomóvezetéknél is szivárgás jelentkezett, éjfél felé pedig megszűnt az ivóvízellátásunk.

Különösen nagy jelentőséget mégsem tulajdonítottunk az esetnek, mert kisebb földmozgás már az előző években is volt, így ezt szinte már
megszoktuk. Reggel kb. háromnegyed 6 óra körül szükségessé vált újabb gépegység leállítása, ezért az üzemvezető felment egy munkatársával a tolózárházba a szükséges átkapcsolásokat megtenni. Eközben hatalmas robajjal elkezdett megindulni a föld. Telefonálni akartunk a vezénylőterembe, hogy áramtalanítsák a transzformátort, időközben a telefonunk is elnémult.”

7 millió köbméter föld mozdult meg

A vasmű üzemeinek iparivíz-ellátása a II. sz. szivattyútelepről történik. A partcsúszás alapvető okai:

• a part feletti magas löszfal és talajszerkezet, valamint ezek hidrogeológiai viszonyai,
• a fagyott talaj alatt a több méteres talajvízszint-emelkedés
• csúszási síkok képződése a vízzel telített talajrétegekben.

Így írt az esetről a Népaszabadság:

Hétmillió köbméter föld mozdult meg a Dunaújváros alatti partszakaszon

Kerülő úton vezetik a vizet a vasműbe
A szivattyú ház épségben maradi – Vizsgálják a földcsuszamlás okait

Mint már jelentettük, szombaton reggel földcsuszamlás történt a Dunaújváros alatt húzódó dunai partszakaszon. Bár a földomlás következtében néhány épület megrongálódott, személyi sérülés nem történt. Mi okozta az elemi csapást, mit tesznek a károk helyreállításáért – erre kerestünk választ a helyszínen.

A város déli kijáratánál, szemközt a vasművel, mintegy másfél kilométer hosszúságban nyúlik el a dombvonulat, amelyet a helybeliek Radar telepnek neveznek. Lent, a dombok lábánál, a Duna- parton, egymástól mintegy 800 méter távolságban, két toronyháznak is beillő épület áll: a vasmű 1-es és 2-es számú szivattyúháza. Ezek az épületek szolgáltatják a vizet a hatalmas kombinátnak. Fent a dombtetőn több mint egy kilométer szélességben földszintes épületek sorakoznak, ezekben laktak a város hajdani építői. Később a házak némelyikét átalakították munkásszállásnak, néhányban pedig szükséglakást rendeztek be. Lent is, fent is állnak épületek, a közöttük elterülő domboldalon azonban nagy pusztítást végeztek a természet, szilaj erői: a fagy és a víz. A radart domb lösztalajában ugyanis könnyen utat talál a víz. Amerre elvonul, üregeket, barlangokat hagy maga után. A vízmosások időközönként beomlanak és ilyenkor kisebb-nagyobb gyűrődések keletkeznek a föld felszínén.

Így látták a szemtanúk

Ezen a vidéken földrepedéseket, kisebb földcsuszamlásokat már korábban is észleltek, különösen a tavaszi olvadások, esőzések idején. De szombat reggel csaknem egy kilométeres hosszúságban szinte egyszerre mozdult meg a föld.

Hogyan látták a földcsuszamlást, mit mondtak róla a szemtanúk?

Hoffer Béláné, az 1-es számú szivattyúház fűtője, hat óra tájban észlelte az első morajlást.

– Lent álltam, a ház teraszán – mondotta Hofferné. – Fentről, a domboldal felől jött a különös hang, mintha, tankok közeledtek volna. És egyszer csak megmozdult ez a hatalmas épület és erősödött a robaj is. Láttam, hogy a dombtetőn kettényílik a föld, szélesedik a szakadék, majd az egész zúdulni kezd az én irányomba. Beszaladtam a gépházba, onnan már telefonáltak segítségért, de megszakadt a vonal. Ezután valamennyien kirohantunk az épületből és a dunai gát védelme mellett a 2-es szivattyú házhoz siettünk, ott kerestünk menedéket. Az itteniek csak a robajt hallották. a föld mozgását már nem érezték.

Bezlanovits István, az egyik raktár gondnoka fentről. a dombtetőről nézte végig a történteket.

– Két ház állt a part közvetlen közelében. Amikor leszakadt a föld, ezeket a házaikat is magával ragadta. Még tartott a robaj, amikor jöttek a katonák, tűzoltók, munkásőrök és rendőrök, hogy segítsenek. Én azonban valósággal kővé meredtem. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy a mélybe zuhant házakban emberek is lehetnek.

Csövek a Dunában

Azonnal kiürítették  a veszélyeztetett területet

Azokban a házakban, amelyeket a lezúduló földtömeg magával ragadott, szerencsére senki sem tartózkodott. A veszélyeztetett területet azonnal lezárták, s még a reggeli órákban kiürítették. Csaknem 120 embert költöztettek el a földcsuszamlás körzetében levő házakból, kiürítették a raktározásra használt épületeket is.

Hétfőre virradóra még észleltek kisebb földmozgást a dombvonulaton, további veszélytől azonban valószínűleg nem kell tartani. A földcsuszamlás okainak vizsgálatát azonnal megkezdték. Hozzávetőleges számítás szerint csaknem hétmillió köbméter föld mozdult meg. A földcsuszamlás centrumában 300-350 méter szélességben és 30-40 méter mélységben leszakadt a partoldal, másutt félméteres repedések, gyűrődések keletkeztek, a partvonulat fáinak zöme kifordult helyéből, csaknem egy kilométer hosszúságban beszakadt az alsó partszakaszon húzódó kocsiút, a Dunában is több méter magas homokdombok láthatók. Meglepő látvány, hiszen ezen a részen mintegy 10-15 méter mély a Duna vize. A friss dunai zátonyok főként az 1-es számú szivattyúház közelében gyűrődtek fel.

– Hogyan lehetséges, hogy a toronymagas szivattyúház mégsem rongálódott meg? – kérdezzük Inokai János elvtárstól, a vasmű beruházási főmérnökétől, aki egy műszaki bizottság élén éppen a helyszínen tartózkodik.

– Pillanatnyilag még nem lehet megállapítani, hogy mekkora földmennyiség, milyen úton-módon gyűrődött fel – az épületet elkerülve – a Duna medrében. Annyi azonban bizonyos, hogy a szivattyúház 22 méter mélységbe süllyesztett, összefüggő, úgynevezett betonszekrényen nyugszik. Mindenekelőtt ezzel magyarázható, hogy az épület falai , berendezései teljes épségben maradtak. Sajnos, a csővezeték-rendszer, amelyen a vasmű szállította az ipari vizet, kettétört, és nincs lehetőség arra, hogy az eredeti útvonalán helyreállítsuk. Egyelőre a 2-es számú tartalék szivattyútelep látja el vízzel az üzemet. Ez a telep, legnagyobb szerencsénkre, mintegy 100 méterrel kiesik a földcsuszamlás körzetéből, máskülönben leállt volna a vasmű.

A pótszivattyúk zökkenő nélkül szolgáltatják a vizet a vasműnek. A gyár vezetői – több országos szerv szakértőinek bevonásával – szerdán megkezdték az előkészületeket az 1-es számú szivattyúház üzembe helyezésére is. Több alternatíva közül megvalósíthatónak látszik az a terv, amely szerint kerülő úton vezetik a vizet a vasműbe, és az is, mely szerint függőhíd formájában kapcsolnák össze a szivattyúház vezetékrendszerét. Mielőtt azonban a munkákhoz hozzálátnának, tisztázni kell a szivattyúház stabilitását, a berendezések üzembiztonságát. A geológusok még nem nyilatkoztak. Akadályt jelent az a körülmény is. hogy közvetlenül a szivattyúház előtt zátonyok keletkeztek, amelyek egyelőre útját állják a víz áramlásának. De miközben a szakemberek az ideiglenes megoldás lehetőségeit latolgatják, egyik tervezőintézetünk megbízást kapott a vasmű vízellátásának végleges rendezésére.

Itt történt az eset,sokszor túráztunk erre Gergővel...

A partszakasz végleges rendezéséért

– Mi is keressük a radart dombvonulat megfékezésének végső formáit – tájékoztatott Dorgai Mihály elvtárs, a Dunaújvárosi Tanács vb elnökhelyettese. – A városi tanács az Országos Tervhivatal megbízásából, neves szakemberek közreműködésével évekig tanulmányozta a kritikus partszakasz geológiai viszonyait, azokat a hidrológiai és talajfizikai tényezőket, amelyek állandó veszéllyel fenyegetik ezt a környéket. Részletes tanulmányba foglaltuk a tennivalókat és elküldtük az illetékeseknek. Várjuk a végleges döntést, hogy azután állami támogatással, és ha kell, társadalmi munkával is, hozzáláthassunk a veszélyeztetett partszakasz végleges rendezéséhez.

Dunaújvárosban tehát nagy gondot okoz a váratlan természeti csapás, de a vasmű vízellátásának biztosítására határozott, gyors intézkedések történtek.

Rosszkedvünk tele - összefoglaló

Bár még február végét mutat a naptár,az időjárás úgy tűnik kegyes lesz hozzánk az idén,hisz igencsak kezd tavasz lenni...Rendszeres olvasóim megszokhatták,hogy minden évszak végén egy összefoglalásra kerül sor az adott évszak eseményeiről.Ez most sem lesz másként,mégha sok minden meg is változott... Egy pazar őszt tudhattunk magunk mögött november végén és a télre is csodás teveink voltak Gergővel.Elég megnézni a decemberi első bejegyzésemet.Aztán a sors alaposan keresztülhúzta teveinket és az álmainkat... A követöim tudják.Akik nem azoknak írom,hogy a lehető legborzalmasabb dolog történt,egy darabig még ennek a blognak a megszüntetésén is gondolkodtam és azon is,hogy örökre felhagyok a túrázásokkal.Ám ez az életem szerves része,ha már minden elveszett,legalább ez maradjon még amig lehet...

A kép az utolsó sétán készült

Egy átlagos jelentéktelennek tünő sétával kezdödött a tél,amely aztán különös jelentöséggel bírt.Hiszen ez volt az utolsó sétánk Gergővel...Örök túratársam,egyetlen kisfiam december 11-i hajnalon távozott el örökre... A tragédiát azóta sem tudom feldolgozni,alapjaimban rengetett meg és semmi sem olyan mint azelőtt...Az utolsó sétára december 9.-én került sor,külön bejegyzés van róla a blogbam "Az utolsó séta" cimmel (a februári bejegyzésekben keresd).Azóta is többször végigmegyek ezen az útvonalon,a séta örökre a szívemben maradt.Igy lett a jelentéktelen sétából,különös jelentöségű dolog.

Az utolsó kép Gergőről,az adventi vásárban készült

Gergőt december 21-én kisértük utolsó útjára...Úgy gondolom,hogy bár itt vagyok,írogatok,de vele haltam én is...A legfontosabb személy volt az életemben akit a legjobban szerettem és akitől én is a legtöbb szeretetet kaptam.Elvesztését soha sem fogom tudni feldolgozni.Bár szinte meghaltam én is,az élet viszont ment tovább.Tudtam bárhová is megyek az életben semmi sem lesz ugyanaz.Iszonyatos volt a gondolat is,hogy ezentúl Gergő nélkül tudok csak majd bárhova menni...Jöttek,következtek az újabb túrák és kirándulások és eltünt belölem a vidámság ami mindig is jellemezte túráinkat.Minden egyes túrán Gergő körül jártak a gondolataim,nem nagyon tudtam sehol sem feloldódni.De még mindig menni volt a legjobb.Jobb volt mint odahaza magamba roskadni.

Gergő búcsúztatása

A halálát követő vasárnap rendeztünk meg egy emléktúrát a tiszteletére.A közeli Baracsi tavakhoz és a dunaújvárosi repülötérre mentünk.Azért ezt a túrát választottuk,mert ez lett volna a következő túránk Gergővel...amit ha bolond fejjel nem halasztok el egy héttel,akkor még velem jöhetett volna,hiszen akkor december 9-én került volna rá sor...A túrára Gergő anyukája és Zoli barátom kisért el,hiszen velünk túrázott a legtöbbet.Vártuk még a másik Mónit is,neki azonban nem ért annyit a dolog,hogy eljöjjön,inkább saját maga szervezett egy emléktúrát a párjával Gergő tiszteletére Sukorón.Ezt nem igazán fair dolognak tartottam,de mindegy...Maga a túra gyönyörü téli időben volt,friss havazás után.Gergő nagyon örült volna neki...talán ott volt velünk így is,mert néha mintha éreztem is volna.

A baracsi emléktúrán

A túra utáni szombaton ami előtt volt Gergő temetése,elmentünk idehaza az Ismerös Arcok koncertre.Ennek azért volt jelentösége mert Gergővel már egy hónapja terveztük,hogy majd eljövünk és majd ordibáljuk a Nélküledet... Hát egyedül kellett énekelnem,ami persze azt eredményezte,hogy el is bőgtem magam rendesen.De itt is éreztem,hogy mintha Gergő simogatott volna... Másnap pedig Cegléd felé vettük az irányt.Zoli barátom nagy Csondor Kata rajongó és ott volt koncertje december 23-án,amire még Gergő hívta fel Zoli figyelmét.Természetesen Gergő is velünk tartott volna...de így már sajnos nem jöhetett.A bulin is végig Gergőre gondoltam és nem igazán tudtam magam jól érezni.

Cegléd egy szép tere

Kegyetlenül mélabús hangulatban telt a karácsony.Nem volt egyszerű...karácsony környékén mentünk volna Gergővel a 18-as utolsó bakancslistás túrára a Nagy-Kopaszra a Budai-hegységbe.Úgy tünt ez örökre elmarad már,bár én megfogadtam,hogy egyszer majd megcsinálom Gergő iránti tiszteletből.Ám nem maradtunk túra nélkül.Elővettük a könnyebbnek igérkező 19-es első bakancslista tervünket amely a pázmándi sziklákhoz vezetett.A túrára ismét Zoli és Móni kisért el.Annak ellenére,hogy a túra fele esőben volt,igazán kellemes volt.A körülményekhez képest jól éreztük magunkat,látványos szép helyeken jártunk.Gergő ezt is,hogy élvezte volna...

Két Zoli a Nadapi ősjegynél a pázmándi túrán

Az újévbe elöször kicsit a Szalki-szigetre mentünk le,ide csak Zoli jött velem.Majd úgy döntöttem a Gergővel közösen létrehozott bakancslistát mindörökre veszni hagyom,hisz nélküle nincs ennek értelme.A dolog lényege az volt,hogy elöre elterveztük mindig hova,merre megyünk.A jövöben ez úgy lesz,hogy spontán találjuk ki hova megyünk.A Tündérszikla túra ötlete már így történt.Zolival,Mónival a Budai-hegységi Tündérsziklához vezetett következő túránk.Úgy mint három éve Gergővel is.Az útvonal is az volt,Tündérszikla - Normafa - János-hegy.Ez is szép havas túra volt,bár eléggé hideg is volt.

A Tündérsziklánál

Nem gondoltam,hogy hamarosan visszatérek a Tündérsziklához.Ám közben elmentem megnéztem a végre valahára elkészülő új dunaújvárosi kilátót,aminek elkészültét Gergő is nagyon várta.A kilátó elkészült,de a hivatalos átadásra még várni kell.Gondolom én,hogy majd március 15-e alkalmából fogják átadni.Február elején újabb spontán ötlet alapján felmentünk a budapesti macskakiállitásra.Tudtam ez nem lesz valami bőséges program,így azt találtam ki,hogy utána elmegyünk a Fiumei úti sírkertbe,ahova szintén volt egy olyan tervünk Gergővel,hogy egyszer majd eljövünk.Számos híres ember nyughelye ez.A macskakiállítás csalódást okozott,de a sírkert nagyon tetszett nekünk.

A sírkertben

Közben még a Tündérszikla és a sírkert között is volt egy helyi-környékbeli túránk.Mezőfalvára mentünk ki,egy olyan útvonalon amelyen számtalanszor jártunk a kisfiammal is.Igy itt is csak rá tudtam gondolni,teljesen magával ragadott a fájdalom,hogy most ő nem lehet itt velünk.Itt most nem volt hó,viszonylag kellemes téli időben mentünk,bár a túra végén Mezőfalván már azért fáztunk kissé.

A mezőfalvi túrán

A Tündérsziklához pedig egy nem várt visszatérés következett.Egy kedves régi barátom írt rám a Gergő halálát követő napok egyikén.Elkezdtünk újra beszélgetni hosszú évek után és hát újra közelebbi barátságba kerültünk.Vele beszéltünk meg egy találkozást Budapesten.Az volt a kikötése,hogy valami szép helyre menjünk.Nekem egyből a Normafa környéke ugrott be.Pompás tavaszi időnk volt,felmentünk hát a Normafához.Ott a környéken sétálgattunk.Láttuk a Tündérsziklát is odalenn.Mentünk sétáltunk és egyszer csak minden különösebb terv nélkül a Tündérsziklánál találtuk magunkat...hihetetlennek tűnt a dolog...Beszélgettünk azóta róla és mindketten úgy gondoljuk,hogy Gergő vezetett ide minket.Kellemes szép nap volt.

Kedves barátommal Julcsival a Tündérsziklánál

Következett a tenisz,a WTA Hungarian Ladies Open.Tavaly is itt voltunk akkor még Gergővel,Zolival közösen...Idénre is beterveztük a dolgot,sőt úgy,hogy nem egy nap jövünk fel hanem kettőn.Gergő is jött volna természetesen,nagyon készült is rá az ősszel,ám sajnos nem így alakult...Mi feljöttünk Zolival és jól szórakoztunk,annak ellenére,hogy az első alkalomkor kissé beteg voltam,a másodikon meg óriásit estem.De azért jó volt valóban.Gergőnek pedig foglaltunk egy helyet magunk mellett...ki tudja talán ott is ott volt...

Ezzel értek véget a tél eseményei.

Hungarian Ladies Open

Rendkivül eseménydús volt tehát a tél.Mondhatnám ez is pazar lehetett volna,ám gyermekem tragédiája miatt természetesen nem lehetett semmi sem jó.... Sok helyen jártunk,sok túra volt,meccstúrák,koncertek...de jobban örültem volna ha van mondjuk két túra,de Gergő még itt van velem... Egyetlen pozítivuma a télnek,hogy barátok álltak mellém,nem hagytak teljesen elveszni és el-el jöttek velem sok helyre.

Öszintén remélem,hogy így-vagy úgy,de valahogy mindenképp Gergő is ott volt minden egyes alkalomkor és látott minket,valóban ölelt és simogatott olykor...

Minden eseményről részletes beszámoló van a blogban a téli bejegyzéseknél.

Rosszkedvünk tele (Szalki-sziget)

Visszatérés a WTA-ra,ahol a rendezés gyengusz volt

Szerdán jártunk a budapesti BOK csarnokban a hazai WTA tenisz tornán a Hungarian Ladies Openen.Hamarabb visszatértünk mint gondoltuk,hiszen szombaton eljöttünk az elődöntöket is megnézni,annál is inkább mert két olyan játékos is pályára lépett akik belopták magukat a szívünkbe.Na de menjünk sorjában az eseményekkel,voltak dolgok nem mondom..Az elözetesen kiadott program alapján a két egyéni és egy páros elödöntőre került sor a szombati versenynapon három órától.Jó oké akkor felmegyünk Zoli barátommal a fél 11-es vonattal és még mindenre lesz idő kényelmesen és még időben haza is tudunk jönni.Aztán péntek késő este kiadtak egy közleményt a torna szervezői,hogy nem három hanem öt órakor lesz a kezdés!Puff neki...Ilyen a sportág nagy tornáin maximum akkor szokott lenni,ha az időjárás közbeszól,de itt eleve fedett csarnok volt,nem függtünk az időjárástól.Hát eddig sem voltam jó véleménnyel az idei rendezésről,de ez kezdett túlmenni minden határon...A két órás csúsztatás kishíján az életembe került,de erről majd később,menjünk sorjában.

A készülö Puskás stadion az Aréna plázától nézve

A BOK csarnok a hatalmas stadion mellett

A fél 11-es vonat helyett így a fél 1-el mentünk fel Budapestre.Most Kelenföldön leszállva a 4-es metróval mentünk ki a Keletiig.Ott viszont most nem a Thököly út felé,hanem a Kerepesin indultunk el.Mivel még több mint két és fél óránk volt az első meccsig,gondoltuk valahol megebédelünk.Az Aréna plázát néztük ki erre a célra.Hiba volt.A plázák amúgy sem a mi világunk...de ami itt volt...óriási tömeg,minden kajás helynél végtelen sor...udormányként hatott ránk.Úgy döntöttünk itt nem kajálunk,elmegyünk inkább abba a Burger Kingbe,amibe szerdán.Jártunk még itt egy kört azt elindultunk a Kerepesin a Burger Kinghez.

Aréna pláza szombat délután....

Tudtuk,hála az ötórás kezdésnek,nem fogjuk mind a három meccsett végignézni.A páros elödöntőről valószinüleg majd elkell jönnünk,hogy elérjük az utolsó hazainduló buszunkat majd a Népligetben.Na,de elértük a Burger Kinghez is időközben,ahol szintén óriási tömeg volt.Gondoltuk mindenhol ez lehet most Pesten,így sorba álltunk és végül is megtudtunk ebédelni.Ennek végeztével elindultunk a BOK csarnokba,ahol az egész külcsín se hasonlitott a tavalyi szinvonalas rendezésre.Gondolom idén kevesebb pénzből kellett gazdálkodiuk nekik is... persze a két órás csúsztatásra ez még nem ad magyarázatot.

A BOK csarnok folyosója

Elfoglaltuk helyünket a lelátón.Az elödöntökre már viszonylag szép számú közönség gyűlt össze.Az első mérközést a kedvencünké kinött Ekaterina Alexandrova és a belga Alison Van Uytvanck a torna címvédője játszotta.A belga lányt viszont nagyon nem szerettük,így teljes szívből szurkoltunk Ekaterinának.A két lány lejátszotta életem legnagyobb mérközését amit valaha is láttam (itt most az élőben látottakra gondolok).Hatalmas csata volt ami teljesen magával ragadott minket.Nagyon izgultunk Ekaterináért.Végül nüanszok döntöttek és némi szerencse,de sajnos a belga lány jutott be a döntöbe.Ám így is óriási élmény volt a mérközés.Ekaterinát is nagyon megtapsolta a közönség,nagyon is megérdemelte és meg is köszönte (nem úgy mint Fanny pár nappal ezelőtt..).

Ekaterina hősies küzdelme a címvédő ellen

Kikapott,de belopta magát a szivünkbe: Ekaterina Alexandrova

Kis szünet után következett a második elödöntő ahol a másik kedvencünk Anastasia Potapova és egy cseh lány Marketa Vondrousova lépett pályára.Anastasia nagyon kihajtotta magát a negyeddöntőben a román Sorana Cristea ellen tegnap,így félő volt,hogy fáradt.Igy is volt.Nem tudott méltó ellenfele lenni a cseh lánynak aki a vártál könnyedebbén verte el nagyon simán.Igy hát pont a két kedvencünk esett ki és nem jutottak be a döntöbe.Pedig ha ők játszák a döntöt vasárnap,akkor arra is eljöttünk volna...Ám következett a hab a tortán: a páros elödöntön ők léptek pályára egymás ellen!Persze mindkettöjüknek volt egy-egy párja.Alexandrovának Zvonareva,Potovának pedig Blinkova.Mindannyian oroszok,na és mind a négy lány nagyon szép volt.Sajnos azonban ez volt az a mérközés amit ott kellett hagynunk...

Anastasia Potapova melegít

A párosok melegítése

Hiába a két órás csúsztatás,a párosra elfogytak a nézők...érdemes volt hát csúsztatni...Na és a rendezésnek hála olyan játékosok léptek pályára akik elötte elödöntöztek és lényegében hulla fáradtak voltak..Ennek ellenére amit láttunk a mérközésből az szinvonalas volt és örültünk,hogy egyszerre látjuk a pályán a két kedvencünké lett versenyzőt:Potapovát és Alexandrovát.Ám elkellett jönnünk,hogy elérjük az utolsó buszt ami a Népligeti busz pu.-ról indult Dunaújvárosba.Itt kezdöttek a bajok...

Búcsú az Arénától,egy év múlva jövünk!

A villamos megállóba érve láttuk ott vesztegel az 1-es villamos...ezzel mentünk volna a Népligetbe.Ám az csak ott állt....hogy fogjuk így elérni a buszt?Egy ember lett rosszul rajta ezmiatt volt a kényszerszünet.Jött a segitség,de a villamos nem szedte fel az embereket,hanem visszatolatott!Ki tudta mikor jön erre egy új villamos?Az időnk pedig vészesen fogyott...Itt ragadunk éjjelre?Az út túloldalán beállt egy villamospotló busz láttam.Na akkor futás,azzal még elérjük a mi buszunkat!A Hungária krt.-on hála a piros lámpáknak épp nem jött semmi.Talán ez mentette meg az életemet... ugyanis ahogy elkezdtem szaladni megbotlottam a sín melletti peremkőben és hatalmasat esve rázúgtam a Hungária krt. betonjára,alaposan beütve magam.Persze a megállóban állók szétröhögték magukat,segíteni az senkinek nem jutott eszébe...Sikerült felállni,átmenni és elérni a buszt így is.Elértük a Népligetben is a buszt azzal azt hazaértünk rendben.Ám alaposan fáj mindkét térdem és a könyököm is az eséstől...

Gergő helye...öriztük neki...

Természetesen az egész buli alatt sem feledkeztem meg Gergőről,volt megint olyan pillanat amikor mintha újra a simogatását is éreztem volna... Érdekes kép is készült.Egy szelfit nyomtam magamról,vagyis többet is,de ez azért volt érdekes mert van rajta egy fehét folt szerűség.Ami rajtam persze amúgy nem volt és a telefonon nem is látszik.Na és a többi képen sem.Ezen viszont a számitógépen megnézve igen.Minha egy angyal szárnyainak része lenne...vagy mintha egy lélek keze...(?)... vagy csak elmosodás...De akkor a többin képen miért nincs?Na mindegy,jó lenne benne hinni,hogy valóban így van...

Szóval jó buli volt a balesetem ellenére is.

A kép a fehér valamivel...

Természetjáró etikett

Kell-e köszönni az erdőben?

Egy erdei túra során valószínűleg több alkalommal találkozunk más túrázókkal, akiket nagy valószínűség szerint akkor látunk először. Mégis megvan a késztetés, köszöntenünk kell Őket. Van erre szabály?

Az elvárosiasodás egyik következménye az lett, hogy gondolkodás és lelkiismeretfurdalás nélkül haladunk el embertársaink mellett. Ez igazából érthető is, hiszen ha mindenkit köszöntenénk, akkor a városunk jelenlegi hangszennyezettsége a sokszorosára nőne a milliónyi egyszerre elhangzó "Szevasz"-októl.

Ha azonban egy társasházban vagyunk, liftbe szállunk, vagy csak elmegyünk vidékre, akkor arra az időre annak a kis közösségnek a tagjává válunk, s a kis közösségben már illendő a köszönés.

Éppen egy ilyen kis közösség tagjai vagyunk akkor is, ha egy erdei túraútvonalon járunk akár gyalogosan, futva, bringázva, vagy bármi más módon. Ha találkozunk valakivel, szinte biztosra vehetjük, hogy az illető is hasonló módon érez a természet, az aktív kikapcsolódás iránt, s mint a túrázók közösségének a tagját, illik köszönéssel üdvözölni. Olyan komor is lenne, ha egy hosszú séta közben szó nélkül mennénk el egymás mellett.

Számtalan esetben jöttek velünk szemben,90%-ban köszöntünk egymásnak

Kivétel erősíti a szabályt!

Van különbség túrázó, kocogó, vagy a vasárnapi kerékpáros és az edzésképpen futó vagy kerékpározó között. Míg előbbiek első sorban a táj szépsége és a tiszta levegő miatt mennek az erdőbe, addig a sportolók teljesítményük javítására, nehéz fizikai igénybevétlt jelentő edzésre használják a nyomvonalakat. Nem szabad hát megsértődni akkor sem, ha barátságos "Ahoy"-unkat nem viszonozzák akár fejbiccentéssel sem, mert egy intenzív edzés közben a sportolók 100%ban a teljesítményre koncentrálnak.

Ha azt látjuk, hogy egy ilyen sportoló közeledik felénk, csak engedjünk Neki utat, hogy ne álljuk útjukat. Nem utolsó sorban, ha köszönés helyett inkább csak félreállunk, nagyobb valószínűséggel kapunk egy nyögést vagy egy intést köszönetképpen.

Külön öröm ha szép lányokkal találkozunk...a köszönés természetes,a beszélgetés ajándék...

Időjárási információk

Meggyőződésem, hogy a természetjárásban nincs rossz idő, csak nem megfelelő ruházat. Ezzel együtt nem árt ha tudjuk, hogy mire készüljünk, várható e bármilyen időjárási anomália.

A rendezés gyengébb,a lányok viszont szebbek voltak

Elérkezett a WTA Hungarian Ladies Open napja.A 2019-es.Egy éve készültünk már erre,hiszen pontosan egy évvel ezelőtt jártunk itt.Annyira tetszett és nagy élmény volt,hogy megfogadtunk,hogy idén újra visszatérünk.Persze egy évvel ezelőtt itt volt velünk Gergő is...és most is úgy volt,hogy majd jön.Készült már rá egész ősszel.Aztán sajnos ő nem jöhetett,de remélem azért most is itt volt velünk,az én szívemben egész biztosan...

Kicsit elkapott a győszösség elöző este,valami nátha rámjött,mert köhögve és nagy izületi fájdalmak közepette vágtam neki az útnak.Nem is éreztem jól magam,de nyilván nem fogok visszamondani olyasmit amire már egy éve készültünk.Egyik reggeli vonattal mentünk fel Budapestre Zoli barátommal.A Déli pályaudvarról elsétáltunk a Széll Kálmán térre és ugyanabban a McDonalds-ban ahol pár napja a kedves barátommal is,megreggeliztünk.Innen indultunk ki aztán a BOK csarnokba,ugyanis mint tavaly az esemény most is ott volt.

A BOK csarnok

A metróról a Keleti pályaudvarnál szálltunk le,ugyan a következő megállótól közelebb lett volna a BOK csarnok,de arra akartam menni amerre tavaly Gergővel.Akkor ő vezetett minket a csarnokhoz,ő tudta és ő nézett utána merre van és hogy lehet oda eljutni.Most tehát ugyanazon az útvonalon mentünk mint akkor.Hamar oda is találtunk.Útközben láttuk a készülő új Puskás stadiont ami már kivülről is impozáns látvány.A csarnokhoz érve ami szembetünt,hogy a bejáratnál nem volt ott az a WTA kapu ami jelezte,hogy itt esemény van.(tavaly volt ilyen) A bejárati ajtón az üveg meg meglehetösen koszos volt.Talán egy ilyesmi esemény kapcsán legalább megtisztithatták volna...Odabent a jegyeket megvettük,nem kaptuk azokat a karkötöket mint tavaly amik biztositottak minket arról,ha kimegyünk be is tudjunk újra jönni.Rákérdeztünk,mondták ezt most a jeggyel lehet...

Ekaterina Alexandrova isteni hátsóval megáldva...

Pont az első mérközés kezdetére estünk be.Két meglehetösen szép lány játszotta azt.A tavalyi versenyen volt egy két sztár,ugye Lisicki vagy Cibulkova,most azonban semmi nagy név nem érkezett,így a játékosok ekkor még szinte ismeretlenek voltak számunkra.Ami még szembetünö volt,nem voltak a nagy eredményjelzők mint a tavalyi versenyen,a palánk ledfala heytesitte azt...Úgy tünt jóval szerényebbek a körülmények a rendezés mint egy éve...Odalenn a két gyönyörü lány jó kis meccset játszott közben,a magyar Arn Gréta és az orosz Ekaterina Alexandrova játszott.Az orosz lány volt a szebb isteni hátsóval megáldva...

Élvezetes jó meccs volt amely az orosz lány győzelmét hozta.Én kinlódtam az izületi fájdalmaim miatt,rendkivül kényelmetlen volt a széken ülni és a lábaim megfelelö tartása.

Gergő helye...fentartottuk számára,talán itt is volt,minössze csak nem láttuk...

A második mérközésre végre egy ismertebb játékost véltünk felfedezni,a német Andrea Petkovicot,ő egy régebbi sztár akinek csillaga mér igencsak leáldozóban van.Ellenfele egy újabb orosz szépség volt Anastasia Potapova,aki mindössze 17 éves volt,de már most a 83.-ik a világranglistán.Gyönyörü szép lány volt.Rendkivül jó szórakoztató mérközést produkáltak a lányok.A remek labdamenetekkel tarkitott színvonalas összecsapást nagyon élveztük.Az orosz lány nagyon aranyos volt ahogy ki-ki szólt edzőjének.Nagyon jól játszott amúgy és meg is nyerte a mérközést.Úgy gondolom belöle még lehet valaki a jövőben,lehet a következő évek nagy sztárját látthattam?Belopta magát a szivünkben az aranyos orosz szépség,követjük majd pályafutását ezentúl.

Anastasia Potapova,hát neki sem rossz a hátsó része (sem)....

A mérközést követően elmentünk megebédelni,hisz már kezdett délutánba hajlani az idő,a következő mérközés meg nem érdekelt bennünket,a cimvédő belga csaj játszott egy orosz lánnyal.A belga csajról tudtuk ő a legrondább a mezőnyben ,így jobbnak láttunk megebédelni.Kimeneve elsétáltunk a Hungária körúton át a Kerepesi úton egy Burger Kingig.Ott kellően megebédeltünk,ettől talán egy picivel jobban is lettem.Visszasétáltunk ezután a csanokba,ahol még zajlott a centerpályán a belga mérközése igy átmentünk a másik pályára ahol páros mérközés zajlott.Itt még gyatrább eredményjelző volt mint a centerpályán,szinte látni sem lehetett mennyi az állás.A mérközés hamar véget ért,de a centeren még zajlott a belga csaj meccse,igy maradtunk a párost nézni.A következö mérközésre a számunkra már kedves Anastasia jött ki páros partnerével.Itt is jól játszott,örültünk,hogy újra látjuk az orosz szépséget.

Anatastasia szemből

Egy páros meccs a másik pályán

Ám odaát a centerpályán vége lett a mérközésnek,következett Stollár Fanny meccse,lényegébe miatta jöttünk...igy itthagytuk Anatstasiát és átmentünk Fannyhoz.Ekkor még nem tudtuk,de óriási hiba volt...Fannyt figyeljük már egy ideje,nagy tehetség aki elöjön egy-egy kiugró eredménnyel néha és hát nagyon szép lány ő is.Megkedveltük tavaly.Most azonban óriási csalódást okozott...Egy rendkivül gyenge ellenféllel szemben sem tudott méltó vetélytárs lenni,ráadásul úgy tünt iszonyatosan kedvetlen és nagyon unja is a mérközést.Szinte nem is sikerült neki semmi,hiába biztatta a közönség.Én továbbra is szenvedtem az izületi fájdalmaimmal és Fanny hozzáállása a dolgokhoz nem javitott ezen.Csalódást okozott a magyar lány aki simán el is vesztette a mérközést.Ami még szembetünő volt amikor ment lefelé a pályáról egy köszönömöt egy intést sem mutatott a közönség felé,akik pedig még ekkor is megtapsolták.Úgy gondolom ennél azért több alázat kellene részéről..

Fanny csalódást okozott...

Még egy mérközés maradt szintén két szépséggel a pályán.A román Sorana Cirstea és a szerb Aleksandra Kurnic játszott.A romány lány szintén esélyes lehet a torna legszebb hátsója címre...Kicsit unamas volt ez a párharc,de a két szépségben gyönyörködtünk.A végét már sajnos nem tudtuk megvárni,hiszen menni kellett az utolsó haza induló vonathoz.Igy magukra hagytuk a lányokat és elindultunk vissza a Déli pályaudvarra.

A román Cristea,fenomenális hátsójával

Ott még a pizzásnál szokás szerint megettünk egy pizzát majd beszálltunk a vonatba.Hazafelé mivel nem voltam jól én aludtam is egy jót a vonaton.Későn értünk haza.Itthon pedig vettem egy forró fürdöt majd kellemeset aludtam.A buli végül is nem volt rossz.A rendezésen ugyan levoltunk döbbenve,hiszen sokkal gyengébb és szerényebb volt mint tavaly.A lányok viszont annak ellenére,hogy igazi sztár nem érkezett,nagyon szépek voltak.Zoli úgy akarja,hogy szombaton térjünk vissza az elödőntöket megnézni,hát most még nem tudom,de benne van ez is a pakliban.

A nap nője cimet az orosz Anastasia Potapovának
adjuk,mint szépségben mint hozzállásában a mérközésekhez.

Bezárva

Már tíz hete,hogy Gergő elment... és továbbra is nagyon rossz nélküle minden.Próbálgatom összerakni magam,ami persze nem nagyon megy.Sok-sok emlék és élmény még világosan él elmémben és ez a blog is öriz jó párat belőle.Most is eszembe jutott egy kedves és humoros élmény,ami beillik abba a sorba amelybe a nem rég közzétett dombóvári kalandunk is.Gergő erre is sokszor emlékezett vissza,rendre felmelegetve ezt.A történet 2018 augusztusába nyúlik vissza,helyszíne pedig a dunaföldvári autóbuszpályaudvar.

A "Tetthely"

A Mecsekbe készültünk ezen a napon és mivel a tömegközlekedés nem éppen a legjobb oda,így kellöen utánajártunk hogyan juthatnánk le a leggyorsabban Magyaregregyre.Sikerült is kinyomozni.A lényeg az volt,hogy Dunaföldvárról indul egy busz hajnali 4.40-kor Paksra ahol átszállhatunk egy Mecsek felé induló buszra.A bibi az volt,hogy Dunaújvárosból nem indult semmi ami ezt a 4.40-es paksi buszt elérte volna Dunaföldváron...Ám erre is találtunk megoldást.Gergő nagymamája hajnali 4-kor az év legmelegebb napján levitt minket autóval Dunaföldvárra,hogy elérjük ezt a buszt.Sikerült is leérni a földvári állomásra már fél 5 előtt.A mama mind aki jól végezte dolgát búcsút vett tőlünk és elviharzott haza.Még sötét volt és a pályaudvaron rajtunk kivül nem volt senki.

Úgy döntöttünk Gergővel,hogy bemegyünk a váróterembe megnézzük hányas kocsiállásról indul a mi buszunk.Na ez az amit nem kellett volna...

A Földvári állomás

Sikerült bemenni és megnézni a busz indulási helyét is.Indultunk is kifelé ám az ajtó bevolt zárva...és hiába az év legmelegebb hajnala,a váróteremben bizony fütöttek!Rángattuk az ajtót,de az nem nyílt ki...Az még hagyján,hogy megsülünk idebenn,de a nagyobb baj az,hogy lekéssük a buszt,így hiába való lesz az egész hajnali ideút...Tovább rángattuk az ajtót,de az nem akart kinyilni...Mit is tegyek?Törjek be egy ablakot?Na aztán a napot a hüvösön tölthetem majd... Gyorsan telóztam a mamának aki már Dunaújváros felé tartott,hogy forduljon vissza és hátha odakintről kitudja majd nyitni az ajtót.Ami továbbra sem akart kinyilni...Kezdtünk bepánikolni.Az is hihetetlennek tűnt,hogy hajnali fél 5-kor nem jár erre senki.Hát nem megy senki Paksra dolgozni?Gergő büvészkedett egy kicsit és...egyszer csak kinyilt az ajtó...Puff neki.Kérdeztem tőle mitcsinált?Hát kiderült,hogy a kilincs oldalán egy gomb volt,azt kellett megnyomni...Nem tehettünk mást jót nevettünk a balfaszságunkon.Gyorsan telóztunk a mamának,hogy nem kel jönnie.Kimentünk aztán a buszhoz amelynél már az emberek is kezdtek szállingózni.Végül is rendben lejutottunk a Mecsekbe,bár már hajnalba igen megizzadtunk...

Szabad az út!

Sétából lett túra

Ennek a napnak nem úgy vágtam neki,hogy ebből bármiféle túra is kisülhet,de aztán az lett belőle.Egy réges-régi nagyon kedves barátom keresett újra fel a Gergő távozása utáni napokban,amiből aztán fokozatosan kialakult egy beszélgetés,egy újra egymásra találás.Vele beszéltünk meg egy találkozást Budapesten.Mivel ő nem nagyon ismeri a várost,teljesen rám bizta magát,annyi kikötése volt,hogy valami szép helyre menjünk.Jó gondoltam,akkor felmegyünk a Normafa környékére ott császkálunk,bóklászunk,beszélgetünk,azt lesz ami lesz.Így is lett.Elözöleg kimentem még a Stadionok buszállomásra elé,mert félt,hogy eltéved.Innen mentünk aztán metróval,majd fogaskerekűvel fel a Normafához.

Mindig is imádtam a Normafai kilátást

A Széchenyi hegyi fogaskerekű állomásától kezdtük meg a sétát.Eleinte persze nem úgy tűnt,hogy ez valami szép hely lehet,de mondtam nem soká odaérünk a Normafához,onnan már szép lesz minden.Így is lett.A kilátás most is magával ragadó volt.Néhány hete voltam itt ugye,akkor jó nagy hóban,ez mostanra elolvadt,de a sár még megmaradt.Igy az utak nem voltak maradéktalanul járhatóak,de megoldottuk ezt is.A társamat is magával ragadta az egész,ő elöször járt itt.Engem pedig sokadszorra is lenyügözött a kilátás.Itt meg is reggeliztünk.Február közepe volt,de pompás és kellemes idő.Reggelizés után folytattuk a sétát.Természetesen a János-hegyi kilátó felé vitt az utunk.Itt már jókat beszélgettünk,elvoltunk remekül.A környéken most is mint mindig nagyon sokan voltak.

A János-hegynél

Odaérve a János-hegyhez szerencsére nyilvános illemhely is akadt.így könnyitettünk magunkon,majd megkezdtük a kapaszkodást a kilátóhoz.Noha felfelé mentünk a pompás időben ez kellemes volt,szinte melegünk volt.Felérve ott volt elöttünk a csodás Erszébet kilátó,amelynél én pár hete jártam ugye utoljára,a kedves barátom viszont most volt itt elöször.Le is nyügözte az egész.Valóban szép volt számomra is,így sokadszorra is.Fel is mentünk,bár most is sokan voltak a kilátóba,de azért felfértünk.Odafenn jó 20 percet gyönyörködtünk a kilátásban,még a legfelső szintre is felmentünk.Elém kerültek a közel és távoli múlt csodás helyei amelyekhez annyi szép emlék köt amit Gergővel éltünk meg: a Hármashatárhegy,a Hárs-hegy,a Nagy-Szénás,a Kevélyek,a Pilis...mind-mind feltünt...Innen lementünk a kávézóba aztán,a kilátó aljába,ott bekávéztunk és úgy döntöttünk a piros jelzésen lemegyünk a Szépjuhásznéhez.Persze csak én tudtam mi is az a Szépjuhászné.

A piros jelzésen

Élveztük az utat lefelé és igy már olyan volt az egész mint egy túra.Félóra vagy tán annyi se alatt leértünk a Szépjuhászné kisvasút állomásra.Itt emlékeztem van egy jó kis büfé.Így is volt.Gondoltam akkor itt megebédelünk.Bár a sorbanállás kicsit hosszadalmas volt,de a babgulyás remek volt,így hát jólaktunk.Ezt követően újra elindultunk egy sétára,szinte találomra.Belebotlottunk abba a kis romba amelynél jártunk Gergővel is pár éve,ám akkor nem mentünk tovább,most viszont igen.Nagy hiba volt akkor nem továbbmenni...mert volt itt egy sokkal nagyobb és látványosabb rom.

A romoknál

Igazán klassznak tűnt

Ez lehetett az igazi pálos kolostor romja,nem az a kicsi amit mi Gergővel annak véltünk pár éve...Kár,hogy akkor nem jöttünk tovább.Most kigyönyörködtük magunkat ebben is.Igazán látványos volt és érdekes.El is időtünk itt egy kicsit,hát szegény Gergő ezt,hogy élvezte volna,szerette az ilyen helyeket...de lehet épp ő vezetett ide most.Ki tudja...Innen távozva kimentünk a Budakeszi útra,átmentünk rajta.A túloldalon az erdő volt,gyakorlatilag a János-hegy aljában voltunk észak felöl és ez volt itt maga a zöld a jelzés.Gondoltuk akkor ezen megyünk ameddig megyünk.

Árnyékaink...reméltem feltűnik egy harmadik,mondjuk Gergőé...de nem tünt fel...

A zöldön haladtunk tehát,ám az befordult hegynek fel.Nem volt most kedvünk kapaszkodáshoz,így maradtunk az uton,ami úgy tünt egy ponton véget ér.Odaérve egy kerités állta utunkat,ám ellehetett fordulni délnek a kerités mentén volt egy csapás.Erre mentünk hát.Úgy tünt a semmibe visz az út,ám gondoltam,hogy majd valami jó helyen kötünk ki...Valóban igy lett.Az ösvény visszatért a zöld jelzésbe,ami itt már megjárta a hegy oldalát és gyakorlatilag szinten ment tovább.Mentünk ezen és beértünk a libegő alá ahogy azt elözőleg gondoltam is.Innen tovább haladva hamarosan feltűnt a Tündérszikla...

Tündészikla újra!

Ebből a szögből a libegő felöl még nem láttam,hisz mi mindig amabból az irányból érkeztünk.A kedves immár túratársam is,már odafentről a Normafáról kinézte magának.Elakart ide jönni és nem tudom,hogyan csinálta mert most járt itt elöször,de végül is itt kötöttünk ki.Persze kellettem hozzá én is,én tudtam,hogy nagyjából ha erre jövünk itt kötünk ki.Ám a szikla még jóval felettünk volt.A kedves kis drága barátosom semmivel sem törödve neki vágott felfelé az utnak,de a legmeredekebb hegyoldalon.Nem tehettem mást követtem.Persze aztán elértük a lépcsőt,de azon sem volt egyszerű felmenni.De felértünk.Újra itt voltam a Tündérsziklánál!Hát nem gondoltam,hogy a mai napból ez sül ki...

Itt pihentünk aztán egy jót,majd megkezdtük az ereszkedést,oda ahonnan mi a Tündérsziklás túrákat szoktuk inditani: a Zúgligeti-úthoz.Itt buszra szálltunk és visszamentünk a Széll Kálmán térre.Hát a sétából túra lett,mentünk legalább 10km-t.

Délutáni Duna

Ám nem volt vége,volt még némi időnk.Úgy döntöttünk sétálunk még egy nagyot.A Margit körúton haladva a Margit-hidon át mentünk,el a Kossuth térig.Hát itt is Gergővel jártam utoljára.Mindenről ő jut eszembe,persze nem véletlenül...Itt is megnéztük a kötelezőt,majd egy padocskán pihentünk kicsit.Hát jó sokat mentünk,mindennel együtt már közel voltunk a 15km-hez.Igy aligha nevezhető sétának ez a nap...Ám sajnos közeledett a búcsúzás ideje...

A Néprajzi múzeum a Kossuth téren.

Lementünk a metróba és visszamentünk vele a Stadionok buszállomásra.Nem volt könnyü elválnunk,hiszen sok szép élményünk van a múltból és ez a nap is igazán szépre sikeredett.Megállapodtunk abban,hogy nem várunk újabb hosszú éveket a viszontlátásig,tartjuk a kapcsolatot és igyekszünk újra találkozni majd.Aztán ő elment,én meg ott maradtam a Stadionok buszállomás és metróállomás közötti részen.Egy kicsit elkapott az elveszettség érzése,hiszen egyfelöl itt is Gergővel jártam utoljára,másfelöl egy számomra kedves embertől kellett most elbúcsúzni...

A buszállomásnál,már egyedül nézelödve...

Gyorsan lementem a metróba és visszaviharzottam a Déli pályaudvarra.Megvettem a vonat jegyem hazáig,de még volt idő.Lementem a Vérmezőre,kicsit könnyitettem magamon,mivel nem fogok minden egyes húgyozásért 200-250Ft-ot kiadni.Ám itt is Gergő jutott eszembe,hiszen olyan de olyan sokat jártunk itt is...Könnyek is szöktek a szemembe.Besötétedett már,így nem látta szerencsére senki...Visszamentem a Délibe,ott meg a pizzásról jutott eszembe Gergő,hiszen itt meg minden egyes alkalommal ettünk egy-egy pizzát.Hát egy csodás nap volt némileg szomorú véggel...gyorsan beültem a vonatba inkább.Itt meg az jutott eszembe,hogy ma lett volna a 2019-es bakancslista második túrája a Pajkaszegi túra...Ennyi sok élmény és emlékezés után aztán elindultam hazafelé..

Szép nap volt igazán!

A pizzás,ha erre jártam,gondoltam ezt is lefotózom már,hisz nincs róla képem...