Amikor láttuk Tipszmix Csabit

Nem is tudom,hogy jött elő ez a sztori az agyamban.Mint valami megvilágosodás.Hát mondom erről írnom kell,végül is szegről-végről hozzátartozik túrázásaink történetéhez.Elöször is,ki is az a Tipszmix Csabi?Csillaga ma már ugyan alaposan leáldozóban van,vagy már le is áldozott,de évekig ő volt a híres Trollfoci oldal első számú sztárja.Utánozhatatlan stílusa végett mi is megkedveltük őt Gergővel és hát mivel a legjobb barátja akkortájt éppen a Dunaújváros focicsapatának kapusa volt:Milinte Árpád ezálltal csak mégjobban megkedveltük,hiszen szimpatizált csapatunkkal.Talán sokaknak ismerős a híres szlogenje: "Milinte te szemét!Tipszmikszűté?"Tudni kell róla,hogy ő kaposvári,nagy Kaposvár drukker.Ám csapataink ezekben az években elkerülték egymást,amikor mi voltunk felsőbb osztályba akkor ők voltak lejebb és fordítva.Így a "randevú" nem jött létre.Ettől persze járhatott Csabi valamelyik Dunaújváros meccsen is,ha már a barátja volt a kapus.
2018 júniusában mi a Zselicben túráztunk Gergővel,Kaposvár volt a kiinduló pontunk és a végcélunk is...

Kaposvár gyönyörű!Imádjuk!

A gyönyörű várost hamar a szívünkbe zártuk.Úgy volt,hogy majd visszatérünk.Ez sajnos ugye a történtek miatt már lehetetlen...Ekkor azon a júniusi napon eszünkbe sem jutott Tipszmix Csabi.Elvoltunk mi foglalva a túrával amit rendkivül élveztünk.Csabi csillaga már ekkor leáldozóban volt,eltűnt a Trollfoci oldaláról is.Az a mendemonda járta,hogy börtönben van.Valóban így volt,valami régi drogügyei miatt sittelték le.Fogalmunk sem volt róla él-e,hal-e,mivan vele.De mondom eszünkbe sem jutott.Legalábbis a nap java részében.

Tipszmix Csabi otthona

Túránk végén visszaérkezve Kaposvárra még bőven volt időnk a vonatunk indulásáig.Gondoltuk Gergővel akkor sétálunk egyet a gyönyörű belvárosban.Így is lett,végig araszoltuk a szép utcákat.Bár ekkor már a nagy túra után fáradtak voltunk,de élveztük ezt is.A belváros egyik sétáló utcáján nem csak sétálók voltak,bizony egyes emberek itt bicikliztek is.Mondjuk végül is nagyon zavaró nem volt.

Tipszmix Csabi.Valószínűleg elöször és utoljára a blogomban

Az utcákat járva és a biciklizőket látva,egyszer csak megszólalt Gergő,mi lenne ha erre kerekezne Tipszmix Csabi?Szinte még végére sem ért a mondatnak két biciklis húzott el viszonylag lassú tempóban mellettünk.Mit ad isten az egyik éppen Tipszmix Csabi volt!Na mondom ilyen nincs...ilyen véletlen nem lehetséges..(valóban nem,valószínűleg Gergő agya,lelke megérezhette,hogy jön...).Csabi ott kerekezve ránk nézett mint aki sejti kik vagyunk aztán tekert tovább,annál is inkább mivel a másik bringán egy csinos nő tekert akivel éppen beszélgetett tekerés közben.Lehet épp a barátnője.Na de maga a dolog,az élmény,hogy láttuk a legendát...fenomenális volt!Gergő szokás szerint végigröhögte az egészet,ő sem hitte el,hogy mindez valóság,hogy éppen ez villan az agyába és erre éppen ott teker...

Ezen a helyen történt eme jeles esemény

Hát lényegében ennyi volt,de maga az élmény is gazdagitotta túrázásaink történetének emlékét.Ha Csabi tudja,hogy mi annak a csapatnak a szurkolói vagyunk amelynek kapuját egykor az ő legjobb barátja védte....lehet megállt volna,legalább köszönni.De így is jó volt ez.Maga ez a sztori aztán teljesen elfelejtödőtt,hogy most mi hozta elő nem tudom...talán Gergő a túlvilágról küldte át ezeket a gondolatokat,hisz a napokban kicsit amúgy is magam alatt voltam,legalább mosolyogjak valamin...

Csabi ugye ekkor már kiszabadult a börtönből.A rivalda fénybe viszont nem került vissza.Vagy maga a Trollfoci oldal felejtette el őt,vagy ő maga kérte,hogy legyen inkább csend körülötte.Minden jót kívánok neki innen is.
Mi nagyon bírtuk a buráját!

Szenna a csodálatos ékszerdoboz Somogyban

A közelmúlt zselici túrája mély nyomokat hagyott bennünk,hiszen számtalan eddig nem ismert új helyet fedeztünk fel és számtalan volt a látnivaló is és az élmény is.

Kiemelkedik ezekből Szenna a parányi kis somogyi falu és annak méltánytalanul alig látogatott skanzenja.Nézzük meg hát kicsit közelebbről e blog keretein belül,hisz ígéretet is tettem az ottaniaknak,hogy jó hírét viszem ennek a helynek!

Falu a faluban

Szenna egy kisközség Somogy megyében a kaposvári járásban.

Földrajzilag a Zselic része,Kaposvártól 8km-re délnyugatra terül el.Területének egy része a Zselici Tájvédelmi Körzethez tartózik.A XVI.századi oklevelek Zana,illetve Zenna írásmóddal is emlitik a kaposvári vár tartozékaként.

1715 körül az Esterházy család birtokába került.A reformáció terjedésével a falu lakói elöször evangélikusok voltak,majd csatlakoztak a reformátusokhoz.Első templomuk az 1600-as években épült.A települést közel 800-an lakják.

Fő nevezetessége természetesen a szabadtéri néprajzi múzeum - azaz a skanzen.

Ez a mai bejegyzésem témája.

Csodálatos porták a skanzenben

A Szennai Skanzen, a Zselic kapujában, Kaposvártól 8 km-re található. Az országban egyedülálló módon egy élő falu közepén jött létre. Célja Belső-Somogy és a Zselicség népi építészetének, lakáskultúrájának és életmódjának bemutatása a 19. század közepétől a 20. század első feléig eredeti, áttelepített épületekkel, hiteles tárgyakkal. Az áttelepítés a hitelesség igényével, az eredeti faelemek lehető legnagyobb mértékű megtartásával, a hagyományos anyagok és technika alkalmazásával történt. 

Az első lakóépületet 1975-76-ban telepítették át, és 1978-ban nyitották meg. Jelenleg öt porta áll az egy utcából álló, múltidéző épületsoron.(én mintha hatot számoltam volna)

 A lakóházakon és a hozzájuk tartozó gazdasági épületeken kívül több pince, présház és a megye vallási sokszínűségét bemutató szakrális építmények is megtekinthetők. A múzeum területén található Somogy egyik legszebb műemléke, az 1785-ben népi barokk stílusban épült festett, kazettás mennyezetű református templom, mely igazi ékköve a megyének. A templom máig aktív szerepet tölt be a falu életében. A Szennai Skanzen az épületek sikeres és hitelese újra telepítéséért 1982-ben megkapta az Európa-Nostra Díjat.

Hát nem gyönyörü?

Élő múzeumi helyszíneinken a látogatók nemcsak megtekinthetik Somogy sokszínű kulturális örökségét, hanem át is élhetik azt. Megismerkedhetnek a tradicionális somogyi gasztronómiával, a kiskertek művelésével, a mindennapos asszonyi feladatokkal, a gyógynövények felhasználásával, és kipróbálhatják a hagyományos népi játékokat. Céljuk, hogy bemutassák a hagyományos tudás ma is használható elemeit és a közösségi kultúra értékeit. Rendezvényeiken, múzeumpedagógiai foglalkozásainkon és élő múzeumi helyszíneinken olyan praktikus tudást közvetítenek, melyet bárki felhasználhat környezete átalakításához, jobbá tételéhez.

Templom és temető a skanzen másik felén

Ott jártunkkor szembetünő volt a közöny...mintha senkit sem érdekelt volna itt ez a gyöngyszem,hiszen rajtunk kivül nem volt ott senki...(késöbb jöttek ugyan páran,de ez még édeskevés) Valóban ennyire nem érdekli a ma emberét az ilyesmi,vagy csak mi jöttünk rossz időpontban?Egy júniusi vasárnapi koradélután aligha lehet rossz időpont...

A ma embere vagy dolgozik ezerrel,vagy...nyomja a kütyüket az okostelefonokat,számítógépeket,konzolokat stb...kiveszik belöle az érdeklödés a külvilág íránt,hiszen a világot számára a facebook jelenti... Közben pedig lemarad a valós értékekről amelyek itt vannak a szemünk elött,bármerre is indulunk...

A szennai skanzen méltó arra,hogy legalább egyszer életedben felemeld a segged és elgyere ide megnézni!Miközben Thaiföldről meg a horvát tengerpartról posztolsz valójában szegény maradsz egészen addig amíg az ilyen helyeket is fel nem keresed....

Mégegyszer a filmünk a zselici túránkról:

felhasznált források: Wikipédia,Szenna község weboldala

Kaposvár a mi szemünkkel

A minap teljesitettük első zselici túránkat.Teljesen ismeretlen területre érkeztünk,hisz korábban sosem jártunk erre. A kirándulás a túra nagyon sok új élményt adott,tele volt kalanddal.Csodás helyeket ismertünk meg.A kirándulás központja Kaposvár volt.Innen indult és ide érkezett a túra.A város az első perctől kezdve a meglepetés erejével hatott ránk.Talán ki is mondhatom azt,hogy eddig ez volt a legszebb város amelyben valaha is jártunk!

Sétáló utca a belvárosban

Mint minden magyar városnak,ennek is csökken a lakossága.A várost jelenleg alig többen mint 62 ezren lakják,ez kevesebb mint saját városom Dunaújváros lakossága a nyolcvanas évek végén.

Mi vonattal érkeztünk Kaposvárra és a vasútállomáshoz igen közel van a belváros.Szinte rögtön ápolt csodaszép utcák vezetnek be oda.Nem akarok most kitérni külön-külön a nevezetességekre,de a főtér alighanem az ország egyik legszebb főtere,a városházával a templommal a sok-sok szökőkúttal,szobrokkal.

Öröm volt itt sétálgatni,ám mi túrázni indultunk.Azonban úgy döntöttünk a túra végeztével visszatérünk még a városba és sétálunk egy nagyot.

A városháza (a tornyos)

Túránk a városból kifelé annak déli részén vezetett.Itt átszelte a várost a 67-es út,amiröl Cipő is énekel ismert dalában.Aztán itt már zömében kertes házak voltak,amolyan kertvárosi részhez hasonlított leginkább.Itt szelte át a várost a Kapos folyó is,amely itt még meglehetösen ócskának tűnt...(feljebb Pincehelynél már nagyon szép).A folyó partja viszont nem tűnt olyan nagyon ápoltnak,de ez az egyetlen rossz dolog amit a város szemére vethetek.Ám a déli részen volt csodaszép park,kiérve a városból pedig tó is.

"Ha magányos vagy,csak ülj le mellém,suttogd el minden titkodat.
Én ígérem,hogy hallgatok,s nem árulom el azokat"

Visszaérve Kaposvárra,annak dél-nyugati részén egy fantasztikus parkerdőn vezetett az út.Itt is volt tó,nem is egy.Majd kicsit a 67-es út mentén jöttünk be a városba.Persze itt sem hiányozhat a pláza meg a multi áruházak,de minket ezek most nem érdekeltek.

Nyugat felöl jöttünk be a belvárosba.Innen is csodás utcák vezettek be.

Aztán elindultunk sétálni kelet felé.Szembeszökő volt a városban a rengeteg szökőkút,a rengeteg szobor.Sok vendéglátóhely,fagyizó.Volt ívókút is.Mondták is nekünk,hogy Kaposváron nem szomjazik az ember.

Kaposváron nem szomjazik az ember

Egy kicsit kitudtunk lesni a belvároson kivülre is,ott is szépnek és rendezettnek tűnt minden,bár a város északi részére nem jutottunk most el.

Persze láttuk még a megyeházát is,az éppen felújítás alatt álló Csiki Gergely színházat,arébb pedig a Rákóczi stadion is feltűnt.

Szóval igy az első randevún úgy tűnt a várossal minden rendben.

Persze biztos vannak árnyoldalai a településnek,de hazafelé arról beszélgettünk,hogy

akár el is tudnánk képzelni itt az életünket.

A főtemplom

Ha egészségünk engedi,egész biztosan visszajövünk még,hisz a városba szinte beleszerettünk.Van még bőven felfedezni való a városban és környékén is.

A várostól délre ott a Zselic a milliónyi titkaival,északra pedig ott a Desedai tó,amelynek megkerülése már felér egy komolyabb túrával.

Szóval Kaposvár és a környéke gyönyörü!

Mindenkinek ajánlom,aki még nem járt erre!

A magyar Sóhajok hídja....

Elöször a Zselicben

Ahogy azt korábbi bejegyzésemben jeleztem,némileg átcseréltük a nyár bakancslistás túráit,így most júniusban keltünk útra a Zselicbe.Izgatottan vártuk a napot,hiszen egy olyan helyre tartottunk ahol még sosem jártunk.Meglehetősen rossz időt mondtak szombatra,így a túrát átraktuk vasárnapra.Mint utólag kiderült ez jó döntés volt.Vasárnap hajnalban keltünk útra vonattal Kaposvárra amely a nagy távolság ellenére kitünöen elérhető.Csak egy icipicvel kellett többet utazni mint három óra hossza.E tekintetben veri is a nála közelebb lévő Pécset pl.Sima volt az út odafelé,így 3/4 kilenckor már a leszálláshoz készülödtünk Kaposváron.

Kaposvár szebb mint gondoltuk

Kaposvár városába szinte azonnal beleszerettünk.Egy csodálatosan szép város köszönt szembe már az első métereken.Úgy döntöttünk,mielött nekivágunk a túrának,besétálunk a közeli főtérig.Érdemes volt,mert itt is csodás volt minden.Nem is értettem miért nem volt eddig érdeklödésünk körében Kaposvár.Egy gyönyörü ékszerdoboz volt a város,rengeteg münködő szökőkúttal,fantasztikus szobrokkal,sétálóutcákkal,csodás házakkal.Öröm volt a séta minden méteren.Na de túrázni jöttünk.Úgy határoztunk ha időben végzünk akkor visszajövünk még a városba sétálni egyet.Elindultunk hát immár a jelzett útakon.

Kaposvár főterén

A jelzés bevezetett a város egyik zöld parkjába a Cseri parkba.Innen inditottuk hivatalosan a túrát,ám mielött nekivágtunk,a csodás zöld környezetben megreggeliztünk.Elindulva a jelzés még a város déli részén vezetett át,itt már kertes házak voltak.Aztán kiértünk végre a Zselic területére.Ugye mindenki tudja,hogy a Zselic a Dunántúli dombság egyik része?Baranya-Somogy megye határvidékén fekszik meglehetösen nagy területen,a Mecsektől nyugatra,Kaposvártól délre,Szigetvártól északra.Telis tele 300 méter körüli csúcsokkal.Legmagasabb pontjáról egyenlöre nincsenek infóim.A jelzés kertek,üdülök mellett haladt,majd elért végre egy újabb csodás helyre: a Töröcskei-tóhoz.

A Töröcskei-tó

Pár száz méter hosszú volt a tó,körbe vették a jelzett utak,mi mentünk tovább egyenesen.Egy szép Zselici völgyben találtuk magunkat.A szép helyen sem a jelzésekkel,sem az útak minöségével nem volt bajunk.Ám korai volt az ez iránt érzett örömünk,mert hamarosan változott a helyzet...Az út a völgy végén belefutott egy meglehetösen nagy csalán mezőben.Az ekkor már zöld jelzés vállig érő csalánokon vezett tovább...Nem volt egyszerü ezeken átverekedni magunkat.Szerencsére a csalános rész nem tartott tovább kétszáz méternél.Itt beértünk végre egy erdőbe,így nem ért a forró napsütés,de így is elég nagy fülledtség volt.

Felfelé

Itt kezdödött az emelkedés a dombra.Nagyjából 300 méternek becsültük ennek a dombnak a magasságát.Annak ellenére,hogy jó volt az út és nem volt durva emelkedö,ez most valahogy sokat kivett belölünk.A fülledtség számlájára írtuk ezt.Odafenn még jódarabig az erdőben haladtunk,aztán két felé ment az út az eddig kiváló jelzések pedig elvesztek...Elindultuk a szimpatikusabbnak vélt úton.Egy szarvas ugrott ki az út melletti búzemezőből...a kilátás pedig fenetikus volt nyugat felé...Ám nem ez volt a jó út...

Hiába a csodás táj,nem ez a jó út

Visszamentünk hát az elágazáshoz és elindultunk a másik úton.Sokáig ezen sem láttuk az elveszett zöld jelzést,aztán egy fán a bokrok mögött megbújva észrevettük.Ez a másik volt tehát a jó út.Ezen haladva újra elvesztettük a jelzést.Ugyanis ahogy mentünk piros jelzést véltünk látni.Nekünk pedig a piros abszolúlt nem kellett,mi a Szennára vezető zöldön akartunk haladni.Hova tűnt tehát a zöld jelzés?Ekkor nem volt már mit tenni,elökellett venni a telefonos alkalmazást,amelyet az akut kímélvén nem akartam használni,de nem volt mit tenni.Ez aztán megmutatta nekünk,hogy a zöld jelzés valahol háromszáz méterrel ezelött lefordult jobbra.Visszamentünk hát,megtaláltul a leágazást.Persze itt sem jelezte semmi,hogy melyik a jó út.Ez a leágazás amúgy is egy alig észrevehető út volt.Szomorúan állapítottam meg,hogy a Zselic lesüllyedt itt a Tolnai-hegyhát szintjére.Ugyanis eddigi túrázásaink során ott voltak a leggyengébbek a jelzések.

Az első vadászles,itt vesztettük el újra a jelzést

Na de a lényeg,hogy újra ráleltünk a helyes útra amely itt újra bevezetett egy hüvös erdőbe és immárr ereszkedtünk lefelé a domb másik oldalán.Kellemes szakasz volt ez,tán itt nem izzadtunk elöször a túra során.Leérve vadászlesek garmadája köszönt szembe,ezek elcsodálkozva ismét elvesztettük a jelzést...ezen a túrán immár harmadszor.Nem is tudom mi lehetett ennek az oka,a nagy fülledt melegben mi nem voltunk a toppon vagy valóban a rossz felfestések?Újra az alkalmazást hívtuk segitségül és ez újfent visszavezetett minket a jelzésre.Szerencsére ezekután már nem vesztettük el többé a jelzést.

Onnan szemből jöttünk le,de itt megyünk fel ahol már nincs erdő,csak meleg...

Ismét egy völgyben voltunk.Szenna már nem lehetett messze,ám valahogy mintha nem akaródzott volna neki közelebb kerülni.A völgy másik oldalán újra emelkedö következett,de itt már nem védtek a fák,nem volt erdő...A durva melegben erős uvb sugárzás közepette rendkivül szenvedtünk ezen a szakaszon és Szenna még mindig nem volt sehol...azthittem sosem érünk oda.Aztán kínkeservesen mégis elértük az apró Somogy megyei falucskát Szennát.Kedves emberek köszöntek szembe,érdeklödtek honnan jövünk,hova tartunk.Majd odaértünk a Skanzenhez.Ezért jöttünk.Szerencsére a bejáratnál ahol a jegyeket vettük hideg üditő is volt,így mielött beléptünk volna a szentélybe egy fa alatt egy hüvös helyen tökig izzadva elfogyasztottuk azokat.

A Szennai skanzen

A Szennai skanzen vagy ha úgy jobban tetszik,a néprajzi múzeum gyönyörü volt.Amit szomorúan konstatáltam az az volt,hogy rajtunk kivül nem volt itt senki...Vasárnap volt kicsivel dél után,úgy gondoltam ez a hely azért ennél többet érdemel.Aztán jöttek páran,de messze nem volt az a tömeg amit elözetesen mi vártunk.A skanzen egy utcácska pár házzal,a másik oldalán szép templommal,istálókkal.Minden házba belehetett menni,minden portán szét lehetett nézni.Valóban gyönyörü volt az 1978-ban létrehozott múzeum.Élveztük az itt tartozkódás minden percét.

Az egyik porta teraszán

Gergő a skanzenben

A templom is varázslatos volt,oda is belehett menni,Kellemes hüvös és meghittség volt odabenn.Magával ragadott a hely békéje.Mellette egy kis temető volt csupa-csupa régi sírokkal.Majd visszamenve az egyik portánál találtunk egy vendégkönyvet is,amelybe ha már eljutottunk ide bele is írtunk.Valóban nagyon csodálatos volt itt minden,maradtam volna itt még akár órákig is,de nekünk vissza is kellett jutnunk Kaposvárra,így nehéz szívvel hagytuk itt ezt a csodálatos helyet.

Írka a vendégkönyvbe

Ima...

Kiérve a skanzenből Szenna főutcáján elkezdtünk keresni egy kocsmát,hogy iszunk egy jó hideg sört (Gergő üditöt) mielött folytatnánk az utat.Ám nem volt már itt semmi kocsma.Így visszamentünk a skanzeni jegyárushoz és itt vettünk hideg üditöt.Mentünk kifelé a faluból a fő utcán,különféle emlékmüvek köszöntek szembe,itt is volt egy Emese álma szobor mint anno Dinnyésem.Azthittem csak ott van az országban ilyen,de itt is volt,igaz sokkal kisebb kiadásban.Kiérve Szennáról,úgy döntöttünk nem megyünk vissza a dombokra hanem az országúton megyünk át Kaposzerdahelyre.Úgy lett volna 5-6km,így nem volt egy sem.Meglehetősen közel volt egymáshoz a két település.Szerencsére.

Kaposszerdahely

Itt Kaposzerdahelyen aztán találtunk végre egy kocsmát amely nyitva is volt.Rögtön neki is estem egy atomhideg sörnek végre.Mennyei volt...Kicsit megpihenve itt folytattuk a túrát.A kocsma neve amúgy érdekes volt:Nevesincs kocsma.A település belterületén aztán újra ráleltünk a jelzett útakra.Innen már a piros+ vezetett tovább,be egészen Kaposvár főteréig.

Kiérve Szerdahelyről a jelzés bevitt a Kaposvár melleti Tókaji parkerdőbe.Végre újra hüvösön mentünk.Itt lényegében szinten ment az út a hüvösben,így ez a szakasz kellemes volt.Tavakhoz értünk.Négy óra elmúlt már,reggel kilenc után indultunk és még nem volt vége.Az egyik szépséges tavacskánál elfogyasztottuk a maradék ennivalónkat.

Pazar kis tavacska a Tókaji erdőben

Tovább indulva a parkerdőben hamar Kaposvár területén találtuk magunkat újra.Kiérve az erdőből újra dombot kellett mászni ami normál körülmények között meg sem kottyan.Ám most a 32 fokos napsütéses fülledt melegben ez nem volt könnyü.Felérve újra Kaposvárnak valami kertvárosi részén lehettünk.Már utcákon vezetett a jelzés,majd beért egy erdőbe,ahol lefelé kellett menni.Aztán leértünk és ott találtuk magunkat újra a Cseri parkban ahonnan lényegében indultunk.Na akkor kövezkezett egy újabb pihenő egy hüvös helyen,levetettük a bakancsainkat is,hagy szellözőn a lábunk.Öt óra elmúlt a vonatig még volt kér óránk,elindultunk hát mégegyszer a városban kicsit körülnézni.

A csodálatos Kaposvár

Beérve a városba újra megállípitottuk,hogy ez egy gyönyörü város.Sőt...lehet ez a legszebb város amelyben valaha is jártunk...Így hát a vasárnap késő délutáni nagy melegben is élmény volt a város utcáin bóklászni.Még a hírhedt Tippmix Csabival is találkoztunk aki kaposvári.Kedvesek voltak a helyiek,akik mondták,hogy Kaposváron nem maradunk szomjasak amikor arról érdeklödtünk ez egyik kis kútnál,hogy ívóvíz-e.Aztán telt-múlt az idő visszakellett menni a vasútállomásra.

A szökőkútak városa

Kellemes emlékekkel a szívünkben búcsúztunk el Kaposvártól.A városba tényleg beleszerettünk.A Zselic is hozta a kötelezőt,meglehetösen szép tájegysége az országnak.A jelzésekkel itt-ott voltak ugyan gondjaink,de az összkép pozitívra sikerült.Megismertünk egy eddig számunkra ismeretlen helyet,gyalogoltunk vagy húsz kilométert a höségben.Úgy gondolom mindenképpen visszatértünk még Kaposvárra és a Zselicbe is amely egy új kiaknázatlan terület számunkra,ráadásul könnyen elérhető.Elképzelhető tehát a jövőbeni bakancslistáinkban szerepel majd a Zselic.

Az útvonal