Az őszi erdő minden évben megújuló csodálatos színjátéka a lombhullatás. Szinte a szemünk előtt, napról napra színesednek a levelek, változnak fokozatosan sárgára, vörhenyesre vagy éppen barnára. De amíg idáig eljutnak, a színek ezerféle finom árnyalatát csodálhatjuk meg.Ez számomra az év legszebb időszaka.
Megkezdödőtt az őszi színjáték
Ilyenkor az erdő a madárvonulás lázában ég. Mindenütt tollas utasok nyüzsögnek, fent a magas ágak között éppen úgy, mint a bokrok alatt. Szeptemberben mindenütt érik a fekete bodza. Bogyói ezernyi madárnak kínálnak ízletes táplálékot.
A növények és az állatok felkészülnek a kemény télre. A sün férgek, bogarak és más apró élőlények után kutat az avarban. A mókus is leereszkedik a magasból, és makkok után keresgél. Hangosan bőgnek a szarvasbikák. De november elejére a csodálatos erdei orgonakoncert fokozatosan elhallgat. Az őznek vastag téli csuhája nő a nyári helyett, és sorolhatnám tovább, tovább...
Lassan a zöld tovatűnik,jön a sárga az arany és mindenféle tarkabarka...
A csodálatos őszi erdőben gyűjthettek leveleket, tollakat és terméseket. Ha csöndben megálltok egy vaskos fatörzs védelmében, hallani fogjátok az avarban keresgető, magok után kutató állatok zörejét is. Ha elég óvatosak vagytok, előcsalogathatjátok rejtekükből és megfigyelhetitek a főként éjszaka tevékenykedő rágcsálókat is.
Körülöttetek a természet, csak fel kell fedeznetek!
Fokozatosan őszi ruhára vált a természet
Az év legszebb hónapja következik.Ilyentájt a legeslegjobb túrázni és ha szerencséje van az embernek ilyenkor vannak a legjobb túraidők is!Semmihez sem fogható érzés a csodás őszi színjátékot produkáló erdőben sétálni.Az ember lelke ilyenkor itt felszabadul,megnyugszik.Különösen október vége felé a legpazarabb a természet.
A tavalyihoz hasonlóan igyekszünk az idén is kihasználni az alkalmat és minél több időt a természetben tölteni.Szerintem aki ezt olvassa mindenki cselekedjen hasonlóan,egész biztosan nem fog csalódni az őszi színjátékban.A finálé?A finálé az a pont amikor már több levél lesz a földön mint a fákon.Tavalyelőtt ez november 8.-a volt,tavaly november 1-2.Idén?
Talán akad rendszeres olvasó,az biztosan emlékszik arra a bejegyzésemre ahol a jó Istennek az volt a dolga,hogy óvja a Királynőt (ha nem tudod miről van szó itt megnézheted ).Úrunk és teremtőnk megfelelően végezte a dolgát akkor bár túl nehéz dolga nem akadt,főleg úgy,hogy a dologra én is rásegítettem anno.Mégpedig azzal,hogy a Királynő számára egy olyan túrát választottam amelyen én már előtte két évvel jártam.Ez a bejegyzés ennek a két évvel ezelőtti túrának az eseményeit foglalja össze.Persze alig-alig emlékszem már belőle valamire.A képek nem az eredetiek,de ezeken a helyszíneken készültek!
Visegrád
Persze mit tudtam én akkor még belőle,hogy két év múlva lesz egy Királynő... Nem ezért vágtunk neki,hogy majd előkészítjük a terepet,egyszerűen egy klassz túrát akartunk tenni egy klassz útvonalon.Akkori legjobb cimborámmal vágtunk neki a túrának.Budapesten még az Árpád-hídi buszállomásról indultak Visegrádra a buszok.Hamar kiértünk a festői Dunakanyarba.Úgyanúgy mint ahogy majd két évvel később is,a helyi hajóállomásról indítottuk a túrát.A palotára most sem szántunk időt.Fura,de ezen sorok írása közben döbbenek rá,hogy a palotában csak egyszer jártam,utána mindig minden egyes túrán kihagytuk...na jó legközelebb ha erre járok bemegyek.
A Salamon torony
A Salamon torony viszont kihagyhatatlan volt,annál is inkább mivel itt vezet át az út.Jut eszembe magába a toronyban fent még sohasem voltam...ennek is ideje lenne már.Aztán,hogy innen,hogy jöttünk fel a várig az nincs már meg elmémben,de valami halványan dereng,hogy nem a jelzett útakon.A várba benéztünk persze,ezt viszont sose hagyom ki ha erre járok!Ekkor voltam másodszor a várban.Március közepe volt és jó volt az idő is.Még a régi Szmena fényképezőkkel fotózkodtunk.Még gondolatban sem léteztek digitális gépek...ja ha nem mondtam volna,az időpont 1989 március...A vár után sokat nem kellett variálni,rááltunk az országos kékre amely majd elvisz útunk végcéljáig Pilisszentlászlóig.
A vár után adja magát a kék jelzés
Az út addig nagyban a gerincen vezet,persze hol le,hol fel,de igazán le és fel nem kell menni.Végig olyan 4-500 méteres átlag magasságokon haladunk.Végig jól járható és akkoriban ugyan voltak problémáink a Visegrádi-hegység jelzéseit illetően,ez az út mégis végig kifogástalanul fel volt festve.Már akkor.Mi ekkor március közepén még nem fedeztünk fel hóvirágot,ez azért furcsa mer két év múlva ugyanekkor amikor majd a Királynővel járok erre,ő csokor számra szedi...Halványan emlékszem az útvonalra,amely sokszor az erdőben haladt.Amire emlékszem az a Moli pihenő,úgy mint majd a Királynővel két év múlva,most is itt tartottuk a kajaszünettel egybekötött pihenőnket.
Erdei pihenő (nem a Moli)
Innen emlékezem szerint valamennyire belátni a környéket.Nem igazán emlékszem rá miket láthattunk,de valószinüleg szembe köszönhetett a Prédikálószék (ahova majd 28 év múlva jutok csak el) és a Dunakanyar egy szelete.A Moli pihenőnél lévő hely/hegy amúgy a Barát-halom és 526 méteres magasságban vagyunk itt.Ezután következett az Őr-hegy és az Urak asztala amelyek mellett csak elhaladtunk igaz meglehetősen magasan.Aztán jöttek a rétek: az Ötszögű-rét,a Palócki-rét és a Pap-rét.A Palócki-rétnél csatlakozott be a piros jelzés is,így a két jelzés innentől kezdve együtt haladt.A Pap-réthez már lekellett ereszkedni a hegyről valamelyest.
Itt jön be a piros
Pap-rét
Volt amúgy egy pont túraközben ahol eltévedtünk kicsit.Semmi más oka nem volt,mint az,hogy valaki elforgatott egy útjelző táblát és az nem a megfelelő irányba mutatott.Hamar rájöttünk a turpisságra...Érdekes mert két évvel később úgyanígy jártunk,de az,hogy pont ugyanitt-e arra nem emlékszem már.A Pap-rét után következett egy újabb ezúttal kicsit tekintélyesebb emelkedő az 590 méteres Szent László-hegyre.Akkor fiatalon ez nem jelentett különösebb problémát.Majd miután felértünk jött a végső ereszkedés Pilisszentlászlóra.
Már együtt a pirossal
Pilisszentlászlóból nem sok minden van meg.Ekkor jártam itt elöször majd a Királynővel két évvel később.Azóta se...Ezt is ideje lenne már frissiteni...Szóval szinte semmi sincs meg emlékeimben a faluról,talán csak egy buszmegálló képe ahol felszálltunk a busza.Alighanem a túra ennél a buszmegállónál végződhetett.A túlnyomó rész a gerincen haladó túra ekkor nem jelentett különösebb nehézséget és látványokban gazdag volt.
Pilisszentlászló
Így hát kellemes emlékekkel tértünk haza,sokáig bennem volt ez a túra.Tudtam,hogy egy egészen jó,látványos útvonal ez itt.Így amikor két évvel később a sors megajándékozott egy Királynői túrával,tudtam már,hogy melyiket kell választani.Jól sikerült ez is az is.Azóta nem jártam ezen a túrán,talán mostanság egyszer Gergővel is elvetödünk erre,ő még nem jár itt úgysem,nekem meg jóleshet majd kicsit visszaemlékezni az örökre emlékezetes túrákra...
Ismét egy régi kirándulás jutott eszembe amiről még nem írtam.Az időpont 1998 nyár,annak is a vége felé.Az augusztus 20.-i tűzéjáték után másnap reggel indultunk a Mecsekbe,Szászvárra nyaralni nagybátyámékhoz Sándorékhoz.Úgy terveztem a lehető legtöbb időt töltöm majd kint a természet lágy ölén,a Nyárádi kunyhó és környékén.Ám ember tervez isten végez... a sors alaposan keresztülhúzta számításaimat és a kellemesnek induló nyaralás szinte rémálom lett.Na azért nem éppen a szó legszorosabb értelmében,de keserű szájizzel tértünk haza.Mégpedig azért mert 1998 agusztus 21.-vel kezdödő hetének szinte minden napján szakadt az eső...
Felszálló pára az esős Mecsekben
Na és nem kicsit...mindennap alapos kiadós eső volt,ami szobafogságra ítélt minket.
Leendő nejemmel jöttünk ekkor ide és hát hiába volt Sándorék vendégszeretete,már kezdtünk unni a banánt.Emlékezetem szerint hétfőn érkeztünk és csütörtökre lett olyan idő,hogy ki lehetett mozdulni kicsit.Másnap péntekre újabb esőket jósoltak.Így az egyetlen valamire való napot nem akartuk kihagyni...de ki a hegyekbe menni lehetetlenségnek tűnt.A három napos esőzések után aligha lehett volna sár mentes útakra lelni.Evett is a penész,nem kicsit..Mi legyen hát?Úgy döntöttünk jobb híján elmegyünk a közeli Komlóra.Buszra ültünk hát és elindultunk...
Komló-Zobákpuszta
Úgy tünt ezen az egy napon legalább azért jó idő lesz.A következő probléma már a buszon adódott...kiderült,hogy az nem megy be Komlóra,hanem Zobákpusztán áll csak meg,úgy megy tovább Pécsre.Zobákpuszta Komló egyik külső része a várostól nagyjából 5-6 km-re keletre.Ismerős lehet néhány korábbi bejegyzésemből,hisz néhány túránknak ez volt a végállomása.No sebaj,majd Zobákpusztáról legyalogolunk Komlóra,legalább kicsit olyan lesz mintha túráznánk...mégha végig a betonúton is megyünk.Leszállva Zobákpusztán elindultunk hát Komló felé.Végig lefelé vezetett az út legalább...
Megérkezés Komlóra
Minden helységnév táblánál fotó
Hamar elértünk a Komló városát jelző táblát,ahol fotózkodtunk.Már akkor megvolt az a jó szokásom,hogy minden olyan helyen csinálunk képet ahol valamilyen helységnév tábla van.Az út aztán kanyargósan mondhatni szerpentín szerűen vezetett le a városba.Helyenkén remek rálátást bíztosítva a mecseki tájak felé.Valami emlékmű is útunkba került,de arra már nem emlékszem,hogy ez most szabadság-emlékmű volt-e vagy pedig bányász.Haladva lefelé alighanem a helyi tezsvírek házai mellett haladhattunk el,hisz nem sok fehér embert láttunk...szerencsére semmiféle inzultus nem ért minket.
Lefelé jövet
Sosem szerettem betonon túrázni.Nem is jó.Hosszabb túrákon kikészíti az ember lábát,nem olyan mint az erdei útak.Így meglehetősen kifáradva érkeztünk be a város központjába.Én ekkora már sokadszorra voltam itt,leendő nejem pedig ekkor volt elöször.Nekem sok újat nem tudott mutatni a város,de mindig is kedveltem ezt a települést így jól esett itt lenni újra.A dombokra és völgyekbe épült város szerintem az ország egyik legszebb városa.Bár nincs jó híre.Manapság már nem nagyon van erre munkalehetőség,egyre többen költőznek el,egyre több a színesfém gyüjtő tezsvír...Ekkor 98 nyarán ez még nem is tűnt oly vészesnek,de mindenképp lehetett érezni az elő szelét.
Virágos Komló
A város (alighanem) fő utcáján sétálgattunk,erdő és völgyek helyett a kirakatokat csodáltuk.A város szép virágos parkjai viszont kellemesek voltak.Felmentünk valami dombra ahol sétány volt,padokkal és remek kilátásokkal a városra.Erre felé is volt valami emlékmű tán a felszabadulási(?) már nem emlékszem,lehet vagy a bányász.A dombos séta után lementünk vissza a központba,valahol ettünk,hogy mit meg hol az már nincs meg.Bementünk egy áruházba majd újfent a városba sétálgattunk.Felmentünk egy darabon a szemközti hegyre is.Onnan is király volt a rálátás a szép városra.
Komló napjainkban
Aztán már nem emlékszem,hogy mentünk-e valahova,biztosan.Délután ültünk buszra.Szerencsére nem kellett visszamenni Zobákpusztára,volt a városból busz Szászvárra.A 98-as nyaralásnak egyetlen valamire való napja tehát így zajlott.Azóta se jártam Komlón úgy,hogy csak a városba bóklászni.Átszállni,átutazni voltam csak erre.Lehetséges,hogy a közeljövőben újra felkeresem ezt a szép várost,hisz bentvan a kedvenceim között.
A közelmúltban újra eljutottam egyik kedvenc helyemre Somoskőre.Az erről készült bejegyzésem ezen a helyen olvasható.Jártam már itt többször az elmúlt évtizedben és a sok élmény mellett ami itt ért,mindig figyelmes lettem egy táblára amely ott áll a Somoskői vár alatt a Petőfi ligetben és a hazatérés napjáról emlékezik meg.Mindig is jobban utána akartam nézni a történetnek,de valahogy mindig elmaradt.Most erőt vettem magamon és utána néztem a dolgoknak.Megérte.A végére mire összeszedtem minden infot,már nem tudtam könnyek nélkül végignézni a Somoskőújfalu hazatérése videót,amely a bejegyzésem alján látható...
A felemelő eseményre emlékeztető tábla Somoskőn
Nehéz elindulni vele,hogy hol is kezdödjön ez a lebilincselő történet.Főhösünk Dr.Krepuska Géza 1861 szeptember 5-én született.E blog kevés hozzá,hogy ennek a fantasztikus embernek a teljes életművét leírjam.Próbálom a lényeget kiemelni: 1888-ban végezte el az egyetem orvosi karát.A fülgyógyászatra specializálta magát, 1898-ban a magántanári képesítést is megszerezte.Szakmai munkáját elismerve ún. „fő” tanszékké (belgyógyászat, sebészet rangjára) léptették elő a fülészetet, őt nevezve ki Magyarország első fülészeti tanszékvezető egyetemi tanárává. (Egyben ő volt az utolsó fülész klinikavezető is, mert őt már orr-, fül-, gégész tanszékvezetők követték.).A magyar Otológiai Szakosztálynak alapító tagja, majd évtizedekig elnöke, később örökös, tiszteletbeli elnöke volt.Előadásai, több mint 100 dolgozata nagyon nagy mértékben visszaszorították a füleredetű halálozást és a süketséget.Több fülbetegséget ő írt le a világon először,több mint 100.000 beteget gyógyított, 6000 agyműtétet hajtott végre.1932-ben munkásságát a legnagyobb magyar orvosi kitüntetéssel – a magyar orvosi „Nobel Díjnak” emlegetett –Balassa emlékéremmel jutalmazták.Nyugdíjazásakor pedig Horthy Miklós, Magyarország kormányzója az államfői elismerés kifejezése-ként aSignum Laudis érdemrenddel tüntette ki.Az 1936-ban írtFülgyógyászat című tankönyve ma is keresett.
Mindez csak töredéke életének,hiszen sok más területen is maradandót alkotott!
A hösök köztünk éltek...Dr.Krepuska Géza
Az ő nevéhez füzödik pl. a Cabernet bor magyarországi elterjedése.
Pestszentimrén felépítette Magyarország első beton épületét,ez a Krepuska kastény,ipartörténeti emlék.Kiválóan hegedült és brácsázott.Kilenc (!) gyermeket nevelt.
Rengeteg minden fűzödik még hozzá,ám élete fő műve mégis az lehetett,hogy két magyar falut Somoskőt és Somoskőújfalut "hazahozta".Erről az egészen elképesztő és szívetmelengető történetről szól a mai bejegyzésem amely ezúttal nem (csak) orvosi munkásságáról,polihisztori tevékenységéről ír,hanem emberi nagyságáról mely előtt fejet hajthat a ma embere,s példaképe lehet a ma ifjúságának...
Emlékműve Somoskőn a vár alatt
Az 1920-as trianoni békediktátum a Karancs-Medves-vidéken, Salgótarjántól északra, Somoskő és Somoskőújfalutól délre húzta meg Magyarország új határát. Tehát a döntés értelmében Somoskő és Somoskőújfalu is Csehszlovákiához került, a környék számos, jelentős szén- és bazaltbányájával együtt. Egy különleges, egészen egyedülálló eset folytán azonban e két falu sorsa ezután kivételesen szerencsés módon alakult.
Dr. Krepuska Géza, a polihisztor fülészorvos, akkoriban egyedülálló műtéti technikájával nem csupán számos betege hallását mentette meg, de a sokat átkozott trianoni határokon is igazított egyet.
A várat nem sikerült megmenteni...de így is nagy szó,hogy az a határ nem
kilométerekkel délebbre került....
Történt ugyanis a következő évben, hogy a budapesti antantbizottság egyik angol tagját, amikor (valami életveszélyes fül- vagy gégeproblémával) megbetegedett, a legjobb pesti szakemberhez, dr. Krepuska Gézához, a Rókus kórház fül-orr-gégész professzorához ajánlották be. Krepuska Géza pedig nem csak hogy Nógrád vármegyében töltötte gyermekkorát, de történetesen éppen azon fővárosi befektetők közé tartozott, akiknek birtoka volt (egy kis bányával együtt) Somoskő-Somoskőújfalu környékén, ahol szerény, virágzó gazdaságot létesített, valamint ahol ásvány- és kőzetgyűjtői szenvedélyének is hódolhatott. Ezért Krepuskát érthető módon nagyon megviselte, mikor a tragikus trianoni döntés következtében még személyes sérelem is érte, hiszen ezáltal „külföldre” került kedves somoskőújfalui birtoka és kedves ismerősei is…
Igazi hösök...
Visszatérve az antantbizottság tagjára: a beteg eljutott Krepuskához, aki sikeresen meggyógyította az angol tisztet; közben pedig elpanaszolta neki is somoskőújfalui birtoka elvesztésének sajnálatos történetét, és rábeszélte páciensét, hogy jöjjön el vele a korábbi birtokra. Az angol tiszt elfogadta a meghívást és egy antantbizottsággal együtt Somoskőújfalura látogatott, ahol Krepuska, valamint a Rimamurányi Vasmű igazgatója (Lipthay B. Jenő) és egy jogi szakértő (dr. Auer Pál) kísérték őket körbe a faluban. Ők javasolták a bizottság tagjainak azt is, hogy próbáljanak meg bárkivel is szóba elegyedni az utcán szlovákul. Meg is próbálták, és bizony nem jártak sikerrel, mivel a lakosok közül senki nem tudott szlovákul. Az antant-bizottság tagjai ekkor döbbentek rá, hogy az elcsatolt település, melyen járnak, egy színtiszta magyar falu!
Szintiszta magyar falu...
A látottak, no meg a korábbi kezelésért érzett hála, meggyőzték az antant tisztet és társait, hogy az előbb említett személyek bevonásával tárgyalásokat kezdeményezzenek az elcsatolt Somoskő és Somoskőújfalu helyzetének felülvizsgálatára. Amilyen felelőtlenül, indokolatlan és meggondolatlan hirtelenséggel csatolták el hazánk nagy részét, nos, azzal szemben e pici területdarabka kérdésének tisztázása viszont annál tovább tartott. A szakértői vizsgálatok, tárgyalások és jogi procedúrák évekig elhúzódtak, de ami a lényeg: 1923-ban megszületett a sokak által elképzelhetetlennek gondolt döntés, miszerint Somoskőt és Somoskőújfalut, valamint a környékbéli bányákat, 1924. február 15-i hatállyal, visszacsatolták Magyarországhoz!
A hazatérés emlékműve Somoskőújfaluban
Somoskő és Somoskőújfalu települése bár visszakerült Magyarországhoz, a somoskői vár viszont Csehszlovákia birtokában maradt. Így állt elő az a hosszú évtizedekig tartó abszurd helyzet, hogy ha valaki Somoskőről föl akart menni a falu szélső házától alig ötven méterre lévő várba, annak a legközelebbi határátkelőn át, hatalmas és nehézkes kerülőt kellett tennie ehhez. Azt viszont sikerült még elérniük Krepuskáéknak, hogy a többi, korábban magyar tulajdonú, „csehszlovák oldalon” ragadt bazaltbányákba továbbra is átjárhassanak a magyar bányászok és vámmentesen szállíthassák Magyarországra a kitermelt követ – mindezt azzal az ügyes állítással tudták elérni, miszerint Budapest kövezésére kizárólag a határ túloldalán maradt bányák bazaltköve alkalmas…
Azért volt amit vámolni is kellett...
Az egykori vámház a bánya és Somoskő között
1924 február 15-én megtörtént Somoskőújfalu, Somoskő és a Medves-fennsík egy részének ünnepélyes átadása. A történelem fintora, hogy a hivatalos átadási jegyzőkönyvet a napnak éppen abban a szakában (délután fél ötkor) írták alá, mint 1920. június 4-én a trianoni békediktátumot… Persze a Trianonban az újonnan létrejött csehszlovák államnak juttatott 61 631 négyzetkilométernyi magyar területhez képest ez a kb. 15 négyzetkilométer, amit e két községgel visszaadtak Magyarországnak, igazán csekélységnek tűnik. Ám e falvak esete mégis szívet melengető, és a leleményesség, amellyel sikerült visszatérniük, megtanít minket az ilyen piciny elégtételek s örömök megbecsülésére, és arra, hogy sose veszítsük el a jövőbe vetett hitünket, amivel akár hihetetlennek tűnő célokat is elérhetünk…
Tábla őrzi a hős emlékét...
Dr.Krepuska Géza 1949 október 15-én hunyt el.
Budapesten, a Reviczky utca 4. szám alatt, Krepuska Géza egykori lakhelyén, márványtábla őrzi a doktor emlékét, Pestszentimrén – ahol szintén birtoka volt - sétányt neveztek el róla. Emlékoszlopa pedig a Somoskő Váralja Emlékparkban található. Kőbevésett emlékeztetőként, hogy a trianoni határokat nem vésték kőbe…
Abban az évben háromszor túráztunk mindössze,ebből kettő a Tarnaleleszi nyaralásunkkor esett meg.A mesés Heves-Borsodi dombok között töltöttünk egy hetet.Aki nem tudná annak írom le,hogy a Heves-Borsodi dombság a Mátrától és részben a Bükk-hegységtől északra nevezett terület.Érthetelen miért csak dombság,hisz számos hegye emelkedik 500 méter fölé,miközben vannak az országban olyan hegységek amelynek magasságai alig-alig érik el a 400 métert...A Heves-Borsodi dombságban nincs sok jelzett turistaút,de azért akad.Meg aztán a jelzetlen útakon is számtalan csoda köszönhet szembe.Szóval az ezredforduló évében ott nyaraltunk Tarnaleleszen amely hosszan benyúlik a dombság egyik völgyébe.Gergő már élt,de még kis pórbafingó volt.Az éppen első születésnapját elérő csöppségre házigazdáink vigyáztak míg mi neki vágtunk a hegyeknek,pontosabban a domboknak.
A falu legutolsó házában voltunk megszállva.Mögöttünk a csodás erdő és az Ózdig elhuzódó völgy.Próbaképp elindultunk ezen is,mondták lesz egy tó is arébb,de kedves nejem akivel itt voltam nem sokáig bírta a strapát az amúgy sima,teljesen jól járható völgyön.Így max 2,5km-et ha behatolhattunk a völgybe.De én túrázni (is) jöttem ide,így úgy döntöttem másnap ha kell egyedül is,de megmászom a falu fölé emelkedő Kis-kőt.
A kert végében emelkedett a völgy fala melynek tetejénél csodás fensík volt.Ide mindennap feljöttünk mert már innen is messze ellehetett látni,na meg le a faluba is.Ám még innen is valóságos óriásnak tűnt a Kis-kő tömbje.
A falu fölé emelkedő óriás
A fensíkon
Az egyik reggelen aztán nekivágtunk.Kedves nejem úgy döntött jön velem,felkészítettem ha nem bírja én nem fogok vele visszafordulni,kénytelen lesz egyedül visszajönni.Az egész dolgot nehezítette,hogy nem volt térképünk akkor a területről na és persze jelzett turistaútak sem vezettek fel a Kis-kőre (ez elképzelhető,hogy azóta változott,de a történetem kétezerben játszódik).Nem kellett neki visszafordulnia,meglepően jól bírta a csúcsig csak felfelé vezető túrát.Nem sok dolog van amúgy amire emlékszem,de arra igen,hogy a Kis-kő nem volt igazán messze és jelzetlen és a semmilyen se útak ellenére hamar felértünk.Nem tudom milyen magas lehetett a hegy,de ötszáz méter körül stagnálhatott.
A Tarnalelesz környéki hegyek,a jobb oldali a Kis-kő
Odafent sziklás rész fogadott erkélyszerű szikla kiállásokkal,vigyázni kellett mert nagyon lehetett volna zuhanni.Persze voltak biztonságos részei a hegynek.Ám a kilátás fenetikus volt.Teljesen jól lehetett látni a Bükk és a Mátra vonulatát a Kékestetőt a nagy toronnyal,valamint alattunk a falut és a völgyet.Pompás hely volt!Nem is nagyon akarodzott innen elmennem,nem is mentünk.Vagy két órát ültünk fenn a sziklákon a csodás időben a fantasztikus kilátást kémlelve.Szerencsére rajtunk kivül senki nem járt erre.
Kilátás a völgy felé
Nem tartott sokáig feljönni,nem volt tán egy óra sem.Lefelé meg még ennél is könnyebb volt,tán félóra.Abszolúlt nem volt nagy túra,de nem is az volt a lényeg.A kilátásért mindenképp megérte felmenni.Sajna Gergő még annyira kicsit volt,hogy kimaradt ebből.Azóta se jártam erre (Gergő igen,de nem volt odafenn),kevés esély van rá,hogy erre vet újfent a sors.Akkori házigazdáink közül már csak egy valaki él,így talán nem olyan reménytelen a helyzet.Hátha sikerülhet még ide eljutni.Akkor nem csak a Kis-kőt hanem a völgyet is végigjárnánk Gergővel.A túra nem volt sok tán oda-vissza 6-7km.
Ez volt számomra a XX.század utolsó túrája.
Ismét a fensík
A Heves-Borsodi dombságról még egy rövidke elmélkedés:
A földrajzi kistáj határa, kiterjedése, domborzati besorolása máig vitatott. Az elmúlt 80 évben számos földrajztudós, kutató és térképész kívánt pontot tenni a polémiára e vidék elnevezésével, körülírásával, domborzati tulajdonságai alapján történő besorolásával, ám a tájegységnek jelenleg sincs általánosan elfogadott neve. A helybeliek egyszerűen Bükknek hívják. A területre vonatkozó térképek, tanulmányok, kutatások sokféle megnevezést használnak,mint pl: Bolhád,Borsodi-dombság,Felső-Tarna (vidéki) dombság,Heves-Borsodi hegyhát,Kisbükk,Óbükk,Ózdi-hegység,Vajdavár-hegység stb.
A zavart tetézi, hogy a média olykor az Aggteleki-karszt sőt a Zempléni-hegység részeként említi ezt a vidéket. A Cartographia és más mértékadó térképészeti cégek kiadványain rendszerint a
A Rácalmási Tökfesztivált minden év szeptemberében szokták megrendezni,álltalában az utolsó vagy a harmadik hétvégéjén a hónapnak.A péntektől-vasárnapig zajló eseménynek immár ötödik éve rendszeres látogatói vagyunk.Mindig túrázva jöttünk ki a fesztiválra Dunaújvárosból,hisz az Rácalmási utcákon kiállított tök alkotások sokkal izgalmasabbak mint a fesztivál központjában a Jankovich kúriában zajló események.Szokás szerint minden évben bejárjuk a település utcáit lefotózva a legjobb alkotásokat amelyek sok háznál ki vannak téve,jelezve azt is,hogy ezt bizony az ott élők alkották.Egyedül tavaly volt olyan,hogy nem túrázva hanem busszal érkeztünk a Tökfesztiválra,mert pont elötte túráztunk a Burda-hegységben és akkor fáradtak voltunk kissé.Idén így mindenképpen újra túrázva akartunk menni,ám úgy festett a sors gonosz tréfát űz velünk...
A dunaújvárosi kikötői öböl
Pénteken és szombaton dolgoznom kellett,így ez kizárta azt,hogy ezeken a napokon menjünk.Maradt a vasárnap.Igen ám,de szombat este óta esőzések ostromolták a környéket kisebb-nagyobb viharokkal egybekötve.Vasárnap reggel is esett még,úgy tűnt idén kihagyjuk a Tökfesztivált.Ám az eső kezdett alábbhagyni,így délelött 11óra tájban nekivágtunk a túrának.Elöször a helyi kikötői-öbölbe mentünk le,onnan szándékoztuk inditani a túrát.Elvolt borúlva,de hömérsékletre kellemes túraidőnek tünt a dolog.Végigmentünk az öböl mentén,majd átmentünk a Szabadstrandi-öbölhöz,annak mentén folytattuk tovább.
Az öböl mentén
Benéztünk az itt található zsidó temetőbe,de úgy mint egy korábbi túránkon,nem tudtunk beljebb menni,hisz szinte nyakig ért a gaz...Az öblök szépek voltak,a borús időben is hozták a formájukat.A piros jelzés vezet amúgy innen Rácalmásra és mostmár a Mária zarándokút is a kis m jelzéssel.A jelzések végig kifogástalanul vannak felfestve,de erre most nem is volt szükségünk,hiszen hazai pályán voltunk.A Szabadstrand-öböl északi végénél kezdett szemerkélni majd egyre jobban esni az eső.Még nem lett volna késő visszafordulni,ám mi szokás szerint folytattuk.Lassan elértük az üdülöővezetet ahol már nagyon esett...
Az üdülö sornál már szakad az eső
Ám itt volt az a pont ahol betudtunk menni az ártéri erdőbe.A sűrű fák itt valamennyire védtek minket a szakadó esőtől.Bár szakadt az eső a félig-meddig sötét erdőben mégis tök jó volt menni,volt benne valami megmagyarázhatatlanul varázslatos...Ez az az ártéri erdő amelyben már többször is túráztunk,bejegyzéseim is vannak róla.Hamar elértük a környék legszebb helyét a Macskalyukat.Most hála az esőnek nem volt itt senki,így nyugodtan fotózkodhattunk,bár figyelni kellett el ne ázzon a masina.Az esőben is lenyügöző volt ez a hely!Itt találkoznak a környék szigetei és a dunai holtágai.
A Macskalyuk
Gergő a Macskalyuknál
Én,tökig ázva
Az erdőbe leágazó út amúgy már nem jelzett út,hisz pont a piros jelzésű útból ágazik le,ennek ellenére az már nagyon hülye lehet aki itt eltud tévedni... Haladtunk tovább a fenséges erdőben aztán óriási megdöbbenéssel láttam,hogy az erdőt bizony jó pár helyen kivágták... Nem jártam erre hónapok óta,mélyen megdöbbentett és elkeseritett ez a dolog.Ki is jöttünk az erdőből mert így lehangoló volt.Visszatértünk a piros jelzett útra.Még mindig szakadt az eső,olykor dörgött is az ég,de a vihar szerencsére nem ért el ide.
Kivágták az erdőt....
Rövidesen elértük Rácalmást,az Ófaluba felvezető utca alsó végénél kezdett csendesedni az eső.Itt az utcában máskor már rengeteg tök alkotás volt,most viszont alig...Persze az a néhány amely volt most is ötletes volt.Egy ponton pl.Mekk mester fogadott máshol meg tök részeg alakok fetrengtek a fűben...Azon a ponton ahol a csodás kis Rác templomra rálátni,végleg elállt az eső!Alig járt erre ember és közeledve a fesztivál központi helyéhez sem voltak túl sokan.Máskor itt már mozdulni sem lehetett...
Tök részeg alakok a fűben
Rácalmás egyik legszebb helye
Nem mentünk be ezúttal sem a központi helyre,a programok amik ott vannak nem érnek pénzt...mégis kérnek érte.Max az esti koncertek amik jók.Barangoltunk tovább az utcákon.Fele annyi alkotás sem volt mint egy évvel korábban...és ezt aligha foghatták a rossz időre,hiszen tegnap szombaton jó idő volt.Azért csak mentünk szokás szerint.Az időjárás nem tudta eldönteni mi legyen.Itt-ott még nekiállt szemerkélni az eső,máshol meg kezdett kisütni a nap.Néhány alkotás azért most is ötletes volt.
Tök rossz landolás
Töktanic
Végig jártunk néhány utcát,valóban az elöző évekhez képest csak olyan 40%-os alkotás kinálat volt.Így egy icipicit csalódást okozott az idei Tökfesztivál,pedig még megázni is képesek voltunk,hogy ide érjünk...Az egyik utca végénél aztán volt egy buszmegálló,itt fejeztük be ezt az esős túrát amely nagyjából olyan 10km-es lehetett.Nem volt egyáltalán megerőltető.Az eső meg varázslatos hangulatot adott az erdőnek,amit aztán a fa kivágások elvettek...Hát ennyi volt az idei tök jó túra,valószinűleg jövőre is jövünk.
Túrafelszerelések,kiegészitők sorozatom második részében a túrabakancsról lest szó.
Ugye Te is tudod, hogy a túrabakancs a túrázó legfontosabb felszerelése? Egy jó túrabakancs nélkül nekivágni egy terepnek nem csak kényelmetlen dolog, de még saját testi épségedet is veszélyezteted. Mert nemcsak kényelmetlen lesz benne a túrád, hanem egy kifordult boka sosem jön jókor főleg, ha éppen egy erdő középen történik a baleset. Sőt, ha gyakran túrázol, illetve magashegységekbe is felszaladsz, akkor nem érdemes a kelleténél jobban spórolnod a túrabakancson.
Ne felejtsd el, egy jó minőségű túrabakancs hosszú távú befektetés, mivel éveken keresztül jó szolgálatot tehet, és fokozhatja a túrázás élményét. A túrabakancs mellett talán csak egy kényelmes hátizsák az a kiegészítő, amely igazán fontos egy vérbeli túrázónak.
Lényeg, hogy sok mindenen spórolhatsz túrázás kapcsán, de egy jó túrabakancsra ne sajnáld a pénzt. Inkább nézz szét a piacon, és keresd az akciós lehetőségeket.
A túrázás legfontosabb kelléke a túrabakancs!
Milyen a jó túrabakancs?
Napjainkban a túrabakancsoknak már rendkívül széles választéka létezik. Nem könnyű eldönteni, hogy e rengeteg stílusú termék közül melyik az, amelyik számunkra a legmegfelelőbb. Egyáltalán nem mindegy, hogy a Mátrában tervezünk egy pár órás kirándulást, vagy éppen a Mont Blanc megmászására készülünk. Egy könnyű nyári túrára akár választhatunk egy túra szandált, nehezebb terepre viszont már egy professzionális hegymászó bakancsra lesz szükségünk.
Amikor a felszerelésünk összeállítására gondolunk, akkor az egyik legfontosabb tényező a megfelelő bakancs kiválasztása. Ha a lábbeli nem illeszkedik megfelelően a lábunkhoz, akkor ez valószínűleg az egész túra alatt csak szenvedést fog okozni és nem fogjuk tudni jól érezni magunkat. Kellemetlen fájdalmat és vízhólyagokat okozhat, ha a cipő feltöri a lábunkat, pláne ha többnapos túráról van szó.
Nincs fontosabb egy túrán mint a megfelelő lábbeli kiválasztása!
A megfelelő túrabakancs legfontosabb jellemzői:
Minőségi anyagokból készítik, a legmodernebb technológiákkal.
Hosszútávra szól, ha sikerül jól választanunk, akkor sok évig nem kell újat vennünk.
Kényelmes, biztonságos túrázást biztosít: védi a lábat a külső behatásoktól (víz, hó, sziklás terep, hideg)
Milyen kategóriák vannak?
Túraszandál
Könnyű kirándulócipő
Könnyű túrabakancs
Puha bőrbakancs
Hagyományos, kemény bőrbakancs
Hótaposó
Hegymászóbakancs
Sokmindenen sprorólhatsz egy túrával kapcsolatosan,de ne a lábbelin!
A kényelmes modell kiválasztása
Lehetőleg bakancsot vásárolni ne a nap elején menjünk, hanem amikor eleget gyalogoltunk ahhoz, hogy lábunk valamelyest megduzzadt. Zokniból lehetőség szerint olyan legyen rajtunk, amit majd a túrák folyamán is viselni fogunk, viselünk talpbetétet, akkor azt is próbáljuk bele, mielőtt megvennénk. A bakancs teljes mértékben passzoljon a lábunkra, a sarokrésznél ne legyen sem kisebb sem nagyobb hely, mint hogy az egyik ujjunkat be tudjuk dugni. A cipő első részénél fontos, hogy a lábujjak rendesen elférjenek, semmiféleképpen ne szorítson. Lehetőleg próbáljuk ki azt is, hogy milyen érzés lesz lejtmenetben menni, nem csúszik-e túlságosan előre a láb. Ugyanígy ki kell próbálni az emelkedőn való gyaloglást is, akkor jó, ha nem emelkedik el túlságosan a lábunk. Ha beleszeretünk egy modellbe, ne vegyük meg azonnal, mindenképpen próbáljunk fel többfélét, hogy legyen összehasonlítási alapunk. Mielőtt túrára indulnánk a kiválasztott darabban, előtte mindenféleképpen tanácsos betörni. Elsőként otthon próbálgassuk, majd kisebb túrára menjünk benne, fokozatosan szoktassuk hozzá a lábunkat. Ha minden rendben van, és már nem töri fel a lábunkat, csak akkor induljunk benne komolyabb túrákra.
Túrabakancs
Hogyan javíthatunk bakancsunk kényelmén?
Ha véletlenül nem a számunkra legmegfelelőbb lábbelit sikerül kiválasztanunk, néhány praktikával kényelmesebbé tehetjük. Ha méretbeli probléma van vele, esetleg nagy a lábunkra, akkor beletehetünk egy talpbetétet, vagy húzhatunk fel vastagabb zoknit. Ha viszont kissé szűkebb a kelleténél, egy vékony zoknival esetleg kényelmesebb lehet. Ha a bakancs anyaga engedi, akkor egy jó cipész tud rajta nyújtani.
A Bakancs felépítése
Ha tisztában vagyunk azzal, hogy a bakancs hogyan épül fel, és melyik tulajdonsága mire szolgál, akkor valószínűleg könnyebb lesz a számunkra legjobbat kiválasztani a bőséges kínálatból.
