2017. szeptember 3., vasárnap

A sötétben véget ért mérközés

Ha jól emlékszem 1977 óta írodó meccsrejárós történetemben egyetlen egyszer fordult elő,hogy a mi régiónk egy másik csapatával játszodtunk bajnoki márközést.Mégpedig emlékezetem szerint 1983 táján amikor is a Mezőfalva csapatával találkoztunk az NB III.-ban.Itthon 7-1-re idegenben pedig 8-1-re nyertünk akkor.Azóta sokminden megváltozott.
A mi csapatunk életében/történelmében ugyan nem sok dolog...úgyanúgy liftezünk a bajnokságokban mint akkor,hol NB I.,hol NB II.,hol NB III. Csupán a nevünk változik időnként.Harminnchárom év elmúltával hozott össze újra a sors a régiónk egyik csapatával mégpedig az újonc NB III-ba most feljutott Iváncsa KSE-vel.

Már felhösödik Dunaújvárosban.Vonatra várunk...
Iváncsa közel van Dunaújvároshoz,adta magát a dolog,hogy ide elmegyünk.Egész tavasszal drukkoltunk nekik amikor még a megyei bajnokságban szerepeltek,hogy jussanak fel és akkor majd találkozhatunk...A korábbi években noha közel van,még soha nem jártam/jártunk Iváncsán.Idén a Három falu túráján jártam ott életembe elöször.Már akkor láttuk a helyi stadiont,de nem gondoltuk még,hogy pár hónap múlva itt játszunk majd bajnoki mérközést.Nos ez a nap is eljött.Szombati nap volt,délelött még jó idővel,de délutánra figyelmeztetést adtak ki,felhöszakadás várható sok esővel...
Persze ez nem tartott vissza,elindultunk mégpedig vonattal a közeli Iváncsára.

Megérkezés Iváncsára
Nagyjából negyven perc alatt értünk az Iváncsai vasútállomásra.Még kellemes volt az idő amikor leszálltunk a vonatról.A falu az állomástól nagyjából 1km-re lehetett,de a település nagyon hosszú volt és innen az állomástól a focipálya jó 5km-re volt.Tehát várt ránk egy kisebb túra...Elöttünk ment a dunaújvárosi szurkolótábor ultrái,mi igyekesztünk lemaradni tőlük és a saját utunkat járni.Hamar beértünk Iváncsára.Az első kocsmánál ránk kiáltottak: -"meccsre jöttetek?" - mondtam igen, erre a csávó: - "Dunaújváros?" -igen! Erre ő -"hajráááá"! Mondhatni a fogadtatás kedvesre sikerült.Némi séta/túra után lassan-lassan elértük a stadiont.A bejósolt eső kezdett megérkezni.Ha nagyon nem is,de elkezdett esni...
Szerencsére felkészültünk esőköpennyekkel,aztán úgy döntöttünk a stadion fedett lelátós részére megyünk majd.Ám ebben megakadályoztak...

A legnagyobb jóindulattal stadionnak nevezett Iváncsai focipálya
A bejáratnál amikor is jegyet akartunk venni,egy ribanc biztonsági őr ránk szólt - Ti dunaújvárosiak vagytok,itt nem jöhettek be!Nem tudom,honnan tudta,hogy mi dunaújvárosiak vagyunk,tán nálunk is ő volt a belépő kapunál,sosem figyeltem erre...Szóval elirányitottak a vendég szektor felé,ahol természtesen nem volt fedett lelátó,de még lelátó sem...Na nem baj,itt legalább a mieinkkel voltunk,hiszen meglepöen sokan érkeztek Dunaújvárosból a mérközésre.Az eső továbbra is esett,de nem olyan vészesen,az esőköpenyek védtek minket.

Melegítenek a mieink
Fél 6-kor kezdödött a mérközés,hála a felhőknek már a kezdéskor sem voltak ideálisak a fényviszonyok.A stadionban volt ugyan pár reflektor,de ezek nem igazán voltak alkalmasak arra,hogy villanyfényes meccset lehessen rendezni,de rásegithettek volna valamennyire ha sötétebb lesz később,hogy némi fény azért legyen.A meccs aztán elkezdödött,meglepetésre az újonc Iváncsa szerzett vezetést,amit aztán hamar sikerült kiegyeliteni,igy döntetlennel zárult a félidő,Az eső is elállt a szünetben és a második félidő úgy ment le,hogy nem is eredt el újra.Valamiért a mi csapatunk a második félidőben teljesen megzavarodott,nem is játszottunk jól és 2-1 arányban elvesztettük a mérközést.Az újonc Iváncsa pedig első NB III.-as győzelmét aratta.

Zajlik a mérközés
Minél inkább közeledtünk a mérközés végéhez annál inkább kezdett sötét lenni,az utolsó percek szinte már-már teljes sötétségben teltek..nem sikerült az egyenlítés,így vert seregként távoztunk a stadionból.Választhattunk vagy ki startolunk a vonathoz ami 1óra múlva jön,vagy megvárjuk a buszt ami szintén egy óra múlva megy Dunaújvárosba.Az állomásig nagyjából 1óra az út gyalogszerrel,igy természetesen a buszt választottuk.Ez viszont abból állt,hogy még valamivel több mint 1óránk volt azt elkell valahogy tölteni.Az eső meg elkezdett újra esni időközben és teljesen be is sötétedett.No nem baj,beültünk egy közeli kávéházba,sajna kocsmát nem találtunk a közelben,ott ettünk egy krémest és megittunk egy üditőt.Majd még mindig volt idő,elidultunk sétálni az esőben...A stadion felé mentünk vissza,ahol meglepödve láttuk,hogy égnek a reflektorok...

A stadion a meccs után félórával,esőben,kivilágítva...
A kérdés már csak az volt,hogy a sötétbe torkolló mérközésen vajon miért nem lehetett őket felkapcsolni?Biztos valami iváncsai illetékes tudná a választ.Még sétáltunk egy kicsit a környéken,elmentünk ahhoz a diszkúthoz,amelynél tavaszi túránk során tartottunk pihenőt.Most nem lehetett leülni a szakadő esőben.Iváncsán megkapó volt a hangulat.Az eső az este a megfelelöen világított utcák és a nyugalom és a csend varázslatos hangulatot teremtett a településnek...

Este Iváncsán
Sokmindent már nem lehetett tenni,bár még mindig volt vagy húsz percünk a buszig.Az eső egyre inkább rájött,nem volt más választásunk mint elsétáltunk a buszmegállóba ahol némi menedékre leltünk az eső elöl.Mind a hazai mind a vendég szurkolók már rég szétszéledtek,a mi ultráink pedig a vonatozást választották,így a megállóban már csak ketten maradtunk Gergővel.A busz jó tíz percet késett is.Aztán rendben hazaértünk.Dunaújvárosban viszont özönvíz szerű eső fogadott és a megállótól hazáig tartó szakaszon áztunk meg igazán...

Esti hangulat a hosszú Iváncsai főutcán
Szóval elég rég voltunk idegenbeli meccsen,most ez összejött.A vereség ellenére most is jól éreztük magunkat.A vereség meg hát...istenem ez benne van.Persze sosem esik jól,de a sportban benne van ez is.Volt már és lesz is még,ahogyan majd győzelmek is.Továbbra is hajrá Dunaújváros!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése