Talán még a télen néztem ki a markazi várromot,miközben Mátrai túralehetőségek után kutatgattam.Ugyan tavaszra terveztem,de végül is a nyár első túrája lett belőle.Még nem volt az a kibírhatatlan meleg,így semmi sem gátolt meg benne,hogy elinduljunk a Mátrába.Illetve egy dolog mégis ovatósságra intett.Nevezetesen a napokban medvét láttak a Mátrában jó 20-25 kilométerre onnan (légvonalban) amerre mi szándékoztunk menni.Egy kölyök mackó kobórolt a Mátrában az anyja nélkül.Főleg Pásztó környékén vélték látni.Ez végül is nem riasztott el minket.Gondosan utánanéztünk,hogy viselkedjünk egy esetleges találkozásnál.Nyilván ennek a pánikban semmi hasznát nem vennénk.Na szóval a nyár első szombatjának hajnalán nekivágtunk Zolikával Mátrafürednek.Ide hamarabb odaérni mint a Balaton-felvidékre,így sima utazást követően már fél kilenc előtt ott is voltunk.Enyhén elvolt borúlva és kellemes túraidőnek nézett ki a dolog.Sokat nem vacakoltunk,már indultunk is.
A mátrafüredi hoteltől indultunk
A terv szerint Markazra tartottunk részben jelzett,részben jelzetlen utakon.Nem tudtuk mi vár ránk,nem ismertük a terepet.A Mátrát ismerve boritékolható volt,hogy lesz magas hegyünk.A piros jelzésen a Bene patakot keresztezve hagytuk el Mátrafüredet.Rögtön egy erdei pihenőre akadtunk,ha már itt voltunk meg is reggeliztünk.Ennek végeztével folytattuk a túrát a piros sáv jelzésen amely egy darabig a zölddel együtt haladt.Kis emelkedővel nyitott a Mátra,de nem volt vészes.Szintre értünk és jó darabig szinten is ment az út,egy kifejezetten kellemes erdőben és nagyon jó levegőben.Egy-két kilométer után értünk el egy forráshoz.A Csepegő-forrás vízt is adott,így azt meg is kóstoltuk.A túra első két kilométere kifejezetten jó volt.Persze tudtuk nem lesz ez végig ilyen sima.
A pihenő Mátrafürednél
Kellemes szakasz volt!
A forrás
Aztán a kellemes rész véget is ért.Egy újabb patakhoz értünk amely a Csurgói-patak volt.Gyorsan folyt és kis zubogók tették még hangulatosabbá.Amúgy sok eső eshetett a napokban a Mátrában,mert voltak részek ahol komolyabb pocsolyák keletkeztek,vagy az út volt éppen sáros.Innen a pataktól aztán négy irányba ment az út.Természetesen a legnehezebb volt a mienk,hiszen alapos emelkedésbe kezdett itt a piros jelzés.Itt vált le amúgy a zöld,az elment másfelé.Ezt itt még nem tudtuk,de a Hajnács-kőt kezdtük el megmászni,amely 632 méter magas volt.Ennek ellenére nem volt brutális az emelkedő és viszonylag gyorsan és könnyen fel is értünk.Felfelé menet kitárulkoztak a kilátások a Mátra gerinceire,a Kékes is feltűnt.Felérve hatalmas fensík fogadott,de sok volt a fa a bokor,a cserje,de a kilátások innen is feltűntek.
A Csurgói-patak
Felfelé a Hajnács-kőre
Itt-ott gyönyörű kilátásunk volt az Alföld és az Északi-középhegység találkozásai pontjaira,a távolban pedig Mátrafüredre.Mellett volt egy hegy,amit mi akkor tévesen a Hajnács-kőnek véltük,de persze nem az volt,hiszen a Hajnács-kőn mi magunk voltunk!Talán a Sár.hegy lehetett,de ezt mind a mai napig nem tudom biztosra.Ez sem volt rossz szakasz,a fensíkon kanyargott az út majd betért egy sűrű erdőbe.Hosszú egyenes és ingerszegény szakasz volt.Eszembe jutott,hogy itt bizony felbukkanhat a medve,így ügyesen titkolva Zolika előtt,de egy kicsit paráztam.Azt hittem sosem érünk ki erről a szakaszról olyan hosszúnak tűnt,közben persze magamat hergeltem az esetlegesen felbukkanó medvével,de az szerencsére nem bukkant fel.
Fenn a hegyen valahol
Már a kellemesebbik erdőben...
Egy újabb erdőbe értünk,nem volt már olyan sűrű.Olyan hagyományos hegyi erdő volt,talán tölgyerdő.Már nem volt olyan félelmetes és sötét mint az előző sötét sürű erdő.Újra kellemes szakasz volt és már kanyargott az út és nagyjból szinten is ment.Rövidesen kereszteztünk egy bicikli jelzéssel elátott utat.Ez ugyanaz az út volt amit a Beneváras túránkon is,a hegység egy másik pontján érintettünk.Most jobbra fordultunk és búcsút vettünk a piros jelzéstől.Enyhén egy íves balos kanyarral fogadott ez az út némi emelkedővel.De ezt követően feltárult a túra eddigi legszebb kilátása! Szintén oda láttunk ki ahol a hegység az Alfölddel találkozik,de nagyon gyönyörű volt! Egy-kétszáz méteren kisért ez a csoda,majd ez az út is nagyjából szinten ment.Közel hatszáz méteres magasságban haaldtunk.Az út másik oldalán a hegy oldalában helyenként sziklafolyások adtak lenyűgőző látványt.Pihentünk,ettünk kicsit majd folytattuk a túrát.A java csak ezután következett!
Enyhe balos
Kilátás...
Sziklafolyás
Egy darabig még ezen a bringajelzésű úton mentünk majd a hajtűkanyarnál értük el a nekünk kellő utat.Egy kereszteződés volt,balra jelzéssel ellátott út vitt fel még magasabbra,mégpedig a zöld3 jelzés.Jobbra kellett nekünk fordulni,ez az út vitt le a hegyről,de ez már jelzetlen volt.Nem tudom mi volt az oka,hogy ez az út nem kapott jelzést,mert igencsak szükség lenne rá,hiszen gyakorlatilag ez köti össze a Hajnács-kőt a Várbérccel amelyen a markazi romok is vannak.Plussz látványvilágában sem semmi egy út!Igaz nehéz.Nehéz mert meredeken ereszkedik,csúszos és köves a talaj.Veszélyes,oda kell figyelni,de kaptak már ennél durvább utak is jelzést.Látványban viszont ott van a szeren ez az út.Letérve rá rögtön belebotlottunk a Hajnács-kő szikláiba!
A hajtúkanyar,balra megy fel a zöld3 jelzés
A névtáblás szikla
Hatalmas sziklatömbök álltak a hegy oldalában az erdőben..Némelyik tám tíz méter magas is volt! Szenzációs látványt nyújtottak.Az egyiken névtáblák voltak,születési és halálozási dátummal.Nem tudom kik voltak ők,akiknek rajta volt a nevünk,de feltehetőleg nem azok akik itt lelték halálukat.Talán valami turista egyesület tagjai.Gyönyörűek voltak ezek a sziklatömbök és mivel ez az út jelzetlen volt,az egyszerű mezei turista nem is nagyon tudhat róluk.Így talán érintetlenek is voltak.Persze az itt élők,az erre rendszeresen túrázól nyilván ismerték a helyet,de sok turistaoldalt követek és nem emlékszem,hogy valaha is olvastam róluk.Némileg elvesztettük itt a jelzetlen út nyomvonalát a gyönyörködés közepette,de hamar ráleltünk.Nehéz szívvel vettünk búcsút ettől a csodás helytől,de újabb csoda várt száz méter múlva!
Gyönyörű hely!
A Hajnács-kő sziklái
Kell a mozgás,mert az utóbbi hetekben kicsit elhíztam...
Egy kisebb rétre értünk a hegy oldalában,ahonnan bliriáns szépségű kilátás bukkant fel,az alattunk elhelyezkedő Markazra és a Markazi víztározóra és a távolabbi Alföldre.Jó 600 méter magasan lehettünk.Lehet kicsit megkellett volna itt pihenni,mert nehéz terep következett.Azért így is vagy tíz percre földbe gyökerezett lábbal néztünk a fenséges tájat.Aztán indulni kellett tovább és bár akadtak még kilátások a lefelé vezető úton,de ehhez fogható már nem.Egy ponton már a szemközti Várbércre is átláttunk ahol felfedeztük a vár romjait.A lefelé út rendkivül nehéz volt.Borzasztóan meredek és csúszos volt a száraz talaj és a rengeteg kő miatt.Alaposan figyelni kellett,hogy meg ne csússzunk,vagy el ne essünk.De nem ért baj! A lábunk ahogy tartotta a testünket lefelé viszont egyre jobban kikszült.Hosszú út vezetett le és mire leértünk egy kicsit kiliffentünk az erőnkkel...
Kilátás Markazra és a víztározóra
Ilyen köves út vezetett lefelé
Szemben a 460 m magas Várbérc
Kellemes,hűs,patakkal tarkitott völgybe értünk le.Egy bajunk volt vele: az út köves volt.Ez nem használt a lefelé tartó úton megfájdult lábainknak.Jó fél kilométert mentünk itt,mire elértük a zöld L jelzést.Ez vezetett fel a Várbércre.Közben pompás rálátásunk nyílt visszafelé nézve a magunk mögött hagyott Hajnács-kőre és a mellette magasodó Várbércre.Köztük volt ez a völgy amelyen jöttünk.Rátértünk a zöld L jelzésre amely természetesen emelkedésbe kezdett.Ez is durván köves volt! Én meg egyre inkább kezdtem elkészülni az erőmmel,közben meleg is lett.Nem volt durva emelkedő,de vászonrogtam felfelé.Zolika újra erőre kapott és vígan trappolt felfelé.Az igazsághoz tartozik,hogy van egy évtized előnye,ugyanis ennyivel fiatalabb mint én.Biztos vagyok benne,hogy Gergő is jól bírta volna,hiszen most lenne csak 27 éves...
Balra a Hajnács-kő,jobbra a Várbérc,széleslátókörrel fotózva
Már a Várbércen bámulom a szemközti Hajnács-kőt
Felérve én a fübe feküdve pihentem fél órát.Nagyon kikészített a lefelé út a Hajnács-kőről.De így félholtan is megcsodáltam a lenyügőző kilátást.Nehéz volt szavakat találni a táj szépségére.Mellettünk a Hajnács-kő magasodott,onnan jöttünk le.Alattunk volt a völgy és remek rálátásunk volt a Mátra belsejére és vonulatára.Másik irányba is szép volt a kilátás,de ez már Mátra széle volt.Arra délre az Alföldet láttuk.Na és persze itt voltak a markazi romok,de még nem volt erőm felállni,addig Zolika szétnézett kicsit.Aztán erőre kaptam én is,így körülnéztem a romos várban.Hát nem sokminden maradt meg belőle.
A várrom
Pár fal maradt csupán
Zolika folytatta az ölelj meg egy várat akcióját
A félelmetes mátrai medve
Nem nagyon tudok mit mondani a várról,nem sok története van,de majd kitérek rá részletesen a kedvenc váraink sorozatomban.Néhány romos fal maradt meg csupán,de talán nem is ezért érdemes ide feljönni,hanem a kilátásért.Az pedig felejthetetlen.Még egy jó félórát nézeődtünk itt,összefutottunk végül is a mátrai medvével,amely fehér színre váltott és nem bántott minket.Mégegyszer rácsodálkoztam a szépséges kilátásra,majd indultunk lefelé Markazra.Visszajött kicsit az erőm,így a lefelé út itt nem volt problémás,nem volt oly meredek mint a Hajnács-kőn.Hamar le is értünk.Lenn azonban már nem volt fa és a nap már égetett.A magas fűben sok volt az út,a jelzések pedig gyengék.Kicsit szenvedtünk,de megtaláltuk a nekünk kellő utat,amely levitt Markazra.
Kilátás a Mátra belseje felé
Már lenn
Ez még egy kisebb feníósík volt,mert innen is még lefelé kellett menni,nem is kicsit,hogy leérjünk Markazra.Végül le is értünk,a vízünk közben teljesen elfogyott.Csodás hegyek ölelték körül a Heves megyei falucskát.Belépve a faluba szerencsére rögtön ott volt egy csap,ahol ittunk fejenként vagy egy liter vízet.Aztán mentünk a központ felé.Nyilvánvaló volt,hogy falunézést most nem tartunk és a víztározóhoz sem megyünk ki,hiszen alaposan elfáradtunk.Amit így láttunk a faluból az tetszett.Takaros,rendezett település volt,fehér emberekkel.Egy vendéglőhöz érve úgy döntöttünk itt iszunk,eszünk.Ez meg is történt.Itt végződött ez a nagyon szép,de nehéz túra.Kellemesen elfáradva vártuk meg aztán a buszt,amelyről Pestig le sem kellett szállni.Onnan pedig vonattal érkeztünk haza.Fél tíz után itthon voltunk
Markaz gyönyörű volt!
Kellemesen elfáradva,élményekkel gazdagodva tértünk haza.Hogy mennyire nem vagyunk a régiek,az is bizonyítja,hogy ez csupán az év hatodik túrája volt csak! Volt olyan év amikor ilyenkor már húsz is volt...Most 16 kilométert trappoltunk amely minimálisan javít az átlagunkon.Összesen tartunk 92 kilométernél,az átlag így 15,33km/túra ebben az évben.
Mindent egybevetve jó buli volt.Most elméletileg a Balatoni kék következne,de már kánikulát mondanak a megtervezett időpontra,így lehet nem az fog következni.Vagy a Balatoni kör jön majd,vagy szemezek a terveinkben nem szereplő,de a napokban rá felfigyelt börzsönyi Cserna-völgyi túrával.Meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése