Túra a Szivárványhídhoz

Szeptemberben értesültem a létezéséről és már akkor megfogadtam ide eljövök.Nem hiszem,hogy bárkinek be kell mutatni azt a szivárványhídat amelyen házi kedvenceink kelnek át az örökkévalóságba haláluk után.Így hát mivel megtudtam,hogy van Magyarországon egy hely,ahol létezik egy ilyen híd,már nem volt nehéz megtervezni egy ide vezető túrát.A hídat Dorogon találjuk meg és mivel van itt egy kilátó is amelyet megakartunk nézni,hát össze kötöttem a kellemest a hasznossal.Zolikával egy körtúra keretein belül érintettük a két nevezetességet.Nagyon nem szövegelek most erről a túráról,beszéljenek helyettem a képek,na és majd a film (amelynek gyártása e sorok írásakor még zajlik).

A dorogi vasútállomástól kezdtük ezt a körtúrát,így hát ide is tértünk vissza

 

Már a városból látni az Aknatorony kilátót!

Úton a kilátóhoz egy kegyhelyet is érintünk!

A kálvária,fenn a kilátó

Az Aknatorony kilátó

Kilátószint

Kilátás,sajna nem volt jó az időnk

A szivárványhíd amelyen áthalad az Országos kéktúra útvonala!

A hídnál különös meghittség tapasztalható!

Szóval,ezt is megvalósítottam!

Minden amit tudni kell!

Ez volt az év tizennyolcadik túrája amin most csak tíz kilométert mentünk.Összegezve ez 240 kilométer ami pedig 13,33 km-es túraátlagot jelent.

Gerecsei barlangok útján

 Ahogy szinte minden évben a húsvéti négynapos ünnepen most sem volt igazán jó az idő.A négy napból a harmadikra tettük a túrát azaz vasárnapra.Az előző két nap valóban gyászos volt az időjárás vasárnapra már sokat javult,de a ború nem múlt el.Zolikával keltünk most is útra.Vikiék pedig a Nyugati pályaudvaron csatlakoztak.Így négyen mentünk tovább.Dorogon a vonatot felváltottuk buszra is azzal mentünk ki a Gerecsébe méghozzá Péliföldszentkeresztre.Innen indult a következő túránk.Ez volt az a túra amelyen teljesen átadtuk a szervezést Vikiéknek.Persze én is igyekeztem azért utána nézni mindennek.Hála a remek tömegközlekedésnek csak fél tíz után értünk ki túránk kiindulópontjához.A Bajóthoz tartozó Péliföldszentkereszten nem sok dolog van.Egy idősek otthona,egy tó és látogató központ,egy focipálya,valamint egy templom és valami imaház.Mögötte a kálvária és hál isten egy kis vendéglő is.Mindössze ennyiből áll a településrész.De a turistautakból viszont van kínálat bőven.Mi rögtön rá is álltunk az országos kékre!

A kis tavacska és háttérben az Öreg-kő

Tervünk az volt,hogy felkapaszkodunk majd az Öreg-kőre amely egy tekintélyes hegy volt a településrésztől északra.Ez a hegy rejtette túránk fő célpontjait a barlangokat.Úgy gondoltuk majd a barlangok után elmegyünk a közeli Kőszikla kilátóhelyre is,majd Mogyorósbánya érintésével jövünk vissza Péliföldszentkeresztre.Tehát egy körtúrán voltunk úgy,hogy az útvonal lényegébe egy 8-as alakzatot írt le.Aztán mégsem teljesen így lett,de erről majd később.Elindultunk és a kék megkerülte a templomot és az imaházat.Az épületek mögött volt egy jópofa kis vendéglő.Természetesen betértünk egy jó kis kávéra.Nem csalódtunk a kávé kitünő volt.

A kis vendéglő

A vendéglő mellett volt egy kegyhely és innen indult ki a bliriáns szépségű kálvária.A domboldalban szépséges virágmező volt a fák között.A murvás út ásik oldalán meg ott voltak a stációk.Nem lehettek régiek,mert újszerű állapotban voltak.Az út maga volt az országos kék.Lejebb pedig belebotlottunk egy húsvéti körmenetbe.Ekkor még nem tudtuk hova tartanak.Magunk mögött tudva őket,tovább haladtunk és egy csodás kegyhelyre értünk.Itt volt a szentkút és a Lourdesi Szűz Mária emlékhely.Nagyon szép volt!Ide tartott tehát a körmenet.A Lourdesi Szűz Máriáről majd hamarosan külön bejegyzést írok,hiszen érdekes a sztori.Megcsodálva az emlékhelyet,ittunk a szentkútból és frissitettük a vízkészletünket.Majd folytattuk a túrát a kéken amely kiért a kálvária és a Szűz Mária bűvköréből.

A Kálvária

A lourdesi Szűz Mária emlékhelye

Virágos domboldalok között haladt az út kissé emelkedve.Aztán kiértünk egy szántóföldre.De nem szokványos szántóföld volt,hiszen egy jókora domboldalon terült el ahonnan remek kilátásaink voltak.Szemben pedig ot vigyorgott az Öreg-kő.Az út pedig jobbra majd balra fordult.Egy darabig a szántföldön át vezetett és tovább emelkedett.Kis idő múlva pedig beért egy erdőbe.Az erdőben is szelíden emelkedett,majd ereszkedett,szinten ment,majd újra emelkedett az út.Ahogy haladtunk előre úgy lett az erdő egyre szebb és szebb!

Jómagam a kegyhely utáni szakaszon

Viki és Tomi a szántóföldnél,háttérben az Öreg-kő

Zolika már az erdőben

Az erdőben virágzott az aljnövényzet.Lila-fehér színekben pompázott az erdő!Földöntúlian szép volt!Viki pedig menetközben kiderítette,hogy ezek ketikék.Kellemes hangulatot adott az erdőnek.A fák között pedig már egyre közelebbről látszódott az Öreg-kő.Hamarosan egy erdei pihenőhöz értünk.Itt aztán összefutottak a jelzett turistaútak!Ha jól számoltam öt irányba mentek innen tovább az utak!Ez volt az Öreg-kői pihenő.Mindenfelé padok-asztalok,esőbeállók voltak és sajna hangoskodó túrázók is a szomszéd asztalnál...Úgy döntöttünk itt megreggelizünk.Az egyik asztalkához be is fészkeltük magunkat,így kellemesen elfogyasztottuk a reggelit mielőtt tovább indultunk volna!

Csodaszép természet!

Az Öreg-kői pihenőnél,látszik az elmenő hangos csoport is

A reggeli után indultunk tovább a kék barlang jelzésen,ez vitt fel az Öreg-kői barlangokhoz.Egy kicsit vártunk mert a hangoskodó csoport is elindult,így megvártuk míg kellő távolságba értek.Azonban itt nem volt olyan távolság amely az üvöltözésüket csillapitotta volna... Az erdő a ketikékkel itt is nagyon szép volt.Aztán megkezdte emelkedését az út!Lépcső vitt felfelé,méghozzá 200 lépcsőfok!Korláttal biztosítva,de nem voltak a lépcsőfokok a legjobb állapotban.Mindegy a célnak megfelelt.Némi kaptató után ott is voltunk az első barlangnál a Baitznál.A hegy oldalába bevésődő vályat 46 méter hosszú volt,a magassága pedig lehetett 2,5-3 méter talán,a szélesség meg tán a bejáratnál öt méter is.Kicsit bemerészkedtünk megnézni a barlangot melynek közepén egy mély gödör volt,talán ezt nevezik zsindelynek.Így ajánlatos itt mindenkinek figyelni,mert nagyot lehet lefelé esni.Megkerülni nem tudtuk,így nem is mentünk tovább a barlangban.

Felfelé a barlangokhoz

A Baitz barlang

Pár méterrel volt csak feljebb a következő barlang a Jakonvich.Látványban alighanem ez lehetett a legszebb.A barlang mellett balra vitt le egy kis járat,de nem ez volt az érdekes hanem a "nagy szájú" barlang.Fenségesen szép volt!A barlang közepén fenn volt egy nyilás.Idézte kissé a tatabányai Szelim barlangot,na persze ugyanabban a megyében és hegységben is voltunk és nem volt hajde messze Tatabánya sem.A barlang 88 méter hosszan ment bele a hegybe.A magassága lehetett vagy 8-10 méter a szélessége pedig hat-hét is.Legbelül balra meg volt még egy kis terem is.Leírhatatlanul szép természeti csoda volt!Hosszasan csodáltuk a természet eme remekművét.A barlang előtt pedig már némi kiltásunk is volt amely a borús idő ellenére is kezdett lenyügöző lenni.Micsoda hely volt ez!

A Jankovich barlang

Zolival a barlangnál

Ezután a barlang után következett a feketeleves.A következő barlanghoz meredek csúszos út vitt fel.És volt vagy 100 méternyi.Szinte négykézláb kapaszkodtunk felfelé,de feljutottunk a harmadik barlanghoz is a Szalay barlanghoz!A három közül talán ez volt a legszerényebb.De ez is volt negyven méter hosszú,de kis csúszos meredek bejárata volt,így nem mentünk be.Sajnos a barlang falát balra fent egy (vagy több) idióta összefirkálta.Csak remélni tudom,hogy eme alkotása után rögtön szívinfarktust kapott,vagy lezúgott a hegyről... A barlang előtti kilátás viszont mindent vitt!

Nem volt egyszerű a kapaszkodás

A Szalay barlang

A kilátás egy szelete

Szépen belehetett látni a környéket és a messzeségben a Duna vonala is megmutatta magát.Nem volt a legjobb időnk,valószínű ez tiszta időben még nagyobb élmény lehetett volna.Még a Nagy Geta csúcsa volt ami kelet felé kitűnt úgymondd a tömegből.A környék hegyei,települése jól látszódtak.Én még kimentem a szirtnek egy veszélyesebb helyére a többiek oda már nem mertek kijönni.Feljebb aztán már én sem mertem menni a köveken,alattam a mély szakadék nem volt igazán biztonság érzetet adó,persze a kilátásért megérte némi veszély.Amit láttam a szívembe zártam,mert ki tudja eljutok-e még ide valaha is újra...

Kilátás a szirtről

Ezt követően megkezdtük az ereszkedést a csodás Öreg-kőről.Arra amerről jöttünk,így nem úsztuk meg a meredek csúszos szakaszt.Tomi viszonylag simán lement.Viki négykézláb.Én meg Zolika a növényzetbe,ágakba,gyökerekbe kapaszkodva erszkedtünk lefelé.Baj nélkül sikerült.Aztán a lépcsőkön már könnyebb volt lefelé menni.Visszaértünk az Öreg-kői pihenőhöz,majd folytattuk a túrát az országos kéken.Lefelé ment az út,ez volt a legkellemetlenebb a még mindig fájós lábamnak,de Tomi lábai is fájtak.Viki bírta a legjobban ezt a túrát,ő ment az élen legtöbször és szinte gyilkos tempót diktált.Félig tarra vágott erdőben mentünk lefelé,aztán szinten ment tovább az út.

Négykézláb...

Szinten megyünk,félig tarra vágott erdőn át

Egy ideig ingerszegény erdőn át trappoltunk,de szinten.Egy ponton kiértünk egy szép rétre ahonnan fenséges kilátásunk nyílt a Gerecse vonulataira.Szép hely volt!Pillanatra meg is álltunk.Újra erdő jött,míg kiértünk egy betonútra amely feltehetőleg Mogyorósbánya felöl jött és Péliföldszentkereszt felé ment.Ha a 8-as körtúrát csináljuk,akkor itt jövünk majd vissza,ez volt a metszéspont.De egyre inkább úgy voltunk vele,hogy nem lesz úgy meg a körtúra ahogy szerettük volna.Viki és Zoli nem izgulta túl különösebben.Tomi kissé már odáig volt fájós lábai miatt,én meg a korán visszamenő busz végett izgultam.Tudniillik ha azt nem érjük el akkor három óra múlva jött volna ugyan egy másik,de azzal már nem érünk el csatlakozást Dunaújváros felé...Szóval úgy döntöttünk,hogy innen a kék+ jelzésen elmegyünk a Kőszikla kilátóhelyre,onnan viszont már nem megyünk le Mogyorósbányára így a 8-as kör ugrik,hanem ugyanerre visszajövünk,ide a metszéspontig és innen megyünk Péliföldszentkeresztre a zöld jelzésen...Szóval akkor nekivágtunk a kék+ - nak.

A rét és a Gerecse

Már a kék+ jelzésen,azon a fenyvesen túl van a Kőszikla

Egy darabig felfelé menet volt,majd egy fensíkszerű részen át mentünk.Újabb kis felfelé menet,majd egy fenyves erdő.A kék+ belevezetett abba a kékbe amelyet a metszés pontnál hagytunk el,az ugyanis velünk ellentétben lement Mogyorósbányára.Na,de nem csak a kékbe vezetett bele,hanem a kék háromszög jelzésbe is (kék3).Ez pedig elvitt a közeli Kősziklához.Itt már nem kellett felfelé menni!A Kőszikla pedig újabb parádés hely volt!295 méter magasan voltunk,nekem többnek tűnt valami hatalmas sziklafal tetején amelyen egy kereszt is állt.A kilátásunk innen brutális volt.Főleg keletre láttunk,de északra és délre is.Jól kivehető volt a Duna,Esztergom és Párkány,mögöttünk a csodás emlékű Burda-hegység már Szlovákiában.Alattunk Tokod vigyorgott szemben pedig a Nagy Geta,mintha szólt volt hozzánk,hogy oda mikor megyünk már?Fenséges kilátás volt!Jó félóráig élveztük is a borús idő ellenére is.

A Kősziklán

Szemben a kúp a Nagy Geta

A többiek a Kősziklán

Aztán indultunk,mégegyszer megkérdeztem akkor menjünk-e Mogyorósbánya felé a kéken,de ez főleg Tomiból váltott ki ellenvetést.Igy akkor indultunk vissza a metszésponthoz.Ugyanarra amerről jöttünk.Közben remek rálátásaink voltak innen az Öreg-kőre.Hamar visszaértünk a metszésponthoz.Egyre inkább úgy éreztem Mogyorósbánya belefért volna...Itt egy a messzeségbe vezető betonút köszöntött ránk,úgy gondoltuk ez végig a zöld jelzés amely visszavezet majd Péliföldszentkeresztre.De nem így volt.Ugyanis a zöld valahol letért jobbra mi meg annyira beszélgettünk,hogy nem vettük észre.Illetve már későn vettük észre. Na Mapy cz. alkalmazás elő és ebből láttuk,hogy erre is jó ha megyünk annyi,hogy egy kilométerrel több így az út.Ezzel már nem törödtünk,mentünk erre.Innen is sokszor feltűnt az Öreg-kő.

Hát mégsem ez a zöld jelzés...

Egy országútba vezetett be ez az út.Az országút pedig bevitt Péliföldszentkeresztre.Végül is rendben meg is érkeztünk és még volt másfél óránk a buszig!Bőven belefért volna Mogyorósbánya...Ide érve bementünk a látogatóközpontba,ahol egy kedves és okos kutyus fogadott.Majd bementünk egy kávéra és üditőre.A második kávét ittunk a településrészen és megállapítottuk,hogy isteni jó kávékat csinálnak itt.Még dumáltunk benn egy kicsit,majd kimentünk a látogatóközpont elé,ahol forditott házikó állt,na meg volt itt egy függőhíd és egy Noé bárkája.Ezeket közelebbről is megnéztük.

Sok volt erre a kereszt,háttérben az Öreg-kő

Ez fejre állt!

Zoli Noé bárkájával megy haza!

Innen még visszamentünk a buszmegállóig.A kutyus jött velünk elkisért.Legszívesebben haza vittük volna,nagyon okos volt és szép!A megállónál végződött a túra.A busz jött.Nyergesújfaluban átkellett szállni egy másik buszra,Dorogon meg egy vonatra.Közben Zoli otthonról rossz hírt kapott.Betegeskedő kutyája haldoklott.Egész nap ez amúgy is meghatározta a hangulatát és ez most ki is készítette...sajnos a kutyus másnap reggel meg is halt... A Nyugatiba érkezett az a vonat,onnan metróval mentünk le a Népligetbe.Mi elmentünk a gyorsjárattal,Vikiék a normállal,az megállt ugye Adonyban.Mi a sztrádán hamar hazaértünk.Zoli hazakisért még adtam pár dolgot ami használhat a kutyusnak,nem gondoltuk,hogy ez lesz az utolsó éjszakája...

Ez volt az év hetedik túrája.Most 12 kilométert mentünk,ezzel összesen 111,6-nál tartunk.Ez pedig így 15,94-es átlagot jelent.

Barlangok királynője

Elöször sikerült eljutnunk a napokban a tatabányai Szelim barlanghoz.

A hely megér annyit,hogy részletesen is kitérjünk rá.

Az egyik legismertebb hazai barlangunk. Hatalmas méretű szájának látképe szorosan összekapcsolódott a Tatabánya fölé magasodó Turul szobor látványával.

Ezt a barlangot igazán nem nehéz megtalálni. Akár fel is sétálhatunk hozzá a Tatabánya felől vezető piros jelzéssel ellátott, hosszú lépcsősoron, de legtöbben a könnyebb autós megközelítést választják. Tatabánya keleti szélén, az 1-es főútból kiágazó Panoráma út visz fel a Kő-hegyre, ahol nagyméretű parkoló szolgálja a Turul szobor melletti kilátóponthoz érkezőket. Innen a sima piros, majd piros barlangjelzést követve, kényelmes, könnyen járható sétaúton néhány perc alatt elérjük a barlangot. 

Már maga a barlanghoz vezető út is csodás...

A turistaúton érkezve először a barlang lefelé tátongó, mennyezeti felszakadásai előtt megyünk el, ahonnan már sejthető az alattuk lévő üreg nagysága. A továbbvezető turistaút lépcsői a barlang észak felé néző, kicsi, keskeny bejáratához vezetnek, ahol az alig ajtónyi méretű bejáraton bebújva letaglóz a belső csarnok gigantikus mérete. Az egyetlen teremből álló, 45 méter hosszú és 15 méter magas csarnok két hatalmas kerek nyílással szakad a felszínre. E mellett a padlószinten is nyílik még három különálló bejárata, ahonnan az egész Tatai-medencére remek kilátás nyílik. 

 Ha jó időben látogatunk el ide, a nyugat felé néző ablakokon gyönyörűen kúszik be a lemenő nap fénye, belül is megvilágítva a barlang falait. 
Formakincsét erősen meghatározza a triász időszaki, vastagpados dachsteini mészkő jellege. A hol vastagabb, hol vékonyabb rétegek váltakozása mozgalmas felületet ad a falaknak. Különösen a központi felszakadás körül nagyon látványos a különböző mértékben oldódott rétegek kipreparálódása. Ilyen rétegfelület a csarnok jobb oldalán kialakult, a kisebbik bejárathoz kifutó párkány is. A terem belső részén található felszakadás környezete kevésbé jó megtartású, omladékosabb kőzetből áll, ezért itt óvatosan mozogjunk!

Kilátás a barlangtól

Bár elhelyezkedése és jellege alapján tipikusan alkalmas ősemberi hajléknak, a 20. század eleji, barlangokat érintő ásatási láz mégis sokáig elkerülte ezt a helyet. Csak a 30-as években került rá sor, amikor Kessler Hubert próbaásatásának sikere után több évig tartó, rendszeres ásatásra került sor. A feltárás során több mint 12 méter magasságban felhalmozódott üledékrétegeket vizsgáltak át és távolítottak el az üregből. A legmélyebb rétegekből előkerült csontmaradványok és kőeszközök arra utalnak, hogy már 70-80 ezer évvel ezelőtt is ismerte és használta a barlangot a neandervölgyi ősember. Nemcsak az általa használt kő és kovaeszközök kerültek innen elő, hanem a vadászatok során elejtett nagyemlősök, a mamut, az ősbölény, és az óriásszarvas csontmaradványai is. A felsőbb, fiatalabb rétegekből több, különböző kultúrához tartozó őskori lelet is előkerült, például olyan tűzkőből készült kaparószerszám, melyhez hasonlók a közeli Jankovich-barlangból is ismertek. A legfelső kitöltési szintből főleg a középkorból származó eszközök és cseréptöredékek voltak, köztük feltűnően sok emberi csontmaradvánnyal. 

Gigantikus csodavilág

A temérdek emberi csont jelenthette a barlanghoz fűződő mondák gyökerét. A legismertebb monda szerint a török időkben 7 falu – Környe, Bánhida, Galla, Szőllős, Baj, Agostyán, és Tardos – népe menekült ide és rejtőzött el a környéken dúló és fosztogató seregek elől. A törökök azonban észrevettek egy patakhoz lesurranó nőt, aki ivóvizet akart vinni szomjazó gyermekének. Őt követve bukkantak rá a barlangban rejtőző emberekre, s mivel az eltorlaszolt bejáraton nem tudtak bejutni, áttörték a barlang mennyezetét, és „kénkővel vegyített szalmafüsttel” fojtottak meg mindenkit, aki bent volt. Bár a monda a török időkre teszi az itt talált embercsontok korát, a régészeti kutatások nyomán azok inkább a tatárjárás idejéből származnak. (A monda kisértetisen hasonló mint az Abaligeti barlang legendája)

45 méter hosszú,15 méter magas...

A Szelim-barlang régészeti és őslénytani jelentősége, meghatározó tájképi jellege miatt 1982 óta fokozottan védett. Nagyon sokak által látogatott barlang, vigyázzunk rá, hogy a szükségesnél nagyobb környezeti terhelés ne érje.(sajnos itt jártunkkor volt néhány szemét a barlangban - amit egészen biztosan nem fellülről a szél fújt be....)

A barlanghoz tetszés szerinti túrák tehetők szinte minden irányból.Műamájerek persze a Panoráma úti parkolóból közelitik meg.A kicsit jobbak mint mi,lentről Tatabányáról a piros jelzésen (ami egy lépcsősor jelen esetben).A profik meg feljönnek a piros háromszög jelzésű úton (akár),amely meredeksége miatt igazi kihívás.Ezeken kivül is számtalan variáció van,a barlangot érintő túrák útvonalának kiválasztásában.

A barlang megtekintését mindenkinek meleg szívvel ajánlom!

A barlang ingyen látogatható.

Nem fogsz csalódni!

Turul háturul

Pazar,fantasztikus hangulatú túrával fejeztük be a 2017-es esztendőt.Egész héten idő és időjárás zavarban voltunk nehezen sikerült összehozni az év utolsó bakancslistás túráját,de végül is december 30.-án szombat nagyon reggel nekivágtunk az útnak Tatabányára.Nem ezen a napon volt a legjobb idő,de amire nem számítottunk: a sors egy havas téli túrával ajándékozott meg minket.Így végül is az időpont kiválasztása telitalálatnak bizonyúlt.

Első találkozásom a turulmadár szoborral a 80-as évek közepén lehetett,amikor is minden magyarországi hegység turistatérképét megvettem.Akkor a madár a Gerecse térképének fő oldaláról vigyorgott vissza rám.Ott döntöttem el,hogy egyszer személyesen is felkeresem,ám a találkozásra csak jó harminc évvel késöbb kerülhetett sor.

Bár sokat voltam Tatabányán,valahogy a Turul mindig kimaradt...legutóbb ugye két héttel ezelött amikor a Csondor Kata koncertre jöttünk.A madár már akkor is hívogatóan tekintett le ránk Tatabánya fő hegyéről a Kő-hegyről.

Sok időt kellett várni a személyes találkozásra...

Hosszú idő után,nem ketten hanem hárman vágtunk neki a kirándulásnak,Gergőn kivül barátom Zoltán is velünk tartott.A közlekedés szinte imponáló Tatabányára,így nem kellett sok időt utazásra vesztegetni.Nem kellett túl korán kelni és így is negyed 10-kor nekivághattunk a túrának a tatabányai vasútállomásról.Első utunk a közeli plázába vezetett - úgy ahogy két héttel ezelőtt is,vízelni...Onnan átmentünk a főtérre ahol emlékeztünk rá,pompás forralt borokat árultak két hete a kis adventi fabódékból.Reménykedtünk még maradt ebből valami.Ám a bódék felét már elbontották,a maradék meg nem volt még nyitva.Zoli barátom még odament az álló szinpadhoz,megsimogatta a korlátot ahol két hete kedvencével Csondor Kata énekesnővel tudtunk kicsit beszélgetni.

Ezek után elkezdödhetett a túra érdemi része,ám nem indult jól a dolog.

Útra készen

Kemény hideg reggel volt.Tatabányán csak foltokban volt hó (Dunaújvárosban foltokban sem),viszont jég volt bőven.Ahogy nekivágtunk a piros sáv jelzésen az útnak még a város egyik pontján Gergő az egyik jégen megcsúszott és hatalmasat esett.Alaposan meg is ütötte magát.Meg is kellett állnunk pár percre,míg Gergő kicsit magához térjen.Végül is mint később kiderült a könyökét ütötte be legalaposabban,ez a fájás aztán egész túrára elkísérte szegényt,de néha a hangulat tetőfokain megfeletkezett a könyékfájásáról.Áthalandtunk az 1-es főúton majd az M1-es sztráda alatt.Ezután vette felfelé az írányt a piros jelzés.Hosszú cikcakban felmenő lépcsősoron vezetett a turistajel,ami ráadásul nagyon jeges is volt.Így csak lassan,kapaszkodva haladtunk felfelé.Egy ponton volt egy leágazás a lépcsősorról,a piros barlang jelzés.Ez vezetett a Szelim barlanghoz amit majd a Turul után akartunk megnézni.Ám az az út is erősen jegesnek tűnt...ide jövünk majd vissza a Turul megtekintése után,hátha addig majd enged valamit a jég.

Jeges út felfelé

Aztán kicsit lihegve,na nem a túl meredek kaptatól,inkább a sok karácsonyi zabától,felértünk végre.Végül is az állomástól nem volt messze a szobor.Talán 2km-re.Sokan voltak a környéken,mások is ezt a napot találhatták legalkalmasabbnak a túrázásra.Amúgy a hó ami itt fent már egyre több és több volt,ahogy vizsgáltuk valószinüleg csütörtökön eshetett.Frissnek tünt ám fagyottnak.Akkorra csütörtökre terveztük eredetileg a túrát,ám ítéletidőt jósoltak.Talán erre az is lehetett,ám odahaza Dunaújvárosban és környékén teljesen jó idő volt.Akkor átkozodtam is ezen,de így utólag így volt tehát jobb,hogy szombaton jöttünk.A Turul már első látásra is lenyügöző volt!

Első találkozásom a Turullal -háturul

Hátulról érkeztünk a hatalmas szoborhoz.Persze aztán mindenhonnan minden perspektívából körbejártuk,megvizsgáltuk,fotóztuk na és a kilátásban is gyönyörködtünk,hiszen az sem volt semmi.Nagyjából 300 méter körüli magasságban lehettünk.Ugye aki nem tudná annak írom,hogy Tatabánya Árpád vezér városa,ugyanis itt Tatabánya (Berhida) területén  győzték le Árpád vezér seregei Szvatopluk szláv fejedelem hadait 907-ben.Ennek emlékére emelték a Turult a centenárium évében 1907-ben.A fantasztikus alkotás Donáth Gyula alkotása.Valóban csodálatos remekmű!Bár többször is leakarták rombolni,pl a Rákosi rendszer is,ám szerencsére nem sikerült nekik.

Ilyen kicsi az ember a Turulnál

Az emlékmű felavatása óta Bánhida, majd Tatabánya és Magyarország jelképévé vált, korábban fesztiválokat is rendeztek a környékén, ma már inkább csak kirándulóhely. A szobor környékéről csodálatos panoráma nyílik, tiszta időben Oroszlány, Tata házait is látni, néha még Pannonhalma dombjai is láthatóak.Na ebből én most semmit nem láttam,bár viszonylag tiszta idő volt a ború ellenére is.Gergő viszont látni vélte Oroszlányt.Sok turista mozgott a szobor körül,így fotózkodni,videózni nem mindig sikerült.Ám magának a szobornak úgy tűnt csak mi tulajdonitottunk nagyobb figyelmet...

Kilátás a Turultúl dél-nyugat felé...

...dél felé...

...és dél-kelet felé

Itt egy szélvédett helyen (bár nem is volt szél) megreggeliztünk.Aztán lassan elidultunk akkor a Szelim barlanghoz.A lépcsőn kellett tehát visszamenni pár métert a piros barlang jelzésig.Lefelé még gázosabb volt az út a jeges lépcsőn,de odafigyeltünk.Az út barlanghoz végül is nem volt vészes.Sőt pazar volt,hisz a hegyoldalban haladva alattunk a szakadékkal ugyan,de fantasztikus kilátás kísérte az utat a barlangig.A barlang pedig aztán minden képzeletünket felülmúlta!

Úton a barlanghoz

A barlang a Turultól hát mit is mondjak,olyan 3-400 méterre lehet.A fenetikusan szép barlangról így ír a wikipédia (én se tudnék mást mondani): A Tatabánya feletti Kő-hegyen, 289 méter magasságban található. A barlang 45 méter hosszú és 14 méter magas, melyet egy vízfolyás vájt ki a triász időszaki dachsteini mészkősziklából.A barlang jelentős őskori lelőhely,ősemberek tűzhelyének maradványait, elszenesedett fatöredékeket és állati csontokat tártak fel. A tatárjárás korából származó emberi csontokat is találtak itt. A legújabb kutatások eredménye szerint e barlangból származik hazánk legrégebbi, mintegy 200 ezeréves, az ember jelenlétére utaló lelet. Fokozottan védett természeti érték. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Mire várunk?Gyerünk be a barlangba!

A barlang lenyügöző méretekkel rendelkezett.Négy kijárata volt,egy hatalmas,két közepes és egy kicsi.A tetején pedig egy hatalmas és egy kisebb nyílás,így lényegében világos volt bent is.A barlang maga egy óriási terem volt,gyönyörü sziklás falakkal képződményekkel.Egy kisebb járat vezetett a végéhez,melynek menynezetén volt a kisebb nyílás.Elképesztően látványos volt!Aki még nem járt itt,annak írom,hogy keresse fel,mert ezt látni kell!A kijáratokból meg pompás kilátás nyílt.Nem árt azonban vigyázni,a két középső kijárat nem vezet sehova,allatuk a szakadék a mélység van!Így az első és az utolsó nyílást használjuk csak (az utolsó a kicsi,ha arról jöttök mint mi)!Nehéz szívvel indultunk tovább erről a fantasztikus helyről.Ám a további út is fantasztikusnak bizonyúlt!

A barlangban

A kis kijáraton kilépve lépcső vezetett fel a barlang tetejére.Ez sem volt kevésbé látványos mint a túra eddigi szakaszai.A kilátás itt is hozta a kötelezőt.A fenti lyukakból meg elvileg lelehett volna nézni a barlangba,ám okosan ezt elkerítették,hisz valószinüleg páran már leestek volna a barlangba különben...Folytattuk a túrát a csodás téli erdőben.A barlang tetejétöl egy csodás út vezetett be a hegy belsejébe az erdőbe,melynek mentén régi több millió éves kövek voltak kiállítva.Mi pedig annyira jól éreztük magunkat,hogy gyakorlatilag az egész túrát végig nevettük.Hamarosan belementünk a piros háromszög jelzésbe (piros3).Ez vezetett a kilátóig.

Az út a barlangtól a milliónyi éves kövekkel

Nagyjából 1km-es út vezetett a kilátóig,enyhén felfelé menetben.Sokan jártak erre,de mindenki normálisnak tűnt.Nem soká elértük a kilátót is,amely szintén minden képzeletünket felülmúlta.Nem kevés kilátóban jártam az elmúlt 35 évben,ám ennél magasabb csak a pécsi Tv-torony volt.Az 1980-ban kilátónak felállított aknatorony egy 1978-as szerencsétlenségben elhunyt bányászoknak állít emléket. A Csúcs-hegyen levő 30 méter magas szerkezetet 2008-ban felújították, ekkor kapta a Ranzinger Vince kilátó nevet.

Itt is bekaptunk némi kajcsit.Rengetegen voltak erre és odafönt is.Így megvártuk míg elszállingóznak,addig körbejártuk az impozáns építményt.

A Ranzinger kilátó

Mikor nyugalom lett,elindultunk felfelé a meglehetősen magas kilátóba.Szűk lépcsősor vezetett fel,de mindvégig ketrecszerű drótozással védve,így bíztosítva volt,hogy az ember esetleg leszédüljön!Pompás okos megoldásnak véltem ezt.Zoli barátom a felénél feladta.Elmodása szerint nem a tériszony miatt hanem a szűk járatot nem bírta elviselni...Bánhatja,mert mi Gergővel folytattuk fel az utat,odafent pedig elképesztően csodás kilátásunk nyílt a világra!Teljes volt a körpanoráma.Innen már láttam Tatát és Oroszlányt én is.Na és sokkal messzebb is elláttunk.Teljesen védve voltunk az esetleges leeséstől,teljesen biztonságos volt ez a nagyszerű építmény.

Látszik Tata!

Kilátás dél-keleti irányba

Imádom az ilyen helyeket.Fantasztikus 100%-os körpanorámánk volt a lehető legbiztonságosabb kiltóból amelyen valaha is jártam!Nem olyan régen írtam egy top10-es kilátós rangsort itt a blogban (itt megtalálod ),akkor ebben a kilátóban még nem jártam.Ha most írnék legrosszabb esetben is dobogós lenne ez a kilátó,de lehet ez lenne az első!

Szóval órákig eltudtam volna itt lenni akár...érdekesség volt,hogy ennél jóval klasszabb időben anno a Zengőn fent nagyon nagy szél volt,itt a hideg ellenére sem volt szél!

Ám lassan menni kellett tovább...nagy kár.Azthiszem ide még visszatérek majd jobb időben is,tavasszal,nyáron vagy ősszel.Majd egyszer...

A teljesen biztonságos kilátóban

Lérve folyattuk a túrát a piros3-ön.Ám innen már lefelé vezetett az út.Rengeteg túrázó jött velünk szembe felfelé.Ezek már nem a mümájer kategóriából valók voltak,hisz meglehetősen meredek volt a hegyoldal.Itt egyszerű mümájer nem tudna feljönni.Ezek meg jöttek becsülettel,így elismeréssel adóztam írányukba.Gyerekek és nők is voltak köztük.Na és mindenki köszönt!Egyik nő,kérdezte is tőlünk,hogy jól meggondoltuk-e?Mert elég meredek szakasz jön majd...nem lesz egyszerü lefelé sem...Na persze nem tudhatta,hogy mi számtalan hasonló helyen jártunk már.Ennek ellenére aztán persze valóban nem volt egyszerű.Az túra legkeményebb szakasza volt ez,egyben a legmulatságosabb is.Ahogy haladtunk le bénázva,csúszkálva a meredek hegyoldalon roppant élvezetes volt.Szét röhögtük az agyunkat egymás bénázásain.Jó móka volt.

Lefelé

Leérve egy hangulatos,szép völgyben találtuk magunkat amelynek nem volt neve....ki tudja miért.Itt kereszteztük a piros+ jelzést,majd mi egy kitérőre tértünk a piros kör jelzésen.Ez a csodás völgy után kicsit ment ugyan felfelé,de aztán leért egy másik völgybe amelynek már volt neve.Ez volt a Farkas-völgy.Teljesen jól járható volt erre az út.Ez sem volt csúnya völgy.Elértünk egy erdei pihenöhöz,amelynél egy forrás is volt.A János-forrás ráadásul münködött!Így én jó szokásomhoz hűen,lecseréltem a vezetékes Duna vízet jó kis forrásvízre.A többiek is ezt tették.Aztán itt a pihenönél elfogyasztottuk maradék kajánkat is.

A forrás a Farkas-völgyben

Búcsút véve a völgytől a piros kör kicsit felfelé vezetett.Itt valaki feldiszitett egy bokrot...ha már karácsonyfára nem lelt...Aztán a piros kör kiért Tatabányára.A hétvégi telkek között haladhattunk,közel az M1-eshez.A sztárda zaja számomra kissé zavaró volt.Még visszatudtunk pillantani a hegyre amelyről oly meredek út vezetett le.A kilátó látszodótt.Átmentünk a sztráda majd az 1-es út alatt és bértünk a városba.Szinte egész túrán kb.összesen 5percet ha használtuk a térképet,nélküle is odataláltunk mindenhova.Az út a piros kör aztán bevitt minket oda ahonnan elindultunk: a főtérre.Csodák csodájára nyitva voltak a kis fa bódék így túrazárásként csak lezavartunk egy jó kis forralt bort.

A Farkas-völgy

A hegy a kilátóval

Méltón búcsúztattuk tehát a 2017-es túraszezonunkat.Talán nem tudtunk annyi túrát csinálni mint 2016-ban,de így is rengeteg--rengeteg helyen voltunk számtalan új élmény ért idén is minket.Nagyon-nagyon jó volt idén minden túra.Ez is,amelyet tényleg végig nevettünk.

Na de a következő bejegyzésem lesz az éves összefoglaló utána pedig a következő szezon beharangozója.Aki még idei év végén vagy a következő elején olvassa ezt,annak boldog új évet!Mindenki másnak jó túrázást 2018-ra is!