2020. február 28., péntek

Túl a terveken - Téli összefoglaló

Ott hagytuk abba az őszi összefoglalónál,hogy bár remek bulik voltak az ősszel,mégis valahogy hangulattalanná váltam a végére.Nyilván ebben,akkor ott közrejátszott a novemberi korai sötétedés és Gergő halálának közelgő évfordulója.Ennek tükrében fordultam bele a télbe és némi hangulattalanságomban talán szerényebb terveket szőttem bele a leghidegebb évszakba.Ennek aztán az lett az eredménye,hogy a télen bizony minden tervem valóra vált,sőt talán még több is!Ahogy meg kezdett közeledni a tavasz a hangulatom is kezdett visszatérni.Tudtam Gergő is azt szeretné,hogy kedvvel csináljam,ahogyan vele is mindig a régi szép időkben...

A kockakő,az ingókővek egyik legszebbike
Négy-öt túrát terveztem a télire amelyek mindegyike megvalósult és jöttek még egyéb bulik is.Még mielőtt belevágtam volna a lecsóba a december (amit ugye szívből utálok,hiszen a két legközelebbi hozátartózom decemberben ment el...) remekül nyitott!Egy szép sportélménnyel lettem gazdagabb,miután csapatom a Magyar kupában egy felejthetetlen mérközésen vivta ki a továbbjutást egy erősebb ellenféllel szemben.Ez meg is adta az alaphangot a télnek!Az ingóköveknél kezdtük december közepén.Számtalanszor jártunk itt Gergővel is,így felelevenitettünk egy immár ősklasszikussá váló túrát.Móni már volt itt,most elvittük Zoli barátomat is,hagy csodálkozzon rá a tájra.Remek kirándulás volt,amelyet megkoronáztunk Pákozdon egy kiváló babgulyással és a legvégén még Miska huszár hatalmas szobrát is sikerült megnézni.

A bazilikánál a karácsony előtti éjszakán
Egy Csondor Kata következett.Ugye Zoli barátom az első számú rajongója,így álltalában vele kell tartanom ezekre a bulikra.Ez most nem egy egyszerű mezei koncert volt,hanem a hölgyemény alighanem eddigi legnagyobb kaliberű koncertje a Duna palotában.Már év elején tudtam,hogy lesz ez a buli,Zolika is nagyon készült rá,de ehhez képest mikor indultunk volna Pestre elkésett és a jegyeket is otthon felejtette...Még időben sikerült kiküszöbőlni ezt a csorbát,így odaértünk kezdésre a koncertre.Egész jó müsor volt,ám mivel az belenyúlt az estébe,így nem volt mivel hazajönnünk.Így belevágtunk a budapesti éjszakába.Ahhoz képest,hogy december 20.-a volt,ez volt a tél legmelegebb éjszakája.Végig csavarogtuk éjjel a belvárost és még a Margitszigetre is kimentünk éjjel kettőkor.Egy kis eső ugyan esett,de nem volt vészes.Összeszámoltam,nagyjából 18km-et kobászoltunk az éjszakai fővárosban.Jól elvoltunk és az első vonattal hajnalban jöttünk haza.

Móni és Zoli felfelé menetben az Anna-hegyre
Karácsonyra is összehoztam egy túrát.Hiszen Gergővel is a téli szünetekben remek túrákat csináltunk.Nem akartam ettől a hagyománytól sem elszakadni.Karácsony másnapján a törökbálinti Anna-hegyet vettük célba.Fantasztikusan jó idő volt.Szintén Móni és Zoli jött velem.Ez is klassz kis túra volt,ráadásul nem is volt különösebben nehéz.Viszont ez volt az első alkalom,hogy én egy kilátón féltem.Felmentem ugyanis az Anna-hegy csúcsán található építménybe,de odafenn olyan fokú szél volt,hogy kishíján lerepített.De mondom remek buli volt ez is.

A srácokkal a hatalmas vértesi szélben
Egy a Manó barátom szervezte túrával zártuk a tízes éveket,mégpedig a Vértes középső részén.Zoli,Manó és a Tizedes tartottak velem,pontosabban itt én tartottam velük.Kőhányásról mentünk Oroszlányba,Várgesztes és Majkpuszta érintésével csodás vértesi tájakon.Ezen a túrán volt a leghidegebb a télen.Vagy is hát olyan hideg nem lett volna,de erős kellemetlen hideg szél fújt végig a túrán,ezmiatt az kevésbé volt élvezhető,de azért itt is remekül elvoltunk.Ha fáztunk,arra esetre volt Manónál is,meg a Tizedesnél is kellemes,kiváló pálinka.Meg is álltunk útközben egyszer-egyszer belekóstolni.Ez a túra ugye nem volt a terveim között,így máris volt egy plussz.

A Likas-kő
A húszas éveket újra egy Velencei.hegységi túrával kezdtük.Mivel már szinte mindenhol jártam a hegységben egy fontos kivétellel,gondoltam akkor legyen meg ez is.Ez pedig éppen a hegység legmagasabb csúcsa a Meleg-hegy volt a Likas-kővel.Elhívtam a szokásos túratársaimat Zolit és Mónit.Eredetileg nem ez az útvonal volt tervezve,az túl egyszerű és könnyű lett volna,így év elején változtattam meg.Nem bántuk meg,így sem volt egy nehéz túra,a Meleg-hegy pedig hozta a kötelezőt,a Likas-kő rendkivül látványos volt.A túrát Sukoróról indítottuk és Velencén fejeztük be.Ekkor is csodás időnk volt!

Az apátsági rom a Margitszigeten
Volt exemmel Julcsival aki spirituális segítőm,hoztunk össze egy találkozást január második felében már Budapesten.Gondoltuk sétálunk egy nagyot és megbeszéljük a dolgokat.Itt viszont nem volt éppen jó időnk,sőt egy kicsit kellemetlenebb volt inkább mint kellemes.Remekül elvoltunk sokáig,de hatalmasat sétáltunk és én valahogy kidöglöttem.Egyszerűen nem tudom azóta sem az okát.Egy hegyvidéki túra sem döglesztett ki soha,itt a városba az utcákon azonban iszonyatosan elfáradtam.Így a végére kicsit leült a hangulat és a beszélgetésünk is alábbhagyott.Azért elvoltunk.Remélhetőleg egy-két közös túrát majd összetudunk hozni tavasszal.

Zolival a ráckevei stégen
Az elmúlt években a Csepel-szigeti lórévi Zichy kápolna nagy-nagy kedvencemmé nőtte ki magát.Gergő is szerette.Gondoltam összehozom újra azt a Ráckevére menő túrát amit mi már Gergővel megcsináltunk pár éve.Nagyon könnyű túra,hisz végig síkságon megy.Elhoztam hát ide Zolit és Mónit ismét és ismét fantasztikusan jó időnk volt.Remek is volt a túra,jól elvoltunk.Ingyen hévvel mentünk fel aztán Ráckevéről Budapestre ahol egy jó kínai kaját ettünk,majd úgy jöttünk haza.Jó buli volt ez is.

A tragikus állapotú kilátónál
Régi tervünk volt még Gergővel,hogy elmegyünk a mógyoródi kilátóba és onnan nézünk le a Hungaroringre.Ám rossz hírek érkeztek akkoriban a kilátóról így talonba tettük ezt a túrát,ha hírét vesszük a kilátó felújításának majd eljövünk...Ám sosem jöttünk el és nem is jöhetünk már soha...így én leporoltam a piszkot erről a tervről és eljöttünk is,ezúttal csak Zoli barátommal.A kilátó most is katasztrófális állapotban volt még és nagyon a Hungaroring sem látszódott odafentről.Egy kisebb eltévedésnek hála,azonban sikerült egy olyan helyen kilyukadnunk ahonnan tökéletes volt a rálátás.A némi eltévedéseket hozó túrát Gödöllőn fejeztük be.Azthiszem ezen a túrán éreztem újra némi túlvilági segítséget,hiszen épp az egyik eltévedésünk vezetett a legjobb helyre ahonnan látszodot a Hungaroring.Biztos vagyok benne,hogy Gergő terelt minket arrafelé,hisz tudta mire vagyok legjobban kiváncsi...

Hóvirágok az adonyi-szigeten
Egy hóvirág túrával zártuk a telet az Adonyi-szigeten.Sok szép Gergővel megélt emlék köt a szigethez és ide is terveztük,hogy majd egyszer eljövünk hóvirág nyílás idején...hisz köztudott,hogy a szigeten több mint száz hektárnyi területen nyílik a hóvirág!Sajnos ez nem jött össze,így elcsaltam ide is a többieket.Most is jó idő volt,de én nem voltam túl jól,ezért egy kisebb távolságú séta lett a dologból.Ezen a napon amúgy újra Julcsival találkoztam volna egy budai-hegységi túrán,de ő is lebetegedett.Így ezt a túrát is pótolandóan jutott eszembe a hóvirágbuli.Itt is elvoltunk.Ezzel zárult tehát a tél túrázási szempontból.

Téli sétán a mozdonyfordítónál Gergőre emlékezve (lsd:blogban)
Azt kell mondjam,hogy a tél is remek bulikat,túrákat hozott.Tényleg minden tervem valóra vált és még több is.Hiszen a Vértes,vagy Julcsival a budapesti buli és a hóvirágok sem voltak betervezve.A hangulatom is jobb lett mint ősz végén volt,remélem ez így is marad majd.Szinte mindegyik bulinknál szuper idő volt (a vértesi talán a kivétel),viszont nem volt igazi tél,így havas túrákról most nem tudtam beszámolni és havas képeket sem tudtam csinálni.Na de a fene bánja.
A tavalyi katasztrófális tél után ez most felüdülés volt!
Merészebb terveim vannak tavaszra,de nagyon sok hátráltató tényező közbeszólhat.
Erről majd márciusi első bejegyzésemben.

Nehéz kiválasztani,de talán ez volt a tél legjobb túrája

Mindegyik túráról/buliról van természetesen részletes leírás a blogban!

2020. február 26., szerda

A táblagyűjtemény

Mert még ilyenünk is volt.Nehéz már megmondani melyik is volt az első táblánk,de talán amennyire visszatudok emlékezni akkor azthiszem,hogy a Velencei tábla.Velencéről mentünk ki,fel a hegyekbe...akkor még gondolatban sem létezett a Bence-hegyi kilátó és ahogy mentünk ki a településről,ott volt a Velence várost jelző tábla....Innen kezdődhetett a történet.Na de miről is van szó?Nyilván nem érti a kedves olvasó mi a jó fenéről haladzsázik ez itt.Arról,hogy ott a Velence települést jelző táblánál jutott elöször eszünkbe,hogy minden új településen amit érintenek túráink és ha olyan helyen vezet az utunk,ahol a  települést jelző tábla lesz éppen, majd fotózkodunk.Létrehozunk majd egy több tucat táblából álló gyüjteményt és egy szép napon amikor már lesz majd legalább száz elöjövünk vele és megosztjuk ahol csak lehet...

Az első tábla,2015 augusztus 24-én
Persze mire ezt elhatároztuk,már számtalan településen jártunk.De ettől kezdve mindenhol kötelező volt fotózkodni,ha olyan köszönt szembe ahonnan még nem volt táblánk.Szépen gyűltek a táblák,szebben mint ahogyan azt előzetesen gondoltam volna.Egy idő után már természetesnek tűnt minden olyan táblánál képet csinálni,ami még nem volt benne a gyűjteményben.Lehetett az a legközelebbi falu vagy akár a legtávolabbi város.Sosem hagytuk ki,ha egy új tábla került elénk.Jó kis buli volt ez is.Megszerettük.

Az egyik tökfesztiválon készült kép
Szép kis gyűjteményünk volt már.A teljesség igénye nélkül pár név: Dömös,Vékény,Helemba,Óbánya,Cserkút,Esztergom,Vác,Szenna,Szálka,Lórév stb. és még sok-sok név ami azt jelezte merre is jártunk,hova jutottunk el.Ezt a mókát Gergő is kedvelte,mindig nézte hol tartunk,mennyi táblánk van már.Sosem számoltam meg hol tartunk,de nagyon a száz környékén lehet az a szám.Nem számoltam meg,mert egyszer abbamaradt az egész...A történtek ismertek.Gergő elment és nekem nem volt kedvem soha többé táblázni és táblákat gyűjteni...

Az utolsó tábla,2018 október 15-én
Az utolsó táblánk Várpalotáról való.A Baglyas-hegyi túrán ejtettük útba 2018 októberében.
Mondanom sem kell,hogy a fene sem gondolta,hogy ez lesz majd az utolsó...Volt ezután még négy túránk is,de ott vagy nem volt tábla,vagy már voltak onnan tábláink.Így Várpalotával zárult a gyűjtemény.Gergő 2018 decemberében ment el.
A halálát követő első túrán ami az ő emléktúrája volt akkor,újra szembe köszönt egy új tábla,ami még nem volt benne a gyűjteménybe..."Baracs" volt a felíraton.Hiába az egyik legközelebbi település,táblánk még nem volt innen.Ott álltam a táblánál és a szívem belesajdult akkor a fájdalomba.Nem tudtam fényképet csinálni... iszonyatos volt,hogy Gergő nem volt ott velem...

Amikor volt velünk valaki,akkor tudtunk közös képeket is csinálni
Sokáig a soron következő túrákon rá sem tudtam nézni a táblákra...tudtam ha csak odanézek megszakad a szívem.... A pár héttel ezelőtti ráckevei túrán tudtam újra ránézni egy települést jelző táblára.Ráckeve volt a felíraton... a szívem most sem fájt kevésbé,főleg ha az is eszembejutott,hogy ennél a táblánál Gergővel is fotózkodtam....de legalább már oda tudtam nézni...Ezután kezdtem el agyalni rajta,hogy folytassam-e a gyűjteményt?

Az egyik legkedvesebb táblánk
Egyfelöl,Gergő nélkül az a gyüjtemény sem ér semmit.Másfelöl tudom ő azt mondaná,hogy folytasd fater én most is ott vagyok veled...Még nem visz rá a lélek,hogy új táblákat tegyek be a gyűjteménybe és lehet nem is fog soha.
De az is lehet,egy szép napon majd igen.
Mondanám,hogy ez is kedves sztori,de természetesen nem lehet az.A gyüjtemény Gergőé,ő onnan is mosolyog rám vissza...

Mosoly innen is...

2020. február 23., vasárnap

Tűzeskerék guritás

Immár húszadik alkalommal rendezik meg vasárnap március 1-én Óbányán a télűző-termésjósló népszokás újkori ünnepét.A tűzeskerék guritás évszázados ünnepét a közelmúltban élesztették újjá.A hetvenes évekre eltűnt népszokást követve, idén már húszadik alkalommal guritják le az óbányai hegyoldalon a lángoló szerkezetet,amely attól függően melyik irányba gurul,megjósolja az idei termést.

Gurul a kerék
A tüzeskerék-gurítást a Hutzelsonntag napján, a katolikus vallás szerint Nagyböjt első vasárnapján rendezik. Az ünnep nevét – hutzel – a német nemzetiségi lakosságtól nyerte, amely az „aszalvány, aszalt gyümölcs” megfelelője, ami a böjti étkek egyik meghatározója a településen. A termésjósló szokást a betelepített németek az óhazából hoztak magukkal és egészen az 1970-es évekig művelték, de ezidőtájt megszakadt a folyamat.A falu lakói 2000-ben újították meg a régi szokást, amelyben este legurul a tüzeskerék (Hutzelrod) a Winterberg-hegy oldalán. A néphit szerint amerre a kerék gurul, arra várható az évben a jobb termés.

Tömegeket vonz a tűzeskerék
Az esemény a mecseki régióban már óriási népszerűségnek örvend.Több tízezren látogatnak el ilyenkor a Mecsek gyöngyszemének számító kis faluba Óbányára.Bárhogy is szerettem volna,az elmúlt két évtizedben sajnos nem jött össze,hogy meglátogassam eme jeles eseményt.Gergővel is voltak pedig ilyen irányú terveink,de autó híján ezt nem könnyű megvalósítani.Tömegkölekedéssel este nyolc körül pedig nem lehet hazajutni Óbányáról.

Pedig jó a buli
A jövőbe tekintve persze sosem zárható ki,hogy egyszer majd sikerül eljönni és megnézni ezt a fesztivált,ám erre jelenleg kevés esélyt látok.Sajnos autóm továbbra sincs és azoknak az ismeröseimnek sem akik benne lennének ebben a buliban....Esetleg megoldható a dolog egy szállásfoglalással,bár ilyenkor garantált a teltház a falu vendégházaiban.


2020. február 22., szombat

Hóvirág túra

Igazából más volt betervezve mára,de aktuális túratársamat és engem is elkapott valami nyavaja,így a mára tervezett Budai-hegységi túra elmaradt,vagyis csak halasztódik.Én sem vagyok a legjobb állapotban,de számomra mondhatni kell a kimozdulás,mert a munkahelyi légkör annyira lehúz,hogy azt a természetjárással tudom kompenzálni.Így úgy gondoltam megnézzük az Adonyi-szigeti hóvirágokat,amelyekről odákat zengenek akik már látták.Terveztük ezt is már évekkel ezelőtt is Gergővel,de ez nem jött össze.Most elindultam,újra Gergő nyomában,hiszen itt volt az utolsó előtti túránk is vele 2018 októberében.Éjszakás műszak után voltam,nem éreztem magam jól,így nem siettem el az indulást.Fél tízkor indultunk a dunaújvárosi buszpályaudvarról Zolival és Mónival karöltve.

Az ikonikus Adonyi-öböl
Adony nincs messze,így tízre már ott is voltunk,a sziget pedig közel van az adonyi fő buszmegállótól.Gyönyörü napsütéses idő köszöntött ránk és kezdett meleg is lenni.Túráim során a szigeten elöször mindig a déli csücsökbe mentünk el,most úgy gondoltam szakítok a hagyományokkal és a szigetre bevezető úton megyünk annak végéig.A már ikonikussá vált Adonyi-öböl mentén hatoltunk be a szigetre.Már az első métereken szembe köszöntek a hóvirágok.Valóban nagyon sok volt és persze igen szépek voltak.A szigeten nincsen amúgy jelzéssel ellátott út,Gergővel anno mi kicsit el is kavarodtunk,igaz akkor jártunk erre elöször.Most nem keveredtünk el.Egy ösvény vezetett be az útról a sűrűbe.
Mindenfelé hóvirágok voltak!

Hóvirág-sziget
Sajnos a telefonom fotós képességei kevesek ahhoz,hogy ezt a sok csodát vissza tudják adni.Szép volt az erdő a sok-sok nyíló hóvirágok százaival.Akkor még nem tudtam,hogy lényegébe ez az egy hely lesz az egész szigeten ahol beljebb tudunk menni a sűrűbe.Sajnos mindenhol máshol olyan sűrű volt minden,leszakadt ágakkal,kidőlt fákkal,bokrokkal,hogy sehol sem tudtunk aztán beljebb menni.Így vagy úgy,ezért az élményért már megérte kijönni ide.Közben elértük a sziget keleti partját ahol azt a hangulatos erdei pihenőt találtuk meg ahol annak idején Gergővel is megpihentünk.Úgy döntöttünk itt elfogyasztjuk az uzsonnánkat.

Hangulatos szigeti pihenő
Lelülve megpihenve már egyből nem tűnt olyan jónak az idő.Nem is ültünk sokáig,állva mozogva fejeztük be a lakomát.Ez után lementünk teljesen a Dunához.Szép volt mint mindig.Innen viszont nem vezetett tovább út,kissé visszafelé kellett jönnünk.Nem sokára volt egy leágazás észak felé.Arra mentünk akkor rég a 2018-as őszi finálés túrán is Gergővel...Az út mentén mindkét oldalt hóvirágok százai vigyorogtak ránk..Csodálatos volt!Láttuk benn a sűrűben is akadt nem is száz,hanem ezer számra,ám az előbb emlitett okok miatt nem lehetett beljebb menni.Az út meg az autók okozta keréknyomoktól sáros volt.Miért jöhetnek be ide autók???

Hóvirágok,sajna a telefonom nem igazán birkózott meg velük.
Arra mentünk amerre egykor Gergővel.Most nem tévedtem el,igaz sok helyen erdőírtás volt sajnos itt is,könnyebb volt tájékozodni.Még a februári kopaszságban is lenyögöző volt a sziget szépsége.Hozzá kell tennem,a Rácalmási-szigettel nem tud vetekedni,azért az szebb.Nem sokára elértük azt a vadászlest ahova Gergő a 18-as finálékor felmászott.Természetesen  a nyomába eredtem,most én is felmásztam.Ekkor éreztem a túlvilági simogatását a hátamon,tehát ott volt velem!Ennek örültem.Kicsit megpihentem odafenn,a fiamra gondoltam...a többiek lenn maradtak.Lemászva folytattuk az utat.

A vadászlesben
Kiértünk a sziget egyik másik ugymondd fő útjára.Gergővel itt 18-ban egyenesen mentünk tovább át a dzsungelen.Most követtük az utat délnek.Erre meg 16 májusában mentünk amikor elöször jártunk itt.Tehát végig Gergő nyomában mentem most is.Erre is volt hóvirág a sűrűben,de már nem olyan sok.Az út erre is itt-ott sáros volt.Most sem értettem miért jöhet be ide autó....Zolika szóval tartott minket,a szokásos szó fosása volt,így ha akartunk sem tudtunk volna unatkozni.Közben egy ponton az erdőben a fák veszélyes szögben megvoltak dőlve.Mi lehetett ennek az oka?Tán a gyenge talaj?A fák öregsége?Elég durvának tűnt...esélyes,hogy ezt az erdőt is majd kivágják.Elértük közben azt a pontot ahol bejöttünk a szigetre.Tehát egy kör levolt tudva.

Út a déli részen
Mivel nem mentünk sokat,javasoltam akkor menjünk le mégis a sziget déli végébe.Benne voltak a többiek is.Itt is voltak szigeti pihenők,az elsőnél megettük a maradék kajánkat,azt indultunk tovább.A csodás adonyi-öbölnek ezúttal a szigeti partja mentén mentünk.Pár méter után feltűnt egy pottyantós.Hát itt szokás szerint elkezdtünk ökörködni,ahogy mindig is szoktuk ha pottyantós tűnik fel túránk során.Reméltem Gergő látja odaátról és velünk nevet ő is...

Két Zoli és egy pottyantós
Az út itt régen egy kis csapás volt csupán,mostanra viszont alaposan megszélesítették.Rengeteg horgász volt erre,viszont örvendetes volt,hogy szemét szinte semmi.Ez a múltheti gödöllői túra után szinte felüdülésnek hatott.Jól járható volt teljesen a déli végig.Viszont a közelmúltban áradt a Duna,így a déli csücsökben sáros volt a talaj a visszahúzodó víz után.A többiek egy pont után nem mertek tovább jönni,én viszont kimentem a déli végpontra ahogy egykor örök túratársammal is Gergővel...
Visszafordulva a többiek csak néztek rám,mint borjú az új kapura.

Visszanézve Móni csodálkozik...

Zoli megtalálta a csúzliját
Hóvirág erre már nem volt.Visszasétáltunk a töltésig.Ott tudtunk lejönni a szigetről.Nem mehettünk egetverően sokat.Jóindulattal is ha 6km megvolt.Amire kiváncsiak voltunk azt láttuk,viszont sajnálatos volt,hogy a sűrűbe csak egy ponton tudtunk bemenni.Mindegy szép volt és jó volt.Egy könnyed szombati túrának főleg az én állapotomban most nagyon is elment.Visszamentünk a városba (Adony) és még elnéztünk a Central-parkba,amit persze csak én hívok így.Egy szép kis park a város közepén ahol szintén Gergővel jártam utoljára.Fura volt,mert sokkal nagyobbra emlékeztem.Itt pihentünk kicsit aztán elmentünk a buszhoz és fél négyre már itthon is voltunk.Ez volt tehát a hóvirág túra.

Visszafelé...
Úgy tűnik,hogy kétévente minden páros évben jutok el tehát az Adonyi-szigetre.Ha megérem akkor 22-ben jövök újra,Keresek majd rá alkalmat!

2020. február 21., péntek

A Mecsek csúcsainak néveredete

Talán már kiderülhetett azok számára is akik elvétve olvassák ezt a blogot,hogy a Mecsek az első számú kedvencem.Ez a "szerelem" már 1982 óta tart.A legtöbbet itt túráztam és később Gergővel is sikerült megkedveltetnem a hegységet.Imádom minden zegét-zúgát.Számtalan élmény fűz ide és ha megnézed a jobb oldali menűben a mecsekkel kapcsolatos dolgokat,bizony az van a legtöbb ebben a blogban.

A Mecsek kitűnő és szinte megkerülhetetlen túraparadicsom. Megannyi hegyén és csúcsán sok-sok természetbarát kirándul nap mint nap, ugyanakkor a bámulatos kilátás, a gyönyörű erdő, a remek időjárás elvonja a figyelmünket arról, hogy alapvetően nem is igazán tudjuk, hogy honnan ered ezeknek a kisebb-nagyobb hegyeknek a neve. Miért Mecsek a Mecsek, mitől Árpádtető az Árpádtető?

Imádom minden zegét-zúgát
Mecsek:
Értelemszerűen a Mecsekkel kell kezdenünk. Sokáig élt egy magyarázat, miszerint a Mecsek egy török eredetű szó, ami tornyot, erődöt, vagy várat jelent, ugyanakkor ez az elmélet Klemm Antal 1933-as tanulmánya óta már nem állja meg a helyét. A szerző szerint ugyanis azért nem lehet török eredetű a név, mert már a török hódoltság előtti időben is Mecseknek nevezték a hegyet. Klemm szerint a név magyar eredetű, és a „meszes” szóból ered, és feltehetően a „meszes hegy” elnevezésből alakult ki.

Ennek bizonyítéka lehet az is, hogy a törökök előtt is említették a baranyai Mecske községet, de más meszes hegyeket és dombokat is neveztek Mecseknek Tolna megyében, vagy épp a Bakonyban. Egy név másik forrása Klemm szerint lehet a Mihály személynév, hiszen Szent Mihály a a hegyek védőszentje volt, a Mikcse és a Mekcse név pedig a Mihályból eredeztethető.

A Jakab-hegy
Jakab-hegy:
A 602 méteres Jakab-hegyen az Árpád-korban volt egy falu, templommal. Ez a templom Szent Jakab híveit fogadta, innen nyerhette a hegy a nevét. Bertalan pécsi püspök 1225-ben itt gyűjtötte össze a Mecsekben élő remetéket és kolostort épített számukra, majd 1250-ben Boldog Özséb egyesítette a pilisi remeték kolostorát és a Jakab-hegyi kolostort, így alapította meg az egyetlen magyar szerzetesrendet, a hányatott sorsú pálosokat.

Arany-hegy:
A Donátus hegyének neve az oldalában termett híres, jó minőségű, és értékes szőlőről kapta a nevét, mellyel a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség lexikona szerint azt kívánták jelezni, hogy ez a hegy aranyat ér.

Az Árpádtető
Árpádtető
Nincs ember, aki ne arra gondolna, hogy Árpádtető Árpád fejedelmünkről kapta a nevét. Pedig nem így van. Árpádtetőn ugyanis remek árpát termesztettek, és jó legelőterület is volt. Innen a név.

Zengő:
Ha már üvöltés és remegés: jöjjön a Zengő, a Mecsek legmagasabb csúcsa. Egy középkori történet szerint a Zengő (régies helyi ejtése szerint „Zöngő”) neve onnan ered, hogy az emberek próbálták megfejteni a hegy- és a környező erdő mitől zúg.

Egy legenda szerint a hegy belsejében rekedt kincskeresők kiabálnak, egy másik monda szerint pedig a hegy erdei zúgnak, mert együtt sírnak egy nővel, aki az itt talált kincsek miatt elhagyta gyermekét. A szóban forgó zengés amúgy feltehetően a fák- és sziklák között fújó szél miatt hallható.

A Hármashegy és a Zengő,jól elvannak egymás mellett
Hármashegy:
Na, a Keleti-Mecsek második legméretesebb csúcsa vajon honnan kapta a nevét? Az első megérzés a helyes: onnan, hogy három csúcsa van. Ezeknek a csúcsoknak egyébként csúcs a neve is: Hegyelő, Hegyköz, Hegymöge.

Tubes:
A Tubes nevének is több magyarázata van. Egy kevésbé valószínű elmélet szerint a török hódoltság alatt- és után Türbösnek hívták, ami valami olyasmit jelenthetett, hogy „hajtogatott”, ez a hegy formájára utalhat. A valószínűbb az, hogy a magyar „tuba” szóból ered a neve, ami vadgalambot jelent. A „tubes” így azt jelenti, hogy „vadgalambos”. A Tubes melletti Kis-Tubes neve épp ezért lehetett Tubica, ami nagyjából azt jelenthette, hogy „kis vadgalambos erdő”.

Kilátó a Tubesen
Bargyag:
Azt se tudtuk, hogy a Keleti-Mecsekben van ilyen nevű csúcs, de már azt is tudjuk, hogy mit jelent ez a név. Az ószláv eredetű szó azt jelenti, hogy „zászló”, ami arra utal, hogy ott régen hadászati szempontból fontos, kiemelt állomás volt.

Bika domb:
Patacs mellett található a Bika-domb, mely nyilvánvalóan egy bikáról kapta a nevét. Nem is akármilyen bikáról, hanem a környék tenyészbikájáról, akihez a helyiek rendszeresen vitték teheneiket. Tudjuk, hogy miért.

Szószék és Dobogó:
Még egy bikás néveredet. Az 586 méteres Szószék a Dobogó délkeleti szegélyén található magas sziklatömb. Nevezték ezt a csúcsot az „ördög prédikálószékének” is, mert állítólag egy bika egyszer felrohant ide, és akkorát üvöltött, hogy a közeli völgyek is beleremegtek.

A Dobogó csúscán
Somlyó:
A Dobogótól északra található a Somlyó, melynek neve az ősi magyar Somló névből ered. Ez a név arra utal, hogy itt sok som termett, azaz régi kifejezéssel élve „somlott”. A „somlás” ugyanakkor utalhat olyan hegyormokra is, melyek völgyek felé nyúlnak. Ez utóbbi megmagyarázná azt, hogy miért nem csak a Mecsekben van Somlyó (avagy Somló) nevű hegy Magyarországon.

felhasznált források:Pécs lexikon,bama,,baranyatermészetbarát

2020. február 17., hétfő

Elöször a Gödöllői-dombságban

Hát ez is egy régi terv volt...Gergővel már évekkel ezelőtt agyalgattunk rajta,hogy egyszer majd eljövünk erre is bóklászni.Aztán láttunk egy filmet a mogyoródi Szent László káplna-kilátóról,amely katasztrófális képet mutatott az építményről és ez aztán elvette a kedvünket.A Gödöllői-dombsági túra terve pedig idővel elfelejtödőtt.Így aztán nem is vált valóra soha és Gergővel sajnos már nem is válhatott.Én azonban tovább viszem az örökségét és elővettem a mélyből a rég elhalt terveket.Már a tél elején elhatároztam,hogy eljövök majd ide.Nem érdekelt milyen állapotban lesz a kilátó,volt már olyan értelemben,hogy nem ettől tettem függővé a túrát.Így hát február kellős közepén egy vasárnap reggelen Zoli barátommal keltünk útra a Pest megyei Mogyoródra.Zoli ezúttal kellően felkészülten érkezett a túrára.Az utunk sima volt és fél tíz felé meg is érkeztünk a mogyoródi hév állomásra.Innen indult a túra.

Mogyoród az első métereken
Tudtuk itt van pár méternyire a magyar forma1-es pálya is a Hungaroring.Gergővel anno ezt szerettük volna megnézni a kilátóból.Most megpróbálkoztam hát vele.Terveink szerint felmegyünk a kilátóhoz,majd a dombság egy részét bejárva elmegyünk egészen Gödöllőre.Nagyjából 12-14 km-nek ítéltük a túrát egy nem igazán vészes terepen.Noha útközben itt-ott ködös volt a táj,Mogyoródon már csodás idő fogadott.Egy helyi térképet böngészve egy helybéli lépett mellénk,kérdezte mit keresünk,hova megyünk.Mondtam a kilátóba szeretnénk felmenni,de nagyjából tudom merre kell menni.Erre ő eligazitott teljesen más irányba,valamint előadta,hogy a kilátó cefet állapotban van és le is van zárva.Mindez nem szegte kedvünket,elindultunk az eredetileg is tervezett irányba.Nem igazán volt gondunk annak ellenére,hogy a területről nem rendelkeztünk térképpel.Én mindent elözetesen megnéztem a neten a fontos dolgokat pedig le is írtam.Ha megfelelően lesznek felfestve a jelzések nem lesznek gondjaink.

A panzió mögött a domb ami várt ránk

A Somlyó(?) -hegy
Hamar kiértünk az amúgy hatalmas faluból.Rögtön szembe köszönt a Somlyó-hegy (ha jól tudom ez a neve),ami nem tűnt egetverően magasnak,nagyjából azonos a Velencei-hegységi Meleg-hegy magasságával.Kiérve a településről visszanézve csodás kilátásunk volt rá.Választhattunk aztán vagy a zöld3,vagy a zöld+ jelzésen megyünk-e fel.Az utóbbit választottam.Annyiból jó választás volt,hogy felfelé menet végig csodás kilátás volt elsősorban észak és kelet felé.Annyiból viszont rossz,hogy az út nagyon sáros volt.Persze a zöld3 is az lehetett.Mentünk hát fel kissé csúszkálva,de sikeresen.Hamar felértünk a kilátóhoz.


A Szent László kápolna/kilátó állapota kritikus...
Már első látásra feltűnt,hogy a kilátó nincs bizony jó állapotban.Nagyon nincs.Közelebb menve ez az érzés csak fokozodott.Aztán nem kis döbbenettel vettem tudomásul,hogy a még húszéves sincs kilátó a lehető legkatasztrófálisabb állapotban van,amit valaha is láttam.Hát ez meg,hogy lehet?Hogy lehet,hogy egy 18 éves kilátó ilyen állapotban legyen?Teljesen ledöbbentő volt!A kapu ahogy a falubéli fószer is mondta levolt zárva egy rácsos ajtóval.Ám az oldalfalon benézve felfedeztem egy ablakot amelyen belehetett mászni.Így hát ismét nem sikerült kifogni rajtunk.Bemásztunk a kilátóba.Az alsó rész állapota is katasztrófális volt.Egy újabb rácsos kapu rejtetette a kápolna részt amelyben egy nagy Szent László szobor vigyorgott ránk.Csodálkozott biztos,hogy "ni-ni látogatók"...ám itt beljebb menni nem lehetett.Egy rossz állapotú fa csigalépcső vezetett fel a kápolna kapu mellett.Elindultunk hát felfelé.


Szent László szobra

A kilátó a felső szinten....
Két szint volt fentebb mindkettő állapota kritikus.Életemben nem láttam még ilyen állapotú kilátót,pedig jártam már párban életem során...Az első emeletről a másodikra már nem csigalépcső vezetett hanem egy létra.Még erről a szintről próbáltuk megcsodálni a kilátást ám a környező fák eltakarták azt.Mindenképp felkellett kapaszkodnunk a fenti szintre.Így megmászva a létrát felmentünk.Itt sem voltak a jobbak az állapotok.Sőt nagyon kellett vigyázni hova lépünk,mert a szint itt-ott bevolt szakadva....Mondhatni ocsmány állapotok uralkodtak,de itt legalább már megcsodálhattuk a kilátást.Bár ovatósan mert nem tudhattuk a kiugró erkélyek,nem-e szakadnak le,ha rálépünk...


Kilátás
Innen már valóban látszodott a Hungaroring.Ezt szerettük volna megnézni akkor rég Gergővel..Ám sokminden azért nem látszodott belőle.A környező táj szép volt.Ám a kilátó valóban óriási csalódás volt...Úgy döntöttünk lemegyünk,a kilátó alatt láttunk asztalkát,padokat.Jó hely lesz megreggelizni.Meg is kajáltunk ám a közvetlen környék a kilátóhoz hasonlóan lehangoló volt.Elképszető mennyiségű szemét volt a környező fák között.Nem is értettem...Mi van itt,mi folyik itt?Miért szarnak bele ennyire a mogyoródiak a kilátóba és környékébe?Hát nincs a helyi politikai erőknek annyi esze,hogy egy közmunkás csapattal legalább megtisztitsa a területet?Teljesen ledöbbentő volt és érthetetlen.


A kilátónál,de a hely koránt sem olyan idilli
Nem is időztünk tovább itt.Szép hely lehetne nagyon,de az,hogy ennyire beleszarnak az itteniek,egyszerűen lehangoló volt.Ballagtunk lefelé immár a zöld3 jelzésen,ám az út egy keresztezéshez ért és semmi sem jelezte melyik a mi utunk.Józan paraszti ésszel az amelyik folytatódott egyenesen.Ám nem az volt,így kezdtünk elkeveredni.Ám valami láthatatlan erő -újra- valamiért erre vezetett minket.Aztán már kiderült miért is...nem soká egy olyan ponthoz értünk ahonnan kitünő rálátásunk volt a közeli Hungaroringre.Sokkal-sokkal jobb mint a fenti kilátóból.Bízom és hiszem,hogy újra Gergő vezérelt erre minket odaátról,mert tudta mi az amit igazán látni akarok...


Minden eddiginél jobb rálátás a Hungaroringre

A Hungaroring felett
Kicsit elkeveredtünk,de így már megérte.Csöppet sem aggódtunk azon,hogy eltévedtünk,aztán meg egy idő után már tudtam hol vagyunk.Annyi történt csupán,hogy kicsit kerültünk eredeti tervünkhöz képest.De így volt jó!Nem soká visszaértünk a zöld3 jelzésre.Az út mentén elképesztő mennyiségű szemét volt...itt a Hungaroring közelében...Büszke lehet magára az ország.mert gondolom sokan erről közelitik meg a versenypályát és hát mit látnak?Szemét,szemét hátán...Hiába volt kinn több helyen is a tábla,hogy kamerával figyelt terület,szemetet lerakni tilos....több kömbméter szemét volt szerte-széjjel.Szégyen!Mi pedig a zöld3-ön visszaértünk a falu határához ahol ráálltunk a zöld+ jelzésre.Ám azon sem volt minden fenékig tejfel.


Pedig a táj szép...
A zöld+ helyenként bevitt a szántóföldre,helyenként ki onnan,majd újra be.Sártengereken át ballagtunk a jelzések erősen kifogásolható állapotban voltak felfestve.Szenvedtünk ezen a szakaszon,míg elértük a hév vasútvonalát.Alatta egy alagúton mentünk át és innen a jelzésekkel már nem volt gondunk,viszont az út jó egy-másfél kilométeren át nagyon sáros volt,ráadásul enyhe felfelé menetben.Nem volt egyszerű erre haladni,de legalább szemét ezen a részen nem volt.


Alagút...

...majd sár...
Nem soká elértünk egy turistaút csomóponthoz.Szerencsére itt már nem volt sár.Öt út találkozott itt.Pihentünk és megettük a maradék kajánkat.Nem volt itt senki.De csak egy darabig,mert aztán meglehetősen nagy túrázó forgalom volt erre.Jöttek-mentek a túrázók.Érdekes volt,hogy a mi utunk amelyről jöttünk az senkit nem érdekelt.Talán tudták,hogy arra a legnehezebbek a viszonyok.Mi ráálltunk a Mária zarándokútra.Ezzel nem volt gond.A jelzések kifogástalanok voltak,a terep nem sáros és jól járható.Az út nagyjából párhuzamosan haladt a 3-as főúttal.Hol annak közelében,hol beljebb hatolva az erdőben.Sajnos itt is elképesztő mennyiségű szemét köszönt szembe...szinte végig az út mentén és beljebb az erdőben is.Ez ismét nem vetett jó fényt erre a dombságra.


Az erdő szép....
Az út aztán nagyjából egyenesen haladt.Az erdő a fák szépek voltak.A sok szemét nem.Mi pedig fáradtabbak voltunk a szokásosnál.Lehet a sáros út merített ki,nem tudom...Kisebb emelkedők megmászása is kimerített minket,sokszor megálltunk kicsit szusszantani.Azért megfelelő tempóban haladtunk előre Gödöllő felé.Fenyves erdő is feltűnt,újra kereszteztük a hév vonalát majd egy országutat is,amely már nem a hármas út volt.De főleg az utak közelében volt elképesztő mennyiségű szemét...Én nem is tudom hol élünk már,hogy ennyire szarunk bele a környezetünkbe...Viszont az is igaz,hogy túrázásaim történetében sehol máshol nem tapasztaltam még ilyen fokú és mennyiségű szemetes helyeket...


Nem lehet panaszunk a tájra,nem is ezzel volt problémánk...
Az M3-as felett értünk be Gödöllőre,de annyira belemerültünk a beszélgetésbe,hogy elvesztettük a Mária zarándokút jelzését...Nem volt mit tenni mentünk az utcákon be a településre.Így is ráleltünk az eredetileg is tervezett Erzsébet parkra.
A jelzés annak másik oldalán az erdőben ment.A park szép volt,ingókővekhez hasonló kövekkel és emlékművekkel,padokkal,sétányokkal.Itt is pihentünk egy nagyot mielőtt behatoltunk volna az erdőbe.Persze sorra megnéztük az emlékműveket is.


A pozsonyi csata emlékműve az Erzsébet parkban
Az erdő is az Erzsébet park része volt,sok szép sétánnyal és itt is voltak érdekességek.A legklasszabb egy szabálytalan kő építmény volt amelyet Erzsébet királynő emlékére emeltek.Arébb pedig ott volt őfelsége szobra is.Egy gyertyányos sor tette mégszebbé az egészet.Sokan sétáltak erre,örvedetes volt,hogy itt nem volt szemét.Ezen a részen vitt keresztül a Mária zarándokút és innen kilépve átmenve a 3-as főúton,annak túloldalán rögtön betért egy másik gyönyörüséges parkba a Kastély parkba.Gödöllő mondhatni a lehető legszebben fogadott tehát.


Erzsébet királyné emlékére


A kastély park
Óriási park volt ez is és elképesztően gyönyörű.Nagyon sokan sétáltak itt.Csodás sétányok vezettek a parkban amelynek központjában egy Mária Terézia szobor volt.Amott pedig feltűnt Gödöllő fő nevezetessége a Grassalkovich-kastély gyönyörüséges épülete.Közelebb is mentünk hozzá,de mivel sárosak voltunk az út porától,pontosabban sárjától nem mentünk be,így nem volt illő.Kimentünk a parkból,hogy kivülről is megcsodáljuk a kastélyt,de előtte még egy trianoni emlékműbe botlottunk.


Zolika a kastélynál


A trianoni emlékmű
Az utcán haladva Gödöllő szép városnak tűnt.Még sosem jártam itt,csak átutaztam vonattal rajta.Jó volt ezúttal itt megállni.Az út mellett hév járt ki a településről.Odaérve a kastély fő homlokzatához láttuk,hogy az még annál is szebb mint ahogy a parkból láttuk.Szép zene szürödött ki,de sehogyan sem illett a képbe a kastély előtti "COOL" felírat.Újabb orbitális ökörségnek tartottam ezt is,de nem az én dolgom megítélni mi,merre,hogyan...Fotózgattunk itt is párat mielőtt tovább indultunk volna.


Jómagam a kastélynál.
Újabb parkba értünk,úgy tűnt Gödöllő a parkok városa.Ez persze így nagyon tetszett.Ez volt az Alsópark.Ez sem volt kevésbé szép mint az elöző kettő,itt is sok érdekesség volt.Ideérve azonban már meglehetősen elfáradtunk nem sok kedvünk volt a park érdekességeit szemügyre venni.Mentünk csak a parkot átszelő Mária zarándokúton.Az pedig a helyi vasútállomásra vezetett amely mellett ott volt a hév állomás is.Egy boltba még bementünk italokat meg csámcsogni valókat a hazaútra.Más aztán nem maradt beszállni a hévbe.A túra itt ért véget.


Az Alsóparkban a kastély névadójának szobra
Sima volt az út haza,nem siettünk.Hát a Gödöllői-dombságról a benyomásaim vegyesek.A tájjal semmi gond nem volt,az szép volt,hozta azt ami elvárható tőle.Ám sehol máshol,egyetlen tájegységen sem láttam még ennyi szemetet....ez az ittenieket minősitheti...Az pedig,hogy az ország egyik legfrenktáltabb helyén álló kilátó ilyen állapotban van arra szavak sincsenek...A jelzések felfestése is vegyes képet mutatott.Sok helyen kifogásolható volt,máshol viszont remek.Így hát ilyen élményekkel távoztunk az első Gödöllői-dombság béli túránkról.Végül is ez sem volt rossz buli.