Petőfi kontra Kata

Nagyon sok túránkon szembeköszönt már a költő Petőfi Sándor.Na persze nem úgy értendő ez,hogy jön szembe és köszön.Nem azért itt nem tartunk.De nagyon sok olyan helyen jártunk ahol elöttünk a Költő is járt már vagy valamilyen formában kötödött hozzá.A teljesség igénye nélkül: pl.Dunavecse ahol töb mint három évig is lakott és első nagy szerelme is idevalósi volt.Vagy Somoskő ahol Felvidéki utazásai során járt ahol egy kunyhó őrzi emlékét.Mondhatnám Bátorkőt ahol egy éve jártunk Gergővel,Petőfi is járt ott amit nem gondoltunk volna soha,hogy ilyen helyekre is eljutott a nagy költő,sőt verset is írt ott!Na és még sorolhatnám,bővel vannak még ilyenek.Már csak természetszeretete és utazásai miatt is nagyon kedveltük és kedveljük a magyar történelem eme nagy alakját.Tartoztam neki annyival,hogy jó negyven év után visszatérek már a legméltóbb helyre amely személyéhez köthető: a Nemzeti Múzeumhoz.

Újra a múzeumnál,négy évtized után...

Na persze nem ezért jöttünk Budapestre...én szerveztem úgy,hogy összekössük a kellemest a hasznossal.Ezt mindig így csinálom ha jövök vagy jövünk valamiért.Valami mást is megnézünk ami útba esik.Így volt ez most is.Mert ugyanis Kata koncertre jöttünk,egy hónap után ismét...Na nem azért mert én olyan nagy rajongó vagyok vagy lennék...de jóbarátom Zoltán -már többször is- írtam,hogy óriási Csondor Kata rajongó,néha már zavaróan óriási...na de eljöttem vele persze,hisz ő is eljön velem túrázni amikor csak tud és ezt a Gergő utáni időkben igencsak megkell becsülni...Szóval eljöttem vele újra,már csak azért is mert ő nem igazán ismeri ki magát a fővárosban én viszont ismerem mint a tenyeremet.Kata ezúttal az ötödik kerületben adott koncertet a Váci utca szomszédságában és közel a Kálvin térhez aminek a szomszédságában ott a Nemzeti Múzeum is.Na gondoltam akkor ezt nem hagyom ki...

Talán fura,de a múzeum előtt nem Petőfi,hanem Arany János szobra fogadja a látogatót

Kiszállva a négyes metróból már ott is volt elöttünk a múzeum.Bementünk hát a múzeum kertbe.Furcsa volt arra gondolni,hogy ez már akkor is itt volt amikor Petőfiék harcoltak a hazáért a 19.század közepén....Bemenni nem mentünk be,a belső dolgok engem megmondom az őszintét nem igazán érdekelnek,az ilyen épületeket inkább kivülről szeretem körbejárni.Most is így tettünk.Ott volt a lépcsősor a talapzat ahonnan Petőfi a nemzeti dalt szavalta...átszelleművel átéreztem a hely varázsát... és felmentem én is arra a helyre ahonnan Petőfi szavalt...

Kortás költőnk is megpróbálkozik a Nemzeti dallal

Fura volt ott állni,ahol egykor Magyarország történelmének egyik legnagyobbja állt...aki amúgy az egyik legnagyobb kedvencem a történelemből és az irodalomból is.Mondhatnám a Nemzeti dalt én is elszavaltam az óriási tömegnek,de aztán mégse...Elindultunk körbejárni a pompás építményt.A múzeum kert maga is varázslatosan szép volt.Mindenfelé szobrok és szép zöld pázsítok voltak.Padok rengeteg amelynek zömén magányos nők üldögéltek (...).A múzeum épülete pedig minden szemszögből nagyon szép volt.

A Költő emlékére

Turul a kertben

Minden irányból szép volt a kert,kellemes volt itt sétálgatni.Sok fotó készült.Amúgy szombat délután volt és fél hat mire ideértünk,délelött dolgoztam ugye,a koncert meg este nyolckor kezdödött,így bőven volt időnk.Ám a múzeum kertje véges volt,így is jó háromnegyed órát elvoltunk itt.Jó volt itt lenne annyi sok év után.Közben arra gondoltam,hogy Gergővel való túrázásaink során,hogy a fenébe maradt ez ki...?Valahogy nem került képbe soha a múzeum,pedig megérdemelte volna.Na de lassan búcsúztunk történelmünk egyik legjelentősebb eseményének színhelyétől.

Magyarország Nemzeti Múzeumánál

Elindultunk a Kálvin tér irányába.Ekkor láttam,hogy a hármas metró vonalán pótló buszok járnak,ezt jó tudni,hisz majd este ez kell a hazamenetelhez.Még bőven volt időnk mentünk a Szabadság híd felé.Valahogy ritkán járok erre így épp ideje volt ennek is.Nem Biatorbágyon voltunk,ennek bizonyitéka az volt,hogy gyakorlatilag harminc méterenként valami vendéglátóhely volt.Kiérve a hídhoz megcsodáltuk a szemben vigyorgó Gellért-hegyet is,majd egy kis parkon át a Váci utcában kötöttünk ki.

A Kálvin téren

A Gellért-hegy a pesti partról

A Váci utca

A Váci utcában sem jártam vagy 25 éve...ideje volt már ennek is.Na persze ez itt nem az én világom és Zoltánnak is kicsit sok volt ez a hely úgy láttam.Mindenfelé méregdrága boltok és vendéglátóhelyek sorakoztak,magyar szót pedig nem lehetett hallani.Na de ebből az utcából nyilt az az utca ahol a koncert volt,ha jól emlékszem Nyári Pál utca volt a neve.Még mindig volt időnk.Megnéztük azt a helyet ahol a koncert lesz,úgy tűnt ez egy kisebb étterem.Mentünk még egy kört a Kecskeméti utca felé,majd újra a Váci utca elején voltunk.Éhesek voltunk így beültünk egy Burger Kingbe megvacsorázni.Ez sikerült is.Érdekes volt,hogy az étterem wc-je nagyon elitnek tűnt és meglehetősen nagy volt itt a forgalom.

Falmászó Jack

Eljött az idő.Visszamentünk vacsi után a Nyári Pál utcába ahhoz a kis étteremhez.Kiderült a koncert a teraszon lesz.Annyiból zavaró volt,hogy mellettünk egy indiai étterem volt ahol meglehetősen nagy volt a forgalom és a zaj.Na és persze indiai testvéreink jöttek ide zömében,akik hát....olyan terrorista kinézetük volt.Na de sebaj,helyet foglaltunk a teraszon,rögtön elénk toltak egy ét és egy itallapot.Mivel éppen vacsorából érkeztünk,igy enni nem szándékoztunk.Aztán az itallapot böngészve megtapasztaltuk,hogy ez egy méregdrága hely....Bort rendeltünk két-két decit,ami háromezer forint volt...Közben a koncertre várva a két étterem közötti lépcsőháznak az ajtó melleti falán érdekes táblát fedeztem fel:

Mikre nem bukkanok

Na erről sem tudtam idáig.A méregdrága étterem teraszán pedig úgy tűnt mi vagyunk az egyetlen magyarok...na és szánalmasan kevesen voltak,kevesen gyűltek össze a Kata koncertre még az egy hónapinál ezelöttihez képest is kevesebben.Ugye egy hónapja Óbudán voltunk egy hasonló szituban.Mondhatám a Burger King wc-ben többen voltak,mint itt a koncerten.Egy ponton meg is számoltam: tizenhárman voltunk!Kicsit gáz,hogy ez az énekesnő két koncertet is összeadva nem tud bevonzani negyven embert sem...miközben éppen néztem az Intsrán,Singh Viki vagy ezer ember elött koncertezett Jászberényben...

Zoli amúgy beszélő viszonyban van már Katával így-úgy.Irt neki a facen,segiteni akart egy esetleges rácalmási koncert megszervezésében,ám a hölgyike ezt a mai napig nagy ívben letojta...pedig ott valószinűleg nem 13 néző lenne....

Zajlik a koncert

Erről is akart Katával beszélgetni,hogy önzetlenül felajánlja a segítségét,hogy ne ilyen kevés néző előtt kelljen koncerteznie a hölgynek.Koncert előtt amúgy Kata körbenézett és láttam rajta,hogy zavarja a kevés néző...A koncert számomra értékelhetetlen volt.Nem szeretem ezt a stilust amit itt előadott,ráadásul angolul.Na és minden számot angolul is konferált fel.Látszott ez a koncert nem az egyszerű vidékről felvándorolt rajongóknak szól...Én megmondom az őszintét meglehetősen untam is,nézegettem a mögöttünk az utcán elhaladó csajokat inkább.Közben a szomszédból néhány indiai át-át nézett mi is folyik itt.Lassan eljött a szünet ideje.Zoli ekkor gondolta eljött az ő ideje,odamegy Katához néhány szót váltani,ahogy azt tette egy hónappal ezelőtt is Óbudán.

Gyenge felhozatal

Ám ez most nem sikerült.Egy amcsi mókamiki lefoglalta Katát akinek a helyi szervezők szóltak,hogy folytassa a koncertet,mert csak este tízig van biztosítva számára a hely... így hiába állt ott Zoli és várta sorát,ez most nem adatott meg.A koncert folytatódott ha lehet még az eddigieknél is unalmasabb volt.A idő meg ment,nekünk indult az utolsó buszunk hazafelé így nem nagyon várhattunk tovább,azt elkellett érni.Öt perccel tíz előtt kénytelenek voltunk eljönni és elsétálni a metrópotló buszig.Zolit elkapta a harci ideg,hogy nem tudott kedvencével beszélgetni,nem nagyon láttam még ennyire idegesnek.Nem győztem nyugtatgatni,ami csak sokadjára sikerült.Most Kata beszélgetés nélkül maradt...

Hazafelé is átkozodott sokat,mondta majd valamit beszól a csajnak a közösségi oldalakon,mondtam ne tegye,mert most nem a csaj tehetett róla,hogy ez nem jött össze.

Nagyon gáz volt ez a hely,legközelebb a föváros belvárosába nem jövünk koncertre.Vagy valami peremkerületbe vagy vidékre.De remélem erre várni kell,mert kezdenek az agyamra menni ezek az unalmas Kata koncertek.

Mit ne mondjak....Petőfinél a múzeumnál jobban éreztem magam.

A Nyári Pál utca

Túrák a tragédiák árnyékában - Félévi összefoglaló

Immár 2019 első fele is eltelik lassan,szokásomhoz híven június végén egy félévi összefoglalót tartok.Ha csak a puszta tényeket,a túrák és kirándulások számát nézzük akkor nem is lehetne panasz az évre idáig.Ám a dolog jóval összetettebb...hiszen számos tragédia és balszerencse kisérte utamat ezekben az időkben.

Gergő decemberi halála után kellett némileg talpra állnom.Ami szinte egyenlő volt egy reménytelen válalkozással,ám főleg hála a túráknak a kimozdulásoknak,egy-egy ember hozzám való jóságának,ez kezdett lassan,hát ha sikerülni nem is,de elmozdulni a holtpontról a letargiából,a depizésből némiképp igen.Mikor már azonban kezdtem egy kicsit jobban lenni újabb sorscsapások következtek.Tavasszal egy régi jóbarátom hunyt el.A nyár pedig katasztrófálisan kezdödött.Előbb elveszítettem a testvéremet majd pedig a kutyámat is.Ez más sok volt.Ráadásul óriási kánikula tombolt ezekben a hetekben amik beszoritottak a lakásba,szinte reménytelen dolog volt bevállalni egy-egy kimozdulást.Ennek pedig az lett a vége,hogy újra visszazuhantam a mély letargiába,a szomorúságba és helyenként a depizésbe is.Így telt tehát az év első fele.Most kicsit lássuk részletesebben is a dolgokat.

Gergő és a kutyus.Ők szerettek a legjobban...elvesztésük életem legnagyobb tragédiája

Gergő elvesztése után tudtam év elején,hogy az egyetlen dolog ami még életben tart az a túrázás,a kirándulás,a kimozdulás.Ennek megfelelöen álltam hozzá az évhez.Próbáltam minél több helyre elmenni,mindegy volt már mi okból.Persze a fő irány lehetőség szerint a túrázás volt,de elmentünk pl.kiállításra is,a nemzeti sírkertbe is,vagy tenisztornákra és koncertekre is.Ha mindezt összeszámolom és ha csak ezt nézem,akkor nem volt rossz az év eddig.Nézzük a számokat.

Összesen eddig 18 kimozdulásom volt.Ez néggyel jobb mint tavaly ilyenkor!

Ebből túra 12 volt.Kirándulás kettő,meccstúra pedig három és volt egy koncerttúrám is.

Fájdalom egy sem volt olyan igazi vérbeli bakancslistás túra mint amilyent Gergővel szoktunk csinálni,de volt pár ami azért hasonlított hozzá.

A nemzeti sírkertben Kossuth mauzóleumán

Mivel állandó túratársamat elvesztettem,ezért az első félévben arra koncentráltam,hogy ne legyek egyedül.Nem voltam még olyan lelkiállapotban,hogy egyedül vágjak neki bárminek is.Legtöbbször Zoli barátom jött el velem,gyakorlatilag három kivétellel az összes többin ott volt velem.Velem tartott a bulik felénél Móni is,Gergő édesanyja.Volt exem akivel úgy tűnt jóbarátságba kerülök is eljött velem kétszer,ám aztán a barátságunknak vége lett.Valamint egy alkalommal még velem tartott egy munkahelyi haver is:Manó.A tavalyi túratásak közül Móni,Laci és Gyuri már nem tartottak a társaságomra igényt.

Így tehát nem kellett tavasszal egyedül tartanom egy kimozdulásra sem.

Azonban a jövőben erre lesz esély.Mindenképp megakarom csinálni Gergő tiszteletére a Nagy-Kopaszi túrát végre,úgy fest erre egyedül fogok menni,de mindenképp megakarom valósítani mert ez lett volna a következő bakancslistás túránk decemberben amit Gergő már nem érhetett meg...

A Tündérszikla rejtette Gergő búcsú(?) üzenetét....

Hogy merre is jártam/jártunk ebben a félévben?Hát ugye mindegyikről van bejegyzés a blogban,de azért a teljesség igénye nélkül.Ugye háromszor is eljutottam a Tündérsziklához amely különös üzenetet hordozott magában Gergőtől....erről is volt szó a blogban.Voltunk a macskakiállításon a Lurdy házban és a Fiumei úti sírkertben.Visszatértem a Zichy kápolnához Lórévre amit Gergő is annyira szeretett.Emléktúrát csináltunk a Csibrik rétre Gergő három fájához márciusban.Végigmentem a budai zöld felén volt exemmel.Végigmentünk az adonyi szölőhegyen is.Dunaföldvár környékén tettünk egy parádés körtúrát és végre valahára eljutottunk a bazsarózsák földjére is a Mecsekben.Voltunk a budapesti WTA és ATP tenisztornán is.Eljutottunk a magyar sívatagba a Kiskunságba.Tatán kirándultunk egy jót,valamint felmentünk a hírhedt biatorbágyi viaduktra is.Lényegébe a túrákra,kimozdulásaimra nem lehet panasz,mégha Gergő hiányát nagyon is éreztem szinte minden alkalommal.

Gergő három fája a Csibrik-réten (jobbra)

A túrák adtak némi gyógyírt a fájdalmakra,de mikor éppen kezdtem magam egy picivel jobban érezni újabb tragédiák jöttek,újabb sorscsapások bíztosítottak affelől,hogy számomra már sok jót nem tartogat ez az élet.Egy régi jó barátom elvesztése után,Gergő halálát követő pont félévkor testvérbátyám is itthagyott,tovább csökkentve azok számát akik még szeretnek... Rá egy hétre pedig a kiskutyám a szemem előtt halt meg,rendkivüli szenvedések közepette.... Itt volt az a pont amikor ismét összeroppantam és reménytelennek éreztem mindent.Teljesen kikészültem és még mindig nem tértem egészen magamhoz.Ráadásul a kánikula és munka miatt jelenleg nem is nagyon tudok kimozdulni,hogy legalább egy kicsivel jobban érezzem magam.Eljutottam újra arra a pontra is,hogy feladom.Ám valamiért még itt tartanak az égiek,nem tudom mi okból,milyen feladatból...de itt tartanak,hogy meddig nem tudom,így feladni sem tudom...

Fejemben már ott vannak az új túraötletek az új kalandok,az új utak....

Nem adthatom még fel...!

Túrák a tragédiák árnyékában tehát és ez nem csak az elmúlt félévre igaz,hanem az elmúlt 9-10 hónapra is.Sok már... ideje lenne valami jónak is történnie,bár nem tudom mi jó történhetne velem a fiam nélkül...

Itt tartok tehát most.Újra valahogy talpra kellene állni,ám semmi sem zárja ki egy újabb tragédia lehetőségét.Nem tudom talán megátkoztak,talán az égiek haragudtak meg rám,talán én magam vállaltam ezt be leszületésem előtt...de ez így nem mehet tovább.

Egy újabb tragédia már végképp összeomlást hozhat,így bizom az égiek segítségében,hogy végre megszakad ez a rossz sorozat.Újra eltudok menni minél többször,legfőképp Gergőre emlékezni,de a többiekre is....

Talán lesznek még akik velem tartanak...

Egy korszak vége - örökre eltűnik az "N" betű

Na persze ne ijedjen meg senki,nem a magyar abc-ből fog eltűnni!

Nehéz lenne megmondani honnan is indul ki ez a történet.Talán onnan amikor kötelezővé tették a szurkolói kártyát a magyar labdarúgó bajnokság első osztályában,mégpedig a 2014/15-ös szezonban.Mit ad isten akkor pont első osztályú csapatunk volt nekünk is.Gergővel már egy ideje jártunk meccsekre (én sok év után újra).Nem igazán találtuk a helyünket a viszonylag új stadionban amelyről ekkor nem tudtuk elképzelni,hogy valaha is elkészül véglegesen.Hol itt ültünk,hol ott.Aztán a "T" szektorban a nyugati még félkész lelátón találtunk magunknak helyet.Sokáig itt ültünk.Ám a szurkoló sereg nagy része a szemközti keleti lelátón foglalt helyet.A 2013/14-es szezon utolsó meccsét még a nyugati lelátoról szurkoltuk végig és ünnepeltük a feljutást az első osztályba,ha jól emlékszem 2014 május 31-én.

Ott vagyunk az "I"szektorban

Az új immár első osztályú szezon őszi idényének felét semleges pályán kellett,hogy játsza csapatunk hiszen még nem volt kiépítve a villanyvilágítás,annélkül pedig nem lehetett hazai meccseket rendezni a szövetség szabályai értelmében.Aztán a 11.fordulóra kész lett a világítás,lehetett végre hazai pályán játszani!Ekkor mentünk be a szurkolói kártyáért és vettük bérletet is a szezon hazai meccseire.Ám ehhez helyet is kellett választanunk.Elénk tették a stadion térképét és tetszés szerint kellett választanunk magunknak egy helyet,ahová majd a bérletünk szól.Arra a helyre más majd nem ülhet!Hát ráböktünk egy pontra a stadion térképén ez a pont lett az "I" szektor 10.sorának 9-10-es széke.

Hát itt kezdödött ez a történet,az "I" szektorban immár a keleti lelátón.

Mindig ott voltunk az N betű közepén

Ezen a lelátón fehér és piros székek voltak,a fehér mezőben a piros székek kiadtak egy DUNAFERR felíratot a D betű előtt még egy piros dunaferres logó is volt.A mi két székünk piros volt.Beletelt kis időbe amíg rájöttünk hol is ülünk,melyik betűn,annak melyik részén.Végül is rájöttünk,hogy az "N" betűnek nagyjából a közepén ülünk.Attól kezdve az volt a mi helyünk.Soha nem ültünk máshova max csak akkor ha valamilyen okból levolt zárva a szektor.Minden meccsen ott voltunk az "N"betű közepén.Mindig.Mikor már lejárt a bérletünk és kiestünk a második majd a harmadik ligába akkor is!

Ám ezek a székek vas székek voltak és bizony fogott rajtuk az idő vasfoga,a festékek egyre jobban koptak le róluk és rozsdásodtak kegyetlenül.Az évek alatt ezmiatt elkezdett nagyon csúnyán kinézni a stadion.Persze ez minket is zavart és nem nagyon került szóba a székek felújítása.Érdekes,hogy a mi két helyünk nem kopott az évek alatt!Viszonylag jó állapotban volt végig még tán a mai napig is.

Az "N" betű felülről

Aztán idővel már lehetett hallani,hogy majd kicserélik a székeket.Az,hogy erre mikor kerül sor nem tudtuk.Nagyjából egy évvel ezelőtt kezdték felújítani a stadiont,ennek a projektnek már része volt a székek felújítása is.Ám az őszi idényben még semmi nem történt ezzel kapcsolatban.Sajnos Gergő a tavaszi idényt már nem érhette meg,de valami azt súgja nekem,hogy odaátról figyelemmel kisérte és kiséri az eseményeket.Tavasszal már elkezdték kiszedni a székeket.Ám az "I" szektor az "N" betűvel megmaradt a tavaszi idény végéig.Ide ültek a szurkolók míg a stadion többi részén már folytak a munkálatok.A szezon aztán véget ért és ha az "I" szekor sorsa nem is,de az "N" betűé megpecsételödött...

Még egy utolsó pillantás a régi székekre

Persze erre vártunk,ezt vártuk már régóta...de....mégis egy kicsit olyan mintha a szívemből tépnének ki egy darabot.Egy jókora darabot,hiszen az a két szék ott az "N" közepén volt a mi törzshelyünk éveken keresztül a kisfiammal...

A napokban elmentem a stadionhoz.Kivülről láttam,hogy zajlanak a székcserék,de kintről sokmindent nem lehetett látni.Gondoltam bemegyek,hiszen Gergővel sokszor bementünk csak úgy is az üres stadionba.Most azonban egy jóképességű biztonsági matyi kizavart onnan....Na nem baj,gondoltam majd pár nap múlva visszajövök,hisz tudok én itt bejutási lehetőségeket úgy is,hogy ez a matyi nem fog látni.

Ám hiába tettem ki a kintről készült képet,megelöztek.Az NB 3-as csoportban  (a facen amelynek egyik moderátora vagyok) az illető ellopta az ötletemet bement a stadionba és lefotózta a jelenlegi állapotokat.Ez meglehetösen rosszul esett,hiszen jóval nagyobb Dunaújváros drukker vagyok mint ő lesz valaha is,de ő aratta le a babérokat...mindegy az aréna a lényeg.

Balra az új székek,középen még ott a régiek maradványai

Látható,hogy bizony tűnik el az "N" betű a megmaradt régi székekkel együtt.Ezzel együtt már beépítésre kerülnek az új valószinűleg müanyag székek,piros és fehér színekben.Ezek most nem fognak semmilyen felíratot kiadni.Szétszórva lesznek a pirosak a fehér mezőkben,ahogy az manapság szokás a stadionokban.Öszintén szólva én jobban örültem volna ha a többség piros és abban lesznek el-el szórva a fehérek.Mindegy.A lényeg,hogy készül és jól fog kinézni.

Az "I" szektor valószinűleg megmarad,csak új székekkel.Abban is lesz tizedik sor és kilences,tízes szék.Nem fogok máshova ülni ezentúl sem.A mellettem lévő szék pedig Gergő széke lesz most is.Ám az "N" örökre eltűnik a sok-sok remek meccsel a sok élménnyel együtt.Ezek emléke a szívemben él tovább....

Roham léptekkel készül.....

A legnehezebb túrák

Több ezer kilométer és túrák százai után teszem fel a kérdést.Melyek is voltak a legnehezebb túrák az életemben?Talán a jeges Rám-szakadékon végigmenni?Vagy a viharos Burda-hegységet átszelni?Tán a Salabasina-árkon végigkapaszkodni,a Vaskaput megmászni?Lehet válogatni.Azonban ha ezek nehezek is voltak,mind-mind fenetikus élmény volt,kellemes élmények,olyanok amik melegítik az ember szívét.De akkor mégis melyek a legnehezebb túrák?Azthiszem azok amelyek az utolsó utakon vezetnek végig...

Az utolsó utakon amelyekből sajnos szintén akadtak bőven életem 37 éves túra időszaka alatt.Az utolsó utakon amelyeken fizikailag nem fáradsz el,de a lelked darabokra törik,amelynek összaragasztása aztán nem egyszerű feladat.

A legnehezebb túrák ide vezetnek

A legnehezebb túra?Hát az amikor a fiamat kisértem utolsó útjára...azthiszem ennél nehezebb túrám nem volt és nem is lesz soha.Ez nehezebb volt mint a Rám-szakadék,a Burda,a Salabasina együttvéve... Ebből a túrából nem lehetett jól kijönni...

Ez volt a legnehezebb,a valaha volt legeslegnehezebb túra.

Na,de akadt még bőven nehéz.Hisz apámat és anyámat sem volt egyszerű az utolsó útján kisérni.Na és a nővéremet sem.Aztán ott volt Sándor,az sem volt egy egyszerű menet...

Jöttek sorba,rokonok,ismerösök,barátok...egyik sem volt könnyűnek mondható.

De mondok valamit.Múlt héten földeltem el a kutyámat.Mondod te csak egy állat.

Nos a fiamon kivül ő volt az egyik az életemben aki feltétel nélkül szeretett,így már nem "csak" egy állat... Iszonyatosan megviselt,már az is,hogy én magam ástam ki a sírját és temettem el.Ez sem volt egy egyszerű túra...a legnehezebbek közül való.

Itt kezdödnek a legnehezebb túrák....(illúsztráció)

Aztán a mai nap...újra egy nehéz túrával "ajándékozott" meg...a karma törvényei szerint a véletlen nem létezik,igy ki tudja milyen égi célból,de éppen apám születésnapján temettük el a bátyámat.... Hát ez is a legnehezebb túrák közül való,mégha távolságra olyan kétszáz méternyi is...

Túl sok már a nehéz túra....én meg egyre öregszem és nem bírom ezeket.Egyre inkább nem.Ezek tönkre tesznek,ezek kikészítenek.Amikor túrázni indultam a legeslegelején erről nem volt szó...Nem mondta nekem senki,hogy ilyen nehéz túrákon kell majd helytállnom....

Én inkább visszamennék a jeges Rám-szakadékba,vissza a Salabasina-árkon végigmenni,de azt sem bánnám ha  Burda közepén elkapna egy vihar.... azokat ott mindet kibírom,azokat ott szeretem.

De ezek az utolsó utak túrák ezek nem nekem valók.Ezeket én már nem bírom...

Szily kápolna

A közelmúltban jártunk a Biatorbágyi Szily kápolnánál.Mindig is kedveltem az ilyen építményeket.Sajnos a közelmúlt családi tragédiái miatt nem igazán tudtam kellően felkészülni a kápolnáról is történetéről,így most volt időm kicsit utána nézni a dolgoknak.Hát ezt találtam a csodás Szily kápolnáról:

Szily-kápolna történetérõl kevés írásos dokumentum áll rendelkezésre. Elsõ említését a torbágyi 1817. évi püspöki egyházmegyei látogatási jegyzõkönyvben találjuk. Ez a falun kívül, a szõlõk mellett mondja. 1817-ben a fõpásztor, Spetykó Ferenc kerületi esperest, bicskei plébánost bízta meg a kápolna felszentelésével.

Ilyen volt a káplnával való első találkozásom

Ekkor lett védõszentje Szent Vendel. Építtetõje Szily József (1746–1827) udvari tanácsos, akit „birtokszerzõként” említenek a feljegyzések. A birtok eredetileg a hügyei Farkas családé volt, az õ lányukat, Terézt vette nõül 1770-ben. Újabb dokumentum alapján feltételezhetõ az is, hogy az építést még a Farkas család kezdte meg, és Szily József fejezte be a kápolnától nem messze lévõ, hasonlóan klasszicista stílusban épült erdei lakkal együtt. Noha a kápolnát õ építtette, mégsem itt, hanem a kistorbágyi templom sírboltjában nyugodott két, korábban elhunyt felesége mellett.

A kápolnának bõvebb felszerelést fia, Szily Antal juttatott, ki késõbb a kápolna padozatában lett eltemetve. Erre utal jelenleg is a márvány sírfedlap.

1930 körül a kápolna,jól kivehető a képen az alsó kripta

Szily Antal sírja a padozatban,napjainkban is látható

A kápolna elõtt, a félkörös, rondella-szerûen kialakított terasz alatt egykor a Szily család sírboltja volt, ahol a család több tagja pihent. A klasszicista stílusú kápolna empire oltára felett Szent Vendelt ábrázoló oltárkép függött. Az épület belsõ berendezése fából készült.

1944–45-ben és az utána következõ években a kápolna és belsõ felszerelése erõsen megrongálódott, oltárképe elpusztult. Sírboltját feldúlták. Az ’50–60-as években részlegesen helyreállították. Az Országos Mûemlékvédelmi Hivatal 6913-as törzsszámon vette mûemléki lajstromba. Jelenlegi tulajdonosa a Magyar Állam, kezelõje a Pilisi Parkerdõ Rt.

Gyönyörűség

1993-ban a Biatorbágy Kultúrájáért Alapítvány elhatározta, hogy felújítja a romos kápolnát. A tényleges munka 1998-ban kezdődött, amikor megérkezett a restaurálási engedély, addig a források megteremtése zajlott, ami a 90-es évek pénztelensége miatt csak lassan haladt.
A következő 10 évben kisebb-nagyobb lépésekben elkészült a rekonstrukció.A lap mindvégig kiemelten foglalkozott a munkálatokkal, a nyilvánosságnak köszönhetően gyarapodott a munkát, anyagot, vagy pénzt felajánlók száma.
A felújítást több vandál cselekmény is lassította, ellopták a bádogozást, összetörték az állványzatot, összekarcolták a vakolatot, tüzet raktak a frissen elhelyezett sírkövön, vagy csak "huncut csínytevésként" legurították a vizeshordókat a hegyoldalba. A márvány sírlap időlegesen egy közeli hétvégi ház borozó asztalaként hasznosult.
Hál' istennek az átadás óta nem történt újabb rongálás.

Szily kápolna 2019 június 16-án

A kápolna csodás látvány,Biatorbágyról pedig remek túrák tehetők ide.Kevésbé megerőltető utak vezetnek ide,igy mindenkinek bátran ajánlom felkeresését!

Aranyeső-forrás

Ez egy új sorozat,amelyben a Mecseki forrásokat szeretném bemutatni és megismertetni a nagyérdeművel.Miért éppen a mecseki források?Elöször is azért mert a Mecsek a kedvencem és a források hazája a több mint kétszáz forrásával.Természetesen nem tudtam még mind a kétszáznál járni,de egyrészüknél már jártam és ittam is a vízükből.

Úgyanúgy mint a népmondás sorozatomnál,minden hónapba egy forrást mutatok be.Kétszáz forrás...hát pár évig ez elfog tartani szerintem,még az is lehet,hogy túlél engem...Mire végzek,lehet egy-két forrás már létezni sem fog,hiszen ezeket is karban kell tartani,ápolni kell,nem hagyni elenyészni.Ahol jártam már és lesz saját képem,ott természetesen azt teszem be,ahol nem,ott kénytelen leszek a neten keresni róluk,később ha járok az aktuális forrásnál mégis,akkor lecserélem a képet sajátra.Ez remélem senki érdekeit és jogait nem sérti...

A júniusi részben az Aranyeső-forrással ismerkedhetünk meg közelebbről

Forrás a ligetben

A forrás Pécs belvárosában a Balokány ligetben, a tó északi partján, a sétaút alatt található. Vize lapos mederben a Balokányligeti tóba folyik. Vízhozama 5-20 liter/perc, a víz hőmérséklete 14-15 fok között változik. A forrás már az 1700-as évektől biztosította a környék ivóvíz ellátását.

A mészkő falazatát homokkővel megerősítették, és egy látvány szökőkút elemét szerelték a falra. A forráson három sárga színű gránit tábla van elhelyezve. A középsőn a felújítás dátuma és a forrás neve, a két oldalsó táblán pedig a felújítást támogató cégek neve. A forrást körben sárga színű téli jázminok borítják majd. Vize fogyasztásra nem alkalmas!

A forrást 1996-ban újította fel a Mecsek Egyesület, valamint a BAVTRANS Mélyépítő Kft.
Az elmúlt tizenöt év, és az EKF (Európa Kultúrális Fővárosa) beruházások 2011-ben a forrás felújítását szükségessé, és lehetővé tették.Ezért a felújítást a Balokány Ligetért összefogás civil szervezet, a Hidro-Szer Kft. valamint a Tettye Forrásház elvégezte.

Víze nem iható!

Levéltári kutatások eredményeként egy 1759-es és 1822-es térképvázlat is a látokörünkbe került ami a Balokány tavakat jelöli a "Fő"(Aranyeső)-kúttal, illetve további 6-forrással.

Az Aranyeső-forrás létrejötte szorosan összefügg a Balokány kialakulásának történetével, és korábbi időkre nyúlik vissza. A "valamikori" agyagbánya helyén jött létre, mivel az agyagot téglák készítéséhez termelték ki és használták fel.
Ennek hatására a vízzáró -agyag- réteg eltünk a "bányászati" tevékenység következtében, ezért a Mecsekről ide tartó vizek itt gyültek össze ebben a mesterséges "medencében".

A "Fő"(Aranyeső)-kút elkészítéséhez -egy 1770. június 20-i határozat alapján- 500 téglát utaltak ki, ebből épült a kút, ami a környék lakosságát látta el vízzel.
Tehát már 1770-ben kiépített forrás/kút volt.

Már 1770-ben is létezett!

Bikás park legendái

Elég sok baj ért az elmúlt kilenc hónapban és az elmúlt egy hétben is.Olyannyira,hogy kissé ki is készültem.Így kapva kaptam az alkalmon,egy ismerösömnek kellett segíteni Budapesten,míg ahogy mentem hozzá útbaesett a Bikás park.
A park ahová szintén édes emlékek fűznek,hiszen nem is olyan régen Gergővel jártam itt.Ezeken a nehéz napokon szívemet melengették ezek az édes emlékek.Körbe sétáltam hát a parkban mielőtt még az ismerösömmel találkoztam volna.Úgy döntöttem írok majd ma este a parkról.Így hát itt vagyok,ám ahogy a parkról kutattam infók után érdekes dolgokra leltem rá.A parknak is megvannak a maga legendái!

Vajon mi lehet ez a különös építmény?Hát metróállomás!

A Bikás park a XI. kerület egyik legnagyobb panelrengetegének üdítő színfoltja. A szabadidőparkban van játszótér, sportpálya, kutyafuttató, sőt már egy tó is. Ám a legkülönlegesebb része mégis maga a domb, amelynek létrejöttéről városi legenda kering.

A történet szerint a Bikás park területén a lakótelep építésekor egy teherautó annyira megsüllyedt a sárban, hogy nem tudták kihúzni. Végül otthagyták, sőt ráhordtak mindenféle építési törmeléket, sittet, ez lett az építkezés hulladéklerakó helye. Végül egyszerűbbnek találták, ha befedik földdel, így alakult ki a 8 méter magas szánkózódomb.

A különös domb

Csúcsán a bikákkal

Ahogyan az a városi legendáknál lenni szokott,a legenda terjedt szájról szájra az újbudaiak között, míg 2013-ban az internet is felkapta. A városvezetés ekkor kezdett el foglalkozni a szabadidőpark fejlesztésével, és ekkor írt a legendáról a városrész hivatalos honlapja is. A különös történetet több oldal és egy  publicista is átvette, ám mivel az Újbuda.hu sem jelölte meg az információ forrását, a Bikás domb legendájának eredete továbbra is bizonytalan.

A Bikás domb 1974-ben épült, a Kelenföldön lévő lakóteleppel párhuzamosan. A fejükön égitesteket viselő bikák csak később, 1981-ben került a domb tetejére. Kiss István alkotása (hivatalos nevén: Monda) a népmesékre jellemző hármas alakzatot, az égi és földi valóság képzeletbeli összekapcsolódását jelképezi. Persze a környéken élőknek egész mást is jelentenek: a gyerekeknek mászókát, a fiataloknak alkalmas helyet a csókolózásra és sörözésre. Ám azt kevesen tudják, mire épülhetett a kedvenc találkozóhelyük.

A bikák

Nem a domb keletkezése az egyetlen rejtély a szobor körül. "A szoborcsoport becsületes címe: Monda. Kiss István szobrászművész alkotása. A szoborcsoport három szürkemarhát ábrázol. Eredetileg a három marha szarvai közt a nap, hold és a csillagok is helyet kaptak, de ezek az idők folyamán, letörtek, eltűntek, így ezeket többszöri pótlás után már nem láthatjuk" írja a Városi szobrok. Máig nem tudni kik vitték el és miért a magyar mondákból ismert jelképeket..

Hivatalos cáfolatot nem találtak. Csupán a Köztérkép.hu a Monda a szobrokkal foglalkozó oldalán kérdőjelezik meg a legendát. Szerintük ugyanis az akkori panelépítések idején több más lakótelep mellett is készült szánkózódomb. Azonban hozzáteszik az is, hogy az akkori építkezések nem épp a környezettudatosságukról voltak híresek, így nem kizárt, hogy tényleg törmelék van a domb alatt.

Gergő a különös dombnál

A 4-es metró megépülése óta sokat változott a Bikás. Ma már futópálya öleli körbe, sportpályák és extrém sportolási lehetőségek várnak benneteket, van több játszótér és kutyafuttató, egy mesterségesen kialakított tó partján is megpihenhettek. Szerencsére maradtak a bikák és a népszerű szánkózóhely is, a fejlesztések békén hagyták a dombot, így viszont máig sem tudhatjuk biztosan, mi is van a Bikás domb alatt.

Tavacska a parkban

A legenda érdekes és eddig nem is hallottam róla.Nekünk azonban nem ez miatt maradt emlékezetes hely a Bikás park.Nekem elsősorban a Gergővel való itt tartózkodásom végett kedves ez a park.Ha erre járok mindig bejövük,mint tettem azt ma is.

Tudom,hogy a fiam itt is jól érezte magát akkor velem,hiszen egy pompás napja volt az is az életünknek.Igazából a park előterében lévő Grosics szobor miatt jöttünk mi ide akkor,azt szerettük volna látni.Ez valóra is vált.

A Bikás park - Gergő parkja.

Gergő Grosiccsal Dpase sállal a nyakában...

Minden kutya a mennybe jut...

Egymást érik a sorscsapások az életemben,nem tudom meddig bírom még ezt így...Ősszel ment el apósom,majd a tél elején kisfiam állandó túratársam hagyott itt.Tavasszal ifjú kori legjobb barátom,egy hete a testvérem költözött át abba a szebb világba,ma reggel pedig hű társam a kiskutyám hagyott itt.Próbálok talpon maradni,pont a túrák amik a kapaszkodót jelentik ebben a tragédiákkal teli időszakban,de ez már sok...Így már nehéz a túrákra is koncentrálnom,ja és nem beszélve,hogy jelenleg tüdő és mellhártya gyulladásom van,amit ugyan nem igazán érzek,mert fizikailag jól vagyok,de a leleteim rosszak és egyenlőre az orvos sem enged dolgozni.Hát ennek sem lesz jó vége,a következő sorscsapás az anyagi csőd lesz...

De tényleg.Mikor lesz már ennek vége?Ennyi rossz dolog ilyen rövid időn belül?Ki átkozott meg és miért?Én terveztem odaát leszületésem előtt az életemet,de így???Valóban nem volt más alternatíva?Elvesztem három közeli hozzátartozómat,elvesztem azt a két lényt aki feltétel nélkül szeretett?Mit vétettem?Meddig tart még ez?Lesz még valami jó is azért megmaradt életemben?

Mostmár újra együtt vannak...Gergő vigyáz mostantól rá...

A kis kutyusom 2007-ben került hozzám és lett az évek alatt hű társam.Nagyon eleven és szeleburdi volt,na és hangos.Egy két agyament szomszéd nem is szívlelte és hát olyan is volt,hogy feljelentettek miatta...Érdekes,hogy a ház elött a huligánok ricsajozása sosem zavarta ezeket a szomszédokat,csak a kutya ugatása...

Rengeteget sétáltunk.A kutyussal,Gergővel közösen.Bejártuk a várost.Rendszeresen lementünk a Dunára,a szigetre.Az erdőben ami itt van mellettünk napi szinten sétáltunk,de a közeli völgybe is gyakran lementünk,valamint a vasútállomást jártuk rendszeresen körbe.Ezek a séták voltak aztán életem legjobb sétái.Gergővel és a kutyussal...

A boldog napok egyikén a Szalki-szigeten

Na és olyan is volt,hogy eljött velünk túrázni.Elöször csak ide a helyi vidám park és jégcsarnok mögötti erdőbe és le a D28-as tavakhoz amelyről többször is szó esett már ebben a blogban.Élete fő túrája pedig az volt amikor elvittük Dunavecsére egy Duna menti túra kereteiben.Ezt rendkivül élvezte.Elfáradt a végére,de talán soha nem volt ennyire boldog.Ezt a sztorit itt ellehet olvasni.Tehát összeségében úgy gondolom egy boldog kis kutyus volt ,jó dolga volt neki,megkapta a kellő szeretetet és ő is adott nagyon sokat.Mikor egymás mellett aludtunk például,mindig megfogta a mancsával a kezem...

A zsiliphíd nem nagyon jött be neki...

Nehéz most mit írnom,talán nem is lehet.Megannyi emlék jön elő a mélyből...és hát rengeteg van.Szegény kutyám,sosem kérdezett,sosem panaszkodott ha elmentem valahova,ha nem tudtam vele lenni,egyszerüen csak örült neki ha megjöttem.Talán majd meglesz írva egy-egy sztori itt a blogban vele kapcsolatban is.Most nehéz egyet is kiemelni,meg a hangulatom sincs most ott a szeren ehhez.

Nehéz megmondani azt a pillanatot amikor romlani kezdett az állapota.Nem is tudom mikor.Egyszer csak azon kaptuk magunkat,hogy már nem tud a vasútállomáson körbejönni (ami úgy egy 4km-es séta volt).Így azt a sétát megfeleztük még Gergővel és úgy sétáltunk vele arra.Aztán már az erdőben sem tudott körbemenni (1,5km) így azt is megfeleztük.Gergő távozását ő is megérezhette,mert még nehézkesebb lett vele a séta.A vasútállomásra már nem tudtam vele kimenni,az erdőbe még igen,de a megfelezett kört is megfeleztem,így legalább valamennyit még tudott sétálni.

Imádott punnyadni

Nem rég még egyszer letudtam vinni az erdőbe,de nem sétáltunk sokat tán olyan 400 méternyit.Imádta az erdőt,ott volt a legszabadabb,de már nem ment a séta.Aztán már csak a ház körül sétálgattunk,de még ez is volt 3-400 méter.Végül pedig már csak ide a házhoz tudtam levinni.A lépcsőt sem bírta már,úgy hoztam-vittem a karomban a 25kilós kutyát.

Az utolsó napjain már nem tudott lejönni.Egy pókróc került alá oda piszkitott be,már ami megmaradt benne,mert semmi sem maradt meg.Már nem evett,inni még ivott,de szinte minden kijött belőle.A napokban tomboló kánikula felemésztette erejét.rendkivül szenvedett.Hála a betegállományomnak,java részt vele tudtam lenni.

Isten veled kis barátom!

Este már nehezen szedte a levegőt,a kis pókrócán szenvedett.Oda feküdtem mellé a szönyegre éjszakára.Egész éjszaka simogattam,néha elaludt máskor sírt és szenvedett.Az éjszakát túlélte.Aztán reggel,kedd reggel ahogy Gergő ő is elment... Utoljára még kinyújtotta a mancsait kicsit megremegett aztán nem lélegzett és nem szenvedett többé...

Kezdetét vette a nagy utazás...

Az erdőben amit imádott temettem el.Ott alussza örök álmát az út mellett ahol annyit futkározott,ahol annyira szeretett menni...

Remélem szépek az álmai...

Gergő vigyáz rád odaát mostmár...

Így válik egy videó felbecsülhetetlen kincsé...

Itt nyugszik a kutyus,kedvenc helyén az erdő mélyén...
(frissítve: július 13.)