Túra a Kis-Konda patak völgyébe

 Hát ahogy ígértem neki indultunk barangolni Dombóvárra a Kis-Konda patak-völgyébe.Ismét összekötöttük a kellemest a hasznossal hiszen Dombóváron játszott bajnoki mérkőzést a csapatunk,de a meccs csak délután fél hatkor kezdődött.Így előtte bőven volt idő túrázni egyet már a városban megtalálható Kis-Konda patak völgyében.Nem is kellett korán indulni,hiszen csak negyed nyolckor indultunk és háromnegyed tízkor már ott is voltunk Dombóváron.Jártunk már a völgyben,így pontosan tudtam merre kell menni.El is indultunk.A völgy bejárata a vasútállomástól 800 méterre van,útközben a vasúti gyűjtemény szolgált látnivalóval.Most Zolikával voltam,de jártam itt tavaly márciusban Mónival is.Ezt követően hamar elértük a völgy bejáratát.Erdősre váltott az út.Noha az elmúlt napokban kibirhatatlan kánikula tombolt,mostanra elviselhető szintre csökkent a meleg.A helyenként feltámadó élénk szél pedig kifejezetten kellemessé tette az időt.

Vasúti gyűjtemény park

Az út egyenesen vitt a völgybe,a növényzet alaposan benőtte a dolgokat így alig lehetett észrevenni a nem túl messze lévő Landart-hídat,két oldalán a szempár pedig teljesen észrevehetetlen volt a sok falevél miatt.Tavasszal vagy télen már messziről látni amúgy.Közel kellett menni,hogy lássuk a szemeket amely egy ötletes grafiti volt a híd két oldalán.Az alagútban valakik viszont alaposan összebaszták a színvonalas grafiti alkotást.Mentünk tovább és a Fogadalmi liget szép rétjére jutottunk.Itt volt egy kis erdei pihenő,adta magát a dolog,hogy megreggelizzünk.Itt ettünk anno Mónival is.A pihenő azonban nem volt jó állapotban,a pad szétörve az asztal hiányzott a szemetes meg megvolt nyomorítva..Ettől függetlenül tudtunk kajálni.A közeli kis legendás tó amelynek legendájáról előző bejegyzésemben írtam,teljesen ki volt száradva.Itt volt a Kispolgárok parkja is.Erről is írtam mit is takar az előző bejegyzésemben,ott utána nézhetsz!

A Landart-híd

A rokkant pihenő

Végül üggyel bajjal rájöttünk,hogy az itteni domboldal jó nagy területen maga a Kispolgárok parkja.Feljebb mentünk,ott egy jobb állapotú pihenőt találtunk.Majd visszajöttünk a völgybe az útra.A domboldalba a szabályos rendszer szerint ültetett fák és pár tábla is jelezte,hogy ez itt végig a Kispolgárok parkja.Aki nem olvasta volna az előző bejegyzésem annak elárulom,hogy arról szól ez a park,hogy a helyi újszülötteknek fákat ültetnek minden évben.Letértünk balra a völgy ösvényéről.Itt volt maga a Kis-Konda patak és a Szárazréti-tó.A patakban alig volt most víz,hála a hetek óta tartó szárazságnak.A tó viszont szép volt most is.Ezt körbejártuk.Volt itt minden nyugágyak,székek,padok,pihenők,szobrok,szemetesek,erőléti játszótér...szóval klassz volt.A környezet is magával ragadó volt.

A Kispolgárok parkja

A Szárazréti tónál

A tó végén ott volt az a kőpark,amit már megcsodáltunk korábbi itt jártainkkor is.Egy kapu szerűségen kivül emlékkövek voltak itt,minden év májusából.Lassan visszatértünk az ösvényre és mentünk tovább a völgyben.Korábban mindig csak eddig jöttünk,ez volt az első alkalom,hogy tovább indultunk az ösvényen.Még a Kispolgárok parkjának itt található részei adtak látnivalót,majd elértük a 61-es országutat,amit kereszteztünk.Átkelve folytatódott a völgy és az ösvény tovább.Erre korábban még nem jártunk.Ez volt itt Dombóvár Tüske nevezetű része.

Kellemes ösvény

Jó egy kilométer múlva pedig már ott volt maga a Tüske-tó.A több kilométer hosszó tó nagyon szép látvány volt.Tudtuk nem soká átlehet kelni rajta.Így úgy gondoltuk most az átjáróig megyünk,a túloldalon meg visszajövünk.Aztán majd egyszer eljövünk bejárni az egészet.A tó horgásztó volt,rengeteg stég jelezte ezt.Jobb oldalt meg nyaralók sora tűnt fel.Jó egy kilométerre volt a híd amint áttudtunk kelni a tavon.Mellette pedig csónak kikötő árválkodott.A híd nem a teljes tavon vezetett át.Egy földnyelv egy félsziget húzodott be a tóba,arra vezetett rá.Szép volt.Íves híd vitt át oda,a hídról lehetett látni még a tóból egy jókora részt,de az még messze elterült.Majd egy napon talán elmegyünk arra....

A csónakkikötő és a híd

A félsziget

A túlparton aztán visszafele irányt vettünk.Egy erdőben kanyargott az út,nem volt annyira jó mint a másik part.A vízhez is csak egy ponton vitt ki.Majd kivezetett egy kukoricaföld mellé,ott jöttünk vissza addig a pontig ahol először megláttuk a Tüske-tavat.Itt kiszálltunk a völgyből egy másik kivezető útra léptünk amit előzőleg már kinéztem.Ugyanis egy étteremhez vitt az út.Így búcsút vettünk a völgytől és elmentünk ebédelni.Úgy érzem jövünk majd még ide!Egy olcsó színvonalas éttermet sikerült találni ahol böségesen megebédeltünk.Egyetlen bajuk az volt,hogy a kiszolgálás egy kicsit lassú volt.Így némi időt is vesztettünk,de úgy éreztem van mér rá idő így is,hogy elmenjünk a város másik részén található Szigeterdőbe.

Ebéd

A belvároson át vitt az út a híres víztorony mellett.Mónival is jártam erre tavaly márciusban.Majd a focipálya mellett menünk el ahol a meccs lesz.Végül is könnyen oda találtunk a Szigeterdőbe.Itt is Mónival jártam.Zolika először volt itt.A remek sétányok,a nagy fehér szobrok és a vártorony mindkettőnket lenyügőzött.Ráadásul egy olyan csapot is találtunk itt amelyből a nagy meleg ellenére is kiváló hideg víz folyt!Megcsodáltuk a szobrokat és tornyot majd mentünk a meccsre.Majd egy napon írok a Szigeterdőről is részletesen,mert olyan hely amely megérdemli,hogy minél több ember tudjon róla.

A víztorony

A Szigeterdő

A torony

A pálya olyan 800 méternyire volt a Szigeterdőtől.Fele annyiba került a belépő mint odahaza...Két játékos is köszönt nekünk amikor megláttak minket.Dunaújvárosi sállal jeleztem,hogy vannak vendégdrukkerek is.De úgy tűnt csak mi vagyunk itt Dunaújvárosból (meg egy-két szülő).Jól alakult aztán a mérkőzés amelyen szinte teltház volt,persze a kis stadionban az 500 néző már teltházat jelentett.Vezettünk 2-0 arányban,aztán 2-2 lett a vége,sőt majdnem kikaptunk a végén egy gyermeteg hibából...Hazafelé írtam messengeren a kapusunknak aki ismerösöm,hogy lábon kihordtunk egy infarktust...A meccs után jó 45 percünk maradt elérni a vonatot,így szedtük a sátorfánkat.Szerencsére tudtam merre kell menni.

A meccsen

Simán elértük a vonatot.Az állomáson meglepetés ért.Egy férfi köszönt ránk,aki nézi a videóinkat a you tube-n és ránk ismert.Hm,ez jól esett!A következő faluig ment,addig kellemesen elbeszélgettünk vele.Mi aztán rendben hazaértünk.Nem tudom hova kell felérni,de pontosak voltak a vonatok hazafelé.Fél 11 után már itthon voltam.Kellemes jó nap volt,még úgy is,hogy a fájós lábam még nincs igazán rendbe és azóta szenvedek vele...

Ez volt az év tizenharmadik túrája.Meccstúrával egybekötve.Most 13 km-t mentünk mindennel együtt.Így tartunk most ebben az évben 176 kilométernél ez pedig13,53 km/túra átlagot jelent.Fájós lábkorszakban ez is jó.

Kirándulás Dombóvárra

 A tavasz első kiuccanása Dombóvárra vezetett.Nehéz ezt a kirándulást túrának nevezni,így inkább maradnék is a kirándulás és a séta szavaknál.A bejegyzésből kiderül miért is.Móninak ígértem meg,hogy ha megjön a tavasz majd elviszem egy-két helyre.Elvégre nem lehet könnyű neki,hiszen a stroke-ból borítékolható,hogy sosem épül fel 100%-san,de egy kis mozgás neki is kell,meg hát nem is lehet folyton a lakásban.Persze odahaza azért kisebb sétákat tud tenni.Egy olyan kirándulást kellett neki szervezni ami látványos,de nem nehéz,nem viseli meg nagyon valamint ha megyünk tömegközlekedéssel az adott helyre ne kelljen nagyot lépnie a buszról vagy a vonatról.Mivel a távolsági buszok többségére úgy kel felmászni,mindenképp maradtunk a vonatos verziónál és olyan helyet kellett keresni ahol magas a peron,tehát vagy simán ki-be lép a vonatba,vagy minimálisan kell csak egy kisebbet lépnie.Némi agyalás után Dombóvárra esett a választásom,hiszen bár sokat voltam itt jómagam is,de a belvárosában soha nem jártam.Kiváncsi voltam rá,ezen felül megfelelt minden feljebb említett kritériumnak.

A mozdony a dombóvári vasútállomásnál,sok élmény van innen Gergővel,az egyik legviccesebb is innen való...

Dombóvárt nehéz tájegységileg hova besorolni,a wikipédia a Kapos völgyébe helyezi a települést,de az sem biztos,hogy van ilyen tájegységünk vagy csak a wikipédia szerkeztőjének fejéből pattant ki.Engedelmetekkel én a Tolnai-hegyhátba teszem a várost,noha maga a dombság itt már véget ér,de meglehetős közelségben van azért.Mónival nem kapkodtuk el a dolgot,a fél nyolcas vonattal indultunk és pusztaszabolcsi átszállással már ott is voltunk háromnegyed tízre.Egy kis kör séta ha úgy jobban tetszik túra volt az amit előzetesen megterveztem ide.Nevezetesen a vasútállomástól elmegyünk a Kis-Konda patak-völgyébe,majd onnan a belvároson át a Szigeterdőbe.Onnan pedig vissza a vasútállomásra.Úgy számoltunk ha a negyed hármas vonattal nem is,de a negyed ötössel már mindenképp haza tudunk menni.

A kismozdony

Nagyjából az egész kör olyan hét kilométeres volt.A Kis-Konda patak-völgye pedig olyan 1 km-re lehetett.Addig könnyed sétával trappoltunk oda,persze Móni túl nagy sebességre nem képes,így mondhatni lassú tempóban mentünk.Az állomás mellett volt egy kis vasúti múzeum,melynek udvarán volt még egy kis gőzős.Ezt korábban még sosem vettem észre,lehet nem is volt itt.Bemenni nem lehetett,de az utcáról jól látható volt a mozdony.Ezt követően nem soká elértünk a Kis-Konda patak völgyének erdejét.Hosszú kellemes út a fák között vitt be a völgy érdemi részére.Másodszor voltam itt,Gergővel ide sajna soha nem sikerült eljutni,Manóval és Zolikával voltam itt,már nem is tudom 22-ben,vagy 21-ben.Ezer számra nyílt az ibolya a völgyben.Lassan-lassan éledezett a természet.Elértük a híres szemes hídat melynek két oldaláról egy-egy szem fogadja a vándort.Itt az egyik padnál Móni pihent egy kicsit majd fotózgattunk és átmenve a híd alatt jött a völgy érdemi része.

Móni a szemes hídnál

Csodás környezet fogadott a híd után.Itt még jártunk anno Manóval és Zolikával.A kis polgárok parkjának hívták ezt a részt.Volt itt egy kisebb tó,és csodás erdei rét egy beülőke szerű pihenővel.Úgy döntöttünk itt megkajálunk.Ennek végeztével mentünk tovább,előzetesen láttam,hogy van még itt egy Róka park,ám azt nem találtuk.Mehettünk volna még előre,de Mónival nem erőltettem tovább a dolgot,visszamentünk egy balra leágazásig,ez vezetett ki a Kis-Konda patakon átívelő hídra majd a Szállásréti tóhoz.Itt is jó sokat fényképeztem,hiszen szép a hely,majd megnéztük a tó nyugati végén található köveket is.

A kis polgárok parkja

Kis pihenőt beiktattunk itt is,majd megnéztük a köveket és szinte háromnegyedig körbejártuk a Szállásréti tavat.Kétségtelenül ez volt itt a legszebb látvány.Nem volt maradéktalanul jó időnk,bár jó indult a dolog mostanra hol beborúlt,hogy kisütött a nap,de a borúlás volt túlsúlyban.Mindenesetre hideg nem volt.A tó dél keleti sarkánál tudtunk elhagyni a Kis-Konda  patak-völgyét.Végül is szép volt az emberi szem számára kellemes látvány.Itt egy lépcsőn értünk fel a belvárosba vezető utcába.Ez az utca az amely átmegy a szemeshídon amúgy.Búcsút mondtunk a csodás völgynek,jöhetett a város.Ezen a részen már én sem jártam még soha.Kellemetlenül hatott,hogy kicsit felfelé kellett menni.

A kő és a tó

Onnan jöttünk

Felérve a városba érdekes házak sora köszönt ránk,de egészen kellemes település benyomását keltette Dombóvár.Persze nem szándékoztuk az egész belvárost bejárni.A víztoronyig akartam mindenképp elmenni,mert olvastam az a város egyik nevezetessége.Majd onnan a Szigeterdőbe lemenni.Egy padnál mondtam újra Móninak pihenjen.Majd fokozatosan értünk be a látványosabb részekbe.Nekem végül is elnyerte tetszésemet a városka.Több szép épület mellett elhaladva végül oda is értünk a víztoronyhoz.Valóban klassz volt és mellette egy épület sem volt kevésbé szép.Nem tudtam milyen épület,leginkább múzeumhoz vagy színházhoz hasonlított.Újra mondtam az ekkor már fáradni látszó Móninak,hogy üljön le egy padra addig én körbenéztem itt.

A víztorony

Nem tudom milyen épület,de szép!

Még egy Tinódi Lantos Sebestyén szobor ejtett itt rabul meg a művelődési ház amit én városházának gondoltam elsőre.Ezeket megnéztem és lefényképeztem,majd visszementem Mónihoz,mondtam akkor irány a Szigeterdő.Hosszú egyenes utca vezetett oda,eleinte még látványos volt aztán kertvárosias jelleget öltött.Elhaladtunk két szép templom mellett,majd az uszoda következett,amelyről inkább mondtam volna,hogy raktár mint uszoda...egy sporttelep jött,majd kertvárosi házak sora.Móni itt már kezdett kidőlni,de elmondása szerint a rossz cipő választás miatt fájlalta a lábát.Mondtam már nincs messze a Szigeterdő.Kezdett egyértelművé válni,hogy a negyed hármas vonatot már nem érjük el.Így tovább csökkentettem az amúgy is lassú tempót.

Templom útközben

Majd egy újabb

Elérjük a szigeterdőt

A Szigeterdőben nem volt annyi fa amivel kiérdemelte az erdő nevet.Sokkal inkább illett volna ide a park elnevezés.Szigetpark.Mondjuk ezt sem értettem miért sziget,hiszen víz nem volt a közelben.Ettől függetlenül persze szép volt és érdekes.Telis tele sétányokkal és szobrokkal,na és egy vártoronyhoz hasonlító lakótoronnyal.Persze nem lakott abban senki.Móni erősen kifáradva újra elfoglalta helyét egy padon.Addig míg pihent én elindultam bejárni a nem túl nagy parkot.A szobrokban az első magyar kormány minisztereit véltem felfedezni.Szépek voltak és nagyok!Na és fehérek.Ez így nem tudom mennyire illett bele a környezetbe.Volt még egy szoborcsoport ami nem tudom mit ábrázolt.Ezeket is lefotóztam,majd elmentem még a lakótoronyhoz.

A park főbejárata

A szobrok a szigeterdőben

Míg Móni pihent én jó félórát nézelődtem.Ő meg élvezte a újra kiderült időt és a jó levegőt a kellemes környezetben.Nekem még a lakótorony volt hátra.Oda mentem,egy külső falépcső vezetett fel.Mondom akkor felmegyek és megnézem.Ám egy szalaggal levolt zárva a lépcső.Hát én ezzel nem tőrödtem és felmentem,de bemenni nem tudtam mert az ajtó viszont zárva volt.Így jártam.Megfordultam a lépcső felső fokáról még megnéztem a kilátást a parkra.Leérve pedig még körbejártam a szép tornyot majd visszamentem Mónihoz.Ránézve az órára úgy tűnt még elérhetjük a negyed hármas vonatot,hiszen még a lassú tempó ellenére is remek időt futottunk.

Jómagam a lakótoronnyal

Egy közeli a toronyról

Nagyjából egy kilométerre volt a vasútállomás és negyven percünk volt elérni a vonatot.Persze egy normál esetben tíz perc alatt megvan,de a nehezen járó fáradt Mónival kérdéses volt.Mondtam neki nem létszükséglet elérni a vonatot,lesz negyed ötkor is,de mondta próbáljuk meg.Összeszedve erejét végül rendben elértük a vonatot.De kár volt sietni,mert valami bíztosító berendezés hibája miatt negyven perc késéssel indultunk!Végül nagy nehezen de elindultunk és elbúcsúztunk Dombóvártól amely így felkerült a kedvenceim közé,hiszen egy vállalható nagyon kellemes város amiben kellemesen csalódtam.

Érkezés vissza az állomáshoz

Jó kis séta volt kellemes helyekkel,szép belvárossal.Nekem tetszett.Móninak is,de ahhoz képest,hogy hetek óta könyörgött ezért a kirándulásért meglehetősen kevés dolog kötötte le a figyelmét és inkább elvolt foglalva a lábfájásával és a fáradtságával.Kissé visszafejlődésnek érzetem ezt,hisz a tavalyi túrákon amikor eljött már egész ügyes volt.Talán érdemesebb lett volna megvárni a teljesen jó időt,vagy ez a hét kilométer többségében betonos séta fárasztotta le nem tudom.Én elvoltam szeretek nagyon új helyeket felfedezni.Nagyjából hét kilométer trappoltunk sok pihenővel,de ezt a kirándulást nem veszem be a túrák közé mert nem az volt.Így most ezzel sem az éves kilométer távolságot,sem az átlagot nem növelem.

Túra a Hegyhát ledélibb tájain

 Amikor Gergővel négy éve elöször jártunk a Tolnai-hegyhátban,a dombság legészakibb részét jártuk be.Nagyon megtetszett a dombság és úgy terveztük,hogy majd fokról-fokra fedezzük fel a nagyjából 40km hosszan elterülő dombvonulatot.Így is indult a dolog,mert a következő itteni túrán egy kicsit délebbre,de még mindig a dombság északi részén túráztunk.Úgy gondoltuk,majd megint egy kicsit délebbre folytatjuk legközelebb.Ám valahogy elhaltak a Tolnai-hegyháti túrák.Ma már tudom,óriási hiba volt ezt hagyni...Amikor pedig újra elkezdtük volna,akkor sajnos Gergő távozott ebből a világból.Úgy tűnt többé nem jövök a Tolnai-hegyhátba... A dombság az egyik legkönnyebben elérhető túracélpont a mi városunkból és nagyon messze sincs (főleg az északi része).Jól jött Manó barátom terve tavaly,hogy jöjjünk el a dombságba.Eljöttünk az emlékezetes Dús - Annafürdő - Kurd túrára tavaly májusban.Elképesztően szép tájakon keresztül haladtunk akkor.Már tudtam,ide elfogok jönni újra és újra.A dombság valóságos kincsesbánya és örvendetes,hogy az emberek még nem is igazán fedezték fel,így nincs az a tömeg amely lassan egyre gyakoribb az ország kedvelt túrahelyein.

Döbröközi vármaradványok

Tavaszi terveinket újra alaposan keresztülhúzza a kormányunk koronavírus elleni korlátozásai.Egy év múltán sem múlik a járvány.Nyolc órai kijárási tilalom van még 2021 márciusának végén és egyenlőre nem is látni az alagút végén a fényt...Így szinte az egész tavaszi terveinket újra kell gondolnunk.Na és lehetőleg olyan célpontokat keresni ami vonattal elérhető és haza is térhető.Mivel a buszokon sem lehet már jegyet venni..aplikációk ide meg oda,a legutolsó apró faluból ez nem bíztosít hazajárást.Erre az esetre pedig a legtökéletesebb célpont a Tolnai-hegyhát.Manó barátom javaslatára pedig újra ide érkeztünk március utolsó hétvégéjének reggelén.A dombság legdélibb részén szándékoztunk túrázni.A régi terveim némiképpeni újra éledését véltem felfedezni a dologban,amikor még azt terveztük Gergővel,hogy a dombságot fokról-fokra fedezzük fel.Ennek apróbb szépséghibája,hogy pont a középső rész maradt ki.Egyelőre.. Persze ez most cseppet sem zavart.Nem kellett korán indulnunk,így fél tízkor szálltunk le a vonatról a Tolna megyei Döbröközön.

Manó már az első métereken is előttünk

Döbröközt Dombóvártól észak-keletre találjuk meg pár kilométerre.A Budapest - Pécs vasútvonal mentén fekszik.Egyszer majd külön is írok erről a varázslatos vasútvonalról,hiszen szinte mindegyik állomásáról varázslatos túrák tehetők mindenfelé.Leszállva a vonatról a meterológus barátainkat éltettük újfent.Egész héten jó időt jósoltak mára és bár nem volt rossz idő meglehetősen élénk szél fújt ami kicsit kellemetlen volt.Úgy döntöttünk mielőtt belevágnánk a kalandba teszünk egy apró kitérőt a közeli vármaradványokhoz és a települést kettészegő Kapos folyóhoz.Zolival és Manó barátommal jöttünk ezúttal.Hamar elértük az egykori várat.Nem sok minden maradt meg belőle,három toronyszerű fal és egy apróbb kőves valami és maga a földsánc ahol állt.Ennek ellenére persze nem volt rossz.Korábban még a létezéséről sem tudtunk így örültünk,hogy eljutottunk ide is.

Vármaradványok Döbröközön

A vár megcsodálása után lementünk a közeli Kapos folyóhoz.Mivel régi kedves ismerős volt,örültem neki,hogy újra látom.Ugye még Gergővel való túrázásaim történetében találkoztunk kétszer is a kis folyóval,egyszer Kaposváron és egyszer Pincehelyen.Most itt Döbröközön randevúztunk. újra.Tervezek a jövőbe amúgy oda is egy túrát ahol a folyó beleömlik a Sióba,de ez még a jövő zenéje.A folyócska most is szép volt,így itt is fotózkodtunk és felmentünk a közeli hídra ami átszelte azt.Innen még jobb képek készülhettek a Kaposról.Ennek végeztével álltunk rá túraútvonalunkra.Terveink szerint felmegyünk a Hegyhát dombjaira majd azon megyünk végig egészen Dombóvárra ahol még megnézzünk a Konda patak völgyét.Ez nagyjából 16km-es túrát sejtetett,persze benne volt a pakliban plusz mínusz egy-két kilométer.Dombóváron pedig elkellett érnünk a negyed ötös vonatot,ez bíztosította,hogy még este nyolc előtt haza tudjunk érni.

A Kapos folyó

Még egy helyi játszótéren megreggeliztünk.A település szép volt,főleg a Kaposon túli rész látszodott szépnek,de oda most nem mentünk el.Örvendetes volt,hogy már az első métereken kifogástalanok voltak a jelzések.Ez abszolúlt nem volt jellemző korábban a Tolnai-hegyhátra,most azonban ez így volt az egész túránkon végig!Rögtön a településről kiérve a sárga jelzésen egy szurdikba értünk.A löszmélyút a dombság egyik sajátossága,anno annak idején az északi részen is volt részünk ilyen csodákba.Haladva a jelzésen a szurdik úgy lett egyre látványosabb és izgalmasabb.Már itt tudtuk,hogy telitalálat volt a túraútvonal kiválasztása.Elképesztő gyökerek kandikáltak ki a szurdik tetején na és felettük a fák...néha úgy tünt ha rálehelünk már attól leszédülnek.Fantasztikusan szép szakasz volt!

Alakul a szurdik

Gyökerek...

Egy másik út becsatlakozik

Haladva a szurdikban fokról fokra lettek egyre magasabbak a falak két oldalt.A leglátványosabb ilyen szakasz ebben a dombságban (és alighanem egész hazánkban) alighanem Miszla és Nagyszékely között van amúgy.Volt szerncsénk ott járni 17 nyarán Gergővel.A jelzések továbbra is kifogástalanok voltak.A szurdik pedig látványos és szinte sajnáltuk amikor kiértünk ebből a szakaszból.Enyhén emelkedett a szurdikban az út de nem meredeken így nem volt különösebben megerőltető sem.Viszont itt nem lehetett a szelet érezni,így kicsit a mellényeinkben izzadósra fogtuk a dolgot.Kiérve a dombtetőn nyílt némi kilátásunk kelet felé,nyugatra meg egy virágzó gyümölcsös váltotta a tájat.Szép volt!Ezután pedig elöször ezen a túrán beértünk egy erdőbe.Itt futott bele a sárga jelzés a pirosba.Ez vitt tovább végig a túránkon.Arébb kicsivel meg egy egykori vadász vagy erdészház romjaiba botlottunk bele.Vagy esetleg kulcsosház lehetett.Kár volt érte,hogy ilyen állapotba került.

A romos házhoz érve

Elöről jobban látszik az állapota,nagy kár érte...

Maga az erdei szakasz nem volt olyan hosszú talán egy-két kilométer talán kettő és fél.Kiérve az erdőből aztán ott találtuk magunkat Teletabi földön!Egy hatalmas zöld fensík volt előttünk,amelyen enyhén emelkedett az út újra.Arébb pedig,feltehetőleg a legmagasabb részen meg egy egészen elképesztően fantasztikus kilátás fogadott elsősorban kelet és dél felé.Szinte az egész Mecsek hegységre fantasztikus rálátásunk volt!Az egyik legszebb hely volt amelyen valaha is jártam!Tényleg telitalálat volt ez a túra!Teljesen jól látszodtak a közeli Kelet-Mecsek csúcsai,a Hármashegy,a Zengő,a Dobogó tömbje,de láttuk a hegység egyéb részeit a távolban a Misinát a Tubest és a Jakab-hegyet is.Tehát az egész hegységet jól belehetett látni.Varázslatos hely volt!Bár itt újra élénken fújt a szél,de a kutyát nem érdekelte.Elször egy kisebb háromszögelési pontra álltunk fel,majd felmásztunk egy vadászlesbe is jobban megnézni ezt a csodát.A Mecsek mellett jól láthatóak voltak a Tolnai-hegyhát déli lankái és völgyei.Nincsenek szavak ennek a tájnak a szépségére!

A vadászlesből,odalenn Zoli és Manó,de aztán ők is feljöttek

Azt sajnáltam csak,hogy Gergő nem lehetett itt velem.Jó lett volna vele is átélni ezt a csodát.Persze ahogy mindig most is reménykedtem benne,hogy a lelke velem van... Sajnos olyan képeket itt nem sikerült csinálni ami hűen visszaadja ennek a helynek a varázsát.Remélem majd a videóban látható valamennyire (ezt még e sorok írásakor nem tudom).Lassan alig észrevehetően lefelé kezdett ereszkedni az út.A zöld lankás rész kisért minket,egy kisebb erdőbe beértünk ugyan,de aztán újra zöld lankákon mentünk.Leértünk egy országuthoz,ezzel véget ért ez a csodás szakasz is.De innen is látszottak a Kelet-Mecsek egyes csúcsai.Az országuton ment tovább a piros jelzés ami továbbra is kifogástalanul felvolt festve.Az út is ereszkedett,így rálátásunk volt egy közeli tóra és a távoltban Dombóvárra.Betonúton túrázni sosem jó,de a táj szépsége itt is feledtette velünk a kellemetlenségeket.

Betonos szakasz

Leérve a tóhoz láttuk,hogy az cseppet sem kicsi,de ugyanakkor a környező dombok árnyékában csodálatosan szép.Hattyúk úszkáltak beljebb nagy nyugalomban,hiszen rajtunk kivül nem volt itt senki.Közben az út túloldalán is volt egy másik tó,de ahhoz nem tudtunk odaférközni mert levolt kerítve (...) és épületek is megakadályoztak annak szemügyre vételében.Így maradtunk ennél a tónál,ez is minden igényt kielégített!Tovább haladva a beton aztán láttuk,hogy beérünk Tolna megyébe!Tehát ezekszerint már Baranya megyében voltunk!Ez fel sem tűnt,itthon éztem már meg a térképen: maga a piros jelzés volt a dombság egy részén a megyehatár!Szóval akkor úgy fogalmazunk visszaértünk Tolna megyébe.

A tavacska

Meglehetősen vagy is hát viszonylag nagy volt a forgalom ezen az országuton.De inkább az volt kellemetlen,hogy egy olyan szakasz volt ahol alaposan meglehetett nyomni a gázt.Így aztán úgy húztak el mellettünk a kocsik mint az állatok.Jó három kilométeres szakasza volt ez a betonútas szakasza a túránknak.Mielőtt beértünk Dombóvárra kereszteztük a vasútvonalat és újra a Kapos folyót itt is.Itt is a felette átívelő hídról tudtunk képeket csinálni.Majd beérve a városba rögtön az első utcába kellett letértünk balra.Ez rohadt hosszú volt...itt már érezte a lábunk a sok betont.A tótól amúgy fokoztuk a tempót,hogy legyen még idő a völgyre és a vonatot is elérjük.

A Kapos Dombóvárnál

Végül aztán letértünk a Kórház utcába.Majd a Fő utcába és ott volt alattunk a Konda patak-völgye.Közben még egy emlékműre lettünk figyelmesek,mely szerint itt született Buzásznky Jenő az Aranycsapat egykori játékosa.Na ezt sem tudtunk idáig.Mielőtt a völgybe lementünk volna,találtunk egy pihenőt.Mivel erős tempót diktáltunk,ideje volt pihenni.Meg is ettük a megmaradt kajánkat majd lementünk a szép völgybe amelyet Dombóvár szívében lehet megtalálni.Itt aztán volt minden.Kis tó,nagy tó,kis híd,nagy híd,patak,fák,sétányok,emlékművek stb.Nagyon szép hely volt,sokan is mozogtak erre.Amit lehetett azt bejártuk itt.Igazán ideális hely lehet ez itt azok számára akik mondjuk egy randi keretében akarnak sétálni.Hát mi ebből kinőttünk már,így csak megnéztük a helyet mint érdekességet.Amúgy rég óta elszerettem volna már ide is jutni,ez most összejött.

A nagyobbik tó a Konda patak völgyében

Fotó a köveknél Manó és én

Bliriáns szépségű hely volt ez is,olyan ahonnan nem szívesen távozik az ember.Időben ideértünk és volt még egy óránk a vonatig.Az állomásig az utat olyan húsz percesnek ítéltem,így még volt időnk itt sétálgatni.Nyugágyakra lettünk figyelmesek.Hát ezeket ki kellett,hogy próbáljuk.Csináltunk is pár fotót itt,majd az alagút túloldalán ott volt az ismert grafiti a két szem,amelyről mindig is azonosítottam ezt a helyet.Végül aztán nem maradt más elindultunk a vasútállomásra.Most végigmentünk a völgy sétaútján majd egy-két utcára letérve el is értük a vasútállomást ahol ott volt a jól ismert hatalmas gőzmozdony,amelyet Gergővel is mindig megcsodáltuk valahányszor erre jártunk.Ide fűzödik amúgy egyik legmulatságosabb kalandunk is,most ezt nem írom le,hiszen levan valahol a blogban.

Pihi a nyugányakon

A két szem ölelésében

A mozdony ahová a legmulatságosabb élményünk fűz Gergővel..

A vonatot elértük és sima volt az út hazáig.Időben a kijárási faszság előtt haza is értünk.Egy nagyon-nagyon jó túrát csináltunk végig amely akár esélyes is lehet az év legjobb túrája címre.A Tolnai-hegyhát tájaival eddig sem volt gond sosem.Most is elképesztően szép helyeket érintettünk,a terep sem volt vészes,a jelzések felfestése pedig végig kifogástalan volt.Soha rosszabb túrát! Viszont a tavaszi terveinkkel hadilábon állunk,előfodulhat,hogy csak az utolsó pillanatban derül ki hová megyünk míg tartanak ezek a járvány ügyi baromságok.Mondanám,hogy a Tolnai-hegyhátat meleg szívvel ajánlom mindenkinek,mert nem akármilyen szépségű.De nem ajánlom,ennek a dombságnak éppen az a vonzereje,hogy még érintetlen a sokaság elől!

Kemény túrával tért vissza a Tolnai-hegyhát

Gergővel 2017-ben fedeztük fel magunknak a Tolnai-hegyhátot.A dombságnak ugyan voltak hibái (gyenge turistajel felfestések,térképhiány),de a lényeg maga a táj az bliriáns szépségű volt bármerre is mentünk.Úgy terveztük majd fokról fokra,északtól dél felé haladva fedezzük fel a mintegy 40km hosszúságú dombságot.Ez szépen alakult is,de aztán kicsit elfelejtődött a dolog,aztán amikor újra belekezdtünk volna,Gergő sajnos elment... Őszintén szólva akkor örökre elment a kedvem a Tolnai-hegyhát további felfedezésétől,Gergő nélkül nem láttam értelmét,noha tudtam,hogy hazánk egyik elképesztő szépségű tájegysége ez.A minap agyalgattuk rajta,hogy mi legyen a következő túra és valahonnan előjött újra a Hegyhát...hogy honnan nem tudom,talán Gergő küldött odaátról valami gondolatot,hogy menjek el ide újra,nem fogok csalódni.Így hát összehoztam a következő túrát ide,igaz nem onnan ahol Gergővel abbahagytuk,attól egy kicsit délebbre.Május közepének egyik reggelén szakadó esőben vágtunk neki a kalandnak:én,Zoli és Manó barátom.

A békés kis falucska Dúzs

Noha csendes eső volt,szél nélkül mégis idegesitő.Főleg annak fényében,hogy az időjósok megint össze-vissza beszéltek egész héten.Sok-sok mindent mondtak,csak esőt nem....mondjuk szombat este már jelezték.Rétszilasi átszállással vonattal érkeztünk a Tolna megyei Dúzsra.Az eddigieknél is jobban szakadt az eső amikor leszálltunk a vonatról.Ez persze nem tántorított el minket.Átvágtunk a parányi Dúzs településen amely nem volt csúnya.Békés kis falucska képét mutatta a vasárnap reggeli esőben.Mintegy negyedóra alatt mentünk át a falun és értünk ki a "normális" turistaútakra.A z eső végett itt-ott sáros és csúszos volt a terep,de azért viszonylag jól járható.

Kiérve Dúzsról,Manó már elöl

Ez volt maga a zöld jelzés,ez vitt minket utunk első állomásáig Mucsiba.Ahogy haladtunk előre úgy lett a táj egyre szebb és szebb.Mígnem rákellett jönnöm,hogy az egyik legszebb tájon vagyok amelyen valaha is jártam!Bliriáns szépségű útvonal volt!Tetézte örömünk,hogy az eső szépen lassan elállt.Noha az ég borús volt,ez a kedvünk nem szegte.Közben Manó haladt elöl és szokatlanul erős tempót diktált.Nem értettem mire föl ez a nagy rohanás egy ilyen szépségű tájon.Na,de azért haladtunk,számos csoda köszönt szembe,..

Eső után száll fel a pára a Hegyhát domjain

A tervünk amúgy az volt,hogy Dúzsról indulva Mucsin áthaladva az Annafürdöi csodákat nézzük meg,majd innen megyünk vissza Kurdra és onnan jövünk haza.Ez majdnem egy teljes kört jelentett,de ugye kicsivel délebbre volt a végállomás mint a kezdőpont.Nagyjából 20km-es túrának ígérkezett.Közben gyönyörű zöld erdőn haladtunk át,aztán előtte és utána is szép kilátásaink voltak a Hegyhát vonulataira.Na és amit tudtam eddig is,hogy a Tolnai.hegyhátban lehet a legtöbb vadat látni,ez most is így volt.Hisz őzek,szarvasok szaladgáltak vagy épp legelésztek a közelünkben.Csodálatosan fantasztikus út volt!

Manó elöl,nagyon erős iramot diktálva

Egy ponton bejött útunkba a piros jelzés is.Mivel a zöld csak Mucsiig vezetett, és a piros vezet majd onnan tovább,így örvendtünk neki vala...Egy ponton aztán megkezdte emelkedését az út.Emelkedtünk és az erdő,a táj itt teljesen olyan volt mintha a Mecsekben járnánk!Nem is volt innen messze nagyon a Mecsek.Teljesen mecseki hangulat uralkodott egy-két kilométeren,a srácok is mondták,ez olyan mint a Mecsek.Egy ponton aztán már vagy háromszáz méter magasan egy tisztásra értünk ahol újabb őzek legelésztek.Észrevéve minket gyorsan elillantak.A tisztás felső részére érve pedig újabb csodás kilátás nyílt a Tolnai-hegyhátra.

A tisztás 300 méter körüli magasságban

Ahogy az várható volt itt-ott gyengék voltak a jelzések.Pont egy keresztezödésnél nem jelezte semmi sem az irányt.Szerencsére egy alkalmazáso segített.Egyenesen kellett menni tovább.Itt megint valami elképesztően gyönyörű táj köszönt szembe.A falu Mucsi lentvolt a völgyben.Gyönyörű út vezetett odáig is.Itt Manó is visszavett kicsit a tempóból.
A szép kilátás után egy fantasztikusan szép zöld völgyben találtuk magunkat.Felülmúlhatatlan szépségű tájakon jöttünk idáig!Teli találat volt az útvonal kiválasztása!

Egyenesen át,előre

Elértük Mucsit.Hosszú tornácos parasztházak sora jellemezte a települést ahogy beérve haladtunk egyik utcáján.Nem voltak viszont jó állapotban,szinte mindegyik felújításra szorult.Nagyon úgy tűnt ez itt egy meglehetősen szegény környék.Beljebb érve a településre sem javult sokat a helyzet.Nem ez volt tehát a leggazdagabb falu amelyben jártam túrázásaim lassan 40 éve alatt,sőt talán ez volt az eddigi legszegényebb...A központban legalább már rendezettek voltak a porták.A házak 90%-a a településen ahogy mondtam hosszú tornácos parasztház volt.A központban úgy döntöttünk megállunk és megkajálunk.

Kajaszünet Mucsiban

Ennek végeztével elköszöntünk a nem mindennapi szépségeket kínáló zöld jelzéstől,innen a piros vitt tovább.Nem volt egy hosszú település így hamar kiértünk belőle.Úgy tűnt a déli része kicsit előkelöbb mint az északi.Itt talán nem voltak annyira szegények az emberek...A falu déli végén szobrok voltak és egy kegyhely féle valami.Ezeket persze megnéztük,aztán végérvényesen bekebelezett minket a piros jelzés.A falut elhagyva újabb emelkedő következett.Még bírtuk szuflával.Felérve a dombra szurdikokon vezetett az út (a dombságra jellemző löszmélyutak).Majd újabb fantasztikus tájak következtek.Ritka szép túrán voltunk!

Kegyhely a falu végén

A faluból kivezető piros jelzésű út

Újabb szép tájak

Miután felértünk a csúcsra újra lefelé vezetett az út.A piros jelzés is leért egy újabb völgybe amely nem volt más mint a Papdi-árok.Átszelve a völgyet három felé ment az út.Manó ment ugye elöl és bártan ment is volna tovább egyenesen.Mivel a jelzések nem voltak jól felfestve,mondtam neki,hogy ácsi,győzödjünk meg róla,hogy valóban az-e a jó utunk.Újra az alkalamást hívtam segítségül és bizony mutatta,hogy nem az a jó út amerre Manó ment volna.Így felfedezvén a jót,jobbra tértünk le.Majd megkezdödött az újabb emelkedés.Mondhatni újra újabb gyilkos tempót diktált az élen Manó barátom.Rövidesen lekelett térnünk a piros+-ra.Ez sikerült majd már újra fenn a dombtetőn haladva tudtuk lekell majd térnünk a piros körtúra jelzésre,ez visz majd be Annafürdőre.Ám 1-1,5 km-et haladva sem láttuk a letérést sem a jelzést,pedig annak itt kellett lennie valahol!

Manó cipője nem bírta a gyilkos tempót,kis igazgatás ráfért...

Nem találtuk sehol.Újra telefonos segítség - amely azt mutatta,hogy már túl jöttünk a leágazáson vagy száz méterrel...Hát ez meg,hogy lehet,hogy a pinyóba nem vettük észre?Visszamentünk hát és az alkalmazás mutatta hol a leágazás.Természetesen ott is volt,csak azért nem vettük észre mert az út elejét benőtte a növényzet,a piros körtúra jelzés meg nem volt sehol...Na mindegy fő,hogy végül is megtaláltuk,elindultunk rajta és újabb minden eddiginél szebb táj köszönt szembe!

Megérkezés Annafürdőre

Gyönyörű erdők ölelésében egy rendkivüli szépségű tavacska volt lenn a völgyben.Ami nem volt más mint az Annafürdői horgásztó.Elértük hát Annafürdőt.Szerencsére az égvilágon kivül senki sem volt a környéken.Miénk volt ez a mesebeli táj!Hát akkor lementünk a tavacskához.Manó jó szokása lévén megint különcködött kicsit,míg mi lepihentünk a tó egyik parányi szigetén,addig ő körbajárta azt.Mi már fáradtunk kissé,ő még tele volt energiával.Vajon,hogy csinálta az ötödik ikszen túl?Szóval pihentünk itt vagy félórát,természetesen mi is megnéztük aztán Zolival a hely szépségeit közelebbről is.

Kis szíget és a rávezető híd a tavacskán

Nem igazán szeretek egy ilyen szépségű helyről elmenni,de a túrának folytatódnia kellett.Pedig itt aztán akár egy napot,mit egy napot,egy egész életet eltudtam volna tölteni...Az egyik legszebb hely volt amelyen valaha is jártam!Innen egy tanösvény vitt tovább,amelyről egy újabbra kellett letérni.Itt Ananfürdön utak,tanösvények sokasága van amúgy.Ez vitt fel a kilátóhoz.Persze,hogy ezt nem akartuk kihagyni.A félórás pihenő után nehéz volt felfelé menni,az eddigi legmeredekebb szakaszon.Szerencsére nem volt messze a kilátó!

A Rétisas-kilátó Annafürdön

A kilátóra amely a Rétisas.kilátó nevet kapta egy lombkorona tanösvény vezetett fel.De jó,ilyenen még ugysem voltam!
A kilátó kőalapzatra épült négyszintes volt és fából készült.Úgy tűnt teljesen jó állapotban van.Persze nem csak a lombkorona ösvényen lehetett felmenni rá,hanem rendesen az aljából is,lépcsőkön.Minket a lombkorona ösvény vonzott persze,azon mentün fel.Maga az ösvény nem volt rossz,de igen rövid és nem ment egészen a fák lombkoronájának a magasságában.Végül is nem értettem mi értelme is van neki,de örültem,hogy ilyen is létezik kis hazánkban.A kilátó aztán csalódást okozott...

A lombkorona tanösvény

A kilátónál állok

 Bár valóban jó állapotban volt,szép volt és rendezett ám fő funkciójából vajmi keveset mutatott.Ugyanis odafenn hiába lehetett körbejárni,kilátás csak egy felé észak-keletnek volt,arra sem sokminden...Minden más iárnyba bezavart az erdő.
A fák még vagy 3-4 méterrel magasabbak voltak a kilátó legfeső szintjénél...Na ennek így vajon mi értelme volt?Gondolom valami uniós pályázaton nyertek valami pénzt ennek megvalósítására,de akkor már nem kellett volna megnézni hova is épitjük?Legalábbis olyan helyre ahonnan kilátás is akad...Szóval így csalódás volt!Nem kicsi!

Minössze ennyi kilátásunk volt...

Indultunk tovább.Leereszkedtünk és könnyen megtaláltuk a piros négyzet jelzést.Ez már elfog vinni minket Kurdra.Saccoltuk nagyjából 7 esetleg 8 km-re lehet.Ám volt az tíz is!Egy darabig minden rendben volt,szép erdők,jó utak csodás tájak.Mentünk szépszerével.Manó újra gyilkos tempóba fogott.Mint megtudtam azért volt az egész,hogy elérje a korábbi vonatot Kurdon,mivel ő nem Dunaújvárosban lakott,hanem egy közeli településen,neki még buszra is kellett szállni a végén és úgy hazamenni,Ha csak a késői vonattal megyünk nem tud mivel hazamenni,mivel nem érjük ez az utolsó buszt Dunaújvárosban...hát ezért volt a gyilkos tempó...

Itt még minden rendben...

Újra kereszteztük a Papdi-árkot csak vagy hat kilométerrel arébb mint előzöleg.Innentől viszont egy erdőgazdasági út vitt tovább,ez volt maga a piros4 jelzés és hát betonút volt....Szokatlanul hosszú volt és kikészítette a lábunkat,főleg abban a gyilkos tempóban amit Manó diktált.Athiszem többé nem fogom neki engedni ezt,így nem sok értelme van egy túrának ha rohanunk.Nagyon elfáradtunk ezen a szakaszon,volt már,hogy csak vonszoltuk magunkat.Már Manó is fáradt volt,alig vártuk,hogy legalább a betonutas rész véget érjen,ami csak jó 5km után ért véget...Teljesen készek voltunk,de legalább újra erdőre váltottunk,normális turistautakra...

Hosszú betonutas rész...

Az erdőben eleinte szurdik szerűen ment újra az út,de ez jóval kellemesebb volt mint a beton.Majd látnivaló is akadt.

A Wasinszky emlékmű és egy vaddisznó,aki észrevéve bennünket gyors vágtába fogott és eliszkolt a közelünkből.Ez az erdei szakasz nem volt rossz,de már pokolian fáradtak voltunk.Nagy nehezen értünk csak le a Kurdra bevezető úthoz amely mit ad isten....újra betonút volt...A helyi brikett telepen át vezetett be a településre az út,de egy cigány sem bántott minket,egy sem kötekedett,sőt illedelmesen köszöntek .A vízkészletem elfogyott.Manónak még volt,Zolinak alig.Bíztam benne a faluban lesz csap...a betonút kurvahosszú volt....vagy 2km...nehezen értük el a helyi vasútállomást,csap pedig nem volt sehol...na majd az állomáson töltök magamnak gondoltam!

Az emlékmű

Kurd határában

 Az állomás színvonala rosszabb volt mint egy 19.század belié...wc zárva csap sehol...na mondom én Újvárosig egész biztosan szomjan halok...Ja a vonatot amihez Manó annyira sietett elértük,még vártunk is rá 20 percet,Az jött is rendesen.Az egyik állomáson megállt több percre,kérdeztem a kalauznőt van-e annyi idő,hogy töltsek magamnak vízet,mert láttam az állomás falán ott van egy csap.Mondta ha sietek akkor annyi van.Siettem,de a csap nem folyt...na mondom végem.A kalauzcsaj látta mit akciózom.Visszamentem a vonatra az meg ment tovább.Egyszercsak megjelent a kalauznő,hozott egy flakon ásványvízet,mondta talált egy feleslegeset a táskájában...Hát nem győztem hálálkodni és hálás voltam újra sorsnak,ez az apró kicsi emberiesség újra visszaadta az emberiségben való hitem....hogy bizony akadnak még jó emberek...örök hálám a hölgynek!

Végállomás Kurd

Rendben hazaértünk,Manó is elérte az utolsó buszt.A kezdeti nehézségek után (eső) egy rendkivüli szépségű túrát teljesitettünk,ám alaposan elfáradtunk.Egy rész a 20km az 25 lett a végére,másrészt a Manó álltal diktált gyilkos tempó és hosszú betonutas részek kikészitettek minket.Ám mégis egy klassz buli volt ez is.Bármikor újra belefognék!