Elvárt szint felett - Téli összefoglaló

 Elérkezett a tél utolsó napja.Jó-jó tudom én,hogy a tavasz az március 21-én kezdődik,de mi itt túrázásilag február végével leszoktuk zárni a telet.Most is így teszek.Tél elején nagyjából nyolc-kilenc túrát vizionáltam a soron következő három hónapra,reálisan nézve azonban a hét-nyolc volt a realitás.Ehhez képest a télen tíz túrát csináltunk meg,így tehát az elvárt szint felett sikerült teljesíteni.Egy szavunk sem lehet most sem.Decemberben négy,januárban és februárban pedig három-három túra volt müsoron.Akadtak a télen túratársak is bőven szerencsére.A tíz túra mindegyikén ott voltam én és Zolika.Három-három túrán volt velünk Manó és a Tizedes barátaim.Nem mindig ugyanazokon persze.Móni két túrára jött el velünk és képbe került egy régi-új túratárs Pisti is,aki egy túrára jött el velünk.Hatan és öten viszont sosem túráztunk együtt.Négyen is csak két alkalommal.Hárman öt alkalommal voltunk együtt.Ketten pedig háromszor.Szerencsére nem kényszerültem rá,hogy bármelyik túrára is egyedül kelljen mennem.

Nincs jó állapotban a Rácalmási-sziget,de ettől függetlenül mindig jó ide visszatérni

Kilométerre egy becsült adatot tudok mondani: Nagyjából  a tíz túrán 164 km-et tettünk meg.Mivel bőven tartanak még a koronavírus miatti korlátozások túl messzire nem tudtunk menni.Öt megyében túráztunk a télen,három hegységet tudtunk elérni: a Bakonyt,a Vértest és a Budai-hegységet.Igaz a Vértesben kétszer is voltunk.A maradék hat túránkon a Mezőföld látott el minket túrákkal.A legmagasabb pontunk a tél folyamán talán éppen  a Panoráma tanösvényen a Vértesben lehetett amikor is közel négyszáz méteres magasságokban is járhattunk.A legkönnyebb a Lussoniumi túránk volt a legnehezebb pedig talán éppen az utolsó Vitányvári.

Bátorkő a ködös idő ellenére is melegítette a szívemet...

A Rácalmási-szigetet jártuk körbe,ezzel kezdtük a telet,szinte tavaszias időben.Agasztónak tűnt a sziget egyre romló állapota.Karácsony előtt a Bátorkői várromhoz tértem vissza.A misztikus ködös erdőben ez a túra kivívta a tavalyi év legjobb túrája címet.Karácsonyi túraként pedig a Dinnyési fertőre tértünk vissza.Itt napos,de rendkivül szeles időben volt részünk.A tavalyi évet pedig a vértesi panoráma tanösvényi túrával zártuk és még elmentünk a Csókakői várba is.Itt is kellemes már-már tavaszias időnk volt.Az új év első túráján összehoztam a kellemest a hasznossal.Megvalósítottam Gergő egy régi tervét az alapi túrával.Igaz nem Vajtáról mentünk Alapra ahogy terveztük Gergővel még,hanem Alapról végre elértük az utóbbi évek legszerencsétlenebb célpontját is:Németkért.Ködös időben induló túra a végére szinte a tavaszba torkolott.

Csalóka Dnnyési-fertő.A napsütés ellenére hatalmas szél volt.

Aztán a tavaszias idő eltűnt egy időre,mert a következő Sorrento sziklákhoz vezető túránkon már itt-ott kellemetlen hideg volt.Fent a hegyen kemény hideg szél is fújt.Január hónapot pedig a Lussoniumi túrával zártuk,itt se hideg,se meleg nem volt.Ez volt a tél legkönnyebb túrája.Februárban a Sánc-hegyre tértem vissza,itt is meglehetősen ködös-párás idő volt,még elnéztünk az érdi Belicai-szigetre és a Kutyavárhoz is.A hónap közepén mentünk el Kulázni egyet a rendkivül kellemes sárpentelei parkerdőn keresztül.A Kula toronynál elöször jártunk túrázásaink történetében.A telet pedig a vitányvári túrával zártuk,amely most kissé nehéznek tűnt a nagy szélben,ugyanakkor nagyon szép is volt.Hát ezek voltak a tél túrái dióhéjban.Természetesen minden túráról van részletes bejegyzés a blogban.

Kilátás a vértesi panoráma tanösvényről

Szinte minden túrám valahogy Gergőhöz volt köthető és ugye spirituális utazásaim során már megtanultam,hogy véletlenek nincsenek,így szentül hittem és hiszem ma is,hogy Gergő irányitotta így a dolgokat.Ugye visszatértem oda ahova vele is jártam: Rácalmási-sziget,Bátorkő,Dinnyési-fertő,Csókakői vár,Sorrento sziklák,Lussonium,Vitányvár és környéke mind-mind ilyen célpont és túra volt.Aztán mentem olyan helyekre amiket vele tervezgettünk: ilyen volt a csákberényi metró,a Sánc-hegy,az alapi túra.Talán csak egy kivétel volt,ez pedig a Kula toronyhoz vezető túra.Ezt nem terveztük sosem,de egészen biztos sorra került volna Gergővel is.Szóval tudtam,hogy ő vezet a túráimon és igaz volt a blog és a videóim szlogenje,hogy Gergő nyomában járok!

A Benedek-tó az alapi túrán

Egy túránk viszont elmaradt.A Mecsekbe terveztük egy túrát Hidasról indulva amely a Mecsek peremvidékét érintette volna,keresztül Ófalun majd vissza Mecseknádasdra.Azonban a korlátozások miatt ezt a túrát nem tudtuk megvalósítani,ezt nehéz lett volna úgy megcsinálni,hogy este nyolcra hazaérjünk.Persze ezt a túrát amint lesz rá lehetőség majd megcsináljuk.Ez volt tehát a tél,amely az elmaradt túra ellenére is felülmúlta tehát a várakozásaimat.Az összes téli túránkról készült film is,ezeket a bejegyzés alján meglehet nézni,illetve a hivatkozásokra kattíntva a you tuben is.

Sorrento szikláinak egy darabja

A tavasz terveiről majd a következő bejegyzésem fog szólni.Azonban a helyzet aggasztó.Egy éve tart a koronavírus,a kormány pedig nyakra-főre hozza az idiótábbnál.idiótább semmitől sem megvédő intézkedéseit.Ráadásul már itt a harmadik hulláma a járványnak,ami félő,hogy nemcsak a nyolc órai kijárási tilalamat hagyja érvényben,hanem még az utazásokat is megtilthatja.Ez nagyon betenne a tavaszi terveinknek.Próbálom úgy összeállítani a tavaszt,hogy ez azért nem fog bekövetkezni,viszont a nyolc órási kijárási tilalommal továbbra is számolok.Mindenesetre szerényebb tervekkel jövök majd elő és azthiszem az álltalam annyira szeretett mecseki medvehagyma virágzást idén sem fogom látni...Na,de a tél az jó volt.

Itt pedig akkor a tél filmjei:(időrendi sorrendben)

Vitányvári visszatérés

 Lassan négy éve,hogy erre jártunk Gergővel (lásd: itt ).Már akkor is nagyon tetszett nekünk a Vitányvár amely a Vértes egyik északi ormán áll.El is határoztuk akkor,hogy ide majd visszatérünk alkalom adtán.Négy év telt és eljöttem hát,sajnos Gergő nélkül,de ugye a neki tett ígéreteket igyekszem betartani.Tudom a lelke most is itt volt velem és ő irányitott úgy,hogy ismét a nyomában járjak.Öt fősre duzzadt turatársaim közül most Pisti nem tudott eljönni.Még mindig tart a koronavírus hiszti a világban és hát karanténba szorult.Így hát Zolikával,Manóval és a Tizedessel vágtam neki a túrának.Fél hétkor indult a vonat és kilenc után szálltunk le Szárligeten ahol Gergővel is egykor.Mivel az országos kéken szándékoztunk menni,Manóék a szárligeti vasútállomásnál pecsételtek egyet és ezután indulhatott a túra.Egy székelykapu volt az első látnivaló,majd azon a téren ahol Gergővel is annak idején most is megálltunk.Bevettük a bátorító pálinkát amit a Tizedes hozott,majd indultunk ki a rengetegbe.

Indulásra készen

Az országos kéket a faluból kiérve más nyomvonalra terelték,ez azonban majd másfél kilométernyi kerülőt jelentett volna,így mi maradtunk a régi nyomvonalon.Kiérve a településről nyugat - észak-nyugat felé gyönyörű táj köszönt szembe.A távolban a Gerecse vonulata vigyorgott ránk.Mintha kérdezte volna miért nem inkább ide jöttetek?Majd egyszer... Kereszteztük az 1-es főútvonalat,majd nem soká beértünk Csákányospusztára.Itt szalad elénk annak idején az a három édes kiskutya.Most nem voltak sehol ők sem... Látnivalót egy luxusbirtok jelentett hatalmas tóval és kecses híddal...majd egy több száz éves fa amely érdekesen nőtt.

A matuzsálem

Meglepődve láttam,hogy az egykori rothadozó mezőgazdasági épületeket felújították.Ez azzal járt,hogy a területet meg elkerítették...így némi kerülővel halad az út,amelyre itt tért vissza a kék jelzés.Majd a kék+ és a kék négyzet majd a Mária zarándokút jelzés is tiszteletét tette.A táj itt újra kellemesen kezdett combosodni,ha jól spekliztünk,a hegység legmagasabb csúcsa a Nagy-Csákány alatti medencében haladtunk.Feltűnt az egykori kápolna,vagy templom romja.Mielőtt felmentünk volna a dombra ahol volt egy oszlop tetején amin a jelek voltak,egy állat fejének a csontváza volt... Nem tudtam,hogy ez most ötletes-e vagy valami pihent agyú elme tette ide...Felmentünk a romhoz ahogy egykor Gergővel is.Nagyon szép volt innen a táj.Maga a rom túl izgalmas nem volt éppen.

Normáálisss?

A táj szép mint az éden...

Visszamentünk a kékre,amely egy használaton kivüli gyerektábor mellett haladt el,majd egy turistaház mellett is.Manóék éhesek voltak,de mikor javasoltam,hogy valahol kajáljunk rendre az a válasz jött,hogy majd..Nem soká elértük a Mária szakadék bejáratát.Itt ágaztak el az utak is,mi maradtunk az országos kéken.Természetesen eszembe jutottak a Gergővel való itt átélt élmények és fájt is kissé a szívem... de a táj szépsége gyógyírként hatott.Szépen,méterről méterre alakult és egyre szebb lett a mindössze 500 méter hosszú Mária szakadék.Talán Manónak tetszett a legjobban,de a többiek is élvezték.Odalenn ahogy négy éve is,most sem folyt a víz,pedig egy zúgó patakkkal lett volna ez igazán szép.De a kővek a sziklák,a hegyoldalban haladó út megkapóan szép volt.

Haladunk a Mária szakadékban

A szakadék végétől pár méterre volt a Körtvélyesi erdei temető.Mondhatnánk a romantikus,vagy inkább a misztikus temető.Persze most is érdekesnek hatott az erdő sűrűjében.Természetesen ezt sem hagyhattuk ki.Tizenöt sírt írt ki oda nekünk egy tábla,ehhez képest én 23-at számoltam,hogy annyi van a temetőben,plussz előtte egy katonasír ahol hét katona nyugodott...Közelebb mentünk,bementünk,löttünk egy seregnyi képet.Amúgy meglehetősen sokan voltak kinn a Vértesben.Nem volt zavaró,de emlékeztem amikor mi jártunk erre Gergővel,akkor csak mi voltunk ketten.Igaz az egy pénteki nap volt.Szóval a temető is tetszett a többieknek,akik még mindig nem akartak kajázni.Mentünk is tovább.

Az erdei temető

Továbbra is a kéken amely eleinte egy rövidebb szakaszra betonúttá avanzsált majd megkezdte a hullámzást le-fel,le-fel.Szerencsére többnyire le,de tudtuk majd erre jövünk vissza is,hiszen úgy terveztük,hogy a vár után majd erre jövünk vissza,a külömbség csak annyi lesz,hogy felmegyünk a kilátóba.Oda amit Gergővel négy éve elmúlasztottunk.Manó lépett közelebb hozzám,érdeklödőtt a Rockenbauer fa felöl,mert tudta,hogy erre van.Kérdezte milyen messze van a vártól.Mondtam pár száz méterre.Javasolta menjünk el addig mert kiváncsi rá.Többiek rábólíntottak,mondtam én is,jó menjünk.Még mindig nem ettünk,aztmondták majd a várban.Jó.Lassan el is értük a várat az erdei hullámzások után.

Akadályok útközben

A vár pontosabban a rom ami maradt belőle most is kecsesen köszöntött ránk.Még nem mondtam,de meglehetősen nagy szelünk volt,amit az erdőbe annyira nem éreztünk,de itt fenn a várnál már egyre inkább.Persze ez nem tartott vissza semmitől.A Vitányvár vonzereje éppen az,hogy rom.Ez így néz ki jól.Persze ez is tetszett a többieknek.Elindultunk felfedezni,vagyis csak a többiek.Én és Manó már jártunk itt.Feltárások folytak a vár körül és a belső udvaron is,így észak felöl nem tudtunk bemenni.Mondjuk kivülről is rendkivül látványos volt.A déli oldalról némi bravúroskodás árán,de belehetett menni.Be is mentünk természetesen.

Kecses várrom

Gyönyörű "jószág"

Bent sokan mozogtak,a hely pedig nem volt túl nagy,így nem tudtunk teljesen kiterjesedni.Manó és Tizedes akik nem bírják a tömeget,hamar le is mentek.Mi Zolikával még nézelődtünk kicsit.Innen láttuk,hogy a belső udvarba lemenni esélytelen most a feltárási munkálatok miatt.Ezért is volt viszonylag kicsi a hely.Annak idején Gergővel bementünk.Csináltunk pár képet,aztán nekünk sem maradt más választásunk mint lejönni a várból.Manóék nem voltak benn tíz percet sem,mi meg olyan húszat.Gergővel akkor rég vagy egy órát eltöltöttünk a várban...Na de sikerült visszatérnem,úgy éreztem ismét Gergő egy küldetését sikerült újfent megvalósítani.

Nagy élmény a Vitányvár

Még mindig nem ettünk,pedig már elmúlt dél is.Emlékeztem én is és Manó is,hogy a vár alatti völgyben van egy pihenő.Na majd ott... hiszen arra megyünk a Rockenbauer fa felé is.Leereszkedtünk a várból a völgybe,csakugyan ott volt nem messze egy pihenő.Így megpihentünk és meg is kajáltunk,na és újabb bátorító italt vettünk be,nehogy féljünk a túra hátralévő részében.Jól esett a kaja,de ugyanakkor a pihenőtől el is gémberettünk.A fa nem volt messze,de némi kaptató vezetett fel hozzá.Itt még virgoncok voltunk és hamar felértünk.Meglepődve láttam,hogy a fa lényegében üres...Régen tele volt jelvényekkel,zászlókkal,kis képekkel,csecsebecsékkel...Mi történhetett?Lelopták,levetteék?Ha levették miért?Ha lelopták arra nem is tudok megfelelő szavakat találni..Nem értettem és így nem volt az igazi.Elvesztette a varázsát.

A pihenő

A Rockenbauer fánál

Így néhány fotó után el is indultunk vissza.A gondok ott kezdődtek amikor a Vitányvár alatt a kék jelzés emelkedésbe kezdett.Kezdetem úgy érezni kiköpöm a tüdőmet és a szívem is vad dobogásba kezdett.A többiek is valami hasonlót produkáltak,na de persze felmentünk.Egy darabig lemenés jött majd a hullámzás újra,de most főként felfelé.Nem volt egyszerű így kajálás után.Nehéz volt és talán most én bírtam a legnehezebben,de a többiek sem életük csúcsformáját hozták.Mindegy felértünk és a sík terepen szinte új erőre kaptunk.Itt már meglehetősen erős tempót diktáltunk.Újra jöttek a már ismerös helyek csak most visszafelé.A betonutas szakasz,az erdei temető,majd a Mária szakadék előtt kicsit magára hagytuk a kék jelzést és rátértünk a kék+ jelzésre.Ez vitt fel a kiltóhoz.Pontosabban egy pontnál letértünk a kék háromszögre.Itt is emelkedő volt,egy fokkal már jobban bírtuk.

A Körtvélyesi kilátó

Ide már nem jutottunk el Gergővel,pedig amikor 2017-ben erre túráztunk a kilátó már állt.Szóval a kék3 hozott be ide.A fa szerkezetű kilátó teljesen jó állapotban volt.Meglehetősen nagy szél fújt itt is,de ha már eljutottunk ide a kilátót nem akartuk kihagyni.Felmentünk.Óriási szél és huzat volt odafenn,de mindenki hősiesen viselte.A szél majdnem kifújta a kezünkből a fényképezőket,telefonokat.Oda kellett figyelni.De megérte mert teljes körpanorámánk volt a szélnek hála teljesen tiszta időben.Fő látnivaló a szemközti hegyvonulat szolgáltatta.A Gerecse vonulatát láttuk észak felé és persze Tatabányát is,meg külömböző falvakat.Nyugatra és délre viszont a Vértes hegyei köszöntek szembe,keletre meg a Vértes-Gerecse vegyesen és jól látható volt maga Szárliget is.

Szemben a Gerecse

A nagy szélben nem volt tanácsos sokáig fent tartozkódni.Lejöttünk,majd a kék3-on visszamentünt a kék+-ra azon meg a kékre,amely már a Mária szakadék másik végénél jött ki.Elhaladtunk a tábor mellett a romok alatt,Csákányospusztán is át.Nagyon sokan mozogtak erre.Az órára nézve láttuk,hogy ötven percünk van a vonatig,így beálltunk egy nagyobb tempóra.Ezt a szakaszt viszont én bírtam a legjobban.Még kicsit messze volt az állomás,de negyedórával a vonat előtt odaértünk.Átlagos utazás volt haza,Kelenföldi átszállással.Ugye 8.órai kijárási tilalom van még mindig (...) így ezért is kellett sietni.Végül is fél hétkor landoltunk Dunaújvárosban.Remek túra,remek látnivalókkal,Erős szélben,de tisztuló időben.Mentünk 18.87 km-et.Újra sikeresen abszolváltam egy Gergő nyomábanos túrát.

Nem a legjobbak az előjelek - Kezdődő szezon

 Megszokott dolog a blogomban,hogy kedvenc focicsapatom sorsát is nyomonkövetem,annál is inkább mert Gergő is nagyon szerette.Minden szezonkezdetkor próbálok esélytlatolgatni mi várhat majd ránk,szezonvégekor meg értékelem a saját szemszögömől a szezon eseményeit.Ha közbe meg történik valami rendkivüli,vagy egy nem mindennapi meccs van az idény során arról részletes beszámolót adok.Ez így volt az elmúlt négy évben és így lesz ezentúl is.Nos hát a hétvégén ismét útjára indul a labda.Sajnos hála a covidnak és a magyar kormány meghosszabított idióta semmitől sem megvédő intézkedéseinek továbbra is kileszünk zárva a stadionokból,a meccsek zártkapusak lesznek.Milyen jó ugye,hogy felépítette a méregdrága stadionokat és most ott vannak tényleg teljesen üresen.Na de ebbe ne menjünk bele.Őszi záráskor az utóbbi évek leggyengébb szezonja után az utolsó két meccsre összeszedte magát a csapat és a húsz tagú mezőny tizenharmadik helyére jött fel.Úgy,hogy jelenleg ennek bizony örülni kell!

Innen folytatjuk.Látható 13-ik helyen vagyunk 8 győzelem,2döntetlen és 11 vereség eddig és 26pont

Ugyanis jelenleg a város szinte haldoklik.Ellenzéki győzelem az önkormányzati választásokon azt eredményezte,hogy az orbán kormány megvont minden támogatást a várostól.Így persze a helyi erők nem igazán tudják támogatni a futballklubbot sem.Látható a sport hanyatlása a városban,a többszörös magyar bajnok jégkorongcsapat az utolsó helyen végzett a szezonban,az egykor a világot végigverő kézilabdázók is a mezőny hátsó felében tartozkódnak.Az egyesület ráadásul még a nem túl magas nézői bevételt is elvesztette a zárt kapus mérközések miatt.Néhány apróbb szponzor tartja életben a helyi labdarúgást a városban,így ennek tükrében jelenleg ez a 13-ik hely bizony azt kell,hogy mondjam elfogadható.A közeljövő képe azonban cseppet sem rózsás.

Edzés a felső Dunaparton

A téli felkészülés alatt mindössze egy játékost tudtunk igazolni (legalábbis ez a jelenlegi infóm),igaz az a NB II.-ből érkezett.Fiatalok kerültek fel az utánpótlásból és most úgy tűnik nem ment el senki,de persze teljesen biztosat én sem tudok.Az öt tervezett felkészülési meccsből pedig négy valósult csak meg,ezek mérlege egy győzelem és három vereség.A baj itt az,hogy oké,hogy edzőmeccseken különféle taktikákat próbálgat az edző,de azért csak az alacsonyabb osztályú Kisköröst tudtuk megverni,a velünk azonos játékerőt képviselő csapatoktól viszont kikaptunk úgy,hogy két meccs hazai pályán volt.Az idegenbeli meccsen pedig csúnyán kikaptunk (4-0-ra)..Mondják ennek túl sok jelentősége persze nincs,de mégis előrevetít valamit.Mindez így amit leírtam eddig,nem túl jó előjelek a tavaszi szezonra...

Mindent bele!

Tudni kell,hogy a bajnokságban a 16-20.helyeken végző csapatok kiesnek,de a 15-ik sincs teljes biztonságban,hisz három csoport van és a háromnak a leggyengébb 15.-je is kiesik.Na és számolni kell azzal amivel tavaly is,hogy a covid miatt a szövetség bármikor félbeszakítja a bajnokságot is.Tehát a legrosszabb esetben is a 14-ik helynél nem szabad rosszabb helyen állnunk.Célunk ebben a szezonban nem lehet más mint a bentmaradás kiharcolása.A jelenlegi helyzetben ezzel maximálisan elégedett lennék.Ez tehát a feladat tavaszra,mert egy esetleges kiesés katasztrófális hatással lehetne a helyi focira talán még a megszűnés sem lenne elképzelhetetlen.Támogatásban a klub továbbra sem nagyon reménykedhet,remélhetőleg a szponzorok megmaradnak és sikerül újabbakat is szerezni.

Az első meccs promója

A Dabas-Gyón csapatával kezdjük a szezont akinek edzője tavaly nekem személy szerint boldog névnapot kívánt és hát szimpatikusak is,azonban nincs más választásunk mint megpróbálni legyőzni őket.Tudni kell,hogy ez hazai pályán még sosem sikerült.Nem lesz most sem egyszerű.Aztán majd jön a többi meccs,ahol csak lehet pontot kell szereznünk.

Meccstúrákat illetően sok függ a covidtól,hogy feloldják-e legalább a zárt kapus meccseket.Ha ez megtörténne akkor egy meccstúra tervünk van tavaszra mégpedig Dabasra mennék ahol a másik Dabasi csapattal játszunk.Oda mennék el és néznénk körül az eddig számunkra ismeretlen városban egy kirándulás keretében.Meglátjuk.

Hát akkor indul a mandula,ha bármi extra esemény van arról beszámolok,ha nincs akkor szezon végén,júniusban értékelünk.

Elmentünk Kulázni!

 Jó időt jósoltak a hétvégére,így bátran fogtunk bele egy újabb túrába.Zolikával és Mónival indultunk el Dunaújvárosból a reggeli fél nyolcas busszal Székesfehérvárra.Nem jól indult a nap.A szép időnek nyoma sem volt.Szürke és ködös volt minden,de nem volt különösebben hideg.Ráadásul ez a busz kerülővel ment és mire Fehérvárra ért tömve lett.Szerencsére a még mindig tartó vírus helyzet közepette azért hálát adtunk az égieknek,hogy ez az intelligens vírus buszon legalább nem fertőz.A maszkban a réteges ruhában,a tömegben a meleg buszon azért bepülledtünk.Mire letudtunk szállni a fejem is megfájdult és Mónit is a rosszullét környékezte.Soha többé nem jövünk a fél nyolcas busszal.A kora reggeli járatok sokkal jobbak.Székesfehérváron sem volt jobb az idő.Szürke és ködös volt minden.Persze ez nem gátolt meg benne,hogy elmenjünk Kúlázni!

Tó a Királyok parkjánál

A közeli Királyok parkjából akartam índitani a túrát,amelyen a tervek szerint kimegyünk innen a Sárpentelei parkerdőbe,onnan pedig Szabadbattyánba.A parknál már jártam párszor,Gergővel egy volt exemmel és egy régi barátnővel aki csak barát volt.Így kellemes emlékeim vannak innen.Odaérve meglepetten tapasztaltam,hogy a környék alapos felújításon esett át.Amikor utoljára erre jártam,tán hat éve is már,nem volt ilyen szép és rendezett.Most viszont valami szabadidőpark félét alakítottak itt ki.Sétányok,sportpályák,padok,sporteszközök és a két tó ami azért már korábban is itt volt.Jól nézett ki,de ezzel a régi nyugis filling tovatűnt.Szerencsére a Királyok parkja az ugyanolyan volt mint régen.

A Királyok parkja

Királyok a Királyok parkjában

A park megcsodálása után elindultunk a túrára,elinditottam a kilométer mérő alkalmazást is.Egy darabig a város utcáin kellett mennünk.Rögtön az elején egy kisebb piacba botlottunk,ahol...Zolika bevásárolt.Ha már itt volt.Házi szalonnát és szalámit vett,ami szerencsére befért a zsákjába.Ezután trappoltunk a város utcáin,elértük a Burger Kinget,innen indult ki a nekünk kellő piros jelzés.Meg is találtuk és az út során sok problémánk nem volt vele.Itt-ott ugyan kicsit hiányos volt,de végig jól felvolt festve.Követtük hát.Érdekes utcákon,sínek alatt és mellett vezetett,át egy mezőn azt kiért valami falu részbe,ezt nem tudtam eldönteni még Fehérvár része-e vagy sem.Valószinűleg az volt mert találtunk egy buszmegállót egy földúton(!),ahová helyijáratos buszok jártak ki.

Móni az alagúton át...a sínek alatt vezetett a turistajelzés...

...majd a sínek mellet

Erre már jó minőségűek voltak az utak,könnyedén haladtunk a szürkeségben.Vajh hova lett a beígért kellemes idő?Hétvégi telkes részek mellett haladtunk,majd beértünk egy fás részre,erdőnek nevezni még túlzás volt azért.Rendkivül szemetes volt viszont...hiába az ember sosem tud megjavulni... Ismét alagút jött,de most nem sínek alatt mentünk,hanem a Székesfehérvárt körülölelő körgyűrű alatt,amelyen a 7-es és 8-as főút haladt itt most egyszerre.Átérve a túloldalra végre erdős részre értünk.Ez már maga volt a Sárpentelei parkerdő.Már az első métereken kifogástalanok voltak a jelzések és az utakkal is csak annyi gond volt,hogy itt-ott sárosak voltak az elmúlt napok esőzései után.

Erdőbe érve

Amikor erdőbe érek,olyan mintha hazatérnék...

Egy sorompónál bohóckodtunk kicsit,majd az utunk a déli irányból,keletnek fordult (legalábbis érzésem szerint).Tudtam itt egy hosszú egyenes következik.Így is lett,de ez a szakasz több volt mint kellemes.Nagyrészt fenyves erdő volt az erdő.A levegő is jobb volt így az átlagnál talán.Úgy terveztem a piroson elmegyünk a piros+ jelzésig,azon viszont kicsit visszamegyünk egy pihenőig,ahol majd megkajálunk.Útközben is voltak padok,asztalok,de ragaszkodtam hozzá,hogy a pihenőnél együnk majd.Éreztem érdemes lesz (persze mert előzőleg én felmértem a terepet).Rétek,más egyéb utak keresztezték utunkat.Szép és kellemes volt.Nagy sokára értük el a piros+ jelzést.Azon pedig visszafelé kellett menni.Móni erejét kezdte felemészteni a dolog,de addig cseszegettem míg kibírta a pihenőig.Valóban érdemes volt.Mert egy szép és kellemes helyre értünk.

Elérve a pihenőhöz

Itt is volt több pad,asztal,tűzrakóhely.Egy emlékmű,táblák,arébb egy pottyantós féle építmény.A helyet azonban uralta egy fedett építmény,amely eső ellen védett talán ebben asztalok,padok hosszú sora.Ezt nekünk találták itt ki.Örvendtünk vala.Az építmény teteje ugyan kezdett meghajolni,azthiszem lesznek még vele problémák a jövőben.De most nem voltak.Megcsodáltuk a helyet,Móni hála sasszemének észrevett beljebb a sűrűben egy hídat!Nem tudtuk mire vélni,nem jelezte semmi,hogy itt lenne bármiféle víz,patak ami felett esetleg átívelnie egy híd.De erősködött Móni,hogy az bizony egy híd.Jó mondom kaja után megnézzük,mert mi szemeink Zolikával bizony nem igazán láttak el odáig.Megkajáltunk,megkávéztunk kellemesen.Szerencse,hogy nem volt túl hideg,meg is néztük +5 fok volt éppen.

A "kajálda"

Az emlékmű

Miután végeztünk a kajálással és mielőtt még elindultunk volna a hídat felfedezni,megnéztük a közeli pottyantóst.Megérte.Túrázásaim történetének egyik legjobb pottyantósa volt,ráadásul dupla és ami a lényeg tiszta!Móni fel is avatta.Mi csak csodálkoztunk.Miért nem lehet ezt minden hasonló helyen megvalósítani?Valóban nem mindennapi pottyantósnak tűnt ez.Az erdő talán nem volt annyira felkapott hely,hogy ide mindenféle ember kijárjon,így talán ennek is volt köszönhető az állapota és a tisztasága.

Az év pottyantósa?

Ezekután elindultunk felfedezni a hídat.Kiváncsiak voltunk Móninak igaza volt-e és valóban volt-e itt egy képtelenségnek tűnő híd.Hát szó-szó bizony igaza volt!Ugyanis beljebb a sűrűben ott volt egy igen szép híd!A dolog érdekessége az volt,hogy ugyan ment itt út,de nem jelzett út és nem patak felett ívelt át,hanem csak egy kisebb árok felett és hát...ehhez képest igen.igen szép volt!Nem lehetett olcsó...de úgy tűnik itt valakiknek semmi sem volt drága,hiszen a pihenő és az erdő is teljesen rendben volt!Bár utunk nem arra vezetett tovább,de természetesen kipróbáltuk a hídat!

Móni jól látta,valóban itt egy híd az erdő mélyén!

Meglehetősen szép és jó állapotban!

Nem hagyhattuk ki...

Visszamenünk a piros+ jelzésre.Móni a kaja után új erőre kapott és most szinte repült,tán ő volt a legjobb állapotban a hármunk közül.Alighanem éhes lehetett már.A piros+ visszavitt a piros jelzésbe.A találkozási pontnál srácok főztek,fiatalok voltak,de valahogy teljesen normálisaknak tűntek.Éreztem ezek nem fogják itthagyni a szemetjüket sem.Köszöntek illedelmesen,mi meg mentünk tovább a piroson,ami újra tök egyenesen haladt kelet felé.Az erdő továbbra is teljesen rendben volt.Egy erdei tornapálya kerülte körbe a piros turistautat,kitáblázva megfelelően végig.Beljebb egy nagyobb rétet láttunk,ahol egy nő egy babakocsit tolt éppen és egy kislánnyal játszott.Valószinűleg kijött a természetbe a gyermekeivel az anyuka.Megnéztük a rétet.Meseszép volt...

Szép ez a rét is

Itt is tele volt aztalokkal és padokkal igaz fedett itt nem volt,de ennél nagyobb baj sosem legyen.Na és itt is volt egy hasonló pottyantós mint az előbbi pihenőnél.Nagyon nagy piros pont az itteni illetékeseknek,de tényleg!És le a kalappal!Ilyennek kell lenni egy parkerdőnek.Ez annyira rendben volt,hogy szavakat sem találok rá.Az itteni pottyantóst is megnéztük,az anyuka a két gyerekkel meg...nem volt túl illedelmes,mert köszönni nem tudott,de még visszaköszönni sem.Mindegy mentünk tovább a piroson és legnagyobb bánatukra lassan véget ért ez a csodás erdő.

Az erdő végén

Az út belefutott a hétvégi telkek közé,ennek elején volt ott a Szent Vendel kápolna aprócska építménye.Persze,hogy ezt sem hagytuk ki,hisz csak pár méter kitérőt jelentett.Szép volt a kis kápolna itt a kertek és az erdő találkozási pontjánál.Miután megcsodáltuk visszatértünk a piros jelzésre amely itt már újra délnek fordult és az erdő és a keretek között haladt éppen néhány száz méteren át.Aztán egyszer s mindenkorra magunk mögött hagytuk az erdőt.Én úgy érzem visszatérünk majd még ide alkalom adtán és remélhetőleg majd jó időben...

A Szent Vendel kápolna

Egy ponton a piros bement végleg a telkek egyik utcájába.Itt búcsút vettünk tőle,mert mi egyenesen mentünk tovább,innetől már jelzetlen utakon.Egy egykori alighanem szeméttelep mellett haladtunk el,majd utunk keresztezte a 7-es főútvonalat.Átérve már Szabadbattyán területén voltunk.Egy villanytelep mellett mentünk el,ahol egy puli kutyus üdvözölt kedvesen minket,én meg is simogattam a többiek nem merték.Majd egy telepen vadászrepülők(!) parkoltak,pontosabban ami megmaradt belölük,mert úgy tűnt valamit szerelnek rajtuk és inkább ki mint be...Feltűnt arébb utunk egyik célpontja a Kula torony.Még az utcákon kevertünk majd átvítt az utunk egy meglehetősen rossz állapotú hídon a Sárvíz fellett.Igen,ez az a Sárvíz amely a Rétszilasi-tavak mellett is elfolyik!A híd meg...hát hol is van az erdei remek jó állapotú híd?Mert ez itt meg katasztrófális állapotban volt.

Híd a Sárvíz felett Szabadbattyánnál

Egy legelő félére értünk,majd újabb víz került elénk,ez pedig a Sárvíz-Malomcsatorna volt és ezen nem volt híd,az út kivezetett mellette a 7-es útra,ezen tudtunk átmenni a csatorna felett.Rögtön ott is volt a Kula teret jelző tábla.Innen pedig pár méterrel beljebb volt maga a Kula torony.Ugye pár bejegyzéssel ezelőtt írtam róla,így most külön nem térnék ki rá,tekerj kicsit vissza a bejegyzésekben ha kiváncsi vagy rá.Elég az hozzá,hogy meglehetősen szép épület volt az egykori végvár tornya.Körbejártuk,szinte minden szemszögből le is fotóztuk.Valóban szép volt.Odabenn egy kiállítás münködött,de koronavírusos idők vannak még mindig,így az zárva volt.

A Kula torony

Itt kuláztunk hát...

Elfogyasztottuk a maradék kajánkat itt egy padnál,majd meglepődve láttam,hogy alaposan belefutottunk a délutánba.Nyolc órási kijárási tilalom van még mindig,túl sok időnk nem maradt ha időban haza akartunk érni.De a Cifra kertet még terveztem ehhez a kiránduláshoz és mivel nem volt messze és a többiek is szerették volna természetesen elindultunk oda.Ismét átkellett volna kelni a Malomcsatornán ám a híd helyén csak annak lábait találtuk meg...Hát ez meg mi?A hely egyik fő nevezetességéhez nem vezet be híd?Hova lett mi történt vele?Leomlott?Fogalmunk sem volt.Arébb vagy 300 méterre láttunk egy másik hídat,elmentünk hát odáig és így tudtunk átmenni.

Ennyi maradt a hídból...

A Cifra kert egy szelete

A Cifra kert egy tó volt körülötte sétánnyal és több százéves platánokkal amelyek nagyon szépek voltak.A tóba egy sziget volt rá egy híd vezetett (ez a szép és a csúnya hídak túrája volt úgy tűnik...)Bementünk a szigetre ott egy fedett pihenő volt ami nem volt jó állapotban,ezenkivül a kis sziget semmilyen extra dolgot nem tartogatott.Körbejártunk aztán a tavat,majd kikellett mennünk másik irányba újra a hetes útra,hogy ismét áttudjunk kellni a Malomcsatornán.Elmentünk a közeli buszmegállóig mert már négy óra is elmúlt.Itt félórát kellett várnunk a buszra,majd Fehérváron ötven percet az átszállásra,így aztán este hét után tértünk csak haza lényegébe.Jó buli volt a nem túl kellemes idő ellenére.A kilométer mérőnk a végén pedig 17.637 km-et mutatott,ennyi volt tehát a mai túra.

Hátizsák történelem

 Túrázásaim elmaradhatatlan kelléke a hátizsák,sőt nyugodtan mondhaton,hogy a legfontosabb kelléke.A kezdetektől fogva azaz a legelső túrától számítva minden túrámon ott volt a hátamon egy hátizsák.Természetesen nincs már meg az elmémben hol és mikor milyen hátizsákom volt,egy-egy darabot meddig használtam,de próbálok visszaemlékezni,hogy legalább a jelentősebbek előjöjjenek... Ugye a hátizsákban cipelünk mindent ami egy-egy túra alkalmával fontos lehet - ki ne tudná ugye -, pl. az élelmiszert az innivalót,esetleges váltóruhákat,távcső,szeműveg,térkép,iránytű,fényképező,pénztárca amire útközben szükségünk lehet.Nagyobb túráknál akár a hálózsák,sátor vagy takaró szállítására is alkalmas lehet a zsákunk.Mindig nagy öröm bepakolni,hiszen ez mindig is azt jelentette,hogy indulunk.Kövezkezik egy újabb túra.

Minden túra alapja: a hátizsák

Megmondom az őszintét,nem tudom melyikkel kezdtem.Nem igazán tudom milyen hátizsákjaim voltak a kezdeti időkben.Egyre emlékszem,a zsákomon a moszkvai nyári olimpia kabala állata volt,persze mert anyám egyik ismerőse hozta nekem az akkori Szovjetunióból ajándékba.Igaz inkább iskolatáskának használtam,de alighanem velem jöhetett egy-egy túrára is.Aztán lehettek szimatszatyraim is,másra meg gyerekkoromból nem emlékszem.Biztos voltak valamilyen zsákjaim,külömben hogyan mehettem volna?Fontos mérföldkő volt hátizsák ügyben a nyolcvanas évek közepe.Akkoriban láttam,hogy Sándornak túramentoromnak,milyen jó zsákja van és valamilyen hasonlót szerettem volna én is.Ezt sikerült is megvalósitani.Arra már nem emlékszem,hogy én vettem-e vagy ezt is hozták szovjetből,vagy a szüleim ajándéka volt-e,mindenesetre megvolt álmaim hátizsákja,ami már fémvázas is volt.Mehettem bátran Sándorral túrázni!

Az a régi zsák... (89-ben készült fotó,én vagyok rajta)

Hosszú évekig ezzel a zsákkal jártam túrázni,ebbe minden belefért.Velem volt sok-sok klassz helyen.Ebbe aztán minden belefért és hála adottságainak,hozzá lehetett csatolni sátrat,hálózsákot vagy takarót is akár.Akkoriban voltunk többnapos túrákon is,így ezeket ki is használtam.A zsák mindent kibírt,még azt is amikor beleestem a sárba és csupa sáros lett.Ez a zsák volt velem életem egyik legklasszabb túráján is amikor a királynővel túrázhattam (lásd: a blogban).Szóval ez a zsák alaposan kiszolgált az évek alatt,szerettem is.Aztán a katonaság után egy időre kicsit leült a túrázási lázam.Kevesebbet jártam ekkor.Sándornak meg egyszer tönkrement a zsákja.Úgy döntöttem akkor,hogy meghálálom azt a sok jót amit már addig is kaptam tőle,így neki ajándékoztam a jó kis hátizsákom.Nagyon örült neki.Ez valamikor tán 97/98 környékén lehetett,mert emlékszem a 97-es mecseki bulin még velem volt a zsák.

Gergő kisebb túrahátizsákja,mert volt egy nagyobb is.Ilyen volt az enyém is,csak színre más.

Az ezredfordulóra nem volt álltalánosított túrahátizsákom,pedig akkoriban is járkáltam túrázni.Egy-egy otthoni zsákot,melós zsákot/táskát vagy másoktól kapott kisebb zsákokkal mentem a túrákra.Aztán volt,hogy Gergő iskolatáskáját fogtuk be a cél érdekében,valamint volt egy zöldes színű kisebb zsákom.Nem tudom,honnan vagy kitől de volt.Na,egy-két évig azt használtam.Aztán valahonnan lett egy nagyobb zsákom.Gergővel való túrázásaink pedig kezdtek beérni,szinte ugymondd mindennapossá válni.Ehhez pedig hátizsák kellett.Eleinte még a régi zsákokat használtuk,majd úgy döntöttünk újakat veszünk.Egy nagyot és egy-egy kicsit.A közeli vagy helyi túrákhoz használtuk a kicsiket (fenti kép),a nagy bakancslistás túrákhoz pedig a nagyot.

Nem zsákfesztivál,csak egy túra.A régi zsákjaink,jobb oldalt szélén az enyém.

Ennek a dátuma sem emlékszem pontosan mikor volt,de jó sok túrát tettünk az új hátizsákokkal.Ha messzebbre mentünk,ha nagyobb túrát tettük,akkor ugye több minden kellett,így olyankor a nagyobb zsák volt velünk,viszont itt a környéken elég volt a kicsi is.Gergő mikor elment megmaradtak a zsákjai.A nagyobbikat odaadtam az anyjának,de az idővel vett egy újat,így oda lett adva a mamának.A kicsi ami a fentebbi képen is látható,itt maradt emlékbe és ki tettem a falra,Gergőre emlékezvén erre is.Az én zsákjaimmal pedig folytattam a túrázásokat,mi mást tehettem volna?A zsákok állták a sarat,ahogy a kicsi,úgy a nagy is.

Napjainkban ezt használom,de mostmár csak a nagyobb túráknál

Aztán a nagy zsák,főleg nyáron igen csak volt,hogy melegítette a hátam,be-be izzadtam alatta.Bár jó szolgálatot tett a zsák,de úgy döntöttem veszek még egyet,egy valamivel kisebbet.Persze a régi is megmarad,ha több cucc kell,vagy messzebbre megyünk akkor az jön velem továbbra is.A legújabb pedig ma érkezett meg,hozta a futár.Holnap már fel is avatom a túrán,meglátjuk mit bír,milyen vele túrázni.Ami jó benne,az az,hogy jól ellehet pakolni benne.Hát ez durván a hátizsák történelmem.Azthiszem új zsák megvásárlását már nem tervezem.Ötven éves elmúltam,olyan nagyon sok nincs már hátra,remélhetőleg addig ezek a zsákok kibírják majd.Csak abban az esetben vásárolok újat,ha valamelyik tönkre találna menni.

A legújabb versenyző

Minden zsákhoz felejthetetlen élmények fűzödnek.Dehát zsákot nem nagyon tartogat az ember,mégha a szívéhez is nőtt.Gergő kis szákját őrzöm meg mindörökre.A többi addig marad míg kitart.