Tavaly kb.ugyenekkor került volna sorra a Tiszafás túránkra,ám akkor Móni betegsége miatt ez elmaradt.Most viszont semmi sem tartott vissza,hogy belevágjunk.Négynapos ünnep,gyönyörű őszi erdő,őszi színek.Vétek lett volna kihagyni.A szokásos csapattal vágtunk neki a túrának:rajtam kívül Zolika,Viki és Tomi jött el.A reggeli 5.40-es busszal indultunk.Az út nagyrésze ködös volt,de ez nem szegte kedvünket.Legalább újra lesz egy misztikus túránk.Aztán a nap úgy alakult,hogy szép napfényes időnk lett,de ezt ekkor még nem tudtuk.Veszprémben volt egy óránk az átsszállásra,így ettünk egyet,kávéztunk és egy felest is lenyomtunk.Fél tíz előtt értünk ki Bándra.Innen indult a túra,amely egy körtúra volt.Terveink szerint felmegyünk a közeli Essegvárba,majd megmásszuk a Miklós Pál-hegyet,ott megnézzük a Mayer Antal kilátót,majd lefelé menet érintjük a tiszafást.Leszállva a buszról még ködös,párás volt az idő,de természetesen nekivágtunk!
Megérkezés Bándra
Felfelé az Essegvárba
Az Essegvár még a faluban található a 305 méter magas Várhegyen.Ennek megmászása nem okoz különösebb problémát,hiszen az út úgy megy felfelé,hogy az kicsit sem meredek.Jártunk már itt Zolival,tavaly májusban amikor Veszprémből túráztunk ki ide.Nagyon szép volt a természet a ködös párás időben is.A várhoz érve különösen Vikiéknek tetszett a dolog,ők első alkalommal voltak itt.Nem sok dolog maradt a várból,de egy kirándulást megér a dolog úgy gondolom mindenkinek.Megnéztük amit lehetett,a várat az ásatásokat,a kilátást és még a legéppen megmaradt toronyba is felmentünk.
Az Essegvár
Fel a toronyba!
A várfalon
Legalább félórát voltunk az Essegvárban,majd indultunk tovább a Miklós Pál-hegy felé ami a falutól délre volt,de nem volt messze.Talán 1 - 1,5 km-re.De még akkora volt a pára és a köd,hogy a várból nem lehetett látni a hegyet.Ereszkedve a várból egy szupi kis játszótérre akadtunk és...a csupa 40 és 50 éves emberke neki állt játszani!Elsőnek a játszótéri lovakat próbáltuk ki, majd ostromot vezettünk a játszótéri vár ellen.Persze mi győztünk mert a vár csúzdáján én is és Zolika is letudott csúszni!Jókat nevettünk ez meg is adta a túra alaphangulatát.
Támadás!
Győzelem!
A játszótéri csata után lassan kiértünk Bándról és máris a Miklós Pál-hegy lábánál voltunk.Mintha javultak volna valamelyest a látási körülmények.Egy részhez értünk ahol elvolt kerítve a fél hegyoldal.Az volt ott a tiszfás!Gondosan elkeritve úgy kialakítva,hogy három bejárata is volt.Innen lentről még sokat nem mutatott,nem is itt akartunk bemenni,majd a hegyen.Mi követtük a kilátóhoz vezető piros és piros3 jelzést ami még jó darabig a hegy lábánál haladt.
Őszi út a hegy lábánál,jobbra már a tiszafás keritése
Aztán egy ponton a hegy felé fordult és elkezdett emelkedni.Nem volt durva emelkedő,csak a végén volt egy 200 méternyi keményebb szakasz.Hideg nem volt és mi kissé túlöltőzve már-már izzadtunk felfelé menetben.Az emelkedő durván jó 1 km volt,lehet picit több.Egyre jobban javult az idő,helyenként már volt kilátásunk a szomszédos hegyre.Végül aztán felértünk.Egy jó nagy erdős fensík volt odafenn és pár méter után egy jó kis fedett pihenő is!Úgy döntöttünk itt megkajálunk.A kilátót még nem láttuk,de kiderítettük,hogy 300 méterre van.
Felfelé
A pihenőn
Kajaszünet után indultunk a kilátóhoz.A 300 méternyi út egy sunyi emelkedő volt és jobban kimerített minket mint feljönni a hegyre.Na,de odaértünk és a nap is kisütött!Kezdtek a körülmények ideálissá válni!A kilátónál egy szervezett turistacsoport is volt,de nem voltak zavaróak.A kilátó pedig maga volt a tökély!A leírások alapján a kilátószint 17,5 méter magasan volt,nekem többnek tűnt.A kilátó fából készült jól járható lépcsők vittek fel,sok pihenő szinttel fűszerezve.Tökéletes építmény volt!
A Mayer Antal kilátó
Felmentünk persze.A kilátóra majd pedig részletesen kitérek a közeljövőben a kilátós sorozatomban.Odafenn teljes 360 fokos körpanoráma fogadja a vándort.Bár már sütött a nap a távolban nehezen szállt fel a köd,így nem volt maradéktalanul élvezhető a kilátás,de azért majdnem.Tiszta időben látni Veszprémet,a Balatont és a Balaton-felvidéket is.Most ezek sajna nem voltak láthatóak,de a közeli hegyek és települések igen.Láttuk Bándot,Márkót,Szentgált,Herendet és sok számunkra még ismeretlen hegyet.Szép volt,megérte feljönni!Félórát itt is elnézelődtünk.
Kilátás dél felé
Kilátás nyugat felé
A kilátó után megkezdtük a hegyen az ereszkedést a turistacsoport nyomában,aki szintén feljöttek aztán a kilátóba.Szimpi volt a vezetőjük,sok okos dolgot mondott odafenn.A piros3 jelzésen ereszkedtünk egy földöntúlian szép őszi erdőben.Pár száz méter után elértünk egy kunyhót,ez is valami erdei pihenő lehetett.Körülötte padok,asztalok sora volt.Egy szemhunyásnyit pihentünk csak,aztán indultunk tovább mert végre itt volt előtünk a tiszafás!
Azért ez nem rossz ugye?
A Tiszafás keritéséhez értünk amelyen egy kapu volt.Tehát itt volt az egyik bejárat.A piros jelzés vitt tovább a kerítésen túl is.Bár csukva volt a kapu,mindössze egy reteszt kellett kiakasztanunk és máris bent voltunk!Nyugodtan belehet jönni,senkit se riasszon el a kerítés!Már az első métereken lenyűgöző volt a Tiszafás!Ahogy haladtunk előre úgy lett egyre több és több a tiszafa.Amelyet legjobban egy fenyőhöz tudnám hasonlítani.Ugyanúgy örökzöld és a növekedés első éveiben mindössze 2-5 cm-t nől!Majd utána sem egy egetverő tempót diktál,hiszen 20-25 centit növöget évente!Van idejük nőni,hiszen akár ezer évig is elélnek!
Tiszafák és tájékoztató táblák végig az úton!
Talán a legszebb példány
A Tiszafás több volt mint gyönyörű!Az út teljesen jól járható volt a jelzések kitünőek!A zöld tiszafák összelegyedve az erdő többi mindenféle színben úszó fájávan egészen elképesztőek voltak!Csodálatos volt,nem akartam innen elmenni!Bárcsak Gergő velem lehetett volna...biztos élvezte volna ő is.Talán a lelke most is velem volt.Bízom benne.Nem volt egy unalmas méter sem az erdőben.Túratársaim is élvezték a hely nagyszerűségét.Egy év késéssel,de eljutottam végre ide is!
Csodás tiszafák
Sajnos az örömbe,üröm is vegyült.Ugyanis megtudtuk,hgy az állomány száma jelentősen csökken évről évre.Tíz éve még 130 ezer példány volt,most csak 13 ezer!Ez drámai...Magyarországon amúgy két helyen találhatunk tiszafást,az egyik ez.A másik pedig Lillafürednél van a Bükkben.Becsléseink szerint 3 kmt vezet az út a Tiszafásban.Lehet gyönyörködni.Szerintem októberben a legszebb,Zoli szerint hóban,amikor a fehérségben csak az örökzöldek adnak színt a természetnek.Így vagy úgy a helyet mindenkinek ajánlom,mert csodálatos!De mindenkit kérek vigyázzon ezekre a febecsülhetetlen természeti értékekre!
Ilyen kapu van három a tiszafás keritésén
Aranyló erdő
Végül a Tiszafás véget ért.Egy ugyanolyan kapuba botlottunk mint ahol bejöttünk,csak itt kimentünk.A továbbiakban aranyló erdőn át vezetett lefelé az út,mígnem újra ott voltunk a hegylábánál.Már jó idő volt a színek pedig lenyűgözőek...A tiszafás keritése mellett haladtunk és értük el a piros+ jelzést ami már Bándra vitt vissza.Ezen jöttünk délelőtt.Bándon az étteremig már nem álltunk meg.Úgy döntöttünk megkajálunk.Hiba volt.
Már visszafelé
A csodás hegy mögöttünk már
A bándi Kakukk vendéglőben voltunk.Maga a kaja még nem is volt rossz,bár a jótól messze volt.Na,de az árak!Elképesztőek és akkor még kifizettettek velünk egy ugynevezett szervízdíjat is amit előre nem közöltek,hanem csak a végén.Aztán az okostojás pincérnek nem tetszett az 500-as amit adtunk jatt gyanánt,mert volt rá írva valami tollal...Nem semmi.Ami biztos soha többé nem jövünk ebbe a vendéglőbe.Gusztustalanok voltak!A kispénzű túrázóknak is ajánlom,hogy kerüljék el!
A nem túl csábító kaja
A kajálás után elsétáltunk a falu központjában lévő buszmegállóhoz.A busz jött rendesen.Majd Veszprémben és Székesfehérváron is átkellett szállni hazafelé.Így is itthon voltunk este nyolc órára!Egy újabb rendkivüli szép túrát teljesítettünk.Úgy tűnik ez a szép túrák éve lesz.Gyönyörű volt minden.A vár,a kilátó.A Tiszafás pedig maradandó élményt jelentett!
Ez volt az év húszadik túrája.Most 12 km-t mentünk.Összesen tartunk 312,3 km-nél,ami 15,615-ös átlagot eredményez.Eddig az őszre nem lehet panaszunk.
A jövő évi túraterveket szövögetve böngésztem a turistaterkep.com oldali online térképet amikor is megakadt a szemem a Kunszentmiklós közelében található síron.Nevezetesen Baján Kagán sírján.Kicsit kutakodva kezdett a dolog érdekes lenni,noha túl sok mindent nem sikerült megtudni.Ami biztos Baján Kagán sírja nincs messze lakhelyemtől,így a közeljövőben túrát szervezek majd ide.Noha a túra nagy része betonutas lesz,ez természetesen nem tart vissza,hogy felkeressük a sírt.Addig is nézzük át mit sikerült megtudnom a témáról.
Baján Kagán szobra a Nezede szoborparkban,ahová szintén készülünk!
A kunbábonyi avar kagán leletek 30 éve kerültek elő egy homokbányából. Dr. Balogh Mihály főigazgató maga is szitálta a homokot ott, további kincseket keresve. A történet, amit elmesélt a kilós arany tárgyak előkerüléséről mesébe illik. A traktorosok előtt leomlott egy homokfal, s előtárult a számtalan kincs. A munkások megosztoztak a talált tárgyakon, majd egyikőjük a helyi óráshoz elvitt belőle egy darabot, aki rögtön rájuk ijesztett, hogy ezekkel bizony azonnal menjenek a helyi múzeumhoz. A régészek rögvest lezárták a területet, megpróbálták helyreállítani a széthordott vezér sírját, s állítólag a 70 százaléka vissza is került a leletnek.
"...akinek feje volt meghajlították, akinek térde volt földre kényszerítették..." - idézi a főigazgató a VIII. századi Bilge kagán és Kül-tegin türk emlékoszlopa feliratának visszatérő refrénjét.Talán a leghívebben jellemzi a földrésznyi birodalmakat kovácsoló zseniális sztyeppei fejedelmek, a kagánok kérlelhetetlen hatalmát. A VII. sz. elején, összefüggésben a Kárpát-medencébe történt avar betelepüléssel, de legkésőbb az al-dunai szállásterületek feladásakor az avar kagáni székhely a Duna-Tisza közére költözött.
Baján Kagán sírja
Megerősítette a Duna-Tisza közi kagáni székhely korábbi feltételezését az 1971-ben előkerült kunbábonyi kagáni sír. Indokolt a feltételezés, hogy a sírban a legendás Baján kagán idős unokája nyugodhatott, aki a bizánci vereség és az avar birodalom vazallusi szervezet összeomlása után tevékeny részt vállalt az avarság újjászervezésében. A kunbábonyi lelet némely darabja egymagában is egyedüláll, mint ötvös műremek. Teljességében szemlélve pedig még ennél is jóval több: beszédes történeti forrás. A lelet csaknem teljes egészében a fémművesség terméke, amely a kor összes fémmegmunkálási eljárását felvonultatja előttünk, a lemezes poncolt munkáktól az öntésig, a rekeszes, körberakásos és formába kalapált, bordázott és gyöngyözött elemek alkalmazásáig. Az avarság legrangosabb vezetői közé tartozott, s talán maga a kagán, a fejedelem volt az a férfi, akit a 670-es évek táján temettek el a mai Kunszentmiklós Kunbábony nevű határrészén.
A fejfa
A bizonnyal évszázados hagyományokat őrző temetési rítusról ma már nem sokat tudhatunk. Annyi bizonyos, hogy az avar főurat nagyméretű, 280 cm hosszú, 130 cm széles, ÉNy-DK-i irányú sírgödörbe, arany lemezekkel díszített fakoporsóba helyezve, méltóságának jelképeivel, legszebb ékszereivel, fegyvereivel, edényeivel és eszközeivel együtt temették el. Szemfedelét aranylemezek ékesítették, kezére aranykörmös kesztyűt és halotti gyűrűket húztak. A halott mellé a túlvilági útra két birka húsát helyezték, fejéhez óriási, talán borral teli amphorát állítottak. A kunbábonyi avar férfi rangját nemcsak ékkőberakásos aranyveretekkel díszített öve, hanem arany kürtje és ivóedénye, madárfejes jogara, valamint aranyveretekkel ellátott kardja is jelzi. Egykor gazdagságát már csak sejthetjük a ránk maradt arany tárgyak alapján. H. Tóth Elvira és Horváth Attila régészeti ásatásai során a múzeumba került lelet együttes sajnos hiányos, mert a lelőhelyet megtaláló helybeliek kezén sok-sok tárgy tűnt el talán mindörökre. A begyűjtés és a hitelesítő ásatás eredményeképp 155 db aranytárgy került a múzeumba, melynek összsúlya 2,5 kg. A kunbábonyi fejedelmi sír azonban így is a világ legszebb avar kori lelete.
2008. augusztus 8-án délután 16 órakor a Kurultajra összegyűlt népek megemlékezést tartottak és emlékművet avattak a kunbábonyi feltételezett kagáni sírnál. A fejfát Simmer Sándor fafaragó készítette.
Ha Isten is megsegít 2023-es első túránk vezet ide,vagy valamelyik téli túránk.
Mivel más most nem jut eszembe,ezért folytatom a Mecseki források sorozatomat.Ma már egy icipicit bánom,hogy belevágtam ebbe,hiszen bár sokat járok túrázni,de ezen forrásokat végig járni,ha nem ott lakik az ember,képtelenség.Meg hát nem is mindig a Mecsekbe járok.A hegységben nagyjából kétszáz forrás van,jómagam ha harmincnál járhattam,így viszont segítségre szorulok,amit a webes források gazdái nem mindig látnak szívesen.Hiába az emberek irigyek,pedig vannak olyanok akik éppen tőlem visznek el dolgokat mégsem szólok érte.Szóval ha úgy alakul bármikor,akkor azon dolgokat amelyek nem az én tulajdonaim,ha éppen arra járok akkor lecserélem.Addig is a bejegyzés végén ott lesz megjelölve a képek és a szöveg forrásai.
Ma részben a Csendes-kút kerül bemutatásra.
Ilyen a Csendes-kút
A forrás Püspökszentlászló közelében, a Bába-hegy oldalában, a Vajda-völgy közepén fakadó kis forrás, a Szent Ferenc kápolna feletti út hajtűkanyarja alatt kb. 120 m-re található.
A hegy oldalából, egy repedésrendszerből fakadó víz a Vajda-völgy felé csordogál. A mészköves, vörös-márgás üregből csepegő víz vékony kifolyócsövön távozik. Régebben egy fa tövében eredt a forrás, és egy fém táblára volt felírva a neve, mely a közeli fára volt felakasztva. Mára a fa kidőlt és áthidalja a rókalyukszerű üreget, ahonnan a forrás előtör.Jelzett út nem vezet erre és a megközelítése is nehézkes, mivel a használaton kívüli erdészeti utat az évek alatt alaposan benőtte a tüskés gaz.
A kifolyó cső felett márványtáblán a „CSENDES” elnevezés szerepel, mivel erre kevés ember jár és magasan fekvése miatt nagy csend van a környéken. Korábbi neve Vajda-kút, mivel a Vajda-völgyben folyik, völgy a nevét a valamikor itt a közelben levő cigánytelep vajdájáról kapta, aki itt lakott a völgyben.
Csendesen megbújva...
Mint azt a bevezetésben említettük a forrás felet található a Szent Ferenc kápolna. - 1878-ban építtette Guirard Vince a Boldogságos Szent Szűz tiszteletére, és 40 forintot adományozott a fenntartási költségekre.- 1878. június 21-én felszentelték. - 1913-ban felújították és mivel a kápolnában levő képek tönkrementek ezért pótolták őket. - 1969-ben újra rendbe hozatta Csonka Ferenc plébános (lsd. Csonka Ferenc-forrás). - A régi oltár helyett egy Szent Ferencet ábrázoló került a kápolnába innen ered az új neve.
A forrásnál még soha nem jártunk és sem közeli,sem távlati terveinkben nem szerepel,hogy valaha is jövünk erre.Bár semmi sincs kizárva.
felhasznált források: kép,szöveg: Mecseki források jegyzéke (turistautak,openstreetmap.hu)
E sorok írásakor még nincs egy hete,hogy a mecseki Réka várban jártunk.Pontosabban annak hűlt helyén,ugyanis a várból nem sok minden maradt.Az egykor hatalmas vár a rekonstrukciós képekés videók alapján gyönyörű lehetett.Éppen ezért is érthetetlen,hogy csupán pár kő maradt belőle.A hely mégis romantikus és szép.Felkeresése ajánlott!
Alig maradt valami a hatalmas várból...
Maradványai körülbelül 200 méter hosszan és 36 méter szélesen terülnek el. A várudvart terméskőből rakott, 3 méter vastag 415 méter hosszú fal övezte. A feltárás során egy kör alapú torony, valószínűleg az őrség épületének maradványai kerültek elő. A várudvar középső részét egy épületsor zárta le, amely mögött a külső vár oldalán egy 10 méter széles árok húzódott. Az épületsor feltehetően egyszintes és fazsindelyes volt. A külső vár oldalán egy többszintes toronyépület állt. A vár keletkezésének pontos ideje egyelőre vitatott. A feltételezések szerint illír vagy kelta eredetű, vagy a későbbi IX. századi frank építkezés emléke. A vár tulajdonosaira egy 1235-ből származó birtokadományozó oklevél utal, mely Bertalan pécsi püspök birtokszerzeményeit rögzíti. Az oklevélben Máza község határleírásánál szerepel két ízben is Nádasd falu, a nádasdi britek földje "cum terra britanorum de Nadasth" elnevezéssel.
A vár és Skócia Szent Margit emlékére...
. Abbot angol történész leírása szerint 1022-ben Szent István korában két angol herceg jött Magyarországra. Az egyik herceghez, Edwardhoz adta feleségül Szent István egyik leányát. Az ebből a házasságból született gyermeket Skóciai Szent Margitként tisztelik, aki feltehetően a nádasdi várban született.
Valószínűleg földvár volt Margit idején és a fennmaradt romok a XIII. századból származnak. A vár első okleveles említése 1309-ből maradt fenn. A nép Rékavárnak nevezi. A vár pusztulásának okai ismeretlenek, a mohácsi csata után már nem említik. A vár maradványait a környékbeli lakosok hordták szét lakóházaik és malmaik építéséhez.
Pár kő jelzi az egykori várfalat
A vár Nádasd felé eső része töltötte be a külsővár, míg az Óbánya felé eső része a belsővár szerepét. Az igen szerény "palota" egy földszintes fazsindelytetővel fedett épület volt. A várudvar közepe táját keresztező építménysor északnyugati részén egy feltehetően többszintes, 8x4,5 méteres toronyépület állt. Hasonló funkciót tölthetett be a belső vár délnyugati végén álló kerek toronyépület. Feltételezhető, hogy a tornyokhoz egy-egy felvonóhíd vezetett az alatta mélyedő sáncok felett.
A Réka vár a dinnyési várparkban
Hogy mégis milyen lehetett ez a vár,amelyet a leírások alapján és a helyszínen nem biztos,hogy eltudsz képzelni,abban a rekonstrukciós rajzokon,képeken és videókon kivül a Dinnyési várparkban lelhetsz segítségre.Ugyanis a mini várparkban kivan állítva az egykori Réka vár is,többé kevésbé úgy ahogy a valóságban is kinézett!
A várnál mi eddig egyetlen egyszer jártunk éppen az elmúlt napokban 2022 október 15.-én.Zolikával jöttel el ide.Mindanám,hogy a várat megfelelő állapotban találtuk,de mivel ugye nem sok dolog maradt,így nem mondom.Viszont megismétlem,hogy a hely szép.A romantikus erdőben a vár maradványai valahogy megindító hangulatot árasztanak.Na és hozzáteszem rendkivül jól járható turistaút vezet ide,megfelelő jelzésekkel ellátva!
Időtlen idők óta egy csapatnak szurkolok vagy szorkolunk.Csupán a csapatnév változott az évtizedek alatt,na és ebből kifolyólag a címer.Egy-egy címer olyan 7-15 évet "él",ez változó.Persze van,hogy többet van,hogy kevesebbet.A legutolsó címer különösen a szívemhez nőtt,hisz ennek a pályafutása alatt jártuk mi Gergővel a meccseket,éltünk át csomó meccsélményt.Az évek alatt szép kollekcióm is született,hiszen a sálamon,a bögréimen,a sapkámon a kulcstartómon ott volt a címer!Sőt Gergő a sálján magával vitte a sírba is...
Az ikonikus címer pályafutása véget ért
Telt múlt az idő és a csapat neve újfent megváltozott idén júniusban.Azonban a címer maradt a régi.Viszont nem kellett nagy okosság hozzá,hogy az ember rájöjjön az is változni fog majd.Nos eme jeles esemény esett meg a tegnapi nap folyamán,amikor is a klub hivatalosan közzé tette az új címert.Nekem Gábor a csapat ügyintézője messengeren el is küldte.A régi ikonikus címer pályafutása ezzel véget ér.Rengeteg élményt hagyott maga után,hisz "uralkodása" alatt szerette meg Gergő a stadiont,a meccseket,a csapatot.Láttunk megannyi győzelmet és persze vereséget is,de maradtunk közben akik voltunk: helyi drukkerek.A régi címer amúgy szerintem kurvajól nézett ki,boritékolható volt,hogy ehhez foghatót nem fognak tudni alkotni.Az új nem is lett ilyen jó.Persze nem rossz,de a régihez nem ér fel.Ime:
Az új címer
Én pedig lassan akkor cserélhetem le a kollekciót.Új sapka,új sál,új bögre,új pohár,új kulcstartó kell majd,hiszen maradtam aki voltam: helyi nagy drukker.Persze mindez idő,hiszen minden pénzbe kerül és a jelenlegi viszonyok között ez nem megy egyik napról a másikra.Na de majd lassan szépen összegyülik ez is remélve,hogy valaki majd egy címerrel ellátott sálat majd az én sírgödrömbe is belehelyez...
Örök kedvencem a Mecsek,hiszen itt szoktattak rá a túrázásokra is és tömérdek élményem van innen.Azonban olyan igazi őszben szinte még sosem sikerült itt lenni.Most ezt a hiányt igyekeztem orvosolni,amikor is megterveztem egy őszi túrát a Kelet-Mecsekben régi kedvenc helyekre és néhány új eddig nem látottra.Vikiék most nem értek rá (nagyon bánhatják),így Zolikával vágtam neki kedvenc hegységemnek.Ahogy a régi szép időkben Gergővel,most is a kora reggeli vonattal mentünk,majd Szekszárdtól busszal.Sajna autó nélkül tömegközlekedéssel ez a leggyorsabb verzió lejutni.A lényeg,hogy reggel nyolcra Mecseknádasdra értünk.Innen indult a túra.Sokat agyaltam a túraútvonalon és végül úgy döntöttem,hogy elsőnek felmegyünk a Puszta-hegyre,onnan le Óbányára,majd az Óbányai-völgyön Kisújbányára.Onna újra a völgyön,vissza Óbányára.Innen pedig fel az Ónányai kilátóhoz és a Réka várhoz.Ez utóbbi kettőnél még én sem voltam.A Réka vár után pedig vissza Mecseknádasdra ahonnan meglehetősen korán,este hatkor indult vissza az utolsó busz Budapest és Dunaújváros felé.Ehhez kellett igazodnunk.
A mecseknádasdi Szentháromságtér.Indult már innen túrám,most is.
Átvágtattunk Mecseknádasdon,annak egyik utolsó utcája volt maga a piros jelzés.Ez vitt fel a Puszta-hegyre és ez az a piros jelzés ami aztán elvisz például a Vár-völgybe is vagy a Máré várához is.Itt az egyik utolsó utca amolyan pincesor volt,szép présházakkal,a másik oldalt meg remek kilátással a Mecsek egyik hegyére.Két cica üdvözölt itt minket,az egyik szelíd volt meg is lehetett simogatni.A szép utcán átérve,valami szálló féle elé érkeztünk amelynek előkertjében egy óriás szobor állt.Emlékeztem vannak ilyenek a hegységben,de látni még nem láttam egyiket sem.Most sikerült.Mellette volt egy kis tó,paddal a partján.Úgy döntöttünk itt megreggelizünk.Kellemes őszi idő volt.
Macskák fogadnak
Az óriás
A kaja végeztével folytattuk a túrát.Itt kezdett emelkedni a piros jelzés fel a Puszta-hegyre.Ahogy haladtunk felfelé úgy lett egyre szebb minden.Mígnem odafenn nem mindennapi csoda várt ránk!Életem egyik legszebb kilátása fogadott végig a Kelet-Mecsek vonulatára.Ahogy haladtunk felfelé úgy tűnt fel egyre több minden.Hegyek sokasága,többek között a Templom-hegy a Zengő,a Somos,a Réka gerinc...alattunk pedig a völgyek,az Óbányai-völgy bevezető része és a Réka-völgy.Nem semmi hely volt!Emlékeztem amúgy,hogy jártam már itt 1998-ban Mónival és Erikával,akkor Pécsváradra tartottunk.Valahol a blogban erről is van bejegyzés.
Alakul...
Akkor sorolom,balról jobbra: Templom-hegy,Réka-völgy,Réka gerinc,Zengő,Somos...
Egy mini vadászles köszönt szembe,Zolika megnézte,nem lehetett többet onnan sem látni.Csodálatos volt innen a világ.Amúgy mindössze 315 méteren voltunk,ez is bizonyította, hogy nem kell magasra menni a csodákért.Természetesen nem siettünk,ilyen helyen az egész napot eltudtam volna tölteni.Lassan-lassan persze azért haladtunk,mignem belefutottunk egy jelzetlen útba,de inkább az futott belénk,mert a piros azon ment tovább.Itt a hegy másik oldalára (északra) is volt már kilátásunk Bonyhád irányába.Arra is csodás volt minden,mégha a hegyek már csak szelíd lankák is voltak.Micsoda fantasztikus egy hely volt ez is!
Ilyen helyen kell fotó.Mögöttem a Réka-völgy,a távolban a kúp a Zengő
A kilátás Bonyhád irányába
Haladva tovább véget értek a fantasztikus kilátások,erdőbe értünk.Na persze ez is gyönyörű volt!Egy ízig-vérig mecseki erdő.Erre vezetett a piros,mi pedig követtük.Az út kifogástalan minőségű volt és jó egy kilométer múlva értük el a kék négyzet jelzést.Ez egy darabig közösen jött a pirossal amitől aztán búcsút vettünk.Nem akármilyen szép tájak felé vezet ám!Majd egyszer végig járjuk azt is.Minket viszont most innentől a kék négyzet érdekelt,ez vezetett le ugyanis Óbányára.Itt is jártam már 98-ban,de nem emlékeztem erre a szakaszra,így az újdonság erejével hatott rám.
Erdőkön át
Az Óbányára levezető úton már jobban jelentkeztek az ősz színei.Eddig a zöld volt még a jellemző színünk,itt már tarka-barkák voltak a fák.Csodálatos őszi színekkel ajándékozott meg ez a szakasz!Közben jöttek szembe túrázók meg futók is.Itt-ott megmutatta magát a szemközti gerinc is.Fantasztikusan szép volt itt is a Mecsek.Nem hiába a kedvencem!Nem volt meredek szögű a lefelé vezető út így kényelmesen haladtunk.Nem sokára elértük az óbányai temetőt.Meglehetősen szűk volt!Persze így fért el a hegyen.Nagyjából ha volt húsz méter széles,igaz hosszúnak meg hosszú volt.Két sorban voltak a sírok csupán.A ravatalozója rendben volt,de nem álltunk meg itt.
Lefelé Óbányára
Az óbányai temetőnél
A temető után nem sokkal elértük Óbányát a mecseki gyöngyszemet.Hat éve nem voltam itt és eszembe jutott,hogy akkor Gergővel jártam itt...Így hát innen ismét Gergő nyomában voltam szó szerint.Óbánya mint mindig most is gyönyörű volt.Viszont ősz dereka ide vagy oda,most is tele volt turistákkal,túrázókkal.Nagyon felkapott lett az utóbbi évtizedben.Amikor 1986-ban először voltam itt még nem volt ennyire népszerű.Több vendéglátóhely is volt mint amire emlékeztem.Aztán az tűnt fel,hogy a Skóciai Szent Margit szobrot áthelyezték.Ahol most megláttam,bizony még nem itt volt.
Újra Óbányán,hat év után!
Hangulatos egy utcás falucska
Követtük a falu fő utcáját,ez vezetett be az Óbányai-völgybe.Na és már az Országos kék volt,de ha úgy jobban tetszik akkor a Dél-Dunántúli kék.Rendkivül jó túraidőnk volt,nem hiába az október a túrázásoknak leginkább kedvező hónap.Elhaladtunk a legendás háromlyukú híd mellett (majd írok róla alkalom adtán),majd elértük a falu végénél található két kis pisztrángos tavacskát amely még mindig elvolt kerítve...Emlékszem erre is,a 80-as,90-es években ez elképzelhetetlen volt,de ma már ilyen világot élünk...Azért így is jól nézett ki,úgy ahogy amilyennek mindig is láttam.Olyan hely volt ez ami a szívembe fészkelte magát az évtizedek alatt,hisz nagyon sok emlék fűz ide,Sándorral,Gergővel...
A pisztrángos tavacskák
Ezután beértünk a völgybe.Az Óbányai-völgy a Mecsek legszebb völgye,de könnyen lehet,hogy egész Magyarország legszebb völgye.Patak szeli át és kis zubogók sora teszi még élvezetessé végig a völgy 3,5 kilométeres szakaszát,amelyek egyre nagyobbak lesznek ahogy haladunk a völgyben.Az egész a Csepegő-sziklánál és a Ferde vízesésnél éri el csúcspontját.Fantasztikus ahogy az erdőn át beszűrődik a völgybe a napsugár.Valóban kivételes,bliriáns szépségű völgy!Élvezet minden métere.És ezt az élményt még azt sem tudta elrontani,hogy tele volt a völgy turistákkal.
Az egyik zubogó
Lelket nyugtató út
Annyi képet és videót csináltunk,hogy az eszközeink kezdtek lemerülni.Abban bíztunk,hogy majd valahol megiszunk valami italt egy vendéglőbe és ott feltöltjük az aksikat,mert így nem fogja kibírni.Zolika először volt itt,teljesen lenyügőzte a természet eme csodája,de engem is aki már legalább tízszer jártam itt!Persze mindent megnéztünk,a kis zubogók sorát,a Csepegő sziklát a Ferde vízesést,a pihenőket.Mindent!A pihenőnél láttam,hogy a régi mellett épült egy új is az évek során.Mi beültünk a régibe megenni maradék kajánkat.Tömeg volt itt is,de nem volt zavaró.
Zoli sem győz fotózni
Újabb zubogó
A Csepegő szikla
A Ferde vízesés
A pihenő után jött a völgy kivezető szakasza,hamar el is értük a túl végén fekvő Kisújbányát.A csendes falu a nyugalom szigete,bár itt is láttunk sok turistát ami viszont nagyon örömteli volt,hogy gépjárművet egyet sem!Átsétáltunk a hangulatos településen,a "főtérnél" ott volt az ismerős csap,majd kicsit utána fenn a dombon túrázásaim történetének újabb ikonikus gyönyszeme a Szent Márton templom.Természetesen eszembe sem jutott,hogy ne menjünk fel a kis templomhoz.Erről ugyanazt tudom elmondani mint a Pisztrángos tavcakról.Jártam itt a valaha volt két legnagyobbal:Gergővel is és Sándorral is...
Az új és a régi pihenő az Óbányai-völgyben
Elérjük Kisújbányát
A lépcső és a Szent Márton templom
Kicsit elnézelődtünk a templomnál is.Bemenni nem tudtunk.Volt olyan év amikor betudtam menni,most zárva volt.Így lejöttünk a régi fa lépcsőn amelyen annyit,de annyit mentem már le-fel...örültem neki,hogy teljesen rendben van.Emlékeztem,hogy itt a másik dombon van egy hely ahol valószínűleg tudunk egy kávét is inni,mert az hiányzott már.Így felmentünk oda is.Teri néni büféje vagy mi volt a neve.Odabenn valóban egy néni szolgált ki,azt viszont nem tudjuk,hogy Teri volt-e,azt viszont igen,hogy a kávéja valami isteni volt...!Nem is emlékszem ittam-e valaha ilyen jó kávét.Hátra mentünk a kis teraszos részbe,ott ittuk meg,egy üditő és egy jégkrém kiséretében.Itt is nagyon sokat voltam a múltban számomra sok kedves emberrel...
Teri néni büféjének terasza
Kisújbánya idill
Innen akkor visszafelé vettük az irányt az Óbányai-völgybe.Szólnom kell még róla,hogy két forrást is találtunk útközben ám egyik sem münködött.Ez kicsit szomorú tény a források hazájában...Nem álltunk meg visszafelé sehol,így a völgyet most félóra alatt lezavartuk.Mivel Teri néninél nem tudtuk az aksikat feltölteni,így beugrottunk Óbányán egy italra a legközelebbi vályúhoz.Egy jó sört ittunk és sikerült az aksikat is annyira feltölteni,hogy a hátralévő dolgokat tudjuk fotózni és videózni.Ezután elmentünk a falu közepére,itt csatlakozott le az országos kékről a zöld+ jelzés.Ezt követtük,majd nagyon hamar erről csatlakozott le a zöld háromszög.Erre tértünk le,pontosabban fel,mert ez vitt fel a kilátóhoz.
Visszaérünk Óbányára
Felfelé a kilátóhoz
Lehet a sör tette vagy nem tudom,de a kilátóig vezető rövid,nem magas,de meredek szakasszal meggyűlt a bajunk.Szinte kileheltük a lelkünket.Szerencsére a kilátó nem volt messze.Egyike volt azon kevés helyeknek a Mecsekben ahol még nem jártam én sem.Az Óbányai-kilátóval majd természetesen részletesen is foglalkozom kilátós sorozatomban.Mi így elsőre rendben találtuk a teljesen fából készült építményt.Nem volt túl magas,de széles lépcső vezetett fel a tágas kilátószintre.Kilátásunk csak egy irányba volt,megítélésem szerint nyugat felé,de ez bőven elég volt.Alattunk elterülő Óbányára láttunk ki és az azt ölelő Mecsekre.Fenségesen szép volt!Azon ritka kilátó volt ez,amely keveset mutatva is sokat láttat!Jó húsz percet el is nézelődtünk itt,de jöttek-mentek a túrázók.Nem volt ugyan zavaró,de ilyen helyen jobban szeretem ha csak mi magunk vagyunk.
Az Óbányai-kilátó hamar a kedvenceim közé verekedte magát!
A kilátás
A kilátót a másik három oldalról kellemes erdő vette körül,így egy igen jó hangulatú hely volt ez,olyan ahonnan nincs kedve az embernek azonnal eljönni.Nekünk azonban elkellett,mert fogyott az idő.Hatkor ment a buszunk Mecseknádasdról,elmúlt négy óra és becslésem szerint odáig még volt hátra 7-8 kilométer.Így aztán tepertünk a Réka gerincen és a kilátó után jó 20 perccel elértük a Réka vár maradványait.Szomorú volt látni,hogy milyen kevés dolog maradt az egykori hatalmas várból.Megnéztük még a Skóciai Szent Margit emlékkővet és próbáltunk ide elképzelni egy várat.A földsáncok sejteni segítettek hol lehettek a vár falai.Minimális ami megmaradt az egészből.Így is egy romantikus helynek tűnt,de sokat nem tudtunk itt időzni.Megnéztük amit megkellett aztán mentünk tovább.
Nem sok maradt a Réka várból
Ezt követően ereszkedtünk le a gerincről a Réka-völgy bejáratáig ahol a már ismert Stein malom állt.Itt volt a Skóciai Szent Margit emlékkereszt.Margit története amúgy lebilincselő,írtam már róla ha érdekel kattínts ide .Innen az Óbányát a 6-os úttal összekötő országúton sétáltunk vissza Mecseknádasdra.Még több mint egy óránk volt a buszig,ha találunk útközben valami étkezdét akkor még egy gyors kaja is belefér.Találtunk is!Gyorsba le is nyomtunk egy pizzát,Zolika meg valami vega kaját.Végül is 12 perccel a busz előtt oda értünk a megállóhoz!A busz jött és hál isten Szekszárdtól a sztrádán ment így hamar és rendbe hazaértünk.Egészen szuper buli volt,Vikiék sajnálhatják,hogy lemaradtak róla.
Az emlékkereszt
Visszaérés Mecseknádasdra
A Mecsek most is hozta ami elvárható tőle.Kétség sem férhet hozzá,hogy számomra a legszebb magyar hegység!Rendkivül sok látnivaló akadt a nem túl nehéz túrán egy pompás túraidőben.Bizonyítja ezt,hogy én 240 Zolika meg kb.330 képet csinált és,hogy a videónk is rekord hosszúságú lett a maga 1 óra 9 percével.
Ez volt az év 19.túrája.Most 20 kilométert mentünk.Így tartunk 300,3 kilométernél ami 15,8-as átlagot jelent.A túra esélyes az év túrája címre!
_R%C3%A9kav%C3%A1r.jpg)
