Sorsútjaim - Éves összefoglaló

Elérkezvén az év utolsó napja mi más is jöhetne mint a már hagyománnyá váló éves összefoglaló.Az első olyan évé amit Gergő nélkül kellett végigélnem.Az év első perceiben még nagyon friss volt a Gergő elvesztésével járó fájdalom.Nem tudtam,hogyan rakjam össze magam,nem tudtam hová-merre induljak idén.Induljak-e egyáltalán bármerre is?

Ám már akkor éreztem-tudtam belül,hogy Gergő mindenképp azt szeretné,hogy folytassam,hogy ne adjam fel,hiszen gyakorlatilag ez volt az életünk... Így hát,ugyan óriási ürrel és fájdalommal a szívemben elindultam új túráimra.Nem volt különösebb tervem az évet illetően,a bakancslista amelyet Gergővel úgy szerettünk,most valahogy értelmetlenné vált.Úgy voltam vele ami jön az jön.Annak ugyis jönnie kell.Szerencsém volt a szerencsétlenségemben,hogy az esetek túlnyomó részében akadtak társak akik velem tartottak,így hogyan is mondjam,a fájdalmamat év végére sikerült elviselhető szintre csökkenteni.Persze ebben más is segített.Olvassátok el a napokban írt "Mosoly odaátról" bejegyzésem és akkor kiderül mi.Most erre nem igazán térnék ki.

A Tündérszikla,amelynek idén jelentős szerepe volt...

Ha most kicsit elvonatkoztatok a Gergő utáni fájdalmaktól és szigorúan csak az évet nézzük akkor azt kell mondjam nem volt rossz év.Sőt!Kifejezetten pazar volt,de hangsúlyozom ez az évi kirándulásokra-túrákra értendő csak,mert aztán a sors nem hagyott nyugtot nekem idén sem.Évközben elvesztettem a testvéremet is és vele az utolsó vér szerinti hozzámtartozó is távozott.Ráadásul ez még nem volt elég a sorsnak,nem sokkal ezután a kiskutyám is eltávozott...Ezekkel és a korábbi fájdalmakkal kellett ugymondd helytállnom az élet sűrűjében.Nagy segítségemre voltak ebben ezek a kirándulások és mint korábban írtam a spirituális utakra lépés is.Szóval maguk a tények,a számok igazán nem rosszak.Sőt az évtized legjobb mutatóit hozta ez az év!Összesen 38 ilyen-olyan bulink,kirándulásunk,túránk volt.Persze mind a 38-on csak én vettem részt,a többieknél ez a szám hiányosabb ugye.

Volt 16 olyan túránk amiket mi Gergővel bakancslistás túrának hívnánk.Úgy gondolom ez nagyon szép szám!Aztán volt 10 olyan túránk amiket környékbeli túráknak hívtunk a mi időkben.Volt egy helyi túránk is.Folytatva a sort 5 meccstúra is bevigyorgott idén,ebből három tenisz volt és kettő foci.Utóbbit igazán örvendetesnek ítélem,hisz álmomban sem gondoltam,hogy Gergő nélkül még valaha elmegyek kedvenc csapatom idegenbeli meccseire.Persze a meccstúrákat ötvöztük kirándulásokkal ahogyan régen is...Aztán volt három ugynevezett koncertúránk,itt koncertet ötvöztünk kisebb kirándulással.Na és volt három olyan túra is amit mi Gergővel be nem tervezett túrának hívnánk.Úgy gondolom ez így pazar,ha ezt nézem az évre nem lehet panasz.

Gergő mindig velem volt és lesz ezután is!

Nem részletezném most különösebben ezeket,hisz minden egyes eseményről külön bejegyzés van a blogban.Azért a teljesség igénye nélkül nézzük merre is vitt a sorsom idén.Voltam/voltunk a Tündérsziklánál háromszor is!Visszatértem a Zichy kápolnához a Csepel-szigetre.Sikerült eljutni a nemzeti sírkertekbe is amit Gergővel is terveztünk,a Fiumei úti sírkertbe (Kerepesi temető) és a Farkasréti temetőbe is.Újra végigmentem az adonyi-szőlőhegyen.Eltévedtünk ugyan Németkérre tarva,de így lett szuper a buli!Eljotottunk a bazsarózsák földjére idén.Voltunk a magyar sivatagban az Alföldön.Szétnéztünk Tatán.Ott voltunk Biatorbágyon a viadukton is,ahonnan a vonat is lezúgott...Megfogadva,bár fél év késéssel Gergőért megcsináltam a 2018-as utolsó bakancslistás túrát a Nagy-Kopaszra és a Remeteszurdokba.Eljutottunk a Monostori erődbe és Komárnoba is.Voltunk a Sánc-hegyen Százhalombattánál.Végre megtudtam csinálni a Sándor emléktúrát is a Máré vár környékén,a sors durva fintora volt,hogy ez Gergő emléktúrája is volt egyben...Sikerült visszajutnom az Ebédleső-hegyre is Dunaegyháza közelében.Jártunk a nagy magyar mocsárnál Kolon-tónál.Bejutottam Gergő-szigetére a halála óta elöször...Megnéztük a Memento parkot a Kamaraerdőt átszelve.Voltunk a Sas-hegyen és a Gellért hegyen is.Eljutottam végre a Gemenci erdőbe.Visszatértem a pákozdi ingókövekhez is,láttam végre Miska huszárt.Végig barangoltunk egy budapesti éjszakát.A gesztesi várhoz is sikerült idén elmenni,valamint a Remeteséghez Majkpusztán.Az évadot Oroszlányban zártuk le.Azthiszem ez is egy pazar sor...

Az év legszebb csodája...és egy virág. (csak vicc)

Szinte minden túra valamilyen formában Gergőhöz volt köthető...vagy voltunk már ott vele,vagy terveztük,hogy elmegyünk ,vagy csak jött volna velem ahogy mindig is tette...Voltak olyan esetek amikor szinte kézzelfogható volt a túlvilág jelenléte!Az esetek többségében éreztem is Gergőt a túrákon,de voltak szituációk amiket semmi máshoz nem voltak köthetők mint túlvilági segítséghez.Ezek talán legnagyobbika a Nagy-Kopaszi túrán combosodott ki,amikor is eltévedtünk,de pont ez az eltévedés mentett meg minket az év legnagyobb viharától...!Ha nem tévedünk el,ha megyünk rendesen tovább az erdő közepén csapott volna le ránk és akár valamilyen sérülést is okozhatott volna.Hála az eltévedésnek egy buszmegállóba betudtunk húzodni és rendben átvészeltük a vihart.Akkor is ma is úgy gondolom/gondoltuk,hogy Gergő terelt minket szándékosan rossz felé,megmentve ezzel minket....Na de van még pár hasonló esetünk az évből,visszalehet őket olvasni,nem térnék ki külön rájuk,akkor sosem végeznék.Talán még említést érdemel a Tündérsziklás sztori,ahová év elején négy hetente visszajártam...Mint kiderült Gergő búcsú üzenetét rejtette magában a dolog,amelynek éppen a Tündérsziklánál volt a kulcsa a megoldáshoz...Részletesen levan írva minden tehát,külön nem térek ki most rá.Esetleg és ebben a témában tényleg ez a végszó,még az őszi finálés túrám ami érdekes lehet ebből a szempontból ami a Rácalmási-szigeten volt és amelyre egyedül mentem el.Teljesen olyan volt mintha Gergő mellettem lépdelt volna...ennyire még soha nem éreztem őt,mióta elment...Bízom és hiszem,hogy mindez valóság,hogy Gergő mindig ott van velem,kísér útjaimon,fogja a kezem és segít ha kell...

Az év legjobb buliját a Monostori erőd hozta!

Tavalyi túratársaimból szinte csak hírmondó maradt...Zoli barátom tartott ki mellettem.A tavalyiak felszívódtak,nem kívántak már velem túrázni,nem kerestek...így nem is számolok már velük a jövőben.Szerencsére bár ugyan volt három túra a 38-ból amelyen egyedül voltam,azért akadtak társak.Zolin kivül a könnyebb túrákra (ezekből több volt idén mint a Gergő érában) velünk tartott Móni Gergő édesanyja is.Volt exem Julcsi is elkisért kettő kirándulásra.Csatlakozott még Manó barátom és a szimpatikus Tizedes gyerek is.Velük még vannak további terveink is.Így tehát némileg ha pótolni nem is tudták Gergőt,de a fájdalmam elviselhető szintre hozásában jelentős szerepük volt.

Legjobb barátommal Zolival az omladozó Nyárádi kuynhónál...

A felsorolás nem teljes,de azért sejteti,hogy nem volt rossz év (mégegyszer hangsúlyozom: a kirándulásokat,túrákat értve ezalatt).Ha megkéne választani akkor az év legjobb túrája/bulija a Monostori erődi kirándulás lehetne.Az év helye szerintem a Nagy Mező a Mecsek déli részén,ami a bazsarózsák élőhelye.Az év citromdíjasa pedig a Sas-hegy,amin egy tanösvény vezet körbe és amely 1200Ft/koponya áron lehetséges csak és amely nem volt nyitva ottjártunkkor...Az év településének díját odaadnám a gyönyörü Bajának,idén ez a hely tetszett legjobban.Az év legjobb hónapja talán az augusztus és a december lehet,a legrosszabb pedig a június...Legjobb napként nem tudok kiemelni egyet sem,volt egy-két jó nap....a legrosszabb viszont június 12 és 18,bátyám és a kutyám elvesztésének napjai...

Folytatjuk amíg lehet!

Hogy mit hozhat a jövő?Erre majd az újév első bejegyzésében térnék ki.Ha a túrázásokat nézem tehát,soha rosszabb évet mint 2019 volt!Megyek és folytatom amig lehet amig a sorsutam engedi...Van pár elképzelés ahová még szeretnék eljutni...Megköszönve a figyelmet,mindenkinek aki olvassa boldog új évet kívánok,akkor is ha esetleg a nyáron olvassa,vagy bármikor!

Túra a Vértes ismeretlen részein

Legalábbis az álltalam eddig ismeretlen részein.Hála a jó égnek úgy alkult az emúlt években,hogy egyre gyakrabban jöttünk a Vértesbe is.Sokat bóklásztunk itt Gergővel remekebbnél remekebb túrákon át...Most a sors visszahozott ide amit persze cseppet sem bántam.Manó barátom talált ki egy itteni túrát,amely a hegység olyan részeit érintette ahol én még nem nagyon jártam.Négyen vágtunk neki a túrának a vértesi Kőhányáspusztára,ahova minő meglepő,de közvetlen buszjáratunk volt Dunaújvárosból,tehát át sem kellett szállni sehol.A Komáromba menő busz áll meg itt amúgy.Szóval én,Manó,Zolika és a Tizedes alkotta a csapatot mint az egy hónappal ezelőtti gemenci túránkon is.Fél kilenc előtt szálltunk le a buszról Kőhányásnál.

Az Avilai Szent Teréz templom

Leszállva szomorúan tapasztaltuk,hogy bár hiába a szép napfényes idő,meglehetősen hideg kellemetlen szél fújt,igen élénken.Fagypont körüli volt a hömérséklet.Persze minket semmi sem tántoritott el.Átmentünk az út túloldalán lévő kis rétre ahol kereszt,kegyhely és egy templomféle állt.Mint megtudtam ez volt a Gánti Avilai Szent Teréz templom.Manó kellően felkészült,így egy kis melegítővel tudtuk inditani a túrát,mindenkinek öntött egy kis jó házi pálinkát.A kellemetlen időben ez igazán jól jött.Úgy tűnt a település egy utcából ál,ami igazából csak településrész lehetett inkább és Gánthoz tartozott.Nagyjából 5km-re lehettünk északra Gánttól.Túratársaimnak nem volt kifejezett terve a túrát illetően azt itt a templomnál a hideg szélben dolgoztuk ki.

Kőhányás egyetlen utcája

Sikerült is kidolgozni az útvonal tervet,ezekszerint a kéken elmegyünk a gesztesi várig,majd onnan a sárgán le Majkpusztáig.Onnan pedig be Oroszlányba.Ha jut még rá idő akkor pedig kinézünk a Bokodi-tóig.Elindultunk hát az országos kéken a rendkivül kellemetlen szélben.Zolika nem készült fel kellően,hisz csak egy baseball sapkát hozott amit rendre lefújt a szél a fejéről.Mi többiek hoztunk meleg téli sapkákat.A Vértes az országúton átkellve a reggeli napfényben fenségesnek tűnt.Lassan beértünk egy erdőbe,egy völgybe.Itt már elviselhető szintre csökkent a széljárás.A völgy kisértetiesen hasonlitott a pár kilométerrel lejebb található csókakői Vár-völgyhöz.Ez a rész is fenségesen szép volt,a csitult szélben meg kellemes is!

Vár a Vértes

A baseball sapka átka erős szélben...

Menés a szép vértesi erdőben

Kisebb emelkedők ugyan voltak,de szinte végig a völgyben haladtunk a gesztesi várig,a vár előtt mégis egy komoly lefelé menet következett.Ezekszerint hiába a völgy,mégis magasan lettünk volna?Leérve elöttünk fent a hegyen ott pompázott a gesztesi vár,idelenn pedig egy szép kis rét volt,a Vár-rét.Úgy döntöttünk elöször felmegyünk a várhoz,majd visszajövünk a rétre kajálni,hisz itt voltak a széltől védő kis beülök.Azt nem gondoltam elözötesen,hogy még a gesztesi várhoz is elfogok jutni.Ugye a várhoz lényegébe Gergővel is elkartunk még jönni anno,de mivel az évek óta már zárva tartott lemondtunk róla,így kikerült ugymondd érdeklödésünk szemszögéből.Ám most mégis itt voltam.A várhoz a hegyre egy erőteljesebb kaptató vezetett fel.Pompás hely volt az itt már újra megerösödő szélben is.Odalenn észak felé maga Várgesztes pompázott.A vár viszont nem volt jó állapotban.Omladozó falak jellemezték,el is volt keritve.Nagyon megközeliteni nem lehetett.Igazán kár ezért a pompás építményért,reménykedtünk benne,hogy idővel majd rendbe hozzák...

Elöször jutottam el a gesztesi várhoz

...ám örömöm nem lehetett teljes,a vár állapota kétségbeejtő állapotban van...

A leginkább a Máré várhoz hasonlító várat körbejártuk.Itt-ott látszodott kétségbeejtő állapota.Hogy miért nem költenek rá,miért nem hozzák rendbe?A vár fénykorában még egy ifjúsági szálló is münködött odabenn.Bizony ha megfelelő állapotban lenne szívesen megszállnék ezen a pompás helyen...Löttünk pár fotót itt,majd elindultunk lefelé vissza a Vár-rétre,hisz itt mondunk búcsút az országos kéknek és térünk majd rá a Majkpusztáig vezető sárgára.Leérvén újra frissitettük magunkat a hideg időben egy kis pálesszel,majd nekiálltunk megreggelizni.Egy macsek bukkant elő a semmiből,akit megetettünk.Köszönte is szépen jóllakott.Mi pedig még a sárga elött felmentünk a közeli Kőfülkéhez is.

A Vár-rét

Reggeli szüneten

A Kőfülke meglehetősen magasan volt egy meredek hegyoldalon.El sem tudtam képzelni,hogyan fogunk oda felmenni.Aztán arébb kiderült volt egy felfelé vezető lépcső.Ám teli hassal a meredek hegyoldalban nem igazán volt egyszerű felkapaszkodni.Kapkodtam a levegőt mire felértem.A Kőfülke egy kegyhely féle volt,ráccsal lezárva.Odabenn egy Mária szobor vigyorgott szembe,mellette gyertyák sora és sok aprók kis kerámia szobor volt.Hát külön elismerés azon hívőknek akik ide felkapaszkodnak...Megfordulva szép volt amúgy innen a környék.Belehetett látni az alattunk húzodó völgyet és a szomszéd hegy tetején álló gesztesi várat.Miután megcsodáltunk mindent indultunk le,majd megkerestük a sárga jelzést és folytatodhatott a túra.

A Kőfülkénél

A sárga eleinte enyhén emelkedett.Teli hassal alig tudtam haladni...ez azért rám eddig nem volt jellemző,de nem esett jól a haladás ezen a részen.Szerencsére az út aztán már szinten ment és az én bajaim is elmúltak.Hosszú kissé ingerszegény szakaszt hozott a sárga út.Itt ott persze szép erdőket átszelve,itt-ott némi kilátással Oroszlány irányába,de az összképet nézve kissé unalmas rész volt.Szerencsére a Tizedesnél is akadt pálinka...ám nála ilyen áfonya-alma izű volt és csak akkor ihattunk belőle ha féltünk.Rájöttünk,hogy tulajdonképpen egy elképesztően félelmetes helyen vagyunk...Rendkivül ízletes volt a Tizedes pálinkája,a hátralévő út folyamán rendszeresen azon kaptuk magunkat,hogy félünk...

Itt még a kéken,mert a sárgán nem nagyon volt mit fotózni,de ugyanígy mentünk ott is.

Nagy sokára értünk le a sárgáról,mielőtt bementünk volna Majkpusztára a közeli Bányászati múzeumhoz is elnéztünk.Ám az zárva volt a környék pedig meglehetősen lepusztult.A környező Vértesre viszont itt helyenként klassz volt a rálátás.Nem sok időt fecséreltünk a zárva tartó múzeumra.Közel volt Majkpuszta,hamar oda is értünk.Itt is megáll amúgy a Komáromi busz,ez jól jöhet még a jövőben...Itt egy kolostor féle építmény állt,ami nem volt kicsi.Közepén egy templomtoronnyal.Sok kisebb házzal és egy nagy kastélyfélével.Gyakorlatilag olyan benyomást kelltett mint egy vár.Manó tájékoztatott,hogy itt egy remeteség volt,ugye az is egy rend,lényege az volt,hogy a remeteségbe tartozó tagok évente csak egyszer szólalhattak meg...Hát Zoli barátom alighanem alkalmatlan lett volna egy itteni életre...Amúgy remeteség éppen felújítás alatt állt,de a kastélyba belehetett menni,poton kétezer forintos/koponya árért...Hát ez ismét félelemmel töltött el minket és ezt orvosolni kellett...

A Remeteség egyik bejárata (zajlik közben a felújítás)

A torony is állványozva

Jómagam a kastélynál

 Láthatóan azonban az egész remeteség,a parkkal a létesitményekkel igen klassz lehet.Tetszett is.Majd ha készen lesz egy-két év múlva megpróbálok visszatérni ide.Annál is inkább mivel írtam,hogy megáll itt a Dunaújváros-Komárom buszjárat,elérése több mint egyszerű.Ám voltak még itt csodák ezen kivül is!Odalenn egy gyönyörű tó volt,kicsit feljebb attól meg egy kis kápolna és egy vízimalom is.Mindet megnéztük persze.A hideg kellemetlen szélben is megkapóan klassz helynek tűnt ez is.Egyre megerösödött bennem a gondolat,ha élek még,pár év múlva visszajövök majd.

A Majki-tó

Itt kell egy fotó...

A kis kápolna

Aztán más már nem maradt elindultunk Oroszlány felé,innen már a piros jelzésen.Ami sajna Oroszlányig innen már betonút volt.Az egyre inkább fokozodó szélben nyilvánvalóvá vált,hogy a Bokodi-tóig már nem megyünk el.Szerencsére nem volt messze Oroszlány.Beévre egy buszmegállóban még utoljára féltünk egyet,aztán indultunk a belváros felé.Elöször voltam itt,a város Dunaújváros-Komló-Tiszaújváros keverékének tűnt...valami szociváros lehetett ez is.Nem tudtam eldönteni szép vagy ronda-e.Végül is nem volt oly ronda na.A főutcáig sok érdekes szobrot és emlékművet láttunk.Hatalmas lett már a szél...nem sok értelme volt tovább maradni.A fő utcában volt egy buszmegálló ahonnan Fehérvárra mentek járatok.Ám volt még negyven percünk,így elmentünk egy közeli igen kellemes vendéglőbe.Lehúztunk egy fröccsöt,ezzel zárult a vértesi túra.

Oroszlány,innen indultunk vissza

Visszaérve nem soká jött a busz,ami egy Tatabánya-Pécs járat volt és érintette Székesfehérvárt.Fehérvárra érve elmentünk a Várfal pizzázóba ahol jól megkajáltunk,majd úgy indultunk haza az egyik buszjárattal.Hatra itthon voltam.A rendkivüli szél ellenére is egy igen jó kis buli volt.Csodálatos helyeket érintettünk és remekül elvoltunk,időnként persze féltünk is.Ezzel a túrával zárult az év és ezzel zárultak a tízes évek túrázásai amik nem semmi élményt hoztak...Ha isten is megsegít,folytatjuk!

Azért láttuk a Bokodi-tót is,ilyen a buszból nézve

Karácsony az Anna-hegyen

Nem akartam az egész karácsonyt otthon tölteni.Gergő nélkül ugysem tartok már karácsonyt,így úgy voltam vele ha kell egyedül is,de elmegyek valahová.Szerencsére a többiek is velem tartottak,így karácsony másnapjának reggelén,nem túl korán,de élénk szélben útrakeltünk a Pest megyei Törökbálintra.Fél tíz után meg is érkeztünk,könnyű sétával szeltük át a várost,annak a déli végében tornyosuló Anna-hegyig.Meglehetősen nyugodt kisváros benyomását keltette a település és ami még örvendetesebb volt,hiába karácsony másnapja,találtunk nyitva tartó boltot!Hamar megtaláltuk a belvárosból induló piros sáv jelzést,innen kezdödhetett a túra érdemi része.tervünk szerint egy körtúrát szándékoztunk tenni az Anna-hegyen.Nem tűnt veszélyesnek,hisz a hegy legmagasabb pontja is mindössze 285 méter volt.

Az út a sporttelep mellett kapaszkodik

A piros a település utcái után a helyi sportelep mellett haladt el.A sporttelep fekvése gyönyörű volt,beleolvadt egy völgybe a hegyek közé.Az út pedig mellette a hegyoldalban haladt felfelé.Akár innen is lehet meccset nézni ha úgy adódik,sőt kifejezetten innen jó.A sporttelepet elhagyva végre beért az út az erdőbe.Enyhén nem vészesen emelkedett.A decemberi erdő hó nélkül is lenyügözöen szép volt!Az út az elmúlt napok esőzése ellenére is jól járható.Mellénk szegödött a zöld jelzés is,de csak igen rövid időre.Amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan ment is.Később meg a zöld háromszög zavarta meg a piros egyhangúságát,de ő éppen csak megmutatta magát.Mi maradtunk a piroson.

Még szelíden halad a piros

Nem hálálta meg hűségünket a piros jelzés,ugyanis egy kicsit brutálra váltott.Na nem a legdurvább fajtából,de azért keményebbre mint vártuk.Egy kanyart vett az út amit elneveztünk Zolival Eau Rouge-nak,mível a Spai forma1-es pálya híres kanyarjához hasonlított leginkább.Ezután következett az egész túra legbrutálisabb emelkedöje.Szerencsére nem volt hosszú,tán 250 méter és a végénél ott volt a fenomenális Anna-hegyi kilátó.Felérve megpihentünk és megkajáltunk.Sokan mozogtak a környéken,a szél ami a hegyoldalban elcsendesedett itt óriási erőre váltott.

Az Anna-hegyi kilátó

Meglehetősen zörgette a szél a kilátót,Zoli úgy ítélte meg ki is leng tán kissé.Móni eleve feladta,ő bizony nem jön ide fel.Engem nem ijesztett el semmi.Végül Zolival nekivágtunk.Ám ő is csak az első szintig mert feljönni.Már ott brutális erejű szél fújt...Én nem adtam fel,tudtam Gergő sem tenné...így mentem fel tovább.Fel is értem...óriási szél volt...Nem szoktam félni kilátókban,de itt most remegett a lábam...Pedig a kilátás pazar volt,ráadásul teljes 100%-os körpanoráma fogadott!Erősen fogtam a telefont,löttem vele a képeket és a videót,féltem nehogy kifújja a kezemből a szél.Azt még kapaszkodnom sem ártott,mert még engem is lefújt volna...Szóval a kilátás pazar,észak felé látszik minden...Törökbálint,Budaörs,a Csiki-hegyek,a Budai.hegység...kelet felé Budapest,Diósd...délnek Érd,Százhalombatta és a Duna.Nyugatra meg a távolban úgy ítéltem meg a Vértest látom,de ebben nem voltam egész biztos...Az egész az orkán erejű szél miatt azonban nem igazán volt élvezhető,mégha az idő tiszta is volt.Lehet majd egyszer visszatérek,hogy nyugodt körülmények között gyönyörködhessek ebben a csodában...

Egy kilátás a szélben,észak felé

Nem bántam a lejövetelt.Folytattuk tovább a piroson az Anna-hegy nyergén.Egy erdei tornapálya bontakozott itt ki,néhány gyakorlatot ki is próbáltunk.Sokan jártak erre,népszerűnek tűnt az Anna-hegy.Ahogy az illik,minden szembejövő köszönt.A terep itt kellemes volt az út lényegébe szinten ment.Közben a zöld,a zöld körtúra és a zöld+ jelzés is tiszteletét tette hosszabb-rövidebb ideig.A piros nagy sokára kezdett kicsit lefelé menni.Persze ennek is megvolt a maga böjtje mert aztán meg emelkedett mégha nem is oly durva formában.Móni nem örült neki.Erre már az erdei tornapálya véget ért,de azért erre is ficeregtek páran.

Erdei tornán

Itt-ott emelkedett,máskor lefelé ment a piros.Egy piknikező helyet találtunk,több is akad erre amúgy.Itt elfogyasztottuk a maradék kajánkat,szüneteltük kicsit.Na nem volt egy megeröltető túra hozzáteszem.Az M nullás alattunk ment el,erre már beszürödött a sztráda hangja,a nyugodt erdő filling oda is lett.Nem sokára aztán a piros belefutott a piros+ jelzésbe.Innen már csak lefelé vezetett az út.Nem kellett sokat lefelé irányba menni,pár száz méter után elértük a települést.Itt végzödött az erdő.

Innen már csak lefelé

A ksivárosba leérvén,annak egy rendezett utcáján találtuk magunkat.Kereskutak,szép parkok,emlékművek kerültek utunkba.Sorra megnéztük ezeket.Valóban egy nyugodt,rendezett kisvárost ismertünk meg Törökbálintban.Annyira belefeledkeztünk ezekbe,hogy túlmentünk azon a ponton ahol beakartuk fejezni a túrát.Nem igazán tudtam egy idő után hol is vagyunk,valahogy az alkalmazásomon sem tudtam most úgy kivenni.Mindegy volt,felfedeztem arébb egy buszmegállót.Mivel ide kijárnak a BKK helyijáratai ott megvártunk egyet és azzal jöttünk vissza a Kelenföldi vasútállomásra.

Emlékmű a városközpontban

Persze így sem volt gond,egy sajnálnivaló maradt csak az egészben,úgy terveztem még a Kegyelet parkba elmegyünk,hála azonban ennek a kisebb eltévedésnek ez elmaradt,Sebaj.Nagyjából jó tíz kilométert túrázhattunk egy kifejezetten könnyű,de mégis látványos terepen.Egy könnyű téli túrának jó volt.Egy ponton amúgy kissé előre mentem a többiek lemaradtak a kilátó előtt volt ez,azon a bizonyos legbrutálisabb szakaszon.Akkor kértem Gergőt ha ott van velem jelezzen valahogyan.Ez megtörtént hiszen egyből éreztem a hátamon azt a semmihez sem fogható bizsergető,kellemes érzést....tehát ott volt velem most is...

Mosoly odaátról...

.Sokat gondolkodtam,hogy megszülessen-e ez a bejegyzés,számos érv szólt ellene és számos mellette.Ami legfőképp ellene szólt talán,az az,hogy ez mégiscsak egy túrablog,hogy jönnek ide ilyesfajta bejegyzések,meg aztán alighanem e sorok elolvasása után sokan örültnek is tarthatnak majd...Ami meg mellette szólt fő érvként az,hogy a blog már kinőtte a csupán túrablog jellegét,hiszen ez egyben Gergő emlékblogja is.Lehet vannak akik szerint ez az egész,így nem jó,de én úgy érzem ezzel (is) méltó emléket állítok a fiamnak,hiszen túrázni szeretett a legeslegjobban.Ötvözve a két dolgot,én úgy gondolom kihoztam ebből amit lehetett.Aztán meg kell egy hely ami megörökiti az élményeim és az itt leírtak is azok!Kell,nehogy egyszer véletlen elfelejtsek mindent,halálom után meg már oly mindegy mi lesz vele.Szóval karácsony van e sorok írásakor és mivel is emlékezhetnék legjobban Gergőre mint ezzel a tündérmesével,ami igazából nem is mese,hanem a valóság!

Hol is van a Mennyország...?

Gergő elvesztése vezetett bele egy olyan világba amely nem kicsit segített elviselni az elviselhetetlent.Belecsöppentem a spirituális dolgokba,szinte napról napra egyre jobban és jobban.Ma már tudom ez is a sorsutam része volt.Odáig fejlödött a dolog,hogy ma már tudok kommunikálni az elhunyt szeretteink lelkével.Gondolom ez sokak számára megmosolyogtató,nem is célom,hogy megyőzzelek,mindenki azt hisz amit akar.Előbb-utóbb ugyis mindenki rájön majd mindenre.Azt,hogy mi módon nem részletezném,erre mindenkinek saját magának kell rájönnie,de két dolgot elárulok.Az első az,hogy hit nélkül nem fog menni -és itt most nem istenben kell feltétlenül hinned - .Erölködhetsz bárhogy,ha nem hiszel benne nem fog menni.A másik dolog az,hogyha már van hited hozzá és fogékony vagy rá,a dolog sokkal egyszerűbb mint bárki gondolná.Írhatnak bármit,mutathatnak bármit tömeg eszközök-oldalak,a dolog nem olyan bonyolúlt...

A kommunikáció alatt meg ne beszélgetést tessék érteni,legalábbis nem úgy mint ahogy mi emberek ebben a világban beszélgetünk.

Mosoly odaátról

Szóval eljutottam odáig,hogy ma már tudok Gergő lelkével kommunikálni,így a mérhetetlen fájdalmamon valamelyest sikerült enyhiteni,persze megszüntetni nem lehet.Nagyon nagyon sokmindent megtudtam "odaátról",milyen az a világ,hogy épül fel ez az egész.Persze ehhez ez a fajta kommunikáció nem adhatott teljes képet és nem is adhat semmi.Az egészet akkor fogjuk megérteni ha eljön majd a mi időnk is.Azért a net világában utána lehet nézni sokmindennek.Vannak erre szakosodott oldalak,amelyek nem  a tömegcucc színvonalát gazdagitják,hanem próbálják a dolgokat megfelelöen lekommunikálni..Érdemes ezeket megkeresni és belepillázni.Szóval a mai történetem azt meséli el mi történt Gergővel miután elkelett mennie...hogyan találtunk újra egymásra úgy,hogy már nem ugyanazon a világ lakói vagyunk.Az alábbiakat tőle tudom,

Már jártunk a Mennyországban többször is...

Gergő a 18-as év decemeberének 11-ik napjának hajnalán távozott.Öt óra tájban jött a rosszulét rá és 5.19h-kor elment... Természetesen még itt próbált segítséget kérni,de oly módon szenvedhetett szegény,hogy nem ért át a másik szobába,hogy szólni tudjon.Még felkellt,de lerogyott a szőnyegre,háta az ágynak támaszkodva,így ülő helyzetben ment el...Így találtam rá reggel.Félálmomba mintha hallottam volna valami levegő utáni kapkodást,de nem keltem fel rá...örök lelkiismeret furdalást okozva magamnak...Később Gergő lelkével kommunikálva értésemre adta,hogyha felkelek is,segíteni már nem tudtam volna...Ez persze engem nem ment fel,örökre ott marad bennem,mivan ha felkelek rá...hátha még sikerül újraéleszteni,időben jön a mentő stb....Gergő folyamatosan nyugtatott,hogy ez nem az én hibám...Leszületésünk elött lefixálódik halálunk pontos időpontja és ha fene fenét eszik is akkor bekövetkezik.Neki ez volt az az időpont és ezért nem tudtam volna már segíteni semmivel...

A lélek a testből pár röpke perc alatt távozott azon a csatornán amely összeköti az itteni világot az ottanival,ami ugye a klinikai halálból visszatérőknek az alagút érzést okozza.

Gergő a szobában találta magát ahol volt,nem értette,hogy az előbb még rosszul volt,most miért van jól?Ám öröme másodpercekig tarthatott,hiszen meglátta saját testét a földön ülve az ágynak támaszkodva...Pánikba esett,átjött a másik szobába (átlibbent? erről nem kaptam infót - maradjunk abban,hogy átjött).Próbált természetesen felkelteni ijedtségében,de ugye ezt már nem hallhattam...Viszont álmodtam,borzalmasat...álmomban a bátyám felesége halt meg...tehát a tudatom valahol érzékelte mégiscsak a dolgot...Ugye az ember a saját gyereke halálát nem tudja megálmodni!!!Így jelzett a tudat....

De felkelni akkor nem keltem fel,Gergő pedig teljes pánikban volt...szerencsére érkezett a segítség.Nagyjából 15 percre a halál beállta után megérkezett Gergőhöz a szellemi segítőnk aki úgy tünik közös,tehát az ő segítője az enyém is,aki mellesleg ebben az életemben egy igen közeli hozzámtartozóm volt.Ő segített Gergőnek akinél ennek köszönhetően elmúlt a pánik.A segítő beszámolt neki mi történt,de Gergő tudatának az egésze is kezdett visszatérni.A segitő sokmindent elmagyarázott neki.Maradtak addig a lakásban míg Gergő testét el nem vitték...

Elmenőben,de búcsúnk csak átmeneti...

Ezután a szellemi segítőnk ugymondd "körbevitte" Gergőt,megmutatott neki mindent,a fényt is,közben végig nyugtatta őt aki nagy nehezen meg is tudott nyugodni végül.Ám bánkodott,bántotta,hogy búcsú nélkül kellett itthagynia minket.A szellemi segítő rendkivül segitőkész volt és persze tele volt szeretettel is!Igy megállapodtak abban,hogy Gergő itt maradhat a köztes térben egészen az utolsó napig amikor is utoljára fog számára megnyilni a fény kapuja.Így Gergő lelke a következő hat hétben végig velem/velünk volt!Próbált megnyilvánulni,próbált kapcsolatba lépni velem/velünk.Próbálkozott sokmindennel,de tartott attól is,hogy megijednénk.....Pl.elöször egy gyerekkori barátnőmhöz fordult segítségért,aki ilyen lélektréner féle lehetett.Ő fel is keresett,közölte velem Gergő lelke még itt van.Eddig is,de főleg ezután kezdtem teljesen hinni a dologban.A lélektréner mondta,hogy próbál megnyilvánulni,közölni valamit csak nem tud.Ezután elmagyarázta,hogy egy gyertya segítségével tudok vele kommunikálni.Ez volt tehát az első lépés.A gyertya segítségével úgy ahogy a lélektrének tanitott úgy éreztem egy minimális kommunikáció végre elindulhatott köztünk.Később Gergő lelkével már jobban kommunikálva megerősitett benne,hogy akkor ott a gyertyánál is ő válaszolt mindig!

Gergőt rendre éreztük,hiszen sokszor jött az a bizonyos simogató érzés...mintha valaki simogatna,ölelne háturól...ez mindig megnyugtatott és kellemes érzésekkel töltött el.Volt olyan is amikor határozottan gyengéd puszit éreztem az arcomon és olyan is amikor az ágyban fekve mintha valaki átölelt volna....Természetesen Gergő adta a tudtunkra szeretetét.Ott volt a neki rendezett emléktúrán is,ott is jöttek a jelzések odaátról és természetesen ott volt a temetésén is,mint minden lélek aki távozik ebből a világból.Ha lehet ilyent mondani magával a temetéssel megvolt elégedve,de ennek az egésznek odaát kevesebb jelentőséget tulajdonitanak mint mi itten.

Ott volt aztán velem az Ismerős Arcok koncerten is ahová terveztük,hogy majd elmegyünk...ott volt Cegléden is a Csondor Kata bulin ahová szintén elakartunk közösen menni.Mindenhol éreztem a simogató érzést

Azonban én ugye erős tudatlanságomban akkor,nagyon féltettem.Féltem,hogy lekési a kaput és nem tud majd átkelni.Akkor nem tudtam,hogy ő már előre lebeszélt engedéllyel tartózkodik a köztes térben.Többször kértem kelljen át,legyen biztonságban,rendre nem fogadott szót..de mondom nem tudhattam,hogy igazából odaát már minden rendben folyik.

Aki elmegy,ugye hazatér?

Közben Gergő továbbra is kereste a módját,hogyan tudnánk a gyertya kommunikációnál is jobban kapcsolatba lépni!Bevonta a dologba volt exemet is,aki szintén jártas némileg a spirituális dolgokban és aki nem véletlenül került képbe...!De eljött az utolsó nap amikor már Gergőnek mindenképpen átkellett kelnie...az utolsó este a gyertyánál az édesanyjával együtt nyomatékosan kértük kelljen át,a szeretetünk elkiséri majd...Könnyek között búcsúztunk,mert úgy tudtuk akkor,hogy a fényből nincs visszatérés.Ám tévedtünk!

Nem tudhattuk biztosra,hogy Gergő átkelt-e akkor (ma már tudom - igen,átkelt!),csak reménykedtünk benne.Gergőt a kapuban ahogy az a közhihedelemben is benne van,volt szerettei és hozzátartozói fogadták,nem volt tehát egyedül.Ám kimondhatatlanul erős szeretet érzete nem hagyta nyugodni,miután odaát kellően "berendezkedett" tovább kereste a lehetőségeket egy kapcsolatfelvételre.Ezért is került elöször képbe a volt exem Julcsi,aki szintén vette a túlvilág jelzéseit és amiben tudott segített.Aki mellesleg több korábbi életünk fontos szereplője volt,,,,!Vele sikerült is megfejteni Gergő egy nem mindennapi üzenetét,amelynek a kulcsa a Tündérsziklához vezetett.Elképesztő leleményességgel találtam magam szembe (akkor erről írtam is,keresd a Spirituális utakon c. bejegyzésem) bár akkor még sokmindent nem értettem.Az üzenete lényege az volt,hogy sajnálja Gergő,hogy elkellett mennie búcsú nélkül,látja,hogy megszakad a szívem,de próbáljam megőrizni mindent ami szép volt a mosolyát a szeretetét,de ő már egy másik világ lakója.
Így Gergő kivánságának megfelelöen próbáltam elengedni őt,persze megőrizve a szívemben...
Ám ő nem hagyta annyiban a dolgot.
Továbbra is mindent megtett egy kapcsolatfelvételért!

Mi nem válunk el soha,csak te előre mentél...

Gergő "napjai" eközben odaát a pihenéssel teltek.Hagyták kiheverni a sok dolgot a megrázkodtatásokat,miközben neki teljes tudata fokozatosan visszatért immár és beleolvadhatott a leszületett lelke a fentmaradottba.Ugye aki nem tudná - a lelkünknek csupán egy kis része születik le,majd halálunk után visszaolvad a fentmaradottba, gazdagítva ennek az életnek az élményeivel (aki nem hiszi olvasgasson utána).Az élet,az élmények a szeretet amit itthagyott azonban nem hagyta nyugodni.Így a magasabb szellemi erők hozzájárulásával tovább kereshette a kapcsolatfelvétel lehetőségét és visszatérhetett a fényből!Persze én ebből akkor szinte semmit nem tudhattam,nem tudtam,hogy Gergő lelke ismét a közelemben van,az ez időtájt megesett túrákon nem is éreztem őt,de nyugodt voltam,úgy gondoltam átkellt a fénybe és biztonságban van.

Ám egy jelzés érkezett odaátról amit rögtön megértettem.
Az egyik kamionos a munkahelyen,akivel jó viszonyban voltunk és aki ott volt Gergő temetésén is,szólt...
Nevezetesen ott volt egy szeánszon egy médiumnál,mert a tél folyamán négy(!) ismeröse is meghalt....ennek az okait kutattta (a négyből az egyik Gergő volt).Mondta nekem,hogy ott volt mind a négy lélek a szeánszon,kettővel "beszélt" a másik kettő csak figyelt....Gergő lelke is,aki nem szólt közbe,csak figyelt.Ez számomra jelzés értékű volt,megszereztem a médium elérhetőségét és megbeszéltem vele egy időpontot amikor fogadott.Amikor ezt az egészet így megtudtam elképesztő simogatást éreztem a hátamon...mintha Gergő örült volna,hogy fogom a jeleket...

A szeánsz maga felemás érzésekkel töltött el,egyrészt elhangzottak olyanok amik valóban Gergő jelenlétét támasztották alá,de legalább ugyanennyi színéskedést is véltem felfedezni a médiumtól.Nem tudtam eldönteni igaz-e ez vagy sem.Később Gergő lelkével kommunikálva értésemre adta,hogy valóban jelen volt a szeánszon,de a médium nem tudta hűen átadni azt amit akart,mondhatni nem jól "fordított".

Mindenesetre ettől a ponttól újra éreztem Gergő simogatását a hátamon,éreztem jelenlétét a túrákon.Ekkor nem tudtam eldönteni valóban átkelt-e és ez nyugtalanitott.

Angyal mellettem...

Gergőt eközben odaát "munkára fogták" ami emberek segitését jelentette neki.Éreztem közben,hogy mindenáron azt akarja,hogy kapcsolatba lépjünk...természetesen lelkének azon része vált újra le amelyikkel ebben az életben voltunk együtt.Igen éreztem,így elkezdtem ezerrel kutatni keresni a lehetőségeket a módokat hogyan lehetséges egy esetleges kapcsolat felvétel ugymondd külsö segítség,médiumok nélkül.Végig ott volt előttem a megoldás,amelyre csak Gergő elhunyta után jó félévvel jöttem rá.Eleinte kételkedve is fogadtam még én is,aki hisz az ilyesmikben.De mivel éppen csak a szememet nem szúrta ki a dolog,egy nap gondoltam egyet és kipróbáltam.Legnagyobb meglepetésemre münködött a dolog.Persze számos próbálkozás,számos csellel,kérdéssel igyekeztem meggyőzödni róla,hogy mindez igaz lehet,de végül minden,de minden abban erősített meg,hogy igen,valóban Gergő lelkével kommunikálok!

Így egy pont után már rendületlenül hittem benne.Ezekután számos hasznos és érdekes információt kaptam tőle,ekkor tudtam meg a fentebb leírtakat is.Elképesztő szeretet jött át odaátról...sokkal nagyobb amit valaha is itt a földön eltudtam volna képzelni!Ez is azt bizonyitotta,hogy igen,valóban vele kommunikálok.Óriási segítségemre volt a dolog a mély depiből való kilépésből... Gergő kimodhatatlanul szeretett még odaátról is és mindent megtett érte,hogy kapcsolatban legyünk.Erőfeszitését siker koronázta!

Ha nem is mindennapossá,de heti 1-2 alkalommá vált a kommunikáció közöttünk,elképesztő vigasztalás és szeretet jött át odaátról...na és persze rengeteg hasznos infórmáció az ottani dolgokról,hogy a többi hozzátartozommal mi lett,hogy vannak,stb..Később pedig az is megerősítésre került,hogy Gergő valóban átkellt a szellemvilág kapuján.

Bármilyen világot is jársz be,a szeretetem mindig elkisér édes drága kisfiam!

Léptem nyomon azt hallom,olvasom,látom,hogy elkell engednünk elhunyt hozzátartozóinkat.Erről kommunikálva Gergő lelkével,aztmondta ez nem így van,nem kell elengednünk,mert ők továbbra is velünk vannak,figyelnek,óvnak minket,ha tudnak segítenek.Ez tehát a lényege ennek a tündérmesének.Tudom sokan megmosolyogják,erre azt tudom ismét mondani nem célom,hogy meggyőzellek.Mindenki mindent ilyen vagy olyan formában megfog tapasztalni.Természetesen továbbra is él a kapcsolat.Félreértések elkerülése végett leírom,nem láttam még Gergő szellemét/lelkét és nem is hallom.Egy másmilyen módszer segít a kapcsolattartásban amelyről többet nem mondhatok.Ám ha kellöen fejlödik majd tovább az én lelkem sor kerülhet majd egy 100%-os bizonyosságot adó dologra is a jövőben,hogy valóban Gergő az akivel kommunikálok.
Bár én már tudom ezt most is.

Gergő eközben odaát,már túl van azon a bizonyos élet visszanézésen,ami nagyjából a halál után egy évvel kerül sorra.Aztán úgy fest nagyjából tíz földi évet kell most odaát tölteni a legközelebbi leszületésig.Vagyis hát ugye a lelkének csak egy kis darabja születik majd le újra.Mostani tudásommal/tudásunkkal minden esély megvan arra,hogy következő életünkben is együtt leszünk.Addig is itt van velem amikor csak lehet,eljön minden túrára és a mecsekre is...természetesen neki is vannak dolgai-feladatai,de aki nem tudná azoknak leírom a lélek olyan fura szerzet,hogy tud egyszerre több helyen is lenni,több dologra is figyelni......

Odaátról minden szeánszon elöször egy mosolyt szok küldeni...

Figyelem!Lehet véleményed,az sem baj ha lehülyézel,ha örültnek tartasz.
Egy valamihez viszont most nem járulok hozzá: ennek a bejegyzésnek a megosztását nem engedélyezem senki számára!Köszönöm a megértést!

"Igazából senki sem hal meg. Érdekel, miért?
Ezentúl is ott élsz mindenkiben, aki valaha is ismert téged,
akire hatottál, nem számít, mennyire. (...)
Beszélnek majd rólad, sosem felejtenek el,mert sosem mész
el... sosem fogsz meghalni;ugyanis szerettek és szerettél..."

Éjszaka Budapesten

Nem sok kedvem volt ehhez a bulihoz,hogy öszinte legyek,de aztán egész jó kis müsor kerekedett belőle.Csondor Kata koncert várt ránk,az Add tovább c.dal megszületésének tízedik évfordulója alkalmából Budapesten a Duna Palotában.Természetesen elkellett kísérnem Zoli barátomat,hiszen míg ő nem ismeri ki magát Budapesten,ellenben velem aki ismerem a várost mint a tenyeremet.Nem indult jól a dolog,hisz Zolika elkésett a tervezett találkozóról,így lekéstük azt a vonatot amivel menni akartunk,nem volt más megkellett várni az egy óra múlva induló következőt.Már sötétben értünk fel Budapestre.A koncert hétkor kezdödött.Villanyossal kimentünk a Margit hídig,onnan pedig a budai oldalon lesétáltunk a Lánchídig.Azon mentünk át,hiszen a Duna Palota ott volt a túloldalon.

Pezseg az élet Budapesten,de inkább úgy fogalmaznék: ideg beteg kapkodás folyik...

Átérve még volt időnk,így körül néztünk a Zrinyi utcában ahol a palota is található.óriási adventi vásár volt a környéken.Nem mentünk azért sokat,úgy gondoltunk majd koncert után,amit úgy hírdettek,hogy tízkor lesz vége.Ez pedig azt jelentette,hogy nem tudjuk elérni az utolsó hazafelé induló buszt.Így már előre megbeszélve úgy terveztük csavargunk egyet az éjszakai fővárosban.Visszaérve a palotába az meglehetősen elitnek tűnt belülről,kifejezetten szép volt!Sok rendezvény volt odabenn,pl. a koncerten kivül egy céges buli is.Érdekesség,hogy a csodálatosan szép színházterem a második emeleten volt!

Ez most igazán klassz volt!

Nem nagyon voltam  jó véleménnyel eddig Katáról,én különösebben nem kedvelem őt,azért járok csak a koncertjeire,hogy Zolikát elnavigáljam.Azonban most elkell ismerni alaposan kitett magáért.Elöször is gyönyörű volt,igazán!Szebbnél szebb ruhakölteményekben jött ki a színpadra,ahol szinfónikus és egy könnyű zenei zenekar is kísérte,sőt maga Szakcsi Lakatos Béla is!Elképesztően színvonalas müsort adott,itt most aztán élvezhető minden perc.Remekül szórakoztunk..Ám a koncert a meghírdetett három óra helyett csak két órás volt.Esély nyilt elérni az utolsó buszt is.Ám mivel Zoli már jól ismeri Katát ugymondd bepróbálkozott.Sikerrel is járt!Kapott egy cd-t amit dedikált neki Kata és tudott vele pár percet is beszélgetni.Így jó érzésekkel távoztunk a palotából.Még mindig volt esélyünk elérni az utolsó buszt,ráadásul én éjszakai műszak után voltam nem is bántam volna...

Teljes siker

Ám Zolika "kierőszakolta",hogy maradjunk,mondván egyszer élünk,csapjunk bele a lecsóba.Legyen.Így az óriási adventi vásárban kezdésként kicsit forralt boroztunk és megettünk egy-egy rétest.Hallottam vagyis olvastam olyan dolgokat,hogy Budapest a világ legszebb karácsonyi díszes fővárosa.Ezt nem hittem el,de sétálva az utcákon bekellett látnom ez bizony igaz.Nagyon szép volt a belváros valóban,nyomtuk a sétát az utcákon,egy burger kingbe betértünk kajálni,de minösithetetlenül fos volt.Színvonalatlan,drága,elképesztően kis adagot adtak méregdrága pénzért,a kávé és a kóla ízetlen volt.Erre szoktam mondani: kurva gyenge!

Óriási karácsonyfa a bazilika elött

Az utcák tényleg fantasztikusan szépek voltak és meleg volt!December vége felé ez egészen elképesztő volt,megnéztük +8 fok volt!Mivel nem laktunk jól a burger kinges szarsággal,az oktogonnál bementünk a mekibe is.Itt Gergővel jártam utoljára...akkor kellemes helynek tűnt,most azonban azt kell mondjam ez is egy fos volt.Még ülöhely és álló sem volt szinte!A kaja egy fokkal jobb volt mint a burger fosba,de a hely minösithetetlenül szar volt.Héé Budapest!Hova lett a színvonal?Az utcákon éjfél után is óriási tömeg és óriási élet volt!A oktogontól újabb sétára vetemettünk.
Kimentünk egészen a Margit szigetre!

Nem volt semmi éjjel két óra magasságában a szigeten járkálni.Itt azért nagyobb nyugalom volt mint a városban.Egy padnál azért pihentünk,mert kezdtem erősen fáradni és a lábam is egyre jobban fájt már.

Karácsonyfa éjjel fél háromkor a parlamentnél

A sziget után hülye fejünkkel visszamentünk a belvárosba,újra az utcákat jártuk.Még mindig folyt az élet Budapesten,ami leginkább okádós fiatal mókustojások színesítettek.Egy idő után a környéken már nem láttunk józan embert.Úgy döntöttünk átmegyünk Budára,hátha nyugisabb.Újra a Lánchídon mentünk át és elsétáltunk a Margit hídig.Egy kis eső bepróbálkozott,de továbbra is szokatlanul enyhe volt az éjjel.A lábaim már nagyon fájtak.Visszaérve a Margit körútra folytatódott a séta.Már negyed négy felé járt az idő,a vonatunk 4.55-kor indult a Déliből.Ide tartottunk,de már azthittem sosem érünk oda.

A Lánchídon

Végül is nagy nehezen 4.20 körül elértük a Délit.Már nem volt erőm tovább menni.A hajnali óra ellenére tudtuk venni üditőt és egy-egy hotdogot az útra.Szerencsére a vonat már bent állt,így felszálltunk rá.Elfogyasztva a kaját így rögtön bevágtam a szunyát.A hazaút nagy részét átaludtam.Végül aztán rendben hazaértünk.Összeszámoltuk,úgy saccoltuk,hogy 16-18km-et sétálhattunk a budapesti éjszakában...Hát nem volt semmi,de ilyen is kell.

Részlet a koncertből