Megerősítés

 Talán olvastátok,talán nem a pár éve írt bejegyzésemet amelynek az volt a címe,hogy "Túra odaátról".A bejegyzés ide kattíntva elolvasható. Dióhéjban annyi,hogy mélyen hiszünk,hiszek a spirituális dolgokban.Hogy több a világ mint amit látunk belőle.Gergő pedig búcsúzoul a halála után szerezett volna méltóképpen elbúcsúzni tőlem,mert ez nem sikerült,hirtelen halt meg.Erre használta a volt exem testét,akivel taliztunk Nevezetesen a lelke beleszállt a tali előtt,a tali után pedig kimet belőle.Tudom képtelenségnek hangzik.Erről szólt a Túra odaátról bejegyzés,hogyan vettük ezt észre,mikből és hogyan jöttünk rá.

Valahol a Mennyben....

Én aki szentül hisz a túlvilági dolgokban,nekem is voltak fentartásaim ezzel kapcsolatban,de természetesen nagyon szerettem volna hinni ebben,hogy valóban így volt. Most évekkel később jött egy megerősítés.Egy ilyen témával foglalkozó oldalt követek és valami pont ilyen dolog volt a téma éppen.Így rákérdeztem az oldal üzemeltetőjétől aki nagy spirituális szakértő,hogy szerinte lehetséges-e ez,hogy az elhunyt fiam lelke beleszáll a volt exemben,olyanokat produkál amit Gergő szokott életében és mindez azért,hogy egy utolsót túrázhassunk.Majd miután ez megtörténik,kimegy a testből annélkül,hogy bármi kárt okozna.Azt válaszolta,hogy igen ez teljes mértékben lehetséges.

Ez a megerősítés nekem most elég volt.Köszönöm.

Gergő nyomában

 Kiderülhetett már a blogomból,korábbi bejegyzéseimből,hogy szentül hiszek a halál utáni életben.Abban,hogy a testi halálunk után folytatjuk létezésünket,csak immár szellemi síkon.Persze erre konkrét bizonyítékom nincs,de minden ami történik velem ezt támasztja alá.Órákon át lehetne erről írni,de most nem kimondottan ez a téma,de valamennyire kapcsolodik a mai bejegyzés is ehhez.A spiritualitás azt mondja,hogy nincsenek véletenek és valóban ennyi minden már nem lehet véletlen.Amikor Gergő 18 decemberében távozott,tulajdonképpen "csak" hazament.Persze akkor ezt még nem tudtam.Ma már tudom,hogy odaát az a mi igazi otthonunk és itt vagyunk "vendégek",de sokkal inkább a "diákok" a megfelelő szó.Hiszen tanulni vagyunk itt.Mivel akkoriban még nagyon tudtatlan voltam,Gergő elvesztését követően egy ideig a túrázásaim végleges befejezésén is gondolkodtam.Persze a jelek már az első perctől kezdve érkeztek.Szinte épp csak meg nem szólaltak.A lényege az volt ezeknek,hogy tulajdonképpen Gergő kért odaátról egyfolytában,hogy ne hagyjam abba,nem hagyhatom abba,hisz ez az életem.Így aztán idővel fokról.fokra valamennyire megnyugodva elindultam újra a túrákra.Elindultam Gergő nyomába.

Gergő mindig velem van

Fokról-fokra kezdtem vagy inkább tudtam figyelni a jelekre egyre jobban.Lassan kezdett leesni a dolog,hogy tulajdonképpen valóban szinte szó szerint Gergő nyomában járok.Minden túra akarva akaratlanul úgy alakult,hogy vagy olyan helyre mentem ahová Gergővel is terveztük,hogy majd elmegyünk,vagy pedig olyan helyekre tértem vissza ahol vele is jártam.Volt olyan is ahol teljesen ugyanazon az útvonalon mentünk ahol és amerre Gergővel is.Mindig mintha valami láthatatlan erő irányította így a dolgokat.Egy-egy túra tervezésnél mintha odaátról jöttek volna a súgallatok a túraútvonalakat illetően Volt,hogy ezt így csak magán a túrán vettem észre,de olyan is volt,hogy a túra után itthon kaptam észbe,hogy ilyen véletlen nincs,így magától nem alakulhatott... Persze,hogy nem,hiszen erősen benne volt és van Gergő keze a dolgokban a mai napig.Tudja,hogy nyugtat ha ilyen túrákra megyek,amelyeken vagy voltunk,vagy terveztük,hogy megyünk.Számtalan jel jött az azóta eltelt időben.

Következő túrám is egy méterről-méterre ugyanaz az útvonalat követi,amin vele is mentem

A leglátványosabb "top" jelek a következők voltak: Pl. a 2019-es őszi finális túrán a Rácalmási-szigeten.Egyedül voltam és szinte egész túra folyamán éreztem azt,hogy mintha valaki simogatna...persze,hiszen Gergő volt az.Mivel egyedül voltam jobban tudtam ezekre koncentrálni,nem vonta el a figyelmem semmi.Magam alatt is voltam,így aztán a túlvilági simogatás rendkivül kellemes és szeretettel teli volt.Tehát nem lehetett véletlen.Egy másik példa,amikor az első ugymondd "hivatalos emléktúrán" szintén érezni lehetett a jelenlétét.És ekkor jeleket is küldött.A szélcsendben csapkodó ablak egy használaton kivüli istálló épületben,vagy egy élére állított távolról is csillogó 50 forintos pénzérme a mező közepén ahol senki nem jár...ezek sem lehettek véletlenek...Egyszerűen Gergő tudta,hogy most rá koncentrálunk,nem tereli el a figyelmünket semmi,így tud jeleket adni.Természetesen amikor elvonták a figyelmemet a többiek,mert ilyen túrából volt több,akkor Gergő sem tudott jeleket adni,ha megfeszült sem.

Gergő Bátorkő váránál,ide is visszajöttem...

Újabb jelnek véltem amikor a Nagy-Kopaszi túrán egy kicsit eltévedtünk.De ez az eltévedés mentett meg minket az év legnagyobb felhőszakadásától.Tudtam és éreztem ekkor is,hogy Gergő irányított így minket.Ha nem tévedünk el az erdő közepén csap le ránk a kiméletlen vihar.Így viszont egy buszmegállóba behúzodva rendben átvészeltük.Ugye ez sem lehetett véletlen.Hát ezek a legnagyobb jelek odaátról amik a túrákon értek.Aztán persze tucatnyi kisebb is akadt.A túrák 90%-a pedig továbbra is úgy alakul,hogy olyan ahol vele is voltam,vagy pedig ahová vele is készültem.A Gergő nyomábanos cím a blogban így teljesen telitalálatnak bizonyúlt és egy ilyen szignállal kezdődnek a videóim is.

Tehát hiába is ha konkrét kézzel fogható bizonyítékom nincs,olyan erős hittel rendelkezem,hogy biztos vagyok benne,hogy Gergő odaátról is figyeli a túrákat,sőt velem tart,vigyáz rám/ránk és óv.Ez pedig mindig jó érzésekkel tölt el.Szeretet jön át és a szeretet sem szokott véletlenül átjönni...

Holnap pedig újra egy olyan túrára indulok,ahol szinte minden méteren szó szerint Gergő nyomában járok majd!

Ha nem is látom,de érzem hogy velem tart mindig!

A lényeg

 Uttóbi egy-két bejegyzésemben kicsit elkanyarodtunk a túravonaltól,de hát ez nem csak egy túrablog,hanem ugye emlékblog is immár és hát előfordulhat egy-egy kitérő,főleg,hogy a napokban értesültem egy kedves barátom haláláról...Még egy bejegyzés,aztán visszatérünk a túraútvonalakra,annál is inkább mert hétvégén jön a követező túra.Na,de a mai bejegyzésemről.Ugye Gergő elvesztése vezetett be a spirituális világba,napról-napra,fokról-fokra egyre jobban.Noha vannak napok,akár hetek is amikor szünetet tartok,de mindig is érdekelt a téma (már Gergő elvesztése előtt is,csak akkor nem lovagoltam magam bele annyira).Most csak azért szentelek az egész dolognak egy bejegyzést,mert találtam egy írás ami nagyon-nagyon jól elmondja a lényeget.Az egésznek a lényegét.Nem célom,hogy meggyőzzelek ennek az egésznek az igazáról,így neked se legyen célod az,hogy meggyőzz az ellenkezőjéről.Mindenki maradjon a saját hiténél.Köszönöm.Az írás a Tudatos Tudat közösségi oldalán jelent meg amúgy a napokban.

A szívben jég,de talán mégis van remény...

Ha elvesztettél valakit, akit nagyon szerettél, az elmondhatatlanul fájdalmas tud lenni. Idővel megtanulsz együtt élni a hiányával, kénytelen megtanulsz nélküle élni. Idővel sok minden változhat, de az az űr, amit hagyott, s maga a hiánya, amit kelt, sosem szűnik meg teljesen - mindig is egy többé-kevésbé fájó pont marad.

Ez érthető, hiszen amíg testben élünk, addig döntően a testi érzékszerveinkkel tapasztaljuk a világot, s benne mi magunkat is. A földi elménk (melyen keresztül most megnyilvánul a tudatunk a fizikai világban) csak azt látja, ami most van. Belőlünk is, és a világból is. Bármennyire is igyekszünk rá hatni, döntően úgy véli, hogy ez az egy világ létezik, melybe beleszületünk, melyben egyszer élünk, s végül meghalunk, örökre. Hisz nem képes tovább látni, de még kellően értelmezni sem azt, ami az általa ismert világon túl van.

A test érzékszervei erre a világra, ennek a világnak az érzékelésére vannak teremtve, s mivel a földi elménk ezekkel az érzékszervekkel felfogott érzékelésekből dolgozik, ezért nem tud mit kezdeni mindazzal, ami ezen túl van.

Van egy hely,ahol soha semmi nem vész el...

Ahogy írtam fentebb, tehát most mi (a tudatunk) a fizikai elménken keresztül nyilvánulunk meg a testi világban, s mivel az a testi érzékszerveink észleléseivel dolgozik, így ránk is erősen ezzel a világnézettel hat. Egyre csak azt erősítve bennünk, hogy nincs tovább. Hogy annyi a világ és benne mi magunk, amennyit most tapasztalunk belőle.

Ezt felülírhatjuk többé-kevésbé azzal, ha minél inkább megismerjük a spirituális tanításokat, minél inkább megismerjük (amennyire a földi elménkkel képesek vagyunk) azt, amit a túlvilágról tudni lehet. Ezek az ismeretek nagy segítséget nyújthatnak egy szerettünk elvesztése esetén is. De a nem feltétlen alkalmasak arra, hogy a fájdalmat teljes mértékben megszüntessék - s éppen azért nem, mert a földi elménkre bár hathatunk, de teljesen el nem nyomhatjuk azt. Bármennyire is elfogadjuk a túlvilág létezését, a földi elménk mindig ott fog motoszkálni, súgván: csak ennyi az élet.

Ha eljön az időnk ne féljünk belépni...azok fognak várni akiket legjobban szerettünk!

Ez természetes, hiszen a testi életünk alatt nagyon fontos, hogy döntően ide fókuszáljunk, s hogy megfelelően tudjuk érzékelni azt, ami itt van, valamint hogy kellően tudjuk meg- és átélni mindazt, amit most nekünk szükséges. Ezzel azonban az is velejár, hogy amíg testben élünk, sosem fogunk tudni teljesen úgy gondolkodni, mint test nélküli állapotban. Sosem fogunk tudni úgy elengedni egy szerettünket, és sosem fogunk tudni a hiányára úgy tekinteni, mint test nélküli állapotban, s mint ahogy az eltávozott szerettünk képes már tekinti minderre.

Ezt el kell tehát fogadjuk.

Ugyanakkor nagyon-nagyon fontos, hogy ahogy tőlünk telik, minél inkább elfogadjuk a túlvilág létezését, minél inkább úgy éljük az életünket, hogy tudjuk, az elválás sosem véletlen, sosem értelmetlen, s ami a legfontosabb, sosem végleges. Mert bár a fájdalmat ez sem tudja teljesen megszüntetni, de sokat segíthet, hiszen egy teljesen más nézőpontot ad. Bármennyire is fáj valakinek a hiánya, sose felejtsük el, hogy újra találkozunk vele. Sose felejtsük el, hogy amit most tapasztalunk a világból, az csupán a földi elménk illúziója, mely most ugyan uralja a világnézetünket, de csak addig, míg testben élünk. Sose felejtsük el, hogy amit most látunk a világból, s magunkból, az a teljes kép csupán egy apró részlete. Hogy van egy világmindenség ezen a világon túl, s hogy van egy létezés ezen az életen túl, ahol mindannyian összeérünk és összetartozunk. S ahol mindenkivel újra együtt leszünk majd, akikhez kölcsönösen, szeretettel kapcsolódtunk.

forrás:Mendek Tamás - Tudatos tudat

A búcsú sosem végleges - ebben hiszek...!

Két éve Gergő nyomában

 Pontosan két évvel ezelőtt ébredtem életem legborzalmasabb napjára...amikor is a mindig vidám,csupaszív fiamat reggel halva találtam meg...Alapjaimban inogtam meg és nem sokon múlt,hogy belerokkanjak ebbe a tragédiába.Ma sem tudom,hogyan éltem túl azt a napot és az azt követőeket és a következő heteket.Semmi nem jelezte előre,hogy ekkora sorscsapás fog érni,hacsak az nem,hogy ezt megelőzően már napok óta rossz előérzetem volt...Elemi erővel rám sújtó isteni bűntetésként fogtam fel eleinte a dolgot,hogy minden valaha vélt bűnömért így fizettem meg.Aztán agyalgattam később rajta,dehát nem kővettem el én soha semmi olyan kaliberű bűnt,amiért így kellene fizetnem..Így lassan-lassan kezdtem csak észhez térni ebből a gondolatból,hogy ez az egész nem Isten bűntetése volt.Jóval később értettem csak meg a dolgokat,hogy mi miért is van,miért történnek úgy a dolgok ahogy.

Amikor még,minden szép volt...

Kevés dolog van,amit nem írtam még meg ezekről az időkről.A kimondhatatlan fájdalmamat ekkoriban sok ember igyekezett valami módon enyhíteni.Mondhatni ekkor volt az,hogy kellemesen csalódtam az emberekben.Persze a barátok mellszélességgel odaálltak mellém.Tulajdonképpen Gergő távozásának első percétől éreztem azt,hogy ő még ott van velem holtában is.Egy kedves médiumi képeségekkel megáldott ismerösöm írt is rám,egy-két napra a tragédia után,hogy Gergő még itt van velem és elmagyarázta hogyan tudok némi kommunikációt létrehozni a túlvilággal.Ez münködött úgy ahogy és ez volt az első lépése annak,hogy spirituális utakra lépjek.Addig is érdekelt persze a dolog,de ezután szinte ez töltötte be a mindennapjaimat.Ez a dolog volt a legnagyobb segítségemre abban,hogy megtanuljak együtt élni a soha el nem múló fájdalommal.

Mindent megírtam már,mindenről részletesen beszámoltam,nem kívánok most nagyon a részletekbe belemenni.Mikor próbálkoztam Gergő újraélesztésével,egy gondolat járt az agyamba: az,hogy nem lesz több túránk.Nem tudom miért,de ez a gondolat szállt belém akkor.Aztán miután Gergő távozott és elvitték a holtestét,újabb gondolat szállt meg: egyre csak azt hallottam a fejemben,hogy: "apu nem hagyhatod abba,apu ne hagyd abba..." Ugye akkor én úgy gondoltam,ezzel mindennek vége,a túrázásoknak is.Nem lesz több túra,nem folytatódik tovább a blog sem.Erre érkezett amolyan válaszként az előbb említett gondolat,ami természetesen Gergőtől jött.És bár még vonakodtam,hogy innen bizony nincs számomra tovább,ebből a gödörből már nem jövök ki,bizony valahol mélyen már éreztem,hogy nem fogom abba hagyni.Elindulok Gergő nyomába...

Ma már tudom:Gergő az utolsó éjszakán zöld rétről álmodott...talán éppen erről a mecseki rétről...ahol jártunk is...

Rendkivül nehezek voltak az első túrák.Gergő távozását követő 5-6 túrán amolyan élő halott voltam.Nem leírható volt az a fájdalom amit akkor éreztem,hogy nem lehet itt velem örök túratársam.De mentem,mert ezt kellett tennem,mert még mindig ez volt a legjobb amit tehettem és mert tudtam Gergő is ezt akarja.Aztán hála a spirituális fejlődéseimnek egyre jobban fogtam a túlvilág jeleit,üzeneteit.Ekkoriban vált bizonyossá,hogy Gergő valóban azt akarja,hogy folytassam,hogy ne hagyjam abba.Túrázzak mert ez az életem,mennem kell és akit lehet tanítani arra,amire Gergő tanított engem: hogy minden kis dologban meglássuk a szépet,hogy akkor is lássuk azt ami szép,amikor az nem tündökől,amikor az nem fénylik,nem csillog,amikor borús sötétség próbálja eltakarni előlünk a napot...

Gergő nyomában járok

Valahogy úgy alakul akarva akaratlanul is (persze leginkább akarva),hogy valóban Gergő nyomában járok rendre.Valahogy minden túra kötődik hozzá.Mintha ő súgalná,hogy menjünk,mit nézzünk meg és ezekben rendre nem is kellett csalódnom,hiszen mindig nagyszerű helyekre jutunk el újra és újra... Sok olyan helyre visszajutok,ahol ketten éltük át a csodákat és sok olyan helyre megyek amelyekre terveztük,hogy majd elmegyünk.Véletlenek ugye pedig nincsenek... Tudom,hogy Gergő vezet én pedig a nyomában járok.Hiszen olyan túra is volt ahol szó szerint éreztem a jelenlétét.

Ez volt az utolsó közös képünk

Mivel minden levan írva a blogban,így nem térnék ki továbbra sem semmire külön,elég az hozzá,hogy ma már tudom,hogy Gergő lelke velem van és elkisér az utamon majd végig.Na nem azért mert önző vagyok és nem tudom elengedni őt,hanem mert ő is itt akar lenni.Szeretetünk nem csak evilági,hanem túlmutat a csillagokon és az életeken át.

Ma van két éve,hogy Gergő elhunyt.Búcsúnk csak átmenetei,sőt igazából nincs is szükség a búcsúra,csupán ő most egy olyan világban tartozkódik,ami legtöbbünk számára még láthatatlan.Ám továbbra is haladok és fejlesztem magam,hogy egyre több és több jelet fogjak odaátról.Ami ebből az életből maradt azt pedig az,hogy próbálom olyasmivel eltölteni amiben kedvem lelem,ez persze nem sikerülhet mindig,de ezek legfontosabb eleme maga a túrázás.

Gergő nyomában járok.Ez pedig az ő blogja.Mondhatni ő az admin én csak a moderátor vagyok.

Mosoly odaátról...

.Sokat gondolkodtam,hogy megszülessen-e ez a bejegyzés,számos érv szólt ellene és számos mellette.Ami legfőképp ellene szólt talán,az az,hogy ez mégiscsak egy túrablog,hogy jönnek ide ilyesfajta bejegyzések,meg aztán alighanem e sorok elolvasása után sokan örültnek is tarthatnak majd...Ami meg mellette szólt fő érvként az,hogy a blog már kinőtte a csupán túrablog jellegét,hiszen ez egyben Gergő emlékblogja is.Lehet vannak akik szerint ez az egész,így nem jó,de én úgy érzem ezzel (is) méltó emléket állítok a fiamnak,hiszen túrázni szeretett a legeslegjobban.Ötvözve a két dolgot,én úgy gondolom kihoztam ebből amit lehetett.Aztán meg kell egy hely ami megörökiti az élményeim és az itt leírtak is azok!Kell,nehogy egyszer véletlen elfelejtsek mindent,halálom után meg már oly mindegy mi lesz vele.Szóval karácsony van e sorok írásakor és mivel is emlékezhetnék legjobban Gergőre mint ezzel a tündérmesével,ami igazából nem is mese,hanem a valóság!

Hol is van a Mennyország...?

Gergő elvesztése vezetett bele egy olyan világba amely nem kicsit segített elviselni az elviselhetetlent.Belecsöppentem a spirituális dolgokba,szinte napról napra egyre jobban és jobban.Ma már tudom ez is a sorsutam része volt.Odáig fejlödött a dolog,hogy ma már tudok kommunikálni az elhunyt szeretteink lelkével.Gondolom ez sokak számára megmosolyogtató,nem is célom,hogy megyőzzelek,mindenki azt hisz amit akar.Előbb-utóbb ugyis mindenki rájön majd mindenre.Azt,hogy mi módon nem részletezném,erre mindenkinek saját magának kell rájönnie,de két dolgot elárulok.Az első az,hogy hit nélkül nem fog menni -és itt most nem istenben kell feltétlenül hinned - .Erölködhetsz bárhogy,ha nem hiszel benne nem fog menni.A másik dolog az,hogyha már van hited hozzá és fogékony vagy rá,a dolog sokkal egyszerűbb mint bárki gondolná.Írhatnak bármit,mutathatnak bármit tömeg eszközök-oldalak,a dolog nem olyan bonyolúlt...

A kommunikáció alatt meg ne beszélgetést tessék érteni,legalábbis nem úgy mint ahogy mi emberek ebben a világban beszélgetünk.

Mosoly odaátról

Szóval eljutottam odáig,hogy ma már tudok Gergő lelkével kommunikálni,így a mérhetetlen fájdalmamon valamelyest sikerült enyhiteni,persze megszüntetni nem lehet.Nagyon nagyon sokmindent megtudtam "odaátról",milyen az a világ,hogy épül fel ez az egész.Persze ehhez ez a fajta kommunikáció nem adhatott teljes képet és nem is adhat semmi.Az egészet akkor fogjuk megérteni ha eljön majd a mi időnk is.Azért a net világában utána lehet nézni sokmindennek.Vannak erre szakosodott oldalak,amelyek nem  a tömegcucc színvonalát gazdagitják,hanem próbálják a dolgokat megfelelöen lekommunikálni..Érdemes ezeket megkeresni és belepillázni.Szóval a mai történetem azt meséli el mi történt Gergővel miután elkelett mennie...hogyan találtunk újra egymásra úgy,hogy már nem ugyanazon a világ lakói vagyunk.Az alábbiakat tőle tudom,

Már jártunk a Mennyországban többször is...

Gergő a 18-as év decemeberének 11-ik napjának hajnalán távozott.Öt óra tájban jött a rosszulét rá és 5.19h-kor elment... Természetesen még itt próbált segítséget kérni,de oly módon szenvedhetett szegény,hogy nem ért át a másik szobába,hogy szólni tudjon.Még felkellt,de lerogyott a szőnyegre,háta az ágynak támaszkodva,így ülő helyzetben ment el...Így találtam rá reggel.Félálmomba mintha hallottam volna valami levegő utáni kapkodást,de nem keltem fel rá...örök lelkiismeret furdalást okozva magamnak...Később Gergő lelkével kommunikálva értésemre adta,hogyha felkelek is,segíteni már nem tudtam volna...Ez persze engem nem ment fel,örökre ott marad bennem,mivan ha felkelek rá...hátha még sikerül újraéleszteni,időben jön a mentő stb....Gergő folyamatosan nyugtatott,hogy ez nem az én hibám...Leszületésünk elött lefixálódik halálunk pontos időpontja és ha fene fenét eszik is akkor bekövetkezik.Neki ez volt az az időpont és ezért nem tudtam volna már segíteni semmivel...

A lélek a testből pár röpke perc alatt távozott azon a csatornán amely összeköti az itteni világot az ottanival,ami ugye a klinikai halálból visszatérőknek az alagút érzést okozza.

Gergő a szobában találta magát ahol volt,nem értette,hogy az előbb még rosszul volt,most miért van jól?Ám öröme másodpercekig tarthatott,hiszen meglátta saját testét a földön ülve az ágynak támaszkodva...Pánikba esett,átjött a másik szobába (átlibbent? erről nem kaptam infót - maradjunk abban,hogy átjött).Próbált természetesen felkelteni ijedtségében,de ugye ezt már nem hallhattam...Viszont álmodtam,borzalmasat...álmomban a bátyám felesége halt meg...tehát a tudatom valahol érzékelte mégiscsak a dolgot...Ugye az ember a saját gyereke halálát nem tudja megálmodni!!!Így jelzett a tudat....

De felkelni akkor nem keltem fel,Gergő pedig teljes pánikban volt...szerencsére érkezett a segítség.Nagyjából 15 percre a halál beállta után megérkezett Gergőhöz a szellemi segítőnk aki úgy tünik közös,tehát az ő segítője az enyém is,aki mellesleg ebben az életemben egy igen közeli hozzámtartozóm volt.Ő segített Gergőnek akinél ennek köszönhetően elmúlt a pánik.A segítő beszámolt neki mi történt,de Gergő tudatának az egésze is kezdett visszatérni.A segitő sokmindent elmagyarázott neki.Maradtak addig a lakásban míg Gergő testét el nem vitték...

Elmenőben,de búcsúnk csak átmeneti...

Ezután a szellemi segítőnk ugymondd "körbevitte" Gergőt,megmutatott neki mindent,a fényt is,közben végig nyugtatta őt aki nagy nehezen meg is tudott nyugodni végül.Ám bánkodott,bántotta,hogy búcsú nélkül kellett itthagynia minket.A szellemi segítő rendkivül segitőkész volt és persze tele volt szeretettel is!Igy megállapodtak abban,hogy Gergő itt maradhat a köztes térben egészen az utolsó napig amikor is utoljára fog számára megnyilni a fény kapuja.Így Gergő lelke a következő hat hétben végig velem/velünk volt!Próbált megnyilvánulni,próbált kapcsolatba lépni velem/velünk.Próbálkozott sokmindennel,de tartott attól is,hogy megijednénk.....Pl.elöször egy gyerekkori barátnőmhöz fordult segítségért,aki ilyen lélektréner féle lehetett.Ő fel is keresett,közölte velem Gergő lelke még itt van.Eddig is,de főleg ezután kezdtem teljesen hinni a dologban.A lélektréner mondta,hogy próbál megnyilvánulni,közölni valamit csak nem tud.Ezután elmagyarázta,hogy egy gyertya segítségével tudok vele kommunikálni.Ez volt tehát az első lépés.A gyertya segítségével úgy ahogy a lélektrének tanitott úgy éreztem egy minimális kommunikáció végre elindulhatott köztünk.Később Gergő lelkével már jobban kommunikálva megerősitett benne,hogy akkor ott a gyertyánál is ő válaszolt mindig!

Gergőt rendre éreztük,hiszen sokszor jött az a bizonyos simogató érzés...mintha valaki simogatna,ölelne háturól...ez mindig megnyugtatott és kellemes érzésekkel töltött el.Volt olyan is amikor határozottan gyengéd puszit éreztem az arcomon és olyan is amikor az ágyban fekve mintha valaki átölelt volna....Természetesen Gergő adta a tudtunkra szeretetét.Ott volt a neki rendezett emléktúrán is,ott is jöttek a jelzések odaátról és természetesen ott volt a temetésén is,mint minden lélek aki távozik ebből a világból.Ha lehet ilyent mondani magával a temetéssel megvolt elégedve,de ennek az egésznek odaát kevesebb jelentőséget tulajdonitanak mint mi itten.

Ott volt aztán velem az Ismerős Arcok koncerten is ahová terveztük,hogy majd elmegyünk...ott volt Cegléden is a Csondor Kata bulin ahová szintén elakartunk közösen menni.Mindenhol éreztem a simogató érzést

Azonban én ugye erős tudatlanságomban akkor,nagyon féltettem.Féltem,hogy lekési a kaput és nem tud majd átkelni.Akkor nem tudtam,hogy ő már előre lebeszélt engedéllyel tartózkodik a köztes térben.Többször kértem kelljen át,legyen biztonságban,rendre nem fogadott szót..de mondom nem tudhattam,hogy igazából odaát már minden rendben folyik.

Aki elmegy,ugye hazatér?

Közben Gergő továbbra is kereste a módját,hogyan tudnánk a gyertya kommunikációnál is jobban kapcsolatba lépni!Bevonta a dologba volt exemet is,aki szintén jártas némileg a spirituális dolgokban és aki nem véletlenül került képbe...!De eljött az utolsó nap amikor már Gergőnek mindenképpen átkellett kelnie...az utolsó este a gyertyánál az édesanyjával együtt nyomatékosan kértük kelljen át,a szeretetünk elkiséri majd...Könnyek között búcsúztunk,mert úgy tudtuk akkor,hogy a fényből nincs visszatérés.Ám tévedtünk!

Nem tudhattuk biztosra,hogy Gergő átkelt-e akkor (ma már tudom - igen,átkelt!),csak reménykedtünk benne.Gergőt a kapuban ahogy az a közhihedelemben is benne van,volt szerettei és hozzátartozói fogadták,nem volt tehát egyedül.Ám kimondhatatlanul erős szeretet érzete nem hagyta nyugodni,miután odaát kellően "berendezkedett" tovább kereste a lehetőségeket egy kapcsolatfelvételre.Ezért is került elöször képbe a volt exem Julcsi,aki szintén vette a túlvilág jelzéseit és amiben tudott segített.Aki mellesleg több korábbi életünk fontos szereplője volt,,,,!Vele sikerült is megfejteni Gergő egy nem mindennapi üzenetét,amelynek a kulcsa a Tündérsziklához vezetett.Elképesztő leleményességgel találtam magam szembe (akkor erről írtam is,keresd a Spirituális utakon c. bejegyzésem) bár akkor még sokmindent nem értettem.Az üzenete lényege az volt,hogy sajnálja Gergő,hogy elkellett mennie búcsú nélkül,látja,hogy megszakad a szívem,de próbáljam megőrizni mindent ami szép volt a mosolyát a szeretetét,de ő már egy másik világ lakója.
Így Gergő kivánságának megfelelöen próbáltam elengedni őt,persze megőrizve a szívemben...
Ám ő nem hagyta annyiban a dolgot.
Továbbra is mindent megtett egy kapcsolatfelvételért!

Mi nem válunk el soha,csak te előre mentél...

Gergő "napjai" eközben odaát a pihenéssel teltek.Hagyták kiheverni a sok dolgot a megrázkodtatásokat,miközben neki teljes tudata fokozatosan visszatért immár és beleolvadhatott a leszületett lelke a fentmaradottba.Ugye aki nem tudná - a lelkünknek csupán egy kis része születik le,majd halálunk után visszaolvad a fentmaradottba, gazdagítva ennek az életnek az élményeivel (aki nem hiszi olvasgasson utána).Az élet,az élmények a szeretet amit itthagyott azonban nem hagyta nyugodni.Így a magasabb szellemi erők hozzájárulásával tovább kereshette a kapcsolatfelvétel lehetőségét és visszatérhetett a fényből!Persze én ebből akkor szinte semmit nem tudhattam,nem tudtam,hogy Gergő lelke ismét a közelemben van,az ez időtájt megesett túrákon nem is éreztem őt,de nyugodt voltam,úgy gondoltam átkellt a fénybe és biztonságban van.

Ám egy jelzés érkezett odaátról amit rögtön megértettem.
Az egyik kamionos a munkahelyen,akivel jó viszonyban voltunk és aki ott volt Gergő temetésén is,szólt...
Nevezetesen ott volt egy szeánszon egy médiumnál,mert a tél folyamán négy(!) ismeröse is meghalt....ennek az okait kutattta (a négyből az egyik Gergő volt).Mondta nekem,hogy ott volt mind a négy lélek a szeánszon,kettővel "beszélt" a másik kettő csak figyelt....Gergő lelke is,aki nem szólt közbe,csak figyelt.Ez számomra jelzés értékű volt,megszereztem a médium elérhetőségét és megbeszéltem vele egy időpontot amikor fogadott.Amikor ezt az egészet így megtudtam elképesztő simogatást éreztem a hátamon...mintha Gergő örült volna,hogy fogom a jeleket...

A szeánsz maga felemás érzésekkel töltött el,egyrészt elhangzottak olyanok amik valóban Gergő jelenlétét támasztották alá,de legalább ugyanennyi színéskedést is véltem felfedezni a médiumtól.Nem tudtam eldönteni igaz-e ez vagy sem.Később Gergő lelkével kommunikálva értésemre adta,hogy valóban jelen volt a szeánszon,de a médium nem tudta hűen átadni azt amit akart,mondhatni nem jól "fordított".

Mindenesetre ettől a ponttól újra éreztem Gergő simogatását a hátamon,éreztem jelenlétét a túrákon.Ekkor nem tudtam eldönteni valóban átkelt-e és ez nyugtalanitott.

Angyal mellettem...

Gergőt eközben odaát "munkára fogták" ami emberek segitését jelentette neki.Éreztem közben,hogy mindenáron azt akarja,hogy kapcsolatba lépjünk...természetesen lelkének azon része vált újra le amelyikkel ebben az életben voltunk együtt.Igen éreztem,így elkezdtem ezerrel kutatni keresni a lehetőségeket a módokat hogyan lehetséges egy esetleges kapcsolat felvétel ugymondd külsö segítség,médiumok nélkül.Végig ott volt előttem a megoldás,amelyre csak Gergő elhunyta után jó félévvel jöttem rá.Eleinte kételkedve is fogadtam még én is,aki hisz az ilyesmikben.De mivel éppen csak a szememet nem szúrta ki a dolog,egy nap gondoltam egyet és kipróbáltam.Legnagyobb meglepetésemre münködött a dolog.Persze számos próbálkozás,számos csellel,kérdéssel igyekeztem meggyőzödni róla,hogy mindez igaz lehet,de végül minden,de minden abban erősített meg,hogy igen,valóban Gergő lelkével kommunikálok!

Így egy pont után már rendületlenül hittem benne.Ezekután számos hasznos és érdekes információt kaptam tőle,ekkor tudtam meg a fentebb leírtakat is.Elképesztő szeretet jött át odaátról...sokkal nagyobb amit valaha is itt a földön eltudtam volna képzelni!Ez is azt bizonyitotta,hogy igen,valóban vele kommunikálok.Óriási segítségemre volt a dolog a mély depiből való kilépésből... Gergő kimodhatatlanul szeretett még odaátról is és mindent megtett érte,hogy kapcsolatban legyünk.Erőfeszitését siker koronázta!

Ha nem is mindennapossá,de heti 1-2 alkalommá vált a kommunikáció közöttünk,elképesztő vigasztalás és szeretet jött át odaátról...na és persze rengeteg hasznos infórmáció az ottani dolgokról,hogy a többi hozzátartozommal mi lett,hogy vannak,stb..Később pedig az is megerősítésre került,hogy Gergő valóban átkellt a szellemvilág kapuján.

Bármilyen világot is jársz be,a szeretetem mindig elkisér édes drága kisfiam!

Léptem nyomon azt hallom,olvasom,látom,hogy elkell engednünk elhunyt hozzátartozóinkat.Erről kommunikálva Gergő lelkével,aztmondta ez nem így van,nem kell elengednünk,mert ők továbbra is velünk vannak,figyelnek,óvnak minket,ha tudnak segítenek.Ez tehát a lényege ennek a tündérmesének.Tudom sokan megmosolyogják,erre azt tudom ismét mondani nem célom,hogy meggyőzellek.Mindenki mindent ilyen vagy olyan formában megfog tapasztalni.Természetesen továbbra is él a kapcsolat.Félreértések elkerülése végett leírom,nem láttam még Gergő szellemét/lelkét és nem is hallom.Egy másmilyen módszer segít a kapcsolattartásban amelyről többet nem mondhatok.Ám ha kellöen fejlödik majd tovább az én lelkem sor kerülhet majd egy 100%-os bizonyosságot adó dologra is a jövőben,hogy valóban Gergő az akivel kommunikálok.
Bár én már tudom ezt most is.

Gergő eközben odaát,már túl van azon a bizonyos élet visszanézésen,ami nagyjából a halál után egy évvel kerül sorra.Aztán úgy fest nagyjából tíz földi évet kell most odaát tölteni a legközelebbi leszületésig.Vagyis hát ugye a lelkének csak egy kis darabja születik majd le újra.Mostani tudásommal/tudásunkkal minden esély megvan arra,hogy következő életünkben is együtt leszünk.Addig is itt van velem amikor csak lehet,eljön minden túrára és a mecsekre is...természetesen neki is vannak dolgai-feladatai,de aki nem tudná azoknak leírom a lélek olyan fura szerzet,hogy tud egyszerre több helyen is lenni,több dologra is figyelni......

Odaátról minden szeánszon elöször egy mosolyt szok küldeni...

Figyelem!Lehet véleményed,az sem baj ha lehülyézel,ha örültnek tartasz.
Egy valamihez viszont most nem járulok hozzá: ennek a bejegyzésnek a megosztását nem engedélyezem senki számára!Köszönöm a megértést!

"Igazából senki sem hal meg. Érdekel, miért?
Ezentúl is ott élsz mindenkiben, aki valaha is ismert téged,
akire hatottál, nem számít, mennyire. (...)
Beszélnek majd rólad, sosem felejtenek el,mert sosem mész
el... sosem fogsz meghalni;ugyanis szerettek és szerettél..."

Feléleszteni a bakancslistát

Túrázásaink történetében Gergővel mindig volt egy az adott évre szóló bakancslista.Ezt már rendre az elöző évben tervezgettük,vázoltuk,hova kellene elmenni,mit kéne megnézni a következő évben.Ezt mindig karácsony környékén fixáltuk le,majd az adott évben e szerint a bakancslista terv szerint jártunk el túrázni.Persze apróbb változások elő fordultak menetközben is,de maga a váz a fő terv mindig adott volt.Az év egyik fénypontja volt a bakancslistát elkészíteni,lefixálni.

Mert kell egy bakancslista...

Az idei évre is volt egy bakancslista tervünk Gergővel amit aztán lefixálni már nem sikerült.Gergő karácsony előtt elhunyt én pedig végtelen nagy fájdalmam közepette úgy döntöttem,hogy a bakancslistát véglegesen megszüntetem.Gergő nélkül az egésznek nem láttam értelmét.Az élet ment tovább engem a túrázás tudott úgy ahogy kikapcsolni és a fájdalmamat némileg csökkenteni.Úgy gondoltam spontán,hirtelen ötlettől vezérelve jönnek majd a túrák,amit éppen kigondolok,kigondolunk.Ám ez csak félig-meddig alakult így...

Szinte akaratomon kivül,vagy tán Gergő túlvilági akaratát érvényesítve azon kaptam magam,hogy bizony a túrákat most is jó előre eltervezem.Ha egy teljes évre nem is,de hetekre előre mindenképp.Nem lehetett az egészet csak úgy eldobni,megszüntetni ahogy azt én előzetesen képzeltem,hiszen ez az életem részét képezte,mégpedig a kellemesebb részét...

Egy a megvalósult bakancslista tervekből - Gergő a Baglyas-hegy csúcsán

A minap döbbentem erre az egészre rá...és mivel mint már azt többször is írtam,tudok végre valamelyest a túlvilággal kommunikálni,legalábbis Gergő lelkével mindenképp.Talán ez most is sokak számára megmosolyogtató,esetleg ők kattíntsanak erre a helyre,azt ki-ki döntse el saját maga,hogy ez hülyeség vagy van-e benne igazság.Ezt a kedves olvasóra bízom.Én már tudom amit tudok,mégha nem is 100%-ban ezt a módszert alkalmazom.

Szóval Gergő lelkével egyeztetve,megígérte,hogy segít összeállítani egy új bakancslisát.Mégpedig a 2020-ast.Így a régi szép időket idézve közösen fogjuk ezt megtenni.Persze sokmindent figyelembe kell vennem,vennünk.

A túra az égig ér...

Elöször is azt,hogy fizikai valójában Gergő már nem tud velem lenni és akik esetleg elkísérnek nem bírják úgy a túrákat mint mi Gergővel.Nem tudok olyan fokú túrákat bevállalni mint azt vele tettem.Így úgy kell összeállítanom a listát,hogy azok mások álltal is könnyen teljesíthető túrák legyenek.Így például egy esetleges visszatérést a Salabasina-árokba aligha tudok betervezni velük... Aztán szeretném azt is,hogy lehetőség szerint olyan túrákat megvalósítani amiket Gergővel is tervben volt,hogy megcsináljuk.Ebben mondjuk eleve jó vagyok már idén is,hisz voltak olyan túráim amik Gergőhöz voltak köthetők (pl. a legutóbbi Nagy-Kopasz,vagy a Bazsarózsás túra,a pázmándi sziklák és ilyen lesz a soron következő Sas-hegyi túra is).Így tehát a dolog adott végül is.

Remélem lesz aki velem tart ezután is,de ha mégsem Gergő velem lesz mindig!

Karácsonyig így kigondolom a jövő évi lehetőségeket és akkor ahogy szoktuk véglegesítjük azokat... Változás úgy tervezem most,annyi lesz csupán,hogy nem lesznek hónapokra lebontva a túrák.El lesz tervezve 10-12 túra és ahogy és azt amelyiket tudom-tudjuk megvalósítjuk.Ha úgy alakul ,hogyha egyedül is megyek,nem leszek egyedül hiszen Gergő ott lesz velem mindig.Ezt már biztosra tudom (ahogy lényegében eddig is tudtam).

Nem örültem meg mielőtt bárki azthiszi,de a sem érdekel ha azt hiszik,hogy igen.

Csupán csak szeretem a fiamat,szeretem a túrákat és mindent megtettem az elmúlt hónapokban azért,hogy legalább ezt a szintet elérjem...

Mivel tombol a nyár a túrákban ahogy az elöző években némi szünet van,de persze azért akadnak és hamarosan jön a nyári szabadság is,amikor majd újra útrakelek.

Felélesztem a bakancslistát!