Haldokló házikó

Az elmúlt hétvégén jártunk a Mecsekben ahol is érintettük azt a helyet amely számomra a túrázás mekkája: a Nyárádi kunyhót.Itt szoktattak rá a túrázásra,itt vittek bele a jóba,hogy aztán évtizedeken keresztül eljöjjek ide minden évben legalább egy,de lehetőség szerint több túrára is.A kunyhó volt mecseki túrázásaink főhadiszállása,számtalan túra innen indult ki,vagy ide érkezett,vagy pedig érintette azt.Arról,hogy milyen szerepet játszik a kunyhó az életemben,már esett szó ebben a blogban,de ha nem láttad,vagy esetleg érdekel ezen a helyen olvashatsz róla.Sajnos Sándor halála nagyban befolyásolta azt,hogy útjaink aztán nem nagyon keresztezték egymást a kis kunyhóval.Bár 2009-ben egy évvel Sándor távozása után még eljöttem ide,de aztán legközelebb csak 2017-ben Gergővel érintettük ezt a számomra kedves helyet.Újabb sorscsapás súlytott:Gergő is elment,félő volt,hogy soha többé nem jövök el a házikóhoz...de valami láthatatlan erő ide vezetett újra...Talán azért,hogy utoljára lássam...mert amit láttam az nem sok jót ígér a jövőt illetően.

Számomra a legkedvesebb hely a világon

Most is öröm volt megélni azt a pillanatot amikor elöször feltűnt a házikó,ez mindig jó érzéssel töltött el,minden túrán.Ám az öröm nem tartott sokáig.Közelebb érve láttam,hogy a kunyhó még a két évvel ezelőtti (amikor is itt jártam Gergővel) állapotához képest is sokat romlott...közelebb menve hozzá a helyzet pedig még tragikusabb volt...

A Nyárádi kunyhó nem volt más mint egy erdei kulcsosház a Kelet-Mecsek egyik legszebb helyén,a hegység aprófalvai felett a hegyen tán olyan 330 méteres magasságban.Nagybátyám (Sándor) volt annak a természetjáró szakosztálynak,vagy egyesületnek (nevezzük bárhogy) az elnöke akikhez a kunyhó tartozott,mondhatni hát,hogy az ő felelőssége volt annak megfelelő állapotban tartása.Azon időszak alatt amikor nagybátyám volt az elnök nem is volt gond vele soha.Megfelelő állapotban volt mindig,nem volt vele az égvilágon semmilyen gond sem.

Visszatérés ezernyi édes emlék után - ám az örömbe üröm is vegyül

Sokszor voltam itt,sokat aludtam itt.Szerencsére volt olyan is,hogy Gergővel is eljuthattam ide és ő is nyaralt itt kicsit.Sándor halála után a kunyhó is kezdett a pusztulás útjára lépni,mégha lassan is,de állaga folyamatosan napról-napra romlott.Bár 2010-17 között csak képeken láttam,ez is elég volt ahhoz,hogy lássam a házikó haldoklik...Elöször a terasz átalakitása tűnt fel,mert nem ilyen volt.Sokkal jobb volt...aztán a repedések,a vakolat hullása...mind-mind feltűnt a képeken.Mint írtam,nyolc év után sikerült visszatérni.Már akkor is megdöbbentett milyen állapotban van a szeretett kunyhó,de ha visszagondolok rá,még mindig sokkal jobb volt annál mint amit a minap láttam...még voltak benne ágyak,még üzemelt,még kilehetett bérelni.Gondoltam majd csak akad valaki aki rendbehozza,vagy valakik,a szakosztály,az egyesület,önkormányzat stb...de nem akadt senki.

A terasz nyomaiban sem emlékeztetett régi önmagára...

E sorok írásakor hat napja,hogy ott jártam.A helyzet kétségbeejtően lehangoló volt.A terasz a falak tragikus állapotban voltak.Benézve az ablakon pedig azon az egy ágyon kivül ami külön volt az emeletes ágyaktól nem volt benn semmi.Hova tűnhettek az emeletes ágyak,a szekrény,az asztal,a konyhabútorok,az tűzhely,az evőeszközök?Hova lettek?Csak a külsö vakolaton futkározó megszaporodott gyikok szaladgáltak itt.Minden más nem volt a helyén...Körbemenve a házikó körül pedig tízcentis repedések is szembeköszöntek...a konyhaablak pedig nyitva volt,benézve is lehangoló volt a látvány:

Lehangoló a látvány a konyhaablakon betekintve...

Aztán szíven ütött a felismerés....a bútorkat,meg mindent azért vittek el,azért üritették ki a kunyhót mert az életveszélyes és alighanem bármikor összedölhet... Minden idők legtragikusabb egy éve után ez már azthiszem cseppet sem lepett meg...
A házikó végnapjait éli.Elmegy majd a legnagyobbak Sándor és Gergő után,elmegy mert ez az ő szentélyük,hozzájuk tartozik.Semmi keresnivalója már ezen a rút világon.Elmegy ő is odaátra,hiszen odaát is kell egy főhadiszállás,mi sem természetesebb,hogy erre a legméltóbb hely áll majd rendelkezésükre....ha így lesz nem fog fájni,hogyha majd összedől...hiszen majd megyek én is hozzájuk és együtt leszünk majd az örökkévalóságban...

Azért remélem találkozunk még....

Mert a kunyhó örök.Örökkévaló ahogy a legnagyobbak is:Gergő és Sándor is.Örökkévaló mert örökre itt maradtak a szívemben mert ők a legeslegnagyobbak,a legnagyobb túrakirályok és a legjobb emberek akik valaha is éltek.A kunyhó pedig a létező legeslegjobb hely a világon.Nem fog elveszni mert örökkévaló,ahogyan Sándor és Gergő sem vész el soha.... Mert a jó nem vész el soha!Persze félek attól,hogyha majd legközelebb erre tévedek a kunyhó már nem lesz sehol,mert összedőlt... de tudni fogom,hogy odaát újra felépült és csak a legnagyobbak főhadiszállása lett égi túrájukhoz!

Feléleszteni a bakancslistát

Túrázásaink történetében Gergővel mindig volt egy az adott évre szóló bakancslista.Ezt már rendre az elöző évben tervezgettük,vázoltuk,hova kellene elmenni,mit kéne megnézni a következő évben.Ezt mindig karácsony környékén fixáltuk le,majd az adott évben e szerint a bakancslista terv szerint jártunk el túrázni.Persze apróbb változások elő fordultak menetközben is,de maga a váz a fő terv mindig adott volt.Az év egyik fénypontja volt a bakancslistát elkészíteni,lefixálni.

Mert kell egy bakancslista...

Az idei évre is volt egy bakancslista tervünk Gergővel amit aztán lefixálni már nem sikerült.Gergő karácsony előtt elhunyt én pedig végtelen nagy fájdalmam közepette úgy döntöttem,hogy a bakancslistát véglegesen megszüntetem.Gergő nélkül az egésznek nem láttam értelmét.Az élet ment tovább engem a túrázás tudott úgy ahogy kikapcsolni és a fájdalmamat némileg csökkenteni.Úgy gondoltam spontán,hirtelen ötlettől vezérelve jönnek majd a túrák,amit éppen kigondolok,kigondolunk.Ám ez csak félig-meddig alakult így...

Szinte akaratomon kivül,vagy tán Gergő túlvilági akaratát érvényesítve azon kaptam magam,hogy bizony a túrákat most is jó előre eltervezem.Ha egy teljes évre nem is,de hetekre előre mindenképp.Nem lehetett az egészet csak úgy eldobni,megszüntetni ahogy azt én előzetesen képzeltem,hiszen ez az életem részét képezte,mégpedig a kellemesebb részét...

Egy a megvalósult bakancslista tervekből - Gergő a Baglyas-hegy csúcsán

A minap döbbentem erre az egészre rá...és mivel mint már azt többször is írtam,tudok végre valamelyest a túlvilággal kommunikálni,legalábbis Gergő lelkével mindenképp.Talán ez most is sokak számára megmosolyogtató,esetleg ők kattíntsanak erre a helyre,azt ki-ki döntse el saját maga,hogy ez hülyeség vagy van-e benne igazság.Ezt a kedves olvasóra bízom.Én már tudom amit tudok,mégha nem is 100%-ban ezt a módszert alkalmazom.

Szóval Gergő lelkével egyeztetve,megígérte,hogy segít összeállítani egy új bakancslisát.Mégpedig a 2020-ast.Így a régi szép időket idézve közösen fogjuk ezt megtenni.Persze sokmindent figyelembe kell vennem,vennünk.

A túra az égig ér...

Elöször is azt,hogy fizikai valójában Gergő már nem tud velem lenni és akik esetleg elkísérnek nem bírják úgy a túrákat mint mi Gergővel.Nem tudok olyan fokú túrákat bevállalni mint azt vele tettem.Így úgy kell összeállítanom a listát,hogy azok mások álltal is könnyen teljesíthető túrák legyenek.Így például egy esetleges visszatérést a Salabasina-árokba aligha tudok betervezni velük... Aztán szeretném azt is,hogy lehetőség szerint olyan túrákat megvalósítani amiket Gergővel is tervben volt,hogy megcsináljuk.Ebben mondjuk eleve jó vagyok már idén is,hisz voltak olyan túráim amik Gergőhöz voltak köthetők (pl. a legutóbbi Nagy-Kopasz,vagy a Bazsarózsás túra,a pázmándi sziklák és ilyen lesz a soron következő Sas-hegyi túra is).Így tehát a dolog adott végül is.

Remélem lesz aki velem tart ezután is,de ha mégsem Gergő velem lesz mindig!

Karácsonyig így kigondolom a jövő évi lehetőségeket és akkor ahogy szoktuk véglegesítjük azokat... Változás úgy tervezem most,annyi lesz csupán,hogy nem lesznek hónapokra lebontva a túrák.El lesz tervezve 10-12 túra és ahogy és azt amelyiket tudom-tudjuk megvalósítjuk.Ha úgy alakul ,hogyha egyedül is megyek,nem leszek egyedül hiszen Gergő ott lesz velem mindig.Ezt már biztosra tudom (ahogy lényegében eddig is tudtam).

Nem örültem meg mielőtt bárki azthiszi,de a sem érdekel ha azt hiszik,hogy igen.

Csupán csak szeretem a fiamat,szeretem a túrákat és mindent megtettem az elmúlt hónapokban azért,hogy legalább ezt a szintet elérjem...

Mivel tombol a nyár a túrákban ahogy az elöző években némi szünet van,de persze azért akadnak és hamarosan jön a nyári szabadság is,amikor majd újra útrakelek.

Felélesztem a bakancslistát!

Nyári tervek

Június elsejével kezdetét veszi a nyári túraszezon.Ilyenkor elsősorban a nagy meleg miatt valamivel kevesebbek a túráink mint a többi évszakban.Legalábbis az elöző években így volt.Most így Gergő nélkül nem egyszerű és nem könnyű.A túrák tartanak életben és a tudat,hogy Gergő odaátról vigyáz rám és egészen biztos,hogy minden lépésemről tud.Na és,hogy velem tart ő most is,mégha nem is látom.Így tehát arra törekszem,hogy amikor csak tudok megyek valahová,hisz ez az egyetlen kapaszkodóm még az életben.Minden évben voltak ugye gyönyörű terveink.Ugye mára a bakancslista a régi formájában megszünt,de természetesen terveim,álmaim azért még akadnak.Lássuk hát mit próbálok a nyáron megvalósítani.Azt,hogy ki tart velem,ki nem most még nem tudom,lehet olyan is lesz,hogy egyedül vágok majd neki...

A Sörét torony Tatán

Rögtön e sorok közzététele után elindulunk és valóra váltunk egy hetek óta húzodó projektet amit még Zolika barátom talált ki.Tatára megyünk,megnézzük a várat és a Sörét tornyot (vagy tán Serét nem tudom).Meg ami akad.Aztán remélhetőleg marad idő és átmegyünk Komáromba a Monostori erődőt megnézni amit Gergővel is terveztünk...

Az ezt követő hétvégén pünkösd vasárnap pedig elmegyünk Révbérpusztára.Ugye egy éve jártunk itt a kisfiammal és akkor elsősorban a meglepő udvariatlanságnak köszönhetően amit ezen az alföldi tanyán tapasztaltunk,eldöntöttem,hogy többé nem jövök ide,nem költöm itt a pénzemet.Ám sokminden megváltozott...Gergő ha élne egész biztos nem jönnék ide újra,de a többiek akik még elszoknak kisérni nem voltak itt.Úgy megyünk majd,hogy a lovasbemutatót megtudjuk nézni.

Lovasok Révbérpusztán

Mindenképp szeretnék a nyáron legalább egy olyan túrát megvalósítani amely része lett volna Gergővel való közös bakancslistáknak 2019-ben.Erre négy túra lehet esélyes.Elsősorban a Budai-hegységi Nagy-Kopasz ami ugye a tavalyi év befejező túrája lett volna.Gergő nagyon tervezgette,de már nem élte meg az időpontot amikor valóra válhatott volna...Esélyes még a Mecsek a Csepegő-árokkal és a Máré várával,valamint Zoli barátom szeretné ha elmennénk a Szigligeti várba amely szintén része lett volna a bakancslistánknak.Na és a Ferihegyi repülőteret megkerülő túra...Tehát ezek közül legalább egyet mindenképpen megvalósitok a nyáron.Szerencsés esetben persze lehet mind a négyet is!

A Máré vár a Mecsekben

Mostanában kezdjük felfedezni az Alföldet ahol nem gondoltuk,hogy mennyi érdekesség és szépség van,így próbálunk erre is fókuszálni.Első célom a sivatag után annak a bizonyos templomromnak a felkeresése amelyról pár nappal ezelőtt írtam.Aztán meglátjuk merre fejlődhet tovább a dolog.Mindig benne van a dologban egy környékbeli túra lehetősége is,elsősorban a Rácalmási vagy az Adonyi-szigetre,vagy a múltkor elbaltázott Németkéri túra is.Na és amire most a Duna áradásakor kevés esély van,ha úgy alakul,hogy beáll egy alapos apadás akkor átmegyek Gergő szigetére is.

Út Ferihegy körül

Ezenkivül mindig benne van egy hirtelen ötlet a pakliban és lehet éppen azt valósítjuk majd meg.Olyan sok tervem tehát mint az elmúlt években jelen pillanatban nincs.De egészen biztos,hogy amig járni tudok nem maradok túra nélkül,valamit mindig kitalálok.

Járhatok majd bármerre is mindig Gergő nyomában járok!

Rosszkedvünk tele - összefoglaló

Bár még február végét mutat a naptár,az időjárás úgy tűnik kegyes lesz hozzánk az idén,hisz igencsak kezd tavasz lenni...Rendszeres olvasóim megszokhatták,hogy minden évszak végén egy összefoglalásra kerül sor az adott évszak eseményeiről.Ez most sem lesz másként,mégha sok minden meg is változott... Egy pazar őszt tudhattunk magunk mögött november végén és a télre is csodás teveink voltak Gergővel.Elég megnézni a decemberi első bejegyzésemet.Aztán a sors alaposan keresztülhúzta teveinket és az álmainkat... A követöim tudják.Akik nem azoknak írom,hogy a lehető legborzalmasabb dolog történt,egy darabig még ennek a blognak a megszüntetésén is gondolkodtam és azon is,hogy örökre felhagyok a túrázásokkal.Ám ez az életem szerves része,ha már minden elveszett,legalább ez maradjon még amig lehet...

A kép az utolsó sétán készült

Egy átlagos jelentéktelennek tünő sétával kezdödött a tél,amely aztán különös jelentöséggel bírt.Hiszen ez volt az utolsó sétánk Gergővel...Örök túratársam,egyetlen kisfiam december 11-i hajnalon távozott el örökre... A tragédiát azóta sem tudom feldolgozni,alapjaimban rengetett meg és semmi sem olyan mint azelőtt...Az utolsó sétára december 9.-én került sor,külön bejegyzés van róla a blogbam "Az utolsó séta" cimmel (a februári bejegyzésekben keresd).Azóta is többször végigmegyek ezen az útvonalon,a séta örökre a szívemben maradt.Igy lett a jelentéktelen sétából,különös jelentöségű dolog.

Az utolsó kép Gergőről,az adventi vásárban készült

Gergőt december 21-én kisértük utolsó útjára...Úgy gondolom,hogy bár itt vagyok,írogatok,de vele haltam én is...A legfontosabb személy volt az életemben akit a legjobban szerettem és akitől én is a legtöbb szeretetet kaptam.Elvesztését soha sem fogom tudni feldolgozni.Bár szinte meghaltam én is,az élet viszont ment tovább.Tudtam bárhová is megyek az életben semmi sem lesz ugyanaz.Iszonyatos volt a gondolat is,hogy ezentúl Gergő nélkül tudok csak majd bárhova menni...Jöttek,következtek az újabb túrák és kirándulások és eltünt belölem a vidámság ami mindig is jellemezte túráinkat.Minden egyes túrán Gergő körül jártak a gondolataim,nem nagyon tudtam sehol sem feloldódni.De még mindig menni volt a legjobb.Jobb volt mint odahaza magamba roskadni.

Gergő búcsúztatása

A halálát követő vasárnap rendeztünk meg egy emléktúrát a tiszteletére.A közeli Baracsi tavakhoz és a dunaújvárosi repülötérre mentünk.Azért ezt a túrát választottuk,mert ez lett volna a következő túránk Gergővel...amit ha bolond fejjel nem halasztok el egy héttel,akkor még velem jöhetett volna,hiszen akkor december 9-én került volna rá sor...A túrára Gergő anyukája és Zoli barátom kisért el,hiszen velünk túrázott a legtöbbet.Vártuk még a másik Mónit is,neki azonban nem ért annyit a dolog,hogy eljöjjön,inkább saját maga szervezett egy emléktúrát a párjával Gergő tiszteletére Sukorón.Ezt nem igazán fair dolognak tartottam,de mindegy...Maga a túra gyönyörü téli időben volt,friss havazás után.Gergő nagyon örült volna neki...talán ott volt velünk így is,mert néha mintha éreztem is volna.

A baracsi emléktúrán

A túra utáni szombaton ami előtt volt Gergő temetése,elmentünk idehaza az Ismerös Arcok koncertre.Ennek azért volt jelentösége mert Gergővel már egy hónapja terveztük,hogy majd eljövünk és majd ordibáljuk a Nélküledet... Hát egyedül kellett énekelnem,ami persze azt eredményezte,hogy el is bőgtem magam rendesen.De itt is éreztem,hogy mintha Gergő simogatott volna... Másnap pedig Cegléd felé vettük az irányt.Zoli barátom nagy Csondor Kata rajongó és ott volt koncertje december 23-án,amire még Gergő hívta fel Zoli figyelmét.Természetesen Gergő is velünk tartott volna...de így már sajnos nem jöhetett.A bulin is végig Gergőre gondoltam és nem igazán tudtam magam jól érezni.

Cegléd egy szép tere

Kegyetlenül mélabús hangulatban telt a karácsony.Nem volt egyszerű...karácsony környékén mentünk volna Gergővel a 18-as utolsó bakancslistás túrára a Nagy-Kopaszra a Budai-hegységbe.Úgy tünt ez örökre elmarad már,bár én megfogadtam,hogy egyszer majd megcsinálom Gergő iránti tiszteletből.Ám nem maradtunk túra nélkül.Elővettük a könnyebbnek igérkező 19-es első bakancslista tervünket amely a pázmándi sziklákhoz vezetett.A túrára ismét Zoli és Móni kisért el.Annak ellenére,hogy a túra fele esőben volt,igazán kellemes volt.A körülményekhez képest jól éreztük magunkat,látványos szép helyeken jártunk.Gergő ezt is,hogy élvezte volna...

Két Zoli a Nadapi ősjegynél a pázmándi túrán

Az újévbe elöször kicsit a Szalki-szigetre mentünk le,ide csak Zoli jött velem.Majd úgy döntöttem a Gergővel közösen létrehozott bakancslistát mindörökre veszni hagyom,hisz nélküle nincs ennek értelme.A dolog lényege az volt,hogy elöre elterveztük mindig hova,merre megyünk.A jövöben ez úgy lesz,hogy spontán találjuk ki hova megyünk.A Tündérszikla túra ötlete már így történt.Zolival,Mónival a Budai-hegységi Tündérsziklához vezetett következő túránk.Úgy mint három éve Gergővel is.Az útvonal is az volt,Tündérszikla - Normafa - János-hegy.Ez is szép havas túra volt,bár eléggé hideg is volt.

A Tündérsziklánál

Nem gondoltam,hogy hamarosan visszatérek a Tündérsziklához.Ám közben elmentem megnéztem a végre valahára elkészülő új dunaújvárosi kilátót,aminek elkészültét Gergő is nagyon várta.A kilátó elkészült,de a hivatalos átadásra még várni kell.Gondolom én,hogy majd március 15-e alkalmából fogják átadni.Február elején újabb spontán ötlet alapján felmentünk a budapesti macskakiállitásra.Tudtam ez nem lesz valami bőséges program,így azt találtam ki,hogy utána elmegyünk a Fiumei úti sírkertbe,ahova szintén volt egy olyan tervünk Gergővel,hogy egyszer majd eljövünk.Számos híres ember nyughelye ez.A macskakiállítás csalódást okozott,de a sírkert nagyon tetszett nekünk.

A sírkertben

Közben még a Tündérszikla és a sírkert között is volt egy helyi-környékbeli túránk.Mezőfalvára mentünk ki,egy olyan útvonalon amelyen számtalanszor jártunk a kisfiammal is.Igy itt is csak rá tudtam gondolni,teljesen magával ragadott a fájdalom,hogy most ő nem lehet itt velünk.Itt most nem volt hó,viszonylag kellemes téli időben mentünk,bár a túra végén Mezőfalván már azért fáztunk kissé.

A mezőfalvi túrán

A Tündérsziklához pedig egy nem várt visszatérés következett.Egy kedves régi barátom írt rám a Gergő halálát követő napok egyikén.Elkezdtünk újra beszélgetni hosszú évek után és hát újra közelebbi barátságba kerültünk.Vele beszéltünk meg egy találkozást Budapesten.Az volt a kikötése,hogy valami szép helyre menjünk.Nekem egyből a Normafa környéke ugrott be.Pompás tavaszi időnk volt,felmentünk hát a Normafához.Ott a környéken sétálgattunk.Láttuk a Tündérsziklát is odalenn.Mentünk sétáltunk és egyszer csak minden különösebb terv nélkül a Tündérsziklánál találtuk magunkat...hihetetlennek tűnt a dolog...Beszélgettünk azóta róla és mindketten úgy gondoljuk,hogy Gergő vezetett ide minket.Kellemes szép nap volt.

Kedves barátommal Julcsival a Tündérsziklánál

Következett a tenisz,a WTA Hungarian Ladies Open.Tavaly is itt voltunk akkor még Gergővel,Zolival közösen...Idénre is beterveztük a dolgot,sőt úgy,hogy nem egy nap jövünk fel hanem kettőn.Gergő is jött volna természetesen,nagyon készült is rá az ősszel,ám sajnos nem így alakult...Mi feljöttünk Zolival és jól szórakoztunk,annak ellenére,hogy az első alkalomkor kissé beteg voltam,a másodikon meg óriásit estem.De azért jó volt valóban.Gergőnek pedig foglaltunk egy helyet magunk mellett...ki tudja talán ott is ott volt...

Ezzel értek véget a tél eseményei.

Hungarian Ladies Open

Rendkivül eseménydús volt tehát a tél.Mondhatnám ez is pazar lehetett volna,ám gyermekem tragédiája miatt természetesen nem lehetett semmi sem jó.... Sok helyen jártunk,sok túra volt,meccstúrák,koncertek...de jobban örültem volna ha van mondjuk két túra,de Gergő még itt van velem... Egyetlen pozítivuma a télnek,hogy barátok álltak mellém,nem hagytak teljesen elveszni és el-el jöttek velem sok helyre.

Öszintén remélem,hogy így-vagy úgy,de valahogy mindenképp Gergő is ott volt minden egyes alkalomkor és látott minket,valóban ölelt és simogatott olykor...

Minden eseményről részletes beszámoló van a blogban a téli bejegyzéseknél.

Rosszkedvünk tele (Szalki-sziget)

Kedvtelenül Ceglédre

Ezt az egészet lényegében még Gergő szervezte...

Nem is tudom,hol kezdödjön ez a történet.Már többször is írtam,hogy a legjobb cimborám Zoli óriási nagy Csondor Kata rajongó.Elég ha elovassátok a tavalyi sztorit amelyet ezen a helyen megtaláltok.Tavaly mikor elkisértem Tatabányára megígértem,hogy egy ilyen bulira majd idén is elkisérjük,együtt Gergővel...cserébe ő,amikor tud eljön velünk túrázni.Így is lett,ő eljött velünk többször,rajtunk volt a sor,hogy mi is álljuk a szavunkat.Májusban volt rá egy lehetöség mivel Katika nem egy sűrű koncertező,ám akkor jobb dolgunk is akadt,mint Csondor Kata koncertre menni.A következő alkalom most december másodikán lett volna Dabason,de éppen elötte leltároztunk a munkahelyen,meglehetősen fáradt voltam és hát anyagilag sem álltunk éppen jól....Ha tudom mit hoznak a következő hetek,egész biztosan lementem volna Zolival és Gergővel Dabasra...

A dunaújvárosi Ismerös Arcok koncert

Akkor még,ahogy tudatosult,hogy nem megyünk Dabasra,Zoli átjött hozzánk,Gergő pedig nagy igyekezettel elkezdte keresni,hogy mikor lép fel legközelebb Kata valahol,valami elérhető helyen.Ekkor bukkant rá,hogy december 23.-án Cegléden fog egy koncertet adni.Megvolt tehát az új időpont Gergőnek köszönhetően és el is kezdtük szervezni a dolgot.Úgy volt,hogy majd megyünk hárman Gergő,Zoli és én.Elleszünk mint a befőtt.Aztán a sors kegyetlenül közbeszólt.Gergő elment és lényegébe elvitte magával a teljes életemet...Gergő halála utáni napok teljesen egybeforrnak...csak egyik este jön a másik után,egyik reggel a másik után,azt sem tudom mi vagyok,hol vagyok,élek-e,halok-e...Zoli végül is valahogy rábeszélt,hogy azért menjek el vele Ceglédre,az is jobb mint itthon ülni és állandóan sírni...vigyük el magunkkal Gergő édesanyját is Mónit,mert ha lehet ő még rosszabb állapotban van mint én.Belementem,mert igaza volt.A ceglédi "buli"előtti este még kimentünk Dunaújváros főterére az Ismerős Arcok koncertjére.Gergő nagyon készült erre a koncertre,együtt akartuk üvölteni a Nélküledet...

Számtalan alkalommal mentünk át a Margit-hídon gyalog,útban a Déliből a Nyugatiba

Gergő sajnos nem tudott jönni,mi azonban iránta való tiszteletből is persze kimentünk.Persze itt is éreztem Gergő jelenlétét,remélem is,hogy valóban ott volt a lelke velünk!A koncert utolsó száma volt persze a Nélküled.Nem lehet elmondani milyen hatással volt rám a zene,a dal.Végig üvöltve,mint a 3ezernyi közönség,de sírva énekeltem én is,Gergőre emlékezve itt is....nagyon szerette volna ezt átélni velem a fiam...Borzasztóan fájdalmas volt így.... Másnap reggel vágtunk neki a Gergőnek köszönhető ceglédi útnak.Tudtam ez sem lesz egyszerű.Már a vonatba beülni sem volt az,hiszen az utóbbi években bárhová is mentem ott volt velem Gergő...Most azonban nem volt ott és ez rendkivül elszomorított.Soha életemben nem voltam még ennyire szomorú,bár az utóbbi két hétben bővel volt szomorúságra okot adó esemény.A vonat elindult és Budapestig kinézve az ablakon,nem tudtam olyan helyet mondani,ahol ne jártunk volna Gergővel,ne füzött valahova valamilyen szép emlék...Sírt a szívem kegyetlenül.

Ezernyi emlék örzője a Margit-híd is

Budapesten sem volt más a helyzet,nem volt olyan hely ahová nem füzött volna egy-egy Gergővel megélt szép emlék.Most is gyalog mentünk át a Déliből a Nyugatiba.Szinte mindig így csináltuk,ha a Nyugatiba volt csatlakozásunk.Ez az út is elszomorított,nem volt itt Gergő az egyetlen kincsem,örök túratársam....A Nyugati pályaudvaron aztán vonatra szálltunk.Vecsésig itt sem volt jobb a helyzet,emlékek köszöntek szembe a vonatablakból,de most nem nevettek ,hanem sírtak...Vecsést elhagyva sikerült kicsit a szívemnek megnyugodnia,mert erre még nem jártunk.A vonat viszonylag hamar odaért Ceglédre,Itt meg azon kezdtem el bánkódni,hogy mennyire örült Gergő ha olyan városokba mentünk ahol még nem járt.Minden kétséget kizáróan most is nagyon örült volna ennek...

Első méterek Cegléden

Cegléd első látásra kedves kis városnak tűnt,biztos tetszett volna  a fiamnak.Jó volt az idő,a körülmények ellenére a séta pedig kifejezetten kellemes.Nagy kedvünk mondjuk nem volt semmihez,de ez itt még mindig jobb volt mint otthon sírdogálni.Hamar rátaláltunk a főtérre,ahol majd a koncert lesz.Csak hát addig még volt majd négy óránk.Maga a főtér szép volt,két templom is állt itt,az egyiknek pedig két tornya is volt.Az adventi forgatagban egy jégpálya emelte még a hangulatot,ám a szinpad nevetségesen gáznak tűnt.Egy apró emelvény volt egy sátorral védve három oldalról.Hát ezen egy zenekar nem fér el gondoltam.Elfogyszatottuk első forralt borunkat,a téren ekkor meglehetősen kevesen voltak.A szípadon pedig fellépett Buborék Berci nevezetű formáció.Ekkor megszámoltam: 18-an voltak a szinpad elött...Jókat nevettünk ezen a müsoron,de bőven volt még időnk,elindultunk sétálni.

A kéttornyú a főtéren

A főtér szomszédságában volt egy másik tér,nem tudom a nevét,talán Szentháromság-tér?Az sem volt csúnya és itt voltak vendéglátóhelyek is.Móni megéhezett,keresni akartunk valami jó helyet.Végül is visszamentünk a főtérre ott találtunk egy kávézót,ahová bementünk.Itt ittunk egy forró csokit,meg ettünk koponyánkét egy hamburgert.

Ennek végeztével még mindig volt két óránk...újabb sétára indultunk hát.Egy hatalmas torony volt a közelben,azt akartuk megnézni.Kiderült valami tv-torony féle lehet.

Az egy tornyú

A két ház között bújt ki.

Megnéztük,de időnk még mindig volt,mentünk tehát tovább.Lassan-lassan kezdett sötétedni és némely ház igazán különleges volt a díszkivilágitásban.Odaosontunk a színpadhoz.Valami istent dicsöitő müsor ment,hát ez most aztán tényleg nem érdekelt.Néha éreztem Gergő is itt van velünk,kellemes bizsergés volt a hátamon,mintha simogatott vagy ölelt volna....Zoli ottmaradt a színpadnál,már várta Katát,mi sétáltunk egyet,kettöt,hármat a főtéren,betérve az ottani vízeldébe,mert a következő forralt bor már megdolgoztatta a vesémet...Közeledett a negyed 6,sötét lett,a tér szép volt a karácsonyi fényekben,de nyomasztó...

Fények költöznek Ceglédre

Karácsony a főtéren

Végre megérkezett Kata.Ekkora már mi is odamentünk a szinpadhoz.Régi ismerösként üdvözölték egymást Zoli barátommal.A koncert is elkezdödött nagy nehezen.Félórás müsor volt Kata legismertebb dalaival.Én ugyan nem vagyok annyira oda érte,de szépen betöltötte a teret a müsora.Viszonylag sokan is lettünk a koncertre.Az első sorban voltunk,tökéletesen láttunk mindent.A müsor végén Zoli tudott Katával beszélgetni,jóval többet mint anno Tatabányán.Mivel ők már évközben is találkoztak már jóbarátként cseverésztek.Mi a háttérben vártuk.Megölelték,megpuszilták egymást Katával,azt elbúcsúztak.Indulhattunk haza.Zoli barátom teljesen elvolt varázsolva.hármunk közül legalább ő boldog volt.

A színpadon:Csondor Kata

Kényelmesen elértük a vonatot amit terveztünk,igen ám,de az késve indult,így Budapesten kellett a kelleténél nagyobb tempót diktálnunk,hogy elérjünk egy hazafelé induló buszt a Népligetben.Ám ez is sikerült.A metrón még egy szép lány ült velem szemben,mintha azt súgalta volna,hogy maradt még valami szépség ebben a rút életben...Végül rendben hazaértünk,Zoli boldog volt,minket azonban ez a kirándulás sem boldogított.Rendkivül szomorúak voltunk,de legalább eltudtunk és elmentünk oda ahová Gergő szervezte a bulit.

Zoli a buszon meg is köszönte Gergőnek a dolgot aki remélem akárhol is van hallotta,hiszen nélküle nem jöhetett volna létre ez a randevú Katával...

Zoli és Kata kettőse.Köszönhetően részben Gergőnek...

Az utolsó út

Az utak.Útjaink amik mindig valami csodához vezettek minket,de aztán lassan megértettük,hogy nem is a cél volt fontos hanem az út.Maga az út amely már egy csoda volt.Egy csoda amelyet átéltünk minden egyes túrán.Imádtunk az utakon menni és imádtuk átélni a csodát... Nem hiszem,hogy voltak nálunk boldogabb emberek.Az életünk voltak ezek az utak,az életünk volt a csoda...

Lehet ők nem értik - mi igen:minden út egy csoda volt...

De ez a mostani út,ez nem a mi utunk.Ez nem hoz csodát.Ez most nem.Ez csak szomorúságot hoz,bánatot,fájdalmat.Ez az út felemészti az ember lelkét.Ez az utolsó út.De nem!Ez nem lehet a TE utad,ez semmiképp sem!

A TE utad az az összes többi amin átéltük a csodát amiken átöltet minket a szeretet fénye...Amiken boldogan araszoltunk előre semmitől sem félve,apa és fia...Azok a mi utajaink,a TE utjaid!

A nap aminek nem lett volna szabad valóra válnia...

Ez nem a mi utunk,gyere kisfiam menjünk vissza a mi útjainkra....!

Gyönyörű a Mecsek a hóban!

Mérhetetlen gyászom közepette leltem rá néhány olyan mecseki képre amelyek valamelyest megnyugtatnak kicsit.Azokról a helyekről ahol vagy Gergővel,vagy Sándorral voltam nagyon-nagyon boldog,vagy éppen mindkettejükkel,azaz a legnagyobbakkal,vagy ha úgy jobban tetszik a legjobbakkal,a túrák királyaival.... A képeket Magyaregregy közösségi oldalán találtam,készítőjük Koch Dávid.Remélem nem túl nagy baj,ha párat megosztok belölük.Most a nagy tragédia közepette esély sincs rá,hogy lemenjek a Mecsekbe.Gergő nélkül meg értelmét sem látom....

Pásztor-forrás környéke,Delelő-rét

Az első képen,e szöveg felett a Pásztor-forrás környéke van a kis vadászházzal.Érdekesség,hogy Sándorral nem voltunk itt,Gergővel viszont igen.Ha jól emlékszem 2013 nyarán amikor is Magyaregregyről tartottunk Mecseknádasdra egy boldog napon...Szépek az itteni emlékeim is,ráadásul most a tragédia árnyékában még jobban felértékelödnek...Rockenbauer Pál sorozatában ezt a helyet Delelő-rétnek emliti Sinkó László,de én a térképeken sosem láttam ezt az elnevezést.

A Cigány-hegyi kilátó

A Cigány-hegyi kilátó...rengetegszer jártunk itt Sándorral is,Gergővel is.Édesebbnél édesebb emlékek őrzöje.Fura,hogy hóban sosem láttam.Gergő hasonlóan hozzám,nagyon szerette.Sándornak meg persze hazai pálya volt.Az,hogy eljutok-e még ide valaha...megint azt tudom írni Gergő nélkül nem látom értelmét,de ő egész biztos azt szeretné,hogy még eljöjjek ide.Remélem még sikerülni fog...

Az út a Szószék és a Dobogó felé

A képen látható út a Cigány-hegyi kilátóból fotózva.Ezen az úton mentünk/jöttünk ha a Nyárádi kunyhó vagy Szárvár felöl vagy felé mentünk vagy jöttünk.Sándorral is és Gergővel is természetesen jártunk rajta.Persze szintén csak nyaranta.Télen még nem volt szerencsém látni...

Kisújbánya Szent Imre templom

Kisújbánya temploma amelynek szépsége földöntúli a hasonlóan szép falucskában.Itt is számtalan alkalommal jártam mindkét túrakirállyal.Ám télen itt sem voltam még.Annak is örülnék ha egy nyári napon eljuthatnék még ide.Bár a szívemben űr,hogy Gergő és Sándor nélkül jöhetek már csak ide...

Nyárádi kunyhó

A Nyárádi kunyhó amelyre nincsenek megfelelő szavak...A főhadiszállás a minden,a palota...Nagyon-nagyon sokszor voltunk természetesen itt.Sándorral is,Gergővel is.Volt,hogy közösen mindhárman,hát azok az élet legszebb napjai voltak...Itt télen is jártam a képen láthatónál jóval nagyobb hóban is.Gergő imádta és én is.Úgy volt,hogy jövünk még ide,de Gergő halálával ez erősen kétségessé vált...de a szívemben itt maradtak örökre mindhárman:Gergő,Sándor és a kunyhó is...

Balincai kunyhó

A Balincai vadászház talán csak egy kilométerre van a Nyárádi kunyhótól,de nem jártam itt legalább 20 éve...Csak Sándorral voltam itt,Gergővel nem jutottunk el ide sajna.Attól tartok ide nem jövök már többé az életben,hacsak valami nagy csoda nem történik.Mondják soha ne mondd,hogy soha...

Ilyen a Mecsek ezekben a napokban,amelyek életem legborzalmasabb napjai.A pár kép mindenesetre nyugtatott kicsit,de mint látható a hozzájuk füzött szöveg elég fájdalmas.

A szürke völgy

A máskor üde zöld vagy éppen őszi aranyszínekben pompázó völgyre most köd ereszkedik és szürkére vált.
Az elmúlás hangulatát idézi a völgy,Gergő-völgye.A völgyünk.

Tizenkilenc év színes szélesvásznú filmjéből csupán egyetlenegy dolog hiányzik: a köd.

Egy ködös túra.Mert minden volt ám,napsütés,kánikula,ideális túraidő,eső,vihar,hó...csak éppen köd nem.Gergő és persze én is mindig nagyon szerettünk volna egy ködös túrára is beruházni,nem volt könnyű elkapni egy ilyen napot persze,hogy minden klappoljon,idő,szabadidő,anyagiak stb...így ez kimaradt.

Köd ereszkedik le a vögyre amely így válik szürke-völgyé

Azaz ez így ebben a formában nem is teljesen igaz.Mert azért akadt valami.2015 november 8.-án amikor elöször mentünk be a kiszáradt dunai holtágak és a szigetek közé...lefelé menet a Szabadstrand-öble felett sűrű köd pihent.A Szalki-szigetre érve pedig láttuk a természet újabb gyöngyszemét,ahogy száll fel a köd és bújik elő a nap...fenomenálisan szép volt,de ennyi jutott a ködös túrákból.Persze bánta a fene,mert ezt a hiányt az élmények mindig pótolták,de most,hogy köd ereszkedett a völgyre eszembe jutott...

Lementem hát...

Lementem hát,pótolva ezt a hiányosságot-részben-,részben pedig Gergőre emlékezni.Bárhová is megyek a városban,de azthiszem a világban nincs olyan hely amelyhez nem fűzne legalább egy csodás emlék...a völgy is ilyen,na is innen persze nem is egy csodás emlékünk van,hanem ezeregy...Itt szánkóztunk elöször azon a 2003-as csodás télen...,de ezt a völgyet jártuk ezerszer végig a kutyussal is amikor nem volt éppen máshová menni.Ezen a völgyön mentem keresztül ugyanúgy a kutyussal -igaz igy némi kerülövel- mikor mentem eléd az iskolához...és persze erre jöttünk haza némi kerülövel...Amikor még lovarda münködött a völgy közepén,mi meg napi szinten jöttünk le megnézni a pacikat...Vagy a bográcsozás,amelyre nem volt ugyan hivatalos Gergő,de aztán barátaim lehívták...Megannyi emlék...

Azért nem olyan sűrű a köd

Most egyedül bandukolok a völgyben és minden fagyott fűszáll újabb és újabb emléket hoz elő.Még ez a völgynek persze enyhe jóindulattal nevezhető gödör is mennyi élményt adott...A köd nem olyan sűrű azért,hogy ne lehessen látni,de a völgy északi végében lévő erdő misztikusan szép lehet.Nincs erőm oda elmenni most.Gergő biztos örülne neki,mert ő minden kis dolognak is tudott örülni és egész biztos ha együtt lennénk bevezetett volna az útunk az erdőbe,de így egyedül nem visz oda a lélek.A völgy másik vége felé megyek.Hazafelé.

A hely ahol mindig jó volt lenni

Ez volt a mi völgyünk.Meg persze minden völgy ahol jártunk.Te jó ég mennyi,de mennyi völgyben járhattunk...imádtuk őket,de ez volt a hazai,az otthoni völgy.Amely az év java részén elég szemetes.Mennyit átkozottunk ezen is...,de most,hogy megyek,lényegébe tiszta.Minimális a szemét.Persze kinek van kedve ilyen ködös szürke időben itt sétálgatni.Csak az ilyen természet örülteknek amilyenek mi is voltunk,illetve vagyunk és leszünk...

A szürke völgy...

...Nélküled..

Mit is mondhatnék még?Csak megyek és megyek,immár célok és álmok nélkül.Egy újabb nap megy el nélküled és kimondhatatlanul hiányzol édes kisfiam.Azt mondják minden rossz ellenére mégis itt vagy velem és én gyakran érezlek is,ezért hiszek is ebben.

De nem tudlak átölelni....

Na és képzelheted mennyire bánt,hogy a túrablog emlékbloggá alakul át.Ez a hely ahová annyi,de annyi vidám túránk emlékét írtam le...Nincs kedvem nélküled többé túrázni,az már nem lesz ugyanaz.Hiába gyözködnek a többiek,hogy írjam ki magamból a dolgokat és menjek és menjek...és tudom,hogy te is ezt szeretnéd,hogy menjek...Persze azért majd néha elmegyek,de maga az érzés is elborzaszt,hogy nélküled...hiszen az elmúlt nyolc évben nem volt nélküled túrám,de az azt megelöző nyolcban is alig...

Hát nem könnyű...és hiába szép a szürke völgy,most ezt hozta ki belőlem...