Kirándulás Szentendrére

Bár sok túránk érintette,átszállásilag vagy keresztül mentünk rajta,de maga Szentendre valahogy kimaradt a túrázásaink szemszögéből.Ugyan voltam itt osztálykiránduláson is jó negyven éve,de magára a városra már annak belterületére egyáltalán nem emlékeztem.Aztán Móninak is ígértem egy kirándulást még év elején,mondtam ő válassza ki a célpontot.Ő meg Szentendrét választotta elsősorban azok a bizonyos fent logó esernyők fogták meg.Ám az ide vezető kirándulás folyton halasztódott valami miatt,most december elején sikerült összehozni.Hát így utólag azt mondom nem a legszerencsésebb időpontot választottuk...Még elkísért minket Zolika is,de felhívtam a figyelmét rá,hogy Mónihoz a betegségéből fakadóan nem kis türelem kell,meg sokat nem fogunk tudni menni.A fél hetes zónázó vonattal indultunk és háromnegyed nyolcra pontosan beértünk a Déli pályaudvarra.Jött a neheze.Metróval kellett átmennünk a Battyhányi téri hévhez.A mozgólépcső meg a bottal járó Móninak nem kis kihívást jelentett.De ott voltam mellette,tartottam,fogtam és végül elég jól megcsináltuk a dolgot.Móni kicsit ugyan parázott és gyorsnak ítélte a mozgólépcső sebbeségét (hozzáteszem én is),de rendben odaértünk a hévhez.Azzal pedig kilencre már Szentendrén is voltunk!Kellemetlen meglepetés volt,hogy zárva volt az a büfé,ahol akkor ittunk kávét amikor a Spartacus ösvényre mentünk Zolikával.

Szentendrén hosszú évek után

Reggel még Dunaújvárosban viszonylag jó idő volt,de Budapesten is a Délibe.Ehhez képest Szentendre szürke,ködös,nyirkos és hideg idővel fogadott.Ennek örültem volna egy túrán,de ez várostúra volt,nem ide való volt ez az idő most.Sikerült egy kávét inni,aztán elindultunk a belváros felé amely kb.egy kilométerre lehetett.Már az első métereken szép volt Szentendre,de nem volt kellemes ebben a fos időben trappolni,amely ugyan fokozatosan javult,de egészen nem lett jó az idő végül is.Elértük a fő utcát,hát akkor elkezdtünk rajta trappolni.Adventi vásár volt,de délelőtt fél tízkor még sokminden nem volt nyitva,persze ez fokozatosan változott ahogy telt az idő.

A főutcához érve

Az utca szerencsére meglehetősen hosszú volt,sok látnivalót kínált.Ami feltünő volt,hogy egyre szaporodtak az emberek,de magyar szót csak elvétve hallottunk.Na meg gondoltuk iszunk majd egy forralt bort,de az árak persze még a balatoni áraknak is odavertek..Ettől függetlenül és a hideg szar időtöl függetlenül minden szép volt és érdekes.Nem tudtunk örült tempót diktálni,hisz Móni a botjával nem tudott gyorsan jönni.Elértük a főteret is,az is nagyon szép volt.Fent lampionok sorakoztak a központban meg ott volt egy szép karácsonyfa.Egész klassz volt.Lassan araszolgattunk tovább.

Haladunk,előttünk a főtér

A főtéren

Az utcából nyiló kis sikátorok jelentettek még látnivalót,de ezek az igazi sikátorok voltak,pont olyanok amiket az ember elképzel.Volt egy elágazás a főtérnél  balra és jobbra lehetett menni.Én balra mentem volna,Móni erősködött,hogy jobbra menjünk tovább a főutca nyomvonalán.Ekkor ennek nem tulajdonítottam jelentőséget.Kerestük az esernyőket és fogalmunk sem volt róla,merre lehet.Azonban mentünk,mendegéltünk pár méter és egyszer az egyik jobbra nyíló utcát ott voltak az esernyők...Leesett állal kérdeztem Mónit,hogy honnan a picsából tudta,hogy erre kell jönni?Figunk nem volt Zolikával merre kell keresni az esernyőket,Móni pedig egyre erősködött,hogy erre kell jönni?Honnan tudta,ha életében nem járt még itt?Megint az jutott eszembe mint annak idején a nagylóki túrán amikor Móni vezetett ki minket a szarból a nagy túrásokat,szóval arra gondoltam,hogy ismét túlvilági segítséget kapott és Gergő sugallta neki az irányt.... Így vagy úgy,de ott voltak az esernyők!

Nem akkora nagy szám,mint reméltem,de persze nem rossz!

Alulnézetből

Mindig jött valaki így nagyon nehezen tudtunk csak képeket csinálni.Persze,hogy mindenki itt akart fotózkodni.Nagy nehezen sikerült.Aztán ahhoz képest,hogy Mónit ez fogta meg amikor célpontot kellett választani,sokáig nem érdekelte a dolog...Na mondom fasza.Mentünk tovább,nézegettük a bazárokat,itt-ott fotózkodtunk is.Továbbra sem volt jó az idő.Móni meg kezdett kifáradni.Hát ennél sokkal többet bírt azokon a túrákon amikre elvittem a betegsége után is.A cipőre fogta,hogy nem a megfelelő lábbeliben jött.Alig mentünk jó indulattal is ha három kilométert eddig...Még nem akartunk végezni.Kicsit a szar idő ellenére is javasoltuk üljön le egy padra.Ez megtörtént majd mentünk tovább.

Kell fotó az esernyőkkel!

Egy igazi sikátor

Fotó az egyik hangulatos mellékutcánál

Egy ponton leértünk közel a Dunához.Ha már itt voltunk kinéztünk oda.A szürke misztikus időben egy túrán azt mondtam volna,hogy klassz,de most valahogy nem jött be.Hangulattalan volt kissé.Vissza is mentünk a városba.Jó darabon még mentünk tovább,majd az egyik templomnál visszafordultunk.Mónira itt jött rá az éhség,mondjuk mi is kezdtünk éhesek lenni.Nem volt borítékolható,hogy a drága főutcán találunk elfogadható árú helyeket.Aztán egyet mégis találtunk a városháza közelében,így beültünk.A szép kártyát is elfogadták,így nem a kézpénz látta kárát egy kis ebédnek.Nagyon kellemesen megkajáltunk,kicsit fel is melegedtünk és még sütit és kávét is fogyasztottunk.Ez jó volt,ha erre járunk még,ide fogunk jönni enni.Tudniillik szinte mindenhol van már egy bejáratott törzshelyünk amerre kirándulgatunk az országban.Itt ez lesz.

A Duna Szentendrénél

Biztos jó időben egy kellemes hely lehet...

A pihenő nem sokat segített Mónin.Elgémberedett és alig tudott tovább jönni,de kicsit aztán azért javult.Még mentünk a hangulatos mellékutcákon kicsit,majd újra visszatértünk a főutcára már visszafele irányba.Csak nem bírtuk ki és Zolikával lenyomtunk egy forralt bort,feltehetőleg a legolcsóbb helyen.Majd elvégezte mindenki a kis dolgát.Láttam Móni teljesen elkészült az erejével így visszaindultunk a hév állomásra.Az ezen a napon szürke és barátságtalan Szentendrén kb.három és fél órát töltöttünk,testvérek között is igen kevés,de ennyit bírt ma Móni.Így indultunk haza.Majd egy kellemesebb napon max Zolikával visszatérünk alaposabban körülnézni.Így sem volt ez rossz.Tudtuk,hogy Móni nem fog sokat bírni,de ennyire kevésre mi sem számítottunk.

Hangulatos utcák

Hamar elértük a hévet és a hazaút sima volt,a mozgólépcső okozott újra némi izgalmat,de simán hazaértünk végül is,már négy óra előtt.Kétségtelen,hogy Szentendre szép.Sőt gyönyörű!De most nagyon rossz időpontot választottunk ami elsősorban az én hibám-Móni pedig a rossz cipő választás miatt a szokásosnál is kevesebbet bírt.Na nem baj,így alakult.Valószínűsíthető,hogy visszajövünk majd egy kellemesebb időben,jobban körülnézni.Egy kis kiruccanásnak jó volt.Természetesen ez nem minősül túrának,de ha összeszámolom kb. hat kilométert sétálhattunk.Szóval visszajövünk még mert van itt látnivaló bőven!Film most nem készült.

Városháza

Az utolsó koncert

 Nem mondthatnám,hogy koncertekért elhagytuk a várost.Lehet előfordult párszor,de ez abszolúlt nem volt jellemző.Persze szívesen mentünk egy-egy jobb koncertre lehetőség szerint ide hozzánk a városba,de ezeken kivül nem nagyon hozott lázba a dolog.Kivételt Zolika Csondor Kata koncertjeire menő túrák jelentették.Így aztán nincs olyan menű a blogomba,hogy "koncerttúra".Gergővel már 2018 novemberében az Ismerős Arcok karácsonyi koncertjére készültünk,ami itt került megrendezésre a város főterén karácsony előtt.Izgatottan vártuk a dolgot,alig vártuk,hogy az eredeti előadóval lássuk a "Nélküledet".Ám Gergő erre már nem tudott eljönni... Így aztán kutatva az emlékeimben eszembe jutott az utolsó koncert amelyen együtt voltunk.Péter Szabó Szilvia koncertezett ugyanott ahol majd decemberben az Ismerős Arcok is.Az időpont volt más.2018 szeptember vége felé jártunk.Még előttünk volt egy csodaszép ősz,ennek egyik élménye volt maga ez a koncert is.

A koncert (eredeti felvétel)

Vonakodtunk,hogy egyáltalán kimenjünk-e.Voltunk már korábban egy Péter Szabó Szilvia koncerten és az akkor hatalmas csalódás volt.A kiváló énekesnő akkor végig tátogott egy harminc perces koncertnek aligha nevezhető előadást.Végül is aztán meggyőztük magunkat kimegyünk.Már besötétedett,ez esti koncert volt és a főtéren már meglehetősen nagy volt a tömeg mire kiértük.Sebaj,ez máskor is így volt.Vártuk az előadást,ha jól emlékszem Gergő édesanyja Móni is kijött.Meg talán Zolika is ott volt,de erre már nem emlékszem kristálytisztán,lehet keverem őt valamelyik másik koncerttel.Gergővel nem nagyon konyítottunk még a színpad felé,csapatunk aktuális mérkőzéséről csevegtünk.

Tömeg a szinpad előtt,amely a városi szökőkút vízében tükröződik (fotó: DO)

Aztán valahogy elkezdödőtt az előadás és azt vettük észre,hogy egyre jobban élvezzük.Kezdett hatalmas hangulat lenni és Szilvia ezúttal alaposan kitett magáért.Remek bulit rittyentett!Volt egy időszak amikor kedveltük Péter Szabó Szilviát,de azóta a csalódás óta igazából közömbős volt.Itt kezdtünk arra ébredni,hogy újra kedveljük.Gergő is elfelejtette már a csapat aktuális meccsét,figyelmét lekötötte a koncert és az enyémet is.Móni meg Zoli alapból élvezték,ha jól emlékszem.A jó két órás bulin pedig tetőfokára vágott a hangulat.Hozátett a dologhoz,hogy szeptember vége ellenére az idő is teljesen szuper volt.

Valahol ott vagyunk mi is a tömegben

Aztán vége lett és ekkor már sajnáltam,hogy vége.Arra meg álmomban,de még rémálmomban sem gondoltam,hogy Gergővel ez lesz az utolsó ilyen bulink.Idővel el is felejtődött a dolog,sokkal inkább eszembe volt az az Ismerős Arcok koncert amelyen már Gergő nélkül tudtam csak jelen lenni... A Csondor Kata koncerteken kivül,az Ismerős Arcok buli után én már nem jöttem többé koncertre,főleg oda nem a főtérre.Világosan él benne az Ismerős Arcok koncertje amikor bőgtem a fájdalomtól,hogy nem lehet már ott velem Gergő,így aztán ezek nem éppen kellemes emlékek.Sokkal kellemesebb emlék ennek az utolsó koncertnek az emlékei.Ez volt a mi utolsó közös koncertünk Gergővel.A főtér és a szív pedig őrzi emlékeinket.

Egy 44 perces videót sikerült előbányásznom a koncertről:

Az utolsó séta

"Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón, 
szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt. 
Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám, 
visszamosolyogtam volna rá én is csendesen és némán. 
Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját, 
figyeltem volna Rá, hogy halljam, ha érzem a hiányát. 
Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent, 
még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent. 
Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma, 
vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja. 
Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja, 
higgye és tudja, hogy szeretem, arra kértem volna."

Legeslegnagyobb rémálmaimban sem gondoltam volna,hogy ez lesz az utolsó sétánk...az utolsó közös sétánk.Szinte napra pontosan két hónappal ezelőtt 2018 december 9-én vasárnap...A sétáról legalábbis annak egy részéről készült is bejegyzés akkor, ezt itt olvashatod .Az egész sétán az erdőkben tapasztalható sok szemét idegesitett minket igazán,aztán bementünk a készülő stadionba,majd a Lidl áruházba virslit venni,onnan pedig az akkor még csak készülgető kilátóhoz,onnan pedig a helyi főtéren zajló adventi vásáron keresztül haza.Átlagos kellemes sétának tűnt,egy viszonylag kellemes decemberi időben.Nem tudtam,nem tudhattam,hogy ez lesz az utolsó közös sétánk a kisfiammal..Ennek tükrében persze már különös jelentőséggel bír,olyannyira,hogy hetente megteszem ugyanezt az utat,emlékezve a fiamra és síratva őt...

Hát akkor lássuk részletesen az utolsó séta eseményeit.

Beérve az erdőbe 2018 december 19.-én 14.17h-kor

Elindulva otthonról hamar a mellettünk lévő erdőbe értünk,ahová mindig rendszeresen lejártunk,álltalában ide hoztuk le a kutyust sétáltatni,hiszen ennél tökéletesebb hely nem is létezett erre.Itt kell elmenni,részben érintve az erdő szélét,ha pl.a helyi buszpályaudvara megyünk,vagy akár ha meccsre megyünk erre vezet a legrövidebb út a stadionhoz is.Örültünk mert frissen lesalakozták az erdő útjait így már teljesen jól járható volt,na és erre mifelénk még számottevő szemét sem volt.Itt haladva kb.egy kétszáz méteres szakaszon érinti az ember az erdőt.Nem is mentünk most beljebb,egy meredek lépcsősoron tudtuk kimenni az erdőből,vissza a város utcáira.Itt az utcán menve különösebb esemény nem történt,beszélgettünk Gergővel,hogy miről pontosan az már nincs meg elmémben...de álltalában túrákról,meccsekről,a csapatról,csajokról,filmekről szoktunk beszélgetni,szóval szinte mindenről.Hamar elértük a másik erdőt amely már a buszállomás mellett terült el.A másiktól ahonnan jöttünk nagyjából 5-600 méterre található.

Már a másik erdőben 14.33h-kor

Ennek az erdőnek a végén van az a bizonyos erdei géppark amely már többször is szerepelt a blogomban.Most azonban nem oda tartottunk,majd egy ponton kiértünk ebből az erdőből,jóval azelött,hogy még elérnénk a gépparkot.Itt sajnos már feltünő volt a sok szemét.Ezen aztán ki is akadtunk,a decemberi bejegyzésemben azthiszem ez olvasható is,meg képek is vannak róla.Mivel hetente egyszer eljövök erre azóta is,erről azt tudom mondani,hogy sokminen nem változott azóta...Erre is vezettek túráink,hisz erre kell jönni ha a Csövek-völgyébe megyünk,vagy ha a Pentele-hídhoz,Dunavecsére,stb...igy fájó volt az erdőt ilyen szemetesnek látni.Na és persze dühitő is.Balra tértünk aztán le,átmentünk egy újabb erdőbe.A két erdőt egy út választotta el egymástól.

A két erdőt elválasztó Hunyadi út.

Ez volt az Agyamentek erdeje amelyről szintén írtam már: itt olvasható .Itt sem változott semmi,szemét ugyan kevesebb volt mint az elöző erdőben,de a flakonok ugyanúgy felvoltak tűzve a kerítésre mint pár hete amikor itt jártunk (azóta is úgy van).Már nem csodálkoztunk rajta.Magában az erdőben aztán valóban kevesebb volt a szemét már,az út pedig jól járható volt.Ezen az úton is sokat mentünk amikor túrázni indultunk,persze ez még minden túra elejének volt tekinthető.Na és ez az út már a stadionnál végzödőtt.Ez volt az az út amelyről Gergő kirohant a stadionhoz mikor ott elöször világított a reflektor...

A flakonok..elöször dühítettek,ma már egy édes emlék...

Út az erdőben,ez végzödik a stadionnál

Kiérve az erdőből tehát a stadionnál lyukadtunk ki.A stadionnál ami Gergő mindene volt és amelyet éppen csináltak.Ugye erről is volt már pár bejegyzésem,a stadion amely soha nem készül el...hát most úgy tűnt végre elkészül.Mivel sokszor bementünk csak úgy spontán is a stadionba,mivel vasárnap volt és nem dolgoztak rajta éppen,úgy döntöttünk Gergővel most is bemegyünk megnézzük hol tart az építkezés.Nagyon örültünk,hogy végre elkészül szeretett arénánk.

A készülő aréna

Persze amilyen bolondok voltak a munkások,most is hagytak nyitva hagyó kapukat,réseket,így különösebb erőfeszitést nem igényelt,hogy bejussunk.Elöször felmentünk a lelátóra a vendégszektor felöl.Mindig jóleső érzés volt belülröl is megpillantani az arénát.Rémálmaimban sem gondoltam,hogy Gergő utoljára látja...

Körbementünk a készülő klubházhoz amelybe sikeresen be is mentünk.Készülö folyósokat,szobákat,irodákat,liftet láttunk.A klubház a nyugati lelátóból kinőve készült,így magából a házból kilehetett menni a nyugati lelátóra.Körülnéztünk még a klubházban aztán ki is mentünk a lelátóra.Gergő még egyszer utoljára körbenézett az ő várában...Aztán elmentünk....

Az Aréna pedig mindörökre megőrizte leghűségesebb barátjának lépteit...

A készülő stadion kivülről

Gergő arénája,ezt láttuk a stadionba belépve

A készülő klubházban

Lejöttünk a stadion mellé és a stadion és a helyi Aldi közötti részen mentünk ki az Eszperantó útra,amely a stadion utcája.Örültünk,hogy lépten-nyomon a készülő stadiont láttuk.Közel volt a Lidl,oda igyekeztünk virslit venni.Innen már nem fotóztam tovább,nem gondoltam,hogy most bármi érdekes lehet még,így az innentől felrakott fotók már nem ezen a sétán készültek!Csak illúsztrálom,hogy merre is mentünk.Szóval bementünk a Lidlbe,vettünk egy kiló baromfivirslit,mindig is úgy tartottuk,itt a Lidlbe kapható baromfivirsli a világ legjobb virslije,igy havi szinten egyszer el is jöttünk venni.Gergő halálakor a fele virsli még megvolt,nekem pedig már nem volt lelkierőm enni belőle...de öriztem még vagy egy hétig,aztán kikellett dobnom mert büdösödött.De ez volt az utolsó dolog amit közösen vettünk... na és persze a csoki meg a pogácsa amit a séta további részében elfogyasztottunk.

A dunaújvárosi Lidl,azóta nem volt lekierőm újra bemenni...(a felvétel nem ezen a sétán készült!)

Mivel közel volt a Dunapart,adta magát a dolog,hogy arrafelé megyünk haza.Mint álltalában mindig ha itt járunk.Ha pedig Dunapart akkor elmegyünk a készülő kilátóig,amely nem nagyon akart még ekkor készülni.A helyi Felső-Dunapart rendkivül szép hely,sétányokkal teli,ám kezdtünk kicsit aggódni mert kezdett "elmüanyagosodni"...lámpákat szereltek fel mindenhova,játszó-torna szereket,új betonozást kaptak a lépcsök stb...szerintünk ez a dolog kezdett sok lenni,olyannak kellett volna hagyni amilyen volt - részben érintetlennek...Nem soká elértük a kilátó helyét,örömmel láttuk,hogy egy kis gép éppen a terepet rendezte.Ezekszerint hamarosan készülni fog végre.(így is lett,sajna Gergő ezt már nem érhette meg).Örültünk neki,hogy ez az amúgy teljesen felesleges kilátó végre elkészül jó háromnegyed év késéssel...

A Felső Dunapart egy része (nem ezen a sétán készült felvétel!)

Ide épült a kilátó (már kész van azóta) (nem ezen a sétán készült kép!)

Készül a stadion,készül a kilátó,teljesen elégedettek voltunk,jóleső érzésekkel indultunk hazafelé.Még a Városháza téren belebotlottunk az Adventi vásárba,de túl érdekes nem volt.Majd jövünk 22-én az Ismerös Arcok koncertre ami itt lesz.Ezt is megbeszéltük...Aztán ballagtunk szépen haza,jól elvoltunk.Közeledett a karácsony,némi szabadság,túrázás hegyek,koncertek...elleszünk mint hal a vízben.Már sötétben értünk haza az utolsó sétáról.Otthon is jól elvoltunk mint mindig...Másnap hétfőn keveset taliztunk,Gergő reggel iskolába ment,én meg délutánra dolgozni,igy csak este futottunk össze.Gergő jókedvű volt mosolygos,örült mindennek szokása szerint.Szombaton szalagavató,vasárnap egy túra,remek hétnek nézett elébe.Jókedvűen feküdt le.

Nem ébredt fel soha többé....

  

A klubházban készült videó.Pár másodpercre
látható Gergő is,ezek az utolsó felvételek róla...

Az utolsó séta útvonala

Kedvtelenül Ceglédre

Ezt az egészet lényegében még Gergő szervezte...

Nem is tudom,hol kezdödjön ez a történet.Már többször is írtam,hogy a legjobb cimborám Zoli óriási nagy Csondor Kata rajongó.Elég ha elovassátok a tavalyi sztorit amelyet ezen a helyen megtaláltok.Tavaly mikor elkisértem Tatabányára megígértem,hogy egy ilyen bulira majd idén is elkisérjük,együtt Gergővel...cserébe ő,amikor tud eljön velünk túrázni.Így is lett,ő eljött velünk többször,rajtunk volt a sor,hogy mi is álljuk a szavunkat.Májusban volt rá egy lehetöség mivel Katika nem egy sűrű koncertező,ám akkor jobb dolgunk is akadt,mint Csondor Kata koncertre menni.A következő alkalom most december másodikán lett volna Dabason,de éppen elötte leltároztunk a munkahelyen,meglehetősen fáradt voltam és hát anyagilag sem álltunk éppen jól....Ha tudom mit hoznak a következő hetek,egész biztosan lementem volna Zolival és Gergővel Dabasra...

A dunaújvárosi Ismerös Arcok koncert

Akkor még,ahogy tudatosult,hogy nem megyünk Dabasra,Zoli átjött hozzánk,Gergő pedig nagy igyekezettel elkezdte keresni,hogy mikor lép fel legközelebb Kata valahol,valami elérhető helyen.Ekkor bukkant rá,hogy december 23.-án Cegléden fog egy koncertet adni.Megvolt tehát az új időpont Gergőnek köszönhetően és el is kezdtük szervezni a dolgot.Úgy volt,hogy majd megyünk hárman Gergő,Zoli és én.Elleszünk mint a befőtt.Aztán a sors kegyetlenül közbeszólt.Gergő elment és lényegébe elvitte magával a teljes életemet...Gergő halála utáni napok teljesen egybeforrnak...csak egyik este jön a másik után,egyik reggel a másik után,azt sem tudom mi vagyok,hol vagyok,élek-e,halok-e...Zoli végül is valahogy rábeszélt,hogy azért menjek el vele Ceglédre,az is jobb mint itthon ülni és állandóan sírni...vigyük el magunkkal Gergő édesanyját is Mónit,mert ha lehet ő még rosszabb állapotban van mint én.Belementem,mert igaza volt.A ceglédi "buli"előtti este még kimentünk Dunaújváros főterére az Ismerős Arcok koncertjére.Gergő nagyon készült erre a koncertre,együtt akartuk üvölteni a Nélküledet...

Számtalan alkalommal mentünk át a Margit-hídon gyalog,útban a Déliből a Nyugatiba

Gergő sajnos nem tudott jönni,mi azonban iránta való tiszteletből is persze kimentünk.Persze itt is éreztem Gergő jelenlétét,remélem is,hogy valóban ott volt a lelke velünk!A koncert utolsó száma volt persze a Nélküled.Nem lehet elmondani milyen hatással volt rám a zene,a dal.Végig üvöltve,mint a 3ezernyi közönség,de sírva énekeltem én is,Gergőre emlékezve itt is....nagyon szerette volna ezt átélni velem a fiam...Borzasztóan fájdalmas volt így.... Másnap reggel vágtunk neki a Gergőnek köszönhető ceglédi útnak.Tudtam ez sem lesz egyszerű.Már a vonatba beülni sem volt az,hiszen az utóbbi években bárhová is mentem ott volt velem Gergő...Most azonban nem volt ott és ez rendkivül elszomorított.Soha életemben nem voltam még ennyire szomorú,bár az utóbbi két hétben bővel volt szomorúságra okot adó esemény.A vonat elindult és Budapestig kinézve az ablakon,nem tudtam olyan helyet mondani,ahol ne jártunk volna Gergővel,ne füzött valahova valamilyen szép emlék...Sírt a szívem kegyetlenül.

Ezernyi emlék örzője a Margit-híd is

Budapesten sem volt más a helyzet,nem volt olyan hely ahová nem füzött volna egy-egy Gergővel megélt szép emlék.Most is gyalog mentünk át a Déliből a Nyugatiba.Szinte mindig így csináltuk,ha a Nyugatiba volt csatlakozásunk.Ez az út is elszomorított,nem volt itt Gergő az egyetlen kincsem,örök túratársam....A Nyugati pályaudvaron aztán vonatra szálltunk.Vecsésig itt sem volt jobb a helyzet,emlékek köszöntek szembe a vonatablakból,de most nem nevettek ,hanem sírtak...Vecsést elhagyva sikerült kicsit a szívemnek megnyugodnia,mert erre még nem jártunk.A vonat viszonylag hamar odaért Ceglédre,Itt meg azon kezdtem el bánkódni,hogy mennyire örült Gergő ha olyan városokba mentünk ahol még nem járt.Minden kétséget kizáróan most is nagyon örült volna ennek...

Első méterek Cegléden

Cegléd első látásra kedves kis városnak tűnt,biztos tetszett volna  a fiamnak.Jó volt az idő,a körülmények ellenére a séta pedig kifejezetten kellemes.Nagy kedvünk mondjuk nem volt semmihez,de ez itt még mindig jobb volt mint otthon sírdogálni.Hamar rátaláltunk a főtérre,ahol majd a koncert lesz.Csak hát addig még volt majd négy óránk.Maga a főtér szép volt,két templom is állt itt,az egyiknek pedig két tornya is volt.Az adventi forgatagban egy jégpálya emelte még a hangulatot,ám a szinpad nevetségesen gáznak tűnt.Egy apró emelvény volt egy sátorral védve három oldalról.Hát ezen egy zenekar nem fér el gondoltam.Elfogyszatottuk első forralt borunkat,a téren ekkor meglehetősen kevesen voltak.A szípadon pedig fellépett Buborék Berci nevezetű formáció.Ekkor megszámoltam: 18-an voltak a szinpad elött...Jókat nevettünk ezen a müsoron,de bőven volt még időnk,elindultunk sétálni.

A kéttornyú a főtéren

A főtér szomszédságában volt egy másik tér,nem tudom a nevét,talán Szentháromság-tér?Az sem volt csúnya és itt voltak vendéglátóhelyek is.Móni megéhezett,keresni akartunk valami jó helyet.Végül is visszamentünk a főtérre ott találtunk egy kávézót,ahová bementünk.Itt ittunk egy forró csokit,meg ettünk koponyánkét egy hamburgert.

Ennek végeztével még mindig volt két óránk...újabb sétára indultunk hát.Egy hatalmas torony volt a közelben,azt akartuk megnézni.Kiderült valami tv-torony féle lehet.

Az egy tornyú

A két ház között bújt ki.

Megnéztük,de időnk még mindig volt,mentünk tehát tovább.Lassan-lassan kezdett sötétedni és némely ház igazán különleges volt a díszkivilágitásban.Odaosontunk a színpadhoz.Valami istent dicsöitő müsor ment,hát ez most aztán tényleg nem érdekelt.Néha éreztem Gergő is itt van velünk,kellemes bizsergés volt a hátamon,mintha simogatott vagy ölelt volna....Zoli ottmaradt a színpadnál,már várta Katát,mi sétáltunk egyet,kettöt,hármat a főtéren,betérve az ottani vízeldébe,mert a következő forralt bor már megdolgoztatta a vesémet...Közeledett a negyed 6,sötét lett,a tér szép volt a karácsonyi fényekben,de nyomasztó...

Fények költöznek Ceglédre

Karácsony a főtéren

Végre megérkezett Kata.Ekkora már mi is odamentünk a szinpadhoz.Régi ismerösként üdvözölték egymást Zoli barátommal.A koncert is elkezdödött nagy nehezen.Félórás müsor volt Kata legismertebb dalaival.Én ugyan nem vagyok annyira oda érte,de szépen betöltötte a teret a müsora.Viszonylag sokan is lettünk a koncertre.Az első sorban voltunk,tökéletesen láttunk mindent.A müsor végén Zoli tudott Katával beszélgetni,jóval többet mint anno Tatabányán.Mivel ők már évközben is találkoztak már jóbarátként cseverésztek.Mi a háttérben vártuk.Megölelték,megpuszilták egymást Katával,azt elbúcsúztak.Indulhattunk haza.Zoli barátom teljesen elvolt varázsolva.hármunk közül legalább ő boldog volt.

A színpadon:Csondor Kata

Kényelmesen elértük a vonatot amit terveztünk,igen ám,de az késve indult,így Budapesten kellett a kelleténél nagyobb tempót diktálnunk,hogy elérjünk egy hazafelé induló buszt a Népligetben.Ám ez is sikerült.A metrón még egy szép lány ült velem szemben,mintha azt súgalta volna,hogy maradt még valami szépség ebben a rút életben...Végül rendben hazaértünk,Zoli boldog volt,minket azonban ez a kirándulás sem boldogított.Rendkivül szomorúak voltunk,de legalább eltudtunk és elmentünk oda ahová Gergő szervezte a bulit.

Zoli a buszon meg is köszönte Gergőnek a dolgot aki remélem akárhol is van hallotta,hiszen nélküle nem jöhetett volna létre ez a randevú Katával...

Zoli és Kata kettőse.Köszönhetően részben Gergőnek...

Nem épül a kilátó

Pár héttel ezelőtt számoltam be róla,hogy kilátó épül Dunaújvárosban,ha erről a bejegyzésemről lemaradtál volna itt elolvashatod .A leírtak szerint és a helyi média elmúlt hónapokban közzétett hírei szerint a kilátónak május végére elkell készülnie.

Nos roham léptekkel közeledik május vége,elmentünk hát megnézni hol tart az építkezés.

A helyzet az,hogy gyakorlatilag minden ugyanúgy áll mint egy-két hónapja és nem igazán történik semmi kilátó ügyben...

A munkaterület elkerítve

Az építési terület ugyan elvan kerítve,van néhány földkupac odabenn,de arra,hogy az építkezés elindult volna semmi jel nem utal.Minden ugyanúgy van mint két vagy akár négy vagy öt hete...Dunaújváros főterét úgy alakították át az elmúlt években,hogy onnan egy sétány egyenesen kivisz ide a kilátóhoz,vagyis hát a jövőbeni kilátóhoz.Ebből május végére már tuti nem lesz kilátó.Bármely szemszögből néztük meg a helyet,mindenhonnan ugyanazt a képet mutatta.Azaz a nagy semmit.

Fenyőfák a környéken - pusztulásra ítélve...

Az ideépült kilátónak majd néhány fenyőfa fogja kárát látni.Csodálkozom is,hogy a környezetvédők sehol nincsenek...hangjukat,tiltakozásukat mondanám elfújta a szél,de ugye ami nincs azt a szél sem fújhatja el...Szóval a környéken nagyjából tíz fenyőfa fogja bánni a dolgot.Már korábbi bejegyzésemben is jeleztem,hogy kilátó ide teljesen felesleges.Jó innen az a pár fa eltakarja a kilátást,de néhány méterrel odébb már semmi sem gátol a kilátásban.

Munkaterület,csak éppen a munka nem folyik

Hát ez van most.Egy hónap múlva majd újra eljövünk megnézzük mi a helyzet.Persze ha addig elkészül a kilátó akkor beszámolok majd róla.Jelenleg tehát nincs miről beszámolni,mert nem történik semmi.Ha a kilátót 50 méterre dél felé készítenék el,nem lenne szükség a fenyőfák kivágására,persze akkor nem vezethetne ide egyenes út a város főteréről.Na tehát akkor egy hónap múlva,újra megnézzük,hogy áll a dolog.

Ez a kép tárulhat majd elénk ha a kilátóból északi irányba nézünk

Menekülés a győzelembe

Április elején kerülhetett sor az idei első meccstúrára.Sokat agyalgattunk rajta,hogy elmenjünk-e mert a csapatunk az előzetes várakozáshoz képest gyengébben szerepel a tavaszi szezonban (egy hete írtam erről).Azon gondolkodtunk,hogy ne menjünk-e el inkább valahova túrázni.Ám végül is győzött a meccstúra,hiszen annyira gyengék azért mégsem vagyunk,meg szerettünk volna is elmenni már egy idegenbeli meccsre újra.A célunk Budapest XVII.kerülete volt ami nem is tudom,tán Rákosliget névre hallgat.

Még nem jártunk itt soha.Ellenfelünk pedig a Rákosmente KSK csapata volt,mi a negyedik,ők a kilencedik helyen álltak éppen.

Az Örs Vezér tere,balra az Árkád,jobbra a Sugár

Április hetedikére még mindig nem állt be az igazi tavasz.Szemerkélő esőben indultunk el Dunaújvárosból és kabát még mindig kellett.Vonattal mentünk Pestre majd a kettes metróval kihúztunk az Örs Vezér térre a végállomásra.Még több mint három óránk volt a mérközésig,adta magát a dolog,hogy az itteni plázákba benézünk kicsit.Meg is tettük és újra bebizonyosodott,hogy ez a plázavilág nem az én világom.Így aztán hiába a csilivili,sok időt nem töltöttünk el itt.Lementünk a pláza elé,ahol jó kis büfék voltak,így az egyiknél meg is kajáltunk.Mondhatni fenséges volt.Ezután a közeli buszállomásra érve,felültünk egy buszra ami kivitt minket a XVII.kerületbe.

A Trianoni emlékmű

Meglehetősen hosszú út vezetett ki,mondjuk a busz sem a nyílegyenes úton ment.Kiérve az első dolog amit megláttunk az egy trianoni emlékmű volt.Ezért piros pont a kerületnek!

Egy szép park volt itt,de még nem ide mentünk be,elindultunk a környéken egy sétára,mivel még mindig volt több mint másfél óránk a meccsig.A park mellett volt a stadion ahol majd sor kerül a mérközésre.Mondjuk stadionnak nevezni persze naívság,maradjunk inkább a focipálya megszólításnál.Nem volt egy szépség na,de majd ide jövünk vissza séta után.

Az RKSK stadionja a Pesti úton

Az eső itt Budapesten szerencsére már nem esett.Sétáltunk hát tovább.Két szépséges templom is volt a környéken a forgalmas Pesti út mentén.Erre aztán panelházak sora volt,itt-ott egy-egy szépséges épülettel,például a városháza,vagy a helyi bank épülete.Ezek szépek voltak.Kilyukadtunk egy főtérre emlékeztető résznél is,alighanem ez lehetett a kerület főtere,amelynek központjában egy kávézó állt.Maga a panelrengeteg azonban valahogy nem igazán volt szép.

Templom a fák takarásában

A kávézó a főtéren

A kerület főtere

Visszafelé vettük az irányt a pálya felé,majd elmentünk egy sparba még ezt-azt venni és végül benéztünk abba a bizonyos parkba ahol a trianoni emlékmű is állt.A park végén egy eldugott szemetes résznél elvégeztük a kis dolgainkat,majd nem maradt más elindultunk a "stadionba",bár még mindig volt majd félóránk.A pályára a belépés ingyenes volt!Ezt eltanulhatnák a mieink is,hiszen nálunk egy meccsbelépö az ezer forint...Itt nem voltak szektorok,nem volt vendégszektor,oda mentünk ahova akartunk.Így megtalálva a számunkra legjobb helyet,vártuk a meccskezdést.Már melegitettek a csapatok,amikor elkiabáltam magam,hogy hajrá Dunaújváros.Egy-két játékos meglepödve fordult felém,szegények nincsenek nagyon hozzászokva,hogy idengenben bárki is szurkoljon nekik.Na de végre elkezdödött a meccs.

Kezdödik a meccs

Nem voltak sokan,nagyjából kétszáz néző gyült össze a mérközésre.Az első félidőben nem nagyon forogtak veszélyben a kapuk.Mi két vesztes meccs után érkeztünk ide,így változtatva az összeállításon főleg a biztonsági játékra törekedtünk.Ám az ellenfél nem igazán tudott veszélyeztetni így aztán elkezdtünk egyre magabiztosabban játszani,elkezdtünk támadgatni.Ennek az lett a vége,hogy a félidő végén meg is szereztük a vezetést!Így egygólos elönnyel mehettünk szünetre.Szünet után kezdödött a második félidő és továbbra is egyre magabiztosabban játszottunk.Sorra dolgoztuk ki a helyzeteinket,míg az ellenfélnek alig-alig akadt támadása is.

Zajlik a mérközés

Az egyik helyzetünk aztán újra bement,már kettő nullra vezettünk!Ám volt még hátra idő.Néha-néha támadtgatott az ellenfél,de komolyabb helyzetet továbbra sem tudott kialakítani,így aztán sikerült megnyerni a mérközést!Maradt végig a kettő nulla.Kellett a győzelem az utóbbi időben kissé megtépázott csapatunknak,hiszen az első helyről csúsztunk vissza a negyedikre,Így most kicsit sikerült rendezni a sorokat.Mi pedig visszafelé vettük az irányt az Örs Vezér térre.Odaérve még elmentünk ahhoz a büféhez ahol dél körül is ettünk és ezuttal megvacsoráztunk itt.Innen irány a metró,de a vonatot már nem értük el a Déliben.Leszálltunk hát a Puskás stadionnál ahonnan az egyes villamossal,elhúztunk a Népligeti buszpályaudvarra.Innen aztán busszal mentünk haza.

Hát ez volt az idei első,szerencsére sikeres meccstúránk.

A stadion mellett volt ez a szép kis épület