Pazar nyár,majdnem tragikus ősz - éves összefoglaló

 Ismét eltelt egy év,újra itt vagyunk az éves összefoglalónál.Ami az évet illeti így elsőre,hát felemás érzéseim vannak.Egy részt nagyon jó volt vagyis voltak nagyon jó szakaszai,de az ősz kishíján újabb családi tragédiába torkollott.Végül is szerencsénk volt a szerencsétlenkedésben,de jó néhány túra elmaradt ez miatt.Jó volt a tél,klassz volt a tavasz,pazar a nyár,tragikus az ősz röviden.Összesen 35 túránk volt,ez kettővel gyengébb mint a tavalyi évben,de ehhez mondom hozzájárultak az ősz eseményei.Na de akkor vessük bele magunkat kicsit részletesebben az év történéseibe és a végén még beszéljen majd pár statisztika.

Alaposan bekezdtünk 21-ben!

Az évet egy környékbelinek mondható túrával kezdtük,egy alap túrával!Január elején egy bitang jó túraidőben indultunk a Fejér megyei Alapról Németkérre.Megadtunk az alaphangot az évnek mert igen jól sikerült ez a túra.Ezt követően talán egész télen nem volt ilyen kellemes idő,de alaposan beindultunk és egy nagyszerű télt produkáltunk.Visszatértem a Sorrento sziklákhoz majd Lussoniumba is,februárban meg a százhalombattai Sánc-hegyre az érdi Ófaluval együtt és a Vitányvárhoz is.Elmentünk egy jót Kulázni a csodás Sárpentelei parkerdőn keresztül.A tél tehát jó volt a koronavírus sem tudta megakadályozni a jobbnál jobb túrákat!

Vitányvár újra!

Jött a tavasz és a moslék politikusok kedvece a koronavírus folytatódott.Annyiban nehezítette a dolgainkat,hogy busszal lehetetlenség volt közlekedni,így vonatra kényszerültünk ami a túrák sorrendjén változtatott csak.Így lényegében a tavasz is jól sült el,májusra ráadásul az intelligens járvány is alábbhagyott,lehetett már busszal is utazni.Sok helyen jártunk tavasszal is: a szopatós tanösvényen Nagylóknál,visszatértem a Tassi zsiliphez és a Zichy kápolnához is úgy,hogy először került be a túrázásaink történetébe Tass település is.Voltunk a Tolnai-hegyhát déli részén is,végre eljutottam a Konda patak-völgyébe is.A Bakony peremvidékén túráztunk a híres Ösküi kerektemplom érintésével.A Budai-hegyekben visszatértem az Árpád-kilátóhoz és az Apáthy sziklához is érintve a Mátyás-hegyi kőfejtőt.Megismételtem a négy évvel ezelőtti Három falu túráját szinte centiméterre azonos útvonalon mint Gergővel egykor...Pótoltam egy tartozásom Gergőnek és kimentem az erdei gépparkba ahol megcsináltam az elmaradt videót.A májust egy repcetúrával indítottuk ahol egy kellemetlen méhtámadásban volt részünk.Majd Veszprém érintésével eljutottunk a bándi Essegvárba is.A tavaszt pedig egy Szekszárdi-dombság beli túrával zártuk elérve végre Ladományt.A tavasz is igen jó volt tehát!

Zolikával az Essegvárnál

Következetett egy minden előzetes várakozást felülmúló nyár.A világ szarháziai úgy döntöttek,hogy szabadságra küldik a vírust és így minden korlátozást eltöröltek.Mehettünk bátran,szabadon immár!Úgy döntöttünk idén nyáron a Balaton környékét vesszük célkeresztbe,ezen belül is elsősorban a Balaton-felvidéket.Ezt a mutatványt Balatonalmádiban kezdtük és egy kellemes körtúrát csináltunk két kilátó érintésével!Ezután jött az év egyetlen mecseki túrája amikor is a hegység legkeletibb részén túráztunk helyenként már átmenve a Geresdi-dombságba is.Újra Balaton-felvidék jött ezúttal Alsóörs.Itt is kilátóztunk valamint varázserdőztünk.Július - nyitás Balatonfüreddel,itt is egy körtúra kilátóval fűszerezve.Majd eljöttünk kicsit a Balatontól,ide a környékre,ismét Tass és a Tassi-zsilip következett,de ezúttal a Szalki tavak felé vettük az irányt.Ezen a túrán kishíján szomjan haltam.Balatonboglár következett a Gömbkilátóval majd onnan a fantasztikus és kivételesen klassz Gyugy.Augusztusban elsőnek Szolnokra indultunk,de egy vonatbaleset miatt nem értük el,helyette B terv - budai várnegyed volt a müsor.

Az alsóörsi amfiteátrum

Nem volt vége a nyárnak!Végre eljutottam a Tihanyi-félszigetre is,ahol pazar túrát csináltunk,de itt is majdnem szomjan haltam,viszont itt szolidaritást vállalt velem Manó barátom,mert ő is majd szomjan pusztult.Augusztus 20-án alighanem az év legjobb túráját csináltuk meg.A Badacsonyt jártuk be.Ennek a túrának a végén volt az év legfelemelőbb pillanata is.Amikor hajóval mentünk át Fonyódra,a hajó a Balaton közepén 180 fokos fordulatot tett és mégegyszer megmutatta a jó népnek a távolodó Badacsonyt.Rendkivül felemelő szép esemény volt,köszönet a kapitánynak utólag is!Búcsút vehettünk a szenzációs Badacsonytól,de ide még vissza kell majd jönni!A nyárt a Mezőföld és a Tolnai-hegyhát találkozásánál zártuk.A Sió mentén túráztunk,a Kapos torkolatát néztük meg majd az Ozorai várat.Egészen szuper fantasztikus nyár volt!

A Badacsony olyan csoda amelyet nem elég egyszer átélni!

Jött az ősz amely nem várt fordulatot hozott,bár egészen jól indult.Folytattuk ott ahol a nyár abba maradt.Nem volt kedvem,de Zolika rábeszélt a szigligeti bulira.Nagyon régóta terveztük ezt Gergővel,de nem tudott valóra válni,most meg...amikor mehettem valahogy nem akartam,de Zoli rábeszélt és nem bántam meg.Egészen fantasztikus volt a szigligeti vár is.Még egy balatoni túra maradt a tavaly félbeszakadt köröshegyi-völgyhídas túrát csináltuk meg végre teljes egészében.Ekkor jutottunk el a Balaton szívéhez is.Szeptember közepére tudtuk ott hagyni a Balatont ahol június óta nyolc túrát csináltunk!Ekkor még elmentünk a Bakonyba a Gaja-szurdokba.Ezután viszont beütött a ménkű!

Ökörködés a Gaja-szurdok felett

Móni - Gergő édesanyja szeptember 23-án kapott stroke-ot.Talán az utolsó pillanatban hívtuk a mentőt és ez mentette meg az életét.Kerek tíz hetet töltött a kórházban.Ezen idő alatt szinte teljes szünetre kényszerültem.Pedig a természetben ez volt az év legszebb időszaka...Móni vigyázott a kutyámra amikor én túrázni jártam és most,hogy kórházba került ez lehetetlenség volt,a kutyát meg 10-14 órákra nem volt szívem egyedül hagyni... Nem akadt segítségem ezen a téren,örültem ha akkor vigyáznak rá amikor melózom.Így aztán túrázni sem tudtam menni.Kishíján én meg ebbe haltam bele.Két túra azért akadt.Október végén jött az Egyenesen át,Gergő emléktúrája.Erről hallani sem akartam,hogy elmaradjon!Meg ez jó 6 órát vett igénybe addig a kutyus is megtudott maradni.Aztán elvittük a kutyust is egy helyi túrára,ez volt az őszi finálés túra november elején.Ennyi volt az ősz,a pazar nyár után nem volt ezt egyszerű megélni,de fő,hogy legalább Móni életben maradt.

Rexi a Dunában

Móni november 25-én jött ki a kórházból és mivel az anyja sem teljes értékű,az ápolása így rám maradt.Ez sem egy egyszerű menet,de legalább a túrázás újra valamennyire beindulhatott.Még november végén tettünk egy kéktúrát a Vértesben,majd jöhettek a téli bulik.A decembert egy télapó túrával nyitottuk Kisapostagra mentünk.Majd újra a Vértes következett.Csákvárnál jártuk be a Haraszt-hegyi tanösvényt.Az évet pedig a Balatonnál zártuk.Zolival akartuk így,hisz az év java részben erről szólt.Ott túráztunk még egyet ahol a Balaton-felvidék kezdödik.Ez volt tehát az év krónikája dióhéjban.Minden túráról,minden eseméyről van részletes bejegyzés a blogban.Nézünk néhány érdekességet és statisztikát az évből.

Alakul a csapat!

Az év talán legjelesebb eseménye az volt,hogy új túratársakkal bővültünk!Nem is kevéssel.Először Pisti csatlakozott hozzánk,ő egy harminc éve nem látott barátom volt aki egykori exem sógora amúgy.Majd jöttek ősszel Bányászék,azaz Bányász és Hédi.Végül pedig az év végén csatlakozott hozzánk Judit és Erika.Na és persze Rexi kutyám is velünk tartott egyszer,őt is természetesen teljes értékű túratársnak veszem!Így hat új túratársunk akadt ebben az évben,ez egészen kivételes dolog,hiszen ilyen még nem volt.Na de ugye az azonos hobbi,az azonos érdeklődési kör bevonza egymást.Ráadásul Juditnak kocsija is van meg Erikának is,ez megkönnyítheti a jövőben egy-egy célpont könnyebb elérését!

Ökörködés Balatonfűzfőn

Akkor jöjjenek a számok:

Idén összesen 35 túránk volt!Ez kettővel gyengébb mint a tavalyi,de ugye az ősz keresztbe tett kissé.Valószinű ha nincs Móni stroke-ja a negyven meglehetett volna alighanem...

Nézzük meg ki hányszor volt velem-velünk.

Én ugye mind a 35 túrán ott voltam.

Zolika 34-szer jött el.

Manó 11-szer,

Móni és a Tizedes 5-5 alkalommal tartott velünk.

Judit és Pisti két-két alkalommal talált be.

Bányász,Hédi,Erika és Rexi pedig egyszer-egyszer jöttek el.

Hatan egy alkalommal voltunk.

Öten egyszer sem.

Négyen hat alkalommal túráztunk együtt!

Hárman tizenháromszor!

Ketten tizennégyszer.

Egyedül pedig egy alkalommal keltem útra.

Mentünk nagyjából összesen 535 km-t,ez viszont majd negyven kilométerrel jobb mint tavaly.Az átlag így:15,28 km/túra.

A leghosszabb túra a februári Sánc-hegyi volt a közel 24 km-vel,

a legrövidebb az erdei gépparkos áprilisban amely alig volt 4 km.

Ezek a számok,most nézzünk meg néhány érdekességet.

Ez nem Móni éve volt,de legalább életben maradt...

A legjobb túrának mi az augusztusi Badacsonyi túrát választottuk meg.

A legrosszabbnak meg a szolnoki bulit,amikor is nem értük el a célt és ez rányomta bélyegét az egész bulira.Ez is augusztusban volt amúgy.

A legjobb hangulat talán a Gaja-szurdoki túrán volt szeptemberben amikor Bányászék tartottak velünk.A legrosszabb pedig az előbb említett szolnokinak induló bulin.

A legjobb hónapra több pályázó is van: Remek volt a január a február,az április,az augusztus és a december is.A legrosszabb az október és a november volt.

A legjobb nap alighanem az augusztus 20.lehetett ekkor volt a badacsonyi túra.

Az év helye szerintünk a gyugyi örökkévalóság parkja volt,de az egész település megérdemli ezt a címet.A legjobb kilátónak a tihanyi őrtoronyot választottuk meg.

Az év településének mi Gyugyot választottuk.

Legvidámabbak talán a Télapó túrán voltunk decemberben,de több vidám túránk is akadt.

Az év pillanata pedig a hajó 180 fokos megfordulása volt a Balaton közepén,hogy búcsút vehessünk a Badacsonytól.Erről fentebb is írtam.

Stílus szerint 22 olyan túránk volt amire mi Gergővel azt mondanánk,hogy bakancslistás túra, 11 környékbeli és kettő helyi túra akadt.Ez tehát összesen 35 túra.Meccstúránk idén sajnos nem akadt.

Manóval az év egyik klassz buliján

Ez volt tehár a 2021-es év amely összeségében hozta az elvárhatót.Helyenként jó volt,sok szép és új helyen jártunk,voltak ismétlödő túrák ahová jó volt visszatérni és sok új túratársunk akadt.Összeségében nem volt tehát rossz év,beárnyékolja ugyan az ami Mónival történt,de vele kapcsolatban örülhetek,hogy nem történt még ennél is nagyobb baj.A jövőképről pedig az újév első bejegyzése fog szólni.Végezetül álljon itt a idei legjobb túra filmje,de a videóknak is lesz majd egy külön bejegyzése.Amúgy minden filmünk megtalálható a you tube-n és sok a videán is.Mindenkinek köszönöm a figyelmet és boldog új évet kívánok függetlenül attól mikor olvassa!

Ahol a Balaton-felvidék kezdődik

 Az ide év jó része a Balaton környéki túrákról szólt.Így úgy gondoltuk Zolikával a legméltóbban úgy búcsúztatnánk ezt az évet,ha a Balatonnál túráznánk még egyet.Amikor elkezdtük tevezgetni anno ezeket a Balatoni túrákat,úgy volt,hogy ez a túra lesz az első,hiszen mégiscsak itt valahol kezdődik maga a Balaton-felvidék,itt valahol Balatonkenese és Balatonfűzfő környékén.Ám akkor úgy ítéltük meg,ez a túra olyan sok látványosságot nem tartogat,így kezdtük anno aztán Balatonalmádinál a sztorit.Ám most mégis eljöttünk ide,ha már nem ezzel kezdtük,hát fejezzük be ezzel.A túrára december 28-án került sor.Tavaly ilyenkor pompás idő volt.Most reggel már meglehetősen hülye időnek nézett ki.Zolikán kivül eljött a túrára újra Judit és egy vadiúj túratársunk Erika.Autóval indultunk és Balatonkenesén az állomás melletti parkolóban állítottuk le a kocsit.Terveink szerint innen feltúrázunk a Sós-hegyre,majd el Balatonfűzfőre,ott teszünk egy kört,majd valahol megkajálunk.Onnan egy megállót vonattal visszajövünk ide ahol a kocsi áll.A túra azonban nem indult jól.

Parkolás Kenesén a vasútállomás mellett

Kiszállva az autóból Zolika hatalmasat esett.Nem hiába tiszta jég volt minden.Hasonló volt a szitu mint 2017 utolsó túráján amikor szegény Gergő esett hatalmasat.Kiderült a településen ónos eső esett az éjjel/hajnalban így a járás elég nehézkes volt.Mindegy elindultunk.Zolikának a kabátja szakadt ki,szerencsére különösebben nem ütötte meg magát.Rámentünk Tártorián tanösvényre,amelyen turistajel semmi nem volt.A település utcáin vezetett a tanösvény,a betonos utak továbbra is csúsztak.Elhaladtunk a református temető és az Arborétum mellett,utóbbi zárva volt.Majd odaértünk a Sós-hegyhez,a betonút megszünt,de a lefagyott földút is ugyanúgy csúszott.Szürke,ködös párás idő volt,nagyjából nulla fokkal.

Az Arborétumnál

Szenvedés felfelé

Elhaladtunk a Mária Lélekemelő Emlékhely mellett,innen már jó kilátás volt a Balatonra és az alattunk elterülő Balatonkenese ezen részeire.Azaz csak jó kilátás lett volna ha...nem ilyen szürke,ködös,párás az idő...Az út közben emelkedni kezdett a hegynek fel,ám továbbra is rendkivül csúszott.Nagyon megszenvendtünk felfelé menet.Pedig odafönn volt túránk fő látnivalója a kilátó és a Soós Lajos emlékoszlop.Egy idő múlva aztán Zolika és Erika feladta,nem tudtak tovább jönni.Zoli elsősorban a rosszul megválasztott cipője miatt,Erika nem tudom miért.Mi Judittal viszont felkapaszkodtunk.Zoliék mondták addig megvárnak míg odafenn leszünk...

Felérve a Soós-hegyre

Judit a Soós Lajos emlékoszlopnál

A kilátó

Felértünk a kemény 175 méter magas Soós-hegyre Judittal.Egy fensík volt itt,egy paddal,az emlékoszloppal és a kilátóval.Engem főleg a kilátó érdekelt.A 11.-ik balatoni kilátó az idén...ami most Zolika életéből kimaradt.Odaérve az alsó szint is csupa jég volt.Judit itt adta fel.Én viszont nem adom fel soha!Nem azért jöttem,hogy kimaradjon a kilátó!Óvatosan odamenve a lépcsőhöz,szépen lassan felmentem.Fenn már nem volt olyan gáz a helyzet.Jó állapotú,jó időben pompás 100%-os körpanorámával.Most ennek az egésznek kb. a 15%-át tudtam élvezni,de legalább nem volt fenn senki,nem zavart senki.Így viszont csak egy szelfire futotta na és persze lefotóztam a panorámából amit lehetett.

Négyünk közül egyedüliként értem el a kilátót...

Nem nagyon volt élvezhető a kilátás...

Judit megvárt lenn,majd indultunk vissza.Lefelé sem volt egyszerű a menet,piszkosul csúszott.De lementünk valahogy a Mária Lélekemelő helyig amivel ilyen körülmények közepette nem tudtam most nagyon foglakozni,pedig valami nagyon különleges hely lehet...Itt volt Zoli és Erika,mentünk velük immár tovább lefelé.A temető másik oldalán haladva elöször jó volt az út ezen a túrán,de nem tartott sokáig.Újabb meredekebb lejtő jött ami immár a sártól csúszott.A csajok gond nélkül lementek,én is lementem volna,de Zolika szenvedett lefelé is,őt kellett tartanom,illetve segítenem neki.Rendkivüli nehézségek árán,de lejutott.Elhaladtunk a Tataárlikak mellett,amelyekre szintén a jelen körülmények közepette nem nagyon volt idő és mód.

Tatárlik

A Tatárlikakkal majd egyszer részletesebben foglalkozom.Most nem térek ki rájuk.Elég annyi,hogy kilenc van itt a kenesei domboldalban.Leértünk és megszünt a csúszásveszély.Lenn már nem csúszak az utak.Innen a piros jelzésen kellett tovább menni Balatonfűzfőre,de a jelzések felfestése enyhén szólva is gyalázatos volt.Telefonos alkalmazási segítséget kellett időnként igénybe venni,de az út nagy része a 71-es út melletti kerékpárúton haladt.Különösebb látnivalót itt az Árpád-kút jelentette.Meglepetésünkre a forrás münködött!

Az Árpád-kútnál

Hamar átértünk Balatonfűzfőre.Itt módunk nyílt lemenni magához a Balatonhoz.Kilencedik alkalommal voltunk idén a tónál,mégis ilyennek még nem láttuk.Teljesen más volt mint nyáron.Szürkés,zöldes,fehéres színe volt,Judit mondta olyan mint a tenger.Itt csináltunk pár fotót majd az egyik strand játszóterén ökörködtünk egy sort.Ezekután hatoltunk egyre beljebb Balatonfűzfő belterületére.A jelzések továbbra is kritikán aluliak voltak!

Part menti fotó

Legújabb túratársaimmal

Ökörködés

Kimentünk még a Parti sétányra de a nádastól itt nem sokat lehetett látni.Átmentünk a vasúton és innen újra a sárga jelzésen mentünk.Már a fűzfői körön voltunk.Jelzések továbbra is elégtelenül voltak csak felfestve.A Balatoni Bob parkba igyekeztünk,itt állt a fűzfői kilátó.A rossz jelzések ellenére viszonylag egyszerűen odataláltunk.Balatonfűzfőnél amúgy már hegyes a táj,tényleg mondhatjuk,hogy itt kezdődik a Balaton-felvidék.A bob park szép volt és látványos.Egy látogatóközpont féle épülettel a központban.Ez mellett vitt fel a járólapos út és lépcső a kilátóhoz.A bobpálya felett mutatós híd vitt át,fából volt és rávolt fagyva az ónos eső...ez ismét nagyon csúszott.Nem volt itt senki.Illetve egy hölgy.

A fűzfői kilátó

Megkérdeztem tőle nyitva van-e a kilátó.Azt mondta nincs,de a kedvünkért kinyitja.Mondta igazából ilyen időjárási körülmények között nem nyithatja ki.De odament,hogy majd kinyitja,ám látva a jeges lépcsőket meggondolta magát és mondta nem meri kinyitni,mert az ő felelőssége ha minket valami baj ér a kilátón.Nem volt mit tennünk megértettük a dolgot.Ekkor döntöttük el Zolikával,hogy majd jó időben egyszer ezt a túrát megismételjük mert most nagyon nem jöttek össze a dolgok...

Mindenki nyugodjon le a picsába,visszajövünk majd!

Innen tovább mentünk a zöld jelzésen és most először túra során úgy ahogy de türhetően felvoltak festve a jelzések.Egy rövid ideig erdei szakaszon is mentünk.Majd újra telefonos alkalmazási segítségre szorultunk.Kereszteztük a 71-es útat,majd leérve a fűzfői utcákon újra a kerékpárúton voltunk.Ez pedig visszavitt oda ahol átkeltünk a vasúton korábban.Teljes volt tehát a kör.Átmentünk a szemközti Kék Öböl étterembe.

Erdei szakasz végre!

Itt ettünk,ittunk és jókat dumálgattunk a csajokkal.Majd elballagtunk a közeli vasútállomásra ahol megvárva a vonatot egy megállót mentünk és Balatonkenesén szálltunk le.Az autó ott volt a parkolóban.Nagyjából a túra 15-16 km-es volt.Rendkivül kellemetlen időjárásban volt részünk és sokminden nem a terveknek megfelelően sikerült.Mégis jól éreztük magunkat,végül is eljutottunk oda ahol a Balaton-felvidék kezdődik.Az út haza a nyírkosság és a köd ellenére sima volt.Ötre hazaértünk.Ezzel bezárult a 2021-es túraidény,amelyről december 31-i bejegyzésemben lesz összafoglaló.

Az első hó

 Valamikor még az ókorban,úgy 2547 évvel ezelőtt volt erre is olyan karácsony,hogy hó borította a tájat és fehér volt minden.Ahogy mindig most sem ígért sok jót e téren a meterológia.Boritékolták már napok és hetekkel ezelőtt,hogy esélytelen a fehér karácsony idén is.Így aztán ezt el is raktároztuk magunkba.A 2548 -ik évben sem lesz fehér a karácsony.Erre még rátett egy lapáttal,hogy karácsony első napján december 25-én napfényes jó és kellemes idő volt,közel 20 fokkal!Erre ma mire ébredtünk?Hóra!Na most ki örült meg,mi vagy én,vagy a jóisten?Felkelve fehér volt minden és esett a hó!

Az első hó

Ahogy a régi szép időkben Gergővel és Dicsák Buksival mindig lementünk az első havat üdvözölni,most sem tettem másként.Persze ha karácsonykor nem is volt hó,a tél többi napjain előfordult,úgy három-négy évente...szóval ahogy régen most is lementem,vittem magammal kutyámat Rexit,aki nagyon nyugtalanul aludt ma éjjel,az ablakban lógott.Hála az egyik kanapé ott van az ablak előtt,arra felállva tud bámészkodni.És mivel a redőny nincs lehúzva bizony rendre ott kukkolt kifelé az éjjel.Ő már akkor látta a számára szokatlan valamit amit hónak hívnak.Nyugtalan volt,járkált,nézelődött,valószínűleg leakart menni.Így amint kivilágosodott célba vettük a közeli erdőt!

Éppen csak fedi a tájat,de ez is örűt bodógszág!

Rexi valószínűleg még sosem látott havat.Bár nyolc hetesen került hozzám március elején,elméletileg láthatott.Rendkívül húzott míg az erdőig nem értünk.Érezte,hogy ez az ő napja.A hó éppen csak betakarta a tájat,de kétségtelenül hó volt és esett továbbra is!Na a nagytudású meterólogúsok ismét alkottak...így lehet hinni nekik.Az erdőben érve elengedtem a kutyát aki rendkivül élvezte a havat a fehér tájat,gyors sprinteket levágott és játszott.Nem volt más mint a réteken megállva körbejárni az erdőt.

Út és a rét

Játék a réten

Ahogy ősszel az aranyló erdőt,úgy télen a friss fehérré változót is nagyon szeretem,nem hiába igyekszem ilyenkor azonnal kijönni a természetbe.Az erdő nem hazudtolta meg magát,mi pedig élveztük téli szépségét.Eszembe jutotttak ugyan a régi szép idők amikor Gergő is velem tartott az ilyen sétákra,de szerencsére a szomorúság most nem kapott el.Hosszú-hosszú idő után lett nálunk fehér karácsony.

Fehérbe öltözik az erdő

Boldogan a hóban

Jó egy órát bohóckodtunk az első hóban.Aztán indultunk vissza.Kisebb túrával felért ez a kör most.Kifelé tartva az erdőből kezdett melegedni az idő és ki-ki bukkani a nap,a havazás pedig alábbhagyni.Úgy gondolom ez az egész csak tiszavirág életű lesz és hamar elolvad.Bár e sorok írásakor még nem olvad,de a nap jobban kibukkan már.Na hát ez volt az első hó története amely ezen a télen december 26-án örvendeztetett meg minket.

Rexi Gergő rétjén...

Mit mondhatnak az újvárosi szobrok?

 Szenteste van és akkor ez az est most (is) Gergőé.Az az igazság,hogy tartozom neki régóta ezzel a bejegyzéssel.Ezzel ami már évekkel ezelőtt megszületett,de sosem került bele a blogba...több okból is...Egyrészt ha valahányszor szobrokkal viccelődtünk mindig megszóltak minket.Milyen ízléstelenek vagyunk,szégyeljem magam,hogy erre tanítom a gyerekemet meg ilyenek...Másodrészt olyan gyerekesnek tűnt,hogy férhet ez bele a túrablog írányvonalába?Hát nagyon is beleférhet és nem érdekel ki mit szól hozzá.Ez Gergő posztja,itt a helye!A történet lényege,hogy mi Gergővel az esetek 90%-ban,na jó 75%-ban bizony hülyéskedtünk.Amiből csak lehetett viccet csináltunk.Így volt ez városunk szobraival is.Gergő agyából pattant ki,hogy járjuk a várost és próbáljuk meg kitalálni mit mondhatnak a helyi szobrok azon pillanatban ahogy ábrázolták őket.Gergőnek mindig volt erre egy frappáns válasza,ha meg nem besegítettem neki.Aztán Gergő mindig erősködött,hogy tegyük be ezt így a blogba.A fentebb említett okok miatt ettől ockodtam jó ideig.Ma viszont beteszem.Tudom elkéstem vele és szégyenlem magam érte.Már Gergő első kérésekor belekellett volna tennem,szarni rá ha valaki megszólja.Tudom Gergő ezt most látni fogja és tudni fog róla.Ezért ez most az én karácsonyi ajándékom neki.

Dózsa György szobra Dunaújvárosban

Ahogy elindultunk otthonról a város felé az első szobor ami szembeköszönt az Dózsa György szobra ahogy éppen teszik rá a tűzeskoronát.A szobrot 1977-ben állították a Dózsa György út - Bocskai utca sarkán és ha jól tudom Kiss Kovács Gyula alkotása.Na de vajon mit mondhat?

Gergő szerint: - "A picsába,de kibaszott forró ez a korona"

Szerintem: - "Valaki vegyen már ki ebből a tetves székből,különben hozzátok baszom ez a kibaszott koronát..."

Bocsánat ha kissé ízlételen a tréfa,de ez most engem nem hat meg.Miután kiveséztük mit mondhat Dózsa György,folytattuk a sétát a városba.A második szobor amivel találkoztunk az uszoda előtt állt.

Sellő az uszoda előtt

A szobor hivatalos neve:Sellő és 1978-ban állították,Cyránski Mária alkotása.A helyi buszpályaudvar melleti uszoda előtt találjuk meg egy külső dísz medencében lett felállítva.Természetesen a Sellő sem maradhatott ki a játékból.Odaérve Gergővel próbáltuk kitalálni vajon mit mondhat?

Gergő szerint: - "A fenébe,ki eresztette le a medence vízét?"

Szerintem: - "Na én most csobbanok itt egyet!Ohh a francba hol a víz,hol a víz?"

Régen jártam erre,vagyis inkább rohadtul nem fordultam éppen az uszoda felé,azt sem tudom megvan-e még a szobor,de feltehetőleg igen.A medencébe elméletileg tavasztól - őszig van víz..

Innen nem kell sokat menni a helyi Építők útján és kb.kétszáz méter múlva megláthatjuk a város talán legnépszerűbb szobrát a pisilő macit.

Az öntelt mackó

A szobor hivatalos neve: Az öntelt mackó,de szerintem senki sem ismeri így a városban.Somogyi József alkotása és már 1950 óta itt áll!Történetében megtalálhatunk olyan időszakokat amikor nagyon nagy becsben volt tartva,de olyant is,amikor gyakorlatilag le se szarták,csoda,hogy ezeket az időket átvészelte a szobor.Régebben olyan volt,hogy a víz a maci pöcséből jött ki,tehát valóban úgy nézett ki mintha pisilne.Manapság amikor münködik a kis szőkőkút a víz már lentről spriccel felfelé így nehezen képzelhető el úgy mint a pisilő maci.Persze ezzel mi nem törödtünk.Próbáltuk elképzelni,hogy vajon mit mondhat?

Gergő szerint: - "Na én most ide belehúgyozok!"

Szerintem: - "Végre egy hely.Most kiadom magamból a felesleget."

A szobor amúgy többször is feltűnik a "Kölyök" c.régi magyar filmben amelyben Töröcsik Mari játsza a főszerepet.A macit az Épitők utca - Május 1. utca sarkán találjuk meg,így bár erre nem emlékszem kifejezetten,de lehet Koltai Róbert "Csocsó.Éljen május 1." c. filmjében is látható.Régebben pedig majd minden dunaújvárosi képeslapon is rajta volt.

Innen aztán csupán csak az utca másik oldalára kell átmenni máris ott van Ady és Léda szobra.

Ady Lédával.Talán lászik ahogy Ady a fütyköst tartja...

A szobor neve: Ady Lédával,1977-ben állították.Borbás Tibor alkotása.Mint írtam gyakorlatilag az Öntelt mackóval szemben az utca másik oldalán találjuk meg.A szobor érdekessége (zsenialítása?),hogy egy bizonyos szemszögből úgy látszik,mintha Ady - már elnézést - egyik kezével a fütyköst tartaná,míg a másikkal Lédát öleli.Természetesen amikor azon "vitáztunk"Gergővel,hogy mit mondhat a szobor ebből az érdekes szemszögből néztük.

Gergő szerint: - "Azannyát!Ne haragudj Léda,de nagyon kell pislinem..."

Szerintem: - "Látod kedvesem,nekem ekkora van!"

Nem tudtuk eldőnteni Gergővel,vajon szándékosan csinálta így az alkotó,vagy csak így sikerült?Ki tudja...

Innen sétánk a Május 1 utcába folytatódott,ahonnan később bejutottunk a helyi Petőfi ligetbe.Itt találjuk meg Bartók és Kodály szobrát.Egyértelmű,hogy nem hagyhattuk ki.

Bartók és Kodály zseniális szobrai

Zseniális alkotásnak tartottuk a két nagyszerű zeneszerzőről készült szobrokat.Talán nem esik sértődés ha kicsit tréfálkoztunk velük is.Az 1980-ban felállított szobrok Varga Imre alkotásai.Mint írtam a Petőfi ligetben találhatjuk meg őket a Bartók színház hátsó dél-nyugati sarkától pár méterre.Vajon mit mondhatnak?

Gergő szerint: - "Bartók": Hé komám nem tudsz a környéken valami jó kocsmát?Évek óta itt állok és már porzik a vesém..."

"Kodály: Tudok egy csomót a környéken édes egy komám,de valaki lebetonozott ide..."

Szerintem: - "Bartók: Héé jóember,nem hívna meg egy jó sörre?Nagyon szomjas vagyok már"

"Kodály: Meghívnálak öcsém,ha egyszer a büdös életben megtudnék fordulni és nem csak a hangod hallhatnám..."

Nem voltak sosem kedvenc szobraink,bár Gergő kis kora óta rajongott értük és ez a kettő nagyon közel állhatott hozzá,hogy kedvenc legyen.Szép alkotások!

Innen csak pár méter a szinház északi oldalánál már a Bartók téren áll a kis Hitler rajongó szobra.Természetesen csak mi neveztük el így.

A Bábozó

A szobor hívatalos neve:Bábozó.1973-ban avatták E.Tóth Ilona szobrát.És hát némi gonosz fantáziát belefűzve valóban olyan mintha egy Hitler üdvözlésre emelné a kezét.Innen jött az álltalunk kitalált tudom ízléstelen név.Itt nehéz volt kitalálni,hogy vajon mit is mondhat.

Gergő szerint: - "Elfárad már a kezem ettől a sok emelgetéstől!"

Szerintem: - "Téged most oda felbaszlak a polcra aztán kuss legyen!"

A szobor kicsi és alig észrevehető.Főleg az év nagyrészében,ugyanis szinte ránőtt egy levelekkel teli fa.Alig pár méterrel arébb már a szinház előtt találjuk meg a Hajnal szobrát!

E kép alapján kitalálnád,hogy a szobor neve Hajnal?

A szobrot 1973-ban állítatták,de nem ide.Eredeti helye a helyi Kortárs Képzőművészeti Intézet elé,ahonnan felújítási munkálatok miatt áthelyezták a régi OTP mögé (a mai CIB bank épülete),majd onnan került jelenlegi helyére 1996-ban.Cyránski Mária alkotása ez a szobor is,a neve Hajnal.Jól láthatóan egy mezítelen nőt ábrázol aki ül,egyik kezével támaszkodik,a másikat a lábára teszi.De vajon mit mondhat?

Gergő szerint: - "Sziasztok édeseim,nem ültök ide mellém egy kicsit?"

Szerintem: - "Hello fiúkák,jöttök egy körre?"

Ez a szobrot sem egyszerű észrevenni annak ellenére,hogy a Bartók tér közepén van.Álltalában árnyékban...

Innen már egy kicsit hosszabb séta a város főutcája.relatíve hosszabb persze,talán 400 méter.A Vasmű út elején találjuk meg a város jelképévé vált szobrot:a martinász szobrát.

A Martinász szobor

Az óriási népszerűségnek örvendő szobrot 1960-ban avatták.Somogyi József alkotása már 1953-ban készen volt,de csak 60-ban kerülhetett a helyére.Az ok: az alak nem a daliás és fáradhatatlan,egyenes hátú izmos szocreál munkásszemélyt követte amely 1950-57 között szinte egyeduralkodó és követelmény volt,hanem egy fáradt valódi munkást ábrázol.

Természetesen nem hagyhattuk ki a sorból eme remek alkotást.Találgattuk vajon mit mondhat?

Gergő szerint: - "Itt őrzőm a város nyugalmát,illetéktelen behatoló erre az acélrúdra lesz feltűzve!"

Szerintem: - "Üdv idegen.Ha már idetévedtél,láthatod itt ilyen prolik élnek mint én."

A szobornak érdekes története van,a fentebb leírtak csak töredéke az egésznek.Talán majd egyszer kitérek rá részletesen is.

Innen a felső Dunapart felé vettük az irányt.Itt és lejebb a domboldalban száz szobor található!Persze ezekre nem tértünk ki részletesen,de a fenti fő alkotást az Aratókat megnéztük.

Az Aratók

Az Aratók szobor is Somogyi József alkotása és 1979-ben találta meg méltó helyét a Kossuth utca végén már a Felső Dunapart területén.A szoborcsoport öt alakot ábrázol szerszámokkal a kezükben vagy a vállukon.Vajon mit is mondhatak?

Gergő szerint: - "- A francba megint egy hétfő mehetünk gályázni.... - Ráadásul dög meleg van már most reggel,szerintem kezdjük a napot ott a hüvősben pihenve... - Mi lenne ha ma nem dolgoznánk,csak söröznénk egyet?... - Te lyány szaladj már el pár üveg sörért..."

Szerintem: - "Emberek jól vagyunk mi összerakva?Dolgozni megyünk vasárnap?"

A szobor rendkivül jó helyen van.Innen már remek a kiátás az Alföldre is.Körülötte pedig padok és sétányok vannak.

Kicsit odébb a városháza melletti ligetben találjuk meg Kossuth és Széchenyi szobrát.Ide vezetett következő sétánk.

Kossuth és Széchenyi

Viszonylag új szobrokról van szó.Nevük Kossuth és Széchenyi.1998-ban avatták Veres Kálmán alkotását.Úgy tudom többször is ellopták Kossuth kezéből azt a botot (rúdat vagy mi a amit fog).Vajon mit mondhatnak hőseink?

Gergő szerint: - "Elveszett a haza barátom.Mi lesz most? - Nincs más hátra beülünk egy föccsre!"

Szerintem: - "Drága barátom mi mindent megtettünk,de az a sorsunk,hogy örök időkre itt álljunk ebben a dunaújvárosi ligetben..."

Mondjuk nem egyértelmű mit is loptak el innen,most ahogy írok róla mintha az ugrana be,hogy Széchenyi kezét vitték el többször is,de lehet rosszul emlékszem.

Innen már egy tehetősebb séta utunk utolsó állomása amely egykori iskolám előtt áll.Pontosabban ül.

Gergő a napbanéző fiúval

A Napbanéző fiú egykori iskolám előtt ül.Kezét felemelve valóban olyan mintha a szemét védené a nap elöl.Péter Zsuzsa alkotása 1966 óta őrzi régi iskolámat ami jelenleg Szabó Magda névre hallgat (korábban Ságvári volt).

Gergő szerint: - "A rohadt életben elvesztettem a napszemüvegem...."

Szerintem: - "Elültem már itt a valagam,ráadásul ez a tetű nap is idesüt a pofámba...."

Na hát ennyi volt az a bizonyos sétánk amikor azt fejtegettük,hogy mit mondhatnak ezek a szobrok.Természetesen még van bőven szobor a városban,de mi csak a legnépszerűbbeket kerestük fel,noha elmentünk egy-egy másik mellett,ott mindig szóba került ez a dolog.

Tudom,hogy egyesek számára ez ízléstelen,de igazából ez engem nem érdekel.Azt sajnálom csak,hogy ez a bejegyzés nem készült el azonnal amikor Gergővel hülyéskedtünk és kivártam a mai napig vele.Most pótoltam mert tartoztam ezzel Gergőnek és tudom bárhol is van most a mindenségben látja ezt és melegség ölti el a lelkét,mert ezek akkor is szívet melengető emlékek.Örülök,hogy része voltam ennek a mókának ami Gergőt jellemezte...

Vannak még szobrok a városban amelyekről lehetne beszélni,de majd egy következő életben...

A csákvári lőportorony

 A legutóbbi túránk érintette a csákvári löportornyot.Mivel eléggé érdekesnek találtam,úgy gondoltam utánanézek kicsit neki.Ugyan a torony szomszédságában volt egy tábla,amelyről minden fontos információt leolvashat a vándor,de hátha akad valami ami azon nem volt rajta.Meg különben is,elfelejti az ember addigra mire írni akarna róla.Szóval nézzük meg mi tudható a csákvári löportoronyról:

Érdekesnek tűnő építmény

A műemléki védelem alatt álló, Európában egyedülállónak tekinthető építményt a csákvári köznyelv „puskaporos” toronyként is emlegeti. Keletkezéséről és funkciójáról kevés adat áll rendelkezésre. A torony az 1800-as évek elején épülhetett az Esterházy park területén kívül, mégis jellege miatt az Esterházy park kerti építményei közé sorolható.

A torony négyzet alaprajzú, kétszintes téglaépítmény. Az alsórész nyitott, négy oldalt csúcsíves nyílásokkal, a felső zárszint oldalain egy ajtó és három kémlelőnyílással került kialakításra.

Vajon mi volt az eredeti rendeltetése

Eredeti rendeltetéséről csak feltételezések vannak, amelyek szerint tűzőr vagy csősztoronynak, esetleg vadászlesnek épült. A XVIII. század végétől a katonai beszállásolások idején a településtől távol eső épületben puskaport is tárolhattak. Lőportorony, puskaporos torony elnevezése valószínűleg ebből az időből származik. Az utolsó beszállásokra a XIX. század közepén, 1848 után került sor.

Állapota az elmúlt évtizedekben jelentősen romlott, már-már az összedőlés veszélye fenyegette. Felújítását Horváth Józsefné vállalta és kezdte meg 2012-ben. A munkálatok 2012. decemberében fejeződtek be.A közterületről megközelíthető Lőportorony egész évben egész évben látogatható.Megtekintése díjtalan.

Örülök,hogy ide is eljutottunk!

És amiért még inkább érdemes megnézni,mert körülötte gyönyörű lovak legelésznek.A gidrán elengás,szikár,nyugodt lófajta.Csákváron járunk és ez a különleges és híres csákvári gidrán ménes.Harminc évvel ezelőtt kezdett foglalkozni a gidrán lófajtával Horváth József.A gidrán Mezőhegyes rögén,elődeink tudásával,a klasszikus vonaltenyésztés eredményeként,a szigorú hátas használatnak formáló erejével kialakult lófajta.Gyakran származtatják 1785-től,de a szakmai közvélemény az 1816-os esztendőt tartja mlékezetében,amikor báró Fechtig Egyiptomban megvásárolta Gidrán Seniort.1855-től már az osztrák hadügyminisztérium is önálló fajnak minősitette a gidránt.

Nem is tudtuk,hogy híres lófajta hazája ez a terület...