Őszi összefoglaló

Ugyan még van egy-két nap a novemberből és az őszből,de már nem lesz több túránk ebben az évszakban.Így aztán össze is foglalnám az őszt amely azthiszem,hogy szuper volt!Kilenc túrát terveztem őszre és ez a kilenc valóra is vált! Nagyon jó volt a szeptember,szuper az október,szenvedős a november.Menjünk akkor sorjában az eseményekkel.November közepéig ahogy azt vártam és reméltem fantasztikus időjárás volt egész ősszel,szinte minden hétvégén és szabadidőben adva volt a dolog és a lehetőség,hogy elmenjünk túrázni,mondhatni ideálisak voltak a körülmények.

Már rögtön az ősz első napján szeptember elsején belecsaptunk a lecsóba.

Dunai holtág 2018 szeptember 1.-én

Három év múltán tértünk vissza a dunaújvárosi szigetvilágba,hisz ekkor már annyira alacsony volt a Duna vízállása,hogy simán átlehetett menni újra a környék szigeteire.A kirándulást meterológiai figyelmeztetés zavarta meg,mondták durva viharok jönnek,jégeső stb.. így a túrán csak a Pap-sziget végéig mentünk el,azt iszkoltunk haza.Aggódalmunk felesleges volt,hisz Dunaújvárost aznap semmiféle vihar vagy eső sem érintette.

Így is sikerült meggyöződni róla,hogy a szigetvilág most is páratlan szépségű.El is határoztuk visszatérünk még az ősz folyamán.Így is lett,de erről majd késöbb.

A szigetvilág buli után egy hétre Paksra vettük az irányt egy meccstúrára,ahová csapatunkat kisértük el.Persze most is összekötöttük a kellemest a hasznossal.

Angyal a Makovecz templomnál Pakson

Meccs előtt alaposan bejártuk a várost,Paks eddig álltalunk nem ismert részeire is eljutottunk és elnyerte tetszésünket a Duna parti városka.Aztán a stadion is egész jó volt és a meccs is.Élvezetes nap volt ez is.

Ezután szeptember közepén következett az ősz első bakancslistás túrája.Az évek óta huzodó projektet váltottuk valóra és elmentünk végre a Dunántúli-középhegység legmagasabb hegyét bejárni,azaz a Pilis-tetőt.A túra nem volt könnyű,viszont a nehézséget páratlan szépséggel jutalmazta a természet.Elöször a Vaskapu sziklához kapaszkodtunk fel amelynek szépsége leírhatatlan...innen lejövet másztuk aztán meg magát a Pilis-tetőt.Annak ellenére,hogy a Dunántúli-középhegység legmagasabb pontját másztuk meg,maga a felfelé út nem volt olyan hajde borzasztó.Fent pedig a Boldog-Özséb kilátó az eddigi legnagyobb kilátós élményt adta a 100%-os körpanorámájával.Lefelé is élvezetes volt a túra,hisz számos helyen kiváló kilátásunk volt na és forrásokat is találtunk a Pilis legmagasabb hegyén.Igazán klassz túra volt!

A Pilis-tető a kilátóval

Elérkezett  a legkedveltebb hónap az október.A természet már öszi színjátékban pompázott.A hónapot egy nem is környékbeli,inkább helyi túrával inditottuk.A közeli Pálhalmára mentünk ki egy fantasztikusan kellemes őszi időben.A pálhalma utáni kis erdőt akartuk bejárni.Ez sikerült is,noha maga az erdő némileg csalódást okozott.Nem volt egy nagy eresztés,mondhatni néhány fa volt csak.A túra élvezeteit nem is az erdő adta hanem a környék látnivalói és a mezökön szaladgáló őzek garmadája.Jól éreztük magunkat ezen a túrán is.

Csiprik-rét Pálhalma közelében

Még október elején voltunk,következett egy újabb bakancslistás túra.Eredetileg októberben a Salabasina-árokba mentünk volna,de megcseréltük a novemberi túrával a dolgot mégpedig azért mert tudtuk ez a túra hosszú lesz és novemberben már nem végeznénk vele világosban.A Bakonyt és Várpalotát vettük újra célba,idén már másodszor.Ám most nem észak és nyugat,hanem kelet felé indultunk.Célunk a Baglyas-hegy volt és az iszkaszentgyörgyi piramis.A Baglyas-hegyig fantasztikus utunk volt,vagy féltucat kisebb-nagyobb hegyet kellett megmászni odáig és mindegyikről csodás volt a kilátás.Maga a Baglyas-hegy is szuper volt.Ám a túra aztán innentől kezdett nehézzé válni.Küszködtünk több okból is,egyrészt rosszul mértük fel elözetesen a távolságot és jóval hosszabb volt a túra mint ahogy azt számoltuk.Aztán a turistajelzések felfestése gyakorlatilag egyenlö volt a nullával vagy legalábbis a nagyon pocsékkal.A telefonos alkalmazás segített minket eltalálni a célhoz,ami persze magát a telefont is merítette,pedig az volt a kameránk is.Na és a fő gondunk meg az volt,hogy elfogyott a vízünk.A rosszul felmért távolság,valamint forrás és csap vagy bármi ilyesmi hiányában feléltük a vízkészletünket még vagy 5km-el a cél elött.Így a túra végső szakasza maga volt a kínszenvedés,de azért elértük a célt.Ma már visszagondolva persze csodálatosan szép helyeken jártunk.

Az a nagy ott a Baglyas

Október közepén megismételtük a tavalyi Egyenesen át túrát,ugye elözetesen azt mondtam,hogy erre a túrára csak akkor jövünk el ha rajtunk kivül legalább ketten még velünk tartanak.Így is lett,jöttek még ketten a túrából pedig egy hatalmas buli lett.Végig nevettük az egész túrát amely most is szép helyeken keresztül vezetett.Perkátán pedig egy óriási játszótér bulival fejeltük meg a napot,na és egy jó sörrel persze.

Rá egy hétre tértünk újra vissza a szigetvilágba ugyanezzel a csapattal.Kifogástalan idő volt,így jobban betudtuk járni a szigeteket és a kiszáradt dunai holtágakat.Remek kis túra volt ez is,a szinesedő őszben a szigetek pedig még szebbek voltak mint szeptemberben.

A csodás mélykúti erdő

Macskalyuk - Dunaújváros

Október végén szintén ideális időjárási viszonyok közepette ahogy akartuk az Adonyi-szigeten néztük meg az őszi finálét.A sziget szép volt ugyan,de a Rácalmási-Nagyszigettel nem lehet egy napon emliteni.Az eddig még be nem járt részekre mentünk ezúttal már csak ketten Gergővel.Annyira behatoltunk a sziget ismeretlen részeire,hogy egy ponton úgy gondoltam eltévedtünk.Persze kitaláltunk.Szép volt azért a finálé az Adonyi-szigeten is.

Ezzel zárult az október.Novemberben őszi szünetre mentünk én is Gergő is.Emléktúrát akartam végre megcsinálni Sándor barátom tiszteletére,ám váratlan betegségem meghiúsította ezt.Ott voltam a szünet kellös közepén és félő volt,hogy nem tudok elmenni túrázni a betegség miatt,pedig direkt azért vettem ki azt a pár napot.

Aztán szombatra olyan állapotba kerültem,hogy eltudtunk indulni az újabb bakancslistás túrára a megcserélt Salabasina-árokba tehát.

Őszi finálé az Adonyi-szigeten

Féltünk a Visegrádi-hegységben található Salabasina-ároktól mert cudar dolgokat láttunk róla a neten.Úgy véltünk ez Magyarország legbrutálisabb szurdoka.Viszont a kaland meg csábitó volt.Aztán kiderült félelmünk alaptalan volt.A szurdok valóban brutális volt,de olyan élményekkel ajándékozott meg amit aligha felejtünk el.Fantasztikus sziklák,vájatok,szűk folyósok minden ami egy ilyen szurdokhoz dukál ott volt.Sziklákat másztunk kidölt fák alatt bújtunk át,alig fél méter széles vájatokba mentünk.Egészen szuper volt.A túra maradék része aztán már nem volt ennyire klassz.Érintettük például a Dera szurdokot is ahol az elképesztő embertömeg élvezhetetlenné tette a völgyet.Ettöl függetlenül könnyen elöfordulhat,hogy ez lesz a év legjobb túrája.

A csodás Salabasina-árok

Ezután a november nagyon rosszul alakult.Másodszor is elkellett halasztanunk a Sándor emléktúrát mert a betegségem visszatért.Kényszerpihenök jöttek,aztán már az idő is elromlott.Amikor kezdtem kigyógyulni és újra munkába állni a bertegség ismét visszatért és jelenleg is szenvedek.Valószinüleg nagyobb pihenöre lenne szükség,hogy meggyógyuljak,de dolgozni meg kell,mert megkell élni valamiből...

Szóval a Salabasina-árok után már nem volt több túra az ösz folyamán,szenvedösre sikerült a november,ám ez sem tudta elvenni a szeptember és az október csodáit.

Remek ösz volt,nagyszerű túrákkal és november elejéig minden sikerült amit elterveztem.Igaz utána már nem.

Remélem hamarosan helyre jövök mert várnak a tél csodái is,nem akarok lemaradni róluk.

A téli tervekről december első napjain olvashattok majd itt.

Köszönöm a figyelmet!

Az eddigi utolsó túra filmje

Cargodomb,Spotterdomb és társai (már ha vannak)

Már időtlen idök óta benne van a levegőben egy ötlet egy olyan túra lehetősége amely a Ferihegyi repülötért járná körbe szinte teljes egészében.Most úgy tűnik jövőre megvalósíthatjuk ezt a régi elhalt tervet amely valahol mindig is ott lapult az ötletláda mélyén a sarokban.Jártunk már Ferihegyen én többször is,ám körbe még sosem jártam.

Gergő fedezte fel a dolgot,én nem nagyon figyúztam ide,pedig sokszor csak úgy spontán bámulom a térképeket,új túraötletek után kutatva.Ez végig ott volt a szemem elött csak nem figyeltem rá.Lényeg,hogy Gergő észrevette és ő szólt egyszer oda nekem,hogy van ám a repülötér körül olyan kilátópont ahonnan nézhetjük a repülöket.Jó,gondoltam majd egyszer utána nézek,de mivel éppen nem a gép meg a térkép elött voltunk kezdett elfelejtödni a téma.Tegnap aztán újra leültem csak úgy a térkép elé és eszembe jutott amit Gergő fiam mondott,utána jártam hát.Amit találtam az megváltoztatta a még nem végleges jövő évi bakancslista terveinket...

A Cargodombról kitünöen lehet látni a felszálló repülöket

Mielött belevágnék leírom,hogy mind a Cargo mint a Spotterdombot így is meg úgy is írják.Van ahol egyben,van ahol külön.Az én térképem egybe írja őket így:Spotterdomb,máshol ahol keresgéltem már külön írták: Spotter domb.Hogy melyik a megfelelö rátok bízom,ki-ki döntse el saját maga.Szóval elöször a Spotterdombot fedeztem fel a térképen,Vecséshez közel.Elkezdtem nézegetni hogyan lehet ide eljutni,hát sok-sok féle lehetöség van erre.Ha tudom,hogy létezik ez a hely akkor amikor kb. egy éve Vecsésen voltunk meccstúrán egész biztos eljöttünk volna ide,de akkor még nem tudtam.Tehát sokféleképpen ellehet jutni ide,legegyszerübben Vecsésről vagy éppen Ferihegy 2-röl.

A Spotterdomb a repülötér déli részén van,azthiszem ott ahol a repülök szállnak le.Egy kiépitett kilátóhely padokkal.Amiket találtam róla fotókat mindegyiken meglehetösen sokan voltak,tehát elég népszerű lehet,hisz innen aztán szépen lehet fotózni a leszálló repülöket.

Persze megtetszett a dolog és már villant is az agyamban,hogy ide elkell jönni!De ha már ide eljövünk akkor megkell vizsgálni egy repülötért körbejáró túra lehetőségét is...

A Spotterdombról jól látni a leszálló repülöket

Ennek is utána jártam és végül is úgy tűnik a túra megvalósítható.Ekkor még azt gondoltam,hogy innen a Spotterdombtól indulhat majd a túra (ám később felfedeztem a Cargodombot,valószinű onnan fog,de erről majd később).A repülőteret körülölelik a (valószinűleg) földutak.Ha nem is mindig közvetlen a reptér mellett haladnak,mégis meglehetösen közel hozzá.Azok a területek ahova nem lehet bemenni úgy is elvannak kerítve.Úgy tűnt tehát minden adva van egy túrához.Nézegettem körbe az utakat amikor is a repülötér északi részén felfedeztem a Cargodombot.Utána jártam hát ennek is.

Népszerű helyek...

A Cargodombhoz még egyszerűbb odatalálni mint a Spotterdombhoz.Hisz elég lehet ha Szemeretelepnél leszállunk a vonatról,onnan szinte pár lépés.Így célszerűnek tűnik,hogy a majdani túrát innen indítsuk.A Cargodomb már nem igazán kialakitott kilátóhely,spontán a természet hozhatta létre olyannak amilyen.Innen kitünően lehet látni a felszálló repülöket,hisz ha jól speklizek akkor ez a felszálló pálya mellett található.Naná,hogy elkell ide jönnünk!Mindkét hely úgy tűnik népszerű,sokan jönnek ki nézni és fotózni a le és felszálló repülöket,így ha ide tervezünk túrát számolni kell vele,hogy nem leszünk egyedül.Még az is elöfordulhat,hogy hétköznap jövünk,talán jobbak az esélyek,hogy egyedül lehetünk..Szóval innen indulna túra és a repülöteret északi irányba kerülné meg.Persze a pontos útvonal tervet majd kikell dolgoznunk,mert annyira nem egyszerű azért a helyzet,hogy csak úgy nekivágjunk.

Ilyen a felszállás a Cargodombról nézve

A repülőtérnek aztán annak keleti oldalán haladna a túra.Itt van az,hogy hol közel,hol távolabb vezetne az út,persze lehetőség szerint majd próbálunk minél közelebb menni..maximum elzavarnak.Aztán dél felöl kerülnénk meg a leszállópályát,itt ha szerencsénk lesz a fejünk felett érkezhetnek majd a leszálló gépek.A déli megkerülés után juthatnánk el a Spotterdombhoz.Az,hogy a keleti oldalon vannak-e hasonló dombok azt nem tudom,de több helyen valószinüleg nyilik rálátás a repülötérre.A Spotterdombtól pedig elsétálnánk Ferihegy 2-re ahol megnéznénk a repülögép skanzet ahol már amúgy jártunk,de elég régen,Gergő még kicsi volt.Hát ennyi lenne a túra amely így kb.10km-es lenne,tehát nem egy megeröltető valami.

Ilyen a leszállás a Spotterdombról nézve

Hát mire mindennek utána jártam már megvolt a túraterv.Annyira izgalmasnak és hivogatónak tűnt,hogy elhatároztuk,hogy a reptéri túrát bevesszük a jövő évi bakancslistába!Tehát ez egy Bakancslistás túra lesz,ezt a stitulust pedig egy évben mindössze 12 túra érdemli ki.Úgy tűnik jelen állás szerint májusra fogjuk betenni ezt az izgalmasnak ígérkező kalandot.Persze a 2019-es Bakancslista véglegesitése majd a téli szünetben fog megtörténni,így változás még előfordulhat.

Mindenesetre a terv tehát megvan és annyira tetszik,hogy jövő évben egész biztosan eljövünk!

Frissités (2020.04.09.)
A túrát 2020 márciusában sikerült megvalósítani.
Ide kattíntva elolvasható.

A tél első beköszönése

Ahogy az várható volt november közepéig tartott ki a parádésan szép színes ősz és a kellemes idő.Nem lehet különösebb panaszunk az idei őszre,talán jobb és szebb is volt mint az eddigiek.November derekára érve aztán persze elmúlnak ezek az idők,kezd szürkébe hajlani a természet,kezd nyirkossá válni az idő,de ez ilyenkor már természetes és ennek is megvan a maga szépsége.Ám vannak szerencsés helyek is ahol már bekopogtat a tél.Az,hogy beköszönt talán még enyhe túlzás,de a bekopogás inkább találó.Ilyen hely,kedvenc hegységünk a Mecsek ahová az őszi színpompa maradványai közepette bekopogtatott egy kis fehérség.Sajnos mostanában betegséggel küszködtem,leakartunk menni a Mecsekbe,de ez így nem sikerült így ezek a képek most nem az enyémek,ha jól tudom a Mecsek egyik fő fotósának Kiefer Bélának a képei,remélem megbocsájtja ha néhányat közzé teszek belőlük.

Valahol Pécs felett a mecseki erdőben

Téli idill

Még nem ment el az ősz,kicsit sietős a télnek...

Hát nem gyönyörü?

A zord tél első szépségei

Agyamentek erdeje

Hát az utóbbi két hetem a betegséggel és az abból való lábadozással telik,így még friss túrabeszámolót nem tudok írni,remélhetöleg jövő hét végén már egy kicsit kitudok majd mozdulni,mert ez így nagyon kellemetlen már.Hogy a túranaplót életben tudjam tartani egyik utolsó sétámon való látottakról vagyok kénytelen írni.Még a betegségem elött jártunk egyet a helyi,városi véderdőkben.A helyi autóbusz pályaudvartól a stadionig huzodó területre is egy véderdőt telepítettek amely aztán az évtizedek alatt szépen fejlödött.Korábban játszóterekkel volt teli az erdő és fura de akkoriban minden rendben is volt vele,a gyerekek és a rájuk vigyázó felnöttek soha nem tettek kárt benne.Aztán az EU csatlakozás ezek játszóterek végét jelentette és bár az erdőben futó sétányok folyamatosan karban vannak tartva,ma már nem gyerekek járnak erre.Sokkal inkább hajléktalanok,drogosok,piától büzlö helyi menő csávók,az erdőben szexelő ribancok....aminek persze az erdő issza meg legjobban a levét...

Pedig az erdő hozza azt amit várunk tőle

Sokszor szembesültem már az emberi hülyeséggel,ami ha jó poénról van szó megmosolyogtató és még értékelhető is.Ám amit ebben az erdőben legutóbb láttam az meghaladta a képzelőerőmet.Belépve az uszoda és a helyi élményfürdö keritése köszön szembe az erdei út mentén.Nem nagyon illik persze oda,de valahol ennek a keritésnek is lenni kell.Ami megdöbbentö volt,hogy valamelyik jóképességűnek az az ötlete támadt,hogy keritésre szépen sorban feltűzi az üres sörösflakonokat...Mondhatnám akár jó poénnak is,de nem voltam elragadtatva tőle.Vajon hogyan férhet egy vagy több koponyába efféle agyi probléma...na ez még hagyján.Ha még csak a kerítésre tűzték volna fel őket...

Miféle emberei agy kell ehhez?

Valszeg a kábszi hatása....

Tovább menve az erdei sétányon a rendkivül sok eldobott szemét mellett szomorúan tapasztaltam,hogy a fák ágaira kb.15 méterenként szintén felvoltak tűzve ezek a sörös csodák...Ha még csak a kerítésre tűzte volna ki a szarházija tényleg azt mondtam volna,egy jó poén,de az,hogy a fákra végig az út mentén is...aztán a sétány keresztezödésekben láttam,hogy a másik utakra is jutott belölük.Kitűzös barátaink az egész erdőt felavatták és 15 méterenként minden fára kitűzték a sörös flakonokat/üvegeket.Néhány kérdés fogalmazodott meg bennem.Vajon hányan lehettek?Vajon egyszerre csinálták,vagy ez itt több hétvége együttes gyüjteménye?Ha egyszerre csinálták hogy vitték magukkal a sok sörösflakont?Szatyorba,zsákba,kosárba?Mivel mentek?Gyalog vagy benn volt az autó hátsó csomagtartójában az árú?Ha autóval mentek vajon volt legalább egy fő akinek tiszta volt a feje...?

Csak egy része az egésznek

Mindenesetre jó munkát végeztek.Az erdő mekkora is lehet nagyjából?Leginkább háromszög alakúra hasonlít az alapoldal majdnem az út ahol én is jártam olyan 450m hosszú,a két szára pedig lehet tán 500 méter is.A sétányok összes hossza meghaladhatja becslésem szerint a 4km-et is.Tizenöt méterenként legalább egy fára akasztott sörösflakon hát az mennyi is?Ja persze az út mindkét oldalát számoljuk.Nem tudom jól számolok-e de sacc/kb. minimum 300 sörösflakont tudtak így elhelyezni az erdő sétányai mentén.Persze nem jártam be az egész erdőt,de gondolom mindenhova tehettek,hisz az utak mentén amit láttam mindenhol volt...Na most akkor milyen emberi agyamentségre vall ez?

Ügyes voltál kisfiam,te aki felraktad ide.....

Vajon honnan szedték ezt a minimum 300 sörösflakont?Megitták,azt úgy hozták ki ide?De akkor hányan lehettek és akkor felvetödik újra az a kérdés is,hogy ez lehet mégiscsak több hétvége szüleménye?Vagy valamelyik könyékbeli kocsma ide hozatta ki legfrankóbb embereivel a már nem visszaváltható árut?Ki tudja?Mindenesetre ilyen fokú emberi agyatlansággal még nem találkoztam,bár láttam már hasonlókat.Ez a séta nagyjából két és fél hete volt,érdemes lenne kimennem újra oda megnézni hogy áll most a dolog...
Fura amúgy,hogy a városban senkinek nem tűnt fel idáig a dolog...

No hiába,nagy az isten állat kertje na.

A leszerelés évfordulója

Tulajdonképpen most véletlen jutott eszembe.Évek óta nem gondoltam úgy rá,de most előhozta valami.November 14.szerda.Akkor is november 14.volt,szerda...igaz nem volt ilyen jó idő mint ami most az ablakból kitekintve tűnik,sőt ködös volt némileg a délelött,ja hát és 1990-et írtunk.Azon a napon szereltünk le a hadseregből és az a nap lett életem egyik legjobb napja,ha nem is a legjobb,de top10-es mindenképp.Most megpróbálom felidézni annak a napnak a történéseit,hogy is követték egymást az események.

Az irgalom kapuja.Sárbogárdi laktanya napjainkban....

Mi még 1989 augusztusának végén vonultunk be,éppen egy nyaralásból hazatérve várt a behívó parancs.Úgy tűnt mi leszünk az utolsó 18 hónapra bevonuló társaság.Nekem a behívóm a Sárbogárdi laktanyába szólított,így ott kezdtem azon a cseppet sem kellemes augusztus végi hétfő reggelen katonai szolgálatomat.Kemény másfél év várt rám,a becsukodó laktanya kapu mögött maga a borzalom volt ebbe akkor ott belegondolni.Aztán áthelyeztek tíz hét kiképzésre Debrecenbe,majd visszakerülve Sárbogárdra egy hónap múltán pedig Mezőfalvára.Az első nap elkeseredésésének aztán nem volt különösebb érteleme,hiszen egy klassz kis eseménydús kaland várt rám.Maga a katonaidőm egész jó volt,persze akadtak keményebb napok,de -főleg ma már visszagondolva rá - egészen jó volt.Rengeteg sok jó haverral akadtam össze és végigkisérte és megkönyitette katonaidőmet egy szerelem is.Igen akkortájt jártam a Királynövel (lásd még:ide katt ),aki megvárta,hogy leszereljek.

A mezőfalvi laktanya

Aztán mégsem kellett 18 hónapot bent tölteni,hanem csak 15-öt!Tehát szerdán 14-én szereltünk le,de csak elötte lévő hétvégén hozták tudomásunkra.Mondjuk ennél nagyobb baj sose érjen úgy voltunk vele.Sikerült még hétfőn értesiteni a Királynőmet a dologról,aki megígérte,hogy szerda este jön és miénk lesz az angyalok éjszakája...

Odabent meg a leszerelökkel megbeszéltük,hogy a leszerelés után mindenki bejön Dunaújvárosba,a helyiek elviszik haza a cuccukat,azt találkozunk majd a helyi buszpályaudvaron és úgy megyünk Fehérvárra a személyiért és majd iszunk valahol pár sört.Mivel hirtelen jött a leszerelö parancs a személyinket akkor nem tudták odaadni azért kellett felmennünk Fehérvárra a had.kieg.-re.Ivászat után aztán elbúcsúzunk és mindenki megy a saját útjára...

Az utolsó eligazítás

Hazaérve Dunaújvárosba elvittem a lakásunkra én is a cumot,mivel még ekkor anyámmal éltem,így szegény is örült,hogy leszerelek.Két évvel voltunk apám halála után amúgy.Mielött még visszamentem volna a srácokhoz a megbeszélt talira a buszállomásra kávéztunk egyet muterral a nagy örömre.Aztán egyszer csak kopogtattak.El nem tudtam képzelni,hogy kilehet,tán muter egyik barátnöje vagy egyik haverom aki megtudta,hogy leszereltem.Bár ez szerda kora délelött valószinütlennek tűnt,hisz dolgozott mindenki.Anyám ment ajtót nyitni én még szürcsöltem a kávémat.Aztán a konyhából hallottam,hogy nagyon kedvesen örvendezve üdvözölt valakit.El nem tudtam képzelni kilehet,de aztán kiabálta,hogy Zoli,Zoli gyere már!Kimentem az előszobába és ott állt az én gyönyörü Királynőm...életem egyik legszebb pillanata volt...

Az elbocsájtó szép üzenet

Sajnos nekem azonban menni kellett Fehérvárra a személyiért,így az örömködés után indulnom kellett.Gond nem volt belöle.,anyám nagyon szerette a Királynőmet,így mondták menjek nyugodtan,addig ők ellesznek.Jöjjek majd,azt ők idehaza várnak.Így nyugodt szívvel mentem ki a fehárvári buszhoz.Felérve Fehérvárra elöször elmentünk a személyinkért,majd kinéztünk egy jó kis kocsmát.Már nem emlékszem mennyien lehettünk,tán húszan,azt sem tudom már hol volt az a kocsma,de valahol a színház környékén.Beültünk hát és utolsókat beszélgetve meg ökörködve lehúztunk pár sört.Néhány srác nagyon a szívemhez nött emlékszem és nem volt egyszerű elbúcsúznunk egymástól,annyi sok közösen átélt élmény után.De a katona sors ilyen,várt az élet minket.

Elindultam vissza a fehérvári buszmegbe és indultam haza.

Az utolsó sör a srácokkal

Hazaérve aztán a nap további részében anyám megértően hagyott minket kibontakozni a szobámba,nem nyitott be.Mi meg csak élveztük egymás társaságát a Királynövel,végre szabadon együtt lehettünk,nem kellett azon izgulni,hogy mikor kell visszamenni.Aztán persze következett egy varázslatos éjszaka...és így ért véget az a fantasztikus nap.

1990 november 14.volt,28 évvel ezelőtt...

Mária-forrása

A Mecsek az a különös hegység ahol szinte mindennek van valami legendája,mondája vagy éppen valami története.Ezeket összesiti a Mecseki népmodák gyüjtemény.A mai novemberi részben egy különösen lebilincselő történetről szól a legenda...

Mecsekjánosi

Mecsekjánosiban a mindenható földesurak uralmáról tanúskodik a Fellegvár azon a Vajda-hegyen, amelynek árnyékában szelidülő erdőszegéllyel védett hímes rét zöldellt a Mária-forrása tükrével. Ide indult sétára szolgálóleányaival az egykori földesúr leánya, Mária. Azonban váratlanul meglepte őket a török, és lóhátra kapta a lányokat. Csak Máriát nem érhették el, mivel ő a gyalázat elől a forrás vizébe vetette magát. Erről a forrásról még a mai napig is azt mondják, mélyét senki el nem érheti, hiszen a tenger fenekéhez tartozik. A forráskút mellett ma is látható egy kőtömb, melybe az 1896-os évszámot és a "Mária Qelle" (helyesen Quelle) feliratot vésték. Amikor a földesúr hírét vette a leányrablásnak, huszárjai a török után vetették magukat, és a ma is létező Huszár-gödör (Huszár-vágás) árkánál elfogták és levágták a portyázókat, a leányokat pedig kiszabadították. Mária kisasszonyt azonban már nem tudták megmenteni. Ő azóta is ott sírdogál a forrás táján szép nyári estéken.

Mária-kút,ez nem történetünk főszereplője,csupán illusztráció!

Mecsekjánosi (Közép-Mecsek): Komlótól északra fekvő, a városhoz tartozó kis település. 1332-ben említik először Jánosit. Sokszor szerepel az okiratokban, mert birtokosai a Máré-vár urai és a pécsi káptalan gyakran pereskedtek egymással. A török időkben pusztává vált, majd németek telepedtek le ezen a helyen. Hosszú éveket töltött itt Dénes Gizella (1897–1975) írónő, aki regényeiben a baranyai embereket és tájakat szerepelteti. Látnivalói: 1810-ben épült, Keresztelő Szent János tiszteletére felszentelt, klasszicizáló késő barokk stílusú római katolikus templom és az 1900-ban Engel Adolf (1820–1903) által építtetett kastély. A P jelzés halad át a településen.

A pipacsok is Máriát síratják

Második születésnap

Azaz: éppen két éves a blog.2016 novemberében született meg a gondolat,hogy élményeimnek maradjon valami nyoma,esösorban azért,hogy ha megérem az öregkort legyen majd mit olvasni,mire emlékezni,főleg ha már olyan stádiumba kerülök,hogy gyorsan felejtek...azon öszintén nem is gondolkodtam,hogy ezt valaki is nézheti,de szerencsére nézik és olvassák.Tudom a helyesírás sem az erősségem,van,hogy egy-egy hibát hónapok múlva visszaolvasva látok meg.Ilyenkor persze javítom.Így vagy úgy,a blog úgyérzem hozza a hozzáfűzött reményeket.Sajnos manapság is van még sok olyan régi túra amelynek emléke alig-alig van már meg emlékezetemben,így ezekröl nem tudok már összefüggö történetet írni,de szerencsére sok van amire emlékszem.A blog gyakorlatilag a elmúlt negyven év túráimnak összefoglalója és tükörképe.

Köszönet mindenkinek ,aki valaha is benézett ide!

A blog látogattotsága ma már több mint 24 ezer oldalmegjelenitést foglal magába.Az első évben ez 10 ezer volt,a másodikban 14 ezren látogattak ide,ez minden képzeletemet felülmúlja.Aztmondják merjünk nagyon álmodni,így jövő ilyenkorra megcélzom a 40 ezres látogatottságot,persze akkor sincs semmi baj,ha nem lesz ennyi.A blog két éves történetének ez a 374.-ik bejegyzése.Az első évben 197 volt,a másodikban 137.Ez mutat némi csökkenést,de nem a mennyiség a fontos,hiszen a látogatottság meg nő.Mivel manapság má egyre kevesebb régi túrára emlékszem vissza így a blog magját a friss élmények,túrák adják.

Túrázásaim legmehatározóbb helye: a Nyárádi kunyhó a Mecskben

A legolvasottabb bejegyzés ebben a évben többször is változott.Mig az első évben a Rockenbauerre emlékezö "A lombokon a csend" egyeduralkodó volt,addig ebben az évben átvette a vezetést az "Az eltemett viadukt" bejegyzés amely hónapokon át vezette a legolvasottabb bejegyzések listáját.Aztán pár hete átvette a vezetést ezen a listán a "Tiz legjobb hely Dunaújváros környékén" bejegyzésem.Ez most a legolvasottabb bejegyzésem közel 1500 látogatottsággal.Meglepö a listán a "Szalki tavaknál" és a "Kezdödő szezon" stabil top 10-es helyezése.Ám vannak bejegyzések amelyekröl meg úgy érzem többet is érdemelne,de alig-alig olvassák,ilyen pl. a Krepuska Gázáról szóló számomra igen meginditó írásom amelynek a címe. "Igazi hösök - A hazatérés napja".

Az egyik legszebb hely ahol valaha jártam - Vaskapu,Pilis

Manapság már a legtöbb túrámról videó-film is készül amelyek az adott bejegyzések alatt megtalálhatóak,illetve a you tube-on is megnézhetöek,de nem minden túrámról.Van amelyikekröl nem.Kicsit maceráns egy ilyen film megcsinálása és nem mindig érzek hozzá késztetést,ezt utólag persze megbánom,hiszen minden túráról annyi sok élmény gyűlik össze,hogy az kiérdemelne egy filmet is.A jelenlegi év jobban sikerült mint a tavalyi,több helyre eljutottunk,több túrát tudtunk csinálni.Sajna a Sándor emléktúrát kétszer is elkellett halasztanom az utolsó pillanatban,mindkétszer ugyanaz a betegség miatt.Pedig ez az a túra amit mindenképp megakarok még csinálni,hisz aki rendszeresen olvassa  a blogomat azt tudja,hogy annak az embernek állítana emléket akitől a legtöbbet kaptam a túrázásokat illetöen...na de majd összehozzuk valamikor.

Járhatok bárhol,az örök kedvenc mégis a Mecsek marad

A blogot illetöen nagyon nincsenek terveim,mondhatni ahogy esik úgy puffan stilust alkalmazom.Mivel egyre kevesebb régi túra amire emlékszem az ilyen jellegű bejegyzéseim valószinüleg kevesebbek lesznek.Az aktuális túrákról persze mindig részletesen beszámolok és bőven maradt még a Mecseki népmondákból is.Ezután is minden évben megfogok emlékezni Sándorról,ez a minimum.A meccstúrákról is lesznek itt még beszámolók.Utána próbálok járni egy-egy érdekesebb helynek,dolognak ezekről kerülhetnek fel részletes beszámoló,jöhetnek még hösök akik megérdemlik,hogy írjak róluk.

Ennyi és satöbbi ami még eszembe jut.Egy biztos amig tudom csinálom,hiszen kikapcsol a nehezebb napokon megnyugtat akkor miért ne foglalkozzak vele?Ha nem lesz egyszercsak több bejegyzés,akkor velem történt valami,ha így alakul akkor olvassátok,lapogassátok jó szívvel ezeket a bejegyzéseket.Remélem olyan is akadt akik e bejegyzéseknek köszönhetöen indultak el egy-egy helyet felkeresni.

Újabb halasztás - programváltozás

Úgy tűnik valami nem akarja,hogy most eljussak a Mecsekbe és megvalósítsam a

Sándor emléktúrát.Ugye nincs két hete,hogy elkellett szalasztanom mert elkapott valami nyavaja.Akkor úgy gondoltam akkor 10.-én összehozzuk.Ám elkapott szinte ugyanaz a nyavaja mint a múltkor,ha nem is annyira durva formában.Erre jött egy újabb gond,Gergő meg úgy néz ki lymekóros.Igy hát ez a túrát újfent dobnunk kell.Mostmár aztmondom,akkor megyünk el amikor majd tudunk.

Azért nem adjuk át magunkat teljesen az elkeseredésnek.Megvárjuk a holnap reggelt és ha elfogadható állapotban leszünk akkor csinálunk egy környékbeli túrát.Valószinüleg a baracsi tavakhoz megyünk majd ki.Ha nem lesz javulás akkor ezt a hétvégét pihenéssel töltjük.Jó lenne még kimozdulni,mert alighanem ez az év utolsó szép hétvégéje.

A Sándor emléktúrával nem tudok mit mondani,nagyon szerettem volna november hónapban megvalósítani,mert valahogy az illik a hangulatához leginkább,de most megint várni egy évet?Amikor összejön és olyan lesz elmegyünk.Ez van.

A baracsi tavak az M6-os alatt

Hozta az ősz a kötelezőt! - sőt!

November 8.esti órák...amikor e sorokat írom,elméletileg még van egy hét abból a parádés 6-7 hét hétből amit a természet minden ősszel produkál.Persze az utolsó hétre már nem jut mindenhova a természet őszi parádéjából és szemmel láthatóan napról-napra elfogy és véget ér az őszi színjáték.Azthiszem az idei őszre nem lehet panaszunk...

A mélykúti erdő is meseszép volt október közepén

Évek óra figyelem: immár rendszeresen az év legkellemesebb időszakát hozza a szeptember utolsó hetétől,november közepéig tartó időszak.Javarészt kellemes őszi időben a természet előadásának kellös közepén a legélvezetesebb a túrázás a kirándulás.Az utóbbi években szinte mindig jó idő volt ilyentájt,de legalábbis több volt a jó idő mint a rossz.Az idei ősz aztán mindent vitt!Az őszi szinjáték minden egyes napján szuper volt az idő.Nem emlékszem rossz időre az elmúlt ötven napból,persze lehet,hogy volt,de nem arra amerre mi jártunk.

Reggeli pára az őszi pilisi tájon

Eleve úgy terveztük,úgy szerettük volna,hogy ebben a hat hétben amikor csak lehet kimozdulunk a természetbe.Úgy érzem ez is maradéktalanul sikerült,hiszen szebbnél szebb helyek sokaságán jártunk amiket csak még szebbé tett az őszi parádé.Jártunk a Pilis csúcsán,a Bakony legkeletibb hegyén,a hírhedt Rém-szakadékban azaz a Salabasina-árokban,de pazarnak bizonyúltak a környékbeli túráink is.Élmény volt a kiszáradt Duna medrekben túrázni mint ahogy az Adonyi-szigeten is.Megint szinte az év legjobb túráját hozta az Egyenesen át túra amit egy év után ismételtünk meg és mentünk Nagyvenyimről Perkátára egy tök egyenes úton.Minden túrán olyan fokú természeti szépségekkel találkoztunk amivel nem nagyon lehet betelni.

Reggeli köd a tájon a Bakony egyik csúcsáról nézve

Igy aztán megkockáztatom ez volt minden eddigi idők legjobb őszi színjátéka,valóban hatalmas élményeket hozott.Ám úgy tűnik az őszi csoda lassan véget ér és átveszi a hatalmat a természetben a késő őszi szürkeség.Persze túráink nem érnek véget,várnak ránk újabb és újabb csodák.A szürkeségben és majd a télben is megfogjuk találni a szépségeket!Tehát bátran kijelenhetem ez az ősz hozta a kötelezőt azt amit elvártunk tőle,sőt..sokkal-sokkal többet is adott!

Amerre csak mentünk az őszi színpompa fogadott....

A fa éneke a lehulló levélhez

...

elengedlek...

most menj,
s ha messze jársz is,
azért üzenj,
mert én itt maradok,
nem mozdulhatok
ez a dolgom:
várakozok
a télre,
a fehérbársony létre,
míg te a messzeföldet járod...
itt várok rád,
hogy visszatérj,
mert én anyád vagyok,
s szerelmes párod...
mesélj majd,
merre jártál
s hogy te is úgy vártál
engem,
mint én téged?
számoltad-e a perceket?
s amikor álmodtál
virágos rétet,
emlékeztél-e rám,
ki e rét fölé borúl,
ki alatt hűs az árny
és megpihen a vándor,
ha az est ráalkonyul?
mesélj az álmaidról,
miket a puha avar adott neked
ugye nem fáztál
a bársony hó alatt,
ugye nem bántott
a zord téli üzenet?

itt vagy ágaim alatt,
mégis oly távol...
s bár létünk tűnő pillanat,
állnom kell helyemen,
vigyáznom rád,
testvéreidre,
és a rétre is,
hogy amikor
a Fénykirály
újra életre kel,
és a Tavasztündér
már közel,
felemeljelek,
ébresszem
gyengéd álomlétedet,
hogy sarjadj ki újra ágamon
s adj nekem
új tavaszt,
új Életet.

/Őri István verse/

Életre szóló élményt és az év túráját hozta a Salabasina-árok

Hát nem mondom,hogy nem paráztunk tőle,Gergő még akkor is amikor meglátta,de aztán szerencsére feleslegesnek bizonyult a félelmünk,mert hihetlen izgalmakat és kalandokat tartogatott számunkra ez a kevésbé ismert szurdok.Bátran mondhatom,hogy egy életre szóló élménnyel lettünk gazdagabbak.A szurdok felső végén már sajnáltuk,hogy vége.A túra nem ért véget a Salabasina-árokkal,mert még elmentünk a Dera szurdokot és megnézni.Na,de menjünk sorjában az eseményekkel.

Útban a Salabasinához,visszanézve feltünnek a Kevélyek

Nem volt egyszerű az utazás,de tudtuk,hogy nem lesz az,ezért meglehetösen korán már fél ötkor elindultunk.A vasúti pályaszakasz felújitási munkáinak hála vonatunk több mint két óra alatt ért fel a Déli pályaudvarra,ahol a metróra is jócskán várni kellett így a 3/4 hétkor Battyhányi térröl induló hévet nem értük el.Negyed nyolckor volt legközelebb,amivel éppen elértük Pomázon a buszt,amin meg tömeg volt.Na,de letudtunk szállni Pankós tetőnél,innen inditottuk el a túrát.Olvastam leírásokat róla,hogyan lehet elérni a Salabasina-árkot.Meglehetösen bonyolúltak voltak a leírások,ehhez képest mi pofon egyszerüen odataláltunk.A  Pankós tetői buszmegállótól volt egy bekötő út,majd arról egy balos leágazás,rögtön az elején,ezen az erdőgazdasági úton kellett menni,úgy,hogy amikor volt leágazás róla mi mindig balra mentünk.A  szurdokhoz amúgy jelzett út nem vezet,talán ennek is köszönhető,hogy nem annyira felkapott,nem annyira népszerű.Pedig ha tudnátok,hogy szándékosan nem vezet ide jelzés...pont azért,mert a szurdok túlságosan veszélyes egy sima túrázó számára,így hála ennek,ide max.csak a profik jutnak el.

Ez az út vezet a Salabasina-árokhoz,hála a sorompónak autó nem jöhet be!

Szóval az erdőgazdasági úton haladva hamar elértünk egy szurdokhoz.Tudtuk a megállótól nagyjából egy kilométer a Salabasina,még nem jöttük annyit.Bár ez a szurdok szelidebbnek tűnt mint a Salabasina-árok a leírások mégis illettek rá.Ugyanúgy ment az út,jobb és bal szélén kögátszerű épitmények,mindkét oldalon a mélység...de mégsem...nem tűnt olyan brutálnak mint a Salabasina.Néztük a térképet,a mi szurdokunknak egy hajtű kanyarban kell lennie,tehát ez itt semmiképpen sem az.A mi térképünk sem jelölte,egy Farkas-gödör felíratot láttam rajta ezen a környéken,de,hogy az pontosan ezt takarja-e vagy valami mást...?Mentünk tehát tovább és hamarosan ott volt a hajtű kanyar és a mi szurdokunk.Tényleg brutális volt és egyben lenyügöző...

Ülve a gáton,alattunk a mélység.Gergő arcán az izgalom

Az út mindkét oldalán ott volt a szurdok,maga az út egy kögátra épülve hídat képezve ment át rajta kb.20 méter magasságban a szakadék felett.Ám az alsó rész felé nézve ugyanolyan szelíd szurdoknak tűnt mint az az elöbbi árok,a felső rész felé azonban...Valóban burtal volt.Gergő el is kezdett szorongani,izgulni.Mondtam neki nyugi,minden rendben lesz.Leültünk a kőgátra és megkajáltunk a szurdokot csodálva.Aztán kikellett találnunk hogyan megyünk le.Az alsó részbe könnyen lelehetett menni,a gát alatt lent pedig egy csőben átmenve lehet a felső részbe jutni.Ez tűnt egyszerübb megoldásnak,de semmi sem biztosította,hogy a csőbe beleférünk,ráadásul azt sem,hogy nincs benne víz,vagy esetleg patkány...így lemondtunk erről a lehetőségről,mindenképpen itt a felső részen kell tehát leereszkednünk a szakadékba.

Nem tűnt egyszerű megoldásnak.

Az út és a gát

A gát

Egy másik lehetőségnek az kinálkozott,hogy a gáton ami a képen is látszik lépcsöszerü,ereszkedünk lefelé fokról fokra.Nem volt veszélytelen,mert a fokok nem voltak valami szélesek,egy rossz lépés és zúgunk lefelé...Újabb lehetöség után néztem,kicsivel odébb a partoldalon kinálkozott egy újabb lehetöség.Lekellett csak ereszkednünk a meglehetösen meredek oldalon,de a fákba,ágakba,gallyakba úgy tünt meglehet kapaszkodni.Persze ez sem tünt veszélytelennek,de valahogy lekellett jutnunk.Erre mentünk hát.Csúszva,bukdácsolva,megkapaszkodva,négykézkáb,épkézláb de végül is sikerült lejutnunk sérülés nélkül.Már ez is óriási kaland volt.Ott voltunk a gát aljában,mögöttünk a cső amiröl írtam,elöttünk a lenyügöző szurdok.Nem volt már visszaút...

A gát alatti cső,ezen kellett volna átjönnünk

Gergő a sziklánál,készül azt megmászni

Huszonöt méter sem kellett mennünk,már ott volt az első akadály,egy hatalmas szikla.A továbbhaladáshoz ezt megkellett másznunk...A nagyjából valamivel több mint kétméteres szikla megmászása elsöre nem is tünt olyan egyszerü feladatnak,de valaki nagyon hasznosan hagyott itt egy kötelet,ami úgy tünt fent valahol megfelelöen kivan biztosítva.Gergő ment elöre,mögötte voltam ha visszacsúszik megtartsam.Üggyel bajjal de felment.Utána jöttem én és magamat is meglepve sokkal simábban feljutottam mint ő.Kimondhatatlanul klassz élmény volt ez is.Visszanézve pedig ezt láttuk:

Már a szikla tetején,visszanézve ilyen a szurdok

Folytattuk az utat a lenyügöző szurdokban,amit úgy is emlegetnek,hogy Rém-szakadék,nos azért semmi rémes nincs itt.Az út tovább is nehezen volt járható,de ezt tudtuk előre.Leszakad,kidölt,bedölt fák és kövek,sziklák nehezitették és tették egyben kalandossá és élménydússá a járást.Egyenlöre azonban olyan brutal szikla mint az az első volt nem került elénk.A szurdok falai két oldalt pedig fokozatosan emelkedtek,nagyjából 20 és 40 méter között mozoghattak...Rendkivül élvezetes volt az egész.Kezdtem azt érezni a híres Rám-szakadék ennek csak valami kistestvére lehet...

Viszonylag szelidebb részen...

Egy pont után mintha jobbra fodultunk volna enyhén,ezt az irányt vette fel az árok.Ezen a részen kevesebb volt az akadály,könnyebb a menés,felfelé nézve meg brutálisan szép az őszi szinekben pompázó erdő.Persze nem tartott sokáig az akadálymentes szakasz,jöttek az újabb sziklák és újabb kidölt fák,meg voltak részek ahol összeszükült a járat és éppen,hogy elfértem benne.Szavakat nem találni mennyire klassz volt az egész.Gergő arcáról is fokozatosan tünt el a para és már ő is élvezte és jókat nevetve haladt elöre.Pedig ha tudta volna,hogy az akadályoknak koránt sincs vége...újabb brutal szikla várta jöttünket...

Én roppantul élveztem...

Gergő a szurdok szelidebb részén

A szurdok ketté ágazott.Olvastam erről.Jobbra hamar kilehet érni különösebb nehézségek nélkül,balra nehéz várnak az újabb akadályok...sziklafalak,fák,szűk járatok...Ti melyiket választanátok?Na mi sem jobbra mentünk.Nem azért jöttünk,hogy hamar meg könnyen vége legyen a kalandoknak.Balra vettük tehát az irányt,rögtön beköszönt egy kb.két és fél méter magasságú sziklácska.Továbbmenni csak úgy lehetett ha megmásszuk.Itt nem volt már kötét,de volt a sziklának támasztott fa ágak.Ezeken és a szikla hasadékain mászva viszonylag könnyen fellehetett mászni.Most én mentem elöre és most is könnyen felkapaszkodtam.Kettönk közül én voltam az akinek jobban mentek ezek a mászások.Ez annak fényében furcsa,hogy anno abban a bizonyos jeges Rám-szakadékban,Gergő vette könnyebben az akadályokat és ő mászta meg könnyebben a jeges vízesést.

Gergő mászik felfelé szikla falon,láthatóak a sziklának támasztott fák

Mentünk tovább és hasonlóan nagy akadályok már nem voltak.Helyenként teljesen összeszükült a szurdok máshol kiszélesedtek.A legnagyobb szikla akadályok meg egy méter alá süllyedtek,amiket már könnyedén vettünk.Kezdett szelidülni a szurdok már oldalt egy-egy helyen a partfal szép és érdekes szikla alakzatokban mutatta magát.Egyre könnyebb volt a járás,az árok meg kacskaringós formát vett fel.Egyszer csak egy fiatal pár köszönt szembe.Ők voltak ez elsö emberek akikkel ezen a túrán találkoztunk.Kicsit elbeszélgettünk velük,ők fentröl haladtak lefelé.Nem sok jót ígértem nekik...ők meg útbaigazitottak,hogy a szurdokból kiérve merre kell mennünk tovább.

Szelidülő szurdok

Aztán egyszer csak kiértünk.Legnagyobb sajnálatomra persze...Álltunk a szurdok felett én még földbe gyökerezett lábbal.Kellett kis idő mig magamhoz tértem ebből a nem mindennapi élményből.Búcsút vettünk hát az itt fent már teljesen megszelidült Salabasina-ároktól.Túránknak azonban nem volt vége.Az útbaigazitás szerint haladtunk tovább.Kicsit ekkor kezdett szúrni az oldalam,megálltunk hát és pihentünk egy jó tiz percet.Azért kellett némi erő a szurdokhoz ami persze jócskán kivette belölünk a szuszt.A pihenő után hamar ráleltünk a piros jelzésre.Itt éppen valami teljesitmény túra zajlott,sorra jöttek és elöztek meg bennünket a túrázók.

A szurdok vége...

Rövidesen odaértünk a Tölgyikrek nevezetű helyhez,itt búcsút intettünk a túrázóknak és a piros jelzésnek.Úgy vettem ki ez itt egy turistaút csomópont.Mi a sárgán folytattuk a túrát a Dera szurdok felé.A sárga jelzés kilencven százalékban az aranyló,sárga erdőn vezetett át.Mondhatni ingerszegény volt,de nem.Roppantul gyönyörü volt az aranyerdő...én viszont kezdtem kidölni...Nem volt ez eddig jellemző rám,de úgy tünt alaposan kimeritette erőmet a szurdok,nagyon nehezen tudtam csak haladni az amúgy könnyű terepen.Többször is rákellett szólnom Gergőre,hogy lassítson.Egyszer meg is álltunk,megettem az almámat és ettől aztán újra erőre kaptam.Már jobb volt,tudtam haladni,azonban a sárga jelzés és az aranyló erdő úgy tünt nem akar véget érni.

Aranyló erdő

Kiértünk a zöld Torina rétre,majd továbbhaladva csodás kilátásunk nyílt a Dobogókőre.A legjobb résznél kellett letérnünk a sárga jelzésről mégpedig a sárga+ jelzésre.Itt aztán elkezdett lefelé vezeti az út a hegyről.Nagyjából 470 méter magasságból kezdtük meg az ereszkedést,aztán a sárga+ - ba,belejött a kék+ jelzés is.Ez kellett nekünk a továbbiakban.Közel volt egy Szentkút nevezetű hely,ahol tudtuk van forrás.Bár nem jártunk úgy mint a Bakonyban,a vízkészletünk kitartott mégis jól jött a frissités.Persze odáig meglehetősen kellett lefelé ereszkedni és újfent megálapítottam,hogy lehet lefelé rosszabb menni,mint felfelé...

Feltűnik a Dobogókő

A fákon túl felsejlik a Pilis-tető

Aztán nagy sokára végre szinten ment az út.A fák között pedig feltünt a Pilis-tető.Itt voltunk hát a Dunántúli-középhegység két legnagyobb királya között.Az út pedig szépen lassan odaért a Szentkúthoz,ahol hatalmas tömeg volt...Egy szabadtéri kegyhely köszönt be és persze a forrás két kifolyó csővel és szerencsére rengeteg pad is.Igy hiába volt tömeg,böven volt még hely.Pihentünk is félórát,mert eddigra már kissé kikészültünk.Megkajáltunk friss vízet vettünk és persze fotózkodtunk ezerrel.Kellemes hely volt és hát gondolom az autót a lenti út mellett hagyó túrázók találkozási helye is ez volt...

Tömeg a Szentkútnál

A kegyhely

Vagy negyven perces pihi után folytattuk a túrát.Rendkivül kellemes idő volt egész nap méltó az utóbbi évek november elejéhez.Még mindig viszonylag magasan járhattunk,tán  220 méter körül így tovább kellett ereszkedni.Már nem tűnt annyira kellemetlennek a dolog,a pihenő után jó volt haladni lefelé.A kék+ az országút mellé ért és vele párhúzamosan haladt vagy 1km-en át,míg végül keresztezte azt.Az út túloldalán lejebb egy parkolószerüségben autók százai álltak...

Sokára keresztezte a jelzés az országútat.Háttérben a Pilis-tető

Lényegében itt volt a Dera szurdok bejárata,a parkoló pedig a sok müanyag túrázó gyüjtőhelyének bizonyúlt...Behatoltunk a Dera szurdokba ami szintén lenyügözően szép volt,de akkora volt itt az embertömeg,hogy az kifejezetten zavaró volt.Visszasírtuk a nyugis Salabasina-árkot...A Dera szurdok jól járható nem kell hegyeket mászni,közel van az országúthoz így vonza a müanyag túrázókat azokat akik még wc-re is autóval járnak..Rendkivül zavaró volt,mert a turistaúton sem lehetett elférni a patakon átivelö hidakra perceket kellett várni,hogy áttudjon menni az ember mert jöttek szembe és elférni nem lehetett.A hatalmas tömegnek hála gyakorlatilag a szurdok élvezhetetlen volt,én meg hálát adtam a sorsnak,hogy ezek a müanyagok a Salabasina-árkot nem ismerik...

Tömeg a Dera szurdokban

Pusztán egyetlenegy érdekességet mondanék még ezzel kapcsolatban: a Salabasina-árokban nem volt szemét,a Dera szurdokban volt....ezzel azthiszem mindent el is mondtam.

Azért ha nehezen is megpróbáltunk haladni az amúgy rendkivüli szépségű Dera szurdokban.Gyönyörü volt a patak felett átivelő hidakkal és a hatalmas mészkő sziklás hegyoldallal.Az egész szurdok nem hosszú nagyjából 600 méter és normál körülmények között jól járható.Feltételezem egy téli hétköznapon azért nincs itt ekkora tömeg.Próbáltuk élvezni a völgy szépségét,nem volt persze könnyü.A kék az országos kék vezet amúgy rajta végig.

Gergő a szurdokban

A szurdok egyik hidján,másodperceink voltak csak fotózni mert mindig jöttek valakik...

A szurdok végén egy kisebb réten is hatalmas volt a tömeg,a Dera patak mellett huzodó kék jelzésen értünk aztán be a már jól ismert Pilisszentkeresztre.Délután háromra értük el túránk végét amit reggel fél kilenckor kezdtünk.A Salabasina-árokban nagyjából két-két és fél órát töltöttünk,ez volt a túra legjobb szakasza.A hegyen aztán a szurdok után meglehetösen fáradtak voltunk,de a Szentkútnál új erőre kaptunk.A Dera szurdok pedig a tömeg miatt szinte élvezhetetlen volt.Ezzel együtt nagyon úgy fest.hogy ez az év top túrája.Ez a 22.-ik túránk az idén és úgy fest ez adta eddig a legnagyobb élményt.

Az utolsó méterek

Pilisszentkereszten nem mentünk tovább az első utunkba kerülö buszmegállótól,jó 25 percet kellett várni a buszra.Elképesztő mennyiségű autó és motoros jött lefelé a Dobogókő irányából és az onnan érkezö busz is tömve volt.Vajon mi lehetett odafent?Ha a Dera szurdokban ekkora volt a tömeg mi lehetett a Dobogókőn?Szerencsére nyugodt vagyok,mert ezek a müanyagok a Salabasina-árkon sohasem tudnak majd végigmenni így aztán kárt sem fognak tenni benne.Az megmarad nekünk profiknak :) 

Valóban felülmúlhatatlan fantasztikus élmény volt!