Persze megvannak a terveink az idei évre,de szabadidőmben sokat böngészem a térképet,a netet új és újabb ötletek felfedezése érdekében.Igazából ez a terv már évek óta ott motoszkált a fejemben...Első alkalommal úgy,hogy igazán testközelből 2017 márciusában találkoztunk a Sió csatornával.Persze korábban is láttam már,hiszen például a Balatoni torkolatához igen szép élmények fűznek,több is.Vagy rendszeresen átmentünk felette vonattal Simontornyánál.De úgy igazán az első alkalom 2017 március elején volt amikor Gergővel tettünk egy nagy kört a Tolnai-hegyhát északi részén és a túra utolsó 6 kilométere a Sió mentén vezetett.Már akkor megragadott a környezet szépsége és az,hogy a csatorna sokkal szebb mint ahogy az a köztudatban szerepel.Ezután kezdtem kutatgatni a csatorna felöl,a történetéről,a nyomvonaláról és minden egyébről.Ekkor kezdett körvonalazódni először a fejemben egy gigantikus terv.
A Sió zsilip Siófoknál
Talán ha jól emlékszem Gergőnek be is számoltam róla,neki persze tetszett az ötlet.De neki minden tetszett,csak menjünk új tájakat felfedezni,új kalandokat megélni...De aztán jöttek a bajok csőstül.Elvesztettük Gergőt és kisebb bajom is nagyobb volt a Siónál.Őszintén szólva eszembe sem jutott.Aztán ha jól emlékszem 21 nyarának végén újra a Sió mentén túráztunk,ekkor már Zolikával.Simontornyáról mentünk Ozorára úgy,hogy közben érintettük a Kapos torkolatát is amely pont a Sióba ömlött.A táj szépéségére nincsenek szavak...A Simontornya - Ozora közötti szakasz is felülmúlhatatlanul szép volt!Ekkor újra előjött a régi gondolat...
A Kapos és a Sió találkozása
Aztán újra elfelejtődött évekre.De most ismét előhozta valami,talán az,hogy a legutóbbi túránkat éppen Siófokon fejeztük be.Szóval a dolog lényege az,hogy szeretném végigtúrázni a Sió mentét,az egészet!Persze nem egyszerre.Bár pár nap alatt akár belehetne járni a 120 kilométer hosszú távolságot.Én szakaszokra bontanám.Olyan 15-20 km-es szakaszokra.Siófokról kezdenénk (vagy akár Szekszárdról) és mennénk egészen az első 15-20 kilométer közötti településig.Aztán legközelebb onnan folytatnánk,ahol abbahagytuk és mennénk úgyanígy tovább a következőre.És így tovább.... Nem kellene az egészet hetek vagy hónapok alatt megcsinálni,de mondjuk évente egy vagy két túra itt.Szerintem ez nem egy rossz túraterv.
Nem mindig van ennyi víz a csatornában,de itt is látszanak az utak a meder mentén
Ahol eddig jártam a Sió mentén mindkét oldalon volt a csatorna mellett jól járható út.Bízom benne,hogy ez végig így van a nyomvonalon.Az ötlet még csak az én agyamban szerepel.Majd előadom Zolikának,de őt ismerve ahogy Gergő is,ő is úgy lesz vele,csak menjünk újabb szép tájakért és kalandokért.Ha esetleg tetszik neki,akár már idén elkezdhetnénk az első szakaszt.Meglátjuk,hogy alakul.A Sió valamennyi pontja viszonylag könnyen elérhető Dunaújvárosból,tehát ez nem lesz akadály.Szóval újra előjött ez a terv a fejemben,mivel rendületlenül hiszek továbbra is a túlvilági erőkbe,hiszem,hogy ezt Gergő súgallja nekem odaátról,hogy ideje ebbe belefogni fater,ha már egyszer beszéltünk róla.Na majd meglátjuk,engem vonz a dolog!
Régebben Gergővel egy álmunk volt ide eljutni,a híd aztán már szerepelt is a 2019-es bakancslistánkban,azonban ketten együtt már soha nem juthattunk el ide... Le is mondtam magamban arról,hogy valaha is eljöjjek ide.Gergő nélkül akkor elveszett minden motivációm.Aztán Zolikával felélesztettük az elhalt bakancslistát és tudtam Gergő is ezt akarná.Így idővel útjaim elvezettek ide.Ma már ott tartunk,hogy háromszor is.Már három alkalommal csodálhattunk meg ezt a remek alkotást.Láttuk alulról valamint a távoli és közeli dombokról is.A mi Pentele-hídunkkal nagyjából azonos időben átadott völgyhíd történetéről azonban nem sokat tudtam.Most ennek is utánanéztem!
A híd mindig impozáns látvány!
A Kőröshegyi-völgyhíd egy híd az M7-es autópályán.Magyarország lehosszabb hídja és Közép-Európa legnagyobb viaduktja.A Balaton déli partjával párhuzamosan,a Somogy vármegyei Zamárdi és Balatonszárszó között fut Kőröshegy déli szomszédságában.Az 1872 méteres hídat 2007 augusztus 8-án adták át a forgalomnak.
Az M7-es autópálya Zamárdi–Balatonszárszó szakaszának nyomvonalkijelölése hosszú időt vett igénybe. A kiválasztott nyomvonalat – és annak részeként a völgyhíd megépítésének szükségességét – számos kritika érte, elsősorban magas költségei miatt; ennek elsődleges oka, hogy az engedélyeztetés jogszabályi háttere miatt a gazdaságossági szempontokat felülírták az önkormányzati érdekek. Maga a műtárgy ugyanakkor vitathatatlanul egyedülálló mérnöki alkotás, melynek építése során csúcstechnológiákat alkalmaztak.
Szerettem volna Gergővel eljutni ide,sajnos nem sikerült...
Az M7-es autópálya Zamárdi-Balatonszárszó közötti szakaszának kijelölése már az 1970-es években is napirenden volt.
1991-ben az Uvaterv zrt.tanulmánytervet készített a lehetséges nyomvonalváltozatokra,megy három elvi változatot tartalmazott.
A Balaton partjától 2–3 kilométerre húzódó változat Balatonföldvár és Kőröshegy települések között vezetett volna. A tervező és az Autópálya Igazgatóság ezt tartotta a legkedvezőbbnek és legköltséghatékonyabbnak; a lakossággal csak ezt a változatot egyeztették. Ez a nyomvonal azonban lakott területet átvágva haladt volna, ezért az érintett önkormányzatok nem járultak hozzá (abban az esetben sem, ha föld alá süllyesztették volna), ennek hiányában pedig nem kaphatott építési engedélyt.
A parttól 5–10 kilométerre húzódó változatot, amely a kőröshegyi völgyhidat is tartalmazta, az önkormányzatok is elfogadtak.
A parttól legtávolabb, 15–20 kilométerre vezető változat kidolgozására a tervezők nem kaptak megbízást, mivel ez túl nagy kerülőt jelentett volna, és számos egyéb nehézséggel járt volna.
1996-ban az érintett lakosság elfogadta a kőröshegyi völgyhidas változatot, és a Közlekedési Felügyelet kiadta az engedélyt az autópálya-szakasz megépítésére, ezt azonban egy természetvédő szervezet megtámadta, az erdészeti hatóság pedig megtagadta az erdőművelési ág megváltoztatását (azaz az erdőirtást egy 3,5 kilométeres szakaszon. Ezek az eljárások 2000-ig nem zárultak le.
Manapság már szinte hazajárunk ide...
Az Állami Autópálya-kezelő Zrt.1999-ben megvalósíthatósági vizsgálatot készíttetett az 1991-es tervek felülvizsgálatára, hogy a völgyhidas változathoz képest költségmegtakarítás legyen elérhető. A felkért szakértői csoport a legköltségesebb, alagutas változatot minősítette legcélszerűbbnek, de kidolgozott egy olyan alternatív nyomvonalváltozatot is, amely „elkerülte Kőröshegy települést, a szükséges híd és az alagút hossza fele volt a völgyhídnak és 7-13 m magasan keresztezhető volt az a völgy, amelyet a völgyhidas változat 70-80 m magasan ível át. A szakértői tanulmány szerint ez a nyomvonal a lakossági elfogadottság és tájvédelem szempontjából jobb paraméterekkel rendelkezett a völgyhidas megoldásnál. 2000. szeptemberben megállapodás született az érintett önkormányzatok és a NIF Zrt. részéről arról, hogy a szakértői tanulmányban szereplő nyomvonal továbbfejlesztett változatának továbbtervezését támogatják. Megállapodtak abban is, hogy amennyiben ez ellehetetlenül, akkor a völgyhidas változatot kölcsönösen elfogadják. Kőröshegy Község Önkormányzat Képviselő-testülete a szakértők által kidolgozott nyomvonalat és annak továbbfejlesztett változatát nem tárgyalta meg, azokról elutasító határozatot nem hozott. 2001 elején Kőröshegy önkormányzata azt jelezte, hogy az új nyomvonalváltozat ellentétes a község 1996-ban elfogadott rendezési tervével, és a lakossággal csak a völgyhidas változatot egyeztették”.
2001 után a NIF Zrt. megbízásából már csak a völgyhidas és egy alagutas változat egyeztetése és tervezése zajlott, utóbbival kapcsolatban azonban számos tervezési, építési és üzemeltetési probléma merült fel, így azt elvetették, és a völgyhidas változatot nyújtották be engedélyezésre. A környezetvédelmi engedélyt 2002 április 8-án adta ki a Nyugat-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség. A teljes autópálya-szakasz építési engedélyét 2003 végén adták ki.
Egy kép az építkezésről
A nyomvonal kiválasztásáról és ezáltal a híd szükségességéről megoszlanak a vélemények. Fölöslegesnek nevezte a híd megépítését Vörös Attila,a BMEÚt- és Vasútépítési Tanszékének tudományos főmunkatársaés Kálnoki-Kiss Sándorvolt közlekedési államtitkár-helyettes, míg a híd építését vezető Orosz Károlymérnök szerint a hagyományos, híd nélküli megoldás a híd költségének „nagyságrendileg a tizede lett volna.Az Indexinformációi szerint a területszerzés nehézségei is szerepet játszottak a nyomvonal kijelölésében.
Az Állami Számvevőszék 2008 nyarán adta ki a 2007-ben befejeződő autópálya-beruházások ellenőrzéséről szóló jelentését, melyben többek között az M7-es autópálya Zamárdi–Balatonszárszó szakaszát is vizsgálta a Kőröshegyi völgyhíddal. A jelentés – arra hivatkozva, hogy a 2000-ben kidolgozott alternatív nyomvonalváltozat úgy halt el, hogy az érintett önkormányzat képviselő-testülete meg sem tárgyalta – arra a következtetésre jutott, hogy „a Kőröshegyi völgyhíd megépítésére vonatkozó döntés műszaki, gazdaságossági, természetvédelmi és településrendezési megalapozottsága mindezek alapján nem igazolt. A NIF Zrt. álláspontja szerint „a nyomvonalat nem a gazdaságosság, hanem a környezetvédelmi, az önkormányzati és egyéb (hatósági, szakhatósági, kezelői) szempontok határozzák meg”, konkrétabban „a magyarországi nyomvonalas létesítmény engedélyezések jogszabályi háttere nem a hatékony közpénzfelhasználás, költségoptimalizálás követelményeit tartotta elsődlegesnek, ezért a Zamárdi–Balatonszárszó közötti szakasz végleges nyomvonal kiválasztásánál az önkormányzati érdekek érvényesültek”
16 pillér tarja a hídat
A híd engedélyezési terveit a Pont-TERV Zrt.készítette. A kiviteli tervek elkészítését felelős tervezőként a Hídépítő Zrt. és társtervezőként a Pont-TERV Zrt. (Pozsonyi Iván elnök-igazgató, hídépítő mérnök) végezte.
2002-ben a Nemzeti Autópálya Rt. már lényegében lezárta a kivitelezési szerződést a Vegyépszer-Ganz Acélszerkezetek kettőssel az autópálya-szakasz és az acélszerkezetű híd megépítéséről, a szerződést azonban az országgyűlési választás után már nem írták alá. A Medgyessy-kormány megváltoztatta az eredeti elképzeléseket, és acél helyett vasbetonszerkezetű hídra írt ki pályázatot (ennek okaként az egyszerűbb karbantartás, a párhuzamosan folyó más hídépítések miatti kapacitáshiány, de a Ganz Acélszerkezetek kiszorítása is felmerült). A hidat végül a Hídépítő Zrt. és a Strabag Zrt. Völgyhíd nevű konzorciuma építhette, a kivitelezési szerződést 2004 május 7-én írták alá.
A híd és a pálya szerkezetét mindkét végéről indítva, egyszerre építették: különleges technikai érdekessége, hogy minden pillér kúszózsalus technológiával, toronydarus kiszolgálással, a felszerkezet pedig két támaszon átívelő, hosszirányban mozgatható acél segédhídszerkezeten függő zsaluzókocsikkal, szabadbetonozásos technológiával készült. A kivitelezés közben az építési idő lerövidítése érdekében technológiaváltás történt: a szabadbetonozás helyett az egyes elemeket a helyszínen előregyártották, majd a meglévő szerelőhíd segítségével emelték végleges helyükre. Ehhez a kiemelkedő műszaki alkotáshoz 18,5 kilométernyi cölöp, 26 340 köbméter vasbeton gerenda és 16 620 tonna betonacél kellett. A 16 pillér össztérfogata 15 330 köbméter.
A völgyhíd kivitelezési költsége összesen 51,175 milliárd forintot tett ki. A völgyhíddal együtt átadott teljes 14,2 kilométer hosszú autópálya-szakasz 76 milliárd forintba került, ami a fő híd mellett még egy 300 és egy 168 méteres kis völgyhidat is tartalmaz.
Az ÁSZ jelentése szerint „Az M7 autópálya Zamárdi–Balatonszárszó és az M8 szakaszokon nemzetközileg elismert csúcstechnológiákat alkalmaztak, a Kőröshegyi völgyhíd és a Dunaújvárosi Duna-híd hosszúságát, a pillérek távolságát és magasságát tekintve egyedülálló szerkezeti alkotások.
A híd melletti egyik dombról ezt látni
A híd az M7-es autópálya Zamárdi-Balatonszárszó közötti részén fekszik. A 2×2 sávos hídon 110 kilométer/órás sebességkorlátozás van érvényben, és nincsenek leállósávok sem.
1872 méter hosszú, legmagasabb pontja a terepszinttől 88 méter, szélessége 23,80 méter.Tizenhat pillére közül a legmagasabb 79,70 méter, s a legalacsonyabb is 17,70 méter, míg a pillérek közti legnagyobb távolság 120 méter (60m/95m/13×120m/95m/60m). A hatalmas pillérek külső hossza 13 méter, szélessége 5,5 méter, belsejük üreges. Két pillérbe liftet is építettek, ezekre a hídvizsgálatok miatt van szükség.
A hídpályáról lefolyó csapadékvizet egy külön e célra készített tározóba vezetik, ahonnan tisztítás után kerül a Kőröshegyi-séd patakba, majd onnan a Balatonba.
A híd a Balaton környékéről sok helyről látható.Például a Tihanyi-félsziget számos pontjáról is láthatjuk,de Fejérlő várából is kitűnő rálátásunk van az impozáns építményre.
A híd környékére túrákat mint írtam már Gergővel is megálmodtuk.Eddig háromszor voltam itt,mindhárom alkalommal Zolikával,kissé fura,hogy ezeken a túrákon eddig soha nem volt velünk senki.Nagyon benne van a pakliban,hogy jövünk még ide.
Folyatódik a kedvenc váraimat bemutató sorozatom.Természetesen ebbe a sorozatba csak olyan várak kerülhetnek be amelyekben,amelyeknél már legalább egyszer jártam,tehát személyes élményem is van róla!Most a legutóbb felkeresett várral ismerkedjünk be a Kereki település felett tornyosuló Fehérkő várával,ahol mindössze pár nappal ezelőtt jártunk.
Fehérkő vára első pillantásra
A Balaton déli partja,ki tudja miért,de kevésbé népszerű a túrázók körében, mint az északi, pedig a romantikus somogyi dombok között is akadnak izgalmas látnivalók - például Fehérkő várának romja, amely körül 2022-ben biztonságos fa járdát létesítettek.
Kereki csak néhány kilométerre fekszik Kőröshegytől. Tipikus egyutcás falu, mely hosszan elnyúlik a völgy alján futó út mentén. Innen csak 6 kilométer a szántódi rév, ami már századok óta a legfontosabb átkelőhely volt a Balatonon. Itt, Kerekin keresztül vezetett az egyik legfontosabb kereskedelmi és hadászati útvonal Szlavónia felé. Ennek védelmére épült Fehérkő (vagy régiesen Fejérkő) vára a falu melletti, 283 méter magas dombon.
Nem sokminden maradt a várból..
A várhoz a falu széléről indul jelzett gyalogút felfelé. Az erre járóknak Czikó-pihenő néven egy kis pihenőhelyet alakítottak ki az amáliapusztai ménesbirtok szomszédságában fedett padokkal, asztalokkal, kúttal. Az innen a dombtetőre szép erdőben vezető út nem túl hosszú, de vannak meredek szakaszai is, melyek esős időben csúszóssá válhatnak. Szerencsére a legnehezebb pontokon korlát segíti a kapaszkodást, és két padon is megpihenhetünk menet közben, ha ki szeretnénk fújni magunkat.A várhoz amúgy a Somogyi-dombság felöl is eljuthatunk gyalogosan,erre jövet nincs emelkedő!
Főleg téglából épült a vár!
Az erdővel körülvett magaslaton álló várat mély árok és meredek sánc öleli körbe, ezért 2022-ben biztonságos fa járdát építettek mellé, amelynek része egy kilátóterasz is. Bár a növényzet miatt tágas panoráma erről sem nyílik, a kőröshegyi völgyhídra jól rálátunk, és a Balaton csillogó pászmáján túl felsejlik a Tihanyi-félsziget is, tetején a bencés apátság jellegzetes tornyaival. Az uzsonnánkat elfogyaszthatjuk egy vén diófa árnyékában hűsölő padon, vagy behúzódhatunk a vár mögötti erdőben lévő esőbeálló alá is. A falak között sokféle vadvirág nyílik.
Kilátás a völgyhídra és a Balatonra
Egy kicsit rázúmolva
A főleg téglából és kevés kőből álló vár első okleveles említése 1336-ból származik. A századok során több birtokosa is volt. Számos kisebb-nagyobb ostromot élt meg, például 1490-ben, amikor az országba betörő Habsburg Miksa főherceg katonái kirabolták és felégették az akkor a Báthoryak kezén lévő épületet. 1544-ben az akkor már egyébként is korszerűtlennek tartott erődítményt a magyar katonaság felrobbantotta, hogy a törökök ne foglalhassák el. A 18-19. században a vár tégláit és köveit környékbeli építkezésekhez hordták el, például a kereki templomhoz is felhasználták azokat.
Fajárda visz körbe a vár körül
A főleg téglából és kevés kőből álló vár első okleveles említése 1336-ból származik. A századok során több birtokosa is volt. Számos kisebb-nagyobb ostromot élt meg, például 1490-ben, amikor az országba betörő Habsburg Miksa főherceg katonái kirabolták és felégették az akkor a Báthoryak kezén lévő épületet. 1544-ben az akkor már egyébként is korszerűtlennek tartott erődítményt a magyar katonaság felrobbantotta, hogy a törökök ne foglalhassák el. A 18-19. században a vár tégláit és köveit környékbeli építkezésekhez hordták el, például a kereki templomhoz is felhasználták azokat.
Romjaiban is szép!
A rom megmentésére az 1960-as évek elején került sor: a várral foglalkozó régészek szerint az utolsó pillanatban. Ekkor történt meg a terület egy részének régészeti feltárása és a még álló falak megerősítése. A legtöbb leletet (például korabeli pénzérméket, fegyvereket és serlegeket) egy 15. századi szemétgödörben találták. A várfalban még ma is látható egy kőbe vésett arc, de előkerültek díszes kályhacsempék is, amiből arra következtettek, hogy valószínűleg előkelő kialakítású termek lehetettek az épületben valaha.
A vár egész évben ingyenesen látogatható!
Mi eddig egyetlen alkalommal 2023 március 18-án jártunk itt Zolikával.Nincs kizárva,hogy jövünk még,hiszen a környéken számos turistaút fut,a Somogyi-dombség pedig gyönyörű!
Már februárra bevolt tervezve ez a túra,de úgy jöttek össze a dolgok,hogy március közepére tudtuk megvalósítani.Na,de így volt jó,mert először volt ebben az évben tökéletesnek mondható túraidőnk!Erre a túrára meg ez is kellett,mert ez így volt szép.De azért akadtak buktatóink.Ugye a lábfájásom,ami a szekszárdi túra óta kínzott..nem voltam biztos benne,hogy végig fogom bírni a távot,de elindultam lesz ami lesz alapon.Aztán Zolikával vágtunk neki most is a bulinak,Tomi előre jelezte,hogy nem tud jönni,de Viki még csütörtök este is tutira ígérte a részvételét,aztán péntek délelőttre lemondta.Nem értettük Zolikával miért.Bánhatják mert az év eddigi legjobb túrája jött össze.Elképesztő szépségű tájakon keresztül vezettek útjaink.Sima utazással már reggel negyed kilencre Balatonföldvárra érkeztünk.Innen indult a túra.
Templom az állomás mellett Balatonföldváron
A vasútállomáson kezdésként találtunk egy remek kávézót ahol akkor gyorsba meg is kávéztunk.Már az állomás mellett is voltak látnivalók,ezek legszebbike egy templom volt.Majd a Férfimegörző nevezetű vendéglő mellett rá is akadtunk a piros jelzésre.Ez vezet majd túránk felén.Nem először voltunk itt,már harmadjára így tudtuk jelzés nélkül is merre kell menni.Terveink szerint innen felmegyünk a földvári magaspartra ahol megnézzük a Hajózás Történeti látógatóközpontot ám ezúttal csak kivülről (már kétszer voltunk benn),majd a földvári parkerdőn át lemegyünk a Köröshegyi-völgyhídhoz.Onnan pedig megkezdjük emelkedésünket a Somogyi-dombságban érintve a Nezdei szoborparkot és Fejérkő várát.A túrát pedig Kerekiben fejezzük be.Kerekiből pedig busszal megyünk majd Siófokig ahonnan már haza tudunk vonatozni.Indultunk tehát a piroson!
A földvári városháza
A piros jelzésen tehát megkezdtük a túrát.Az egy darabig a település utcáin haladt,majd felértünk a helyi kálváriára.Nem hagyományos kálvária volt,hanem kör alakú melyet körül öleltek a sétányok.Rengeteg pad is volt itt,meg egy harangláb és egy kúria féle épület.Szép hely volt.Harmadszor voltunk már itt,az előző két alkalommal itt reggeliztünk az egyik padon,most azonban ezt még korainak éreztük.Mentünk tovább fel a magaspartra.Egyre több helyen,egyre többször akadtak kilátásaink.Szinte az egész Balatont belehetett innen látni,szemben magával a Balaton-felvidékkel és a Tihanyi-félszigettel.
Egy kilátás a Tihanyi-félszigetre
A magasparton egy nagy rét volt és erre vitt a piros sáv jelzés.A rét szívében pedig ott állt a Hajózástörténeti látogatóközpont amely egyben kilátó is volt.Már voltunk fenn korábban kétszer is,így most nem szándékoztunk felmenni.Még nyitva sem volt.Tízkor nyitott most lehettünk kilenc környékén.Óriási időveszteség lett volna a túra szempontjából ha most felmegyünk.Így aztán csak kintről csodáltuk meg az impozáns épületet.Még egy utolsó pillantást vetettünk a kilátásra,ekkor még nem tudhattuk,hogy a túra útvonalán többször is nyilik majd kilátásunk a Balaton irányába.Az út mindenesetre itt vett egy kilencven fokos fordulatot és eljött a magaspartról,majd a látogatóközponttól is.Még ment Balatonföldvár legdélibb utcájában,majd elérte a földvári parkerdőt.
A látogatóközpont
Az erdőben ha lassan is,de ébredezni kezdett a természet.Jól járható út vitt végig a nagyjából két kilométer hosszú erdőn,amely tele volt erdei pihenőkkel,asztalokkal,padokkal.A jelzések is kifogástalanok voltak.A második pihenőnél álltunk meg és fogyasztottuk el a reggelinket,a rendkivül kellemes környezetben és időben!A kaja végeztével folytattuk a túrát az erdőt átszelő piroson.Az ébredő természet még szebbé varázsolta az amúgy is szép erdőt.Lassan,súnyin közben emelkedett is az út,tán lehettünk már 200 méteren is.Persze erre sem először jártunk,tudtuk mi vár ránk.
A hangulatos földvári parkerdőben
Kiérve az erdőből lassan lefelé irányt vett az út,miközben a horizonton feltűnt maga a Köröshegyi-völgyhíd.Közelítettünk hozzá,de egy ponton a piros jelzés elment jobbra elkerülve a völgyhídat.Mivel ugyan voltunk már a híd alatt kétszer is,de kihagyni meg nem akartuk,ha alá nem is,de a közelébe tettünk egy kitérőt.Egy kis dombról,egy fa mellől néztük meg az ország és Közép-Európa legnagyobb viaduktját.Ebből a szemszögből még nem is láttuk,így különösen jó volt innen szemügyre venni.Lemenni időveszteséget jelentett volna,nem ez volt most a túra célja,igy ennyivel meg is elégedtünk.Visszamentünk a pirosra,arra vitt tovább a túránk.
Most csak idáig jöttünk,innen is klassz a híd!
A piros jelzés is átment az M7-es alatt,igaz egy-két száz méterrel a Köröshegyi-völgyhídtól.A jelzések felfestésére továbbra sem lehetett panaszunk.Az út egy újabb erdőbe ért,jellegében teljesen más volt mint a parkerdő,de ez sem volt csúnya.Az úz közben fokozatosan emelkedésbe kezdett,de nem volt azért igazán vészes.A fájós lábamnak pedig kifejezetten jól esett a felfelé menés.Sokkal jobb volt mint szinten vagy lefelé menni.Egy nem túl magas kerítésen is átkellett mászni,szerencsére volt létra.Majd elhaladtunk egy kidőlni akaró vadászles mellett.Már jóval 200 méter felett járhattunk amikor kilyukadtunk egy fensík félén.Ez a fensík pedig nem akármilyen csodákat tartogatott!
Mint minden erdő,ez is klassz!
Zolika mászik át a kerítésen
A fensíkon több irányba is ment az út.Sejtettük melyik a mienk,így kicsit letértünk róla.Érdemes volt mert a fensík szélén brutálisan klassz kilátás fogadott!Méghozzá főleg magára a Köröshegyi-völgyhídra!Hát innen aztán végképp nem láttuk még!Eszéletlenül fantasztikus volt innen (is)!Persze a távolban a Balaton is látszodott a Tihanyi-félszigettel,emerre meg a híd alatt is átfutó völgy mutogatta magát.Brutál hely volt!Természetesen fotók sokasága készült itt és csak nehéz szívvel mentünk innen tovább.Eddig erre a piros jelzésű turistaútra nem lehetett panaszunk,hiszen elképesztően szép tájakon vezetett keresztül.Ekkor még nem tudtuk,hogy ez csak fokozódik a továbbiakban!
Remek rálátás a hídra!
Gergővel csak az álmainkba szerepelt a híd,ma már szinte hazajárok ide...
A pirosra visszatérve az belevezetett ha jól emlékszem a zöld+ jelzésbe amely úgy tűnt a völgyből jött.Innen is látni lehetett a hídat.Úgy tűnt ezen a túrán nem nagyon akar tőlünk elszakadni.Pár méterrel arébb le is jött a piros a zöld+ -ről és betért egy újabb erdőbe.A fák még kopaszak voltak,de az erdő mégis zöld volt!Úgy tűnt ugyanis,hogy egy zöld pázsiton halad az út.Fedett erdei pihenő tűnt fel,már nem az első a túrán.Innen is volt egy leágazás,letértünk rá megnézni mit mutat.Hát ez is a hídat mutatta,de már egy kicsit távolabbról.Innen sem volt kevésbé látványos!
Ez a zöld+ jelzés
Erdei pihenő
Az erdő végig szép volt,majd kiértünk egy rétre.A dombtetőn voltunk folyamatosan.A rét elején már csodás kilátásunk volt a völgy keletre benyúló részére is,a rét végén meg minő meglepő a újra a Köröshegyi-völgyhídra láttunk ki,még egy fokkal messzebbről mint az előbb.Az út aztán elkanyarodótt a völgytől és arra már nem volt többet kilátásunk.Váltakoztak a tájak,hol erdőbe mentünk,hol kiment az út az erdőből,de ezek még nem rétek voltak.Elkerített rész volt az út mellett balra hosszan.Vaddisznók számára és egy táblán még az is ki volt írva,hogy fertőzésveszély...Vajon a disznók fertőztek?Hol le,hol fel ment az út,de nem volt vészes.Lassan kinyílt itt-ott jobbra is a kilátás,A távolban néha feltűnt a Balaton és a távolban a tanúhegyek.Sokára értük el a nezdei szoborparkot,miközben szemközt az eddigi legmagasabb domb tornyosúlt.
Feltűnik a szoborpark
Túránkon eddig csupán egy párral találkoztunk rajuk kivül nem volt szembejövő túrázó.Itt a szoborpark pihenőjénél azonban jó sokan voltak.Nem nevezném farhát kommandónak,mert voltak köztük fiatalok is.Valami csoport lehetett.A szoborpark hosszan a domboldalon húzodott.A pihenő után az út mellett jöttek szépen sorba a szobrok.Egy kettős kereszt,majd mindenféle szobor számomra kevés ismerős alakot ábrázolt.Több száz méteren át tartott ez!Székelykapu is volt arébb,közben a dombról minden eddiginél csodásabb kilátás volt a Balatonra és a tanúhegyekre.felülmúlhatlan szépségű hely volt!Mivel lefelé vezetett az út És a lábam ezt nem díjazta,így nem mentem el a legutolsó szoborig,Zolika viszont igen.Egy szobor viszont érdekeltAz amit megfogadtam az év első túráján,hogy megnézem: Baján Kagán kőbevésett szobra!Odáig lementem!
A szoborpark,balra kivehetőek a szobrok sora az út mentén
Január után újra:Baján Kagán!
A szoborpark után visszatértünk a pirosra.Enyhén emelkedésbe kezdett az út vitt az eddigi legmagasabb dombra fel.Nem soká egy újabb erdei pihenő köszönt szembe az út mentén.Ám a pihenőn kivül volt még itt valami.Vadászlesnek már nagy volt,kilátónak meg kicsi.Végül is úgy ítéltük meg ez egy kilátó,de nem tudtuk melyik,meg mi a neve.Nem volt róla infónk.Már idehaza néztem utána,ez a Almán-tető kilátó volt és leginkább persze egy vadászleshez hasonlított.Egyszerű egyszintes volt.Felmentünk rá.Kilátásunk annyi volt nagyjából mint a szoborparkból.Dél - dél-nyugat felé láttunk ki.A Balatont láttuk és a tanúhegyeket a Balaton-felvidéken.Meseszép volt!Kicsit nézelődtünk majd folytattuk a túrát.Hamarosan felértünk a dombtetőre.Kilátásunkba itt bezavart az erdő,de volt itt egy magassági pont és egy kopjafa szerű oszlop.Szakasztott ugyanolyan mint Tolna megye legmagasabb pontján a Dobogón!Nem véletlenül!Ugyanis ez volt itt maga Somogy megye legmagasabb pontja!Na és egyben a dombság legmagasabb pontja is az Almán tető a maga 316,43 méterével!
Az Almán-tető kilátó,kb.150 méterre a csúcstól
Somogy megye és a Somogyi-dombság legmagasabb pontja
A csúcs után természetesen már lefelé vezetett az út.Na nem nagyon,mondhatni lájtosan.Nagyjából a 316 méterről ereszkedhettünk 250-260-ra csupán.Útközben is itt-ott akadtak kilátásaink dél-nyugati irányban a tanúhegyek felé.Egy ponton az utolsó pihenő is feltűnt ami a piros jelzésű út mellett volt.Hát jó sok akadt útközben,nagy piros pont a Somogyi-dombságnak!Itt végződött az egészen fantasztikus piros jelzésű turistaút!Aki még nem jár erre feltétlen tegye meg,mert a Balatonföldvártól idáig vezető piros jelzésű útra egyszerűen nincsenek szavak!Egy tábla hírdette,hogy Balatonföldvár ide 13 kilométer.Tehát ennyit jöttünk.Én magam nem éreztem ennyinek,talán csak 10-nek,de jó,legyen 13 akkor.A piros belevezetett a zöld jelzésű útba amely a pirosra merőlegesen haladt.Itt aztán újabb csodák vártak!
Ahol a piros út véget ér...
...és ahol a zöld kezdődik!
A zöld jelzésű turistaútról először nyílt kilátásunk ezen a túrán kelet felé.A messzeségben előbukkantak belső Somogy tájai melyet főleg a Somogyi-dombság vonulata uralt!Földöntúli szépségű táj volt!Az út nagyjából dél-észak irányba szelte át a tájat.Dél felé a messzeségben megláttam egy tornyot.Rajta egy zászló lobogott!Megnézve itthon a térképet,ez a Kötcsei geódéziai mérőtorony volt.Nem tudom fellehet-e menni rá,de talán egyszer majd erre vet a sors és megnézzük.Mi most észak felé indultunk el a zöldön,csodálatos kilátásunk volt méterek százain át a Somogyi tájakra.Az útunk enyhe bal kanyart vett,itt a fákon túl meg olyan zöldeség köszöntött ránk,komolyan azt gondoltam tán Teletabi földön vagyunk!
Teletabiföld?
Az út aztán észak-nyugat - nyugat felé fordult.Balra egy erdő volt,jobbra továbbra is zöld lankák.Vadászlesek sorának vigyázó szemei előtt haladtunk.Jó másfél kilométer múlva értük el a zöld L jelzést.Ez vitt Fejérkő várához amely a leágazástól ha hinni lehet az útjelző táblának 800 méterre volt.Sajna két autót is láttunk erre menni.Nem értettük ilyen helyre miért kell kocsival jönni.Egy gyerekcsapat jött szembe,ők legalább túráztak!Valóban nem volt messze a vár,előtte egy újabb fedett pihenő amelyből nagyon sok volt a piros út mentén!A várban ahogy láttuk elég nagy volt a tömeg... Ahhoz képest,hogy a Nezdei szoborparkot leszámítva,szinte senkit nem láttunk útközben,itt elég sokan voltak!Nem gondoltam,hogy ez a kis rom ennyire népszerű...
A pihenő és a vár
Fejérkő vára
Nem sok minden maradt Fejérkő várából.A vár köré fából egy járatot készítettek.Nem éppen illett a környezetbe,mégis nagyon hasznos volt.Enélkül meglehetősen nehézkes lett volna a járás,így viszont kényelmesen körbe lehetett járni a várat.A várra magára most nem térek ki,szerepelni fog a kedvenc váraink sorozatomban!Körbejárva mindent láttunk ami érdekes.Sajnos a legjobb helyeket elfoglalta a tömeg,pedig...innen is kitűnően lehetett látni a Kőröshegyi-völgyhídat!Egészen fantasztikus volt innen látni,avatott szem a távolban a Balatont is észrevehette.Az istennek sem akartak onnan mozdulni az emberek,kiültek mint a verebek.Egy idő után leszartam,oda tolakodtam és pár képet azért lőttem!
Nem sok minden maradt a várból...
Ekkor voltak ott a legkevesebben,így tudtam lőni pár fotót,szemben a híd!
Még kicsit járkáltunk a várban.Az egész nem volt nagy,nem volt nehéz bejárni.Azonban újabb kirándulók érkeztek és kezdett zavaró lenni az embersereg.Így mondtam Zolikának menjünk,amúgy is egy óránk volt még a buszig amely Kerekiből indult.Így elindultunk lefelé a 283 méter magas dombról.Elég meredek út vitt le,a fájó lábamnak ez nem volt valami jó.Végül is üggyel-bajjal de simán leértünk az amúgy kellemes erdőben.A falu szélén is volt egy pihenő és végre egy csap is!Bár volt még vízünk,úgy döntöttünk azért frissitjük a készletet.Ám a csapból nem folyt semmi...Kevesebb mint negyven percünk maradt a buszig amely a falu központjából indult.Az pedig még messze volt.Belehúztunk hát és fájós láb ide,fájós láb oda meglehetősen erős tempóban oda értünk a buszmegállóhoz amely mellett egy kocsma volt.Még volt 18-20 percünk,bementünk hár egy sörre!
A lefelé út
Először a történelemben: Kereki!
Megtudtuk inni a sört és vettünk az útra italokat a megállóban pedig még maradt időnk megenni az utolsó szenyánkat is.Itt végződött a túra!Azonban a hazajutáshoz elkellett még buszoznunk Siófokra.Jött a busz rendesen amivel rendben el is értük a Balaton fővárosát.Itt majd egy óránk volt a vonatig.Addig jártunk egyet.Elmentünk a közeli Jókai parkba,ez számomra egy nagyon szép emlékű hely volt.Egyfelöl Gergő játszott itt gyerekként az egyik csúzdán 2004-ben...megnéztem és a csúzda ma is ott állt.Gyerekek játszottak rajta most is...Másfelöl egy nagy szerelmemmel is sétálgattam itt egy szebb időben valaha...Szóval szívetmelengető hely volt számomra ez a park.De aztán menni kellett,indult a vonat.Simán kétszeri átszállással hazaértünk fél kilencre!
Jókai park - Siófok
Ez volt az év hatodik túrája.Ezzel pedig már jobbak vagyunk mint tavaly ilyenkor!Most mentünk kemény 20 kilométert.Ez összesítésben pedig már 99,6 kilométert jelent.Ez így 16,6 kilométeres átlagot mutat!
Alighanem ez volt eddig az év legszebb és könnyen lehet,hogy a legjobb túrája is.Fájós lábbal is hoztam a kötelezőt is kibírtam a 20 kilométert.A Somogyi dombság pedig gyönyörű,tele sok-sok lehetőséggel.Amennyiben egészségem még engedi semmi sem ment meg tőle,hogy tervezzünk még ide túrákat!
Kétségtelen a tavasz sokkal jobban kezdődik,mint ahogy a tél kezdődött.Alig telt el 15 nap (sőt hivatalosan még tavasz sincs - ugye majd 21.-én) és már a második tavaszi túrára készültünk.Ez egy be nem tervezett túra volt.Menetközben alakultak úgy a dolgok,hogy akkor menjünk.A Pentelések akik a közelmúltban a nagy sikerű Dunán innen - Dunán túl teljesítménytúrát szervezték most egy Petőfi 200-as teljesítménytúrára invitáltak,amely a közeli Dunavecsén került megrendezésre.Mivel március 15. ünnep és most szerdára esett,nem akartunk messze menni,így kapóra jött ez a lehetőség.Igen ám,de meglehetősen rossz időt jósoltak erre a napra,de ez nem tántorított el minket.Zolikával és Manóval érkeztünk a közeli Dunavecsére már jóval a hivatalos rajt előtt.Gondoltuk addig sétálunk egyet a már igen jól ismert településen.
A Dunavecsei városháza
Nem volt kellemes az idő,de messze nem volt olyan borzalmas sem amilyennek ígérték.Sajnos engem egy erős lábfájás kínzott már napok óta,így nem tudhattam mennyire fogom bírni a túrát.Ennek okán a rövidebb távot is választottuk.Elő kellett nevezni vagy a 25,vagy a 10 kilométeres távra.Mi tehát a 10-est választottuk most.Kicsit Dunavecse belterületén kobászoltunk,majd elmentünk a helyi Sarki csárdába.Itt lehetett véglegesíteni a nevezést és innen indult a túra.Megkaptuk a rajtszámokat és az itinert,aztán lassan neki is vágtunk.A múltkori teljesítmény túrán több százan voltunk,itt mint utólag megtudtuk 89-en neveztek a rövidebb távra és 57-en a hosszabbra.Dunavecse utcáin vezettek az első méterek.
A Sarki csárda,ez a rajt és a cél is
Kicsit elvolt borúlva,élénk szél fújt és olyan 8 fok körül lehetett.Menés közben nem fáztunk.Előttünk ment egy kisebb csoport,utánunk senki.Valószinű a következő busszal jön majd a java illetve autóval.Mindegy így kényelmes volt.Manó szokása szerint fokozta a tempót.Nem értettük miért,a szintidő 3,5 óra volt a 10 km-es távon,ezt tyúklépésben is vígan megcsináltuk volna...Egy kicsit kiért a Duna melletti töltésre a túránk,majd újra befordult Dunavecse utcáira.Hamarosan elértük Nagy Pál házát,amely már többször szerepelt a blogomban és a videóimban is.Itt bérelt szobát Petőfi az 1840-es évek elején és itt ismerte meg egyik szerelmét Nagy Zsuzsikát,akinek sírját ma is megtaláljuk a dunavecsei temetőben.Na és nem árt tudni,hogy róla mintázta Petőfi,János vitéz Juliskáját!
Manóval Nagy Pál házánál
A 789 volt az első ellenörző kód
Ez volt az első ellenőrzési pont is,a villanyoszlopon lévő piros-fehér mezőben lévő P200alatti számokat kellett beírni az itinerbe.Ez könnyen ment.Sokat jártam amúgy már erre,sokszor Gergővel is természetesen... Folytatódott a túra,az előttünk haladó csoport közben visszafordult.Elfelejtették felírni a kódot.Jelzések is voltak ugyan,de most az itinerben leírtak szerint kellett haladnunk.Nem sokára elértünk egy újabb ismert helyet,Petőfi szüleinek mészárszékét.Sokszor jártunk már itt is,de bemenni még soha nem sikerült.Most ez is összejött!A múzeummá avanzsált épület direkt a teljesítménytúra kedvéért nyílt ki.Nem hagytuk kihasználatlanul ezt az alkalmat!
A mészárszék
Elöször túrázásaim történetében a Petrovics mészárszék udvara!
Elsőnek az udvarba mentünk be,itt sem voltunk még soha.Semmi extra nem volt,egy oda nem illő postaládáról nem értettük,hogy vajon mit keres ott.Innen is nyílt egy ajtó az épületbe,ezen bementünk.Rögtön Petőfi szüleinek szobájánál találtuk magunkat!Erről is írtam már régebben ebben a blogban,hogy itt laktak a szülők,de mivel ez egy egyszobás lakás volt,így Petőfinek nem jutott hely,ezért bérelt szobát Nagy Pál házánál.A szobába lépve az a régi dohos,de mégis kellemes szag csapott meg.Próbáltam elképzelni milyen lehetett itt az élet 1842 környékén.Mi a jó fenét csinálhattak szabadidejükben?A szobában amúgy rendezett volt minden.A korabeli képek és bútorok hangulatát csak egy oda nem illő radiátor törte meg...Izgalmas és jó volt ide bejutni.Örültem,hogy sikerült hiszen 16 éve túrázgatunk erre (is).
Petőfi szüleinek szobája,sarokpaddal
Hogy fértek el ketten azon az ágyon?Na és a radiátor...
Manó és Zoli a szobában ahol feltehetőleg Petőfi is járt
A ház többi helysége teljesen más volt.Nem emlékeztetett az egykori mészárszékre.Megvolt világítva minden,a vitrinek amelyekbe korabeli fegyverek és vágó eszközök és szerszámok voltak kiállítva.Valahogy úgy szépnek szép volt,de én úgy gondoltam,hogy ez egy mészárszék volt valaha,nem ezzel kapcsolatos dolgokat kéne itt bemutatni?Persze lehet,hogy ezek javarésze kapcsolatos volt vele.Csilivili padló vette el mégjobban az egésznek a fillingjét.Szóval a házban nekem csak Petőfi szüleinek szobája tetszett.De a lényeg,hogy végre sikerült ide is bejutni!
No comment...
Kiérve a házból,itt volt a második ellenőrzési pont.Haladtunk tovább át Dunavecse főterén.Itt vannak sorban azok a kis pillérek,amelyek tetején egy-egy Dunavecsén íródott Petőfi vers részlet van.Ezt mindig megcsodáljuk ha erre járunk.Most is így tettünk.A téren vannak még szobrok,emlékművel,szőkőkút,szemben pedig a református templom vigyorog az emberre.Természetesen Petőfi szobor is van erre,nem is egy!Az egész település Petőfiről szól amúgy,szépen őrzi emlékét a kis Dunaparti városka.Itt viszont búcsút vettünk a városnak és kimentünk a Duna melletti töltésre.Volt még egy ellenörző pontunk,majd haladtunk a város nyugati szélén a töltésen észak felé.Néha ráláttunk a Dunára vagy a szemközti Dunaújvárosra.Másik irányba pedig Dunavecsére.Ez kellemes szakasz lett volna,ha nincs ez az enyhén kellemetlen idő.Apró vigyort jelentett a többiek arcán,hogy a szél kifújta a kezemből az itinert és hajtóvadászatot kellett rendezzek érte.
A verses pillérek
Haladunk a töltésen,Manó elöl
Kiértünk Dunavecséről,de nem mentünk messzire.A töltésen haladó bicikliútat követtük.Még egy Petőfi kopjafa szolgált látnivalóul,alaposan eldúgva a városka északi határában a fák között.Itt tartottunk egy pisiszünetet,majd bekaptunk egy szendvicset.A 10 km-es túra ahol a városból kivezető út találkozik az 51-es úttal visszafordult Dunavecse irányába.A 25 km-es ment tovább Szalkszentmártonba.Itt is volt egy ellenörzés,itt már voltak is.Kaptunk egy almát és egy sportszeletet.A túránk meg visszafordult tehát,de nem arra amelyről jöttünk.Közben azért már jöttek mögöttünk is.Mi átmentünk az 51-es úton majd a telkek között haladt az útunk.Még nem írtam,hogy magát az útvonalunkat kitünő jelzésekkel látták el: egy fekete mezőben,fehér alapon egy P betű.Végig kitűnően felvolt festve és ott ahol a legjobban kellett!Útelágazásoknál,kérdéses helyeken stb.
Petőfi kopjafa
A túra jelzése
A túránk ezután dél felé fordult és Dunavecse keleti szélén,messze a házaktól vezetett.A vasútat kereszteztük,majd az 51-es út mellett haladtunk pár kilométert.A helyi víztorony volt csak érdekesség,illetve észak-nyugat felé Dunaújváros gyártornyai vigyorogtak ránk.Soká fordult az út vissza a városba.Erre kicsit ismerös volt a terep,erre jöttünk a 2022-es újévi röfitúrán is.Akkor kicsit a városka labirintusában eltévedtünk (sötét is volt már),most viszont szépen bevezettek a jelzések vissza a főtérhez.Azonban a túrának itt még nem volt vége.
Víztorony a pusztában
Kis tavacska Dunavecse keleti szélén
Itt voltunk újra a mészárszéknél ami még nyitva volt.Zolika beszeretett volna még menni alaposabban körülnézni.Nekem túl nagy kedvem nem volt hozzá,kínzott a lábfájás,Manó pedig valami másik dimenzióban diktálta a tempót,így nem mentünk be.Viszont visszakellett még menni a Sarok csárdához.A Fő utcán mentünk,még a főtéren ott volt az utolsó ellenörző kód.Útközben a trianoni emlékmű szolgált látnivalóval és a zászlókkal feldíszitett katolikus templom.Valamint itt volt az a játszótér is ahol a Gergővel ide vezető túráink szoktak végződni...Természetesen a játszóteret látva eszembe is jutott örök túratársam,aki most is nagyon hiányzott nekem...Innen aztán már csak egy ugrás volt a Sarok csárda.
A katolikus templom
A játszótér...
A csárdához érve láttuk,hogy a 3,5 órás szintidőn bőven belül voltunk!Mégpedig 2 óra 45 perc alatt letudtuk a távot.A csárdában leadtuk az itinert,kaptunk cserébe emléklapot és kitűzőt.Valamint várt ránk egy kellemes gulyás.Ehhez kényelmesen beültünk a csárda kényelmesebbik részébe és ettünk egy jót.Ezt még megfejeltük egy kis borral és kávéval.Ezzel a túra bevégeztetett!
Már a deles busszal haza is jöttünk.Egy órára itthon voltam.Nem volt rossz buli ez sem.Sajnos a kellemetlen idő és az erős lábfájásom azért nem hiányzott,de elvoltunk.
Jutalom a túra végén
Ez volt az év ötödik túrája,ez pedig azt jelenti,hogy jelenleg jobban állunk már mint tavaly ilyenkor!Most mentünk kerek 10 kilométert.Ez összesítésben 79,6 km-t jelent.Ez pedig 15,92-es átlagot mutat most.Ennyi untig elég!
A szervezésre most sem lehetett panaszunk!
Reméljük hamarosan jön a folytatás,mert most kicsit idgesít és aggaszt a lábfájásom....
