A Kőröshegyi-völgyhíd története

 Régebben Gergővel egy álmunk volt ide eljutni,a híd aztán már szerepelt is a 2019-es bakancslistánkban,azonban ketten együtt már soha nem juthattunk el ide... Le is mondtam magamban arról,hogy valaha is eljöjjek ide.Gergő nélkül akkor elveszett minden motivációm.Aztán Zolikával felélesztettük az elhalt bakancslistát és tudtam Gergő is ezt akarná.Így idővel útjaim elvezettek ide.Ma már ott tartunk,hogy háromszor is.Már három alkalommal csodálhattunk meg ezt a remek alkotást.Láttuk alulról valamint a távoli és közeli dombokról is.A mi Pentele-hídunkkal nagyjából azonos időben átadott völgyhíd történetéről azonban nem sokat tudtam.Most ennek is utánanéztem!

A híd mindig impozáns látvány!

A Kőröshegyi-völgyhíd egy híd az M7-es autópályán.Magyarország lehosszabb hídja és Közép-Európa legnagyobb viaduktja.A Balaton déli partjával párhuzamosan,a Somogy vármegyei Zamárdi és Balatonszárszó között fut Kőröshegy déli szomszédságában.Az 1872 méteres hídat 2007 augusztus 8-án adták át a forgalomnak.

Az M7-es autópálya Zamárdi–Balatonszárszó szakaszának nyomvonalkijelölése hosszú időt vett igénybe. A kiválasztott nyomvonalat – és annak részeként a völgyhíd megépítésének szükségességét – számos kritika érte, elsősorban magas költségei miatt; ennek elsődleges oka, hogy az engedélyeztetés jogszabályi háttere miatt a gazdaságossági szempontokat felülírták az önkormányzati érdekek. Maga a műtárgy ugyanakkor vitathatatlanul egyedülálló mérnöki alkotás, melynek építése során csúcstechnológiákat alkalmaztak.

Szerettem volna Gergővel eljutni ide,sajnos nem sikerült...

Az M7-es autópálya Zamárdi-Balatonszárszó közötti szakaszának kijelölése már az 1970-es években is napirenden volt.

1991-ben az Uvaterv zrt.tanulmánytervet készített a lehetséges nyomvonalváltozatokra,megy három elvi változatot tartalmazott.

• A  Balaton partjától 2–3 kilométerre húzódó változat Balatonföldvár és Kőröshegy települések között vezetett volna. A tervező és az Autópálya Igazgatóság ezt tartotta a legkedvezőbbnek és legköltséghatékonyabbnak; a lakossággal csak ezt a változatot egyeztették. Ez a nyomvonal azonban lakott területet átvágva haladt volna, ezért az érintett önkormányzatok nem járultak hozzá (abban az esetben sem, ha föld alá süllyesztették volna), ennek hiányában pedig nem kaphatott építési engedélyt.
• A parttól 5–10 kilométerre húzódó változatot, amely a kőröshegyi völgyhidat is tartalmazta, az önkormányzatok is elfogadtak.
• A parttól legtávolabb, 15–20 kilométerre vezető változat kidolgozására a tervezők nem kaptak megbízást, mivel ez túl nagy kerülőt jelentett volna, és számos egyéb nehézséggel járt volna.

1996-ban az érintett lakosság elfogadta a kőröshegyi völgyhidas változatot, és a Közlekedési Felügyelet kiadta az engedélyt az autópálya-szakasz megépítésére, ezt azonban egy természetvédő szervezet megtámadta, az erdészeti hatóság pedig megtagadta az erdőművelési ág megváltoztatását (azaz az erdőirtást egy 3,5 kilométeres szakaszon. Ezek az eljárások 2000-ig nem zárultak le.

Manapság már szinte hazajárunk ide...

Az Állami Autópálya-kezelő Zrt.1999-ben megvalósíthatósági vizsgálatot készíttetett az 1991-es tervek felülvizsgálatára, hogy a völgyhidas változathoz képest költségmegtakarítás legyen elérhető. A felkért szakértői csoport a legköltségesebb, alagutas változatot minősítette legcélszerűbbnek, de kidolgozott egy olyan alternatív nyomvonalváltozatot is, amely „elkerülte Kőröshegy települést, a szükséges híd és az alagút hossza fele volt a völgyhídnak és 7-13 m magasan keresztezhető volt az a völgy, amelyet a völgyhidas változat 70-80 m magasan ível át. A szakértői tanulmány szerint ez a nyomvonal a lakossági elfogadottság és tájvédelem szempontjából jobb paraméterekkel rendelkezett a völgyhidas megoldásnál. 2000. szeptemberben megállapodás született az érintett önkormányzatok és a NIF Zrt. részéről arról, hogy a szakértői tanulmányban szereplő nyomvonal továbbfejlesztett változatának továbbtervezését támogatják. Megállapodtak abban is, hogy amennyiben ez ellehetetlenül, akkor a völgyhidas változatot kölcsönösen elfogadják. Kőröshegy Község Önkormányzat Képviselő-testülete a szakértők által kidolgozott nyomvonalat és annak továbbfejlesztett változatát nem tárgyalta meg, azokról elutasító határozatot nem hozott. 2001 elején Kőröshegy önkormányzata azt jelezte, hogy az új nyomvonalváltozat ellentétes a község 1996-ban elfogadott rendezési tervével, és a lakossággal csak a völgyhidas változatot egyeztették”.

2001 után a NIF Zrt. megbízásából már csak a völgyhidas és egy alagutas változat egyeztetése és tervezése zajlott, utóbbival kapcsolatban azonban számos tervezési, építési és üzemeltetési probléma merült fel, így azt elvetették, és a völgyhidas változatot nyújtották be engedélyezésre. A környezetvédelmi engedélyt 2002 április 8-án adta ki a Nyugat-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség. A teljes autópálya-szakasz építési engedélyét 2003 végén adták ki.

Egy kép az építkezésről

A nyomvonal kiválasztásáról és ezáltal a híd szükségességéről megoszlanak a vélemények. Fölöslegesnek nevezte a híd megépítését Vörös Attila,a BME Út- és Vasútépítési Tanszékének tudományos főmunkatársa és Kálnoki-Kiss Sándor volt közlekedési államtitkár-helyettes, míg a híd építését vezető Orosz Károly mérnök szerint a hagyományos, híd nélküli megoldás a híd költségének „nagyságrendileg a tizede lett volna.Az Index információi szerint a területszerzés nehézségei is szerepet játszottak a nyomvonal kijelölésében.

Az Állami Számvevőszék 2008 nyarán adta ki a 2007-ben befejeződő autópálya-beruházások ellenőrzéséről szóló jelentését, melyben többek között az M7-es autópálya Zamárdi–Balatonszárszó szakaszát is vizsgálta a Kőröshegyi völgyhíddal. A jelentés – arra hivatkozva, hogy a 2000-ben kidolgozott alternatív nyomvonalváltozat úgy halt el, hogy az érintett önkormányzat képviselő-testülete meg sem tárgyalta – arra a következtetésre jutott, hogy „a Kőröshegyi völgyhíd megépítésére vonatkozó döntés műszaki, gazdaságossági, természetvédelmi és településrendezési megalapozottsága mindezek alapján nem igazolt. A NIF Zrt. álláspontja szerint „a nyomvonalat nem a gazdaságosság, hanem a környezetvédelmi, az önkormányzati és egyéb (hatósági, szakhatósági, kezelői) szempontok határozzák meg”, konkrétabban „a magyarországi nyomvonalas létesítmény engedélyezések jogszabályi háttere nem a hatékony közpénzfelhasználás, költségoptimalizálás követelményeit tartotta elsődlegesnek, ezért a Zamárdi–Balatonszárszó közötti szakasz végleges nyomvonal kiválasztásánál az önkormányzati érdekek érvényesültek”

16 pillér tarja a hídat

A híd engedélyezési terveit a Pont-TERV Zrt. készítette. A kiviteli tervek elkészítését felelős tervezőként a Hídépítő Zrt. és társtervezőként a Pont-TERV Zrt. (Pozsonyi Iván elnök-igazgató, hídépítő mérnök) végezte.

2002-ben a Nemzeti Autópálya Rt. már lényegében lezárta a kivitelezési szerződést a Vegyépszer-Ganz Acélszerkezetek kettőssel az autópálya-szakasz és az acélszerkezetű híd megépítéséről, a szerződést azonban az országgyűlési választás után már nem írták alá. A Medgyessy-kormány megváltoztatta az eredeti elképzeléseket, és acél helyett vasbetonszerkezetű hídra írt ki pályázatot (ennek okaként az egyszerűbb karbantartás, a párhuzamosan folyó más hídépítések miatti kapacitáshiány, de a Ganz Acélszerkezetek kiszorítása is felmerült). A hidat végül a Hídépítő Zrt. és a Strabag Zrt. Völgyhíd nevű konzorciuma építhette, a kivitelezési szerződést 2004 május 7-én írták alá.

A híd és a pálya szerkezetét mindkét végéről indítva, egyszerre építették: különleges technikai érdekessége, hogy minden pillér kúszózsalus technológiával, toronydarus kiszolgálással, a felszerkezet pedig két támaszon átívelő, hosszirányban mozgatható acél segédhídszerkezeten függő zsaluzókocsikkal, szabadbetonozásos technológiával készült. A kivitelezés közben az építési idő lerövidítése érdekében technológiaváltás történt: a szabadbetonozás helyett az egyes elemeket a helyszínen előregyártották, majd a meglévő szerelőhíd segítségével emelték végleges helyükre. Ehhez a kiemelkedő műszaki alkotáshoz 18,5 kilométernyi cölöp, 26 340 köbméter vasbeton gerenda és 16 620 tonna betonacél kellett. A 16 pillér össztérfogata 15 330 köbméter.

A völgyhíd kivitelezési költsége összesen 51,175 milliárd forintot tett ki. A völgyhíddal együtt átadott teljes 14,2 kilométer hosszú autópálya-szakasz 76 milliárd forintba került, ami a fő híd mellett még egy 300 és egy 168 méteres kis völgyhidat is tartalmaz.

Az ÁSZ jelentése szerint „Az M7 autópálya Zamárdi–Balatonszárszó és az M8 szakaszokon nemzetközileg elismert csúcstechnológiákat alkalmaztak, a Kőröshegyi völgyhíd és a Dunaújvárosi Duna-híd hosszúságát, a pillérek távolságát és magasságát tekintve egyedülálló szerkezeti alkotások.

A híd melletti egyik dombról ezt látni

A híd az M7-es autópálya Zamárdi-Balatonszárszó közötti részén fekszik. A 2×2 sávos hídon 110 kilométer/órás sebességkorlátozás van érvényben, és nincsenek leállósávok sem.

1872 méter hosszú, legmagasabb pontja a terepszinttől 88 méter, szélessége 23,80 méter.Tizenhat pillére közül a legmagasabb 79,70 méter, s a legalacsonyabb is 17,70 méter, míg a pillérek közti legnagyobb távolság 120 méter (60m/95m/13×120m/95m/60m). A hatalmas pillérek külső hossza 13 méter, szélessége 5,5 méter, belsejük üreges. Két pillérbe liftet is építettek, ezekre a hídvizsgálatok miatt van szükség.

A hídpályáról lefolyó csapadékvizet egy külön e célra készített tározóba vezetik, ahonnan tisztítás után kerül a Kőröshegyi-séd patakba, majd onnan a Balatonba.

A híd a Balaton környékéről sok helyről látható.Például a Tihanyi-félsziget számos pontjáról is láthatjuk,de Fejérlő várából is kitűnő rálátásunk van az impozáns építményre.

A híd környékére túrákat mint írtam már Gergővel is megálmodtuk.Eddig háromszor voltam itt,mindhárom alkalommal Zolikával,kissé fura,hogy ezeken a túrákon eddig soha nem volt velünk senki.Nagyon benne van a pakliban,hogy jövünk még ide.

Túra a Köröshegyi-völgyhídhoz

Ez is egy olyan túra volt,amelynek gondolata már évekkel ezelőtt felvetödőtt.Még Gergővel agyalgattunk ezen is egykor rég...de mindig úgy voltunk vele,hogy egyszer majd eljövünk,majd valamikor a jövőben... Hát a történtek ismertek,Gergővel már sajnos nem volt lehetőségem eljönni.Aztán hiába volt ez letervezve már tavasszal,ami akkor a koronavírus járvány miatt elmaradt.Telt múlt az idő és némileg a felejtés homályába süllyedt ennek a túrának is a lehetősége.Semmi sem jelezte,hogy ezen a hétvégén majd ide jövünk el.Előzetes tervünk mostanra a Tamási parkerdő bejárása volt.Ám hiába annak közelsége hozzánk,a tömegközlekedés ide,hagy némi kívánnivalót.Így egyenlőre ejtettük azt a túrát.Gondolkodtunk akkor mi legyen?Sokáig Hollókő mellett voksoltunk,ám az meg igen messze van és oda sem egy életbiztositás a tömegközlekedés.Korán kell indulni,keveset lehet ott tölteni,mert aztán időben kell visszajönni,ha mindent elakarunk érni.Így ezt is ejtettük.Akkor hát mi legyen?Három túra került képbe ahová viszonylag jó a közlekedés is.Az első a mecseki Zengő ahol az új kilátót néztük volna meg.Ehhez azonban úgy itéltem meg túl meleg van.Ezt a túrát nem a legnagyobb kánikulában kéne megcsinálni,ez inkább egy őszi vagy tavaszi túra.A második túra pedig Fonyódra vitt volna,a hely dombjainak és kilátóinak bejárása lett volna a műsor.Ez szimpinek is tűnt.De ez ugyanarra van mint a Köröshegyi-völgyhíd is amely így újra előjött a tudat mélyéről.Mondtam akkor haladjunk módszeresen,ne a távolabbihoz menjünk elöször,hanem a közelebbihez ha már ugyanarra kell menni.Így győzött a Köröshegyi-völgyhíd túra!

A csodás Balaton,szemben a Tihanyi-félsziget

Zoli barátommal vágtunk neki és annak ellenére,hogy nem a legkorábban indultunk,már fél kilenckor Balatonföldvárra értünk,egy belföldi utazásra is igénybe vehető nemzetközi gyorsvonatnak hála.A tervünk az volt,hogy követjük a településen átvezető piros jelzést amely már az első kilométereken sok látnivalót ígért.Ez aztán ki is vezet a viadukthoz.Onnan aztán átmegyünk Zamárdiba megnézve minden útba eső látnivalót.Számoltunk azzal a lehetőséggel is,hogy majd valahol átkell varriálni a túrát,hisz új ismeretlen területre érkeztünk,nem tudhattuk mi vár ránk.Így is lett,na de menjünk sorjában.

A kikötőben

Mondhatni kellemes volt az út Balatonföldvárra.Ahol leszállva a vonatról hasonlóan mint pár hete Zánkán,javasoltam,hogy nézzük meg a közeli Balatont.Így kisétáltunk a helyi kikötőbe,ami nem volt messze.Nagyjából ezer vitorlás parkirozott benn éppen.Egy pár ki-ki ment,vagy éppen bejött a kikötőbe.Fantasztikusnak tűnt az egész helynek a milliője.Gondtalan,boldog emberek amerre csak mentünk.Szétnéztünk,kimentünk a moló legvégére,rácsodálkoztunk a magyar tengerre,útközben kedves emberekkel is találkoztunk.Ahogy forgattuk filmünk kezdő jelenetét,az egyik pecás srác közben figyelgetett,aztán csak ámult majd kedvesen jó utat kívánt.Így akkor a kikötő után nekivágtunk a túrának,követve a piros jelzést amelyre semmi panaszunk nem lehetett.Kiválóan felvoltak festve a jelzések.

A kálvária

A településről nem tudtam eldönteni,hogy falu-e vagy város-e.Mármint Balatonföldvár.Az interneten kutakodva azt láttam,hogy mindössze kétezer lakos...akkor ez nem lehet város.Ám a település utcái nem azt a képet mutatták,hogy kétezren lakják hanem inkább húszezren...és városias jellege is volt.Persze ezek zöme itt nyaraló turista lehetett.Sok érdekesség akadt útközben,ezek legmurisabbja volt egy Férfimegörző garázsszerűség.Legalább megtudtam,hogy ilyen is létezik.Na aztán akadtak vár kinézetű nyaralók,kúriák,kápolnák,kálvária stb... majd az út felfelé kezdett menni.Mint megtudtam a helyi magaspartra amely aztán bőven szolgált látnivalóval.

Az első kilátás

Ahogy haladtunk felfelé egyre jobban kezdett kibontakozni a pazar kilátás a magyar tengerre.Kifejezetten élvezetes szakasza volt ez a túrának.Egy kilátást is biztosító presszó került utunkba.Úgy döntöttünk itt iszunk egy kávét és gyönyörködünk kicsit a kilátásba.Balaton lévén nem volt túl drága hely.Fogalmazzunk úgy,ez még belefért.A kávé után még kicsit felfelé kellett menni.Fent egy sétány bontakozott ki,még az elöbbieknél is jobb kilátással.Pazar hely volt!Olyan ahonnan nem szívesen megy tovább az ember.Kicsit el is időztünk itt.Még nem haladtunk két kilométert sem a túrán és lám mennyi látnivaló.Jó választásnak tűnt ez a buli.Tovább menve pedig ott volt egy csúcsszuper kilátó!

A kilátó/látogatóközpont

Ezt nem hagyhattuk ki.Mind kiderült ez itt a Hajőtörténeti látogatóközpont magával a kilátóval ami 25 méter magas volt.Háromnegyed tíz volt,ez meg tízkor nyitott.Megvártuk.A belépő ugyan borsos volt kicsit,de elfogadták legalább a szép kártyát,így azzal fizettünk.Pazar volt a létesitmény belseje is.Tényleg első osztályú.Csigalépcső vezetett fel a kilátószintre,persze enegem ez érdekelt elsősorban.Odafenn teljes százszázalélos körpanoráma fogadott minden képzeletet felülmúló fantasztikus kilátással.A lehető legjobb állapotú kilátó volt ez,melyekbe valaha is jártam.Jártam már sokban pedig...Nekiálltunk gyönyörködni és jó negyven percet fent lehettünk.

Kilátás dél-nyugat felé

Kilátás észak-nyugat felé

Valóban nagyon szuper volt,de nem kifejezetten ezért jöttünk.Túránkból még nagyon sok volt hátra és kezdtük elszórakozni az időt,félő volt,hogy nem érjük el az utolsó vonatot amivel hazajöhetünk.Ez a tömegközlekedés átka ugye,buszhoz,vonathoz van kötve az ember.Lejöttünk hát és folytattuk a túrát.A piros jelzés itt a kilátónál jött el a Balatontól és vett keleti irányt a Somogyi-dombság felé.Még egy kicsit a település legdélibb utcáján haladt,ahol nem szegény emberek laktak...majd beért a helyi parkerdőbe.Mondhatni stilust váltott a túra,az eddigi kilátós szép szakaszt felváltotta az erdei,profilunkba sokkal jobban beleillő rész.

Már az erdőben

Az út teljesen jó volt ahogyan a jelzések is.A levegő is kellemesebb lett,mert kezdett egyre inkább kánikulába hajlani a dolog.Zolika közben a fényképezőgépével volt elfoglalva,jelentősen lassítva a túrát.Megtelt a memoriája azt törölgette.Hiába szajkozóm neki vegyen egy okostelefont,mintha a falnak beszélnék.Ezt már pedig sok túrán eljátszotta.Szóval ismért időt vesztettünk,kezdett a fejemben összeállni egy változtatás az útvonalat illetően.Az erdei szakasz nagyjából másfél kilométer hosszú lehetett.Majd az út észak-kelet felé kijött az erdőből,már a Somogyi dombok ölelésében haladva.Egy lábra(!) lettünk közben figyelmesek.Igen egy őzlábra,test nélkül... szegény őzikéből ennyi maradhatott.A tetemet nem láttuk,büdöset sem éreztünk,lehet felfalta valami?

Őzláb

Talán 200-250 méter magasan is lehettünk,hisz igencsak lefelé menetet vett az út.Közben egyre inkább fel-feltűnt az amiért jöttünk:a Köröshegyi-völgyhíd.Egyre jobban látni lehetett ahogy haldtunk előre méterről méterre.Valóban gigantikus,fantasztikus építmény volt amelytől szinte leesett az állunk.A hatalmas viaduktot abban az időben adhatták át amikor a mi Pentele-hídunkat,valamikor 2007 nyarán.A híd alá érve elkellett búcsúznunk az eddig kifogástalanul ide vezető piros jelzéstől,az ment be tovább a dombság mélyére.Mi pedig a híd alatt kanyargó útról ami itt már jelzetlen volt,csodáltuk a hatalmas építményt.

Elöször túrázásaim történelmében:a Köröshegyi-völgyhídnál

Zoli fotózgat

A híd alatt egy ponton láttuk a zöld+ jelzést,ez vinne Zamárdi felé ugye,de soha többet nem láttunk aztán ezen a részen.Figyelmesek lettünk viszont keresztekre,nem is egyre!Olyan keresztekre amely sírokon is vannak.Sajnos név is volt rajtuk.Arra gondoltunk,talán páran itt lehetettek öngyilkosok,alighanem a hídról ugorhattak le.Mentünk végig a híd alatt.Olvastam,hogy itt is van valahol valami látogatóközpont,de nem láttuk nyomát.Egy hídmesteri telepet láttunk,de gondolom az nem az volt.Az út szépen ment a híd alatt,majd annak északi vége felé durva emelkedőbe kezdett.Itt már alapos kánikula volt,így a szokásosnál nehezebben bírtuk.A vízkészletünk közben kifigyóban volt.

Csodás építmény

Felérve egy a híddal merőleges országútat találtunk.Elindultunk rajta dél felé.Tudtam valahol majd keresztezi ezt a zöld+ jelzés,ami nekünk kell a folytatásban.Ám a meleg és az emelkedő a vártnál jobban kitikkasztott bennünket.Késésben is voltunk,így végül is meghoztam azt a döntést,hogy nem megyünk Zamárdiba,hanem vissza Balatonföldvárra inkább.Mint kiderült ez sem volt olyan jó döntés,nem igazán volt innen közelebb mint Zamárdi...Na de legalább volt útközben vályú!Ahová betértünk egy kicsit sörözni a forróságban.

Köröshegyen

Köröshegy településen jártunk amúgy,a kocsmában pedig kellemes hüvös volt.Zolika is bevállalt egy sört,noha a betegsége nem nagyon engedi.Én megittam kettőt.Majd folytattuk az utat.Azthittem összenött a két település Köröshegy és Balatonföldvár,de nem.Sőt Szántód jött,nem Köröshegy és Szántód volt inkább összenőve Balatonföldvárral.Na persze majd minden déli parti település szinte összevan nőve.Egy hosszú betonutas szakasz következett.Lehet mégis jobb lett volna Zamárdiba menni,normális turistautakon...leértünk a 7-es útig,ahol dél felé vettük az irányt.

Köröshegy nevezetességei

Nagyjából három kilométer múlva újra ott voltunk a Balatonföldvári kikötőben.Bezárult a kör.Itt ettünk egy babgulyást,amely valamivel drágább volt mint anno Hosszúhetényben,viszont annak színvonalától messze elmaradt.Azért jólesett.Sétáltunk egyet még a kikötőben,leültünk a Galamb-szigeten ami itt volt,onnan bámultuk a vitorlásokat és a Balatont vagy egy órán át.Néztük az emberek gondtalan életét,egy kicsit irigyeltem is őket.Iszonyatos meleg lett közben,szerencsére árnyékban voltunk legalább.

Bezárult a kör.Újra a kikötőben

Még betankoltam italokból az útra,azt elmentünk a közeli vasútállomásra.Megvettük a jegyet és megvártuk a vonatunkat.Visszafelé is valami szuper vonattal jöttünk,kellemes és kényelmes utunk volt.Székesfehérváron aztán elmentünk még a helyi Media Marktba,Zolika akart valamit venni,majd a pláza elött üldögélve vártuk a buszunk indulási idejét.Innen busszal mentünk aztán haza.Kilencre itthon voltam.Végül is kellemes jó buli volt,egy kicsit aztán ugyan bántam,hogy nem mentünk el Zamárdiig.Jobb lett volna ez a túra az eredetileg tervezett időpontban tavasszal.
Azért így is jó volt!

Sajnos a túráról készült film technikai okok miatt nem sikerült (...),de
a kulcsfontosságú részt sikerült megmenteni: