Rebeka legendájának nyomában

Nincs talán három hete sem,hogy Rebeka legendájáról írtam.Azóta sokat gondoltam erre,hiszen magával ragadott a történet és az,hogy Rebeka állítólagos sírja ma is látható.Hamar megszerveztem ide egy túrát mert úgy gondoltam,hogy ezt látni kell.A sztori ha eddig még nem olvastad volna ide kattíntva elolvasható.Mivel a történet és a sír a Dunaújvárostól nem messze található Enyinghez köthető,így nem került sok pénzbe és időbe sem egy ide vezető túra.Igen ám,de maga a sír felkeresése és Enying pár érdekességének megtekíntése mindössze pár órát vett volna csak igénybe,így valamit még ki kellett találni ez mellé.Természetesen egy túrát.Ez nem volt olyan egyszerű mivel a környéket a jelzett turistaútak messze elkerülik.Így nem volt egyszerű megtervezni a dolgot.Első megoldásként az merült fel,hogy Enyig körül járunk egyet.Ám hiába kutatgattam látnivaló nem igazán akadt.A második terv az volt,hogy eltúrázunk a közeli Dégre és megnézzük a híres kastélyt és annak parkját,ez amúgy is régóta tervbe van már véve.Ám itt visszatartott a 3500 forintos kastély és az 1200 forintos park belépő.Azért hol élünk már na...Harmadik variációnak a Balaton került képbe.Egy ide vezető túra ötlete lépett elő amely arra a magaspartra vezetne ami kimaradt a pár hete megejtett Balaton party túránkból.Ez volt a befutó,így tehát úgy voltunk vele,ha letudjuk Rebekát eltúrázunk Balatonvilágosra.

Nepomuki Szent Jánosnak szentelt katolikus templom

Enyingre régen tőlünk volt közvetlen buszjárat.Régen.Mert mára már ezt is sikerült elbaszni.Így úgy tudtunk legegyszerűbben eljutni,hogy Simontornyáig elmentünk vonattal,onnan pedig busszal tovább.Így is lett.Simontornyán volt még annyi időnk az átszállásra,hogy eltudtunk menni egy kávéra,végül aztán negyed 10 után értünk Enyingre úgy,hogy negyed 8-kor indultunk csak.Ez nem olyan rossz.Enyingen aztán kissé borús,felhős idő fogadott,de legalább nem volt az az elviselhetetlen még szeptember közepéig is kitartó kánikula.Enying amúgy Fejér megyei kisváros a megye dél-nyugati csücskében.Fájó,hogy a filmünkben ki tudja miért Fehér megyének neveztem Fejér megyét...Leszállva a buszról a városka központjában szinte azonnal ott voltunk az igen szép Nepomuki Szent Jánosnak szentelt katolikus templomnál.Ezt már régóta megakartam nézni,mert hála az épület oszlopainak másnak tűnt mint egy átlagos templom.

A templomban

Mielőtt belevetettük volna magunkat a mai napba,a templom előtt egy padon megreggeliztünk.Ezt követően mentünk a templomhoz.Építészetileg lenyügőzött az épület.Be is tudtunk menni és láttuk,hogy csodaszép az 1840-ben épült templom.Milyen csodákat tudtak létrehozni elődeink...Talán majd egyszer egy bejegyzésemben részletesen foglalkozok ezzel a nagyon szép templommal.Ott benn nagyon megkapó volt a csend a meghittség... balra egy helységben meg gyertyák égtek a félhomályban,koszorúk és virágot társaságában.Valóban olyan érzése volt az embernek mintha Istennél járna...Nem tudom mi volt,én egy urnatemetőre gondoltam,bár úgy tudom azok a templom alagsorában szoktak lenni.Ezután kimentünk és körbe jártuk az épületet.Érdemes volt megnézni!

Az említett helység,mi lehet?

Nekem nagyon tetszik ez a templom

Hátulról az épület

Letudván a templomot elindultunk Zolikával Rebekához.Egy szép park volt a templom szomszédságában,emlékművekkel,virágokkal.Szemben pedig magával a Battyhányi kastéllyal.Maga Battyhányi Fülöp építette a templomot és valószínűleg jelentős szerepet válalhatott a település életében,hiszen a kastély is róla volt elnevezve.Majd róla is próbálok írni ha egyszer a templomról is fogok.A park gyönyörű volt,de a kastély a települést kettészelő 64-es út túloldalán meglehetősen lepukkadtnak tűnt.Nem láttunk függönyöket az ablakokon,ebből arra gondoltunk,hogy az épületet nem használják.Na,de mentünk tovább a helyi piacot és Lidl-t elhagyva ott voltunk a temetőbe vezető Temető köznél.

A Battyhányi kastély

Maga a temető a főutcától (64-es út) mindössze ha 150-200 méterre lehetett.Felvoltunk rá készülve,hogy Rebeka sírját lehet akár egy órán át is keresni kell majd a temetőben.Nem voltak róla infóim hol is van pontosan.Ehhez képest aztán az első percben megtaláltuk!Nem volt nehéz,mivel a hírhedt sír nem is a temetőben volt,hanem még előtte a bejárattól jobbra.Azonnal észrevettük és természetesen oda mentünk,hiszen ezért jöttünk.Rebeka sírja hát...nem emlékeztetett kifejezetten sírra.Mintha egy kőkoporsó lett volna.A legendát nem írom le,hiszen mondom foglalkoztam vele már (mégegyszer itt megtalálhatod ),de érdemes elolvasni,hogy megértsd a dolgokat.Ugye a legenda szerint ebbe a kőbe tette Enying népe Rebeka koporsóját,amit előzőleg a föld többször is kivetett magából.Így nem temették már újból el,hanem egyszerűen itt hagyták.Durván ez a sztori lényege,de ennél jóval összetettebb.Mondom olvasd el a korábbi bejegyzésem,hogy megértsd!

Rebeka sírja

Maga a kő valóban úgy nézett ki mint egy koporsó!Az,hogy belefért volna-e egy valódi koporsó egy emberrel már kétséges...De itt voltunk és megcsodáltuk.Rebeka vajon valóban a település fekete báránya volt-e,vagy ártatlan áldozat?A legenda érdekes mondom engem is magával sodort!De persze nem igaz.A kőben semmilyen koporsó nincs.Maga a kő Rebeka egykori síremlékének egy darabja.Rebeka meg úgy hírlik egy betegségben halt meg,nem a rá szórt átok végzett vele (mégegyszer ajánlom olvasd el a legendát,hogy megértsd).A kő egyik végén belevan vésve a neve:Tokaji Rebeka.Mindössze 15 évet élt.Van azonban a legendának még egy szelete.Nevezetesen a kőhöz nem szabad hozzáérni mert balszerencsét hoz.Rebeka pedig mindennap éjfékkor itt kísért,az egyik padnál síratja szerelmét...Jártak itt anno szellemvadászok az említett időpontba és észleltek szellemet... Szóval ki-ki döntse el valós-e a legenda vagy sem.

Valóban sír-e vagy csak egy kődarab?

Balszerencsét hoz ha hozzáérsz!Én itt hozzáértem,de ennél nagyobb balszerencsém már aligha lehet...

Na hát eljutottam ide.Nagyon-nagyon megfogott a legenda amelybe véletlenül botlottam bele és azóta elkartam ide jönni.Én úgy gondolom Rebeka egy ártatlan kislány lehetett a sztorit meg a nép szülte valamikor ki tudja milyen indítatásból.Nyugodj békében Rebeka!Mai tudásommal úgy gondolom,hogy ő már legalább egyszer újra születhetett.Itt felmerül a kérdés,vajon mi vezérelhetett ide engem (...) Egyébként azt beszéltük Zolival,hogy ha az enyingieknek lenne egy kis eszük e köré a legenda köré feépíthettek volna egy kis turizmust... Én bizony nyakra-főre hírdetném a sztorit Rebeka sírja köré felépíteném még a szellem megjelenést is,biztos másokat is megfogna ez a történet.Na,de ennyi volt.Búcsúztunk Rebekától.Indultunk visszafelé amerről jöttünk,ugyanis átkellett menni a városon,hogy megleljük a Balatonhoz vezető jelzetlen utat.

A városháza

A Trianoni emlékmű

Átvágva a városon nagyon sok látnivaló nem akadt.Még a városháza épületét csodáltuk meg,valamint egy trianoni emlékművet.Az emlékmű után volt a református templom,itt ágazott le a nekünk kellő út.Ezen aztán kibaktattunk a településről.Az út hosszan vezetett a város után megítélésem szerint déli irányba.Eleinte két oldalt fál voltak,majd mezők.Szépen jöttek azért a látnivalók sorban.Visszanézve Enyinget lehetett látni,a távoban feltűnt a Balaton-felvidék,később a Somogyi-dombság majd maga a Balaton is.Aztán nyugat felé fordultunk egy pontot,itt az út mellett több kilométeren át egy betonteknő (!) kisérte utunkat.Végül elértük a 7-es útat.Ez volt itt maga Fejér és Somogy megye határa.

Kiérve a természetbe

Vagy 2 km-en át kísért ez a betonteknő!Mi lehet ez?

A túra jellege megváltozott,egyre inkább érezni lehetett a Balaton fillinget.Átkelve a 7-es úton egy elég rozoga betonút vitt be minket Balatonvilágosra.Beérve a településre a vasútállomásnál lyukadtunk ki,ahol volt egy vendéglő.Mivel Rebeka sírjától jövet nem álltunk meg így tartottunk itt egy kis pihenőt.Egy sört és egy kávét nyomtunk le.Kissé drága volt és a szép kártyát nem fogadták el!Aztán sem a kávé,sem a sör nem volt valami ízletes.A vasút túloldalán volt egy kilátós terasz féle.Ugyanitt jártunk négy hete a Balaton party túrán.Zolika azt javasolta közben,hogy menjünk le az alsó utcára mert emlékezett itt egy büfére és palacsintázzunk be,Oké.Lementünk bepalacsintáztunk.A szép kártyát ott sem fogadták el (tetves balatoni vendéglátóhelyek!)a palacsinta meg olyan vékony volt,hogy alig volt vastagabb a hüvelykújjamnál...Fejenként hármat nyomtunk le,ízre nem volt rossz,de árra igen.

Sörözés

Visszamentünk fel az állomáshoz,majd még feljebb a sétányra amely a magaspartra vezetett.A magaspart ott volt a szeren!Egy több kilométeres park tele sétányokkal,padokkal,játszóterekkel,emlékművekkel,szobrokkal...pazar volt.A kilátás pedig mindent vitt!Szenzációs kilátásaink voltak a Balatonra!Ezt hagytuk ki a múltkor.Szerencsére sikerült most pótolnunk.Lassítottunk a tempón,itt gyönyörködni kellett!Nagyon jó hely volt ez a magaspart.Akár egy egész napot,mit napot egy hetet is eltudtam volna itt képzelni.Lassan bandukoltunk előre.Szeptember közepén is nagyon jó idő volt még,26-27 fok lehetett.Aztán ráaladtunk a Sóhajók hídjára,amely itt egy kisebb árok felett vezetett,mellette lakatfalak.Ötletes volt.Ráakadtunk a szent korona szobrára is!Szóval nagyon klassz volt!

Kilátás a magaspartról

Jól nyomjuk Zolikával

A Sóhajok hídja

Aztán egy ponton a park a sétány véget ért,legnagyobb sajnálatunkra.Bekellett menni az utcákra.Ez már itt Balatonaliga volt (Balatonvilágoshoz tartózik ez is)Itt aztán az aligai vasútállomáson kötöttünk ki.Ez volt a túra végpontja.Mivel még bőven volt időnk Zoli javasolta,hogy menjünk le a Balatonhoz és kajáljunk meg valahol.Így is tettünk,könnyedén megtaláltuk a levezető utat.A Balatonba még fürödtek!A vendéglátóhelyek többsége azonban már zárva volt,végül ráakadtunk egyre.A szép kártyát itt sem fogadták (eszetlen idióták,hogy tudnának aratni ha elfogadnák...ezentúl meg se halljak egy balatoni vendéglátóst se hisztizni!)így aztán kikértük a lehető legolcsóbb kaját és egy sört.Katasztrófális volt mindekettő.Azt sem tudtam mit eszek a sör meg vízezett szar volt.Egyre inkább kezdenek elégtelenre vizsgázni előttem a balatoni vendéglátóhelyek...Egészen biztos,hogy ide soha többé nem ülünk be.

Inkább nem kommentálom

A kaja végeztével még sétáltunk egyet az aligai strandon (mert,hogy ott voltunk) és a parton.Sőt kicsit betettük a lábunkat is a vízbe.A Balaton még szeptember közepén is fürdésre alkalmas volt!Egy kicsit még elbohóckodtunk itt,aztán lassan indultunk vissza a vasútállomásra.Ugye itt megkellett mászni hozzá a dombot.Végül is rendbe odaértünk.A vonat pedig jött rendesen.Hazafelé végig vonattal jöttünk,fehérvári és pusztaszabolcsi átszállással.Így is mindössze két óra alatt hazaértünk!Így végződött a Rebeka legendájának nyomában túra.

Az aligai strandon,mi lehet ez?Talán szálloda?

Legalább a lábunkat beletettük

Hazafelé

Végül is jó buli volt ez a két részre osztható túra.Rebeka sírja és Enying nagyon jó volt,a Balaton is a magasparttal,viszont a vendéglátóhelyek hatalmas csalódást okoztak.Biztos,hogy ezekre a helyekre nem jövünk többé fogyasztani semmit.A táj sok helyen szép volt.Az idő pedig teljesen megfelelő lett.Voltak ugyan felhők,de nem volt zavaró.

Ez volt az év tizenhetedik túrája.Most mindennel együtt az aliga strandot is beleértve mentünk 15 kilométert.Ez összesen ebben az évben 233,1 kilométert jelent.Ez pedig túránként 13,71-es átlagot mutat.A mi korunkban ennél jobb már nem is kell.

Balaton party túra

 Nem igazán alakult úgy ez a nyár ahogy szerettük volna.Mint már ecseteltem néhány korábbi bejegyzésemben,minket is utolért a megélhetési válság.Soha nem látott anyagi gondokkal küszködtünk egész nyáron és az a baj nem csak én,hanem Zolika is,de nagyon sokat az ismerőseim közül is.Ennek persze elsődlegesen a túrák látták a kárát.Ahhoz képest,hogy mindössze két éve,szinte minden nyári hétvégére jutott egy túra,most egyre sem... Volt is egy pont amikor magamban már feladtam az egészet (erről szól a Túráink halála bejegyzésem),de aztán ha sokat nem is,de egy minimálisat augusztusra javult a helyzet.Legalább egy túrát végre betudtunk újra vállalni.Na,de nehezen döntöttük el hova is?Én hajlottam a mecseki kilátós túrára vagy a Csobáncra amit már elég régóta tervezgetünk.Zoli a Balaton partjáért lobbizott,mondván úgy is hőség várható itt meg minden méteren lesz szinte valami ha megszomjazunk vagy megéhezünk.Na és a táj szépsége sem utolsó erre sem.Jó hát akkor ez a verzió nyert és augusztus 19-én újra túrázni indultunk végre!

A Jókai park bejárata ha a vasútállomás felöl érkezel

Már reggel nyolcra az általam nagyon kedvelt Siófokra értünk.Úgy terveztük innen indul a túra amelyen a part mentén haladva elmegyünk egészen Balatonakarattyáig.Valóban kánikulát jósoltak egész hétre.Aztán odaérve Siófokra nagyon be volt borúlva és esőre állt a dolog.Kánikulának reggel nyolckor pedig még nyoma sem volt.Úgy gondoltam kezdésként átmegyünk a közeli számomra kellemes emlékeket idéző Jókai parton és kimegyünk a kikötőbe a mólóra.Így is lett,a parkban leültünk két-két szenyót befalni.A park mint írtam számomra csodás emlékeket idéz,hisz töltöttem el itt jó néhány kellemes órát egy régi szerelmemmel és Gergővel is jártam itt.Még kisgyerek volt amikor a játszótér csúzdáján csúszkált...Amúgy a parkban a játszótéren és a padokon kivül kellemes sétányok vannak.Átmenve itt szinte rögtön a kikötőhöz ér az ember.Itt pedig egy hosszú móló vezet ki a Balatonba.Ehhez is hasonló kellemes dolgok fűznek mint a parkhoz.Így kimentünk a legvégére Zolikával.

A móló

Kiérve a végéhez továbbra sem javult az idő.Volt pár percem közben felidézni pár kellemes itteni emléket magamban.Az is eszembe jutott,hogy amikor anyám Székesfehérváron volt kórházban és én elmentem meglátogatni,úgy csináltam,hogy délelőtt bementem hozzá,aztán pár órára lejöttem ide,majd visszamenve délután újra meglátogattam és úgy mentem haza.Miután kigyönyörködtük magunkat Zolikával útnak idultunk.Még a mólón visszafele jövet egy földöntúli szépséget is láttunk,alighanem az év legszebb nőjét...Közben aztán átmentünk a helyi Rózsakerten mert az is itt van.Több száz,de lehet ezer rózsa van itt és valóban nagyon szép volt a hely!Majd beültünk egy presszóba egy kávéra.490 forintért megkaptuk a valaha volt legjobb,legízletesebb kávét amit ittunk.Eszméletlen jó volt!

A Rózsakert

A kávézás után végre valóban indulhatott a túra.Ám a közeli Plázs korzóhoz érve eleredt az eső...Nesze neked kánikula!Nem volt az a vészes eső,de ahhoz pont elég,hogy az ember ne érezze kellemesen magát..Mentünk a korzón,mondanom sem kell ide is kellemes emlékek fűztek.A sok bazár egyik oldalon,érdekes villák a másikon adták a látnivalót.Majd az Óriáskerék amelyben szintén voltam egykor rég...Szóval köszöntek szembe az itteni emlékek sorban.A korzó végén fokozodótt az eső,egyre íntenzivábbá vált.Oda érve a Hotel Aranyparthoz már kifejezettem kellemetlen volt.Pedig ez volt az utolsó itteni emlékem.A hotel.Itt nyaraltunk a régi csajommal kétszer is évmilliókkal ezelőtt..Jó volt újra látni ezt a helyet,de az eső elrontotta az élményt...

A Plázs korzó

A kellemes emlékeket idéző Hotel Aranypart

Egyre jobban esett.A kedves időjósok már megint benézték... kicsivel a hotel után kitudtunk menni közvetlen a partra.Innen már nem voltak emlékeim,én is most voltam erre először.Volt egy-egy pont amikor pár percre bekellett húzodnunk egy-egy fa alá az eső elől.Így persze nehezen haladtunk,mert ez időveszteséggel járt.Éreztem,hogy ez még visszaüt majd ezen a túrán.Meglepődve láttuk,hogy voltak akik az eső ellenére is bementek a Balatonba fürdeni...Mások jöttek ki a strandra,hogy majd ott töltik a napot.Semmi sem ígérte,hogy itt még jó lesz az idő ezen a napon... Na mindegy,haladtunk tehát fokozatosan.Amikor alább hagyott az eső menünk,amikor rájött menedéket kerestünk.Jó egy órát esett,mire arra eszméltünk egy ponton,hogy elállt!

Esős Balcsi part

Persze ekkora már szarrá áztunk,de ez nem szegte kedvünket.Haladva a parton sok dolgot látutunk.Vízisí pályát,vendéglőket,nagy kempinget,szálodacsodákat,kacsákat és a strandra egyre jobban özönlő embereket!Három-négyszáz méterenként vécé is volt és mind ingyenes!Végül egy ponton nem tudtunk továbbmenni a tó mellett,bekellett jönnünk az utcákba.Ekkor más Szabadisóstónál jártunk,ami persze még Siófok része volt!Ha lassan is,de kezdtünk száradni.Az eső pedig úgy tűnt végleg elmegy!Ennek meg az volt a rákfenéje,hogy kezdett egyre nagyobb fülledtség lenni.Hát izzadtunk is rendesen.Szabadisóstónál aztán találtunk egy szimpatikus vendéglőt,mivel már 11 felé járt az idő úgy dönöttünk itt megebédelünk és tovább száradunk.Kellemes bablevest ettünk és palacsintát.Jó volt és nem volt túl drága sem.

Az ebédünk

Kijövet a kajálásból kezdett nagyon meleg lenni.Immár a nap is kisütött.Sajnos a páratartalom meg igen magasra szökött az eső után,így azért vert a víz rendesen.Szabadisóstón nem tudtunk kimenni a parthoz,így a hosszú unalmas utcákon kellett trappolnunk.Ahhoz képest elég tekintélyes forgalom volt erre.Rengeteg autó,biciklis,gyalogos...Látnivaló itt nem akadt.Egy ponton felvitt az út a utca jobb oldalán tornyosuló magaspartra.Nem volt nálunk térkép,de még odahaza böngészve a térképet láttam,hogy odafenn több helyen is remek kilátások vannak.Azonban felérve itt nem lehetett kilátni... és rögtön vezetett vissza az út lefelé az utcába.Hát ezt megszívtuk.Szabadisóstó látnivalói amúgy beljebb voltak a vasútvonalon túl,oda most nem szándékoztunk elmenni,mentünk tovább az utcán.

Valahol Szabadisóstón

Szabadisóstó végén egyből következett Balatonvilágos.Itt is volt egy felfelé vezető út a magaspartra.Ezen is felmentünk.A Balatonvilágosi vasúti megállónál lyukadtunk ki.De itt már volt némi kilátás is.A Balaton déli partján közlekedő vonatok itt jönnek-mennek a magasparton.A vasút inenső oldalán volt egy kilátópont ha nem is mutatott sokat,de legalább volt.Meg is csodáltuk a kilátást,majd mentünk újra lefelé a Balaton mellett vezető utcába.Találtunk egy újabb vendéglőt,itt lenyomtunk egy kávét.Nem volt olyan jó mint a siófoki,de nem volt rossz.A fülledtség miatt kegyetlenül izzadtunk.Haladva tovább egy kicsi szabadstrandot fedeztünk fel.Mivel már vagy másfél óra eltelt az ebéd óta,ide is beültünk a helyi büfébe egy sajtos tejfölös lángosra és egy sörre.Ez kicsit drága hely volt,de ízlett a kaja és a sör is.Közben szétnéztünk a parányi szabadstrandon és kimentünk a Balatonhoz is.Úgy tűnt ez a balatonvilágosi strand maga a nyugalom szigete.

A világosi megálló

Végre kilátás!

Csend és nyugalom

A strandot elhagyva mentünk tovább.Immár Balatonaligánál tartottunk,persze ez is Balatonvilágos része.Merőben változtak a dolgok.Az unalmas utca véget ért és egy jó nagy szabadstrandhoz értünk.Nagy vitorláskikötő volt itt,a móló meg csigaszerűen ment be a vízbe.Csak 500 métert jöttünk az előbbi nyugi óta...Közben újra volt felfelé út a magaspartra,de már nem mentünk fel.Valószinű ezzel követtük el a legnagyobb hibát,mert most lettek volna kilátásaink...Na majd legközelebb.Itt Balatonaligánál is kimentünk a mólóra és onnan néztük a csodás tájat.A Balaton csücskében voltunk,de most az akarattyai-aligai csücsökben.Már háromban voltunk,már csak a negyedik "sarok" hiányzik...

Zoli pihen a mólón

A Balaton Balatonaligánál

Aligát elhagyva végre árnyékot adó platánsor között vezetett az utunk.Ezek mind jelzetlen utak voltak,turistajelzés erre nem volt.Jó másfélkilométeren hűsben haladtunk,míg el nem értük az első balatonakarattyai strandot.Még volt három és fél óránk a vonatig.A Csittényhegyi vasúti megállót néztük ki végállomásnak.Ott is van magaspart meg kilátás,majd megcsodáljuk!De előtte be ide a strandra lenyomunk egy újabb sört!Így is tettünk,de mit ad isten a büfénél éppen előttem döglött be a pénztárgép.Így jó 20 percbe telt mire a sörhöz jutottunk.Na,de...ez volt minden eddigi idők legocsmányabb söre.Én nem tudom mit árultak itt sör gyanánt,de ocsmány volt!Sörözés után egy kicsit beletettük a lábunkat még a Balatonba.

Zoli sem bírta az ocsmány sört...

Gondoltam csónakkal megyünk tovább,de ez már a végállomás volt...

Egy kicsit elhúztuk az időt.Elindultunk Csittényhegyre,de térkép hiján kicsit elkeveredve egyre nyilvánvalóbbá vált,hogy nem érünk oda.Így annyiban módosítottuk a tervet,hogy a közelebbi balatonakarattyai vasúti megállóhoz mentünk.Iszonyatos hőség volt a tökömön is folyt a víz.Persze a változtatással megint a legszebb részek maradtak ki..Az akarattyai megállót könnyen megtaláltuk,a túra itt végződött.Jó buli volt,de valóban a legszebb részek maradtak ki.Ez a mi formánk.De már meg is született a fejemben egy új túraterv ami majd az itteni kimaradt részeket pótolja.Valamikor összehozzuk.

Az akarattyai megálló

Ez volt az év 15.túrája.Ez az előző évekhez mérve nagyon gyér...Most mentünk 15 kilométer ami így összesen már 205,1 kilométernél járunk.Az átlag így 13,67 km/túránál járunk.Érdekes túra volt,hisz esőből indultunk és kánikulába érkeztünk.Kihagyva a legszebb részeket,de legalább volt végre egy túra.Jelen helyzetünkben ez is valami!

Túra a Köröshegyi-völgyhídhoz

Ez is egy olyan túra volt,amelynek gondolata már évekkel ezelőtt felvetödőtt.Még Gergővel agyalgattunk ezen is egykor rég...de mindig úgy voltunk vele,hogy egyszer majd eljövünk,majd valamikor a jövőben... Hát a történtek ismertek,Gergővel már sajnos nem volt lehetőségem eljönni.Aztán hiába volt ez letervezve már tavasszal,ami akkor a koronavírus járvány miatt elmaradt.Telt múlt az idő és némileg a felejtés homályába süllyedt ennek a túrának is a lehetősége.Semmi sem jelezte,hogy ezen a hétvégén majd ide jövünk el.Előzetes tervünk mostanra a Tamási parkerdő bejárása volt.Ám hiába annak közelsége hozzánk,a tömegközlekedés ide,hagy némi kívánnivalót.Így egyenlőre ejtettük azt a túrát.Gondolkodtunk akkor mi legyen?Sokáig Hollókő mellett voksoltunk,ám az meg igen messze van és oda sem egy életbiztositás a tömegközlekedés.Korán kell indulni,keveset lehet ott tölteni,mert aztán időben kell visszajönni,ha mindent elakarunk érni.Így ezt is ejtettük.Akkor hát mi legyen?Három túra került képbe ahová viszonylag jó a közlekedés is.Az első a mecseki Zengő ahol az új kilátót néztük volna meg.Ehhez azonban úgy itéltem meg túl meleg van.Ezt a túrát nem a legnagyobb kánikulában kéne megcsinálni,ez inkább egy őszi vagy tavaszi túra.A második túra pedig Fonyódra vitt volna,a hely dombjainak és kilátóinak bejárása lett volna a műsor.Ez szimpinek is tűnt.De ez ugyanarra van mint a Köröshegyi-völgyhíd is amely így újra előjött a tudat mélyéről.Mondtam akkor haladjunk módszeresen,ne a távolabbihoz menjünk elöször,hanem a közelebbihez ha már ugyanarra kell menni.Így győzött a Köröshegyi-völgyhíd túra!

A csodás Balaton,szemben a Tihanyi-félsziget

Zoli barátommal vágtunk neki és annak ellenére,hogy nem a legkorábban indultunk,már fél kilenckor Balatonföldvárra értünk,egy belföldi utazásra is igénybe vehető nemzetközi gyorsvonatnak hála.A tervünk az volt,hogy követjük a településen átvezető piros jelzést amely már az első kilométereken sok látnivalót ígért.Ez aztán ki is vezet a viadukthoz.Onnan aztán átmegyünk Zamárdiba megnézve minden útba eső látnivalót.Számoltunk azzal a lehetőséggel is,hogy majd valahol átkell varriálni a túrát,hisz új ismeretlen területre érkeztünk,nem tudhattuk mi vár ránk.Így is lett,na de menjünk sorjában.

A kikötőben

Mondhatni kellemes volt az út Balatonföldvárra.Ahol leszállva a vonatról hasonlóan mint pár hete Zánkán,javasoltam,hogy nézzük meg a közeli Balatont.Így kisétáltunk a helyi kikötőbe,ami nem volt messze.Nagyjából ezer vitorlás parkirozott benn éppen.Egy pár ki-ki ment,vagy éppen bejött a kikötőbe.Fantasztikusnak tűnt az egész helynek a milliője.Gondtalan,boldog emberek amerre csak mentünk.Szétnéztünk,kimentünk a moló legvégére,rácsodálkoztunk a magyar tengerre,útközben kedves emberekkel is találkoztunk.Ahogy forgattuk filmünk kezdő jelenetét,az egyik pecás srác közben figyelgetett,aztán csak ámult majd kedvesen jó utat kívánt.Így akkor a kikötő után nekivágtunk a túrának,követve a piros jelzést amelyre semmi panaszunk nem lehetett.Kiválóan felvoltak festve a jelzések.

A kálvária

A településről nem tudtam eldönteni,hogy falu-e vagy város-e.Mármint Balatonföldvár.Az interneten kutakodva azt láttam,hogy mindössze kétezer lakos...akkor ez nem lehet város.Ám a település utcái nem azt a képet mutatták,hogy kétezren lakják hanem inkább húszezren...és városias jellege is volt.Persze ezek zöme itt nyaraló turista lehetett.Sok érdekesség akadt útközben,ezek legmurisabbja volt egy Férfimegörző garázsszerűség.Legalább megtudtam,hogy ilyen is létezik.Na aztán akadtak vár kinézetű nyaralók,kúriák,kápolnák,kálvária stb... majd az út felfelé kezdett menni.Mint megtudtam a helyi magaspartra amely aztán bőven szolgált látnivalóval.

Az első kilátás

Ahogy haladtunk felfelé egyre jobban kezdett kibontakozni a pazar kilátás a magyar tengerre.Kifejezetten élvezetes szakasza volt ez a túrának.Egy kilátást is biztosító presszó került utunkba.Úgy döntöttünk itt iszunk egy kávét és gyönyörködünk kicsit a kilátásba.Balaton lévén nem volt túl drága hely.Fogalmazzunk úgy,ez még belefért.A kávé után még kicsit felfelé kellett menni.Fent egy sétány bontakozott ki,még az elöbbieknél is jobb kilátással.Pazar hely volt!Olyan ahonnan nem szívesen megy tovább az ember.Kicsit el is időztünk itt.Még nem haladtunk két kilométert sem a túrán és lám mennyi látnivaló.Jó választásnak tűnt ez a buli.Tovább menve pedig ott volt egy csúcsszuper kilátó!

A kilátó/látogatóközpont

Ezt nem hagyhattuk ki.Mind kiderült ez itt a Hajőtörténeti látogatóközpont magával a kilátóval ami 25 méter magas volt.Háromnegyed tíz volt,ez meg tízkor nyitott.Megvártuk.A belépő ugyan borsos volt kicsit,de elfogadták legalább a szép kártyát,így azzal fizettünk.Pazar volt a létesitmény belseje is.Tényleg első osztályú.Csigalépcső vezetett fel a kilátószintre,persze enegem ez érdekelt elsősorban.Odafenn teljes százszázalélos körpanoráma fogadott minden képzeletet felülmúló fantasztikus kilátással.A lehető legjobb állapotú kilátó volt ez,melyekbe valaha is jártam.Jártam már sokban pedig...Nekiálltunk gyönyörködni és jó negyven percet fent lehettünk.

Kilátás dél-nyugat felé

Kilátás észak-nyugat felé

Valóban nagyon szuper volt,de nem kifejezetten ezért jöttünk.Túránkból még nagyon sok volt hátra és kezdtük elszórakozni az időt,félő volt,hogy nem érjük el az utolsó vonatot amivel hazajöhetünk.Ez a tömegközlekedés átka ugye,buszhoz,vonathoz van kötve az ember.Lejöttünk hát és folytattuk a túrát.A piros jelzés itt a kilátónál jött el a Balatontól és vett keleti irányt a Somogyi-dombság felé.Még egy kicsit a település legdélibb utcáján haladt,ahol nem szegény emberek laktak...majd beért a helyi parkerdőbe.Mondhatni stilust váltott a túra,az eddigi kilátós szép szakaszt felváltotta az erdei,profilunkba sokkal jobban beleillő rész.

Már az erdőben

Az út teljesen jó volt ahogyan a jelzések is.A levegő is kellemesebb lett,mert kezdett egyre inkább kánikulába hajlani a dolog.Zolika közben a fényképezőgépével volt elfoglalva,jelentősen lassítva a túrát.Megtelt a memoriája azt törölgette.Hiába szajkozóm neki vegyen egy okostelefont,mintha a falnak beszélnék.Ezt már pedig sok túrán eljátszotta.Szóval ismért időt vesztettünk,kezdett a fejemben összeállni egy változtatás az útvonalat illetően.Az erdei szakasz nagyjából másfél kilométer hosszú lehetett.Majd az út észak-kelet felé kijött az erdőből,már a Somogyi dombok ölelésében haladva.Egy lábra(!) lettünk közben figyelmesek.Igen egy őzlábra,test nélkül... szegény őzikéből ennyi maradhatott.A tetemet nem láttuk,büdöset sem éreztünk,lehet felfalta valami?

Őzláb

Talán 200-250 méter magasan is lehettünk,hisz igencsak lefelé menetet vett az út.Közben egyre inkább fel-feltűnt az amiért jöttünk:a Köröshegyi-völgyhíd.Egyre jobban látni lehetett ahogy haldtunk előre méterről méterre.Valóban gigantikus,fantasztikus építmény volt amelytől szinte leesett az állunk.A hatalmas viaduktot abban az időben adhatták át amikor a mi Pentele-hídunkat,valamikor 2007 nyarán.A híd alá érve elkellett búcsúznunk az eddig kifogástalanul ide vezető piros jelzéstől,az ment be tovább a dombság mélyére.Mi pedig a híd alatt kanyargó útról ami itt már jelzetlen volt,csodáltuk a hatalmas építményt.

Elöször túrázásaim történelmében:a Köröshegyi-völgyhídnál

Zoli fotózgat

A híd alatt egy ponton láttuk a zöld+ jelzést,ez vinne Zamárdi felé ugye,de soha többet nem láttunk aztán ezen a részen.Figyelmesek lettünk viszont keresztekre,nem is egyre!Olyan keresztekre amely sírokon is vannak.Sajnos név is volt rajtuk.Arra gondoltunk,talán páran itt lehetettek öngyilkosok,alighanem a hídról ugorhattak le.Mentünk végig a híd alatt.Olvastam,hogy itt is van valahol valami látogatóközpont,de nem láttuk nyomát.Egy hídmesteri telepet láttunk,de gondolom az nem az volt.Az út szépen ment a híd alatt,majd annak északi vége felé durva emelkedőbe kezdett.Itt már alapos kánikula volt,így a szokásosnál nehezebben bírtuk.A vízkészletünk közben kifigyóban volt.

Csodás építmény

Felérve egy a híddal merőleges országútat találtunk.Elindultunk rajta dél felé.Tudtam valahol majd keresztezi ezt a zöld+ jelzés,ami nekünk kell a folytatásban.Ám a meleg és az emelkedő a vártnál jobban kitikkasztott bennünket.Késésben is voltunk,így végül is meghoztam azt a döntést,hogy nem megyünk Zamárdiba,hanem vissza Balatonföldvárra inkább.Mint kiderült ez sem volt olyan jó döntés,nem igazán volt innen közelebb mint Zamárdi...Na de legalább volt útközben vályú!Ahová betértünk egy kicsit sörözni a forróságban.

Köröshegyen

Köröshegy településen jártunk amúgy,a kocsmában pedig kellemes hüvös volt.Zolika is bevállalt egy sört,noha a betegsége nem nagyon engedi.Én megittam kettőt.Majd folytattuk az utat.Azthittem összenött a két település Köröshegy és Balatonföldvár,de nem.Sőt Szántód jött,nem Köröshegy és Szántód volt inkább összenőve Balatonföldvárral.Na persze majd minden déli parti település szinte összevan nőve.Egy hosszú betonutas szakasz következett.Lehet mégis jobb lett volna Zamárdiba menni,normális turistautakon...leértünk a 7-es útig,ahol dél felé vettük az irányt.

Köröshegy nevezetességei

Nagyjából három kilométer múlva újra ott voltunk a Balatonföldvári kikötőben.Bezárult a kör.Itt ettünk egy babgulyást,amely valamivel drágább volt mint anno Hosszúhetényben,viszont annak színvonalától messze elmaradt.Azért jólesett.Sétáltunk egyet még a kikötőben,leültünk a Galamb-szigeten ami itt volt,onnan bámultuk a vitorlásokat és a Balatont vagy egy órán át.Néztük az emberek gondtalan életét,egy kicsit irigyeltem is őket.Iszonyatos meleg lett közben,szerencsére árnyékban voltunk legalább.

Bezárult a kör.Újra a kikötőben

Még betankoltam italokból az útra,azt elmentünk a közeli vasútállomásra.Megvettük a jegyet és megvártuk a vonatunkat.Visszafelé is valami szuper vonattal jöttünk,kellemes és kényelmes utunk volt.Székesfehérváron aztán elmentünk még a helyi Media Marktba,Zolika akart valamit venni,majd a pláza elött üldögélve vártuk a buszunk indulási idejét.Innen busszal mentünk aztán haza.Kilencre itthon voltam.Végül is kellemes jó buli volt,egy kicsit aztán ugyan bántam,hogy nem mentünk el Zamárdiig.Jobb lett volna ez a túra az eredetileg tervezett időpontban tavasszal.
Azért így is jó volt!

Sajnos a túráról készült film technikai okok miatt nem sikerült (...),de
a kulcsfontosságú részt sikerült megmenteni: