A kilátók évszaka - Nyári összefoglaló

Augusztus utolsó napjait írjuk,itt az ideje a nyári összefoglalónak.Nyár elején úgy terveztük,hogy az idei nyáron a Balaton-felvidékre fókuszálunk elsősorban.Aztán próbáltunk ez mellé még néhány túrát beépíteni a nyárba,elsősorban a már hónapok óta húzódó Kelet-Mecseki túrát amely a Mecsek legkeletibb vidékére vezet el minket.Ezeken kívül meg úgy voltunk vele,hogy ami éppen sikerül.Nos remekül teljesített a nyár,a Balaton-felvidékre tervezett összes túra megvalósult,sőt egyet még túráztunk a Balaton déli partjánál is,így hatszor is sikerült az elmúlt három hónapban látni a Balatont.A Kelet-Mecseki túra is összejött végre és néhány kiegészítő túra is.Na és ha azt veszem,hogy idén nyáron kilenc kilátóban is jártunk,akkor már valóban egy szavam nem lehet a nyárra.Na de nézzük sorjában az eseményeket.

Óvári Messzelátó Balatonalmádiban

Már a túrák nyári tervezésénél is láttam,hogy sok kilátót fogunk érinteni.Hamar belecsaptunk a lecsóba,hiszen már június 6-án a Balaton-felvidék felé vettük az irányt.Ekkor Móni és Zoli tartott velem.Balatonalmádiba mentünk ahol egy körtúrát szándékoztunk tenni.A túra jó volt és kellemes,nem voltak durva emelkedők és két kilátót is érintettünk kezdésnek.Az Óvári messzelátót és a Csere-hegyi kilátót.Mindkettő némileg eltért a hagyományos kilátóktól.Az óvári csak egy kis építmény volt ahova egy kis lépcsősor vezetett fel.Ide még a tériszonyos Móni is felmert jönni.A Balaton felé innen is jó kilátásunk volt.Ezen a túrán érintettük még a Csere-hegyi kilátót is,amely inkább hasonlított egy templomhoz mint kilátóhoz,de végül is klassz volt.Innen is csak a Balaton irányába volt kilátásunk.A túra végén már igen nagy melegben mentünk vissza Balatonalmádiba.Ott várt ránk egy hideg sör és a gulyás szezont is megkezdtük.

A mecseknádasdi kilátó ahova hét év után tértem vissza

Június közepén valósítottuk meg a hónapok óta talonban lévő Kelet-Mecseki túrát amely még Manó barátom ötlete volt.Zolika kísért még el bennünket a túrára.A buli Hidasról indult és a Mecsek és a Geresdi-dombság határvidékére vitt el minket.Sokszor nem is tudtuk,hogy a Mecsekben vagy a dombságban járunk-e.A terep itt-ott nehézkes volt,de jól bírtuk a túrát amelyen még nem volt elviselhetetlenül meleg.Szép tájakon át mentünk és Ófalut is érintettük,ahova már évek óta elszerettem volna jönni.Itt egy szuperjót söröztünk is.Majd Mecseknádasdon végződött a túra,ahol sikerült visszatérni a Schlossberg-kilátóba és a templomromhoz is.Ez azért volt számomra szívet melengető mert Gergővel jártam itt utoljára.Aztán Mecseknádasdon a Schlossberg vendéglőben elfogyasztottuk a nyár legjobb és legolcsóbb babgulyását.Remek buli volt!

Az alsóörsi kilátónál

Mint Móni,mint a Manó kicsit magunkra hagyott a következő túrákon.Tizedes barátunk pedig műtét előtt áll,ő egész nyáron nem tudott velünk tartani.Így Zolikával ketten maradtunk a következő pár túrán.Június végén újra a Balaton-felvidéket céloztuk meg,ezúttal egy házzal odébb mentünk méghozzá Alsóörsre.Itt egy nem túl hosszú körtúrát szándékoztunk megcsinálni.Ez érintette a helyi amfiteátrumot a varázserdőt és Nagy-Somlyói-kilátót.A túra nem volt rossz,de az amfiteátrumot éppen átépítették,sebaj fentről betudtunk nézni,a varázserdő pedig még ebben a formában nem létezett.Az is most készült.A kilátó viszont elnyerte tetszésünket.Innen már teljes körpanorámánk volt.Innen mentünk vissza Alsóörsre ahol szintén dobtunk egy babgulyást.Nem volt rossz,de a mecseknádasdi nyomába sem érhetett.Talán nem ez volt a legjobb túránk,de azért elvoltunk és egy hónap alatt már a negyedik kilátóban voltunk!

Gyönyörű volt a Szalki tavak kékje

A hónap végén egy nagyon szép álmom volt Gergővel.Álmomban együtt voltunk és biztos vagyok benne,hogy az álom mondani valója az is volt,hogy együtt is vagyunk.Gergő lelke velem van,mindig.A júliust egy környékbeli túrával kezdtük.Tassról túráztunk le Dunavecsére a Tassi zsilip és a Szalki tavak érintésével.A túra kellemes terepen vezetett és meglepően sok szép látnivalóval.Viszont az utóbbi évek legnagyobb kitikkadását produkáltam.Nagyon meleg lett és a vízem meg elfogyott.Dunavecse előtt szinte már az életemért küzdöttem.Beérve a városba az első csapnál nagyjából három liter vízet ittam meg azonnal.Zolikával voltam,ő jól bírta ezt az amúgy nem nehéz túrát.Ha nem 35 fokban csináljuk nekem sem lett volna semmi bajom.

Alattunk Balatonfüred

Ezután jött július közepén a balatonfüredi túra.Minő meglepő itt is egy nem túl hosszú körtúrát csináltunk.Olyan helyeket érintettünk mint a Tamás-hegyi kereszt és a Jókai-kilátó.Bár innen is lényegében körpanorámánk volt,de ez a kilátó nem nyerte el tetszésünket.Na meg sokan is voltak itt.Zolikával így folytattuk a túrát,a Lóczi barlangba is beakartunk menni,de ott is látógatóközpont épült éppen,így nem jutottunk be.Balatonfüreden aztán a parton sétáltunk a nem igazán hosszú túrát követően.Itt is söröztünk no meg babgulyásoztunk.Úgy tűnt ahogy haladunk a Balaton mentén annál gyengébbek a babgulyások.Na de azért nem volt. rossz.Összeségében ez sem volt egy rossz buli.

A Gömbkilátónál

Ismét a Balaton következett,de most a déli part.Manó jött velünk,hiszen az ő ötlete volt a soron következő túra.Balatonboglárról indultunk Gyugyra.Bogláron természetesen felmentünk a Gömbkilátóba,ez is egy régi tervem volt már,még Gergővel is tervezgettük... Nem volt rossz a kilátó,de jobban szeretem a hagyományos kilátókat és ez azért messze eltért tőle.A túra nem vezetett különösebben érdekes tájakon,de itt akadt útközben is bőven innivaló hely.Így itt nem szomjaztunk.Gyugy meg a nyár legnagyobb meglepetése volt.A nemzet csillagainak ösvénye és az Örökkévalóság parkja több volt mint lenyűgöző!Na és itt is volt egy kilátó amely ráadásul még zenélt is!Mondanom sem kell,hogy sokkal jobban tetszett mint a Gömbkilátó.Gyugy belopta magát a szívünkbe és benne van a pakliban,hogy még visszatérünk majd.Balatonboglárra aztán busszal mentünk vissza,sok dologra már nem volt idő,de egy babgulyásra még igen.Ez sem volt jobb az előzőeknél,de ehető szintet azért elérte.

Trappolás a Tihanyi-félszigeten az Őrtoronyba

Augusztus elején Móni szülinapi ajándékának szánt Szolnoki kirándulást akartuk megvalósítani.Ám a kivitelezésbe sok hiba csúszott.Szolnokot vonatbaleset miatt nem értük el,így egy "B" tervvel Budapesten kötöttünk ki,ahol a várba mentünk fel.Móninak ez az egész nem eshetett túl jól,ő Szolnokra akart menni.Így a nap további szakaszában kezdett elviselhetetlenné válni,Zolikával is összekaptak.De a vége jó lett.A Déli pályaudvar melleti vagon étteremben is lenyomtunk egy sört és egy gulyást,ami messze jobb volt mint bármelyik balatoni!Igaz a mecseknádasdi szintjét még ez sem érte el.Rá egy hétre mentünk a Tihanyi-félszigetre.Ez is egy régi álmunk volt Gergőkémmel... Manó és Zoli jött el velem.Komppal érkeztünk a félszigetre,ahol remek túrát tettünk.Itt érintettük a legjobb kilátót amelyben valaha is jártam az Őrtoronyot.Ez egy minden igényt kielégítő kilátó volt!Jövök még ide!A nagy meleg itt mindhármunkat kitikkasztott aztán,alig vártuk,hogy beérjünk magába Tihanyba.Ez sikerült is,ahol hideg sörök vártak és...most nem egy babgulyás hanem egy palóc leves,ami igen finom volt.Nem sok erőnk maradt,így csak a leglényegesebb részeket néztük meg aztán Tihanyból.A hazaút kalandos volt,némi csoda kellett hozzá,hogy rendbe hazatérjünk.

Kőkapu a Badacsonyban

Augusztus 20-án a Badacsony felé vettük az irányt Zolikával.Mondanom sem kell,ez is egy régi-régi álmunk volt Gergővel... Alighanem a Badacsony hozta (eddig) az év legjobb túráját.A buli minden centimétere rendkivül élvezetes volt,pazarabbnál pazarabb látnivalók köszöntek szembe,számtalan érdekesség és kilátóponttal.Akadt egy kilátó is a Kisfaludy-kilátó ahol soha nem tapasztalt óriási tömeg volt.A kilátót nem is zárta a szívembe,de ettől függetlenül a Badacsony egy nagyon-nagyon tuti hely!A remek bulit a végén egy kellemes hajókázással sikerült megfejelni,amely méltó zárása volt az öt sikeres Balaton-felvidéki túrának.Badacsonyban és Fonyódon is ettünk egy babgulyást.Nem volt rossz,de nem mecseknádasdi...

A Kapos torkolatánál

A nyár utolsó túráján a Kapos torkolatához mentünk Zolikával szintén.Elöször volt olyan időnk a nyár folyamán amely már majdnem túraidő volt.Noha a túra végig sík terepen vezetett mégis rendkivüli szép tájakon mentünk keresztül.A Tolnai-hegyhát árnyékában és a Sió csatorna ölelésében vezetett az út.Megcsodáltuk a Kapost torkolatát és a simontornyai és az ozorai várat is,igaz csak kivülről.Végül is szépen zárult a nyár a kilátók évszaka.

Az alsóörsi amfiteátrum

A nyár folyamán (jún 1. - aug 31.) ahogy tavasszal is tíz túránk volt!A megtett össztáv nagyjából 140 kilométer volt,ez gyengébb mint a tavaszi,átlag 14 kilométeres túráink voltak.Igaz idén nyáron a látnivalókra nem a távolságra helyeztük a hangsúlyt.Két hegységben voltunk hatszor,amennyiben a Balaton-felvidéket hegységnek vesszük (én úgy tudom,hogy a Bakony része).Dombságban nem jártunk,noha közvetlen a Somogyi-dombság mellett vezetett egy túránk,egy meg a Tolna-hegyhát alatt.A Mezőföldön vezetett egy túránk,egy meg a Duna mentén az Alföldön,valamint egyszer a fővárosban tekeregtünk.Mind a tíz túrán ott voltam és Zolika is.Manó háromszor tartott velünk,míg Móni kétszer.Büszke vagyok rá,hogy kilenc kilátót is érintettünk a nyáron.Legtöbbet vonattal utaztunk,de busszal is mentünk sokat,valamint kétszer hajóval is!A legjobb túra a badacsonyi volt,a legszebb hely pedig Gyugy.A legjobb kilátó a tihanyi Őrtorony volt,a legfinomabb babgulyást Mecseknádasdon ettük,a legjobb sört meg Ófaluban ittuk.A nyár remek volt!

A nyár filmjei:

Túra a Kapos torkolatához

Bizony néhány túránkon már szembeköszönt a Kapos folyó.Elég csak a 2017-es pincehelyi túrára gondolni,amikor Gergővel Pincehelyen találkoztunk a folyóval.Talán éppen az ott a legszebb szakasza.De találkoztunk vele 2018-ban Kaposváron is,ott még nem sokat mutatott magából.Aztán a közelmúltból.Döbröközön és Dombóváron is összefutottunk vele,ahol Manóval és Zolikával túráztunk.Ahogy Döbröközön a Kapos feletti hídon álltam akkor,ott született meg bennem a gondolat,hogy egyszer elkéne menni a folyó torkolatához.Azt tudtam,hogy a Kapos a Sióba ömlik,de azt nem tudtam hol.Utána jártam és nem maradt más,mint ide megtervezni egy túrát.Ez nem volt nehéz,hiszen a torkolat pontosan félúton volt Simontornya és Ozora között.Ozorával már régóta szemeztem,így kapóra jött a dolog.Összekötve a kellemest a hasznossal megterveztem a Simontornya - Ozora túrát amely érinti a Kapos torkolatát,hiszen szinte végig a Sió mentén vezet.

A simontornyai vár 2021 augusztus  28-án

Simontornyát már nem kell bemutatni a blog rendszeres olvasóinak,már ha van ilyen.Indult már innen túránk és szép emlékek fűztek ide.Természetesen Gergővel jártunk erre hajdanán.Mivel nincs igazán messze Dunaújvárostól,nem kellett korán indulnunk.Zolikával keltem útra most is.Hiába nem volt messze a vonatkésések miatt csak tíz előtt értünk oda.Nem mondtak jó időt mára,de agyoniskolázott meterológus barátaink ezúttal is tévedtek,hiszen nem volt gondunk az időjárással a túra folyamán,sőt egyenesen jól jött a kissé hűvösebb idő,hiszen mostanában csak forró túráink voltak.Simontornyára érve úgy döntöttünk elmegyünk a várhoz,de be nem megyünk.Körbejárjuk majd innen megyünk a közeli Sió csatornához.

A vár fő tornya és a keleti oldala

Körbejártuk a várat és végül is tetszett.Aztán megragadtak a vár előtti padok.Itt ültünk Gergővel azon a 2016-os napon.... kicsit megdobbant ettől a szívem.A várba amúgy azért nem mentünk be,mert drágáltuk a belépőt,hiszen ennél jóval nagyobb élményt adó várak belépői kerülnek kevesebbe vagy épp ingyenes.Meg alighanem védettségi kártya is kellett a vár látogatásához.Ugye elhoztuk mi a tök ászt,de az kevés volt nekik...Kevés esélyt látok amúgy rá,hogy valaha is bemegyünk ebbe a várba,ahol még a videózásáért is külön fizetni kell... Na de kívülről tényleg nem volt rossz.Innen aztán elmentünk a közeli Sióhoz,útközben megcsodálva a templomot az emlékműveket és a városházát is.

A városka főtemploma

Elérve a Siót rámentünk a felette átívelő hídra pér képet készíteni innen is.Itt is Gergővel jártam...így részben most is Gergő nyomában voltam lényegében... Jó kilátás volt a Sióra a hídról,de nem időztünk sokat itt.Lementünk a csatorna melletti töltésre és jelzetlen utakon megkezdődhetett a túra érdemi része.Ki ne tudná,a Sió a Balatont köti össze a Dunával,hossza 120,7km.A Balaton felesleges vízmennyiségét vezeti le ha kell.Legnagyobb szélessége 30 méter,de a legtöbb helyen ennél jóval keskenyebb,mélysége 0-9 méter közötti.Itt Simontornyánál talán saccra most olyan 12 méter széles lehetett.

A Sió a hídról nézve

Nem nagyon kellett figyelnünk amúgy sem létező jelzésekre sem utakra.Egyszerűen a töltésen kellett menni végig Ozoráig.Eltévedni sem lehetett.A túlparton persze ott vigyorgott maga a Tolnai-Hegyhát.Bizony itt találkozott két tájegység a Tolnai-Hegyhát (Dunántúli-Dombság) és a Mezőföld.Itt Simontornyánál kezdett combosodni a táj.De csak ha dél felé indulunk.Mi nyugat felé tartottunk inkább,erre pedig síkság és tükörsima táj várt ránk.Persze a dombság körülölelt a túra folyamán,így a táj szép volt.A Sióra viszont nem mindenhol lehetett lelátni,helyenként benőtte a susnyás.Ettől függetlenül minden szép volt.Az út pedig jól járható volt és az idő is kifogástalannak tűnt.Kiérve Simontornya közigazgatási területéről még átmentünk a 61-es út és a Budapest-Dombóvár vasúti hídja alatt.

A 61-es út és a vasútvonal hídja

Kiértünk a mezők mellé,a Sió itt-ott látszodott és azon túl magaslott a Tolnai-hegyhát.A vasútvonal sokáig szinte párhuzamosan haladt a Sióval,aztán eltűnt a semmibe,másfelé vette az irányt.Egy emlékoszlop szolgált látnivalóul.Mentünk tovább a sima úton.Egy vízmú szerű valami betonján kajáltunk meg,itt letudtunk ülni és a Sióra és a dombságra is jó rálátásunk volt.Egy motoros ment el mellettünk a csatorna túlpartján meg egy autós.Más ember nem akadt erre.Nyugiban tudtunk haladni.A nap sütött de 24-25 foknál nem volt melegebb.Úgy tűnt a Kapos torkolata még odébb van.Nem tudtunk mást tenni haladtunk előre.

Út a Sió mentén

Jókat beszélgetve haladtunk Zolikával előre,míg egyszer csak feltűnt a távolban valami híd féle.Még nem tudtam eldönteni valóban híd-e vagy csak a csatorna felett átívelő cső.Közelebb érve láttuk,hogy valóban híd.Még közelebb érve felmentünk rá.Nem sokan használhatták,gondolom a mezőgazdasági gépeknek készült elsősorban.Itt mehettek át a földet művelő gépek,hiszen a csatorna mindkét oldalán bőven akadt szántóföld.Persze az éppen erre járóknak is jól jöhetett a híd.Szóval felmentünk rá megnézni onnan is milyen a Sió.A túránk amúgy nem igényelte a híd használatát,hisz maradtunk az eredeti oldalon tovább is.A hídról mintha észrevettem volna a betorkoló Kapost.Ott volt kb.száz méterrel előttünk.

Híd a semmiben

A Sió a hídról

Valóban így volt!Lejövet a hídról,folytatva a túrát száz méter múlva ott volt a torkolat!Ahol a Kapos érkezett a Sióba.Lényegébe semmi extra nem volt azon kívül,hogy két folyó találkozott.Mégis rendkivüli gyönyörű hely volt!Megkapóan szép volt ahogy a Kapos szép nyugodtan megérkezett.És a távolba elnyúló Sió szépsége is gyönyörű volt.Talán nem mindenki tudja,hogy a Kapos Magyarországon ered valahol Somogy megyében és teljes szakaszán az ország területén folyik.Szélessége 10-15 méter,átlagos mélysége viszont csak 1,4 méter,tehát sehol sem lepne el!Ezért jöttem ezt látni és mindig elégedett vagyok magammal,ha egy kitűzött célt sikerül elérni,legyen az akármilyen kis cél is...

Balra a Kapos,jobbra a Sió

Itt kel egy fotó,ki tudja eljutok-e még valaha is ide?

Kis időt eltöltöttünk itt,majd indultunk tovább.Túlparton feltűnt a tolnanémedi kendergyár,vagyis már csak az ami megmaradt belőle..Egy néni jött közben fel közvetlen a Sió mellől,horgászott és indult haza biciklivel.Mi meg mentünk tovább.Ezen a szakaszon maga a Sió volt a megyehatár,Tolna és Fejér megye határa.És túránk nagy része Tolna megyében zajlott,itt jó két kilométer erejéig átjöttünk haza.Azaz Fejér megyébe.Nagyon széppé vált közben az út mindkét parton hosszú part menti kis erdő kísért minket.Szép volt valóban,de Ozoráig már nem is változott a táj képe.Végig ilyen volt.A Sió is hol megmutatta legszebb arcait,máshol meg összeszűkült pár méternyire.

A Sió szép arca

Szóval a Kendergyár és Ozora között sok érdekesség nem történt.A jó öt kilométeres szakaszon végig ugyanolyan volt a táj képe.Ez hiába volt szép,egy idő után kicsit unalmas volt,de azért persze elvoltunk.Kezdett beborúlni,de rossz idő ezzel a borúlással nem jött.Ellenkezőleg.Az eddigieknél is kellemesebb volt az idő.Nagy sokára tűnt fel a távolban egy újabb híd ,amelyről tudtuk,hogy az már ott Ozora hídja.Közben motocrossosok jöttek szembe voltak vagy hatan.Félre kellett állnunk,de pont szarakodott a túrazsákom így eleve félre álltam azt megjavítani.Pár méterrel később feltűnt maga Ozora középpontban a várával.

Feltűnik Ozora

Ozora hídja

Felmentünk a hídra onnan is megnézni a Siót.Kelet felé minden eddiginél szűkebb volt,de nyugatra már újra szélesebb.A hídról a vár is jól látszodott.Szép volt!Közelebb mentünk,úgy terveztük ide sem megyünk be,de körbejárjuk.A településről Ozoráról még tudni kell,hogy a híres ozorai fesztiválról híres amely leginkább drogtanyaként van benne a köztudatban.Azt viszont kevesen tudják,hogy az ozorai fesztivál nem is Ozorán van! Hanem a Tolna megyei településtől pár kilométerre észak keletre Dádpusztán,már Fejér megye területén!Igar község közigazgatási területén.Már csak az a kérdés akkor miért ozorai a neve?Valószínűleg a jobb csengése miatt,de biztosra nem tudom.

Az Ozorai Pipó vára

Közeledve a várhoz,rájöttünk erre.Nem az ozorai fesztiválba csöppentünk bele,hanem a brikett fesztiválba.Nem nagyon láttunk fehér embert az utcákon...de mindenki illemtudó volt,köszöntek nem állt belénk senki.A várat lentről csodáltuk meg egy templom mögött volt elbújva.De innen felmenni nem lehetett.Mielőtt megkerestük volna a feljáratot egy padon elfogyasztottuk a maradék kajánkat.Ezután könnyen megtaláltuk a feljárót a várhoz amely a másik oldalon volt.Pár kép készítése után felmentünk.Egy táblán kint volt a belépő ára amely 2000 forint volt (...) természetesen ennyit nekünk nem ért meg,de egy körbejárást viszont igen.Nem tudtuk eldönteni a belépő csak a várba szól-e vagy a várat körül ölelő udvarba is.Mivel nem szólt ránk senki körbejártuk a várat.

A feljáró

Maga a vár

A vár és a várudvar is meglehetősen szép volt és rendezett.Virágok,pázsitok,sétányok ölelték körül a jó állapotban lévő várat.Szépen rendbe volt hozva minden.A bástyák a várfalak,minden teljesen rendben volt.Valószinűleg odabenn a vár is szép lehetett,de sokaltuk érte a kétezer forintot.Sajnos néhol már elszaladtak az árakkal és átestek a ló túlsó oldalára.Ennél jobb várak kerülnek kevesebbe vagy éppen ingyenesek...ide is leírom.Így valószinűleg ide sem fogunk bemenni soha az életben.Majd esetleg ha néhány hirtelen meggazdagodni vágyó faszkalap leszáll a földre és lejjebb vesz az árakból,akkor talán.Na de hangsúlyozom a vár és környéke tényleg kifogástalan volt!

Virágok a vár körül

Búcsú a vártól,ide is eljutottunk!

Mivel itt-ott elszórakoztuk az időt,sok nem maradt...le kellett indulni a buszhoz.A várat még megcsodáltuk innen-onnan.Egyszer ide is elkellett jönni.Lesétáltunk a buszmegállóhoz és megvártuk a járgányt.Az visszavitt a simontornyai vasútállomásra ahol meg rászálltunk egy hazafelé induló vonatra.Nem kellett átszállni sem,így délután fél hatra már itthon is voltunk.Mit mondjak?Szép volt,jó volt.Amiért mentem az a Kapos torkolata volt,az pedig kielégítette várakozásaimat.Minden más is szép volt.A várak is,de oda mindketten sokalltuk a belépők árát.Jó időnk is volt.Ezzel zárult a nyári idény,amely minden előzetes várakozásunkat felülmúlta!Na de nyári összefoglaló majd  a következő bejegyzésemben!

A legjobb meccstúránk

 A buli harmadik évfordulóján ideje,hogy megemlékezzek erről.A meccstúráink mindig is jó bulik voltak,amelyek általában arról szóltak,hogy elkísértük csapatunkat egy-egy idegenbeli mérkőzésre ha egy olyan településen játszott amely tömegközlekedéssel viszonylag könnyen elérhető volt.A meccs szinte mindig a délutáni órákban volt és mi reggel vagy délelőtt érkeztünk,hiszen összekötöttük a kellemest a hasznossal.Így kirándultunk egyet az adott településen ahol éppen a csapatunk játszott.Kirándulás végén mentünk ki a helyi focipályára vagy stadionba megnézni a meccset és annak végeztével indultunk haza.Ezek mint mondtam mindig jó bulik voltak még akkor is amikor kikapott a csapatunk,hát még mikor győztünk!Akadt pár meccstúránk a múltban Gergővel,mégis kiemelkedik ezek közül a szinte napra pontosan három évvel ezelőtti dunaharaszti meccstúra.Amelyről három évet visszalapozva a blogban találunk részletes beszámolót.Most lássuk,hogyan emlékszem erre vissza három év távlatából.

Indulás a mérkőzésre!

Dunaharasztiban játszott bajnoki mérkőzést a csapatunk,na nem a helyi erőkkel hanem a Dunaharaszti szomszéd településének csapatával a Taksonnyal.Azért itt mert a taksonyiaknak nem volt megfelelő pályájuk,hogy megtudják rendezni a mérkőzést.Dunaharaszti elérhető távolságra van Dunaújvárostól és a közlekedés is jó oda,így nem kellett túl korán indulnunk.Természetesen vonattal vágtunk neki az útnak,már itt az állomáson bohóckodtunk Gergővel,a csapat sáljával pózoltunk.Gergő halála után sokan ezzel a képpel emlékeztek meg róla....A vonat jött amelyről aztán Kelenföldön szálltunk le.Átkellett menni a Közvágó hídi hév állomásra,ugyanis hévvel mentünk tovább.Ez nem volt közel,de mivel bőven volt még időnk,ráadásul Dunaharaszti olyan sok látnivalót nem ígért,úgy döntöttünk átsétálunk a hévhez.Ez Kelenföldtől egy jó 5km-es séta nagyjából.Viszont amiért kifejezetten a gyaloglás mellett döntöttünk az a Bikás parki Grosics szobor volt.Az Aranycsapat kapusának szobrát nem olyan rég állították és mindenképp megakartuk nézni és a tiszteletünket kifejezni a Fekete Párdúcnak!Erre ez a séta a hévig tökéletes alkalmat kínált.

Grosics Gyula akit tiszteletbeli dunaújvárosi drukkernek fogadtunk

Könnyen meg is találtuk a szobrot akiből aztán tiszteletbeli dunaújvárosi drukkert faragtunk.A sálat egy-két fotó erejéig ráraktuk.Örültünk,hogy sikerült ide is eljutnunk,de mennünk kellett tovább.Egy Aldinál útközben vettük némi kaját és italt,majd a Lágymányosi,ha így jobban tetszik a Rákóczi-hidon sétáltunk át Pestre a Közvágó-hídig.Kifejezetten kellemes séta volt egy kifejezetten kellemes időben.Ezért is jut eszembe Gergő mindig amikor a Rákóczi-hídon megyek át... A hídhoz már közel volt a Közvágó-hídi hév.Ez amúgy a ráckevei hévnek a pesti végállomása.Hévre ültünk és innen döcögtünk ki Dunaharasztiba ahol megállt ez a hév.Nem igazán volt szép vagy korszerű a hév vagonja,gyorsan sem ment,mégis élveztük az út minden centiméterét.

Gergő a sállal és a násznéppel

Dunaharasztiba érve még bőven volt időnk a meccsig,természetesen ahogy máshol is,itt is úgy döntöttünk,kicsit megismerjük a várost.Rögtön először a helyi templomnál egy ünneplő násznépbe botlottunk.Gergő rögtön elkezdett hülyéskedni.Tudni kell róla,hogy rendkívül szeretett hülyéskedni,viccelődni vagy éppen mulatságos dolgokat létrehozni.Így az ünneplő násznép szomszédságában elővette a csapat sálját és úgy pózolt háttérben a tömeggel.Természetesen senkit nem érdekelt a hülyéskedése a násznép mással volt elfoglalva,de ő élvezte az egészet,én meg élveztem,hogy élvezi...Ezután vetettük be magunkat a város rejtelmeibe.Csakugyan,sok látnivaló itt nem volt,ami volt az mondjuk klassz volt.Így vagy úgy,tökéletesen elvoltunk.

A Ráckevei Dunánál

Kimentünk a Ráckevei Dunához,ez a rész ligetes,parkos és szép volt.A Duna meg itt abszolúlt nem volt széles.Itt volt az a híd amelyen a hév megy át a Csepel-szigetre.Persze mint mindenhol itt is fotózkodtunk.Ma már tudom mekkora értéke van ezeknek a képeknek...milyen jól tettük,hogy készültek képek itt is.A ligetet járva egy focipályára leltünk amely úgy tűnt tökéletes alkalmas lehet a Taksony-Dunaújváros meccs megrendezésére.Ám a mérkőzésre nem itt került sor,hiszen van a városban egy lepusztult stadion,majd ott.Ez a pálya mellett volt Dunaharaszti legmagasabb pontja,egy domb amely nekem mesterségesnek tűnt.Egy lépcső vezetett fel,de odafenn kilátás nem volt.Csak az előbb említett focipályára láttunk le.Sebaj.Ez nem szegte kedvünket.Jól éreztük magunkat.Ezután letudva a ligetes dunamenti részt,sétáltunk be a belvárosba.

Útközben a belváros felé Dunaharsztiban

Nagyon sok minden érdekesség a városban nem volt.Egy parkra akadtunk itt is.Ez mondjuk úgy tetszett.Tele volt jobbnál jobb emlékművekkel,amelyeknél szintén készültek képek.Ezt letudván pedig a várost jártuk,de különösebb látnivaló már tényleg nem akadt.Lassan közeledett a meccs kezdése.Így elmentünk a stadionhoz ahová aztán besétáltunk,persze úgy,hogy jegyet azért vettük.Valóban ütött-kopott megviselt kis stadion volt.A hazai szurkolók közé álltunk,akikkel kellemesen elbeszélgettünk meccs közben.Semmi gyűlölködés vagy harag nem volt mert mi a vendégcsapatnak drukkoltunk.A meccset aztán megnyertük 1-0-ra így aztán végképp kellemes élményekkel indultunk haza.Vissza Pest felé a héven volt még egy kellemes szitu.Egy lánybanda alighanem leánybúcsút tartott és a menyasszony jelölt egyszer csak mellénk ült.Kérte,hogy írjunk a naplójába valamit,mert most lesz az esküvője és írjunk valami szépet...

A dunaharaszti stadion

Én persze írtam valami jókívánság félét,már nincs meg emlékeimben,hogy mit...az viszont nagyon is megvan amit Gergő írt bele.Ha már szépet kellett írni,ő bizony szépet írt....mert amit írt abban benne volt az egész személyessége amit őt jellemezte.Ezt írta a lány naplójába: "Hajrá Újváros!" Ezzel azt hiszem mindent elmondtam...Sosem felejtem el.Számomra rendkívül felemelő pillanat volt,azok után meg ami Gergővel történt különösen az!Persze ott aztán végigröhögtük ezt.Fantasztikus,csodálatos élmény ma is...

Visszaérve a Közvágó-hídhoz most a Népligeti busz pályaudvarra igyekeztünk.Ami nem volt olyan messze mint a Kelenföldi állomás,de ez sem volt közel.Végigtrappoltunk a Könyves Kálmán krt. mentén a hévtől a Fradi pályáig.Itt is az van,hogy ha valahányszor erre járok azóta,mindig Gergő jut eszembe,hogy itt trappoltunk a dunaharaszti meccstúra után...

Dunaújváros drukkerek mindörökké

Busszal jöttünk haza.Nagyon elégedettek voltunk a nap történéseivel.Remekül elvoltunk tényleg.Az évek távlatából is azt mondom,hogy ez volt a valaha volt legjobb meccstúránk.Rengeteg élmény ért útközben oda is,vissza is,a csapat is győzött,Gergővel meg végignevettük az egészet.Jó visszagondolni erre a szívemet melegíti az emlék,de a legjobb az lenne ha nem kéne erre így visszaemlékezni,hanem itt lenne velem Gergő és holnap egy új kalandra indulnánk...

Cigány-forrás (Sás-völgy)

 A nagyjából 200 forrással rendelkező Mecsek hegységben akármerre is mész komoly esélye van,hogy útközben legalább egy forrás keresztezi utadat.Itt a legkisebb az esélye annak,hogy szomjan maradsz.Ebben a sorozatomban ezeket a forrásokat próbálom bemutatni.Sajnos évente jó esetben is max.háromszor jutok el a Mecsekbe.Így aztán képtelenség minden forrásnál személyesen ott lenni.Előfordulhat,hogy ennek fényében internetes segítségre szorulok.Ahol már jártam,ott a saját élmények dominálnak.

Ez a 31.forrást bemutató bejegyzésem és blogomban ezek a legolvasatlanabb részek.Így úgy gondolom ennek a sorozatnak nagyon létjogosultsága már nincsen.Így a havi egy bejegyzést a jövőben tovább csökkentem,hat-nyolc hetente írom csak tovább a sorozatot,általában majd akkor ha nincs miről írni...

A mai részben a Sás-völgyi Cigány-forrást ismerhetjük meg.

Az említett forrás

Hetvehelytől dél-keletre található forrás, a Sás-völgyi patak déli felén (az 1939-es Mecsek kalauza Sós-völgynek említi), a hegy oldalában. A forrás megközelíthető a piros irányított körtúra útvonaláról leágazó PO jelzésen, illetve 2015-ben egy a műútról jobbra leágazó, táblával jelzett ösvényen.

A forrást 2000-ben a Hetvehelyi Erdészet építette terméskőből, szépen kivitelezve, vize alumíniumcsövön folyik. A forrás homlokzatán megtalálható a nagyméretű márványtábla, melyen szerepel a forrás megnevezése.
Vízhozama 0,25-6 liter/perc érték körül mozog.

A forrás elnevezése arra utal, hogy valamikor itt a völgyben egy cigány telep volt. Ennek emlékére a völgy túlsó oldalán 2005-ben, egy cigány emlékművet állítottak kerék szimbólummal.
Egyes helyeken Mikulás-forrásként is említik a forrást.

A környék

A völgyben 2010-ben nyílt meg az Erdő Háza, mely "C típusú" menedékház (kulcsos ház), és a minősített erdei iskolai program, oktatási- és szálláshelye.

2014. május 9-én avatták az ökoközponttá átalakított épületet, amelynek energiaellátását és szennyvízelvezetését környezetbarát módon biztosítják: napkollektoros és napelemes rendszer, gyökérzónás szennyvíztisztító illetve komposzt WC-k épültek, emellett központi fűtést készült. A telepített környezetbarát megoldásokkal - az alternatív energiaforrások használatát a gyakorlatban tudják megmutatni a célcsoportok számára.

- Ezen kívül egy madármegfigyelő "magasles" is épült az iskola mögé, egy hosszú "kígyófarok" szerű hiddal.

2015. Decemberében a forrással szemben, a patakon átívelvő új híd készült, ami megkönnyíti a forrás megközelítését a völgy felől.

Bujdosók lépcsője

A minap jártuk be a Badacsonyt amely óriási hatással volt ránk,hiszen az utóbbi évek legszebb túrájával ajándékozott meg minket.Az élmény szerves része volt a hegy nyugati oldalán futó hosszú lépcsősor a Bujdosók lépcsője.Nekünk mondhatni szerencsénk volt,hogy fentről érkeztünk így nem kellett megmásznunk a meredek útvonalat,ráadásul lefelé menet helyenként pompás kilátásban is gyönyöködhettünk!Lássuk mi tudható az ország feltehetőleg legszebb lépcsőjéről.

A felső végen

 Az 1936-ban épített, 464 fokból álló lépcsősor a Badacsony nyugati oldalát ostromolja meg, és az Országos Kéktúrának is része. A lépcsősor mentén hatalmas bazalttornyok, törmeléklejtők kísérik utunkat. Az 1935-ös Rákóczi-emlékév alkalmából kapta nevét.

A 464 fokból álló, megmunkálatlan bazaltkockából épített lépcsősor mentén számos pihenőállomást találunk, amelyek a kuruc kor kiemelkedő személyiségei után kapták nevüket, mint pl. Zrínyi Ilona, Bercsényi Miklós, Mikes Kelemen, Csáky Krisztina, Lorántffy Zsuzsanna.

A fenti vég 387 méter magasan van

A lépcsők aljában az egykori Rodostó turistaházat találjuk, a tetején pedig a Czinka Panna-pihenő és egy esőház várja a kifulladt turistákat. A lépcsősor mentén a növényzet mellett hatalmas bazalttornyok és törmeléklejtők vonják el a figyelmünket a mászás (vagy ereszkedés) fáradalmaitól.

1935-ben Rákóczi-emlékévet tartottak a kuruc vezér halálának 200. évfordulójára, ekkor épült a Rodostó turistaház és a lépcső is, innen ered tehát a pihenőhelyek elnevezése is - a menekülésre kényszerült kurucok után. A lépcső tetejétől nem messze található a Tördemici-kilátóhely a K▲ jelzés mentén, ahonnan tökéletes kilátás nyílik a szomszédos tanúhegyre, a Szent György-hegyre.

Az egyik pihenőnél

Természetesen a lépcsősor ingyenesen látogatható.A kék a piros és a sárga jelzésű turistautakon is elérhető a Badacsony lábánál található településekről,odafentről viszont csak a kék jelzés vezet a lépcsőhöz.Mindenképpen szeretnénk még ide visszatérni,hiszen kivételes élményt jelent a lépcsősor és az azt övező látnivalók.Megmászni nagyon nehéz,ajánlom inkább a hegyről való megközelítést!Persze a hegyre is fel kell valahol menni ehhez...

Kivételes élmény a hosszú lépcsősor!

Először a Badacsonyban

 Ennek a túrának a gondolata már 2017-ben felvetődött,Gergővel egyre jobban szemeztünk a Badacsonnyal.Hogy igen,egyszer legalább az életben ezt látni kell.Be is vettük a 2018-as bakancslistánkba,de ha jól emlékszem akkor anyagi okok miatt elmaradt a túra... Sebaj,nem csüggedtünk,bevettük a 2019-esbe is!Úgy voltunk vele ezt most nem fogjuk kihagyni.De 2019-ben is elmaradt a túra sajnos az anyagi okoknál is súlyosabb ok miatt... Gergő sajnos 2018 decemberében elhunyt.Így nem válhatott valóra a dolog,nekem pedig nélküle nem igazán volt kedvem ezt megcsinálni.2020-ban szóba sem került lényegébe,maximum amikor Fonyódról bámultunk át a túlpartra... Azután végül is 2021 már tálcán kínálta a régi tervet.Így hát az év augusztus húszadikáján eljöttünk ide.A Badacsony pedig szebb volt mindennél amit eddig túrázásaim történetében láttam!A túra pedig joggal pályázhat az év legjobb túrája címre!

Csajszi hív,kövessük!

Nem egyszerű ide eljutni tömegközlekedéssel.De nincs lehetetlen csak tehetetlen tartja a mondás.Mondjuk túra indításhoz meglehetősen későn csak délelőtt 10 órára értünk Badacsonytomajra a Badacsony lábánál található településre.Innen indult a túra.A település a mindössze 2150 fős lakosságától függetlenül bizony város!Meglehetősen nagy élet volt a központjában ami inkább a turistáknak volt köszönhető nem a helyi lakosoknak.Látványt itt egy jó nagy két tornyú templom jelentett.Ünnepségre készültek az új kenyér felszentelésére.Mi meg követtük a sárga jelzést ez vitt fel az erdőbe és a hegyre.A hegy ami lentről óriásinak tűnt.Hiába kissé elszoktunk tőle.Hiszen sokat járunk túrázni,de a magasabb hegyek mostanság elkerültek minket.Na nem volt ez olyan magas a maga 436 méterével,de nekünk annak tűnt.

Badacsonytomaj főtere

Zolika jött el velem erre a túrára.A településen nem voltak egyszerűek a jelzések felfestései.Némi időbe telt míg a helyes irányra ráakadtunk.Az erdőben és a hegyen haladva aztán úgy lettek egyre jobbak és jobbak a jelzések felfestései,gondunk egy idő után már nem volt velük.Az út beérve az erdőbe rögtön emelkedőbe kezdett.Na nem volt különösebben durva ez az emelkedő,gondot az idő jelentette.Bár nem volt olyan meleg mint a múlthéten a tihanyi túrán,de fülledtség volt.Szerencsére ahogy haladtunk egyre feljebb a hegyen úgy lett egyre frissebb a levegő és a fülledtség is elmúlt a magas részeken.Háromszor kereszteztünk aszfaltozott utakat míg köves erdei lépcsőn vezetett felfelé az út.Szép rész volt az erdő pedig itt már hűs.Egy rétre értünk ahol már egy rég nem látott dologgal találkoztunk.

Erdei lépcsőkőn

Mégpedig egy forrással!Igen egy forrással ami még münködött is.Hiába túrázunk annyit mostanában bizony a források valahogy nem estek útba a közelmúlt túráin.Így némileg furcsának is hatott,de azért örültünk neki.A rét a Klastrom-rét volt ahogy a forrás neve is Klastrom volt,de nem ez volt itt a legjelentősebb látnivaló!Ugyanis egy lépcsősor egy emlékhelyhez vitt fel.Ez volt a II.János Pál pápa emlékhely,ahol egy vitrin szerű valamiben magának a pápának életnagyságú festménye volt látható.Előtte egy mécses égett.Az emlékhelyet pedig 2008-ban hozták létre.Ezt megcsodáltuk,majd friss vízet vettünk a forrásból és indultunk tovább fel a hegyre,amely egyre több és több csodát rejtegetett...

A II.János Pál pápa emlékhely

Szépen haladt az út felfelé,köves erdőben!A hegyről lezúduló kőzuzalék uralta a talajt itt feljebb az erdőben.Majd nem sokára elértük a kőkaput ahol már valóságos kőtengerbe botlottunk,amely kísértetiesen hasonlított a somoskői kőtengerhez.Ezen kívül voltak még itt az égbe szökő bazaltoszlopok is,a turistaút meg a kőtenger mellett haladt felfelé.Elképesztő szépségű hely volt...közben már a forrásnál is,de itt is egyre több és több túrázó akadt erre.Kezdett zavaró lenni.Nem igazán volt nyugis a környék.Közben én felkapaszkodtam a kőtengerre ahonnan aztán fenetikus kilátás nyílt a szomszédos Gulács hegyre.Visszaereszkedvén az útra az a sok kő miatt nehezen volt járható.Az út mellett köből egy peremfal volt emelve gondolom a kőomlást megakadályozván.Jó 200 méteres szakasz volt ez.

A Kőkapunál

A kőtenger egy része és a kilátás a Gulácsra

Letudva a kőkaput már az OKT-n azaz az országos kéken mentünk tovább.Tábla jelezte nekünk az irányt.Végre jól és kifogástalanul.Az volt rajta,hogy túránk következő állomása a Kisfaludy-kilátó 350 méterre azaz 10 percnyi járásra van.Igen ám,de addig az út sunyin emelkedett.Ami alig-alig látszodott emelkedésnek,viszont a tüdömet majd kiköptem.Végül is odaértünk a kilátóhoz.Nem várt kellemetlen dolog fogadott: hatalmas embertömeg!És csak jöttek és jöttek és jöttek...földbegyökerezett lábbal néztem.Ilyent még sehol nem tapasztaltam.Emberáradat volt a hegyen.A kilátóra gyakorlatilag nem lehetett felmenni,már-már azt gondoltam sorszámot kell majd húzni...Nem gondoltam,hogy ez a hely ennyire népszerű.Egy valamiben viszont megkell,hogy dicsérjem a zavaró embertömeget.Mégpedig abban,hogy ide mindenki gyalogosan jött fel (máshogy nem is lehet mondjuk).Sehol semmi autó,mindenki vette magának a fáradtságot és feltúrázott ide.Ez nagy piros pont mindenkinek!Na de hiába az embertömeg a kilátót eszem ágában sem volt kihagyni.

A Kisfaludy-kilátó a Badacsony legmagasabb pontján

Nem ez volt a legjobb balatoni kilátó amelyhez idén nyáron szerencsém volt,pedig ez már a nyolcadik volt!Egy fémből készült szűk csigalépcső vezetett fel.Körülötte pedig egy faszerkezet ölelte körül a fémszerkezetet.A kilátószint 18 méter magasan volt.a hely fenn szűk volt a kilátást meg akadályozták a faszerkezet fái és a fenn tartozkodó embertömeg... Már felfelé menni sem volt könnyű,sok helyen elkellett engedni a lefelé jövőket mert másképp nem fértünk el.Odafenn meg nehéz volt odaférkőzni a jó kilátást biztosító helyekhez.Végül is odafértem,ha teljes nem is,de olyan 85%-os körpanorámánk volt.A maradék részeken a magasra nőtt fák akadályozták meg a kilátást.Még soha ennyire szépnek nem láttam sehonnan sem a Balaton-felvidéket mint innen.Gyönyörű volt a kilátás a felvidék és a Bakony vonulatára,másik irányban pedig a Balatonra.Ha nincs a tömeg biztos élveztem is volna,így azonban nehezen volt emészthető.Viszont így is megérte.Persze így nem tartózkodtunk annyit fent mint szerettünk volna,másokat is felengedtünk.

A kilátás egy szelete

Egy nap majd a kedvenc kilátós sorozatomba jobban kitárgyaljuk a kilátót,most legyen elég ennyi belőle.Lejövet persze láttam,hogy formája némileg hasonlít a veszprémi Gizella-kilátóra.Még ha a szerkezete nem is.Na,de mentünk tovább immár lefelé.Tökéletesen járható turistautak vezettek le,a jelzések is teljesen rendben voltak.Az utakon nagyobb volt viszont a forgalom mint az M7-es sztrádán.Soha egyetlen túrámon sem találkoztam ennyi emberrel mint ezen.Egy kereszteződéshez érve egy házikó állt az út mellett.Azt hiszem valami menedékház volt hajdanán,most csak ott volt üresen,de ablaka sem ajtaja nem volt már.Pontosabban azok nyílásai azért megvoltak.De itt is embertömeg volt,a küszöbön és a ház melletti padokon is ültek.Mi mentünk tovább az OKT-n.

A kis menedékház

Szépen fokozatosan ereszkedett az út,de még így is 400 méternyi magasságokban járhattunk.Lassan értük el a Hertelendy emlékkövet.Ez egy a Balaton-felvidék turizmusáért sokat tett embernek állított emléket és már 1927 óta itt állt.Ide is kis lépcső vezetett le,de itt is volt vagy tucatnyi ember.Elképesztő volt ez számomra,ilyen fokú embertömeg mondom soha egyetlen egy túrámon sem volt még.Az emlékkő lényegében jelentéktelennek tűnő volt,Zoli alig vette észre is.Egy kis ösvény vezetett innen a pár méterre lévő hegyszélig.Onnan is remek kilátás volt a Balatonra,de a változatosság kedvéért itt is voltak.Végül is azért odafértünk a kilátást megcsodálni.Megérte ez is.

Kilátás a Hertelendy emlékkőtől

Folytatva az utat,az újra emelkedni kezdett!Na ez már nem volt benne a pakliban,nem volt róla szó,hogy újra felfelé kell menni.Nem is esett túl jól.Persze nem volt ez olyan mértékű emelkedő amitől bekellett,hogy szarjunk..szép kövek és bazalt oszlopok voltak az út mellett és ezeknél lépcső vezetett fel.Újra egy emléktáblára lettünk figyelmesek.Valamilyen Jakovszki Béla vagy ilyesmi volt rajta,nem tudtuk igazán kibetűzni mert erősen le volt kopva a tábla és némileg magasan is volt.Szembejövő túrázók látták,hogy nagyon kémleljük a táblát.Így segítettek és elmesélték ki is volt ez az ember.Állítólag ő mentette meg a Badacsonyt,mert,hogy a hegyet az 1800-as évek közepén bizony leakartál rombolni (...) Kissé hihetetlennek tűnik a sztori,de esküszöm majd utána nézek és szentelek neki egy bejegyzést.

Zolika a fent említett helyen

Ezután erdei szinten menő szakasz következett.Nagyon különleges volt,mert,hogy erre nem járt éppen senki és csönd volt!Ritka pillanata volt ez ennek a túrának és nem is tartott sokáig.Mert aztán újra jöttek és jöttek...miközben mi meg elértük a Ranolder-keresztet.Egy veszprémi püspök Ranolder Ferenc járt erre hajdanán ls megállapította,hogy ez itt a világ egyik leggyönyörűbb helye.Ebben sokat nem tévedett,ezt aláírom.Ennek állított emléket ez a 12 méter magas kereszt!Amelyet ha jól tudom 1857-ben állítottak!A kereszt alatt újabb kilátópontunk volt ahová lépcső vezetett le és erről jut eszembe,hogy a Hertelendy emlékkő és a kereszt között is volt egy kilátóhely,az Egry József kilátóhely.Hasonló élményt adott mint itt a kereszt alatti kilátóhely.Persze naná,hogy itt is voltak rajtunk kivül.

A Ranolder-kereszt

A Balaton felett a Badacsony oldalában

Alattunk a szőlőskertekre a Badacsonyra és a Balatonra valamint a szemközti Fonyódra volt innen remek kilátásunk.Volt ugyan itt egy kilátóterasz,de kijebb kitüremkedtek jó nagy kövek,sziklák,arra mentünk rá és arról néztünk ki (az is egy ilyen amelyen állok a fenti képen).Ezúttal Zolika is minden gond nélkül kijött.Ő fél az ilyen helyeken,de alighanem az történhetett,hogy annyira élvezte a túrát,hogy elfelejtkezett a félelmeiről...Ilyen is van.Itt is elidőztünk kicsit,majd mentünk tovább.Elvoltunk ájulva a Badacsony szépségétől és a rengeteg látnivalótól.Jó ötlet volt ez a túra és ismét csak azt sajnáltam,hogy Gergő nem lehet itt velünk...Nagyjából szinten ment az út a következő látványosságig ami már nem volt más mint maga a Bujdosók lépcsője!

A Czinka Panna pihenő

Ám mielőtt belevetettük volna magunkat a lépcső rengetegbe,akadt még itt is látnivaló.A lépcső tetejénél egy pihenő volt.Egy esőház volt itt és padok és egy emlékkő amely arról adott tájékoztatást,hogy ez itt a Czinka Panna pihenőhely.A hölgy pedig az első cigányprímás volt és a legenda szerint ő szerezte a Rákóczi induló zenéjét!Na ezt sem tudtam idáig.A pihenő mellett meg jó 50 méterre ott volt a tördemici kilátóhely.Ezt is megnéztük még a lépcső előtt.Szép kilátás volt innen is,elsősorban délre,dél-nyugatra és egy kicsit nyugatra.Látni véltük innen a szemközti szigligeti várat ami szintén egy célpontunk a jövőben és soha ilyen közel még nem jártunk hozzá.Megmutatta magát a szomszédos hasonló kaliberű Szent György hegy és a környék települései is.Valamint a Keszthelyi-hegység tömbje is itt volt már közel.A Szent György hegyről nyugatra meg észrevettem egy várost.Elővettem a távcsővet és megállapítottam,hogy az ott Tapolca!

A tördemici kilátóhely

Visszamentünk a Bujdosók lépcsőjéhez és megindultunk lefelé a 464 lépcsőfokból álló lépcsőn!Hatalmas élmény volt!A majd 200 éves lépcsőn lefelé menet nem volt egyszerű.A lépcsőfokok nem egyformák voltak.Jöttek itt is szembe,egy gyenge fakorlát volt a kapaszkodó.Na és igen meredek volt.Helyenként azonban felsejlett a kilátás a szomszédos Szigligetre.A lépcső a 387 méter magasságon haladó kék jelzést kötötte össze a lenti piros jelzéssel.Útközben voltak azonban pihenők.A pihenőknél pedig leágazások egy-egy kilátópontra vagy egyéb szép részekre.Az első a Mikes Kelemen pihenő volt és innen kimentünk a leágazáson a Mikes kilátópontra.

Mindenki nyugodjon le a picsába!Lefelé megyünk,nem felfelé!

Bujdosók lépcsője

A Mikes kilátóhely köves,sziklás volt ám csodaszép.Figyelni kellett hova lép az ember.Innen elsősorban a Balaton déli részére nyílt kilátásunk.Fenomenális volt ez is.Visszamenve a lépcsőre mentünk tovább lefelé.Újabb pihenő jött,újabb letéréssel.Itt kőtenger volt és bazaltoszlopok.Arra pedig nincs szó,hogy mennyire szép hely volt... a kőtenger erre már meglehetősen nagy területen húzodott a hegy oldalában.de dőlésszöge igen meredek volt...ezt azért írom mert eszembe villant,hogy visszajövünk majd bejárni ezt a részt.Kérdés,hogy Zolika ezt mennyire meri bevállalni.Gergő bevállalná azt tudom...de ő sajna már nem lehet velem.Na majd egyszer előjövök ezzel az ötlettel is.

Kőtenger a Badacsony oldalában

Leérvén egy újabb pihenő fogadott.Ennek nem volt neve,elneveztük Zolikával az egyik jóbarátunk után Szösszenet-pihenőnek.Itt tartottunk egy ívószünetet.Innen aztán már a piros jelzésen folytattuk tovább.Az út visszament abba az irányba amelyről odafenn a kék jött.Annyi volt a különbség,hogy jó 150 méterrel alább voltunk már.Szép erdőben ment a piros majd kiért a szőlőskertek fölé,ahonnan még helyenként mindig volt kilátásunk a Balatonra.Jó két kilométer múlva értük el a Rózsakőt.Ahol szintén óriási volt a tömeg.A Rózsakő egy lapos emlékkő volt,amely egy réten állt.Még innen is jó  volt a kilátás.

Szőlőskertek felett

Rózsakő

A legenda szerint ide járt ki a badacsonytomaji Kisfaludy Sándor a feleségével Szögedi Rózával és itt üldögéltek a kövön a Balatont bámulva.Innen ered a kő neve akit a feleségről Rózáról neveztek el.Aztán van itt egy szőlőfajta a Rózsakő,ami meg a kőről kapta a nevét.Itt is megpihentünk kicsit és indultunk tovább lefelé.Hasonló útszakasz következett mint a kőkapunál.Itt magán a falon mentünk le,mert az út nehézkes volt.Nem volt hosszú szakasz talán 100 méter.Már Badacsony település területén voltunk jöttek sorra a vendéglátóhelyek és az elképesztően nagy tömeg.Minden vendéglátóhely fullon volt...szegény három műszakban dolgozó magyarok ittak és ettek jókedvűen...na és persze sok külföldi is.Mentünk lejjebb a településre.

Lefelé Badacsony településre

Óriási volt a tömeg Badacsony utcáin is.Végül is ha már itt voltunk a bort illett megkóstolni.Egy helyre betértünk mi is inni egy pohárral.De ez a hely is fullon volt.Lentebb mentünk egészen a Balaton partjára.Itt már voltak az egyszerűbb embereknek való vendéglátóhelyek is.Az egyikbe beültünk egy jó babgulyásra és egy sörre.Jól is esett.Ráadásul a pultos lány olyan szép volt,hogy rögtön belé is szerettem.Közben eldöntöttük,hogy innen nem vonattal megyünk haza,hanem hajóval átmegyünk Fonyódra.Ránk fért már egy balatoni hajózás,még úgy is,hogy hat nappal ezelőtt hajókáztunk át Tihanyba.Igaz előtte meg évtizedekkel ezelőtt.

Badacsonyi sokaság

Kaja után tehát kimentünk a közeli kikötőbe ahol megvettük a jegyeket és megvártuk a hajót.Ami nem volt kicsi.Sikerült kifogni szerintem a legjobb helyet a hajón.Az utazás pedig felülmúlhatatlan élmény volt!A félórás út minden centimétere élvezetes volt a gyönyörű Balatonon.A legszebb és legfelemelőbb pillanat pedig az volt amikor a kapitány a hajóval egy 360 fokos fordulatot csinált.Mivel előre mentünk Fonyód felé és a hajóhíd miatt visszanézni már nem lehetett,még egyszer megmutatta nekünk a Badacsonyt.Óriási felülmúlhatatlan pillanat volt a emberiesség felemelő érzésével.Mindenki búcsút vehetett a Badacsonytól ahogy szépen körbe fordult a hatalmas hajóval.Minden kétséget kizáróan ez volt az év pillanata.A tömeg a hajón örjöngött is.Ismét Gergő jutott az eszembe,fájt az,hogy nem élhettük át ezt a csodát közösen.De alighanem ő hozott ide most engem...

A kikötő már a hajóról

Zolikával a hajón

Úton Fonyódra

Végül minden különösebb gond nélkül behajókáztunk a fonyódi kikötőbe.Az év utazását letudva szálltunk le a hajóról.Ez annyira szuper volt,hogy ismétlésre vár!Elsétáltunk aztán a móló végéig ahol egy utolsó pillantást vettünk a szemközti Badacsonyra.Immár valóban elbúcsúztunk a nagyszerű hegytől.Visszamentünk a központba a tavalyi kedvenc helyünkre a Kapitány bisztróba.Egy óránk volt a vonatig.Úgy döntöttünk még egy babgulyás lemegy.Emlékeztünk rá,hogy itt finom.Hozták is,de kicsit várni kellett rá.Így az lett a dolog vége,hogy a vonatra sietni kellett.Végül is elértük.Kényelmes utunk volt hazáig ahova fél 11 után érkeztünk meg.

Búcsú a Badacsonytól

Az év eddigi legjobb túráját hozta a Badacsony,amely sokkal szebb és izgalmasabb volt mint azt legszebb álmaimban reméltem.A nyár elején öt Balaton-felvidéki túrát terveztünk be.Csak titkon reméltem,hogy ez mind összejön.Összejött és ez a badacsonyi túra méltó zárása volt ennek a sorozatnak.Ezt az országrészt meg annyira megkedveltük,hogy folytatjuk Balaton-felvidéki túráinkat a jővőben is.Persze ősszel és télen nehezebb ide eljönni és még egy túrát is csinálni,de ez sem lesz kizárva ezentúl.Rengeteg felfedezni való van még erre és rengeteg csoda.Szóval jövünk még.A badacsonyi túrát meg nehéz lesz idén überelni.