A legjobb meccstúránk

 A buli harmadik évfordulóján ideje,hogy megemlékezzek erről.A meccstúráink mindig is jó bulik voltak,amelyek általában arról szóltak,hogy elkísértük csapatunkat egy-egy idegenbeli mérkőzésre ha egy olyan településen játszott amely tömegközlekedéssel viszonylag könnyen elérhető volt.A meccs szinte mindig a délutáni órákban volt és mi reggel vagy délelőtt érkeztünk,hiszen összekötöttük a kellemest a hasznossal.Így kirándultunk egyet az adott településen ahol éppen a csapatunk játszott.Kirándulás végén mentünk ki a helyi focipályára vagy stadionba megnézni a meccset és annak végeztével indultunk haza.Ezek mint mondtam mindig jó bulik voltak még akkor is amikor kikapott a csapatunk,hát még mikor győztünk!Akadt pár meccstúránk a múltban Gergővel,mégis kiemelkedik ezek közül a szinte napra pontosan három évvel ezelőtti dunaharaszti meccstúra.Amelyről három évet visszalapozva a blogban találunk részletes beszámolót.Most lássuk,hogyan emlékszem erre vissza három év távlatából.

Indulás a mérkőzésre!

Dunaharasztiban játszott bajnoki mérkőzést a csapatunk,na nem a helyi erőkkel hanem a Dunaharaszti szomszéd településének csapatával a Taksonnyal.Azért itt mert a taksonyiaknak nem volt megfelelő pályájuk,hogy megtudják rendezni a mérkőzést.Dunaharaszti elérhető távolságra van Dunaújvárostól és a közlekedés is jó oda,így nem kellett túl korán indulnunk.Természetesen vonattal vágtunk neki az útnak,már itt az állomáson bohóckodtunk Gergővel,a csapat sáljával pózoltunk.Gergő halála után sokan ezzel a képpel emlékeztek meg róla....A vonat jött amelyről aztán Kelenföldön szálltunk le.Átkellett menni a Közvágó hídi hév állomásra,ugyanis hévvel mentünk tovább.Ez nem volt közel,de mivel bőven volt még időnk,ráadásul Dunaharaszti olyan sok látnivalót nem ígért,úgy döntöttünk átsétálunk a hévhez.Ez Kelenföldtől egy jó 5km-es séta nagyjából.Viszont amiért kifejezetten a gyaloglás mellett döntöttünk az a Bikás parki Grosics szobor volt.Az Aranycsapat kapusának szobrát nem olyan rég állították és mindenképp megakartuk nézni és a tiszteletünket kifejezni a Fekete Párdúcnak!Erre ez a séta a hévig tökéletes alkalmat kínált.

Grosics Gyula akit tiszteletbeli dunaújvárosi drukkernek fogadtunk

Könnyen meg is találtuk a szobrot akiből aztán tiszteletbeli dunaújvárosi drukkert faragtunk.A sálat egy-két fotó erejéig ráraktuk.Örültünk,hogy sikerült ide is eljutnunk,de mennünk kellett tovább.Egy Aldinál útközben vettük némi kaját és italt,majd a Lágymányosi,ha így jobban tetszik a Rákóczi-hidon sétáltunk át Pestre a Közvágó-hídig.Kifejezetten kellemes séta volt egy kifejezetten kellemes időben.Ezért is jut eszembe Gergő mindig amikor a Rákóczi-hídon megyek át... A hídhoz már közel volt a Közvágó-hídi hév.Ez amúgy a ráckevei hévnek a pesti végállomása.Hévre ültünk és innen döcögtünk ki Dunaharasztiba ahol megállt ez a hév.Nem igazán volt szép vagy korszerű a hév vagonja,gyorsan sem ment,mégis élveztük az út minden centiméterét.

Gergő a sállal és a násznéppel

Dunaharasztiba érve még bőven volt időnk a meccsig,természetesen ahogy máshol is,itt is úgy döntöttünk,kicsit megismerjük a várost.Rögtön először a helyi templomnál egy ünneplő násznépbe botlottunk.Gergő rögtön elkezdett hülyéskedni.Tudni kell róla,hogy rendkívül szeretett hülyéskedni,viccelődni vagy éppen mulatságos dolgokat létrehozni.Így az ünneplő násznép szomszédságában elővette a csapat sálját és úgy pózolt háttérben a tömeggel.Természetesen senkit nem érdekelt a hülyéskedése a násznép mással volt elfoglalva,de ő élvezte az egészet,én meg élveztem,hogy élvezi...Ezután vetettük be magunkat a város rejtelmeibe.Csakugyan,sok látnivaló itt nem volt,ami volt az mondjuk klassz volt.Így vagy úgy,tökéletesen elvoltunk.

A Ráckevei Dunánál

Kimentünk a Ráckevei Dunához,ez a rész ligetes,parkos és szép volt.A Duna meg itt abszolúlt nem volt széles.Itt volt az a híd amelyen a hév megy át a Csepel-szigetre.Persze mint mindenhol itt is fotózkodtunk.Ma már tudom mekkora értéke van ezeknek a képeknek...milyen jól tettük,hogy készültek képek itt is.A ligetet járva egy focipályára leltünk amely úgy tűnt tökéletes alkalmas lehet a Taksony-Dunaújváros meccs megrendezésére.Ám a mérkőzésre nem itt került sor,hiszen van a városban egy lepusztult stadion,majd ott.Ez a pálya mellett volt Dunaharaszti legmagasabb pontja,egy domb amely nekem mesterségesnek tűnt.Egy lépcső vezetett fel,de odafenn kilátás nem volt.Csak az előbb említett focipályára láttunk le.Sebaj.Ez nem szegte kedvünket.Jól éreztük magunkat.Ezután letudva a ligetes dunamenti részt,sétáltunk be a belvárosba.

Útközben a belváros felé Dunaharsztiban

Nagyon sok minden érdekesség a városban nem volt.Egy parkra akadtunk itt is.Ez mondjuk úgy tetszett.Tele volt jobbnál jobb emlékművekkel,amelyeknél szintén készültek képek.Ezt letudván pedig a várost jártuk,de különösebb látnivaló már tényleg nem akadt.Lassan közeledett a meccs kezdése.Így elmentünk a stadionhoz ahová aztán besétáltunk,persze úgy,hogy jegyet azért vettük.Valóban ütött-kopott megviselt kis stadion volt.A hazai szurkolók közé álltunk,akikkel kellemesen elbeszélgettünk meccs közben.Semmi gyűlölködés vagy harag nem volt mert mi a vendégcsapatnak drukkoltunk.A meccset aztán megnyertük 1-0-ra így aztán végképp kellemes élményekkel indultunk haza.Vissza Pest felé a héven volt még egy kellemes szitu.Egy lánybanda alighanem leánybúcsút tartott és a menyasszony jelölt egyszer csak mellénk ült.Kérte,hogy írjunk a naplójába valamit,mert most lesz az esküvője és írjunk valami szépet...

A dunaharaszti stadion

Én persze írtam valami jókívánság félét,már nincs meg emlékeimben,hogy mit...az viszont nagyon is megvan amit Gergő írt bele.Ha már szépet kellett írni,ő bizony szépet írt....mert amit írt abban benne volt az egész személyessége amit őt jellemezte.Ezt írta a lány naplójába: "Hajrá Újváros!" Ezzel azt hiszem mindent elmondtam...Sosem felejtem el.Számomra rendkívül felemelő pillanat volt,azok után meg ami Gergővel történt különösen az!Persze ott aztán végigröhögtük ezt.Fantasztikus,csodálatos élmény ma is...

Visszaérve a Közvágó-hídhoz most a Népligeti busz pályaudvarra igyekeztünk.Ami nem volt olyan messze mint a Kelenföldi állomás,de ez sem volt közel.Végigtrappoltunk a Könyves Kálmán krt. mentén a hévtől a Fradi pályáig.Itt is az van,hogy ha valahányszor erre járok azóta,mindig Gergő jut eszembe,hogy itt trappoltunk a dunaharaszti meccstúra után...

Dunaújváros drukkerek mindörökké

Busszal jöttünk haza.Nagyon elégedettek voltunk a nap történéseivel.Remekül elvoltunk tényleg.Az évek távlatából is azt mondom,hogy ez volt a valaha volt legjobb meccstúránk.Rengeteg élmény ért útközben oda is,vissza is,a csapat is győzött,Gergővel meg végignevettük az egészet.Jó visszagondolni erre a szívemet melegíti az emlék,de a legjobb az lenne ha nem kéne erre így visszaemlékezni,hanem itt lenne velem Gergő és holnap egy új kalandra indulnánk...

Élménydús,győztes meccstúra Dunaharasztiba

Elérkezett az új szezon elsö meccstúrájának napja.Szerettünk volna két héttel korábban Szekszárdra is elmenni,de akkor ez nem jött össze.Most viszont minden adva volt egy remek naphoz.Esőt és záporokat is jósoltak erre a napra,így aztán mindenre felkészülve a kis zsákunkban esőköpennyel vágtunk neki az útnak a dunaújvárosi vasútállomásról.Nem kellett korán indulni.Elvégre éjszakás műszak után voltam,másfelöl úgy számoltuk mindennel együtt is időben oda érünk majd.Délelött fél tizenegykor indultunk tehát el vonattal.Döcögös út volt,a szakasz legérdekesebb része,a Budafok - Kelenföld közötti rész volt,ami normál esetben kb.4 perc a vonatnak,most azonban ki tudja miért 25 perc volt...

Indulás!

Kelenföldön szálltunk le,már elözetesen úgy terveztük gyalog megyünk át a nem éppen közeli Közvágóhidi hévhez.Elsösorban a Bikás parkba akartunk ,a nem rég elkészült Grosics Gyula szobrot megnézni.Ellentétben a híradásokkal időközben meleg lett,a megjósolt záporoknak nyoma sem volt.Hamar elértünk a Bikás parkhoz.A takaros metróépület megtekintése után egyből beköszöntött a Grosics szobor.Remekbe szabott alkotásnak tűnt,odamentünk hát megcsodálni.

A gyönyörü szobor

Amit tudni kell róla

Természetesen fotózkodtunk itt egy sort,hisz a legenda nagy tisztelői vagyunk.Sajnos életében nem lehetett,így most a szoborral készítettünk szelfiket,na és tiszteletbeli Dunaújváros Pase szurkolóvá fogadtuk az Aranycsapat legendáját.( egy másik kicsit idekapcsolodó dolog: az Aranycsapat egy másik legendája Buzánszky Jenö,az ezredforduló környékén a Dunaferr SE tiszteletbeli elnöke volt).Bár kitünö kapusunk van,Grosicsot eltudtuk volna képzelni a Dpase hálóöreként is akár.Hatalmas tisztelet a legendának!Imádjuk halála után is!

Tiszteletbeli Dpase szurkolónak fogadtuk a legendát.Ha ezen múlt volna,örökre odaadtunk volna a sálat neki

Szelfi a legendával.Örülünk,hogy találkoztunk mégha így is...

A szobor után szétnéztünk a Bikás parkban,volt némi müanyag hatása nem mondom,de végül is tetszett.Nem volt rossz.Rengeteg ember mozgott itt és voltak még egyéb szobrok is,amelyek közül a domb tetején álló bika szobrok tetszettek.Ugye ők a park névadói,A park után mentünk tovább a lezárt Etele úton,ahol épp az egyes villamos vonalának meghosszabítása folyik Kelenföldig.Meleg volt,az út hüvös oldalán mentünk ami kellemes volt.Egy Aldiban vettünk kaját és üditöt magunknak.

A bikák

Tovább sétáltunk,hajléktalan alakok árnyékában,akik épp az egyik bokornál aludtak egy matracon...egy férfi és egy nő....lehet nem is aludtak?A Kopaszi gát közelében tudtunk felmenni a Rákóczi hídra,amely most is lenyügöző volt.Elképesztö  forgalom volt most is a hídon,mint anno azon a régi hídtúrán.Csendre vágyók,ne ide jöjjenek!A híd után már nem volt messze a Közvágóhidi hév állomás.Délután fél háromra értünk ide,a meccs ötkor kezdödött Dunaharasztiban,bőven időben voltunk még.Egy régi villamos volt itt a fő látnivaló.Aztán bejött a hév,mi pedig elindultunk Dunaharasztiba.

A villamoscsoda

Röpke félóra alatt ki is értünk a korszerünek cseppet sem nevezhetö hévvel.Még mindig több mint két óránk volt a meccsig,így elindultunk városnézésre.Esőnek továbbra sem volt nyoma.A helyi szigetre vagy félszigetre érhettünk le.Ez jó környéknek tünt,sétányokkal,kis szökőkúttal,egy dunai holtággal és egy kisebb fajta hegyecskével,amire fel is mentünk.Ez tűnt az egész környék legmagasabb pontjának.Ám felérve a kilátás szinte egyenlö volt a nullával,mivel a környező fák eltakarták azt.Még lementünk aztán a Ráckevei Dunához a hídat megnézni.

A környék legmagasabb pontja

Lépcsö (is) vezet fel,de kilátás nincs odafenn...

Ezekután elidultunk a városba.Egy násznépbe botlottunk a helyi amúgy igen szép templomnál.Gergő a poén kedvéért elövette is a Dpase sálat és úgy fotózkodott,hogy háttérben a násznép volt...Tovább menve a városban egy klassz parkra akadtunk,ez volt a Hösök parkja és ez nem keltett müanyag hatást!Ember sem volt annyi mint a Bikás parkban,viszont volt itt rengeteg szuperebbnél szuperebb emlékmű.Megcsodáltuk mindet.Legjobban egy virágokból kirakott Nagy Magyarországot ábrázoló alkotás tetszett.

Nagy Magyarország

Volt itt trianoni emlékmü,56-os,háborús,helyi hösök emlékmüve stb.Az egyik háborús emlékmű is nagyon tetszett,egy magas talapzaton egy katona állt,de ami megkapó volt az egészben az a talapzatón elhelyezett felíratok voltak.Szóval nagyon tetszett ez a park nekünk.Amikor tervezgettük ezt a túrát,úgy tünt Dunaharaszti nem egy nagy eresztés és semmi látnivaló nem lesz itt.Ehhez képest kellemes meglepetés volt a város.Egy óránk volt még a meccsig,elindultunk a stadionba.

Háborús emlékmű

Meginditó felírat

Jó tíz perc járásra volt a stadion,odaérve bementünk.Meglepetés volt a belépö ár,hisz még odahaza 1000Ft egy jegy,addig itt a kettö volt 800... Maga a stadion nem volt egy nagy szám.Jó indulattal lehetett csak stadionnak nevezni.Volt egy fedett lelátó,de nem nagy attól jobbra-balra két kis lelátó,szemben csak egy földböl kialakitott dombocska.A pálya talaja sem tűnt a legjobbnak.Ja és hiába Dunaharaszti,nem a helyi erőkkel játszottunk hanem a szomszédvár csapatával a Taksonnyal.Az ő pályájuk még ilyen sincs mint ez.Na de mindez egyáltalán nem okozott semmi problémát.Vártuk a meccskezdést,közben helyi szurkolókkal beszélgettünk - mert így is lehet...

A dunaharaszti stadion

A meccs nem volt rossz,nem játszottunk rosszul a védelmünk kifejezetten jól zárt.Az ellenfél nem igazán tudott helyzetet kialakítani.Mi támadgattunk,de az első félidőben nem született gól.A másodikban rákapcsoltunk.A védelmünk továbbra is stabil volt,majd egy szabadrúgás után egy fejesből megszereztük a vezetést!Továbbra sem volt átütő erő az ellenfél támadásaiban,talán egy komoly helyzetük akadt.Így aztán 1-0-ás győzelemmel zárult a találkozó!Már csak ezért is érdemes volt eljönni.Ám az élményeknek még nem volt vége.

Zajlik a meccs

Visszamentünk a hév állomásra,majd elindultunk vissza a Közvágóhíd felé.Egyik megállóban lánycsapat szállt fel a hévre.Némi zajt csaptak,de ez egyáltalán nem volt zavaró.Aztán kinéztek maguknak és az egyik lány oda ült mellém.Elöször a családi állapotom felöl érdeklödött,majd elöadta hogy ő jövö héten megy férjhez,adjak tanácsokat a házasélethez...Ezt aranyosan végighallgatta,majd egy kis füzetecskét adott nekem,hogy írjak bele egy kívánságot amit kivánok nekik a házaséletre.Gergőnek is odaadta,hogy ő is írjon bele.Bolond fiam azt írta bele,hogy hajrá Újváros (...)

Aztán a leányzó még egy-két emberhez odament,hasonlókért.Valószinüleg lánybúcsú zajlott éppen és a lánynak minél több ilyen beírást összekellett gyüjtenie.Nagyon aranyosak és szimpatikusak voltak!

Búcsú Dunaharasztitól

Visszaérve a Közvágóhídra,Kelenföldre nem volt idő visszamenni,még tömegközlekedéssel sem értük volna el az utolsó vonatot.Így maradt a Népligeti buszpályaudvar ami kb.2km-re volt.Elsétáltunk hát oda.Óriási forgalom volt a városban,elmentünk a Lurdy ház mellett majd a Grupama arénához értünk.Az ország jelenlegi nemzeti stadionát alaposan eltrakarták...A Telekom székházát építették elé amely egy borzalom...nem hiszem,hogy valaha is láttam ennél rondább épületet...eltakarták ezzel a gyönyörü stadiont...Ehhez már nem is tudok mit hozzáfüzni.A népligeti pályaudvar hozta mínösithetetlen színvonalát,korán bezáró udvariatlan árusokkal,alvilági alakokkal,méregdrága wc-vel.Budapest legellenszenvesebb helyét most sem fogadtuk a szívünkbe.Na de aztán beállt a busz és elindultunk vele haza.

Újabb klassz nap volt!