2018. március 30., péntek

Mostanában mifelénk

Lassan-lassan megdöbbentő a dolog,de az idei év eddigi legmelegebb napja az január 6.-a volt,ez annak fényében meglepő,hogy holnapután már április...
Mivel húsvét hétvégéje van,terveztünk egy be nem tervezett túrát a Velencei-hegységbe,de olyan borzalmas időt mondanak újfent,hogy ez valószinűleg törölnünk kell majd.
Így hát más nem akadt,sétálgattam egyet a kutyusommal a környéken.
Ilyen most nálunk március végén a világ:

Néha előbújik a nap,de nem akar tavasz lenni

Kis völgy a kiserdőnkben

Itt megy át a villanyvezeték is,ez bíztosítja az alföldi környező
települések áramellátását

A kutyus nincs oda a melegért,neki jó ez az idő

Kibújt a nap is

A virágok már tavaszi formában

2018. március 27., kedd

Az erdő legyen veled!

2012 végén, az ENSZ március 21.-ét az Erdők Nemzetközi Napjának nyilvánította, ezzel az erdők fontosságát kívánták hírül adni a világnak.

Végy egy nagy levegőt!
Az erdők kibocsájtják az oxigént, és elnyelik a szén-dioxidot, amit kilégzünk, ezzel állandóan frissítik levegőnket, ami lehetővé teszi, hogy a Földön élni tudjunk. Egy „nagyra nőtt” lombos fa képes annyi oxigént termelni egy évszakban, amennyit 10 ember belélegez egy év alatt.

Az erdőnél aligha van kellemesebb hely,legyen az bármely évszakban....
Több mint fák
Az összes ismert élőlény közel fele az erdőkben él. Erre a sokszínűségre rendkívül jó példa az esőerdő világa, amely a ritka papagáj fajoktól kezdve az emberszabásúakig rengeteg állatfajt vonultat fel. A lombhullató erdők szintén az élettől bővelkednek: a bogarak, giliszták és különböző férgek a tápanyagban gazdag talajért felelősek, a madarak szórják szerteszét a magokat az erdőben és a kulcsfontosságú fajok, mint a farkasok vagy a nagymacskák (hiúz, puma) tartják kordában a növényevők túlzott elszaporodását.

Világszerte több százmillió ember él az erdőkben, ebbe a számba beletartoznak az őslakosok is, akiknek életük teljes mértékben az erdőtől függ, de további milliók élnek az erdők mellett, távol a zajos városoktól.

Lombkoronájuk segítségével létfontosságú „árnyékoázisokat” képesek létrehozni a közvetlen közelükben, emellett a városokban az épületek hűvösen tartásában játszanak fontos szerepet. A fáknak megvan a módszerük a hő megfékezésére, a globális felmelegedésben nagy szerepet játszó szén-dioxid elnyelésére. A növényeknek szükségük van egy kis szén-dioxidra a fotoszintetizálásukhoz.

Az őszi erdőnél nem alkotott nagyszerűbb dolgot a Mindenható...
A nagyobb kiterjedésű erdők befolyásolni tudják az időjárást és sajátos mikroklímát alakítanak ki. Remek példa az Amazonas mentén elterülő erdők, amelyek a rendszeres esőzéseket segítik elő a környéken.

A fák földben elnyúló gyökerei kulcsfontosságúak a nagymennyiségű eső ellen, főleg az alacsonyan fekvő vidékeken, mint például a folyóvölgyekben. Segítenek a talajban elnyelni a vizet, illetve csökkentik a talajerózió kialakulását.

Az erdők hatalmas szivacsok módjára működnek.  A leeső csapadékvíz nagy részét elnyelik, amit nem tudnak a fák, bokrok, növények magukba szívni azok tovább folynak egészen a víztároló rétegbe. Ez alapján pótolja a felszín alatti vízkészletet, amely fontos az ivóvíz és öntözés szempontjából.

Természetes előnyben részesülnek azok a mezőgazdaságok, amelyek az erdő mellett fekszenek: az énekesmadarak és denevérek a rovarokat, míg a rókák és baglyok az egereket pusztítják a földekről. A környéken lévő fák szolgálhatnak szélfogóként, védve ezzel a szélérzékeny növényeket, illetve a méhek beporzásában is segítségükre lehetnek azzal, ha lefogják a nagy szeleket.

Hát kell ennél szebb?
Az erdők Nagymértékben képesek megtisztítani a levegőt a szennyeződésektől, és nemcsak a fentebb említett szén-dioxidtól, hiszen ide tartozik a szén-monoxid, kén-dioxid és a nitrogén-dioxid.

Az erdőben a hangok eltompulnak, ugyanis a fák természetes zajvédők. A tompító hatás nagyban köszönhető a susogó faleveleknek – ide tartozik más erdei fehér zaj, mint a madárcsicsergés- és csak néhány jól elhelyezett fa tudja a háttérzajt 5-10 decibelre csökkenteni, ami körülbelül az 50 százaléka annak, amit az ember képes meghallani.

A fák nemcsak a gyümölcsöket, dióféléket, magvakat és nedveket képesek nyújtani, hanem termékennyé teszik az erdő talaját, az ehető gombáktól, bogyóktól és bogaraktól egészen a nagyobb vadakig, mint a szarvas, vaddisznó, fácán és nyúl.

Az erdők biztosítják a természetes gyógyszerek gazdagságát.

Nem hiszem,hogy ehhez a képhez kell bármiféle kommentár...
Hol lennénk mi emberek a faanyag nélkül? Régóta használjuk a fát, mint megújuló forrást, hogy mindent előállítsunk a papírtól a ruházaton át egészen az otthonainkig. A történelem során tapasztaltuk, hogy túlzásba estünk a használatával, ami túlhasználathoz és elerdőtlenítéshez vezetett. Napjainkra, köszönhetően a fásításnak és az erdészet munkájának, az őrült folyamat megállni látszik.

A természetes szépség lehet a legnyilvánvalóbb és mégis a legkevésbé kézzelfogható előnye az erdőnek. Elvont keveréke az árnynak, a zöldnek, az aktivitásnak és nyugalomnak. Pompájával emlékeztet minket, hogy értékeljük és őrizzük a régi erdőket az eljövendő generációknak.

Az erdők iránti vonzódásunk velünk született, amely a biofília – az élő rendszerek, maga az élet szeretete – nevezetű jelenséggel magyarázható. A biofília vonzza az embereket a vízhez, az erdőkhöz és más természetes tájakhoz. Kimutatták, hogy az erdőnek kitett állapot erősíti a kreativitást, felgyorsítja a felépülést és elősegíti a meditációt és a figyelmességet.

A legrondább erdő is szebb a legszebb városnál...
Sokszor nem értékeljük az erdőket, míg el nem tűnnek. Mi, emberek bizonyára nélkülük nem tudnánk létezni, így rajtunk áll, hogy a nélkülük való életet soha meg ne tapasztaljuk! Minél jobban megértjük az erdőket, annál kevésbé lesz igaz, hogy nem látjuk a fától az erdőt.

Március 21. az erdők napja.
Javaslom,főleg a városba bepunnyadó ostoba népségnek,menjetek ki az erdőbe.
Menj ki a hozzád legközelebbi erdőbe,de ne csak ezen a napon!
Nem fogsz csalódni!

Az erdő legyen veled!

Az erdő legyen veled!
Ez a bejegyzés Kovács Ádám írása alapján készült!

2018. március 25., vasárnap

Itt tartunk

Az idei évről csak annyi,hogy március 25.-e van e sorok írásakor és lényegében
még mindig tartja magát a tél.Nem igazán akar tavasz lenni.Talán a 2013-as év volt
valami hasonló.Akkor április 7-én érkezett meg a tavasz.
Március végéig hat túrát terveztem,jelenleg ötnél tartunk.Még beeshet egy túra,de egyenlöre nincs betervezve semmi konkrétum március maradék napjaira.
Mondjuk elég sokszor megtréfált minket az időjárás eddig idén.Biztos,hogy egy túrát a számlájára írhatunk.Na,de sebaj,ha beáll az igazi tavasz akkor a túráink száma is növekedni fog.Elkeseredésre nincs okunk,hisz már eddig is számtalan sok élményben volt részünk az idei évben is.Ime egy montázs az idei kalandokról.
Mondják egy kép többet ér minden szónál.

Az idei év képei

2018. március 21., szerda

A mindenségen át...

Hivatalosan is elérkezett a tavasz első  napja: március 21.Csillagászatilag is tavasz van végre,ám idén erről a mindenség nem akar tudomást venni.Hiszen március 21.ide vagy oda, kint a természetben még tél van.A hömérséklet alig-alig akar napközben nulla fok fölé emelkedni.Reménykedünk benne,hogy már csak pár nap és beköszönt végre az igazi tavasz.Na de nem is erről akarok írni.

Március 21.
A mi családunkban ez egy szimbolikus nap.1894-ben ezen a napon született meg a nagyapám,éppen egyetlen egy nappal Kossuth halálát követően...Vajh...létezhet-e lélekvándorlás?A nagyapám akivel aztán sohasem találkoztunk,hiszen meghalt 11 évvel az én születésem előtt.Mégis álmodtam vele már párszor...Minden álom csodás volt és kellemes,szeretetet árasztott,egy csodás helyen voltunk mindig,egy tanyán...és minden egyes álmomban ez a hely köszönt vissza.Mindig jól éreztem magam,mindig jó volt "ott lenni".Talán így üzent nekem a mindenségen átról...
Azthiszem ha valaha is találkoztunk volna nagyon jól éreztük volna magunkat egymás társaságában,valami ezt sugallja...

A mindenségen át
Március 21.
Ezen a napon született az édesanyám is,aki ma lenne éppen 84 éves.
Vele kapcsolatban nem igazán szokok álmodni... 14 éve már,hogy elment,de ma is
világosak az emlékek.Szinte minden.
Olyankor álmodom vele,amikor már több hét telik el annélkül,hogy kilátogatnék a sírjához..
gondolom így szólít,hogy emeljem már fel a seggem,azt fáradjak már ki egy csokor virággal...de a mindenségen átról ő különösebben nem szok üzenni...
Érdekes mert nem érzek olyan melegséget és szeretetet mint nagyapám irányából...
Fura ez,mondhatnánk biztos azért mert ő ismert és mert tudja,hogy nem voltam jó gyerek,vagy éppen nem vagyok jó ember...ki tudja?
De így is biztos vagyok benne,ha újra találkoznánk,az a találkozás szeretettel teli lenne...

Szüleim sírja
Március 21.
Na és ezen a napon lenne 80 éves atyai jóbarátom túra mentorom,szeretett nagybátyám Sándor is...Ő anyám öccse és nagyapám akiről fentebb írtam,legkisebb gyermeke.
Ő is már tíz éve,hogy elment.
Vele szinte sohasem álmodom.... de akárhányszor eszembe jut,mindig valami kellemes borzongás és melegség fut végig a lelkemen.Vele kapcsolatosan csak szép emlékeim vannak,nem tudok olyant megemliteni amikor valami is rossz vagy kellemetlen lett volna.
Az első pillanattól jártuk az erdőket a hegyeket és meglehet ezek életem legszebb emlékei.
Ha odaát a mindenségben is találkozunk majd,biztos vagyok benne,hogy útjaink folytatódnak...

A kunyhó amely számomra egybefonodott Sándorral....
Na és ha hozzá veszem még,hogy a bátyám éppen csak lecsúszott március 21.-ről,akkor már elég érdekes ez a dátum.Pár órán múlott csak,hisz ő március 20.-án született,én meg egy héttel maradtam le az ős családi szimbolikus dátumról,hiszen én meg 14.-i vagyok.

Na de nem is ez a lényeg,hanem az,hogy ezen a szimbolikus napon rájuk emlékezem.
Találkozunk még.Találkoznunk kell...!

Rátok emlékezve...

2018. március 19., hétfő

Megéri az árát?

Mert úgy álltalában mi még mindig a papíralapú hagyományos térképekben hiszünk.Hiába vannak már mindenféle kütyük és alkalmazások,mi megmaradtunk ezeknél.Összeségében nem is okoztak csalódást,mindig mindenhova frankón elvezettek.Lényegében hiánytalanul megfelelően ábrázolják az adott területet,minden ami kell az rajtuk van.A gondok velük nem is itt kezdödnek.A gond velük maga a papír amiből készülnek...

Külsöre tetszetősek,szépek.A gond a használatkor kezdödik...
A Cartographia álltal készült/kiadott térképekkel amúgy tényleg semmi gond nincs,ha csak a térkép felöl közelítsük meg őket.Hozzáteszem nem olcsóak!Viszont az árukhoz képest meglehetősen silány papírminőségből készülnek és ennek egyre inkább és egyre többször a kárát látjuk.
Ugye vannak a sima hajtógatos térképek és vannak a spirálfüzet módjára gyártott köny alapú térképek.Ezek a drágábbak.

Na de kezdjük a hajtógatos térképekkel.Talán mindenkinek volt már a kezében ilyesmi.Mindenki használt már ilyent.Én már a 80-as évek óta és megkell mondanom az őszintét a 80-as években nem is volt ennyi gond velük.Mindig is igyekeztünk ezekre a cuccainkra vigyázni,ápolni őket,megfelelően tárolni stb.Újabban aztán mégis egy használattól is eléggé mesviseltnek tűnnek.Kilyukadnak,elszakadnak...

A Mecsek térkép az első komolyabb használat után...
A második,de legföképp a harmadik használat után pedig gyakorlatilag teljesen tönkremennek... persze értem én,a gyártónak a kiadónak is az a célja,hogy az ember minél sűrűbben vásároljon,nehogy már egy-egy térkép akár évekig is jó legyen...
Van nekünk szlovák térképünk is,hisz arrafele is túráztunk már.Érdekes,hogy a térkép egy komolyabb megázás után sem jött szét,nem lett rajta tépés,lyuk is egy apró pici.
Nem hiszed?Megmutatom:

A szlovák Burda térkép

A térkép 2016-os szeptemberi túránkon alaposan elázott,mégis csak az az egyetlen lyukacska van rajta
Szóval szlovák barátaink valamit ohatatlanul is sokkal jobban csinálnak...
Láttunk amúgy a boltba egy Tátra térképet,közelebbrő megnéztük,úgy tűnt megázás biztos.Vízálló... Mit szóljunk akkor,ha a mi térképeink sima jó időben is szakadnak?

A könyvalapú térképekkel sem sokkal jobb a helyzet.Ugye ha ismeretlen helyen haladunk akkor a térkép álltalában a kezünkben van.Ezek a térképek azonban ezt annyira megviselték,hogy szintén elkezdtek szakadni,le a spirálos részről.
Persze pár ember keze izzad,de szerintem ezt ezeknek elkéne tudniuk viselni...

Egyszer használt Vértes térkép
Nem beszélve,hogy ezek a térképek aztán nem olcsóak és hát nagyon nem hajlok rá,hogy minden egyes túrára új térképekre ruházzak be...Így hát a Carographia előttem mélységesen leszerepelt és ha ez így megy tovább mégis inkább kénytelenek leszünk a küytükhöz az alkalmazásokhoz folyamódni...

2018. március 16., péntek

Kaotikus túra a Vértesben

Úgy tűnik elmúltak azok az idők amikor ketten jártunk túrázni Gergővel.A közösségi oldalon létrehozott csoportból mindig akadnak olyanok akik velünk tartanak,persze legnagyobb örömünkre.A csoport márciusi nagy túrája a Vértesbe vezetett.A Csókakői várat akartuk megnézni és a környékén túrázni egyet.A terv az volt,hogy majd egy körtúrát teszünk és visszatérünk Csókakőre.Azonban nem így alakult.Hála a környék túristaútjainak nyomvonal vezetéseinek,olyan tervet sikerült kitalálni amely több ponton is lehetőséget ad arra,hogy változtassunk a túraútvonalunkon akár menetközben is.Ez végül is így is lett.Ne de lássunk a részleteket.Nemzeti ünnepünkkor,március 15.-én keltünk útra a Fejér megyei Csókakőre.A meterológia hozta szokásos faszságait,hisz egész héten képtelen volt egy pontos prognózist felállítani erre a napra...Útközben úgy tünt nem lesz vészes az idő.Ám megérkezve Csókakőre esett az eső...

Esősben indultunk a túrára
Szerencsére nem abban a vészes formában esett,így neki tudtunk vágni a túrának,persze némi védekezéssel.Volt nálunk esőköpeny meg minden ami lehetővé tette esős körülmények között is a túrázást.A bajt inkább az jelentette,hogy a fotós,videós eszközeink is áztak.Hamar a falu északi végéhez értünk.Az addig látottak alapján Csókakő kellemes helynek tűnt.A falu végén egy parkoló volt és egy óriási hatalmas rét.Jó ki,vagy is inkább fellátásokkal.Keleti irányban a hegyből lenyuló hatalmas sziklafal vigyorgott ránk,amelynek vöröses színe volt.Nem tudtunk mi az,de talán gránit lehetett,de nem tudom,remélem nem mondtam ezzel faszságot...Észak-nyugat felé pedig a hegyen ott volt a vár.Impozáns látványnak tűnt.

A vár a rétről
A réten még voltak emlékművek és szobrok.Szerencsére észrevettem egy nagyon szép trianoni emlékművet.Mellette pedig egy Horthy szobor volt...Elindultunk a jelzett úton ami jelen esetben éppen az országos kék volt.Tudtuk hamarosan lesz majd egy leágazás fel a várhoz.Gyönyörü völgyben találtuk magunkat a rét után amely telis tele volt a hegyoldalakon sziklák tucatjaival.A völgy a Vár-völgy volt.Úgy tünik ilyen nevezetű völgy is majd minden hegységünkben akad.A jelzések hozták azt a színvonalat mint tavalyi vértesi túránkon,azaz kifogástalanul voltak felfestve.Hamar elértünk a leágazáshoz.

Sziklák a hegyoldalon
Egy hosszú lépcsősor vezetett fel a várhoz amelynek fokai fából voltak kialakítva.Nem mindenhol volt jó állapotban és a még mindig hulló esőben csúszott is.Kicsit hiányoltunk itt egy korlátot.Haladva felfelé pompás rálátásunk volt a völgyre.A leágazás volt maga a piros L jelzés.Ezen megyünk majd tovább ha lejövünk a várból.A lépcső egy ponton már meglehetősen magasan véget ért és itt némi sziklamászást igényelt a dolog ha tovább akartunk menni.Nem volt egyszerű mert az esőben ezek még jobban csúsztak mint a lépcső.Bénáztunk is egy sort mire sikeresen átevickéltük magunkat rajta.De persze óriási élmény volt ez is.

Lépcsősor fel a várba
A siker után már a várnál találtuk magunkat.Közelről is impozánsnak tűnt a nem rég felújított építmény.Ami még örvendetes volt az az,hogy a vár látogatása ingyenes volt!Nagyon klassz volt belülről is a vár mely elhelyezkedésének hála több szintes volt.Adta magát a dolog az út szépen vezetett felfelé,másfelé menni sem lehetett.Persze minden szinten akadt látnivaló és kilátás is ami persze az esőben nem volt maradéktalanul élvezhető,de még így is csúcs volt.Igyekeztünk mindent megnézni és minél több fotót készíteni és jómagam videót is,az eszközeink továbbra is áztak,ez így nem volt egyszerű.

A vár egyik szintjén esős körülmények között
Voltam már pár várban életemben,ez semelyik másikhoz nem tudtam hasonlítani a különféle szintjeivel.Nekem nagyon tetszett és úgy éreztem a többieknek is.Fel is mentünk minden szintre,persze a legjobb a legfelső szinten volt.Az is jó volt,hogy rajtunk kivül senki nem volt a várban,legalábbis eleinte,mert aztán azért jöttek,de ez nem volt zavaró.Kilátásunk persze elsősorban Csókakőre volt és a környező tájra.Szemben velünk már a Bakony vonulatai húzodtak,de az esőben a párában alig-alig lehetett látni.

Kilátás a várból,nem éppen ideális körülmények között

Itt látszódnak valamelyest a szintek.Alattunk Csókakő
Az eső ellenére jó háromnegyed órát eltöltöttünk a pompás várban.Valószinüleg jó időben ez még több is lehetett volna,de így is hatalmas élmény volt.Az év végén majd az év várra címre ez a vár komoly esélyekkel pályázhat!A vár után visszaereszkedtünk a völgybe és folytattuk a túrát.Az eső pedig végre elállt és a túra folyamán többé már nem is esett.A szép völgyben haldva együtt ment a piros L és a kék jelzés egy darabon még.Hamar elértünk egy pihenős részt ahol asztalkák voltak.Úgy döntöttünk akkor itt megreggelizünk.Leülni a vízes padokra persze nem lehetett,így állva ettünk.A reggeli után folytatva a túrát a piros L jelzés hamar levált a kéktől és elindult fel a Csóka gerincre.Ezen mentünk tovább.

Emelkedés a gerincre
Emelkedő következett,de nem mondhatnám vészesnek.Kerek négyszáz méterre emelkedtünk fel,itt az út kacskaringósan,de szinten ment tovább.Átszelve az erdőt a gerinc déli oldalában ment tovább nagyjából négyszáz méteres magasságban,helyenként remek kilátásokkal tarkítva.Mondhatni pompás volt!Az út persze nem tudta végig a szintet tartani hol ereszkedett kicsit,hol emelkedett,cikk-cakkban kacskaringósan haladt.A térkép ezt a szakaszt úgy jelezte,hogy nehezen járható,de eleinte én semmi nehézséget nem találtam benne.Aztán persze ez változott..

Itt szinten megy még az út
Nehézséget aztán az egyre szaporodó kövek,az út féloldalas nyomvonala és a kidőlt fákon való átmászsás vagy átbújás jelentette.Akkor még nem éreztük,de később kiderült ezek alaposan ki is vették az erőnket.Ráadásul én amúgy sem voltam százszázalékos állapotban hisz éppen lábadozóban voltam egy betegségből.Persze hősiesen haladtunk előre rendületlenül.Legnagyobb sajnálatomra az út nem vitt fel a csúcsra a Csóka-hegyre hanem alatta a gerincen haladt.Kérdeztem a többieket felmenjünk-e egy ösvényen,de nem akarták.Végül is a kilátások itt is remekek voltak több ponton is.Egyre több és több hóvirágot is láttunk,sőt itt-ott már ibolyát is.

Voltak szép kilátások
Az út aztán elkezdett ereszkedni lefelé a gerincről,tudtuk majd valahol becsatlakozik a zöld jelzésbe,azon szándékoztunk visszafele menni Csókakő irányába.Ám a piros L nem akart véget érni.Beértünk egy fantasztikusan szép erdőbe és itt egy széles kanyon szerűségben haladtunk lefelé.Egyre több és több az útra dőlt fa akadályozott a tovább haladásban,újfent vesztettünk az erőnkből ahogy ezeken átmásztunk,vagy átbújtunk alatta.Leérve egy völgybe ugyanez volt a helyzet és a piros L még mindig nem érte el a zöld jelzést.Kezdtem kissé kilenni...meg szerintem a többiek is.Egy némi emelkedő jött,majd egy kőves mező,ahol én azthiszem már jártam 29 éve,aztán nagy nehezen elértük a zöld jelzést.

Akadályok tucatjai kisérték a túránkat
A zöld és a piros L találkozása volt az első olyan pont ahol akár változthattatunk volna a túra eredeti útvonalán.Itt lehetőség lett volna a közeli Mórra lemenni,de úgy az egész túra nem lett volna 10km sem.Nem ennyiért jöttünk,mentünk hát tovább a zöldön.Nem volt több útra dölt fa,megszüntek az ilyen akadályok,de jött helyette más...A zöld sáv jelzésű út rendkivül sáros volt és folyamatosan enyhén ugyan,de emelkedett.A dagonyázásban úgy éreztem elfogy minden erőm,rendkivül nehezen haladtam előre.Szerencsére ez a szakasz nem tartott sokáig.Elértünk egy leágazást amely maga a piros+ jelzés volt.Itt az utak találkozásánál ebédeltünk.

Tanácskodás az ebédszünetben a hogyan továbbról
Ez volt egy újabb pont ahol lehetett változtatni a túrán.Össze is röffentünk mi legyen a továbbiakban.Gyuri már előre jelezte,hogy ő itt majd mindenképp a zöldön fog tovább haladni,mert ő Pestről jött és így éri majd el legkönyebben a hazafelé induló járatokat...ebben tudtam volna vele vitatkozni,de lelke rajta.Türelmetlenné is kezdett válni,hisz két órája volt még a buszig,azt mindenképpen elszerette volna érni Csókakőn.(volt még busz bőven...)Elöször úgy döntöttünk vele tartunk a zöldön,de láthatóan ő sietett így útnak engedtük,mondtuk mi is megyünk majd akkor a zöldön tovább de lassabb tempóban...

Szép erdőben halad a piros+ jelzés
Itt ugye még volt az a lehetőség a zöldön való haladás mellett,hogy akkor a piros+ -ra térünk le,az majd belefut a kék+ -ba,amelyen ugyan némi kerülövel,de szintén elérhetjük Csókakőt.Nem siettünk választhattuk ezt is,de kivoltunk,fáradtak voltunk.Akkor hát maradjunk a zöldnél?De erre meg túlságosan hamar odaérünk Csókakőre és a buszig majd várhatunk vagy három órát...mi legyen hát?Ekkor egy hirtelen ötlettöl vezérelve az az ötletem támadt,hogy megyünk akkor a piros+ -on,aztán majd a kék+ -ba belefutva nem Csókakő felé fordulunk le,hanem ellenkező irányba Mórra!Oda megyünk le,így azért a 17-18km-ünk meglesz és Móron jobbak az esélyek a buszokra is.Valószinüleg több jár erre mint Csókakőn.Így is lett.Elindultunk tehát a zöld helyett a piros+ -on.

A kék+ jelzés
Jó választásnak tűnt mert csodás erdőben ment az út,szünöben volt a sár,ráadásul hála az ebédszüneti pihenőnek újra erőre kaptunk így most küszködés nélkül tudtunk haladni.Még őzeket is láttunk!Aztán egy ponton a combomnál begörcsölt a lábam.Ilyen velem nagyon ritkán fordul elő,de most minden elözetes jel nélkül megtörtént a dolog.Percekig nem tudtam tovább haladni,de aztán amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan ment is.Nem soká elértük a kék+ jelzést ahol tehár nem Csókakő,hanem Mór felé fordultunk le.Rögtön belebotlottunk a Vértes táborba,ahol úgy tűnt éppen rengeteg a cserkész.A tábor mellett Szent Bernát szobra volt és egy kisebbecske tavacska.Ahogy ezeket csodáltuk a cserkészcsapat útra kelt,mellettünk haladtak el.Kérdeztem őket hová tartanak,mondták Mórra ők is.

A tavacskánál
A kék+ ezekután aztán különösebb látnivalóval nem szolgált.Szép erdőn ment át ez is,itt-ott sáros is volt,de azért tudtunk jól haladni.Nem soká elértük a piros sáv jelzést amely Mórt kötötte össze Oroszlánnyal.Ez volt az a piros jelzés amelyen 29 éve éppen Oroszlány felé túráztunk...furcsa volt végig aztán a piros jelzés,mert sehol sem olyannak tűnt mint amilyenre emlékeztem...Ahogy ráléptünk a piros jelzésre egy hatalmasat estem..Több szempontból is szerencsém volt.Egyrészt puhára estem,egy sáros részre éppen így semmilyen sérülés nem ért.Másrészt ha sáros részre is estem,mindössze a nadrágom egy kis része lett csak sáros.Jót nevettünk,azt mentünk tovább.

Itt fut bele a kék+  a piros jelzésba
A piros jelzés aztán teljesen jól járható volt,megszüntek a saras részek is és szinte végig enyhén lefelé vezetett.Teljesen másnak tűnt mint 29 éve...A lényegen ez nem változtatott hamar leértünk Mór közelébe ahol volt egy hely ahonnan még csodás rálátásunk volt a Csóka hegyre.Fura érzés volt úgy látni,hogy tudtuk ott jártunk fenn a gerincen.Innen már csak egy köpet volt Mór városa.Persze itt is teljesen más volt szinte minden mint amire emlékeztem.Talán ez így természetes is,majd három évtized távlatából,hisz azóta sem jártam erre.

A Csóka-hegy
Mór úgy maradt meg emlékeimben mint egy jelentéktelen nem éppen szép város.Ezzel szemben most egy nagyon szép kisváros köszönt be nekünk.Nagyon szépnek tűnt az egykor lesajnált kisváros.Haladva szép házak,kápolnák árnyékában,beértünk egy szépséges parkba,mint kideritettük ez volt a Szent István park.A parkot körülölelték a szebbnél szebb épületek,a parkban meg volt minden...játszóterek,szobrok,kis tavacskák kis hídacskákkal,padok,szerelmesek lakatjai falak...szóval ott volt a szeren ezt elkell ismernek.Mór így aztán kellemes meglepetés volt,cseppet sem bántuk,hogy változtattunk a túra útvonalán.

A park egy része
Úgy döntöttünk akkor itt fejezzük be ezt a kissé kaotikus,de kellemesen klassz túrát.Hazaérve megszámoltam,átnéztem,a túránk így 18km-es volt.Még megnéztük itt a közeli templomot meg elmentünk kiengedni a felesleges vízet magunkból,aztán kerestünk egy megfelelő buszmegállót a hazainduláshoz.Igazam volt,erre valóban több busz járt,de még volt 35percünk a következöig,hát lófráltunk még kicsit a környéken.Be estünk Landberg kastély udvarára amely szintén lenyügöző volt,itt sikerült egy vadmalackával fotózkodni,aztán valóban nem maradt más elmenni a buszhoz.

Mór fő temploma

Fotó a malackával
A busz Fehérvárra ment természetesen ahol átszálltunk egy Dunaújvárosba induló járatra.Közben sikerült megtudni,hogy Gyuri is rendben hazaért Budapestre.Kicsit aggódtunk érte amikor levált a csoporttól,de akkor szerencsére nem történt semmi baj.Újabb remek élménnyel lettünk gazdagabbak,amelyek rövidesen folytatódnak!



Végül is így alakult tehát a túra útvonala

2018. március 13., kedd

Segítségkérés - A párkányi emlékmű

2017 júlusában túráztunk a szlovákiai Burda-hegységben vagy ha úgy jobban ismerős a Kovácspataki-hegyekben.Onnan lejövet átszelve Garamkövesdet a Garam majd a Duna mellett a töltésen haladva lettünk figyelmesek egy kis emlékműre.A felíratnak hála ami magyarul is kivolt írva tudtuk meg,hogy itt a II.világháború idején egy légi szerencsétlenség történt.A téma elkezdett érdekelni gondoltam majd utánanézek és írok róla.Ám itt történt meg a baj...

A töltés a Duna mellett háttérben a Kovácspataki-hegyek
Keresgettem kutatgattam az interneten,de a témáról finoman fogalmazva sem találtam semmit.Jegeltem a témát majd egy-két hónap múlva újra megpróbáltam.Az eredmény ekkor is a semmi volt.Újabb téma jegelés következett.Most jutott eszembe,hogy megkérem a kedves olvasót,hogy bárki akinek van valami infója az ossza meg velem,vagy ha tud olyan lehetőleg magyar nyelvű oldalról ahol a témáról lehet bármit találni azt is ossza meg velem.Hátha akad az elkövetkezendő időkben majd ilyesvalaki...Ide is írhat kommentben az illető,vagy akár megkereshet a zolee.dpase@onbox.hu e-mail címen is.
Elöre is köszönöm!

Maga a bizonyos emlékmű

2018. március 11., vasárnap

Istenáldás-völgy

A Mecsekben szinte mindennek van valami legendája.Akárhová is megyünk nagyon -nagyon sok dolog van amihez valamilyen mecseki népmonda kötödik.A Mecseki népmondák sorozatom márciusi részében a gyönyörü nevű Istenáldás-völgyről esik szó.

Nem igazán monda ez a mai rész,inkább csak egy rövidke leírás,de a mecseki források mégis népmondaként kezelik.Ám legyen.

Istenáldás-völgy télen
Pécsbányától északnyugatra, az Aligvárom nevű erdős rész közelében fekszik az Istenáldás-völgy. A hely neve bizonyára azzal van kapcsolatban, hogy itt nyitották meg a 19. század közepén az első pécsi szénbányákat. A bányaterület tulajdonosai és a bányabérlők nagy haszonra tettek szert.Gyakorlatilag ugyanígy ír róla a Mecsek lexikon is.

Így tehát ez aligha nevezhető mondának,nem is értem miért került be a népmondák közé.

Istenáldása-völgy nyáron /képek forrása:google/
Nem emlékszem,hogy jártunk volna valaha itt,bár előfordulhat.A közeljövőben sem tervezzük e hely felkeresését,viszont közeledik az időpont egy újabb mecseki túrához,amely azonban az innen kicsit távolabbi Réka-völgybe fog vezetni.

2018. március 7., szerda

A kamuvár

Nem voltak szerencsések eddig idén a várlátogatásaink,hiszen mind a földvári,mind a solymári várat zárva találtuk így télvíz idején.Ám a Pilisben a Kevélyek lábánál meghúzodó Egri várba szabadon besétálhattunk a napokban.Azonban ez a vár nem igazi!
A Gyalog-galoppból való idézetet használva: csak egy makett.Pontosabban egy díszlet.
Nézzük meg a történetét!

Csupán néhány évtizedesek a falak...
Az egri vár másolata a Pilisben, a Nagy-Kevély délnyugati lejtőjén, Pilisborosjenő határában fekszik, közel a Teve-sziklához és az Országos Kéktúra útvonalához.
A várat az Egri csillagok című film forgatásához építették az 1960-as években. Várkonyi Zoltán filmrendező a látványos, több ezer statisztát felvonultató csatajelenetekhez választotta a Pilisborosjenő és Csobánka között húzódó völgyet a film egyik helyszínéül.
A forgatások alatt a nagyrészt fából készült vár egy része leégett, de rögtön újjá is építették. A film elkészülte óta magára hagyatva pusztul.

A bástya
A forgatás 40. évfordulójára 2008 nyarán a vár környékét a Pilisborosjenői Önkormányzat rendbe hozatta.

A várat az Egri csillagok forgatása után még számos magyar filmhez használták forgatási helyszínül, pl.: Mennyei seregek,Gyula vitéz télen-nyáron,Rab ember fiai,Angyalbőrben,Magyar vándor,stb.

Emléktábla
Szóval a vár a szó szoros értelmében nem igazi,mondhatnánk kamu.Ám mégis látványosság,mégis érdemes ide elkirándulgatni ahogy mi is tettük.
Persze érdemes egybekötni a kirándulást a közeli Teve sziklával,vagy akár a Kevélyek megmászásával.


A hátsó bejárat