Soha nem gondoltam volna,hogy ilyesmit kell megélnünk.Mielőtt bárki belém állna leírom,hogy nem vagyok sem bal,sem jobb oldali szimpatizáns.Utálom mindkét oldalt teljes szívemből.A politikusokat pedig a világ legaljasabb,legmocskosabb söpredékének tartom,akik az én szememben nem is emberek.Mert ha kicsit is gondolkodik az ember akkor beláthatja,hogy minden rossz a világban lényegébe miattuk van.Szóval nem vagyok sem komcsi,se libsi,se semmi jobbos szimpatizáns.Teljes szívemből gyülölöm Orbánt és Gyurcsányt is és a többi ingyenélőt.Nem is akarok a blogomban politikai dolgokkal foglalkozni,de ami manapság történik az mellett nehéz elmenni szó nélkül... Az internetből ömlik a gyülőlet a televizióból pedig a hazugság és sajnos nem tudja az ember ezektől függetleniteni magát bárhogy is szeretné.
Az oltás körüli mizéria pedig már kiveri a bíztosítékot a még megmaradt jó érzésű embereknél.Oltasd magad,ne oltasd.A tv-ből a kormánypropagandából ömlik az oltasd be magadat.Egy csomó hol hihető,hol nem hihető érv.A másik oldal eleve hátrányban van.Onnan is jönnek pozitív és negatív érvek is,viszont ők nem tudják ugye a médiában elmondani a mondandójukat.Most tökmindegy melyik oldalnak van igaza.Nyilván mindenki tudna érvet és ellenérvet mondani pro és kontra.
Nincs ezzel semmi gond,aki akar az oltakozzon,aki nem akar az ne oltakozzon.De... a hatalmon lévő politikai erő diszkriminációba sódorta a társadalmat.Megkülömbőztetés zajlik ami a legsötétebb történelmi időket idézi... Vajon milyen jogon teszi ezt a magyar kormány?Aki oltakozott annak már mindent szabad,aki nem azoknak lassan semmit.Pedig hát az oltatlanok is ugyanúgy fizetik az adót a tb-t.Ők is dolgoznak a magyar gazdaságért.Akkor mire fel ez a megkülömbőztetés?Teljeséggel elfogadhatatlan ez egy hatalmon lévő politikai erőtől.Ez az aljasság és a diszkrimináció legmélyebb bugyrai.Szomorú,hogy 2021 Magyarországa itt tart...
A témával ezen a plattfromon nem kívánok tovább foglalkozni,hiszen ez a blog nem ezért lett létrehozva.Na és mielőtt bárki elkezdené itt az észt osztani,gyülölködni,beszólni vagy bármi,közlöm,hogy a blog minden bejegyzése moderálva van.Ide csak olyan hozzászólások jöhetnek be amikre én engedélyt adok.Tehát feleslegesen ne erőlködj...!
Jó egészséget mindekinek és érjen véget minél előbb ez az átkozott járvány!
Folytatva a mecseki forrásokat bemutató sorozatomat,e havi versenyzőnk is Büdös-kút névre hallgat.Mint az előző hónapokban megismerhettük,a Mecsek végtelen forrásai között három azonos nevű is akad.Három Büdös-kút.Ez a harmadik.A Szamár-hegy alatti sárga jelzésű turistaúton található forrás.
Kifolyócsöves, valamikor cseréptetős kútházzal, és lécezett ajtóval ellátott, téglával bélelt – 1 m átmérőjű – kút. Napjainkban fa lapokkal fedett befalazott -ajtó nélküli- forrásháza van. Vízhozama 0,3-12 liter/perces értékek között változik. Szárazabb időszakokban a kifolyás a beépített cső alatt szivárog.
A harmadik Büdös-kút
A kút környékén rendszeresen jellegzetes kissé kénes szag terjeng, innen eredhet a neve is.Vitéz Csokonay Sándor (a mecseki források atyja=pater fontium mecsekiensis)-szerint, 1959-ben iható volt a vize, ellenben előfordult, hogy száraz nyarak alkalmával kiapadt.
-Hívják még Északi Büdös-kútnak is (mivel ezen kívül még legalább 2 van a Mecsekben).
Az 1895-ös bécsi katonai térképészeti intézet által készített Mecsek térképen már név szerint szerepel.Valamint az 1929-es évi ún. "Angyalos" Mecsek térképeken is szerepel név szerint.
A Mecsek és környéke részletes kalauzában olvashatjuk, hogy a forrástól 20 lépésre vadászkunyhó volt 1939-ben, mely az 1980-as években még állt. Az 1997-es turista térképen még fel van tüntetve a ház, Mára csak a romjait találja meg a figyelmes szemlélő.
-A szamár-hegy vulkanikus eredetű fonolitból (jelentése=hangkő, Csengőkő) épül fel, ami a Mecsekben több helyen "bukkan" a felszínre: - a közelben levő Somlyón, - Köves-tetőn (Hoszszúhetény), - és a Nyugat-mecseki Sás-völgyben (Hetvehely). Azonban a kutatófúrások arra utalnak, hogy a fonolitos magmatizmus jóval elterjedtebb volt.
- Szamár-hegy név eredetére két elképzelést ismerünk: 1.) A hegynek számár hátához hasonlatos az alakja. 2.) Az ó-szláv "zamar" = őrhegy szóból származik.
A Somlyón egy ritka jelenség figyelhető meg, mégpedig az, hogy egy vulkáni kürttő nyomai láthatók, ahol valamikor a felszínre "érkezett" a magma, lsd fotón. Ez a hely ritkán látogatott, ezért csend honol, és sűrűn látogatják a helyet szarvasok is.
A hegytetőn magaslati pont is van.
Alighanem találkozhattunk már....
Túrázásaim történelmében,talán járhattunk itt,mégpedig Sándorral,91 vagy 92-ben.Sajnos az akkori túránkról dokumentum nem maradt.Az emlékeim meg igen homályosak.Gergővel és másokkal sajnos nem jutottam el ide.Kevés az esély rá.hogy jövünk valaha is erre.
Sokszor jártunk már itt.Egyedül is sokat mentem el itt,de Gergővel is jártunk erre a múltban.Voltak túráink amik itt vezettek át,vagy épp itt végződtek.Na és volt egy amiről akkor filmet is készítettünk.Ám ez pont arra az időszakra esett amikor olyan technikánk volt amivel borítékolható volt a kudarc.Nem is sikerült az akkori filmünk.Úgy terveztük,majd alkalom adtán visszatérünk,hiszen nincs éppen messze a géppark otthontól.Ha majd úgy nem lesz semmi,visszajövünk is megcsináljuk a filmet.De mindig volt valami (szerencsére) aztán amikor meg már nem volt semmi,akkor sajnos már Gergő sem volt.Ide meg akart a fene kijönni nélküle.Aztán mégiscsak agyalgattam rajta,hogy tartozom annyival (itt is) Gergőnek,hogy megcsinálom azt a filmet.Még akkor is ha az nem profi munka,csupán a saját hobbinknak hódolva készültek és készülnek ezek.Ebben az évben eddig majd minden hétvégére jutott valami túra,ám a mostanira nem.Így hát elővettem ezt a talonból és szombat délután elindultam az Erdei gépparkba amit Ipartörténeti skanzennek is hívnak az itteniek.
Ez még itt a "mi" erdőnk
Mivel mindössze kb.három kilométerre van a skanzen,tettem egy rövidke kitérőt.Itt a mellettünk lévő erdőbe elmentem megnézni azt a helyet ahová a volt kiskutyámat temettem el.Minden rendben volt szerencsére a nyughelyével.Senki nem is mondaná meg,hogy az ott egy kutyasír.Elég ha én tudom.Ezután átmenve az erdő ismert részein pár perc múltán elértem a helyi buszpályaudvarhoz.Lényegébe innen indult ez az aprócska túra.A buszpályaudvarról induló út ami déli irányba hagyja el a városközpontot ketté oszt egy erdőt.Ez így akkor máris két erdő.Mi itt annak vesszük.Két erdőnek.Én az úttól jobbra elhelyezkedő erdőbe mentem be.Ennek a déli végében található ez a bizonyos Erdei géppark.Hosszú-hosszú idő után ez volt az a túra amelyen újra egyedül voltam amúgy.De mivel itt voltam a városban ez nem osztott,nem szorzott.
Kivezető út a "mi erdőnkből"balra fel
Ez már a buszállomás melletti erdő
Az erdő a buszállomás mellett nagyjából 1km hosszú észak-dél és 200-250m széles kelet-nyugati irányban.Széltében felesleges bejárni.Mentem tehát délnek.Két út között lehet választani,mindkettő elvisz a parkhoz.Az egyik út enyhén kacskaringós a másik teljesen egyenes.Én az egyenest választottam.Valamiért szinte mindig azt választottuk akárhányszor voltunk erre.Úgy terveztem majd a kacskaringóson jövök visszafelé.Az erdő mindig híres volt arról,hogy akad benne szemét.De ami a buszpályaudvar mellett fogadott az felülmúlta a legvérmesebb reményeimet is.Emlékeimbe bevillant az utolsó sétánk Gergővel ami erre vezetett.Akkor a sok szemét miatt mérgelődtünk,pedig az semmi nem volt ehhez képest...Na mindegy mentem immár az egyenes úton előre dél felé.A park olyan 800 méternyire lehetett,legalábbis az eleje.Jelzett turistaútak itt nem futnak,de nem is kellett.Hazai pályán voltam.
Az egyenes út az erdőben
Az út egyharmadánál még volt egy nagy szemétkupac,aztán fokozatosan javult a helyzet.Az idő teljesen jó volt.Kicsit sajnáltam,hogy ma nem vágtunk bele egy komolyabb túrába.Április utolsó szombatja volt.Ilyenkor Gergővel a Mecsekben szoktunk lenni a tízes években...Ma lehet a leglátványosabb a medvehagyma virágzás a Zengőn... Na ezek a gondolatok cikáztak az agyamba miközben jött az a szokásos simi...Gergő lelke tehát ismét velem volt és fogta mire gondolok...Lassan,kényelmes tempóban aztán elértem a gépparkhoz.A park lényegében még az erdő területén található.Benyúlik az erdő déli részébe kb.száz méterre.A kancskaringós és az egyenes utakon kivül bejön ide még egy út a déli végről.Mindhárom út mentén kivannak állítva a gépek.Végig lehet őker járni és megnézni.Természetesen a skanzen látogatása ingyenes.
Elértem a skanzent
Persze óvatosan kell itt a skanzen szót használnunk.Hiszen bár annak készült,de azért nem ennyire idilliek itt az állapotok.Igaz ott a másik véglet is.Néhány szavahihető hírportál (24.hu,Origó stb.) és pár blog alaposan lehúzta ezt a helyet.Na azért annyira rossznak sem rossz a helyzet.Tény,hogy nem skanzen igazából,de a gépek kint vannak az út mentén,azok környéke megvan tisztitva.Ezek a szavahihető portálok és blogok emberi ürülékről is írtak a gépeknél.Ezt megkell cáfolnom,semmi ilyesmiről nincs szó.Szemét is csak egy gép mögött volt.Szóval nem rózsás a helyzet,de nem is reménytelenül rossz.Végigjártam és megnéztem a gépeket,közben csináltam a filmet is,meg fotózgattam.Szerencsére nem járt erre senki így ezt nyugodtan tehettem,nem zavart meg semmi.
A skanzen gépei
Szelfi
Lényegében mindent rendben találtam.Azaz majdnem mindent.Mert...úgy emlékeztem több gép van kiállítva.Mintha három-négy hiányzott volna.Persze lehet csak én emlékeztem rosszul,a fene sem tudja már.Elsősorban a kacskaringós út mentén volt hiányérzetem.A többi gép ott állt ahol az elmúlt 32 évben is.Jó lenne felfuttatni ezt a helyet és még néhány gépet kihelyezni,a gépek mellé meg valami tájékoztató táblákat elhelyezni,hogy mit is látunk tulajdonképpen.Aztán megfelelően rendben tartani.Valószinűleg akadna a parknak látogatója bőven.Így bár ha nagyjából rendben volt a park,azért kicsit érezni lehetett a lepusztulóban érzést is.Persze jó volt visszatérni,hiszen kellemes emlékeim vannak innen is.
Jó lenne tudni melyik,milyen gép,mire használták...
...elkéne a gépek mellé valami tájékoztatás
Más már nem nagyon volt hátra miután végigjártam a skanzent,mint az,hogy elinduljak visszafelé a buszpályaudvar irányába.Most akkor tehát már az enyhén kacskaringós úton mentem.Az ébredező tavaszban szép volt még ez az erdő is.Egy ponton mintha medvehagymákat véltem volna látni,de ezek itt mintha már elvirágoztak volna és nem volt sok.Tán egy tucatnyi.Ezenkivül különösebb látnivaló erre nem akadt.Viszont jóval tisztább volt erre minden mint az egyenes úton!Hamar letudtam azt a pár száz métert és elértem a buszállomáshoz.Mivel nem jöttem messze,nem vettem fel túracipőt.Ezt ekkor már bántam,mert az egyszerű utcai cipőben fájni kezdett a lábam.Így az állomásról aztán helyijáratos busszal jöttem haza.
Az út belevisz a buszállomásba
Különösebben természetesen nem hozott lázba ez a rövidke túra,de kellett a lelkemnek,hogy letudjam Gergőnek a filmmel kapcsolatos adóságom.Meg hát mivel nem mentünk sehova most ez a kis kimozdulás is jólesett.Valóban nem volt egy nagy táv.Mindennel együtt jó ha hat kilométert gyalogoltam.Most nagyon azt sem bántam,hogy egyedül voltam,most kellett ez is.Valamennyire még tán jól is éreztem magam.Azért remélem rövidesen visszatérünk a szokásos túrázásainkhoz.Az erdei parknál nyilván fogok még járni,de ide különösebb túrát többé már nem tervezek.
A bűvös körhinta volt az első film amelyre elvittem Gergőt moziba,valamikor a kétezres évek első évtizedének közepe táján.A film mesefilm volt,Gergő nagyon is élvezte és bevallom engem is magával ragadott.Az évek múltával aztán dvd-n is sikerült beszerezni és időnként szívesen ültünk le megnézni a filmet.Amikor Gergő elment és a hátrahagyott cuccait kellett rendezgetni,ugye sokmindent odaadtam másoknak,olyanoknak aki valamilyen hasznát vehették egy-egy tárgynak.Természetesen sok-sok mindent meg is hagytam.A bűvös körhinta dvd is megmaradt és betettem az én dvd-im közé a polcra.Azóta viszont nem vettem elő,nem néztem meg azóta a filmet,de most ahogy írok róla szinte kedvet kaptam hozzá.Elképzelhető,hogy a napokban megnézem majd valamikor.Ám ezzel ez a sztori most kivonul a történetünkből.Csupán a címet vettem kölcsön a nagyszerű filmből.Mert az én mostani történetem egy másik körhintáról szól.
A mi bűvös körhintánkról.
A büvős körhinta
A mi bűvös körhintánk egy mezőföldi faluban egy játszótéren áll.Besnyőn.Lényegébe egy teljesen jelentéktelen játék az amúgy egész jó kis játszótéren.Kicsike és jellemzően piros és kék színű.Nem lánchinta.Bele lehet ülni és közepén egy kormány jellegű kerékkel lehet beínditani a mozgást és így kezd el repülni a hinta köbe-körbe.Legutóbbi túránk vége felé érintettük a játszóteret.Ugye az útvonal 95%-ban megegyezett azzal a túrával amit négy évvel korábban Gergővel is megcsináltunk.Most is a nyomában jártam.Ugye korábban (akár három bejegyzéssel is korábban) írtam,hogy mindig jóleső érzéssel tölt el,ha szó szerint Gergő nyomában járhatok.Ám ez a túra belül különösen érzelmesre sikerült.Zolika aktuális túratársam ugyan semmit nem vett észre belőle,de az én szívem belül szépen fokozatosan kezdett megszakadni.Az érzelem hullám a körhintánál érte el csúcspontját.
A mi bűvös körhintánk...
A túra folyamán végig eszembe volt Gergő,hiszen vele jártam itt utoljára.A körhintához érve azonban szinte szó szerint megszakadt a szívem...Felvillantak az emlékek.Amikor Gergővel ideértünk a játszótérre,hiába az én akkor 17 éves fiam,bizony nekiállt mindent kipróbálni,de semmi sem ragadtatta el annyira mint a kis ócska körhinta.Beleült és eszeveszetten elkezdte magát körbe hintáztatni.Közben észvesztően vigyorgott.Nagyon élvezte.Én már a látványtól elszédültem,de Gergő állta a sarat.Csak nevetett és nevetett egyfolytában.Én meg vele nevettem.Kiszállva ugyan kicsit szédelgett a körkörös hintázástól,de még mindig nevetett.Bele telt kis időbe amíg folytatni tudtuk a túrát.Mindez belémvillant ahogyan most a körhintához értem.Közben szépen lassan azon kaptam magam,hogy elpigyergek,könnyek jönnek ki a szememből...
Gergő akkor...
Éreztem,hogy megszakad a szívem.Ekkor érkezett egy olyan dolog amit én csak túlvilági simogatásnak hívok.Ezt is leírtam már korábban,hogy és miért.Most nem részletezem.A lényeg,hogy miközben megszakadt a szívem Gergő lelke jelzett,vigasztalt és tudatta,hogy most is ott van velem.Nagyon jólesett és megnyugtatott.Nyugtató,szeretettel teli érzés "jött át",tehát már csak ezért is nem lehet,hogy nem így volt...Én meg Gergő elmékének adózva fogtam magam és beleültem az ötödik ix után is a körhintába.Épp,hogy belefértem,de elindítottam én is most körbe-körbe a hintát.Persze nem olyan sebességgel mint négy évvel korábban Gergő.Ám tudtam,hogy ő most is ott ül mellettem.Kicsit elszégyelltem magam,hogy akkor négy éve nem ültem be mellé.Ez a kis mozgás is elég volt hozzá,hogy én elszédüljek.Közben megérkezett Zolika akiből ömlött a szó,így tovatűnt a varázs.De nagyon jó volt,ahogy éreztem azt a simogatást....
Én most...
Nehéz szívvel jöttem el a szép emlékeket őrző parkból.Furcsának tűnt,hogy a jelentéktelen kis körhinta mekkora hatással volt rám.A szívem ugyan valóban megszakadás körüli állapotban volt,de az,hogy újabb jelzés jött Gergőtől odaátról,az mindent vitt.A kis körhinta így vált felbecsülhetetlen emlékké túrázásaim történetében.Nagyon remélem,hogy még sokáig ott fog állni abban a parkban.Nem teszik tönkre,nem rongálják meg,nem fog rajta az idő.Négy év telt el és semmit sem változott,egy kopás vagy valami sem volt rajta.Talán ez sem véletlen...Hát ez a mi bűvös körhinták és a története ami ide fűz.
Remélem nem fog rajta az idő...
A Három falu túrája újra c. filmemben látható ha nem is a teljes jelenet 36.36' perctől.A videót most külön nem rakom ki,kettővel ezelőtti bejegyzésem végén megtalálható.
Egyre több rejtélyes kőhalom jelenik meg a Mecsekben. Állítólag a kirándulók építik őket, de találtunk néhány ember nagyságú szabályos kőpiramist, amiről semmit sem tudni. Van amelyikbe egy ember is elfér.
Az ember nagyságú rejtélyes “kőpiramisok” mélyen az erdőben, a Jakab-hegy déli oldalán állnak, a fák között elszórva. Patacs és az egykori Pálos kolostor romjai között félúton, a Szent Márton zarándokút mentén vannak.
Kőhalmok
Ahogy kapaszkodunk felfelé a Jakab-hegyre,jobb oldalt, két felöl sejlenek fel az erdőben.Teljesen szabályosan vannak felépítve, látszik, hogy valaki vagy valakik sokat dolgoztak rajta. Lapos kövekből rakták össze, minden-féle kötőanyag nélkül. A köveket nem kellett messziről hozni, hiszen rengeteg van belőlük a környéken. Útba igazitják a vándort? Régen ezért emelték őket.Van amelyiknek üreges a belseje,abba egy felnőtt is eltud bújni.
Kisebb kőhalmokból egyre több van a Mecsekben. Magasságuk napról- napra növekszik. Az arra járó turisták építik őket, jellemzően úgy, hogy minden arra járó egy követ helyez rá, így lesz egyre nagyobb.
Jópofa dolog vagy természetkárosítás?
Információink szerint az erdészek tudnak szinte az összes kőrakásról, ellene azonban egyelőre nem akarnak tenni. Úgy vélik, az nem természetkárosítás, ha valaki az erdőben található köveket egy kupacba teszi. Akár még egyfajta vonzereje is lehet a látványosságnak.
Fontos megemlíteni azt is,hogy ezek a kövek sok élőlény lakhelyéül is szolgálnak. Nemcsak gyíkok élnek e kövek közt. Pókok, rovarok, köztük a méhek számos faja is beköltözik, de előfordul, hogy csak a meleg, illetve a hideg elől húzódik ide.
Több helyen is fellelni ezeket a kőalkotásokat a Mecsekben,a Jakab-hegyen kivül már a Hidasi-völgyben is láttak ilyent,de a Nagy-Tubes környékén is.
Egy kisebb alkotás
Jómagam még nem tudom ezt hova rakni,nem tudom eldönteni,hogy egy jópofa kedves dologról van szó vagy esetleg természetkárosításról.Mindenesetre érdekes.Örülnék ha egy-egy mecseki túrámon szembeköszöntene valami ilyesmi dolog.
Szinte majdnem napra pontosan négy éve csináltuk meg Gergővel a Három falu túráját,amelyen akkor nagyon jól éreztük magunkat.Most a hétvégére eredetileg egy Mecseki túra volt betervezve,de különféle okok miatt ez most elmaradt.Amikor aztán Zolika közölte,hogy a hétvégén túlóráznia kell,úgy tünt ez a hétvége most túra nélkül telik el.Gondoltam akkor majd kinézek ide hozzánk az erdei gépparkba,elvégre adós vagyok onnan egy videóval.Ám aztán Zolika közölte,hogy mégsem kell túlóráznia,keressek valami túrát itt a környéken a hétvégére.Jólvan.Elkezdetm gondolkodni,de most úgy semmi sem jutott eszembe.Semmi ötlet.Aztán jött az a bizonyos súgallat,amiről elöző bejegyzésemben kicsivel részletesebben is írtam és mint egy megvilágosodás,felsejlett előttem a négy évvel ezelőtti túra képe.Szimpatikusnak tűnt az ötlet,visszatérni egy olyan túrára amelyen Gergővel is jártam.Zoli meg úgysem volt még erre,így a Három falu túráját elővettem az évek mélyéről és elindultam újra szó szerint teljes egészében Gergő nyomába...
Indulás Adonyból!
Mivel nem szándékoztunk messze menni Dunaújvárostól,úgy gondoltam felesleges korán indulni,aludjunk kicsit,pihenjük ki magunkat,amúgy is húzos hetünk volt.A fél kilences vonattal libbentünk ki Adonyba,kilenc előtt már ott is voltunk.Ugyanazt a túraútvonalat szándékoztam megtenni amit négy éve is Gergővel.Egy apró változást eszközöltem bele csak,annyi,hogy Beloianniszba majd északról megyünk be,nem délről.Nagyjából 1km-es kerülőt jelentett.Az állomás majd 2km-re van Adonytól,így elsőre bekellett sétálnunk a kisvárosba.Különösebben nem volt nehéz,jelzett túristaúton haladtunk,méghozzá a kék márián.Hamar elértük a települést ahol szinte egyenesen belefutottunk a Central parkba.A park a városka közepén helyezkedett el és éppen ezért neveztük el még Gergővel Central parknak.Arról nem tudok,hogy van-e valami hivatalos neve.A parkban sportpályák,színpad,játszóterek és sétányok is vannak.Na és padok.Ezek egyikén pihentünk meg és fogyasztottuk el a reggelinket.
Central park
Reggeli után pedig nekiálltunk a játszótéren egy kicsit ökörködni.Idáig még Gergővel semmi sem fajult a dolog négy éve.De Zolika most hajthatatlan volt.Játszótereznünk kellett.Ami főleg egy kis hintázásban merült ki.Na meg a homokozóban is játszottunk kicsit.Na nem kell félni,nem örültünk meg,csak néhány poénos fénykép kedvéért tettünk úgy mintha játszanánk.Aztán nem sokára magára hagytuk a parkot és az utcára kiérve átmentünk az út túloldalára,mert ott is volt egy park.Igaz sokkal kisebb és néhány emlékmű meg szobor volt benne.Ezeket is megnéztük ahogy Gergővel is anno.Ezután a jelzés bevitt Adony központjába,majd kivitt lassan a településről.Útközben ott volt most is a Kanyar kocsma,de most is mint négy éve zárva volt.A külső festését csodáltuk meg.
Kanyar kocsma
Ezután értünk ki Adonyból,egy darabig a 6-os út mellett vagy inkább alatt vezetett az út.Repceföld mellett haladtunk el,még most kezdtek csak sárgulni.Május 1-re tervezzük a repcés túránkat,addig még lesz idejük sárgulni.Néhány száz méteren át mentünk a 6-os út alatt/mellett.Majd feltűnt a Cikolai-víz töltése.Ott kellet majd letérnünk.A Cikolai-víz egy csatorna volt,emlékeztem négy évvel ezelőtt csodáltuk,magát a csatornát és a körülötte lévő élővilágot.Most ahogy odaértük óriási csalódás fogadott.
A Cikolai-víz száraz medre
A Cikolai-víz csatorna medre csontszáraz volt...!Hova lett a víz,hova lett a csodálatos élővilág ami itt volt?Keserűen állapítottam meg,hogy a múlt csodáiból itt semmi nem maradt.Arébb volt ugyan némi víz a mederbe,de ez is nagyon messze volt a négy évvel ezelőtti szinthez képest.A híd amelyen Gergővel is megpihentünk viszont még megvolt!Ha már megvolt akkor rámentünk.Nem volt már amúgy jó állapotban.Pár év és ledől,leomlik szerintem...Kinéztünk róla mindkét irányba,a Cikolai-víz innen sem mutatott bíztatóbb képet.Vajon csak most van kiszáradva a csatorna,vagy ez már állanósult.Ki tudja.
A Cikolai-víz a hídról
A híd után még pár méterig a töltésen vezetett az út.Majd beértünk Iváncsára.Zajok szűrődtek több házból is,úgy tűnt az emberek már szarnak a koronavírusi korlátozásokra,összejönnek és buliznak,főznek,stb... A reggel még szép időnek úgy tűnt ennyi mára.Kezdett egyre erősebben beborúlni.Iváncsa ahogy négy éve is,most is nagyon hosszú település volt.Minden háznál kutya ugatott ránk.Na szépen fogadják itt is a vendégeket,gondoltam.Beérve a központba egy rendőrautó állt az utcán,így hát felvettük a nem éppen kényelmes maszkokat.A település közontjában megnéztük a látnivalókat és egy boltban vettem még kaját,mert úgy tűnt keveset hoztam.Az ott parkoló rendőrautó miatt nem éreztük túl jól magunkat,így Iváncsa legszebb részén csak kis időt töltöttünk el.Mentünk tovább.
Iváncsa fő nevezetessége
Az "m" jelzés még egy ideig Iváncsán át vezetett.Sokára tért le a fő utcából és ment be keletnek a Mezőföld itteni tájai felé.Lassan aztán kezdett zöldülni is erre a természet.Leértünk a hétvégi telkek mellé,a kutyák itt is ugattak minket.Aztán kiértünk ebből az övezetből,immár észak felé mentünk,amikor is elkezdett combosodni végre a táj.Dombok magasodtak fölénk,szebbnél szebbek,de nem túl magasak.Talán 100-110 méter.Eszembe jutottak a Gergővel itt átélt élmények.Emlékeztem,hogy egyik dombra felmentünk,de azt,hogy melyikre nem tudtam.Aztán ott volt előttem az a domb és már világosan emlékeztem,hogy ez volt az.Most sem hagyhattuk ki.Már csak Gergő emléke végett sem.Meg is másztunk,erőfeszitésünk pedig odafenn elnyerte jutalmát.
A domb
Kilátás
Pazar kilátás fogadott a Mezőföld keleti szélére,a Duna völgyére.A távolban maga Százhalombatta is látszódott.Előttünk meg a végtelen mezők,egy kis mélyedéssel párosítva amely maga volt a Régi Váli víz,ami vagy egy patak vagy egy csatorna volt.Okulva a Cikolai-víz csalódásból gondoltam,hogy ebben sem lehet sok víz.De fentről persze ezt nem láttam.Megálltunk kajálni.Én leültem a fűbe csodálva a kilátást,Zolika persze állva maradt.A kaja végeztével észrevettük,hogy megy a csupasz gerincen egy kitaposott út.Azon mentünk,mert így továbbra is csodálhattuk a kilátást.Felettünk a fensíkon meg szántóföld volt,kicsivel arébb pedig maga Beloiannisz.Maradtunk a kitaposott ösvényen,amely elért egy völgyhöz aminek a túloldalán volt újabb domb.Igy lekellett mennünk.Vissza is mentünk le a mária zarándokútra,immár újra lentről csodálva a fenséges tájat.
Megpihen egyszer az út is a vándorok ámaiban...vagy fordítva
Egy ponton oda tudtunk menni a Régi Váli vízhez.Ahogyan azt sejtettem ebben sem volt egy deka víz sem.Egy kibelezett fűnyíró viszont igen.Visszatérve az m jelzésre az út elindult felfelé a dombon Beloianniszba.Itt eszközöltem a változást a négy évvel ezelőtti túrához képest.Nem mentünk fel követve a jelzést hanem maradtunk az úton és mentünk egyenesen,de ez a szakasz itt már jelzetlen út volt,hiszen a jelzés felment a dombra ugye.A táj képe nem változott,balról dombok,jobbról síkság.Egy épületre lettünk figyelmesek arébb.Régi buszmegállónak tűnt távolról,közelebb érve láttuk,hogy semmi köze a buszmegállóhoz.Sőt kör alakú építmény volt,amelynek nem találtunk ajtaját.Érdekes.Odabent szemét hegyek.
Az érdekes építmény
Nem is sejthettük,hogy ez az épület milyen célt szolgálhatott.Tovább araszoltunk a jelzetlen úton.Felettünk a dombtetején fenyves vigyorgott ránk,én már tudtam,hogy az Beloiannisz része.A település alatt mentünk tehát.Nem sokára becsatlakozott újra a mária zarándokút jelzés a kék m.A dombról jött lefelé azaz a falu északi végénél kezdte meg ereszkedését.Magyarul: egy kitérőt tett a faluba.Mi pedig befordultunk rá és észak felöl kezdtük meghódítani Beloianniszt.Az útban pedig felfedeztem egy valaha volt másik nagyszerű túránk egy szakaszát.Ezen mentünk azon a bizonyos görögből-magyarba nevezetű túrán 17 őszén Gergővel.Akarva,akaratlanul újra Gergő nyomában voltam.
Újra a márián!
Az út tehát Beloiannisz főteréig ugyanaz volt mint azon a 17 őszi túrán,csak visszafelé.Talán furcsa egyeseknek a falu görög hangzású neve.Erről volt már szó a blogban,röviden csak annyi,hogy itt él a legnagyobb magyarországi kissebség.Az 52-es görög polgárháborúból menekülők számára hozták létre a települést,így az nincs még hetven éves sem.A béke beköszöntével aztán ezen menekülők egy része visszatért hazájába,de egy része itt maradt.Ma főként ezek leszármazottjai élnek a faluban a legnagyobb békében és nyugalomban.Na és tisztaságban,mert ritka rendezett a falu!Ahogy mentünk a házakból görög zenék szűrödtek ki.Én harmadszor voltam itt,ugye elözőleg az említett két túrán.Zolika elöször járt erre és a falu bár közel is van Dunaújvároshoz,ő még soha nem is hallott róla.
Beloiannisz főterén
Az,hogy mennyire kézzel fogható itt a béke és a nyugalom jelzi,hogy a polgármesteri hivatalon kintvan a magyar mellett a görög és a ciprusi zászló is.A főtéren is pihentünk egy kicsit,majd mentünk tovább ki a falu déli szélére.Ott állt a görög katolikus templom épülete.Zolikának megmutattam ezt is.Ahogy régen most is érdekesnek tűntek a falu sorházai.A teplomot megcsodálva még elmentünk a helységnév tábláig,hogy Zolika is elhigyje,hogy a falunak valóban ez a neve:Beloiannisz.Majd ezután érzékeny búcsút vettünk a mária zarándokúttól.Ezen a túrán tovább már nem szerepelt a történetünkben.
A bizonyíték és a templom
Nyugat felé hagytuk el a települést.Átszerettem volna menni a Budapest-Pusztaszabolcs vasútvonalon ott ahol pár éve Gergővel is,de építkezés folyt.Erre felé most újítják az állomásokat és a vasútvonalat és itt átmenni lehetetlenségnek tűnt.Pár száz méteres kerülőt kellett eszközölnünk,hogy áttudjunk menni a síneken de végül is sikerült,ezután tértünk vissza az eredetileg tervezett útra.Az pedig egy hídra felmenve átvitt az M6-os sztráda felett is.A hídon is megálltunk ahogy egykor Gergővel is.Innen is látszodott Százhalombatta a borús idő ellenére is,a másik irányba meg feltűnt a harmadik falu: Besnyő.Ide mentünk tovább.A falu határában egy kecske megkergetett minket.Szép fogadtatás nem mondom!Beérve a faluba ugyanarra mentünk amerre a négy évvel ezelőtti Három falu túráján is.Így az első látnivaló a falu temploma volt.
Besnyő temploma
Innen a központba értünk be.Most is úgy tűnt,hogy elég nagy területen fekszik a település,mert jó nagy séta volt a templomtól idáig bejönni.Itt fordultunk vissza keletnek a Petőfi utcán.Rövidesen elértük az emlékműs parkot ahol játszótér is akadt.Az emlékműveket most is megcsodáltuk,majd itt is elmentünk a játszótérre ökörködni kicsit ahogyan négy éve Gergővel is.El is voltunk aztán a kis apró körhintánál megállt bennem az ütő...Eszembe jutott,hogy itt baromkodott Gergő...csak álltam a hinta előtt a könnyeimmel küszködve,miközben megérkezett a hátamra az a túlvilági kellemes simogatás...Gergő tehát itt volt velem és ahogy látta,hogy megszakad a szívem rögtön jelzett is.(lásd még:elöző bejegyzésem).Zolika nem hagyta,hogy szomorkodjak,vitt bele az ökörködésbe.
Az egyik emlékmű
Gergő tiszteletének és emlékének adózva beleültem én is a körhintába...
Gergő a körhintába,akkor négy évvel ezelőtt.Most is itt volt velem,hiszen jelzett is...
Hintáztunk és mászókáztunk mint a gyerekek.De Gergő is így tett akkor négy éve,én csak jártam a nyomában most is... Nehéz szívvel búcsúztam aztán el a kellemes emlékekkel teli játszótértől.Az út utolsó szakasza következett sajnos már végig betonúton.A faluból még volt egy.két száz méternyi szakasz,majd a betonúton mentünk pár száz métert.Itt is kereszteztük az M6-ost,de most alulról.Utána pedig ott volt az iváncsai vasútállomás amely pont ezt a három falut szolgálta ki.Jegyet nem lehetett venni,mert hiába ha maga az állomás már felvolt újítva,az épülete még nem.Be is volt zárva.Na nem baj majd a vonaton veszünk a kalauznál.Jó háromnegyed órát kellett várnunk az egyre lehülő időben a vonatra,de az jött rendesen.Fél hétre értünk haza.
Zolika hinta palintája
A mecseki túra helyett beugró túra most sem volt rossz.Bár kicsit fáradtabb voltam a szoksásonál és talán Zolika is.Az idő pedig ahogy haladtunk előre a nap folyamán fokozatosan romlott,de ennek ellenére is remekül elvoltunk.Voltak szép tájak is én meg örültem,hogy szinten minden méteren itt szó szerint Gergő nyomában járhatok újra.Ez ugyan annál a körhintánál némi szívmegszakadást eredményezett,de jött egy jelzés Gergőtől odaátról ami biztosított róla,hogy ő most is itt van velem.Szóval elvoltunk,21 kilométernyit mehettünk ahogy az várható volt.Soha rosszabb túrát.
Kiderülhetett már a blogomból,korábbi bejegyzéseimből,hogy szentül hiszek a halál utáni életben.Abban,hogy a testi halálunk után folytatjuk létezésünket,csak immár szellemi síkon.Persze erre konkrét bizonyítékom nincs,de minden ami történik velem ezt támasztja alá.Órákon át lehetne erről írni,de most nem kimondottan ez a téma,de valamennyire kapcsolodik a mai bejegyzés is ehhez.A spiritualitás azt mondja,hogy nincsenek véletenek és valóban ennyi minden már nem lehet véletlen.Amikor Gergő 18 decemberében távozott,tulajdonképpen "csak" hazament.Persze akkor ezt még nem tudtam.Ma már tudom,hogy odaát az a mi igazi otthonunk és itt vagyunk "vendégek",de sokkal inkább a "diákok" a megfelelő szó.Hiszen tanulni vagyunk itt.Mivel akkoriban még nagyon tudtatlan voltam,Gergő elvesztését követően egy ideig a túrázásaim végleges befejezésén is gondolkodtam.Persze a jelek már az első perctől kezdve érkeztek.Szinte épp csak meg nem szólaltak.A lényege az volt ezeknek,hogy tulajdonképpen Gergő kért odaátról egyfolytában,hogy ne hagyjam abba,nem hagyhatom abba,hisz ez az életem.Így aztán idővel fokról.fokra valamennyire megnyugodva elindultam újra a túrákra.Elindultam Gergő nyomába.
Gergő mindig velem van
Fokról-fokra kezdtem vagy inkább tudtam figyelni a jelekre egyre jobban.Lassan kezdett leesni a dolog,hogy tulajdonképpen valóban szinte szó szerint Gergő nyomában járok.Minden túra akarva akaratlanul úgy alakult,hogy vagy olyan helyre mentem ahová Gergővel is terveztük,hogy majd elmegyünk,vagy pedig olyan helyekre tértem vissza ahol vele is jártam.Volt olyan is ahol teljesen ugyanazon az útvonalon mentünk ahol és amerre Gergővel is.Mindig mintha valami láthatatlan erő irányította így a dolgokat.Egy-egy túra tervezésnél mintha odaátról jöttek volna a súgallatok a túraútvonalakat illetően Volt,hogy ezt így csak magán a túrán vettem észre,de olyan is volt,hogy a túra után itthon kaptam észbe,hogy ilyen véletlen nincs,így magától nem alakulhatott... Persze,hogy nem,hiszen erősen benne volt és van Gergő keze a dolgokban a mai napig.Tudja,hogy nyugtat ha ilyen túrákra megyek,amelyeken vagy voltunk,vagy terveztük,hogy megyünk.Számtalan jel jött az azóta eltelt időben.
Következő túrám is egy méterről-méterre ugyanaz az útvonalat követi,amin vele is mentem
A leglátványosabb "top" jelek a következők voltak: Pl. a 2019-es őszi finális túrán a Rácalmási-szigeten.Egyedül voltam és szinte egész túra folyamán éreztem azt,hogy mintha valaki simogatna...persze,hiszen Gergő volt az.Mivel egyedül voltam jobban tudtam ezekre koncentrálni,nem vonta el a figyelmem semmi.Magam alatt is voltam,így aztán a túlvilági simogatás rendkivül kellemes és szeretettel teli volt.Tehát nem lehetett véletlen.Egy másik példa,amikor az első ugymondd "hivatalos emléktúrán" szintén érezni lehetett a jelenlétét.És ekkor jeleket is küldött.A szélcsendben csapkodó ablak egy használaton kivüli istálló épületben,vagy egy élére állított távolról is csillogó 50 forintos pénzérme a mező közepén ahol senki nem jár...ezek sem lehettek véletlenek...Egyszerűen Gergő tudta,hogy most rá koncentrálunk,nem tereli el a figyelmünket semmi,így tud jeleket adni.Természetesen amikor elvonták a figyelmemet a többiek,mert ilyen túrából volt több,akkor Gergő sem tudott jeleket adni,ha megfeszült sem.
Gergő Bátorkő váránál,ide is visszajöttem...
Újabb jelnek véltem amikor a Nagy-Kopaszi túrán egy kicsit eltévedtünk.De ez az eltévedés mentett meg minket az év legnagyobb felhőszakadásától.Tudtam és éreztem ekkor is,hogy Gergő irányított így minket.Ha nem tévedünk el az erdő közepén csap le ránk a kiméletlen vihar.Így viszont egy buszmegállóba behúzodva rendben átvészeltük.Ugye ez sem lehetett véletlen.Hát ezek a legnagyobb jelek odaátról amik a túrákon értek.Aztán persze tucatnyi kisebb is akadt.A túrák 90%-a pedig továbbra is úgy alakul,hogy olyan ahol vele is voltam,vagy pedig ahová vele is készültem.A Gergő nyomábanos cím a blogban így teljesen telitalálatnak bizonyúlt és egy ilyen szignállal kezdődnek a videóim is.
Tehát hiába is ha konkrét kézzel fogható bizonyítékom nincs,olyan erős hittel rendelkezem,hogy biztos vagyok benne,hogy Gergő odaátról is figyeli a túrákat,sőt velem tart,vigyáz rám/ránk és óv.Ez pedig mindig jó érzésekkel tölt el.Szeretet jön át és a szeretet sem szokott véletlenül átjönni...
Holnap pedig újra egy olyan túrára indulok,ahol szinte minden méteren szó szerint Gergő nyomában járok majd!
Túráink kiindulópontját többnyire vonattal szoktuk elérni.A buszt nem igazán szeretjük,csak akkor használjuk ha nincs az adott helyre vonat,vagy ha jóval egyszerűbb busszal menni mint vonattal.Autónk nincs,néha jó lenne ha lenne,de igazából nem is hiányzik,meg külömben is a vonatnak van valami varázsa.A vonaton utazva rengeteg szép tájon és helyen megyünk keresztül.Vannak helyek amelyeket kifejezetten így választottunk ki.Nehéz megítélni melyik is a legszebb,legkedveltebb vasútvonal amelyen jártunk,hiszen van bőven választék.Mégis úgy gondolom számomra a sok szép közül a Pusztaszabolcs - Dombóvár közötti szakasz a kedvenc.Nem is tudom,talán a nyolcvanas évek közepén utaztam erre elöször.Hiszen Sándorék faluja a Mecsekben is elérhető volt ebből az irányból is.A vasútvonal érdekessége,hogy ahogy elindulunk Pusztaszabolcsról egy vonattal,úgy válik a táj fokról-fokra egyre szebbé.Persze jobb ha a menetirány szerinti bal oldalra ülünk,arra izgalmasabb a dolog.Nyilván vannak ennél szebb vonalak is az országban,de most a kedvencről van szó.Meg szépnek szép ez is.Hát akkor tegyünk egy utazást most rajta.Az S40-es vonattal indulunk amelynek Dombóvár a végállomása.Minden állomáson és megállóhelyen megállunk!
Az S40-es álltalában piros színű flirt szerelvény
Elindulva Pusztaszabolcsról elöször még sík tájakon haladunk.Különösebb látnivaló erre nincs,de persze ennek a tájnak is megvan a maga szépsége.Pusztaszabolcs amúgy egy fontos vasúti csomópont.Innen ellehet jutni a fővárosba,Székesfehérvárra,Dombóvár,Kaposvár és Pécs felé is,valamint Dunaújvárosba is.Pusztaszabolcs állomását napjainkban is újítják fel.A falu nem különösebben érdekes.Egy túránk érintette a múltban amikor Gergővel jöttünk a Lívia-tavak felöl,akkor itt fejeztük be a bulit.Persze az állomást szinte napi szinten használjuk.
Elöször Szabadegyházán áll meg a vonat.A vonatból a falu nem igazán látszik.Sok élményünk innen nincs,soha egyetlen egy túránk sem vezetett erre.A Mecsekből hazajövet kétszer itt szálltunk át,mert itt ellehet csipni egy utolsó buszt ami Dunaújvárosba megy.Ez csak egyszer sikerült,mert a másik alkalommal a vonat késése miatt nem értük el és autót kellett hívnunk.
A települést elhagyva még nem nagyon változik a táj képe.Rövidesen Sárosdra ér a vonat.Itt többet látni a faluból mint az elöző állomáson.Túra élményünk azonban innen sincs.Nézegettem,tervezgettem ugyan erre,de nincsenek jelzett utak sem erre és sok látnivaló sem.Na és mellesleg,ide származó munkatársaim szerint a településen élnek "kedves" testvérek is,akik nem igazán fogadják szívesen az ide látogatókat.Kevés az esély rá,hogy ez a település valaha is bekerül túrázásaim történetébe.Persze autóval vagy busszal átmenve a településen az rendezett képet mutat!
Következő állomásunk Nagylók.Ahol már jártunk nem is olyan rég.
Nagylók állomás
Nagylókon nem kell tartanunk nem szívesen fogadó házigazdáktól.A falu rendezett és itt-ott szép és a táj is erre már alakulgat.Innen származik amúgy Rexi kutyám is.Ide jöttünk el érte valamivel több mint egy éve.Amúgy itt csak átutazóban voltunk korábban,mérföldkőnek számított a közelmúltbeli Iringó tanösvényi túra.A faluból sokat itt sem látni a vonatból,de elhagyva az állomást dél felé haladva,balra kezd combosodni a táj.Buckákat,apróbb dombokat látni és alattunk fut a Lóki-völgy.Ezen megy át az Iringó tanösvény.A helyi Piroska és Lóki tó környéke nagyon-nagyon szép és érdekes és a tanösvény tájai is csodálatosak!Negatívum a turistajelzések gyatra felfestése.Tervezek még erre a jövőben,pl. innen indulna az Álmok tavához tartó túra majd.Nagylók után érjük el a következő állomást:Sárbogárdot.
Sárbogárd állomása
Sárbogárd az már egy város.Valamennyit látunk is belőle a vonatból.Sokszor átjöttem a településen és itt voltam katona is.Hiába próbálom rendre felfedezni,de nem nagyon találok a városban sok szépet... Lényegébe az egész település egy hosszú utca amely maga a 63-as út.Ez több kilométeren át szeli át a várost.Túra élményeim itt csak annyi van,hogy itt végződött az a bizonyos rémálmos túra 2020 őszén amelyen kishíján ott hagytuk a fogunkat.Valamint a Mecsekből ha IC-vel jövünk akkor itt tudunk leszállni,mert ki tudja miért a fránya intercity a sokkal nagyobb jelentőségű Pusztaszabolcs állomáson nem áll meg...Előfordulhat,hogy lesz még erre túránk,vannak némi érdekességek a város környékén.
Következik egy ismét jelentős állomás Rétszilas.A névadó településből itt semmit nem látni,mert az több kilométernyire van az állomástól.Itt is áttudunk szállni,a Mecsek vagy a Zselic felé tartó túráink eléréshez.Ide jön és megy Dunaújvárosból vonat.De kevés,így ezért kényszerülünk sokszor inkább Puszataszabolcsi átszállásokra.A táj erre sík,de itt vannak az állomás mellett a Rétszilasi-tavak a 23 tóból álló tórendszer melyenk központja Rétimajor is pár méterre van innen.
Rétszilasnál a vasútvonal
A tavak felfedezését már Gergővel is tervezgettük,bár akkoriban úgy tudtuk,hogy csak egy tó van.Aztán a tavalyi évben kétszer is eljöttünk ide,nagyon szépek a tavak valóban,de...nem túrázásra van kitalálva.Inkább peca és vadászat folyik a területen amely magánterület is.Nagyon kár ezért.Nem is nagyon tervezünk már ide Talán Rétimajorba igen,de onnan meg már nem a tavak irányába fogunk menni.
Elhagyva Rétszilast még mindig sík a táj,de a távolban már feltűnnek a Tolnai-hegyhát dombjai.De addig még megállunk Sáregresen.Egy amolyan kis gödörbe ér be itt a vonat,a megálló egy mélyedésbe van,két oldalt domocskákkal határolva.Még soha nem száltunk le itt.Én szemezek egy itteni túrával még úgy is,hogy nincsenek jelzett turistaútak erre.
Ezzel véget is érnek a sík tájak és vonatunk beér a Tolnai-hegyhát álltal határolt területekre.Simontornya a következő állomás.
Simontornyai vár
Látni a várost és a dombságot a vonatból (ha a bal oldalon ülünk).Ezt az állomást is használtuk átszállásra,de innen már remek túrák is tehetők.Voltunk erre túrázni a múltban és tervezek is még ide.A település szép,amelyen átfolyik a Sió csatorna.Negatívum,hogy itt is gyengék a jelzések felfestései.Persze közel négy éve túráztunk itt,lehet azóta javult már.Van a településen egy vár is amit érdemes megnézni.Úgy gondolom jövünk még ide!
A vonat átmegy a Sió felett,már ez is látványosság,majd innen már kiséri utunkat maga a dombság is.Már nagyon szép tájakon haladunk.Következő állomásunk Tolnanémedi.Sokat nem látni a településből és hiába szép a táj,a Hegyháti vasúti megállók közül ez az egyik amelyről nem indulnak ki jelzett turistautak,miként a településről sem.Hívógató a táj,de éppen ezért itt valószinűleg soha nem fogunk leszállni.
Továbbra is szép tájakon haladva érjük el Pincehelyt.
A Kapos Pincehelynél
Pincehelyről remek túrák tehetők vagy akár ide is érkezhetők.Itt is baj viszont a turistajelzések megfelelő felfestésének hiánya.A falu nagyon szép amúgy és átmegy rajta a Kapos folyó és a 61-es út is.Benne van a pakliban,hogy jövünk még ide.
Belecska jön.Nem igazán tudok sokat a településről.A táj szép és látni a falut,de jelzéssel ellátott út innen sem indul ki.
Nem változik a táj képe,szép és gyönyörű amikor is elérjük a köveztekő állomást:Keszőhidegkút-Gyönköt.Tehát ez két település állomása egyben.Egyikből sem nagyon látni semmit,mivel kilométerekkel arébb van az állomástól mindkettő.De innen vezet ki jelzés,így elképzelhető,hogy jövünk még ide is.Amúgy amikor Gergővel elkezdtünk a Tolnai-hegyhátban túrázgatni,úgy terveztük,hogy fokozatosan fedezzük fel a dombságot északtól-dél felé.Ennek a kalandnak lett volna a következő túrája Keszőhidegkút,de ez már nem vált valóra...
Szárazd és Regőly következik,miközben a ták változatlanul lenyügőző.Ezek települseket nem ismerem.Soha nem voltunk itt.Jelezett út megy el a közelben,főleg Szárazdnál,így erre még előfordulhat,hogy majd járunk valaha.
Dúzsi utca
Szakály-Högyész a következő állomás.Ez is két falu állomása,de itt sem jártunk még.Viszont ide határozottan tervezünk a jövőben túrákat,előfordulhat,hogy már a következő Tolnai-hegyhátas túránk erre vezet majd.
Dúzs következik,ahonnan inditottunk már túrát.A település szép és a Hegyhát tájai a falu környékén pedig leírhatatlanul szépek!Mindenképpen akarok még erre a vidékre jönni az életemben!
Csibrák jön.Éppen,hogy csak megáll itt a vonat.A táj itt is szép a falucska lényegébe egy utcás.Fő látványossága egy harangláb.A jelzett utak azonban több kilométerrel arébb haladnak el.Aligha szállunk itt le valaha is...
Kurd következik,amelyről nincsen éppen jó véleményem...
Kurd lepusztult állomása
A település lehet,hogy szép,bár a központjában még nem jártunk.A dombságból lejövet egyik túránkon,a jelzés sajnos a helyi brikett telepen át vezetett és bár sok volt a roma,bántani szerencsére nem bántottak minket.De nem egy életbiztosítás itt átmenni...A vasútállomás pedig kritikán aluli volt.Elfogyott a vízünk és sehol sem volt egy csap,az illemhelységek meg zárva voltak.A büfé fogalmát meg erre valószinűleg nem is ismerik... Szóval mindenből eredendően nincsenek innen sajnos szép élményeim.Mindennek ellenére lehet eljövünk még,van itt egy tanösvény amit jó lenne körbejárni és azt is szeretném,hogy kedvezőbb kép alakuljon ki bennem a faluról.Mert a táj amúgy itt is szép!
Döbrököz jön,amiről viszont kellemes emlékeim vannak.Itt szálltunk le eddigi utolsó Hegyhátas túránkon.A település nagyon szép,ketté szeli a Kapos.Van itt várrom és látványos szurdikok vezetnek fel a dombságba.Ide még szeretnék eljönni.Na és nem mellékes,hogy eddigi tapasztalataim alapján itt vannak legjobban felfestve a turistajelzések az egész Tolnai-hegyhátban!
A 424-es...
Döbröközt elhagyva lassan a dombság is szelidül mígnem véget ér.A végállomás következik Dombóvár.Nagyon sokszor voltunk az állomásán,hiszen rendszerint itt kellett átszállni a Mecsek vagy a Zselic felé tartó túráink során.A településen azonban nem sokszor voltam.Halványan felsejlik egy 1986-is nyaralás Dombóvár-Gunarason,de sokminden nem maradt meg emlékeimben.Így aztán az előbb is emlitett eddigi utolsó Hegyhátas túránk szándékosan ide vezetett.Kicsit javultak is a Dombóvárról kialakult képeim.A Kis-konda patak völgye pl.kifejezetten látványos és szép volt és szeretnék is még eljönni,hisz van még itt érdekesség.Az is biztos,hogy fogunk még itt átszállni.Az állomás előtt van egy 424-es gőzős kiállítva,amelyet minden alkalomkor megcsodáltunk eddig és ide fűzödik egyik legmulatságosabb kalandunk is Gergővel.
Dombóváron ér tehát véget az utazás.Ám átszállva bármely irányba is,továbbra is rendkivüli szépségű tájak jönnek sorba.Pécs,Bátaszék vagy Kaposvár felé is csodák várják az erre utazókat.Sőt még az eddigieknél is szebb tájak,de valahogy mégis ez a kedvenc.Talán éppen ezért mert mindig valami nagyszerű élmények felé vonatoztunk itt..
