Szinte majdnem napra pontosan négy éve csináltuk meg Gergővel a Három falu túráját,amelyen akkor nagyon jól éreztük magunkat.Most a hétvégére eredetileg egy Mecseki túra volt betervezve,de különféle okok miatt ez most elmaradt.Amikor aztán Zolika közölte,hogy a hétvégén túlóráznia kell,úgy tünt ez a hétvége most túra nélkül telik el.Gondoltam akkor majd kinézek ide hozzánk az erdei gépparkba,elvégre adós vagyok onnan egy videóval.Ám aztán Zolika közölte,hogy mégsem kell túlóráznia,keressek valami túrát itt a környéken a hétvégére.Jólvan.Elkezdetm gondolkodni,de most úgy semmi sem jutott eszembe.Semmi ötlet.Aztán jött az a bizonyos súgallat,amiről elöző bejegyzésemben kicsivel részletesebben is írtam és mint egy megvilágosodás,felsejlett előttem a négy évvel ezelőtti túra képe.Szimpatikusnak tűnt az ötlet,visszatérni egy olyan túrára amelyen Gergővel is jártam.Zoli meg úgysem volt még erre,így a Három falu túráját elővettem az évek mélyéről és elindultam újra szó szerint teljes egészében Gergő nyomába...
Indulás Adonyból!
Mivel nem szándékoztunk messze menni Dunaújvárostól,úgy gondoltam felesleges korán indulni,aludjunk kicsit,pihenjük ki magunkat,amúgy is húzos hetünk volt.A fél kilences vonattal libbentünk ki Adonyba,kilenc előtt már ott is voltunk.Ugyanazt a túraútvonalat szándékoztam megtenni amit négy éve is Gergővel.Egy apró változást eszközöltem bele csak,annyi,hogy Beloianniszba majd északról megyünk be,nem délről.Nagyjából 1km-es kerülőt jelentett.Az állomás majd 2km-re van Adonytól,így elsőre bekellett sétálnunk a kisvárosba.Különösebben nem volt nehéz,jelzett túristaúton haladtunk,méghozzá a kék márián.Hamar elértük a települést ahol szinte egyenesen belefutottunk a Central parkba.A park a városka közepén helyezkedett el és éppen ezért neveztük el még Gergővel Central parknak.Arról nem tudok,hogy van-e valami hivatalos neve.A parkban sportpályák,színpad,játszóterek és sétányok is vannak.Na és padok.Ezek egyikén pihentünk meg és fogyasztottuk el a reggelinket.
Central park
Reggeli után pedig nekiálltunk a játszótéren egy kicsit ökörködni.Idáig még Gergővel semmi sem fajult a dolog négy éve.De Zolika most hajthatatlan volt.Játszótereznünk kellett.Ami főleg egy kis hintázásban merült ki.Na meg a homokozóban is játszottunk kicsit.Na nem kell félni,nem örültünk meg,csak néhány poénos fénykép kedvéért tettünk úgy mintha játszanánk.Aztán nem sokára magára hagytuk a parkot és az utcára kiérve átmentünk az út túloldalára,mert ott is volt egy park.Igaz sokkal kisebb és néhány emlékmű meg szobor volt benne.Ezeket is megnéztük ahogy Gergővel is anno.Ezután a jelzés bevitt Adony központjába,majd kivitt lassan a településről.Útközben ott volt most is a Kanyar kocsma,de most is mint négy éve zárva volt.A külső festését csodáltuk meg.
Kanyar kocsma
Ezután értünk ki Adonyból,egy darabig a 6-os út mellett vagy inkább alatt vezetett az út.Repceföld mellett haladtunk el,még most kezdtek csak sárgulni.Május 1-re tervezzük a repcés túránkat,addig még lesz idejük sárgulni.Néhány száz méteren át mentünk a 6-os út alatt/mellett.Majd feltűnt a Cikolai-víz töltése.Ott kellet majd letérnünk.A Cikolai-víz egy csatorna volt,emlékeztem négy évvel ezelőtt csodáltuk,magát a csatornát és a körülötte lévő élővilágot.Most ahogy odaértük óriási csalódás fogadott.
A Cikolai-víz száraz medre
A Cikolai-víz csatorna medre csontszáraz volt...!Hova lett a víz,hova lett a csodálatos élővilág ami itt volt?Keserűen állapítottam meg,hogy a múlt csodáiból itt semmi nem maradt.Arébb volt ugyan némi víz a mederbe,de ez is nagyon messze volt a négy évvel ezelőtti szinthez képest.A híd amelyen Gergővel is megpihentünk viszont még megvolt!Ha már megvolt akkor rámentünk.Nem volt már amúgy jó állapotban.Pár év és ledől,leomlik szerintem...Kinéztünk róla mindkét irányba,a Cikolai-víz innen sem mutatott bíztatóbb képet.Vajon csak most van kiszáradva a csatorna,vagy ez már állanósult.Ki tudja.
A Cikolai-víz a hídról
A híd után még pár méterig a töltésen vezetett az út.Majd beértünk Iváncsára.Zajok szűrődtek több házból is,úgy tűnt az emberek már szarnak a koronavírusi korlátozásokra,összejönnek és buliznak,főznek,stb... A reggel még szép időnek úgy tűnt ennyi mára.Kezdett egyre erősebben beborúlni.Iváncsa ahogy négy éve is,most is nagyon hosszú település volt.Minden háznál kutya ugatott ránk.Na szépen fogadják itt is a vendégeket,gondoltam.Beérve a központba egy rendőrautó állt az utcán,így hát felvettük a nem éppen kényelmes maszkokat.A település közontjában megnéztük a látnivalókat és egy boltban vettem még kaját,mert úgy tűnt keveset hoztam.Az ott parkoló rendőrautó miatt nem éreztük túl jól magunkat,így Iváncsa legszebb részén csak kis időt töltöttünk el.Mentünk tovább.
Iváncsa fő nevezetessége
Az "m" jelzés még egy ideig Iváncsán át vezetett.Sokára tért le a fő utcából és ment be keletnek a Mezőföld itteni tájai felé.Lassan aztán kezdett zöldülni is erre a természet.Leértünk a hétvégi telkek mellé,a kutyák itt is ugattak minket.Aztán kiértünk ebből az övezetből,immár észak felé mentünk,amikor is elkezdett combosodni végre a táj.Dombok magasodtak fölénk,szebbnél szebbek,de nem túl magasak.Talán 100-110 méter.Eszembe jutottak a Gergővel itt átélt élmények.Emlékeztem,hogy egyik dombra felmentünk,de azt,hogy melyikre nem tudtam.Aztán ott volt előttem az a domb és már világosan emlékeztem,hogy ez volt az.Most sem hagyhattuk ki.Már csak Gergő emléke végett sem.Meg is másztunk,erőfeszitésünk pedig odafenn elnyerte jutalmát.
A domb
Kilátás
Pazar kilátás fogadott a Mezőföld keleti szélére,a Duna völgyére.A távolban maga Százhalombatta is látszódott.Előttünk meg a végtelen mezők,egy kis mélyedéssel párosítva amely maga volt a Régi Váli víz,ami vagy egy patak vagy egy csatorna volt.Okulva a Cikolai-víz csalódásból gondoltam,hogy ebben sem lehet sok víz.De fentről persze ezt nem láttam.Megálltunk kajálni.Én leültem a fűbe csodálva a kilátást,Zolika persze állva maradt.A kaja végeztével észrevettük,hogy megy a csupasz gerincen egy kitaposott út.Azon mentünk,mert így továbbra is csodálhattuk a kilátást.Felettünk a fensíkon meg szántóföld volt,kicsivel arébb pedig maga Beloiannisz.Maradtunk a kitaposott ösvényen,amely elért egy völgyhöz aminek a túloldalán volt újabb domb.Igy lekellett mennünk.Vissza is mentünk le a mária zarándokútra,immár újra lentről csodálva a fenséges tájat.
Megpihen egyszer az út is a vándorok ámaiban...vagy fordítva
Egy ponton oda tudtunk menni a Régi Váli vízhez.Ahogyan azt sejtettem ebben sem volt egy deka víz sem.Egy kibelezett fűnyíró viszont igen.Visszatérve az m jelzésre az út elindult felfelé a dombon Beloianniszba.Itt eszközöltem a változást a négy évvel ezelőtti túrához képest.Nem mentünk fel követve a jelzést hanem maradtunk az úton és mentünk egyenesen,de ez a szakasz itt már jelzetlen út volt,hiszen a jelzés felment a dombra ugye.A táj képe nem változott,balról dombok,jobbról síkság.Egy épületre lettünk figyelmesek arébb.Régi buszmegállónak tűnt távolról,közelebb érve láttuk,hogy semmi köze a buszmegállóhoz.Sőt kör alakú építmény volt,amelynek nem találtunk ajtaját.Érdekes.Odabent szemét hegyek.
Az érdekes építmény
Nem is sejthettük,hogy ez az épület milyen célt szolgálhatott.Tovább araszoltunk a jelzetlen úton.Felettünk a dombtetején fenyves vigyorgott ránk,én már tudtam,hogy az Beloiannisz része.A település alatt mentünk tehát.Nem sokára becsatlakozott újra a mária zarándokút jelzés a kék m.A dombról jött lefelé azaz a falu északi végénél kezdte meg ereszkedését.Magyarul: egy kitérőt tett a faluba.Mi pedig befordultunk rá és észak felöl kezdtük meghódítani Beloianniszt.Az útban pedig felfedeztem egy valaha volt másik nagyszerű túránk egy szakaszát.Ezen mentünk azon a bizonyos görögből-magyarba nevezetű túrán 17 őszén Gergővel.Akarva,akaratlanul újra Gergő nyomában voltam.
Újra a márián!
Az út tehát Beloiannisz főteréig ugyanaz volt mint azon a 17 őszi túrán,csak visszafelé.Talán furcsa egyeseknek a falu görög hangzású neve.Erről volt már szó a blogban,röviden csak annyi,hogy itt él a legnagyobb magyarországi kissebség.Az 52-es görög polgárháborúból menekülők számára hozták létre a települést,így az nincs még hetven éves sem.A béke beköszöntével aztán ezen menekülők egy része visszatért hazájába,de egy része itt maradt.Ma főként ezek leszármazottjai élnek a faluban a legnagyobb békében és nyugalomban.Na és tisztaságban,mert ritka rendezett a falu!Ahogy mentünk a házakból görög zenék szűrödtek ki.Én harmadszor voltam itt,ugye elözőleg az említett két túrán.Zolika elöször járt erre és a falu bár közel is van Dunaújvároshoz,ő még soha nem is hallott róla.
Beloiannisz főterén
Az,hogy mennyire kézzel fogható itt a béke és a nyugalom jelzi,hogy a polgármesteri hivatalon kintvan a magyar mellett a görög és a ciprusi zászló is.A főtéren is pihentünk egy kicsit,majd mentünk tovább ki a falu déli szélére.Ott állt a görög katolikus templom épülete.Zolikának megmutattam ezt is.Ahogy régen most is érdekesnek tűntek a falu sorházai.A teplomot megcsodálva még elmentünk a helységnév tábláig,hogy Zolika is elhigyje,hogy a falunak valóban ez a neve:Beloiannisz.Majd ezután érzékeny búcsút vettünk a mária zarándokúttól.Ezen a túrán tovább már nem szerepelt a történetünkben.
A bizonyíték és a templom
Nyugat felé hagytuk el a települést.Átszerettem volna menni a Budapest-Pusztaszabolcs vasútvonalon ott ahol pár éve Gergővel is,de építkezés folyt.Erre felé most újítják az állomásokat és a vasútvonalat és itt átmenni lehetetlenségnek tűnt.Pár száz méteres kerülőt kellett eszközölnünk,hogy áttudjunk menni a síneken de végül is sikerült,ezután tértünk vissza az eredetileg tervezett útra.Az pedig egy hídra felmenve átvitt az M6-os sztráda felett is.A hídon is megálltunk ahogy egykor Gergővel is.Innen is látszodott Százhalombatta a borús idő ellenére is,a másik irányba meg feltűnt a harmadik falu: Besnyő.Ide mentünk tovább.A falu határában egy kecske megkergetett minket.Szép fogadtatás nem mondom!Beérve a faluba ugyanarra mentünk amerre a négy évvel ezelőtti Három falu túráján is.Így az első látnivaló a falu temploma volt.
Besnyő temploma
Innen a központba értünk be.Most is úgy tűnt,hogy elég nagy területen fekszik a település,mert jó nagy séta volt a templomtól idáig bejönni.Itt fordultunk vissza keletnek a Petőfi utcán.Rövidesen elértük az emlékműs parkot ahol játszótér is akadt.Az emlékműveket most is megcsodáltuk,majd itt is elmentünk a játszótérre ökörködni kicsit ahogyan négy éve Gergővel is.El is voltunk aztán a kis apró körhintánál megállt bennem az ütő...Eszembe jutott,hogy itt baromkodott Gergő...csak álltam a hinta előtt a könnyeimmel küszködve,miközben megérkezett a hátamra az a túlvilági kellemes simogatás...Gergő tehát itt volt velem és ahogy látta,hogy megszakad a szívem rögtön jelzett is.(lásd még:elöző bejegyzésem).Zolika nem hagyta,hogy szomorkodjak,vitt bele az ökörködésbe.
Az egyik emlékmű
Gergő tiszteletének és emlékének adózva beleültem én is a körhintába...
Gergő a körhintába,akkor négy évvel ezelőtt.Most is itt volt velem,hiszen jelzett is...
Hintáztunk és mászókáztunk mint a gyerekek.De Gergő is így tett akkor négy éve,én csak jártam a nyomában most is... Nehéz szívvel búcsúztam aztán el a kellemes emlékekkel teli játszótértől.Az út utolsó szakasza következett sajnos már végig betonúton.A faluból még volt egy.két száz méternyi szakasz,majd a betonúton mentünk pár száz métert.Itt is kereszteztük az M6-ost,de most alulról.Utána pedig ott volt az iváncsai vasútállomás amely pont ezt a három falut szolgálta ki.Jegyet nem lehetett venni,mert hiába ha maga az állomás már felvolt újítva,az épülete még nem.Be is volt zárva.Na nem baj majd a vonaton veszünk a kalauznál.Jó háromnegyed órát kellett várnunk az egyre lehülő időben a vonatra,de az jött rendesen.Fél hétre értünk haza.
Zolika hinta palintája
A mecseki túra helyett beugró túra most sem volt rossz.Bár kicsit fáradtabb voltam a szoksásonál és talán Zolika is.Az idő pedig ahogy haladtunk előre a nap folyamán fokozatosan romlott,de ennek ellenére is remekül elvoltunk.Voltak szép tájak is én meg örültem,hogy szinten minden méteren itt szó szerint Gergő nyomában járhatok újra.Ez ugyan annál a körhintánál némi szívmegszakadást eredményezett,de jött egy jelzés Gergőtől odaátról ami biztosított róla,hogy ő most is itt van velem.Szóval elvoltunk,21 kilométernyit mehettünk ahogy az várható volt.Soha rosszabb túrát.
Az utolsó falu nem volt különösebben szép.Sőt ha magát a szépségét nézem,szerintem tán még átlag alatti is volt.Persze nem jártam be az egész települést,abból szűröm le csak amit láttam: nem volt egy normális park,egy normális főtér. Én ugyan még boltot sem láttam,persze az egész biztosan volt.Na és azért volt egy jó kis kocsma is,ahová túráink végén rendre betértünk egy italra.Az utolsó falu szépsége nem magában a faluban rejlett hanem a környékben.Nem véletlenül.Két hegység határán állt,pont a két hegység legmagasabb csúcsainak közvetlen lábánál egy völgyben.A környező táj leírhatatlanul gyönyörű volt...Talán nem véletlenül vezettek ide útjaink...
A falu első háza lejövet a Dobogókőről.Háttérben a Pilis-tető
Első találkozásunk Pilisszentkereszttel a Rám-szakadékos túra végén volt.Ekkor jártunk elöször a Rám-szakadékban 2016 nyarán és ekkor másztuk meg elöször a Dobogókőt.Micsoda remek túra volt,a nyár közepén júliusban!Lehetett volna a túránk végét máshol is kijelölni,akár a Dobogókőn,vagy akár visszamehettünk volna Dömösre is ahonnan indult a túra,de valamiért nekünk Pilisszentkeresztre kellett érkezni.A falu a Pilis és a Visegrádi-hegység határán egy csodás völgyben terült el.Északról a Visegrádi-hegység legmagasabb csúcsa a Dobogókő vigyázott rá.Délről pedig a Pilis legmasabb csúcsa maga a Pilis-tető őrizte nyugalmát.Ezzel az itteni csodáknak még nem volt vége...
Gergő első találkozása Pilisszentkereszttel
Nem hát,hiszen ide torkollik be a településre az ország egyik legszebb szurdoka a Dera-szurdok is,sőt a közelben van a szentkút is.Ugye így már mindenkinek világos,hogyha a település maga nem is volt a legszebb a környék csodáinak hála,túrázásaink történetének egyik legjelentősebb településévé vált.Persze hiszen sok túristaút érintette,így kiváló túrakiinduló és végpont is lehetett.Mi is erre építkeztünk pár túránk során.Hisz vagy innen indítottunk túrát,vagy ide érkeztünk.És persze további terveink is voltak Pilisszentkereszttel kapcsolatosan.
A település egyik utcája
Van is pár videóm a gyújteménybe,amelynek vagy nyitó,vagy zárójelenete ide kapcsolódik,sőt olyan is,hogy mindkettő.Mindig is szívesen jöttünk ide,hiszen mind a Pilis,mind a Visegrádi-hegység nagy-nagy kedvenceink közé tartozott és mint mondtam itt találtunk kocsmát amely ugye minden túra végén jól jön (mert voltak olyan települések ahol még ez sem volt).Azon a verőfényes csodás novemberi napon is,kiérve a Dera-szurdokból,ide érkeztünk.
Piliszszentkereszet tárt karokkal várt...
Nem tudom már mit kerestünk,vagy mi célból,de nem a központba hanem a falu szélén található buszmegállóba érkeztünk,ami így ugye a falu utolsó megállója volt.Lehet ez volt közelebb kiérve a szurdokból?Vagy már nem tudom,ez nincs meg,hogy miért ide jöttünk.Lehet azért mert az akkori filmünk zárójelentét úgy gondoltuk itt nyugisabb lesz felvenni .A fene sem tudja már...A lényeg most a buszmegállón van. Hiszen itt végződtek közös túrázásaink örök túratársammal Gergővel...
Jó volt itt mindig!
Az utolsó találkozás...
A megállóról persze nem készült kép,hiszen ki a fene akar egy buszmegállót fényképezni?Minek?Persze ha tudom,hogy ez a hely lesz túrázásaink végének szimbóluma... de ezt ugye nem tudhattam.Hiszen biztos voltam benne,hogy jövünk még ide.Sajnos már nem jövünk,ketten együtt közösen már biztosan nem.Gergő nem sokkal ezután váltott dimenziót és tért át egy szebb és jobb világba.Az utolsó falu ma is őrzi lépteit...
Némi holtidény van túrázásainkban a nagy kánikula miatt,ilyenkor nem esik túl jól túrázni,persze kánikula ide vagy oda,előbb-utóbb útra kelünk.
Addig is kicsit bővítve a blogot most a tíz hát nem is tudom,talán kedvencnek is nevezhetném,de inkább a tíz legklasszabb falut szedem össze egy bejegyzésbe.Teljesen szubjektív lista,az élményeim és a látnivalók alapján.Természetesen csak olyan kerülhet szóba amelyekben már jártam legalább egyszer.A lista a 2017 júliusi állapotomat tükrözi,lehet ha néhány nappal,héttel vagy hónappal később írom ezt már más lenne a sorrend,hiszen ez folyton változik,hisz folyamatosan járjuk az országot.
10.Kisszékely
Kisszékelyt a Tolnai dombok ölelésében Simontornya közelében találjuk.Földrajzi adottságai emelik ki az átlag települések sorából.Lényegében a település egy völgyben fekszik dombokkal körülvéve.A településen,de a környéken is vannak tavak.Itt találjuk a négyszögletű kerekerdő tanösvényt is,amelyek a település környékén vezetnek körbe négy irányba gazdag látnivalókat biztosítva.Turistaúton jól elérhető a település a környéken kevés hiányossággal,de lényegében jól felvannak festve a jelzések.Autóval is könnyen elérhető a falu.Simontornya határában a 61-es útról van egy leágazás.A tömegközlekedés viszont gyenge,mondhatni durván gyenge,nehezen érhető el a falu és onnan is nehezen lehet eljönni.Így túrakiinduló illetve végpontnak nem ajánlom.
Negatívum még,hogy szombat délután fél 5-kor mi nem találtunk nyitva tartó kocsmát.
Azonban a szép környezet számomra top tízessé teszi a falut.
Kisszékely
9.Beloiannisz
A Fejér megyei település a meglepetés erejével hatott ránk,egy erre vezető túránkon.Már a környék meglepetés volt a dombos mezőföldi tájakkal.A falu rendezett és tiszta,kellemes parkos utcáin élmény a séta és sok remek vendéglátóhely várja az idelátogatókat.
Jelzett turistaút csak a Mária zarándokút érinti annak viszont teljesen jók a jelzései.Autóval könnyen elérhető Iváncsa felől.Tömegközlekedésileg is jó a helyzet Dunaújváros felöl busz jár ki,a vasútállomás pedig a Budapest-Pécs (vagy Dunaújváros) vonalon fekszik,ahol számtalan vonat megáll.Az állomás amúgy Iváncsa névre hallgat,de ez ne tévesszen meg senkit,a görög kisebbség lakta Beloiannisz sokkal közelebb van az állomáshoz mint Iváncsa.
Beloiannisz
8.Somoskő
Somoskő az országhatár mentén fekszik fantasztikus természeti környezetben.Hegyek veszik körül a települést,a falu fölött már messziről is látható vár pedig pazarrá teszi az élményt.Fájdalom,hogy a vár már szlovák területen van,hisz a határ a falu és a vár között húzodik.A faluban van még egy vadaspark is,valamint a vár alatti ligetben sok emlékmű és a Petőfi kunyhó teszi felejthetetlenné az itt tartozkodást!A falu ma Salgótarján része,így helyijáratos busz jár ki.Autóval Somoskőújfalu felől érhető el.Túrázást illetően gazdag a környék jól jelzett turistaútakkal és látnivalókkal is.Érdemes felkeresni.Melegen ajánlom mindenkinek!
Somoskő
7.Nagyszékely
A Tolna megyei Nagyszékelyt Kisszékely szomszédságában találjuk szintén a Tolnai dombok ölelésében.A festői település érdekessége,hogy 95%-ban a II.világháború előtt épült házakat találunk itt.Ez teszi igazán széppé a falut.Kisszékely felé tartó turistaútról pedig maradandó élményt adó kilátás nyilik a településre.Autóval Simontornya és Pincehely között a 61-es útról leágazó országúton érhetjük el a zsáktelepülést.Tömegközlekedésileg viszont gyenge.Turistaútak haladnak át a településen és a környező dombokon,melyeknek jelzése rossz!Oda kell figyelni ha erre túrázol!Ettől függetlenül a település megér egy kirándulást!
Nagyszékely
6.Sátorosbánya
A szlovákiai Siatorska Bukovinka a magyar határ közelében fekszik a Sátoros-hegy szlovákiai lábánál,pazar természeti környezetben.E településhez tartozik a Somoskőn található vár is (...) A lényegében két utcás település rendezett,a környékre pedig szavak nincsenek olyan szép!Autóval Somoskőújfalunál átkelve a határon érhetjük el.Ez lesz az első település a határt átlépve.A tömegközlekedés szlovák területekre korlátozódik,arra felé kiváló.Magyarországról nincs tudomásom róla,hogy elérhető-e tömegközlekedéssel.Volt ugyan egy vasúti megállója,amelyen a Somoskőújfalu - Fülek járat közlekedett,de ezt sajnos megszüntették.Túrázás szempontjából viszont maga a földi paradicsom.Jól járható,jól jelzett turistaútak hálózzák be a környéket,a kocsmában pedig kiváló a sör!
Nagyon-nagyon ajánlom a települést mindenkinek!
Siatorska Bukovinka
5.Dömös
A Komárom megyei település alighanem igen ismert a túrázók körében,hiszen ez a Rám-szakadék vagy a Prédikálószék felé vezető túrák fő kiindulópontja vagy akár végállomása,
A település környezete maga az ország legszebb tája,hisz a Dunakanyar és környék hegyei körbehálózzák a falut.Jól elérhetó autóval a 11-es úton,tömegközlekedésileg Esztergom és Budapest felől járnak ide buszok.Sajnálatos,hogy a komp megszünt,mert a túloldalról vonattal is elérhettük volna a települést (komppal átjöve).Az ország legnépszerübb turistaútjai haladnak el itt és a környéken így a jelzések kiválóak.Azt mondják aki kicsit is benne van a túrázás világában annak alap,hogy életében legalább egyszer eljöjjön ide!
Ja és vannak nyitvatartó remek kocsmák is.
Dömös
4.Óbánya
A Kelet-Mecsek szívében található településnél nem sok szebbet találni az országban.A völgyben található falut főleg svábok lakják,a magyar Svájcként is emlegetik.Egy utcás zsáktelepülés,innen nyilik út a Mecsek legnépszerűbb,legszebb völgyébe az Óbányai-völgybe,ahol vízesések sora várja a vándort.Maga a település rendezett és tiszta.Autóval csak itt lakok jöhetnek be,minden más esetben lekell parkolnunk a település előtt!
A 6-os útról Mecseknádasdnál letérve érhetjük el a falut.A tömegközlekedés ide is gyenge.Viszont számtalan turistaút van a környéken kifogástalanok a jelzések is!
Na és rengeteg a látnivaló!Kocsma nyitva!
Óbánya
3.Szászvár
A Baranya megyei települést a Kelet-Mecsek északi lábánál találjuk.Itt is festői a környezet,a faluban van strand és vár is,nyitva tartó kocsmák és vendéglátóhelyek sora.
A Bányászparkban kellemes környezetben pihenhetünk,sétálhatunk.Autóval a Bonyhád-Hosszúhetény országútról érhetjük el,illetve Dombóvár felöl is.Tömegközelkedésileg viszonylag jó a helyzet,busszal és vonattal is elérhető a település.Indulnak innen a Mecsekbe tartó turistaútak,jól ellátott jelzésekkel.Jó kiindulópontja illetve végpontja lehet mecseki túráknak!
Szászvár
2.Szálka
A Tolna megyei Szálkát a Szekszárdi-dombság mélyén találjuk meg.A "V" betűt formáló települést körbeveszik a dombság dombjai.A faluban van bőven vendéglátóhely és itt találjuk meg a híres szarvasbika szobrot is.Van még itt egy hatalmas víztározó,így nemcsak a túrázók,de a horgászok is örömüket lelik itt.Autóval ha jól tudom Szekszárd és Bonyhád felöl is elérhető a település kis mellékútakon.A tömegközlekedés gyenge,Szekszárd felöl téved erre néha-néha egy busz.
1.Hosszúhetény
A Baranya megyei település a falusi turizmus egyik legjelentősebb települése.A Mecsek déli lábánál találjuk a Zengő és a Hármashegy lábánál.A településhez tartozik még a közeli fantasztikus szépségű Püspökszentlászló és Kisújbánya is.Innen tehetők a legjobb túrák a Kelet-Mecsekbe,főleg a Zengőre.Innen tudjuk legjobban megnézni a virágzó medvehagymákat és a bazsarózsákat!A faluban is sok a látnivaló,de a környék is gazdag ebben!Autóval a 6-os útról leágazva érhetjük el.Tömegközlekedésileg jó,Pécs,Komló,Szekszárd felöl járnak ide buszok.Túrázás szempontjából maga a földi mennyország,a fentebb leírtakon kivül is,számtalan erre a jól jelzett turistaút.Olyan érdekességek vannak még a közelben mint pl.a Hidasi-völgy,a Pusztabányai üveghuták,a Vasasi külfejtés,a Réka-völgy a Cigány-hegyi kilátó és persze a Zengő vagy akár a Mária kápolna vagy éppen a pécsváradi vár.A Mecsekbe vezető túrák legjobb kiindulópontja!
Hosszúhetény
Na hát ennyi most a top 10 legklasszabb falu,lehet ha holnap írnék erről már más lenne a sorrend.Sok minden ki is maradt,mint pl.gyermekkorom fő faluja Mezőfalva,vagy a nagyszerű Cserháti település Kosd,vagy a szépséges Abaliget vagy a festői Váralja és Magyaregregy és még sorolhatnám,de perpill,ezt a sorrendet érzem leginkább reálisnak.Én jó szívvel ajánlom mindenkinek bármelyik települést ezek közül nem fog csalódni,főleg ha még egy túrával is párositja a dolgot!
Bár előtte valami iskolai táborban volt ugyan egy túrám a Kékesre,de mégis itt kezdödött az egész...
Karácsony estéje révén mi másról is írhatnék mint arról ami a legkedvesebb nekem a túrázásokat illetően.Első találkozásom a kunyhóval ha jól emlékszem 1982 húsvétján lehetett,és ez volt az első közös túránk is Sándorral... A kunyhó a falu fölött volt a hegyen a falu központjától kb.6km-re.Sándor úgy döntött megmutatja és fel visz oda.Engem az akkor 12 éves gyereket.Már ez az első túránk is csodás hangulatban telt.Sándor sosem a kis gyereket nézte bennem,mindig egyenrangú túratársnak tekintett,amolyan havernak.Ő akkor 44 éves volt,egy picit kevesebb mint én most.A kunyhóig vezető út varázslatosan szép volt,akkor még nem tudtam,de ez volt az az út ami aztán meghatározta az életem,amely rávitt a túrázás útjaira amelyek elvezettek a legklasszabb helyekre...
Hamarosan el is értük a kunyhót.
Első látásra beleszerettem.
A Nyárádi kunyhó a Kelet-Mecsekben
Mint Sándortól megtudtam a kunyhó valamikor 1930 körül épülhetett és ha itt-ott megviseltnek is tűnt bizony állta az idők próbáját.A bejárat előtt takaros kis terasz féle volt a teraszon padok és asztalka.Belépve pedig két kicsit és két nagyobb helység volt.A kulcsosház belső szobája volt a legnagyobb benne négy emeletes ágy és egy szekrény.A külsö szobában két emeletes ágy volt akkor,székek és asztalok.(aztán évek múlva került bele még egy ágy).A két kis helység közül az egyik a konyha volt a másik meg a kamra.Csodálatos volt...
Az idők homályában sajnos az már elvész,hogy akkor azon a napon mitcsináltunk itt,főztük-e vagy sem?Ami még megmaradt az az,hogy lementünk a közeli forrásokhoz,hisz kulcsosház révén vezetékes víz itt nem volt a ház vízellátását a közeli források biztositották.
Aztán visszamentünk a faluba,de ezt az első túrát szerencsére még sok-sok követte.
A kunyhó pedig ott volt velünk mindig...
Mecseki túráink kiindulóponja volt éveken keresztül
Szinte minden évben visszatértem.A kunyhó jelentette mecseki túráink kiindulópontját évtizedeken keresztül,amolyan főhadiszállás volt.Innen indultunk,ide tértünk vissza.Sándor megmutatta nekem a Kelet-Mecsek legszebb helyeit,bejártuk a környéket keresztül-kasul.Később már úgy csináltam-csináltuk,hogy hétfőn lejöttünk ide és csak a következő hétfőn mentünk haza,de olyan is volt,hogy pénteken eljöttünk a hétvégére és hétfőn libbentünk haza.Eleinte egyedül,aztán ideszoktattam a haverokat és a barátokat is később a fiammal is eljöttem ide,de volt,hogy egyedül jöttem.
A földkerekség legklasszabb túráit tettük meg innen indulva.
A kunyhó mindig itt volt...
és Sándor is,aki mindig eljött velem-velünk.
Volt,hogy autóval jöttünk,leparkoltunk itt és indultunk túrázni
Ha nem túráztunk akkor éppen föztünk,hatalmasakat ettünk vagy kártyáztunk,később ment az ivászat is.A csillagokat néztük hajnalig,éjjel csavarogtunk a környéken a sötét erdőben,aludtunk nagyokat,buliztunk...de olyan is volt,hogy amikor esett az eső,a benti asztalokat összetoltuk és ping-pongoztunk odabenn...varázslatos idők voltak....
Sándor pedig ott volt velem minden túrán és mindenre megtanitott,a jelzésekre a tájékozodásra,arra hogyan ne tévedjünk el az olyan utakon ahol nincs jelzés,arra hogyan viselkedjünk külömböző állatok közeledésére,mitcsináljunk az erdőben esőben,viharban...és még sokmindenre.Később mikor már növögettem megmutatta a környező települések kocsmáit is,hisz idővel idevezettek a túrák vagy éppen érintették őket....ezek voltak a legjobb túrák...
Idővel persze aztán olyan is volt amikor együtt rúgtunk be.
Itt lehetett a legjobbakat dögleni
Járhattam és azóta is járhatok bárhol a világon,láthatom akár a legklasszabb helyeket,számomra mindig is ez marad a legjobb hely.Túrázhatok fantasztikusakat,az itteni túráinkon nem tudnak túltenni...A hely varázsa az élmények...örökre belevésödtek a szívembe.
Az évek teltek-múltak a kunyhó még állt...de Sándor sajnos nem fiatalodott és egyre betegebb lett...aztán egy februári napon örökre elment...jókora darabot elvive a szívemből...
...aztán a kunyhó is elkezdett kicsit változni,a külsö takaros kis terasz eltűnt,kicsit átalakitották a későbbi gazdái és ez az aprócska dolog nem volt jó hatással rám,ridegnek tünt nem olyannak amilyennek megismertem...
A kunyhó a jelenkorban az új terasszal
Sándor távozásával pedig mintha végleg elhalt volna valami...valami amit én azért próbálgatok éleszgetni.Bár a mostani túráink is jók,tényleg jók,nagyon jók,de....valami mintha hiányozna...nem egészen értem mi,de valami....
Sándor és a kunyhó emlékét szívemben hordozva próbálom továbbadni fiam irányába mindazt amit Tőle,tölük tanultam.A természet szeretete a túrázások öröme sosem múlik el.Sándor pedig most is ott van velem minden túrámon....ő vezet most is mindenhova...
Sándor sírja fél évvel halála után (később meglett csináltatva)
Vahányszor meghallom ezt a nótát mindig ő jut eszembe.
Saját videóm erről még nincs,de egyszer majd csinálok.
