Ezen a tavaszon aztán alaposan belehúztunk a meccstúrákba.Nem gondoltam volna.Két hónap alatt csapatunk negyedik idegenbeli meccsére mentünk el.Na persze nálunk az a faramuci helyzet állt elő,hogy elmenni egy idegenbeli meccsre a belépővel együtt olcsóbb mint egy hazai meccs...akkor meg miért ne?Ugye nálunk kétezer forint a belépő és ha még iszunk egy sört ott vagyunk,hogy közel háromezerben benne van egy hazai meccs!Ezzel szemben ha elmegyünk a megyébe valahova,mert ugye vagyunk olyan jók,hogy kiestünk a megyei bajnokságba egy éve,szóval akkor ezer forint egy megye napjegy amellyel megyén belül 24 órán át korlátlanul utazhatunk,a belépő meg mindenhol 500 forint,meg egy sör,az kb.2200 forint csak.Hát nem jobban megéri idegenbeli meccsre járni?Na,de most nem ez a téma,hanem az,hogy idei negyedik meccstúránkon Adonyba érkeztünk.Itt játszott a Dunaújváros bajnoki mérkőzést.Mi meg Újváros drukkerek vagyunk,én már 48 éve!
Adony "Central" park,egy kedves emlékű hely új futópályával
Adony...Gergővel kezdtük felfedezni az izgalmas kisváros és környékének felfedezését még 2016-ban.Jó sok túránk köthető ehhez a településhez,szeretjük is.Azt azonban nem gondoltam volna soha,hogy egyszer majd itt játszunk bajnoki mérkőzést.Ez minket minősít,mert ugye a magyar foci negyedik vonalába azaz a megyei bajnokság szintjére süllyedtünk 2024-ben.Most óriási harcban vagyunk a visszajutásért a harmadik vonalba és éppen vezetjük is a bajnokságot.Sorra nyerjük a mérkőzéseinket és úgy tűnik újra van egy szerethető csapatunk amelynek érdemes drukkolni.Szóval az Adony-Dunaújváros mérkőzésre érkeztünk április utolsó vasárnapjának kora délutánján Zolikával a kedves városkának tünő Adonyba.Fél háromra meg is érkeztünk a meccs ötkor kezdődött.Úgy döntöttünk megkajálunk valahol kezdésként.
Kínai ebéd Adonyban
Nem kellett sokat menni,egy kínai éttermet találtunk.Úgy gondoltuk ez jó is lesz.Nem is volt rossz.3500 forintért annyit ehettél és ihattál amennyit akartál,így aztán bőven meg is kajáltunk és a legszebb az egészben az volt,hogy a szép kártyát elfogadták mint fizetőeszközt.A kaja után még mindig volt bőven idő,elsétáltunk a közeli "central" parkba.Ezt még Gergővel neveztük el central parknak mégpedig azért mert gyakorlatilag Adony kellős közepén található.Egy végtelenül kellemes zöld övezet sétányokkal,padokkal,játszóterekkel,szökőkúttal és immár egy új 500 méter hosszú futópályával.Na és ennek nyugati szélén található a focipálya is ahol majd a mérkőzést rendezik.Itt sétálgattunk Zolikával vagy egy órát,de még mindig maradt időnk,így beültünk egy közeli presszóba egy kávéra és üditőre.Sört most nem akartam inni,a múltkori meccsen nagyon kiszáritott és nem volt úgy kényelmes a dolog.
Adonyi templom
A kávé után visszamentünk a parkba és mentünk egy kört a futópályán.Csak itt amúgy a délután folyamán 2 kilométert sétáltunk.Lassan ideje volt oda menni a pályához.Lelátó csak egy kicsi volt az egyik oldalon a felezővonalnál.Így szóba sem kerülhetett,hogy odamegyünk.A keleti kapunál a tizenhatossal egy vonalba a korlátnál álltunk meg a pálya hüvös oldalán.Később kiderült hiba volt,mert mind az öt gól a másik kapuba ment...de ezt bántuk a legkevésbé.Igen kellemes időben aztán elkezdődött a mérkőzés.A mieink fehérben a hazai csapat pirosban játszott.Nem kellett sokat várni az első gólra,mert a hetedik percben már mi vezettünk egy nullra!
Az adonyi pálya
Remekül játszottak a mieink,szinte csak nálunk volt a labda és az történt a pályán amit mi akartunk.Ennek következménye lett,hogy a 33.percben már kettő nullra vezettünk!Előzetesen nem számítottunk könnyű mérkőzésre mert bár mi az első helyen álltunk a hazai Adony meg a kilencediken.Az ilyen meccsek nem szoktak túl simák lenni.Ehhez képest a gólszüret csak ezután indult be igazán.A 40-ik,a 44-ik és a 45-ik percben is gólt szereztünk!Öt nullával zárult a félidő a meccs eldőlt!Reménykedtünk,hogy a második félidőben újabb gólokat szerzünk arra a kapura is amelynél mi álltunk.De nem így történt.A mieink mert megtehették sorra lecserélték a kulcsembereket és fiatalokat hoztak be helyettük.A rutinosabbak egy részét eküldték pihenni tehát a jövő heti rangadóra készülvén.A fiatalok viszont nem tudtak újabb gólokat szerezni,igaz nem is kaptak gólt!Így maradt a meccs végeredménye öt nulla,nekünk! Előzetesen max 2 vagy 3-0-ás eredményre számítottunk,így ezzel teljesen elégedettek lehettünk!
Zajlik a meccs,a fehérek a mieink
Így tehát megerősítettük első helyünket a tabellán,jöhet majd hétvégén a rangadó a Sárbogárd ellen! Amúgy jó 300-an lehettünk a meccsen,megyei bajnokságban ez szép szám.Meccs után visszasétáltunk a presszóba még egy italra,mert a buszig volt ötven percünk.Közben az egyik újvárosi játékos is jött egy italra köszönt nekünk.Érdekes volt,mert a csapatot meg láttuk elmenni haza közben a klub kisbuszával.Vajon ő itt lakhat Adonyba?Alighanem.Közben jött az ellenfél edzője is egy italra,ő meg ős dunaújvárosi,régen a Kohászban focizott és jöttek a helyi szurkolók is,de semmi ellenségeskedés vagy ilyesmi nem volt.Mondjuk nem is nagyon tudta senki,hogy mi nem a hazai csapat drukkerei vagyunk...
Ezután már nem volt mit tenni,elsétáltunk a közeli buszmegállóba és hazajöttünk a menetrendszerinti pontosan közlekedő járattal.Győzni mindig jó,győzelmet látni mindig jó,Izgulni,drukkolni a csapatért mindig jó.Így egy kellemes délután volt ez is!
Szinte majdnem napra pontosan négy éve csináltuk meg Gergővel a Három falu túráját,amelyen akkor nagyon jól éreztük magunkat.Most a hétvégére eredetileg egy Mecseki túra volt betervezve,de különféle okok miatt ez most elmaradt.Amikor aztán Zolika közölte,hogy a hétvégén túlóráznia kell,úgy tünt ez a hétvége most túra nélkül telik el.Gondoltam akkor majd kinézek ide hozzánk az erdei gépparkba,elvégre adós vagyok onnan egy videóval.Ám aztán Zolika közölte,hogy mégsem kell túlóráznia,keressek valami túrát itt a környéken a hétvégére.Jólvan.Elkezdetm gondolkodni,de most úgy semmi sem jutott eszembe.Semmi ötlet.Aztán jött az a bizonyos súgallat,amiről elöző bejegyzésemben kicsivel részletesebben is írtam és mint egy megvilágosodás,felsejlett előttem a négy évvel ezelőtti túra képe.Szimpatikusnak tűnt az ötlet,visszatérni egy olyan túrára amelyen Gergővel is jártam.Zoli meg úgysem volt még erre,így a Három falu túráját elővettem az évek mélyéről és elindultam újra szó szerint teljes egészében Gergő nyomába...
Indulás Adonyból!
Mivel nem szándékoztunk messze menni Dunaújvárostól,úgy gondoltam felesleges korán indulni,aludjunk kicsit,pihenjük ki magunkat,amúgy is húzos hetünk volt.A fél kilences vonattal libbentünk ki Adonyba,kilenc előtt már ott is voltunk.Ugyanazt a túraútvonalat szándékoztam megtenni amit négy éve is Gergővel.Egy apró változást eszközöltem bele csak,annyi,hogy Beloianniszba majd északról megyünk be,nem délről.Nagyjából 1km-es kerülőt jelentett.Az állomás majd 2km-re van Adonytól,így elsőre bekellett sétálnunk a kisvárosba.Különösebben nem volt nehéz,jelzett túristaúton haladtunk,méghozzá a kék márián.Hamar elértük a települést ahol szinte egyenesen belefutottunk a Central parkba.A park a városka közepén helyezkedett el és éppen ezért neveztük el még Gergővel Central parknak.Arról nem tudok,hogy van-e valami hivatalos neve.A parkban sportpályák,színpad,játszóterek és sétányok is vannak.Na és padok.Ezek egyikén pihentünk meg és fogyasztottuk el a reggelinket.
Central park
Reggeli után pedig nekiálltunk a játszótéren egy kicsit ökörködni.Idáig még Gergővel semmi sem fajult a dolog négy éve.De Zolika most hajthatatlan volt.Játszótereznünk kellett.Ami főleg egy kis hintázásban merült ki.Na meg a homokozóban is játszottunk kicsit.Na nem kell félni,nem örültünk meg,csak néhány poénos fénykép kedvéért tettünk úgy mintha játszanánk.Aztán nem sokára magára hagytuk a parkot és az utcára kiérve átmentünk az út túloldalára,mert ott is volt egy park.Igaz sokkal kisebb és néhány emlékmű meg szobor volt benne.Ezeket is megnéztük ahogy Gergővel is anno.Ezután a jelzés bevitt Adony központjába,majd kivitt lassan a településről.Útközben ott volt most is a Kanyar kocsma,de most is mint négy éve zárva volt.A külső festését csodáltuk meg.
Kanyar kocsma
Ezután értünk ki Adonyból,egy darabig a 6-os út mellett vagy inkább alatt vezetett az út.Repceföld mellett haladtunk el,még most kezdtek csak sárgulni.Május 1-re tervezzük a repcés túránkat,addig még lesz idejük sárgulni.Néhány száz méteren át mentünk a 6-os út alatt/mellett.Majd feltűnt a Cikolai-víz töltése.Ott kellet majd letérnünk.A Cikolai-víz egy csatorna volt,emlékeztem négy évvel ezelőtt csodáltuk,magát a csatornát és a körülötte lévő élővilágot.Most ahogy odaértük óriási csalódás fogadott.
A Cikolai-víz száraz medre
A Cikolai-víz csatorna medre csontszáraz volt...!Hova lett a víz,hova lett a csodálatos élővilág ami itt volt?Keserűen állapítottam meg,hogy a múlt csodáiból itt semmi nem maradt.Arébb volt ugyan némi víz a mederbe,de ez is nagyon messze volt a négy évvel ezelőtti szinthez képest.A híd amelyen Gergővel is megpihentünk viszont még megvolt!Ha már megvolt akkor rámentünk.Nem volt már amúgy jó állapotban.Pár év és ledől,leomlik szerintem...Kinéztünk róla mindkét irányba,a Cikolai-víz innen sem mutatott bíztatóbb képet.Vajon csak most van kiszáradva a csatorna,vagy ez már állanósult.Ki tudja.
A Cikolai-víz a hídról
A híd után még pár méterig a töltésen vezetett az út.Majd beértünk Iváncsára.Zajok szűrődtek több házból is,úgy tűnt az emberek már szarnak a koronavírusi korlátozásokra,összejönnek és buliznak,főznek,stb... A reggel még szép időnek úgy tűnt ennyi mára.Kezdett egyre erősebben beborúlni.Iváncsa ahogy négy éve is,most is nagyon hosszú település volt.Minden háznál kutya ugatott ránk.Na szépen fogadják itt is a vendégeket,gondoltam.Beérve a központba egy rendőrautó állt az utcán,így hát felvettük a nem éppen kényelmes maszkokat.A település közontjában megnéztük a látnivalókat és egy boltban vettem még kaját,mert úgy tűnt keveset hoztam.Az ott parkoló rendőrautó miatt nem éreztük túl jól magunkat,így Iváncsa legszebb részén csak kis időt töltöttünk el.Mentünk tovább.
Iváncsa fő nevezetessége
Az "m" jelzés még egy ideig Iváncsán át vezetett.Sokára tért le a fő utcából és ment be keletnek a Mezőföld itteni tájai felé.Lassan aztán kezdett zöldülni is erre a természet.Leértünk a hétvégi telkek mellé,a kutyák itt is ugattak minket.Aztán kiértünk ebből az övezetből,immár észak felé mentünk,amikor is elkezdett combosodni végre a táj.Dombok magasodtak fölénk,szebbnél szebbek,de nem túl magasak.Talán 100-110 méter.Eszembe jutottak a Gergővel itt átélt élmények.Emlékeztem,hogy egyik dombra felmentünk,de azt,hogy melyikre nem tudtam.Aztán ott volt előttem az a domb és már világosan emlékeztem,hogy ez volt az.Most sem hagyhattuk ki.Már csak Gergő emléke végett sem.Meg is másztunk,erőfeszitésünk pedig odafenn elnyerte jutalmát.
A domb
Kilátás
Pazar kilátás fogadott a Mezőföld keleti szélére,a Duna völgyére.A távolban maga Százhalombatta is látszódott.Előttünk meg a végtelen mezők,egy kis mélyedéssel párosítva amely maga volt a Régi Váli víz,ami vagy egy patak vagy egy csatorna volt.Okulva a Cikolai-víz csalódásból gondoltam,hogy ebben sem lehet sok víz.De fentről persze ezt nem láttam.Megálltunk kajálni.Én leültem a fűbe csodálva a kilátást,Zolika persze állva maradt.A kaja végeztével észrevettük,hogy megy a csupasz gerincen egy kitaposott út.Azon mentünk,mert így továbbra is csodálhattuk a kilátást.Felettünk a fensíkon meg szántóföld volt,kicsivel arébb pedig maga Beloiannisz.Maradtunk a kitaposott ösvényen,amely elért egy völgyhöz aminek a túloldalán volt újabb domb.Igy lekellett mennünk.Vissza is mentünk le a mária zarándokútra,immár újra lentről csodálva a fenséges tájat.
Megpihen egyszer az út is a vándorok ámaiban...vagy fordítva
Egy ponton oda tudtunk menni a Régi Váli vízhez.Ahogyan azt sejtettem ebben sem volt egy deka víz sem.Egy kibelezett fűnyíró viszont igen.Visszatérve az m jelzésre az út elindult felfelé a dombon Beloianniszba.Itt eszközöltem a változást a négy évvel ezelőtti túrához képest.Nem mentünk fel követve a jelzést hanem maradtunk az úton és mentünk egyenesen,de ez a szakasz itt már jelzetlen út volt,hiszen a jelzés felment a dombra ugye.A táj képe nem változott,balról dombok,jobbról síkság.Egy épületre lettünk figyelmesek arébb.Régi buszmegállónak tűnt távolról,közelebb érve láttuk,hogy semmi köze a buszmegállóhoz.Sőt kör alakú építmény volt,amelynek nem találtunk ajtaját.Érdekes.Odabent szemét hegyek.
Az érdekes építmény
Nem is sejthettük,hogy ez az épület milyen célt szolgálhatott.Tovább araszoltunk a jelzetlen úton.Felettünk a dombtetején fenyves vigyorgott ránk,én már tudtam,hogy az Beloiannisz része.A település alatt mentünk tehát.Nem sokára becsatlakozott újra a mária zarándokút jelzés a kék m.A dombról jött lefelé azaz a falu északi végénél kezdte meg ereszkedését.Magyarul: egy kitérőt tett a faluba.Mi pedig befordultunk rá és észak felöl kezdtük meghódítani Beloianniszt.Az útban pedig felfedeztem egy valaha volt másik nagyszerű túránk egy szakaszát.Ezen mentünk azon a bizonyos görögből-magyarba nevezetű túrán 17 őszén Gergővel.Akarva,akaratlanul újra Gergő nyomában voltam.
Újra a márián!
Az út tehát Beloiannisz főteréig ugyanaz volt mint azon a 17 őszi túrán,csak visszafelé.Talán furcsa egyeseknek a falu görög hangzású neve.Erről volt már szó a blogban,röviden csak annyi,hogy itt él a legnagyobb magyarországi kissebség.Az 52-es görög polgárháborúból menekülők számára hozták létre a települést,így az nincs még hetven éves sem.A béke beköszöntével aztán ezen menekülők egy része visszatért hazájába,de egy része itt maradt.Ma főként ezek leszármazottjai élnek a faluban a legnagyobb békében és nyugalomban.Na és tisztaságban,mert ritka rendezett a falu!Ahogy mentünk a házakból görög zenék szűrödtek ki.Én harmadszor voltam itt,ugye elözőleg az említett két túrán.Zolika elöször járt erre és a falu bár közel is van Dunaújvároshoz,ő még soha nem is hallott róla.
Beloiannisz főterén
Az,hogy mennyire kézzel fogható itt a béke és a nyugalom jelzi,hogy a polgármesteri hivatalon kintvan a magyar mellett a görög és a ciprusi zászló is.A főtéren is pihentünk egy kicsit,majd mentünk tovább ki a falu déli szélére.Ott állt a görög katolikus templom épülete.Zolikának megmutattam ezt is.Ahogy régen most is érdekesnek tűntek a falu sorházai.A teplomot megcsodálva még elmentünk a helységnév tábláig,hogy Zolika is elhigyje,hogy a falunak valóban ez a neve:Beloiannisz.Majd ezután érzékeny búcsút vettünk a mária zarándokúttól.Ezen a túrán tovább már nem szerepelt a történetünkben.
A bizonyíték és a templom
Nyugat felé hagytuk el a települést.Átszerettem volna menni a Budapest-Pusztaszabolcs vasútvonalon ott ahol pár éve Gergővel is,de építkezés folyt.Erre felé most újítják az állomásokat és a vasútvonalat és itt átmenni lehetetlenségnek tűnt.Pár száz méteres kerülőt kellett eszközölnünk,hogy áttudjunk menni a síneken de végül is sikerült,ezután tértünk vissza az eredetileg tervezett útra.Az pedig egy hídra felmenve átvitt az M6-os sztráda felett is.A hídon is megálltunk ahogy egykor Gergővel is.Innen is látszodott Százhalombatta a borús idő ellenére is,a másik irányba meg feltűnt a harmadik falu: Besnyő.Ide mentünk tovább.A falu határában egy kecske megkergetett minket.Szép fogadtatás nem mondom!Beérve a faluba ugyanarra mentünk amerre a négy évvel ezelőtti Három falu túráján is.Így az első látnivaló a falu temploma volt.
Besnyő temploma
Innen a központba értünk be.Most is úgy tűnt,hogy elég nagy területen fekszik a település,mert jó nagy séta volt a templomtól idáig bejönni.Itt fordultunk vissza keletnek a Petőfi utcán.Rövidesen elértük az emlékműs parkot ahol játszótér is akadt.Az emlékműveket most is megcsodáltuk,majd itt is elmentünk a játszótérre ökörködni kicsit ahogyan négy éve Gergővel is.El is voltunk aztán a kis apró körhintánál megállt bennem az ütő...Eszembe jutott,hogy itt baromkodott Gergő...csak álltam a hinta előtt a könnyeimmel küszködve,miközben megérkezett a hátamra az a túlvilági kellemes simogatás...Gergő tehát itt volt velem és ahogy látta,hogy megszakad a szívem rögtön jelzett is.(lásd még:elöző bejegyzésem).Zolika nem hagyta,hogy szomorkodjak,vitt bele az ökörködésbe.
Az egyik emlékmű
Gergő tiszteletének és emlékének adózva beleültem én is a körhintába...
Gergő a körhintába,akkor négy évvel ezelőtt.Most is itt volt velem,hiszen jelzett is...
Hintáztunk és mászókáztunk mint a gyerekek.De Gergő is így tett akkor négy éve,én csak jártam a nyomában most is... Nehéz szívvel búcsúztam aztán el a kellemes emlékekkel teli játszótértől.Az út utolsó szakasza következett sajnos már végig betonúton.A faluból még volt egy.két száz méternyi szakasz,majd a betonúton mentünk pár száz métert.Itt is kereszteztük az M6-ost,de most alulról.Utána pedig ott volt az iváncsai vasútállomás amely pont ezt a három falut szolgálta ki.Jegyet nem lehetett venni,mert hiába ha maga az állomás már felvolt újítva,az épülete még nem.Be is volt zárva.Na nem baj majd a vonaton veszünk a kalauznál.Jó háromnegyed órát kellett várnunk az egyre lehülő időben a vonatra,de az jött rendesen.Fél hétre értünk haza.
Zolika hinta palintája
A mecseki túra helyett beugró túra most sem volt rossz.Bár kicsit fáradtabb voltam a szoksásonál és talán Zolika is.Az idő pedig ahogy haladtunk előre a nap folyamán fokozatosan romlott,de ennek ellenére is remekül elvoltunk.Voltak szép tájak is én meg örültem,hogy szinten minden méteren itt szó szerint Gergő nyomában járhatok újra.Ez ugyan annál a körhintánál némi szívmegszakadást eredményezett,de jött egy jelzés Gergőtől odaátról ami biztosított róla,hogy ő most is itt van velem.Szóval elvoltunk,21 kilométernyit mehettünk ahogy az várható volt.Soha rosszabb túrát.
Az év eddigi legszebb napján (már az időjárásra gondolván) túránk a Fejér megyei Adonyba vezetett,de Adonyba nem szándékoztunk bemenni.Tervünk szerint az adonyi vasútállomásról,nem keletre a városba,hanem nyugatra a Lívia-tavak felé vesszük majd az irányt,ezután pedig az Adonyi-szőlőhegyet járjuk végig,érintve az Orbán-kápolnát a Czigler-tavat és a Dajapusztai-árkot.A területen amúgy kiváló jelzésekkel ellátott utak vezetnek végig.Noha ezekről a túra során itt-ott lekellett térnünk,de a jelzések felfestése sokkal jobb erre mint némelyik magyarországi hegységben vagy dombságban!
Na ezek után az immár szokásos csapattal,sajnos Gergő nélkül (aki remélem azért velünk volt ahogy ígérte) délelött 3/4 kilencre értünk ki az adonyi állomásra.
Megérkezés Adonyba
Elöször a visszahangos M6-os autópálya alatti alagúton mentünk át.Haladtunk a Lívia-tavak felé.Az első látnivaló egy vadászles volt ahonnan némileg jó kilátás nyílt a környékre.Ezt megcsodálva kicsit odébb egy tömeges halpusztulást véltünk látni.Nem volt kellemes!Innen vezetett az utunk a Lívia-tavakhoz,ahol elsőre úgy tűnt minden rendben.Az első tavon elképesztően gazdag élővilág volt.Eszembe jutott persze,hogy Gergővel jártam itt utoljára,akivel végig is jártuk a tavakat három évvel ezelőtt.Ám örömünk nem tartott sokáig.Egy jóképességű alighanem cigány forma férfi gurult mellénk autóval.Közölte ez itt magánterület,lehetőleg távozzunk...
Tömeges halpusztulás.Vajon mi történt?
Az első tó
Hiába győzködtem ezt a mókustojást,hogy a piros jelzés a területről indul,azt sem tudta milyen rendezvényen van a baromja...Mivel egy kétajtós szekrényhez hasonlított,úgy döntöttünk jobb lesz szótfogadni.Igy már az első tónál visszafordultunk.Szerencsére a tavak szomszédságában is akadtak utak amik elvittek a szőlőhegyig.Ott is láttuk rátérve a piros jelzésre,hogy az bizony a tavak felöl jön...Mit lehet erre mondani...?Ki-ki döntse el saját maga.Minket azért nem befolyásolt ez a barom abban,hogy jól érezzük magunkat.Külömben is csak a harmadik tó elejéig mentünk volna,ott fordult le a piros jelzés.De ez a barom elkeritette a jelzett turistautat!Gratulálok,nagy az isten állatkertje...
Haladtunk tovább a hegyecske aljában egy betonútig.Itt kezdtük meg a kapaszkodást felfelé.Emlékeztem rá Gergővel való túrázásaimból,hogy itt lesz a Kápolna sor,ahol magára az Orbán-kápolnára is rátalálunk majd.
Így fogadtak a Kápolna soron
A Kápolna soron voltak a présház imitációk is.Egy falba épitett présház homlokzatok amik igen látványosak.Mig ezekbe gyönyörködtünk ki húzott el mellettünk autóval?Na ki?A mókustojás a tavakról...azthittem már erre sem lehet jönni,de szerencsére meg sem állt.Mi meg tovább csodáltuk az imitációkat.Nekem itt is Gergő jutott persze eszembe...ki más?Vele voltam itt.Az imitációk után a fal melletti lépcsőn mentünk fel a kis kápolnához,amely 1811-ben épült,mai formáját pedig 2002-ben nyerte el.Zoli és Móni még nem voltak itt,tetszett neki a hely szépsége és nyugalma.Megcsodáltuk,körbejártuk a kápolnát.
A présház imitációk
Orbán kápolna
A kápolna mellett egy kis park volt,tele rengeteg paddal.Úgy döntöttünk itt megpihenünk és elfogyasztjuk a kajánkat is.Jó volt a kellemes környezetben megpihenni.Volt itt még egy kép Orbán pápáról is,a borászok védőszentjéről,akiről a kápolna is kapta a nevét.Arébb meg volt egy pottyantós wc.Hát ezt nem hagyhattuk ki...jó pár vicces képet csináltunk a budinál.Pihentünk itt egy órát mielött újra nekivágtunk volna a túrának.A három évvel ezelötti túránkról Gergővel amúgy itt olvashatsz .Akkor pont szemből jöttünk.
Az obeliszk és a kápolna
Felírat a kápolna falán
A slózi felavatása
Visszaérve a Kápolna sorra egy renkivül tiszta és nyugodt utca köszöntött ránk,ahol az emberek kedvesen köszöntek is!Gyönyörübbnél,gyönyörübb pincék sora kisérte lépteinket.Az út felért a szőlőhegy legmagasabb pontjára és egy fensikon ment tovább.Visszaért a hegy szélére ahonnan szép kilátás nyílt kelet felé.Sajnos nem volt teljesen tiszta idő így nagyon messze nem lehetett ellátni.Ám így is meglehetett csodálni.Aztán egy ponton az út újra lefelé irányt vett.
Kibontakozik a kilátás
Lefelé is szép volt az út a hétvégi telkek között,itt-ott még kanyonos is.Aztán visszaértünk bele a piros jelzésű útba.Ezen mentünk tovább a szőlőhegy aljában.Újabb szépségek következtek.Balra egy csupazöld porta,patakkal ligetes résszel,jobbra pedig a Czigler-tó.Ami szembetünő volt itt is köszöntek az emberek,sőt volt egy-egy jó szavuk is hozzánk.Nohát a rend marcona őre aki innen pár kilométerre kitessékelt minket a Lívia-tavaktól valószinüleg nem innen származhatott...A Czigler-tónál (ami pontosabban két tó) egy padon újra pihentünk.Ami még nagyszerübb volt,mellettünk egy münködő büfé kínálta magát.Bementünk üditőért és jégkrémért.Itt is rendkivül kedvesek voltak...!
A zöld porta
Czigler-tó
A pihenő után újra letértünk a jelzésről.Következett a Dajapusztai-árok.Ezt az egész területet Dajapusztának és Szentmihálypusztának hívták régen.A Dajapusztai-árok számomra is új volt.Haladva benne egy rendkivüli szépségű helyen találtuk magunkat.Csodálkoztam,hogy annak idején miért nem fedeztük ezt fel Gergővel,főleg úgy,hogy szinte az orrunk előtt volt.Az árok első felében lényegében egy völgy volt,körös-körül zöld rétekkel,kisebb erdőkkel.Miért is nem kapott jelzést ez az út?Mondjuk egy piros körtúra jelzést,hiszen a piros útról indult és oda is tért vissza.Aztán az árok második fele némi emelkedővel járt,kanyonos úton,meg jó rálátással Kulcsra.
Dajapusztai-árok
Visszaérve a pirosra,átmentünk az M6-os felett.Odaát pedig a Szentmihálypusztai emlékműnél fejeztük be a túrát ami idáig kb.12km volt.Ám nem volt vége.Elkellett jutni egy busz vagy vonatmegállóig.Én felkináltam a többieknek,hogy menjünk be a közeli Szentmihály erdőbe és úgy Kulcsra,de ebbe nem mentek bele,Igy elindultunk a kulcsi vasúti megállóhoz az M6-os melletti szervízúton.Ez kb.2km-re volt.Sajnos útközben Mónit megharapta egy kutya,amit csak nagy sokára fogott meg a gazdája.Szerencsére nagyobb baj nem lett a dologból,a megállót pedig elértük.A vonat késett vagy félórát,ám cserébe nem fizettünk a jegyért.A túra igy ért véget.Apróbb kellemetlenségeket leszámitva jó buli volt!
Hát nem voltam valami jó színben az elmúlt hétvégén és ennek a hétnek az elején.Erős mellkasi fájdalommal járó megfázás kínzott,így a mecseki emléktúrát el is kellett halasztanom legnagyobb sajnálatomra.Ahogy teltek a napok,azért kezdtem egyre jobban lenni és hát azért vettem ki ezt a hetet szabadságként mert tudtam ilyenkor a legeslegszebb a természet és hát a fimanak is most van az őszi szünetje.Így három túrát is beterveztünk a hétre,de a betegség közbeszólt,engem meg megevett a penész,hogy nem tudtam kimozdulni.Szerencsére kezdtem jobban lenni,bár még nem százszázalékos,de azért a betervezett őszi finálés túrát úgy gondoltam betudom vállalni.
Az Adonyi-sziget
Őszi finálé...azthiszem az év legszebb pontja.Sokszor leírtam,hogy a mi fogalmaink szerint mit is jelent.Ez az a pont amikor nagyjából egyenlö arányban vannak a falevelek a fákon és a földön.Nehéz meghatározni ennek a pontos időpontját,nem is lehet és persze tájegységenként más és más.Ennek jó példája,hogy nálunk idahaza Dunaújvárosban talán most zajlik éppen,az Adonyi-szigeten viszont úgy láttuk már túl van rajta a természet.Ez persze nem szegte kedvünket.Végig sétáltunk az adonyi öböl partján és annak végén mentünk be jó szokás szerint a szigetre.Tervünk szerint a sziget eddig álltalunk nem ismert részeire szándékoztunk menni.Az öbölben olyan sok volt a horgász,hogy már azthittem valami horgász olimpia zajlik itt.Bántóan illetve zavaróan sok volt!Amikor utoljára jártunk itt alig voltak.Na,de mentünk a saját utunkon be a szigetre,annak pedig elöször a déli végére.
Színes természet
Az öböl sziget felöli partján is sok volt a horgász és ami még ennél is bosszantóbb volt,az az,hogy fele ezeknek autóval jött be és persze az autójukat nem az öbölnél a parkolóban hagyták...Három kis pihenö van itt a szigetnek ezen részén az elsö kettő foglalt is volt.A harmadiknál álltunk meg és fogyasztottuk el reggelinket.Innen nem volt messze a sziget déli csücske,lementünk hát oda.Itt szerencsére már nem volt senki.Szép volt innen a világ a levegö pedig nagyon kellemesen friss.Az idő is jó volt hiába mutatott a naptár már október utolsó napjára...Kicsit a déli végen is elidöztünk majd visszafordultunk a szigetre bevezetö útig.Azon mentünk aztán tovább be a szigetre.
A sziget legdélibb pontja
Szinesedik a dolog...
Az út bevitt a sziget belsejébe.Én elözöleg utánajártam merre visz és a turistaterkep.com-ra hívatkozva bíztam a dolgokban.Jelzés erre nem volt,de ennek nem tulajdonitottunk ekkor jelentöséget,késöbb aztán már másképp vélekedtem erről.Az út ahogy láttam turistaterkep oldalon majd enyhe bal kanyart fog venni és úgy megy majd a szigeten a Dunával párhuzamosan.Igen ám,de az út cseszett enyhén balra menni.Ment tovább egyenesen be a szigetre majd annak keleti szélére...mentünk hát rajta.Szépnek amúgy nagyon szép volt.
Enyhe bal kanyar helyett,egyenes út a szigeten
A sziget keleti szélén két dologra lettünk figyelmesek: itt is horgászok voltak a nagy Duna parján,persze autókkal...a másik pedig egy aranyos erdei pihenő,amely hasonlitott az öböl sziget felöli oldalán található három pihenöhöz mégis picit más volt.Ha ezt tudjuk,hogy ez itt van,akkor valószinüleg itt kajálunk.Igy is megálltunk kicsit,de nem volt értelme nagyon sokáig maradni.Viszont úgy tűnt út nem visz tovább semerre.Mit volt mit tenni,visszafordultunk hát és elkezdtük keresni azt az enyhe balos kanyart.
Az erdei pihenő
Meg is találtuk.Egy leágazás volt az útról enyhén balra,érdekes mert a netes térkép nem így jelölte,ott maga az út vett balos irányt...Na mindegy letértünk hát és egy idő után elvesztettük a fonalat.Útak garmadája köszönt szembe,a HuMap alkalmazásunk is tévesen jelezte az utakat,így egy idő után kezdtük azt érezni,hogy nem tudjuk milyen rendezvényen is vagyunk.Na persze pánikra semmi ok nem volt,kicsit eltévedtünk ugyan,de könnyen kitalálunk majd.Mondjuk itt gondoltam aztán arra,hogy valami jelzéssel nem ártott volna ellátni az erdei utakat,vagy hasonlóan a Rácalmási-szigethez,egy tanösvényt létrehozni itt,mert bizony itt az egyszerű túrázó elakadhat.Mi is elakadtunk,csak mi ezen nem pánikoltunk be.Csináltunk tovább a túrát.
Őszi finálé a szigeten
Végül is az éveknek és a rutinnak köszönhetöen persze könnyü szerrel rátaláltunk azokra az utakra amelyeken mennünk kellett.Az őszi finálé persze nagyon szép volt a szigeten,bár a legtöbb helyen már lezajlott.Na és persze azért hozzá kell tennem,hogy bármennyire is szép volt az Adonyi-sziget azért a Rácalmási-sziget kenterbe veri...Egy részen szörnyű emberi pusztitásnak láttuk nyomát ahol éppen az erdőt vágták ki és tették a földdel egyenlövé...A mi útunk pedig a kivágott erdőn vezetett át.Lehangoló volt.
Jobb oldalon már nincs erdő...
Itt járt az ember...
A kivágott galyakon,ágakon átkelve egy dzsungelben találtuk magunkat,de volt egy csapás ami vezetett minket.Rövidesen egy tóhoz értünk.Tán ez az egykor agyonra keresett Top-tó?Aligha,ez túl kicsi volt,hogy az legyen és nem is volt itt senki,a Top-tó meg egy horgászparadicsom....így aligha volt az.Ettől függetlenül illett a környeztbe.Mi meg a rácsodálkozás után folytattuk utunkat az egyre inkább járhatatlannak tünő dzsungelben.Áterölködve az őserdőn odértünk egy dunai holtághoz.Ez a holtág választotta el a sziget középsö és északi részét a szárazföldtöl.Volt azonban egy bibi.Teljesen száraz volt...hasonlóan a dunaújvárosi szigetek közötti holtáhakhoz ez is teljesen levolt apadva!
Most nézve a képet látom,lehet nem is olyan kicsi volt ez a tó,na és tó volt egyáltalán?
Kiszáradt meder,ez a módi mostanság mifelénk..
A kiszáradt meder ellentétben a dunaújvárosi szigetek közöttiekkel,rendkivül nehezen volt járható.A talaj iszapos,mocsaras,sáros szerü volt és alaposan belesüllyedt az ember lába.De azért mentünk előre.A táj végül is szép volt.Aztán ebben a Duna mederben arébb volt víz,de nem ott ahol kellett volna.Úgy gondolom ilyen esetben a Dunához közeli részen kéne,hogy legyen benne víz,de pont a távolabbin volt.Itt újra horgászok tucatjai mozogtak,mi pedig áttudtunk végül is kellni a süllyedös meder szárazföldi partjára.Itt helyenként a part mellett haladtunk ahol békát sokasága ugrált bele a vízbe.Kijebb a hatos út alatt pedig egy jól játható út vezetett,ezen mentünk aztán.
Itt már van víz a mederben
Az út ki vitt egészen a szigetre bevezetö útig ahol a 6-os útról lehet betérni a szigetre.Mondhatni a kört megtettük mégha a kompig nem is mentünk el.Nem volt egy egetrengetően nagy túra,talán 8km-nyi,de most a betegségem után kezdésként elég is volt.A sziget bár szépnek volt mondható,de nekem mégis egy picit csalódás volt,elöször tán azért mert a Rácalmási-sziget színvonalát nem hozta és mert a sziget közepén szinte belelehetett hülyülni a sok útba és a rossz irányt mutató alkalmazásokba,persze azért elgyöztük.Végül is jó volt,jó buli.Kellett már.Sokkal nagyobb fába vágjuk a fejszét a hétvégén.Következik a Salabasina-árok!
Idei ötödik túránkra indultunk virágvasárnap,célunk az álltalunk még nem ismert,bár lakóhelyünkhöz közeli három falu bejárása,megismerése volt.Iváncsa,Beloiannisz,Besnyő nagyjából 30km-re fekszik Dunaújvárostól és bármilyen furcsa is,még soha nem jártunk egyikben sem.Bár vonattal már sokszor átmentünk Iváncsa vasútállomásán,ami nem is a faluban van,de magában ezeken a településeken még nem jártunk..
Tervünk szerint túránkat az adonyi vasútállomástól inditjuk,majd a Mária zarándokút jelzését követve megyünk át Adonyon,majd érjük el Iváncsát és utána Beloianniszt.Itt búcsút veszünk a jelzett úttól és egy jelzetlen úton megyünk át Besnyőre.Ezen a településen is átvágva érjük majd el az Iváncsai vasútállomást ahol majd befejezzük a túrát.
Nagyjából 21km várt ránk.
Hangulatos kocsma Adonyban
Leszállva a vonatról Adonyba nem soká elértük a Mária zarándokútat,amelyet talán tudjátok kis "m" betűvel jeleznek.Ez egy darabig együtt ment a piros4 jelzéssel és meglepő módon kitünően felvoltak festve a jelzések!Voltunk pár olyan településen a közelmúltban amelyek szarnak a jelzésekre (pl.Budaörs,Simontornya),ehhez képest itt a semmi közepén található Adonynál kitünöek voltak a jelzések!Piros pont!Az állomástól vagy 2km volt Adony a jelzett úton,egy kicsit ingeszegény szakaszon,bár a távolban látszodott az Adonyi-szőlőhegy és távolabb a kulcsi fensík a szélmalommal.Az idő ekkor borús volt.Ezen átkozodtunk Laza Borit a meterológus csajt átkozva akik ismét csőbe húztak,mert napsütést mondtak a mai napra.Úgy döntöttünk revansot veszünt Borin!Minden szivatásáért megfizet most,hisz hamarosan elfogjuk érni szülöföldjét Iváncsát.Ha jót akar magának,akkor nem lesz a faluban!
A területről amúgy nincs térkép,egyetlen segitségünk egy online turistatérkép volt amelyen rajta van az ország összes turistaútja,ez ezen a helyen megtekinthető.Azonban a térkép erősen tévedett,ugyanis az "m" jelzés nem egészen arra ment,mint ahogy ezen a szakaszon jelöli.Persze nem volt vészes a tévedés,annyi volt csupán,hogy az utat úgy jelölte,hogy az a mezőn megy át Iváncsáig,ezzel szemben egészen kivitt a 6-os útig.
Hát követtük és kiérve Adonyból hamarosan elértük a Cikolai-vízet.
Cikolai-víz
Igértem a videóban,hogy utána kutatok honnan jön a Cikolai-víz.Azt ugye tudjuk,hogy ez egy csatorna szerüség és,hogy a Dunában végzi.Én a Lívia-tavakat mondtam a filmben,hogy onnan jön a csatorna.Utána néztem és jól mondtam,valóban a Lívia-tavakat köti össze a Dunával.Na ennek a csatornának a partján haladtunk,de a másik oldalon mint amerre a jelzett út ment,ugyanis az elöbb emlitett térkép szerint a csatornán nem lehetett átmenni.Azonban átlehetett!Volt rajta egy kishíd,így ez az online térkép mostmár egész bizonyossággal állítom,hogy hibás!Mindegy volt végül is,mert haladtunk jól,ez a rész szép volt,gazdag élővilággal,sok-sok madárfaj járt erre épp.
Hamarosan elértük Iváncsát.Jajj neked Borika,ha idehaza találunk!
Herkules Iváncsán
Közben kisütött a nap,csodás idő lett,így elpárolgott a haragunk Borika felé...Iváncsa egy dombon(fensíkon) feküdt,hasonló volt mint az adonyi-szőlőhegy.Itt a Cikolai-víz után kezdett dombosodni a táj.Iváncsa első látásra kedves,tiszta településnek tűnt és nagyon hosszúnak!Észak-dél irányban 5km hosszúnak saccoltam.Voltak szép parkjai,szobrai,jó kis focipályája.A települést 3000-en lakják,viszonylag jó helyen van,mert közel a Duna,közel a Velencei-tó és a főváros sincs túl messze.Vonattal kitünöen elérhető,busszal pedig elsősorban Dunaújváros felöl közelithető meg.
Iváncsa,református temploma
Az "m" jelzés aztán egy ponton letért a főutcáról (persze,hogy nem ott ahogy az online térkép jelölte,hanem vagy 1,5km-el odébb).Ekkor következett az út legkellemesebb szakasza.A helyi vízmű mellett elhaladva,lefelé mentünk erről a magaslatról,de nem teljesen.Szép telkek között ment az út,majd ezután látványosan elkezdett dombosodni a táj és azt kell mondjam,hirtelen egy nagyon szép tájon találtuk magunkat!
Az út ugyan lent ment,de felmentünk a dombokra a kilátást megcsodálni.Érdemes volt!Valóban a Mezőföld a legszebbik arcát mutatta felénk!
Alakul a táj Iváncsa és Beloiannisz között
Nagyon jó kilátásunk volt kelet felé és enyhén dél-kelet és észak-kelet felé.
A Dunát ugyan nem láttuk,de a 6-os útat igen és a közeli Sinatelepet is.Láttuk arébb a százhalombattai olajfinomitót és előtte elterülö Ercsit is.Látszodott a Budai-hegység is,amarra dél felé pedig még mindig ki lehetett venni a kulcsi fensíkot is.Távolabb pedig fekete füst szállt fel,talán az lehetett a Dunai Vasmű?Tartottunk is itt egy nagyobb pihenőt.Csodás volt az idő,egy csodás tájon.
Völgy keresztezi az utunkat
Úgy döntöttünk egyenlöre nem megyünk le a dombról,hisz fent is volt egy járható ösvény.Fent amúgy a fensík terült el,ezen láttuk meg a közeli Beloianniszt is.
A dombon haladva aztán egy völgyszerüség keresztezte az utunkat,így mégiscsak lekellett menni a jelzett turistaútra,de odalentről is szép volt a táj a kellemes áprilisi levegőben.
Megnéztük az itt elhaladó Váli-vízet is,amely nem volt olyan látványos mint a Cikolai-víz.
A partján elterülö fűzfák viszont kellemes hangulatot adtak a Váli-vízhez.Lent mentünk tovább a jelzésen,hisz ha hinni lehet (ezekután?) a térképnek akkor a jelzés bevisz Beloianniszba.
Ott voltunk fent
Még a dombok alatt haladt az út egy darabig.Őzikék szaladtak fel a dombra nem sokkal elöttünk!Persze mire észbe kaptam és elöbányásztam a fényképezőt már messze jártak.Ezuttal sem sikerült lefotóznom őket...Ezzel együtt varázslatosan kellemes volt a túrának ez a része!Nem gondoltuk,hogy errefelé ennyire szép a táj.
Lassan az út enyhén elfordult balra és kezdett emelkedni.Itt kezdett felfelé vezetni a közeli Beloianniszba.Tehát itt már jó volt a térkép.
Zöld tájakon át
Valóban ahogy felértünk az "m" jelzésen a dombra ott volt Beloiannisz.Talán furcsáljátok a település nevét,ennek az a magyarázata,hogy ez egy görög falu!Igen egy görög falu Magyarország közepén!Itt él a Magyarországon élő legnagyobb lélekszámú görög kisebbség.A település egy komcsi vezetőről kapta a nevét:Nikos Beloianniszról még 1952-ben,azóta nem is történt névváltozás.Az utcák görög nevűek,de magyarul is és görögül is kivannak írva az utcák nevei.A település kellemes meglepetést okozott,elnyerte tetszésünket!Érdekesek voltak a házak több utcában is hiszen nem külön álló házak voltak erre,hanem sorházak,azokban voltak a lakások,de tetszett az egész nekünk!
Sorházak Beloianniszban
A falu szép volt,rögtön az elején volt a görög katolikus templom ami impozáns épitmény,a főtér is nagyon szép volt,lekövezve egy gyönyörü épülettel a központjában amely úgy tudom a könyvtár lehetett.Közelben park volt és egy klassz presszó ahol fagyiztunk egyet,közben kellemes görög zene szólt.Persze magyarul beszéltek az emberek.
Szóval tetszett nekünk Beloiannisz,nagyon szép,kellemes helynek tűnt.Ja és a fagyi is kitünő volt.Nehéz szívvel indultunk tovább az utunkba eső második faluból,de Besnyő még hátra volt.Indultunk hát,de búcsút vettünk a Mária zarándokúttól amely Ercsi felé vette az irányt,hát mi meg pont az ellenkező irányba mentünk.
Beloiannisz - görög katolikus templom
Kiérve a faluból újra beborúlt.Kereszteztük a Budapest-Pusztaszabolcs (vagy Dunaújváros,vagy Pécs ahogy tetszik) vasútvonalat majd az M6-os sztrádát amelyen fent egy hídon mentünk át.Innen már látszodott a közeli Besnyő,de az idő kellemetlenül beborúlt,bár nem volt hideg.A hídról a másik irányba pedig jól látható volt Ercsi egy dombon lévő nagy templom amelyre éppen lesütött ott a nap..Na de hamarosan beértünk Besnyőre.A három falu közül ez okozta a csalódást,nem tetszett annyira mint az elöző kettő.Egy hosszú utcán mentünk befelé a központba,látnivalót csak egy templom jelentett.A fötér Beloianniszhoz képest semmitmondó volt,egy vendéglátóhely is volt itt amely ki tudja miért vasárnap délután zárva volt.Indultunk tovább a faluból kivezető utcát,itt ugyan volt egy kellemes park sok emlékművel és egy klassz játszótérrel...de ennyi a pozitivum amit erről a faluról eltudok mondani.
Besnyő temploma
Besnyőről kiérve egy darabig az országuton kellett haladni.Ezuttal a sztráda alatt mentünk át és hamarosan az Iváncsai vasútállomáson találtuk magunkat éppen lekésve a Dunaújvárosba tartó vonatot,amelyet láttunk is elmenni.Na de nem baj,egy óra múlva jön a következő.Az állomásról pedig elmondanám azt,hogy ez lényegében ennek a három falunak a vasútállomása,ezzel is 6 ezer ember életét megkönnyitve.Bár Iváncsa a neve az állomásnak,de nem Iváncsához van a legközelebb.Beloiannisz a három közül a legközelebbi település ide,gyalog is könnyen elérhető (járda odáig kiépitve).A másik két településre pedig úgy tudom jár innen rendszeres buszjárat.
Hát itt fejeztük be a túrát az állomáson amely 21km-es volt,nem volt túl nehéz terep,annyira nem is fáradtunk el.Felkészülésnek szántuk a közelgő Zengő túrára,ennek pedig tökéletesen megfelelt.A dombos táj Iváncsa és Beloiannisz között pedig felejthetetlen élmény volt!
