Az utolsó túra

Arra emlékszem,hogy paráztunk tőle.Nem is kicsit.Nagyon.De mintha valami vonzott minket oda,mint egy mágnes.Aztán az életünk alighanem legjobb túráját hozta a Salabasina-árok.Életre szóló élmény volt,tudtam ez a túra majd végigkiséri az életünket.Arra aztán legrémesebb ámaimban sem gondoltam,hogy ez lesz az utolsó túránk Gergővel...

Így aztán az eddigieknél is nagyobb jelentőséggel bír ez a túra...

Mentünk és mentünk a Salabasina-árokban átélve a csodákat és ahogy haladtunk előre emlékszem azt akartam,hogy soha ne érjen véget,soha ne legyen vége...

Most is ezt akarom.Soha ne legyen vége...

Kerek fél évvel ezelőtt volt az utolsó túránk Gergővel 2018 november 3.-án.

Ma erre emlékezem.

Gergő és mögötte a Salabasina-árok

Egy hasonló youtuber oldalán mint én,annak egyik videóját nézve hallottunk elöször a Salabasina-árokról.Félelmetes helynek tűnt,ugyanakkor rendkivül izgalmasnak.Tudtam ez a hely hív.Egyszerűen hívott magához.Többször megnéztük azt a videót,majd kutatgattunk új infók után,bármi ami a Salabasináról szólt.Minden leírás,kép és videó félelmetesnek írta vagy mutatta be...volt ahogy úgy nevezték.Rém-szakadék.Kissé féltünk,de úgy voltunk vele,ezt nem szabad kihagynunk.Megszerveztük hát ide a túrát amely része lett a 2018-as bakancslistánknak.A túráról persze annak idején részletesen írtam úgyanúgy mint mindegyikről amelyeken részt vettük.Ezt ide kattíntva megnézheted,elolvashatod.Most félév távlatából próbálom leírni az eseményeket az utolsó túrát ahogy ma emlékszem rá.

A csodás arany erdőben,ott lejebb van a Salabasina

Azthiszem nem találhattunk volna tökéletesebb időpontot a túrához mint november harmadika.Ilyenkor november elején a legszebb a természet,ilyenkor a legjobb túrázni.Az aranyló erdőben a kellemes őszi időben elfelejti az ember minden baját,szinte megújul...

Youtuber barátaim filmjében meglehetősen nehezen találtak rá a Salabasina-árokra.Ehhez képest mi Gergővel pofon egyszerűen ide találtunk.Fontos tudni,hogy ide nem vezet turistajelzéssel ellátott út.Nem véletlen.Veszélyes,csak profi túrázóknak való hely.Persze akiknek van kis sültnivalója és érzéke ehhez az ide talál.Mondanom sem kell,hogy nekünk volt.A Salabasina-árkot egy út szeli ketté,amely egy kőgátra épült.És nem mértem ugyan meg,de maga a szakadék a gát tetejétől legalább lehet 20-25 méter mélyen,ha nem több.

Odaérve le is esett az állunk.Láttuk már képen,videón,de Rockenbauer szavaival élve,ugye mindennél többet jelent a személyes élmény.

Én a kőgáton,alattam az árok felső része

A gáttól (azaz az úttól) lefelé -délre eső része az ároknak szinte említést sem érdemel.Szép szép persze,de lenézve sem tűnt veszélyesnek és az alsó rész nem is volt olyan mélyen,lejutni sem volt éppen nehéz.Ám a felső az északi rész...csak álltunk a kőgáton lesett állal.Egyrész felülmúlhatatlan szépségű volt...másrészt valóban olyan félelmetes és izgalmas ahogy azt a képeken,videókon láttuk.Úgy döntöttünk leülünk a kőgátra és megreggelizünk mielött belevágunk a nagy kalandba és gyönyörködünk a fenséges Salabasina-árokban.Evés közben is láttam Gergő arcán az izgalmat,mintha aztmondaná:úristen hova kerültem.Talán ez az alábbi kép is érzékelteti ezt:

Gergő arcán a félelem,itt még nem tudhatta,hogy élete legklasszabb kalandja várja...

Persze megkajáltunk és Gergőn is a félelem után végre az egészséges izgalom lett úrrá.Oldalt ereszkedtünk le az árokba,ami nem volt egyszerű.Meredek volt és csúszos is.A végén mindketten csúszva érkeztünk le.Lentvoltunk.Fantasztikus volt már ez is.A kőgát alján egy cső jött át az árok alsó része felöl,amelyen végül is átlehetett jönni.Youtuber barátaim amott erszkedtek le és a csövön át jöttek.Én ezt nem akartam bevállalni,hisz lehettek a csőben akár patkányok is,meg a közepén mintha kissé kezdett is volna beomlani.Na meg lemaradtunk volna a csúszos kalandról is.Igy volt jó.Elindultunk hát a Rém-szakadékban.Visszaút már nem volt.Ott nem lehetett felmenni ahol lejöttünk.Max a kőgát kővein lehetett volna visszamászni,persze eszünkben sem jutott,már Gergő is élvezte az egészet!

A kőgát

Leérve.Gergő mögött az a bizonyos cső

Miért is oly félelmetes e szakadék híre,miért is emlegetik Rém-szakadékként?Hát talán maga az út ami vezet benne.Szikla és fa akadályokkal teli.Van ahol összeszökül úgy a járat,hogy éppen csak elférni benne.Sziklákat kell mászni amik nem is alacsonyak,hogy tovább tudjon az ember haladni.Két oldalt helyenként magas falak vesznek körül.Ám csodaszép...Egyszerű Rám-szakadékhoz szokott mümájereknek nem ajánlom.Ez veri a Rám-szakadékot!Egyrészt veszélyes valóban,egyszerű földi halandó itt elvész.A másik,hogy egyedül senkinek sem ajánlom.Balesetveszélyes is,igy ha éri valami az embert a másik még mindig tud neki segiteni és igen ajánlatos az is,hogy legyen az embernél egy mobiltelefon.Mi azonban nem a mümájer fajtából valók voltunk,így elindultunk a fantasztikus szakadékban tovább.

Visszanézve a gátra

Az első akadály

Nem kellett sokat menni az első akadályig.Tán jó harminc méternyire ott volt elöttünk egy kb.két és fél - három méter magas szikla.Ezt megkellett mászni a tovább haladás érdekében.Szerencsére valaki nagyon okosan tett oda egy kötelet ami nagy segitségünkre volt a feljutásban.Tanakodtunk ki menjen elsőként.Végül is úgy döntöttünk Gergő megy,ha visszacsúszik vagy esik ott leszek mögötte és vigyázok rá.Kissé nehézkesen ment fel,de legyürte.Felérve láttam is,hogy büszke volt magára,én is az voltam rá!Én valahogy sokkal könnyebben felmásztam mint Gergő,pedig álltalában kettönk közül ő volt az ügyesebb.Most a kivétel erősiti a szabályt tipikus esete forgott fenn...Felérve jöttek az újabb csodák...

Úton az újabb csodák felé...

Nagyon szép részek következtek.Csodás sziklafalak szükülö járatok,aranyló erdő ölelt minket...akadályokat csak a faágak jelentették ezen a szakaszon.Már rég nem féltünk..ez lenne a félelmetes Salabasina-árok,de hiszen ez leírhatatlanul fantasztikus!Mitől kell itt félni?Ugyan már...Rendkivül élveztük.Nincs szó ami le tudná írni ezt a csodát ezt az életérzést amit itt átéltünk...Életünk legjobb döntése volt,hogy ezt a túrát bevettük a bakancslistánkba.Később enyhe szikla akadályok jöttek,de ezeken könnyen átverekedtük magunkat.Élmény volt minden egyes miliméter a szakadékban.

Csodák között...

Egy ponton ketté ágazott az út.Tudtam mert láttam a filmbe és olvastam is róla.Balra a minden eddigieknél komolyabb akadály,egy jó négy méter magas sziklafal.A jobb oldali vájat pedig kivezet az erdőbe jól járható szakaszon.Ti melyiket választottátok volna?Hát persze,hogy mi a bal oldalit választottuk.Nem azért jöttünk,hogy könnyen letudjuk ezt a fantasztikus kalandot.Szóval elöttünk volt egy négy méteres szikla.Faágak (vastagok) voltak neki támasztva.Ezek segitettek a felmászásban.Most én mentem előre.Megint a vártál könnyebben és simábban feljutottam.Utánam jött Gergő,ő is legyürte az akadályt,de azthiszem most megint én voltam az ügyesebb.De ennek semmi jelentősége nem volt.Élveztük ezt is.Diadal érzet fogott el ennek a sziklának a megmászása után.

Gergő mászik felfelé

Lassan felér

Odafent következett az eddigi legszükebb járat.Dagadt emberek ne jöjjenek erre mert beszorulnak!Én is éppen elfértem benne.Itt is csodálatos volt minden,noha erre a szakadékot ölelő falak nem voltam már olyan magasak.Már nem voltak olyan vészes akadályok előttünk,voltak ugyan de azok maximum ha az egy méter magasságot elérték.Mentünk,haldtunk.Voltak olyan helyek ahol újra magas volt a sziklafal.Aztán lassan-lassan kezdett szelidülni a dolog.Egyre kevesebb volt az akadály útközben,egyre kisebbek a falak amelyek aztán már nem is sziklafalak voltak hanem az erdő doborulata.A végéhez közeledett a Salabasina-árok.

A Salabasina varázsa

Ahogy haladtunk az egyre jobban megszelidülő Salabasina-árokból kifelé emlékszem úrrá lett rajtam egy érzés: nem akartam,hogy vége legyen.Nagyon nem akartam.Ez egy olyan csoda volt,egy olyan élmény aminek nem akartam,hogy valaha is vége legyen..Ma sem akarom!Ott akarok lenni a Salabasina varázsában az én gyönyörű kisfiammal.Menni végig,legyürni az akadályokat átélni a csodákat.Ott akarok lenni vele,örülni,nevetni,szeretni...Örökre.

Soha ne érjen véget a Salabasina-árok.

Soha nem is fog véget érni,mert örökre itt maradt a szívemben...

A megszelidült Salabasina-árok

Kiértünk a Salabasina-árokból annak felső szakaszán.A túra még tartott tovább.Elmentünk a Szentkútig és a Dera szurdokba is.Minden csodás volt persze,de a Salabasina varázsát soha semmi nem tudja már felülmúlni.Akkor is tudtam,hogy ez nem mindennapi élmény volt.

Gergő is élvezte és úgy gondolom boldog is volt.

Aztán 38 nap múlva meghalt...

Ez volt az utolsó közös túrám állandó túratársammal az én legjobb barátommal a gyönyörú drága édes kicsi fiammal...Soha nem felejtem el ennek az egész túrának a varázsát a fillingjét a csodáját...és az,hogy ez volt az utolsó túránk eleve sok jelentőséggel bír.

Gergő a Dera szurdokban,ez az utolsó túrázós kép róla.Ez volt kinn az osztályában is végig a halála után...

Ma már tudom,hogy van túlvilág.Fény,odaát,menny...nevezzük akárhogy.A lényeg,hogy van.Tudom,hogy a lélek számtalan életet él... újraszületik,meghal.Talán arra is van esély,hogy ugyanazokkal hoz újra össze a sors,max másmilyen formában.Aki most a fiad volt,következő életedben lehet,hogy az apád lesz és így tovább...

Tudom azt is,hogy Gergő jön amikor tud és meglátogat.Tudom azt is,hogy ott van velem azóta is a túrákon.
A lelke nem hagyott teljesen magamra engem.

És azt is tudom,lehet életünk száz is vagy akár ezer is.

Újra fogunk majd találkozni és együtt leszünk minden életben!

Ott majd folytatjuk!

Túra az adonyi szőlőhegyen

Az év eddigi legszebb napján (már az időjárásra gondolván) túránk a Fejér megyei Adonyba vezetett,de Adonyba nem szándékoztunk bemenni.Tervünk szerint az adonyi vasútállomásról,nem keletre a városba,hanem nyugatra a Lívia-tavak felé vesszük majd az irányt,ezután pedig az Adonyi-szőlőhegyet járjuk végig,érintve az Orbán-kápolnát a Czigler-tavat és a Dajapusztai-árkot.A területen amúgy kiváló jelzésekkel ellátott utak vezetnek végig.Noha ezekről a túra során itt-ott lekellett térnünk,de a jelzések felfestése sokkal jobb erre mint némelyik magyarországi hegységben vagy dombságban!

Na ezek után az immár szokásos csapattal,sajnos Gergő nélkül (aki remélem azért velünk volt ahogy ígérte) délelött 3/4 kilencre értünk ki az adonyi állomásra.

Megérkezés Adonyba

Elöször a visszahangos M6-os autópálya alatti alagúton mentünk át.Haladtunk a Lívia-tavak felé.Az első látnivaló egy vadászles volt ahonnan némileg jó kilátás nyílt a környékre.Ezt megcsodálva kicsit odébb egy tömeges halpusztulást véltünk látni.Nem volt kellemes!Innen vezetett az utunk a Lívia-tavakhoz,ahol elsőre úgy tűnt minden rendben.Az első tavon elképesztően gazdag élővilág volt.Eszembe jutott persze,hogy Gergővel jártam itt utoljára,akivel végig is jártuk a tavakat három évvel ezelőtt.Ám örömünk nem tartott sokáig.Egy jóképességű alighanem cigány forma férfi gurult mellénk autóval.Közölte ez itt magánterület,lehetőleg távozzunk...

Tömeges halpusztulás.Vajon mi történt?

Az első tó

Hiába győzködtem ezt a mókustojást,hogy a piros jelzés a területről indul,azt sem tudta milyen rendezvényen van a baromja...Mivel egy kétajtós szekrényhez hasonlított,úgy döntöttünk jobb lesz szótfogadni.Igy már az első tónál visszafordultunk.Szerencsére a tavak szomszédságában is akadtak utak amik elvittek a szőlőhegyig.Ott is láttuk rátérve a piros jelzésre,hogy az bizony a tavak felöl jön...Mit lehet erre mondani...?Ki-ki döntse el saját maga.Minket azért nem befolyásolt ez a barom abban,hogy jól érezzük magunkat.Külömben is csak a harmadik tó elejéig mentünk volna,ott fordult le a piros jelzés.De ez a barom elkeritette a jelzett turistautat!Gratulálok,nagy az isten állatkertje...

Haladtunk tovább a hegyecske aljában egy betonútig.Itt kezdtük meg a kapaszkodást felfelé.Emlékeztem rá Gergővel való túrázásaimból,hogy itt lesz a Kápolna sor,ahol magára az Orbán-kápolnára is rátalálunk majd.

Így fogadtak a Kápolna soron

A Kápolna soron voltak a présház imitációk is.Egy falba épitett présház homlokzatok amik igen látványosak.Mig ezekbe gyönyörködtünk ki húzott el mellettünk autóval?Na ki?A mókustojás a tavakról...azthittem már erre sem lehet jönni,de szerencsére meg sem állt.Mi meg tovább csodáltuk az imitációkat.Nekem itt is Gergő jutott persze eszembe...ki más?Vele voltam itt.Az imitációk után a fal melletti lépcsőn mentünk fel a kis kápolnához,amely 1811-ben épült,mai formáját pedig 2002-ben nyerte el.Zoli és Móni még nem voltak itt,tetszett neki a hely szépsége és nyugalma.Megcsodáltuk,körbejártuk a kápolnát.

A présház imitációk

Orbán kápolna

A kápolna mellett egy kis park volt,tele rengeteg paddal.Úgy döntöttünk itt megpihenünk és elfogyasztjuk a kajánkat is.Jó volt a kellemes környezetben megpihenni.Volt itt még egy kép Orbán pápáról is,a borászok védőszentjéről,akiről a kápolna is kapta a nevét.Arébb meg volt egy pottyantós wc.Hát ezt nem hagyhattuk ki...jó pár vicces képet csináltunk a budinál.Pihentünk itt egy órát mielött újra nekivágtunk volna a túrának.A három évvel ezelötti túránkról Gergővel amúgy itt olvashatsz .Akkor pont szemből jöttünk.

Az obeliszk és a kápolna

Felírat a kápolna falán

A slózi felavatása

Visszaérve a Kápolna sorra egy renkivül tiszta és nyugodt utca köszöntött ránk,ahol az emberek kedvesen köszöntek is!Gyönyörübbnél,gyönyörübb pincék sora kisérte lépteinket.Az út felért a szőlőhegy legmagasabb pontjára és egy fensikon ment tovább.Visszaért a hegy szélére ahonnan szép kilátás nyílt kelet felé.Sajnos nem volt teljesen tiszta idő így nagyon messze nem lehetett ellátni.Ám így is meglehetett csodálni.Aztán egy ponton az út újra lefelé irányt vett.

Kibontakozik a kilátás

Lefelé is szép volt az út a hétvégi telkek között,itt-ott még kanyonos is.Aztán visszaértünk bele a piros jelzésű útba.Ezen mentünk tovább a szőlőhegy aljában.Újabb szépségek következtek.Balra egy csupazöld porta,patakkal ligetes résszel,jobbra pedig a Czigler-tó.Ami szembetünő volt itt is köszöntek az emberek,sőt volt egy-egy jó szavuk is hozzánk.Nohát a rend marcona őre aki innen pár kilométerre kitessékelt minket a Lívia-tavaktól valószinüleg nem innen származhatott...A Czigler-tónál (ami pontosabban két tó) egy padon újra pihentünk.Ami még nagyszerübb volt,mellettünk egy münködő büfé kínálta magát.Bementünk üditőért és jégkrémért.Itt is rendkivül kedvesek voltak...!

A zöld porta

Czigler-tó

A pihenő után újra letértünk a jelzésről.Következett a Dajapusztai-árok.Ezt az egész területet Dajapusztának és Szentmihálypusztának hívták régen.A Dajapusztai-árok számomra is új volt.Haladva benne egy rendkivüli szépségű helyen találtuk magunkat.Csodálkoztam,hogy annak idején miért nem fedeztük ezt fel Gergővel,főleg úgy,hogy szinte az orrunk előtt volt.Az árok első felében lényegében egy völgy volt,körös-körül zöld rétekkel,kisebb erdőkkel.Miért is nem kapott jelzést ez az út?Mondjuk egy piros körtúra jelzést,hiszen a piros útról indult és oda is tért vissza.Aztán az árok második fele némi emelkedővel járt,kanyonos úton,meg jó rálátással Kulcsra.

Dajapusztai-árok

Visszaérve a pirosra,átmentünk az M6-os felett.Odaát pedig a Szentmihálypusztai emlékműnél fejeztük be a túrát ami idáig kb.12km volt.Ám nem volt vége.Elkellett jutni egy busz vagy vonatmegállóig.Én felkináltam a többieknek,hogy menjünk be a közeli Szentmihály erdőbe és úgy Kulcsra,de ebbe nem mentek bele,Igy elindultunk a kulcsi vasúti megállóhoz az M6-os melletti szervízúton.Ez kb.2km-re volt.Sajnos útközben Mónit megharapta egy kutya,amit csak nagy sokára fogott meg a gazdája.Szerencsére nagyobb baj nem lett a dologból,a megállót pedig elértük.A vonat késett vagy félórát,ám cserébe nem fizettünk a jegyért.A túra igy ért véget.Apróbb kellemetlenségeket leszámitva jó buli volt!

Hát akkor Salabasina!

Hát akkor eljött az idő és megvalósitjuk évek óta dédelgetett tervünket és végig túrázunk a hírhedt Visegrádi-hegységi szurdokon a Rém-szakadék néven is ismert Salabasina-árkon.

Remélhetőleg nem hátráltat semmilyen betegség mint egy hete és neki tudunk vágni.

A Salabasina-árok egy körülbelül két kilométer hosszú, nagyon nehezen járható szurdokvölgy. Pest megye északnyugati részén, a tágabban értelmezett Pilis hegységben, valójában már a Visegrádi-hegység déli részén, közigazgatásilag Pomáz területén található

Ez már a szurdok szelidebb része.Ez még nem saját fotó,remélhetöleg hamarosan azzal is szolgálhatok

Az árok a Lom-hegy és a Tornyos-hegy tömbjei felől lefutó vizek egy részét gyűjti össze és vezeti le a Dera-patakba, amit a nagykovácsipusztai településrész határában ér el.

Az árkot a múltban kialakító vízfolyást a mindenkori csapadékvízen felül feltehetőleg több forrás is táplálhatta, ma a terület egyetlen jelentős forrása a Salabasina-forrás. A szurdokvölgyben jelenleg néha alig van víz, csapadékosabb időszakokban viszont egyes szakaszain vízeséseket is le kell küzdenie az erre járónak. A völgy a Holdvilág-árok közelében, attól alig két kilométerre, nyugatra található. A Holdvilág-árokhoz, illetve a dömösi Rám-szakadékhoz több szempontból is hasonló, de mivel a kiépítettsége minimális, ezért a bejárása lényegesen körülményesebb és kellő terepi gyakorlat hiányában veszélyesebb is azokénál.

A legtöbb leírás a Podmanecky majori Kecske farm felöli megközelitést javasolja,ám ez a farm magánterület felkell készülni a túrázónak,hogy nyugat felöl megkell kerülnie a majort.Ez az út aztán a Salabasina-árok alsó részéhez vezet amely semmi extrát nem tartogat.Az igazi szurdok a kögáttól a hídtól kezdödik,nagyjából a szurdok egyharmadától.Mi ide fogunk érkezni mégpedig a Pankos tető felöl jövő erdőgazdasági úton.Itt fogunk leereszkedni a szurdokba és megkezdeni a kalandot...

Ez a kaland minket vár!

Ha sikeresen végigtudunk menni a szurdokon akkor Pilisszentkereszt felé vesszük az irányt,ahol a jóval könnyebb és szelidebb Dera szurdokon is végigmegyünk.Ha bármi akadályokba ütközünk akkor B terv szerint a már ismert Holdvilág-árokon jövünk vissza.

Részletes beszámoló vasárnap!

Film pedig jövö hét közepére várható!

Túracsere októberben

Elözetes bakancslistánk alapján októberben a Visegrádi-hegységbeli Salabasina-árok jönne a sorban,míg novemberben a bakonyi Baglyas-hegy.Ám Gergővel való egyeztetésünk után úgy döntöttünk,hogy a két túrát felcseréljük.Tehát a Bakony kerül sorra októberben,míg a Salabasina novemberben.Nincs különösebb oka,úgy érezzük a várható októberi időjárás jobban kedvez a bakonyi túrának,a novemberi pedig a visegrádi-hegységinek.

Persze addig is helyi és környékbeli túrák színesithetik a palettát,hiszen az év legjobb túraidőszaka köszönt ránk a soron következő 6-7 hétben.Az őszi túráknál,az öszi színjátéknál vagy éppen az öszi szürkületnél nincs is jobb a túrázásokat illetően.

Eltudnék képzelni például egy misztikusan ködös időt a Salabasina-árokban...

Alighanem csodák várnak a bakonyi Baglyas-hegyen is...

Túra a Nagy-Szénásra

Hát elérkezett végre ez a nap is.A múlt héten a zord időjárás miatt elhalasztott túrát kívántuk pótolni.Az újév első bakancslistás túrájának napjának reggelén még némileg ködös volt az idő és hideg is volt.Aztán szerencsére ez alakult a nap folyamán pozitív irányba.Autóval vágtunk neki az útnak négyen.Hamar felértünk Budapestre a kocsit pedig leparkoltuk a Széll Kálmán térnél.A vártnál sokkal könyebben találtunk parkoló helyet.Innen aztán átmentünk a Nyugati pályaudvarra ahol vonatra szálltunk.Ez vitt ki minket a közeli Solymárra ahonnan a túrát indítottuk.Itt csatlakozott hozzánk György a közösségi oldalakon megismert túrázós barátom.Elindultunk hát a közeli zöld jelzésen.

Solymárról indult a túra

Kellemes jó lett az idő a nap kisütött a hömérséklet is felment pozitív tartományokba.Magunk mögött a kis hegyen a Szarka vár vigyorgott ránk.Volt is rá oka,hisz felszerettünk volna menni,de az zárva volt és a téli hónapokban nem is volt kedve kinyitni...Solymár a több mint tízezer lakosa ellenére csak egy falu!Igen egy nagyközség.A zöld jelzés keresztül vezetett a településen.Nem volt különösebben szép a község,inkább a környék volt az ami körülvette.Emelkedős meredek utca vezetett ki belőle,vagy 4km-et kellett menni mire kiértünk az erdőbe a hegyek közé.Itt már havas volt a táj,itt-ott jeges is volt az út,de azért jól járható.Elhaladtunk a Disznó-fertő nevezetű hely mellett.Nem durva módon kapaszkodott felfelé az út a Zsíros-hegyre.Nagyjából egy óra alatt fel is értünk.

Felfelé a Zsíros-hegyre

A Zsíros-hegy csúcsán semmi látnivaló nem akad,kilátás itt nem volt,ami szomorú érdekesség volt azok a lerombolt kulcsosházak romjai voltak.Viszont tudtuk,hogy a közeli Alsó Zsíros-hegy viszont csodákat rejt.Így is volt.A pár száz méterre lévő hegyre hamar odaértünk.Valóban nagyon szép volt,mint a hegy,mint a kilátás ami a párás idő ellenére is valamennyire élvezhető volt.El is idöztünk itt vagy félórát,ettünk is,sőt még kávét is ittunk!

Nem volt tiszta idő,de a szemközti Kevélyeket látni lehetett.Valószinűleg ha isten is megsegit oda vezet majd a következő bakancslistás túránk februárban.Szóval a Kevélyeket látni lehetett,a másik irányba található Pilis-tetőt viszonyt elnyelte a pára.A mi gerincünkre viszont rálehetett látni,csodálatosan szép volt.

Az Alsó Zsíros-hegy és alatta Pilisszentiván

A gerinc

Alattunk még látni véltük a közeli településeket elsősorban a Pilisvörösvárral egybe épült Pilisszentivánt.Visszamentünk a kék3-ön a Zsíros-hegyre ahonnan már a sárgán folytattuk az utat.Hamar elértük az Antónia-árkot ahol György búcsút vett tőlünk.Ö idáig jött,egészségi állapota miatt most többet nem bírt bevállalni,innen ment le Nagykovácsiba.Mi pedig megkezdtük ereszkedésünket az Antónia-árokban.Az árok lényegében egy szűk völgy volt,persze ettől még nagyon szép!Jól járható út vezetett lefelé így gyorsan elértük a piros jelzést a Hosszú-ároki leágazást.Ezen mentünk tovább.

Ereszkedés az Antónia-árokban

A Hosszú-árok valóban hosszú volt és jól járható egészen addig amig el nem kezdett emelkedni az út.Eleinte csak lágyan majd fokról fokra durvábban.Persze jártunk mi már ennél sokkal durvább kaptatókon is,de Mónika-Bernadett aki velünk volt egyre nehezebben bírta.A vége felé már többször is megkellett állni pihenni.Nekünk sem volt persze könnyü,de ha hegyekben túrázik az ember ugye ott számolni kell vele,hogy felfelé is kell menni.

Némi nehézségek árán végül is felértünk a Nagy-Szénás úgymondd alsó részére.Itt szintén egy egykori turistaház romjainál tartottunk egy nagy pihenöt kajálással egybekötve.

Az egykori háznak itt emlékművet is állítottak.

Mászókázás a Hosszú-árokban

A turistaház emlékműve

Ott fenn az a Nagy-Szénás

Innen aztán már teli hassal gyerekjáték volt a felkapaszkodás a közeli Nagy-Szénásra.A csupasz hegyen sok túrázó ficergett,de nem zavart senki.A kiváló kilátást innen is a párás idő zavarta kissé,de többé-kevésbé azért élvezhető volt.Ez az a hely,ahonnan tiszta időben a Budai-hegység és a Pilis legmagasabb csúcsa is látszik.Most csak a Budai-hegységé volt látható a Nagy-Kopasz.A Pilis-tetőt továbbra is elnyelte a pára.Ennek ellenére a hely lenyügöző volt.Itt bőven volt hó is.Laci zacskón ülve szánkózott is egyet.Mi pedig a kellő kicsodálkozás után elindultunk lefelé.

A Nagy-Szénás

A lefelé út a piros jelzésen már szinte gyerekjáték volt.Ahogy haladtunk lefelé úgy volt egyre kevesebb és kevesebb a hó.Délután fél4 ellenére meglepöen sokan jöttek felfelé is innen,ők tuti,hogy már csak sötétben találtak le.Nem kellett sok,hogy leérjünk a közeli Nagykovácsiba.Ez is egy olyan település volt amelyen viszonylag sokan laknak ahhoz,hogy csak falu legyen.Mégis az volt.A hegyről és az erdőből kiérve a hosszú Szél utcán találtuk magunkat.Egy református templom szolgált itt látnivalóval még mielött beértünk a település központjába.

Templom Nagykovácsiban

A fő utcára kiérve még elmentünk egy másik templomig ahol még egy emlékmű szolgált érdekességként.Itt volt a BKK 63-as járatának végállomása is,így aztán nem kellett sokat menni a buszig.A kellemes idei első bakancslistás túránk nagyszerűen sikerült.Nagyjából 17km-et mentünk és egy nehézség volt csak benne a Nagy-Szénás elötti emelkedő.Mindenki élményekkel gazdagon térhetett haza.Innen a 63-as busszal elmentünk Hüvösvölgyig,onnan pedig az 56-os villamossal a Széll Kálmán térig.Ott megtaláltuk az autónkat és az M6-os sztrádán haladva hamar hazaértünk.Pompás nap volt!

.

A túra útvonala

Túra a Holdvilág-árokba

Hát annyi kínlódás után összejött végre.Márton nap hajnalán nekivágtunk az útnak.A Pomáz utáni Kiskovácsiba némi közlekedési nehézségek után délelött 9órára értünk ki.Innen indítottuk a Holdvilág-árokba vezető túránkat,amely idén csak a kilencedik bakancslistás túránká avanzsált.Persze a Holdvilág-árok végigjárása után nem szándékoztuk befejezni a túrát.Terveink szerint majd felmegyünk a Lom-hegyre ahol az egykori légvédelmi bázist akarjuk megnézni,majd onnan át a Bölcső-hegyre és végül le a Lajosforráshoz,majd onnan le Pomázra.Hozzávetőlegesen a szokásos 18km várt ránk.

Az első méterek Kiskovácsinál

Hamar ráleltünk Kiskovácsiban a piros+ jelzésre,ez visz majd be a Holdvilág-árokba.Fújt némi szél,el-el borúlt,de úgy tűnt tökéletes túraidő köszönt ránk.Bár már úgy tűnt túl vagyunk az őszi finálén,az fákon még akadt levél bőven és a lombhullató aranyszínű erdő több volt mint csodálatos...Nem volt nehéz az út a Holdvilág-árokig,minimálisan emelkedett csak,itt-ott sáros volt ugyan,itt-ott keresztezte a patakot,de összeségében elég jól járható volt a piros+ jelzés.Úgy tűnt legszebbik arcát mutatja a természet.Ha felfelé néztünk,elképesztően szép falevél esőt láthattunk.Mivel két csoport is haladt előttünk,lassítottuk a lépteinket.Nem akartuk,hogy majd a Holdvilág-árokba bárki is legyen,bárki is akadályozzon minket a sok csoda nézegetése közben.Így az egyik padocskánál meg is reggeliztünk,így adva előnyt a csoportoknak.

Tökéletes túraidő

Jó hely megreggelizni

Úgy tűnt tervünk beválik,mert aztán senki sem zavart meg bennünket.Itt-ott hallottunk ugyan zajokat,beszélgetéseket,de szerencsére nem zavartak meg minket.Hamarosan elkezdett combosodni a táj,alakult a szurdok,kezdett egyre szebb és szebb lenni és kezdett egyre nehezebben járhatóvá válni.Persze akadtak még szép aranyló erdős részek is,aztán elkezdetek a sziklafalak két oldalt nőni,egyre magasabbak lenni...Becslésem szerint egyes helyeken elérhette az 50 méteres magasságokat is!Mi meg haladtunk lent a szurdokban.

A szurdok érdemi részének elején egy fára akasztva kedves kis tábla fogadott.

Táblácska fogad

Itt a táblácskánál fenséges volt az őszi erdő.Annyira szép volt,hogy egyszerűen földbe gyökerezett a lábam.Hajtott persze a kiváncsiság milyen lehet a szurdok látványos szakasza,de egyben tovább haladni sem akartam,mert annyira szép volt itt ez a hely.A hegyoldalból néhol szinte viszintesen nőttek ki a fák,a falevél eső hullott,másik oldalon meg az avaros aranyló erdő meseszép volt.Talán valami hasonló lehet a menyország is...

Mesebeli erdő

Persze azért indultunk tovább,leértünk a szurdok érdemi részére.Egy bőven folyó forrás fogadott,frissitettük is a vízkészletünket,bár ezen a túrán túlságosan nem voltunk szomjasak,de víz persze legyen nálunk minden alkalommal.A szurdok meg kezdett egyre vadregényesebbé válni.Hatalmas sziklafalak két oldalt a nehezen járható,kalandos alsó résszel,elkezdett rajtam az az érzés úrrá lenni,hogy ez jobb hely mint a Rám-szakadék...Mentünk előre és akármerre néztünk a látvány fantasztikus volt!Visszanézve a gyönyörü táj az aranyló erdőkkel,két oldalt a halmas sziklafalakkal,előttünk a vadregényes szurdokkal...felfelé nézve meg a hulló falevelek százaival...

Magasodó sziklafalak

Egy helyen lépcső vezetett ki a szurdokból és a piros+ jelzés arra ment felfelé...A sok müanyag itt persze el is indul rajta,pedig...Pedig a szurdok leglátványosabb,legszebb része csak ezután következik!Érdemes a szurdokban maradni,hiszen a jelzett turistaút éppen a leglátványosabb részt kerüli ki...A hatalmas sziklafalak ölelésében enyhe kanyart vesz a Holdvilág-árok és egyből oda is érünk a szurdok ugymondd központi részéhez.

Az árok valójában egy patak medre, ami olvadáskor vagy esők idején levezeti a hegyről a vizet, így ha esős időben tévedünk errefelé, igen erőt próbáló túrában lesz részünk. Mielőtt elérkeznénk a létrához, amelyen aztán a tovahaladás érdekében fel kell másznunk, láthatunk egy barlangot. Ez az úgynevezett ősember-barlang, két járat található benne, megtekintése érdekében tehát érdemes magunkkal vinni elemlámpát!

Még egy tévhitet megemlitenék:sok leírásban a Holdvilág-árkot a Pilis-hegység részeként tüntetik fel,pedig köze sincs a Pilishez.A szurdok valójában már a Visegrádi-hegység része,annak déli részén találjuk meg,Pomáztól észak-nyugatra nagyjából 6-7 km-re.

A szurdok legszebb része

Látható a barlang bejárata és a létra is

Tehát itt a meteor létránál a barlangnál lévő rész alighanem a Holdvilág-árok legszebbik része.Aki úgy gondolja menjen be a barlangba,nem fogja baj érni.Persze lámpát vigyen magával,az út a barlangban két részre oszlik és amelyek egy ponton véget érnek.(falak zárják el a továbbhaladást).Kint pedig csak úgy tudunk továbbhaladni,ha felmegyünk a létrán.Sokan itt adják fel és fordulnak vissza,mert nem mernek felmenni a magas létrára.Pedig ez sem vészes,persze odafigyelve kellően kapaszkodva nem jelenthet gondot annak megmászása.Mi is felmentünk persze.

Felérve a létrán,ilyen az árok

Felérve a létrán a Holdvilág-árok még nem ér véget!Ám érdemes egy kitérőt tennünk.Ha felérünk belebotlunk a korábban az árokból kivezető piros+ jelzésbe.Ezen induljunk el visszafelé,hamarosan egy elkeritett részhez érünk,ám a drótkerítés itt-ott megvan bontva,levan taposva,Nincs akadálya tehát,hogy benézzünk ide.Tegyük meg bátran!Egy olyan helyre érünk ahol ásatások folynak.Talán nem ejtettem még szót arról,hogy a Holdvilág-árok egy ősi kultuszhely.Állítólag itt volt Attila király egyik városa és ide valahova temették el Árpád fejedelmet is...Minderre máig sincs bizonyíték,de az ember nem nyugszik.Többen,többször is próbáltak már utánajárni a rejtélyeknek,ám bizonyosságot nem találtak...talán itt is egy ilyen feltárás folyik és ennek nyomait keresik...Itt is egy hatalmas sziklafal van,amelynek ha jól tudom Nagy-szikla a neve,de lehet ez ügyben tévedek.

Az ásatások színhelye

Miután ezt megnéztük a piros+ -on iduljuk el vissza a meteor létra irányába.Egy kis hídnál találjuk magunkat itt folytatódik a szurdok,ám teljesen más jelleget mutat mint eddig.A sziklafalak már nem magasak,ám összeszükülnek.Az út pedig közöttük vezet.Eszméletlen klassz!Nem egyszerü itt sem a járás,helyenként kapaszkodni kell a sziklákba,de az egész fantasztikus élményt nyújt!Sajnos ez a szakasz nem túl hosszú,tán alig több száz méternél,esetleg százötven,de rendkivül pazar,tényleg...

A Holdvilág-árok felső része teljesen más mint az alsó

Legnagyobb sajnálatunkra aztán a Holdvilág-árok véget ér.Kár tarthatna még kilométereken keresztül.Az árok után a piros+ -on haladva egy aranyló erdőbe értünk,amely szintén rendkivüli szépséggel bírt.Innen már emelkedő következett,a Lom-hegyet kellett megmásznunk ami 589 méter magas.Ez nagyjából egy 2km-es emelkedő,lényegében könnyű szerrel abszolváltunk.Fent utak találkoztak,jelzett és jelzetlenek.Az egyik jelzetlen utat választottuk,hisz ez vezetett el az egykori légvédelmi bázishoz.

Emelkedés az arany erdőben

A jelzetlen út mellett jön sokáig a piros+ jelzés ám egy ponton elhagyja azt.Így búcsút vettünk tőle,mi pedig folytattuk a jelzetlenen.Némi emelkedő itt is akadt,de nagyjából 1km után elértük az egykori légvédelmi bázist.Illetve azt ami maradt belőle.Némi kisérteties hangulatot árasztottak az elhagyott épületek,bunkerek.Az egyikbe bementünk,nem volt már bennük semmi,csak a húzat járt itt ki-be.Körletek,mosdók,zuhanyzók,irodák lehetettek itt egykor.Mára már csak a pusztulás jeleit lehetett felfedezni.Az egyik bunker tetejére femásztunk,innen látszodott a Pilis-tető is.Vajon ha ez és a többi hasonló légvédelmi bázis ilyen állapotban van manapság már,mi látja el hazánk légvédelmét?

A bázis egykori bejárata

A kaszárnya

A bunker

Megdöbbentő volt ezt látni.Folytattuk a túrát,ez a bázis lényegében csak egy kitérő volt.Az azonos magasságú Bölcső-hegy következett,ám némileg lefelé vezetett az út,így hiába az azonos magasság,a szomszédos Bölcső-hegyet is megkellett másznunk.Nem volt csúnya,ám érdemi kilátással nem bírt.Állítólag volt rajta valaha egy kilátó a térkép jelezte is,de ebből mára semmi sem maradt.Vajon hova lett?Nem nagy a hegy csúcsa éppen elférne rajta egy kilátó,ha meg nincs itt valami romoknak illene azért itt lenni,de ez sem volt...Itt-ott azért felsejlett valamicske kilátás.A fákon át látni véltük a Prédikálószéket és a Dobogókőt.Lefelé menet már volt egy-két hely ahonnan csodás volt a kilátás a Visegrádi-hegység középső részére.Amúgy már a zöld háromszög jelzésen voltunk.

Fel a Bölcső-hegyre

Ennél nem akad jobb kilátás a Bölcső-hegyen

Hamarosan leértünk a Lajosforráshoz ahol óriási tömeg volt...alighanem ez a hely a müanyagok legfőbb pihenő helye.A forrásnál is sor állt,sőt voltak olyanok akik kb. húsz(!) húszliteres flakonnal álltak sorban a forrásnál...Úgy gondolom azért mindennek van határa...

Esélytelen volt tehát,hogy itt frissitsük a vízkészletünket,szerencsére nagy szükségünk nem is volt rá,mert még 3/4-ig tele voltak a kulacsaink.Mindenesetre itt megebédeltünk.

Továbbindulva a kék+ jelzés köszönt be,egy majdnem nyílegyenes út várt ránk amely már levezetett Pomázra.Aztán mégsem volt olyan nyílegyenes.

Tömeg a Lajosforrásnál

Aranyló út volt ez is,hosszú ideig egyenesen persze.Aztán feltüntek itt is kilátások,az út mellett jobbra pedig kezdett kialakulni egy árok amelynek elinte nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget,pedig...Az árok kisért minket az út mellett kilométereken keresztül ahogy az út haladt úgy az árok is,helyenkét s betűt formáló kanyart leírva,Közben meg egyre mélyült,volt ahol már harminc méternyi mély is lehetett és egyre szélesedett is,tehát egy szép völgy alakult ki belőle.Az út másik oldalán pedig a hegyek.Újra bliriáns szépségű helyen voltunk!

A Kő-hegy látványa az útról

A kék+ jelzés közben zöld sávra váltott,ez pedig levezetett ebbe a völgybe amelynek nem derült ki,hogy volna bármiféle neve is.Nevezzük el Pomázi-völgynek.Nagyon-nagyon szép volt ez is,patak ugyan nem folyt,de a medre megvolt,elképzelhető,hogy esőzések után azért van benne víz.Aztán kiértünk a hegyek és völgyek öleléséből és Pomázon találtuk magunkat.A jelzés a településnek a gazdag részén vezetett keresztül,elképesztő paloták között...

Leérve a völgybe

A Hév állomás közelében található emlékműveknél fejeztük be ezt a fantasztikus túrát amely telis tele volt jobnál jobb látnivalókkal.A szép idő a Holdvilág-árok után ugyan tovatűnt,de így is kellemes volt az egész.Sokat szenvedtünk ezért a túráért,de megérte.Nagyjából tehát 18km-et gyalogoltunk a Visegrádi-hegység (és nem a Pilis) déli részén.Hévvel bementünk Budapestre ahol még megnéztük a Puskás szobrot Budán,innen is gyalog aztán elmentünk a Déli pályaudvarig,aztán vonattal haza.Fél 8-ra itthon voltunk.

Túra vége Pomázon

A Holdvilág-árok azt nyújtotta amit vártam tőle,sőt ha lehet még többet is.Aki még nem járt itt annak bátran ajánlom,jöjjön el és nézze meg,nem fog csalódni.Ha kicsit bátrabb akkor nyugodtan vállalja be a barlangot és a létrát is!Ez a hely is mint minden október végén és november elején a legszebb.Érdemes akkor jönni,ám bármikor máskor is emlékeztes lehet az élmény.Jeges időszakban azért a létramászást nem javaslom,csúszhat erősen!

A térképen az útvonalunk