November három és ha november három,akkor az utolsó túra évfordulója van ma.Hét éve 2018 november 3-án volt az utolsó közös túránk Gergővel.Nincs már olyan amit ne írtam volna meg erről,ha érdekel nézz vissza az elmúlt évek november harmadikai bejegyzéseihez.Túránk a magyar Rém-szakadéknak nevezett Salabasina-árokba vitt.Paráztunk is tőle,de felesleges volt,mert a magyar Rém-szakadék adta túrázásilag életünk legnagyobb élményét.Világosan él ma is bennem annak a túrának,annak a napnak minden perce,minden métere...
A varázs nem múlt el.Ma is itt van a szívemben.Talán ez volt az élet legjobb napja...
Most csak pár kép mesélt,de már elmeséltem mindent.Nézd vissza,ha érdekel.
Ha november 3. akkor évforduló.Mint minden évben most is.Az utolsó túra évfordulója.Az utolsó túránk Gergővel... Nem is tudom mit írjak,hiszen erről a túráról,erről a fantasztikus napról már tényleg mindent,de mindent megírtam.Persze nem érdekel,az sem érdekel ha minden évben ugyanazt írom,de amíg "szalonképes" vagyok addig ezután is minden november harmadikán megemlékezem az utolsó túránkról,az utolsó nagy-nagy kalandunkról.Felejthetetlenül belevésődött a szívembe ez az egész nap és ez alighanem akkor is így lenne,ha Gergő nem megy el azon az átkozott decemberi napon...Így lenne mert akárhogy is nézem,ez volt minden idők legjobb túrája.Olyan élmény volt amivel hat év távlatából sem tudok betelni.
Közelítés a hírhedt szurdokhoz
Hat év telt el.Ha nehezen is,de a túráim folytatódtak tovább Gergő nélkül is,hála azon barátaimnak akik velem tartottak illetve akikkel velük tarthattam.De ilyen fokú élmény nem volt több.Ilyen az ember életében csak egyszer van.Egy olyan túra ami felülír minden korábbit és ezt követőt!A Salabasina-árok maga volt a csoda.Százszor leírtam már,de most leírom,egy csoda volt!A rémséges híre a kiismerhetetlensége,a kaland az,hogy bár rémséges volt,de mégsem annyira mint ahogy az az internet világában elhíresült róla.Kellett egy fajta minek is mondjam,készség,merészség,bátorság,hogy belevágjunk,de belevágtunk és nem bántuk meg.A baj az,hogy Gergő ebből öt hetet tudott még élvezni,hiszen e túra után 38 nappal hunyt el...de ugye én rendületlenül hiszem és vallom,hogy a lét folytatódik a halál után is,csak egy másik dimenzióban és érzem és tudom,hogy Gergő magával vitte ennek a túrának az emlékét.A Salabasina emlékét.
Már a szurdokban,a legklasszabb kalandon
Fantasztikus volt!
Úgy érzem teli találat volt az időpont kiválasztása.Akkor úgy hittem véletlen torlódik a túra,mert ugye korábbra terveztük.Ma már tudom,hogy véletlenek nincsenek.Úgy alakult,hogy az év lehető legjobb napján legyünk itt.Persze túrázásilag a legjobb napján.A létező legjobb,legideálisabb túraidőnk volt,aranyló barna-sárga színben úszott minden.A szurdok nagyszerűségét pedig a terepen és a tájon és a csodás őszi időn kivül még az adta,hogy nem volt itt senki.Senki rajtunk kivül.A mienk volt az egész Rém-szakadék!Senki nem zavart és olyan nyugis nagyszerű túrát tudtunk így tenni,hogy arra szavak nincsenek.Ahogy meg csináltuk arra sincsenek szavak.Gergővel tényleg a szó szoros értelmében odafigyelve a másikra ha kellett a másikat segítve,ösztönözve mentünk végig ezen a csodán.
Életem nagy kalandján
A csodás szurdok egy szakasza
A szurdok néhány helyen járható volt,máshol járhatatlan.Ágak,fák alatt kövek sziklák között kellett lavírozni.De élveztük!Ma már Zolikával alighanem átkozódnánk itt-ott egy ilyen terepen haladva,mi akkor Gergővel nagyon élveztük.Maga a szurdok,hát mit is mondjak...ahonnan leereszkedtünk bele onnan a felső végéig,hát...talán másfél kilométer hosszú volt enyhén emelkedett az út végig,néha sziklákat mászva kellett szintet emelkedni.A felső kivezető szakaszon találkoztunk egy szembejövő párral,de ez volt mindenki aki ekkor a szurdokban járt.Sosem felejtem el,hogy a végén mindketten azt kívántuk Gergővel,hogy ne legyen vége.Ez egy olyan fantasztikus kaland volt amiben az volt a legfájóbb,hogy vége lett....
Gergő az utolsó kalandon
Mindig azt írtam,hogy túrázásaink abban a pilisszentkereszti buszmegállóban értek véget,lényegében így is van.Na és persze a túra még folytatódott a Salabasina-árokból kiérve is,mégis ma már úgy érzem,hogy ott fenn a Salabasina felső végén,kiérve a szurdokból,ott értek véget a mi útjaink...Ez volt az út vége.És ha volna rá lehetőségem egészen biztosan ide varázsolnék egy emlékművet,egy olyan emlékművet amely a mi közös túrázásainknak állít emléket.Gergővel való közös túrázásaink itt értek véget (persze mondom a túra itt még folytatódott és jó is volt tovább is),ez a szimbólikus vége.Kevés időt kaptunk mégis ezernyi kalandunk maradt,de ez volt a csúcs és ez volt az utolsó...Ma hat éve.
Az út vége.A Salabasina-árok őrzi lépteink.
Csak összehoztam egy emlékművet a Salabasina-árok végére...
Ha november 3. akkor emlékezünk,mint minden évben.Ma öt éve 2018 november 3-án volt az utolsó túránk Gergővel és ez olyan horderejű esemény amiről minden évben megemlékezem.Azonban sok újat nem tudok már erről írni,hiszen mindent,de mindent megírtam erről a napról,erről a túráról.De a mai nap az emlékezésé és ha olyan valami kerül be a bejegyzésbe ami már volt,hát istenem.Valószinű ha nem ez az utolsó túránk,akkor is úgy került volna be életünk történetébe mint a valaha volt legjobb túránk.Végigmenni a Salabasinán,a magyar Rém-szakadékon.Életere szóló élmény volt!
Neked csak egy igénytelen brutális semmit mondó hely,nekünk életünk kaladjának színhelye!
Elsőnek akkor merült fel ennek a túrának az ötlete amikor azt egy you tubes túratársam videójában láttam.Úgy gondoltam,hogy egy itteni túra a maga extrém mivoltával hatalmas élmény lehet.Igazam is lett,mert valóban az volt!Ezt követően próbáltunk Gergővel újabb filmeket keresni a szurdokról,képeket,leírásokat.Találtunk is,de mind arról győzőtt meg,hogy a Visegrádi-hegység déli oldalán futó szurdok valóban a magyar Rém-szakadék.Extrém kürölmények,rendkivül nehezen járható nem is létező út benne,a hely szépsége azonban vonzotta a tekintetünket és egyre inkább kezdtük úgy érezni,hogy ide elkell jönni,meg kell csinálni!Talán már egy jó évvel a túra előtt agyalgattunk rajta,aztán többször is toltuk magunk előtt és végül alighanem az utolsó lehetőséget kihasználva megcsináltuk!Utolsó,mert öt hétre rá Gergő meghalt... és ha én ezt a túrát kitolom még két hónappal,akkor nem válhatott volna valóra.
Az odavezető út is fantasztikus volt!
Már az odavezető alig ismert út is fantasztikus volt a gyönyörű őszben.Amikor meg odaértünk meghökkentünk a látványtól,de vonzott a kaland.És érdemes volt,nagyon érdemes volt belevágni mert nincs szó rá ami kifejezhetné mennyire jó volt.Gergő és én ahogy mindig,most az utolsó nagy kalandon,persze ezt akkor még nem tudhattuk.Olyan varázsa volt a helynek a túrának az időnek amit én szavakkal nem tudok visszaadni.Éreztem a csodálatos életérzést azt.hogy valami fantasztikusat élünk át ezzel a nem mindennapi túrával.Az egész szurdok talán másfél kilométer hosszú volt,de ez volt túrázásaim történetének legjobb,legemlékezetesebb szakasza.Pedig voltam pár helyen az életben...
Életünk kalandján
A szurdok vége felé mindketten azt kívántuk,hogy ne legyen még vége.Olyan kaland volt,hogy nem akartuk,hogy vége legyen.Az extrém útszakasz azonban véget ért.Megfogadtuk,hogy pár év múlva majd visszatérünk újra átélni mindezt.Öt év telt el.Azóta nem jártam itt...a túra amúgy folytatódott és rendkivül szép volt végig,de ez a salabasinai szakaszt nem lehetett már felülmúlni.Boldogok voltunk még,nagyszerű élményekkel gazdagodva.De aztán Gergő elment és minden összedőlt...
Öt év telt el és nem tértem vissza.Gergő nélkül?Hogyan?Szóba kerül néha egy ide vezető túra ötlete,de pl.Zolikával nem merem megcsinálni,ő nem olyan ügyes és bátor mint Gergő volt,mi van,ha a szurdok közepén blokkol le?Manó barátom említi legtöbbet tán az ötletet,de az ő meg a Tizedes barátom tempójához már én érzem azt,hogy kevés vagyok.Vikinek és Tominak sem tűnhet ez a túra egyszerűnek.Így tehát félő,hogy már nem térek vissza (persze nincs kizárva) hiszen én is öregszem már napról napra,nem vagyok abban a formában mint amikor Gergővel nyomtuk itt.
A varázs egy szelete
Öt éve már és erről minden november harmadikán meg kell,hogy emlékezzem.Salabasina varázsa olyan élményt adott ami felejthetetlen.Alighanem 2018 november 3-a lehetett életem legjobb napja.Bízom benne,hogy Gergő is magával vitte ennek a csodának az emlékét és abba mégjobban,hogy egy következő életben majd visszatérhetünk és megcsinálhatjuk újra és újra...A Salabasinai varázs örök,végigkiséri életemet.A szurdok pedig őrzi lépteink.
Mert vannak napok és túrák amelyek,történjen bármi sosem felejtődnek el.Bár a Sándorral való túrázásaimból sajna sok minden elfelejtődött,de ez valahol természetes is,hiszen már több évtizede voltak,viszont Gergővel való túrázásaimból emlékszem mindenre.Persze legjobban az utolsó túrára,a legjobb és legjelentősebb túrára az életemben.Éppen ma három éve...Szinte mindent megírtam már erről a túráról,évfordulókor ez természetes is,de volt,hogy a hónapok alatt is becsúszott pár bejegyzés,ami ezt a túrát idézte fel.Most nem akarom újból elmesélni,a bejegyzés végére majd beteszem a linkeket amelyek átírányítanak oda ahol a korábbi bejegyzéseim vannak,ha érdekel.De mivel évforduló van a harmadik,illő megemlékezni erről a több szempontból is jelentős túráról.A túra amely az utolsó túrám volt Gergővel 2018 november harmadikán és Gergő valamivel több mint öt hét múlva ment el.Ez a túra enélkül a szomorú esemény nélkül is alighanem kivívta volna magának a valaha volt legjobb túrám vagy túránk címet,de így persze egyértelmű volt.Valami olyasmit kéne írnom erről a napról amit még eddig nem.Hát nem lesz könnyű...
Az első méterek a valaha volt legjobb túrán
Akkor még csak valahol tudat alatt éreztem,de ma már visszagondolva egyértelműen az az érzés kerít hatalmába,hogy valami különlegeset éltünk át.Valahogy más volt mint a többi túra.A hely az időjárás,az őszi erdő a rémhírektől hangos Salabasina-árok ahová tartottunk valahogy olyan varázst adott az egésznek ami semmi máshoz nem volt fogható.Emelkedettebb hangulatban is voltunk,de ez ott akkor kellemes volt.Volt valami hátborzongató mégis felemelően csodás az egész helyben.Csak azt tudom,hogy élveztük minden méterét...Mielőtt folytatnám az írkálást szeretném ajánlani,hogy nézzétek meg a túra eredeti filmjét,amely akkor is ott készült túra közben.Szerintem megéri,de ha nem is érdekel úgy,találomra indítsd el valahol a videót.
Szinte sokkot kaptunk amikor oda értünk a Salabasina-árokhoz,de ez is olyan sokk volt amely inkább volt kellemes mint kellemetlen.A hírhedt árokról,csak az járta,hogy ez nem a Rám-szakadék,hanem a Rém-szakadék.Amiket láttunk róla filmeket azok pedig erről meg is győztek.Mégis vonzott az egésznek a kalandja az ismeretlensége,a varázsa.Így mikor megláttuk először a szakadékot ez a sokk csak egy fokozodó kalandvágy volt.Gyönyörű helyen voltunk és a nagy kaland előtt tartottunk egy kajaszünetet úgy,hogy a lábunkat már a szakadékba lógattuk le.Nehéz szavakba foglalni azt az életérzést...
Gergő a nagy kaland előtt.Sajnos,hogy ez volt élete utolsó nagy kalandja...
Az út amely ketté szeli a Salabasina-árkot
Aztán belevetettük magunkat a szakadékba.Na persze nem szó szerint,de belevágtunk a nagy kalandba.És bár ugye hála az előzetes híreknek,tájékozodásoknak és filmeknek,nem kicsit paráztunk tőle,kiderült az,hogy mindenféle félelmünk feleslegesnek bizonyúlt!A Salabasina-árok olyan kalandot és élményt adott amit az én életemben túrázásilag semmi sem tudja felülmúlni!És bár lehet egy egyszerű földi halandó itt beparázott volna,de mi ne voltunk egyszerű földi halandók...!A szakadék minden métere,minden sziklája,köve,faága,avarja mindene életre szóló hatalmas élmény volt.Rendkívül élveztük az első métertől kezdve!
Gergő leérve a szakadékba 2018 november 3-án
Tehát számunkra koránt sem rém szakadékként vonult be életünk történelmébe,bár kétségtelenül kalandos volt,de mondom rendkívül élvezetes!A környék erdei amik feltűntek a szakadékot ölelő hegyoldalakon pedig földöntúlian szépek voltak az ősz derekán.Amikor a Salabasina-árok végére értünk soha nem sajnáltam még ennyire semmit,hogy vége.Legszívesebben megcsináltam volna mégegyszer.Valahol tudat alatt tán érezhettem,hogy ez egy egyszeri megismételhetetlen csoda.Már akkor is tudtam,hogy ez egy életreszóló élmény volt.A túránk folytatódott és ahogy távolodtunk a Salabasina csodájától megfogadtuk Gergővel,hogy pár év múlva visszatérünk.Úgy voltam vele még mielőtt meghalok ide visszakell majd még jönni..
Ilyen kalandok sora várt a szakadékban
Sajnos nem így alakult.Eszembe nem jutott,hogy ez az utolsó túránk... az meg pláne nem,hogy nem én leszek az aki előbb elmegy hanem Gergő...Még boldogok voltunk egy kicsit elfáradva ugyan a szakadék kalandjai után,de az élmény akkora volt,hogy nem figyeltünk rá,hogy kicsit el is fáradtunk.Szerencsére nem túl nehéz terep következett ezután.Ekkor értünk be az aranyló erdőbe amelyről szintén írtam már külön is a blogban.November volt,de gyönyörű kellemes túraidő.Rajtunk kívül senki nem volt a Salabasina-árokban,így maradéktalanul élvezhettük a csodát.Aztán az aranyló erdő is kellemes volt,persze ez már egy átlagos rész volt,a szakadék csodáját nem tudta felülmúlni,mint ahogy azóta semmi sem.
Ekkor még boldogan.Nem véletlen,ez volt életem legjobb túrája
Persze továbbra is élménydús volt a túra.Olyan helyeket érintettünk ahonnan jó kilátásunk volt a Dobogókőre máshol meg a Pilis-tetőre.Majd leértünk a pilisszentkereszti szentkúthoz ahol már volt egy kis tömeg,de így is tudtunk pihenni majd egy órát.Kellett mert a túrának még nem volt vége.Ha sok nem is,de volt még hátra belőle.Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat.A pihenő után tovább ereszkedtünk lefelé a hegyen,hiszen talán még nem mondtam,a Salabasina-árokban végig felfelé vezetett az út,de nem olyan mértékben,hogy az ne legyen élvezhető.Nem sokára elértük a Dera szurdokot és ezzel kezdetét vette közös életünk utolsó túrájának,utolsó kilométere... Erről is készült egy videó valamelyik évfordulóra.Talán érdemes ebbe is belenézni:
A Dera szurdokról is sok csodát hallottunk már,illetve láttunk,olvastunk róla.Tudtuk ez nem lesz nehéz,nem olyan lesz mint a Salabasina-árok.Ám odaérve kellemetlen meglepetés várt.November első szombatja volt a mindenszentekkel egybekötött négy napos ünnep.A Dera szurdokban meg akkora tömeg volt mint akár egy Fradi-Újpest meccsen.Maga a szurdok valóban gyönyörű volt és jól járható,nehézségektől mentes.De a tömeg a sok-sok műanyag túrázóval nagyon zavaró volt.Mindegy megpróbáltuk élvezni.Többé kevésbé ez sikerült is,de ugye az élmények tekintetében a Salabasina-árokkal szemben esélytelen volt...
Kaladozás
Gergő utolsó kalandjai
Úgy döntöttünk Gergővel majd ide is visszajövünk,talán inkább majd egy hétköznapon mikor nem lesznek sokan,hiszen azért a Dera szurdok is szép volt ám!Sajnos azonban ez sem válhatott valóra.A tömeg ellenére is tetszett a Dera szurdok,a tömeggel sem lett volna különösebb baj,ha sokan nem hagyják ott vagy nem dobják el a szemetjüket a cigaretta csíkküket...ha az egyik nő szoknyában is valami magassarkúban nem az egyik hídon áll meg a telefonján facebookozni...A szurdok nem volt hosszú,nagyjából 600 méter.Ezután értünk ki a faluba Piliszszentkeresztre ahol elmentünk a falu széli buszmegállóhoz,így jött össze az utolsó kilométer.
Az aranyló erdő
Gergő a Dera szurdokban
Ott abban a pilisszentkereszti buszmegállóban értek véget útjaink,ott ért véget az utolsó túránk.Persze ekkor ezt,hogy ez az utolsó nem tudhattuk.Csak az lebegett előttünk,hogy ide visszajövünk még,hiszen hatalmas élmény volt ez a túra.Azóta sem voltam itt,de még a környéken sem... Szeretnék ugyan visszajönni,de...egyfelöl Gergő nélkül ez már nem lesz ugyanolyan.Kétfelöl szeretném megőrizni a Salabasina-árok "szűzességét",úgy gondolni rá,hogy itt Gergővel jártam utoljára.Harmadrészt nem tudom kivel jöhetnék el ide.Fő túratársam Zolika,hűséges követőm,de úgy érzem a Salabasina-árok nem neki való,annak meg nincs értelme,hogy végigszenvedjük csak.Talán Manó és a Tizedes barátom,vagy így négyen...nem tudom,elkell döntetni majd,hiszen lassan felettem is eljárhat az idő.Meglátjuk majd mit hoz a jővő.
A Salabasina-árok
Napra pontosan ezen sorok írásakor,három éve volt tehát az utolsó túránk Gergővel.Olyan élmény volt ami végig kíséri az életemet.Sokszor gondolok rá az év más napjain is,nem csak ekkor.Az az életérzés ,az a kölcsönös megértés és szeretet ami kettőnk közt volt végig semmihez sem fogható.Az öröm,a diadal érzet,hogy igen megcsináltuk ezt a mások szemében alighanem teljesíthetetlen szakadékot felülmúlhatatlan volt és az a mai napig és még tovább is...Örökre a szívemben marad ennek a túrának minden pillanata a mosoly Gergő arcán,az öröm a kis pofiján a boldogság a szívében... Ez a túra végig kíséri az életemet.
A Salabasina-árok pedig őrzi lépteink.
Az utolsó túra filmje még a féléves évfordulóra készült.
Végül pedig akkor itt vannak a linkek amire ha rákattíntasz végig olvasható mindaz amit az elmúlt években írtam erről a nem mindennapi túránkról:
Arra emlékszem,hogy paráztunk tőle.Nem is kicsit.Nagyon.De mintha valami vonzott minket oda,mint egy mágnes.Aztán az életünk alighanem legjobb túráját hozta a Salabasina-árok.Életre szóló élmény volt,tudtam ez a túra majd végigkiséri az életünket.Arra aztán legrémesebb ámaimban sem gondoltam,hogy ez lesz az utolsó túránk Gergővel...
Így aztán az eddigieknél is nagyobb jelentőséggel bír ez a túra...
Mentünk és mentünk a Salabasina-árokban átélve a csodákat és ahogy haladtunk előre emlékszem azt akartam,hogy soha ne érjen véget,soha ne legyen vége...
Most is ezt akarom.Soha ne legyen vége...
Kerek fél évvel ezelőtt volt az utolsó túránk Gergővel 2018 november 3.-án.
Ma erre emlékezem.
Gergő és mögötte a Salabasina-árok
Egy hasonló youtuber oldalán mint én,annak egyik videóját nézve hallottunk elöször a Salabasina-árokról.Félelmetes helynek tűnt,ugyanakkor rendkivül izgalmasnak.Tudtam ez a hely hív.Egyszerűen hívott magához.Többször megnéztük azt a videót,majd kutatgattunk új infók után,bármi ami a Salabasináról szólt.Minden leírás,kép és videó félelmetesnek írta vagy mutatta be...volt ahogy úgy nevezték.Rém-szakadék.Kissé féltünk,de úgy voltunk vele,ezt nem szabad kihagynunk.Megszerveztük hát ide a túrát amely része lett a 2018-as bakancslistánknak.A túráról persze annak idején részletesen írtam úgyanúgy mint mindegyikről amelyeken részt vettük.Ezt ide kattíntva megnézheted,elolvashatod.Most félév távlatából próbálom leírni az eseményeket az utolsó túrát ahogy ma emlékszem rá.
A csodás arany erdőben,ott lejebb van a Salabasina
Azthiszem nem találhattunk volna tökéletesebb időpontot a túrához mint november harmadika.Ilyenkor november elején a legszebb a természet,ilyenkor a legjobb túrázni.Az aranyló erdőben a kellemes őszi időben elfelejti az ember minden baját,szinte megújul...
Youtuber barátaim filmjében meglehetősen nehezen találtak rá a Salabasina-árokra.Ehhez képest mi Gergővel pofon egyszerűen ide találtunk.Fontos tudni,hogy ide nem vezet turistajelzéssel ellátott út.Nem véletlen.Veszélyes,csak profi túrázóknak való hely.Persze akiknek van kis sültnivalója és érzéke ehhez az ide talál.Mondanom sem kell,hogy nekünk volt.A Salabasina-árkot egy út szeli ketté,amely egy kőgátra épült.És nem mértem ugyan meg,de maga a szakadék a gát tetejétől legalább lehet 20-25 méter mélyen,ha nem több.
Odaérve le is esett az állunk.Láttuk már képen,videón,de Rockenbauer szavaival élve,ugye mindennél többet jelent a személyes élmény.
Én a kőgáton,alattam az árok felső része
A gáttól (azaz az úttól) lefelé -délre eső része az ároknak szinte említést sem érdemel.Szép szép persze,de lenézve sem tűnt veszélyesnek és az alsó rész nem is volt olyan mélyen,lejutni sem volt éppen nehéz.Ám a felső az északi rész...csak álltunk a kőgáton lesett állal.Egyrész felülmúlhatatlan szépségű volt...másrészt valóban olyan félelmetes és izgalmas ahogy azt a képeken,videókon láttuk.Úgy döntöttünk leülünk a kőgátra és megreggelizünk mielött belevágunk a nagy kalandba és gyönyörködünk a fenséges Salabasina-árokban.Evés közben is láttam Gergő arcán az izgalmat,mintha aztmondaná:úristen hova kerültem.Talán ez az alábbi kép is érzékelteti ezt:
Gergő arcán a félelem,itt még nem tudhatta,hogy élete legklasszabb kalandja várja...
Persze megkajáltunk és Gergőn is a félelem után végre az egészséges izgalom lett úrrá.Oldalt ereszkedtünk le az árokba,ami nem volt egyszerű.Meredek volt és csúszos is.A végén mindketten csúszva érkeztünk le.Lentvoltunk.Fantasztikus volt már ez is.A kőgát alján egy cső jött át az árok alsó része felöl,amelyen végül is átlehetett jönni.Youtuber barátaim amott erszkedtek le és a csövön át jöttek.Én ezt nem akartam bevállalni,hisz lehettek a csőben akár patkányok is,meg a közepén mintha kissé kezdett is volna beomlani.Na meg lemaradtunk volna a csúszos kalandról is.Igy volt jó.Elindultunk hát a Rém-szakadékban.Visszaút már nem volt.Ott nem lehetett felmenni ahol lejöttünk.Max a kőgát kővein lehetett volna visszamászni,persze eszünkben sem jutott,már Gergő is élvezte az egészet!
A kőgát
Leérve.Gergő mögött az a bizonyos cső
Miért is oly félelmetes e szakadék híre,miért is emlegetik Rém-szakadékként?Hát talán maga az út ami vezet benne.Szikla és fa akadályokkal teli.Van ahol összeszökül úgy a járat,hogy éppen csak elférni benne.Sziklákat kell mászni amik nem is alacsonyak,hogy tovább tudjon az ember haladni.Két oldalt helyenként magas falak vesznek körül.Ám csodaszép...Egyszerű Rám-szakadékhoz szokott mümájereknek nem ajánlom.Ez veri a Rám-szakadékot!Egyrészt veszélyes valóban,egyszerű földi halandó itt elvész.A másik,hogy egyedül senkinek sem ajánlom.Balesetveszélyes is,igy ha éri valami az embert a másik még mindig tud neki segiteni és igen ajánlatos az is,hogy legyen az embernél egy mobiltelefon.Mi azonban nem a mümájer fajtából valók voltunk,így elindultunk a fantasztikus szakadékban tovább.
Visszanézve a gátra
Az első akadály
Nem kellett sokat menni az első akadályig.Tán jó harminc méternyire ott volt elöttünk egy kb.két és fél - három méter magas szikla.Ezt megkellett mászni a tovább haladás érdekében.Szerencsére valaki nagyon okosan tett oda egy kötelet ami nagy segitségünkre volt a feljutásban.Tanakodtunk ki menjen elsőként.Végül is úgy döntöttünk Gergő megy,ha visszacsúszik vagy esik ott leszek mögötte és vigyázok rá.Kissé nehézkesen ment fel,de legyürte.Felérve láttam is,hogy büszke volt magára,én is az voltam rá!Én valahogy sokkal könnyebben felmásztam mint Gergő,pedig álltalában kettönk közül ő volt az ügyesebb.Most a kivétel erősiti a szabályt tipikus esete forgott fenn...Felérve jöttek az újabb csodák...
Úton az újabb csodák felé...
Nagyon szép részek következtek.Csodás sziklafalak szükülö járatok,aranyló erdő ölelt minket...akadályokat csak a faágak jelentették ezen a szakaszon.Már rég nem féltünk..ez lenne a félelmetes Salabasina-árok,de hiszen ez leírhatatlanul fantasztikus!Mitől kell itt félni?Ugyan már...Rendkivül élveztük.Nincs szó ami le tudná írni ezt a csodát ezt az életérzést amit itt átéltünk...Életünk legjobb döntése volt,hogy ezt a túrát bevettük a bakancslistánkba.Később enyhe szikla akadályok jöttek,de ezeken könnyen átverekedtük magunkat.Élmény volt minden egyes miliméter a szakadékban.
Csodák között...
Egy ponton ketté ágazott az út.Tudtam mert láttam a filmbe és olvastam is róla.Balra a minden eddigieknél komolyabb akadály,egy jó négy méter magas sziklafal.A jobb oldali vájat pedig kivezet az erdőbe jól járható szakaszon.Ti melyiket választottátok volna?Hát persze,hogy mi a bal oldalit választottuk.Nem azért jöttünk,hogy könnyen letudjuk ezt a fantasztikus kalandot.Szóval elöttünk volt egy négy méteres szikla.Faágak (vastagok) voltak neki támasztva.Ezek segitettek a felmászásban.Most én mentem előre.Megint a vártál könnyebben és simábban feljutottam.Utánam jött Gergő,ő is legyürte az akadályt,de azthiszem most megint én voltam az ügyesebb.De ennek semmi jelentősége nem volt.Élveztük ezt is.Diadal érzet fogott el ennek a sziklának a megmászása után.
Gergő mászik felfelé
Lassan felér
Odafent következett az eddigi legszükebb járat.Dagadt emberek ne jöjjenek erre mert beszorulnak!Én is éppen elfértem benne.Itt is csodálatos volt minden,noha erre a szakadékot ölelő falak nem voltam már olyan magasak.Már nem voltak olyan vészes akadályok előttünk,voltak ugyan de azok maximum ha az egy méter magasságot elérték.Mentünk,haldtunk.Voltak olyan helyek ahol újra magas volt a sziklafal.Aztán lassan-lassan kezdett szelidülni a dolog.Egyre kevesebb volt az akadály útközben,egyre kisebbek a falak amelyek aztán már nem is sziklafalak voltak hanem az erdő doborulata.A végéhez közeledett a Salabasina-árok.
A Salabasina varázsa
Ahogy haladtunk az egyre jobban megszelidülő Salabasina-árokból kifelé emlékszem úrrá lett rajtam egy érzés: nem akartam,hogy vége legyen.Nagyon nem akartam.Ez egy olyan csoda volt,egy olyan élmény aminek nem akartam,hogy valaha is vége legyen..Ma sem akarom!Ott akarok lenni a Salabasina varázsában az én gyönyörű kisfiammal.Menni végig,legyürni az akadályokat átélni a csodákat.Ott akarok lenni vele,örülni,nevetni,szeretni...Örökre.
Soha ne érjen véget a Salabasina-árok.
Soha nem is fog véget érni,mert örökre itt maradt a szívemben...
A megszelidült Salabasina-árok
Kiértünk a Salabasina-árokból annak felső szakaszán.A túra még tartott tovább.Elmentünk a Szentkútig és a Dera szurdokba is.Minden csodás volt persze,de a Salabasina varázsát soha semmi nem tudja már felülmúlni.Akkor is tudtam,hogy ez nem mindennapi élmény volt.
Gergő is élvezte és úgy gondolom boldog is volt.
Aztán 38 nap múlva meghalt...
Ez volt az utolsó közös túrám állandó túratársammal az én legjobb barátommal a gyönyörú drága édes kicsi fiammal...Soha nem felejtem el ennek az egész túrának a varázsát a fillingjét a csodáját...és az,hogy ez volt az utolsó túránk eleve sok jelentőséggel bír.
Gergő a Dera szurdokban,ez az utolsó túrázós kép róla.Ez volt kinn az osztályában is végig a halála után...
Ma már tudom,hogy van túlvilág.Fény,odaát,menny...nevezzük akárhogy.A lényeg,hogy van.Tudom,hogy a lélek számtalan életet él... újraszületik,meghal.Talán arra is van esély,hogy ugyanazokkal hoz újra össze a sors,max másmilyen formában.Aki most a fiad volt,következő életedben lehet,hogy az apád lesz és így tovább...
Tudom azt is,hogy Gergő jön amikor tud és meglátogat.Tudom azt is,hogy ott van velem azóta is a túrákon.
A lelke nem hagyott teljesen magamra engem.
És azt is tudom,lehet életünk száz is vagy akár ezer is.
Újra fogunk majd találkozni és együtt leszünk minden életben!
Hát akkor eljött az idő és megvalósitjuk évek óta dédelgetett tervünket és végig túrázunk a hírhedt Visegrádi-hegységi szurdokon a Rém-szakadék néven is ismert Salabasina-árkon.
Remélhetőleg nem hátráltat semmilyen betegség mint egy hete és neki tudunk vágni.
A Salabasina-árok egy körülbelül két kilométer hosszú, nagyon nehezen járható szurdokvölgy. Pest megye északnyugati részén, a tágabban értelmezett Pilis hegységben, valójában már a Visegrádi-hegység déli részén, közigazgatásilag Pomáz területén található
Ez már a szurdok szelidebb része.Ez még nem saját fotó,remélhetöleg hamarosan azzal is szolgálhatok
Az árok a Lom-hegyés aTornyos-hegytömbjei felől lefutó vizek egy részét gyűjti össze és vezeti le aDera-patakba, amit anagykovácsipusztaitelepülésrész határában ér el.
Az árkot a múltban kialakító vízfolyást a mindenkori csapadékvízen felül feltehetőleg több forrás is táplálhatta, ma a terület egyetlen jelentős forrása a Salabasina-forrás. A szurdokvölgyben jelenleg néha alig van víz, csapadékosabb időszakokban viszont egyes szakaszain vízeséseket is le kell küzdenie az erre járónak. A völgy a Holdvilág-árok közelében, attól alig két kilométerre, nyugatra található. A Holdvilág-árokhoz, illetve a dömösi Rám-szakadékhoz több szempontból is hasonló, de mivel a kiépítettsége minimális, ezért a bejárása lényegesen körülményesebb és kellő terepi gyakorlat hiányában veszélyesebb is azokénál.
A legtöbb leírás a Podmanecky majori Kecske farm felöli megközelitést javasolja,ám ez a farm magánterület felkell készülni a túrázónak,hogy nyugat felöl megkell kerülnie a majort.Ez az út aztán a Salabasina-árok alsó részéhez vezet amely semmi extrát nem tartogat.Az igazi szurdok a kögáttól a hídtól kezdödik,nagyjából a szurdok egyharmadától.Mi ide fogunk érkezni mégpedig a Pankos tető felöl jövő erdőgazdasági úton.Itt fogunk leereszkedni a szurdokba és megkezdeni a kalandot...
Ez a kaland minket vár!
Ha sikeresen végigtudunk menni a szurdokon akkor Pilisszentkereszt felé vesszük az irányt,ahol a jóval könnyebb és szelidebb Dera szurdokon is végigmegyünk.Ha bármi akadályokba ütközünk akkor B terv szerint a már ismert Holdvilág-árokon jövünk vissza.
Elözetes bakancslistánk alapján októberben a Visegrádi-hegységbeli Salabasina-árok jönne a sorban,míg novemberben a bakonyi Baglyas-hegy.Ám Gergővel való egyeztetésünk után úgy döntöttünk,hogy a két túrát felcseréljük.Tehát a Bakony kerül sorra októberben,míg a Salabasina novemberben.Nincs különösebb oka,úgy érezzük a várható októberi időjárás jobban kedvez a bakonyi túrának,a novemberi pedig a visegrádi-hegységinek.
Persze addig is helyi és környékbeli túrák színesithetik a palettát,hiszen az év legjobb túraidőszaka köszönt ránk a soron következő 6-7 hétben.Az őszi túráknál,az öszi színjátéknál vagy éppen az öszi szürkületnél nincs is jobb a túrázásokat illetően.
Eltudnék képzelni például egy misztikusan ködös időt a Salabasina-árokban...
Alighanem csodák várnak a bakonyi Baglyas-hegyen is...
Hát akkor a mai nappal kezdetét veszi az őszi túraidény.Az ősz amely szerintem a legklasszabb,legcsodálatosabb évszak,amely leginkább kedvez a túrázásoknak.Október utolsó és november első napjai pedig az év legcsodálatosabb időszakát hozza.Az őszi színjáték és az elmúlás látványa a természet legszebb látnivalóvalója!Reméljük hamarosan véget ér a két hónapja tartó nyári kánikula és valóban kezdetét vehetik az őszi kalandok.
Idén őszre beleszeretnénk csapni a lecsóba,hiszen úgy tervezem,hogy kilenc(!) túráig meg sem állnánk ebben a csodálatos évszakban.Persze sokmindentől függ a dolog,de ezegyszer merjünk már nagyot álmodozni!
Nézzük meg a terveket!
Az ősz szépségeire nincsenek szavak...
Természetesen a legfontosabb,hogy a három nagy bakancslistás túra összejöjjön.Szeptemberben szeretnénk megvalósítani a már hónapok óta húzodó Pilis projektet.A Pilis-tetőt másznánk meg végre valahára,valószinűleg egy Pilissszentkeresztről induló körtúra keretében.Ezt a túrát szeretnénk két héten,de legrosszabb esetben három héten belül megvalósítani.
Októberben jönne az utóbbi évek legextrémebb túrája amely a Visegrádi-hegységi Salabasina-árokba vezetne.A várhatóan rendkivül nehéz túrát még az is neheziti,hogy ide nem vezetnek jelzett turistaútak,nekünk kell majd ott lenni a szeren és odatalálni.Kiváncsian várom hogyan szerepelünk majd itt.
Novemberben túramódosítást hajtottunk végre mint ahogy azt jeleztem is korábban.A Baglyas-hegyre mennénk a Bakonyban.Ez az a hegy amelybe beleszerelmeskedtünk Eplényből hazafelé jövet.
A Baglyas-hegy
Környékbeli túrákat illetően,idén úgy tervezzük,hogy az Adonyi-szigeten néznénk meg az őszi finálét október utolsó napjainak valamelyikén.
Újra szeretnénk végigcsinálni az Egyenesen át túrát.Tavaly ez egy nagyon sikeres túra volt amely Nagyvenyimről vezettt Perkátára a rendkivüli szépségű mélykúti erdőn át.Viszont erre a túrára csak akkor megyünk ha legalább ketten eljönnek velünk.Szeretnénk megmutatni,hogy a közelben is vannak frankó helyek.
Szemezünk nagyon a Tolna-hegyháttal is,idén eddig sajna nem tudtunk ide eljönni.Egy őszi túra itt is pazar lehet.
Aztán Ercsinél akarunk átmenni révvel a Csepel-szigetre és onnan legalább Szigetszentmiklósig eljutni az Emese parkba.
Valamint a szintén hónapok/évek óta huzodó Paks-Vajta túra is benne van a képben.
A Dunántúla királya: a Pilis-tető
Helyi túrákat illetően.hamarosan szeretnénk lemenni a környék szigeteire addig amig alacsony a Duna vízállása és átlehet menni rájuk.Bár úgy hallom,egész összel alacsony vízállás várható.
Más helyi túrát nem tervezünk,de mindig benne lehet a pakliban valami.Hirtelen ötlet is dönthet ezekről menetközben.
Meccstúrákat illetően,benne van egy meccstúra Paksra a közeljövöben.Más aztán e téren nem igazán fog beleférni a dologba,mert nem játszunk olyan városok csapatával ami könnyen elérhető.Talán majd Pécs,de ez viszont már átnyúlik a téli időszakra.
A Salabasina-árok
Na.Hát ezek a tervek őszre dióhéjban,azthiszem gazdag a kínálat.Sok-sok mindetől függ persze mit tudunk megvalósítani belölük,de ezúttal komolyabb esély mutatkozik erre is.
Na és a legfontosabb,idén már szeretném végre megvalósítani a Sándor emléktúrát a Mecsekben,az őszi iskolai szünet idején.
Egy biztos az év három legtutibb hónapja következik.
Azt a szépséget amit az ősz ígér egyszerüen nem szabad kihagyni!
.png)
