Túra a Maderspach kilátóhoz

 Alig egy héttel a dombóvári kirándulás után,nemzeti ünnepünkön kezdőthetett a tavasz első igazi túrája.Még a téli terveinkben szerepelt a Maderspach kilátó felkeresése a kelet-Bakonyban.Azonban hírét vettük,hogy a kilátó télen zárva tart.Így a túrát tavaszra halasztottuk.Most mielőtt belevágtunk volna a túrába,igyekeztem megtudni,hogy kinyitott-e már az építmény és mivel úgy hírlett igen,így neki vághattunk végre ennek a túrának is.Nemzeti ünnep lévén a közlekedés ünnepnapi volt,így az 5.40-es busz helyett,csak a 6.20-al tudtunk elindulni Várpalotára,de így is megérkeztünk negyed kilencre.Úgy volt eredeti terv szerint,hogy hárman jövünk erre a túrára.Viki nagyon "kapaszkodott" ezért a túráért,de nem jött el,így szokás szerint Zolikával vágtunk neki a bulinak.Várpalotára érve,nem reméltük,de rögtön a buszállomás mellett tudtunk egy kellemes kávét inni és egy finom rétest enni.Ezután kezdődhetett is a túra.

A várpalotai busz pályaudvartól kezdtünk

Tervünk egy körtúra volt.Várpalotától a kopár hegyeken át az Inotai víztározóig szándékoztunk menni,majd ott vesz a túra egy majd 180 fokos fordulatot és távolodva a hegyektől a hadsereg gyakorló terén át vesszük az irányt a kilátó felé.A kilátótól pedig jövünk vissza Várpalotára.Aztán mivel hírét vettük,hogy a nemzeti ünnepen március 15-én Várpalotán a Trianon múzeum látogatása ingyenes,így ezt semmiképpen nem akartuk kihagyni.Úgy terveztük túra után bemegyünk a múzeumba,mivel régi vágyam már megnézni...A túra útvonala amúgy az Inotai víztározóig megegyezett azzal a túrával amit Gergővel tettünk meg 2018 októberében.Akkor ugye Iszkaszentgyörgyig mentünk örök túratársammal.Most legalább újra úgy érezhettem,hogy a víztározóig szó szerint a nyomában járok!Kértem is magamban ha velünk van adjon valami jelet odaátról.Végül is a jelzés megjött,de már a túra vége felé.De erről majd később.

Kiérve a városból a távolban már fel is tűnt az első kopár hegy!

Mivel kelet felé indultunk és a város keleti szélén voltunk,a belvárost most nem érintettük,viszont visszafelé majd arra jövünk.Hamar ki is értünk a városból a zöld jelzésen,egy darabig ugyan betonúton kellett mennünk,de nem sokáig.Hamar fel is tűnt az első kopár hegy.Letérve a normális turistaútakra már indult is hegyre fel a turistaút.Erre mentünk akkor rég Gergővel is...Már a hegy felénél feltűnt a távolban mai célunk a Maderspach kilátó északi irányban.Így légvonalban olyan öt kilométeres távolságnak tűnt a dolog,de természetes mi egy körtúrán voltunk amely ennek az 5 km-nek a háromszorosa.A kilátó aztán végigkisérte a túránkat,mert szinte az egész túra folyamán lehetett látni.De nem csak őt.Hanem a szép emlékű Baglyas-hegyet is,amelyet a csúcsra érve láttunk meg először.Az első kopár hegy tetejéről már fantasztikus volt a kilátás,teljes körpanorámánk volt.Látni lehetett Várpalotát,Pétfürdőt,Inotát,a Baglyas-hegyet,a Bakony vonulatát az Öreg Futónéval és persze a kilátót is.Másodszor voltam itt,de így is rabul ejtett a látvány.

A csúcson,mögöttem a város

A kilátó a távolban,rázumolva

Továbbmenve ereszkedés következett le a hegyről.A második kopár hegy lábához érve az út nem a hegyre vitt fel,hanem elvitt ahhoz a földalatti bunkerhez amit még Gergővel fedeztünk fel.Akkor nem mentünk be,nem tűnt valami bizalom gerjesztőnem...most viszont leszartam mindent és bementem.A másik telefonom lámpájával tudtam vílágitani,Zolika követett.Jó hetven métert tudtunk bemenni a bunkerbe,ott a járat elkanyarodott és nem láttuk tisztán,de úgy tűnt beomlott törmelék állja az utunkat tovább.Így visszafordultunk.Képet nem tudtunk benn csinálni,de a filmben látható lesz majd ahogy bementünk.A bunker után a második hegy északi lábánál haladt az út.150 méter után értünk ahhoz az aknához amely ferdén vezetett le ebbe a bunkerba.Ezt is láttuk akkor rég Gergővel.Lemenni itt nem lehetett,mert nem lehetett volna feljönni,annyira ferde volt és csúszos.De itt megálltunk a betontömbre leülve megkajáltunk.Vajon mi lehet ez a bunker a hegy alatt és mi volt a rendeltetése?

A bunker

Zolika az aknánál

A második és a harmadik kopár hegy szinte egybe nőtt,egy vályat volt a kettő között,itt ment fel a turistaút.Felérve a harmadik hegyre a látvány még szebb volt mint eddig,de nagyjából ugyanazt láttuk mint az első hegyen.Annyi volt a különbség,hogy elértük az Inotai-völgyet,ott volt lenn az Inotai víztározó.Rendkivüli szépségű hely volt!A völgy a víztározó a hegyek arébb a Baglyas,amarra a város és a kilátó...hát volt fotótéma!Jó félórát el is voltunk itt ahogy akkor rég Gergővel is...majd az inotai Szent István templom mögött ereszkedett le szerpentínszerűen az út a völgybe.Leérve búcsút vettünk a zöld jelzéstől és az azonos útvonaltól ami ugyanúgy ment eddig mint azon a régi túránkon..Mi pedig ráálltunk itt a piros jelzésre,persze tudtuk,hogy csak 400 métert kell mennünk rajta.Utána jelzetlen útjaink lesznek.De előtte még megnéztük a víztározót is.

A legszebb látvány ezen a túrán

Mögöttem Inota,mellettem a völgy

A víztározó

A  víztározó nyugati oldalán haladt az út,majd kiért egy gazdaság mellett valószínűleg arra a bizonyos gyakorlótérre ahol egykor a Varsói szerződés katonái is hadgyakorlozhattak.Itt elbúcsúztunk a piros jelzéstől is,az ment Várpalota felé.Ezen a túrán még érintjük,de most egyenlőre letértünk a jelzetlen útra.Ez egy hatalmas farm mellett haladt el,ahol óriási területen éltek az állatok.Visszanézve csodás látvány tárult elénk a magunk mögött hagyott hegyekre.Egy fenyvesbe értünk ahol túránk során először tűnt el szemünk elöl a Maderspach kilátó.Nem sokára azonban elértük a Várpalota-Tés országutat,innen újra látható volt a már egyre közelebbi kilátó.Az utunk,az országút előtt fordult északnak a kilátó felé.Kis kapaszkodás következett,majd egy jobbra tartó letérés,majd újra felfelé és már szinte ott is voltunk a kilátónál.

Visszanézve a csodás hegyekre

Mindjárt ott vagyunk!

Végül is odaértünk.A kilátó valóban olyan jól nézett ki mint a képeken.Mielőtt azonban felmentünk volna,a kilátó melletti padoknál tartottunk egy uzsonna szünetet.Rendkivül kellemes hely volt már innen a padoktól belehetett látni az egész környéket.A kaja után pedig felmentünk a kilátóba.Ami aztán számomra egy kicsit csalódás volt.Jó,hírét vettük,hogy vandálok megrongálták (ezért is volt zárva),ezt a földszinten érezni is lehetett.Az első emelet rendben volt a második rosszabb állapotban volt mint az első emelet,de jobban mint a földszint...A második emelet volt a kilátószint ahova vasszerkezetű csigalépcső vitt fel.Odafenn zárt tér volt,de mind a négy égtáj felé volt egy-egy ablak.Kettőn nem volt semmi,míg a másik kettön plexi volt amit nem lehetett kinyitni.Így nyugatra és északra ez kicsit gyengítete a kilátási élményt.Kelet és dél felé szabadon lehetett kitekinteni.Teljes körpanorámánk volt és jó 15 km-es körben szinte minden látható volt.

Elérve a kilátót!

A kilátószint

A kilátás egy szelete

Jó félórát voltunk odafenn,aztán láttuk,hogy jönnek mások is,így lejöttünk.A kilátóról majd részletesen írok a kedvenc kilátóink sorozatomban rövidesen!Szóval az összkép nem volt olyan rossz,de egy kicsivel többet vártam a kilátótól.Mindegy,egy újabb kilátó a gyűjteményben!Megkezdtük az ereszkedést az országútig ugyanarra mint amerre jöttünk.Majd rákellett térnünk az országútra,ezen jó ötszáz métert haladtunk míg elértük azt a piros jelzést amitől a víztározó után vettünk búcsút-Erre tértünk le,mert ez vezetett be Várpalotára.Itt jöttek a jelzések Gergőtől.Jó pár pillangó táncolt előttünk métereken át.Majd a filmben ez is látható lesz.Végül aztán elég hamar beértünk Várpalotára.A kilátótól nem volt egy órahossza sem!A város eddig ismeretlen,de szép részein vezetett be a jelzés a központba a Thury várig.

    Visszaérve Várpalotára

A várnál elég sokan mozogtak,mi viszont beültünk a szemközti vendéglőbe egy sörre.Délután egy óra volt,így rendkivül hamar lezavartuk a túrát amely nem volt különösebben megerőltető.Pihentünk benn félórát a sörrel,majd elindultunk a közeli Trianon múzeumhoz.Minden különösebb gond nélkül bejutottunk.Azonban odabenn nem engedélyezték sem a fényképezést,sem a videózást.Nagy kár.A múzeum rendkivüli volt és óriási élmény volt végigjárni a földöntúli színvonalú kiállítást!Egy pontosabban két kép mégis készült méghozzá Gróf Apponyi Alberttel!Ezt egy különleges technika segítségével tudták megcsinálni,a lényege az volt,hogy mellénk varázsolták a grófot! A képeket aztán elküldték a megadott e-mail címemre.Ám a két kép közül csak az egyik érkezett meg és pont a rosszabbik amelynél még nem igazán tudtam beállni a fotózáshoz.Pedig a másik tök jó lett.Mindegy ez az egy van ezt megmutatom.

A Thury vár előtti tér

A Trianon múzeum Várpalotán

A technika feltámasztotta a kedvünkért és egy közös fotóért Gróf Apponyi Albertet!

Szóval a múzeum egészen fantasztikus volt.Én még ehhez fogható kiállításon nem voltam.Hatalmas élmény volt és a trianoni téma "szerelmeseinek" szívbemarkoló is!Bent voltunk több mint egy órát.Ezt követően más nem maradt mint visszasétálni a buszállomásra a gyönyörű Várpalota legszebb részein keresztül.Végül is odaértünk,a hazaút sem okozott különösebb problémát.Este hétre itthon is voltunk!Nagyon jó túra volt,alighanem az év eddigi legjobb túrája.Rendkivül sok látnivalóval és érdekességgel,nem különösebben nehéz tereppel és a végén a fantasztikus múzeummal.Soha rosszabbat!

Várpalota gyönyörű!

Ez volt a tavasz első túrája.A Mónival való múlt heti dombóvári kirándulás nem nevezhető túrának.És ez volt az év ötödik túrája így.Most pedig mentünk 15 kilométert.Így az idei összesítésben tartunk 94,6 kilométernél.Ez pedig túránkénti 18,92 km-es átlagot jelent.Folytatjuk!

Túra a Bakonyban - végig a kopár hegyeken

Október.A legjobb hónap a túrázásoknak.Nem is akartuk kihagyni az alkalmat.E havi bakancslistás túránk a Bakonyba vezetett.A hegyre amit kinéztünk magunknak amikor legutóbb a 8-as úton mentünk hazafelé.Hála az erre tartó jó tömegközlekedésnek már reggel fél 8 előtt Várpalotán találtuk magunkat.Október lévén a reggelek már meglehetösen hüvösek voltak,ám a mai szép nap boritékolható volt.Tervünk az volt a túrára,hogy kimenve Várpalotáról elmegyünk és megmásszunk azt a bizonyos hegyet a Baglyas-hegyet,majd onnan elmegyünk Iszkaszentgyörgyig ahol a kilátót és a kőasztal piramist nézzünk majd meg.Kilátásba helyeztünk egy olyan opciót is - mivel Gergő valami bütykö miatt fájlalta a lábát én meg néhány órája fejezte be a meglehetösen húzos munkahetet - hogy ha nem nagyon bírnánk akkor a Baglyas-hegyről nem Iszkaszentgyörgyre hanem Csórra megyünk le és ott fejezzük be a túrát.Ekkor még úgy éreztem kb.olyan 18km vár ránk.Aztán ez több lett,na de menjünk szépen sorjában az eseményekkel.

Ilyen volt a reggel Várpalotán

Gyönyörü volt a reggel Várpalotán.A városba nem sokat időztünk,hisz az nyugat felé húzodott el,mi pedig ezúttal kelet felé indultunk.A jelzés egy darabig maga volt az Inotára vezető út,aztán egy ponton tért be egy földútra.Innentől kezdöttek igazán a kalandok.Rögtön egy kisebb hegy került elénk,az út pedig úgy tűnt megkerüli azt.Nagyjából 200 méter magas hegynek tűnt és kopár volt,azaz nem volt rajta egy fa sem.Gergő javasolta,hogy térjünk le az útról és másszuk meg mert biztos klassz lehet fentről a kilátás.Igy is tettünk,megmásztuk és igaza volt Gergőnek valóban fenomenális kilátás fogadott fentről.Nyugatra szembeköszönt egész Várpalota.Azon túl látszódtak a Futónék csúcsai ahol júliusban jártunk épp.Délre maga volt a csoda a kilátás.A lent úszó ködöt fentről látni fantasztikusan szép volt!Északra csodás rétek és a Bakony vonulata szolgáltatta a látnivalót.Keletre pedig jó pár ugyanolyan kopár kis hegy amin mi is tartozkódtunk éppen és azokon túl pedig a Baglyas-hegy.Erre tartottunk.

Nyugatra visszaköszönt Várpalota

Látható dél felé az odalenti ködfátyol

Keletre a kis hegyek és a Baglyas

Ereszkedtünk le a hegyről a jelzett útra mikor kiderült,hogy ez a jelzett út ahol vagyunk!Egy kövön ugyanis ott vigyorgott ránk a zöld jelzés.Akkor tehát kicsivel odébb a jelzés is feljött a hegyre és nem kerülte meg azt.Nagyon helyesen tette csak mi most vettük észre,így félúton lefelé visszafordultunk a hegyre és fent is észrevettük a jelzést egy kövön.Mentünk tehát a jelzett úton ami jelen esetben itt egy csapás volt.Tehát szó szerint csapattuk.A hegy túloldalán vezetett le az út.Majd egy kisebb fás részre ért amit erdőnek nevezni azért túlzás.Itt viszont megkerülte északról a következő kopár hegyet.A jelzések meglehetösen gyengén voltak felfestve így az alkalmazásunkat kellett használni a legtöbb helyen,de ezt amikor csak lehetett igyekeztem elkerülni mert alaposan meritette a telefonom aksiját.Ja és a Bakony turistatérképe ki tudja miért ezt a részt már nem mutatta...így nem vettük ekkor még észre de kicsit letértünk a jelzésről és belefutottunk egy...

A rejtélyes járat bejárata

...egy nem is tudom minek nevezzem,tán egy földalatti járatba.Odaérve benézve és kicsit belépve meglehetösen bizzarnak tűnt a hely.Elöször azthittem egy pince,de belépve láttam,hogy egy járat ami messze-messze benyúlik abba a hegybe amit a jelzés éppen megkerülni igyekezett.Nem volt nálunk lámpa,bemenni messzebb háát...nem tűnt éppen hivalkodónak...csak lestünk és azon agyaltunk mi lehet ez?Nem tudtuk,de majd próbálok utána nyomozni,ha jutok valamire akkor majd egyszer lehet visszajövünk megnézni hová vezethet ez a járat...na de mentünk tovább,kiderült a jelzés épp mellettünk feljebb ment.Tovább menve egy ponton újabb megmagyarázhatatlan dolog került elénk.Egy járat ami csúszda szerülen vezetett le alighanem ugyanebbe a járatba amit az elöbb felfedeztünk.Onnan amúgy már kb.200 métert jöhettünk,tehát az a földalatti járat minimum 200 méter hosszú kell,hogy legyen!

Levezető járat a földalatti járatba,de max itt csak csúszva juthatsz le....

Nem tudtunk magyarázható dolgot adni a rejtélyes két dologra.Én agyalgattam azon,hogy errefelé volt még tán a szoci időkben a baráti hadseregek hadgyakorlatai anno,így tán ennek a földalatti járatnak valami köze lehet ehhez...de nem tudom.Egyben megkérem a kedves olvasókat akik közül bárki bármit tud erről a rejtélyről az írja meg nekem,akár kommentben akár privátilag.Mentünk tovább és csak elö-elö kellett venem az alakalmazást mert a jelzések katasztrófálisan voltak felfestve.Az út felvezetett a sorban harmadik kopár hegyre.Ez is mint elődjei 200-230 méter körüli magasságúnak tűnt és erről is pazar volt a kilátás.Aztán ezen már elértünk a déli oldalán Inota közelébe.

Odalenn az inotai víztározó

A hegy másik oldalán egy nagyon szép völgy bontakozott ki,odalenn középpontban az inotai víztárolóval.Az út a hegyről cikk-cakkban vezetett le,felettünk az inotai templom vigyorgott.Szemben pedig egy újabb kopár hegy vigyorgott,ennek oldalában volt ugyan egy-két fa.Hamar leértünk a víztárolóhoz melynek végén egy kimustrált oszlopokkal teli használaton kivüli épület állt.Nem tudtuk mi lehetett ez hajdanán,valószinüleg nem strand münködhetett itt,inkább valami vízműé lehetett az épület és a funkciójának is köze lehetett ehhez.Az út a szembenlévő hegy alatt a víztároló partján futott tovább.Mielőtt azthittünk volna,hogy megkerüli a hegyet gyorsan letért jobbra,fel a hegyre...Egy külszini fejtés szomszédságában kapaszkodtunk felfelé.Érdekesnek tűnt,de maga a tájseb számomra zavaró volt.Még zavaróbb volt,hogy a hegy másik oldalán is hasonló volt a helyzet,ha lehet itt még durvább volt a tájseb.Ez felett pihentünk és tartottunk egy reggeli szünetet.

Az északi tájseb

Újabb hegy,távolabb pedig a Baglyas

Újabb immár az ötödik kopár hegy volt szemben,a távolban pedig ott vigyorgott ránk a Baglyas-hegy mintha mondaná:-mi van sosem értek már ide?-.Ám a jelzett út nem a szemközti hegyre vezetet,bár jelzetlen vezetett át,hanem Inotának a hegyre felnyúló részének utolsó utcáján ment végig és ott kerülte meg ezt az ötödik hegyet,de aztán jöttek sorba a többi hegyek.Ezek magassága már elmaradt az első ötétől az út pedig hullámosan haladt köztük,hol az oldalukba,hol felmenve rájuk.Nem számoltam,de Várpalotától a Baglyas-hegyig nagyjából tíz ilyen kisebb kopár hegy volt,ezek nagyrészét meg is kellett másznunk.Aztán odaértünk a Baglyas elé,alattunk egy hatalmas völgy odalenn egy sóderbánya...ahol folytak is a munklálatok,újabb és újabb tájsebeket okozva ezzel a hegyeknek....Arra aligha vihetett tovább az út,kiváncsi voltam merre is visz.Persze újra és újra elökellett venni a telefonos térkép alkalmazást mert a jelzések továbbra is katasztrófálisak voltak...

Nem tudtuk hol megy majd fel az út a hegyre,de akárhol is,nagyon neccesnek,nehéznek tűnt,pedig ez a hegy csupán fele volt magasságra a Pils-hegynek ahol legutóbb jártunk.Az út aztán megkerülte a hegyet északi-nyugati irányból,majd bement egy kisebb erdőbe,azt lement egy kisebb völgybe majd vagy kétszáz méter után itt végre elfordult felfelé a hegynek.Nem tudom hogyan sikerült,de magtalálta azt a helyet ahol legkönnyebb felmenni erre a hegyre.Persze kaptatós volt felfelé,de korántsem annyira mint ahogy az elsö látásra tűnt.így viszonylag hamar és könnyen fel is értünk,ráadásul a kopár hegy azon helyén ahol éppen egy erdőben vezetett fel az út.Tehát hüvös is volt mer időközben amúgy nagyon meleg lett.

Erdős út felfelé

Odafenn kiérve az erdőből már a kopár hegyen voltunk,de a csúcs még messze felettünk volt.Elindultunk hát,hogy teljesen felérjünk és ez az utolsó kétszáz méter volt inkább kimerítö,de felértünk végre!Itt voltunk a Baglyas-hegy csúcsán!Ami "csak" 361 méter magas volt.Hát odafenn mindenesetre úgy tünt,hogy a világ tetején vagyunk.Mielőtt alaposan kürölnéztem volna,kicsit elterültem a földön élvezve a csodás levegőt és tán pár percet aludtam is.Egy kopjafa állt itt a csúcson amit aztán elfelejtettünk közelebbről megnézni,hála a csodás 100%-os körpanorámának.Ám párában úszott a világ sajnos,a kilátás nem volt maradéktalanul élvezhető.Várpalota és a sok kis hegy ami idáig vezetett már csak apró pontocskának tűnt.Északra kivehető volt a Bakony vonulata és azon túl a Vértesé.Keletre Gergő aztmondta ő látja Székesfehérvárt és a párás időben nem láttam.Délre valami tavak voltak kivehetők az inotai és a péti erőmüekkel.A Balatont nem láttuk.

A kopjafa

Magassági pont a Baglyas-hegy csúcsán

Pihentünk itt kicsit és néztük a körülölelö világot.Aztán láttuk egy kb.60fős csoport jön fel a hegyre,nem kivántunk velük találkozni így összeszedtük magunkat és megkezdtük ereszkedésünket a hegy másik oldalán.Egy messze elnyuló fensík szerüség köszöntött szembe,a jelzett út többször is elveszett,sebaj,alkalmazás elő,aksi merül,de legalább így mindig tudtuk merre vezet a nem is létező út.Ami eztán egy darabig ezen a fensikon vezetett,majd betért egy erdőbe ahol kacskázott,le-fel vezetett de nagyon szép volt.Durva hangokra lettünk figyelmesek.Krosszmotorosok bravúroskodtak az erdei utakon...négyen voltak.Nagyon nem dijazom az ilyesmit,ha csak két perccel gyorsabbak vagyunk,lehet elütnek a jelzett úton!Ezeket a bájgúnárokat fognám azt felakasztanám az első fára,de a biztonság kedvéért beléjük eresztenék egy sorozatot...Életveszélyesek voltak,de szerencsére megúsztuk.

A Baglyas-fensík

Erdei útakon,itt jöttek a krosszmotorosok...

Az út egy darabig az erdőben kanyargott majd újra kiért egy fensikra.Erre nem járt senki,úgy tünt egyedül vagyunk a világon valahol Észak-Koreában...ilyen hangulatot árasztott a hely.Borzalmasan voltak a jelek felfestve.Végül is rájöttünk,hogy túrázásaink történelmében ez az a hely ahol a legrosszabbul vannak felfestve a jelzések.Teljesen az alkalmazásunkra kellett hagyatkoznunk,attól féltem teljesen lemerül a telefon és nem tudok több képet és videót rögziteni.Ám állta a sarat a kis xiaomi.Itt-ott mégis sikerült letérni a sokszor nem is látszó utakról,hisz volt,hogy azok a fűben,gazban vezettek.A távot azonban úgy tünt rosszul mértük fel,ugye elözetesen 18-20 km-nek saccoltuk ezt a túrát,ám már most járhattunk a húszadik kilométernél...Kezdtünk alaposan elfáradni,pedig még nem volt vége.Talán a táj szépsége kompenzálta valamennyire a fáradtságot.

A táj azért szépséges

Levezetett az út még egy szépséges völgybe,ám tudtuk onnan majd még felkell majd jönni...Gyönyörü szép volt az erdő a völgyben,nagyon kellemes volt itt menni az ősz csodáiban gyönyörködni.Aztán valóban elindult felfelé az út...Erőnk utolsó maradékával tudtunk csak itt felkapaszkodni,már nagyon fáradtak voltunk.Beértünk valami hétvégi kertes övezetbe,ez már Iszkaszentgyörgy közelségét jelezte.Ám dehogy volt az még közel!Csak mentünk,mentünk...mentünk.Erdökön,mezökön át,katasztrófálisan jelzett utakon.Újabb probláma ütötte fel a fejét.Elöször túrázásaim immár 36 éves története során elfogyott a vízünk...Ám végül is már itt voltunk Iszkaszentgyörgynél.Útközben már lemondtunk a kilátóról,úgy voltunk vele még a piramist megnézzük,azt gyorsan le a faluba inni...

Ám egyszercsak ott volt a kilátó...

Az iszkai kilátó

Hát ha már itt volt,nem hagyhattuk ki...a kis dombra óriási erőfeszitésbe került felmenni.Tényleg erőm végén járhattam,ráadásul szomjas voltam,na és Gergő is.Azért felmentünk a kilátóra,de nem volt érdemes.Nem sok élményt nyújtott.Maga az építmény remek volt,de kilátásunkat megakadályozta a körülölelő fenyves.Egyetlen ponton tudtunk kilátni,onnan szépen látszodott Székesfehérvár.Szomjasan erőt vesztve úgy döntöttünk ha már idáig eljutottunk a piramist nem hagyhatjuk ki.Szerencsére nem volt messze,néhány száz méternyire a kilátótól és jó kis épitmény volt.Kimerültségem határán is tetszett.Persze nem egy egyiptomi piramisra kell gondolni,annál jóval kisebb volt,de legalább végre eljutottunk ide is.Régóta terveztük már.

A piramis

Régóta terveztem már,hogy felkeresem

Egy szelfi itt

Kigyönyörködtük magunkat aztán indultunk le a faluba ami innen jó másfél kilométernyire volt.Leérve óriásinak tűnt a település.Persze mert fáradtak voltunk és legföképp szomjasak.Sehol az utcákon nem volt egy csap,se egy kút...minek is..hagy szenvedjen a vándor...na és kocsma sem volt sehol...a falu szép kastélya ugyan utunkba került,de már nem volt energiánk foglalkozni vele,majd egyszer egy másik alkalommal....kín szenvedésnek tűnt amig elértük a fő utcát,ott aztán végre találtunk egy kocsmát.Nekiszakadtunk az italoknak.Újjá is születtünk egyből.Közel volt a buszegálló,ahol megvártunk egy Fehérvárra menő járatot.Onnan pedig tűztünk haza.

Túra vége Iszkaszentgyörgy

Hát alaposan elméreteztük a túra távját.Maximum 20 kilométeresnek gondoltam azt,de szerintem közelebb voltunk a 30-hoz mint a húszhoz.Alaposan ki is meritett a dolog hiszen mindennel együtt kb.13 hegyet másztunk meg mégha azok nem is voltak túl magasak.Ráadás volt még,hogy elfogyott útközben igaz a túra vége felé a vízkészletünk is és szinte végig csak az alakalmazásra hagyatkozhattunk,hiszen térkép nem volt a területről és a jelzések is katasztrófálisan voltak felfestve.Lehet szerencsésebb lett volna,ha mégis Csóron fejezzük be a túrát,na de így alakult.Ettől függetlenül lebilincselöen szép és érdekes kaland volt ez is!

Túracsere októberben

Elözetes bakancslistánk alapján októberben a Visegrádi-hegységbeli Salabasina-árok jönne a sorban,míg novemberben a bakonyi Baglyas-hegy.Ám Gergővel való egyeztetésünk után úgy döntöttünk,hogy a két túrát felcseréljük.Tehát a Bakony kerül sorra októberben,míg a Salabasina novemberben.Nincs különösebb oka,úgy érezzük a várható októberi időjárás jobban kedvez a bakonyi túrának,a novemberi pedig a visegrádi-hegységinek.

Persze addig is helyi és környékbeli túrák színesithetik a palettát,hiszen az év legjobb túraidőszaka köszönt ránk a soron következő 6-7 hétben.Az őszi túráknál,az öszi színjátéknál vagy éppen az öszi szürkületnél nincs is jobb a túrázásokat illetően.

Eltudnék képzelni például egy misztikusan ködös időt a Salabasina-árokban...

Alighanem csodák várnak a bakonyi Baglyas-hegyen is...

A hegy

Odafelé nem is tűnt fel,nem figyeltük és érdekes mert én mentem erre párszor a múltban és nem emlékezem,hogy felfigyeltem volna már rá korábban...persze lehet.Aztán a minapi bakonyi túránkról hazafelé a 8-as főúton menve Várpalota és Csór között egy szemet gyönyörködtető hegyre lettünk figyelmesek.A hegy mondhatni csupasz volt fa nem volt rajta.Jellegben hasonlított egyik nagy kedvencünkhöz a budaörsi Odvas-hegyhez,csak nem tűnt annyira sziklásnak.

Büszkén meredt ki a tömegből,szinte hívógatóan csalogatott.

Amolyan szerelem volt első látásra.

Elkezdtem hát rákeresgetni.

A Baglyas-hegy a Bakony legkeletibb hegye

Így sikerült megtudni,hogy a hegy neve Baglyas-hegy és,hogy a Bakony legkeletibb hegye.

A 361 méter magas Baglyas már a Pannon-tengert megelöző Szarmata-tengerben is egy aprócska sziget volt.Magányos csúcsa délcegen emelkedett ki a környező vízekből,s büszkén mutatta egyedülállóságát a magas bakonyi hegyek felé.

A hegy tömbje különösen távolabbról nézve tűzhányóra emlékeztet.Fehérlő réteghatároktól szeletelt falak,mély horhosok,keskenyre kopott gerincek,leszakadozott,állat-formájú sziklák,elvetélödött,elvonszolódott dolomit tömbök bizar világa ez.

Ez a hegy hív engem....

A csúcson csodálatos a zavartalan körpanoráma. Kelet felé Székesfehérvár, észak felé a Vértes egy része: a Móri-árkot határoló Csóka-hegy és Csókakõ látszik. A nyugatias irány már a Bakony közelebbi részleteit: a Burok-völgy Bakonykúti alatti szájadékát, a Tési-fennsík laposát és a Keleti-Bakony magasabb régióit láttatja.

A tetõn az antennatorony mellett egy kopjafát is találunk. Az 1991-es kopjafa állításának évfordulóján június végéhez esõ szombaton minden évben sok kiránduló zarándokol ide.

A Baglyas-hegy csúcsa.Kicsit zavaró a villanyoszlop...

A látvány a képek és ennyi infó már bőven elég arra,hogy a hegyet a közeljövőben felkeressük.Fel is fogjuk!Gergővel már az időpontot beszéljük.Legvalószinűbb,hogy a novemberi bakancslistát módosítjuk.Arra a hónapra egy Velence-Pázmánd túra van jelenleg betervezve,de Velencén a közelmúltban jártunk.Ezt a túrát eltudjuk tenni januárra is,vagy leminösítjük környékbeli túrának,hisz nem igazán van Dunaújvárostól messze.

Tehát akkor minden valószinűség szerint novemberben eljövünk majd a Baglyas-hegyre.

A hegyen és környékén járható jelzett turistautak vannak,így kiagyalunk majd egy túrát.

Ez sincs igazán messze Dunaújvárostól,tán 60km-re.

A Bakony tetszik nekünk.Most,hogy megismertük egyre inkább tervbe vannak véve a  hegységben zajló túrák.Hisz hatalmas hegység,van miből válogatni.

Mivel még nem jártunk itt,a képek nem saját képek.

Képek forrása:OKT weboldala,mapio.net