Kedvenc váraink (24.) - Thury vár

A sorozat következő alanyának az az érdekessége,hogy még soha nem jártunk benne!Akkor meg,hogy kerülhet be ebbe a sorozatba?Hát úgy,hogy azért voltunk már a Thury várnál többször is.Kivülről körbejártuk,oldalról,hátulról megnéztük már sokszor.Kerültek már be ilyen várak a sorozatomba ahol benn ugyan nem voltunk,de közvetlenül mellette igen.És ami késik nem múlik,hiszen sokat járunk Várpalotán egyik legközkedveltebb túra kindulópontunk.Szóval akkor a várpalotai Thury vár.Nem akarom most hosszú bejegyzéssel elrabolni senki idejét,így tényleg csak a legfontosabb dolgokat említem meg.

A vár Várpalota központjábam,a tér az elmúlt években született újjá

Amikor – az Árpád-házi királyok korában is jelentős szerepet betöltő – pusztapalota várát (Bátorkőt) egyszerűen kinőtte az Újlaki-Kont nemzetség elhatározták, hogy új várat építenek. Választásuk a már a római korban is használatos Fehérvár-Veszprémet összekötő, a Bakony és Sárrét találkozásánál fekvő területre esett.

Újlaki Miklós kezdte el a várkastély építését, melyet először 1397-ben említenek Palota néven. Az erődítmény a török elleni harcokban fontos szerepet töltött be. Az építtető dédunokája, Újlaky Miklós jelentős erősítéseket eszközölt, ekkor vált a Dunántúl egyik legerősebb várává, ekkortájt kapta az Újlaki-vár nevet. Az Újlaki család kihalása után több gazdája is volt a várnak, végül királyi vár lett, ebben a minőségében első várnagya a legendás törökverő hős, Thury György lett. Thury a magyar végvári vitézi élet egyik legnagyobb alakja volt, hős katona, nagyszerű hazafi, okos hadvezér, bátor vitéz. A hódoltság korában jelentős szerepet töltött be a végvári harcokban, Veszprém és Fehérvár eleste után egyedüli erősségként gátolta meg a török terjeszkedését. Palota legdicsőségesebb időszaka volt ez az időszak. 1566 júniusában Thury maroknyi védőseregével állta ki Arszlán budai pasa 8000 fős seregének támadását.

A fő homlokzat

A lovagkorra jellemző szabályos alaprajzú, négy saroktornyos, robosztus vár többszöri átépítés után nyerte el a jelenlegi formáját. Az utolsó jelentős átépítést a várat birtokló Zichy család bonyolította le. A vár a hosszú évszázadok alatt folyamatosan épült, bővült. Várkastélynak építették, de a végvári időszakban megerősítették a falait, ezeknek a falaknak a vastagsága jelenleg is látható. Igen impozáns látvány a belvárost uraló, erőt sugárzó erődítmény. 

Jelenleg az épület rendezvényközpontként funkcionál, több gyönyörű terme állandó és időszaki kiállításnak, számos kulturális rendezvénynek ad otthont, emellett őrzi a végvárakra jellemző stílusjegyeket.

A bejárat

A vár május 1. - szeptember 30. között hétfő kivételével mindennap 10-18 óra között van nyitva.

Október 1. -április 30. között pedig hétfő kivtelével 10 - 17 óra között látogatható.

Jegyárak e sorok írásakor (2024 április) :

felnőtt 2700 Ft/fő, diák-nyugdíjas 2200 Ft/fő,gyermek (1 éves korig) 1500 Ft/fő

Egyéb árakról,csoportos kedvezményekről,tárlatvezetésekről érdemes benézni a vár honlapjára!

Gergővel itt 2018 nyarán,látható a vár előtti tér még másképp nézett ki mint manapság (nekem jobban is tetszett )

Mint írtam a várban benn még soha nem jártam-jártunk,de tervben van.A várnál viszont sokat voltam és sokszor elmentem mellette is.Kérdés mi számít annak,hogy itt voltam?Mivel ez az én blogom,ez már annak számít!Szóval sokszor elmentem mellette,de az első komolyabb itt létünk az 2018 nyarán volt.Akkor Gergővel és Mónika Bernadettel túráztunk egészen Eplényig és innen indítottuk a túrát.Később jártam itt Zolikával,Manóval,Vikivel és Tomival is.Ha az egészségem kitart garantált,hogy jövünk még ide!

A hátsó rész

Túra a Maderspach kilátóhoz

 Alig egy héttel a dombóvári kirándulás után,nemzeti ünnepünkön kezdőthetett a tavasz első igazi túrája.Még a téli terveinkben szerepelt a Maderspach kilátó felkeresése a kelet-Bakonyban.Azonban hírét vettük,hogy a kilátó télen zárva tart.Így a túrát tavaszra halasztottuk.Most mielőtt belevágtunk volna a túrába,igyekeztem megtudni,hogy kinyitott-e már az építmény és mivel úgy hírlett igen,így neki vághattunk végre ennek a túrának is.Nemzeti ünnep lévén a közlekedés ünnepnapi volt,így az 5.40-es busz helyett,csak a 6.20-al tudtunk elindulni Várpalotára,de így is megérkeztünk negyed kilencre.Úgy volt eredeti terv szerint,hogy hárman jövünk erre a túrára.Viki nagyon "kapaszkodott" ezért a túráért,de nem jött el,így szokás szerint Zolikával vágtunk neki a bulinak.Várpalotára érve,nem reméltük,de rögtön a buszállomás mellett tudtunk egy kellemes kávét inni és egy finom rétest enni.Ezután kezdődhetett is a túra.

A várpalotai busz pályaudvartól kezdtünk

Tervünk egy körtúra volt.Várpalotától a kopár hegyeken át az Inotai víztározóig szándékoztunk menni,majd ott vesz a túra egy majd 180 fokos fordulatot és távolodva a hegyektől a hadsereg gyakorló terén át vesszük az irányt a kilátó felé.A kilátótól pedig jövünk vissza Várpalotára.Aztán mivel hírét vettük,hogy a nemzeti ünnepen március 15-én Várpalotán a Trianon múzeum látogatása ingyenes,így ezt semmiképpen nem akartuk kihagyni.Úgy terveztük túra után bemegyünk a múzeumba,mivel régi vágyam már megnézni...A túra útvonala amúgy az Inotai víztározóig megegyezett azzal a túrával amit Gergővel tettünk meg 2018 októberében.Akkor ugye Iszkaszentgyörgyig mentünk örök túratársammal.Most legalább újra úgy érezhettem,hogy a víztározóig szó szerint a nyomában járok!Kértem is magamban ha velünk van adjon valami jelet odaátról.Végül is a jelzés megjött,de már a túra vége felé.De erről majd később.

Kiérve a városból a távolban már fel is tűnt az első kopár hegy!

Mivel kelet felé indultunk és a város keleti szélén voltunk,a belvárost most nem érintettük,viszont visszafelé majd arra jövünk.Hamar ki is értünk a városból a zöld jelzésen,egy darabig ugyan betonúton kellett mennünk,de nem sokáig.Hamar fel is tűnt az első kopár hegy.Letérve a normális turistaútakra már indult is hegyre fel a turistaút.Erre mentünk akkor rég Gergővel is...Már a hegy felénél feltűnt a távolban mai célunk a Maderspach kilátó északi irányban.Így légvonalban olyan öt kilométeres távolságnak tűnt a dolog,de természetes mi egy körtúrán voltunk amely ennek az 5 km-nek a háromszorosa.A kilátó aztán végigkisérte a túránkat,mert szinte az egész túra folyamán lehetett látni.De nem csak őt.Hanem a szép emlékű Baglyas-hegyet is,amelyet a csúcsra érve láttunk meg először.Az első kopár hegy tetejéről már fantasztikus volt a kilátás,teljes körpanorámánk volt.Látni lehetett Várpalotát,Pétfürdőt,Inotát,a Baglyas-hegyet,a Bakony vonulatát az Öreg Futónéval és persze a kilátót is.Másodszor voltam itt,de így is rabul ejtett a látvány.

A csúcson,mögöttem a város

A kilátó a távolban,rázumolva

Továbbmenve ereszkedés következett le a hegyről.A második kopár hegy lábához érve az út nem a hegyre vitt fel,hanem elvitt ahhoz a földalatti bunkerhez amit még Gergővel fedeztünk fel.Akkor nem mentünk be,nem tűnt valami bizalom gerjesztőnem...most viszont leszartam mindent és bementem.A másik telefonom lámpájával tudtam vílágitani,Zolika követett.Jó hetven métert tudtunk bemenni a bunkerbe,ott a járat elkanyarodott és nem láttuk tisztán,de úgy tűnt beomlott törmelék állja az utunkat tovább.Így visszafordultunk.Képet nem tudtunk benn csinálni,de a filmben látható lesz majd ahogy bementünk.A bunker után a második hegy északi lábánál haladt az út.150 méter után értünk ahhoz az aknához amely ferdén vezetett le ebbe a bunkerba.Ezt is láttuk akkor rég Gergővel.Lemenni itt nem lehetett,mert nem lehetett volna feljönni,annyira ferde volt és csúszos.De itt megálltunk a betontömbre leülve megkajáltunk.Vajon mi lehet ez a bunker a hegy alatt és mi volt a rendeltetése?

A bunker

Zolika az aknánál

A második és a harmadik kopár hegy szinte egybe nőtt,egy vályat volt a kettő között,itt ment fel a turistaút.Felérve a harmadik hegyre a látvány még szebb volt mint eddig,de nagyjából ugyanazt láttuk mint az első hegyen.Annyi volt a különbség,hogy elértük az Inotai-völgyet,ott volt lenn az Inotai víztározó.Rendkivüli szépségű hely volt!A völgy a víztározó a hegyek arébb a Baglyas,amarra a város és a kilátó...hát volt fotótéma!Jó félórát el is voltunk itt ahogy akkor rég Gergővel is...majd az inotai Szent István templom mögött ereszkedett le szerpentínszerűen az út a völgybe.Leérve búcsút vettünk a zöld jelzéstől és az azonos útvonaltól ami ugyanúgy ment eddig mint azon a régi túránkon..Mi pedig ráálltunk itt a piros jelzésre,persze tudtuk,hogy csak 400 métert kell mennünk rajta.Utána jelzetlen útjaink lesznek.De előtte még megnéztük a víztározót is.

A legszebb látvány ezen a túrán

Mögöttem Inota,mellettem a völgy

A víztározó

A  víztározó nyugati oldalán haladt az út,majd kiért egy gazdaság mellett valószínűleg arra a bizonyos gyakorlótérre ahol egykor a Varsói szerződés katonái is hadgyakorlozhattak.Itt elbúcsúztunk a piros jelzéstől is,az ment Várpalota felé.Ezen a túrán még érintjük,de most egyenlőre letértünk a jelzetlen útra.Ez egy hatalmas farm mellett haladt el,ahol óriási területen éltek az állatok.Visszanézve csodás látvány tárult elénk a magunk mögött hagyott hegyekre.Egy fenyvesbe értünk ahol túránk során először tűnt el szemünk elöl a Maderspach kilátó.Nem sokára azonban elértük a Várpalota-Tés országutat,innen újra látható volt a már egyre közelebbi kilátó.Az utunk,az országút előtt fordult északnak a kilátó felé.Kis kapaszkodás következett,majd egy jobbra tartó letérés,majd újra felfelé és már szinte ott is voltunk a kilátónál.

Visszanézve a csodás hegyekre

Mindjárt ott vagyunk!

Végül is odaértünk.A kilátó valóban olyan jól nézett ki mint a képeken.Mielőtt azonban felmentünk volna,a kilátó melletti padoknál tartottunk egy uzsonna szünetet.Rendkivül kellemes hely volt már innen a padoktól belehetett látni az egész környéket.A kaja után pedig felmentünk a kilátóba.Ami aztán számomra egy kicsit csalódás volt.Jó,hírét vettük,hogy vandálok megrongálták (ezért is volt zárva),ezt a földszinten érezni is lehetett.Az első emelet rendben volt a második rosszabb állapotban volt mint az első emelet,de jobban mint a földszint...A második emelet volt a kilátószint ahova vasszerkezetű csigalépcső vitt fel.Odafenn zárt tér volt,de mind a négy égtáj felé volt egy-egy ablak.Kettőn nem volt semmi,míg a másik kettön plexi volt amit nem lehetett kinyitni.Így nyugatra és északra ez kicsit gyengítete a kilátási élményt.Kelet és dél felé szabadon lehetett kitekinteni.Teljes körpanorámánk volt és jó 15 km-es körben szinte minden látható volt.

Elérve a kilátót!

A kilátószint

A kilátás egy szelete

Jó félórát voltunk odafenn,aztán láttuk,hogy jönnek mások is,így lejöttünk.A kilátóról majd részletesen írok a kedvenc kilátóink sorozatomban rövidesen!Szóval az összkép nem volt olyan rossz,de egy kicsivel többet vártam a kilátótól.Mindegy,egy újabb kilátó a gyűjteményben!Megkezdtük az ereszkedést az országútig ugyanarra mint amerre jöttünk.Majd rákellett térnünk az országútra,ezen jó ötszáz métert haladtunk míg elértük azt a piros jelzést amitől a víztározó után vettünk búcsút-Erre tértünk le,mert ez vezetett be Várpalotára.Itt jöttek a jelzések Gergőtől.Jó pár pillangó táncolt előttünk métereken át.Majd a filmben ez is látható lesz.Végül aztán elég hamar beértünk Várpalotára.A kilátótól nem volt egy órahossza sem!A város eddig ismeretlen,de szép részein vezetett be a jelzés a központba a Thury várig.

    Visszaérve Várpalotára

A várnál elég sokan mozogtak,mi viszont beültünk a szemközti vendéglőbe egy sörre.Délután egy óra volt,így rendkivül hamar lezavartuk a túrát amely nem volt különösebben megerőltető.Pihentünk benn félórát a sörrel,majd elindultunk a közeli Trianon múzeumhoz.Minden különösebb gond nélkül bejutottunk.Azonban odabenn nem engedélyezték sem a fényképezést,sem a videózást.Nagy kár.A múzeum rendkivüli volt és óriási élmény volt végigjárni a földöntúli színvonalú kiállítást!Egy pontosabban két kép mégis készült méghozzá Gróf Apponyi Alberttel!Ezt egy különleges technika segítségével tudták megcsinálni,a lényege az volt,hogy mellénk varázsolták a grófot! A képeket aztán elküldték a megadott e-mail címemre.Ám a két kép közül csak az egyik érkezett meg és pont a rosszabbik amelynél még nem igazán tudtam beállni a fotózáshoz.Pedig a másik tök jó lett.Mindegy ez az egy van ezt megmutatom.

A Thury vár előtti tér

A Trianon múzeum Várpalotán

A technika feltámasztotta a kedvünkért és egy közös fotóért Gróf Apponyi Albertet!

Szóval a múzeum egészen fantasztikus volt.Én még ehhez fogható kiállításon nem voltam.Hatalmas élmény volt és a trianoni téma "szerelmeseinek" szívbemarkoló is!Bent voltunk több mint egy órát.Ezt követően más nem maradt mint visszasétálni a buszállomásra a gyönyörű Várpalota legszebb részein keresztül.Végül is odaértünk,a hazaút sem okozott különösebb problémát.Este hétre itthon is voltunk!Nagyon jó túra volt,alighanem az év eddigi legjobb túrája.Rendkivül sok látnivalóval és érdekességgel,nem különösebben nehéz tereppel és a végén a fantasztikus múzeummal.Soha rosszabbat!

Várpalota gyönyörű!

Ez volt a tavasz első túrája.A Mónival való múlt heti dombóvári kirándulás nem nevezhető túrának.És ez volt az év ötödik túrája így.Most pedig mentünk 15 kilométert.Így az idei összesítésben tartunk 94,6 kilométernél.Ez pedig túránkénti 18,92 km-es átlagot jelent.Folytatjuk!

Túra a Tési szélmalmokhoz

 Hát elképesztően nehezen jött csak össze az év második túrája.A január tényleg rotty volt,mindig történt valami ami miatt nem tudtunk nekivágni.Aztán a február első hétvégéje sem kezdődött jobban,hiszen óriási szélvihar tört az országra.Abban az időben nem lehetett túrázni.Viszont a következő hétvégén már semmi sem tudott megakadályozni benne,hogy végre útrakeljünk.Négyen vágtunk neki a hajnali veszprémi járattal a nagy kedvenc Várpalotának.Én,Zolika,Viki és Tomi a szokásos csapat gyűlt össze.Már fél nyolckor Várpalotán voltunk.Tervünk az volt,hogy Bátorkő és a Tési fensík érintésével elmegyünk a Tési szémalmokhoz és ha időnk engedi akkor még tovább a Széchenyi Zsigmond kilátóig.Napos,de fagyos reggel fogadott Várpalotán.Egy helyi pékségben bedobtunk egy reggelit és egy kávét,majd elindultunk.Rögtön a Thury várba botlottunk.

A Thury vár

Mivel még túl korán volt a vár nem volt nyitva,bemenni nem lehetett.Időnk pedig nem vol kivárni a nyitást.A vár körüli teret szépen rendbehozták.Mikor utoljára voltunk itt,alaposan felvolt túrva az egész.Innen indult ki a nekünk kellő piros jelzés.Erre mentünk Gergővel is 18 nyarán az eplényi túrán is.A vár mögötti parkot is felújították.Ez nem tudtam most mennyire tett jót neki.Mert ez alapból nem volt rossz.Akkoriban emlékművek sora volt itt.Ezek most is megvoltak,de telepitettek mellé kondigépeket,játszótereket,padokat és egy palánk várat is.Valahogy...bár szép volt,de nem volt összhangban az egész.Azért persze megcsodáltuk.Az emlékművekhez oda-oda mentünk,a palánkvárba bementünk és lovacskáztunk is a vár előtti falovakonMint a gyerekek.De ideje volt folytatni a még el sem kezdődött túrát.

Az emlékműnél ahol Gergővel is fotózkodtunk egykor...

Gyí te!

Rögtön a piros jelzésen voltunk ez vezetett ki a városból.Útközbe akadt egy kocsma.Mivel még fagyos volt az idő betértünk egy kis melegítőre.Nem kellett volna.A fél deci pálinkának 1050 Ft volt darabja!Úgy gondolom ide sem térünk be többé..Az még hagyján,hogy drága volt,de szar is!Lassan aztán a piroson haladva kiértünk a városból.Arra mentünk amerre Gergővel is 18 nyarán,valamint Zolikával és Manóval 20 telén.Most viszont választás elé állítottam a többieket.A Bátorkőhöz két útvonal vezetett.A piros tovább végig a Vár-völgyön,vagy a piros+ amely felvitt a gerincre és ott haladt a várig.Mindkettő fantasztikusan szép útvonal volt!A többiek a gerinc túrát választották.Így még egy darabig a völgyben haladtunk,majd a piros+ elágazásnál arra tértünk le,pontosabban fel.Némi kaptató volt ez a gerincre.Erre jöttünk visszafelé 2020 decemberében Zolikával és Manóval.Akkor a ködben nem sok dolgot lehetett látni.Most viszont mindent.

Balra fel a gerincre vagy jobbra a völgybe.Mindkét út elvisz Bátorkőhöz.

Kapaszkodás a gerincre

A gerincen jól járható út vezetett és piros+ jelzések is megfelelően voltak felfestve.A félig napos,félig felhős időben kinyílt a kilátásunk is a szélrózsa minden irányába.Dél felé még látni lehetett magunk mögött Várpalotát.Keletre alattunk húzodott a Vár-völgy a túloldalon egy fensík és a Bakony csodás hegyei.Nem igazán ismertem ezeket név szerint csupán a kicsit távolabb emelkedő Baglyas-hegyet ahová szép emlékek fűztek....Nyugatra is volt eleinte egy völgy.Arébb egy elhúzodó fensík,még arébb hegy és hegyek.Alighanem az Öreg-Futóné csúcsát láthattam,de erre nem mertem azért megesküdni.Északra pedig előttünk a gerinc a turistaúttal mutatta magát.

Kilátás a gerincről,alattunk a Vár-völgy,szemben a hegyek

Esetem a vadászlessel

Haladtunk a gerincen a szép kilátásokat kémlelve.Néha be-be ment az út egy-egy kisebb fajta erdőbe.Egy kidőlt vadászlesre akadtunk ami három éve is itt volt,bár emlékezetem szerint akkor még csak megdőlve volt.Eljátszottuk,hogy felmentem és eldőlt a vadászles velem együtt.Másnap itthon kaptam néhány üzit amelyben érdeklődtek,hogy vagyok,miután a képeket megosztottuk a közösségi hálón.Egyre magasabban voltunk közben észre sem lehetett venni,de már lehettünk 350-400 méteres magasságban.Ez persze itt-ott egyre jobb és jobb kilátásokat hozott.Egy sziklaszirten pedig feltűnt a távolban maga Bátorkő tornya.Ebből a perspektívából még nem láttam.Lenyügőző volt!

Megtalálod a képen Bátorkőt?

Ha nem akkor rázumolok kicsit!

Ezt nem láttuk a múltkori ködben.Haladva tovább a gerincen egy szép rétre értünk,ahol padok és asztalok voltak és egy még az előzőnél is jobb rálátás Bátorkőre.Úgy döntöttünk itt megkajálunk a kellemes környezetben.Ez is meg is történt,majd csodáltuk a fenséges kiátást.Bátorkő alattunk volt 246 méteres magasságban.Ebből ítélve mi olyan 400 méteren lehettünk a Fajdas-hegyen.A csodálkozás után megkezdtünk az ereszkedést a csodálatos Bátorkőhöz.Harmadszor voltam itt,de eddig mindig a völgy felöl érkezetem.Most először jöttem a gerincről.Nem lehet eldönteni melyik útvonal a szebb,mert odalenn meg olyan misztikusan szép...!

A rét a Fajdason

Alattunk Bátorkő!

Ereszkedés lefelé

Kissé nehézkesen ereszkedtünk le a meredek hegyoldalon.De aztán ott volt előttünk Bátorkő romos egyetlen megmaradt tornya!A várra most nem térek ki részletesen,nem rég írtam róla a Kedvenc váraink sorozatomban,ha érdekelnek a részletek keress rá!A torony most is lenyügöző volt.Természetesen eszembe jutott Gergő,vele voltam itt először.Fotózgattunk,majd ahogy mindig most is úgy döntöttünk felmászunk a toronyhoz.Szó szerint felkell mászni a köveken így juthatunk fel.Ez ígényel némi odafigyelést mert balesetveszélyes.De ha kellően odafigyelünk nem érhet majd.Most sem ért.Simán felmásztunk Bátorkőhöz.

Elérjük a csodás Bátorkőt!

Ott a baloldali vájaton lehet felmászni

Zolika kapaszkodik felfelé

Odafent is rácsodálkoztunk a világra.Innen is voltak kilátásaink.Mögöttünk a Fajdas-hegyre,alattunk a mélységben pedig a Vár-völgyre.Nagyon szeretem ezt a helyet,ha egészségem engedi jövök még erre!Hárman másztunk fel,Tomi lennmaradt.Valahogy kedvetlennek tűnt a srác a mai túrán,nem nagyon vette fel a túra amúgy nagyszerű hangulatát.Szerencsére a túra hátralevő részében ez megváltozott pozitív irányba!Mi meg lereszkedtünk a toronytól,a lefelé menet sem volt egyszerűbb.Figyelni kellett nagyon.De nem ért baj minket.Folytathattuk a tűrát.Amúgy a gerincen ide vezető út többnek tűnt mint amire emlékeztem,de a fene bánta.

Itt már lefelé ereszkedik

Fontos infó még,hogy maga Petőfi is járt itt és bizony itt írta meg a Szeget szegért c. versét.Lereszkedtünk a völgybe a piros+ után pedig visszatértünk a piros jelzésre.Erről Tésig már le sem kell majd térni.A múltheti szélvihar itt a völgyben igen éreztette hatását.Rengeteg volt az útra dőlt fa.Feljebb a hegyen is ez volt a jellemző.A völgyben még néhány óriás és érdekes alakzatú sziklafal szolgált látnivalóul,majd szépen lassan emelkedésbe kezdett az út.Még volt egy csodás rálátásunk Bátorkőre amelyet lassan elnyelt a láthatár.Itt-ott egyre több hófolt tűnt fel a Bakony erdejében.Továbbra is jó sok fa volt az útra dőlve.Az egyikben sajna meg is botlottam és most valóban elestem.Ráestem a kezemre amely az út további részén erősen fájt,elsősorban a bal kezemen a gyűrűs és a középső újjam.Valamint a térdemem is beüthettem mert ez bár akkor nem fájt,de azóta egyfolytában.Valahol aztán Tamás is térdre esett.Nem volt tehát egyszerű a felfelé út a Tési-fensíkra.

Búcsú Bátorkőtől

Akadályok...

Az út a fensíkig többnek és nehezebbnek tűnt mint amire emlékeztem.Pedig itt jöttünk Gergővel is 2018-ban.Egyre több volt a hó,bár ez még mindig édeskevés mennyiség volt,viszont ritkultak az útra dőlt fák.Az erdő mélyén egy beton kunyhó szolgált még érdekességként,nem tudtuk mi lehet a rendeltetése.Tomi meg közben szépen lassan erőre kapott,tovatűnt a túra eleji búskomorsága.Ő diktálta a tempót felfelé,miközben mi meg szépen lassan kezdtünk fáradni.Én főleg az esésem után éreztem,hogy egyre alább hagy az erőm.De a hangulat az jó volt,másztunk felfelé a Szekrényes-hegyen amelynek csúcspontja már 508 méteren volt!

Egyre több a hó

Végül felértünk a Szekrényes-hegyre és lényegében innen kezdödött a Tési-fensík,amely szintén 500 méter körüli magasságban lehetett.Ahol álltunk,onnan már maga Tés is látszodott.Légvonalban olyan 5 km-nek véltem a távolságot.Az út persze nem légvonalba ment.A fensík sem volt teljesen sík,hullámos volt,kisebb dombok vagy mélyedésekkel teli.És itt már volt szél is.Na nem mindenhol.Érdekes volt mert voltak olyan részek ahol szélcsend volt,máshol meg igen erős élénk szél fújt.Az út is hol emelkedett,hol ereszkedett.Egy ponton már nem arra mentünk amerre 5 éve Gergővel.Elbújt a nap,a szél erősebb lett.Egy szakaszon kellemetlen volt a légkör.Az út aztán hol jeges hol sáros volt.A fensíkon voltak barlangok is!Tamás hívta fel erre a figyelmem.Ő barlangászott korábban és emlékezett erre.Aztán megnéztünk a térképen a barlangok a fensík másik részén voltak.Mentünk tovább a távolban feltűnt Tés és egyre közelítettünk hozzá.

Feltűnik a Tési-fensík

A Tési-fensík

Nem éppen ideális útviszonyok

Aztán üggyel-bajjal elértük Tést.Az közben nyilvánvalóvá vált,hogy a kilátóra már nem lesz időnk.Tés csupa meglepetés volt és kellemes meglepetés!Odaérve először is kisütött újra a nap!Aztán az út mellett egy kellemes büfére akadtunk,ahol egy kellemeset kajáltunk és kávéztunk.Majd kellemesen elbeszélgettünk a helyiekkel,aki készséggel segítettek és elvittek minket a malmokhoz.Pontosabban egy cigány féle leányzó volt aki segített,de teljesen normális volt és készséges.Közben másokkal is beszélgetünk.Úgy tűnt a települést csupa kedves ember lakja!A falu volt a Bakony egyik legmagasabban fekvő települése a maga 465 méteres tengerszint feletti magasságával.E szerint a magaslati levegőn élők kedvesebbek az átlagnál?Félig végigmentünk a falun,csupán a templom szolgált látnivalóul.A leány elmondta sajna vendéglátó hely csak a falu túlsó vége felé van.Így arról lemondtunk.Közben odaértünk a Táncsics M.u 20-as házhoz,ennek kertjén keresztül lehetett eljutni a szélmalmokhoz!

Tés temploma

Itt lehet bemenni a malmokhoz!

Nem kellett bekopogni vagy becsengetni,a lány vezetésével simán bementünk,ahol aztán újabb kedves emberekre akadtunk!Egyre jobban lenyügőzött a tési emberek vendégszeretete!Egy házaspár üzemeltette itt az udvarban lévő kovácsmühely múzeumot és a kert végén túl álló két szélmalmot.Természetesen volt belépő,de nevetségesen alacsony összeg.Az öreg útbaigazított minket és adott egy hatalmas kulcsot,amellyel a egyik malomba majd betudunk menni!Mentünk hát a bácsi nem jött velünk,megbízott bennünk,hogy nem teszünk kárt a malomba.A leány még jött,de az a malomnál elköszönt ment a közeli lovardába mert ott dolgozott.Megköszöntük a kedvességét és úgy döntöttünk a malmok után majd megnézzük a Kovács műhelyt is.A két malom a Tési-fensík Tési végénél állt.Csodálatosak voltak!

A Helt malom

Gyönyörű!Balra a lovarda ahol a leány dolgozik

Mindannyian élveztük a hely varázsát.Csodálatos volt valóban!Miután alaposan szemügyre vettük kivülről a malmot bementünk.Nehezen nyílott ki,de kinyilt.Életemben először voltam szélmalomban!De a többiek is!Nehezen megfogalmazható ez az életérzés...csupán azt bántam,hogy Gergő nem lehet itt velem.Persze reméltem a lelke most is itt van...Két emeletes azaz a földszinttel három szintes volt a még ma is münködhethető malom!Nem tudtam mi mire való,de fantasztikus volt minden!Csak csodálkoztam mint szürke szamár a ködben.Felmentünk persze mindkét emeletre.Bocsi,de nem részletezem mert tényleg nem nagyon voltam képben róla,hogy mi mire való.A közelmúltban írtam amúgy a malmokról is,érdemes visszanézni azt is!Helyettem beszéljenek a képek a benti dolgokról.

A malomban

Ez a szerkezet indíthatja be a dolgokat?

A malom kulcsa a kezünkben!

Jó 20 percet biztosan benn voltunk.Majd ezután átmentünk a másik malomhoz.Ez a másik volt rosszabb állapotban,ebbe bemenni sem lehetett.De ez is gyönyörű volt!Örültem,hogy sikerült eljutni végre ide,már régóta tervben volt.Miután kigyönyörködtük magunkat a malmokban és a tájban visszamentünk a házhoz ahol a kulcsot kaptunk.Már az udvaron is érdekességek voltak.Egykori szekerek,lovasszánok,tűzoltó szekér stb.Elképesztő gyüjtemény volt.Végül a kovácsmühelynél kötöttünk ki ahol a helyi bácsi tartott nekünk előadást.Mondta ez az apja gyűjteménye ő csak vitte tovább a hagyományt.Fantasztikus volt ez is!Nem győztünk ámulkodni.

A másik malom

A gyűjtemény egy része az udvaron

A kovácsműhely egy szelete

Végül búcsút vettünk a bácsitól.Még mindig elvoltunk képedve a helyiek vendégszeretetétől.Még bementünk a helyi boltba kis csámcsogni valóért a hazaútra,majd a főtérnél várakoztunk a buszra.Az jött is időben.Várpalotai és Székesfehérvári átszállással értünk haza este hét tájban.Fantasztikusan jó bulit hozott az év második túrája.Nagyon szép helyeken jártunk,nagyon sok érdekességet láttunk.Tés meg nagy pozitív meglepetés volt!Az esésem ellenére is jól éreztem magam,de a többiek is.

Ez volt tehát az év második túrája most 18 kilométert mentünk.Ez összesen eddig 31 kilométer ami 15,5 km-es átlagot jelent.Nagyon jó buli volt!