A kezdeményezés Han Wang Yong dél-koreai hegymászó nevéhez kötődik, aki azon kevés hegymászók egyike, aki sorra meghódította a világ legmagasabb, 8000 méter feletti hegycsúcsait. Útjai során döbbent rá arra, hogy az expedíciók rengeteg szemetet hagynak maguk után. Elhatározta, hogy visszatér azzal a céllal, hogy megtisztítsa a hegyeket.
A munkát a Csomolungma déli lejtőjének tisztogatásával kezdték 2003-ban. A Tiszta hegyek napja kampányhoz hazánk 2008-ban csatlakozott. Magyarországon nincsenek magashegységek, az akció azonban jó alkalom arra, hogy felhívják a figyelmet a környezettudatos életmódra, hogy megóvják a természet értékeit. Ezen a napon nemzeti parkok igazgatásai és zöld szervezetek hívnak társadalmi munkára, hulladékgyűjtésre, a természet megtisztítására. Munka van bőven. Magyarországon 10, Európában több mint 400 nemzeti park várja a szorgos kezeket.
A tiszta hegyek világnapja minden év szeptember 26-án van.
Nem csak Gergőt veszítettem/veszítettük el az évek alatt,hanem (szinte mindenkit) Sándort is.Öreg barátom 15 éve már,hogy elment,de természetesen sosem feledem sem őt,sem a vele megélt élményeket.Az utolsó buliról ugyan írtam már "Az a bizonyos szüreti fesztivál" bejegyzésemben (itt ),de mivel évforduló van ráadásul kerek évforduló,mindenképp megér számomra annyit,hogy újra írjak róla.Sőt ha élek még egészen biztosan a 25 éves évfordulón is fogok!Szóval a pontos dátumot már nem tudom,de alighanem szeptember 20-25 közötti napok egyike lehetett 2003-ban,azaz kereken húsz éve....Mintha csak tegnap történt volna,szinte világosan emlékszem a bulira...Sosem felejtem el,mert tényleg hatalmas buli volt!
Szászvár a Mecsekben,sokat voltam itt Sándoréknál
Gergő már élt,négy éves volt.Mi anyámmal jöttünk le Szászvárra a kis mecseki faluba meglátogatni a már ekkor is betegeskedő,de még azért ereje teljében lévő Sándort aki az én anyámnak az öccse volt,magyarul az én nagybátyám.Apámként szerettem és tiszteltem mindig és ő vitt bele a túrázások világába.2003-ra már baráti viszonyt ápoltunk.Szóval anyámmal lejöttünk talán egy pénteki napon.A szokásos körök letudása után Sándor szokásához híven előjött egy ötlettel amivel ketten együtt is eltudunk valahova vonulni.Gondoltam kimegyünk szombaton egyet túrázni,de nem.A szüreti fesztiválra invitált amely a helyi borháznál lesz megtartva.Azóta az esemény bőven kinőtte már azt a kis helyet és ma már a falu főterén van ha jól tudom.De akkor még a borháznál volt.Persze eszem ágába sem volt nemet mondani Sándornak,noha sejthető volt,hogy józanul nem jövünk haza.Gergő ugye még kicsi volt,otthon volt ekkor az anyjával Mónival.
A borház Szászváron 2019-ben voltam itt
A borház jó másfél kilométerre lehetett Sándorék házától és hát az oda vezető úton bizony akadtak kocsmák.Persze,hogy betértünk mindenhova.Emlékeimben egy Sörpatika nevezetű hely van még meg.Hát oda sem kólázni ültünk be...A lényeg,hogy kora estére elértünk a borházhoz amely mellett egy kisebb fensík volt,na ezen volt a fesztivál.Hosszú asztalok,padokkal,borok kipakolva.Kostoló,zsíroskenyér hagymával,tömeg,Sándor haverjai,tambura zenekar...biztos nem ittunk semmit gondolhatnátok.De az a helyzet,hogy igen.Végig kóstoltuk szinte az összes bort,ettünk egy csomó zsíroskenyeret amely itatta magát.Töménytelen mennyiségű jobbnál jobb bor lement,ráadásul tisztán...Szólt a zene talán táncoltunk is,tomboltunk,iszogattunk,egy idő után már minden ott tartozkodó haver volt...Hatalmas buli volt.Jajj de nagyon jó volt!
A borház melletti placc,akkor még ez az építmény nem volt itt.Ezen a helyen volt a fesztivál
Természetesen mint az albán szamár úgy berúgtunk.Én ritkán iszom olyan szintre magam,hogy berúgjak (talán azóta nem is volt ilyen),de itt aztán alaposan oda tettük magunkat.Nem tudom már meddig maradtunk,meddig buliztunk,de óriási volt,felejthetetlen.Teljesen kitudtam kapcsolni,nagyon élveztem a buli minden percét.Az nincs már meg,hogyan kecmeregtünk haza....de valahogy hazaértünk.A dolog vége aztán az lett,hogy végig hánytam Sándor kertjét...Hogy kerültem aztán ágyba meg mikor a jó isten se tudja már.Felejthetetlen este volt és ez volt az utolsó nagy bulim Sándorral.
Sándor még öt évet élt ezután és persze találkoztunk még az öt év alatt,de ehhez fogható bulink már nem volt.Már akkor tudtam,hogy ennek az emlékét el kell tenni a szívemben,mert nem biztos,hogy lesz még egy ilyen.Nem is volt.Kár,hogy nem volt akkor még ilyen okoskütyüm amivel képeket lehetett volna készíteni,mert egész biztos készült volna legalább száz kép... Az élet még szép volt.Velem voltak akik számítottak.Ekkor még csak apámat veszítettem el.A fene sem gondolta,hogy húsz év múlva ott leszek ahol a part szakad...
A buli emléke és Sándor is itt van a szívemben mindörökre.
Nem is tudom mivel kezdődjön ez a történet.Talán azzal,hogy a nem régiben írtam a régi kertünkről és annak a kertnek a legvégén egy diófa állt.Egyedül.Kilencven gyümölcsfánk volt abban a kertben,de az egy volt diófa.Szerettem azt a fát ahogy az összes többit is,a termése földöntúlian finom volt...Itt szerettem meg a diót és a belőle készült finom süteményeket aztán.Ám ugye a kerttől megkellett válnunk,az új tulaj meg kivágta a fákat,a régi diófát is....Ahogy az elvesztett embereket,úgy a régi diófát sem hozza már vissza semmi.Ám a dió és a diós sütemények szeretete megmaradt.Így amikor a régi kutyust sétáltattuk 2007-08 táján szokásos sétánkon a vasútállomáson,ott fedeztük fel az állomás végében a diófákat.Nagyon sok diófa húzodott több száz méteren át a sín mellett már az állmáson túl.
A régi diófa ahogy a régi emberek is már csak az emlékekben él...
Októberre fordult az idő és hullani kezdtek a levelek.Arra sétáltunk a kutyussal és Gergővel láttuk,hogy rengeteg dió is lehullott.Később meséltük Móninak is a dolgot és kérdeztük tudná-e használni a diókat ha kimennénk oda szendni.Naná,hogy tudná!Így kezdödött aztán,hogy kimentünk az állomáson túli diófákhoz és szedtük a földre lehullt diókat.Nem kevés mennyiséget sikerült összeszedni.A túrazsákba és vödrökbe raktuk a diókat.Végül több kilónyi dió összegyült,amelynek aztán bőséges hasznát láttuk az év során.Ezután pár évig minden év azonos időszakában kijöttünk diót szedni és mindig dióval gazdagon mentünk haza.
Az állomás vége (sajna nincs jobb képem)balra a több száz méteren át lévő diófasor első darabjai
Úgy gondolom ez nem mínősült lopásnak,hiszen az ott a senki földje volt és senki sem gondozta.Meg volt,hogy láttunk ott másokat is diókat gyűjtögetni.Amit nem szedtek össze,az ott rohadt el örök időkre.Gergő imádta ezeket a bulikat.Mindig óriási kedvvel vetette bele magát a diószedésbe.Az első évben még elvittük a kutyát,de nagyon kellett figyelni rá,mert a sín mellett voltunk és bár ügyes volt és nem ment a sínre rá,de azért oda kellett figyelni rá.Ez kicsit annyiban volt zavaró,hogy egyikünket részben lefoglalta így az nem nagyon tudott segíteni a diószedésben.Így a következő években már a kutya nélkül mentünk diót gyűjtögetni.Persze így is kellett azért figyelni mert a sín továbbra is ott volt.De nagyon jó bulik voltak ezek és remekül elvoltunk.Volt amikor már fagyos volt az idő,volt amikor eső kapott el,de volt olyan is amikor jó időnk volt.
Így tértünk haza minden évben
Nem emlékszem pontosan,de talán 2013-ban hagytuk abba ezeket a diógyűjtögetéseket.Bár ez sem biztos,lehet 14 volt.Nem emlékszem.A lényeg,hogy nagyon jó bulik voltak és Gergő ki tudja miért,de imádta ezeket.Amikor nekem már nem volt kedvem hozzá,neki mindig volt.Nagyon sok dió összejött,de nem az lényeg.Hanem az,hogy együtt voltunk és remekül szórakoztunk,Gergő szívébe pedig ez álltal is örömet sikerült szerezni.Gondoltam elnézek arra és lefotózom a fákat,de a jelenlegi kutyámmal nem tudok,ez sajna nagyon bolond,nem nagyon tudok vele ekkorákat sétálni.Pedig hiányoznak a régi állomást körbejáró séták,hiányoznak a diószedések,de legfőképpen hiányzik Gergő....
Nincs talán három hete sem,hogy Rebeka legendájáról írtam.Azóta sokat gondoltam erre,hiszen magával ragadott a történet és az,hogy Rebeka állítólagos sírja ma is látható.Hamar megszerveztem ide egy túrát mert úgy gondoltam,hogy ezt látni kell.A sztori ha eddig még nem olvastad volna ide kattíntva elolvasható.Mivel a történet és a sír a Dunaújvárostól nem messze található Enyinghez köthető,így nem került sok pénzbe és időbe sem egy ide vezető túra.Igen ám,de maga a sír felkeresése és Enying pár érdekességének megtekíntése mindössze pár órát vett volna csak igénybe,így valamit még ki kellett találni ez mellé.Természetesen egy túrát.Ez nem volt olyan egyszerű mivel a környéket a jelzett turistaútak messze elkerülik.Így nem volt egyszerű megtervezni a dolgot.Első megoldásként az merült fel,hogy Enyig körül járunk egyet.Ám hiába kutatgattam látnivaló nem igazán akadt.A második terv az volt,hogy eltúrázunk a közeli Dégre és megnézzük a híres kastélyt és annak parkját,ez amúgy is régóta tervbe van már véve.Ám itt visszatartott a 3500 forintos kastély és az 1200 forintos park belépő.Azért hol élünk már na...Harmadik variációnak a Balaton került képbe.Egy ide vezető túra ötlete lépett elő amely arra a magaspartra vezetne ami kimaradt a pár hete megejtett Balaton party túránkból.Ez volt a befutó,így tehát úgy voltunk vele,ha letudjuk Rebekát eltúrázunk Balatonvilágosra.
Nepomuki Szent Jánosnak szentelt katolikus templom
Enyingre régen tőlünk volt közvetlen buszjárat.Régen.Mert mára már ezt is sikerült elbaszni.Így úgy tudtunk legegyszerűbben eljutni,hogy Simontornyáig elmentünk vonattal,onnan pedig busszal tovább.Így is lett.Simontornyán volt még annyi időnk az átszállásra,hogy eltudtunk menni egy kávéra,végül aztán negyed 10 után értünk Enyingre úgy,hogy negyed 8-kor indultunk csak.Ez nem olyan rossz.Enyingen aztán kissé borús,felhős idő fogadott,de legalább nem volt az az elviselhetetlen még szeptember közepéig is kitartó kánikula.Enying amúgy Fejér megyei kisváros a megye dél-nyugati csücskében.Fájó,hogy a filmünkben ki tudja miért Fehér megyének neveztem Fejér megyét...Leszállva a buszról a városka központjában szinte azonnal ott voltunk az igen szép Nepomuki Szent Jánosnak szentelt katolikus templomnál.Ezt már régóta megakartam nézni,mert hála az épület oszlopainak másnak tűnt mint egy átlagos templom.
A templomban
Mielőtt belevetettük volna magunkat a mai napba,a templom előtt egy padon megreggeliztünk.Ezt követően mentünk a templomhoz.Építészetileg lenyügőzött az épület.Be is tudtunk menni és láttuk,hogy csodaszép az 1840-ben épült templom.Milyen csodákat tudtak létrehozni elődeink...Talán majd egyszer egy bejegyzésemben részletesen foglalkozok ezzel a nagyon szép templommal.Ott benn nagyon megkapó volt a csend a meghittség... balra egy helységben meg gyertyák égtek a félhomályban,koszorúk és virágot társaságában.Valóban olyan érzése volt az embernek mintha Istennél járna...Nem tudom mi volt,én egy urnatemetőre gondoltam,bár úgy tudom azok a templom alagsorában szoktak lenni.Ezután kimentünk és körbe jártuk az épületet.Érdemes volt megnézni!
Az említett helység,mi lehet?
Nekem nagyon tetszik ez a templom
Hátulról az épület
Letudván a templomot elindultunk Zolikával Rebekához.Egy szép park volt a templom szomszédságában,emlékművekkel,virágokkal.Szemben pedig magával a Battyhányi kastéllyal.Maga Battyhányi Fülöp építette a templomot és valószínűleg jelentős szerepet válalhatott a település életében,hiszen a kastély is róla volt elnevezve.Majd róla is próbálok írni ha egyszer a templomról is fogok.A park gyönyörű volt,de a kastély a települést kettészelő 64-es út túloldalán meglehetősen lepukkadtnak tűnt.Nem láttunk függönyöket az ablakokon,ebből arra gondoltunk,hogy az épületet nem használják.Na,de mentünk tovább a helyi piacot és Lidl-t elhagyva ott voltunk a temetőbe vezető Temető köznél.
A Battyhányi kastély
Maga a temető a főutcától (64-es út) mindössze ha 150-200 méterre lehetett.Felvoltunk rá készülve,hogy Rebeka sírját lehet akár egy órán át is keresni kell majd a temetőben.Nem voltak róla infóim hol is van pontosan.Ehhez képest aztán az első percben megtaláltuk!Nem volt nehéz,mivel a hírhedt sír nem is a temetőben volt,hanem még előtte a bejárattól jobbra.Azonnal észrevettük és természetesen oda mentünk,hiszen ezért jöttünk.Rebeka sírja hát...nem emlékeztetett kifejezetten sírra.Mintha egy kőkoporsó lett volna.A legendát nem írom le,hiszen mondom foglalkoztam vele már (mégegyszer itt megtalálhatod ),de érdemes elolvasni,hogy megértsd a dolgokat.Ugye a legenda szerint ebbe a kőbe tette Enying népe Rebeka koporsóját,amit előzőleg a föld többször is kivetett magából.Így nem temették már újból el,hanem egyszerűen itt hagyták.Durván ez a sztori lényege,de ennél jóval összetettebb.Mondom olvasd el a korábbi bejegyzésem,hogy megértsd!
Rebeka sírja
Maga a kő valóban úgy nézett ki mint egy koporsó!Az,hogy belefért volna-e egy valódi koporsó egy emberrel már kétséges...De itt voltunk és megcsodáltuk.Rebeka vajon valóban a település fekete báránya volt-e,vagy ártatlan áldozat?A legenda érdekes mondom engem is magával sodort!De persze nem igaz.A kőben semmilyen koporsó nincs.Maga a kő Rebeka egykori síremlékének egy darabja.Rebeka meg úgy hírlik egy betegségben halt meg,nem a rá szórt átok végzett vele (mégegyszer ajánlom olvasd el a legendát,hogy megértsd).A kő egyik végén belevan vésve a neve:Tokaji Rebeka.Mindössze 15 évet élt.Van azonban a legendának még egy szelete.Nevezetesen a kőhöz nem szabad hozzáérni mert balszerencsét hoz.Rebeka pedig mindennap éjfékkor itt kísért,az egyik padnál síratja szerelmét...Jártak itt anno szellemvadászok az említett időpontba és észleltek szellemet... Szóval ki-ki döntse el valós-e a legenda vagy sem.
Valóban sír-e vagy csak egy kődarab?
Balszerencsét hoz ha hozzáérsz!Én itt hozzáértem,de ennél nagyobb balszerencsém már aligha lehet...
Na hát eljutottam ide.Nagyon-nagyon megfogott a legenda amelybe véletlenül botlottam bele és azóta elkartam ide jönni.Én úgy gondolom Rebeka egy ártatlan kislány lehetett a sztorit meg a nép szülte valamikor ki tudja milyen indítatásból.Nyugodj békében Rebeka!Mai tudásommal úgy gondolom,hogy ő már legalább egyszer újra születhetett.Itt felmerül a kérdés,vajon mi vezérelhetett ide engem (...) Egyébként azt beszéltük Zolival,hogy ha az enyingieknek lenne egy kis eszük e köré a legenda köré feépíthettek volna egy kis turizmust... Én bizony nyakra-főre hírdetném a sztorit Rebeka sírja köré felépíteném még a szellem megjelenést is,biztos másokat is megfogna ez a történet.Na,de ennyi volt.Búcsúztunk Rebekától.Indultunk visszafelé amerről jöttünk,ugyanis átkellett menni a városon,hogy megleljük a Balatonhoz vezető jelzetlen utat.
A városháza
A Trianoni emlékmű
Átvágva a városon nagyon sok látnivaló nem akadt.Még a városháza épületét csodáltuk meg,valamint egy trianoni emlékművet.Az emlékmű után volt a református templom,itt ágazott le a nekünk kellő út.Ezen aztán kibaktattunk a településről.Az út hosszan vezetett a város után megítélésem szerint déli irányba.Eleinte két oldalt fál voltak,majd mezők.Szépen jöttek azért a látnivalók sorban.Visszanézve Enyinget lehetett látni,a távoban feltűnt a Balaton-felvidék,később a Somogyi-dombság majd maga a Balaton is.Aztán nyugat felé fordultunk egy pontot,itt az út mellett több kilométeren át egy betonteknő (!) kisérte utunkat.Végül elértük a 7-es útat.Ez volt itt maga Fejér és Somogy megye határa.
Kiérve a természetbe
Vagy 2 km-en át kísért ez a betonteknő!Mi lehet ez?
A túra jellege megváltozott,egyre inkább érezni lehetett a Balaton fillinget.Átkelve a 7-es úton egy elég rozoga betonút vitt be minket Balatonvilágosra.Beérve a településre a vasútállomásnál lyukadtunk ki,ahol volt egy vendéglő.Mivel Rebeka sírjától jövet nem álltunk meg így tartottunk itt egy kis pihenőt.Egy sört és egy kávét nyomtunk le.Kissé drága volt és a szép kártyát nem fogadták el!Aztán sem a kávé,sem a sör nem volt valami ízletes.A vasút túloldalán volt egy kilátós terasz féle.Ugyanitt jártunk négy hete a Balaton party túrán.Zolika azt javasolta közben,hogy menjünk le az alsó utcára mert emlékezett itt egy büfére és palacsintázzunk be,Oké.Lementünk bepalacsintáztunk.A szép kártyát ott sem fogadták el (tetves balatoni vendéglátóhelyek!)a palacsinta meg olyan vékony volt,hogy alig volt vastagabb a hüvelykújjamnál...Fejenként hármat nyomtunk le,ízre nem volt rossz,de árra igen.
Sörözés
Visszamentünk fel az állomáshoz,majd még feljebb a sétányra amely a magaspartra vezetett.A magaspart ott volt a szeren!Egy több kilométeres park tele sétányokkal,padokkal,játszóterekkel,emlékművekkel,szobrokkal...pazar volt.A kilátás pedig mindent vitt!Szenzációs kilátásaink voltak a Balatonra!Ezt hagytuk ki a múltkor.Szerencsére sikerült most pótolnunk.Lassítottunk a tempón,itt gyönyörködni kellett!Nagyon jó hely volt ez a magaspart.Akár egy egész napot,mit napot egy hetet is eltudtam volna itt képzelni.Lassan bandukoltunk előre.Szeptember közepén is nagyon jó idő volt még,26-27 fok lehetett.Aztán ráaladtunk a Sóhajók hídjára,amely itt egy kisebb árok felett vezetett,mellette lakatfalak.Ötletes volt.Ráakadtunk a szent korona szobrára is!Szóval nagyon klassz volt!
Kilátás a magaspartról
Jól nyomjuk Zolikával
A Sóhajok hídja
Aztán egy ponton a park a sétány véget ért,legnagyobb sajnálatunkra.Bekellett menni az utcákra.Ez már itt Balatonaliga volt (Balatonvilágoshoz tartózik ez is)Itt aztán az aligai vasútállomáson kötöttünk ki.Ez volt a túra végpontja.Mivel még bőven volt időnk Zoli javasolta,hogy menjünk le a Balatonhoz és kajáljunk meg valahol.Így is tettünk,könnyedén megtaláltuk a levezető utat.A Balatonba még fürödtek!A vendéglátóhelyek többsége azonban már zárva volt,végül ráakadtunk egyre.A szép kártyát itt sem fogadták (eszetlen idióták,hogy tudnának aratni ha elfogadnák...ezentúl meg se halljak egy balatoni vendéglátóst se hisztizni!)így aztán kikértük a lehető legolcsóbb kaját és egy sört.Katasztrófális volt mindekettő.Azt sem tudtam mit eszek a sör meg vízezett szar volt.Egyre inkább kezdenek elégtelenre vizsgázni előttem a balatoni vendéglátóhelyek...Egészen biztos,hogy ide soha többé nem ülünk be.
Inkább nem kommentálom
A kaja végeztével még sétáltunk egyet az aligai strandon (mert,hogy ott voltunk) és a parton.Sőt kicsit betettük a lábunkat is a vízbe.A Balaton még szeptember közepén is fürdésre alkalmas volt!Egy kicsit még elbohóckodtunk itt,aztán lassan indultunk vissza a vasútállomásra.Ugye itt megkellett mászni hozzá a dombot.Végül is rendbe odaértünk.A vonat pedig jött rendesen.Hazafelé végig vonattal jöttünk,fehérvári és pusztaszabolcsi átszállással.Így is mindössze két óra alatt hazaértünk!Így végződött a Rebeka legendájának nyomában túra.
Az aligai strandon,mi lehet ez?Talán szálloda?
Legalább a lábunkat beletettük
Hazafelé
Végül is jó buli volt ez a két részre osztható túra.Rebeka sírja és Enying nagyon jó volt,a Balaton is a magasparttal,viszont a vendéglátóhelyek hatalmas csalódást okoztak.Biztos,hogy ezekre a helyekre nem jövünk többé fogyasztani semmit.A táj sok helyen szép volt.Az idő pedig teljesen megfelelő lett.Voltak ugyan felhők,de nem volt zavaró.
Ez volt az év tizenhetedik túrája.Most mindennel együtt az aliga strandot is beleértve mentünk 15 kilométert.Ez összesen ebben az évben 233,1 kilométert jelent.Ez pedig túránként 13,71-es átlagot mutat.A mi korunkban ennél jobb már nem is kell.
Ahogy tavaly egy bejegyzésemben már jeleztem,idéntől kezdve egyre többet fókuszálunk Tapolcára és az országnak eme vidékére.Egy részt mert lebilincselően gyönyörű,másrészt mert relatíve könnyen elérhető lakóhelyünktől.Így aztán sorba tervbe is vannak véve a tanúhegyek végigjárásai.Ugye ezekből már megvalósult korábban a Badacsony és a Haláp is.A Csobánc volt soron erre az évre betervezve.A nyáron a már ismert okok miatt nem tudtunk eljönni.Most alakult úgy a dolog,hogy valóra válthassuk bakancslistánknak e tervét.Úgy voltam vele ez az év utolsó olyan hétvégéje amikor még viszonylag sokáig van világos,így csináljuk meg akkor,ne mást túrát találjunk ki erre a napra.Így aztán szeptember 9-én hajnalban útra keltünk Veszprémi átszállással Tapolcára.Veszprémben volt 35 percünk ezalatt a közeli piacon megittunk egy kávét és megettünk egy lángost.Ezt követően fél 10-re értünk Tapolcára.
Tapolca most is lenyűgözőtt!
Tapolcára most nem vesztegettünk annyi időt mint legutóbb amikor a Halápra mentünk.Ennek ellenére a Malom-tó éppen útba esett és ha már útba esett hát nem hagytuk ki most sem.Jobb idő volt mint májusi itt tartozkodásunkkor.A Malom-tó szökőkútja okádta a vízet és a napfényben különösen jó hangulata volt.Kicsit körbe jártunk most is tavat,fényképek sorát készítettük,majd elindultunk a Csobánc felé az innen kiinduló zöld m jelzésen.Legalábbis a térképen zöld m.volt,viszont itt a fára felfestve sárga volt az a zöld.Na,de ennyi belefért.
A Malom-tó
A Vízimalomnál
Elhaladva aztán a városi múzeum mellett a 77-es út tapolcai lejárójának a körforgójánál kötöttünk ki.Innen már látni lehetett a Csobáncot.Érdekes volt ez a hely,mert négy nagy multi is itt vert tanyát!Egymás valagába volt a Penny,a Lidl,az Aldi és a Tesco! Volt konkurencia,remélhetőleg ez az árakba is megmutatkozott.Mi a Pennybe mentünk be,mert nekem délutános műszak lévén nem volt időm felkészülni így kaját nem hoztam a túrára.Itt pótoltam.Vettem két gyümis sört is amit még a bolt előtt a hűvösön Zolikával el is fogyasztottunk.Ja,ha nem mondtam volna még Zolika jött most is velem.
A Csobánc az országútról
Ezt követően ráálltunk a Gyulakeszire vezető országútra.Ez volt maga a zöld m jelzés,bár itt Gyulakesziig nem voltak felfestve a jelzések.De a térképünk úgy mutatta,ez a jelzett út is egyben.Meglehetősen nagy volt itt a forgalom,oda kellett azért figyelni.Közben kezdett egyre melegebb is lenni.Útközben már csodálatos volt a látvány a környék tanúhegyeire.Gyulakeszi közelebb volt mint gondoltuk.Nagyjából 4 km-nek becsültük a távolságot Tapolcától a térkép alapján,de ez nem volt annyi.Inkább olyan három.Lényeg itt voltunk.Ugyanis innen vitt fel az út a Csobáncra.Vagyis hát ide jött a nem felfestett zöld m jelzés,ami a templomnál vett egy 90 fokos fordulatot.Itt még az árnyékban tartottunk egy kajaszünetet mielőtt nekivágtunk volna a hegynek.
Gyulakeszi és a Csobánc
A faluból kiérve pár méter után már ott is volt előttünk maga a Csobánc.Az eddig csak távolból látott hegy,közelre érve már tekintélyesen nagy volt,de gyönyörű.A Balaton-felvidék egyik leglátványosabb tanúhegye csak ránk várt!Maga a hegy 376 méter magas volt,tetején egy fensík és a Csobánci vár romjai.Felfelé az út részben az erdőben haladt,részben pedig kiért a csupasz,kopár részekre ahol cikk-cakkban haladt felfelé és ahonnan feltehetőleg pazar lehetett a kilátás.Néhány kép készítése után elindultunk a hegyre!Lényegébe még kánikula volt ezen a napon így kifejezetten jól jött az erdő hűse.A hegy harmadánál felfelé egy pincészetre akadtunk ahol egy tábla invitált be,hogy kóstoljuk meg a jó bort.Így is tettünk.Betértünk megpihenni és egy jó pohár bort inni,amiből kettő lett!
A fenséges Csobánc
A pincészetnél
Egy kedves bácsi volt a gazda akivel kicsit el is beszélgettünk.Ám jöttek mások is,minden túrázó aki erre járt betért ide!Nagyon helyesen!Nagyon kedvelem az ilyen helyeket jómagam is és az ilyen vendégszerető vidéki embereket is.Jó volt megpihenni a bor pedig kitünő volt és nagyon olcsó!Na,de minket még várt a hegy amelynek eddig csak egyharmadát tettük meg.Itt már aztán az OKT vezetett felfelé,az m jelzés lejebb másik irányba ment fel a hegyre,de ez a könnyebik út.Ezt azok számára írom akik még nem jártak itt és majd a választáson hezitálnak.Lassan kiértünk az erődből és még a hegy oldalában a kopár részre érve előbukkant a fantasztikus kilátás.Nagyon sok mindent lehetett innen látni!Többek között a Tapolcai-medencét és magát Tapolcát.A környék összes települését na és a tanúhegyeket,mint a Badacsonyt,a Gulácsot,a Szent-György-hegyet vagy a Halápot.Látni lehetett Szigliget ormát és a Keszthelyi-hegység vonulatát.A Balatont,Fonyód két csöcsre emlékeztető hegyével.Na és a távolban egy kúpon felfedeztük a Sümegi várat.Zoli szabadszemmel is kivette,nekem messzelátó kellett hozzá.A távolban még feltűnt a Somlyó is.Egészen fantasztikus,lebilincselő hely volt,olyan amire nehéz jelzőket találni...
A kilátás egy szelete még a hegy oldaláról:Gulács,Badacsony,Szigliget,Szent-György-hegy.
De még mindig nem voltunk fenn.Kövesre,nehezen járhatóvá vált az út,de a kilátás ezt feledtette velünk.Végül ha a kánikulában nem is oly könnyen,de felértünk.Természetesen egyből szembeköszönt a Csobánci vár és ha lehet még az eddigieknél is jobb kilátás.Mivel durva meleg volt én behúzodtam egy fa alá a hüvősbe kicsit megpihenni.Zolika nem bírt magával és ő egyből indult körülnézni.Sokan voltak fenn,de nem zavaróan sokan!Innen már látni lehetett a Tóti és az Ábrahám-hegyet is,valamint másik irányba a Hegyesdet.Avatott szem pedig észrevehetett egy-egy helyről a távolban a Hegyestűt is.Na és voltak olyan hegyek a környéken amiket még én sem ismertem.Jó húsz percet pihentem a hűvösön.Zoli közben ide-oda járkált,fotózgatott.A hely viszonylag nagy volt,lehetett botorkálni és a várfalakra felmászni.
A Csobánci vár
Jómagam és Zolika Csobánc várának fokán
Majd három órát nézelődtünk a Csobánc lapos csúcsán.Fenomenális,felejthetetlen volt minden!A sikló repülösök kedvenc helye is volt a hely,így őket is láttunk le-fel szállni és repkedni.Tették ezt úgy,hogy senkit nem zavartak.Aztán eljött az idő és búcsúzni kellett.A túra utolsó szakasza következett,amikor is a hegy másik oldalán ereszkedünk le egészen Káptalantótiba.A hegy másik oldaláról is leírhatatlan kilátásaink voltak.Az OKT vezetett le Káptalantótiba.Helyenként nagyon meredek volt lefelé az út,köves és csúszos is.Azonban jól figyeltünk és nem ért baj.Lejebb egy becsületkasszás büfé volt ahol tudtam inni egy hideg bodzaszörpöt,ez nagyon jól esett.De itt még mindig csak a hegy felénél voltunk lefelé menetben.
Lefelé a hegy másik oldaláról a kilátás
Szemben a Haláp,ahol májusban voltunk
Aztán azon kaptam magam egy ponton,hogy elhagytam a napszemüvegem...feltehetőleg a becsületkasszás büfénél.Hát így jártam,mivel már vagy 600 métert jöttünk azóta,úgy döntöttem nem megyek vissza.Nem borult az átlag,minden 20-25-ik túrán elhagyok egy napszemüveget...A messzeségben feltűnt Káptalantóti templomtornya.Egy tábla még a Csobáncon jelezte,hogy 4 kilométer a falu,én már most úgy éreztem jöttünk vagy ötöt...Úggyel-bajjal a melegtől már kissé szenvedve,de elértük végül is Káptalantótit.A meleg teljesen kitikasztott minket.Nem a terep,nem a táv,hanem a meleg vette ki erőnket...Így a falu érdekességeire már nem fecséreltük maradék energiánkat.Viszont a kocsmába még volt erőnk bemenni...
Lefelé jövet szemben feltűnik a Tóti-hegy,a Gulács és mögötte a Badacsony
Visszanézve: a Csobánc.Remélem még találkozunk!
Káptalantóti
A kocsmában nem volt csapolt sör (...),de....kaptunk dobozos sört amely életem legjobb dobozos sörének bizonyúlt.Nagyon-nagyon jólesett és ittunk még egy kávét is.Egy órát ültünk benn a kocsmában,majd eljött az idő menni kellett.A buszmegálló a kocsma mellett volt szerencsére,így nem kellett messze menni.A hazaút aztán annyiban volt kalandos,hogy négy busszal,háromszori átszállással kellett jönni és bizony több mint négy órát igénybe vett az utazás.Végül is este 11-re értem haza.Így végződött a Csobánc meghódítása.
A sikeres túrára!
Nem kecsegtet el ez az év minket túrákkal,hiszen mindössze a 16-ik túra volt ez az idén...Most mentünk 13 kilométert.Ez összesen 218,1 kilométert jelent ami pedig 13,63 km/túra átlagot jelent.Itt tartunk tehát most.
Felejthetetlen szép helyeken jártunk a Csobánc mesés,Tapolca pedig gyönyörű.Rövid idő alatt nagy kedvencünk lett az országnak ez a része,így boritékolható,hogy jövünk még erre,hiszen elképesztően sok a lehetőség ebben a környékben.Nagy valószínűséggel eljövünk még a Szent-György-hegyre a Gulácsra,a Hegyesdre.A Badacsonyba is visszaakarunk még térni,na és persze Sümegre is elmenni.Szóval ha minden klappol,jövünk még!
Csípázom amikor valamit keresek és egy teljesen más dolog került elő,amely nagyobb meglepetést okoz,vagy nagyobb hatással van rám,mint az amit éppen keresek.Most is így történt,kerestem valamit a szekrény és a fiókok mélyén és azt láttam,hogy jó néhány cd,dvd van a legalsó fiók,legmélyén.Ha már így alakult elkezdtem őket megvizsgálgatni,megnézegetni.Nem értettem mert két olyan cd is akadt amelyen német-magyar szótár volt.Talán ez még Gergő tanulmányaihoz kellett valaha...aztán a többi cd-t nézegettem,volt amelyen film volt,de aztán kettő olyanra akadtam amelyeken régen elfeledett képek sorakoztak.Az egyiken vagy 500 pár videóval is a 2009-es mecseki nyaralásunkról,a másikon pedig a 2010-es salgótarjáni nyaralásonkról Gergővel.Régen elfeledett képek...
Egy boldog nyári napon...valahol a Mecsekben
Nem kell ecsetelni mekkora hatással voltak rám,hiszen ezen képeket legalább 12 éve,hogy nem láttam,teljesen el is felejtettem őket.És hiába van már közel 25 ezer kép elmentve az albumaimban,ha ezek nincsenek köztük.Eddig.Mert most már köztük lesz természetesen!Nagyon sok régi kép került elő Gergőről,amikor még 10 év körüli volt és hát meg is dobogtatta a szívemet.Nagyon aranyos,nagyon szép kisfiú volt Gergő..
Ugye tudom,hogy nincsenek véletlenek.És azt is tudom,hogy ez sem volt véletlen és itt is leesett a dolog.Nem tartott soká,hogy rájöjjek miről is van szó igazából.
Gergő és Spike,ma már egyikük sem él..
Talán a blogból is kitűnt már itt-ott,hogy vagyok egyfajta egyre mélyülő gödörben mostanában és bizony néha mikor teljesen egyedül maradok,akkor van olyan,hogy teljesen magam alá kerülök.A spirituális dolgokkal úgy fest egy ideje teljesen felhagytam.Gergőtől sem fogtam jeleket már hónapok óta...Így a napokban amikor egy ilyen teljesen magam alás nap volt,gondolatban kértem Gergőt,hogy küldjön már egy jelet ahogy rég,hogy tudjam megvan,hogy tudjam,hogy nem felejtett el,még úgy sem,hogy már nem ugyanazon világ lakói vagyunk.Nos hát a jel megjött,mégpedig a rég elfelejtett képekkel.Ezt úgy is csak azok értik akik éltek már át hasonlót,akik vesztettek már el gyermeket... Ilyenkos szinte azonnal fogja a dologra fogékony ember a túlvilági jeleket.Így volt mos is,a jel megérkezett.
Gergő a mecseki kunyhónál egy nyári szép napon...2009-ben
Talán korai feladnom,talán Gergő lelke továbbra is itt van velem amikor itt tud lenni.Most amikor már-már teljesen elment a hitem a világban zajló aljasságok és mocskosságok miatt,talán így jelzett újra Gergő,hogy ne veszítsem el a hitem sosem.Hiszen a szeánszokon is erre kért mindig.Holnap újra útrakelünk.Remélem Gergő velem tart most is...!
