Az utolsó buli

 Nem csak Gergőt veszítettem/veszítettük el az évek alatt,hanem (szinte mindenkit) Sándort is.Öreg barátom 15 éve már,hogy elment,de természetesen sosem feledem sem őt,sem a vele megélt élményeket.Az utolsó buliról ugyan írtam már "Az a bizonyos szüreti fesztivál" bejegyzésemben (itt ),de mivel évforduló van ráadásul kerek évforduló,mindenképp megér számomra annyit,hogy újra írjak róla.Sőt ha élek még egészen biztosan a 25 éves évfordulón is fogok!Szóval a pontos dátumot már nem tudom,de alighanem szeptember 20-25 közötti napok egyike lehetett 2003-ban,azaz kereken húsz éve....Mintha csak tegnap történt volna,szinte világosan emlékszem a bulira...Sosem felejtem el,mert tényleg hatalmas buli volt!

Szászvár a Mecsekben,sokat voltam itt Sándoréknál

Gergő már élt,négy éves volt.Mi anyámmal jöttünk le Szászvárra a kis mecseki faluba meglátogatni a már ekkor is betegeskedő,de még azért ereje teljében lévő Sándort aki az én anyámnak az öccse volt,magyarul az én nagybátyám.Apámként szerettem és tiszteltem mindig és ő vitt bele a túrázások világába.2003-ra már baráti viszonyt ápoltunk.Szóval anyámmal lejöttünk talán egy pénteki napon.A szokásos körök letudása után Sándor szokásához híven előjött egy ötlettel amivel ketten együtt is eltudunk valahova vonulni.Gondoltam kimegyünk szombaton egyet túrázni,de nem.A szüreti fesztiválra invitált amely a helyi borháznál lesz megtartva.Azóta az esemény bőven kinőtte már azt a kis helyet és ma már a falu főterén van ha jól tudom.De akkor még a borháznál volt.Persze eszem ágába sem volt nemet mondani Sándornak,noha sejthető volt,hogy józanul nem jövünk haza.Gergő ugye még kicsi volt,otthon volt ekkor az anyjával Mónival.

A borház Szászváron 2019-ben voltam itt

A borház jó másfél kilométerre lehetett Sándorék házától és hát az oda vezető úton bizony akadtak kocsmák.Persze,hogy betértünk mindenhova.Emlékeimben egy Sörpatika nevezetű hely van még meg.Hát oda sem kólázni ültünk be...A lényeg,hogy kora estére elértünk a borházhoz amely mellett egy kisebb fensík volt,na ezen volt a fesztivál.Hosszú asztalok,padokkal,borok kipakolva.Kostoló,zsíroskenyér hagymával,tömeg,Sándor haverjai,tambura zenekar...biztos nem ittunk semmit gondolhatnátok.De az a helyzet,hogy igen.Végig kóstoltuk szinte az összes bort,ettünk egy csomó zsíroskenyeret amely itatta magát.Töménytelen mennyiségű jobbnál jobb bor lement,ráadásul tisztán...Szólt a zene talán táncoltunk is,tomboltunk,iszogattunk,egy idő után már minden ott tartozkodó haver volt...Hatalmas buli volt.Jajj de nagyon jó volt!

A borház melletti placc,akkor még ez az építmény nem volt itt.Ezen a helyen volt a fesztivál

Természetesen mint az albán szamár úgy berúgtunk.Én ritkán iszom olyan szintre magam,hogy berúgjak (talán azóta nem is volt ilyen),de itt aztán alaposan oda tettük magunkat.Nem tudom már meddig maradtunk,meddig buliztunk,de óriási volt,felejthetetlen.Teljesen kitudtam kapcsolni,nagyon élveztem a buli minden percét.Az nincs már meg,hogyan kecmeregtünk haza....de valahogy hazaértünk.A dolog vége aztán az lett,hogy végig hánytam Sándor kertjét...Hogy kerültem aztán ágyba meg mikor a jó isten se tudja már.Felejthetetlen este volt és ez volt az utolsó nagy bulim Sándorral.

Sándor még öt évet élt ezután és persze találkoztunk még az öt év alatt,de ehhez fogható bulink már nem volt.Már akkor tudtam,hogy ennek az emlékét el kell tenni a szívemben,mert nem biztos,hogy lesz még egy ilyen.Nem is volt.Kár,hogy nem volt akkor még ilyen okoskütyüm amivel képeket lehetett volna készíteni,mert egész biztos készült volna legalább száz kép... Az élet még szép volt.Velem voltak akik számítottak.Ekkor még csak apámat veszítettem el.A fene sem gondolta,hogy húsz év múlva ott leszek ahol a part szakad...

A buli emléke és Sándor is itt van a szívemben mindörökre.

A borház melletti placc pedig őrzi nyomaink...

Muki túra

 Iszonyatos hőség volt a napokban,így eleve nem szándékoztunk messze menni,sőt olyan nagyon menni sem szándékoztunk...Kapóra jött egy helyi rendezvény a Sugárút fesztivál,amelyet első alkalommal rendeztek meg a városunkban.Ennek egyik része vagy ha úgy jobban tetszik programja a Muki túra volt.Ráadásul a szervezője és vezetője az álltalunk is kedvelt Tamás barátunk akivel annak idején a környék egyik kúriájához túráztunk ki.Így kapva kaptunk az alkalmon és összekötöttük a kellemeset a hasznossal,eljöttünk a túrára.Korán kelni sem kellett,hiszen 10-kor indult a túra a város központjában kiállított kis gőzmozdonytól amelyről már írtam korábban ( ide kattíntva láthatod).Előtte még bemelegítettünk Zolikával az egyik helyi sörözőben.Fél tíz után értünk ki a mozdonyhoz.Még lényegében sehol senki nem volt,de Tamás már ott sertepertélt és láthatóan örült neki,hogy eljöttünk a túrájára.

A népszerű kis gőzőst ma már a város egyik szimbólumának tekintik a város lakók

A Muki a város népszerű gőzőse,a mai napig imádja gyerek és felnőtt egyaránt.Sok év hányattatás után 2013-ban kiállították a város főutcája melletti parkba,így mondhatni méltó helyre került a városlakók kis kedvence.Innen indult a túra amelyre aztán közel harmincan összegyültünk.Hosszú idő után voltunk mi is egy helyi túrán és még hosszabb idő után egy olyan túrán amelyet nem mi szerveztünk és nem mi vezettünk.De bíztunk Tamásban és külömben is becsukott szemmel is eltalátunk volna a mai túra bármely pontjára.Főleg még Gergővel jártam erre rengeteget...

Gyerekkoromban is sokat játszottam rajta,de közös fotónk eddig a pillanatig nem volt...

A város utcáin battyogtunk ki az egykori helyi vidám parkba,amely a kilencvenes évek elején szünt meg.Aztán a városi sporttelep része lett,hiszen focipályát is csináltak a helyére,később pedig kalandparkot.Addig az út kb.másfél kilométer volt,lehet picit több.A stadion és a sportcsarnok mellett haladtunk el.A túra folyamán nagyrészt mi voltunk leghátul Zolival az esetek többségében.A sportcsarnok mellett már az egykori vidám park területén voltunk,itt léptünk be az erdőbe amelyben fantasztikusan kellemes klima uralkodott.Az előző napok hősége után ma már eleve jobb idő volt,az erdőben pedig egészen kiváló.

Voltunk páran

Vajon mikor Muki erre járt akkor is erdő volt itt?Mert az erdő fái nem tűntek hatvan évesnek...Az erdőben amúgy már eleve a kisvasút nyomvonalán voltunk és valahol a sportcsarnok déli falánál lehetett az egykori állomása.Ismert útvonalakon haladtunk.Sokat jártam erre Gergővel,de már Zolikával is.Sok-sok túra vezetett már erre...A vásártér mellett vitt a jelzetlen út.Tamással beszéltük is,hogy elkéne erre valami turistajelzés...próbál majd ez ügyben intézkedni.Ha sikerül akkor majd ne felejtsétek el,hogy az ötlet tőlem származik (...) Az út maga jól járható volt július ellenére.Nem nőtte be a növényzet és szúnyogok sem zavartak ezúttal,hála az élénk szélnek.

Zajlik a túra

Közben megtudtuk Tamástól,hogy itt valaha egy repülő is volt!Erről mesélt még apám gyerekkoromban,de teljesen elfelejtettem sajna...most,hogy Tamás beszélt róla,eszembe jutottak apám szavai is... Jó negyven év múltán... Szóval hoztak ide egy repülőt és itt az egyik kis dombon kiállították 1966-ban,de sokáig nem volt itt mert állítólag felgyújtották...Na majd igyekszem a sztorinak utána járni és ha sikerül lesz róla természetesen egy bejegyzésem.Tamás közben megmutatta a dombot ahol a repülő állt,mára már teljesen magáévá tette a természet.És ha 66-ban járt még a kisvasút akkor elkellett haladnia a repülő mellett is.Érdekes sztori.Utána fogok nyomozni!

Némi kilátás maradt csak az egykori Ságvári kilátóból

Közben elértük a kisvasút egykori vágállomását.Jártam már itt Gergővel pár éve... egy megmaradt beton alapzat jelezte az egykori állomás kis épületét.idáig járt a Muki fénykorában.Innen pár méterre volt az egykori Ságvári kilátó.Természetesen kimentünk oda,de ennek már csak hűlt helyét találtuk.Évtizedek óta nincs már meg a kilátó.Hogy mi lett vele?Úgy tudom leomlott,de ennek is utánajárok majd.Mostanra némi kilátás maradt és néhány vas oszlop alja a földben,ami alighanem a kilátó része lehetett,talán a korlátja.Micsoda élet lehetett valaha itt...

Tamás előadása a túrán

Innen visszafelé vettük az irányt és egy ponton már letértünk Muki egykori útvonaláról.A vidám park alatti teniszpályáknál kötöttük ki.Itt még Tamás tartott egy kis előadást.Majd felmentünk a vidám parkba megnézni még Muki egykori szervízépületét.Fura volt,hogy ezt az épületet sosem vettem észre,mondjuk némileg benőtte a természet...de itt volt.Ez volt Muki egykori garázsa is.Lényegében itt végződött a rövidke túra.Itt vettünk búcsút Tamástól és a túratársaktól,de mi még Zolival elmentünk megnézni az elvarázsolt kastélyt is.Páran szintén ugyanígy cselekedtek.

Eldugva a természetben Muki egykori szervízháza

Hangulatos út vitt le a már az erdőben álló egykori elvarázsolt kastélyhoz.Jártunk már itt is ugye,de jó néha erre vetődni újra.Gyerekkoromba itt is nagy élet volt.A vidám park hanyatlása után ez az épület is kezdett hanyatlani,de pár éve felújították.Természetesen mint elvarázsolt kastély már nem üzemel,sőt mint megtudtam Tamástól jelenleg semmilyen funkciója nincs.A mellette lévó hordót vandálok már elkezdték tönkretenni...Sosem értem az emberi bunkóság határait.... Ezt megnéztük és ezután indultunk vissza.

Haladunk a kastély felé a túra szépségei társaságában

Az elvarázsolt kastély Dunaújvárosban

A hordóban

Visszafelé a stadion másik oldalánál mentünk,itt is csináltunk pár képet.Mindig jó a stadionnál pózolni.Majd innen visszasétáltunk a Mukihoz.Itt újra belebotlottunk Tamásba akivel még beszéltünk pár percet..Majd búcsút vettünk Mukitól és Tamástól is.A túra fáradalmait abban a sörözőben pihentük ki amelyben reggel bemelegítettünk.Sajna a sör kissé vízezett volt (...)

Ez most csak egy helyi kistúra volt,de természetesen ez is erősíti a statisztikát.Ez volt az év tizenharmadik túrája.Most mindössze hét kilométert mentünk csak.,így összesítésben idén 209,3-nál tartunk ami 16,1km-es átlagot jelent.

Elrockosodó sziget

Városunk fő szigete a Szalki-sziget mondanom sem kell csodálatos természeti környezetben fekszik
.Megannyi bejegyzésem egyik fő helyszíne,vagy éppen mellékszereplője.
Így vagy úgy,számos túránk vezetett a szigeten vagy érintette azt.

Imádjuk és szeretjük,a sziget szépségét emeli,hogy 2016-ban elnyerte a év dunai szigete címet.Ám a sziget két részre bonható.Az északi rész rendezett,ápolt.Van itt kemping,halászcsára,szabadstrand sőt már turistaszálló is.
Na és vannak kiváló sétautak.

A sziget déli része viszont elhanyagolt.Ugyan vannak itt ipari létesitmények,de a maradék rész dzsungelhez hasonlítható.Nehezen járható utakkal,elzárt vízműteleppel sok hasonló mára feleslegessé vált dologgal.Így tehát míg az északi rész virul,addig a déli rész állapota meglehetősen rossz...

A sziget szépségei magával ragadóak

Az észak rész különféle rendezvényknek ad otthont és adott az elmúlt évtizedekben is.

Talán nincs is ezzel semmi gond.Csak akkor már nem lehetne a déli részt is rendbehozni és esetleg egy tanösvényt létrehozni,akár a legdélibb ponton egy Dunára néző ha nem is kilátót,de egy kilátó teraszt megvalósítani?Szánalmas ahogy a déli rész egyre inkább az enyészeté lesz,miközben az északi rész él és virul.A megszokott rendezvények mellé pár éve érkezett a Rockmaraton is.Féltettem a szigetet a sok rockertől,hiszen a fesztivál több tízezres tömegeket vonz,Féltettem mert én a szigetben továbbra is a természeti értékeit tartom fontosnak és félő volt,hogy ez a több tízezres tömeggel igencsak csorbát szenved.

Megjelent a tömeg mellett egy rahedli szemét is,a drog és még a sziget déli elhanyagolt részén is tábort verő mókustojások.Azonban kellemesen csalódtam.

A sziget az év nagy részén a béke szigete

A szervezők a buli után maradéktalanul kitakarították a szigetet!Sőt azt mondhatom,hogyha ez kell,hogy a sziget legalább évente egyszer átessen egy alapos takarításon,akkor legyen rockfesztivál.Szóval idővel megbarátkoztam a dologgal,hogy évente egyszer egy hétre benépesül a sziget a rockerekkel.Aztán a napokban érkezett a hír,hogy a Rockmaraton mellett idén egy újabb rockfesztivál is a szigetre költözik.Méghozzá a MTV Cityrocks.

Bennem pedig újra elöjöttek a régi félelmek,hogy vajon a több ezres tömeg nem tesz-e kárt a mi szépséges szigetünkben.Tudni kell,hogy itt a szervezők nem ugyanazok lesznek akik a Rockmaratonnál,így nem tudhatom jelen sorok írásakor,hogy lesz-e ugyanolyan kitakarítás?

A rock szigete

Tehát a 2020-as esztendőre mondatni,hogy a sziget alaposan elrockosodik.Csak remélni tudom,hogy minden rendben lesz és akkor az én természeti szépségek miatti aggodó gondolataim is tovaszállnak.A szigetet én a béke és nyugalom szigetének szeretem továbbra is,ahogy az a Gergővel megélt emlékeimben is él...ahol jókat lehet sétálni,ahonnan átlehet kellni a kiszáradt holtágakban a szomszédos szigetekre is időnként.

Ahol hattyúkat lehet etetni,ahol strandolni lehet...stb.

Remélem,hogy a rockfesztiválok nem zavarnak ebbe a képbe bele,hisz a városlakók számára a kommentekből a lájkokból ítélve csak az számít és cseppet sem a sziget természeti értékei...

Minden évszakban szép!

Tatai mesevilág

Nehéz meghatározni,Tata melyik tájegységünkhöz is tartozik.Körül öleli a Gerecse,annak nyugati lábánál helyezkedik el,ám a Wikipédia szerint mégis inkább a Kisalföld peremvidékén a Győr-Tatai teraszvidék a pontos meghatározása Tata város elhelyezkedésének.Így aztán én is úgy tekintem,hogy ez itt a Kisalföld része.Ide készülödtünk legújabb kirándulásonkon amelynek ötlete Zoli barátom fejéből pattant ki és már hetek óta érlelödőtt a dolog.Tervünk szerint elsősorban a várat és a Sörét tornyot akartuk megnézni illetve bejárni.Majd nagyjából dél elmúltával átlibbenni Komáromba ahol a Monostori erőd várt minket,ahová Gergővel is annyit készülödtünk ám eljutni nem jutottunk el soha.Hozzáteszem most sem sikerült eljutni,na de menjünk sorjában az eseményekkel.

Tóvároskerti vasútállomás

Reggel fél kilencre egy kényelmes utazás után értünk el Tatára,pontosabban annak kertvárosához Tóvároskertig.Itt szálltunk le a vonatról.Én már jártam itt egyszer a múltban,mégpedig kerek 27 éve...Persze nem emlékeztem semmire.Útitársaim ezúttal Zoli és Móni voltak.Kellemes idő fogadott minket Tatán és hát nem túrázni jöttünk ugye hanem "csak" kirándulni.Ennek ellenére turistajeleket kellett követnünk,ezek vittek be a várhoz.Egy furcsa eddig sohasem látott jelzés vezetett minket.Leírni sem tudom milyen volt,mint valami paca.Ez rögtön bevitt egy nagyon szép erdőbe és az első amit itt megláttunk,hogy egy nagyon szép nő kocogott éppen bikiniben.Na jó rövidnadrág azért volt rajta.Az út az erdőben tán olyan 300 méteren át vezetett,míg nem kiért a Cseke-tóhoz.Ez Tata két nagy tavának a kissebbike.

Cseke-tó

A tó persze nem volt kicsi és körül ölelte egy sétány,amelyen szintén sokan kocogtak.A parton pedig horgásztak sokan.Szerencsére jó sok pad is volt,ezek egyikén megreggeliztünk a tavat csodálva.Ezekután mentünk tovább,rögtön elöször valam török minaret félébe botlottunk,ám levolt zárva,bemenni nem tudtunk.Ezt követően pedig beértünk egy varázslatos ligetbe.Volt itt minden,elsősorban utak sokasága.Jelzésünk a paca pedig nem volt elégséges szinten felfestve így el is vesztettük azt,de ez nem zavart minket,ugyanis a liget varázslatos szépségű volt!Már-már kezdtem úgy érezni ez itt Meseország... Kis tavacskák,kis patak,azon átívelő hídak...gyönyörű zöld rétek,szabadtéri színpad,pálmaház és egy vízesés,mellette sziklák és egy barlang!Valóban elvarázsolt a hely minket.Sorban néztünk szépen végig mindent.

Kis tó a nagy tó mellett a ligetben

A barlangnál éppen egy csoport gyerek hancúrozott.Talán éppen osztálykiránduláson lehettek.Így várnunk kellett kicsit mire birtokba vehettük a barlangot.Hát csodaklassz volt ez is.Nem volt hosszú sem több ága is volt,több be és kijárata is.Egyik épp a vízesésnél végzödött.Persze egy rakás képet csináltunk itt.Bejártunk minden oldalról a barlangot.Hát nem gondoltam,hogy Tatán ennyi csoda van és ez még csak a kezdet volt!Arébb egy másik patakocska húzodott ezen átívelt egy nagyon szép híd.Már itt kezdtem érteni miért hívják Tatát a vízek városának.A jelzés továbbra sem volt meg,de nem törödtünk vele.Tata nem olyan nagy város,hogy majd ne találjunk el a várhoz.

A barlang egyik bejárata

Híd a patakon

Miután kigyönyörködtük magunkat a meseszép ligetben,az egyik uton bejutottunk a városba.Adta magát a dolog,hogy merre kell menni.Nem lehetett eltévedni.Kiértünk egy forgalmas úthoz,tán ez lehetett az 1-es számú főút.Nem volt egyszerű átkelni rajta,de a túloldalán egy szemet gyönyörködtető park várt ránk.Virágágyások egy pavilon,szökőkút na és a változatosság kedvéért itt is volt egy patak egy híddal.Sajna a pavilonban hajléktalanok vertek tanyát,más kellemetlenség nem volt.Arébb pedig már látni lehett a nagy tavat az Öreg tót.Mielőtt oda lementünk volna,a parkot jártuk körbe.

Zsanett ugyan nem jött el,de mi ott voltunk a szökőkútnál!

Ezt követően nem maradt más,lesétálni a tóhoz.Újabb patak jött,újabb híddal...a vízek város persze na.Az Öreg tóra nem tudok megfelelő szavakat találni.Mondjuk azt,hogy gyönyörű volt és ezt még szorozzuk meg tízzel.Na és nagyon-nagy volt.A Velencei-tónak hát így nem tudom,de harmada biztos lehetett.Mellette sétány futott,odalenn vitorlások parkoltak a kikötőben a távolban feltűnt a vár,a szemközti parton pedig csodás kastélyra emlékeztető épületek néztek vissza ránk.Ez is olyan volt mint egy mesevilág.Elindultunk a parton a vár irányába,amelynek távolságát másfél kilométernyire becsültem.

Újabb híd...

Vitorlások a partnál

Elöttünk a vár

Gondoltuk fagyizunk egyet,de az első utunkba kerülő fagyizóban annak ellenére tömeg volt,hogy csak délelött tíz felé mozgott az idő.Turistákba botlottunk aki arról érdeklödtek tőlünk merre van itt egy másik fagyizó.Hát kb.annyira tudtam mint ők.De aztán ott volt egy másik is,na de az meg zárva volt...Fagyi nélkül maradtunk egyenlőre.Viszont befordultunk a célegyenesbe amely már a várhoz vezetett.Alattunk újabb ás újabb vízek...tán patakok,tán csatornák nem tudtam eldönteni,de ez tényleg a vízek városa és csodaszép város!Pechükre a várban valami törökökkel kapcsolatos fesztivál zajlott.Így a belépő az fesztivál belépő volt.Nem tudom ha nincs a fesztivál,tán ingyen bemehettünk volna?Így ezer meg egy ötszázas volt koponyánként a belépő.Örvendetes volt viszont,hogy a szép kártyát elfogadták.Bementünk hát és méterről méterre nagyobb lett a tömeg.Sátrak vagy hogy is nevezik őket,juták(?) sokasága volt itt.Mint megtudtam itt volt a török tábor a vár túlfelén meg a magyar,ahonann állandó jellegű ágyúdörej hallasztódott...Óh te jó ég,hova kerültünk?Egri csillagok Tatán vagy mi?

Közelit a vár

Itt is vagyunk a várban!

Na aztán itt is volt egy szabadtéri színpad a vár előtt ahol már müsor is volt.Aztán végig kirakodó elsősorban kézműves vásár volt,de régi török katonai sisakokat is lehetett venni.A főbejáratnál pedig a török zászló volt kinn.Nem tudom mi adta az apropót ennek a fesztiválnak.A tömeg ellenére a várat alaposan körbejártuk itt is fotóztunk amit csak lehetett.Fantasztikusan szép volt a vár is és a környéke is.Ez itt tényleg Meseország....Felmentünk a bástyára vagy valami gyilókjáró félére,onnan láttuk,hogy a várat vízes árok veszi körül.Persze...mi másra is gondolhattam volna a vízek városában?

A Tatai vár és a szinpad nézőtere

Víz öleli körül a várat

Újabb híd...

Apróbb kellemetlenség volt,hogy úgy tűnt minden nagyon drága.A kereskedők most sem hazudtolták meg magukat,sajnáltuk,hogy ez a fesztivál is arról szólt kit hogyan tudunk leszedni minél jobban...Újra szóltak az ágyúk a magyar táborból...A tömeg pedig egyre nagyobb lett.Aztán láttunk egy lépcsőt,fellehetett menni a várba.Fel is mentünk.Odafentről pazar volt a kilátás az Öreg tóra és a Gerecsére.A tó a Balatont idézte,hiszen számos vitorlás volt kinn a vízen.

Én a vár fokán,na és a kilátás

Lejövet pedig úgy döntöttünk megebédelünk.Az árusoknál finom marhapörkölt kínálta magát.Hozzáteszem nem volt olcsó,de nagyon finom volt.Ezután mentünk a magyar tábor felé,pechünkre az ágyúk elhallgattak.Itt már óriási tömeg volt.A várat is környékét fotózva állapitottam meg,hogy ez akárhonnan bármilyen szemszögből fotózva is gyönyörű...Már itthon néztem meg: egy átlagos túránkon jó esetben 100-120 fotó készült,ezen 230 készült.Igy elképzelhető talán a hely szépsége némiképp....Szünet nélkül,állandóan volt mit fotózni.Mentünk a vár túlsó felén és ekkor derült ki,hogy maga a magyar tábor már a váron kivül volt egy újabb szép ligetben a tó partján....

Még a török táborban

No comment....

Lovasok a magyar táborban

Óriási volt a tömeg a magyar tábornál,ahol lovasok járkáltak most éppen körbe-körbe.Na meg egy korabeli magyar táncot jártak egy köben,de vagy százan.Kellemes régi magyar zene szólt olyan volt,mintha Mátyás király egy kerti partiján lennénk..Aztán megtaláltuk az ágyúkat is,de már nem szóltak.Pech.Tovább sétálgattunk és szépen lassan kiértünk a ligetből és a vár környékéről.Gondoltuk a fesztiválnak is itt már vége.De kinn egy téren meg valami katonai dolog zajlott.Harckocsik és katonák voltak ott,na meg a bámuló tömeg.Vajon mi lehetett éppen ez a rendezvény itt Tatán?Na mindegy mentünk a Sörét torony felé.Kezdett nagyon meleg lenni és kiérve a fák árnyékából ez már-már kellemetlen is volt.

Feltűnik a torony

A toronyt megpillantva láttam,hogy az szebb és magasabb mintahogy azt a képekről látva gondoltam.Dörzsöltük a tenyerünket,hogy milyen jó lesz rá felmenni.Azt jött a feketeleves.Odérve tapasztaltuk,hogy a torony zárva tart!Megtudtuk,hogy felújitás miatt,de nem nagyon újitották még...ráadásul a neten úgy hírdették,hogy nyitva lesz...Ez roppant kellemetlen volt,mert szinte direkt ezért jöttünk.Na és menetközben meg azt is lefixáltuk,hogy Komáromba átmenni már nem lesz időnk,így itt kényelmesen ellehetünk majd.Ha ezt tudjuk... A torony amúgy elvolt keritve és a túlsó oldalán ott volt a kálvária.Oda azonban csak úgy tudtunk eljutni,ha megkerüljük a környező utcákon a tornyot.Végül is igy lett.A csalódottságunkat aztán újra felváltotta a lelkesedés,hiszen újra egy mesés helyen lyukadtunk ki...

A torony és a Kálvária

Középen a kápolna,jobbra az pedig egy víztorony

Egy zöld területen voltunk,kövek körben,ami Stonhengere emlékeztetett némiképp...innen nézve a torony egy dombon volt na és a kálvária is meg egy kápolna is.A domb valami fehér sziklás  anyagú volt,az alkotta és nagyjából hát nem tudom 50 méter magasságú körüli lehetett.Az oldalában a sziklák között lehetett megmászni,korláttal biztositott útvonalon.Nagyon látványosnak tűnt!Lent a hüvősben tartottunk egy kis pihit mert leizzadtunk a melegben.Aztán nekivágtunk a sziklamászásnak.Nem volt olyan vészes a járat felfelé.Fentrő pedig pazar panoráma köszönt szembe.

A feljáró

Kellemes fűves rész volt odafenn és olyan volt mint egy fensík.Innen is elérhető volt a Sörét torony,de bevolt ugye zárva.A kápolnára szorult volna rá inkább a felújításra.Kicsit emlékeztetett amúgy a budaörsi Kő-hegyi kápolnára,ahol oly sokat jártunk Gergővel.A kilátás pedig mint mondtam pazar volt,elsősorban dél felé.Hát itt is elidöztünk kicsit,főleg annak tükrében,hogy Komáromról most lemondtunk.Volt ídőnk igy bőven,bár agyaltunk rajta helyesen tettük-e,de úgy voltunk vele,oda majd külön visszajövünk,ha Isten is megsegit még az idén.Gyönyörködtünk most ebben a csodás mesevilágban.

Odalenn Móni és "Stonhenge"

A kálvária

A kápolna

A fensík keleti szélén pedig csodás rálátásunk volt az alattunk elterülő geólogus kertre ahová majd szintén leszándékoztunk menni,de erről majd később.Most még odamentünk és megcsodáltuk a kápolnát és a kálváriát is és átmentünk a Sörét toronyhoz ahol tuistákkal találkoztunk,ők sem értették miért van zárva a torony ha egyszer úgy hírdetik,hogy látogatható.Hát legalább nem csak mi szívtuk meg...Móni közben feljött utánunk,mert bevolt ijdeve,hogy ő itt nem tud feljönni,de lám feltudott.

A torony testközelből

Mindent megcsodálva indultunk akkor le a Geólogusok kertjéhez.A lefelé menet nem tűnt egyszerűnek a sziklás domboldalban...Móni parázott is tőle,de én mentem elöl,ö középen ,Zoli meg hátul így biztosítva ha valami történne.De nem történt semmi,ügyesen lejutottunk és közelitettünk a Kálvária domb keleti oldalának lábánál elterülő kerhez,ami lényegében olyan volt mint egy arborétum,csak itt a növényeken kivül kővek és kőzetek is voltak.

A geólogusok kertje

Egy nagyon kedves ember fogadott minket odabenn.Leszúrkoltuk a jegy árát majd egy apróbb tárlatvezetést tartott,aztán elengedett utunkra,mondván bátran kobászolhatunk a kertben.Sok-sok érdekesség volt itt valóban,főleg a triász szót jegyeztem meg a mondókájából.Nagyon csodás helynek tűnt ha nem veszem a kőveket,akkor aztmondanám,hogy kicsit emlékeztetett a püspökszentlászlói arborétumra,bár ez egy kicsit bizar hasonlat talán,de mégis...Körbejártuk a nagy melegben a cseppet sem kicsi kertet.Sőt elfogyó vízkészletünket is tudtuk itt frissiteni.Elvoltunk.A kertre most külön nem térek ki,elképzelhető,hogy valamikor majd egy külön bejegyzést szentelek neki,de mindenkinek ajánlom érdemes eljönni ide is!

A kertben

Mindezek végeztével a nagy melegben már kezdtünk kitikkadni.Úgy döntöttünk keresünk egy kocsmát a városban.Elindultunk az utcákon vissza,hisz maga a kert a város szélén volt már.Bandukoltunk az utcákon ám döbbenetünkre egy kocsmát sem találtunk...Hát ez meg,hogy lehet?Egy turisztikából élő városban nincs kocsma?Visszaértünk valami főtér félére,itt zajlott az a katonai dolog,ez nem tudom része volt-e a várnál található fesztiválnak?Egymás mellett volt a két rendezvény végül is.A várhoz is visszamentünk,de kocsma nem volt sehol...a fesztiválon ahol 400Ft volt egy deci sör,meg nem akartunk inni...

Katonadolog

Tovább sétálva a város utcáin sem találtunk kocsmát.Visszanéztünk még egy utolsót a várra,a város felöl is igen szép volt.Talán tényleg szerencsésebb lett volna olyankor jönni amikor nincs itt semmilyen rendezvény,de ezt nem tudhattuk előre.Nem volt más bementünk egy boltba,viszont itt sör helyett üditőket vettünk,jó hideget.Egy parkban pedig megpihenve elfogyasztottuk maradék kajánkat is.Már délunánba hajlott az idő erősen elindultunk hát a vasútállomásra.Nem a Tóvároskertihez,hanem a város fő pályaudvarára.Mentünk mendegéltünk,míg egyszercsak már az állomáshoz közel ráleltünk egy kocsmára...Hát ezt nem hagytuk ki...

Búcsú a vártól

Fröccsözés

Mivel még volt idő a vonatig,fröccsöztünk egy jót.Kimondhatatlanul jólesett..kellemes kis kocsma volt,de egy csoport akik tán osztálytalálkozóra gyűltek össze,eléggé hangoskodtak,ez zavaró volt azért.Na de jó háromnegyed órát elvoltunk itt azért és indultuk a közeli állomásra ahol már kellemes hüvösben tudtuk megvárni a vonatunkat.Az jött is rendesen,Kelenföldig sima utunk volt,aztán a dunaújvárosi vonattal volt némi logikátlannak tünő keverés,de ha késve is,rendbe hazaértünk a tatai mesevilágból.

Búcsú Tatától

Összegezve:Tata kellemes meglepetés volt,hisz az ország legszebb helyei között a helye véleményem szerint.A két tó a ligetek a parkok a belváros a vár és kálvária és környéke elmondhatatlanul gyönyörűek.Kellemes kikapcsolódás lehet bárki számára egy ide irányuló kirándulás.Sajna,hogy a várban éppen egy fesztivál volt,amivel nem lett volna semmi baj,csak éppen az árakban szaladtak el kissé...a torony zárvatartását sem értettük ha úgy hirdetik,hogy látogatható na és egy ilyen kaliberű helyen,hogy ne találjon az ember kocsmát...De ezek ne szegjék senki kedvét!A Tatai mesevilág megér annyit,hogy elgyertek ide!

Na és a lányok is szépek erre...