Interjú a Tevével

 Az egy hónappal ezelőtti Muki túrán szembesültem a dologgal,amikor is túravezetőnk Tamás az egykori helyi vidám park területén egy hajdan volt itt álló repülőről mesélt.Arról a repülőről amit Tevének hívtak és nagyjából négy évig parkolt itt nálunk,majd leégett...akkoriban amikor én a világra jöttem.Tamást hallgatva aztán leesett,hogy minderről édesapám már mesélt nekem gyerekkoromban,de akkor kicsit hitetlenkedve hallgattam a történetét.Próbálgattam utána nyomozni az elmúlt hetekben,de sokmindent nem találtam.Amit viszont találtam az egy interjú magával Tevével.Akkor készült amikor megérkezett.Ezt most változtatás nélkül leközlöm,az egykori repülő tiszteletére és édesapáméra is akinek nem nagyon hittem akkor.Bocsánat érte,ma már innám szavait...

Teve a dunaújvárosi vidám parkban,mellette Muki sínje...ma már ezt a részt magáévá tette a természet..

A név, tévedés ne essék, egy kétmotoros utasszállító repülőgép neve. Így a beszélgetés nem valamelyik állatkertben, hanem a kisapostagi reptéren zajlott le. S mivel Teve érkezése fontos esemény volt, elég sokat kellett várnunk, amíg a négyszemközt szót válthattunk.

Érkezését pénteken reggel kilenc óra húsz percre ígérte. Fogadására már kilenc órakor népes tábor gyűlt össze a reptéren, de mint később kiderült, kár volt sietni. Eltekintve attól, hogy eredetileg májusra ígérkezett – ha nem is ő, hanem valamelyik testvére – most is csak háromnegyed tízkor csillant meg fényes szárnya a Szalmacellulózgyár melletti víztorony felett.
A reptérről messzelátók kísérték, amint tiszteletkört írt le a város felett. Aztán átrepült a Duna túlpartjára és nagykegyesen leereszkedett. A reptér bukkanóin úgy himbálózott fel-le, mint névrokona teheti egy-egy sivatagi vágta alkalmával.
Az ünnepélyes fogadtatásra tizenhét úttörő jött ki a Jurij Gagarin táborból. Virágcsokrot nyújtottak át Nagy Tibornak, az MHS főmérnökének, Janovszky Lászlónak, a KPM légügyi főigazgatósága főmérnökének, Pintér Jánosnak, a Teve egykori parancsnokának.
A dunaújvárosi gyerekek nevében Kitczák Magdolna, a Vasvári Pál Általános Iskola ötödik osztályos tanulója köszönte meg a kedves ajándékot.

A múltunk csodálatos...

Ezután már szóba is lehetett állni a Tevével. Bemutatkozásképpen csomó gyerek és felnőtt ment fel az utastérbe, mire Teve különösképpen morogni, durrogni kezdett – begyújtotta motorjait és körsétára vitte újdonsült ismerőseit.

A második forduló után hamar elcsendesedett a környék a Teve körül. Végre szót válthattunk.
– LI II. vagyok – mutatkozott be a Teve, amikor arra elé álltam.
– Eddig Teveként ismertem, de ön bizonyára jobban tudja – mentettem tévedésemet.
– Nem tévedett. De a Teve csak becenevem. Tudja a jobbaknak… Egyébként mire kíváncsi?
– Mindenre, ami önnel történt.
– Körülbelül harminc évvel ezelőtt terveztek meg. Én személy szerint csak 1951-ben jöttem a világra Taskentben, és a mai nappal kiöregedtem. Időm lejárt, pontosabban elrepült.
– Merrefelé?
– Ö, hát ki emlékszik arra pontosan. Utasszállító voltam tizenhárom évig. Rengeteget jártam külföldre.
– Sok európai várost ismer?
– Én voltam mindegyik közép-európai városban, amelyiknek repülőtere van. Itthon úgyszintén. Utolsó két évemet az MHS-nél repkedtem le.
– Összesen mennyit?
– Majdnem egymillió kilométert.
– Megmondaná azt is, miért éppen Tevének becézik?
– Nem tudom. Nem voltam ott a keresztelőn, örököltem ezt a nevet. Lehet, azért kaptam, mert rendkívül szívós vagyok. Egy motorral is tudtam repülni.
– Ezt mikor próbálta ki?
– Semmikor. Örököltem ezt is.
– Szóval nem szokott elromlani?
– Olykor igen, de nem repülés közben, hanem utána. És addig nem szállok fel, amíg rendbe nem jön az egészségem. Tudja a felelősség. Nálunk nem lehet átpasszolni. Zuhanás közben nem ér rá az ember, meg különben se sokra megy vele.
– Volt valamilyen kedves élménye?
– Hát… sok csinos nővel volt dolgom, bensőséges kapcsolat. De hagyjuk! Indiszkréció volna. Bocsásson meg, de búcsúznom kell a régi munkatársaimtól. Remélem ön ott lesz, amikor bevonulok a városba, valószínűleg kedden, s meglátogat majd a Vidám Parkban is.

Túra ott ahol Teve állt és Muki száguldozott

Teve valamikor 1970 táján leégett,infóm nincs róla mi történt pontosan,ezt követően elszállították a maradványait.Muki és a kisvasút sem járt többé arra.A természet pedig teljesen magáévá tette a területet.Ma már erdő van ott ahol Teve állt és Muki száguldozott.Belegondolva...milyen kincsei voltak egykor ennek a városnak,amelyeket nem tudott megbecsülni.Az pedig aki a kincseit nem tudja megbecsülni valószinűleg a jövőét sem tudja kellően építeni...

felhasznált források:

dunaujvarosmesel.hu

Dunaújvárosi Hírlap 1966.08.16.

Deutch Éva

Muki túra

 Iszonyatos hőség volt a napokban,így eleve nem szándékoztunk messze menni,sőt olyan nagyon menni sem szándékoztunk...Kapóra jött egy helyi rendezvény a Sugárút fesztivál,amelyet első alkalommal rendeztek meg a városunkban.Ennek egyik része vagy ha úgy jobban tetszik programja a Muki túra volt.Ráadásul a szervezője és vezetője az álltalunk is kedvelt Tamás barátunk akivel annak idején a környék egyik kúriájához túráztunk ki.Így kapva kaptunk az alkalmon és összekötöttük a kellemeset a hasznossal,eljöttünk a túrára.Korán kelni sem kellett,hiszen 10-kor indult a túra a város központjában kiállított kis gőzmozdonytól amelyről már írtam korábban ( ide kattíntva láthatod).Előtte még bemelegítettünk Zolikával az egyik helyi sörözőben.Fél tíz után értünk ki a mozdonyhoz.Még lényegében sehol senki nem volt,de Tamás már ott sertepertélt és láthatóan örült neki,hogy eljöttünk a túrájára.

A népszerű kis gőzőst ma már a város egyik szimbólumának tekintik a város lakók

A Muki a város népszerű gőzőse,a mai napig imádja gyerek és felnőtt egyaránt.Sok év hányattatás után 2013-ban kiállították a város főutcája melletti parkba,így mondhatni méltó helyre került a városlakók kis kedvence.Innen indult a túra amelyre aztán közel harmincan összegyültünk.Hosszú idő után voltunk mi is egy helyi túrán és még hosszabb idő után egy olyan túrán amelyet nem mi szerveztünk és nem mi vezettünk.De bíztunk Tamásban és külömben is becsukott szemmel is eltalátunk volna a mai túra bármely pontjára.Főleg még Gergővel jártam erre rengeteget...

Gyerekkoromban is sokat játszottam rajta,de közös fotónk eddig a pillanatig nem volt...

A város utcáin battyogtunk ki az egykori helyi vidám parkba,amely a kilencvenes évek elején szünt meg.Aztán a városi sporttelep része lett,hiszen focipályát is csináltak a helyére,később pedig kalandparkot.Addig az út kb.másfél kilométer volt,lehet picit több.A stadion és a sportcsarnok mellett haladtunk el.A túra folyamán nagyrészt mi voltunk leghátul Zolival az esetek többségében.A sportcsarnok mellett már az egykori vidám park területén voltunk,itt léptünk be az erdőbe amelyben fantasztikusan kellemes klima uralkodott.Az előző napok hősége után ma már eleve jobb idő volt,az erdőben pedig egészen kiváló.

Voltunk páran

Vajon mikor Muki erre járt akkor is erdő volt itt?Mert az erdő fái nem tűntek hatvan évesnek...Az erdőben amúgy már eleve a kisvasút nyomvonalán voltunk és valahol a sportcsarnok déli falánál lehetett az egykori állomása.Ismert útvonalakon haladtunk.Sokat jártam erre Gergővel,de már Zolikával is.Sok-sok túra vezetett már erre...A vásártér mellett vitt a jelzetlen út.Tamással beszéltük is,hogy elkéne erre valami turistajelzés...próbál majd ez ügyben intézkedni.Ha sikerül akkor majd ne felejtsétek el,hogy az ötlet tőlem származik (...) Az út maga jól járható volt július ellenére.Nem nőtte be a növényzet és szúnyogok sem zavartak ezúttal,hála az élénk szélnek.

Zajlik a túra

Közben megtudtuk Tamástól,hogy itt valaha egy repülő is volt!Erről mesélt még apám gyerekkoromban,de teljesen elfelejtettem sajna...most,hogy Tamás beszélt róla,eszembe jutottak apám szavai is... Jó negyven év múltán... Szóval hoztak ide egy repülőt és itt az egyik kis dombon kiállították 1966-ban,de sokáig nem volt itt mert állítólag felgyújtották...Na majd igyekszem a sztorinak utána járni és ha sikerül lesz róla természetesen egy bejegyzésem.Tamás közben megmutatta a dombot ahol a repülő állt,mára már teljesen magáévá tette a természet.És ha 66-ban járt még a kisvasút akkor elkellett haladnia a repülő mellett is.Érdekes sztori.Utána fogok nyomozni!

Némi kilátás maradt csak az egykori Ságvári kilátóból

Közben elértük a kisvasút egykori vágállomását.Jártam már itt Gergővel pár éve... egy megmaradt beton alapzat jelezte az egykori állomás kis épületét.idáig járt a Muki fénykorában.Innen pár méterre volt az egykori Ságvári kilátó.Természetesen kimentünk oda,de ennek már csak hűlt helyét találtuk.Évtizedek óta nincs már meg a kilátó.Hogy mi lett vele?Úgy tudom leomlott,de ennek is utánajárok majd.Mostanra némi kilátás maradt és néhány vas oszlop alja a földben,ami alighanem a kilátó része lehetett,talán a korlátja.Micsoda élet lehetett valaha itt...

Tamás előadása a túrán

Innen visszafelé vettük az irányt és egy ponton már letértünk Muki egykori útvonaláról.A vidám park alatti teniszpályáknál kötöttük ki.Itt még Tamás tartott egy kis előadást.Majd felmentünk a vidám parkba megnézni még Muki egykori szervízépületét.Fura volt,hogy ezt az épületet sosem vettem észre,mondjuk némileg benőtte a természet...de itt volt.Ez volt Muki egykori garázsa is.Lényegében itt végződött a rövidke túra.Itt vettünk búcsút Tamástól és a túratársaktól,de mi még Zolival elmentünk megnézni az elvarázsolt kastélyt is.Páran szintén ugyanígy cselekedtek.

Eldugva a természetben Muki egykori szervízháza

Hangulatos út vitt le a már az erdőben álló egykori elvarázsolt kastélyhoz.Jártunk már itt is ugye,de jó néha erre vetődni újra.Gyerekkoromba itt is nagy élet volt.A vidám park hanyatlása után ez az épület is kezdett hanyatlani,de pár éve felújították.Természetesen mint elvarázsolt kastély már nem üzemel,sőt mint megtudtam Tamástól jelenleg semmilyen funkciója nincs.A mellette lévó hordót vandálok már elkezdték tönkretenni...Sosem értem az emberi bunkóság határait.... Ezt megnéztük és ezután indultunk vissza.

Haladunk a kastély felé a túra szépségei társaságában

Az elvarázsolt kastély Dunaújvárosban

A hordóban

Visszafelé a stadion másik oldalánál mentünk,itt is csináltunk pár képet.Mindig jó a stadionnál pózolni.Majd innen visszasétáltunk a Mukihoz.Itt újra belebotlottunk Tamásba akivel még beszéltünk pár percet..Majd búcsút vettünk Mukitól és Tamástól is.A túra fáradalmait abban a sörözőben pihentük ki amelyben reggel bemelegítettünk.Sajna a sör kissé vízezett volt (...)

Ez most csak egy helyi kistúra volt,de természetesen ez is erősíti a statisztikát.Ez volt az év tizenharmadik túrája.Most mindössze hét kilométert mentünk csak.,így összesítésben idén 209,3-nál tartunk ami 16,1km-es átlagot jelent.

Muki

Ma már a városom jelképe.Elképzelhetetlen nélküle a főutca.A városban mindenki ismeri és mindenki magáénak érzi.Nem fiatal,már több mint 120 éves,története nem mindennapi.A kedves sztorival most megismertetem blogom olvasóit is.Muki a kis mozdony fantasztikus története most megelevenedik nálam is.Hát lássuk.

A születés pillanata 1894-ből (forrás:Kubinszky Mihály)

Muki vagyok, egy kisvonat. Milyen név egy vonatnak az, hogy Muki? Nem tudom. Engem mindig így hívtak. A barátaimat meg Thomasnak, Percynek, Nohabnak, Mollynak, Szergejnek, ők is gőzmozdonyok.

Ja, mire is kíváncsiak, szóval rám? A Berlin-drewitzi Orenstein&Koppel gyárban 1894-ben, 600 milliméteres nyomtávolságúra épült kétcsatlós, szertartályos gőzmozdonyként születtem.

A legszebb napokon...

A mozdonyoknál nincs gyerek-, vagy felnőttkor, én mindig gyerek maradok a méreteim miatt. A mozdonyoknál nem tilos a „gyerekmunka”. Azt nem tudom, hogyan kerültem Magyarországra, de azt igen, hogy húztam a terhet Gyulán, Miskolcon és Ózdon is, szenet, vasat, vagy amit kellett. Aztán 1958-ban elhoztak ide Sztálinvárosba, és fel is újítottak a Vasműben. A Vidámparkban én lettem az Úttörővasút! Na, az voltám a szép idő! A gyerekek ezrével utaztak rajtam és az általam húzott kocsikon. Azokat a sikításokat, visításokat, nevetéseket soha nem felejtem el, életem legszebb négy éve volt. Aztán 1962-ben koholt vádak alapján félreállítottak.

A dunaújvárosi kisvasút legszebb napjain...

Állítólag valamelyik elvtársnőnek kiégette a zsarátnokom a nylon harisnyáját. Kiállítási tárgy lettem egy vakvágányon. Először untam, de aztán csak jöttek a gyerekek,és jöttek és jöttek. Csúsztak, másztak, kiabáltak, meséltek, énekeltek rajtam – őrült jó volt az is közel negyven évig.

Egyedül....

Aztán egyszer csak csönd lett. Egyedül maradtam. Féltem, a barátaim is eltűntek. Értéktelen, öreg, szomorú ócskavasnak éreztem magam. Már azt hittem itt a vég, pedig még csak most vagyok 120 éves. Mozdonyoknál ez még nem öregkor. Van még itt ebben a városban valaki aki ennyi idős?

Egyszer csak valami újra megváltozott! Emberek jöttek, mentek és nagy dolgokat terveztek. Megsimogattak és ígérték megmentenek, mert e fiatal városhoz én hozzánőttem. Ide tartozom. Én igazi dunaújvárosi lettem!

Felújítva,megbecsülve a város főutcáján

Láss csodát,jött egy daru - a Muki repült is!Megmaszírozták,lecsiszolták,lefestették az elrozsdásodott testrészeimet,új elemekkel is gazdagodtam.Aztán egy vidám őszi napon ide kerültem,erre a szép helyre!Azóta újra gyerekzsivaly és szeretet vesz körül!

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek!

Muki

Hát ez a sztori amely 2014-ben írodott.

Minden erre járót jó érzés tölti el ha látja a kis gőzmozdonyt amely mostmár örökre a mienk!

A táblán is a történetünk,a mozdony mellett található

Mukit ha megszeretnéd nézni akkor őt Dunaújvárosban találod meg a Vasmű úton,annak közepén a parkos oldalon!