Nagyon sok bejegyzéshez,túrához írtam mostanában,hogy utolsó.Persze ez nem volt véletlen Gergő távozása után,de öszintén szólva egy kicsit nyomasztó is volt.Nem szép szó az,hogy "utolsó".Mennyivel jobb azt leírni,hogy első.Mivel Móni még mindig kórházban van és ritkán tudom a kutyámat kire bízni,így nem nagyon van mostanság lehetőség túrázásokra.Ezért alakult ki az immár lassan hat hete tartó kényszerszünet.Ám mivel örök harcos vagyok,nem tudok belenyugodni a vereségekbe a kudarcokba,így azt agyaltam ki,hogy következő túrára elvisszük Rexit is a kutyusomat.Úgy is terveztem már idén tavaszra is,hogy majd elviszem,de akkor még nem ítéltem rá alkalmasnak.Mert elég szeleburdi még,félő volt,hogy meglép.Aztán gyakorolgattunk mi az elmúlt hetekben,úgy tűnt Rexi nem megy el mellőlem.Így hát megkockáztattam a dolgot és elvittük Rexit is a túrára.Már csak azt kellett kigondolni hová menjünk.Egyértelmű volt,hogy most túl messze nem tudunk menni.Végül úgy döntöttünk lemegyünk a helyi ipari víz csatornáig vele,oda ahová számtalanszor jártunk már a múltban.Ám így is sikerült olyan helyekre bukkanunk ahol még nem voltunk.Rexi pedig remekül vizsgázott élete első túráján.Mi meg újfent belebotlottunk az őszi fináléba,amit cseppet sem bántunk!
A stadionnál Rexivel
A túrára Zolika jött el velünk.Itthonról kezdtük a bulit,keresztül mentünk a három városi erdőn amíg elértük a stadiont.Itt meg bementünk a negyedik erdőbe.Ez vezetett a jégcsarnok mellett és ebben volt az egykori helyi kisvasút nyomvonala is.Jártunk már itt számtalanszor.Rexi viszont most volt itt elöször.Már így is levolt nyügőzve,hiszen ilyen messzire még sosem jöttünk el.Tetszettek neki az erdők amin keresztül jöttünk,legfőképp persze azért mert póráz nélkül szabadon szaladgálhatott.Itt a stadionnál persze pórázra fogtam,azt a következő erdőben újra szabadon mehetett.Elértük az egykori vidám park területét.Itt örvendetes volt,hogy a teniszpályákat rendbehozták.Nem is olyan rég még nyakig érő volt a gaz.A teniszpályák után továbbmentünk a mögötte lévő löszös területre.Szép hely volt,alattunk völgy bontakozott ki,de az út ami nekünk kellett innen elérhetetlen volt.Ugyanis az egyik benyuló árok (völgy) túloldalán haladt és innen átmenni nem lehetett.Visszakellett mennünk a teniszpályákhoz,majd onnan elérni azt az útat ami nekünk kellett.
A löszös részen,Zoli és Rexi
Ez az út vezetett le a vidám parkból ami még jóval a Duna szintje felett helyezkedett el,vagy 100-110 méter magasságban.Lefelé menet elhaladtunk az egykori elvarázsolt kastély mellett is,majd az út egyik oldalán löszös fal kísért minket a másikon a völgy amit odafenn is láttunk.Ez volt amúgy az a völgy ami már szerepelt a blogomban többször is,Ezt neveztük mi Ól-völgy hasonmásnak,persze csak a másik oldalról nézve.Innen nem tűnt annak,de szépnek szép volt!Mi meg haladtunk lefelé,Rexi továbbra is szabadon szaladgált,de szerencsére nem ment el.Jött velünk szépen.Hamarosan elértük a jelzett turistautat!Még elfelejtettem írni,hoyg Rexit természetesen teljes értékű túratársnak tekintem,így majd az összefoglalókba is így kerül bele!
Rexi egész jól elvolt
Le is értünk a jelzésre,ami egy darabig itt betonút volt amin volt némi forgalom is.Így Rexit a biztonság kedvéért pórázra fogtam újra.Így mentünk el az első szivattyúház mellett másik oldalon azok a csövek vigyorogtak rám,amelyekhez annyi sok csodás élmény fűzött Gergővel... A második szivattyúházig azonban most nem mentünk el ahogy mindig,hiszen a jelzés is arra vezet,hanem letértünk a Duna irányába egy rétre.Itt Rexi újra szabadon futkározgathatott.Érdekes,hogy korábban ide soha nem jöttünk be,pedig egy jó kis rét volt.Rexi ki is használta ezt.A futás mellett jókat játszott ami kimerült egy jó kis birkozásban egy faággal.
Játék a réten
A játék után haladtunk tovább és értük el újra a jelzést amely ekkora itt már lejött a betonútról.Ismét ismert részen jártunk,akár innen a blogból is ismert lehet egyeseknek.Itt vannak a helyi D28 tavak az út jobb oldalán.A bal oldalon pedig ott folyik alattunk a Duna.Ám itt lemenni a Dunához még nem lehetett,főleg kutyával nem.Viszont a második tóhoz Rexi lerohant.Ám iszonyatosan levolt apadva és a part mentén igen iszapos és süppedős volt.Tetszett neki,de mire ki tudtuk onnan bányászni a lábai csupa sárosak voltak.Visszamásztunk a turistaútra és mentünk tovább,majd a kettes tó végén tartottunk egy kajaszünetet.Rexit itt a biztonság kevéért párpercre kikötöttük egy nagyobb kőhöz,de ő is evett velünk,meg ivott is.Pár perc pihi után indultunk tovább.
A kettes tó végénél
A harmadik tónál Rexi lájtosabbra fogta.Ezen a részen alig akart jönni.Úgy tűnt nem volt jó hatással rá a kajaszünet.A természet őszi szépsége közben felülmúlhatatlan volt.Örültem,hogy sikerült összehozni az őszi finálés túrát,így nem szakadtak meg a Gergőnek is megígért hagyományok.Közben Zoli és Rexi játszani kezdtek.Szokás szerint egy faág volt Rexi szájában,amit Zoli próbált elvenni tőle.Persze a kutyus igen jó erőben van,nem volt ez olyan egyszerű.Több perces harc után végül is sikerült Zolinak elvenni tőle a fát.Érdekes nekem tegnap odahaza az erdőben nem sikerült ugyanez.Akkor a kutya volt erősebb.Az a lényeg,hogy remekül elvoltunk a csodás őszi időben.
Elvan a gyerek...
...ha játszik!
A négyes és ötös tó között,amelyekben már nem volt víz,jött el az út a Dunától.Itt még gyönyörű sárga volt minden,majd elértük azt a részt ahol kíméletlen erdőrombolás volt egy-két éve... Ennek nagyon nem örültem,hiszen sok szép élményünk volt ebből az erdőből is.Na de az út legalább a régi volt és rövidesen emelkedésbe fogott.Közeledtünk a csatornához.Itt Rexi még szabadon szaladgált.Aztán ahogy haladtunk előre az ipari víz csatorna zaja egyre erősebben hallható volt.Ez is szerepelt már többször a blogomban,tudni róla,hogy iszonyatos sebességgel zúdul lefelé a víz ami iszonyatos hanggal is jár..Rexit pórázra is fogtam.Jól tettem mert félni kezdett,nem tudta eltalálni mi ez a zaj.Nem mentünk el a kishídig,hanem a csatorna ezen oldalán ahol még sosem mentünk le,hiszen jól járható jelzetlen út vezetett lefelé és némileg távol a csatornától.Rexi óvatos is volt,de jött mellettem rendben.Végül miután a csatorna víze eltűnt a betonteknőben a zaj is alább hagyott,Rexi is megnyugodott.Még sohasem jártunk mi sem ezen a részen!
Út a négyes és ötös tó között
A csatorna azon oldalán ahol még sosem jártunk
Szép volt erre is minden,az út azonban belevezetett a semmibe.Szerencsére találtunk egy ösvényt az erdő itt megmaradt fái között ami levitt a Dunához.Egy valóságos trópusi paradicsomra bukkantunk!Legalábbis úgy nézett ki minen.Soha nem jártunk még itt és magamban átkozodtam,dehát miért nem tudtunk ide lejönni Gergővel?Miért maradt ez eddig ki?Micsoda szuper hely volt ez itt!Rexi is csodálkozott.Életében először látta a Dunát és úgy tűnt nagyon tetszik neki.Odament a vízhez és...elkezdett pancsikolni!Nagyon remekül elvolt.Ahhoz képest,hogy otthon egy lavor víztől is félt,itt nem volt semmi félelme.rendkivül élvezte a Dunát mi meg a tájat amibe belecsöppentünk.
Hol is vagyunk?
Rexi és a Duna első randevúja
Nagyon élveztünk mind a hárman ezt a helyet.Itt folyt be a Dunába az ipari víz csatorna megmaradt víze amely itt már csak kisebb erecskévé vált (a víz nagy része elmegy a földalatti csövekbe).Oda is oda mentünk persze,de bokáig süllyedtünk a laza talajba,én is Rexi is.Csupa sarak lettünk,de Rexi lemosta magát a Dunába én viszont nem tudtam.Zoli előrelátó volt,ő nem jött el eddig.Sebaj,ennyi kell.Közben feltűnt a Pentele-híd is.Innen nézve nem is volt messze.Odaátról Dunavecse irányából pedig szünni nem akaró motocross zajok szűrödtek át.Elvoltunk,Rexi még párszor megmártozott a Dunában.
Rexi nagyon élvezte
A távolban a Pentele-híd (rázúmolva,ilyen közel azért nincs)
Úgy döntöttünk nem megyünk tovább hanem visszafordulunk.Rexinek így elsőre elég ennyi.Majd egyszer...Ám mielőtt visszafelé irányt vettünk volna,még egy szokatlan dologra lettünk figyelmesek.A víz és a part találkozásánál ott volt egy fehér rózsa!Nem,nem ott nőt,hanem ott árválkodott félig a vízben,félig a parton.Zoli nem tudta mire vélni a dolgot én azonban egyből égi jelként fogtam fel.Hiszen szokatlan,ismeretlen,de nem kellemetlen dolgokkal álltalában az égiek üzennek valamit (ha esetleg valaki ezt még nem tudná).Biztosra vettem és veszem azóta is,hogy Gergő üzent valamit odaátról... de mit?Erre egyelőre nem sikerül rájönnöm,de biztos,hogy fehér rózsa rosszat nem jelenthet....Próbálok még ennek utána járni.
A fehér rózsa
Ha van valami magyarázatod rá,ne kímélj!
Ezután indultunk vissza,ugyanarra amelyről jöttünk.Érdekes,hogy visszafelé haladva mintha más lenne a táj,ezt már többször is tapasztaltuk.Valószínűleg így is van.Rexi jött hűségesen,olykor szabadon,máskor megkellett kötnöm.Viszonylag simán haladtunk.A szivattyúházaknál éreztem azt,hogy kezd fáradni a kutya,de jött továbbra is hűségesen.Felkapaszkodtunk a vidám parkba.Itt ugye kialakitottak egy kalandparkot.A bűvészkedő bmx-sek és rollerosok megzavarták a kutyát és az megijedt.Így innentől kezdve pár száz méteren át keményen húzott,alig tudtam megtartani.A stadion után nyugodott újra meg.A másik erdőn szabadon és szépen átjött,majd a harmadik erdőn ahol az erdei géppark is található újra elkapta valami gyagyaság,újra fogni kellett erősen.
Indulás vissza
Hazaérve a mi erdőkben újra rendben volt minden.Végül is hazaértünk,elköszöntünk Zolitól is.Rexi a végére alaposan elfáradt és rögtön aludt két órát.Majd megébredt,evett lementünk elvégezni a dolgát,visszajövet pedig újra beverte a szunyát.Ez a helyzet most.Szóval jól kifáradt de alighanem ez volt élete eddigi legnagyob élménye.Annak ellenére,hogy gyakorlatilag ki sem mozdultunk Dunaújvárosból remek túra jött ismét össze.Sikerült nem lemaradni az őszi fináléról és új csodás helyeket is felfedeztünk.A jelenlegi kényszerszünetben is azért sikerült két túrát összehozni októberben,bár más terveink voltak,de van amikor a kevés is több.Szóval ha sok nem is,de legalább jutott valami a csodás őszből is....
Rexi kidőlt..
A túráról most film nem készült.Kutya mellett nehéz lett volna,meg jelenleg technikai problémákkal is küzdök,még e sorok írásakor a múltkori túra filmjét sem sikerült összehozni.
Egyik kedvenc kilátóm a mecseki Cigány-hegyi kilátó,amelynél már számtalan alkalommal jártunk.Sok szép élmény fűz ide,jártam itt életem minden fő túratársával is.Örvendetes hír jutott most el hozzám,de sajnos meglehetősen hiányosan.Nevezetesen az,hogy a kilátót felújították.Egyelőre sehol sem lelek olyan leírást azonban amiből kiderülhetne,hogy mégis mit újítottak fel az amúgy is jó állapotú kilátón.Így aztán változtatás nélkül közlöm most azt a szöveget amit én a Turista magazin oldalán olvastam.
A Cigány-hegyi kilátó az egyetlen amelyen még éjfélkor is jártunk!
"Nemcsak az említett két turistacélpontot rekonstruálták a közelmúltban. Végéhez közeledik egy modernizációs program, ami 2019 januárjában kezdődött, és a Natura 2000 hálózat dél-dunántúli infrastruktúráját érinti. Ennek keretein belül 40 helyszínen építkeztek vagy végeztek felújítást, például a nagyharsányi panorámasétány és a szoborpark új fogadóépülete is ennek köszönheti a létrejöttét.
A második ütemben kilátókat építettek és újítottak fel Pécsen, Drávaszentesen, a Tolna megyei Pacsmagi-halastavaknál, Bátán és a Gemencben; madármegfigyelő lesállást, valamint pallósort adtak át a dávodi Földvári-tavi madárparadicsomnál. Emellett kihelyeztek információs táblákat, 15 helyszínen rekonstruálták a gémeskutakat, pihenőpadokat, pad-asztal garnitúrákat, tűzrakóhelyeket, szemeteseket helyeztek ki."
Na kérem szépen ez aztán megint zseniális újságírói tehetséget igazol...hiszen az oldal főcímében a Cigány-hegyi kilátó felújításáról szóló írásával kínálják a cikket,ám a leírtakban az égvilágon semmi sincs róla.Csak egy újságíró lehet ekkora barom...
Nem derül ki mit újítottak fel...
Sajnos sem a leírtakból,sem a legfrissebb képekből nem derül ki mit újítottak fel rajta.Próbálok nyomozgatni az ügyben ha jutok valamire az majd bekerül ide.Személyesen idén nem tudok ide eljönni.Sajnos a kényszerszünet még mindig tart,így csak álmodozhatok újabb túrákról...De valószínű valamikor a jövőben jövök még ide!
Így vagy úgy a hír mindenképp örvendetes,hiszem,hogy igaz is...!
Hát éppen ideje volt!Már egy hónapja nem volt túra és kezdtem mentálisan teljesen lemerülni.Móni betegsége a sok hercehurca a munkahelyi stresszek azt eredményezték,hogy folyamatosan épültem már le én is.Így hát életmentőként hatott végre egy túra.Sajna,hogy ez éppen Gergő emléktúrája volt... Egy vadiúj csuklós autóbusszal ami rendkívül kényelmes volt suhantunk ki a közeli Nagyvenyimre Zolikával.Móni ugye betegsége miatt nem tudott jönni,hiszen még mindig kórházi kezelésre szorul.Bár természetesen nagyon szeretett volna eljönni.Annyival tudtam vigasztalni,hogy majd ha felépül,akkor a túra bármikor megismételhető újra,ezen nem múlik semmi.Nem mentünk korán így fél 11 előtt értünk Nagyvenyimre.Az iskolánál szálltunk le,ide még jó fél kilométerre volt a Szent Bernát arborétum,túránk kiindulópontja.
A Szent Bernát arborétum oldalsó bejárata
Sok túra indult innen a múltban,vagy érintette ezt a helyet.Az első Egyenesen át túra is innen indult 2017-ben még Gergővel együtt... Volt már egy olyan bejegyzésem amiben le van írva,hogy végül is miért ez lett Gergő emléktúrája (2020 októberben).Szóval bejöttünk az arborétumba mint a múltban oly sokszor.Nem volt itt senki rajtunk kivül.Hiába szép és kellemes hely,ismeretlensége révén sok látogatót nem vonz.Jártunk benn egy keveset majd kilyukadtunk a réten a ciszterzi ház előtt.Párat fotózgattunk,majd indulhatott a túra.Persze eszembe jutott Gergő,annyiszor,de annyiszor voltunk itt vele...szomorúsággal töltött el,hogy most nem lehet itt velem.Na,de indultunk!
Rét a Ciszterci rendház előtt
A venyimi ipartelepre vezető úton haladva hagytuk el a települést.Érintettük azt a tavacskát amelyet csak Gergő tavának neveztem el.A jelentéktelen kis tó szépen ragyogott a napfényben.Mondanom sem kell,hogy itt is sokat jártunk...Ezután kiértünk a településről és ráálltunk a zöld jelzésű turistaútra.Ez lényegében túránk névadó útja is egyben,hiszen java részt egyenesen halad előre,pár jelentéktelen kanyarral legfeljebb.Így vágtatott át a mezőkön,sok helyen két oldalt gyönyörű fasorral.Az idő mondhatni majdnem kiváló túraidő volt.A nap sokat sütött,de helyenként erős szembeszél volt.Kissé így hűvös volt.Sok őz szaladgált a mezőkön.
Gergő tava az októberi napfényben
Egyenesen át
A szinte egyenes úton ahogy haladtunk arra lettem figyelmes,hogy egy tarkabarka pillangó meg egy fehér körülöttem röpköd,de kilométereken keresztül.Vagy hát nem is tudom,hogy egy-egy vagy több,de szerintem egy volt.Később egy fehér amelynek szárnyai a széleken kékek voltak csatlakozott hozzájuk.Hát persze,Gergő pillangói voltak azok,így jelzett,hogy ott van velünk,elvégre ez az ő túrája volt...!Bár Zolikából ömlött a szó,néha azért oda tudtam koncentrálni Gergőre is,főleg amikor a pillangok körbe táncoltak.Ahol szoktunk egy az útra merőleges fasornál (ami egyre ritkább sajnos) megkajáltunk most is.Szép idő volt,de erős cúg.
Zolika kaja után
Itt egy pirinyó magaslaton voltunk így remekül látni lehetett kelet felé Dunaújvárost,nyugatra meg Mélykútpusztát.Minden évben itt szoktunk kajálni ahogy akkor legelsőnek is még Gergővel.Egy autó jött a szántóföldön át.Mi a fenét akar ez meg?De elment mellettünk,rá az útra és illendően köszönt is.Mi meg haladtunk tovább a napfényes októberi időben.Hamarosan elértük azt az országutat amely Mélykútpusztát köti össze a 62-es úttal.A zöld jelzéstől amit nem is figyeltünk,hogy van felfestve itt búcsút vettünk,hiszen az elment balra Mélykútpuszta irányába,de mi haladtunk tovább egyenesen át!
Egy darabig beton,na nem sokáig!
Egy darabig itt betonra váltott az út,nem hiába ez vitt be a börtönhöz.Következtek a szép részek,bár eddig sem volt csúnya a túra.Itt van az a rész ahol az út mellett jobbra egy börtön van,balra meg egy erdei temető.Aztán ahogy haladunk előre úgy lesz egyre szebb és szebb minden.Elhaladtunk az mellett az istálló mellett amelynél két éve szélcsendben csapkodott az ablak...most élénk szélben sem csapkodott...!Aztán értünk a börtön árnyékába.Ez itt már jelzetlen út volt.Mondanám,hogy megérne egy jelzéssel ellátni,de nem mondom.Erről majd később.Most benéztünk a temetőbe is.Ugye tavaly nem néztünk be,azelőtt igen.Szép környezetben van ez a temető és esküszöm itt még nyugodni is jó lehet.Egyszer megkéne nézni hóban mit mutat ez a táj,biztos szép lehet úgy is.
Temető és a börtön
Mentünk tovább be a gyönyörű erdőbe.Ez az erdő nagyon szép,de nem nagy.Észak-dél irányban max ha lehet másfél kilométer,de lehet nincs annyi,nyugat-kelet irányban meg fél kilométernyi.Mégis nagyon szép!Előnye,hogy sokan nem járhatnak itt,de most mégis találtunk eldobott szemeteket,flakonokat.Száradjon le a keze az ilyen szarházi embereknek!Na ezért is nem kell ide turistajel.Sokkal többen nem járnának itt,de az a kevéssel több is,csak több szemetet dobálna el.Érdekes,hogy a korábbi években nem volt itt szemét.Az erdő gyönyörű volt,a színek változtak.Az elején még zöld volt,beljebb már sárga.Mindig is ez volt ennek a túrának a legszebb szakasza.Itt vannak némi kanyarok az útban,kicsit beljebb mentünk most olyan részekre is ahol eddig nem jártunk.Kellemes volt nagyon és itt a cúg sem volt annyira érezhető.
A gyönyörű erdőben
Gombák is voltak,de nem annyi mint tavaly,valamint megtaláltuk azokat a csontokat amely feltehetőleg egy állaté lehettek,amelyeket tavaly is megtaláltunk.Nem vitte el senki,persze minek is vitte volna.Ezután értük el az erdő legszebb helyét azt ahol az utak találkoznak és mennek négy felé.Kettőn amelyen még sosem jártunk egy kicsit beljebb mentünk az erdőbe,arra sem volt csúnya,de a harmadik volt a mi utunk!Itt mindig megálltunk fotózkodni.Az első két évben is még Gergővel,majd utána a két emléktúrán is.Hát legyen így most a harmadik emléktúrán is!Csináltunk pár képet itt a kedvenc helyemen most is.
Gergő most is itt volt velem!
A legméltóbb helyen a kedvenc helyünkön...
Örök túratársak...
Egy kisebb képét hoztam most el Gergőnek,mert a kis hátizsákban jöttem,így nem akartam nagy helyet elfoglalni benne.A célnak megfelelet ez is.Mentünk tovább,Zolika egy kis gödrös részre lett figyelmes.Emlékezett,hogy itt ökörködtünk három éve,vidáman nagyokat nevetve...persze,hogy én is emlékeztem rá.Ezután értünk ki az erdőből amely most is hozta azt amit elvártam tőle.Nem tudom miért,de nagyon szeretem ezt a kis erdőt itt és emlékszem arra is,hogy már legelső alkalommal is különös hatással volt ránk,Gergőre is.Most kiérve hála a nagy cúgnak tiszta volt a levegő,így az erdő után a réten áthaladva kitűnően látszódott a Velencei-hegység fő hegye a Meleg-hegy.A rét is legalább akkora volt mint az erdő,teljesen szavannai hangulatot árasztott sok helyen.Birkák vonultak a keleti részén.Apró kis békevilág volt ez itt.
Az erdő vége
Zolika pihen egyet a réten
A réten kölönösebb esemény most nem történt,békésen átvágtunk rajta ahogy szoktunk,majd a rét végén jobbra Perkáta felé fordultunk.Kezdtem érezni,hogy fáj a lábam,pedig hát ennél könnyebb túrát nehéz már összehozni.Persze az egy hónapos szünet és a sok munkahelyi meg otthoni jövés-menés hozta ezt most ki.Annyira persze nem volt vészes.Beérve Perkátára úgy tűnt mintha a rácalmási tökfesztivált idén itt rendezték volna meg.Egy-két tökalkotás szembe is köszönt.Elérve a kocsmához úgy döntöttünk iszunk egyet.Egy fröccsöt nyomtunk le a kocsma teraszán ahol éppen nem volt senki.Voltak olyan évek amikor itt teltház volt.Hideg volt az ital és ott ülni is egyre hidegebb volt.Így aztán mentünk tovább.
A kocsmánál
A kastélypark területére most hátulról mentünk be,ugye eddig minden alkalommal előröl tettük ezt meg.Fél négy volt,a busz most ment amivel terveztük,hogy majd hazamegyünk.Hát ez nem sikerült,sebaj majd megyünk a következővel.A parkban feltűnt az a játszó/torna tér ahol szintén ökörködtünk egy nagyot három éve.Most ezt nem tettük meg,átsiklottunk csak ezen a részen.Na de aztán az ökörködés nem maradhatott el,hiszen nem lennénk azok akik...A kastély mögött egy kerekes müanyag nyuszira bukkantunk.Hát akkor hagy szóljon!Megpróbáltunk ráülni,nem túl nagy sikerrel,de jókat nevetve.Kellett ez a kis ökörködés,most amikor nehéz időket élek...
Zolika és a nyuszi
Én is meglovagolom
Ezután a Győri kastélyban gyönyörködtünk amelybe most sem mentünk be.Sosem mentünk be amúgy eddig.Ez az októberi napfényben most is szép volt.Itt is mindig megálltunk fotózkodni.Most is.Megnéztük hátulról,megnéztük előről is.Meg az utcáról is.Szép hely és szép épület.Aztán eszembe jutott,hogy az egyik kollegám mondta,hogy menjünk el majd a helyi temetőbe ha lesz még időnk.Van ott egy szép kápolna nézzük meg,már csak azért is mert ők csinálták.Így a kastélytól búcsút vettünk és elindultunk a temető felé.Tudtam hol van,nem okozott gondot eljutni odáig.
A Győri kastély Perkátán
Az utcáról
Nem volt túl messze a temető,talán négyszáz méternyire,de lehet annyira sem.Hosszú egyenes út vitt be és meglehetősen nagynak tűnt.Beérve a távolban feltűnt valami hegység,kis pont volt csak.Én először a Vértesnek véltem,de képtelenségnek gondoltam,hogy innen Perkátáról látni lehessen egy nem túl magas magaslatról a Vértest...így azzal nyugtattam meg magam,hogy az nem a Vértes hanem valószinűleg inkább a közelebbi Velencei-hegység lehet.Hamar feltűnk közben a kápolna,oda mentünk hát megnézni.
Kápolna a temetőben
Szép volt,megérte ez a kis kitérő.Majd megdicsérem a munkatársamnak.Zolika közben elkezdett kiakadni,gyereksírokat látott.Képtelenségnek vélte az én teóriámat amely szerint ugye leszületésünk előtt tervezzük el az életünket.Nem értette az,hogy lehet,hogy valaki 11 hónapot tervez el...Én sem értem,na de ez a téma most nem is ide tartozik.Annyi maradt,hogy visszasétáltunk a helyi fő buszmegállóig,Perkáta eddig sosem látott részein keresztül.Leérve a buszmegbe láttuk,hogy még várni kell...Jó negyven perc múlva jött a busz,amellyel így fél hat magasságában még világosban értünk haza.
Kossuth szobor Perkátán
Ez volt tehát immár az ötödik Egyenesen át túra amely a harmadik Gergő emléktúra is volt egyben.Most is jó volt,már amennyire jó lehetett.Hiszen ugye meglehetősen nehéz időket élek,Gergő nincs itt,Móni kórházban a munkahelyen most sok a stressz...szóval kellett már ez is nagyon.Szép volt a túra mint mindig,különösen a mélykútpusztai erdő hozta most is magát,híven a hagyományokhoz.Továbbra is amíg tudom,addig ez a túra minden év októberében megrendezésre kerül.Ha Móni adja ég felépül akkor pedig készek vagyunk a kedvéért megismételni az év bármelyik szakaszában és kiszeretnék már külön jönni Zolikával egyszer hóban vagy ellenkező irányból megcsinálni ezt a túrát.
Nem nagyon gondolkodtam még el ezen eddig,de ma szembeköszönt ez a bizonyos fa.Végül is nem nagyon volt neki kedvenc fája,de persze voltak fák amelyekhez kötődtek bizonyos kellemes emlékek.Elég ha csak a Csiprik-réti három fára gondolunk amelyekről már volt szó ebben a blogban.Ma aztán szó szerint belebotlottam Gergő kedvenc fájába,amit tulajdonképpen nevezhetek annak.Az év többi napján is ott állt persze ez a fa,de most így október második felében ez is varázslatos ruhát öltött magára,ennek köszönhető,hogy ma feltűnt.Aztán eszembe jutott,hogy annak idején is ugyanígy tűnt fel és ezt Gergő minden ilyen alkalommal megcsodálta.
Ilyen Gergő kedvenc fája
A fa ott áll a mellettünk található kiserdőben az alsó réten a patak/csatorna mellett közvetlen.Nem tudom milyen fajta,ezt a témát annyira nem vágom,talán egy tölgy és kb.8-10 méter magas.A réten azonnal észrevenni különösen ilyentájt,hiszen a fa gyorsabban letudja az őszi finálét mint a környéken élő társai.Amikor azok még zöldek,akkor ez már sárga,aztán aranyra vált és eldobja ruháját akkor amikor a többi még éppen sárgába öltözik.Üde színfoltja ilyenkor a zöld rétnek.Ma amikor lejöttem ide a kutyussal természetesen egyből észrevettem és eszembe jutottak a régi idők.Gondoltam most a kényszerszünet alatt egy bejegyzést megér.
Ő már sárgában
Sokszor lejöttünk ide Gergővel és a régi kutyussal és ahogy most is,akkoriban sem tűnt fel különösebben a fa az év többi napjain.De persze az őszi finálé hetei mások,ilyenkor egyből feltűnik...!Gergő pedig ezt minden évben őszinte áhítattal megcsodálta.Így hát amikor azt kell kiválasztanom,hogy melyik legyen Gergő kedvenc fája,mindenképpen erre tenném le a voksomat.A fa mint írtam 8-10 méter magas lehet,valamivel alacsonyabb mint a körülötte élő társai.Korát pedig 40-45 évre becsülöm,
Itt látható,hogy a fa valamivel kisebb mint a mellette lévő társak
Hát ez jutott ma eszembe az alsó réten kutyasétáltatás közben,Még tudni kell ez nem az a rét amelyet Gergő rétjének neveztem el és ahol a pillangók szoktak megtalálni.Az a rét is ebben az erdőben van,de jóval beljebb.Ezen a réten régen a kisebb focipálya volt,amellyel nem nagyon törödött senki,így aztán a természet magáévá tette a területet és alakult ki a szép zöld rét.Sajna it azonban nem nagyon járnak Gergő pillangói,talán itt nincs átjáró a két világ között mint Gergő rétjén...
Simogass napsugár!
A lombkorona
Mondanám így válik az erdő egyik jelentéktelen fája jelentőssé,de nem mondom.Az erdőben ugyanis egyetlen fa sem jelentéktelen!Gergő kedvenc fája áll,úgy tűnik egészséges és remélhetőleg túlél engem is majd...
Alighanem ma került volna sor a szentgáli Tiszafás felkeresésére,nagyjából ekkorra terveztük ezt a túrát.Ám Móni betegsége keresztülhúzta a számításainkat.A túra halasztódik tehát,lehet egy évet is majd.De ha már itt tartunk ismerkedjünk meg hazánk eme párját ritkitó érdekességével a Tiszafással.Jártunk már igen közel hozzá,mégpedig idén májusban az Essegvári túrát amikor is csupán néhány méterrel haladtunk el alatta...Hát reméljük sikerül majd az ide tervezett túra is előbb-utóbb...
A Tiszafásról még nincsenek saját képeim,de talán majd egy szép napon...(képek forrása:Balaton Felvidéki Nemzeti park)
Szentgál község határában országos ritkaságot rejt az erdő. A hűvös, párás klímát igénylő, árnytűrő tiszafa (Taxus baccata) a bükk fafajjal együtt az északi kitettségű erdőkben tenyészik. A Miklós Pál-hegy és a Balogszeg hazánk őshonos előfordulási helyei a tiszafának, amely valójában az elegyes és a bükkös erdők bokorszintjében található. Legjelentősebb állományai azonban a terület sajátos erdőtársulásában, a bakonyi tiszafás bükkösben találhatóak. A tiszafa tű-lomb avarelegye miatt itt a talaj pH-értéke mérsékelten savas. A kialakult talajviszonyok a bükk számára nem optimálisak, ezért konkurensként megjelenik a tiszafa. Elterjedése, növekedése ebben a társulásban éri el az optimumot és a bükkállomány alatt a második szinten záródik. A TT-ben a tiszafa állománya több ezer egyedre tehető.
A területen található társulások a tiszafán kívül számos védett növénynek nyújtanak élőhelyet. Ezek közül néhányat említenénk: kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia), bíboros kosbor (Orchis purpurea), széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine), kardos madársisak (Cephalanthera longifolia), pirítógyökér (Tamus communis), farkasboroszlán (Daphne mezereum), babérboroszlán (Daphne laureola), bozontos csukóka (Scutellaria columnae).
Állatvilágából említést érdemelnek a madarak, melyek középhegységi erdeinkre jellemző fajainak számos egyedével találkozhatunk a területen, pl.: fekete harkály (Dryocopus martius), zöld küllő (Picus viridis), csuszka (Sitta europaea), erdei pinty (Fringilla coelebs). Ezenkívül, számos lepke illetve rovarfajjal találkozhat az erdőt járó látogató.
A Tiszafás
A TT 1951-ben került természetvédelmi oltalom alá, megőrizve a fenti értékeket.
A TT megközelítése és megtekintése egyaránt gyalogosan lehetséges. Jó állapotú és kellemes vonalvezetésű bejáró ösvény tárja fel a védett természetvédelmi területet. Érdemes ellátogatni a TT-től nyugatra található Szentgáli-kőlik barlanghoz, amely barlangi kalandtúra keretében látogatható
Bár a leírások szentgáli Tiszafásként emlegetik és maga Szentgál is a közelben van,én mégis úgy gondolom,hogy Bándról sokkal jobban elérhető ez a hely és közelebb is van.Persze lehet ezt kombinálni,akár a elmenni Szentgálra vagy onnan jönni.
Jövünk majd!
Ennyi dióhéjban.Sajnos a kényszerszünet miatt most elmaradt ez a túra,de amint lehet eljövünk majd ide.Hozzáteszem az ősz a legideálisabb ennek a helynek a felkeresésére és a tél viszont nem igazán alkalmas rá.Szóval én személy szerint ősszel szeretném,ezért is mondom,hogy lehet egy évet is halasztódik...
A jelenlegi kényszerszünetben talán több idő jut az írásra,csak éppen most a témák nem jönnek a megszokott ütemben,de a kedvenc kilátós sorozatomat azért folytatom.Mai kilátónk a Bakonyban található és egy igen kemény és hosszú túra után értük el még 2018-ban.
Az Ámos-hegyi kilátó
Az eplényi Ámos-hegyi kilátó a Bakony egyik legszebb kilátója, amelyhez az odavezető út is már önmagában egy élmény, amelyet a csodálatos bakonyi panoráma egészít ki. A kilátóhoz vezető úton libegőzhetünk is a csúcsig, sőt még az utolsó métereket mezítláb is megtehetjük a Mezítlábas Ösvényen, ezért kiváló kikapcsolódási lehetőség kicsiknek és nagyoknak egyaránt!
A 12 méteres, fából készült kilátó 525 méter magasan helyezkedik el a hegytetőn az Ámos-hegyi Pihenőerdő részeként, amelynek legfelső szintjéről gyönyörű kilátás várja a látogatókat a környező hegyekre. A mesebeli bakonyi környezetben garantáltan feltöltődsz a természet erejével, és tiszta időben akár a Balatont is megcsodálhatod a panorámában.
A kilátó különlegessége, hogy libegővel is megközelíthető, amely esetben az utazás során gyönyörködhetünk a csodálatos környezetben. A négyüléses felvonó télen síliftként, nyáron libegőként üzemel, így egész évben gyönyörű környezet tárul elénk. Érdemes figyelni az erdőt, ugyanis számos madárfaj, őz, szarvas, és vaddisznó is él a környéken.
Az Eplényi Libegő felső állomásától újabb izgalmas élményben lehet részünk, ugyanis Mezítlábas Ösvény vezet a kilátóhoz, amely a libegőtől csupán 100 méterre található. Különleges program gyerekeknek is, ugyanis a kilátóhoz többféle talajtípuson tudunk eljutni, akár mezítláb is, amely kiváló hatással van az egészségünkre (például a vérkeringésre).
Jó volt itt is egykor
A kilátó sok társához hasonlóan egy kő talapzatra épült faszerkezet.Mikor mi ott jártunk jó állapotban találtuk.Két kilátó szintje van,a kilátás lényegébe körpanoráma,de egyes irányokba a magasabb hegyek eltakarják a maradéktalan kilátást.
Mi 2018 nyarán jártunk itt egy meglehetősen hosszú,de gyönyörű itt-ott igen nehéz túra keretein belül.Várpalotáról indultunk Gergővel és Mónika Bernadettel.Érintettük Bátorkőt és a Tési-fensíkot majd megmásztuk az Öreg Futónét és más hegyeket is.Végül is egy nagyon jó túra volt.A kilátóhoz mi libegővel mentünk fel.
Gergő a kilátóban
Én meg Mónika a kilátóban 2018 nyarán
Terveztük ugyan,hogy még visszatérünk ide,de úgy éreztem Gergő távozásával már okafogyottá vált...Persze soha ne mondd,hogy soha.A kilátó és Eplény egyelőre nem szerepel távlati terveimben sem,de sosem tudni,lehet egyszer visszatérek...
Annak a biznyos túrának a filmje, 27.50'-nél megyünk fel libegővel a kilátóhpz
