Hol van már a tavalyi hó?

 Azt nem egészen tudom,hol van a tavalyi hó,de emlékezetem szerint erre mifelénk tavaly egy deka hó sem volt.Így hát nem is lehet sehol.Na,de az idei!Hát szó mi szó az is erősen olvad,de...nagyon régen látott hómennyiség hullott erre mifelénk az elmúlt hetekben,talán tíz éve nem volt ekkora hó.Mivel igen fagyosak voltak az elmúlt napok,így ez a hó meg is maradt.Csupán az utóbbi egy-két napon emelkedett fagypont fölé a hömérséklet,így ez a hó is erősen olvadni kezdett.Mielőtt elkezdett volna végleg eltűnni,tettünk egy kis túrát a kutyámmal Rexivel a mellettünk lévő erdőben.A fák között persze még böven volt hó,de sütött a nap és már nem volt hideg sem.Így kellemes volt a séta.

Rexivel az Alsó réten

Itt kilehet menni az erdőből van menni lehet tovább

Még mindig várat magára az idei első túra,de reményeink szerint már csak pár napig és hát már hiányzik a menés,ezért is jöttünk le az erdőbe járni egyet.Na persze ezt hetente egyszer amúgy is megtesszük.Itt a mi erdőnkben bőven van sétány és van egy erdei tornapálya amely egy kört ír le az erdőben,ennek távja másfél kilométer.Mi ugyan elszoktunk kobászolni erre-arra,így összeszok jönni akár 3 kilométer is,de a kettő garantált.A kutya is élvezi,hogy itt szabad és kedvére szaladgálhat.Ritkán vannak erre mások,így szabad a terep.Ma sem volt lenn senki csak mi.Így nyugodtan sétálgathattunk.

Séta közben az erdei tornapályán

Rexi kedvenc helye

Össze is jött ma is a két - két és fél kilométer.Bemelegítésnek jó,számomra főleg,hiszen lábfájásokkal küzdök lassan féléve amely hol alább hagy,hogy jobban fáj.A heti meló sem tett jót,hiszen rengeteg volt a héten a munka amely nem használt a lábamnak,de ma a séta közben azt éreztem,hogy nem fáj és képes vagyok egy túrára.Hamarosan így úgy néz ki neki vághatunk végre a 2026-os túraidénynek,jelen állás szerint (ami változhat) úgy tűnik a pokoli stadionos túrával kezdünk a Szentendrei-szigeten ahol még sosem jártunk.Tervezem amúgy majd valamikor,hogy az északi szigetcsúcsra is kifogunk egy szép napon túrázni ahonnan páratlan látványt nyújt a Dunakanyar.Na,de mindez a jövő zenéje.A hóból most bőven elég volt,remélem idén télen már nem lesz több...

Gergő rétje hóban

A hatodik szülinapon

Január 4. és újabb év telt el.Ma van Rexi hatodik születésnapja.A kis poronyból,hatalmas dög lett,akkora amire mi sem számítottunk.A keverék kutyust még fiatalon ivartalnítani kellett,ettől kezdve meg hízásnak indult.Sajnos nem tudom annyit levinni az erdőbe,mezőre,rétekre,hogy maximálisan kielégítsem a mozgás igényét,de lehetőség szerint persze leviszem.Sajnos a különféle problémák miatt teljesen rám maradt a kutya gondozása,így előfordul olyan is,hogy miatta nem tudok elmenni túrázni,mert nincs aki levigye.Móni a betegsége miatt nem tudja.Szerencsére Zolika tesója elvállalta ezeket az alkalmakat és ha éppen nincs más dolga akkor jön és leviszi ha én éppen túrázni mentem.

A kis kutya kilenc hetesen

A nagy kutya majd hatévesen

 Ettől függetlenül elvagyunk mint a befőtt,sokat játszunk és megszépiti a mindennapjainkat.Sokat nevetünk és általa vidámság költözött abba a házba amelybe Gergő halála mély letargiát okozott.Így örökre hálás vagyok neki,vigyázok rá és óvom,hogy soha ne bánthassa senki és soha ne kerüljön az utcára.

Boldog szülinapot Rexi!

Rexi itt a mellettünk lévő erdőben az Alsó réten

Ugyanabba az erdőbe Gergő rétjén (Felső rét)

Állatok világnapja

 Ma azaz október negyedikén van az állatok világnapja.Mivel eddig még sosem tettem itt az ideje,hogy megemlékezzek róluk.A mai egyre inkább elviselhetetlenül elkorcsosult mocsok világban amelyet az emberek tettek azzá,ők jelentik a fényt,a reményt.Ma már sok embertársammal együtt én is ott tartok,hogy sokkal jobban szeretem az állatokat mint ezt a velejéig elkorcsosult fajt az embert. Az állatok a legsötétebb napokon is képesek mosolyt csalni az arcokra és iszonyatosan jó fejek és szeretnivalóak! Na persze,nyilván egy medve mellé nem kell leülni és várni,hogy majd szelíden simogathatod,vagy játszhatsz vele.Nem erre lettek teremtve.De ha öszinte érzéseket és szeretetet keresel,akkor az állatok társaságát válaszd!

Angyalkáink a szivárványhíd túloldalán

Volt néhány állatom az életembe.Most az állatok világnapján rájuk próbálok emlékezni.Nagyon nagyon homályosak az emlékeim arról,hogy egészen kisgyermekként volt két macskánk.Olyan négy-öt éves forma lehetettem.Az egyik cica koromfekete volt,emlékezetem szerint ő volt Kormos.Mi más?A másik egy aranyszínű-fehér szépséges cica volt: Zsuzsi. Az nincs már meg,hogy hogyan és miként veszitettük el őket.De remélem bárhová is kerültek vagy akárhol vannak boldogok....

Valami ilyesmi forma lehetett Zsuzsi is

Már nagyobbacska lehettem,hét év körüli amikor új cicánk lett.Egy cirmos-fehér kombinációjú kandúr,aki hosszú évekig velünk volt.Ám kandúr lévén élt is felsőbbrendűségével.Volt,hogy hetekre eltűnt,de mindig visszajött.Kiélte magát a sok nő között és mikor kellett egy kis feltöltödés hazaesett.Emlékeim szerint egy tavaszi nap a pincében volt kiterülve.Vagy mérget evett,vagy valaki megmérgezte.Hiába volt kandúr a neve valamiért Cili lett.Fura macsek volt,de mikor otthon volt szerethető kisfiúcskává változott.

Megszólalásig ilyen volt Cili is

Kutyás évek következtek.Tízéves koromba lerült hozzán Pudi a juhászkutya.De kinn a telkünkön tartottuk,ekkor még él Cili is odahaza.Ám nem tudom mi történt,egy iskolai táborbam voltam éppen,amikor hazatérvén apám azzal fogadott,hogy Pudi elment vissza az eredeti gazdájához.Így nem tudom fater csak úgy az utcáról elemelte a kutyát vagy valami turpisság volt-e a dologban.Ezt már sosem tudom meg,vagy majd csak odaát rákérdezek faterra ha reményeim szerint majd találkozunk az égben.Pudiról a legszebb emlékem,hogy elaludtunk a földön vele úgy,hogy átkaroltam őt.Ennyi ami megmaradt róla.

Tizenegy éves koromba került hozzán Blöki a tacsi.Szintén a telken élt,de hozzákell tennem,hogy a nyarakat mi kint töltöttük az év többi részén meg sokat kijártunk.A régi kert ugye,volt szó róla már ebben a blogban.Blöki sötétbarna volt.Sokat futtatuk.Bebicikliztünk sokat a közeli faluba apámmal boltba,olyankor mindig jött velünk és futott a bicajok után.Nagyon jól bírta,nagyon fitt kutya volt.Sajnos szomorú véget ért az ő élete,ami nem publikus.Ez az én egyik fekete napom az életembe,nem tartozik senkire mi történt.Ott nyugszik ma is a régi kert földjébe temetve.Remélem boldog ott a szivárványhíd túloldalán,mert őt nagyon szerettem.

Valami ilyesmi forma volt Blöki is

Aztán ott kinn a telken voltak csirkéink és malacaink is.A csirkék közül kiemelkedik bóbitás,egy tyúk akinek olyan sérója volt,mintha bóbitája lenne.Ő olyan szürkemintás csirke volt.Valamiért jobban szerettem mint a többit.Nem is engedtem a szüleimnek levágatni.Ő élt legtovább a csirkéink közül,a lehető legutolsó pillanatban lett csak pörkölt belőle.A malacainkat is szerettem,velük is volt olyan,hogy elaludtunk a földön.Sosem voltam ott amikor levágták őket,az gyerekként is szíven ütött volna.Két évben volt disznónk,talán 83 és 84-ben.Kétszer három szebbnél szebb cocáink voltak.El is neveztük őket,kicsit gondolkodnom kell,de megvannak: Kriszti,Aladár és Menyús az első évben.A második évben csak Aladárra emlékszem,talán Frédi volt a másik,a harmadik neve már nincs meg,nem jut eszembe.

A második év Aladárja ilyen volt,ö volt a legszebb a hat közül,de a legvadabb is.Nem engedte magát simogatni.

Hosszú állatok nélküli évek következtek.Már élt Gergő amikor hoztunk egy tengeri malacot,nem emlékszem már meddig volt nálunk és azt sem mi lett vele.A nevére sem emlékszem.Aztán 2006-ban jött egy újabb cica.Szakadjak meg az ő nevére sem emlékszem,pedig hát ez nem volt olyan nagyon rég.Nöstény volt,fehér a hátán fekete foltokkal.Nem nagyon boldogultunk vele sajnos.Rendszeresen befosott a lakás különböző pontjaira és rendszeresen leugrált az első emeletről.Nem tarthattuk ugye mindig csukva az ablakot.Nem vagyok rá büszke,de egy idő után megkellett válnunk tőle,a közeli faluban egy családnak adtuk oda,nekik kellett.Mindentől függetlenül amikor elviték megsírattam.Remélem utána boldog élete volt...

Ilyen lehetett ez a rosszcsont cica

Ezután jött Buksi kutya az életünkbe.Vele 12 csodás év jutott.A fekete kis mundinak is voltak ugyan hibái,de egy viszonylag okos kutya lett belőle,akivel nyugodtan lehetett sétálgatni sőt még túráztunk is vele.Kimondhatatlanul sokat sétáltunk hárman,én,Gergő és Buksi,ezek voltak életem legjobb sétái.Összeségében ő egy jó kutya volt akit nagyon szerettünk.Fél évvel élte túl Gergőt.Ő is megérezte Gergő elvesztését mert onnantól kezdve fokozatosan épült le és úgyanúgy ahogy Gergő,egy kedd reggelen ment el.Ide temettem a közeli erdőbe,mert az volt a kedvenc helye.Ott nyugszik ma is.Róla a mai napig minden évben megemlékezem halála évfordulóján.

Buksi volt a legjobb kutyám

Így érkeztünk el a mához és jelenlegi kutyámhoz Rexihez.Aki nagyon szép,de nagyon nagy rosszaság.Szerencsére ő még velünk van és remélhetőleg még lesz is pár évig.Egy barna,kicsit feketés vizsla-tacsi keverék.De én ilyen kutyát még nem láttam.Ez nem szeret sétálni.Egy-egy séta kínszenvedés vele.Remekül elvan a ház körül máshová nem vágyik.Csak a közeli erdőbe tudom elcsalni vagy a közeli völgybe.Ott elvan jól érzi magát,de máshová nem akar jönni.Egy túrára tudtuk elvinni még 2021-ben,de az is kínszenvedés volt vele,főleg a hazaúton úgy húzott,hogy az elképesztő.Nem tudom ő miért lett ilyen.Érdekes mert itthon minden megért,tud úgy mindent,de amint leviszem mintha egy sehol se lát dömötörré változna.Érthettelen,de ettől függetlenül szeretjük.

Rexi egyetlen túráján éppen a dunaújvárosi stadionnál

Gergő rétjén szokta jól érezni magát igazán

Hát ők voltak az én állatkáim az életemben.Ugye egy kivételével már mindannyian egy jobb helyen vannak.Ha így belegondolok,nagyon is hiányoznak hiszen mindegyik nagyon aranyos volt és szerethető.Bízom benne,hogy valahogy úgy van kitalálva ez a mindenség,hogy ő nekik valahol most nagyon jó...boldogok,szeretve vannak és élvezik azt amit éppen csinálnak.

"Ha a könnyekből lépcsőt építhetnék,

az emlékekből pedig átjárót,

felmennék a mennybe és

hazahoználak!"

Az ötödik szülinapon

 Telnek az évek egyre gyorsabban.Sok mindenből észreveszem ezt,mint pl.a kutyám születésnapjából ami éppen ma van.Még csak tegnap volt egy csetlő-botló esetlen kiskutya ma már egy szép nagy dög.Leghűségesebb társam persze nem a születése pillanatától van velem.Nyolc hetes korában hoztam el.Hogy szerencséje volt-e velem vagy sem,azt én nem tudhatom.Nyilván kerülhetett volna sokkal rosszabb helyre is és jobbra is.Ő nem panaszkodik elvan mint a befőtt.Természetesen nincs időm annyira rá mint a régi időkben amikor Gergő is itt volt és a régi kutyámat istápoltuk közösen.Lehetőség szerint persze sokat vagyunk együtt és az,hogy hogyan érzi magát,arról meséljenek a 2024-es róla készült képek.

Nagyon szereti a fákat rágcsálni

Gyönyörű kis pofija.Aranyszíve.

Kis pihike

Gergő rétje az egyik törzshelyünk

Nagyon figyelget

2021-ben ki lett ivartalanítva ettől kicsit széles a háta

Pihenő otthon a gazdi ágyán

A szánkópályánál ahol Gergővel szánkóztunk sokat,most rexi szaladgál boldogan

A cirkusztéri völgy egy kicsivel távolabb van már hazuról,idáig nem akart erre jönni,most megy az ideszoktatás

Mély horpasztás

A negyedik év

 Vagyis ha jól számolom éppen az ötödik kezdődik,hiszen a negyedik születésnap éppen az elmúlt négy évet zárja le.A lényeg,hogy a kutyusom éppen ma január 4-én tölti be a negyedik évét.Mivel az elmúlt két szülinapján nem írtam ide semmit,hát most legyen.

Mondjuk hozzám március másodikán került Rexi,így számunka az az évfordulója az együtt töltött időnek.Régi kutyám előtte félévvel tért az örök vadászmezőkre.Fél évig bírtam kutya nélkül.Mára pedig minden hülyesége ellenére elengedhetelen társ lett.Mónit ugye betegsége óta "kénytelen" vagyok ápolni mivel nincs más erre a nemes feladatra és mikor dolgozom vagy túrázni megyek akkor a kutya az aki vigyáz rá.

Mondanám,hogy hosszú utat jártunk be Rexivel,de ez nem lenne igaz.Sajnos fényévekkel butább kutya mint az előző kutyám volt és pár dolgot ugyan megtanult,de nagyon sok mindent azért nem.

Az ő világa a környék erdeje

Nem titkoltam azzal a céllal hoztam el anno,hogy majd a környékbeli túrákra elviszem és így majd aktív túratársammá válik legalább itt a környéken.Ehhez képest egy túrára tudtam elvinni,azon is gyorsvonati sebeséggel húzott haza.Sétálni sem tudok vele akármerre.Egyedül a mellettünk lévő erdő létezik számára és ha máshová akarom vinni egyszerűen leül és nem hajlandó megmozdulni sem.Az erdőbe pedig nincs mindig kedvem lemenni,így a séták olykor kimerülnek a ház körüli dolog elvégzésére szolgáló sétákkal.Ez van.Azért fura mert fenn a lakásban mindent megért,de ha leviszem sokszor mintha elvágták volna és vagy ő húz engem,vagy nekem kell őt húzni.Hát nem egyszerű,de mindezek ellenére szerethető társ.

Mindig akad valami játékszer

Szóval túratársammá azért nem vált.Gergő már nem ismerhette fizikai valójában,de egy szeánszon ő adta neki a Rexi nevet,miután megkértem rá a lelkét.Az előző kutyám négyévesen azért már egész okos volt,ennek is vannak azért okos dolgai,de ha az összképet nézem akkor azért elmaradt a régitől.Viszont nagyon tud szeretni így aztán akármilyen hülyeséget művel akkor sem tud rá haragudni az ember.Ma négyéves.Ezért került most be a saját külön bejáratú blogomba.Boldogat Rexi!

Kései finálé

 Egyre inkább úgy tűnik,hogy nem lesz már több túránk az ősszel.Pedig jól indult az ősz és október végéig úgy jó is volt.Aztán a túrázásoknak leginkább kedvező novemberben újra visszasüllyedtünk a nyári állapotba.Megmondom az őszintét ez egyre inkább felemészti még a megmaradt mentális erőmet és életkedvemet.Most úgy fest azt a kamerát is el kell adni annak érdekében,hogy életben maradjunk és tudjunk további túrákra menni decemberben amivel a filmek készültek...Van adóságom bőven,Zolika sem áll jól,ráadásul neki idén ami csak lehetett az bedöglött (tv,számítógép,mosógép,hütő),de vannak kintlévőségeim is,olyasmik akik nekem tartoznak.Ördögi kör és az a vége,hogy én szívok.Na mindegy nem erről akartam írni,csak ha már túra nincs akkor marad az erdő itt az út túloldalán.Ide mentünk le kutyámmal Rexivel.

Végre az ami ilyenkor dukál..

Pár napja hiányoltam,hogy az idei ősz valahogy nem volt az igazi.Erre tessék most amikor lementem november végén,végre azt az arcát mutatta az ősz amiért annyira szeretem.Más években ilyenkorra már lezajlik minden,kopaszak a fák.Most meg...most sárgulnak,barnulnak.Szóval az erdőben legalábbis itt nálunk lényegében éppen zajlott az őszi finálé.Báár...talán már egy picit túl voltunk rajta,de a szépséges őszt még sikerült elcsipni.Legalább idén sem maradtam finálé nélkül,talán odaátról valaki gondoskodott erről is.Nem nehéz kitalálni ki... Persze örömmel vetettem bele magam a szép őszi erdőbe,az idő is pompás volt és a kutyus is élvezte a csavargást.

A szerethető ősz

Próbálgattam persze képeket készíteni,sőt egy rögtönzött kis videót is.Lehet ez a műszerem utolsó filmje... de persze ezek nem csúcsminőségűek,de engem legalább kimozdított a napok óta tartó letargiából.Sajnos az erdő leglátványosabb helyén persze voltak mások is...így itt sem fényképezni,sem videózni nem tudtam.És hiába mentem egy kört,visszatérve oda még mindig ott voltak.Na,de ez nem szegte kedvem.Közben eszembe jutottak az elmúlt évek novemberei.Sok szép túránk volt a korábbi években ebben a hónapban.Elég ha csak a tavalyi Holdvilág-árkosra gondolok.Meg is fogadtam magamba,hogy jövő novemberben újra irány majd a Visegrádi-hegység,mert szerintem ott a legszebb az ősz,legalábbis azon helyek közül ahol én valaha is jártam.

Úton az őszi erdőben

Közben oda értem arra a rétre amelyet én csak Gergő rétjének neveztem el.Itt repdesnek ugye a meleg hónapokban rendre Gergő pillangói...de most persze nem szálldogált erre egy sem.Ahhoz azért nem volt elég jó az idő.A rét ezenkivül azért kapta a Gergő rétje elnevezést mert ide jártunk le Gergővel és a régi kutyussal játszani... Most is itt kötöttünk ki Rexivel,de sajna Gergőék nem voltak sehol...legalábbis nem érzékeltük őket.Rexi a réten jókedvűen szaladgált én meg folytattam a képek és a videók gyártását.

Gergő rétje

Aztán mentünk még egy sort és a másik réten is játszott Rexi még egyet,utána indultunk haza.Rexi annyira szereti az erdőt,hogy minden egyes alkalommal úgy kell kirángatni az erdőből mert nem akar hazajönni.Hát én meg úgy gondolom a szép őszből idén most ennyi jutott.Talán 2014-ben,kilenc éve volt ennyire katasztrófális a legszebb hónapnak vélt november.Már túrázásilag és természet szempontból legszebb,mert amúgy a korai sötétedés nekem sem tesz jót...Szóval ennyi jutott.Talán jövőre jobb lesz.Nagyon minimális az esélye egy még e havi túrának.Így végül is a jól induló ősz katarszrófális véget ért.Ez van.Legalább a kései finálé megajándékozott egy kis szépséggel...

Színesek végre a fák Gergő rétjén

Két éve együtt

 Elérkezett a második évforduló is,hogy Rexi velem van.Pontosan két éve hoztam el Nagylókról az akkor nyolc hetes kutyát,aki azóta igencsak megnőtt.Ma már a lelkem másik fele,noha sokkal butább jószág mint az előző kutyusom volt,de nem lehet nem szeretni.Ő is az erdőt szereti a legjobban,ha kimegyünk Gergő rétjére és ott szabadon szaladgál.Ugyanolyan jó barátommá vált mint az előző kutyám is.Kapcsolatunk noha különösebb problémát nem tartogatott,tavaly ősszel kishíján mégis választás elé kerültem.Móni stroke-ja végett nem tudtam túrázni menni,mert nem tudtam a kutyát kire hagyni.Akkor volt egy olyan opció,hogy egy házaspár elvitte volna Rexit magukhoz örökre... Ebbe végül is nem mentem bele,de pokoli volt több mint tíz hetet nem menni túrázni,nekem mint olyannak aki örökmozgó.Rexi maradt és itt van velem,sok vidámságot hozva a legkeményebb napokon is....

Rexi imádja a réteket és az ottani hancurkat

Volt már egy közös túránk is,igaz akkor nem mentünk messze.Az a lehetőség,hogy lesz-e újabb az Rexin is múlik,mert van még amiben fejlődnie kell ehhez,de egyszer-egyszer igyekszem kivinni majd a közeli mezőkre legalább...Remélem még pár évet együtt tölthetünk.

Gergő rétjén egy téli napon

Az Alsó-réten a kiserdőben

Szintén az Alsó-réten egy másik napon

Szép kis darab...

Az első hó

 Valamikor még az ókorban,úgy 2547 évvel ezelőtt volt erre is olyan karácsony,hogy hó borította a tájat és fehér volt minden.Ahogy mindig most sem ígért sok jót e téren a meterológia.Boritékolták már napok és hetekkel ezelőtt,hogy esélytelen a fehér karácsony idén is.Így aztán ezt el is raktároztuk magunkba.A 2548 -ik évben sem lesz fehér a karácsony.Erre még rátett egy lapáttal,hogy karácsony első napján december 25-én napfényes jó és kellemes idő volt,közel 20 fokkal!Erre ma mire ébredtünk?Hóra!Na most ki örült meg,mi vagy én,vagy a jóisten?Felkelve fehér volt minden és esett a hó!

Az első hó

Ahogy a régi szép időkben Gergővel és Dicsák Buksival mindig lementünk az első havat üdvözölni,most sem tettem másként.Persze ha karácsonykor nem is volt hó,a tél többi napjain előfordult,úgy három-négy évente...szóval ahogy régen most is lementem,vittem magammal kutyámat Rexit,aki nagyon nyugtalanul aludt ma éjjel,az ablakban lógott.Hála az egyik kanapé ott van az ablak előtt,arra felállva tud bámészkodni.És mivel a redőny nincs lehúzva bizony rendre ott kukkolt kifelé az éjjel.Ő már akkor látta a számára szokatlan valamit amit hónak hívnak.Nyugtalan volt,járkált,nézelődött,valószínűleg leakart menni.Így amint kivilágosodott célba vettük a közeli erdőt!

Éppen csak fedi a tájat,de ez is örűt bodógszág!

Rexi valószínűleg még sosem látott havat.Bár nyolc hetesen került hozzám március elején,elméletileg láthatott.Rendkívül húzott míg az erdőig nem értünk.Érezte,hogy ez az ő napja.A hó éppen csak betakarta a tájat,de kétségtelenül hó volt és esett továbbra is!Na a nagytudású meterólogúsok ismét alkottak...így lehet hinni nekik.Az erdőben érve elengedtem a kutyát aki rendkivül élvezte a havat a fehér tájat,gyors sprinteket levágott és játszott.Nem volt más mint a réteken megállva körbejárni az erdőt.

Út és a rét

Játék a réten

Ahogy ősszel az aranyló erdőt,úgy télen a friss fehérré változót is nagyon szeretem,nem hiába igyekszem ilyenkor azonnal kijönni a természetbe.Az erdő nem hazudtolta meg magát,mi pedig élveztük téli szépségét.Eszembe jutotttak ugyan a régi szép idők amikor Gergő is velem tartott az ilyen sétákra,de szerencsére a szomorúság most nem kapott el.Hosszú-hosszú idő után lett nálunk fehér karácsony.

Fehérbe öltözik az erdő

Boldogan a hóban

Jó egy órát bohóckodtunk az első hóban.Aztán indultunk vissza.Kisebb túrával felért ez a kör most.Kifelé tartva az erdőből kezdett melegedni az idő és ki-ki bukkani a nap,a havazás pedig alábbhagyni.Úgy gondolom ez az egész csak tiszavirág életű lesz és hamar elolvad.Bár e sorok írásakor még nem olvad,de a nap jobban kibukkan már.Na hát ez volt az első hó története amely ezen a télen december 26-án örvendeztetett meg minket.

Rexi Gergő rétjén...

Őszi finálé 2021 túra - Rexi első túrája

 Nagyon sok bejegyzéshez,túrához írtam mostanában,hogy utolsó.Persze ez nem volt véletlen Gergő távozása után,de öszintén szólva egy kicsit nyomasztó is volt.Nem szép szó az,hogy "utolsó".Mennyivel jobb azt leírni,hogy első.Mivel Móni még mindig kórházban van és ritkán tudom a kutyámat kire bízni,így nem nagyon van mostanság lehetőség túrázásokra.Ezért alakult ki az immár lassan hat hete tartó kényszerszünet.Ám mivel örök harcos vagyok,nem tudok belenyugodni a vereségekbe a kudarcokba,így azt agyaltam ki,hogy következő túrára elvisszük Rexit is a kutyusomat.Úgy is terveztem már idén tavaszra is,hogy majd elviszem,de akkor még nem ítéltem rá alkalmasnak.Mert elég szeleburdi még,félő volt,hogy meglép.Aztán gyakorolgattunk mi az elmúlt hetekben,úgy tűnt Rexi nem megy el mellőlem.Így hát megkockáztattam a dolgot és elvittük Rexit is a túrára.Már csak azt kellett kigondolni hová menjünk.Egyértelmű volt,hogy most túl messze nem tudunk menni.Végül úgy döntöttünk lemegyünk a helyi ipari víz csatornáig vele,oda ahová számtalanszor jártunk már a múltban.Ám így is sikerült olyan helyekre bukkanunk ahol még nem voltunk.Rexi pedig remekül vizsgázott élete első túráján.Mi meg újfent belebotlottunk az őszi fináléba,amit cseppet sem bántunk!

A stadionnál Rexivel

A túrára Zolika jött el velünk.Itthonról kezdtük a bulit,keresztül mentünk a három városi erdőn amíg elértük a stadiont.Itt meg bementünk a negyedik erdőbe.Ez vezetett a jégcsarnok mellett és ebben volt az egykori helyi kisvasút nyomvonala is.Jártunk már itt számtalanszor.Rexi viszont most volt itt elöször.Már így is levolt nyügőzve,hiszen ilyen messzire még sosem jöttünk el.Tetszettek neki az erdők amin keresztül jöttünk,legfőképp persze azért mert póráz nélkül szabadon szaladgálhatott.Itt a stadionnál persze pórázra fogtam,azt a következő erdőben újra szabadon mehetett.Elértük az egykori vidám park területét.Itt örvendetes volt,hogy a teniszpályákat rendbehozták.Nem is olyan rég még nyakig érő volt a gaz.A teniszpályák után továbbmentünk a mögötte lévő löszös területre.Szép hely volt,alattunk völgy bontakozott ki,de az út ami nekünk kellett innen elérhetetlen volt.Ugyanis az egyik benyuló árok (völgy) túloldalán haladt és innen átmenni nem lehetett.Visszakellett mennünk a teniszpályákhoz,majd onnan elérni azt az útat ami nekünk kellett.

A löszös részen,Zoli és Rexi

Ez az út vezetett le a vidám parkból ami még jóval a Duna szintje felett helyezkedett el,vagy 100-110 méter magasságban.Lefelé menet elhaladtunk az egykori elvarázsolt kastély mellett is,majd az út egyik oldalán löszös fal kísért minket a másikon a völgy amit odafenn is láttunk.Ez volt amúgy az a völgy ami már szerepelt a blogomban többször is,Ezt neveztük mi Ól-völgy hasonmásnak,persze csak a másik oldalról nézve.Innen nem tűnt annak,de szépnek szép volt!Mi meg haladtunk lefelé,Rexi továbbra is szabadon szaladgált,de szerencsére nem ment el.Jött velünk szépen.Hamarosan elértük a jelzett turistautat!Még elfelejtettem írni,hoyg Rexit természetesen teljes értékű túratársnak tekintem,így majd az összefoglalókba is így kerül bele!

Rexi egész jól elvolt

Le is értünk a jelzésre,ami egy darabig itt betonút volt amin volt némi forgalom is.Így Rexit a biztonság kedvéért pórázra fogtam újra.Így mentünk el az első szivattyúház mellett másik oldalon azok a csövek vigyorogtak rám,amelyekhez annyi sok csodás élmény fűzött Gergővel... A második szivattyúházig azonban most nem mentünk el ahogy mindig,hiszen a jelzés is arra vezet,hanem letértünk a Duna irányába egy rétre.Itt Rexi újra szabadon futkározgathatott.Érdekes,hogy korábban ide soha nem jöttünk be,pedig egy jó kis rét volt.Rexi ki is használta ezt.A futás mellett jókat játszott ami kimerült egy jó kis birkozásban egy faággal.

Játék a réten

A játék után haladtunk tovább és értük el újra a jelzést amely ekkora itt már lejött a betonútról.Ismét ismert részen jártunk,akár innen a blogból is ismert lehet egyeseknek.Itt vannak a helyi D28 tavak az út jobb oldalán.A bal oldalon pedig ott folyik alattunk a Duna.Ám itt lemenni a Dunához még nem lehetett,főleg kutyával nem.Viszont a második tóhoz Rexi lerohant.Ám iszonyatosan levolt apadva és a part mentén igen iszapos és süppedős volt.Tetszett neki,de mire ki tudtuk onnan bányászni a lábai csupa sárosak voltak.Visszamásztunk a turistaútra és mentünk tovább,majd a kettes tó végén tartottunk egy kajaszünetet.Rexit itt a biztonság kevéért párpercre kikötöttük egy nagyobb kőhöz,de ő is evett velünk,meg ivott is.Pár perc pihi után indultunk tovább.

A kettes tó végénél

A harmadik tónál Rexi lájtosabbra fogta.Ezen a részen alig akart jönni.Úgy tűnt nem volt jó hatással rá a kajaszünet.A természet őszi szépsége közben felülmúlhatatlan volt.Örültem,hogy sikerült összehozni az őszi finálés túrát,így nem szakadtak meg a Gergőnek is megígért hagyományok.Közben Zoli és Rexi játszani kezdtek.Szokás szerint egy faág volt Rexi szájában,amit Zoli próbált elvenni tőle.Persze a kutyus igen jó erőben van,nem volt ez olyan egyszerű.Több perces harc után végül is sikerült Zolinak elvenni tőle a fát.Érdekes nekem tegnap odahaza az erdőben nem sikerült ugyanez.Akkor a kutya volt erősebb.Az a lényeg,hogy remekül elvoltunk a csodás őszi időben.

Elvan a gyerek...

...ha játszik!

A négyes és ötös tó között,amelyekben már nem volt víz,jött el az út a Dunától.Itt még gyönyörű sárga volt minden,majd elértük azt a részt ahol kíméletlen erdőrombolás volt egy-két éve... Ennek nagyon nem örültem,hiszen sok szép élményünk volt ebből az erdőből is.Na de az út legalább a régi volt és rövidesen emelkedésbe fogott.Közeledtünk a csatornához.Itt Rexi még szabadon szaladgált.Aztán ahogy haladtunk előre az ipari víz csatorna zaja egyre erősebben hallható volt.Ez is szerepelt már többször a blogomban,tudni róla,hogy iszonyatos sebességgel zúdul lefelé a víz ami iszonyatos hanggal is jár..Rexit pórázra is fogtam.Jól tettem mert félni kezdett,nem tudta eltalálni mi ez a zaj.Nem mentünk el a kishídig,hanem a csatorna ezen oldalán ahol még sosem mentünk le,hiszen jól járható jelzetlen út vezetett lefelé és némileg távol a csatornától.Rexi óvatos is volt,de jött mellettem rendben.Végül miután a csatorna víze eltűnt a betonteknőben a zaj is alább hagyott,Rexi is megnyugodott.Még sohasem jártunk mi sem ezen a részen!

Út a négyes és ötös tó között

A csatorna azon oldalán ahol még sosem jártunk

Szép volt erre is minden,az út azonban belevezetett a semmibe.Szerencsére találtunk egy ösvényt az erdő itt megmaradt fái között ami levitt a Dunához.Egy valóságos trópusi paradicsomra bukkantunk!Legalábbis úgy nézett ki minen.Soha nem jártunk még itt és magamban átkozodtam,dehát miért nem tudtunk ide lejönni Gergővel?Miért maradt ez eddig ki?Micsoda szuper hely volt ez itt!Rexi is csodálkozott.Életében először látta a Dunát és úgy tűnt nagyon tetszik neki.Odament a vízhez és...elkezdett pancsikolni!Nagyon remekül elvolt.Ahhoz képest,hogy otthon egy lavor víztől is félt,itt nem volt semmi félelme.rendkivül élvezte a Dunát mi meg a tájat amibe belecsöppentünk.

Hol is vagyunk?

Rexi és a Duna első randevúja

Nagyon élveztünk mind a hárman ezt a helyet.Itt folyt be a Dunába az ipari víz csatorna megmaradt víze amely itt már csak kisebb erecskévé vált (a víz nagy része elmegy a földalatti csövekbe).Oda is oda mentünk persze,de bokáig süllyedtünk a laza talajba,én is Rexi is.Csupa sarak lettünk,de Rexi lemosta magát a Dunába én viszont nem tudtam.Zoli előrelátó volt,ő nem jött el eddig.Sebaj,ennyi kell.Közben feltűnt a Pentele-híd is.Innen nézve nem is volt messze.Odaátról Dunavecse irányából pedig szünni nem akaró motocross zajok szűrödtek át.Elvoltunk,Rexi még párszor megmártozott a Dunában.

Rexi nagyon élvezte

A távolban a Pentele-híd (rázúmolva,ilyen közel azért nincs)

Úgy döntöttünk nem megyünk tovább hanem visszafordulunk.Rexinek így elsőre elég ennyi.Majd egyszer...Ám mielőtt visszafelé irányt vettünk volna,még egy szokatlan dologra lettünk figyelmesek.A víz és a part találkozásánál ott volt egy fehér rózsa!Nem,nem ott nőt,hanem ott árválkodott félig a vízben,félig a parton.Zoli nem tudta mire vélni a dolgot én azonban egyből égi jelként fogtam fel.Hiszen szokatlan,ismeretlen,de nem kellemetlen dolgokkal álltalában az égiek üzennek valamit (ha esetleg valaki ezt még nem tudná).Biztosra vettem és veszem azóta is,hogy Gergő üzent valamit odaátról... de mit?Erre egyelőre nem sikerül rájönnöm,de biztos,hogy fehér rózsa rosszat nem jelenthet....Próbálok még ennek utána járni.

A fehér rózsa

Ha van valami magyarázatod rá,ne kímélj!

Ezután indultunk vissza,ugyanarra amelyről jöttünk.Érdekes,hogy visszafelé haladva mintha más lenne a táj,ezt már többször is tapasztaltuk.Valószínűleg így is van.Rexi jött hűségesen,olykor szabadon,máskor megkellett kötnöm.Viszonylag simán haladtunk.A szivattyúházaknál éreztem azt,hogy kezd fáradni a kutya,de jött továbbra is hűségesen.Felkapaszkodtunk a vidám parkba.Itt ugye kialakitottak egy kalandparkot.A bűvészkedő bmx-sek és rollerosok megzavarták a kutyát és az megijedt.Így innentől kezdve pár száz méteren át keményen húzott,alig tudtam megtartani.A stadion után nyugodott újra meg.A másik erdőn szabadon és szépen átjött,majd a harmadik erdőn ahol az erdei géppark is található újra elkapta valami gyagyaság,újra fogni kellett erősen.

Indulás vissza

Hazaérve a mi erdőkben újra rendben volt minden.Végül is hazaértünk,elköszöntünk Zolitól is.Rexi a végére alaposan elfáradt és rögtön aludt két órát.Majd megébredt,evett lementünk elvégezni a dolgát,visszajövet pedig újra beverte a szunyát.Ez a helyzet most.Szóval jól kifáradt de alighanem ez volt élete eddigi legnagyob élménye.Annak ellenére,hogy gyakorlatilag ki sem mozdultunk Dunaújvárosból remek túra jött ismét össze.Sikerült nem lemaradni az őszi fináléról és új csodás helyeket is felfedeztünk.A jelenlegi kényszerszünetben is azért sikerült két túrát összehozni októberben,bár más terveink voltak,de van amikor a kevés is több.Szóval ha sok nem is,de legalább jutott valami a csodás őszből is....

Rexi kidőlt..

A túráról most film nem készült.Kutya mellett nehéz lett volna,meg jelenleg technikai problémákkal is küzdök,még e sorok írásakor a múltkori túra filmjét sem sikerült összehozni.