Kései finálé

 Egyre inkább úgy tűnik,hogy nem lesz már több túránk az ősszel.Pedig jól indult az ősz és október végéig úgy jó is volt.Aztán a túrázásoknak leginkább kedvező novemberben újra visszasüllyedtünk a nyári állapotba.Megmondom az őszintét ez egyre inkább felemészti még a megmaradt mentális erőmet és életkedvemet.Most úgy fest azt a kamerát is el kell adni annak érdekében,hogy életben maradjunk és tudjunk további túrákra menni decemberben amivel a filmek készültek...Van adóságom bőven,Zolika sem áll jól,ráadásul neki idén ami csak lehetett az bedöglött (tv,számítógép,mosógép,hütő),de vannak kintlévőségeim is,olyasmik akik nekem tartoznak.Ördögi kör és az a vége,hogy én szívok.Na mindegy nem erről akartam írni,csak ha már túra nincs akkor marad az erdő itt az út túloldalán.Ide mentünk le kutyámmal Rexivel.

Végre az ami ilyenkor dukál..

Pár napja hiányoltam,hogy az idei ősz valahogy nem volt az igazi.Erre tessék most amikor lementem november végén,végre azt az arcát mutatta az ősz amiért annyira szeretem.Más években ilyenkorra már lezajlik minden,kopaszak a fák.Most meg...most sárgulnak,barnulnak.Szóval az erdőben legalábbis itt nálunk lényegében éppen zajlott az őszi finálé.Báár...talán már egy picit túl voltunk rajta,de a szépséges őszt még sikerült elcsipni.Legalább idén sem maradtam finálé nélkül,talán odaátról valaki gondoskodott erről is.Nem nehéz kitalálni ki... Persze örömmel vetettem bele magam a szép őszi erdőbe,az idő is pompás volt és a kutyus is élvezte a csavargást.

A szerethető ősz

Próbálgattam persze képeket készíteni,sőt egy rögtönzött kis videót is.Lehet ez a műszerem utolsó filmje... de persze ezek nem csúcsminőségűek,de engem legalább kimozdított a napok óta tartó letargiából.Sajnos az erdő leglátványosabb helyén persze voltak mások is...így itt sem fényképezni,sem videózni nem tudtam.És hiába mentem egy kört,visszatérve oda még mindig ott voltak.Na,de ez nem szegte kedvem.Közben eszembe jutottak az elmúlt évek novemberei.Sok szép túránk volt a korábbi években ebben a hónapban.Elég ha csak a tavalyi Holdvilág-árkosra gondolok.Meg is fogadtam magamba,hogy jövő novemberben újra irány majd a Visegrádi-hegység,mert szerintem ott a legszebb az ősz,legalábbis azon helyek közül ahol én valaha is jártam.

Úton az őszi erdőben

Közben oda értem arra a rétre amelyet én csak Gergő rétjének neveztem el.Itt repdesnek ugye a meleg hónapokban rendre Gergő pillangói...de most persze nem szálldogált erre egy sem.Ahhoz azért nem volt elég jó az idő.A rét ezenkivül azért kapta a Gergő rétje elnevezést mert ide jártunk le Gergővel és a régi kutyussal játszani... Most is itt kötöttünk ki Rexivel,de sajna Gergőék nem voltak sehol...legalábbis nem érzékeltük őket.Rexi a réten jókedvűen szaladgált én meg folytattam a képek és a videók gyártását.

Gergő rétje

Aztán mentünk még egy sort és a másik réten is játszott Rexi még egyet,utána indultunk haza.Rexi annyira szereti az erdőt,hogy minden egyes alkalommal úgy kell kirángatni az erdőből mert nem akar hazajönni.Hát én meg úgy gondolom a szép őszből idén most ennyi jutott.Talán 2014-ben,kilenc éve volt ennyire katasztrófális a legszebb hónapnak vélt november.Már túrázásilag és természet szempontból legszebb,mert amúgy a korai sötétedés nekem sem tesz jót...Szóval ennyi jutott.Talán jövőre jobb lesz.Nagyon minimális az esélye egy még e havi túrának.Így végül is a jól induló ősz katarszrófális véget ért.Ez van.Legalább a kései finálé megajándékozott egy kis szépséggel...

Színesek végre a fák Gergő rétjén