Tavasz a Duna-parton

Nehéz eldönteni melyik is a legszebb évszak.Alighanem erre a legjobb eséllyel az ősz és a tavasz pályázna,ha lenne egy ilyen verseny.Nem igazán tudom én sem eldönteni,egy viszont biztos: a legkellemesebb évszak az bizony a tavasz,annak is azon része amikor ébredezni kezd a természet.Ugye a jólismert dalban is így van: "Új tavasz jön,új remény..."  hát valahogy így lehet vele az ember,a tavaszi ébredés olyan mintha új remény jönne.Új remény talán egy jobb világra...Szülővárosom Dunaújváros legszebb helye alighanem a Duna-part,annak pedig azon része amely elválasztja magát a várost a Dunától,ami lényegében egy domboldal.Gyönyörü zöld köntösbe öltözik ilyentájt a hely és sétára csábitja az ittenieket.Nem is hagyjuk ki!

Új tavasz jön,új remény...

Maga ez a rész nagyjából 3km hosszú lehet a város keleti szélén,a szélessége pedig a felső résztől a Dunáig talán 300 méternyi.Egy domboldal,telis tele jobbnál jobb sétányokkal,jobbnál jobb kilátóhelyekkel és egy óriási arborétum szerű parkkal.Bár itt is elő-elő fordul,hogy szemetel a baromabbik része,de a hely azért nagyjából rendben van.Nem beszéltem még a szintkülömbségről.A város amelynek nagyrésze egy fensikra épült (Pentelei-fensík) és a Duna vonala között nagyjából 100 méter lehet a szintkülömbség.

A városból a sétányok mellett lépcsők is vezetnek le a Dunához.A 3km-es szakaszon van vagy 10 lépcső,így a lejutás mindenhol bíztositott.Mi is nekivágtunk ennek a 3km-es szakasznak a legdélebbre eső pontjától egy sétának itt.Történetesen ahol mi mentünk,ott nem lépcső vezetett le hanem egy sétány-út.A helyiek ezt itt úgy ismerik a Kis-Sikló.

Kilátás

A talaj erre mifelénk bizony löszös,ami eredményezett itt a múltban pár partfalomlást.Így aztán az egész domboldal lépcsőzetes formára lett kialakítva,partvédelem céljából.Azóta nincsenek is omlások,de egy-két helyen észrevenni,hogy akár lehetne is...de ezzel együtt a part,a domboldal ma már biztonságos.Ezek a lépcsözetes kialakitások azt eredményezték,hogy több szint is van a domboldalban,nagyjárból egy-egy ilyen lépcsözetes kialakitással létrejövő szintek közt 10 méter lehet a külömbség.Fentröl számitva az elsőre ereszkedtünk majd haladtunk lefelé.A domboldal felétől aztán megszünnek ezek a lépcsőzetes kialakitások és átvált úgymondd az egész normál domboldallá.

Ha virágos az út ne kérdezd hová visz

Lépcsők meg sétányok mindenhol vannak,simán lelehet jutni és a sétányok egy része magán a domboldalon van.Ilyenkor tavaszi ébredéskor mindenhol virágok nyílnak,a fák virágzanak,a bokrok már zöldülnek.A Duna is kékebb.Valóban csodaszép!Jelzett turistaút itt nem vezet,de nincs is rá szükség.Itt eltévedni nem lehet,akkor sem ha olyasvalaki jön erre aki még sosem járt itt.Bár nem jól mondom,az egyik levezető lépcsőn vezet le a piros jelzés.Ez az a jelzés amely sok túránkon kisért minket,északra Rácalmás,Kulcs,Adony felé,délre pedig a Pentele-hídhoz.Ennek a városon átmenő szakasza megy itt a fensikon egy darabig és lejön az egyik lépcsőn,hogy aztán lent folytassa az útját.

Szobrok a sétányok mellett

  A Duna-part másik érdekessége a rengeteg szobor.Ha jól tudom közel 100 van erre!Ezek kortárs acélmüvészeti alkotások,amik szerintem illenek ide és a városképbe is.Sajnos ezek egy része már a vandálok áldozata lett,de a többség még rendben van.Igazán jól mutatnak egy-egy séta közben ahogy feltünnek itt-ott.Nekem tetszenek.A zöldelő domboldalon főleg egy-egy tavaszi hétvégén rengeteg az ember.Az itteniek régóta felismerték a hely jelentőségét.Jó időben szabad padot is alig találni,de ilyenkor akár a fűbe is leülhetünk.

Simogass napsugár!

A kilátás mint írtam több részen is kiváló,főleg ugye a felsőbb részeken.Innen jól beláthatjuk az Alföldet,valamint a Duna ágát és a környék szigeteit,a helyi öblöt és a Szalki-szigetet is.Tiszta időben lehet látni a Budai hegyeket is!Lent az alsó Duna-parton meg különféle rendezvényeket is szoktak tartani,pl. a helyi vasasnapot,a Dudik fesztivált és a Parázs-varázs/Ezer lámpás éjszakája rendezvényt.Régebben pedig az itteni öböl volt a magyar motorcsónaksport fellegvára.Éveken keresztül itt rendezték a Motorcsónak Forma1 magyar nagydiját,késöbb forma2,forma3 és forma4-et is.Sajna ez mára már a múlté,az okokra most nem térek ki.De pl.a forma1 idején itt 30-40 ezer ember volt itt.

Ébredő természet

A jelenleg hatalmon lévő párt pedig igért még ide egy kilátót is,egy olyan erkélyszerűt amit leginkább a Mecsekben található Kis-Tubes kilátóhoz tudnám hasonlitani.Szépek voltak a tervek és természetesen nem lett belőle semmi.Valószinüleg csak egy kampányfogás volt...Mondjuk maga a hely nem igényel kilátót,az nélkül is mint írtam élvezhető a kilátás.

Egy szobor a sok közül - Mátyás király emlékére

Mindenképp megéri egy séta itt,sőt ha idegenként érkezel Dunaújvárosban,elsősorban a Duna-part meglátogatását javaslom.Nincs jó híre ennek a városnak,piszkos,szemetes nem szép,de ha jó érzésekkel akarsz innen távozni akkor mindenképp a Duna-part legyen a célpontod.Főleg ilyenkor tavasszal.A domboldal mint írtam,olyan 3km-es ennek északi végénél,már lelátni Dunapentelére is,a Rác templomra,a Szalki-sziget északi részére.Látni a Hankook gyárat és távolabb a kulcsi szélerőművet is.

Lépcsősor

Hát nagyjából ez a mi Duna-partunk,városunk legszebb része.Remélem érthetően betudtam mutatni ezt is.Persze vannak itt dolgok még amin érdemes lenne változtatni,de az egész úgy nagyjából rendben van.Egy biztos,egy-egy itteni séta kiváló kikapcsolodás mindenki számára,az itt élőknek,a városon átutazóknak,a városban megszállóknak.

Nézd meg ha erre jársz!

Az időkapu a tavaszban a lépcsősor alján

Közelebbről az időkapu

Megjegyzés: a videó nem ezen a tavaszi sétán készült,hanem egy nyárin,de a hely ugyanaz :)

Túra a Vadasparkba és az Ól-völgy

Annak idején az első mecseki túra is erre vezetett,persze akkor a Vadaspark még gondolatban sem létezett.Szászvárról indultunk Sándorral a Bányatelep érintésével az Ól-völgy feletti úton jutottunk el a Kunyhóig.A Nyárádi kunyhóig.Aztán az évek,évtizedek alatt ez az útvonal alap lett.A faluból szinte mindig erre jutottunk fel a házig.Néha volt csak más útvonal,ha pl.kocsival járhatóak voltak a hegyi útak,akkor Kárász felöl feltudtunk jönni autóval is.A Vadaspark a Szászvári Bányatelepen létesült meg,nem is tudom már mikor...talán a kétezres évek elején.Nem nagy karriert futott be,pár évet csak,aztán tudomásom szerint meg is szűnt.Így szerencsére egy Nyárádi kunyhós nyaralásunkkor sikerült még belebotlanunk.

Én meg Sándor a kunyhó teraszán

A Vadasparkig vezető túra a Nyárádi kunyhótól megtehető túrák legkönnyebbike.

Mindössze kb. három kilométeres szakasz,végig lefele irányba haladva.

A piros+ jelzés vezet le és ugye ez vezet tovább Szászvárra.Ezen szoktunk feljönni.Most viszont lefelé menet volt az irány.Mivel túl közel volt a célpont ezért úgy határoztunk,hogy a vadaspark után majd lemegyünk a faluba ahol egy étterembe majd megebédelünk.Az autót elözőleg a Bányatelepen parkoltuk le,ezt mindig így szoktuk amikor olyanok a hegyi utak állapota,hogy oda nem lehet autóval felmenni.Innen aszfaltozott út vezet le tovább ami maga a piros+ jelzés is.Na az itteni parkolásnak késöbb még szerepe lesz.

Elindultunk hát a kunyhótól lefelé ha jól emlékszem ezuttal is hatan.

Alattunk az Ól-völgy

A piros+ jelzés a Nyárádi kunyhótól lefelé rögtön beér egy varázslatosan szép erdőbe és egy kicsivel odébb máris az Ól-völgy felett találjuk magunkat.Gyönyörü szakasza ez az útnak mindig élveztem az erre járást.Vannak helyek,ahol mindössze kb. 40centi széles az út felettünk a meredek domb,alattunk az Ól-völgy mélysége.Az Ól-völgybe amúgy semmi sincs,mégis valahogy elképesztően gyönyörü ez a völgynek nevezett mély árok ami nagyjából 1,5 - 2 km hosszúságú lehet a szászvári Bányatelep feletti nyugdijasok álltal használt kulcsosháztól vezet ide be a sűrű erdő közepébe ahol aztán eggyé válik vele.Az út ezen a gyönyörü szakaszon kb.2km hosszú.

A szászvári nyugdijasok kulcsosháza az Ól-völgyben

Kiérve a szép erdei szakaszból még mindig szép helyen haladunk lefelé,magában már az Ól-völgyben,hamarosan feltünik a nyugdijasok kulcsosháza majd innen nem messze már beérünk az egykori Bányatelepre ami mára már teljesen pusztulóban van.Ennek ellenére rajtam mindig valami kellemes érzés lesz úrrá bármikor is járok erre.Talán tudat alatt is eszembe ötlik a Sándorral megtett túrák amelyek nagy része elvezetett itt.

Ballagnak a srácok lefelé

A Bányatelepen több egykori üzem féle maradványai mellett haladunk el és van itt egy nagyobb két emeletes ház is.Ma már szellemház.Egykor ez volt a bánya főépülete,itt voltak az öltözök is,és még én is emlékszem azokra az időkre amikor buszjárat közlekedett ide ki,amely a bányászokat szállította dolgozni illetve haza.Na ezzel az épülettel szemben létesült meg a Szászvári Vadaspark.Hát gondoltuk megnézzük.Aztán a belépésnél voltak gondjaink...ugyanis a belépőt itt nem lehetett megvásárolni,ahhoz lekellett menni a faluba és a helyi strandnál lehet ezeket megvásárolni... mondtuk a karakternek,hogy fizetünk akár többet is,csak engedjen be,de nem állt kötélnek.Na itt került képbe a jó helyen leparkolt autó.Egyikünk fogta magát beleült és lement vele a még kb.3km-re lévő strandhoz.Mi többiek addig a park bejáratánál várakoztunk.Mindenesetre pompás ötlet volt ez,az innen három kilométerre történő jegyvásárlás akárki is találta ki...

A Vadaspark belépöjét a 3km-re lévő strandnál lehetett megvásárolni

Végül aztán hamar visszaért az autó így már semmi akadálya nem volt,hogy bemenjünk a Vadasparkba.A legszebb az volt,hogy sok mindent láttunk csak éppen vadakat nem.Viszont voltak háziállatok nem is kevés,mindenféle baromfi meg disznók.Mondjuk szerettem volna őzeket,szarvasokat is látni.A parkban voltak jól kialakitott hát nem is tudom minek nevezzem,a vadászles nem a megfelelö szó,inkább kilátók,ahonnan elvileg megfigyelhettük volna a vadakat,de ezuttal nem jártak erre.Ettől függetlenül remekül éreztük magunkat.

Élet a vadasparkban

A park egyik lakója

Azok a bizonyos kilátók a parkban,innen lehet lesni a vadakat

A Vadaspark után elindultunk lefelé a faluba mégpedig a leparkolt autóval.Belegyömöszöltük magunkat hatan.A többiek már éhesek voltak,gyalog még 1 óra lett volna az étterem,így persze nem volt 10 perc sem.Emlékeztem,hogy a helyi Vadrózsában jól főznek,igy ide vezetett az utunk.Most sem csalódtunk kellemesen megebédeltünk az étterem emeletén.Mondjuk az már nincs meg mit ettem,de emlékeztem,hogy itt fenomenálisan finom a babgulyás,így alighanem azt ehettem.

Elvoltunk itt vagy két órát biztosan.

Start ebédelni

Ebédre várva

Az ebéd után pedig bedobtunk egy fagyit az egyik cukrászdában,majd a buszmegállónál meghallgattuk a bányászhimnuszt amit a helyi templom játszik le ha nem is minden órában,de bizonyos időközönként.Épp kifogtuk.Fenomenális volt!

Ezután más már nem maradt,beültünk az autóba és visszamentünk a Bányatelepig.Újra ott hagytuk a kocsit (soha nem volt semmi baj ebből) és gyalog tettük meg innen a visszaútat a kunyhóig.Teli hassal felfelé a piros+ - on az Ól-völgynél,amerre jöttünk.Végül aztán visszaértünk a Nyárádi kunyhóba,ahol a nap hátralévő részében kártyáztunk,pingpongoztunk,ittunk,majd este szalonnát sütöttünk.

Ez is egy remek nap volt az itteni sok-sok közül.

Lobog a tábortűz,sül a szalonna

Mint írtam ez volt a létező legkönnyebb túra ami a kunyhótól tehető.Úgy is az lett volna ha a faluig gyalog megyünk,de igy mindössze 3km-et mentünk le,majd vissza is 3-at.Senki nem fáradt el.Ezt a Szászvár - Nyárádi kunyhó szakaszt elég sokszor megtettem életem során amúgy.Most egy idő óta nem jártam erre,de remélem még visszavezet majd a jóisten erre is...

A túra útvonala,szagatottal az autóval megtett rész

Hányinger-völgy

Sajnos ilyen is van és cseppet sem vagyok rá büszke,hiszen a völgy amiről most írok itt van az otthonomtól 250-300 méternyire.Igazából szép természeti környezet az egész,legalábbis az lehetne ha vigyázna rá az ember.Ám nem vigyáz,de nem elég az,hogy nem vigyáz,hanem egyenesen pusztitja ezt a völgyet.Ki tudja,a völgy hű tükörképe az ittenieknek?Ami tény a völgy dél-nyugati - nyugati dombja felett van a helyi nyocker városrész és ez alighanem hozzájárul a völgy állapotához.Nem lehet azonban mindent a helyi kisebbség számlájára írni,hisz én magam is láttam már a völgyben italózó,bulizó fiatalokat,itt tanyát vert hajléktalanokat is.

Kádár-völgy ami szép lehetene ha vigyázna rá az ember...

A völgy ami Kádár-völgy névre hallgat amúgy Dunaújváros szívében található,nagyjából észak-dél irányú.Olyan 500 méternyi hosszúságú lehet,a szélessége meg talán 80-100 méter.A rendszerváltásig nagyjából rendben volt.Aztán évekkel később a völgy középső részén egy lovarda létesült ami ugyan járt némi szagokkal,de ez időtájt is mondhatni rendbe volt a völgy.A lovardát aztán felszámolták 2008 körül és a völgy innentől kezdve kezdett elszemetesedni.A csodás természeti környezetet ma már nem lehet élvezni a völgyben egyre nagyobb mértékeket öltő szemét miatt.

A völgy szebbik arca

Sokáig én sem törödtem ezzel az egésszel,láttam ugyan,hogy a völgy egyre inkább elszemetesedik,de nem érdekelt úgy a dolog,bár szúrta a szemem.Tavaly aztán már mikor elkezdtem csinálni ezeket a nagyon amatör túrázos videókat,gondoltam úgy,hogy a völgyről is kellene egy jó videót csinálni,bemutatni és ezzel ide csalogatni az embereket.Neki is láttam az egésznek,aztán ahogy elkezdtem csinálni a videót és haladtam a völgyben egyre.inkább kezdett kiakasztani a dolog.Nem lehetett 10 métert sem haladni úgy,hogy az ember ne valami szemétbe botoljon...így az ide csalogató videóból egy kiakadás szerű videó lett.Mielött tovább mennénk,szerintem nézzünk,nézzetek bele.

Nem kicsit bosszantott fel a dolog.Aztán úgy tünt ez a városban rajtam kivül senkit nem is érdekel,így hagytam a francba az egészet én is.A völgybe egyre kevesebbet jártam már.Majd idén lassan-lassan elkezdtek foglalkozni a problémával a dunaújvárosi facebook oldalak-csoportok.Másoknak is kezdett végre szemetszúrni a dolog.Itt-ott megosztottak egy-egy képet is róla,áma kommentekben lehetett olvasni,hogy ha ki is takaritják a völgyet az 2-3 nap múlva ugyanolyan szemetes lesz mint a takarítás előtt...

Aztán most gondoltam rá,hogy lemegyek és megnézem mi a helyzet.

Hát lehet nem kellett volna...

A fűzfa alatt sajnos már rengeteg a szemét

Leérve a völgybe már az első asztalkánál,padoknál szemetet találtam.Itt szoktam látni néha fiatalokat és nyóckereseket is,nem nehéz kitalálni kik dobják itt el a szemetjüket...Beljebb haladva a völgyön a második asztalkánál is ugyanez volt a helyzet,sőt ha lehet kicsivel még durvább.A völgy középső része ahol egykor a lovarda volt most nagyjából rendben volt.Tovább haladva az a rész ahol a legtöbb asztalka,padocska van meglepetésemre az a rész is rendben volt.Tavaly itt rengeteg volt a szemét.Na de mentem tovább a völgy egyetlen fűzfájánál is volt egy asztal padokkal.Itt szoktak lenni a legnagyobb ivászatok a fiatalok részéről és hát bizony itt rengeteg is volt újra a szemét.

Bementem aztán a völgy északi részén található erdőbe.Itt egy körsétát lehet tenni,hát körbe is mentem.

Az erdőben,eleinte oké minden

Az erdő közepén volt tavaly a legtöbb szemét és ez most is így volt...itt volt valaha egy tűzrakó hely padokkal - asztalokkal.Ebből nem sok maradt,de egy pad és egy asztal igen.

Itt már főleg a hajléktalanok szokták az idejüket tölteni és persze a fiatalság is leszok találni ide.Amit hagynak maguk után az nem tűr nyomdafestéket...Sosem tudom megérteni egyes emberenek miért haladja meg az a képességeit,hogy a szemetjüket elviszik a legközelebbi kukához?Persze mindez őket minösiti,csak a normálisabbja szív miatta.Udoritó volt most is a völgynek ez a szakasza.A völgy végére érve egy vashíd vezet át a patakon,ez húsz éve áll itt,eddig teljesen rendben volt vele minden.Most viszont a leeséstől védő korlátnál elengette a hegesztés (vagy rúgdosták,tolták stb. a vandálok?) így a fél korlát szinte a levegőben lógott,enyhén baleset veszélyes szituációt okozva.Na de visszafelé vettem az irányt az erdő feletti úton ami a domboldal fele magasságában haladt.

Itt talán már nem oly jó leülni

Ez a rész is kellemes lehetne ha nem lenne szemetes...amit itt láttam az meghaladta a képzelő erőmet.Valami agyament eltolt ide egy bevásárlókocsit,azt belökte az árokba és az azóta is itt van,aztán nem sokkal mellé tettek egy szemetes kosarat is... Nem tudom meddig képes még süllyedni az emberiség...azon agyalgattam ezt vajon ki tehette ide?Ezt már aligha a nyóckeresek,ilyesmi már nem érdekli őket.Hát akkor néhány suhanc hülyegyerek?A beszívott beitalozott fiatalság?A hajléktalanok?Óriási poénnak vélte gondolom,hát én meg azt mondom száradjon le a keze.Na de nem volt még vége a dolgoknak,jött még egy ennél is durvább dolog...

Bevásárlókocsi a természet lágy ölén..

...mi sem természetesebb

 Tovább haladva az úton néhány méter után fellehetett látni az egész domboldalra,ezen a helyen nem takarták fák.Aztán amit ott feljebb láttam,azt már tényleg nem tudtam hova rakni.A domb felső részén egy szép bokornál egy kanapé(!) vigyorgott az emberre.Na az az ember aki ezt ide rakta annak már tényleg a jó büdös kurva anyját!Hát,hogy lehetnek már ennyire agyamentek az emberek?Ennyire nem tudta hova rakni a feleslegessé vált kanapét?Vagy csak kihozta a természet lágy ölére,hogy majd itt pihenget rajta?Hát nagy az isten állatkertje...Mi mást is mondhatnék már erről?Az alighanem már teljesen átlépné a jóízlés határát.

Kanapé a domboldalon

Visszajöttünk az útra,az erdőből mielött még kiértünk találtunk egy szép nagy szemétdombot,ez már szinte szót sem érdemelt.Visszaértünk aztán a fűzfás részre.Szomorúan konstatáltam,hogy tavaly óta semmi sem változott,sőt ha lehet a helyzet még rosszabb.A völgy katasztrófális állapotban van.Pedig tényleg egy csodaszép természeti környezet van itt,a környéken lakók,de a város más részein élők is nyugodtan lejárhatnának ide kellemes sétákat tenni ezen a szép helyen.Ehelyett a hányinger kerülgeti az embert ha végigmegy a völgyön.Ritka undoritó helyet csináltak belőle.

De ez az egész az ittenieket minösiti.

Ilyenkor szégyenlem,hogy itteni vagyok...

Kádár-völgyi erdő

Így tehát továbbra sem tudtam olyan filmet csinálni ami idecsalogathatja az embereket ami arról szólhatna,hogy van Dunaújvárosban egy völgy amit érdemes felkeresni.

Így a mostani filmem a most leírt állapotokat mutatja be.

Na és a durvább képeket akkor még fel sem tettem ide...

Ősklasszikus Óbányára

Ismét a Kunyhó,ismét a baráti társaság.

Mint már írtam,számtalan alkalommal a Kelet-Mecsekben található Nyárádi kunyhó számitott mecseki túráink főhadiszállásának.Innen idult ki és ide érkezett sok-sok túránk.Ez ezuttal is így volt.A jó szokás szerint itt töltöttünk néhány napot a haverokkal és mivel nem csak itt akartunk lenni útra indultunk a csodás Óbányára.Egy gyönyörü reggelen kipihenve az elöző esti ivászat fáradalmait vágtunk neki az útnak,ha jól emlékszem hatan.

A kunyhótól a sárga sáv jelzés vezetett minket jó sokáig.

Indulás a Nyárádi kunyhótól

Útba igazitás még a kunyhónál,mi a Cigány-hegy felé megyünk most

A kunyhó utáni rész pár kilométeren át lényegében egy nem túl durva,de erős kaptató,hisz megkell másznunk olyan helyeket mint a Szószék vagy a Tolna megye legmagasabb csúcsának számító Dobogó.A Dobogó csúcsán van amúgy a megyehatár,de alatta a sárga jelzésű út még Baranya megyében van.Közben röviddel az indulás után egyik cimborámra rájött a szarás.A kunyhónál valahogy elfelejtette,de utána 1-2km múlva már nem tudta elfelejteni,így valahol a sűrűben talált magának egy megfelelő helyet,mi meg addig várakoztunk a turistaúton gyönyörü környezetben.Rövidesen végzett az emberünk haladhattunk tovább.Mondhatni kicsit ingerszegény erdőkön vezetett át az út,ám a fáitól részben megkopaszitott Dobogóról itt-ott csodás kilátás bonakozott ki.

Erdő a Dobogón

A Dobogó után aztán már ereszkedés volt  és részben szinten is ment az út,500 méter körüli magasságokban mozogtunk.Hamarosan elértünk a Dögkút-tetőt,itt keresztezett minket a Vár-völgyből jövő és Mecseknádasd felé tartó piros jelzés.Innen már látni lehetett a 524méter magas Cigány-hegyet,mivel eleve magasan voltunk ennek megmászása nem volt túl nagy kihívás.A Cigány-hegy tetején található az én egyik kedvenc kilátóm,amit ekkori ittjártunkkor újitottak fel éppen.A helyzet az volt,hogy a régi formájában a kilátó már nem tudta azt szolgálni amiért épült,mert a környező fák akkorára nőttek,hogy már magasabbak voltak a kilátónál.Így azt megkellett magasítani.Ezen munkálatok közepébe botlottunk éppen bele,bár szombat révén,nem dolgozott itt senki.(két hónappal utánunk adták át aztán a felújított kilátót).

Cigány-hegyi kilátó,amikor a felújitás folyt

Azért még így is felmentünk a kilátóba és igy is azért még volt kilátásunk.Innen a Mecsek jelentős része látható és szemet gyönyörködtető.Látszik a Zengő,a Hármashegy,távolban a Misina,látszodnak az innen törésvonalaknak tünő mecseki völgyek,ellátni a Vár-völgy felé és mögöttünk tornyosuló Dogobó is látszik ugye.Sokszor voltam már itt ezelött és azóta is,de ez a kilátás itt mindig rabul ejt.Pihentünk is itt a kilátást csodálva,kellemes lágy szellő törte meg a meleget.Majd egy órai itt tartozkódás után folytattuk az utat.

Mögöttünk a Dobogó

Kilátás a Cigány-hegyről

Túrán a csapat

Lereszkedtünk a Cigány-hegyről és a sárgát keresztező országos kékre tértünk le.Ez vezetett tovább minket.Továbbra is ereszkedtünk és hamarosan feltünt a festői Kisújbánya.

A festöi üdülöfalucskának állandó lakossága nincs.Elsősorban sváb és holland családok tartanak itt fent nyaralókat amelyeknek stílusa idézi a sváb-német stílust.A faluban teljes a nyugalom és ekkor amikor ez a túra zajlott (2007) még nagyobb volt a nyugalom mint manapság.A kis templom sem volt még akkor felújitva,ezután csinálták meg azt is.A falucska amúgy nem önálló település hanem Hosszúhetény része.

Na mi meg alaposan körbe kobászoltunk itt is.

A kék jelzés Kisújbányára

A Kisújbányai Szent Mártont templom bejárata,még a felújitás elött

Bementünk a templomba is

Megnéztük a templomot kivül-belül,az emlékműveket a kézművest a falu főterén.felmetünk egy vendéglátóhelyre ami nem a szokványos vendéglátóhely volt,az egyik ház hátsó kertjében volt kialakitva rendkivül kellemes környezetben.Itt ittunk egy sört/üditőt meg megettünk egy jégkrémet,aztán folytattuk a túrát.Következett az elképesztő szépségű Óbányai-völgy.Ugye itt a falu keleti végében kezdödik az Óbányai-völgy (vagy ha amonnan jön az ember akkor itt végzödik).Itt hatol be az országos kék a bliriáns szépségű völgybe,amelynek Óbányáig tartó szakasza a legszebb,ez olyan 3km-et jelent.

Behatoltunk hát.

Zubóg a patak a völgyben

A völgyben kis zubogók,vízesések sora kiséri a vándort,ezek legnagyobbika és leglátványosabbja a Ferde-vízesés,amelyről már többször is volt szó e blog keretein belül.Ezen a helyen a kibillent pados mészkőrétegeken ferdén félig folyva félig vízesésszerűen átbukva rohan a kis patak vize.Gyönyörü látnivaló.Ezután van a kis híd amely átvezet a patakon,majd következik a híres Csepegő szikla amely tulajdonképpen egy pici cseppkőbarlang.A közel 30 méter hosszú mésztufa-lerakódás 4-6 méterrel a völgytalp fölött található.A folyamatos vízcsepegés több forrásból ered,számukat az igen intenziv mészkiválás és a dús mohaszönyeg miatt nem lehet pontosan meghatározni.Rendkivül látványos szakasza ez az útnak!

A Ferde vízesés egy része

A két fő látványosság után sem csökken a völgy szépsége,továbbra is zubogók sora kisér minket,míg el nem érünk az Óbánya határában található két kis pisztrángós tavacskákig.Rendkivül szép hely ez is!Ekkor mikor itt voltunk 2007-ben még minden rendben volt itt.Ezt csak azért írom,mert aztán 2013-14 körül nem kicsi tájrombolást hajtott végre Óbánya önkormányzata megóvva a falut a patak esetleges áradásától.A patakot egy szakaszon részben új mederbe terelték,az alját lebetonozták (!) a tavacskákat elkeritették és épült már a faluban egy csodás háromlyukú híd amelynek pusztán csak az a baja,hogy esőzésekkor,áradáskor megakadnak itt az uszadékok,fatörmelékek és a víz bizony ilyenkor elönti Óbányát... Na de ez egy más történet,most még 2007-ben járunk amikor itt még minden jó volt.

Óbánya

Beérve a faluba végigmentünk azon,nem tértünk be ezuttal sehova,a falu végénél (pontosabban az igazából eleje) található kis vendéglőbe igyekesztünk,ahol aztán megebédeltünk.Emlékeztem,hogy itt isteni a bagulyás,ez ezuttal is igy volt.Egy kis söröcske kiséretében fantasztikus ebédet tartottunk itt.Aztán indultunk vissza,most ugyanazon az útvonalon amin jöttünk,így ha valami kimaradt idefelé azt most pótolhattuk.

Óbáyáról is írtam már ebben a blogban,most külön nem nagyon térek ki rá.Egy utcás zsáktelepülés aminek végénél kezdödik az Óbányai-völgy látványos része.Maga a település is ebben a völgyben van.Nem lakják sokat,tán 170-en zömében svábok.Jellegzetes házainak köszönhetően a magyar Svájcként is emlegetik.

Ebéd Óbányán

A visszafele úton a többség már fáradt volt,én ekkor is élveztem a túra örömeit.Visszafelé újra a Cigány-hegyen tartottunk egy nagyobb pihenőt,majd a kunyhóig vezető szakaszon alaposan szétszéledt a társaság akik bírták hamar ott voltak,akik lemaradtak azok az élboly után jó félórával érkeztek csak meg!Kellemesen elfáradt mindenki,nem igazán kellett esti mesét mondani,hogy eltudjunk aludni.

Kifáradtak a srácok

Őt sem kellett altatni

Ő teljesen kész

A táv a Nyárádi kunyhótól Óbányáig és vissza 16km-es volt.

Nekem gyerekjáték,viszont a többiek alaposan elfáradtak.

Túránk útvonala

Séta a várban

A kilátós túránk a Budai-hegyekben viszonylag hamar véget ért (erről itt lehet olvasni).Bár beértünk a túra után a Déli pályaudvarra,de mivel még kora délután volt úgy döntöttünk,hogy kár lenne még hazavonatozni.van még időnk bőven,elindultunk fel a Budai várba.Átvágtunk a Vérmezőn és a Szél Kálmán térről mentünk felfelé a várhoz.

Nem kellett túl messze menni,hamarosan ott voltunk a Budai várnegyed északi bejáratánál.

Földanya szobra a vár közelében

Az északi kapu

Már a várkapu környékén rengetegen voltak.Többnyire jól öltözött turisták.Kicsit kilógtunk a sorból mert mi meg túrázáshoz voltunk öltözve és ugye túra után nem terveztük,hogy ide feljövünk.Igy itt-ott észrevettem az emberek rosszalló pillantásait,de aztán különösebben nem hatott meg.Szük és tágasabb utcák forgatagában sétáltunk a várnegyedben,hamarosan feltűnt a Mátyás templom.Furcsa volt,mert ebből az irányból még sose közelitettem meg,mindig csak amonnan.De pesze szépséges volt mint mindig.A templomnál aztán már hatalmas turistasereglet volt...

Feltünik a Mátyás templom

Embertömeg a Halászbástyánál

A templomba nem akartunk bemenni a túrarucinkban...de a Halászbástyát nem hagytuk ki.Rengeteg ember volt itt,főleg külföldiek,főleg szelfizgettek.Végül is feltudtunk menni a bástyára ahol ha lehet még többen voltak.Szombat délután volt amúgy,szeptember elején...Szinte közelharcot kellett vivni a kilátásért mert mindenhol álltak.Eleinte ez nem is sikerült,de aztán rendeztük sorainkat és beférköztünk egy helyre a kilátást megcsodálni.A kilátás persze fenetikus volt,de mi már tudjuk mint a Budai-hegység nagy kedvelői,hogy bizony nem innen nyillik a legjobb kilátás Budapestre,de azért tetszett.

Kilátás a bástyáról

Kilátás északi irányba

Elindöztünk itt egy kicsit,de a hatalmas embertömeg kezdett zavaró lenni,külömben is még mindig furán néztek ránk néhányan az öltözékünk miatt.Amúgy a túra ami reggel indult eleinte elég borús időben zajlott,mostanra a túra végén ideérve a várhoz már egészen fantasztikus idő volt.Mentünk tovább a várnegyed utcáin,a tömeg persze erre sem volt kisebb.Hamarosan elértünk a Sándor palotához a köztársasági elnök rezidenciájához.Itt található a Budavári sikló felső állomása is.Látva a tömeget ez teljesen esélytelennek tünt,így nem is keritettünk rá sort.

Kilátás déli irányban a bástyáról

Sándor palota

Bent a várban pedig éppen Borfesztivál zajlott ahova a belépö kopnyánként 3000 forint volt...na ezt sem eröltettük,így magába a várba nem mentünk be (amit két hónap múlva pótoltuk egy esti menettel itt - erről itt olvashattok).Nem volt mit tenni elindultunk vissza,de a várnegyed legnyugatibb utcáján ahonnan csodás kilátás bontakozott ki a Budai-hegyekre amelyeket éppen néhány órával ezelött jártunk be.Nekem pedig kitudja miért elkezdett fájni a lábam,de egyre erősebben...nem volt ez rám eddig jellemző,így nem értettem a dolgot,de ettől persze fájt.Amivel nem is volt gond egy darabig,de aztán lett...

A vár nyugati része

Végig érve az utcán csodás kilátásokat nézve lekellett menni vissza a Délibe.A várnegyedből innen hosszú magas lépcsők vezetnek le.Na itt lettek aztán gondjaim.Lábfájásom olyan erősnek bizonyúlt,hogy egyszerüen nem tudtam lefelé haladni a lépcsőkön.Csak lestem,mert ilyesmi még sosem fordult elő velem.Kínszenvedés volt lefelé az út pokoli fájdalmak közepette.A máskor talán 5perces út vissza a Vérmezőig most majd egy órás volt.Kínkeservesen aztán leértünk a Vérmezőre és sik telepen azért tudtam menni megfelelöen a fájdalom ellenére is.Szóval fura volt és kellemetlen.Elértünk egy hazainduló vonatot és ezzel zártuk be az eseménydús napot.