Győzni jöttünk Szekszárdra!

 A meccstúrák évében egy újabb meccstúra következett.Szekszárd felé vettük az irányt Zolikával.Itt játszotta következő bajnoki mérkőzését a csapatunk.Mivel meglehetősen korán kezdődött a meccs,délután egykor,így egy valamire való túra előtte szóba sem jöhetett.Azért úgy voltunk vele,egy kis városnézést beiktatunk és még felmegyünk a szekszárdi kilátóba is,a szőlőfürtösbe.Bár nem olyan rég voltunk ott,ez minket nem érdekelt.Amúgy sem akartam túrázni,hiszen előtte lévő nap volt Gergő emléktúrája,annyira nem jó a lábam sem,hogy egymás utáni két nap túrázzak.Nem a legkorábbi busszal mentünk,hanem a fél nyolckor indulóval.Kevéssel kilenc után ott is voltunk.Rögtön a belváros felé vettük az irányt.

Szépen bontogatja szárnyait az ősz Szekszárdon

Nem volt más dolgunk mint pont a buszpályaudvarról kiinduló piros jelzést követni,hiszen ez a belvároson át visz fel a kilátóhoz.Szekszárd mindig is az egyik kedvenc városom,hiszen azmellett,hogy kicsi nagyon is kellemes és szép város.Az útközbeni látnivalókat fotózgattunk,már nagyon kezdte szárnyait bontogatni erre az igazi ősz.Sok-sok látnivaló akadt útközben,az én tudatlanságomnak tudható be,hogy nem mindegyikről tudtam,hogy mi vagy mi a neve.Sokadszorra jártam már Szekszárdon és tényleg nagyon kedvelem a városkát.Elhaladtunk a Prométeus park mellett,ide nagyon szép élmények fűznek,hiszen itt csókoltam már meg nőt...na és Gergővel és a haverokkal is számtalanszor jártunk már itt.

Csodás ősz Szekszárdon

A Prometeus park híres szobra

A park

A belvárosban is sok látnivaló akadt,főleg a Garax tér környékén.Itt volt az a jó étterem ahol egyszer már alaposan bekajáltunk.Úgy döntöttünk Zolikával majd visszefelé betérünk most is.Eleve 11-kor nyitott most meg még fél tíz körül járt az idő.Előttünk volt még a kilátó.A tér és környéke nagyon szép volt,na és amit még nem mondtam,teljes napsütés volt és jó idő!Ezt hiányoltuk tegnap az emléktúrán.Itt is megnéztük az érdekességeket.Majd elindultunk fel a kilátóhoz.

Garay tér

Nem tudom,tán a főtér

Felfelé vitt az út az amúgy nem túl magasan lévő kilátóhoz.Kicsit küszködtem,melegem is volt mert túl öltöztem,felkészülve,hogy a meccsen majd hideg lesz...hát nem volt hideg.Na és persze a több mint tíz évvel fiatalabb Zolika trappolása mellett nem volt esélyem...Azért hösiesen gyűrtem a métereket.Amúgy a kilátó a buszpályaudvarhoz nem volt messze,jó három és fél kilométerre talán.A domboldali erdőbe kiérve az csodálatos volt,szinte a teljesen besárgult erdőben másztuk meg a dombot.Igen ám de kissé meredek út vagyis lépcsősor vezetett felfelé.Azért legyűrtem ezt is.

Felfelé az erdőben

A pillanat amikor megérkezünk a kilátóhoz

Végül felértünk.Talán ötödik alkalommal jártam itt.Voltunk itt Mónival meg Erikával 2000-ben,aztán Gergővel párszor és Vikiékkel is.Szóval ismerösként köszönt vissza a hely.A kilátó pontos nevét a mai napig nem tudom.Talán Kálvária kilátó...mi Szőlőfürt kilátónak hívjuk,hiszen szőlőfürtök lógnak le róla.Örvendetes volt,hogy nem volt itt senki,délelőtt tíz tájban.Így nyugodtan körülnézhettünk fotózkodhattunk meg minden.A kilátás jó a városra kelet felé és a másik oldalra is a dombságra nyugati irányba.Egy nő jött fel még körülnézni és képeket csinálni,de az ő jelenléte egyáltalán nem volt zavaró.Sőt...!

A kilátó

Pózolás a kilátóval

Na ezért szőlőfürt

Kilátás Szekszárdra

Elvoltunk jó majd félórát,mígnem arra lettünk figyelmesek,hogy egy autó érkezik fel.A hely dél felöl ugyanis autóval is elérhető...Aztán jött még egy,meg még egy,aztán jött még vagy harminc...Mi a bübánatos asszottmajom ez?Kik ezek a mümájerek?Kerülgetett az agyfasz rendesen...Jaguár tipusú kocsik voltak főleg,gondoltam valami autós találkozó résztvevői lehettek,akik gondoltak egyet és feljöttek ide.Rendkivül zavaró volt! Amúgy is hányok az ilyen mümájerektől,erre itt vannak harminc autóval vagy hatvanan legalább...Jobbnak láttuk odébb állni és így elindultunk lefelé vissza a városba.Szerencsére,hogy időben érkeztünk ide fel,mert ha telibekapjuk ezeket a müanyagokat,hülyét kaptam volna...

Zolika pózol,ezután jöttek a Jaguárok

Lefelé jóval egyszerűbb volt.Ugyanarra jöttünk mint amerre mentünk.Szekszárd kertesház részén úzközben fel is meg lefelé menet is váltottunk pár szót egy kedves helyi bácsikával.Na az ilyen embereket kedvelem,akinek mindig van egy-egy jó szava az arra tévedő vándoroknak..Az isten áldja meg a bácsit!Hamar leértünk,de még volt némi időnk az étterem nyitásáig,így körülnéztünk jobban az általunk főtérnek vélt téren.Szép házak voltak itt központban a templommal és rengeteg szobor,jó kis sétányok.Szekszárd valóban nagyon szép!

Vissza a városba

Séta valahol a belvárosban

Végül kinyitott az étterem,ahova beültünk.Ettünk egy jót és ittunk egy jó szekszárdi bort.Nem volt olcsó.Na,de elvoltunk.Egykor kezdődött a meccs és a stadiont még megkellett keresni,mert teljesen pontosan azt nem tudtam hol van.Így még dél előtt kijöttünk az étteremből is indultunk a meccsre.Pont ellenkező irányban volt a buszpályaudvartől mint a kilátó.Végül is könnyen megtaláltuk.Amikor kiértünk még volt húsz perc a kezdésig.Stadion volt nem egyszerű futballpálya,de rendkivül leromlott,elhagyagolt állapotú..Nehéz volt elképzelni,hogy itt rendezték az 1982-es Magyar kupa döntőjét 18 ezer néző előtt...Hogy fértek el itt annyian?Most jó ha voltunk 150-en...

Jó bor,jó áron...

A szekszárdi stadion

A meccs nem volt különösebben izgalmas.A mieink uralták szinte az egész mérkőzést,felvillanásai voltak csak a helyi csapatnak.Nagyon nem kellett feszülnünk az izgalomtól,hiszen magabiztos játékkal arattunk 4-0-ás győzelmet a helyi erők felett.Kellemes jó időben egyáltalán nem kellett fáznunk,így felesleges volt túlöltöznöm..Jó volt,hogy megint egy-két játékos kiintet,megismertek már minket.A klubigazgatónk is ott volt a meccsen,vele pedig lekezeltünk most is.

Zajlik a meccs

A piros-fehérek a mieink

Meccs után még elmentünk a közeli Intersparba egy kis harapnivalóért,majd vissza a buszpályaudvarra.Némi várakozás után pontosan jött a buszunk.Kényelmesen,nyugisan már hétre itthon is voltam.Jó kis nap volt ez is.

Idén ez már a sokadik meccstúra volt.Nem számoltam még össze,de valahol annyi lehet már mint a sima túrák.Na,de ha egyszer jó a csapatunk és érdemes eljárkálni idegenbeli mérkőzésekre is,akkor miért ne?

Az első gólunk

Meccstúra extrákkal

 A február után a március sem alakult rosszul.Bár arra aztán legmerészebb álmomban sem gondoltam,hogy több meccstúránk lesz mint hagyományos túra.Na,de így alakult.Március utolsó hétvégéjén folytattuk volna a balatoni kéktúrát az ötödik szakasszal,de olyan fokú esőzés volt a héten és még szombaton is,ami gyakorlatilag lehetetlenné tette a túrázást.Így a túrát elhalasztottuk.De azért,hogy ne egész hétvégén otthon üljünk,kitaláltuk,hogy elmegyünk Fehérvárra.Ott játszott bajnoki mérkőzést a csapatunk a maroshegyi pályán.Mivel múlt héten Mezőfalvára kisértük el őket ahol nyertünk hat nullára,szinte kedvet kaptunk egy következő meccstúrához.Ahogy szoktuk meccs előtt körülnézünk erre-arra.

Ebéd Fehérváron

Nem kellett korán indulni,a fél 12-es vonattal mentünk egy pusztaszabolcsi átszállással.Majd alkalom adtán írok erről a pusztaszabolcsi vasútállomásról,mert ott egy igen kemény kaland vagy kihívás az átszállás.Ez a téma majd megér egy bejegyzést!Na,de erről majd...most végül is épp,hogy elértük a Fehérvárra induló vonatot.Azzal pedig fél egy után oda is értünk Székesfehérvárra.A meccs négy órakor kezdődött.Több mint három óránk volt csavarogni.A fehérvári állomás előtt három felé mennek az utcák.Jobbra,balra és közép felé.Hol a jobb,hol a bal oldali kell nekünk,függve attól hova megyünk.Mivel a középső utcát nem szoktuk használni,így most azt választottuk.Elindultunk és pár méter után belebotlottunk a Provance nevezetű önkiszolgáló étterembe.Zoli javasolta,hogy akkor itt meg is ebédelhetnénk.Így is lett.Kifejezetten kellemes hely volt,ízletes kajával.Én tarhonyát ettem zúa pörkölttel,Zolika rántott sajtot valami zöldséges katyvasszal.Majd egy kávét is lenyomtunk.Ezután mentünk tovább a középső utcán és végül a Fehérvár áruháznál kötöttünk ki.Innen pedig át a romkert és a belváros felé vezetett az út.

A városkapu vagy mi a neve?

Ha ez az országalma mesélni tudna...sok számomra kedves emberrel látott már itt...

Meglehetősen fos időnk volt.Elvolt borúlva és élénk szél fújt,de túl hideg nem volt.Átvágtunk a belvároson anyóka orrát most is megcsavarva,majd a busz pályaudvarnál fordultunk vissza irányba,ugyanis Maroshegy Fehérvárnak egy dél-keleti városrésze.Még mindig rengeteg időnk volt a meccsig így kényelmesen araszolgattunk előre.Kiérve a belváros vonzáskörzetéből áthaladtunk a vasút alatti aluljárón.Erre volt a Sóstói stadion is,vagy mostani nevén a Mol Aréna.Eszembe jutottak az emlékek,mert sokat jártam erre.Tesómmal is,régi haverokkal,de Gergővel is,na és Zolikával is voltam már itt.Hamarosan aztán jobbra letérvén el is értük a szép új fehérvári stadiont a Mol Arénát.A mi meccsünk nem itt volt,de ha már itt voltunk kicsit körülnéztünk és fotozkódtunk.

A Mol Aréna Székesfehérváron

Az edző szobra

Arra gondoltam,ha bejutnánk a vármegye kupa döntőjébe,a döntő éppen itt kerül sorra majd.Akkor bizony eljönnénk,hiszen nem láttam az új arénát még belülről,csak a régi stadionban jártam még itt benn.Szóval ha bejutunk eljövünk,annál is inkább mivel ingyenes lesz!Most megnéztük kivülről az arénát.Utoljára akkor voltunk itt,mikor a covid első hulláma után feloldották a kijárási tilalmat és eljöttünk a Sóstói tanösvényre túrázni.A tanösvény amúgy a stadion mögött van.A bejáratnál ott volt Kovács Ferenc mesteredző szobra.Ő volt az edző amikor a Videoton bejutott az uefa kupa döntőjébe 1985-ben.Még fotózkodtunk párat,aztán eszünkbe jutott a kilátó a stadion mögött.Akkor a covid után levolt zárva.Most Zolika javasolta,hogy menjünk nézzük meg.

Jómagam a stadionnál

A Sóstói kilátó

Valóban ott volt a kilátó és láttuk,hogy van valaki odafenn.Ezekszerint nyitva van!Odamentünk hát és valóban nyitva volt.Félő volt,hogy odafenn erős szél van,de ez nem tartott vissza.Hosszú csigalépcső vezetett fel,pihenőszintekkel tarkítva.Majd kitérünk a kilátóra a kilátós sorozatomban.Mire felértem valóban nagy-nagy szél fújt odafenn.Zolika mosolya nem is volt őszinte.Én kimertem menni a kilátószintre és pár fotót sikerült csinálni.Jó innen a kilátás.Elsősorban magára a stadionra,de a Sóstóra is,na és a város is látszik.Erősen markolni kellett a kamerámat,nehogy kifújja a szél a kezemből.Végül is a lényeget láttam.Majd jóidőben visszajövünk még,talán épp majd a vármegyekupa döntőjének napján ha szerencsénk lesz...

Kilátás a Sóstóra

Kilátás a stadionra

Zolikával a kilátóban

Lejöttünk és mentünk tovább Maroshegyre ami innen már nem volt túl messze.Egy cirkusz volt a szomszédban ahonnan kellemes szagok áradtak ki...átmentünk a Székesfehérvár - Balaton vasútvonalon és már ott is voltunk Maroshegyen.Láttam van ott szemben egy Interspar áruház és az mellett van a pálya ahol mi játszunk.Elmentünk arra az áruház felé,de ott az út levolt zárva és képtelenség volt ebből az irányból megközeliteni a pályát.Sebaj.Megkerültünk egy szomszédos áruházat amit nem figyeltem meg mi volt,mert nem érdekelt.Megkerülve ott is voltunk a pályánál,de nem láttunk bejáratot (ott volt a szemünk előtt egy kiskapu,de ezt csak belülről vettük később észre),így a pályát is megkerültük és annak a túlsó sarkában volt a főbejárat.Am elsőre feltűnt,hogy nem kértek belépőt...Ingyen nézhettük meg a meccset!

Nem igazán azok vannak a pályán akik odavalók..

Két pálya volt egymás mellett és úgy tűnt a rosszabbikon játszunk.Sebaj.A pályán amin nem volt meccs több száz madár élte kis életét...Húgyoztunk egyet majd egy kis lelátón helyet foglaltunk a csapatok már melegítettek.Közben pár dunaújvárosi drukkerrel találkoztunk.Úgy tűnt többen is vagyunk mint a hazaiak.Na persze ez az Ikarus Fehérvárnak csak a harmadik csapata...nem nagyon érdekli a helyieket.Viszonylag kellemes idő lett a nap is kibújt néha.Kezdődhetett a mérkőzés.Fontos volt,hogy nyerjünk hiszen élet-halál harcban vagyunk a Mórral a bajnoki címért.

Zajlik a bemelegítés

Kezdődik a meccs!

Hiába kezdtük jól a meccset és kerültünk mezőnyfölénybe,helyzetünk nem volt.Közben a hazai csapat magához tért és kiegyenlítetté vált a játék.A félidő végén pedig két hatalmas ziccert hagyott ki az Ikarus. Nulla-nulla volt az első félidő ez nekünk nem kedvezett.A második félidőben kapujához szögesztük az ellenfelünket,de nem akart sikerülni a gól...Kezdtünk egyre kapkodósabbak és idegesebbek lenni.Nem játszottunk jól,de nagyot küzdöttünk és végül a 82.percben találtunk végre egy gólt! Vezettünk egy nullra!

Izgalmas volt a meccs!A fehérek a mieink.

Közben feltámadt a szél és hideg lett.A hazai csapat meg nem adta fel,nekiállt támadni az egyenlítésért.Komoly helyzetek alakultak ki a kapunk előtt és csak a jó napot kifogó kapusunknak volt köszönhető,hogy megtudtuk nyerni a mérkőzést!Nagyon nehezen...de nem sikerülhet mindig minden tökéletesen.Jó az egy nulla is!A nagy rangadók meg ezután jönnek majd.Mi fogtuk magunkat és lassan visszasétáltunk a vasútállomásra,ugyanarra a Mol Arána felé.A vasútállomáson aztán szembesültünk vele,hogy nem megy vonatunk csak vonatpotló buszunk.Mire erre rájöttünk és kimentünk a buszhoz az éppen már húzott el...Mit volt mit tenni,irány a buszpályaudvar! A baloldali utca kellett most.Volt 25 percünk,így fokoztuk a tempót és végül elértük a buszt.Este kilencre értem haza.Győztünk,minden más nem számított!

Győztünk,ez a lényeg!

Ezzel a meccstúrával zárult a március,ami elsősorban a kellemetlen időjárásáról marad emlékezetes...Az első túránkon a Zsidó-pokolban még jó idő volt.De aztán fáztunk rá egy hétre Shíva menedékében.Mezőfalván eláztunk az esőben a meccsen,itt meg nem volt épp melegünk.De azért jó volt.Várható áprilisban is meccstúra,reméljük a csórit összetudjunk úgy hozni,hogy túra is meg meccstúra is lesz.Ezenkivül vannak terveink áprilisra,jó lenne ha végre már a tavasz is megérkezne!

Monori meccstúra

 Az idejét sem tudom már mikor volt utoljára meccstúra.Ugye ezt még Gergővel találtuk fel,noha létezett már korábban is,csak így nem fogalmaztuk meg sosem,hogy meccstúra.Aztán Gergővel kezdtünk a focicsapatunk idegenbeli mérkőzéseire járni úgy,hogy a meccset összekötöttük mindig egy kis kirándulással azon a településen ahol játszott a csapat.Így alakult ki a meccstúra elnevezés.Aztán sajnos Gergő elment és úgy tűnt a meccstúrák örökre elhalnak.De aztán életben tartottuk a dolgot,hol elmentünk teniszre,vagy hol ugyanúgy a csapat idegenbeli meccseire.Aztán,hogy sose legyen az örömünk teljes,az aktuális vadbarmok bevezették a védettségi kártyát és ezzel minket mint oltatlanokat és egészségeseket kitiltották a stadionokból,sportcsarnokokból,így végleg elhaltak a meccstúrák.Ám most márciusra hirtelen enyhítettek (ne legyen kétségünk,csak átmenetileg),így rögtön egyből,elsőre feltámasztottam a meccstúrákat,amúgy is vágytam már a csapatot látni hiszen mostanág kitünően szereplünk a bajnokságban!

Székelykapu fogad az állomás melletti parkban Monoron

Nem is tudom mikor volt olyan,volt-e egyáltalán,hogy este hazatértünk egy túráról és másnap reggel már indultunk újra.Most így történt.Este értünk haza a Bakonyból,reggel pedig indultunk a fél nyolcas vonattal Monorra.Ott került sor a mérkőzésre.Kelenföldön és Kőbányán kelett átszállni és így fél 11-re értünk Monorra.Zolikával voltam akire rájöttek az egészségügyi problémák,így a monori vasútállomás vécéjében próbált könnyíteni magán.Bár ne tette volna!A vécére a gusztustalan jelző szinte dicséretnek számít!Tele volt szarva minden,undorító szagok terjengtek mindenfelé,az ember majd elhányta magát...Utoljára a komáromi állomás volt ilyen.Monor így hát már az első percben elégtelenre vizsgázott.Ám Zoli problémái így még nem szüntek meg...

Trianoni emlékmű a parkban,ez tetszett!

Szerencsére ahogy elindultunk a stadion felé,rögtön szembeköszönt egy kocsma.Persze majd elfelejtem az állomás mellett volt egy szép park,azt megnéztük Zolival.Szép emlékművek és egy székelykapu volt itt.Szóval bementünk a kocsmába egy italra,itt majd tud Zoli vécézni.Erősen lepukkadt lebuj volt,minősíthetetlenül szar volt az ital is amit ittunk,de legalább Zoli eltudta végezni a dolgát,bár azt mondta ez a vécé csak egy fokkal volt jobb mint az állomási.Nevezetesen ez nem volt teleszarva...

Zoli az összetartozás emlékművénél

Elindultunk a stadionhoz,volt még időnk,de megakartuk nézni hol van pontosan.Az álomástól hát olyan...másfél kilométernyire lehetett.Nagyon szerény kis stadion volt a mienkkel összehasonlíthatatan,de persze ennek is megvolt a maga varázsa.A stadion melleti uszoda épülete volt leginkább magával ragadó,ez spec. szebb volt mint a mi uszodánk odahaza.Ezt körbe is jártuk.Mivel még bőven volt időnk a délutáni meccsig elindultunk a Vejko étteremhez.Ezt még otthon néztem ki.Úgy gondoltuk itt megebédelünk.Amerre mi mentünk Monor nem tűnt éppen a legszebb városnak...Még soha nem voltunk itt amúgy,csak átutaztunk vonattal a településen.Persze én előzőleg mindent jól megnéztem mi merre van,így nem okozott gondot,hogy eltaláljunk az étteremhez.

A monori uszoda

Mint egy ufo

Útközben még a helyi sporcsarnok épülete volt valamennyire szép és érdekes és néhány lakóház sem nézett ki rosszul.Kicsit kacskáztunk az utcákon,de végül is különösebb gond nélkül megtaláltuk az éttermet.Szerencsére hely is volt bőven,így befészkeltük magunkat egy asztalhoz.Szép és elegáns hely volt és különösebben drága sem volt.Na és itt a vécé is elit volt már.Egy alföldi gulyáslevest nyomtunk le,meg egy rántott csirkemellet,ittunk egy bort és egy kávét is.Jó két és fél órát töltöttünk benn,de kényelmesen és nyugisan.Jó volt!

Mindenki nyugodjon le a picsába,itt most megebédelünk!

Az étterem belül

Ízléses tálban kapjuk a gulyást

Ideje volt visszaindulni a pályára.Jó negyedórás séta volt az étteremtől a stadionig az út.Mire odaértünk a csapat már melegített.Az egyik oldalt volt fedett lelátó,úgy döntöttünk most odaülünk.Nem láttunk dunaújvárosi szurkolókat,így a hazai oldalon a lelátó szélén ültünk az első sorban.Közben aztán láttunk egy-két újvárosi arcot jönni,menni.A meccs elkezdödőtt.Több mint egy év után tudtam újra meccsre jönni! Azt hiszem ez nem az én szégyenem hanem a jelenlegi világrendé amely egyre jobban megfosztja szabadságától az embereket!

A monori stadion lelátója

Még sehol senki,de mi már itt vagyunk!

Kezdődik a meccs!A pirosak a mieink.

Élvezetes jó meccs volt és az első félidőben többnyire mi támadtunk aminek meg is lett a következménye.A 26.percben megszereztük a vezetést!Nagyon nem mertem örülni mer körül ültek a hazai drukkerek...de azért persze örültem neki.Viszont a fedett hűvös lelátó alatt kezdtünk fázni,hiába volt elfogadható idő.Úgy döntöttünk második félidőben átmegyünk majd a napos oldalra.Egy nullás vezetésünkkel zárult az első félidő,következhetett az ilyenkor elmaradhatatlan húgyozás.A vécé a lelátó mögött volt és ez egész elfogadható is volt.Odaérve sorban jöttek a mi játékosaink elvégezni a dolgukat...hát ez meg mi,az itteni öltőzőben nincs klozett?Arra jó volt,hogy jó néhányukkal kezet fogtunk akik megismertek,Dorogi Renóval meg még el is beszélgettünk pár percet.Kedves,rendes srácok voltak mind!Miután szabaddá vált a klozett mi is elvégeztük a dolgunkat majd átmentünk akkor a napos oldalra.

Zajlik a meccs

Itt már nem fáztunk.Viszont a második félidő az első ellentetje volt.Nagyon neki állt támadni a hazai csapat a Monor,félő volt,hogy hamarosan gólt kapunk.De a mieink hősiesen védekeztek és állták a sarat,pontosabban az ellenfél nyomását.Jöttek melegíteni a tartalékjátékosok,pont velünk szembe ahol álltunk.Bita Laci a technikai vezető szólt ki hozzánk,hogy választhattunk volna jobb meccset is,ez nagyon izgalmas.Mondtam nincs ezzel semmi gond,úgy jó egy meccs ha izgalmas.Ez viszont kezdett nagyon az lenni.Lassan aztán kezdtünk kijönni a szorításból és az ellentámadásaink veszélyesek voltak,benne volt a levegőben,hogy mi szerzünk újabb gólt.Ám az eredmény nem változott.Egy nullára megnyertük a mérkőzést,ami idegenben nagyon jó eredmény.Győzelemmel tértek tehát vissza a meccstúrák!

Zoli fellépett labdaszedőnek!

Meccs után nem maradt más mint visszasétálni a vasútállomásra.Kicsit másfelé mentünk mint amerre jöttünk,de ez a város erre sem tetszett különösebben.Volt persze egy-két szép épület.Rendben visszaértünk,azt ott megvártuk a vonatot.Azzal most a Nyugati pályaudvarig mentünk.Nehezen tudtunk bkk jegyet venni,de végül is sikerült,így villamossal átmentünk a Széll Kálmán térre,majd onnan gyalog a Délibe.Ott megvacsoráztunk majd beszálltunk a vonatba.Ahogy egy nappal korábban most is este fél kilencre értünk haza.Jó buli volt ez is,főleg úgy,hogy győztünk,főleg úgy,hogy pár játékossal le is kezeltünk.

Remélem lesz még tavasszal meccstúra!

Monori utcákon

Túra a Vadasparkba és az Ól-völgy

Annak idején az első mecseki túra is erre vezetett,persze akkor a Vadaspark még gondolatban sem létezett.Szászvárról indultunk Sándorral a Bányatelep érintésével az Ól-völgy feletti úton jutottunk el a Kunyhóig.A Nyárádi kunyhóig.Aztán az évek,évtizedek alatt ez az útvonal alap lett.A faluból szinte mindig erre jutottunk fel a házig.Néha volt csak más útvonal,ha pl.kocsival járhatóak voltak a hegyi útak,akkor Kárász felöl feltudtunk jönni autóval is.A Vadaspark a Szászvári Bányatelepen létesült meg,nem is tudom már mikor...talán a kétezres évek elején.Nem nagy karriert futott be,pár évet csak,aztán tudomásom szerint meg is szűnt.Így szerencsére egy Nyárádi kunyhós nyaralásunkkor sikerült még belebotlanunk.

Én meg Sándor a kunyhó teraszán

A Vadasparkig vezető túra a Nyárádi kunyhótól megtehető túrák legkönnyebbike.

Mindössze kb. három kilométeres szakasz,végig lefele irányba haladva.

A piros+ jelzés vezet le és ugye ez vezet tovább Szászvárra.Ezen szoktunk feljönni.Most viszont lefelé menet volt az irány.Mivel túl közel volt a célpont ezért úgy határoztunk,hogy a vadaspark után majd lemegyünk a faluba ahol egy étterembe majd megebédelünk.Az autót elözőleg a Bányatelepen parkoltuk le,ezt mindig így szoktuk amikor olyanok a hegyi utak állapota,hogy oda nem lehet autóval felmenni.Innen aszfaltozott út vezet le tovább ami maga a piros+ jelzés is.Na az itteni parkolásnak késöbb még szerepe lesz.

Elindultunk hát a kunyhótól lefelé ha jól emlékszem ezuttal is hatan.

Alattunk az Ól-völgy

A piros+ jelzés a Nyárádi kunyhótól lefelé rögtön beér egy varázslatosan szép erdőbe és egy kicsivel odébb máris az Ól-völgy felett találjuk magunkat.Gyönyörü szakasza ez az útnak mindig élveztem az erre járást.Vannak helyek,ahol mindössze kb. 40centi széles az út felettünk a meredek domb,alattunk az Ól-völgy mélysége.Az Ól-völgybe amúgy semmi sincs,mégis valahogy elképesztően gyönyörü ez a völgynek nevezett mély árok ami nagyjából 1,5 - 2 km hosszúságú lehet a szászvári Bányatelep feletti nyugdijasok álltal használt kulcsosháztól vezet ide be a sűrű erdő közepébe ahol aztán eggyé válik vele.Az út ezen a gyönyörü szakaszon kb.2km hosszú.

A szászvári nyugdijasok kulcsosháza az Ól-völgyben

Kiérve a szép erdei szakaszból még mindig szép helyen haladunk lefelé,magában már az Ól-völgyben,hamarosan feltünik a nyugdijasok kulcsosháza majd innen nem messze már beérünk az egykori Bányatelepre ami mára már teljesen pusztulóban van.Ennek ellenére rajtam mindig valami kellemes érzés lesz úrrá bármikor is járok erre.Talán tudat alatt is eszembe ötlik a Sándorral megtett túrák amelyek nagy része elvezetett itt.

Ballagnak a srácok lefelé

A Bányatelepen több egykori üzem féle maradványai mellett haladunk el és van itt egy nagyobb két emeletes ház is.Ma már szellemház.Egykor ez volt a bánya főépülete,itt voltak az öltözök is,és még én is emlékszem azokra az időkre amikor buszjárat közlekedett ide ki,amely a bányászokat szállította dolgozni illetve haza.Na ezzel az épülettel szemben létesült meg a Szászvári Vadaspark.Hát gondoltuk megnézzük.Aztán a belépésnél voltak gondjaink...ugyanis a belépőt itt nem lehetett megvásárolni,ahhoz lekellett menni a faluba és a helyi strandnál lehet ezeket megvásárolni... mondtuk a karakternek,hogy fizetünk akár többet is,csak engedjen be,de nem állt kötélnek.Na itt került képbe a jó helyen leparkolt autó.Egyikünk fogta magát beleült és lement vele a még kb.3km-re lévő strandhoz.Mi többiek addig a park bejáratánál várakoztunk.Mindenesetre pompás ötlet volt ez,az innen három kilométerre történő jegyvásárlás akárki is találta ki...

A Vadaspark belépöjét a 3km-re lévő strandnál lehetett megvásárolni

Végül aztán hamar visszaért az autó így már semmi akadálya nem volt,hogy bemenjünk a Vadasparkba.A legszebb az volt,hogy sok mindent láttunk csak éppen vadakat nem.Viszont voltak háziállatok nem is kevés,mindenféle baromfi meg disznók.Mondjuk szerettem volna őzeket,szarvasokat is látni.A parkban voltak jól kialakitott hát nem is tudom minek nevezzem,a vadászles nem a megfelelö szó,inkább kilátók,ahonnan elvileg megfigyelhettük volna a vadakat,de ezuttal nem jártak erre.Ettől függetlenül remekül éreztük magunkat.

Élet a vadasparkban

A park egyik lakója

Azok a bizonyos kilátók a parkban,innen lehet lesni a vadakat

A Vadaspark után elindultunk lefelé a faluba mégpedig a leparkolt autóval.Belegyömöszöltük magunkat hatan.A többiek már éhesek voltak,gyalog még 1 óra lett volna az étterem,így persze nem volt 10 perc sem.Emlékeztem,hogy a helyi Vadrózsában jól főznek,igy ide vezetett az utunk.Most sem csalódtunk kellemesen megebédeltünk az étterem emeletén.Mondjuk az már nincs meg mit ettem,de emlékeztem,hogy itt fenomenálisan finom a babgulyás,így alighanem azt ehettem.

Elvoltunk itt vagy két órát biztosan.

Start ebédelni

Ebédre várva

Az ebéd után pedig bedobtunk egy fagyit az egyik cukrászdában,majd a buszmegállónál meghallgattuk a bányászhimnuszt amit a helyi templom játszik le ha nem is minden órában,de bizonyos időközönként.Épp kifogtuk.Fenomenális volt!

Ezután más már nem maradt,beültünk az autóba és visszamentünk a Bányatelepig.Újra ott hagytuk a kocsit (soha nem volt semmi baj ebből) és gyalog tettük meg innen a visszaútat a kunyhóig.Teli hassal felfelé a piros+ - on az Ól-völgynél,amerre jöttünk.Végül aztán visszaértünk a Nyárádi kunyhóba,ahol a nap hátralévő részében kártyáztunk,pingpongoztunk,ittunk,majd este szalonnát sütöttünk.

Ez is egy remek nap volt az itteni sok-sok közül.

Lobog a tábortűz,sül a szalonna

Mint írtam ez volt a létező legkönnyebb túra ami a kunyhótól tehető.Úgy is az lett volna ha a faluig gyalog megyünk,de igy mindössze 3km-et mentünk le,majd vissza is 3-at.Senki nem fáradt el.Ezt a Szászvár - Nyárádi kunyhó szakaszt elég sokszor megtettem életem során amúgy.Most egy idő óta nem jártam erre,de remélem még visszavezet majd a jóisten erre is...

A túra útvonala,szagatottal az autóval megtett rész