Túra a pokolba!

 Talán már több mint tíz éve is annak,hogy felmerült egy ide vezető túra ötlete.A Mecsek talán legismeretlenebb szurdoka azóta mindig is érdekelt és emlékezetem szerint már Gergővel is tervezgettünk egy túrát ide.Nagyon kevés információ,kép és videó van róla a neten,így szinte a totális ismeretlenség várt itt ránk.Így vagy úgy,de a túra egyre csak tolódott.Most év elején elhatároztam idén ha törik,ha szakad eljövök ide.Ősszel még Manó barátommal tervezgettünk egy itteni túrát,de aztán ő nem tartott velünk,így most is a Gergő utáni éra fő túratársammal Zolikával érkeztünk a Baranya megyei Vékénybe és elindultunk felfedezni a Zsidó-poklot!

Harmadszor itt,indul a túra a pokolba!

Pénteki napot választottunk a túrának,mégpedig a gyalázatos tömegközlekedés miatt.Hétvégén ugyanis elég nehézkes elérni a Baranya megyei Vékényt...Így is,bár viszonylag sima utunk volt,de majd fél tízre érkeztünk meg a csöppnyi mecseki faluba.Harmadszor indult innen túránk a helyi haranglábtól,de az első két alkalomkor a Csepegő-árokba mentünk.Most vettük az irányt a Zsidó-pokol felé.Bár a pokolba nem vezet jelzett turistaút mégis sokkal könnyebb az elérése mint a közeli Csepegő-ároknak.Egyszerűen nem volt más dolgunk mint végigmenni Vékény fő utcáján,az ugyanis egyenesen belevitt az ismeretlen szurdokba!

Vékény fő utcája

Bár jelzés nincs,de egy tábla azért jelzi hol is vagyunk!

Azon kevés információk alapján amit a szurdokról találtam,az félelmetesnek tűnt és persze izgalmasnak.Oda érve azonban semmi félelmet nem éreztem.Ellenben mást igen: földbe gyökerezett a lában a szépségtől.Annyira gyönyörű volt már az első métereken az izgalmas szurdok.Hát ha ilyen a pokol akkor túl nagy bajunk nem lehet..A vögyet egy mélyedés vájta ketté,abban folyt a patak,illetve folydogált volna,mert alig-alig volt benne víz.Jobbra a mélyedés (árok) felett viszont volt egy út.Jelzetlen,de út!Ez azért lepett meg,mert nem volt róla infóm,hogy van itt út.Elindultunk a bliriáns szépségű pokolban!

Alakul a pokol!

Jól érezzük magunkat a pokolban!

Zolika is sugárzott az örömtől...

Meglepően jól járható volt a völgy.Még a szakadék felett mentünk az úton,de várható volt,hogy majd valahol majd a mederben (a szakadékban) is fogunk menni.Nagyon szép volt a szurdok a márciusi tavaszban.Két oldalt a hegyoldalban az erdő is,még kopaszon is a legszebbik arcát mutatta.Kár,hogy nem volt bővebb víz a szurdokban mert bizony itt is kialakultak kisebb zubogók és vízesések.Ez egy csapadékosabb időszakban lenyűgőző lehet...Mentünk az enyhén emelkedő pokolban leesett állal a sok szépségtől.Aztán valóban egyszer csak az út és a meder összeért.Az út kissé szinten ment,míg a vályat felemelkedett az út szintjéhez.Innen akkor a patak mentén mentünk szó szerint a szurdokban tovább!

Valahol a szurdok közepén

Itt már a mederben

Nem volt nehéz a járás a mederben sem.Alig volt víz,talán kár érte.Itt-ott mélyebb volt ugyan a talaj,vagy dagonyás,de azért lehetett haladni.Itt érezhetően szelidült az induláskor még vadabbnak tünő szurdok.Aztán persze egy ponton újra kezdett durvulni,de nem vészes mértékben.A meder két oldalán egyre magasabbak lettek a falak.Láttam,hogy odafenn már a másik oldalon mint eredetileg,ment az út.Úgy döntöttünk felmegyünk és ott folytatjuk tovább.Nem tudom megítélni,hogy ez jó döntés volt-e vagy sem.A mederben lehet még kalandosabb lett volna a további szakasz.Itt az úton némi emelkedésbe kezdtünk és úgy tűnt egyre jobban távolodunk a medertől.

Trappolunk a szurdokban

Csodás pokol..

Az út egyre emelkedett majd oda-oda ért a szakadék mellé,ám úgy tűnt több ágra oszlik a szurdok és nem tudtuk melyik a fő csapás.Mindegy mentünk az úton.Olvastuk,hogy a szurdok végén ott lesz egy több méter mély löszkút!Mivel több ágra osztodott a szurdok nem tudhattuk,hogy ez melyik végén lesz.Reménykedtünk benne,hogy azon amerre mi mentünk.De sajna nem így történt.Elértük a végét és kerestük is a löszkutat,de nem találtuk meg.Pedig nem utolsó látvány az sem.Hát jól van,így legalább lesz majd miért visszajönni és majd megkeressük.Az út véget ért az erdő sűrűjében kellett haladni.Kiértünk egy másik ághoz a szurdok egy másik ágához,de itt sem leltük a löszkutat.Tudtam ha itt felérünk a hegyre ott kell lennie majd valahol a sárga jelzésű turistaútnak.Végül kiértünk a szurdok erdejéből és így kiszabadultunk a pokolból!De ennek most annyira nem örültem mert hatalmas élmény volt!

Út a pokolból

Kiértünk egy útra,amiről azt gondoltam már a sárga jelzés lesz,de nem az volt.Egy jelzetlen erdő gazdasági út lehetett.Elővettem a telefonos segítséget és láttam,hogy ez az út belevisz a sárga jezésű útba!Akkor neki is vágtunk,szívünkben a pokol csodás élményeivel.Nem volt messze a sárga talán kétszáz méterre.Innen pedig már ismerös volt a terep,erre már jártam nem is egyszer.Ez a Kárászról induló sárga jelzés volt,amely elvezet a Nyárádi kunyhóhoz majd jól ismert helyeket érintve (Dobogó,Cigány-hegy,Miske tető)elmegy egészen a Zengőre és végül levezet Pécsváradra.Bliriáns szépségű útvonal!De nekünk csak a Nyárádi kunyhóig kellett most.Útközben becsatlakozott a Magyaregregyről jövő piros+ jelzés is.Ez visz majd le minket a Nyárádi kunyhótól Szászvárra,mert oda tartottunk.Végül a pokoltól kb.két kilométerre elértünk a kedvenc kis kunyhómhoz a Nyárádi kunyhóhoz,ennek a blognak egyik főszereplőjéhez.(sokat írtam már róla korábban)

Feltűnik a Nyárádi kunyhó!

Szeretett kunyhóm,kritikus állapotban,de még áll!

A kunyhót látva mindig megdobban a szívem.Túrázásaim legmeghatározóbb helye.Itt kezdődött minden 1982 húsvétján...itt volt Sándor,itt járt Gergő is és nagyon sok szívemnek kedves ember,ezernyi kaland és túra élménye fűz ide.Mikor utoljára jártam itt öt éve a kunyhó már kritikus állapotban volt,mint ami összeakar dőlni...nem adtam neki 2-3 évnél többet és úgy gondoltam vége.De öt év telt el és a kunyhó még állt!Nem volt most sem jó állapotban,de állt!Ez felmelegítette a szívem...de az,hogy ennyi év telik el és nincs rá lehetőség,pénz stb.rendbehozni ez eléggé lehangoló...De itt voltam újra azon a helyen ahol legjobban szeretek lenni.Sajna,hogy nem volt itt senki a régiek közül.A kunyhó előtti padokon megpihentünk és megkajáltunk,hiszen túránkon még nem pihentünk.

Jó hely megpihenni...

Hát nincs jó állapotban...

Ha itt vagyok,mindig készül egy ilyen fotó

Közben megtudtuk,hogy a hely neve immár Vörösfenyő pihenőhely.Ugye van itt egy másik kulcsosház is a Vörösfenyő és vörösfenyők is vannak itt,mi más is lehetne a neve?Jó egy órát pihentünk itt ezen a számomra szent helyen.Megkajáltunk és alaposan körülnéztünk.Sajnos körülöttünk vágták,ritkitották az erdőt.Ez nem volt kellemes.Dolgunk végeztével aztán úgy döntöttünk teszünk egy rövidke kitérőt az itteni forrásokhoz.Így is lett,400 méterre volt a házakat vízzel ellátó Balincai-kút és Kata-forrás nagyjából egy helyen.Odáig elég nehéz út vezet,fel-le-fel.Jobban kifáradtunk ezen mint a poklot végigjárva.A Balincai-kút most is,mint a nyolcvanas évektől szinte mindig kivolt apadva.A Kata-forrás viszont folyt.Frissitettük vízkészletünket,végre igazi jó vízet ihattam.Kicsit nosztalgiáztam itt is,majd indultunk vissza.

A Balnicai-kút

Zolika vízet vesz a Kata-forrásból

Visszakellett menni a kunyhóhoz,mert csak itt tudtunk ráállni a piros+ jelzésre amely vitt tovább.Elbúcsúztam a kunyhótól,remélve azt,hogy találkozunk még.Most is megőrizve az emlékét még egy utolsó pillantást vetettem rá és indultunk le Szászvárra.Sosem tudni melyik a legutolsó pillantás... a piros+ itteni szakasza életem egyik legősklasszikusabb útvonala.Több tucatszor megtettem már a Nyárádi kunyhó - Szászvár távolságot.Itt mindig jó menni.A piros+ enyhén ereszkedve ment lefelé az Ól-völgy oldalában,míg nem el nem értük a szebb napokat is megélt szászvári bányatelepet.Itt laktak Sándorék is 1976-ig,kisgyerekként jártam itt náluk,de erre már azért nem igazán emlékszem.

Búcsú...

Az Ól-völgyben egy másik kulcsosháznál

A bányatelepen,a ház amelyet álmainkban turistaszállóvá alakitanánk..

Átvágtunk a bányatelepen.Innen már betonra váltott a piros+, jó 45 perc után pedig leértünk Szászvárra utunk végállomására.Választanunk kellett.Vagy megnézzük a várat,vagy beülünk valahova megkajálni.A kaját választottuk és a közeli Vadrózsa étterembe ültünk be.Én már kajáltam itt a múltban,tudtam nem rossz hely.Jó kis babgulyást ettünk,ittunk kávét,sört és az évtized legjobb borából is!Remekül elvoltunk,de aztán indulni kellett.Fél öt felé járt az idő.Több féleképpen haza lehet ide jutni.Mi úgy terveztük innen busszal elmegyünk a közeli Mázára,onnan vonattal Dombóvárra,majd onnan tovább szintén vonattal haza.A buszmegálóba érve azonban ott volt egy busz amely egyenesen Dombóvárra ment,így úgy ítéltem meg kár a Mázaira várni,ezzel egyből Dombóvárra mehetünk.Így is lett.Kényelmesen érkeztünk meg csodálatosan szép falvakat (Mágocs,Egyházaskozár,Bikal,Csikóstöttös) érintve Dombóvárra!

A Vadrózsa Szászváron

Remek kinálat!

Kissé nehézkes út volt Dombóvárról haza.Pusztaszabolcson csak úgy várt meg a csatlakozás Dunaújváros felé,hogy megkértük a kalauzt telefonáljon már oda a vonatnak,hogy lesz átszálló.Mindegy,fél kilencre hazaértünk.Hát egy remek túra volt a Zsidó-pokol hozta elvárásainkat és csodás volt,de a túra további szakasza is emlékezetesre sikerült a csodás tavaszi időben.Ez volt az év ötödik túrája,öröm az,hogy idáig teljesen a megálmodott terv szerint haladunk idén.Most 12 kilométert mentünk,így összesítésben tartunk 66 kilométernél ami így 13,2 km/túra átlagot jelent.Nagyon jó buli volt!A pokolba tervezek visszatérést még,hiszen a löszkút kimaradt.

Kedvenc váraink (26.) - Szászvári vár

 A sorozat következő vára egy olyan helyre kalauzol el,ahol számtalan alkalommal nyaraltam:Szászvárra.Mégis magába a várba,noha mellette vagy harmincszor is elmentem,egyszer vagy kétszer voltam benn,az is még a felújítás előtti években.A várat az évek alatt szépen helyrehozták.Na,de beszéljenek a betűk és a képek helyettem.

    Rekonstrukciós elképzelés a várról.Ilyen lehetett...

Szászvár neve az írott forrásokban először a 13. század első felében tűnik fel. Ezt követően az 1334-es pápai tizedjegyzék említi a falu Iván nevű plébánosát. 1347-ben a pécsi káptalan egyik oklevelében szerepel. 1401-ben a falut vásáros helyként említik "Forum comprovinc. in poss. seu villa Zaz". 1439-ben "Zaaz" néven szerepel egy oklevélben.

A szászvári vár a XIV. század második felében püspöki uradalmi udvarházként jött létre. Alsáni Bálint bíboros, pécsi püspök eredetileg egy kápolnát és egy udvarházat emeltetett a település szélén. Az udvarház egy alápincézett, emeletes, szintenként két helyiségből álló, igényesen kialakított kőépület volt, amelynek bejáratát egy lépcsőtoronyban helyezték el. Ez az egyik legkorábbi fennmaradt példája annak a középkori udvarháztípusnak, amely a XV-XVII. századba széles körben elterjedt egész Európában. Egy Zsigmond-kori okmány arról szól, hogy XII. Gergely pápa egy évi és 40 napi búcsút engedélyez mindazoknak, akik bűneiket megbánva és meggyónva, Keresztelő Szent János születése napján felkeresik a pécsi egyházmegyei "Zaas Oppidum"-ban Bálint bíboros és mások által ugyanazon szent tiszteletére alapított kápolnát.

A vár a templom mellett található Szászváron

Mint várat 1439. május 28-án említették először, amikor Albert király utasította Tolna megyét, hogy vizsgálják ki Bátmonostori Töttős László panaszát az Albeni Henrik püspök szászi várában tartózkodó familiárisai által okozott károk ügyében. 1476-ban Zsigmond pécsi püspök a szászi várat és plébániát a székesfehérvári Szent Miklós társaskáptalan prépostjára, Nagylucsei Orbánra bízta. Nagylucsei később Mátyás király kincstartója lett.

1540-ben Izabella királyné parancsára Athinai Simon elfoglalta Szászvárt, amely így rövid időre a királyné tulajdonába került. 1542-ben Werbőczy Imre Szászvárról indulva 225 lovassal és 200 gyaloggal üt rajta Kászon bég csapatain a kozári mezőn. Ezt Tinódi Lantos Sebestyén is megénekelte. Pécs 1543 július 13.-án esett el, s ugyanezen a napon adta meg magát Szász is Ahmed pasának. A település jelentőségét, stratégiai fontosságát jelzi, hogy a törökök közigazgatási központtá, nahije székhellyé tették. Egy 1554-es dokumentum szerint 188 község tartozott hozzá, s ez a dokumentum a helységet mint Szász "város"-t említi, ahol 37 adózó ház volt. Török őrség létszámáról csak 1546-ig vannak adatok, közel 250 fős védősereg vigyázta, ami Pécs északi védelmét látta el. Ez a létszám csökkent, amikor a tolnai várak is török kézre kerültek.

Kellemes a környezet a várkastély körül

A tizenötéves háború pusztításai Szászvárat sem kerülték el, 1603-ban keresztény seregek felgyújtották a várat. 1662-ben kiskomáromi gyalogosok gyújtották fel, majd Zrínyi Miklós 1664-es téli hadjárata során a magyar katonák egy része elfoglalta a települést, s ismét felgyújtották a várat. 1680 körül keresztény csapatok felrobbantották az erődítményt, de a törökök valószínűleg nem hagyták el. Végül 1686-ban szabadult fel a török megszállás alól, a település és a vár a császári csapatok birtokába került. A harcok során a Szász elpusztult, egy 1696-os dokumentum már csak faluként említi.

A várban jól ötvözték a modern kori és a régi építészet találkozását

A romos vár területén 1772-ben Klimó György püspök kezdte meg egy új templom építését, amely 1779-ben készült el. 1822-ben a templomhoz egy tornyot is építettek a várfalak felhasználásával, ám ez a torony 1890-ben megroggyant, és ezért lebontották, helyére pedig felépítették a ma álló tornyot.

Érdekesség, hogy Martinovics Ignác "szolgálataiért" 1792-ben megkapta a "szászvári apát"-i címet. Később jakobinus összeesküvőként a budai Vérmezőn fejezték le.

A szászvári várkastélyban 1980-ban kezdődtek meg a régészeti kutatások, amelyek alapján 2016-ra rekonstruálták a legrégebbi (középkori), nyugati palotaszárnyat, ugyanakkor 19. századi hozzáépítéseket is meghagytak. A nyugati toronyban a leletek alapján hűen rekonstruálható, 14. századi kápolnát és a kaputorony felvonóhidas kapuját is újjáépítették. Az északi palotaszárny emeletét viszont csak egy üvegfallal pótolták.

Napjainkban...

A vár hétfő kivételével mindennap 9-től 17 óráig tart nyitva.A belépődíjakról a legutolsó infóm alapján (ezek ugye folyamatosan válozhatnak) azt tudni,hogy a felnőtt belépő az 1200 forint,a diák és nyugdíjas 800 forintba kerül.Csoportos 1000 forint,családi (2 felnőtt,2 gyerek) 3200 forint,hatéves kor alatt pedig ingyenes a vár látogatása.

A várban mint írtam,noha sokszor elmentem mellette maximum kétszer járhattam,mégpedig a 80-as évek második felében.Esélyes,hogy Sándorral és annak lányával Tündivel.Az,hogy jövünk-e még ide,úgy érzem,hogy jelen állás szerint nem valószínű.Sajna az itteni rokonokkal Sándor halálát követően gyakorlatilag megszakadt a kapcsolatom és ha jövünk is erre túrázni,aligha fér bele a vár az útvonalba.De soha nem mondjuk,hogy soha ugye...

A legősebb ősklasszikus - Királyok emléktúrája a Máré várhoz

Hogy is van a dalban?"Tudod jól hova mész,de végül hazatérsz..."

Ha ezt a túrát kellene jellemeznem akkor ez olyan mintha hazatértem volna.Nehezen jött össze,sőt voltak napok amikor úgy tűnt az egészből semmi sem lesz,de aztán 13-án péntek hajnalban útrakeltünk az immár szokásos csapattal a Mecsekbe,ráadásul arra a részre ahol annak idején Sándor bevitt a túrázás világába,ahol rászoktatott a jóra.Ahol aztán annyi,de annyi túrát megtettünk,ahova lejártam nyaralni éveken át,ahova aztán Gergőt is elhoztam.Szóval amikor péntek reggel 3/4 kilenckor Szászvár főterén leszálltam a buszról,úgy éreztem hazatértem...

Megérkezés Szászvárra

Az utazás a 21.század lassan derekán még mindig nem egyszerű ide,sőt voltak harminc-negyven éve olyan időszakok amikor egyszerűbb volt mint manapság.Vonatot és buszt is igénybe kellett vennünk,háromszor kellett átszállnunk és egy hétköznapot kellett választanunk,mert hétvégén még ennél is tragikusabb...Volna hova fejlödni.Mindegy,tehát péntek reggel leszállva a buszról hazatértem Szászvárra.Átmentem egy párszor a falun az évek alatt,de utoljára 10 éve álltam meg itt...Ideje volt újra egy túrát indítani a legősklasszikusabb helyszínről...Tíz év múltán úgy tűnt a főtér csinosabb lett,Szászvár pedig a lassan őszbe hajló szeptemberi reggelen a legszebb arcát mutatta.

Ősklasszikusra készültünk,ami persze hármunk közül csak nekem volt az.Móni járt már itt párszor,de Zoli most jött elöször,neki teljesen új volt minden.A túra sokmindenben jelképes volt,különös jelentőséggel bírt ahogy azt szoktam mondani.Elöször is ez volt az egyik legalapabb túra az életemben,a legősibb ősklasszikus.Másodszor tavaly ősszel,ez lett volna a Sándor emléktúra is,ugyanezen az útvonalon még Gergővel együtt...Harmadszor mivel sajnos Gergő is elment,így a túrát a Királyok emléktúrájává nyílvánitottam.Hiszen ez volt az a túra a történelemben amelyen az életem valaha volt két legnagyobb túrakirályával,két legjobb emberével együtt túrázhattam.Bármily meglepő egy ilyen alkalom volt csak...feltéve ha leszámitom a Nyárádi kunyhóig tartó túrázásokat.

Itt volt az a bizonyos szüreti fesztivál 2003-ban,van róla bejegyzés a blogban

Terv tehát az ösklasszikusra a szokásos útvona volt.Szászvárról indulva a Bánytelepet és az Ól-völgyet érintve elérjük a szeretett Nyárádi kunyhót.Itt pihenünk egy nagyot,ha időnk engedi lemegyünk a két forráshoz a Balincai-kúthoz és a Kata-forráshoz (ez kiesik amúgy az útvonalból),majd visszatérve a Németdöglésen át leereszkedünk a Vár-völgybe,az Iharos-kútnál újabb kis pihi jön,majd felmászunk a Gergely-Éva forrás érintésével a Máré várhoz,onnan vissza a Vár-völgybe,majd a Vár-völgyi buszmegállónál fejezzük be a túrát.Nagyjából 16km várt ránk.Kilenc óra előtt tehát,elindultunk Szászvár főteréről a csodás szeptemberi reggelen.Szászváron amúgy élnek rokonaim,Sándor családja,felesége,lányai.Ám egyrészt nem volt most idő hozzájuk bemenni,másrészt a mai napig úgy érzem,hogy nem szeretnek annyira mint ahogy Sándor szeretett,ők inkább a nem régi elhunyt testvéremért voltak oda,meg nem is azon a részen laktak amerre a túra vezetett,így meglátogatásukról most lemondtam...A Sándor emléktúrán ősszel úgy lett volna amúgy,hogy Gergővel leszálltunk volna egy megállóval előbb és elmentünk volna a helyi temetőbe Sándor sírjához,most azonban hála ennek a remek tömegközlekedésnek buszhoz voltunk kötve,így nem volt idő sajnos erre a kitérőre,de egyszer majd eljövök és tiszteletemet teszem a sírjánál.Ő úgysem ott van,ahogy Gergő sem az ő sírjában...

A borháznál

Elindultuk tehát a piros+ jelzésen ez vitt fel a Nyárádi kunyhóig és ez volt az a túraútvonal amelyen az életem során a legtöbbször jártam.Az ősklasszikus.Tíz éve azonban mint írtam is,nem jártam erre,így szinte az újdonság hatásával volt rám minden.Szászvár ezen a dél felé haladó úton is szép.Elhaladtunk a borház mellett amelynek szomszédságában az a bizonyos szüreti fesztivál volt 2003-ban.Minden méteren édes emlékek ugrottak be,a borház után nem sokkal volt a strand ahol rengeteg jó buli volt...Szomorúan állapítottam meg azonban,hogy a strand melletti vendéglátóhely épületét lebontották...Pedig...itt rúgtam be az életemben a legjobban még 1992-ben az unokanövérem lagziján...Azt ide jártunk le a haverokkal amikor a kunyhóban nyaraltunk több év során is.Szerencsére maga a strand az teljesen rendben volt.Mentünk tovább a piros+ -on,amely a bányatelepig betonút volt.

A szászvári strand bejárata odafenn

Fentről nézve,ott lenn a betonút maga a piros+

Nyugis kis házak voltak a falu ezen részén amely már a település déli végén volt.Innen tovább csak a Mecsekbe vezetett az út.Kiérve a faluból pár kilométeren át haladt a betonút,de sokat mentem itt...Fák között az út behatolva a mecseki erdőben haladt a túra.Az ilyen részekre szoktam azt mondani,hogy kissé ingerszegény,de ez nem volt az...Volt egy új tanösvény az út mellett,ez új lehetett hiszen korábban sosem láttam.Mivel nem ismertem nem mentünk be,pedig az pár száz métert ment benn a sűrűben,azt visszatért a piros+ jelzésbe.Amúgy térképet nem hoztam a legősklasszikusabb túrára.Minek?Otthon voltam...Rövidesen elértük az egykori Bányatelepet.

Az egykori bányatelep fő épülete

Itt valaha lakóházak is voltak,Sándorék is itt laktam 1976-ig.Most sok elhagyatott romló bányaépület volt itt,az egésznek a központjában az a két emeletes ház állt,amelyet én kinéztem magamnak és Zolinak korábban már küldtem róla képeket,szóval ezt akarjuk mi megvenni és átalakitatni turista szállodává.Persze ehhez csak pár száz milla hiányzik...Most itt volt az alkalom,hogy közelebbről megvizsgáljuk az épületet.Be is mentünk.Az egész olyan volt mint egy kisértetház ám mégis lenyügöző.Meglehetősen leromlott állapotban volt az épület,de láttunk benne fantáziát.Micsoda szállodát lehetne itt kialakitani.Járva a szinteket a helységeket el is döntöttük mi hol és hogy lesz...Remek szállodát fogunk ebből kihozni!Na persze valószinűleg csak következő életünkben...

Itt lesz majd a szálloda hallja

Most még ilyen,de majd ragyogni fog!

A jövendőveli szállodánk után a piros+ -on haladva továbbra is folytattuk a túrát.Itt ért véget a betonút is és váltott végre igazi turistaúttá.A telep után egyből beér az út az Ól-völgybe.Ami nagyon szép.Körülölelik a csodás mecseki erdők a völgyet a levegő fantasztikus minőségére pedig szavak sincsenek.Itt is van egy kulcsosház ami a szászvári nyugdijasoké.Ezt sem láttam már tíz éve,örömmel állapítottam meg,hogy teljesen rendben van.Az út tovább még halad a völgyben,majd jobbra le,pontosabban feltér az erdőbe.Itt kezdi meg emelkedését a Nyárádi kunyhózoz ami ide kb.másfél kilométer.Nem egy vészes emelkedő,nem igazán erőlteti meg az embert.Persze voltak olyan évek amikor a kunyhóban nyaraltunk és gyalog-galoppban vittük fel a cuccainkat,hát akkor nem ezt mondtam...

Az Ól-völgyi kulcsosház

Lenn a mélység

Ahogy halad előre a vándor ezen a túrán úgy lesz egyre szebb és szebb a táj.A hegyoldalban kapaszkodó turistaútról csodás volt a mélység,az alattunk elterülő Ól-völgy látványa.Aztán néhány tucatnyi méter után felsejlik egy rét...a kulcsosház előtti rét...Odaérve már jól látszik a Nyárádi kunyhó és a mellette lévő Vörösfenyő kulcsosház.Mindig is a szívemet melegitette ez a látvány...A rét most is lenyügöző,a legszebb rét a világon!Mennyi,ohh de még mennyi sok élmény fűz ide...Sokminden levan írva ezekből ebben a blogban is.Megérkezve a kulcsosházakhoz letettük hátizsákunkat az egyik asztalkára.Zoli elöször volt itt,úgy tűnt földbe gyökerezett a lába,látva ezt a csodás helyet.Mielőtt körbenéztünk volna,megreggeliztünk.

A szívet melengető látvány

Jól esett itt a kaja (mint mindig).Beszélgettünk még aztán körülnéztünk.A kuhyónk a Nyárádi kunyhó nem volt jó állapotban.Nagyon nem...még a két évvel ezelőttihez képest sem,amikor Gergővel itt voltam.Körbejárva megnézve szomorúan tapasztaltam,hogy gyakorlatilag csak a jó lélek tartja már egyben...Sajnos úgy tűnt összedölés esélyes...Ez rendkivül elszomorított.A kunyhó és az én különös kapcsolatomról vele ezen a helyen olvashatsz.Benézve az ablakon döbbenetes látvány fogadott: üres volt minden!Az emeletes ágyak,az asztalok,a konyhaszekrény,az egész sehol nem volt....ez kissé bénitólag hatott rám,nem is volt szívem erről képet csinálni.Móni azonban lőtt egy képet.A konyhaablak nyitva volt,azon bekukucskálva csinálta,ez tehát az ő képe a megdöbbentő látványról.Ezen látni,hogy egy ágy maradt ugyan benn,de minden más nem.

Számora fájó látvány

Rendkivül elkeserítő volt a dolog és a házikó állapota...Valószinű azért ürithették ki,mert életveszélyes...bármelyik percben összeomolhat.Huhh...A kunyhó amelyet nagybátyámék kezeltek a 80-as,90-es években ahová annyi,de annyi emlék fűz,úgy tűnt az utolsókat rúgja...Attól félek ha egy-két év múlva erre járok majd újra,a kunyhó már nem lesz sehol...mert addigra összedöl...Na az a nap is olyan lesz mintha egy közeli hozzátartozómat veszíteném el.Fájó volt ezt látni.A ház elötti réten még fotózgattunk és ökörködtünk egy sort.Éreztem Gergő és talán Sándor simogatását a hátamon,tehát itt voltak velem,ahogy az kell...A kunyhó életveszélyes állapota sem tudta elvenni ennek a helynek a varázsát.

A Nyárádi kunyhó

A kunyhó és az egyetlen élő ember akinek szívében még benne van....

Móni a szép réten a házikó előtt

Ezekután megtekintettük a pottyantósokat a házakhoz tartozó wc-ket.Ezek Zoli gyengéi...minden pottyantósnál ami utunkba kerül ökörködünk egy sort .Ez sem volt kivétel.Mielőtt folytattuk volna a túrát kellett egy kis bohóckodás itt.Persze ezekről fotók is készültek.Amúgy a wc rendkivül tiszta volt!Mikor kihancúroztuk magunkat úgy döntöttünk,letérünk akkor túránk útvonaláról és megnézzük a közeli két forrást,ahonnan mindig a vízet hoztuk mikor itt nyaraltunk.Ez nagyjából oda-vissza 800 méteres kitérő volt.

Egy a wc-s képek közül

A források úgy tűnt messzebbre vannak mintahogy emlékeztem rájuk.Le és fel vezetett az út hozzájuk.Te jó ég,innen vittük mi a vízet kannákban?Ezen az úton?Hihetetlennek tűnt..Odaérve a forrásokhoz láttuk,hogy a Balincai-kút most sem folyik.Vajon az elmúlt években volt-e olyan amikor folyt?A Kata-forrás viszont bőven ontotta a vízet.A két forrás egymás alatt volt,kb.negyven méterre egymástól.Itt frissitettük is a vízkészletünket na és persze ittunk is a friss üde vízből.Kannákat most nem kellett tölteni,csak a kulacsainkat.Itt is fotózkodtunk és indultunk vissza a mi eredeti utunkra.

Balincai-kút

Kata-forrás

Visszaérve a pottyantósokhoz,búcsút vettünk a piros+ jelzéstől és a kunyhótól.Remélem látom még... A zöld + -on folytattuk tovább.Amúgy maga ez a hely turistaút csomópont,vagy 8 külömböző jelzésű út fut itt össze.A zöld+ vezetett a Vár-völgybe.Elöször elhaladtunk a Nyomákói-kút mellett.Ez volt a harmadik forrás ahonnan vízet nyertünk ha a kulcsosházban nyaraltunk.Ám ez sem folyt.Itt következett aztán a túra legnehezebb szakasza.Erős emelkedő jellemezte a következő 3-400 métert.De sikeresen letudtuk ezt.Ezután többnyire szinten ment az út,arébb fa kitermelés folyt...ez sem volt egy üditő látvány,látni ahogy az ember pusztitja az erdőt...Később pedig már ereszkedett az út le a Vár-völgy felé.Nem beszéltem még a jelzésekről.Végig túránk során kifogástalanul voltak felfestve!

Itt-ott akadály is került elénk,de legyőztük őket

Leérve a Vár-völgybe az teljesen rendben volt.Hamar odaértünk az Iharos-kúthoz,amely szintén nem folyt...Mindegy,a Kata-forrásból hozott vízünk kitartott és még hideg is volt.Pihentünk itt is.Búcsút vettünk a zöld+ jelzéstől is,örvedtünk a piros csíknak.Ez visz majd fel a várhoz.Innen újra emelkedett az út,ám ha van a világon olyan hely ahol szeliden mégis látványosan emelkedik az út akkor az ez volt.

A Vár-völgy a Rikájónál

Az Iharos-kút is elapadva

Ezen az útszakaszon volt a Gergely-Éva forrás is,a különös legendával bíró forrás amelyről már rengeteget írtam a blogomban.A dolog lényege,hogy ha iszol a vízéből akkor visszatérsz ide.Az én esetem is bizonyítja,hogy a legenda igaz,hiszen vagy húszadszorra jártam itt és Móni is kb.ötödjére.Zoli elöször.Sajnos Gergő már nem térhetett vissza...és az ő esetében megdölt a legenda is...Bár egyszer mindenkénél megdől,hisz senki sem él örökké,de Gergő bántóan fiatalon ment el...A forrásból a víz éppen csak csordogált.Egy kulacsot megtölteni beletelt volna vagy tíz percbe,de pohárból azért tudtunk inni bebiztosítva a visszatérést.Érdekes volt,az elapadó mecseki források így csapadékos időszak után..Ötből a negyedik forrás volt amelyik nem folyt (ez is csak nagyon minimálisan).Amúgy mivel ez volt Gergő kedvenc forrása elneveztem természetesen Gergő forrásának.

A legendás forrás

Innen csak egy köpetre volt már a Máré vár.Hamarosan el is értük azt.Első pilantásra ez a vár is olyan hatást kelt bennem mint a kunyhó...szívetmelengetőt.Itt is rengeteget jártam,élmények tucatjai fűznek ide.Szerencsére úgy tűnt a vár rendben van és hétköznap ellenéra mozogtak erre emberek is.Mint később kiderült egy filmforgatásra készültek éppen.Tavaly jártam itt Gergővel a Sín-gödöri túra keretein belül,akkor a vár zárva volt,mint ahogy az elmúlt négy évben mindig.Most azonban nyitva volt,tálcán kínálta magát.Ráadásul a belépés ingyenes volt.Ám Laci bácsi a vár korábbi közkedvelt gondnoka nem volt itt...Ezzel rúgta a legnagyobb öngólt a vár jelenlegi üzemeltetője,hoszen Laci bácsi személysége szerintem évi legalább plusz 500-1000 látogatót jelenthet...

Máré vára első látásra

A vár odabenn is lényegében rendben volt.Ám érzödőtt azért Laci bácsi hiánya,nem volt azért akkora rend mint az ő korában.Volt ugyan benn egy gondnok,de az a köszönésen kivül nem szólt az emberhez.Laci bácsi ilyenkor már elmondta a vár teljes történetét.Jó volt bent lenni.Ugye tavaly nem lehetett bejönni,utoljára meg 2013-ban voltunk itt előtte.1986-ban voltam itt elöször Sándorral,tavaly pedig utoljára Gergővel...ez pedig az ő emléktúrájuk éppen... A palotaszárny ugyan levolt zárva,bemenni nem lehetett a kiállítást megnézni,de a gyilokjáróra szabad volt az út,fel is mentünk hát.

Várudvar

Hosszú idő után jutottam újra be

A gyilokjáróról pompás a kilátás a Vár-völgyre és a Mecsek vonulatára.Sokszor láttam már ezt a látványt,de sokadszorra is lenyügözőtt.Csodaszép volt innen (is) a Mecsek.Zoli elöször felérve a gyilokjáróra megszédült,de aztán rendben volt és lenyügőzte őt is az egésznek a nagyszerűsége.Elnézelödtünk fenn vagy félórát,Móni nem jött fel,ő tériszonyos.Pedig ez volt a túra legszebb része.Fotózkodtunk fenn is egy sort.Egy szőke bombázó jött fel két pasival majd szomorúan állapitotta meg,hogy ez a hely fotózkodásra nem alkalmas...Hát...nagy az isten állatkertje...ha ez nem alkalmas rá,akkor vajon mi...?Mümájer volt a javából.Mi azért tudtuk fotózkodni nem is keveset.

A várudvar a gyilokjáróról

Várfal és a Mecsek

Lejövet búcsút vettünk a gondnoktól,Móni elmondta,hogy azt azért megkérdezte honnan jöttünk.Kijövet a várból az előtt ott voltak a filmesek akik nagyban készülödtek.Lenn náluk pedig egy szelid solyóm pörölt erősen,közelebb mentünk hozzá,nem ijedt meg tőlünk.Közben az egyik hölggyel beszélgetésbe elegyedve kiderült ők nem is igazán filmesek,hanem egy hagyomány örző egyesület akik itt csinálnak valami témába vágó filmet.Elköszöntük tőle is,majd megkerültük a várat ahogy Gergővel is tavaly.Teljesen rendben volt,nem volt semmi omlásveszély vagy ilyesmi.

Kijövet a Máré várból ez a látvány fogad

A sólyom felcsapott várőrzőnek

Hátul...

Búcsút vettünk a Máré várától.Nem tudom mikor vezet erre újra a sors.Lefelé a Vár-völgyből jövő betonúton mentünk,ugye tavaly itt jöttünk fel.Az út melletti Vár-kút meglepetésemre bőven ontotta a vízet.Meglepő volt,mert ettől vártuk legkevésbé.Tudtam ez a forrás évek óta elvan apadva.Látva a többi általában bővebb vízű forrás elapadását nem gondoltam volna,hogy éppen ez folyik majd,de így volt.Folyt ezerrel.Frissitettük a vízkészletünket,bár túránkból már sok nem volt vissza.Ezután visszatértünk a Vár-völgybe.

Búcsú a vártól

Lenn a többiek még megcsodálták a Kadarka kulcsosházat,majd a völgyben elindultunk a végkifejlet felé.Még utunkba került a Textiles-forrás.Tavaly ugye ez folyt legjobban és most is.A forrás hozta a közelezőt,így megállapítottam,hogy a hét forrásból amit ma érintettünk három folyt.A Gergely-Éva pedig csordogált.Tavaly lényegébe innen indultunk.Lelki szemeim előtt megjelent Gergő ahogy tölti a kulacsát a forrásnál,majd rámegy a hídra egy fotó kedvéért...Mi is így tettünk.Teletöltöttünk minden létező kulacsot flakont,ezt a vízet már vittük haza,hogy otthon is legyen jó minöségű víz végre.

Ökörködés a hídon ahol tavaly Gergő tette ugyanezt...

Folyik a Textiles...

A Máré strand a völgy végén zárva volt így a bent található Máré csárda is,pedig kedvünk lett volna egy jó babgulyáshoz.
A szemben található kemping viszont nyitva volt amelyben volt egy büfé,itt megittunk egy kávét és nyaltunk egy jégkrémet.Innen 50 méterre volt a Vár-völgyi buszmegálló.Itt ért véget a túra.

A Sándor emléktúra így tehát valóra vált.Nem egészen úgy ahogy akartam és nem azokkal akikkel akartam...hiszen akivel szerettem volna ezt valóra váltani,azért is emléktúra lett belőle.Így tehát ez volt a Királyok emléktúrája.Jó volt,jó buli,de az élet néha kegyetlen...

A Vár-völgy bejárata

Hazefelé busszal Bonyhádig buszoztunk majd ott megvártunk egy Dunaújváros-Budapest felé tartó járatot,amelyen rengetegen voltak,de nagy részük Szekszárdon leszállt.Innen már aztán kényelmes volt az út.Mivel az autópályán jöttünk így hamar hazaértünk.Kellemesen elfáradtunk,tényleg klassz túra volt ez az ösklasszikus!

A túra útvonala