Hogy is van a dalban?"Tudod jól hova mész,de végül hazatérsz..."
Ha ezt a túrát kellene jellemeznem akkor ez olyan mintha hazatértem volna.Nehezen jött össze,sőt voltak napok amikor úgy tűnt az egészből semmi sem lesz,de aztán 13-án péntek hajnalban útrakeltünk az immár szokásos csapattal a Mecsekbe,ráadásul arra a részre ahol annak idején Sándor bevitt a túrázás világába,ahol rászoktatott a jóra.Ahol aztán annyi,de annyi túrát megtettünk,ahova lejártam nyaralni éveken át,ahova aztán Gergőt is elhoztam.Szóval amikor péntek reggel 3/4 kilenckor Szászvár főterén leszálltam a buszról,úgy éreztem hazatértem...
 |
| Megérkezés Szászvárra |
Az utazás a 21.század lassan derekán még mindig nem egyszerű ide,sőt voltak harminc-negyven éve olyan időszakok amikor egyszerűbb volt mint manapság.Vonatot és buszt is igénybe kellett vennünk,háromszor kellett átszállnunk és egy hétköznapot kellett választanunk,mert hétvégén még ennél is tragikusabb...Volna hova fejlödni.Mindegy,tehát péntek reggel leszállva a buszról hazatértem Szászvárra.Átmentem egy párszor a falun az évek alatt,de utoljára 10 éve álltam meg itt...Ideje volt újra egy túrát indítani a legősklasszikusabb helyszínről...Tíz év múltán úgy tűnt a főtér csinosabb lett,Szászvár pedig a lassan őszbe hajló szeptemberi reggelen a legszebb arcát mutatta.
Ősklasszikusra készültünk,ami persze hármunk közül csak nekem volt az.Móni járt már itt párszor,de Zoli most jött elöször,neki teljesen új volt minden.A túra sokmindenben jelképes volt,különös jelentőséggel bírt ahogy azt szoktam mondani.Elöször is ez volt az egyik legalapabb túra az életemben,a legősibb ősklasszikus.Másodszor tavaly ősszel,ez lett volna a Sándor emléktúra is,ugyanezen az útvonalon még Gergővel együtt...Harmadszor mivel sajnos Gergő is elment,így a túrát a Királyok emléktúrájává nyílvánitottam.Hiszen ez volt az a túra a történelemben amelyen az életem valaha volt két legnagyobb túrakirályával,két legjobb emberével együtt túrázhattam.Bármily meglepő egy ilyen alkalom volt csak...feltéve ha leszámitom a Nyárádi kunyhóig tartó túrázásokat.
 |
| Itt volt az a bizonyos szüreti fesztivál 2003-ban,van róla bejegyzés a blogban |
Terv tehát az ösklasszikusra a szokásos útvona volt.Szászvárról indulva a Bánytelepet és az Ól-völgyet érintve elérjük a szeretett Nyárádi kunyhót.Itt pihenünk egy nagyot,ha időnk engedi lemegyünk a két forráshoz a Balincai-kúthoz és a Kata-forráshoz (ez kiesik amúgy az útvonalból),majd visszatérve a Németdöglésen át leereszkedünk a Vár-völgybe,az Iharos-kútnál újabb kis pihi jön,majd felmászunk a Gergely-Éva forrás érintésével a Máré várhoz,onnan vissza a Vár-völgybe,majd a Vár-völgyi buszmegállónál fejezzük be a túrát.Nagyjából 16km várt ránk.Kilenc óra előtt tehát,elindultunk Szászvár főteréről a csodás szeptemberi reggelen.Szászváron amúgy élnek rokonaim,Sándor családja,felesége,lányai.Ám egyrészt nem volt most idő hozzájuk bemenni,másrészt a mai napig úgy érzem,hogy nem szeretnek annyira mint ahogy Sándor szeretett,ők inkább a nem régi elhunyt testvéremért voltak oda,meg nem is azon a részen laktak amerre a túra vezetett,így meglátogatásukról most lemondtam...A Sándor emléktúrán ősszel úgy lett volna amúgy,hogy Gergővel leszálltunk volna egy megállóval előbb és elmentünk volna a helyi temetőbe Sándor sírjához,most azonban hála ennek a remek tömegközlekedésnek buszhoz voltunk kötve,így nem volt idő sajnos erre a kitérőre,de egyszer majd eljövök és tiszteletemet teszem a sírjánál.Ő úgysem ott van,ahogy Gergő sem az ő sírjában...
 |
| A borháznál |
Elindultuk tehát a piros+ jelzésen ez vitt fel a Nyárádi kunyhóig és ez volt az a túraútvonal amelyen az életem során a legtöbbször jártam.Az ősklasszikus.Tíz éve azonban mint írtam is,nem jártam erre,így szinte az újdonság hatásával volt rám minden.Szászvár ezen a dél felé haladó úton is szép.Elhaladtunk a borház mellett amelynek szomszédságában az a bizonyos
szüreti fesztivál volt 2003-ban.Minden méteren édes emlékek ugrottak be,a borház után nem sokkal volt a strand ahol rengeteg jó buli volt...Szomorúan állapítottam meg azonban,hogy a strand melletti vendéglátóhely épületét lebontották...Pedig...itt rúgtam be az életemben a legjobban még 1992-ben az unokanövérem lagziján...Azt ide jártunk le a haverokkal amikor a kunyhóban nyaraltunk több év során is.Szerencsére maga a strand az teljesen rendben volt.Mentünk tovább a piros+ -on,amely a bányatelepig betonút volt.
 |
| A szászvári strand bejárata odafenn |
 |
| Fentről nézve,ott lenn a betonút maga a piros+ |
Nyugis kis házak voltak a falu ezen részén amely már a település déli végén volt.Innen tovább csak a Mecsekbe vezetett az út.Kiérve a faluból pár kilométeren át haladt a betonút,de sokat mentem itt...Fák között az út behatolva a mecseki erdőben haladt a túra.Az ilyen részekre szoktam azt mondani,hogy kissé ingerszegény,de ez nem volt az...Volt egy új tanösvény az út mellett,ez új lehetett hiszen korábban sosem láttam.Mivel nem ismertem nem mentünk be,pedig az pár száz métert ment benn a sűrűben,azt visszatért a piros+ jelzésbe.Amúgy térképet nem hoztam a legősklasszikusabb túrára.Minek?Otthon voltam...Rövidesen elértük az egykori Bányatelepet.
 |
| Az egykori bányatelep fő épülete |
Itt valaha lakóházak is voltak,Sándorék is itt laktam 1976-ig.Most sok elhagyatott romló bányaépület volt itt,az egésznek a központjában az a két emeletes ház állt,amelyet én kinéztem magamnak és Zolinak korábban már küldtem róla képeket,szóval ezt akarjuk mi megvenni és átalakitatni turista szállodává.Persze ehhez csak pár száz milla hiányzik...Most itt volt az alkalom,hogy közelebbről megvizsgáljuk az épületet.Be is mentünk.Az egész olyan volt mint egy kisértetház ám mégis lenyügöző.Meglehetősen leromlott állapotban volt az épület,de láttunk benne fantáziát.Micsoda szállodát lehetne itt kialakitani.Járva a szinteket a helységeket el is döntöttük mi hol és hogy lesz...Remek szállodát fogunk ebből kihozni!Na persze valószinűleg csak következő életünkben...
 |
| Itt lesz majd a szálloda hallja |
 |
| Most még ilyen,de majd ragyogni fog! |
A jövendőveli szállodánk után a piros+ -on haladva továbbra is folytattuk a túrát.Itt ért véget a betonút is és váltott végre igazi turistaúttá.A telep után egyből beér az út az Ól-völgybe.Ami nagyon szép.Körülölelik a csodás mecseki erdők a völgyet a levegő fantasztikus minőségére pedig szavak sincsenek.Itt is van egy kulcsosház ami a szászvári nyugdijasoké.Ezt sem láttam már tíz éve,örömmel állapítottam meg,hogy teljesen rendben van.Az út tovább még halad a völgyben,majd jobbra le,pontosabban feltér az erdőbe.Itt kezdi meg emelkedését a Nyárádi kunyhózoz ami ide kb.másfél kilométer.Nem egy vészes emelkedő,nem igazán erőlteti meg az embert.Persze voltak olyan évek amikor a kunyhóban nyaraltunk és gyalog-galoppban vittük fel a cuccainkat,hát akkor nem ezt mondtam...
 |
| Az Ól-völgyi kulcsosház |
 |
| Lenn a mélység |
Ahogy halad előre a vándor ezen a túrán úgy lesz egyre szebb és szebb a táj.A hegyoldalban kapaszkodó turistaútról csodás volt a mélység,az alattunk elterülő Ól-völgy látványa.Aztán néhány tucatnyi méter után felsejlik egy rét...a kulcsosház előtti rét...Odaérve már jól látszik a Nyárádi kunyhó és a mellette lévő Vörösfenyő kulcsosház.Mindig is a szívemet melegitette ez a látvány...A rét most is lenyügöző,a legszebb rét a világon!Mennyi,ohh de még mennyi sok élmény fűz ide...Sokminden levan írva ezekből ebben a blogban is.Megérkezve a kulcsosházakhoz letettük hátizsákunkat az egyik asztalkára.Zoli elöször volt itt,úgy tűnt földbe gyökerezett a lába,látva ezt a csodás helyet.Mielőtt körbenéztünk volna,megreggeliztünk.
 |
| A szívet melengető látvány |
Jól esett itt a kaja (mint mindig).Beszélgettünk még aztán körülnéztünk.A kuhyónk a Nyárádi kunyhó nem volt jó állapotban.Nagyon nem...még a két évvel ezelőttihez képest sem,amikor Gergővel itt voltam.Körbejárva megnézve szomorúan tapasztaltam,hogy gyakorlatilag csak a jó lélek tartja már egyben...Sajnos úgy tűnt összedölés esélyes...Ez rendkivül elszomorított.A kunyhó és az én különös kapcsolatomról vele
ezen a helyen olvashatsz.Benézve az ablakon döbbenetes látvány fogadott: üres volt minden!Az emeletes ágyak,az asztalok,a konyhaszekrény,az egész sehol nem volt....ez kissé bénitólag hatott rám,nem is volt szívem erről képet csinálni.Móni azonban lőtt egy képet.A konyhaablak nyitva volt,azon bekukucskálva csinálta,ez tehát az ő képe a megdöbbentő látványról.Ezen látni,hogy egy ágy maradt ugyan benn,de minden más nem.
 |
| Számora fájó látvány |
Rendkivül elkeserítő volt a dolog és a házikó állapota...Valószinű azért ürithették ki,mert életveszélyes...bármelyik percben összeomolhat.Huhh...A kunyhó amelyet nagybátyámék kezeltek a 80-as,90-es években ahová annyi,de annyi emlék fűz,úgy tűnt az utolsókat rúgja...Attól félek ha egy-két év múlva erre járok majd újra,a kunyhó már nem lesz sehol...mert addigra összedöl...Na az a nap is olyan lesz mintha egy közeli hozzátartozómat veszíteném el.Fájó volt ezt látni.A ház elötti réten még fotózgattunk és ökörködtünk egy sort.Éreztem Gergő és talán Sándor simogatását a hátamon,tehát itt voltak velem,ahogy az kell...A kunyhó életveszélyes állapota sem tudta elvenni ennek a helynek a varázsát.
 |
| A Nyárádi kunyhó |
 |
| A kunyhó és az egyetlen élő ember akinek szívében még benne van.... |
 |
| Móni a szép réten a házikó előtt |
Ezekután megtekintettük a pottyantósokat a házakhoz tartozó wc-ket.Ezek Zoli gyengéi...minden pottyantósnál ami utunkba kerül ökörködünk egy sort .Ez sem volt kivétel.Mielőtt folytattuk volna a túrát kellett egy kis bohóckodás itt.Persze ezekről fotók is készültek.Amúgy a wc rendkivül tiszta volt!Mikor kihancúroztuk magunkat úgy döntöttünk,letérünk akkor túránk útvonaláról és megnézzük a közeli két forrást,ahonnan mindig a vízet hoztuk mikor itt nyaraltunk.Ez nagyjából oda-vissza 800 méteres kitérő volt.
 |
| Egy a wc-s képek közül |
A források úgy tűnt messzebbre vannak mintahogy emlékeztem rájuk.Le és fel vezetett az út hozzájuk.Te jó ég,innen vittük mi a vízet kannákban?Ezen az úton?Hihetetlennek tűnt..Odaérve a forrásokhoz láttuk,hogy a Balincai-kút most sem folyik.Vajon az elmúlt években volt-e olyan amikor folyt?A Kata-forrás viszont bőven ontotta a vízet.A két forrás egymás alatt volt,kb.negyven méterre egymástól.Itt frissitettük is a vízkészletünket na és persze ittunk is a friss üde vízből.Kannákat most nem kellett tölteni,csak a kulacsainkat.Itt is fotózkodtunk és indultunk vissza a mi eredeti utunkra.
 |
| Balincai-kút |
 |
| Kata-forrás |
Visszaérve a pottyantósokhoz,búcsút vettünk a piros+ jelzéstől és a kunyhótól.Remélem látom még... A zöld + -on folytattuk tovább.Amúgy maga ez a hely turistaút csomópont,vagy 8 külömböző jelzésű út fut itt össze.A zöld+ vezetett a Vár-völgybe.Elöször elhaladtunk a Nyomákói-kút mellett.Ez volt a harmadik forrás ahonnan vízet nyertünk ha a kulcsosházban nyaraltunk.Ám ez sem folyt.Itt következett aztán a túra legnehezebb szakasza.Erős emelkedő jellemezte a következő 3-400 métert.De sikeresen letudtuk ezt.Ezután többnyire szinten ment az út,arébb fa kitermelés folyt...ez sem volt egy üditő látvány,látni ahogy az ember pusztitja az erdőt...Később pedig már ereszkedett az út le a Vár-völgy felé.Nem beszéltem még a jelzésekről.Végig túránk során kifogástalanul voltak felfestve!
 |
| Itt-ott akadály is került elénk,de legyőztük őket |
Leérve a Vár-völgybe az teljesen rendben volt.Hamar odaértünk az Iharos-kúthoz,amely szintén nem folyt...Mindegy,a Kata-forrásból hozott vízünk kitartott és még hideg is volt.Pihentünk itt is.Búcsút vettünk a zöld+ jelzéstől is,örvedtünk a piros csíknak.Ez visz majd fel a várhoz.Innen újra emelkedett az út,ám ha van a világon olyan hely ahol szeliden mégis látványosan emelkedik az út akkor az ez volt.
 |
| A Vár-völgy a Rikájónál |
 |
| Az Iharos-kút is elapadva |
Ezen az útszakaszon volt a Gergely-Éva forrás is,a különös legendával bíró forrás amelyről már rengeteget írtam a blogomban.A dolog lényege,hogy ha iszol a vízéből akkor visszatérsz ide.Az én esetem is bizonyítja,hogy a legenda igaz,hiszen vagy húszadszorra jártam itt és Móni is kb.ötödjére.Zoli elöször.Sajnos Gergő már nem térhetett vissza...és az ő esetében megdölt a legenda is...Bár egyszer mindenkénél megdől,hisz senki sem él örökké,de Gergő bántóan fiatalon ment el...A forrásból a víz éppen csak csordogált.Egy kulacsot megtölteni beletelt volna vagy tíz percbe,de pohárból azért tudtunk inni bebiztosítva a visszatérést.Érdekes volt,az elapadó mecseki források így csapadékos időszak után..Ötből a negyedik forrás volt amelyik nem folyt (ez is csak nagyon minimálisan).Amúgy mivel ez volt Gergő kedvenc forrása elneveztem természetesen Gergő forrásának.
 |
| A legendás forrás |
Innen csak egy köpetre volt már a Máré vár.Hamarosan el is értük azt.Első pilantásra ez a vár is olyan hatást kelt bennem mint a kunyhó...szívetmelengetőt.Itt is rengeteget jártam,élmények tucatjai fűznek ide.Szerencsére úgy tűnt a vár rendben van és hétköznap ellenéra mozogtak erre emberek is.Mint később kiderült egy filmforgatásra készültek éppen.Tavaly jártam itt Gergővel a Sín-gödöri túra keretein belül,akkor a vár zárva volt,mint ahogy az elmúlt négy évben mindig.Most azonban nyitva volt,tálcán kínálta magát.Ráadásul a belépés ingyenes volt.Ám Laci bácsi a vár korábbi közkedvelt gondnoka nem volt itt...Ezzel rúgta a legnagyobb öngólt a vár jelenlegi üzemeltetője,hoszen Laci bácsi személysége szerintem évi legalább plusz 500-1000 látogatót jelenthet...
 |
| Máré vára első látásra |
A vár odabenn is lényegében rendben volt.Ám érzödőtt azért Laci bácsi hiánya,nem volt azért akkora rend mint az ő korában.Volt ugyan benn egy gondnok,de az a köszönésen kivül nem szólt az emberhez.Laci bácsi ilyenkor már elmondta a vár teljes történetét.Jó volt bent lenni.Ugye tavaly nem lehetett bejönni,utoljára meg 2013-ban voltunk itt előtte.1986-ban voltam itt elöször Sándorral,tavaly pedig utoljára Gergővel...ez pedig az ő emléktúrájuk éppen... A palotaszárny ugyan levolt zárva,bemenni nem lehetett a kiállítást megnézni,de a gyilokjáróra szabad volt az út,fel is mentünk hát.
 |
| Várudvar |
 |
| Hosszú idő után jutottam újra be |
A gyilokjáróról pompás a kilátás a Vár-völgyre és a Mecsek vonulatára.Sokszor láttam már ezt a látványt,de sokadszorra is lenyügözőtt.Csodaszép volt innen (is) a Mecsek.Zoli elöször felérve a gyilokjáróra megszédült,de aztán rendben volt és lenyügőzte őt is az egésznek a nagyszerűsége.Elnézelödtünk fenn vagy félórát,Móni nem jött fel,ő tériszonyos.Pedig ez volt a túra legszebb része.Fotózkodtunk fenn is egy sort.Egy szőke bombázó jött fel két pasival majd szomorúan állapitotta meg,hogy ez a hely fotózkodásra nem alkalmas...Hát...nagy az isten állatkertje...ha ez nem alkalmas rá,akkor vajon mi...?Mümájer volt a javából.Mi azért tudtuk fotózkodni nem is keveset.
 |
| A várudvar a gyilokjáróról |
 |
| Várfal és a Mecsek |
Lejövet búcsút vettünk a gondnoktól,Móni elmondta,hogy azt azért megkérdezte honnan jöttünk.Kijövet a várból az előtt ott voltak a filmesek akik nagyban készülödtek.Lenn náluk pedig egy szelid solyóm pörölt erősen,közelebb mentünk hozzá,nem ijedt meg tőlünk.Közben az egyik hölggyel beszélgetésbe elegyedve kiderült ők nem is igazán filmesek,hanem egy hagyomány örző egyesület akik itt csinálnak valami témába vágó filmet.Elköszöntük tőle is,majd megkerültük a várat ahogy Gergővel is tavaly.Teljesen rendben volt,nem volt semmi omlásveszély vagy ilyesmi.
 |
| Kijövet a Máré várból ez a látvány fogad |
 |
| A sólyom felcsapott várőrzőnek |
 |
| Hátul... |
Búcsút vettünk a Máré várától.Nem tudom mikor vezet erre újra a sors.Lefelé a Vár-völgyből jövő betonúton mentünk,ugye tavaly itt jöttünk fel.Az út melletti Vár-kút meglepetésemre bőven ontotta a vízet.Meglepő volt,mert ettől vártuk legkevésbé.Tudtam ez a forrás évek óta elvan apadva.Látva a többi általában bővebb vízű forrás elapadását nem gondoltam volna,hogy éppen ez folyik majd,de így volt.Folyt ezerrel.Frissitettük a vízkészletünket,bár túránkból már sok nem volt vissza.Ezután visszatértünk a Vár-völgybe.
 |
| Búcsú a vártól |
Lenn a többiek még megcsodálták a Kadarka kulcsosházat,majd a völgyben elindultunk a végkifejlet felé.Még utunkba került a Textiles-forrás.Tavaly ugye ez folyt legjobban és most is.A forrás hozta a közelezőt,így megállapítottam,hogy a hét forrásból amit ma érintettünk három folyt.A Gergely-Éva pedig csordogált.Tavaly lényegébe innen indultunk.Lelki szemeim előtt megjelent Gergő ahogy tölti a kulacsát a forrásnál,majd rámegy a hídra egy fotó kedvéért...Mi is így tettünk.Teletöltöttünk minden létező kulacsot flakont,ezt a vízet már vittük haza,hogy otthon is legyen jó minöségű víz végre.
 |
| Ökörködés a hídon ahol tavaly Gergő tette ugyanezt... |
 |
| Folyik a Textiles... |
A Máré strand a völgy végén zárva volt így a bent található Máré csárda is,pedig kedvünk lett volna egy jó babgulyáshoz.
A szemben található kemping viszont nyitva volt amelyben volt egy büfé,itt megittunk egy kávét és nyaltunk egy jégkrémet.Innen 50 méterre volt a Vár-völgyi buszmegálló.Itt ért véget a túra.
A Sándor emléktúra így tehát valóra vált.Nem egészen úgy ahogy akartam és nem azokkal akikkel akartam...hiszen akivel szerettem volna ezt valóra váltani,azért is emléktúra lett belőle.Így tehát ez volt a Királyok emléktúrája.Jó volt,jó buli,de az élet néha kegyetlen...
 |
| A Vár-völgy bejárata |
Hazefelé busszal Bonyhádig buszoztunk majd ott megvártunk egy Dunaújváros-Budapest felé tartó járatot,amelyen rengetegen voltak,de nagy részük Szekszárdon leszállt.Innen már aztán kényelmes volt az út.Mivel az autópályán jöttünk így hamar hazaértünk.Kellemesen elfáradtunk,tényleg klassz túra volt ez az ösklasszikus!
 |
| A túra útvonala |
